A mögöttünk álló év majd minden hetében jelentkeztünk egy-egy új cikkel itt a blogon - ami, bár nem kis teljesítmény a részünkről sem :), inkább azt mutatja, mennyi izgalmas téma, érdekes ember és különleges szerepkör van jelen nálunk, az EPAM-nál. Múlt héten már összeszedtünk pár olyan gondolatot, ami mindenki számára jó útravaló lehet. (Ezt itt olvashatjátok.) 

Íme a válogatás második része!

"A többség a klasszikus szakmai fejlődés útján haladást követi, azaz a választott területén gyűjti a tapasztalatokat és egyre magasabb szintű - Lead vagy Architect - feladatokat lát el. Azonban az igazán emlékezetes karrierutak azok, amikor valaki területet vált, mert ezek a legtöbb esetben nagyon látványos karrierfejlődést eredményeznek. Az a tapasztalat, hogy az emberek nagyon kreatívan tudják használni a más területen szerzett tudásukat, így a saját területükön haladóknál gyorsabban képesek előrejutni.

Bessenyei Zsolt, az EPAM Debrecen vezetője

A teljes cikket itt olvashatod.

„...vannak olyan srácaink és lányaink, akik az egyetemről frissen végezve jöttek, de vannak olyanok is, akik más fejlesztői területről érkeztek és úgy tértek át a mobilra. Olyan is előfordul, hogy valaki az élet egészen más területéről, önképzéssel jut el a mobilfejlesztői karrierig; van szakácsunk, rendőrünk is. A mobilfejlesztésnek hatalmas előnye, hogy ahhoz, hogy valaki belekezdjen, viszonylag kevés készségre van szükség. Nyilván ez messze áll a profizmustól, de ha valaki foglalkozik azzal, hogy megértse, hogyan működik maga az a platform, amin dolgozik és nemcsak tutorialt, tutorialra követ anélkül, hogy megértené, miként épülnek fel körülötte a dolgok, akkor gyakorlatilag szerintem ez egy nagyon jól tanulható dolog bárkinek.”

Jenei Viktor, Lead Software Engineer

A teljes cikket itt olvashatod.

„Az EPAM-nál rengeteg kiemelkedő tudással rendelkező szakember dolgozik, akik abban is élen járnak, hogy támogatni szeretnék a kollégáikat azzal, hogy megosztják a megszerzett tapasztalataikat. Ők trénerként, mentorként, vagy szakértőként vesznek részt a programjainkban. Ezt az óriási rendelkezésre álló tudásbázist vétek lenne nem kiaknázni. Itt azonban nem csak egy-egy országról beszélünk; régiós vagy akár globális szinten is megosztjuk egymással a tudást, a lehetőségeket. Ugyanez igaz az én csapatom munkájára is, akik a helyi koordinálásban vesznek részt, de globálisan egy többszáz fős L&D csapatra tudunk hagyatkozni, illetve az általunk az évek során összegyűjtött óriási adatmennyiségből dolgozni. Megosztjuk egymással a programjaink anyagát és talán ez a legnagyobb erősségünk és erőforrások szempontjából is ez a gazdaságosabb a cég számára.”

Molnár Andrea, Associate Learning and Development Manager 

A teljes cikket itt olvashatod.

„Nem az a cél, hogy egy ember ezer dolgot csináljon, jelenleg én is épp átstrukturálom kicsit a portfoliómat. Van néhány alapvetés, melyek mentén szervezem a munkát, és az embereimnek is ezt adom át. Ilyen például az is, hogy semmit ne csináljunk egyedül kétszer. Ha egy új feladatba kezdek, először megbirkózom vele magam, de másodjára már biztos, hogy bevonok valakit, akinek egyúttal meg is tanítom, amit tudok ezzel kapcsolatban. Harmadik, negyedik alkalommal pedig már átadom teljesen a feladatot. Nagyon erősen hiszek a delegálásban, és nemcsak azért, hogy magamat tehermentesítsem, hanem mert úgy hiszem, hogy a „learning by doing” a legfontosabb mentorálási szemlélet. Egy sikeres vezetőnek az a dolga, hogy egy működő struktúrát alakítson ki maga alatt, ami egyrészt biztonságot, másrész lehetőséget teremt a felelősségi körébe tartozó embereknek a fejlődésre.”

Gál Zoltán, Software Testing Manager

A teljes cikket itt olvashatod.

„Az egyik hazai irodánk például úgy jött létre, hogy fel akartunk venni embereket egy speciális projektre, amire nekünk egyetlen szakemberünk volt, de kellett volna tíz. Rendre ugyanabból a vidéki városból, egyazon cégtől - amely nyilván ezzel a területtel foglalkozott - jelentkeztek a jelöltek. Tetszett nekik, amit kínáltunk, de mindig visszatérő kérdés volt, hogy nem lehetne-e megoldani, hogy nekik ne kelljen Budapestre költözniük. Arra jutottunk, hogy akkor a megoldás az, hogy létrehozunk ott, abban a városban egy új irodát.” (Nosztalgia-beszélgetés az EPAM Hungary 20. "szülinapja" kapcsán)

Vinkó Bence, General Manager

A teljes cikket itt olvashatod.

„...a brand meghatározó eleme lett a megkereséseknek. Tíz évvel ezelőtt a cég spontán ismertsége jóval kisebb volt. Ez mára teljesen megváltozott, és ez teszi igazán sikeressé a toborzásunkat, ennek köszönhetően tudunk nagy számokat produkálni mind az interjúk, mind a felvett kollégák terén. Mindenképpen fontos tényező az is, hogy mára nagy szerepet játszik a munkánkban a relokáció lehetősége, hiszen már nem csupán Magyarországról, hanem gyakorlatilag bárhonnan jöhetnek hozzánk dolgozni az IT szakemberek, full remote setup-ot is tudunk ajánlani, irodától függetlenül.”

Bartos-Diószegi Gábor, Senior Talent Aquisition Manager

A teljes cikket itt olvashatod.

2021-ben több mint 40 blogposztot osztottunk meg veletek: némelyikük kifejezetten egy 'EPAM-os arc' bemutatására fókuszált; volt olyan, amikor egy adott szerepkört mutattunk be; de akadt köztük olyan is, amelyben egy érdekes, EPAM-mal kapcsolatos téma került terítékre. Kétség kívül mindegyik beszélgetéssel gazdagabbak lettünk, így nehezünkre esne a "legeket" kiválasztani - ám volt pár gondolat, amit úgy gondoljuk, érdemes ismét kiemelni.

Íme, a válogatás első része - amit természetesen hamarosan a második rész is követ majd. :)

„Az elején az tartott itt, hogy olyan emberekkel dolgozhattam, akik borzasztóan okosak és rengeteget tanulhattam tőlük mind konkrét szakmai kérdésekben, mind általános szervezési, projektvezetési tapasztalatban, mind pedig azzal kapcsolatban, hogyan kell emberekkel közösen dolgozni, őket vezetni és ügyfelekkel kommunikálni. Én tényleg nagyon fiatalon kerültem ide, 23 évesen, előtte pedig, ahogyan említettem is, csak kisebb magyar cégeknél dolgoztam, úgyhogy nem igazán volt gyakorlatom abban, hogy kell valamit igazán jól, profin csinálni. Az elején a fő hajtóerő az volt, hogy nagyon sokat tanultam itt. Ez aztán később változott abba az irányba, hogy a rengeteg lehetőség volt a motiváció forrása.”

Göllner Balázs, Solution Architect

A teljes cikket itt olvashatod.

„Az EPAM szerintem még mindig különleges azon a téren a hazai cégek között, hogy gyakorlatilag szabad az előrelépés lehetősége. A cég folyamatos növekedése lehetővé teszi, hogy aki szakmailag fejlődik, szinte bármikor magasabb szintre léphet, nem kell éveket várnia erre. Ha megfelelt a belső beszélgetésen, amit egy rangidős szakmai csapattal folytat, akkor már másnap az új, magasabb pozícióban kezdheti a napot. De nemcsak ebben, hanem technológiák tekintetében is előrébb jár az EPAM sok más IT cégnél Magyarországon, aminek az oka abban keresendő, hogy rengeteg új projekt indul folyamatosan, melyekhez a legfrissebb és a legaktuálisabb tudás szükséges. Ezt a tudást pedig annak megosztása jellemzi, itt a kollégák átadják egymásnak a megszerezett ismereteiket és Mindezek mellett fontos, hogy nálunk mindenki maga választhatja meg, milyen úton szeretne haladni, miben szeretne fejlődni, mit szeretne elérni.”

