Egy tech cég kulisszatitkai

Így látja a kezdő, négy hónap után - Induló EPAM-os karrier

Beszélgetés Keserű Kristóf, Software Test Automation Engineer-el.

2021. december 08. - Lajter Ági

Keserű Kristóf az EPAM Mentorprogram elvégzését követően került a céghez és az itt tapasztalt profizmus láttán kezdetben - pozitív értelemben – sokkolódott, ám a megilletődöttség hamar átalakult motiváltsággá és elhivatottsággá. Hol tart, hogyan érzi magát egy kezdő az első négy hónap után? Milyen előzményeket követően került a céghez? Erről és még sok egyébről beszél a friss EPAM-os, fiatal IT szakember.

microsoftteams-image_100.png

Gimi, egyetem, EPAM

„A gimnáziumot Püspökladányban végeztem, ahol nem tanultunk külön informatikát, programozást, azonban olyan baráti köröm alakult ki, akik már ilyen fiatalon élénken érdeklődtek a programozás iránt. Általuk engem is megfogott ez a témakör, az ő hatásukra kezdtem el ezzel foglalkozni.” – meséli Kristóf, honnan, hogyan indult a technológia iránti érdeklődése. Tetszett neki, hogy folyamatos kihívások elé állítja a programozás, így mire az érettségire került sor, már tudta, hogy ezzel szeretne foglalkozni, ezt a szakmát választja.
Jelentkezett a Debreceni Egyetemen programtervező informatikus szakára, melyet aztán sikeresen el is végzett.„Az utolsó félévemben, amikor már csak a szakdolgozatot kellett befejeznem, két órám volt csupán, az egyik szoftvertesztelés, melyet az EPAM és egy másik debreceni multi tartott közösen. Ekkor kezdett érdekelni a tesztelés témaköre és utánanéztem, miként tehetnék szert még több ismeretre, mint, amit az egyetem szabta keretek engedtek. Így került a látókörömbe az EPAM Mentorprogram, melyre sikeresen fel is vettek és az utolsó félévemben az egyetem mellett végeztem. Így szinte egyszerre kaptam meg a diplomámat és helyezkedtem el az EPAM-nál.”

 Mentorprogram közelebbről

Kristóf, a tananyag függvényében hetente kétszer-háromszor egyeztetett a mentorával, a gyakoribb beszélgetésekre akkor volt inkább szükség, amikor nehezebb részhez érkeztek, több magyarázatra volt szükség a megértéshez, feldolgozáshoz. „Azt gondolom, hogy sikerült egyensúlyban tartanom az egyetemet és a programot, mind a kettőre tudtam elég időt szánni. A képzés heti 12-15 órámat vette igénybe, de ezen kívül is sok energiát fektettem bele, hiszen szerettem volna mindig felkészült lenni, a vizsgákat jó eredménnyel letenni. Ezzel együtt úgy érzem, hogy annyira nem volt megterhelő, persze ebben szerepe van annak, hogy tényleg csak két órám maradt az utolsó évre. Ha ennél több lett volna, akkor biztos, hogy áldozatot követelt volna valamelyik elfoglaltság, a másik rovására.” 

Sokkból elhivatottság

Kristóf számára az első napok a cégnél felértek egy kisebb fajta sokkal, nem a rossz, hanem a jó értelemben.„Eleinte, ahogyan gondolom mindenki ebben a helyzetben, kicsit meg voltam illetődve, sokkolt a profizmus, az a hatalmas tudás, amivel rendelkeznek itt a kollégák. Persze pozitív értelemben volt ez sokk; inkább arra motivált, hogy minél gyorsabban fejlődjek, illetve a közös meetingeken érdemben hozzá tudjak szólni a különböző témákhoz, a csapatomat én is támogathassam a saját tudásommal. Ebben a szerepkörben, amiben dolgozom egyszerre vagyok programozó és szoftvertesztelő is és mindkét területet nagyon szeretem, számomra ez az ideális kombináció. Kiteljesedhetek általa, mint szoftvertesztelő és automatizált szkripteket is írok. Feladataim közé tartozik az automatizált UA, illetve szervíztesztek implementálása, részt veszek a teszt dizájnok megalkotásában, illetve reviewzásában, illetve a meetingeken, ahol a test automation-el kapcsolatos processzeket dolgozzuk ki közösen.”
A fiatal szakember az első négy hétben egy mentorral együttműködve dolgozott a projekten, aki elmondása szerint „végig arra törekedett, hogy minden tudást átadjon” ahhoz, hogy a debreceni iroda legnagyobb projektjében helyt tudjon állni a továbbiakban.
„Utólag úgy tűnik ez sikerült is, most már negyedik hónapja dolgozom a cégnél és úgy érzem, sikerült beilleszkednem, felvettem a fonalat.”

Kristóf azoknak, akik hasonlóan a pályájuk elején tartanak vagy még a döntés előtt állnak, hogy merre is induljanak, azt tanácsolja, hogy próbálják ki magukat az IT minél több, változatosabb területén, ismerkedjenek meg többféle technológiával, próbáljanak ki különböző programnyelveket.
„Így lehet ugyanis a legjobban megtalálni azt a területet, amiben aztán otthon érzed majd magad és nem csak a munkád, de a hivatásod is lesz.”

Hallgasd meg a teljes beszélgetést a LifeInTech podcast csatornán!

 

 

„A tökéletességre törekvés, a célhoz vezető út vonz.” - beszélgetés Sólya Zoltán Senior Software Engineering Managerrel

A malagai EPAM iroda pálmafás, napsütéses kilátását ugyan nem hozhatjuk a novemberi Budapestre, ám egy igazi, EPAM-os karriert be tudunk mutatni, mely jól példázza, hogyan alakíthatja valaki úgy a pályafutását, ahogyan az számára és a cég számára is a legjobb. Sólya Zoltán Senior Software Engineering Manager-e, a malagai EPAM delivery vezetőjével beszélgettünk.

solya_zoltan_blog.png

45 éves, huszonöt éve kezdte karrierjét. „A számítógépek mindig is érdekeltek, eleinte a játékok, mint minden gyereket, majd 10-12 éves koromban kezdett érdekelni a programozás is.” – meséli honnan indult. A Neumann János Szakközépiskolában már programozóként végez, majd egy technikum elvégzése után egy kis, hazai cégnél helyezkedik el. Itt ismerkedik meg Fejes Balázzsal, alias FB1-el, aki nagy hatással van rá; „Lökést adott a karrieremnek.” Később egy svéd cégnél gyarapítja a tapasztalatait, a külföldi utaknak és a nemzetközi környezetnek köszönhetően megtanul angolul és menet közben diplomát is szerez. A 2000-es évek legelején a korábbi jó kapcsolat kamatozik, FB1 meghívja az akkor alakuló, az EPAM elődjeként ismert Fatom Technologyhoz.

„Így kezdődött az EPAM-os karrierem, az első ügyfelem, egy izlandi telekom cég volt, jól emlékszem, hiszen júliusban utaztam ki, az őszies hidegbe.”

Azóta számos területen, szerepkörben kipróbálta magát, az újonnan érkezőknek rendszeresen saját példáján keresztül mutatja be, hogyan lehet változatossá tenni egy karriert.

 „C ++ fejlesztőként kezdtem, átnyergeltem .NET -re, majd a projektmenedzsment következett, foglalkoztam People Management-el, jelenleg pedig a Delivery Management a területem. Az EPAM-nál lényegében a személyes ambíción, érdeklődésen és a teljesítményen múlik, ki, mit tud elérni, hova jut el.” – foglalja össze az elmúlt évtizedek tapasztalatait.

„A Costa Del Sol, azaz a Napos Part nem véletlenül kapta a nevét; átlagosan 300 egy évben a napsütéses napok száma. Most is süt a nap, odakint 21 fok van.” – kezdi a beszélgetést Solya Zoltán, a malagai irodában ülve és hogy még jobban árnyalja a képet, hozzáteszi, hogy az iroda ablakán kinézve bal kéz felől a tenger, jobb kéz felől két bólogató pálmafa a kilátása.

