Háromrészes sorozatunkban olyan EPAM-os szakemberek mutatkoznak be, akik egészen máshonnan indultak és végül mégis a technológia világában találták meg a helyüket, itt építik a karrierjüket. Az első részben egy villamosvezető és egy geológus mutatkozik be, akiknek ma már sokkal inkább IT-s szerepkörük határozza meg az identitásukat.

„A könyvesboltban vettem egy könyvet, ebből tanultam programozni.”

„Az előző életszakaszomat nem igazán nevezném karriernek, inkább csak sodródtam az árral.” – kezdi a történetét Horváth Balázs.

„Nem voltak hosszú távú céljaim. Érettségi után elvégeztem egy technikumot, amivel végül nem tudtam elhelyezkedni. Elkezdtem taxizni. Jelentkeztem közben a Debreceni Egyetem villamosmérnöki szakára, ahova fel is vettek, de a munka mellett nem tudtam elvégezni. Három - négy év telt el a taxizással, majd egy gyárban helyezkedtem el beültetőgép kezelőként. Egy évet dolgoztam itt, majd villamosvezető lettem. Majdnem hat évet húztam le így, a végére borzasztóan kiégtem. Minden egyes munka kényszermegoldás volt. Sodródtam.” – folytatja, mi vezetett oda, hogy valami másba kezdjen.

„Szerettem volna olyan területen dolgozni, ahol sok a kihívás, van megbecsülés, elismerés, és legfőképp azt csinálhatom, amit szeretek és még meg is fizetnek. Úgy akartam ébredni reggelente, hogy nincs az “Anyaaa, nem akarok iskolába menni!” érzés. Először ki kellett találnom, hogy mi az, amit tényleg szeretnék csinálni, ami végre egy hivatás lenne, nem pedig munka. Szerencsére volt időm gondolkodni míg mentem körbe-körbe a villamossal... .”

Az egyetemen Balázs programozást is tanult, amit nagyon szeretett. Így jutott el oda, hogy talán ezzel kellene foglalkoznia.

„Bementem a könyvesboltba és vettem egy könyvet; munka után, este, éjszaka, hétvégeken kezdtem el tanulni. A legnagyobb áttörést a járványhelyzet hozta. Kevesebbet kellett dolgoznom, több időm volt tanulni. Jelentkeztem az Újratervezés Programra, ami egy állami informatikai képzés. Ez első körben egy 8 hetes videókurzust jelentett, amit egy záróvizsga és egy kompetencia teszt zárt. A vizsga után lehetett jelentkezni a következő, már államilag támogatott képzésre, ahova sikeresen bekerültem. Saját magam is fejlesztettem a tudásom és a kettő együtt azt eredményezte, hogy egy erős alaptudásra tettem szert. Ez elég lökést adott ahhoz, hogy felmondjak a közlekedési vállalatnál és teljes egészében a tanulásra fókuszáljak.”

Balázs létrehozott magának egy LinkedIn profilt, amiben a legfontosabb tényeket közölte csupán. „Azt írtam, hogy karrierváltó frontendes vagyok, ez volt a kulcsszó. Pár hét telt el csupán és üzenet érkezett. Van-e kedvem JavaScript fejlesztőként kipróbálni magam az EPAM-nál?”

A többi már történelem, ugyanakkor van néhány fontos momentum, amit Balázs kiemel, amikor a váltásról beszél.

„A legjobban az ösztönzött, hogy tényleg váltani akartam, nem pedig panaszkodni a helyzetemről. Voltak nehéz pontok, például, amikor felmondtam úgy, hogy még semmi biztosat nem tudtam az elhelyezkedéssel kapcsolatban, de azt igen, hogy legalább fél évig munka nélküli leszek. A felmondásomat követően a feleségem várandós lett, ami elég sok dolgot felülírt. Az eredmény végül mégis az lett, hogy EPAM-osként sokkal több időm van a családomra, és azt csinálom, amiben örömömet lelem. Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne azzal foglalkozzunk, amit szeretünk.”

„Miért akar egy földtudományi mérnök adatvizualizációval foglalkozni?”

„Kezdetben a földtudományi szakirány, a geológia felé indultam el; mindig is érdekelt hogyan épül fel a talaj a lábunk alatt vagy épp miért történnek a földrengések. – ez már Németh Edina története, az ő érdeklődése alapvetően innen startolt.

„Aztán hamar kiderült, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, mivel a különböző geológiai folyamatok megértéséhez komoly fizikai, kémiai és statisztikai számítások, adatgyűjtések segítségével juthatunk el. Mindezeket a számításokat, adatokat természetesen közérthető formában – táblázatok, diagramok segítségével – prezentálni is kell.” - folytatja, mi terelte lassanként a gondolkodását egy másik terület felé. Mivel egyetemi csoportjába számos külföldi hallgató is járt, így az angolt napi szinten, igen intenzíven gyakorolhatta, ami hatalmas előnyt jelentett a későbbiekben. Edinának nagyon tetszett a „multikulti” környezet és nagy elhatározása volt, hogy végzés után azonnal beleveti magát a munka világába.

„Ebben a szakmában sajnos - mai fejjel már annyira azért mégsem sajnálom - nem találtam olyan céget itthon, ahol szívesen elhelyezkedtem volna. Különböző social media platformokon kezdtem el nézelődni milyen alternatívák jöhetnek még szóba számomra. Így találtam rá az első munkahelyemre, ahol piackutatási kérdőívekkel, adatokkal és adatvizualizációval foglalkoznak.”

Sokat nem gondolkozott, beadta a jelentkezését.

„Pontosan emlékszem egy kérdésre, ami később az EPAM-os interjúimon is felmerült. Azt kérdezték, miért akar egy földtudományi mérnök adatvizualizációval foglalkozni? Trükkös kérdés, de nem elrugaszkodott ötlet a váltás. A földtudományokban kémiai, fizikai adatokat kellett közérthető formában ábrázolni és prezentálni, az üzleti világban ugyanez a feladat, csak ott már gazdasági mutatókkal kell dolgozni.”

Edina az új szerepkörhöz tartozó elméletet megtanulta, szoftveres tudást is fejlesztette. „Feladatköröm széles spektrumon mozgott, viszont egy idő után éreztem, hogy egy fókuszáltabb feladatkör sokkal jobban passzolna hozzám. Ráadásul szerettem volna populárisabb tool-kal foglalkozni.”

Itt pedig már a fiatal szakember EPAM-os pályafutásának kezdetéhez is értünk.

„Az interjúk során kiderült, hogy a változatos projektek mellett, a feladatkörök jól elhatároltak, mindenki a saját területével foglalkozik és így a legjobbat tudja kihozni magából. Számomra ez az adatvizualizáció és a hozzá tartozó ügyfeles megbeszélések – jelenleg is Tableau-ban dolgozom és segítek az ügyfeleknek megtalálni a számukra leghasznosabb Data Viz megoldásokat. Mindemellett az SQL és a Snowflake rejtelmeit is sikerült elsajátítanom a belsős tréningeken és ezt persze a mostani projektemen is remekül tudom alkalmazni.

Fiatal pályakezdőként az ösztönző erőm az volt, hogy a saját lábamra álljak és egy olyan karriert találjak magamnak, ami az évek múltán sem válik unalmassá.”

A fenti történtetek bizonyítják, hogy az IT-ba vezető út sokszor nem egyenes, sosincs késő erre a pályára kerülni. Ha szeretnél még hasonlóan izgalmas karrierváltásokról olvasni, kövesd blogunkat, hiszen hamarosan érkezik a sorozat második része!

Ha pedig te is kedvet kaptál, hogy csatlakozz az EPAM-hoz, nyitott pozícióinkról itt olvashatsz bővebben.

Lovász Kristóf, junior szoftverfejlesztő a Debreceni Egyetemen tanult mérnök-informatikusként, tanulmányait jelenleg is folytatja, MSC-n. Az EPAM-hoz a cég Mentorprogramján keresztül került. Segítségével – mint a programban részt vett, a céghez felvételt nyert fiatal szakember - összegyűjtöttük a legfontosabb gyakorlati tudnivalókat a képzéssel kapcsolatban.

Hol találkozhatsz velünk, az EPAM-mal?