Csákó Tamás, Senior Software Testing Manager

A teljes cikket itt olvashatod.

„A szükséges tapasztalatok mértéke nagyban függ a megcélzott szinttől. Junior kollégáktól általában nem várunk el szakirányú tapasztalatokat, az ő esetükben az attitűd és a releváns soft skill-ek sokkal fontosabbak. A medior és senior kollégáknál 3-5 éves tapasztalat általánosságban elvártnak tekinthető, viszont fontos megemlíteni, hogy ez nem feltétlenül üzleti elemzőként szerzett szakmai tapasztalatot jelent. Szoftverfejlesztőként, szoftvertesztelőként, projektmenedzserként vagy sales-esként is lehet nagyon fontos, és az üzleti elemzésben remekül használható ismereteket szerezni. A képességek és készségek közül kiemelném a kommunikációs kompetenciákat: nem árt, ha valaki szóban és írásban is jó kifejezőkészséggel bír. A megbízhatóság, a pontosság és a jó elemzőképesség szintén fontosak az üzleti elemző számára. Egészében véve azt gondolom, ha valakiben él a kíváncsiság, a nyitottság és szereti megérteni az ok-okozati összefüggéseket, akkor mindez nagyon jó alapot jelent egy potenciális üzleti elemzői karrierhez.”

Balassa Zsolt, Senior Business Analyst

A teljes cikket itt olvashatod.

„Az ember szélsőségesen társas lény és ennek ellenére úgy érzem, nem fordítunk elég időt arra, hogy jobbak legyünk ebbéli minőségünkben. Hogy többet tudjunk adni a barátainknak és jobban tudjunk örülni annak, amit tőlük kapunk. Szerintem nagyon fontos tudatosítani az magunkban, hogy különböző tárgyakra, autóra, házra, ruhákra vágyunk és az idő nagy részében ez túlságosan is leköti a gondolatainkat. Ehelyett inkább arra lenne érdemes fókuszálni, hogyan lehetnénk jobb barátai, családtagjai egymásnak. Ahogy A kis hercegben is írja Saint- Exupéry, ha valakiért sok mindent megteszünk, fontossá válik számunkra. Ez ugyan elég rizikós dolog, de pont emiatt szép is. Hiszen bármilyen tárgyat elég hamar meg lehet unni, de egy barátság nagyon hosszú időn át örömet tud okozni.”

Simonyi Bulcsú, a magyarországi EPAM hardverfejlesztési vezetője

A teljes cikket itt olvashatod.

„Az egyetemen programozni, kódolni tanultam, így számomra ez egyet jelentett az informatikai pályával. Azt a rengeteg lehetőséget, ami ezen a területen rendelkezésre áll, nagyon nehéz átlátni az iskolapadból, ha csupán a hagyományos oktatás keretein belül maradsz. Tesztelőnek egyáltalán nem tanulhatunk a felsőoktatásban, így nem csoda, ha fel sem merült bennem ez a hivatás. Egy kedves ismerősöm azonban beajánlott az EPAM-hoz, így tudtam meg, hogy ez egy létező szerepkör, amire ráadásul nagy kereslet is van. Az EPAM Mentorprogramjára jelentkeztem, és azonnal nagyon pozitív kép alakult ki bennem, mind a cégről, mind a képzésről. Megfogott a közeg és a munkalehetőség is izgalmasnak tűnt. Mindez együttesen sarkalt arra, hogy váltsak és belevágjak a képzésbe - annak dacára, hogy az előző munkahelyemen már magasabb pozícióban voltam, itt viszont újra juniorként kezdtem. A gyors haladásban rengeteget segített, hogy már az első napomon tapasztalt kollégák mellett dolgozhattam és élesben láthattam, mit is csinál nap mint nap egy szoftvertesztelő.”

Buczi Baldó, Software Testing Engineer

A teljes cikket itt olvashatod.

„...a legfontosabb tényező, amit szeretnék kiemelni a fejlődést illetően az a szüntelen tanulás. Egy Front-endesnek nyomon kell követnie a trendeket, ami persze nem azt jelenti, hogy azonnal fel kell ülni minden jövő-menő „hype train”-re, de a szakmánkban van néhány olyan nagy szereplő, akiknek a termékeit jól kell ismerni ahhoz, hogy dolgozni tudjunk. Sokszor kell újratanulni dolgokat a nulláról, eldobva a prekoncepciókat, ami nem könnyű feladat. A tanulás tekintetében nem mindegy a hogyan sem! A hatékonyság ugyanis a kulcs. A jó programozó egész nap keresgél, kutat a neten és pontosan tudja, miként juthat a világhálón valóban hasznos információhoz, méghozzá gyorsan. Mindemellett egy programozónak arra is nagyon kell figyelnie, hogy fenntartsa az egyensúlyt a munka, a magánélet és a szabadidő között. Az, aki csak a munkára koncentrál, előbb-utóbb ki fog égni. Ha egy csapatban mindenki kipihenten, jókedvűen dolgozik, akkor hatékonyabbak lehetünk. Az EPAM-nál a fentiek mellett a jó kommunikációs készségre is nagy hangsúlyt fektetünk, hiszen az ügyfél gondolatait éppúgy meg kell értenünk, mint a kollégáinkét. Nem elég, ha azt hisszük tudjuk, mire gondolt a másik. Azt fejlesztjük le, amire az ügyfélnek szüksége van, nem azt, amiről azt gondoljuk, hogy szüksége lehet.”

Neszt Marcell, Lead Software Engineer 

A teljes cikket itt olvashatod.

„Azt láttuk, hogy az üzleti oldalnak problémát okoz, hogy minden egyes alkalommal, amikor egy új ügyfélnek ajánlatot szeretnénk adni, olyan senior kollégák kerültek egy csapatba, akik sokszor még soha korábban nem dolgoztak együtt. Mivel nem volt közös munkatapasztalatuk, nehezen volt garantálható, hogy az elvárt magas minőséget szállítsuk. Azt is észrevettük, hogy számos tapasztalt kollégánk, bár maga mögött tudhat jó néhány projektet, már évek óta ugyanabban a feladatkörben dolgozik. Egy idő után repetitívvé és unalmassá válhat a feladat, ami egyfajta lefelé vezető spirált indíthat el az illető karrierjében. Ahhoz, hogy ezt megtörjük színesebb feladatokat kell biztosítani. Így két legyet ütöttünk egy csapásra ennek a szervezetnek a létrehozásával. Mindemellett volt egy harmadik tényező is; ez az utóbbi időben a technológiai fejlesztés iránt jelentkező kereslet emelkedése - globálisan. Egyre több ügyfél érdeklődik a szolgáltatásaink iránt, így meg kell vizsgálnunk, melyik ügyféllel fogunk együtt dolgozni, mennyire illik a portfoliónkba és mi magunk mit szeretnénk nyújtani. Ezt azonban nem biztos, hogy egy Business Development-tel foglalkozó kolléga egymaga képes eldönteni, fontos, hogy legyen egy olyan, magasan képzett, nagyon tapasztalt csapat, akikre támaszkodhat ebben.”

Bartók Tamás, Solution Architect

A teljes cikket itt olvashatod.

Szeged és Budapest után nemrégiben a debreceni EPAM irodában is külön területté vált az Cloud and DevOps, ahova nyáron új vezető is igazolt Podlovics Tibor személyében. Vele beszélgettünk arról, merre haladnak, mi a fejlődés iránya és kiket várnak a folyamatosan bővülő csapatba.

