„Tíz évre előre is az elnézésedet kérem!” – beszélgetés egy „ős-EPAMossal”, Gál Zoltánnal, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Gálúrral.
Gál Zoltán, alias Gálúr már afféle intézmény az EPAM céges berkeiben. Saját elmondása szerint is a bolygó egyik legrégebbi EPAM-osa. Karrierjével, személyiségével tulajdonképpen maga is leképezi az EPAM lényegét, több mint egy évtizede erősítve a debreceni és a globális EPAM család csapatát.
Az IT érdeklődésem úgy kezdődött, ahogyan sokaknak: feltűnt egy Commodore a rokonságban... Emellett persze az is hozzájárult ehhez az irányultsághoz, hogy olyan iskolába jártam, ahol már akkor volt egy speciális, alsósoknak basic programozást oktató program. Később sem távolodtam el az informatikától, és nemcsak a szoftver világ érdekelt, hardvereket is szerettem bütykölni. Éppen ezért választottam egy elektronikai műszaki szakközépiskolát, ahol technikusi végzettséget szereztem, majd két különböző egyetemet is megjártam a „papíromért”. BSC informatikus hivatalosan 2008-ban lettem, majd tesztelőként kezdtem a pályafutásomat; ami tulajdonképpen nagyon jól illett a személyiségemhez, hiszen kifejezetten analitikus, ellenőrzős feladatok jellemzik ezt a munkát. Akkor vagyok boldog, ha minden rendben van, ha minden „zöld”. Az a debreceni multi cég, ahol kezdtem,egyébként egy nagyon jó „inkubátor” volt, ami viszont elég hamar felbomlott - ennek köszönhetően kb. 350 szakember rajzott szét; közülük egyébként elég sokan az EPAM-nál kötöttünk ki. 2010 január 1. óta dolgozom tehát itt, és ha jól emlékszem akkoriban nagyjából 7400 fő volt a cég globális dolgozói létszám. Ez a szám ma már meghaladja az 50 000-et. Ennek alapján valószínű, hogy a legrégebben itt dolgozó 10-20 százalék között vagyok a bolygón...
Amikor az EPAM-hoz kerültél folytattad a tesztelői karriered?
Mire felvettek, olyan szintre kerültem, hogy seniorként kezdhettem a cégnél, így nagyon sokféle szerepkörben kipróbálhattam magam. Ebből a szempontból nagyon fontos szakasza volt az életemnek az EPAM előtti munkám, hiszen ott saját termék fejlesztés zajlott, és egy akkor még világújdonságnak számító integrált autótelematika és okos autó rendszeren dolgozhattam együtt kiváló partnerekkel. Ott tanultam meg, hogy mennyire komplex gondolkodásmód kell ahhoz, hogy egy ilyen projektben részt tudjunk venni, ezt kamatoztattam az itteni karrieremben is. Amelyben már nem az a kérdés, milyen munkáim voltak, inkább az, milyenek nem.
Milyen szerepkörben dolgozol jelenleg?
Tavaly november óta a Head of QA Delivery címet viselem. Valószínűleg ezért is neveznek „ős-EPAM-osnak”, mert nem nagyon van olyan tevékenységi kör, akár országosan, akár globálisan, amihez valamilyen közöm ne lenne.