„Az egyetemen minden évben rendeznek szakmai heteket, napokat, amikor a különböző cégek képviseltetik magukat és bemutatkoznak a végzős diákoknak. Ismertetik, pontosan mivel foglalkoznak, milyen területen tudnak munkát biztosítani és milyen előnyei vannak, ha valaki őket választja. Így találkoztam az EPAM-mal is és azonnal szimpatikus volt az, amit kínáltak.” – mondja el Kristóf, mi volt a legelső lépése a jelenlegi IT karrierje felé.

LinkedIn profil csőre töltve

„A következő lépés az volt, hogy csináltam egy LinkedIn profilt magamnak, így találtak és kerestek meg az EPAM-tól, hogy van-e kedvem jelentkezni a Java Mentorprogramra. Néhány hetet gondolkodtam és azt mondtam magamnak; vágjunk bele!”

Amit Kristófnak végig kellett gondolnia, és amit fontosnak érzett:

• A program egy hónapos próbaideje alatt el tudja dönteni a jelentkező, hogy tudja-e folytatni, bírja-e a terhelést, le tudja-e tenni a vizsgákat

• Egyeztetett a szüleivel, akik helyeselték, hogy jelentkezik és azt is, hogy felelősen, átgondoltan dönt.

Hat hónap, heti 15-20 óra – így fest a program

„Nekem hét hónap volt elvégezni a képzést, de csupán azért, mert a járvány miatt nem tudtunk bejönni a vizsgákra, márpedig az mindig élőben zajlik, nem online. Heti egy modullal tudtam kényelmes tempóban haladni az egyes vizsgákig, melyek 12 percesek és összesen kétszer lehet nekigyürkőzni. A program nehéz, de nem teljesíthetetlen. Tanulni kell, és ha valaki elég intenzíven és komolyan veszi ezt, akkor napi négy óra felkészüléssel abszolválható a Mentorprogram.”

• A program általában 3-4 hónap.

• Modulokból épül fel, melyek végén vizsgát kell tenni.

• Minden modulhoz tartoznak különböző házi feladatok, beadandók.

• Két lehetősége van mindenkinek letenni a személyesen megírt vizsgákat.

• A résztvevőket mentorok segítik, heti háromszori online konzultációval.

Állás, diploma előtt

„Sokan megszerzik a diplomát és ott állnak, hogy hoppá, de állás az még nincsen. Nekem, a Mentorprogram által még diploma előtt lett munkám, ami szerintem szuper dolog. A képzésen csupa olyan dolgot tanultam, amit máshol nem sajátíthattam el, hiszen, bár az egyetemen tanulunk programozást, de közel nem olyan szinten, mint itt.”

A Mentorprogram két legfontosabb előnye:

• álláslehetőség még az egyetem elvégzése előtt;

• versenyképes, gyakorlatorientált, naprakész tudás megszerzése.

Ha szeretnél te is részt venni az EPAM Mentorprogramban, kattints a linkre és jelentkezz!

Bölcsész, magyar - angol szakos diplomával, irodalomtudományi PHD-vel, egyetemi karrierrel. Így indult Séra-Ferencz Anna pályája a 2000-es évek elején. Ma, 2022-ben a világ egyik legdinamikusabban fejlődő és globálisan majd’ 60,000 alkalmazottat számláló IT óriásnál, az EPAM-nál 300 ember vezetője. Első ránézésre tűnik azonban csak szokatlannak az útja; s hogy miért, arról pontos képet rajzol a LifeInTech vele készített interjúja.

A Szeged és Budapest közti távolságot könnyedén hidalja át a Teams és a két éve már bejáratott gyakorlat; beszélgetni online is nagyszerűen lehet, főleg, ha az interjúalany személye izgalmasnak ígérkezik. Amennyire jó fogódzó egy találkozónál a helyszín, a személyiség és a megjelenés minden apró részlete, éppen annyira élesednek ki az érzékek a nem látható irányába egy online interjú esetében. Azért, hogy a beszélgetés zavartalan legyen - ne terheljük az online kapcsolatot - még a képet is megvonjuk magunktól és csakis egymás hangjára koncentrálunk. Megállapítjuk, hogy remekül halljuk – és mindketten bízunk abban, hogy majd értjük is - egymást, így minden mást kizárva, valóban csupán a lényeg marad; a mondanivaló. 

A karriered nem feltétlenül nyílegyenes IT karrier, ráadásul egy olyan területről érkeztél, ami hagyományosan nem az informatika vizeibe torkollik.

Eredeti szakmám szerint valóban semmi közöm nem volt az IT-hoz. Magyar -angol szakon végeztem az egyetemen, majd irodalomtudományból szereztem PhD fokozatot és a klasszikus egyetemi karrierúton indultam el; tanítottam. Ha párhuzamba állítjuk az irodalomtudományt és az informatikát, úgy tűnhet, hogy a kettő ég és föld, semmi közük nincs egymáshoz. De akkor is láttam, és ma már különösen élesen rajzolódik ki a hasonlóság, hogy a problémák megértése és a különféle megoldási javaslatok kidolgozása mind a két területnek sajátossága. Az egyetemen azt tanítottam, hogy egy bizonyos problémának nem biztos, hogy csak egy jó megközelítése van, hogy több útvonalon is el lehet jutni a megoldásig. Ezeket a gondolati íveket mindig nagyon izgalmas volt bejárni számomra az irodalomtudomány területén, és úgy gondolom, hogy ugyanez jellemző a szoftverfejlesztésre is, ahol a fejlesztők azt vallják, hogy megoldhatatlan probléma nincs. A kérdés az, hogy milyen úton, milyen eszközökkel, mennyi idő alatt fogunk eljutni az adott megoldáshoz. Az volt és maradt is tehát a legnagyobb motivációm, hogy megértsek komplex helyzeteket, és ezekben a komplex helyzetekben különféle megközelítési módokat dolgozhassunk ki.

Pontosan mikorra tehető, hogy az egyetemi világból a piaciba léptél át? Miért szántad el magad a váltásra?

A 2000-es évek eleje, IT szempontból is egy izgalmas időszak volt; akkor kezdett felsejleni, hogy a digitalizáció, az online jelenlét, milyen érdekes terület lehet, emellett üzletileg mennyire profitábilis. De nem csak az üzleti, hanem a nonprofit szféráról, a közösségi platformok elterjedéséről, megjelenéséről is beszélhetünk. A számítógépek már a mindennapi élet részei voltak, nem számított egzotikumnak maga a programozás sem, kezdett bekúszni a mindennapokba, elindult az okos eszközök elterjedése és használata.

Már nem tudtam ezt az egész jelenséget megkerülni, hiszen kultúratudományi vonatkozásában is foglalkoztunk ezzel, és talán ez lehetett az, ami aztán az informatika felé terelt. Elkezdett érdekelni, hogy mi történik, hogy működnek ezek a szoftverek, a honlapok, és beleástam magam, egészen addig a pontig, amíg rájöttem, hogy tulajdonképpen ez az a terület, ahol dolgozni szeretnék.

A munkalehetőség magától jött vagy elébe mentél, mert annyira izgatott ez az egész?

Magamnak kerestem. Egy kis szegedi kreatív ügynökségnél helyezkedtem el, projektmenedzserként. Izgalmas munka volt, sokféle lehetőséggel, a szakma alapjait itt tanultam meg. De azért van egy fontos momentum még mögötte, amit elmesélek; a tanszéken, ahol a Szegedi Tudományegyetemen dolgoztam, talán az országban elsőkként kezdtünk el szerkeszteni egy filmtudományi magazint, az Apertúrát. Ennek a munkának a kapcsán láttam aztán, hogy egy ilyen online felület létrehozásának milyen feltételei vannak, mennyire sokféle tényezőnek kell együtt állnia ahhoz, hogy ez valóban jól működjön. Ami talán mai szemmel nem akkora dolog, de számomra teljes újdonság volt és megfigyelhettem általa, milyen döntések mentén születhet meg egy online folyóirat.

Azt mondod, a szakma alapjait itt, ennél a kis ügynökégnél sajátítottad el. Egy olyan váltás kapcsán, amilyen a tiéd is, hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy na, ez aztán lehetetlen, mert mégis, hogy lehetne már egy irodalmárból informatikus csak úgy? Hogy zajlott ez pontosan, milyen tanulási folyamatot igényelt?

Erre szokás azt mondani, hogy menet közben tanultam meg, és persze rengeteg önképzés, olvasás által, azaz semmilyen intézményi képzésben nem vettem részt. A munka, projekt technikai részét pedig olyan mértékig ismerem, amennyi szükséges, teljes mértékben megbízom a fejlesztők véleményében és tudásában.

