A malagai EPAM iroda pálmafás, napsütéses kilátását ugyan nem hozhatjuk a novemberi Budapestre, ám egy igazi, EPAM-os karriert be tudunk mutatni, mely jól példázza, hogyan alakíthatja valaki úgy a pályafutását, ahogyan az számára és a cég számára is a legjobb. Sólya Zoltán Senior Software Engineering Manager-e, a malagai EPAM delivery vezetőjével beszélgettünk.
45 éves, huszonöt éve kezdte karrierjét. „A számítógépek mindig is érdekeltek, eleinte a játékok, mint minden gyereket, majd 10-12 éves koromban kezdett érdekelni a programozás is.” – meséli honnan indult. A Neumann János Szakközépiskolában már programozóként végez, majd egy technikum elvégzése után egy kis, hazai cégnél helyezkedik el. Itt ismerkedik meg Fejes Balázzsal, alias FB1-el, aki nagy hatással van rá; „Lökést adott a karrieremnek.” Később egy svéd cégnél gyarapítja a tapasztalatait, a külföldi utaknak és a nemzetközi környezetnek köszönhetően megtanul angolul és menet közben diplomát is szerez. A 2000-es évek legelején a korábbi jó kapcsolat kamatozik, FB1 meghívja az akkor alakuló, az EPAM elődjeként ismert Fatom Technologyhoz.
„Így kezdődött az EPAM-os karrierem, az első ügyfelem, egy izlandi telekom cég volt, jól emlékszem, hiszen júliusban utaztam ki, az őszies hidegbe.”
Azóta számos területen, szerepkörben kipróbálta magát, az újonnan érkezőknek rendszeresen saját példáján keresztül mutatja be, hogyan lehet változatossá tenni egy karriert.
„C ++ fejlesztőként kezdtem, átnyergeltem .NET -re, majd a projektmenedzsment következett, foglalkoztam People Management-el, jelenleg pedig a Delivery Management a területem. Az EPAM-nál lényegében a személyes ambíción, érdeklődésen és a teljesítményen múlik, ki, mit tud elérni, hova jut el.” – foglalja össze az elmúlt évtizedek tapasztalatait.
„A Costa Del Sol, azaz a Napos Part nem véletlenül kapta a nevét; átlagosan 300 egy évben a napsütéses napok száma. Most is süt a nap, odakint 21 fok van.” – kezdi a beszélgetést Solya Zoltán, a malagai irodában ülve és hogy még jobban árnyalja a képet, hozzáteszi, hogy az iroda ablakán kinézve bal kéz felől a tenger, jobb kéz felől két bólogató pálmafa a kilátása.
„Jelenleg a spanyol EPAM Head of Delivery szerepkörében tevékenykedem, ami azt jelenti röviden, hogy én felelek érte, hogy mindazon projekteket, melyeket Spanyolországban futtatunk, sikeresen leszállítsuk a partnereinknek. Persze jelenleg már nem egyértelmű, mely projektek, mely országban futnak, hiszen olyan vegyesek a csapatok lokáció tekintetében is a pandémia óta, hogy talán nem is nagyon létezik tisztán ilyen. Az itteni iroda létszáma nem olyan régen lépte át a 400 főt és a növekedési terveink ambíciózusak és folyamatosak, ami sok munkával jár, az interjúztatás is a feladataim közé tartozik.
Láttam, végig kísértem, hogy zajlik ez, hiszen 19 évig dolgoztam a budapesti EPAM irodában, egy kis csapatból lettünk végül bőven ezer felett. Itt persze egészen másfajta problémákkal kell szembenézni, egy teljesen más környezetben.”
Zoltán jelenleg vezetői, menedzseri feladatai mellett egy olyan projekten is dolgozik, mely a szívügye, egy amerikai egészségügyi ügyféllel. Ez és még számos egyéb tényező is szerepet játszott abban, hogy jelenlegi helyzetét, munkáját, körülményeit ideálisnak érzi, a helyén van.
„Meghozni a döntést, hogy olyan sok év után költözünk, egy másik országban találunk új otthonra, nem volt egyszerű, s nem is egy nap alatt született meg.
