Papp Krisztián vagyok, 30 éves és középiskolás. Na jó, igazából közel sem, de már több, mint két hónapja így érzem magam.
Májusban kezdtem el az EPAM Java Academyt 14 másik emberrel, azóta az életem hasonlóan telik, mint 16 évvel ezelőtt, leszámítva a tananyag mennyiségét, és azt, hogy itt nem holmi csengőre lesz vége a fejtágításnak. A kis csapatunk rendkívül gyorsan összekovácsolódott, pedig én magam is meglepődtem, hogy mennyire különféle területről jöttünk. Talán pont ez az, ami miatt senkire sem tekintünk kívülállóként, hiszen mindannyian azok vagyunk... és egyszerre mégsem.
Amikor végeztem az egyetemmel, nem hittem volna, hogy valaha újra (dedikáltan) tanulni fogok, azt pedig végképp nem hittem, hogy ez a Java programnyelv lesz, de mindig is érdekelt, hiszen a telepítője is mindig emlékeztet rá, hogy mennyi eszköz is használja. Persze nem csak a nyelv az, amire kitérünk, volt itt szó build toolokról, verziókövetésről, kódminőségről, Springről és még sorolhatnám.
Az elmúlt két hónapban sok oktatónk volt, akikkel már jól begyakoroltam jómagam is, hogy miért is döntöttem úgy, hogy benevezek:
Olyan helyet kerestem, ahol lehetőségem lesz fejlődni. Kipróbálni végre milyen is SCRUM szerint dolgozni, mert eddig csak olyan helyeken jártam, ahol mindenki csak hitte, hogy az állómeeting az egyetlen eleme. Az már csak hab a tortán, hogy átképeznek egy olyan programnyelvre, amit ennyire széleskörűen használnak.
A felvételim napján már említették, hogy a képzés borzasztó nehéz lesz és megterhelő. Korábban már foglalkoztam Javaval, ezért az első heteken még könnyedén teljesítettem, azonban most 2 hónap után be kell valljam igazuk volt. Hiába a napi 8 órás oktatás, az embereknek bele kell tenniük a képességeiknek megfelelően valamennyi pluszt ahhoz, hogy a vizsgákat teljesíteni tudják.
Valóban nehéz.
Viszont nem érzem azt, hogy ez a tudás csak úgy elpárologna. Belénkivódik, ahogy már a vicceinkbe is beleszőjük, beszélünk róla, együtt készülünk a vizsgára. Ezért nem is csodálkozom, ha azt mesélik, hogy kapkodnak az Academy-n végzettekért a projektek, mert - lévén mindenkinek van már fejlesztői tapasztalata -, igazi harcedzett veteránokként kerülünk ki innen.
Mielőtt felvettek ide, a célzott hirdetések engem is megtaláltak. A programozóhiányra rengeteg cég megpróbálta kitalálni a saját megoldását. Láttam mindenféle képzéseket 3 hónapostól 3 évesig terjedő időintervallumban és akkor még azt mondtam volna, hogy az alatt a 3 hónap alatt képtelenség lehet bárkibe is beleverni egy nyelv alapjait.
Egy hónap múlva remélem azok között leszek, akik ezt meg tudják cáfolni.