Új sorozattal jelentkezünk a podcast csatornán és itt a blogon is: különböző szerepkörökben és senioritási szinteken dolgozó EPAM-os szakemberek engednek betekintést abba, hogyan telik egy-egy, tipikus - vagy éppen tipikusnak pont nem mondható - napjuk. Elsőként a debreceni EPAM irodából Gyöngyösi Attila senior fejlesztő (vagy ahogyan mindenki ismeri Tsipa) mesél egy napjáról. Személyes preferenciái mellett számos olyan gyakorlati tippet is ad, amit bárki eredményesen alkalmazhat, hogy sikeresebb legyen a munkában és a magánéletben.
Gyöngyösi Attila
A Kunhegyesről származó szakember számára az EPAM jelenti az első „igazi” munkahelyet: a Debreceni Egyetem Informatika Karáról kikerülve itt kezdte el 2013-ban a karrierjét, egész pontosan egy Java képzésre jelentkezve került be a céghez. Az elmúlt nyolc évben, ahogyan ő mondja, „klasszikus ívet írt le a pályafutása”, junior Java fejlesztőből különböző projekteken keresztül vezetett az út a jelenlegi, senior fejlesztői szerepköréig. Menet közben a Java diszciplínából átnyergelt a JavaScript világába. Mindig is érdekelte a webfejlesztés kliensoldali része, és egy projekt kapcsán volt lehetősége betekinteni ebbe a területbe; majd 2017-ben került egy olyan projektre, ahol már napi munkája során foglalkozhat a JavaScripttel.
Átlagos nap? Az nincs.
Tsipa - ahogyan sokan mások is az EPAM-nál - jelenleg „több sapkát is visel”: jelenleg egy fejlesztőcsapatot vezet a projekten, amin dolgozik; ugyanakkor People Team Leadként is felel a csapatáért, vagyis egy csapatnyi kolléga karrierútját is egyengeti, segíti őket a napi munkájukban, a kitűzött céljaik felé való haladásban. Emellett technikai interjúkat is tart, és a debreceni JavaScript közösséget is építi. Mindezen sokszínű teendője között egyensúlyozva tölti tehát a hétköznapjait; s mivel ennyifelé ágaznak a feladatai, így nem meglepő módon nem is igazán lehet egy séma alapján leírni az "átlagos munkanapját".
„A mindennapi munkát nagyban megváltoztatta, hogy az elmúlt másfél évben home office-ból végezzük a feladatunkat. Párkapcsolatokat emlegetve szokták idézni a mondást, miszerint előbb magadat kell szeretned, hogy más is tudjon szeretni téged. Ennek van egy a munkára vetített „alteregója” is, mégpedig: hogyan működhet egy olyan gépezet szervezetten, amiért egy ember felelős, ha maga a személy sem rendszerezett és híján van bármiféle stratégiának a mindennapok tekintetében?”
No para, segít a PARA!
Tsipa számára ez akkor lett kristálytiszta, amikor Senior fejlesztő lett és megkapta a csapatát. Ki kellett alakítania valamiféle rendszert, aminek segítségével megtervezhette a teendőit. „Érdekes aspektus, hogyha valaki aktív fejlesztő és mindennap kódol, akkor mindig megvan a „ticket”, a munka pontos leírása. Azonban, ha valaki már emberekkel is foglalkozik és a menedzsment is előtérbe kerül, akkor ez a konkrétum eltűnik a mindennapokból, amire csak rámutathatunk, hogy tessék, én ezen dolgozom.”
Tsipa egyébként nemrég szervezte át a rutinjait, amikor elkezdett egy PARA (Project Area Resourses Archive) elnevezésű rendszert alkalmazni, ami Tiegó Forte nevéhez kapcsolódik. „Lényege, hogy úgy szervezd a teendőidet, hogy azokat az élet különböző területein elérendő céljaidhoz rendeled. Ezeken belül meghatározol projekteket, melyek mindig jól definiálhatók és időponthoz köthetők. Ezekbe veszel fel teendőket és haladsz előre az életed különböző területein. Ezt alkalmazom jelenleg mind a magán, mind a szakmai életemben is - eddig sikeresen.”
Ami nélkül nincs munka: a szünet
Az otthonról végzett munka egyik nagy veszélye, hogy annyira belemerülünk a munkába, hogy észre sem vesszük és este nyolc óra van. „A klasszikusokon kívül, mint hogy kimegyek vízért vagy kicsit kinyújtóztatom a tagjaimat, nekem a húzódzkodó rúd lett az egyik stratégiai fegyverem. Mivel nagyon sok megbeszélésem van, ezért azt találtam ki, hogy minden meeting után minimum 5 húzódzkodás és 10 fekvőtámasz az adagom. Nap végére egészen jó kis edzés lesz belőle.”
A napi munka egyik sarkalatos pontja az ebéd, legyen szó akár irodai, akár otthoni munkavégzésről. Sokaknak rendeződik e köré a napjuk, és Tsipa filozófiája ezzel kapcsolatban, hogy itt is külön kell választani a munkát és a magánéletet: ennek fényében sosem mulasztja el az ebédszünetet. „Szerencsés vagyok, mert itthon a feleségem készíti el az ebédet, ha viszont az irodában vagyok, akkor a kollégákkal házon kívül eszünk, ami jó alkalom szocializálódni, megismerni az újonnan érkező csapattagokat."
A „Non-Zero Day” metódus
„Nekem sosem volt gondom azzal, hogy a nap végén befejezzen a munkát, szeretem a »saját időmet«. Ugyanakkor persze sokszor nem könnyű letenni a munkát, főleg ha az adott feladatot nem is feltétlen élem meg munkaként, hiszen számomra az, amit csinálok az EPAM-nál sok esetben már inkább kedvtelés. Az én filozófiám a »Non-Zero Day«, aminek a lényege, hogy minden napodban legyen valami olyan tevékenység, amit pusztán kedvtelésből csinálsz, és nem azért mert kell, vagy mert a klasszikus értelemben véve hasznos. Nekem ilyen az olvasás. Most épp egyszerre három könyvet »fogyasztok«: egyet ebook olvasón, egyet fizikai valójában, egyet pedig hangoskönyv formában. Ezekre mindennap szánok legalább 10-10 percet, és ezt tudatosan figyelembe véve tervezem meg előre a napomat. Azt vallom, hogy az életem minden területén kell, hogy legyen valami kis előrelépés, legyen szó a munkáról, magánéletről vagy bármi egyébről.
A mantrám, hogy egy lépéssel mindig közelebb kell kerüljünk egy adott célhoz, soha ne kettővel vissza."
Ezt olvassa Tsipa:
