Gyöngyi, Csaba, Balázs és Kristóf; mindannyian informatikusok. Ahogyan azonban eljutottak ehhez a hivatáshoz, az négy merőben különböző történet. Történeteikből kiderül, hogy nincs jó vagy rossz tapasztalat, bárhol jársz épp az életedben, az IT mindenki számára tartogat lehetőségeket.
Csaba, a későn érő
„Későn kerültem a szakmába, a negyvenes éveim közepét taposom.” – mondja Mikó Csaba, aki hét korábbi munkahelye után, másfél éve dolgozik az EPAM-nál, mint szoftverfejlesztő. Nem kis kitérő után találta tehát meg jelenlegi hivatását, de úgy érzi mégsem későn, hiszen rengeteg lehetőség áll előtte a szakmában.
Az út kezdete a középiskola utáni döntése volt, mely teljes zsákutcának bizonyult; közgazdasági tanulmányait néhány év után fel is adta, mert érezte, soha nem akar ilyen területen dolgozni. Dolgozott moziban, számítástechnikai szaküzletben, végül tanárként állapodott meg. Ebben szerzett évtizedes tapasztalatot és ma már úgy látja, nagy hasznára váltak azok az évek, amikor teljesen különböző területeken tette próbára a képességeit.
„Bárhol is dolgoztam korábban, az csak hozzáadott ahhoz, aki most vagyok. Ha visszatekintek, azt mondom, hogy semmit nem bántam meg. Kétségtelen, hogy ha jóval hamarabb választom ezt a pályát, akkor szakmán belül már előrébb tartanék, de azt mondom, hogy most előttem a lehetőség, rajtam múlik, hogyan élek vele.”
Csaba úgy gondolja a saját tapasztalatai alapján, hogy azoknak a fiataloknak, akik hozzá hasonlóan későn érők és a pályaválasztásban tanácstalanok, érdemesebb lehet kilépni a piacra, körülnézni és csak utána továbbtanulni. „Nem ördögtől való, ha valaki nem tud azonnal dönteni, mert egy rossz döntésnél még mindig jobb, ha valaki először kipróbálja magát, és utána már egy letisztultabb döntést tud majd meghozni.”
Gyöngyi, a karrierváltó
Tanács Gyöngyi banki ügyintézőként dolgozott, amikor EPAM-os férje szólt neki, hogy indul egy képzés, amire érdemes lehet jelentkeznie. Gyöngyi ekkor már egy ideje nem érezte a helyét munkakörében. „Minden nap úgy mentem be dolgozni, hogy „csak ennek a napnak legyen vége”, így nagyon izgatott lettem és úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom magam. Úgy gondoltam, ha belevágok a programba, azzal semmit nem veszíthetek.”
A háromhónapos képzést, melyen Gyöngyi – és a többi jelentkező – részt vett egy tízalkalmas session előzte meg, melynek során hetente háromszor, két órában egy-egy tesztelő tartott előadásokat nekik. A Java programozás, tesztelés alapjait ismertette meg a résztvevőkkel, majd egy írásbeli számonkérés keretében elméleti és gyakorlati feladatokat megoldva vizsgázhattak le.
„Ezt követően mindannyian interjún vettünk részt, ahol átbeszéltük, kiértékeltük a korábban megoldott feladatsort és ajánlatot kaptunk, melynek része volt az elkövetkező, háromhónapos intenzív program.” – mesél a képzés részleteiről a ma már EPAM-os szoftverfejlesztő.
„Olyan lehetőségeket kaptam, amiket az EPAM nélkül talán sohasem. Nagyon örülök, hogy volt bátorságom elkezdeni a képzést annak idején. Azóta dolgozhattam egy csomó izgalmas projekten és tudom, hogy rengeteg minden áll még előttem. Úgy gondolom, hogy megtaláltam a hivatásom, amit életem végéig szívesen csinálnék és ma már nem a nap végét, hanem a napi feladatokat várom reggelente.”
Balázs, a született IT-s
„Mindig is erősen műszaki érdeklődésű voltam és ez nagyon széles spektrumot fedett le onnantól elkezdve, hogy gyerekként szétszedtem a nagyanyám turmixgépét egészen odáig, hogy autót szereltem.” – így kezdi a bemutatkozást Göllner Balázs, Solution Architect és talán nem véletlen, hogy a karrierje szinte egyenes úton vezetett az informatika felé.