Folyamatosan bővülő, új terület

„Számomra az első és legfontosabb feladat az volt érkezésemkor, hogy megismerkedjek minden kollégámmal. Nagyon fontosak számomra az emberi kapcsolatok, és nagyon hiszek a csapat, a közösség erejében. Miközben ismerkedtem a céggel, a folyamatokkal, elkezdtük kialakítani Debrecenben is az alkalmazás üzemeltetéssel, felhőtechnológiákkal, DevOps-al foglalkozó szervezetet, hiszen korábban az ezen a területen dolgozó kollégák más területekkel összevonva voltak jelen. Folyamatosan bővítjük ezt az organizációt, így azon dolgozunk, hogy a piacról, az egyetemekről megtaláljuk azokat a leendő új kollégáinkat, akikkel szeretnénk együtt dolgozni. Nagyon fontos a már itt dolgozók képzése, az új vezetők kinevelése, akik szívvel-lélekkel foglalkoznak a csapatukkal és segítik az embereiket a haladásban, a céljaik elérésében.

Felhő és DevOps; dinamizmus és fejlődés

Arra a kérdésre, hogy egészen pontosan mivel foglalkozik az újonnan létrejött szervezet, a szakember így felel:

„Talán az alkalmazás üzemeltetés a legjobb definíció, hiszen, amint a nevéből is következik az ügyfeleink által használt rendszerek, alkalmazások működéséért vagyunk felelősek. Ma nagyon fontos elvárás, hogy ezek mindig elérhetők legyenek, megbízhatóan végezzék a dolgukat. Azt hiszem, hogy az egésznek rendkívüli sajátossága a dinamizmus és a fejlődés és azt látom, hogy ez a terület még az IT-n belül is rendkívül turbulens. Mivel a digitális világban már alapvető elvárás az, hogy mindent, mindenhonnan azonnal el tudjunk érni, el tudjunk intézni, ezért a felhőszolgáltatások jelentősége kiemelt a pandémia pedig csak tovább gyorsított a változásokon. Ez minden szektorra igaz, hiszen bármerre nézünk, rengeteg az új eszköz, technológiai megoldás.  Amit én nagyon pozitívan élek meg, hiszen folyamatos kihívásokat, számos lehetőséget biztosít a megújulásra, a fejlődésre, mind a már ebben dolgozó szakértőknek, mind pedig azoknak a frissen végzett, vagy még akár a padokat koptató egyetemi hallgatóknak, akik ezen a területen képzelik el magukat.”

Növekedés és stabilitás egyszerre
A szakember számára a legfontosabb jelenleg a már sokat emlegetett növekedés biztosítása, hiszen óriási az érdeklődés a Cloud és DevOps terület és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások irányába az ügyfelek felől.

„Éppen ezért kiemelt jelentőségű, hogy meg tudjuk találni azokat a tapasztalt szakembereket és ifjú titánokat, akik szívesen csatlakoznának hozzánk. Biztos vagyok benne, hogy az öreg rókák és a kezdők is megtalálják nálunk a kihívásokat és a számukra legjobb lehetőségeket is. „

Tibor arról is beszélt, hogy bár a növekedés van a fókuszban, emellett nem elhanyagolható tényező a stabiltás sem.

„Nem szeretem azt, amikor a növekedés a stabilitás rovására megy, ezért arra is nagy hangsúlyt fektetünk, hogy a szervezet egészségesen gyarapodjon. Ennek része a már említett vezetőképzés, illetve minden kolléga személyes és emberi fejlődésének biztosítása.”

Kíváncsiság, alázat, tudás és tanulni vágyás

Arra a kérdésre, hogy kiket várnak, milyen jelöltek pályázhatnak jó eséllyel a csapatba a vezető sokrétű választ ad. Elsőként kiemeli, hogy mindenképpen előfeltétel a szakmai kíváncsiság és érdeklődés, ugyanis aki élvezettel, szenvedéllyel végzi ezt a munkát és ténylegesen érdeklődik a fejlődés iránt, annak az EPAM - és ez a terület különösen - igazi kánaán.

„Amikor pedig ifjú titánokat emlegetek, akkor elsősorban azokra gondolok, akik az egyetemi tanulmányaik vége felé járnak, az utolsó egy-két félévet tapossák, hiszen nálunk lehetőségük van a szakmai gyakorlatra is. Számukra több programunk is van, nem csupán DevOps, de más területeken is; várjuk őket a Mentorprogramunkba, ahol tapasztalt szakembereink mentorálják a leendő kollégákat. De a kezdők mellett keressük azokat a rendszergazdákat, rendszermérnököket, cloud tapasztalattal – vagy akár anélkül- rendelkező fejlesztőket, akiket érdekel a felhőtechnológia, a DevOps, szívesen automatizálnak és úgy érzik, hogy szeretnének valami új kihívást találni a szakmai karrierjükben. Biztos vagyok benne, hogy megtalálják nálunk. Ahogyan a kezdő és a szakértő között álló, a szakmát már kóstolgató jelöltek számára is nyitva áll a Cloud and DevOps csapat ajtaja!”

Keserű Kristóf az EPAM Mentorprogram elvégzését követően került a céghez és az itt tapasztalt profizmus láttán kezdetben - pozitív értelemben – sokkolódott, ám a megilletődöttség hamar átalakult motiváltsággá és elhivatottsággá. Hol tart, hogyan érzi magát egy kezdő az első négy hónap után? Milyen előzményeket követően került a céghez? Erről és még sok egyébről beszél a friss EPAM-os, fiatal IT szakember.

Gimi, egyetem, EPAM

„A gimnáziumot Püspökladányban végeztem, ahol nem tanultunk külön informatikát, programozást, azonban olyan baráti köröm alakult ki, akik már ilyen fiatalon élénken érdeklődtek a programozás iránt. Általuk engem is megfogott ez a témakör, az ő hatásukra kezdtem el ezzel foglalkozni.” – meséli Kristóf, honnan, hogyan indult a technológia iránti érdeklődése. Tetszett neki, hogy folyamatos kihívások elé állítja a programozás, így mire az érettségire került sor, már tudta, hogy ezzel szeretne foglalkozni, ezt a szakmát választja.
Jelentkezett a Debreceni Egyetemen programtervező informatikus szakára, melyet aztán sikeresen el is végzett.„Az utolsó félévemben, amikor már csak a szakdolgozatot kellett befejeznem, két órám volt csupán, az egyik szoftvertesztelés, melyet az EPAM és egy másik debreceni multi tartott közösen. Ekkor kezdett érdekelni a tesztelés témaköre és utánanéztem, miként tehetnék szert még több ismeretre, mint, amit az egyetem szabta keretek engedtek. Így került a látókörömbe az EPAM Mentorprogram, melyre sikeresen fel is vettek és az utolsó félévemben az egyetem mellett végeztem. Így szinte egyszerre kaptam meg a diplomámat és helyezkedtem el az EPAM-nál.”

 Mentorprogram közelebbről

Kristóf, a tananyag függvényében hetente kétszer-háromszor egyeztetett a mentorával, a gyakoribb beszélgetésekre akkor volt inkább szükség, amikor nehezebb részhez érkeztek, több magyarázatra volt szükség a megértéshez, feldolgozáshoz. „Azt gondolom, hogy sikerült egyensúlyban tartanom az egyetemet és a programot, mind a kettőre tudtam elég időt szánni. A képzés heti 12-15 órámat vette igénybe, de ezen kívül is sok energiát fektettem bele, hiszen szerettem volna mindig felkészült lenni, a vizsgákat jó eredménnyel letenni. Ezzel együtt úgy érzem, hogy annyira nem volt megterhelő, persze ebben szerepe van annak, hogy tényleg csak két órám maradt az utolsó évre. Ha ennél több lett volna, akkor biztos, hogy áldozatot követelt volna valamelyik elfoglaltság, a másik rovására.” 