„Jelenleg a spanyol EPAM Head of Delivery szerepkörében tevékenykedem, ami azt jelenti röviden, hogy én felelek érte, hogy mindazon projekteket, melyeket Spanyolországban futtatunk, sikeresen leszállítsuk a partnereinknek. Persze jelenleg már nem egyértelmű, mely projektek, mely országban futnak, hiszen olyan vegyesek a csapatok lokáció tekintetében is a pandémia óta, hogy talán nem is nagyon létezik tisztán ilyen. Az itteni iroda létszáma nem olyan régen lépte át a 400 főt és a növekedési terveink ambíciózusak és folyamatosak, ami sok munkával jár, az interjúztatás is a feladataim közé tartozik.

Láttam, végig kísértem, hogy zajlik ez, hiszen 19 évig dolgoztam a budapesti EPAM irodában, egy kis csapatból lettünk végül bőven ezer felett. Itt persze egészen másfajta problémákkal kell szembenézni, egy teljesen más környezetben.”

Zoltán jelenleg vezetői, menedzseri feladatai mellett egy olyan projekten is dolgozik, mely a szívügye, egy amerikai egészségügyi ügyféllel. Ez és még számos egyéb tényező is szerepet játszott abban, hogy jelenlegi helyzetét, munkáját, körülményeit ideálisnak érzi, a helyén van. 

„Meghozni a döntést, hogy olyan sok év után költözünk, egy másik országban találunk új otthonra, nem volt egyszerű, s nem is egy nap alatt született meg.

Egyik nagyon fontos tényező a gyerekeink voltak. Mint minden szülőnek, nekem is az a legfontosabb, hogy megkapják azokat a lehetőségeket, amikkel élve aztán azt csinálhatják, ami boldoggá teszi őket. Két fiam van, az idősebbik autista. Magyarországon számára nem sok esély adódott, hiszen rengeteg olyan gyerek van, akinek speciális oktatásra van szüksége, ugyanakkor nagyon limitált a helyek száma. Kiderült, mikor előzetesen körül néztünk Spanyolországban, hogy itt egészen máshogy kezelik a speciális nevelési igényű gyerekeket. Nem sokkal azután, hogy találkoztam a Dél-Spanyolországi Autizmus Alapítvány vezetőjével, aki nagyon szívélyesen fogadott és körbevezetett a csodálatos, minden infrastruktúrával felszerelt campusukon, írtak ki egy belső álláshirdetést a malagai irodában. Jelentkeztem, felvettek - igaz egy másik pozícióra – és én egy izgalmas új feladatot, a fiam meg a számára lehető legjobb oktatást, terápiás foglalkozásokat kaphattam ezáltal.”

 A malagai EPAM-nál nem csupán a feladatok, de a társaság is nagyon színes és izgalmas. „42 ország polgárai dolgoznak itt együtt; a világ minden tájáról érkeztek a kollégák. Külön HR csapat dolgozik azon, hogy a kulturális különbözőségek ne okozzanak fennakadást, ám olyan jól működik a rendszer, hogy ezzel nem is szokott problémánk lenni. Mindenki azt szeretné, bárhonnan is érkezett, hogy az adott projekt sikeres legyen, függetlenül attól, hogy délután ima időpontja van vagy pedig dél helyett háromkor szeret ebédelni.”

„Éppen azért, amiért ilyen odaadással fordulok én is a gyakran bizony igen pörgős munkám felé, napi 8-9 órában, szükség van egy olyan tevékenységre, aminek semmi köze ezekhez a feladataimhoz.”

Zoltán a harcművészetben, a karatéban találta meg azt a hobbit, ami számára az ideális kikapcsolódás, 2007 óta foglalkozik ezzel és ma már kétdanos mesterként gyakorol, tagja vagyok a Magyar Kyokushin Karate Szövetség, az IBK Magyarország vezetőségének is.

„A karate fizikailag nagyon próbára teszi az embert, mindig lehet valami újat tanulni, valamin finomítani, a tökéletességre törekedni. Ezt persze sosem lehet elérni, de célnak szép. A lényeg pedig a már elcsépeltnek hangzó, ám nagyon is igaz mondat, miszerint nem a cél a lényeg, hanem az út. Engem ennek a szépsége vonz.”


A sport pedig visszahat a munkára is és fordítva.

„Az a kitartás, küzdőszellem, ami szükséges ahhoz, hogy az ember sikeresen gyakorolhassa a karatét, jól jön az irodai munkában is Bennem van egy „jó adag kattanás”, szeretem, ha minden szépen, rendben van, ha a dolgok a munkában is a lehető legjobban közelítenek a tökéleteshez. Az IT-ban gyakran szükség van arra, hogy az ember ne adja föl, ha lepattan egy-egy feladatról, próbálkozzon újra, nem szabad az első akadálynál föladni.”

A stratégiája pedig sikeresnek tűnik, hiszen elmondása szerint nagyon szereti a munkáját, amivel foglalkozhat jelenleg is.

„Szeretem, hogyha van egy értelmes cél, amiért lehet dolgozni a cégen belül is, nemcsak a projektek kapcsán. Örülök, ha lehetőséget kapok arra, hogy egyszerűsítsek dolgokat, másoknak könnyebbé tegyem a munkáját. Az értékteremtés szintén alapvető igény számomra. A már említett egészségügyi domain azért is olyan kedves nekem, mert ebben megtalálom azt az életcélt, ami mozgat. Bármilyen közhelyes is, hogy a munkám által a világot egy jobb hellyé tegyem.”

 

Hallgasd meg a teljes beszélgetést a LifeInTech podcast csatornán!

Mentor és mentorált – a kapcsolat, melyből mindkét fél profitál

Nahaj Judit és Virág Debóra az EPAM Mentorprogramjának keretében találkoztak. Judit mint mentor, Debóra pedig mint mentorált vett részt a képzési programban. Velük beszélgettünk most arról, mitől is lesz jó egy mentor, létezik-e ideális mentorált, mi is tulajdonképpen a Mentorprogram; és mindezeken túl fény derül arra is, mit gondol egymásról Judit és Debóra.

mentor_mentoralt_blog_1.png

Nahaj Judit

Judit hat éve dolgozik az EPAM-nál, egyenesen az egyetemről igazolt a céghez: szakmai gyakorlatát teljesítette itt; ezután szerezte meg élete első állását junior tesztelőként. Ma már senior szakemberként dolgozik a cégnél, ám a kezdetektől fontosnak tartotta, hogy kipróbálja magát kihívást jelentő helyzetekben is - ezért is csatlakozott be a Mentorprogramba. „Úgy gondolom, hogy a szakmai fejlődés része, hogy az ember másoknak átadja a tudását, segítsen azoknak, akik a pálya elején vannak” – vallja.

 

Virág Debóra

2019 novemberében egy QA tanfolyamra jelentkezett először az EPAM-hoz; s bár ezt sikeresen elvégezte, ekkor még nem sikerült főállásban csatlakoznia a céghez - ám nem adta fel. Tavaly év végén ismét beadta a jelentkezését, ezúttal már a Mentorprogramra. Sikeresen vette az akadályt is, és megkezdhette a képzést, melyet eredményesen végzett el - olyannyira, hogy idén július óta már hivatalosan is az EPAM kötelékében dolgozik.

 

Egy program – többféle témakör

„Mivel engem már korábban is érdekelt az EPAM, és külső megítélés alapján jó munkahelynek tartottam, ezért rendszeresen nézegettem a cég weboldalát, folyamatosan képben voltam a lehetőségekkel. Úgy éreztem, hogy nekem ezen a vonalon, ennél a cégnél kell elindulnom, számomra ez volna a tökéletes start. Ezért az első sikertelen próbálkozás után is kitartóan figyeltem tovább, hogy milyen programokra lehet jelentkezni. Így találtam meg az EPAM Mentorprogram felhívását is” - meséli Debóra, hogyan került a képzésre. Egyúttal azt tanácsolja mindazoknak, akik most kezdik a pályájukat, hogy kövessék a cég karrieroldalát, hiszen sok lehetőség közül lehet választani és nagyon egyszerű a jelentkezés. „Csak kitöltöd az űrlapot és ennyi” – mosolyog.

A sokféleség pedig garantált, hiszen az EPAM-nál megannyi IT terület képviselteti magát, így a Debóra által elvégzett JavaScript Test Automation programon túl a Java fejlesztői, a DevOps és a .NET mellett számos további témakörben indul kurzus.

