Józsa Péter négy éve dolgozik PM- ként az EPAM-nál, ahova nem programozói háttérrel érkezett. Mégis sikerült olyan karriert építenie ebben a szerepkörben, ami a vezetők figyelmét is felkeltette.

Miben változott a munkád, a korábbi hasonló szerepkörben végzett munkádhoz képest?

Két dolgot emelnék ki, az egyik, hogy az EPAM-nál nagyobb és komolyabb projektekkel, ügyfelekkel kezdhettem el a foglalkozni, míg korábban 2-4 fős projektjeim voltak, most nem ritka az 50 fős sem. A másik jelentős különbség, hogy az EPAM-os folyamatok nagyon kidolgozottak, a munkakörök sokkal jobban definiáltak és sokkal jobban követik, be is tartják az emberek ezeket. Nincs az a „svájci bicska érzés”, mint egy kis cégnél, ahol 100-150 fő dolgozik és mindenki éppen azt csinálja, amit kell.

Ha nem az EPAM-os munkádat vizsgáljuk, hanem csak úgy általánosságban egy projektmenedzser munkáját, akkor ez mit jelent pontosan?

A projekt időben és térben jól körülhatárolt feladat, mely a kijelölt céloknak megfelelő tevékenységek révén, rendelkezésre álló erőforrások összehangolt, észszerű felhasználásával valósítható meg. Tehát van egy világos cél, adott kompetens embereknek egy csoportja, akik minden erejükkel azon dolgoznak, hogy a célt határidőre megvalósítsák, a költségeket nem túllépve, kiváló minőségben. Azonban az ilyen példaszerű projekt olyan, mint a jeti, csak néhányan látták vagy nekik is csak meséltek róla, azaz nincs. Egy projekt ezerféleképpen csúszhat el, kezdve onnan, hogy az ügyfél nem tudja pontosan, hogy mit akar vagy pontosan tudja, de igazából nem arra van szüksége. Vagy éppenséggel tudja, hogy mit akar, de nem tudja jól elmondani, a fejlesztők nem értik pontosan. Előfordulhat, hogy alábecsülték az erőforrásokat, nem a megfelelő emberek ülnek a megfelelő székekben, rosszul válogatták össze a csapatot, rosszak a folyamatok. A projektmenedzsernek pedig az a dolga, hogy mindezeket a potenciális problémákat, kockázatokat megoldja. Tehát kicsit olyan, mint a ponyvaregényben Mr. Wolfe, a „megoldóember”. Azzal a különbséggel, hogy a projektmenedzsmentben a projektmenedzser nemcsak megoldja ezeket a problémákat, hanem előre látja a kockázatokat és még azelőtt kézbe veszi őket, mielőtt ezekből problémák válnak. Rengeteg dologra kell odafigyelni, a különböző területeket – ütemezés, költségek, minőség, emberek, kommunikáció, kockázatok, beszerzés - folyamatosan monitorozni kell a projekt teljes életciklusa alatt.

Ez nagyon sokrétű és sokféle odafigyelést igényel. Alapvetően milyen készségekre, képzettségre, tapasztalatra van szüksége egy PM-nek?