Miként kerültél a kis cégtől az IT óriás, EPAM-hoz?

A látókörömben volt a cég, mert egyszer megkeresett egy recruiter. Aztán eljött az idő, amikor ide is saját indíttatásból jelentkeztem. Elérkezett a megfelelő pillanat és bekerülhettem a szegedi csapatba, projektmenedzserként.

Mi vonzott az EPAM-ban?

Nagyon érdekes volt megismerkedni a szervezeti kultúrájával, ami nagyon részletesen kidolgozott és dokumentált volt ahhoz képest, amit én korábban láttam. Ez persze abból is adódott, hogy - már hét éve is, amikor idekerültem – világszerte számos lokáción van jelen a cég, és ehhez biztosítani kell egy olyan keretrendszert, amelyben minden alkalmazott, attól függetlenül, hogy Los Angelesben, Budapesten vagy Szegeden él, tisztán átlátja a cég működését. Ezen kívül a projektek komplexitása és nagyságrendje is hihetetlenül izgalmasnak ígérkezett, a különféle szerepkörök sokaságáról nem is beszélve. Szellemileg igazi kihívást jelent a mai napig az, mennyire differenciált az egész rendszer és hogyan kapcsolódnak össze a különböző szereplők. Az EPAM évről évre növekszik. Nem csupán a piaci trendeket, de a saját belső növekedését is követve vezet be újabb és újabb, az itt dolgozók munkáját szolgáló szoftvereket, folyamatokat, hoz létre új szerepköröket, ami az embereknek egészen változatos karrierutakat és lehetőségeket biztosít. Ezt azért is különösen fontos megemlíteni, mert az általános nézet az, hogy egy nagy szervezet lassan változik. Nem igaz ez az EPAM-ra, sőt! Az elmúlt hét évben is rengeteget változott és nagyon jó részese lenni ennek, végig követni ezt.

A választásaid és az út, amin haladsz azért nagyon érdekes, mert azt példázza, hogy mennyire tág lehetőségeket biztosít az informatika, hogy milyen téves beidegződés az, hogy humán érdeklődéssel ezen a terepen nem sok babér teremhet. Mikor a fiatal lányok pályát választanak, és talán éppen az irodalom érdekli őket, akkor legkevésbé jut eszükbe nekik vagy a szüleiknek, hogy ez akár az IT iparágban is gyümölcsöző karriert jelenthet. 

Ez valóban nagyon fontos kérdés, és különösen azért, mert rengeteg minden megváltozott az elmúlt 20 évben, ha már említettem korábban is azokat az időket. Igen, az én példám mutatja, hogy lehetséges humán végzettséggel akár vezetői pozícióban dolgozni az IT-ban. S bár elsőre – ahogyan már említettem - ellentmondásnak tűnhet, de valójában az egyetemi pályafutásom alatt ugyanúgy emberekkel foglalkoztam, ahogyan most, és nagyon elvont problémákra kerestünk különféle megoldási javaslatokat, ugyanúgy, ahogyan most. A kettő tehát cseppet sem áll olyan távol egymástól és megmutatja, hogy mennyit változott az idők során – talán éppen a digitalizáció térnyerése miatt - hogy mit nevezhetünk hivatásnak.

Ezelőtt 20, 30 vagy 50 évvel, szüleink, nagyszüleink számára furcsa volt, ha valaki nem azt a munkát végezte, amihez kapcsolódott a diplomája. Ma egy munkáltató viszonylag ritkán kér diplomát. Vannak olyan hivatások, - például az orvosi - ahol nehezen képzelhető el, hogy valaki önképzéssel sajátítsa el a szakmát. De például a kódolás alapjait meg lehet tanulni autodidakta módon is, és igenis lehet valakiből nagyon jó szakember ezen a területen, miközben kémia szakon végzett vagy éppen bölcsész. Mindenkit arra bátorítok, hogy próbálja ki az informatikát, mert nagy baj nem lehet belőle, hogyha valaminek az alapjait megtanulja az ember. Maximum kiderül, hogy mégsem neki való ez a terület. De amiatt, hogy valaki humán beállítottságúnak gondolja magát, kár kizárni más lehetőségeket.

Ma már 300 ember munkájáért felelsz, egy nagy csapatot irányítasz. Milyen út vezetett idáig?

Kezdetben projektmenedzserként dolgoztam, de már akkor is nagyon érdekelt, hogyan működik a nagy egész, maga a szervezet. Eleinte egy egészen kis csapattal foglalkoztam, majd fokozatosan került hozzám több és egyre nagyobb egység. Hét év alatt értem el oda, hogy ma már a teljes szegedi fejlesztő csapatot támogathatom a munkámmal. Kulcsfontosságú tehát, hogy apránként, nem egyik napról a másikra lettem 300 ember vezetője. Ehhez a fejlődéshez szükség volt arra is, hogy látszódjon, nekem való a feladat és a feletteseim megbíznak bennem annyira, hogy egyre nagyobb és nagyobb felelősséggel ruházzanak fel. Mindez kölcsönös bizalom és kitartó, éveken át befektetett energia eredménye. Ez pedig azért fontos, mert azt példázza, hogy az EPAM-nál nincsenek kőbe vésett karrierutak; bármely szerepkörben kezdesz dolgozni, pár év múlva egy teljesen másikban folytathatod. Ez az, ami rettentően izgalmassá teszi az itteni munkát.

Amellett, hogy ilyen távlat is elérhető, már talán nem is téma, hogy felsővezető is válhat egy nőből egy informatikai nagyvállalatnál. Vagy mégis az? Kell erről beszélni?

Még mindig kevés nő van az IT-ban, nem titok, hogy arányaiban a férfiak vannak nagyobb létszámban jelen és ebből adódik, hogy vezető pozícióban is kevesen vagyunk. Ám nem azért van vezető pozícióban kevés nő, mert őket kizárják ebből a szerepkörből, hanem azért, mert összességében, létszámban még mindig alulreprezentáltak ebben az iparágban. Viszont a tendencia javul, és az a véleményem, hogy ez egy hosszú távon megoldandó feladat, amin folyamatosan dolgoznunk kell. Az én esetemben a kezdetektől nem volt szempont, hogy nő vagy férfi vagyok, amikor egy-egy pozíciót megkaptam és ebben nagy szerepe volt annak, hogy az EPAM cégkultúrája tudásalapú.

A mai gyereknevelésben talán már egyre kevésbé jellemző, az, ami a korábbi évtizedekben meghatározó gyakorlat volt, hogy a reál tárgyak a fiúk terepe, a lányoké meg a gyöngyfűzés és a versmondás. Ráadásul, ahogyan az én példám is mutatja, humán érdeklődéssel is vezethet út az informatikába. Ha lassan is, de ezek az utak, minták lassan egyre inkább láthatóvá válnak, sokasodnak, így hosszú távon érezhető lesz a hatása és nem lesz szokatlan vagy említésre méltó az, ha egy vezető nő. A helyzet a jó irányba változik, így én bizakodó vagyok.

Új fogalmakat, új életmódot és ezzel együtt korábban kevésbé megszokott munkamódszereket hozott az elmúlt néhány év. Ezek egyike a "full remote", magyarul, amikor a munkavállaló, bár egy szervezet alkalmazottjaként végzi feladatait, helyileg akár egy másik városban is tartózkodhat és az otthona falai között látja el teendőit.

Alvállalkozóból alkalmazott, kórusvezetőből senior szoftvermérnök

„Stabilabb munkahelyet, kiszámíthatóbb foglalkoztatást szerettem volna; az alvállalkozói lét már nem szolgálta az élethelyzetemet, így váltani akartam. Mivel korábban már megkeresett egy recruiter az EPAM-tól, ismét felvettem vele a kapcsolatot és elkezdtünk beszélgetni, mit tudna ajánlani számomra a cég.” – meséli Hang Barnabás miért váltott és hogyan kapott lehetőséget egy egészen más felállásban kipróbálni magát.

Határozatlan idejű szerződéssel, próbaidő nélkül kezdhetett a cégnél, ráadásul teljes egészében otthonából végezheti a munkáját, egy olyan városból, Pécsről, ahol a cégnek nincs is irodája.