Sokkból elhivatottság

Kristóf számára az első napok a cégnél felértek egy kisebb fajta sokkal, nem a rossz, hanem a jó értelemben.„Eleinte, ahogyan gondolom mindenki ebben a helyzetben, kicsit meg voltam illetődve, sokkolt a profizmus, az a hatalmas tudás, amivel rendelkeznek itt a kollégák. Persze pozitív értelemben volt ez sokk; inkább arra motivált, hogy minél gyorsabban fejlődjek, illetve a közös meetingeken érdemben hozzá tudjak szólni a különböző témákhoz, a csapatomat én is támogathassam a saját tudásommal. Ebben a szerepkörben, amiben dolgozom egyszerre vagyok programozó és szoftvertesztelő is és mindkét területet nagyon szeretem, számomra ez az ideális kombináció. Kiteljesedhetek általa, mint szoftvertesztelő és automatizált szkripteket is írok. Feladataim közé tartozik az automatizált UA, illetve szervíztesztek implementálása, részt veszek a teszt dizájnok megalkotásában, illetve reviewzásában, illetve a meetingeken, ahol a test automation-el kapcsolatos processzeket dolgozzuk ki közösen.”
A fiatal szakember az első négy hétben egy mentorral együttműködve dolgozott a projekten, aki elmondása szerint „végig arra törekedett, hogy minden tudást átadjon” ahhoz, hogy a debreceni iroda legnagyobb projektjében helyt tudjon állni a továbbiakban.
„Utólag úgy tűnik ez sikerült is, most már negyedik hónapja dolgozom a cégnél és úgy érzem, sikerült beilleszkednem, felvettem a fonalat.”

Kristóf azoknak, akik hasonlóan a pályájuk elején tartanak vagy még a döntés előtt állnak, hogy merre is induljanak, azt tanácsolja, hogy próbálják ki magukat az IT minél több, változatosabb területén, ismerkedjenek meg többféle technológiával, próbáljanak ki különböző programnyelveket.
„Így lehet ugyanis a legjobban megtalálni azt a területet, amiben aztán otthon érzed majd magad és nem csak a munkád, de a hivatásod is lesz.”

Hallgasd meg a teljes beszélgetést a LifeInTech podcast csatornán!

A malagai EPAM iroda pálmafás, napsütéses kilátását ugyan nem hozhatjuk a novemberi Budapestre, ám egy igazi, EPAM-os karriert be tudunk mutatni, mely jól példázza, hogyan alakíthatja valaki úgy a pályafutását, ahogyan az számára és a cég számára is a legjobb. Sólya Zoltán Senior Software Engineering Manager-e, a malagai EPAM delivery vezetőjével beszélgettünk.

„A Costa Del Sol, azaz a Napos Part nem véletlenül kapta a nevét; átlagosan 300 egy évben a napsütéses napok száma. Most is süt a nap, odakint 21 fok van.” – kezdi a beszélgetést Solya Zoltán, a malagai irodában ülve és hogy még jobban árnyalja a képet, hozzáteszi, hogy az iroda ablakán kinézve bal kéz felől a tenger, jobb kéz felől két bólogató pálmafa a kilátása.

„Jelenleg a spanyol EPAM Head of Delivery szerepkörében tevékenykedem, ami azt jelenti röviden, hogy én felelek érte, hogy mindazon projekteket, melyeket Spanyolországban futtatunk, sikeresen leszállítsuk a partnereinknek. Persze jelenleg már nem egyértelmű, mely projektek, mely országban futnak, hiszen olyan vegyesek a csapatok lokáció tekintetében is a pandémia óta, hogy talán nem is nagyon létezik tisztán ilyen. Az itteni iroda létszáma nem olyan régen lépte át a 400 főt és a növekedési terveink ambíciózusak és folyamatosak, ami sok munkával jár, az interjúztatás is a feladataim közé tartozik.

Láttam, végig kísértem, hogy zajlik ez, hiszen 19 évig dolgoztam a budapesti EPAM irodában, egy kis csapatból lettünk végül bőven ezer felett. Itt persze egészen másfajta problémákkal kell szembenézni, egy teljesen más környezetben.”

Zoltán jelenleg vezetői, menedzseri feladatai mellett egy olyan projekten is dolgozik, mely a szívügye, egy amerikai egészségügyi ügyféllel. Ez és még számos egyéb tényező is szerepet játszott abban, hogy jelenlegi helyzetét, munkáját, körülményeit ideálisnak érzi, a helyén van. 

„Meghozni a döntést, hogy olyan sok év után költözünk, egy másik országban találunk új otthonra, nem volt egyszerű, s nem is egy nap alatt született meg.

Egyik nagyon fontos tényező a gyerekeink voltak. Mint minden szülőnek, nekem is az a legfontosabb, hogy megkapják azokat a lehetőségeket, amikkel élve aztán azt csinálhatják, ami boldoggá teszi őket. Két fiam van, az idősebbik autista. Magyarországon számára nem sok esély adódott, hiszen rengeteg olyan gyerek van, akinek speciális oktatásra van szüksége, ugyanakkor nagyon limitált a helyek száma. Kiderült, mikor előzetesen körül néztünk Spanyolországban, hogy itt egészen máshogy kezelik a speciális nevelési igényű gyerekeket. Nem sokkal azután, hogy találkoztam a Dél-Spanyolországi Autizmus Alapítvány vezetőjével, aki nagyon szívélyesen fogadott és körbevezetett a csodálatos, minden infrastruktúrával felszerelt campusukon, írtak ki egy belső álláshirdetést a malagai irodában. Jelentkeztem, felvettek - igaz egy másik pozícióra – és én egy izgalmas új feladatot, a fiam meg a számára lehető legjobb oktatást, terápiás foglalkozásokat kaphattam ezáltal.”

 A malagai EPAM-nál nem csupán a feladatok, de a társaság is nagyon színes és izgalmas. „42 ország polgárai dolgoznak itt együtt; a világ minden tájáról érkeztek a kollégák. Külön HR csapat dolgozik azon, hogy a kulturális különbözőségek ne okozzanak fennakadást, ám olyan jól működik a rendszer, hogy ezzel nem is szokott problémánk lenni. Mindenki azt szeretné, bárhonnan is érkezett, hogy az adott projekt sikeres legyen, függetlenül attól, hogy délután ima időpontja van vagy pedig dél helyett háromkor szeret ebédelni.”

„Éppen azért, amiért ilyen odaadással fordulok én is a gyakran bizony igen pörgős munkám felé, napi 8-9 órában, szükség van egy olyan tevékenységre, aminek semmi köze ezekhez a feladataimhoz.”

Zoltán a harcművészetben, a karatéban találta meg azt a hobbit, ami számára az ideális kikapcsolódás, 2007 óta foglalkozik ezzel és ma már kétdanos mesterként gyakorol, tagja vagyok a Magyar Kyokushin Karate Szövetség, az IBK Magyarország vezetőségének is.

„A karate fizikailag nagyon próbára teszi az embert, mindig lehet valami újat tanulni, valamin finomítani, a tökéletességre törekedni. Ezt persze sosem lehet elérni, de célnak szép. A lényeg pedig a már elcsépeltnek hangzó, ám nagyon is igaz mondat, miszerint nem a cél a lényeg, hanem az út. Engem ennek a szépsége vonz.”

A sport pedig visszahat a munkára is és fordítva.

„Az a kitartás, küzdőszellem, ami szükséges ahhoz, hogy az ember sikeresen gyakorolhassa a karatét, jól jön az irodai munkában is Bennem van egy „jó adag kattanás”, szeretem, ha minden szépen, rendben van, ha a dolgok a munkában is a lehető legjobban közelítenek a tökéleteshez. Az IT-ban gyakran szükség van arra, hogy az ember ne adja föl, ha lepattan egy-egy feladatról, próbálkozzon újra, nem szabad az első akadálynál föladni.”

A stratégiája pedig sikeresnek tűnik, hiszen elmondása szerint nagyon szereti a munkáját, amivel foglalkozhat jelenleg is.

„Szeretem, hogyha van egy értelmes cél, amiért lehet dolgozni a cégen belül is, nemcsak a projektek kapcsán. Örülök, ha lehetőséget kapok arra, hogy egyszerűsítsek dolgokat, másoknak könnyebbé tegyem a munkáját. Az értékteremtés szintén alapvető igény számomra. A már említett egészségügyi domain azért is olyan kedves nekem, mert ebben megtalálom azt az életcélt, ami mozgat. Bármilyen közhelyes is, hogy a munkám által a világot egy jobb hellyé tegyem.”

Hallgasd meg a teljes beszélgetést a LifeInTech podcast csatornán!

