A szakmájukban elhivatott embereknek, nagyon sokszor van egy hobbijuk a háttérben, ami felé hasonló elkötelezettséggel fordulnak. Ilyen Bangha Zsolt is, az EPAM egyik vezető fejlesztője, aki szabadidejében hardcore DJ-ként kever a pultok mögött.
Podcast az EPAMLife podcast csatornán, a beszélgetés kivonata interjú formában a Life in Tech blogon!
Rögös vagy egyenes út vezetett az IT felé?
„Mióta az eszemet tudom, programozással foglalkozom, gyerekkoromban kezdtem kódolni. Úgy hiszem, nekem ki volt jelölve az utam, hogy számítástechnikával, informatikával foglalkozzak. Nemigen kellett gondolkodnom azon sem, hogy milyen iskolákat válasszak, programozásból érettségiztem. A középiskolában a matek tanárom az első nap kijelentette, hogy az ELTE programozó matematika szakára fogok járni, mert látta, hogy milyen jól sikerült a felvételim. Valóban felvettek az egyetemre, bár aztán a „progmat” nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, átmentem informatika tanári szakra.”
Mi volt a váltás oka?
„Túl fiatal voltam, nagy volt a kontraszt a középiskola és az egyetem között és ezt akkor, 18 éves fejjel nem tudtam megugrani. Kellett egy év, hogy felnőjek a feladathoz, és átmentem az informatika tanári szakra. Ami nagyjából ugyanazt adta, csak jóval könnyebb volt és úgy voltam vele, mindegy milyen a diplomám, csak legyen. De mellette végig programoztam és nem is akartam informatika tanár lenni. A sors fintora, hogy most tanítással foglalkozom.
Hiszen most is pont mentorálásból jöttél és a beszélgetésünk után oda is tartasz.
„Igen, így mégiscsak tudom hasznosítani a tanárin tanultakat. Valójában soha nem éreztem azt, hogy jó tanár lennék, de mostanra beletanultam, és igyekszem ebben fejlődni, mindig jobban csinálni. De az elején azt éreztem, hogy ez nem nekem való, hogy programozni szeretnék és számomra természetes volt, hogy nem várom meg az egyetem végét, hanem már egyetem mellett elkezdtem fejleszteni. Először csak magamnak, aztán már jöttek megrendelések is, különböző vállalkozások számára készítettem weblapokat. Ahogyan kezdtem ezt kitapasztalni, láttam, hogy a grafikai része is megy nekem, fejlődtem és éreztem, hogy most már egy munkahelyen szeretném folytatni. Harmadéves voltam, amikor elkezdtem munkát keresni, bekerültem egy céghez, amelyik viszonylag innovatívnak számított akkoriban, az elsők között kezdtek el .NET fejlesztéssel foglalkozni. Gyakornokként kezdtem, majd szépen lassan egyre magasabb pozíciókba kerültem, míg végül vezető fejlesztő lettem. Az itt töltött nyolc év után váltottam és egy évet egy olyan vállalkozásnál töltöttem, amelyik cégeknek fejlesztett. Itt nagyon sokat tanultam és azt hiszem ez még kellett ahhoz, hogy aztán 2011-ben bekerüljek az EPAM-hoz.”
Mi történt azóta?
„Szép lassan lépkedek felfelé a ranglétrán. Nagyon sok mindent csináltam az EPAM-nál, olyan dolgokat is, amiket eredetileg nem terveztem, de egyáltalán nem bánom, mert rengeteg mindent láttam, nagyon sok tapasztalatot szereztem. Nem ragadtam bele egy szerepkörbe, hanem folyamatosan mozogtam cégen belül, egyik projektről a másikra, mindenhol más dolgot tudtam kipróbálni.”
Mi az, amit még szeretnél elérni, most épp hova, merre tartasz?