 

Ami szükséges: idő és kitartás

A programba való felvétel előtt egy technika előszűrésen is átesik a jelentkező, ahol megállapítják, rendelkezik-e a megfelelő potenciállal. Ahogyan Debóra példája is mutatja, az egyetemről kikerülve nem mindenki rendelkezik a szükséges tapasztalattal és tudással, ám akiben látják a lehetőséget és a tudásvágyat, annak a jelöltnek kivételes lehetőséget jelent a Mentorprogram.

„A képzés a majd minden időmet kitöltötte, ám szerencsére volt is lehetőségem csak erre fókuszálni, mert még nem dolgoztam, az egyetemet pedig már befejeztem. Ha valaki hozzám hasonlóan belevágna, arra számítson, hogy ezek nem két órába préselt anyagok” – számol be Debóra a tapasztalatiról.

 

Egy mentorált, egy mentor

Judit és Debóra a programban ismerkedtek meg, előbbi mentorként, utóbbi mentoráltként vett részt a képzésben.

„A 16 modulos, 16 hetet felölelő képzés során a mentoráltak végigveszik a teljes anyagot, a mentoruk pedig ezidő alatt segítik és támogatják őket: a gyakorlati feladatokat a heti két megbeszélésen veszik át, ha kérdés van, a mentor válaszol a mentoráltnak, ellenőrzik, hogy sikerült-e maradéktalanul feldolgozni az anyagot és megérteni minden fontos részletet. A modulok végén pedig vizsgákkal ellenőrzik a megszerzett tudást, így összesen 16 vizsgára kerül sor” - ismerteti Judit a részleteket.

Hozzáteszi, egyetért Debórával abban, hogy bár szorgalommal egyetem mellett is végezhető a képzés, de sokkal ideálisabb a tanulmányok végére időzíteni a képzést; hiszen akár a kötelező szakmai gyakorlat is kiváltható a Mentorprogram keretében. „Elég intenzív a tanfolyam, és ha valaki sikerrel akarja végigcsinálni, akkor bizony kell, hogy elegendő időt és energiát tudjon rászánni. Ez pedig egyetemi vizsgák mellett nem biztos, hogy sikerül.”

Mitől jó a mentor?

A mentorált Debóra szerint:

„Ha a mentorált bármiben elakad vagy valamit nem ért pontosan, esetleg segítséget igényel, akkor a mentor ott terem. Motivál, pozitív üzenetekkel lát el; ha kell, építő kritikával segít; ha pedig arra van szükség, irányba állít és terelget.”

 

A mentor Judit szerint:

„A jó mentor tudatosan törekszik arra, hogy a mentoráltja jól haladjon. Szem előtt tartja a szükségleteit, nyomon követi a haladását, felismeri, ha elakad és segít neki továbblendülni.


Win-win-win

Debóra, miután sikeresen elvégezte a Mentorprogramot, nyáron immár főállásban csatlakozott az EPAM csapatához. „Judittal azóta egy projekten dolgozunk, időnként össze is futunk és olyankor mindig jót beszélgetünk” – meséli.

Judit pedig úgy gondolja, hogy a mentorkodás nem csupán a mentoráltakat szolgálja: ő maga is sokat fejlődik általa. „A Mentorprogram révén projekten kívül is van lehetőségem olyan értékes tapasztalatokat szerezni, amit később egy csapat vezetése közben is tudok majd kamatoztatni.”

Debóra végezetül  mesélt arról is, hogy immár EPAM-osként hogyan látja az új munkahelyét. „Az EPAM számomra azt jelenti, hogy egy olyan, barátságos légkörben dolgozhatok, ahol lehet kérdezni; ahol mindig van valaki, aki tud segíteni; ha valahol elakadok kapásból tudok három-négy embert, aki tud foglalkozni a problémámmal. Nagyon jó tudni, hogy bármilyen kihívással kell szembenéznem, azt nem kell egyedül tennem.”

Azok az EPAMos hétköznapok

Első rész - Egy nap... a senior fejlesztővel, Gyöngyösi Attilával

Új sorozattal jelentkezünk a podcast csatornán és itt a blogon is: különböző szerepkörökben és senioritási szinteken dolgozó EPAM-os szakemberek engednek betekintést abba, hogyan telik egy-egy, tipikus - vagy éppen tipikusnak pont nem mondható - napjuk. Elsőként a debreceni EPAM irodából Gyöngyösi Attila senior fejlesztő (vagy ahogyan mindenki ismeri Tsipa) mesél egy napjáról. Személyes preferenciái mellett számos olyan gyakorlati tippet is ad, amit bárki eredményesen alkalmazhat, hogy sikeresebb legyen a munkában és a magánéletben.

microsoftteams-image_87.png

Gyöngyösi Attila

A Kunhegyesről származó szakember számára az EPAM jelenti az első „igazi” munkahelyet: a Debreceni Egyetem Informatika Karáról kikerülve itt kezdte el 2013-ban a karrierjét, egész pontosan egy Java képzésre jelentkezve került be a céghez. Az elmúlt nyolc évben, ahogyan ő mondja, „klasszikus ívet írt le a pályafutása”, junior Java fejlesztőből különböző projekteken keresztül vezetett az út a jelenlegi, senior fejlesztői szerepköréig. Menet közben a Java diszciplínából átnyergelt a JavaScript világába. Mindig is érdekelte a webfejlesztés kliensoldali része, és egy projekt kapcsán volt lehetősége betekinteni ebbe a területbe; majd 2017-ben került egy olyan projektre, ahol már napi munkája során foglalkozhat a JavaScripttel.

 

Átlagos nap? Az nincs.

Tsipa - ahogyan sokan mások is az EPAM-nál - jelenleg „több sapkát is visel”: jelenleg egy fejlesztőcsapatot vezet a projekten, amin dolgozik; ugyanakkor People Team Leadként is felel a csapatáért, vagyis egy csapatnyi kolléga karrierútját is egyengeti, segíti őket a napi munkájukban, a kitűzött céljaik felé való haladásban. Emellett technikai interjúkat is tart, és a debreceni JavaScript közösséget is építi. Mindezen sokszínű teendője között egyensúlyozva tölti tehát a hétköznapjait; s mivel ennyifelé ágaznak a feladatai, így nem meglepő módon nem is igazán lehet egy séma alapján leírni az "átlagos munkanapját".

„A mindennapi munkát nagyban megváltoztatta, hogy az elmúlt másfél évben home office-ból végezzük a feladatunkat. Párkapcsolatokat emlegetve szokták idézni a mondást, miszerint előbb magadat kell szeretned, hogy más is tudjon szeretni téged. Ennek van egy a munkára vetített „alteregója” is, mégpedig: hogyan működhet egy olyan gépezet szervezetten, amiért egy ember felelős, ha maga a személy sem rendszerezett és híján van bármiféle stratégiának a mindennapok tekintetében?”

 

No para, segít a PARA!

Tsipa számára ez akkor lett kristálytiszta, amikor Senior fejlesztő lett és megkapta a csapatát. Ki kellett alakítania valamiféle rendszert, aminek segítségével megtervezhette a teendőit. „Érdekes aspektus, hogyha valaki aktív fejlesztő és mindennap kódol, akkor mindig megvan a „ticket”, a munka pontos leírása. Azonban, ha valaki már emberekkel is foglalkozik és a menedzsment is előtérbe kerül, akkor ez a konkrétum eltűnik a mindennapokból, amire csak rámutathatunk, hogy tessék, én ezen dolgozom.”

Tsipa egyébként nemrég szervezte át a rutinjait, amikor elkezdett egy PARA (Project Area Resourses Archive) elnevezésű rendszert alkalmazni, ami Tiegó Forte nevéhez kapcsolódik. „Lényege, hogy úgy szervezd a teendőidet, hogy azokat az élet különböző területein elérendő céljaidhoz rendeled. Ezeken belül meghatározol projekteket, melyek mindig jól definiálhatók és időponthoz köthetők. Ezekbe veszel fel teendőket és haladsz előre az életed különböző területein. Ezt alkalmazom jelenleg mind a magán, mind a szakmai életemben is - eddig sikeresen.”