„Most mindenki otthonról végzi a munkáját, így szinte semmiben nem érzékelem a különbséget a kollégáimmal szemben, akik EPAM-os városban dolgoznak. Az otthoni munkavégzés mellett nagyon fontos tényező volt az is a döntésemben, hogy az EPAM-nál az előrelépés nem bizonytalan lehetőség, hanem kifejezetten támogatott dolog és elvárás a munkatársaktól, hogy motiváltak legyenek a fejlődésben, a folyamatos tanulásban. Rengeteg karrier út áll mindenki előtt és aki rászánja az időt és energiát, akkor bármi is legyen a célja, elérheti. Ehhez pedig jól bejáratott folyamatok vezetnek, ami megint csak nagyon imponáló volt számomra.” – mondja a fiatal szoftvermérnök.

Hasonló előnyökről és tapasztalatokról számol be Jacsó Attila is, aki Szolnokon él. Édesapaként nagyon fontos számára, hogy kislánya életében sokkal aktívabban részt tud venni azáltal, hogy egy olyan cég alkalmazottja, mely maximális rugalmasságot biztosít. A karrierjét kórusvezetőként kezdő, ma már IT szakemberként dolgozó Attila számára ideális helyzet, hogy bár egy távolabbi városban lakik, nem a szegedi irodához közel, mégis pont ugyanúgy a csapat tagja, mintha csak egy helyen élne a kollégáival.

Interjú a távolból

Ahogyan Attila, úgy Barnabás is egy bejáratott felvételi folyamat részeként, online interjúzott és jutott el egészen az ajánlatig, a beléptetésig.

„Az első interjú kötetlen beszélgetés volt és inkább arról szólt, mit tud ajánlani a cég, mi az, amit én várok az EPAM-tól, mi az, ami szakmailag érdekel.” – mutatja be az első kört lényegre törően Barnabás.

„A technikai interjú, a második kör már a szakmai tudásra helyezte a hangsúlyt, gyakorlati feladatot is kaptam.” – számol be Attila a folyamat második lépcsőfokáról.

A menedzseri interjú, melyen szintén mindkét szakember – és mindenki más, aki az EPAM-nál szeretne dolgozni – részt vett, már inkább finomhangolás és a személyes ambíciók, tervek kapnak nagyobb szerepet.

Mindkettőjük esetében két héten belül lezajlottak az interjúk és a végén állásajánlatot is kaptak. A beléptetés volt az egyetlen pont, ahol személyesen kellett megjelenniük; ilyenkor általában egyszerre többen is végig mennek a procedúrán, kapnak egy eligazítást, aláírják a szerződést és átvehetik a laptopjukat. Az üzemorvosi látogatással pedig pipa kerül minden tétel mögé; új EPAM-ost köszönthetnek a fedélzeten!

Full remote hétköznapok

„Hatalmas előny, hogy a munkába járás egyszerűen kimarad a napjaimból. Abban az egy órában – vagy lehetne több is – azt csinálok, amit akarok. Például reggelente futni járok, simán belefér munka előtt és ez, szerintem, nagyon király.” - mondja Barnabás.

Attila számára pedig ugyanez az előny azzal jár, hogy felesége és kisgyermeke számára is több szabadidő jut.

„Ha a feleségemnek dolga akad, helyt tudok állni itthon helyette, de szeretem azt is, hogy jut időm közös ebédre a kislányommal, hiszen javarészt magam osztom be az időmet.”

Ha akadnak is néha nehézségek, ezek egyrészt megoldhatók, másrészt a mérleg még mindig sokkal inkább billen a szabadabb, a felelős munkavégzésben megbízó full remote életmód felé.

„Előfordult, hogy a laptopomat cserélni kellett, de ez sem okozott senkinek nagy fejtörést. Postai úton érkezett az új eszköz és akadálytalanul végezhettem a feladataimat.”

A munkahelyi barátságok, jó kollegiális viszony biztosan könnyebben alakul ki személyesen, de Attila és Barnabás is arról számolt be, hogy online is sikerült beilleszkedniük a csapatba, elégedettek és a cég szerintük sokat tesz azért, hogy valóban jól érezzék magukat.

„A legfontosabb számomra a jelenlegi élethelyzetemben, - az otthonról, távolról történő munkavégzés mellett - hogy látom a jövőmet, az EPAM-nál távlatokban is tudok gondolkozni, minden értelemben megbecsülik a munkámat. Ennél többet pedig ma kevesen biztosíthatnak; a legjobb helyen vagyok.” – foglalja össze Jacsó Attila a gondolatait és az EPAM-féle full remote tapasztalatait.

Ha téged is érdekel, hogyan tudnál csatlakozni a csapathoz, akkor is, ha nem élsz EPAM iroda közelében, hallgasd meg Barnabással és Attilával készült podcast epizódjainkat is!

Gyöngyi, Csaba, Balázs és Kristóf; mindannyian informatikusok. Ahogyan azonban eljutottak ehhez a hivatáshoz, az négy merőben különböző történet. Történeteikből kiderül, hogy nincs jó vagy rossz tapasztalat, bárhol jársz épp az életedben, az IT mindenki számára tartogat lehetőségeket.

Csaba, a későn érő

„Későn kerültem a szakmába, a negyvenes éveim közepét taposom.” – mondja Mikó Csaba, aki hét korábbi munkahelye után, másfél éve dolgozik az EPAM-nál, mint szoftverfejlesztő. Nem kis kitérő után találta tehát meg jelenlegi hivatását, de úgy érzi mégsem későn, hiszen rengeteg lehetőség áll előtte a szakmában.

Az út kezdete a középiskola utáni döntése volt, mely teljes zsákutcának bizonyult; közgazdasági tanulmányait néhány év után fel is adta, mert érezte, soha nem akar ilyen területen dolgozni. Dolgozott moziban, számítástechnikai szaküzletben, végül tanárként állapodott meg. Ebben szerzett évtizedes tapasztalatot és ma már úgy látja, nagy hasznára váltak azok az évek, amikor teljesen különböző területeken tette próbára a képességeit.

„Bárhol is dolgoztam korábban, az csak hozzáadott ahhoz, aki most vagyok. Ha visszatekintek, azt mondom, hogy semmit nem bántam meg. Kétségtelen, hogy ha jóval hamarabb választom ezt a pályát, akkor szakmán belül már előrébb tartanék, de azt mondom, hogy most előttem a lehetőség, rajtam múlik, hogyan élek vele.”

Csaba úgy gondolja a saját tapasztalatai alapján, hogy azoknak a fiataloknak, akik hozzá hasonlóan későn érők és a pályaválasztásban tanácstalanok, érdemesebb lehet kilépni a piacra, körülnézni és csak utána továbbtanulni. „Nem ördögtől való, ha valaki nem tud azonnal dönteni, mert egy rossz döntésnél még mindig jobb, ha valaki először kipróbálja magát, és utána már egy letisztultabb döntést tud majd meghozni.”

Gyöngyi, a karrierváltó

Tanács Gyöngyi banki ügyintézőként dolgozott, amikor EPAM-os férje szólt neki, hogy indul egy képzés, amire érdemes lehet jelentkeznie. Gyöngyi ekkor már egy ideje nem érezte a helyét munkakörében. „Minden nap úgy mentem be dolgozni, hogy „csak ennek a napnak legyen vége”, így nagyon izgatott lettem és úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom magam. Úgy gondoltam, ha belevágok a programba, azzal semmit nem veszíthetek.”

A háromhónapos képzést, melyen Gyöngyi – és a többi jelentkező – részt vett egy tízalkalmas session előzte meg, melynek során hetente háromszor, két órában egy-egy tesztelő tartott előadásokat nekik.  A Java programozás, tesztelés alapjait ismertette meg a résztvevőkkel, majd egy írásbeli számonkérés keretében elméleti és gyakorlati feladatokat megoldva vizsgázhattak le.

„Ezt követően mindannyian interjún vettünk részt, ahol átbeszéltük, kiértékeltük a korábban megoldott feladatsort és ajánlatot kaptunk, melynek része volt az elkövetkező, háromhónapos intenzív program.” – mesél a képzés részleteiről a ma már EPAM-os szoftverfejlesztő.

„Olyan lehetőségeket kaptam, amiket az EPAM nélkül talán sohasem. Nagyon örülök, hogy volt bátorságom elkezdeni a képzést annak idején. Azóta dolgozhattam egy csomó izgalmas projekten és tudom, hogy rengeteg minden áll még előttem. Úgy gondolom, hogy megtaláltam a hivatásom, amit életem végéig szívesen csinálnék és ma már nem a nap végét, hanem a napi feladatokat várom reggelente.”