Az összes tesztelő felett most már hivatalosan is egyébként ez az a fő vonal, amit itt mindig képviseltem. Elég hamar átkerült hozzám, először a tesztelők technikai interjúztatása, aztán az irodavezetővel, Zsolttal karöltve az emberek beosztása; ő aztán bevont a staffingba is, utána elég hamar PTL is lettem, úgyhogy elég sok „sapkában” tudtam beszélni az emberekkel, és elég sok mindenben tudtam nekik segíteni. Aztán így 10 év után érdemes volt ezt már hivatalossá is tenni, és így a saját pool-omba tartozik mindegyik tesztelő. A delivery-t sosem hagytam ott, nem is tervezem. Igazából az EPAM egyik legnagyobb account-ján van kettős szerepem; több site felett én vagyok a QA manager, és delivery coordinator-ként is segítem a helyi supervisor-t vagy delivery manager-t, akiknek maguknak is több „sapkája” van. Az enyém így egy közel 300 fős pool. Azontúl a belső előrelépési folyamatban egyfajta katalizátor szerepem van. Nemcsak tesztelőknek, hanem fejlesztőknek is segítek felkészülni és átmenni a folyamaton. Aztán elég sok közös programom van az L&D részlegünkkel is. Nagyon sok programot dolgoztunk ki együtt, akár egymásra épülő programokat, hogy az emberek fejlődjenek. Illetve ott van még a Debreceni Egyetemmel való kapcsolat, na meg Nyíregyházi Egyetemmel való együttműködés elindításából is kivettem a részem, és számos tárgyat először én is tartottam; mostanra már más embereket bevonva ettől kicsit távolabb vonultam, hiszen szerencsére már elég sok felkészült kollgéga van, aki be tudott szállni az oktatásba; ám jellemzően még visszajárok az első bevezető órákat megtartani több kurzuson is.
Milyen metódus szerint tudod menedzselni a napodat, ha ennyiféle, -fajta feladatot kell ellátnod?
Nem az a cél, hogy egy ember ezer dolgot csináljon, jelenleg én is épp átsruktúrálom kicsit a portfóliómat. Van néhány alapvetés, melyek mentén szervezem a munkát, és az embereimnek is ezt adom át. Ilyen például az is, hogy semmit ne csináljunk egyedül kétszer. Ha egy új feladatba kezdek, először megbirkózom vele magam, de másodjára már biztos, hogy bevonok valakit, akinek egyúttal meg is tanítom amit tudok ezzel kapcsolatban. Harmadik, negyedik alkalommal pedig már átadom teljesen a feladatot. Nagyon erősen hiszek a delegálásban, és nemcsak azért, hogy magamat tehermentesítsem, hanem mert úgy hiszem, hogy a „learning by doing” a legfontosabb mentorálási szemlélet. Egy sikeres vezetőnek az a dolga, hogy egy működő struktúrát alakítson ki maga alatt, ami egyrészt biztonságot, másrész lehetőséget teremt a felelősségi körébe tartozó embereknek a fejlődésre.
Mi az, ami miatt egy karrier az EPAM-nál akár évtizedeken is átível? Miért marad valaki ilyen hosszan az EPAM-nál?
Talán a legrövidebb válasz erre, hogy azért, mert az EPAM-ot nem egy cégnek kell felfogni. Account-ról account-ra, projektről projektre váltasz az idők során, és ezek mind egy-egy külön világ. Nagyon más kultúra, szoftverfejlesztési módszerek, üzleti modellek, partnerek várnak mindenhol. A munka sosem válhat unalmassá, hiszen nemcsak nyitottak vagyunk a rotációra, hanem kifejezetten támogatjuk is, mert hisszük, hogy ezáltal fejlődik az ember. Minden lényeges dolgot, amiért általában valaki munkahelyet vált, azt meg lehet csinálni EPAM-on belül úgy, hogy a stabilitás megmarad. Országok, projektek, szerepkörök között lehet váltani, és rengeteg példa van arra is, amikor tesztelőből business analyst, vagy akár fejlesztőből tesztautomatizálási szakember lesz valaki. Ha átérzed, hogy mi az EPAM szellemisége, onnantól kezdve nem merül fel benned, hogy váltani kellene. Ezért azt gondolom, hogy mindegy, hogy ezt az interjút most csináljuk, vagy 10 év múlva, mert akkor majd arról tudunk beszélgetni, amit azóta csináltam, és az is izgalmas lesz.
Ha már említetted a lokáció váltás lehetőségét; az EPAM projektjei szinte kivétel nélkül nemzetköziek. Ez magában hordozza, hogy az angoltudás nélkülözhetetlen. Sokaknak itthon azonban a szakmai tudása akár jóval magasabb szinten áll, mint a nyelvtudása. Mennyiben jelenthet ez akadályt? Neked hogyan idomult az angolod ehhez a közeghez?