Nahaj Judit és Virág Debóra az EPAM Mentorprogramjának keretében találkoztak. Judit mint mentor, Debóra pedig mint mentorált vett részt a képzési programban. Velük beszélgettünk most arról, mitől is lesz jó egy mentor, létezik-e ideális mentorált, mi is tulajdonképpen a Mentorprogram; és mindezeken túl fény derül arra is, mit gondol egymásról Judit és Debóra.

Egy program – többféle témakör

„Mivel engem már korábban is érdekelt az EPAM, és külső megítélés alapján jó munkahelynek tartottam, ezért rendszeresen nézegettem a cég weboldalát, folyamatosan képben voltam a lehetőségekkel. Úgy éreztem, hogy nekem ezen a vonalon, ennél a cégnél kell elindulnom, számomra ez volna a tökéletes start. Ezért az első sikertelen próbálkozás után is kitartóan figyeltem tovább, hogy milyen programokra lehet jelentkezni. Így találtam meg az EPAM Mentorprogram felhívását is” - meséli Debóra, hogyan került a képzésre. Egyúttal azt tanácsolja mindazoknak, akik most kezdik a pályájukat, hogy kövessék a cég karrieroldalát, hiszen sok lehetőség közül lehet választani és nagyon egyszerű a jelentkezés. „Csak kitöltöd az űrlapot és ennyi” – mosolyog.

A sokféleség pedig garantált, hiszen az EPAM-nál megannyi IT terület képviselteti magát, így a Debóra által elvégzett JavaScript Test Automation programon túl a Java fejlesztői, a DevOps és a .NET mellett számos további témakörben indul kurzus.

Ami szükséges: idő és kitartás

A programba való felvétel előtt egy technika előszűrésen is átesik a jelentkező, ahol megállapítják, rendelkezik-e a megfelelő potenciállal. Ahogyan Debóra példája is mutatja, az egyetemről kikerülve nem mindenki rendelkezik a szükséges tapasztalattal és tudással, ám akiben látják a lehetőséget és a tudásvágyat, annak a jelöltnek kivételes lehetőséget jelent a Mentorprogram.

„A képzés a majd minden időmet kitöltötte, ám szerencsére volt is lehetőségem csak erre fókuszálni, mert még nem dolgoztam, az egyetemet pedig már befejeztem. Ha valaki hozzám hasonlóan belevágna, arra számítson, hogy ezek nem két órába préselt anyagok” – számol be Debóra a tapasztalatiról.

Egy mentorált, egy mentor

Judit és Debóra a programban ismerkedtek meg, előbbi mentorként, utóbbi mentoráltként vett részt a képzésben.

„A 16 modulos, 16 hetet felölelő képzés során a mentoráltak végigveszik a teljes anyagot, a mentoruk pedig ezidő alatt segítik és támogatják őket: a gyakorlati feladatokat a heti két megbeszélésen veszik át, ha kérdés van, a mentor válaszol a mentoráltnak, ellenőrzik, hogy sikerült-e maradéktalanul feldolgozni az anyagot és megérteni minden fontos részletet. A modulok végén pedig vizsgákkal ellenőrzik a megszerzett tudást, így összesen 16 vizsgára kerül sor” - ismerteti Judit a részleteket.

Hozzáteszi, egyetért Debórával abban, hogy bár szorgalommal egyetem mellett is végezhető a képzés, de sokkal ideálisabb a tanulmányok végére időzíteni a képzést; hiszen akár a kötelező szakmai gyakorlat is kiváltható a Mentorprogram keretében. „Elég intenzív a tanfolyam, és ha valaki sikerrel akarja végigcsinálni, akkor bizony kell, hogy elegendő időt és energiát tudjon rászánni. Ez pedig egyetemi vizsgák mellett nem biztos, hogy sikerül.”

Win-win-win

Debóra, miután sikeresen elvégezte a Mentorprogramot, nyáron immár főállásban csatlakozott az EPAM csapatához. „Judittal azóta egy projekten dolgozunk, időnként össze is futunk és olyankor mindig jót beszélgetünk” – meséli.

Judit pedig úgy gondolja, hogy a mentorkodás nem csupán a mentoráltakat szolgálja: ő maga is sokat fejlődik általa. „A Mentorprogram révén projekten kívül is van lehetőségem olyan értékes tapasztalatokat szerezni, amit később egy csapat vezetése közben is tudok majd kamatoztatni.”

Debóra végezetül  mesélt arról is, hogy immár EPAM-osként hogyan látja az új munkahelyét. „Az EPAM számomra azt jelenti, hogy egy olyan, barátságos légkörben dolgozhatok, ahol lehet kérdezni; ahol mindig van valaki, aki tud segíteni; ha valahol elakadok kapásból tudok három-négy embert, aki tud foglalkozni a problémámmal. Nagyon jó tudni, hogy bármilyen kihívással kell szembenéznem, azt nem kell egyedül tennem.”

Új sorozattal jelentkezünk a podcast csatornán és itt a blogon is: különböző szerepkörökben és senioritási szinteken dolgozó EPAM-os szakemberek engednek betekintést abba, hogyan telik egy-egy, tipikus - vagy éppen tipikusnak pont nem mondható - napjuk. Elsőként a debreceni EPAM irodából Gyöngyösi Attila senior fejlesztő (vagy ahogyan mindenki ismeri Tsipa) mesél egy napjáról. Személyes preferenciái mellett számos olyan gyakorlati tippet is ad, amit bárki eredményesen alkalmazhat, hogy sikeresebb legyen a munkában és a magánéletben.

Átlagos nap? Az nincs.

Tsipa - ahogyan sokan mások is az EPAM-nál - jelenleg „több sapkát is visel”: jelenleg egy fejlesztőcsapatot vezet a projekten, amin dolgozik; ugyanakkor People Team Leadként is felel a csapatáért, vagyis egy csapatnyi kolléga karrierútját is egyengeti, segíti őket a napi munkájukban, a kitűzött céljaik felé való haladásban. Emellett technikai interjúkat is tart, és a debreceni JavaScript közösséget is építi. Mindezen sokszínű teendője között egyensúlyozva tölti tehát a hétköznapjait; s mivel ennyifelé ágaznak a feladatai, így nem meglepő módon nem is igazán lehet egy séma alapján leírni az "átlagos munkanapját".

„A mindennapi munkát nagyban megváltoztatta, hogy az elmúlt másfél évben home office-ból végezzük a feladatunkat. Párkapcsolatokat emlegetve szokták idézni a mondást, miszerint előbb magadat kell szeretned, hogy más is tudjon szeretni téged. Ennek van egy a munkára vetített „alteregója” is, mégpedig: hogyan működhet egy olyan gépezet szervezetten, amiért egy ember felelős, ha maga a személy sem rendszerezett és híján van bármiféle stratégiának a mindennapok tekintetében?”

No para, segít a PARA!

Tsipa számára ez akkor lett kristálytiszta, amikor Senior fejlesztő lett és megkapta a csapatát. Ki kellett alakítania valamiféle rendszert, aminek segítségével megtervezhette a teendőit. „Érdekes aspektus, hogyha valaki aktív fejlesztő és mindennap kódol, akkor mindig megvan a „ticket”, a munka pontos leírása. Azonban, ha valaki már emberekkel is foglalkozik és a menedzsment is előtérbe kerül, akkor ez a konkrétum eltűnik a mindennapokból, amire csak rámutathatunk, hogy tessék, én ezen dolgozom.”

Tsipa egyébként nemrég szervezte át a rutinjait, amikor elkezdett egy PARA (Project Area Resourses Archive) elnevezésű rendszert alkalmazni, ami Tiegó Forte nevéhez kapcsolódik. „Lényege, hogy úgy szervezd a teendőidet, hogy azokat az élet különböző területein elérendő céljaidhoz rendeled. Ezeken belül meghatározol projekteket, melyek mindig jól definiálhatók és időponthoz köthetők. Ezekbe veszel fel teendőket és haladsz előre az életed különböző területein. Ezt alkalmazom jelenleg mind a magán, mind a szakmai életemben is - eddig sikeresen.”