Balázs, a született IT-s 

„Mindig is erősen műszaki érdeklődésű voltam és ez nagyon széles spektrumot fedett le onnantól elkezdve, hogy gyerekként szétszedtem a nagyanyám turmixgépét egészen odáig, hogy autót szereltem.” – így kezdi a bemutatkozást Göllner Balázs, Solution Architect és talán nem véletlen, hogy a karrierje szinte egyenes úton vezetett az informatika felé.

Bár Balázst nagyon érdekelte a történelem is, a műszaki vonal vonzása bizonyult erősebbnek és a gimnázium után a Pázmányon folytatta, műszaki informatika szakon.

„Az a srác voltam, aki már az egyetem alatt dolgozik; ismerősökön keresztül szereztem kisebb-nagyobb IT-s munkákat. Így kerültem kapcsolatba egy hardverfejlesztéssel foglalkozó magyar céggel, akik nagy teljesítményű akkumulátor töltőket gyártottak. Egyre többet kellet dolgoznom és döntésre jutottam; a munka és az egyetem nem fért meg egymás mellett, úgy, hogy el kellett tartanom az időközben alapított családomat. Miután a cég csődbe ment, több magyar cégnél is szerencsét próbáltam, de egyik sem fogott meg annyira, hogy huzamosabb ideig maradjak.” – meséli Balázs.

Aztán 2008-ban egy blogban olvas az EPAM-ról; fejlesztőket kerestek.

„Szimpatikusnak tűnt az egész cég, minden, amit sikerült megtudnom róla. Nem sokat töprengtem, beadtam a jelentkezésemet és amikor behívtak, a balatoni nyaralásról ugrottam fel Pestre interjúzni és nagyon gyorsan zajlott minden. Nem volt szó több körről, csupán egyetlen szakmai beszélgetés volt - az ún. tech kör. Amikor végeztünk, kérték, hogy várjak egy kicsit, igyak meg egy pohár vizet, majd visszajött a leendő Resource Managerem, hogy szeretnének velem dolgozni, a D2 szinten kezdhetek. Mondtam, hogy én is nagyon szeretnék velük dolgozni. Ott helyben megállapodtunk a fizetésről, kezdési időpontról és azzal a lendülettel mehettem is vissza Balatonakarattyára nyaralni. Egy hónappal később pedig .NET fejlesztőként elkezdtem az EPAM-os pályafutásomat.”

A többi pedig már történelem; Balázs ma már több mint 12 éve dolgozik a cégnél, nagy utat járt be és még mindig halad.

„A személyiségemtől nagyon távol áll, hogy megelégedjek azzal, amit éppen most csinálok. Ami engem motivál még most is az, hogy az EPAM-nál mindig lehet váltani. Ha kitaláltam, hogy valami mást szeretnék, mindig volt erre mód és ha látták, hogy mi a cél, akkor támogattak ebben. A technológiától semmiképp nem szeretnék elszakadni, úgy képzelem a jövőt, hogy amellett, hogy emberekkel foglalkozom, ott marad nekem az IT része is a munkának.”

Kristóf, a kezdő

„A gimnáziumot Püspökladányban végeztem, ahol nem tanultunk külön informatikát, programozást, azonban olyan baráti köröm alakult ki, akik már ilyen fiatalon élénken érdeklődtek a programozás iránt. Általuk engem is megfogott ez a témakör, az ő hatásukra kezdtem el ezzel foglalkozni.” – meséli Keserű Kristóf, Software Test Automation Engineer honnan, hogyan indult a technológia iránti érdeklődése. Tetszett neki, hogy folyamatos kihívások elé állítja a programozás, így mire az érettségire került sor, már tudta, hogy ezzel szeretne foglalkozni, ezt a szakmát választja.

Jelentkezett a Debreceni Egyetemen programtervező informatikus szakára, melyet aztán sikeresen el is végzett. „Az utolsó félévemben, amikor már csak a szakdolgozatot kellett befejeznem, két órám volt csupán, az egyik szoftvertesztelés, melyet az EPAM és egy másik debreceni multi tartott közösen. Ekkor kezdett érdekelni a tesztelés témaköre és utánanéztem, miként tehetnék szert még több ismeretre, mint amit az egyetem szabta keretek engedtek. Így került a látókörömbe az EPAM Mentorprogram, melyre sikeresen fel is vettek és az utolsó félévemben az egyetem mellett végeztem. Így szinte egyszerre kaptam meg a diplomámat és helyezkedtem el az EPAM-nál.”

Ha úgy érzed, készen állsz rá, hogy kipróbáld magad, lehet, hogy a te történeted is gazdagíthatja a sokszínű EPAM közösség változatos karrierútjait! Nézz körül a lehetőségek között, érdeklődj kollégáinknál!

Minden EPAM-os története más. És minden EPAM-os nő története más. Azonban mindannyian egy olyan világ részei, melyben sokáig a férfiak voltak és vannak még most is arányaiban többen. Ma még ez a helyzet. De ők már annak a tendenciának a részei, melynek nyomán egyre több és több nő dolgozik az informatikában. Az iparágra gyakorolt pozitív hatása mindennek pedig tagadhatatlan. Most az ő tapasztalataikat osztjuk meg, egy csokorba szedve. 

1. Nem a diplomád, csakis a készségeid számítanak

„Ha meteorológus vagy, ebből szereztél diplomát, akkor úgy is gondolsz magadra, mint meteorológusra. Az eszedbe sem jut, hogy valójában IT szakember is vagy. Számítógép előtt ülsz és dolgozol, folyamatosan fejleszted magad, újabb és újabb programokat használsz készség szinten, a gondolkodásod logikai gondolkodás, nyelveket beszélsz és bonyolult összefüggéseket látsz át. Tehát a valóság az, hogy hiába vagy meteorológus ma, holnap bátran belevághatsz egy IT karrierbe, mert valójában a legtöbb dolog már most megvan benned, ami kell ehhez a pályához.”

2. Bátran kérdezünk, másképp gondolkozunk

„Amikor részt vettem az EPAM képzésében egy alkalommal odafordultak hozzánk lányokhoz a fiúk és megköszönték nekünk azt, hogy sokszor helyettük is feltettünk kérdéseket. Azt mondták, ha nem lennénk, fele annyi kérdés sem hangzott volna el. Hálásak voltak, hogy nem szégyelltünk kérdezni, ezáltal ők is könnyebben és többet értettek meg és sajátítottak el az anyagból. Igen, mi nők, talán bátrabbak vagyunk ebben; vállaljuk, ha valamit nem értünk, fel merjük tenni a kérdéseinket és egy más nézőpontból vizsgáljuk a problémákat.”

 3. A hangsúly a szemléletmódon van, nem a tárgyi tudáson

„Egy projekt alkalmával – olyan terület, melyben nem volt korábban jelentős tapasztalatom - részt vettem egy ügyfélinterjún, jól elbeszélgettünk, sok mindenről szó esett, ami nem kifejezetten a szakmai részét illeti a munkának. Majd arra is sor került és el is mondtam, hogy úgy érzem vannak hiányosságaim a különböző eszközök (lehet használhatjuk inkább angolul a tool-okat) tekintetében. Voltak emiatt aggodalmaim, azonban kiderült, hogy erre nincs okom. Az ügyfél elmondta, hogy nagyon tetszik neki a szemléletmódom, a hozzáállásom, az, ahogyan átlátom a dolgokat, ahogyan kommunikálok. Nagyon megnyerő volt számára az is, hogyan viszonyulok a csapatmunkához, a kollégáimhoz. Közölte, hogy ami a hiányosságokat illeti szakmai oldalról, azok mind megoldhatók. Nagy tanulság volt számomra ez a beszélgetés, mert megmutatta, hogy tényleg milyen sokat számít, hogy valóban meg akarod oldani a dolgokat, hogy a többiek is fontosak, hogy egy csapat vagyunk, akik az elejétől a végéig felelősek azért, ami kikerül a kezünk közül. Ehhez pedig nagyon sokat tesznek hozzá azok a bizonyos, jellemzően női tulajdonságok, mint a nyitottság, az érzékenység, a megértés és empátia, a kérdezés képessége.”