 

Ami nélkül nincs munka: a szünet

Az otthonról végzett munka egyik nagy veszélye, hogy annyira belemerülünk a munkába, hogy észre sem vesszük és este nyolc óra van. „A klasszikusokon kívül, mint hogy kimegyek vízért vagy kicsit kinyújtóztatom a tagjaimat, nekem a húzódzkodó rúd lett az egyik stratégiai fegyverem. Mivel nagyon sok megbeszélésem van, ezért azt találtam ki, hogy minden meeting után minimum 5 húzódzkodás és 10 fekvőtámasz az adagom. Nap végére egészen jó kis edzés lesz belőle.”

A napi munka egyik sarkalatos pontja az ebéd, legyen szó akár irodai, akár otthoni munkavégzésről. Sokaknak rendeződik e köré a napjuk, és Tsipa filozófiája ezzel kapcsolatban, hogy itt is külön kell választani a munkát és a magánéletet: ennek fényében sosem mulasztja el az ebédszünetet. „Szerencsés vagyok, mert itthon a feleségem készíti el az ebédet, ha viszont az irodában vagyok, akkor a kollégákkal házon kívül eszünk, ami jó alkalom szocializálódni, megismerni az újonnan érkező csapattagokat."

 

A „Non-Zero Day” metódus

„Nekem sosem volt gondom azzal, hogy a nap végén befejezzen a munkát, szeretem a »saját időmet«. Ugyanakkor persze sokszor nem könnyű letenni a munkát, főleg ha az adott feladatot nem is feltétlen élem meg munkaként, hiszen számomra az, amit csinálok az EPAM-nál sok esetben már inkább kedvtelés. Az én filozófiám a »Non-Zero Day«, aminek a lényege, hogy minden napodban legyen valami olyan tevékenység, amit pusztán kedvtelésből csinálsz, és nem azért mert kell, vagy mert a klasszikus értelemben véve hasznos. Nekem ilyen az olvasás. Most épp egyszerre három könyvet »fogyasztok«: egyet ebook olvasón, egyet fizikai valójában, egyet pedig hangoskönyv formában. Ezekre mindennap szánok legalább 10-10 percet, és ezt tudatosan figyelembe véve tervezem meg előre a napomat. Azt vallom, hogy az életem minden területén kell, hogy legyen valami kis előrelépés, legyen szó a munkáról, magánéletről vagy bármi egyébről.

A mantrám, hogy egy lépéssel mindig közelebb kell kerüljünk egy adott célhoz, soha ne kettővel vissza."

 

Ezt olvassa Tsipa:

 

 

„A gondolat megszületésétől jelen vagyunk.” – EPAMos karrier a Big Data jegyében

Körtvélyesi Péter technológiai igazgató, az EPAM Data Practice hazai Data Engineering ágának egyik vezetője nyáron költözött haza az Egyesült Államokból, hogy itteni szerepkörében építse és irányítsa a hazai EPAM-os data közösséget. Vele beszélgettünk a Data Practice tevékenységéről és arról, kiket keresnek és mit nyújt az EPAM az ide érkezőknek.

microsoftteams-image_84.png

Körtvélyesi Péter

Szegeden végzett műszaki informatikusként, majd karrierje kezdetén előbb az egyetemen, majd egy középvállalatnál volt rendszergazda, később pedig fejlesztési feladatokat látott el egy képalkotó diagnosztikával foglalkozó cégnél. „Az internet hőskorában kezdtem az IT világában dolgozni; akkor, amikor még éppen kialakulóban volt a távmunka. Azon dolgoztunk, hogy összekössük az irodákat különböző szolgáltatásokkal. A notebookok és okostelefonok ekkor jelentek meg a munkában, ki kellett alakítanunk ezek használatát. Nagyon izgalmas időszak volt, nagyon gyorsan lehetett látni a céges kultúra változását, a munka eredményeit” – meséli karrierje kezdetéről. Később szoftverminőség konzulensként folytatta a pályáját, és az idők során saját vállalkozásban is kipróbálta magát; önálló fejlesztőként webes cégeknek dolgozott. Mindeközben közgazdasági diplomát is szerzett. Az EPAM-hoz 2013-ban került projekt menedzserként, majd 2014-ben kezdett el Big Data-ával, azaz komplex rendszerek tervezésével foglalkozni. A szegedi iroda néhány más munkatársával közösen alakítottak ki egy tréningprogramot, mellyel Magyarországon és Oroszországban készítették fel az EPAM-os fejlesztőket erre az akkor még teljesen új területre. 2015-ben megalapították a globális cég Big Data Competency Centerét, melynek ő is tagja lett, és családjával Washington D.C.-be költözött. Hat évet töltött az ottani EPAM irodában - elmondása szerint a legizgalmasabb, legváltozatosabb projektekben részt vállalva. Újra hazai terepre a magyar Data Practice közösség Data Engineering ágának vezetése terelte: nyár óta itthon, technológiai igazgatóként keresi az új kihívásokat.

Mi volt a pontos oka annak, hogy hazajöttél az USÁ-ból a családoddal együtt?

Nagyon élveztük a kint töltött időt, izgalmas projekteken dolgozhattam és a feleségemnek is nagyon jó munkalehetőségei voltak. Ám az utóbbi két évben nagyot fordult a világ, a távolról végezhető munka még inkább teret nyert, nekünk pedig egyre fontosabbá vált, hogy a kint született két gyermekünkkel együtt közelebb legyünk a családunkhoz. Mindezzel párhuzamosan a hazai cég égisze alatt nagyon jó projektek indultak. Ezen okok együttes eredményeként született meg a döntés, hogy hazaköltözünk. A hazai Data Practice további építése pedig nagyon kecsegtető, izgalmas pozíció - ennek a hívásnak mindenképpen eleget akartam tenni.

 Hogyan írható le a Data Practice a munkája?

A Data Practice mára előkelő helyet foglal el az Intelligent Enterprise Practice-n belül, nagyon jó számokat produkálunk és kimagasló a növekedés üteme.  Tevékenységét tekintve a practice-ünk mára igen sok területet fed le, a klasszikus Data Intelligence és Data Analytics vonal mellett én a Data Engineering szakágat képviselem. Egészen tömören fogalmazva: hozzánk azok az adatproblémák kerülnek, melyek konvencionális eszközökkel nem megoldhatók. Olyan komplex kérdések, melyek különleges architektúrát, megoldásokat, válaszokat kívánnak. Hatalmas adatvolumeneket kezelünk, többmillió szenzor adatát kell valós időben feldolgozni, vagy épp kis mennyiségű, ám nagyon különleges adatokkal dolgozni. Az egészségügyben tipikusan ilyen fajta adatok fordulnak elő; a betegéletút, a kezelések leírása, az orvosok által befényképezett, kézzel írt papírok hozzákapcsolása mind ebbe a csoportba tartozik. Összességében tehát minden, ami nem szokványos relációs modellben kezelhető - például egy Excelben már nem kezelhető adatformátum is ilyen -, különlegesebb feldolgozási módszert igényel. A Data Practice azon kívül, hogy mindennek a rendszeralkotási, programozási módszereit, megoldásait biztosítja most már nagyon kiterjedt „end-to-end” megoldásokat is kínál. Ez azt jelenti, hogy már a pre-sales-ben részt vesznek az architektjeink, Data  Analytics konzultenseink, a kezdetektől miénk a folyamat. Megalkotjuk a megfelelő architektúrát, saját Data Business Analystok készítik elő a projekt tartalmát, majd ezt követően a Data Engineering és a dedikált Data UV vonal leszállítja a rendszert. Adott esetben pedig az üzemeltetés is a Data Practice-hez kerülhet. Mindezt, gyakorlatilag a gondolat megszületésétől a folyamat üzemeltetéséig, a mi practice-ünk kíséri végig.

 Hogyan lettél éppen te ennek a practice-nek a vezetője?