A válaszom talán tanulságos lehet, főleg a fiatalabb olvasóknak. Általános iskolában olyan szerencsés voltam, hogy nemcsak informatikát tanulhattam igen korán, de a Zsolnai-programban is részt vehettem, ami egy különleges kezdeményezés volt a nyolcvanas, kilencvenes években. Kifogtam egy remek tanárt, aki az addigi, inkább gyenge motivációmat teljesen az ellenkezőjébe fordította. Fél év alatt olyan szintre hozott, hogy aztán már én magam szerveztem meg, hogy az iskola és a szüleim közösen előfizessenek a Newsweek-re. Számomra mindig is fontos volt, hogy tanuljak, friss tudást szerezzek - ezáltal pedig a külföldi hírekhez első kézből juthattam hozzá. Az angol egy olyan különleges világot jelentett, ami nem hasonlított semmihez, amit addig elértem. Annyira inspiráló volt számomra a nyelvtanulás, hogy megszerveztem egy önképző kört egy amerikai jezsuita misszionárius csoporttall; mi őket magyarul, ők minket angolul tanítottak, így gimi harmadik osztályában az egész osztály le tudta tenni minimum a középfokú komplex nyelvvizsgát. Nekem a felsőfok is sikerült 17 évesen, bár azóta nem foglalkozom külön az angol tanulással, de minden lehetőséget megragadok arra, hogy fejlesszem a szókincsem, a tudásom. Mindenkinek azt szoktam tanácsolni, akinek esetleg nem olyan fejlett az angolja amikor az EPAM-hoz érkezik, hogy a cégnél ingyenesen elérhető angol oktatáson túl mindent, amit csak tud, olvasson angolul. Én magam is csak azt olvasom magyarul, amit eleve magyarul írtak. Ezáltal implicit módon fejleszti magát az ember, mert egy dolog a hivatalos angol oktatás, a nyelvtani formák megtanulása, de az élő nyelvet gyakorolni kell, a meetingeken kívül is.
Azt mondod, 10 év múlva is EPAM-os leszel és mint kiderült, már 10 éve is az voltál. Milyennek láttad akkor az EPAM-ot, az EPAM Debrecent és mit gondolsz, milyen lesz 10 év múlva?
10 éve? Az a hőskor volt! A debreceni irodában 33-an voltunk - innen ered a becenevem is, a Gálúr, mert a kis létszám dacára kb. minden negyedik embert Zoltánnak hívtak, beleértve a lányokat is. Hosszas tanakodás után végül mindenki a korábbról származó nicknevét hozta be, így én is. Ha majd 10 év múlva ismét beszélgetünk, elmondom annak a történetét is... Mivel ilyen kevesen voltunk, mindenki ismert mindenkit, mindannyian együtt ünnepeltük a névnapokat, születésnapokat. Később aztán, ahogy bővültünk, már nem lehetett ennyire megőrizni ezt a családias hangulatot, de azóta is töretlenül azon dolgozunk, hogy ezt a hagyományt mégis átörökítsük, és a pandémia és minden más ellenére is maradjon meg az a feeling, amiért szeretünk együtt dolgozni. És hogy csak egy példát hozzak a nemzetközi növekedésre: egy a minszki irodában dolgozó kolléga, aki lemondta a mobilinternet előfizetését, mert a városban mára már annyi EPAM iroda működik, hogy bármerre jár, mindig hatáskörön belül marad. Kispályásból nagypályások lettünk, és ha 10 év múlva találkozunk a cég létszáma már minden bizonnyal hatszámjegyű lesz. A globális branddé válás útján járunk, és egyre nagyobb lesz az ismertségünk a világban, annak dacára is, hogy nem a végfelhasználóknak, hanem cégeknek fejlesztünk.
Beírod a naptáradba a 2031. július 15-e reggel 8:30-at? (az interjú időpontja volt. a szerk.)
Beírom. És már most előre szólok, hogy lehet, hogy onnan is késni fogok, mert valószínűleg akkor is lesz 8.00 órakor egy callom, ami nem biztos, hogy pontosan véget ér fél 9-ig... Ezért 10 évre előre is az elnézésedet kérem!
A teljes beszélgetést hallgasd meg a LifeInTech podcast csatornán! (link)