4. Egyenlő esély a gyerekes anyáknak

„A férfiak ott jutnak nagy előnyhöz, amikor a nők elmennek szülni, nekik meg töretlenül haladhat tovább a karrierjük. Egy olyan rugalmas munkavégzés mellett, amit az IT, az EPAM kínál, ez simán megdőlhet, mert ez egy sokkal támogatóbb rendszer. A különféle, nagyon változatos lehetőségek mellett például azáltal, hogy otthonról dolgozhatsz, megvalósulhat a tényleges négyórás munkavégzés is. Hiszen nem megy el az időd az utazásra, amitől egyből hatórás lesz a részmunkaidő."

5. A tudásmegosztás alapvetés

„Mikor úgy döntöttem, hogy váltok és jelentkeztem az EPAM képzésére, volt bennem félelem, nem is kevés. Úgy éreztem, nagyon „messziről” jövök, nincs előképzettségem, így eleve hátrányból indulok. Aztán ahogy telt az idő és egyre több emberrel beszélgettem, megismertem az itt dolgozókat, megnyugodtam. Meggyőztek róla, hogy ezt a szakmát meg lehet tanulni és ebben hatalmas segítséget nyújt az, hogy mindenkinek ott a segíteni akarás. Nem kell szólnom sem és mindig van, aki megosztja velem, amit tud, és támogat abban, hogy én is fejlődjek az ő tudása által is akár.”

6. Szoftverfejlesztés bárhonnan a világnak

„Debreceni vagyok és soha nem akartam Budapesten élni, szeretem a városunkat. Ugyanakkor szerettem volna, ha a tudásomat ugyanúgy értékelik, ahogyan a fővárosban tennék, ha ott élnék és dolgoznék. Addig, míg nem találtam meg a jelenlegi munkámat, bizony előfordult, hogy értéktelennek éreztem magam. Rájöttem, hogy mivel még évtizedeim vannak hátra a nyugdíjig, nem tehetem meg, hogy egyhelyben ülök és ugyanazon a munkahelyen várom, hogy jobbra forduljon a sorom. Váltottam, - bár részemről úgy érzem, bátor lépés volt - és megérte. Az EPAM-nál megtapasztaltam, hogy ugyanannyit érek, mint bárki más, éljek bárhol az országban.”

7. Az IT nem férfias szakma

„Az IT már jó ideje nyitott a nők felé, most pedig talán minden eddiginél több lehetőséget kínál. Tárt karokkal várják a nőket és még arra is figyelnek már sok helyen, hogy minél vegyesebb összetételű legyen egy-egy csapat. Rajtunk van tehát a sor, hogy mi is nyitottak legyünk az informatika felé! Az a nézőpont, hogy ez egy férfias szakma, kicsit elavult már. Ez szellemi munka, nem kell sziklákat emelgetni, követ törni; olyan feladat, amire a nők is képesek.”

A más országokban már évek óta jelen lévő Coolest Projects – azaz “Legmenőbb Projektek” pályázat tavaly hazánkba is megérkezett. A hagyományos versenyekkel ellentétben a Coolest Projectsben nem csak a végeredmény, hanem már maga az ötlet is számít. Ha van egy jó infós projekted, amit megvalósítottál vagy egy koncepció, ami még csak a fejedben létezik, itt a lehetőség, hogy megmutasd a világnak! Most tavasszal folytatódik a sztori és ebben az évben már az előző széria kedvenceinek tapasztalatai is segítenek azoknak, akik idén teszik majd próbára magukat!

„A tavalyi évben lezajlott az első hazai Coolest Projects és így idén már az előző évi tapasztalatok fényében tudunk nekikezdeni a szervezésnek. A projektre nevezőknek kimondottan tetszett, hogy egy egészen hosszú időszak, a pályázat tulajdonképpen teljes időtartama alatt nevezhettek, mi pedig eközben mérföldkövekkel ösztönöztük a gyerekeket folyamatos munkára. Ahogy idén is, három feladatot határoztunk meg havi rendszerességgel időzítve, melyeket nem volt kötelező leadni, de akik vállalkoztak rá, hogy teljesítik ezeket, azok között ajándékot sorsoltunk ki. Ez tavaly egy LEGO Varázslósakk készlet volt. A verseny végéhez közeledve még egy Kérdezz-Felelek MeetUp-ot is összehoztunk az esetleges SOS kérdések megválaszolására, s hasonlót az idei versenyen is tervezünk majd!” – mondja Bartha Szofi, a verseny egyik fő szervezője. 

A versenyre négy kategóriában, a Scratch, Web, Mobil Applikáció és Hardware érkeztek be pályamunkák. Ezekben a kategóriákban a zsűri kedvenceket választott, akik mindegyike egy-egy MI okoskarkötőt nyert, valamint a kategória kedvencek közül kiválasztottak egy abszolút kedvencet is, aki egy JBL Pulse hangszóróval lett gazdagabb. Idén a kategóriákban történt egy kis változás. A hat kategóriából kikerült az emelt szintű programozás és helyét a Lego robotprogramozás vette át. 

A tavalyi kedvencek egyike volt Fegyver Dávid is, aki végül ötletével kivívta az abszolút kedvenc címet is. 

„Egész évben készítek projekteket és ha van éppen szabadtémájú verseny, akkor kiválasztom, ami éppen a kedvencem és benevezek vele. Az EPAM egyik korábbi versenyén már részt vettem és az egyik osztálytársammal ötödikek lettünk, akkoriban feliratkoztam a hírlevelükre is. Ennek révén értesültem a Coolest Projectsről is. A papírzongora projektem, amivel pályáztam, végül abszolút kedvenc lett.” – meséli a kilencedikes gimnazista, hogyan találkozott a pályázattal. 

 A nyertes papírzongora pedig egy olyan online program, amely egy okostelefon és egy papírlapra nyomtatott kétoktávos zongora billentyűzet segítségével valóban megszólaltatja a hangszert. 

„Kinyomtatod egy két oktávos zongora képét - az interneten bárki találhat ilyen rajzokat vagy képeket - egy állvány segítségével beállítod a telefonodat, ráirányítod a kamerát a lapra, elindítod a programot és el is kezdhetsz játszani a papírlap billentyűin.”- ez röviden Dávid ötletének lényege, az ő szavaival. 

Az, hogy végül egyáltalán részt tudott venni a versenyben, kész szerencse, ugyanis kihasználva azt a lehetőséget, hogy a verseny teljes időtartama alatt, tehát augusztustól novembering lehetett jelentkezni, Dávid egész az utolsó pillanatig finomítgatta projektjét. Míg végül a naptárra pillantva majdnem az utolsó napok egyikén töltötte fel pályázatát a verseny online felületére. 

„Nagyon boldog voltam, mikor kiderült, hogy abszolút kedvenc lettem, azt hittem mások sokkal kidolgozottabb anyagai nyernek majd. Pont ez tetszik egyébként ebben a lehetőségben, hogy az ötlet eredetisége számít, nem az, hol tartasz a megvalósításban.” – mondja Fegyver Dávid, a debreceni Huszár Gál Gimnázium diákja, aki egyébként fiatal kora ellenére már etikus hackerként is sikereket könyvelhet el.  

„Legutóbb egy olyan kritikus hibát sikerült találnom egy cég oldalán, amiért kétezer dollárt fizettek. De szeretem azt is, amikor nem jár fizetség a hibák felderítésért, hanem maga a tanulás, a hiba megtalálása a jelképes fizetség. Ezekből lehet igazán sokat tanulni.” 

Dávid azt mondja, biztos, hogy idén is nevezni fog, persze lehetséges, hogy az ötletére egészen a verseny végéig várnia kell majd a bíráknak. 

A 2022-és Coolest Projects már elstartolt, május 9-ig várja az EPAM a nevezéseket a létező legmenőbb és legszabadabb pályázatra, melynek alsó korhatára nincs és 18 éves korig, az ötlettől a kidolgozott projektig bármivel nevezhetnek a jelentkezők! Kattints a részletekért, megéri! :) 

Bangha Zsolt egyike azoknak az EPAM-osoknak, akikkel már másodszor beszélgetünk és nem a véletlen hozta úgy, hogy újabb interjú készült vele. Az EPAM kultúrájában nagy szerepet játszik a folyamatos fejlődés; annak a lehetősége, hogy változzunk és saját magunk alakítsuk karrierünk irányán. Zsolttal éppen azért ültünk le ismét, mert az elmúlt két évben más irányba kanyarodott az útja, új szerepkörben dolgozik. Ráadásul úgy haladt előre, hogy közben egy, a valóságban végül meg nem valósult projekten dolgozott. De hogyan lehet mégis feljebb lépni a karrierlépcsőn, ha maga a projekt - első ránézésre – nem is lett sikeres?

