Buczi Baldó Software Testing Engineer az EPAM debreceni irodájában.
Másfél éve azonban még maga sem gondolta volna, hogy mára nemcsak megtanulja a szakmát, de a gyakorlatban, projekten is alkalmazhatja tesztelői tudását. Villámkarrier huszonévesen? Baldó elmesélte történetét a LifeInTech blognak.
Rövid idő alatt tettél meg nagy utat. Milyen mérföldkövek vezettek az EPAM-ig?
Debrecenben születtem és nőttem fel, mindvégig itt jártam iskolába. Ugyan elkezdtem az egyetemen a mérnök-informatikus szakot, de ezt végül öt szemeszter után felfüggesztettem, és inkább elkezdtem dolgozni. Mivel nagyon jó a nyelvérzékem és jól beszélek angolul, könnyen találtam munkát: húszéves korom óta dolgozom, azaz már hétéves munkatapasztalatom van multis környezetben. Először ügyfélszolgálatosként helyezkedtem el az első munkahelyemen, és sikerült olyan jól beilleszkednem ebbe a közegbe, hogy hamarosan előre tudtam lépni, és a kezdeti szerepkörömet követően hamarosan már folyamatfejlesztőként dolgozhattam. Innen kerültem az EPAM-hoz.
Mi volt az oka, hogy felfüggesztetted az egyetemet?
A jelentkezésemkor nagyon lelkes voltam és az első pár szemeszter nagyon jól is ment, azonban időközben kiderült, hogy a programozás nem volt nekem való, és a fejlesztői pálya, ami az egyetemen körvonalazódott, nem igazán tetszett.
Másfél évvel ezelőtt még nem beszélgethettünk volna az EPAM-os karrieredről, hiszen éppen akkor kezdtél bele a programba, melynek eredményeként ma már tesztelőként projekteken dolgozol, élesben. Azért ez elég gyors karrier még EPAM-os berkekben is...
Az egyetemen programozni, kódolni tanultam, így számomra ez egyet jelentett az informatikai pályával. Azt a rengeteg lehetőséget, ami ezen a területen rendelkezésre áll, nagyon nehéz átlátni az iskolapadból, ha csupán a hagyományos oktatás keretein belül maradsz. Tesztelőnek egyáltalán nem tanulhatunk a felsőoktatásban, így nem csoda, ha fel sem merült bennem ez a hivatás. Egy kedves ismerősöm azonban beajánlott az EPAM-hoz, így tudtam meg, hogy ez egy létező szerepkör, amire ráadásul nagy kereslet is van. Az EPAM Mentorprogramjára jelentkeztem, és azonnal nagyon pozitív kép alakult ki bennem, mind a cégről, mind a képzésről. Megfogott a közeg és a munkalehetőség is izgalmasnak tűnt. Mindez együttesen sarkallt arra, hogy váltsak és belevágjak a képzésbe - annak dacára, hogy az előző munkahelyemen már magasabb pozícióban voltam, itt viszont újra juniorként kezdtem. A gyors haladásban rengeteget segített, hogy már az első napomon tapasztalt kollégák mellett dolgozhattam és élesben láthattam, mit is csinál nap mint nap egy szoftvertesztelő. Nagyon jó lehetőségeket kaptam már a kezdetektől, ami szintén hozzájárult a fejlődésemhez, illetve valamelyest szerencsés is vagyok, mert rendelkezem azokkal az adottságokkal, amelyek ehhez a munkához szükségesek.
Mik ezek az adottságok? Mire van szüksége egy jó tesztelőnek?
Szerintem nagyon fontos, hogy egy szoftvertesztelő precíz, de ugyanakkor gyors legyen, és hamar megértse az összefüggéseket. A jó kommunikációs készséget szintén kiemelném, mert folyamatosan kapcsolatot kell tartani egymással. Ezen felül a türelmet is magas szintre kell fejleszteni, amit mind a munka, mind a munkatársak felé gyakorolni kell. :)
Visszaugorva egyet a kronológiában, hogyan zajlott maga a képzés?
A Mentorprogram októbertől decemberig tartott, majd januárban nyertem felvételt, mint EPAM-os. A nyolc hét alatt, hetente két alkalommal 1-1,5 órás session keretében elméleti és gyakorlati képzést kaptunk. A házi feladatokat a tanultak alapján az órák között eltelt időben kellett megoldani, majd a program egésze során nyújtott eredmények fényében hívtak be állásinterjúra, amely után ajánlatot kaptam.
Hogyan alakultak a feladataid a kezdeti időkben?
Az első munkámat egyből egy öt tesztelő és hat-hét fejlesztő alkotta csapatban kezdhettem, így azonnal belekóstolhattam, hogy milyen is egy nagy projektben részt venni. Az EPAM-nál az a rendszer, hogy a tapasztalt kollégák segítik a fiatalabb, kezdő csapattagokat, megmutatják nekik, miként működnek a folyamatok, egy projekt, így én is kaptam egy mentort. Nagyon sok kérdésem volt, és szerettem volna minél több mindenre választ kapni, a mentorom pedig mondhatni nagyon jól bírta a kiképzést, mert én aztán tényleg 0-24-ben zargattam. Ez egyáltalán nem jelentett egyébként gondot, sőt, kifejezetten kérték, hogy bármilyen kérdésünk van, keressük a mentorunkat.
Miben fejlődtél a legtöbbet?
Sokkal türelmesebb lettem, korábban nagy hibám volt, hogy sokszor hirtelen cselekedtem. Ma már megfontoltabban döntök és ezt a tapasztalt kollégáktól lestem el, tőlük láttam, hogyan reagálnak egy-egy helyzetben. Ha elhangzik valami, először végiggondolják a dolgokat. A jó tesztelő nem válaszol azonnal, hanem inkább kérdez - ez vezet aztán később a jó válaszokhoz. Türelmes, gondolkodó emberekkel vagyok körülvéve és én is átvettem ezt a mentalitást.