Egyik nagyon fontos tényező a gyerekeink voltak. Mint minden szülőnek, nekem is az a legfontosabb, hogy megkapják azokat a lehetőségeket, amikkel élve aztán azt csinálhatják, ami boldoggá teszi őket. Két fiam van, az idősebbik autista. Magyarországon számára nem sok esély adódott, hiszen rengeteg olyan gyerek van, akinek speciális oktatásra van szüksége, ugyanakkor nagyon limitált a helyek száma. Kiderült, mikor előzetesen körül néztünk Spanyolországban, hogy itt egészen máshogy kezelik a speciális nevelési igényű gyerekeket. Nem sokkal azután, hogy találkoztam a Dél-Spanyolországi Autizmus Alapítvány vezetőjével, aki nagyon szívélyesen fogadott és körbevezetett a csodálatos, minden infrastruktúrával felszerelt campusukon, írtak ki egy belső álláshirdetést a malagai irodában. Jelentkeztem, felvettek - igaz egy másik pozícióra – és én egy izgalmas új feladatot, a fiam meg a számára lehető legjobb oktatást, terápiás foglalkozásokat kaphattam ezáltal.”
A malagai EPAM-nál nem csupán a feladatok, de a társaság is nagyon színes és izgalmas. „42 ország polgárai dolgoznak itt együtt; a világ minden tájáról érkeztek a kollégák. Külön HR csapat dolgozik azon, hogy a kulturális különbözőségek ne okozzanak fennakadást, ám olyan jól működik a rendszer, hogy ezzel nem is szokott problémánk lenni. Mindenki azt szeretné, bárhonnan is érkezett, hogy az adott projekt sikeres legyen, függetlenül attól, hogy délután ima időpontja van vagy pedig dél helyett háromkor szeret ebédelni.”
„Éppen azért, amiért ilyen odaadással fordulok én is a gyakran bizony igen pörgős munkám felé, napi 8-9 órában, szükség van egy olyan tevékenységre, aminek semmi köze ezekhez a feladataimhoz.”
Zoltán a harcművészetben, a karatéban találta meg azt a hobbit, ami számára az ideális kikapcsolódás, 2007 óta foglalkozik ezzel és ma már kétdanos mesterként gyakorol, tagja vagyok a Magyar Kyokushin Karate Szövetség, az IBK Magyarország vezetőségének is.
„A karate fizikailag nagyon próbára teszi az embert, mindig lehet valami újat tanulni, valamin finomítani, a tökéletességre törekedni. Ezt persze sosem lehet elérni, de célnak szép. A lényeg pedig a már elcsépeltnek hangzó, ám nagyon is igaz mondat, miszerint nem a cél a lényeg, hanem az út. Engem ennek a szépsége vonz.”
A sport pedig visszahat a munkára is és fordítva.
„Az a kitartás, küzdőszellem, ami szükséges ahhoz, hogy az ember sikeresen gyakorolhassa a karatét, jól jön az irodai munkában is Bennem van egy „jó adag kattanás”, szeretem, ha minden szépen, rendben van, ha a dolgok a munkában is a lehető legjobban közelítenek a tökéleteshez. Az IT-ban gyakran szükség van arra, hogy az ember ne adja föl, ha lepattan egy-egy feladatról, próbálkozzon újra, nem szabad az első akadálynál föladni.”
A stratégiája pedig sikeresnek tűnik, hiszen elmondása szerint nagyon szereti a munkáját, amivel foglalkozhat jelenleg is.
„Szeretem, hogyha van egy értelmes cél, amiért lehet dolgozni a cégen belül is, nemcsak a projektek kapcsán. Örülök, ha lehetőséget kapok arra, hogy egyszerűsítsek dolgokat, másoknak könnyebbé tegyem a munkáját. Az értékteremtés szintén alapvető igény számomra. A már említett egészségügyi domain azért is olyan kedves nekem, mert ebben megtalálom azt az életcélt, ami mozgat. Bármilyen közhelyes is, hogy a munkám által a világot egy jobb hellyé tegyem.”
Hallgasd meg a teljes beszélgetést a LifeInTech podcast csatornán!