Az EPAM-nál a munkánknak két oldala van. Az egyik, s ez talán a legfontosabb, hogy az ügyfelek felé a lehető legjobban teljesítsünk, teljes legyen az ügyfélelégedettség, aminek az egyik kulcsa a jó kommunikáció. Ez egy nagyon fontos sikerfaktor. Szerencsés helyzet, hogy az utóbbi években jó projekteket sikerült tető alá hozni, és ezek növekedtek is, így elmondhatom, hogy az ügyfélelégedettségi faktor magas fokon áll és ehhez hozzá tudtam én is járulni. A másik komponens, ami a practice vezetéséhez irányított talán az, hogy az EPAM-on belül van egy szervezetfejlesztési funkcióm is, és tulajdonképpen a Data Practice megalapításától kezdve aktívan részt vettem a képzési és szervezetfejlesztési folyamatban. Konkrét számokat nem említve, de a 2014-es indulástól mostanra világszinten több ezerre nőtt a practice-ben a kollégáink száma, és ebben a folyamatban én is a kezdetektől részt vettem. A technológia nagyon gyorsan fejlődik, ezzel lépést kell tartanunk; ma már a Cloud iránti kereslet a döntő, ami folyamatos szakmai továbbképzéssel jár részemről is - emellett pedig a megszerzett tudást a kollégáinknak is át kell adnunk.

 Kik vehetnek részt ebben a munkában? Hogyan csatlakozhat valaki a practice-hez?

Öröm, ha olyan szakembereket találunk, akik részt vettek már komplex adatrendszerek tervezésében, kivitelezésében. Ez azonban nem minden esetben teljesül a piacról, aminek az oka, hogy a banki, biztosítói és egyéb nagyvállalati „vonal” sok esetben még a konvencionális, házon belül telepített adatbázis megoldásokat használja. Az EPAM pedig egyértelműen a Cloud szolgáltatások, szerverszolgáltatások irányában tevékenykedik, amire a magyar piacon nagyon kevés szereplő kínál megoldást - így szakembereket sem képez ki. Ez az oka annak, hogy a practice-ünkben szeretettel látunk mindenkit, aki alap adat tudással rendelkezik, a relációs adatbázisok megoldásait érti, van egy kis programozói tapasztalata, akár egyetemi kurzus szinten. Innentől kezdve vállaljuk, hogy a tanulni vágyó, dinamikus kollégákat kiképezzük. Van egy junior programunk, amely az egyetemen frissen végzett, alapvető programozási tudással már rendelkező kollégákat felvértezi ebben a klaszterezett Data világban némi Linux, DevOps és Cloud tudással. A két hónapos, dedikált munkaidőben végezhető kurzuson a résztvevők tapasztalt mentorokkal dolgoznak, akik végigvezetik őket az elsajátítandó tudásanyagon - ezután pedig projektre kerülnek. Itt nagyon figyelünk arra, hogy a senior kollégák folyamatosan támogassák az újonnan érkezőt mind a tudásanyag, mind a projekt folyamatok megismerésében, és persze a munka emberi oldalában is. A fiatal kezdők mellett keresünk olyan senior kollégákat is, akik régóta dolgoznak az adattárház vonalon, és úgy gondolják, hogy nyitottak olyan modern és feltörekvő technológiákra, mint egy adott Cloud szolgáltató jelenléte az adatvilágban. Mi gondoskodunk az ő képzésükről, tudásuk bővítéséről is, hiszen - ahogy korábban említettem -  a piacon kevés az olyan szakember, aki ezekkel a friss technológiákkal teljes mértékben tisztában van. A kulcsszó, és belépő a Data Practice-be tehát a tanulni vágyás - az EPAM pedig vállalja a képzést, és a karrierfejlesztés legfontosabb lépcsőit.

 

Mit csinál a... Product Manager? - vagyis mit takar az a két betű

Ki a Product Manager?

A termékmenedzser szervezi a termék egész életciklusa alatt a folyamatok gördülékenységéhez szükséges kutatás-fejlesztési, marketing és értékesítési feladatokat. Mindez magában foglalja a termék piacra jutását és a későbbi terméktámogatást is. Feladatai közé tartozik, hogy tolmácsolja a felhasználói- és piaci kívánalmakat a projektben dolgozók számára, majd kialakítson egy optimális egyensúlyt a fejlesztési lehetőségek és az ügyféligények között; segíti maximálisan kihasználni a termékinvesztíciót, realizálja a profitot a teljes életciklus alatt. Napi feladatai közé tartozik a termékvízió vagy stratégia kialakítása, a piaci trendek monitorozása, az üzleti stratégia támogatása, a termékfunkciók priorizálása, és végül a termék sikerének különböző eszközökkel való mérése.

microsoftteams-image_81.png

Hallgató Attila

Több mint tíz éve kezdte fejlesztői karrierjét; első munkahelyén is foglalkozott már menedzsmenttel, ezt követően pedig célrendszerek fejlesztésében vett részt egy német cégnél. Kipróbálta magát egy nyomtatással foglalkozó vállalkozásnál is, mielőtt öt és fél évvel ezelőtt az EPAM-hoz igazolt. Jelenleg egy, az egészségügyi szektorban tevékenykedő cég projektjében, annak product csapatában dolgozik, részben Business Analyst feladatkörben, ám egyre nagyobb részben Product Manageri feladatokat ellátva.

Szanati László

Már gyerekként is imádta a számítógépeket, a programozást, így egyenes út vezetett a szoftverfejlesztő mérnöki pálya felé. Húsz évvel ezelőtt kezdte karrierjét szoftvermérnökként egy telekommunikációs szektorban tevékenykedő cégnél. Hamar rájött, hogy a siker kulcsa az IT-ban a folyamatos tanulás, fejlődés, ezért mindig kereste az új irányokat. Érdekelni kezdte a termékfunkciók specifikálása, így kihasználva egy kínálkozó lehetőséget, ezen a területen helyezkedett el. Innen haladt tovább az eladás, értékesítés támogatás felé, s a megszerzett tapasztalatok vezettek jelenlegi szerepköréhez a Product Management területén. Egy éve dolgozik az EPAM-nál mint Product Manager, jelenleg egy telekommunikácós ügyfél egyik projektjén.

Extra tudás

„Az EPAM alapvetően nem saját magának, hanem más cégeknek fejleszt, és ezek a cégek gyakran saját hatáskörükben akarják megoldani a termékmenedzsmentet. Azonban e téren is egyre bővül a szolgáltatásaink köre, így ma már a szoftverfejlesztést számos egyéb területen is támogatjuk a szakértelmünkkel. Az EPAM-nál tehát annyiban más a Product Manager szerepkör, hogy míg egy adott cégnél egy bizonyos domainnel foglalkozik egy szakember, addig itt az évek során számos egyéb területen is tapasztaltot szerez, az így szerzett extra tudását kamatoztatja” –  magyarázza Hallgató Attila, miben nyújt többet a cég ezen a területen az általánosnál.

Egy betű és sok más különbség

Gyakran felmerülő kérdés azok körében, akik nincsenek nagyon mélyen a fejlesztésben - kezdők vagy más területről érkeznek az IT világába -, hogy mi a különbség a két PM, vagyis a Project Manager és a Product Manager között.

„Ha laikusoknak próbálom elmagyarázni az IT szerepkörök lényegét, mindig egy nagyon egyszerű analógiát szoktam használni és itt is helytálló ez a válasz; a különböző szerepkörök különböző kérdésekre adnak választ. A Project Manager inkább a „ki” és a „mikor” kérdésekre szokott válaszolni, míg a Product Manager inkább a „miértre” és a „mitre”. A Project Manager azért felel, hogy időben szállítsuk a terméket, a Product Manager pedig azért, hogy pontosan azt szállítsuk, amire a piacnak valóban szüksége van. A két PM-et pedig mi úgy különböztetjük meg, hogy a Product Managert nem is PM-nek, hanem PDM-nek rövidítjük.” – mondja Attila.

Tudás és készségek

Hogy pontosan milyen tudás és készségek szükségesek ahhoz, hogy a megfelelő válaszok érkezzenek a „miért” és a „mit” kérdésekre, arra Szanati László válaszol.

„Mivel a Product Manager nem csupán kézben tartja a termék fejlesztését, hanem befolyásolja is azt, ezért fontos a karizma; az, hogy a jelölt rendelkezzen a meggyőzés képességével.  Ezt a karizmát „ölelik körbe” a különböző funkcionális területek – piaci igények, üzleti stratégia, marketing, értékesítés stb. - ismerete. Nagyon fontos, hogy a termékmenedzser egyik kiemelt eszköze a kommunikáció,  hogy megfelelően tudja elmondani, akár a saját fejlesztői számára, akár az értékesítők, az ügyfelek számára, hogy pontosan mit jelent a termék. Ez a kommunikáció ugyanakkor kétirányú, ezért nem árt, ha valaki értőn tud hallgatni is, hiszen fel kell ismerni a „sorok közt” a menet körben adódó problémákat is, minden oldalról. Igen sok olyan készség, képesség játszik tehát szerepet, amit egyébként korábbi tapasztalatok alapján akkor is megszerezhetett valaki, ha nem ebben a szerepkörben tevékenykedett.”