Ami nélkül nincs munka: a szünet

Az otthonról végzett munka egyik nagy veszélye, hogy annyira belemerülünk a munkába, hogy észre sem vesszük és este nyolc óra van. „A klasszikusokon kívül, mint hogy kimegyek vízért vagy kicsit kinyújtóztatom a tagjaimat, nekem a húzódzkodó rúd lett az egyik stratégiai fegyverem. Mivel nagyon sok megbeszélésem van, ezért azt találtam ki, hogy minden meeting után minimum 5 húzódzkodás és 10 fekvőtámasz az adagom. Nap végére egészen jó kis edzés lesz belőle.”

A napi munka egyik sarkalatos pontja az ebéd, legyen szó akár irodai, akár otthoni munkavégzésről. Sokaknak rendeződik e köré a napjuk, és Tsipa filozófiája ezzel kapcsolatban, hogy itt is külön kell választani a munkát és a magánéletet: ennek fényében sosem mulasztja el az ebédszünetet. „Szerencsés vagyok, mert itthon a feleségem készíti el az ebédet, ha viszont az irodában vagyok, akkor a kollégákkal házon kívül eszünk, ami jó alkalom szocializálódni, megismerni az újonnan érkező csapattagokat."

A „Non-Zero Day” metódus

„Nekem sosem volt gondom azzal, hogy a nap végén befejezzen a munkát, szeretem a »saját időmet«. Ugyanakkor persze sokszor nem könnyű letenni a munkát, főleg ha az adott feladatot nem is feltétlen élem meg munkaként, hiszen számomra az, amit csinálok az EPAM-nál sok esetben már inkább kedvtelés. Az én filozófiám a »Non-Zero Day«, aminek a lényege, hogy minden napodban legyen valami olyan tevékenység, amit pusztán kedvtelésből csinálsz, és nem azért mert kell, vagy mert a klasszikus értelemben véve hasznos. Nekem ilyen az olvasás. Most épp egyszerre három könyvet »fogyasztok«: egyet ebook olvasón, egyet fizikai valójában, egyet pedig hangoskönyv formában. Ezekre mindennap szánok legalább 10-10 percet, és ezt tudatosan figyelembe véve tervezem meg előre a napomat. Azt vallom, hogy az életem minden területén kell, hogy legyen valami kis előrelépés, legyen szó a munkáról, magánéletről vagy bármi egyébről.

A mantrám, hogy egy lépéssel mindig közelebb kell kerüljünk egy adott célhoz, soha ne kettővel vissza."

Ezt olvassa Tsipa:

• Software Engineering at Google
• Jeffery Deaver: The Stone Monkey
• How to Archer?

Körtvélyesi Péter technológiai igazgató, az EPAM Data Practice hazai Data Engineering ágának egyik vezetője nyáron költözött haza az Egyesült Államokból, hogy itteni szerepkörében építse és irányítsa a hazai EPAM-os data közösséget. Vele beszélgettünk a Data Practice tevékenységéről és arról, kiket keresnek és mit nyújt az EPAM az ide érkezőknek.

Mi volt a pontos oka annak, hogy hazajöttél az USÁ-ból a családoddal együtt?

Nagyon élveztük a kint töltött időt, izgalmas projekteken dolgozhattam és a feleségemnek is nagyon jó munkalehetőségei voltak. Ám az utóbbi két évben nagyot fordult a világ, a távolról végezhető munka még inkább teret nyert, nekünk pedig egyre fontosabbá vált, hogy a kint született két gyermekünkkel együtt közelebb legyünk a családunkhoz. Mindezzel párhuzamosan a hazai cég égisze alatt nagyon jó projektek indultak. Ezen okok együttes eredményeként született meg a döntés, hogy hazaköltözünk. A hazai Data Practice további építése pedig nagyon kecsegtető, izgalmas pozíció - ennek a hívásnak mindenképpen eleget akartam tenni.

 Hogyan írható le a Data Practice a munkája?

A Data Practice mára előkelő helyet foglal el az Intelligent Enterprise Practice-n belül, nagyon jó számokat produkálunk és kimagasló a növekedés üteme.  Tevékenységét tekintve a practice-ünk mára igen sok területet fed le, a klasszikus Data Intelligence és Data Analytics vonal mellett én a Data Engineering szakágat képviselem. Egészen tömören fogalmazva: hozzánk azok az adatproblémák kerülnek, melyek konvencionális eszközökkel nem megoldhatók. Olyan komplex kérdések, melyek különleges architektúrát, megoldásokat, válaszokat kívánnak. Hatalmas adatvolumeneket kezelünk, többmillió szenzor adatát kell valós időben feldolgozni, vagy épp kis mennyiségű, ám nagyon különleges adatokkal dolgozni. Az egészségügyben tipikusan ilyen fajta adatok fordulnak elő; a betegéletút, a kezelések leírása, az orvosok által befényképezett, kézzel írt papírok hozzákapcsolása mind ebbe a csoportba tartozik. Összességében tehát minden, ami nem szokványos relációs modellben kezelhető - például egy Excelben már nem kezelhető adatformátum is ilyen -, különlegesebb feldolgozási módszert igényel. A Data Practice azon kívül, hogy mindennek a rendszeralkotási, programozási módszereit, megoldásait biztosítja most már nagyon kiterjedt „end-to-end” megoldásokat is kínál. Ez azt jelenti, hogy már a pre-sales-ben részt vesznek az architektjeink, Data  Analytics konzultenseink, a kezdetektől miénk a folyamat. Megalkotjuk a megfelelő architektúrát, saját Data Business Analystok készítik elő a projekt tartalmát, majd ezt követően a Data Engineering és a dedikált Data UV vonal leszállítja a rendszert. Adott esetben pedig az üzemeltetés is a Data Practice-hez kerülhet. Mindezt, gyakorlatilag a gondolat megszületésétől a folyamat üzemeltetéséig, a mi practice-ünk kíséri végig.

 Hogyan lettél éppen te ennek a practice-nek a vezetője?

Az EPAM-nál a munkánknak két oldala van. Az egyik, s ez talán a legfontosabb, hogy az ügyfelek felé a lehető legjobban teljesítsünk, teljes legyen az ügyfélelégedettség, aminek az egyik kulcsa a jó kommunikáció. Ez egy nagyon fontos sikerfaktor. Szerencsés helyzet, hogy az utóbbi években jó projekteket sikerült tető alá hozni, és ezek növekedtek is, így elmondhatom, hogy az ügyfélelégedettségi faktor magas fokon áll és ehhez hozzá tudtam én is járulni. A másik komponens, ami a practice vezetéséhez irányított talán az, hogy az EPAM-on belül van egy szervezetfejlesztési funkcióm is, és tulajdonképpen a Data Practice megalapításától kezdve aktívan részt vettem a képzési és szervezetfejlesztési folyamatban. Konkrét számokat nem említve, de a 2014-es indulástól mostanra világszinten több ezerre nőtt a practice-ben a kollégáink száma, és ebben a folyamatban én is a kezdetektől részt vettem. A technológia nagyon gyorsan fejlődik, ezzel lépést kell tartanunk; ma már a Cloud iránti kereslet a döntő, ami folyamatos szakmai továbbképzéssel jár részemről is - emellett pedig a megszerzett tudást a kollégáinknak is át kell adnunk.

 Kik vehetnek részt ebben a munkában? Hogyan csatlakozhat valaki a practice-hez?