Termékfejlesztés, ami néha beelőzi a piacot

„Amikor 2019-ben beszélgettünk még a mentorálás, az utánpótlásképzés volt a szívügyem, amit valóban nagyon szerettem. Ezt követően azonban visszatértem egy rövid időre a fejlesztés világába és amikor befejeződött a projekt, új kihívásokkal néztem szembe. Kihívás volt már csak azért is, mert ez az időszak éppen a pandémiával párhuzamosan zajlott. Ekkor talált meg egy olyan lehetőség, melynek során az EPAM egyik saját termékfejlesztésén dolgozhattam.” – meséli a két évvel ezelőtti változásokról a szakember.

Az projekt során egy speciálisan bankoknak, pénzintézeteknek fejlesztett szoftvert szeretett volna a piacra dobni a csapat, azonban a siker nem volt teljes. Bár a termék maga elkészült, a piac még nem feltétlenül állt készen arra, hogy alkalmazza is az innovációt. A projekten dolgozók számára első ránézésre csalódás lehet, hogy amin egy évig dolgoztak egyelőre nem aratta le a babérokat, Zsolt azonban máshogy élte meg a tapasztalatot.

„Ez az időszak egyáltalán nem volt csalódás vagy eltékozolt idő. Sem szakmailag, sem egyéb más szempontból sem. Sőt, ezt egy kifejezetten termékeny időszaknak éltem meg szakmailag és úgy gondolom, hogy a cég számára is nagyon sokat jelent, hogy a saját termékek fejlesztésében újabb tapasztalatokra tehetettünk szert. A megrendelő - vagyis az EPAM - tehát elégedett. Mindannyian megtettük, amit csak lehetett és bár a piaci körülmények nem ideálisak most ahhoz, hogy értékesítsük a szoftvert, azért ez cseppet sem sikertelen projekt.” – mondja Zsolt.

Összességében tehát egy új kompetencia született a cégen belül, mely a jövőben bármikor hadba állítható, amikor egy ügyfélnek éppen ilyen megoldásra lesz szüksége. A csapat, a szaktudás és a szoftver is rendelkezésre áll.

Egy fontos lépés

Ami a cégnek szárnypróbálgatás, az egyúttal Zsolt karrierjében is mérföldkő.

A jelenleg tanácsadóként, egy nemrég létrehozott új szerepkörben dolgozó szakembernek éppen az az időszak jelentette az ugródeszkát, amikor nem élesben, külső ügyfélnek dolgozott. Bár ellentmondás, de mégis igaz, hogy valójában éles projektnek tekintenek minden egyes, akár belső célokat szolgáló fejlesztést is.

„Szerintem ez a lehetőség volt az egyik kulcsmomentuma annak, hogy sikeresen szintet tudtam lépni és a mostani szerepkörömben dolgozhatok. Ezen a projekten lehetőségem nyílt rengeteg módon, számos új területen kipróbálni magamat és bebizonyítani, hogy mostanra a birtokomban vannak azok a kvalitások, melyek egy termék fejlesztéséhez szükségesek. Éppen ezért tekintünk sikeres projektként egy olyan projektre is, melyből nem válik azonnal eladott és közvetlen profitot hozó termék. Hiszen annyi járulékos előnyhöz juttat és olyan hozadéka van, ami akár túl is mutat a pénzben megmutatkozó hasznon. Az itt dolgozók fejlődése ugyanis a cég fejlődésének alapja, itt ez nem kérdés, hanem alapvetés.”

Zsolt számára pedig valóban új távlatokat nyitott a termékfejlesztés és a tanácsadói vonal, szeretne a jövőben is ezen a területen maradni.

„Korábban nem volt jellemző a saját termékek fejlesztése, inkább az ügyfelek különféle igényeinek a kiszolgálása volt az elsődleges profilunk. Mostanában azonban egyre többször nyílnak ilyen irányba kapuk, és bízom benne, hogy nekem is lesz szerepem egy ilyen sikeres termék kifejlesztésében."

2020 tavasza, a járvány kidobbanása óta volt időnk hozzászokni és kialakítani azokat az íratlan szabályokat, melyeket illik betartani, amikor online kommunikálunk egymással. A kezdeti időkhöz képest, több tapasztalat birtokában, most már kissé másként fest az online etikett, így összegyűjtöttük egy csokorba a legfontosabb szabályokat. Melléjük pedig azt, hogy fest a valóság...

Egy kimutatás szerint a munkával töltött idő csaknem 35 százalékát teszik ki az online megbeszélések, ami vezetők esetében még ennél is több, akár 50 százalék is lehet. A rossz hír pedig az, hogy ezek a megbeszélések nem mindig a leghatékonyabbak... Ahhoz, hogy produktívabbá váljanak ezek a meetingek, segítséget jelenthet, ha mindenki tisztában van a netikettel és be is tartja ezeket a szabályokat. Hacsak az élet felül nem írja azokat.

1. Teszteld a neted!

Szabály:

A legelső alapvetés, hogy a megbeszélések kezdete előtt ellenőrizd a netet, a kamerát, a mikrofont! Értékes perceket jelent a többieknek és neked is, ha ezt előzetesen megteszed és nem akkor, amikor már elindult az értekezlet.

Valóság:

Leellenőrizted. Minden oké. Volt. Mert menet közben mégis szakadozik. Aztán megszakad. De szerencsére visszajön. Három perccel a meeting vége előtt.

2. Érkezz időben!

Szabály:

Ez a szabály az, amit nem lehet elégszer elmondani. Ahogyan offline, úgy online is a meetingek aranyszabálya a pontosság, ami nem is igényel további magyarázatot.

Valóság:

Ötből négyszer sikerül is. Aztán az oviból hazafelé beléd koccan egy mobilozó sofőr. Vagy a gyerek magára zárta kulccsal a mosdó ajtaját, de kinyitni nem tudja. Ok, nem minden késés fogható a gyerekekre; elkésel, simán.

3. Így használd a hangod!

Szabály:

Mivel egy-egy értekezleten akár tucatnyian vagy még többen lehetünk, ezért borzalmas kakofóniát okozhat, ha a mikrofonok élnek. Az a ki nem mondott szabály tehát, hogy csak akkor legyen bekapcsolva a mikrofonod, ha te beszélsz. Minden más esetben némítsd!

Igaz ez a szabály akkor is, ha kettőnél többen vagytok, nem csak nagy csoportos meetingnél zavaró a nem kívánatos háttérzaj...

Valóság:

Amikor pont ahhoz érkezik futár és szalad el tíz percre, aki nem némította le magát és paralel a szomszédjában lakásfelújítás zajlik.

4. Multitasking kizárva!

Szabály:

A megbeszélések koncentrált figyelmet követelnek és ha a résztvevők arra használják ezt az időt, hogy közben más feladatokat is elvégezzenek, akkor ez nem valósul meg. Légy jelen szellemileg, mert ha mindenki ezt tartja szem előtt, hamarabb véget érhet a megbeszélés és eredményesebb is lehet.

Valóság:

Mindenki multitaskol. És ezt mindenki tudja. Ha biztosra akarod venni, hogy az adott ember figyel, érdemes a mondanód előtt megszólítani, vagy akár a legfontosabb infókat a chat-be beírni. 

5. Határok, időben...

Szabály:

Az értekezlet szervezőjének feladata, hogy időben zárja sorait és ne nyúljon hosszabbra a megbeszélés, mint az eredetileg kitűzött időpont. Ha elhúzódik egy megbeszélés, a figyelem is megbomlik, ilyenkor kezdenek multitaskingba az emberek és máris oda a hatékonyság. Törekedj a rövidebb, de pörgős megbeszélésekre!

Valóság:

Ismerjük be, jelentősen lecsökkent az emberi interakció életünkben a home office alatt, és ezt a meetingek alatt pótoljuk. Így mikor egy 30 perces meeting elején egy 10 percet dumcsiztok, annak sajnos a meeting vége fogja meginni a levét. De sebaj, mert úgyis jön egy következő megbeszélés.