László és Attila egyetért abban, hogy a végzettség nem kifejezetten meghatározó tényező és az sem, hogy IT területről érkezzen az aspiráns.

Ideális? Nem ideális? Van megoldás!

Hogy ki az ideális jelölt a Product Manager szerepkörre, mindkét szakértő szerint szubjektív kérdés.

„Előfordulhat, hogy valaki, akit érdekelne ez a lehetőség az EPAM-nál és kipróbálná magát PDM-ként, úgy érzi, hogy nem éppen ő az ideális jelölt a fentiek alapján. De ez senkit ne tántorítson el a jelentkezéstől, mert meglehet, hogy nekünk pont olyan tapasztalattal rendelkező kollégára van szükségünk, amilyen ő. Tehát mindenképpen bátorítanám az érdeklődőket, hogy próbálkozzanak, jelentkezzenek! Egy jó beszélgetés - amit nevezhetünk technikai interjúnak is - remek alkalom, hogy kiderüljön, a jelölt hol találhatná meg a helyét a cégnél, milyen szerepkör illene hozzá a legjobban” – mondja Attila.

László pedig ad egy olyan tippet, ami aduász lehet bármely jelentkező számára.

„Régóta várom már azt a jelöltet, aki az interjúra a saját ötletének bemutatásával érkezik. Nem kell, hogy megvalósult ötlet legyen, de nagyon izgalmas és árulkodó látni, ha valaki felfedez egy problémát, kitalálja, milyen megoldás születhetne rá és milyen helye lenne az ötletnek a piacon különböző szempontokat figyelembe véve.”

Neked van ilyen terved vagy ötleted? Érdekelne a PDM szerepkör? Nem érdemes várni, katt IDE és jelentkezz!

 

 

Aki a tudását kétféleképp osztja meg... - Lámfalusi Csaba Senior szoftverfejlesztővel, a Debreceni Egyetem oktatójával beszélgettünk

Aki a tudását kétféleképp osztja meg – egy fejlesztő párhuzamos útjai

Lámfalusi Csaba senior szoftverfejlesztő egyike azoknak az EPAM-osoknak, akik céges karrierjük mellett egyetemi oktatóként is hozzájárulnak ahhoz, hogy a szakma fejlődjön, az utánpótlás jól képzett és felkészült szakemberekből verbuválódjon.

microsoftteams-image_73.png

Lámfalusi Csaba

Java fejlesztő, legnagyobb tapasztalata ezen a területen van, egyúttal ez a kedvenc programozási nyelve is. Nagyvállalati alkalmazások back-endjén dolgozik. Igazi lokálpatriótának vallja magát: Debrecenben született, itt tanult a kezdetektől és karrierjét is a városban, az EPAM Debrecen kötelékében építi, emellett pedig a Debreceni Egyetemen oktat. Bár városához hű, nagyon szereti felfedezni a világot, amikor csak módja van rá utazik. „Ennek a közösségnek, környezetnek nagy szerepe van abban, hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Igyekszem tehát minél többet vissza is adni” – vallja.

Fejlesztői karriered építésével párhuzamosan egyetemi oktatói munkád is fontos számodra. Miként menedzselhető két ilyen fajsúlyú szerep, mi az ösztönző erő, ami hajt?

A legtöbb pályaválasztás előtt álló fiatalnak nagyon nehéz a döntés. Hiszen heti negyven órában olyan dologgal foglalkozni a munkád során, amit nem szeretsz igazán, az lélekölő tud lenni. Azt mondják, az ideális az lenne, ha azzal foglalkozhatunk, ami a szenvedélyünk.

Számomra adott volt a minta: a bátyám, aki szintén informatikus. A köztünk lévő nagy korkülönbség miatt amikor én még kisfiú voltam ő már elmélyült ennek a szakmának a rejtelmeiben, s mivel nagyon felnéztem rá, az maradt meg bennem, hogy amit ő csinál az jó dolog. A szüleim pedig azzal járultak hozzá, hogy kipróbálhassuk magunkat ezen a téren, hogy biztosították számunkra a gépeket, eszközöket. Mindezt kiegészítette, hogy az általános iskolában is kiváló informatika tanárom volt. Szenvedéllyel, a szakmát szeretve oktatott minket, tőle tanultam meg az algoritmizálás alapjait, a programozás legelemibb részeit. Egyedülálló volt, hogy már 6-7. osztályban Pascal nyelven programoztunk, és nem csak az iskolában, hanem otthon, szabadidőmben is elkezdtem pötyögni: programokat írtam, statikus, egyszerű weboldalakat készítettem.

Gimnáziumot már úgy választottam, hogy az informatika lehetőleg kiemelt tantárgy legyen. A Tóth Árpád Gimnáziumba jártam reál-műszaki-informatika szakra, és szerencsére itt is nagyon jó tanárom volt, aki tovább gyarapította a tudásomat, fűtötte az informatika iránti szenvedélyemet. Amikor pedig el kellett döntenem, hol tanuljak tovább a felsőoktatásban, nem is volt kérdés, hogy a Debreceni Egyetem Informatikai Karának programtervező informatikus szakára szeretnék bekerülni. Az egyetem évei alatt a programozás alapjait remekül átadták nekem a tanáraim, és erre a stabil elméleti alapra lehetett aztán építkezni, és olyan irányba szakosodni, ami nekem a legjobban fekszik. Hamar észrevettem, hogy a szakmai tapasztalat legalább annyira fontos, mint az elméleti tudás, ezért igyekeztem minél hamarabb elhelyezkedni.

 

Hol indult a karriered?

A BSc harmadik évében már egyetem mellett elkezdtem dolgozni; először még csak részmunkaidőben kutatósegédként egy egyetemi egy projekten, majd ezután jelentkeztem egy mobilalkalmazás fejlesztő képzésre. A képzés befejezése után pedig már az iparban helyezkedtem el egy szoftverfejlesztő cégnél - igaz, végül nem mobilfejlesztőként. Egy webes, Java-s projektre kerültem, amit nagyon szerettem, mivel egy nagyon következetes, jól tanulható nyelvről van szó, amiben sok potenciál van. Akkoriban még front-endet és back-endet is fejlesztettem, viszont már akkor is úgy gondoltam, hogy akkor tud az ember igazán jó lenni valamiben, ha arra az egy dologra szakosodik. Ennek a felismerésnek a mentén kezdtem el nézelődni, milyen lehetőségek vannak a piacon és ekkor került a látóterembe az EPAM, ahova már kifejezetten Java back-end fejlesztőként kerültem. Azóta érzem azt, hogy valóban megtaláltam a helyen az IT világának végtelenül színes palettáján. Az itteni első projektem egy évet ölelt fel, majd azt már egy nagy, négyéves periódus követte egyetlen projekten, melyről néhány hete kerültem le. Ez a négy év volt a pályafutásom eddigi legmeghatározóbb időszaka.

 

Milyen szerepkörökben voltál ezen időszak alatt?

Az EPAM-hoz már medior fejlesztőként kerültem, az utóbbi projektemen lettem Key Developer; és ahogy telt az idő és egyre több tapasztalatot szereztem, úgy váltam senior fejlesztővé - ezáltal a projekten belüli titulusban is szépen tudtam feljebb és feljebb lépegetni. Először Developement Lead, azaz vezető fejlesztő lettem, majd a projekten töltött utolsó évemben Tech Lead pozícióba kerültem. Négy év után elérkezett az idő, hogy új kihívások után nézzek: másik projektre kerültem, ahol jelenleg is technikai vezető pozícióban dolgozhatok.

 

Hogyan, honnan érkezett a késztetés, hogy a céges, szakmai karriereddel párhuzamosan elkezdj egy egyetemi karriert is?