Bár Balázst nagyon érdekelte a történelem is, a műszaki vonal vonzása bizonyult erősebbnek és a gimnázium után a Pázmányon folytatta, műszaki informatika szakon.
„Az a srác voltam, aki már az egyetem alatt dolgozik; ismerősökön keresztül szereztem kisebb-nagyobb IT-s munkákat. Így kerültem kapcsolatba egy hardverfejlesztéssel foglalkozó magyar céggel, akik nagy teljesítményű akkumulátor töltőket gyártottak. Egyre többet kellet dolgoznom és döntésre jutottam; a munka és az egyetem nem fért meg egymás mellett, úgy, hogy el kellett tartanom az időközben alapított családomat. Miután a cég csődbe ment, több magyar cégnél is szerencsét próbáltam, de egyik sem fogott meg annyira, hogy huzamosabb ideig maradjak.” – meséli Balázs.
Aztán 2008-ban egy blogban olvas az EPAM-ról; fejlesztőket kerestek.
„Szimpatikusnak tűnt az egész cég, minden, amit sikerült megtudnom róla. Nem sokat töprengtem, beadtam a jelentkezésemet és amikor behívtak, a balatoni nyaralásról ugrottam fel Pestre interjúzni és nagyon gyorsan zajlott minden. Nem volt szó több körről, csupán egyetlen szakmai beszélgetés volt - az ún. tech kör. Amikor végeztünk, kérték, hogy várjak egy kicsit, igyak meg egy pohár vizet, majd visszajött a leendő Resource Managerem, hogy szeretnének velem dolgozni, a D2 szinten kezdhetek. Mondtam, hogy én is nagyon szeretnék velük dolgozni. Ott helyben megállapodtunk a fizetésről, kezdési időpontról és azzal a lendülettel mehettem is vissza Balatonakarattyára nyaralni. Egy hónappal később pedig .NET fejlesztőként elkezdtem az EPAM-os pályafutásomat.”
A többi pedig már történelem; Balázs ma már több mint 12 éve dolgozik a cégnél, nagy utat járt be és még mindig halad.
„A személyiségemtől nagyon távol áll, hogy megelégedjek azzal, amit éppen most csinálok. Ami engem motivál még most is az, hogy az EPAM-nál mindig lehet váltani. Ha kitaláltam, hogy valami mást szeretnék, mindig volt erre mód és ha látták, hogy mi a cél, akkor támogattak ebben. A technológiától semmiképp nem szeretnék elszakadni, úgy képzelem a jövőt, hogy amellett, hogy emberekkel foglalkozom, ott marad nekem az IT része is a munkának.”
Kristóf, a kezdő
„A gimnáziumot Püspökladányban végeztem, ahol nem tanultunk külön informatikát, programozást, azonban olyan baráti köröm alakult ki, akik már ilyen fiatalon élénken érdeklődtek a programozás iránt. Általuk engem is megfogott ez a témakör, az ő hatásukra kezdtem el ezzel foglalkozni.” – meséli Keserű Kristóf, Software Test Automation Engineer honnan, hogyan indult a technológia iránti érdeklődése. Tetszett neki, hogy folyamatos kihívások elé állítja a programozás, így mire az érettségire került sor, már tudta, hogy ezzel szeretne foglalkozni, ezt a szakmát választja.
Jelentkezett a Debreceni Egyetemen programtervező informatikus szakára, melyet aztán sikeresen el is végzett. „Az utolsó félévemben, amikor már csak a szakdolgozatot kellett befejeznem, két órám volt csupán, az egyik szoftvertesztelés, melyet az EPAM és egy másik debreceni multi tartott közösen. Ekkor kezdett érdekelni a tesztelés témaköre és utánanéztem, miként tehetnék szert még több ismeretre, mint amit az egyetem szabta keretek engedtek. Így került a látókörömbe az EPAM Mentorprogram, melyre sikeresen fel is vettek és az utolsó félévemben az egyetem mellett végeztem. Így szinte egyszerre kaptam meg a diplomámat és helyezkedtem el az EPAM-nál.”