Sokan azt gondolják, hogy ehhez a szerepkörhöz programozói vagy valamilyen gazdasági szakirányú végzettség kell. Nos, ezzel szemben az igazság az, hogy mindez előnyt jelenthet, de nem követelmény, nem feltétlenül a jó programozókból vagy a jó közgazdászokból lesznek a jó projektmenedzserek. A PM nemcsak a programozókkal – akik szintén nagyon heterogén, sokféle tudással rendelkező csoport - dolgozik, hanem Designerekkel, UXesekkel, Solution Architechtekkel, Scrum Masterekkel, Data Scientistekkel, Business Analystekkel. Neki tehát mindannyiuk munkájához kell érteni annyira, hogy tudja, hogy milyen elvárásai lehetnek velük szemben és mire van szükségük ahhoz, hogy jól tudják végezni a munkájukat. Hogy a problémáikról, nehézségeikről érdemben tudjon velük beszélgetni és hatékonyan tudjon rá megoldást keresni. A PM-nek az a dolga alapvetően, hogy projekten dolgozó szakembereknek minden feltétel biztosított legyen ahhoz, hogy optimálisan tudják végezni a munkájukat. A készségek tekintetében a hard skill-ekkel szemben a soft skill-ekre helyezném a hangsúlyt. A legfontosabb talán a kommunikációs készség, illetve az alkalmazkodás készsége. A PM munkája 90 százalékban a kommunikáció. Szóban, írásban, nonverbálisan. Kommunikál a csapattal, az ügyféllel, a különböző stakeholder-ekkel. Fontos a már említett alkalmazkodóképesség, a gyors helyzetfelismerés. Minden projekt, minden nap más, egy projekt életében, a legkülönbözőbb helyzetek fordulhatnak elő és fontos, hogy a PM tudja, mit, hogyan lehet az adott helyzetben, az adott emberekkel a legjobban kezelni. Kezdve onnan, hogy mikor vonuljon háttérbe, mikor vegye kezébe az irányítást, mikor legyen asszertív, mikor legyen kompromisszum kereső. Nagyon fontos még a munkabírás, a stressztűrés is, illetve az, hogy a kockázatokat jól mérje fel. Ugyanúgy, mint az autóvezetésnél a jó sofőr nem akkor fékez, amikor előugrik egy óvodás a busz takarásából, hanem már akkor rajta van a fékpedálon a lába, amikor megközelíti a buszt, amelyik utána megáll. A jó PM-re is igaz mindez.

Honnan indul egy PM karrier?

Sokan fejlesztőként, tesztelőként, vagy akár Business Analyst-ként kezdik a karrierjük építését és menet közben váltanak a projektmenedzsment karrierútra. Junior projektmenedzserek lesznek és innen haladhatnak felfelé a ranglétrán, egészen a Senior Director szintig, ahol már elszakad a munka a napi feladatoktól és sokkal inkább az irányok meghatározásán, stratégiaalkotáson van a fókusz.

Te hol tartasz a karrieredben ezen a skálán?

Senior PM vagyok és nem kizárt, hogy ezen a ranglétrán nem felfelé fogok haladni, valószínűbb, hogy „kilépek oldalra” a Delivery Manager irányba, ami nagyon hasonlít a projektmenedzserhez, azonban egy kicsit technikaibb jellegű feladatkör, félúton a Solution Architecht és a projektmenedzser között.

Sokszor beszélgetek a LifeInTech podcastokban különböző szerepkörben, különböző szinten álló emberekkel és gyakran elhangzik, hogy bár az EPAM egy munkahely, egy közösség, mégis olyan változatosak a lehetőségek egy-egy karrierút során, mintha több, különböző munkahelyen dolgozna az illető.

A beszélgetésünk elején kérdezted, hogy mi volt a különbség a korábbi munkahelyem, egy kis cég és az EPAM-os munkám között. Az EPAM több mint 38.000 főt számlál globálisan és ennek megfelelően nagyon sok ügyféllel, technológiával dolgozik, nagyon sokféle projektet visz. Sok olyan kollégát ismerek az cégen belül, akik elindultak egy karrierúton és menet közben kezdtek bele egy új szakmába. Itt lehet valaki tesztelőből Resource Manager vagy fejlesztőből projektmenedzser. Az EPAM nagyon is támogatja az ilyenféle váltásokat, mert ebben a fejlődést látja. Ami szintén idézőjelben luxust jelent az EPAM-nál, hogy egy-egy konkrét szakmán belül is nagyon sok lehetőség van arra, hogy különböző dolgokat kipróbáljunk. Például, ha valaki Java fejlesztő, de elkezdi érdekelni a felhő alapú szolgáltatás, mint technológia, nem kell elmennie egy másik céghez, hiszen itt számos olyan projekt van, ahol belekóstolhat ebbe.

A te EPAM-os karrieredben mi volt szerinted a legnagyobb siker?

Megtisztelő, hogy az idén rám bízták egy több, mint 50 fős projekt vezetését, de azt is említhetném, nekem nincs markáns IT hátterem, két éve mégis megkaptam az Impact Award-ot, ami talán a legmagasabb szintű belső elismerés, az alkalmazottak 2-3 százaléka kapja meg és azokat jutalmazzák ezzel, akik abban az évben a legjobban teljesítettek, valami kiemelkedőt nyújtottak.