Már általános iskolában és gimnáziumban is kaptunk olyan feladatokat, melyek során a többi diáknak kellett egy-egy anyagot elmagyarázni, előadni. Ezeket mindig úgy igyekeztem teljesíteni, hogy az adott tanár, oktató stílusát én magam is átvettem, lemásoltam. Nagyon komolyan vettem az előadásokat és észrevettem, hogy örömmel is csinálom. Az egyetemen, bár volt erre lehetőség, nem éltem az ilyen opciókkal, és ez a kimaradás egyfajta hiányérzetet is okozott. Itt, az EPAM-nál aztán már kifejezetten kerestem annak a lehetőségét, hogy ezt a „lyukat” az életemben be tudjam tölteni. Amint felmerült a lehetősége, hogy az egyetemen lehet oktatni, azonnal jelentkeztem. Nagyon sokáig egy másik diszciplína által szervezett tárgyakban oktattam: a tesztelőkhöz csatlakoztam be néhány olyan órán, ahol fejlesztéssel kapcsolatos témakör is volt. Majd egy évvel ezelőtt szélesebbre nyíltak a kapuk az egyetemen, és ekkor merült fel, hogy kifejezetten Java-s tárgyak is felkerülnek az órarendbe.

 

Miért jó, ha egy egyetem egy céges kultúrát, ilyenfajta gyakorlatiasságot is is beemel az oktatásba?

Bár kétség nem férhet hozzá, hogy ezek az együttműködések nagyon hasznosak, azt látni kell, hogy az egyetemek oktató- és kutatóintézetek. Miközben nagyobb részt az iparnak képezik a szakembereket, azért arra is gondot kell fordítaniuk, hogy saját oktatóikat is kineveljék évről évre - hiszen ugyanúgy a hallgatók közül kerülnek ki azok a szakemberek is, akik később oktatóként a tudományos életet választják, ebbe az irányba mennek tovább. Nem mondom, hogy az ipar és a tudományos élet teljesen ellentétes irányba mozog, de mégis különböző fajta tudást, más-más képességeket igényel a két terület. Ami elvitathatatlan, hogy az egyetemen dolgozó oktatók nagyon jók az elméleti tudás átadásában. Azonban az ipar nagyon gyorsan fejlődik, így vannak olyan praktikák, trükkök, amiket akkor fogunk ismerni - és tudni alkalmazni -, ha az iparban dolgozva heti negyven órában programozunk. Ezért amikor az egyetemek és nagy cégek összeállnak, az olyan szerencsés kapcsolat, amiből a legtöbbet a hallgatók tudnak profitálni.

 

Számodra a tudás átadásán túl milyen előnye van annak, hogy az egyetemen tanítasz?

Az EPAM-os oktatók számára is nagyon hasznos tapasztalatszerzés ez, hiszen ahhoz, hogy valaki egy órát meg tudjon tartani, ahhoz neki is rendszereznie kell a fejében az adott területet, utána kell nézni dolgoknak, még jobban elmélyedni a tudásban. Így mi is fejlődünk, mind szakmai, mind soft skillek tekintetében.

 

Említetted, hogy a diákok profitálnak a legtöbbet ezekből az együttműködésekből.

Az informatika nagyon felkapott szakma lett manapság, sokaknak ez a kezdeti motivációja a kedvező fizetés és a szakma jó megítélése. Azonban azt egy egyetemista még nem látja, mennyire mély ez a szakma - egykor én sem láttam át. Hiszen olyan, hogy informatikus, nem létezik. Azzal hasonlítható össze, mintha azt mondanám, hogy valaki az egészségügyben dolgozik, miközben lehet ápoló, gyógytornász, orvos, nővér és még rengeteg egyéb a foglalkozása. Az informatika is éppen ilyen sokrétű: rengeteg különféle szerepkör és alterület létezik. Ha az egyetemen kapunk is egy általános tudást, érdemes minél hamarabb elsajátítani azt is, hogy a gyakorlatban miként épül fel egy komoly informatikai projekt. Innentől építhető tudatosan egy karrier, és így lehet megtanulni, mi áll hozzánk a legközelebb. Mert, ahogy a beszélgetésünk elején is mondtam, a hétköznapokban olyan munkát érdemes csinálni, amit szeretünk, ami így akár nem is tűnik munkának - sokkal inkább szenvedély az.

 

 

 

„Az EPAM DNS nem olyan dolog, amit meg kell vagy meg szabad változtatni.”

Bartos-Diószegi Gábor Senior Talen Aquisition Manager, a hazai EPAM Recruitement csapatának vezetője, még azokban az időkben csatlakozott a céghez, amikor a létszám 3-400 fő körül volt – azóta ez a szám már a 2000-et is meghaladja. Gábornak pedig szinte minden egyes felvett kollégához köze volt valamilyen úton-módon...

microsoftteams-image_66.png

A kezdetektől fejvadász karrierről álmodott, s már első munkahelye is egy ilyen profilú cég volt, ahol a gyakornoki lépcsőfokról indulva kezdte megmászni a szamárlétrát. Ezt követően IT recruiterként folytatta a karrierjét - érdekesség, hogy ezen évek alatt már ügyfélei között tudhatta az EPAM-ot is. „Akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer még én magam is EPAM-os leszek”- tekint vissza a múltra. A 2008-as, a fejvadász szakmát is erősen érintő, válságot követően egy nehezebb időszakot lezárva, volt tanára segítségével került az EPAM-hoz, ahogyan ő mondja, egy „villámfolyamat” eredményeként. „Kaptam egy telefont, épp az Üllői úton jártam az autómban ülve. A közeli irodába hívtak be, „ha lehet, azonnal menjek”, mondták. Beugrottam ahogy voltam, és mire újra az autóban ültem már csörgött a telefon, vissza tudok-e menni aláírni a szerződést.”  Azóta immár 11 éve dolgozik az EPAM kötelékében.

Hogyan alakult a hihetetlen gyors felvételi folyamatot követően a karriered az EPAM-nál?

Gyakorlatilag recruiterként kezdtem, hands-on munkát végeztem. Akkoriban, 2010 körül, hárman dolgoztunk ezen a területen, és 300-350 fő volt a hazai EPAM teljes létszáma. Ezt követően a fókusz a svájci és angliai pozíciókra helyeződött. Hamarosan egy szervezeti változás következett be, ugyanis szülési szabadságra ment az akkori vezető, és én vehettem át a szerepét. Innentől hozzám tartozott mindhárom hazai iroda, ám akkoriban sem Szegeden, sem Debrecenben nem volt külön toborzó csapat, így mindent Budapestről intéztünk. A következő nagy lépés a karrieremben pedig az volt, amikor 2015-ben megnyílt a csehországi iroda, mely szintén hozzám került. Így a frissen megnyitott horvátországi irodával együtt ma már egy 7 országon átívelő 50+ fős Talent Aquisition szervezetet vezetek. Az évek során emellett rengeteg nemzetközi projektben vettem részt, a teljesség igénye nélkül például a kompetencia mátrix kialakításában, vagy a bónusz rendszerek kidolgozásában is.

Évtizedes rálátásod van a cégre, és annak múltjára. Milyen volt akkoriban, amikor te is csatlakoztál?

Sem jobb, sem rosszabb - inkább úgy mondanám, hogy teljesen más volt. Bár bizonyos szempontból még ez sem igaz, hiszen az EPAM DNS nem olyan dolog, amit meg kell vagy meg szabad változtatni. Az akkori alacsonyabb létszámnak köszönhetően a társaság nagy részét még személyesen ismerhettem. Amikor azonban tőzsdei cég lettünk, nemcsak létszámbeli, de folyamatbeli változások is történtek. Önmagában persze az is jelentős tényező volt, ami a mai napig a mantránk, hogy háromévente meg kell dupláznunk a létszámunkat. A megoldások már ritkán személyesek, folyamatok szabályozzák a tevékenységet. Ugyanakkor, amiben most dolgozunk hiába egy multikörnyezet, a cég még mindig megtartotta az egykori családias jellegét. Nagyon érdekes utat jártunk be és roppant izgalmas volt végigkövetni, ahogyan 3-400 fős szervezetből 2000 főssé alakult át.

Hogyan változtak a toborzási technikák a kezdeti EPAM-os időkhöz képest? Hisz a pszichológia, a toborzás tudományterülete is fejlődik, onnan átszivárognak az újdonságok a maguk folyamatosságában, így biztosan jelentős változások történtek az elmúlt 10 évben.