6. ... és térben

Szabály:

A járvány kezdetén még normális volt a vasalódeszka a háttérben, a kanapén bonyolított meetingekről nem is beszélve, a könnyező pálma látótérbe belógó leveleivel egyetemben. Mára azonban online illemszabály, hogy legyen kijelölt helyed, ami kifejezetten a munka terepe és ami akár zárható is, hogy a családtagok, háziállatok ne zavarják meg a meetingeket.

Valóság:

A vasalódeszka továbbra is elöl hagyva, a kanapé réges rég az új íróasztal, a karantén óta dzsungel lett a nappali, mert a szobanövények a feleséged új hobbija. De kit érdekel mindez, hiszen vannak virtuális háttérképek (amire akár versenyt is hirdetnek), és mára senkit nem érdekel, hogy a virtuális háttér miatt néha úgy nézel ki, mint Kojak felügyelő. 

7. Kapcsold ki az értesítéseket!

Szabály:

Akkor is érdemes ezt a szabályt megfogadni, ha egyébként némítod a mikrofont a megbeszélés alatt. Ugyanis a különböző hangjelzések, értesítések elterelik a figyelmedet és amikor nálad van a szó, zavaróak is a többiek számára.

Valóság:

Nem kapcsolod ki az értesítéseket. Mert egész nap meetingelsz és legutoljára, mikor kikapcsoltad, a főnököd üzenetét ignoráltad fél napig, mert kikapcsolva maradtak az értesítések.

8. Vonj be mindenkit!

Szabály:

Ha valaki nem érzi megszólítva magát egy meetingen, akkor joggal gondolhatja úgy, hogy feleslegesen pazarolja az idejét. Ezért egyrészt valóban olyanokat hívj meg, akik érintettek, másrészt, aki részt vesz, annak legyen feladata, legyenek hozzá intézett szavak, kérések! Ez jó szűrő arra, hogy átgondold, kiket hívsz meg; kiknek szükséges valóban ott lennie és kik azok, akik csak megszokásból vannak a meghívottak között.

Valóság:

Fogalmad sincs, miért kell részt venned, de mielőtt szóvá tennéd, még azért egy utolsón részt veszel. Ilyenkor jellemzően kikapcsolva marad a kamera.

9. Foglald össze a lényeget!

Szabály:

A meeting végéhez közeledve, foglald össze, kinek mi a feladata, mire jutottatok az egyes kérdésekben, mi az, amit később fogtok egyeztetni és milyen lépéseket kell tenni a következő megbeszélésig!

Valóság:

Mire összefoglalnád az elhangzottakat, egyedül maradtál, mert mindenki egy következő meetingre sietett.

10. Arc a névhez

Szabály:

Bármennyire is komfort zónán kívüli, illik a megbeszéléseken bekapcsolni a kamerát, hisz nem csak emberközelibbé teszi a meetinget, de azt is garantálja, hogy a fenti 5. szabályt betartva nem ügyködünk éppen máson. 

Valóság:

Vannak napok amikor vállalható a kamera, mert reggel elkészültél. De van, amikor köntösben ülsz be egy meetingbe nasival a kezedben. Ilyenkor nem szokott működni a kamera. 

11. A megfelelő képernyő

Szabály:

 A meetingeket jelentősen hatékonyabbá lehet tenni a képernyőmegosztással. Ilyenkor célszerű csak a szükséges alkalmazást kiválasztani, vagy akár külön oldalon megnyitni az oldalt.

Valóság:

Annyi fül meg van nyitva, hogy már nem tudod számon tartani. Mikor megosztod a képernyőd, bízol benne, hogy csak a Facebook van megnyitva.

Az online megbeszélések szabályainak betartása alapvetőnek tűnik mindannyiunk számára, de az élet, a hétköznapok nem egyszer teremtenek más helyzetet. Ha azonban emlékezteted magad az alapokra, mindannyiunknak könnyebb és hatékonyabb lehet az élete! (Kivéve azokat a ritka alkalmakat, amikor éppen, valahogy nem jön össze...)

A LifeInTech podcast csatornánkon nemrégiben egy új formátummal jelentkeztünk, melyben röviden, mindössze tíz percben mutatkozik be egy-egy EPAM-os szakember, és mutatja be egyúttal azt a szerepkört is, amiben dolgozik. Ezzel párhuzamosan friss rovat indul itt a blogon is, így ezek a beszélgetések itt is pörgős interjúk formájában lesznek olvashatók.

Ebben a formátumban elsőként Fejes Róbert Senior Delivery Manager a beszélgetőpartnerünk. Mindazok, akik már régebb óta követik a blog és/vagy podcast csatornákat már ismerhetik őt, hiszen immár harmadik alkalommal szerepel interjúalanyként, ám eddig minden egyes beszélgetésben új nézőpontokat villantott fel - és nincs ez most sem másként.

Mi a szerepköröd pontos megnevezése?
A titulusom Senior Delivery Manager, ellenben a szerepköröm Head of Hungarian Delivery.

Azaz? Ha még jobban ráközelítünk?
Egyrészt arra figyelek, hogy a hozzám tartozó csapattagok fejlődhessenek a karrierjükben, másrészt pedig arra, hogy a Magyarországon történő szoftverfejlesztés a cégen belül a megfelelő ütemben haladjon előre - ennek részeként segítek az olyan projekteknek, amelyek esetleg "bajban" vannak.

Milyen feladatokat jelentenek ezek számodra?
Ha csupán a száraz tényeket nézzük, hozzám tartozik az emberek felvétele, a fizetésük, a különböző juttatásaik kezelése. Van azonban egy sokkal élőbb, izgalmasabb része is ennek a területnek, mégpedig az, hogy különböző módszerekkel támogatom az embereket a csapatomban, bármiben, amire a fejlődésükhöz szükségük van.
A projekteket emellett folyamatosan szemmel tartom, és képben vagyok, melyiken, mi történik éppen. Olyan rendszereket igyekszem kialakítani, amelyek segítenek abban, hogy többezer ember esetében is nyomon követhető legyen, hol akad nehézség, hol kell egy kis extra segítség.

Hány éve foglalkozol ezzel?
Az attól függ, honnan számoljuk. :) Informatikával huszonegynéhány éve foglalkozom, egykor én magam is szoftverfejlesztőként kezdtem a karrierem. Azonban hamar átnyergeltem a menedzsment oldalra, mert rájöttem, hogy jobban szeretnék emberekkel foglalkozni. A jelenlegi szerepkörömben két éve dolgozom. Bármilyen területen is végeztem azonban eddig a munkám, mindig arra törekedtem, hogy elégedetten fejezzem be a napot és azok az emberek is így érezzenek, akik velem dolgoznak.

Mi az a három készség, ami szerinted kiemelkedően fontos ehhez a szerepkörhöz, és te gyakorlod nap mint nap?
Alázat, éhség – abban az értelemben, hogy mindig kicsit többre törekedjünk - és empátia.

Szerinted kinek való ez a munka?
Azoknak, akik szeretnek rendszerben gondolkodni, emberekkel foglalkozni és másoknak segíteni.

Mi az a sajátosság, ami szerinted speciálisan EPAM-os?
Rengeteg lehetőség van. Ezen a cégen belül szinte bármit elérhetsz, bármilyen szerepköröd lehet, minden csupán attól függ, hogy mit szeretnél csinálni. Nincs más hátra, csak bele kell vágni!

Ha valaki szeretne a te nyomdokaidba lépni, de még pályakezdő, hogyan induljon el?
Első lépésként kezdjen el emberekkel dolgozni, folyamatosan keresse azokat a lehetőségeket, ahol tud segíteni, és amelyek hasznosak lehetnek az ő fejlődése szempontjából. A második lépés, hogy kezdjen neki a menedzsment szakma elsajátításának; erre ma már millió különböző eszköz létezik: könyvek és egyéb tanulási lehetőségek, melyek bárki számára elérhetők.

Mit fogsz csinálni, amint befejeztük ezt a beszélgetést?
Iszom egy pohár vizet, majd megnézem a naptáramban, mi a következő dolog, ami vár rám. A nap végéig akad még néhány...

Ha érdekel a beszélgetés podcast verziója, kattints és hallgasd meg a LifeInTech csatornán! Ha pedig a Fejes Róberttel készült korábbi cikkeinket is szívesen elolvasnád, azokat itt és itt találod meg.