„Az EPAM-nál a karrierlétrában van egy pont, ahol kinyílik a világ, ahol eldöntheti a fejlesztő, hogy később mivel szeretne foglalkozni. Marad a fejlesztésnél, tovább halad inkább social architecture irányba, vagy menedzseri pályára lép és mondjuk delivery manager, project manager vagy people manager lesz, de vannak még egyéb területeink is. Jelenleg a mentorálásban találtam meg magam, de néhány éve még azt mondtam, hogy solution architect leszek és ezt az álmomat sem adtam fel teljesen. Mostanában elkezdtem People Team Lead-ként is tevékenykedni, úgyhogy valószínű, hogy mind a hármat fogom egyszerre tovább csinálni. Hogy pontosan mi lesz a titulusom, azt még én sem tudom, attól függ, hogyan döntök, mi lesz a fő irány, ami mellett a másik két feladatkör kiegészítőként lesz jelen.”
Úgy tűnik, szeretsz párhuzamosan több dologgal foglalkozni, van erre kapacitásod. Azt tapasztalom, hogy a szakmájukban elhivatott embereknek, nagyon sokszor van egy hobbijuk is a háttérben, ami felé hasonló elkötelezettséggel fordulnak. Köztudott, hogy Neked ez a hobbi a keverés, DJ vagy.
„Mindig is nyitott voltam a kreatív hobbik iránt, nem tudok unatkozni, mert mindig elfoglalom magam valamivel. A zene régóta különleges helyet foglal el az életemben, abban találtam meg önmagam. Mikor befejeztem az egyetemet, éreztem egyfajta ürességet, nem tudtam merre halad az életem, mit szeretnék csinálni. Elkezdtem elektronikus zenei bulikra járni, megismerkedtem a szervezőkkel, DJ-kel, a „kemény maggal”, akik minden bulin ott vannak. Először az informatika révén alakult ki kapcsolat, segítettem nekik honlapot csinálni, szórólapok designjait terveztem, egyre jobban beleástam magam ebbe a világba. Majd egy idő után a party szervezésből is kivettem a részem, utána meg „adta magát”, hogy a lemezeket is kellene pörgetni. Az egyetem alatt összegyűjtött ösztöndíjaimból vettem lemezjátszókat, elkezdtem lemezeket gyűjteni. Megkerestek, hogy zenéljek a bulikon és ez, azóta is tart, ez a hobbim.”
Ez egy olyan hobbi. ami bevételt is hoz, vagy pusztán szenvedélyből csinálod?
„Ennek a szakmának két ága van. Az egyik a megélhetési DJ, aki tényleg a pénzért csinálja, és van, akinek ez a szenvedélye, akit az motivál, hogy újat tudjon mutatni az embereknek. Nyilván van a kettő között átfedés is, aki pénzért és szenvedéllyel űzi ezt. Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy olyan lemezeket vegyek, olyan zenéket vigyek a bulikba, amiket itthon nem nagyon ismernek. Nem az a fajta DJ vagyok, akihez odamennek, hogy „Rakd már fel azt a számot!”, mert „nem rakom fel azt a számot”. Én koncepcióval érkezem, A-ból el szeretnék jutni B-be és úgy rakom fel a lemezeket.”
Mi általában a kedvenc koncepciód egy ilyen bulin?
„Az nagyban függ a bulitól. Hardcore DJ vagyok, elektronikus hardcore-t játszom, vannak dallamosabb bulik, mikor kicsit könnyebb zenét viszek, de előfordul, hogy kifejezetten ipari zenére fókuszálok. Sokféle szempont van, és általában úgy építem fel a koncepciómat, hogy a befogadhatóbb zenéktől indulok és a végére lesz egyre agresszívabb. Voltam olyan buliban, ahol utolsóként zenéltem és reggel hatkor jöttek oda a biztonsági őrök, hogy haza kéne zavarni az embereket. Úgyhogy elővettem egy kísérleti lemezt, amin igazából csak ritmustalan csörömpölés és sípolás hallható, remélvén, hogy ez majd véget vet a bulinak. Végül épp ellenkezőleg történt; annyira meghökkentő volt számukra, hogy visszajöttek a terembe megnézni, hogy mi történik.”
Hol találkozhatnak veled legközelebb azok, akik szeretnének részt venni a bulidon?
„A Supersonic Technikumban játszom, június 21-én egy hard drum&bass hardcore buliban, ide várok mindenkit, nagy szeretettel.”
