A hazánkban húszéves születésnapját ünneplő EPAM a közelmúltban ért el egy másik nagy mérföldkövet is azzal, hogy túllépte a kétezres munkavállaló létszámot - így a cég magyarországi irodáiban immár egy kisebb településnyi IT szakembert foglalkoztat. Ennek apropóján készítettünk interjút Vinkó Bencével, aki a magyar EPAM mellett a cég több európai képviseleténél is viseli az ügyvezetői címét. A globális szinten ötvenezres, átlagosan háromévente magát megduplázó IT óriás hazai leányvállalatának múltjáról, egy szokatlan mosógépszerelőről és a jövő távlatairól is beszélgettünk.
Vinkó Bence
Az EPAM Systems Kft. mellett több európai képviseletnél is viseli az ügyvezetői címet. 2002 óta dolgozik az EPAM kötelékében, mely akkor még Fathom Technology néven kereste a helyét az IT iparág palettáján. Őt mint toborzót vették fel azzal a céllal, hogy egy másik, szentpétervári irodába keresse az ideális jelölteket. Az élet azonban úgy hozta, hogy maradt, és Budapesten folytatta a munkát - innen dolgozik a mai napig.
Fel tudod idézni, hol tartott az IT húsz éve? Nekem annyi tűnik biztosnak, hogy okostelefon nem volt és akkoriban kezdtünk el számítógépen dolgozni a munkahelyen...
Nemhogy okostelefonunk nem volt, a mobiltechnológia is gyerekcipőben járt. Ha valakinek a kijelzője jobb minőségű volt, ne adj’ isten színes, akkor az csodaszámba ment. Emailezni, internetezni telefonon teljesen reménytelen dolog volt.
Hol tartott a fejlesztés akkor?
A technikai környezet nyilván meghatározta, hogy mit csináltunk akkoriban. 2002-ben számomra teljesen új volt minden, hiszen HR-es területről érkeztem és ugyanilyen terepre is jöttem a céghez. Így a különböző informatikai megoldásoknak utána kellett néznem, hogy az interjúkon magam is felkészülten vehessek részt. Emlékszem, hogy azoktól a srácoktól, akik a technikai interjúkat vezették, és akik a cég alapítói is voltak - Fejes Balázs például - próbáltam ellesni a kérdéseket, trükköket, amiket ők zsigerből tettek fel és alkalmaztak. Az akkori technológia azóta gyökeresen megváltozott, minden teljesen más. Gondoljunk csak arra, hogy egyetlen telefonban benne van az életünk és nem is tudjuk elképzelni nélküle a napjainkat. Más volt a környezet, mások voltak az ügyfelek és másként is viselkedtek. Nem is kell visszamennünk tíz vagy húsz évet, elég, ha megnézzük öt éve, vagy akár másfél éve, milyen volt a környezet és mit akartak az ügyfelek. Hisz az is merőben más volt.
Ma már több mint 2000 főt számlál a hazai EPAM. Mekkora volt a létszám akkoriban?
A kezdetekben negyven fő alatt voltunk. Érdekes, hogy kb. 150-160 emberig ismertem mindenkit, hiszen majd minden ember felvételénél ott voltam, ezért kialakult velük egy személyes kapcsolat. Ha összetalálkoztunk a folyósón és megkérdeztük egymástól, hogy van a feleséged, a gyereked, akkor az nem udvariassági kör volt, tényleg ismertük egymás körülményeit. Ez ma már másként van, és ha tudnám mindenkiről ezeket az információkat, akkor egy másik pozícióban lennék: varázsló szerepkör lenne a neve.
Minden cégnek van egy víziója az induláskor, ami aztán idővel mindig változik. De mi volt az eredeti, a kezdeti elképzelés?
A történet úgy indult, hogy néhányan – magánszemélyek és befektetők – elhatározták, hogy létrehozzák a Fathom Technologyt, Magyarországon alapítva céget. Itthon köztudottan jó volt az IT képzés, így jó szakemberekkel lehetett dolgozni. A külföldi kötődés révén pedig az üzlet is biztosított volt. Akkoriban az volt a küldetésünk lényege, hogy hazai környezetben végzünk fejlesztést külföldi ügyfelek számára. Ahogyan elkezdtünk dolgozni és látszott, hogy jól működik a cég, rájöttünk arra, hogy 50-100 fős magyar cégként lépnünk kell ahhoz, hogy igazán nagy nemzetközi ügyfeleink lehessenek. Hiszen számukra jóval több szempont létezik annál, mint csupán az, hogy egy partner szakmailag jó. Nekünk kis cégként ezeket a dolgokat meg kellett tanulnunk. Jó példa erre egy hatalmas német-amerikai autógyárral lezajlott tárgyalássorozatunk. Bár nagyon tetszettünk nekik, feltették a kérdést: vajon mit fogunk tenni akkor, amikor ők idehoznak egy kétszáz fős projektet, majd két nap múlva jön tőlük egy telefon, hogy nőjünk meg négyszáz fősre mielőbb? Rájöttünk, hogy ezt 100 fős magyar cégként nem lehet megugrani, ez nem fog menni.
Mi volt a megoldás?
Erre egyetlen megoldás létezett, ha egy másik céggel fuzionálunk, lehetőleg világszinten. Elkezdődött a keresés és hosszas kutakodás után találtunk rá az EPAM-ra, akik hasonló cipőben jártak - azzal a különbséggel, hogy ők egy az USA-ban bejegyzett cég voltak, és ebből a helyzetből kerestek hasonszőrű kérőt, mint amilyenek mi voltunk. Ez a kapcsolat alakult aztán azzá, ami ma vagyunk, egy összességében közel 50 000 fős globális céggé.