Öröm, ha olyan szakembereket találunk, akik részt vettek már komplex adatrendszerek tervezésében, kivitelezésében. Ez azonban nem minden esetben teljesül a piacról, aminek az oka, hogy a banki, biztosítói és egyéb nagyvállalati „vonal” sok esetben még a konvencionális, házon belül telepített adatbázis megoldásokat használja. Az EPAM pedig egyértelműen a Cloud szolgáltatások, szerverszolgáltatások irányában tevékenykedik, amire a magyar piacon nagyon kevés szereplő kínál megoldást - így szakembereket sem képez ki. Ez az oka annak, hogy a practice-ünkben szeretettel látunk mindenkit, aki alap adat tudással rendelkezik, a relációs adatbázisok megoldásait érti, van egy kis programozói tapasztalata, akár egyetemi kurzus szinten. Innentől kezdve vállaljuk, hogy a tanulni vágyó, dinamikus kollégákat kiképezzük. Van egy junior programunk, amely az egyetemen frissen végzett, alapvető programozási tudással már rendelkező kollégákat felvértezi ebben a klaszterezett Data világban némi Linux, DevOps és Cloud tudással. A két hónapos, dedikált munkaidőben végezhető kurzuson a résztvevők tapasztalt mentorokkal dolgoznak, akik végigvezetik őket az elsajátítandó tudásanyagon - ezután pedig projektre kerülnek. Itt nagyon figyelünk arra, hogy a senior kollégák folyamatosan támogassák az újonnan érkezőt mind a tudásanyag, mind a projekt folyamatok megismerésében, és persze a munka emberi oldalában is. A fiatal kezdők mellett keresünk olyan senior kollégákat is, akik régóta dolgoznak az adattárház vonalon, és úgy gondolják, hogy nyitottak olyan modern és feltörekvő technológiákra, mint egy adott Cloud szolgáltató jelenléte az adatvilágban. Mi gondoskodunk az ő képzésükről, tudásuk bővítéséről is, hiszen - ahogy korábban említettem -  a piacon kevés az olyan szakember, aki ezekkel a friss technológiákkal teljes mértékben tisztában van. A kulcsszó, és belépő a Data Practice-be tehát a tanulni vágyás - az EPAM pedig vállalja a képzést, és a karrierfejlesztés legfontosabb lépcsőit.

Ki a Product Manager?

A termékmenedzser szervezi a termék egész életciklusa alatt a folyamatok gördülékenységéhez szükséges kutatás-fejlesztési, marketing és értékesítési feladatokat. Mindez magában foglalja a termék piacra jutását és a későbbi terméktámogatást is. Feladatai közé tartozik, hogy tolmácsolja a felhasználói- és piaci kívánalmakat a projektben dolgozók számára, majd kialakítson egy optimális egyensúlyt a fejlesztési lehetőségek és az ügyféligények között; segíti maximálisan kihasználni a termékinvesztíciót, realizálja a profitot a teljes életciklus alatt. Napi feladatai közé tartozik a termékvízió vagy stratégia kialakítása, a piaci trendek monitorozása, az üzleti stratégia támogatása, a termékfunkciók priorizálása, és végül a termék sikerének különböző eszközökkel való mérése.

Extra tudás

„Az EPAM alapvetően nem saját magának, hanem más cégeknek fejleszt, és ezek a cégek gyakran saját hatáskörükben akarják megoldani a termékmenedzsmentet. Azonban e téren is egyre bővül a szolgáltatásaink köre, így ma már a szoftverfejlesztést számos egyéb területen is támogatjuk a szakértelmünkkel. Az EPAM-nál tehát annyiban más a Product Manager szerepkör, hogy míg egy adott cégnél egy bizonyos domainnel foglalkozik egy szakember, addig itt az évek során számos egyéb területen is tapasztaltot szerez, az így szerzett extra tudását kamatoztatja” –  magyarázza Hallgató Attila, miben nyújt többet a cég ezen a területen az általánosnál.

Egy betű és sok más különbség

Gyakran felmerülő kérdés azok körében, akik nincsenek nagyon mélyen a fejlesztésben - kezdők vagy más területről érkeznek az IT világába -, hogy mi a különbség a két PM, vagyis a Project Manager és a Product Manager között.

„Ha laikusoknak próbálom elmagyarázni az IT szerepkörök lényegét, mindig egy nagyon egyszerű analógiát szoktam használni és itt is helytálló ez a válasz; a különböző szerepkörök különböző kérdésekre adnak választ. A Project Manager inkább a „ki” és a „mikor” kérdésekre szokott válaszolni, míg a Product Manager inkább a „miértre” és a „mitre”. A Project Manager azért felel, hogy időben szállítsuk a terméket, a Product Manager pedig azért, hogy pontosan azt szállítsuk, amire a piacnak valóban szüksége van. A két PM-et pedig mi úgy különböztetjük meg, hogy a Product Managert nem is PM-nek, hanem PDM-nek rövidítjük.” – mondja Attila.

Tudás és készségek

Hogy pontosan milyen tudás és készségek szükségesek ahhoz, hogy a megfelelő válaszok érkezzenek a „miért” és a „mit” kérdésekre, arra Szanati László válaszol.

„Mivel a Product Manager nem csupán kézben tartja a termék fejlesztését, hanem befolyásolja is azt, ezért fontos a karizma; az, hogy a jelölt rendelkezzen a meggyőzés képességével.  Ezt a karizmát „ölelik körbe” a különböző funkcionális területek – piaci igények, üzleti stratégia, marketing, értékesítés stb. - ismerete. Nagyon fontos, hogy a termékmenedzser egyik kiemelt eszköze a kommunikáció,  hogy megfelelően tudja elmondani, akár a saját fejlesztői számára, akár az értékesítők, az ügyfelek számára, hogy pontosan mit jelent a termék. Ez a kommunikáció ugyanakkor kétirányú, ezért nem árt, ha valaki értőn tud hallgatni is, hiszen fel kell ismerni a „sorok közt” a menet körben adódó problémákat is, minden oldalról. Igen sok olyan készség, képesség játszik tehát szerepet, amit egyébként korábbi tapasztalatok alapján akkor is megszerezhetett valaki, ha nem ebben a szerepkörben tevékenykedett.”

László és Attila egyetért abban, hogy a végzettség nem kifejezetten meghatározó tényező és az sem, hogy IT területről érkezzen az aspiráns.

Ideális? Nem ideális? Van megoldás!

Hogy ki az ideális jelölt a Product Manager szerepkörre, mindkét szakértő szerint szubjektív kérdés.

„Előfordulhat, hogy valaki, akit érdekelne ez a lehetőség az EPAM-nál és kipróbálná magát PDM-ként, úgy érzi, hogy nem éppen ő az ideális jelölt a fentiek alapján. De ez senkit ne tántorítson el a jelentkezéstől, mert meglehet, hogy nekünk pont olyan tapasztalattal rendelkező kollégára van szükségünk, amilyen ő. Tehát mindenképpen bátorítanám az érdeklődőket, hogy próbálkozzanak, jelentkezzenek! Egy jó beszélgetés - amit nevezhetünk technikai interjúnak is - remek alkalom, hogy kiderüljön, a jelölt hol találhatná meg a helyét a cégnél, milyen szerepkör illene hozzá a legjobban” – mondja Attila.

László pedig ad egy olyan tippet, ami aduász lehet bármely jelentkező számára.

„Régóta várom már azt a jelöltet, aki az interjúra a saját ötletének bemutatásával érkezik. Nem kell, hogy megvalósult ötlet legyen, de nagyon izgalmas és árulkodó látni, ha valaki felfedez egy problémát, kitalálja, milyen megoldás születhetne rá és milyen helye lenne az ötletnek a piacon különböző szempontokat figyelembe véve.”

Neked van ilyen terved vagy ötleted? Érdekelne a PDM szerepkör? Nem érdemes várni, katt IDE és jelentkezz!

Lámfalusi Csaba senior szoftverfejlesztő egyike azoknak az EPAM-osoknak, akik céges karrierjük mellett egyetemi oktatóként is hozzájárulnak ahhoz, hogy a szakma fejlődjön, az utánpótlás jól képzett és felkészült szakemberekből verbuválódjon.

Fejlesztői karriered építésével párhuzamosan egyetemi oktatói munkád is fontos számodra. Miként menedzselhető két ilyen fajsúlyú szerep, mi az ösztönző erő, ami hajt?

A legtöbb pályaválasztás előtt álló fiatalnak nagyon nehéz a döntés. Hiszen heti negyven órában olyan dologgal foglalkozni a munkád során, amit nem szeretsz igazán, az lélekölő tud lenni. Azt mondják, az ideális az lenne, ha azzal foglalkozhatunk, ami a szenvedélyünk.

Számomra adott volt a minta: a bátyám, aki szintén informatikus. A köztünk lévő nagy korkülönbség miatt amikor én még kisfiú voltam ő már elmélyült ennek a szakmának a rejtelmeiben, s mivel nagyon felnéztem rá, az maradt meg bennem, hogy amit ő csinál az jó dolog. A szüleim pedig azzal járultak hozzá, hogy kipróbálhassuk magunkat ezen a téren, hogy biztosították számunkra a gépeket, eszközöket. Mindezt kiegészítette, hogy az általános iskolában is kiváló informatika tanárom volt. Szenvedéllyel, a szakmát szeretve oktatott minket, tőle tanultam meg az algoritmizálás alapjait, a programozás legelemibb részeit. Egyedülálló volt, hogy már 6-7. osztályban Pascal nyelven programoztunk, és nem csak az iskolában, hanem otthon, szabadidőmben is elkezdtem pötyögni: programokat írtam, statikus, egyszerű weboldalakat készítettem.

Gimnáziumot már úgy választottam, hogy az informatika lehetőleg kiemelt tantárgy legyen. A Tóth Árpád Gimnáziumba jártam reál-műszaki-informatika szakra, és szerencsére itt is nagyon jó tanárom volt, aki tovább gyarapította a tudásomat, fűtötte az informatika iránti szenvedélyemet. Amikor pedig el kellett döntenem, hol tanuljak tovább a felsőoktatásban, nem is volt kérdés, hogy a Debreceni Egyetem Informatikai Karának programtervező informatikus szakára szeretnék bekerülni. Az egyetem évei alatt a programozás alapjait remekül átadták nekem a tanáraim, és erre a stabil elméleti alapra lehetett aztán építkezni, és olyan irányba szakosodni, ami nekem a legjobban fekszik. Hamar észrevettem, hogy a szakmai tapasztalat legalább annyira fontos, mint az elméleti tudás, ezért igyekeztem minél hamarabb elhelyezkedni.

Hol indult a karriered?

A BSc harmadik évében már egyetem mellett elkezdtem dolgozni; először még csak részmunkaidőben kutatósegédként egy egyetemi egy projekten, majd ezután jelentkeztem egy mobilalkalmazás fejlesztő képzésre. A képzés befejezése után pedig már az iparban helyezkedtem el egy szoftverfejlesztő cégnél - igaz, végül nem mobilfejlesztőként. Egy webes, Java-s projektre kerültem, amit nagyon szerettem, mivel egy nagyon következetes, jól tanulható nyelvről van szó, amiben sok potenciál van. Akkoriban még front-endet és back-endet is fejlesztettem, viszont már akkor is úgy gondoltam, hogy akkor tud az ember igazán jó lenni valamiben, ha arra az egy dologra szakosodik. Ennek a felismerésnek a mentén kezdtem el nézelődni, milyen lehetőségek vannak a piacon és ekkor került a látóterembe az EPAM, ahova már kifejezetten Java back-end fejlesztőként kerültem. Azóta érzem azt, hogy valóban megtaláltam a helyen az IT világának végtelenül színes palettáján. Az itteni első projektem egy évet ölelt fel, majd azt már egy nagy, négyéves periódus követte egyetlen projekten, melyről néhány hete kerültem le. Ez a négy év volt a pályafutásom eddigi legmeghatározóbb időszaka.

Milyen szerepkörökben voltál ezen időszak alatt?

Az EPAM-hoz már medior fejlesztőként kerültem, az utóbbi projektemen lettem Key Developer; és ahogy telt az idő és egyre több tapasztalatot szereztem, úgy váltam senior fejlesztővé - ezáltal a projekten belüli titulusban is szépen tudtam feljebb és feljebb lépegetni. Először Developement Lead, azaz vezető fejlesztő lettem, majd a projekten töltött utolsó évemben Tech Lead pozícióba kerültem. Négy év után elérkezett az idő, hogy új kihívások után nézzek: másik projektre kerültem, ahol jelenleg is technikai vezető pozícióban dolgozhatok.

Hogyan, honnan érkezett a késztetés, hogy a céges, szakmai karriereddel párhuzamosan elkezdj egy egyetemi karriert is?

Már általános iskolában és gimnáziumban is kaptunk olyan feladatokat, melyek során a többi diáknak kellett egy-egy anyagot elmagyarázni, előadni. Ezeket mindig úgy igyekeztem teljesíteni, hogy az adott tanár, oktató stílusát én magam is átvettem, lemásoltam. Nagyon komolyan vettem az előadásokat és észrevettem, hogy örömmel is csinálom. Az egyetemen, bár volt erre lehetőség, nem éltem az ilyen opciókkal, és ez a kimaradás egyfajta hiányérzetet is okozott. Itt, az EPAM-nál aztán már kifejezetten kerestem annak a lehetőségét, hogy ezt a „lyukat” az életemben be tudjam tölteni. Amint felmerült a lehetősége, hogy az egyetemen lehet oktatni, azonnal jelentkeztem. Nagyon sokáig egy másik diszciplína által szervezett tárgyakban oktattam: a tesztelőkhöz csatlakoztam be néhány olyan órán, ahol fejlesztéssel kapcsolatos témakör is volt. Majd egy évvel ezelőtt szélesebbre nyíltak a kapuk az egyetemen, és ekkor merült fel, hogy kifejezetten Java-s tárgyak is felkerülnek az órarendbe.

Miért jó, ha egy egyetem egy céges kultúrát, ilyenfajta gyakorlatiasságot is is beemel az oktatásba?

Bár kétség nem férhet hozzá, hogy ezek az együttműködések nagyon hasznosak, azt látni kell, hogy az egyetemek oktató- és kutatóintézetek. Miközben nagyobb részt az iparnak képezik a szakembereket, azért arra is gondot kell fordítaniuk, hogy saját oktatóikat is kineveljék évről évre - hiszen ugyanúgy a hallgatók közül kerülnek ki azok a szakemberek is, akik később oktatóként a tudományos életet választják, ebbe az irányba mennek tovább. Nem mondom, hogy az ipar és a tudományos élet teljesen ellentétes irányba mozog, de mégis különböző fajta tudást, más-más képességeket igényel a két terület. Ami elvitathatatlan, hogy az egyetemen dolgozó oktatók nagyon jók az elméleti tudás átadásában. Azonban az ipar nagyon gyorsan fejlődik, így vannak olyan praktikák, trükkök, amiket akkor fogunk ismerni - és tudni alkalmazni -, ha az iparban dolgozva heti negyven órában programozunk. Ezért amikor az egyetemek és nagy cégek összeállnak, az olyan szerencsés kapcsolat, amiből a legtöbbet a hallgatók tudnak profitálni.

Számodra a tudás átadásán túl milyen előnye van annak, hogy az egyetemen tanítasz?

Az EPAM-os oktatók számára is nagyon hasznos tapasztalatszerzés ez, hiszen ahhoz, hogy valaki egy órát meg tudjon tartani, ahhoz neki is rendszereznie kell a fejében az adott területet, utána kell nézni dolgoknak, még jobban elmélyedni a tudásban. Így mi is fejlődünk, mind szakmai, mind soft skillek tekintetében.

Említetted, hogy a diákok profitálnak a legtöbbet ezekből az együttműködésekből.

Az informatika nagyon felkapott szakma lett manapság, sokaknak ez a kezdeti motivációja a kedvező fizetés és a szakma jó megítélése. Azonban azt egy egyetemista még nem látja, mennyire mély ez a szakma - egykor én sem láttam át. Hiszen olyan, hogy informatikus, nem létezik. Azzal hasonlítható össze, mintha azt mondanám, hogy valaki az egészségügyben dolgozik, miközben lehet ápoló, gyógytornász, orvos, nővér és még rengeteg egyéb a foglalkozása. Az informatika is éppen ilyen sokrétű: rengeteg különféle szerepkör és alterület létezik. Ha az egyetemen kapunk is egy általános tudást, érdemes minél hamarabb elsajátítani azt is, hogy a gyakorlatban miként épül fel egy komoly informatikai projekt. Innentől építhető tudatosan egy karrier, és így lehet megtanulni, mi áll hozzánk a legközelebb. Mert, ahogy a beszélgetésünk elején is mondtam, a hétköznapokban olyan munkát érdemes csinálni, amit szeretünk, ami így akár nem is tűnik munkának - sokkal inkább szenvedély az.