Mi történt onnantól kezdve, hogy ez a házasság megköttetett?
Egy darabig nagy volt a boldogság. Majd rájöttünk, hogy - többek között - olyan cégek árnyéka vetődik ránk, akik három műszakban több tízezer fejlesztőt dolgoztatnak. Azon kezdtünk tehát dolgozni, hogy tőzsdére vihessük az EPAM-ot. A projektet számos befektető megtámogatta és elkezdtünk számunkra fontos cégeket felvásárolni. Ez a folyamat vezetett oda, hogy erőteljes növekedésnek indulhatott a cég, majd 2012-ben végül tőzsdére is mentünk. Ha pedig valaki ma megnézi az EPAM részvénynek nyitóárát, az igen beszédes információ.
Kicsit olyan ez, mint amikor valaki hatévesen elkezd úszni, beugrik a medencébe majd snitt, és egy ehhez hasonló interjúban meséli, már olimpiai bajnokként a történetét. Miként éltétek ezt meg belülről?
A mi sztorink nagyon hasonlít a példádhoz, azzal a különbséggel, hogy egyszer hatévesen beugrott a későbbi bajnok a medencébe, majd évekkel később is, és az évek során mindannyiszor vízbe ugrott. A mi medencénkben évente lecserélik a vizet valami más közegre - és nekünk abban is ugyanúgy tudnunk kell úszni.
Na de hogyan lehetséges ez?
Ez a szakma nem csupán nagyon gyorsan, de a világon talán a leggyorsabban fejlődik. Ha nincs rugalmasság, akár a menedzsmentben, akár az emberekben, akkor hiába úszunk hatéves korunk óta, tízévesen el fogunk süllyedni. Nagyon kell figyelnünk arra, mi kell az ügyfeleinknek. Elmondják, mi a problémájuk, mi pedig segítünk nekik, hogy minél hamarabb elérjék a céljaikat. Ez viszont nagyon környezetfüggő. Számos gazdasági válságot megéltünk már, és Fejes Balázs (az EPAM egyik, fent már említett alapítója - a szerk.) mondása cseng mindig a fülemben, aki azt mondta: „Előre kell menekülnünk!”. Ez eddig mindig működött, hiszen sokszor míg a konkurencia kivárt, addigra mi már megtettük azokat a lépéseket, melyek miatt most itthon több mint 2000, világszerte pedig közel 50 000 fővel tudunk operálni.
Az egyik hazai irodánk például úgy jött létre, hogy fel akartunk venni embereket egy speciális projektre, amire nekünk egyetlen szakemberünk volt, de kellett volna tíz. Rendre ugyanabból a vidéki városból, egyazon cégtől - amely nyilván ezzel a területtel foglalkozott - jelentkeztek a jelöltek. Tetszett nekik, amit kínáltunk, de mindig visszatérő kérdés volt, hogy nem lehetne-e megoldani, hogy nekik ne kelljen Budapestre költözniük. Arra jutottunk, hogy akkor a megoldás az, hogy létrehozunk ott, abban a városban egy új irodát.
Akkor nem akartak Budapestre költözni az emberek, most az elmúlt másfél évben pedig nem tudtak bemenni a cég irodáiba. Két különböző helyzet, de hasonlóan megoldásért kiállt. Hogyan alakította a pandémia a céget?
Közel két évvel ezelőtt először - érthető okból - mindenki megijedt, és ezt a tőzsdén is lehetett látni. Volt egy zuhanás, majd 2020 negyedik negyedévére arra a szintre kerültünk vissza, ami a járvány előtti időszakban volt. Azóta pedig meredek az emelkedés. A helyzet óriási fejlődést hozott, ami tulajdonképpen nem is meglepő, hiszen minden technológia alapú lett, az ételeinket is applikáción keresztül rendeljük és egyre inkább ez lesz jellemző.
Már a pandémia előtt is az volt a célunk, hogy a méretünket háromévente megduplázzuk. Ehhez pedig már az a misszó, hogy megmutassuk, akár az egészen fiataloknak is, hogy mennyi izgalmas lehetőséget rejt ez a szakma és mennyire egyértelmű boldogulást kínál.
Egy mai tízéves szerinted mit fog nálatok csinálni a jövőben?
Pár évvel ezelőtt elromlott a mosógépem, hívtam egy szerelőt. Vártam, hogy érkezik majd egy szerelő, kezeslábasban, szerszámosládával, aki aztán szétszereli a mosógépet, kicserél valamit, csavaroz. Ehelyett érkezett egy laptopos úr, aki rácsatlakoztatta a számítógépet a mosógépre, majd pár perc múlva közölte, hogy elkészült, megjavította a gépet. Ennek fényében azt megmondani, hogy tíz év múlva mi várható a szoftverfejlesztés területén? A világ top 10 legnagyobb koponyáinak egyikre lennék, ha ezt tudnám.
Ha tudsz egy jó mosógépszerelőt, lehetséges, hogy így is előre kerülsz azon a toplistán... Komolyra fordítva a szót, kétezer ember dolgozik az EPAM Magyarországnál. Ennek kapcsán mégis mi az a gondolat, üzenet, amit fontos elmondani?
Az elmúlt évtizedek tapasztalati és hatalmas változásai, folyamatos fejlődése láttán elmondható, hogy ha valaki felnőve ezt az iparágat választja, ebben találja meg a hivatását, akkor a technológia mai állása szerint soha nem lesz munkanélküli, nem lesznek megélhetési gondjai. Szeretnénk megmutatni a világnak, hogy szoftverfejlesztő bárkiből lehet. Az ácsból, az autószerelőből, a könyvelőből is. Mindegy honnan jöttél, ezt a szakmát meg lehet tanulni. Ebben a történetben bárkinek lehet keresnivalója.