Igen, valóban. A fejvadász szakma azon pillanatában kezdtem el ezen a pályán dolgozni, amikor a beérkező önéletrajzok szűrése már nem volt a folyamat része IT területen. Ebből a szempontból az, hogy az IT iparág egy kiélezett területe a fejvadászatnak, mit sem változott. Régebben a hideghívások, direkt megkeresések, önéletrajz adatbázisok feltúrása volt az, ami előre vitte a toborzást. Aztán két dolog változatott nagyot a metodikán: a személyes közösségi oldalak, vagyis lényegében a Facebook, illetve a professzionális közösségi felületek, ami pedig javarészt a LinkedIn-t takarja.

Újdonság, hogy a személyes networkök ereje ma sokkal meghatározóbb, mint korábban; ráadásul ezt a személyességet, ennek mindenfajta platformját - pl. meetupok, konferenciák stb. – a Coviddal meg kellett tanulnunk áthelyezni az online térbe.

Változás az is, hogy a brand meghatározó eleme lett a megkereséseknek. Tíz évvel ezelőtt a cég spontán ismertsége jóval kisebb volt. Ez mára teljesen megváltozott, és ez teszi igazán sikeressé a toborzásunkat, ennek köszönhetően tudunk nagy számokat produkálni mind az interjúk, mind a felvett kollégák terén. Mindenképpen fontos tényező az is, hogy mára nagy szerepet játszik a munkánkban a relokáció lehetősége, hiszen már nem csupán Magyarországról, hanem gyakorlatilag bárhonnan jöhetnek hozzánk dolgozni az IT szakemberek, full remote setupot is tudunk ajánlani, irodától függetlenül.

Te magad hogyan élted meg emocionálisan ezeket a hatalmas, akár csak létszámbeli, de a munka számos egyéb aspektusában jelentkező változásokat?

Őszintén? Nagyon nehezen. Hiszen ez mégiscsak egy People Business. Kellett hozzá idő. De a cég jó irányba fejlődött, és fejlődik. Ezért megéri befogadni a változásokat, bizonyos területeken pedig akár az élére is állni azoknak.

 A beszélgetést meghallgathatjátok teljes terjedelmében a LifeInTech podcast csatornán, ide kattintva!

A mi medencénkben évente lecserélik a vizet valami más közegre - és nekünk abban is ugyanúgy tudnunk kell úszni.

A hazánkban húszéves születésnapját ünneplő EPAM a közelmúltban ért el egy másik nagy mérföldkövet is azzal, hogy túllépte a kétezres munkavállaló létszámot - így a cég magyarországi irodáiban immár egy kisebb településnyi IT szakembert foglalkoztat. Ennek apropóján készítettünk interjút Vinkó Bencével, aki a magyar EPAM mellett a cég több európai képviseleténél is viseli az ügyvezetői címét. A globális szinten ötvenezres, átlagosan háromévente magát megduplázó IT óriás hazai leányvállalatának múltjáról, egy szokatlan mosógépszerelőről és a jövő távlatairól is beszélgettünk.

microsoftteams-image_59.png

Vinkó Bence

Az EPAM Systems Kft. mellett több európai képviseletnél is viseli az ügyvezetői címet. 2002 óta dolgozik az EPAM kötelékében, mely akkor még Fathom Technology néven kereste a helyét az IT iparág palettáján. Őt mint toborzót vették fel azzal a céllal, hogy egy másik, szentpétervári irodába keresse az ideális jelölteket. Az élet azonban úgy hozta, hogy maradt, és Budapesten folytatta a munkát - innen dolgozik a mai napig.

Fel tudod idézni, hol tartott az IT húsz éve? Nekem annyi tűnik biztosnak, hogy okostelefon nem volt és akkoriban kezdtünk el számítógépen dolgozni a munkahelyen...

Nemhogy okostelefonunk nem volt, a mobiltechnológia is gyerekcipőben járt. Ha valakinek a kijelzője jobb minőségű volt, ne adj’ isten színes, akkor az csodaszámba ment. Emailezni, internetezni telefonon teljesen reménytelen dolog volt.  

Hol tartott a fejlesztés akkor?

A technikai környezet nyilván meghatározta, hogy mit csináltunk akkoriban. 2002-ben számomra teljesen új volt minden, hiszen HR-es területről érkeztem és ugyanilyen terepre is jöttem a céghez. Így a különböző informatikai megoldásoknak utána kellett néznem, hogy az interjúkon magam is felkészülten vehessek részt. Emlékszem, hogy azoktól a srácoktól, akik a technikai interjúkat vezették, és akik a cég alapítói is voltak - Fejes Balázs például - próbáltam ellesni a kérdéseket, trükköket, amiket ők zsigerből tettek fel és alkalmaztak. Az akkori technológia azóta gyökeresen megváltozott, minden teljesen más. Gondoljunk csak arra, hogy egyetlen telefonban benne van az életünk és nem is tudjuk elképzelni nélküle a napjainkat. Más volt a környezet, mások voltak az ügyfelek és másként is viselkedtek. Nem is kell visszamennünk tíz vagy húsz évet, elég, ha megnézzük öt éve, vagy akár másfél éve, milyen volt a környezet és mit akartak az ügyfelek. Hisz az is merőben más volt.

 Ma már több mint 2000 főt számlál a hazai EPAM. Mekkora volt a létszám akkoriban?

A kezdetekben negyven fő alatt voltunk. Érdekes, hogy kb. 150-160 emberig ismertem mindenkit, hiszen majd minden ember felvételénél ott voltam, ezért kialakult velük egy személyes kapcsolat. Ha összetalálkoztunk a folyósón és megkérdeztük egymástól, hogy van a feleséged, a gyereked, akkor az nem udvariassági kör volt, tényleg ismertük egymás körülményeit. Ez ma már másként van, és ha tudnám mindenkiről ezeket az információkat, akkor egy másik pozícióban lennék: varázsló szerepkör lenne a neve.

Minden cégnek van egy víziója az induláskor, ami aztán idővel mindig változik. De mi volt az eredeti, a kezdeti elképzelés?

A történet úgy indult, hogy néhányan – magánszemélyek és befektetők – elhatározták, hogy létrehozzák a Fathom Technologyt, Magyarországon alapítva céget. Itthon köztudottan jó volt az IT képzés, így jó szakemberekkel lehetett dolgozni. A külföldi kötődés révén pedig az üzlet is biztosított volt. Akkoriban az volt a küldetésünk lényege, hogy hazai környezetben végzünk fejlesztést külföldi ügyfelek számára. Ahogyan elkezdtünk dolgozni és látszott, hogy jól működik a cég, rájöttünk arra, hogy 50-100 fős magyar cégként lépnünk kell ahhoz, hogy igazán nagy nemzetközi ügyfeleink lehessenek. Hiszen számukra jóval több szempont létezik annál, mint csupán az, hogy egy partner szakmailag jó. Nekünk kis cégként ezeket a dolgokat meg kellett tanulnunk. Jó példa erre egy hatalmas német-amerikai autógyárral lezajlott tárgyalássorozatunk. Bár nagyon tetszettünk nekik, feltették a kérdést: vajon mit fogunk tenni akkor, amikor ők idehoznak egy kétszáz fős projektet, majd két nap múlva jön tőlük egy telefon, hogy nőjünk meg négyszáz fősre mielőbb? Rájöttünk, hogy ezt 100 fős magyar cégként nem lehet megugrani, ez nem fog menni.

Mi volt a megoldás?

Erre egyetlen megoldás létezett, ha egy másik céggel fuzionálunk, lehetőleg világszinten. Elkezdődött a keresés és hosszas kutakodás után találtunk rá az EPAM-ra, akik hasonló cipőben jártak - azzal a különbséggel, hogy ők egy az USA-ban bejegyzett cég voltak, és ebből a helyzetből kerestek hasonszőrű kérőt, mint amilyenek mi voltunk. Ez a kapcsolat alakult aztán azzá, ami ma vagyunk, egy összességében közel 50 000 fős globális céggé.

 Mi történt onnantól kezdve, hogy ez a házasság megköttetett?

Egy darabig nagy volt a boldogság. Majd rájöttünk, hogy - többek között - olyan cégek árnyéka vetődik ránk, akik három műszakban több tízezer fejlesztőt dolgoztatnak. Azon kezdtünk tehát dolgozni, hogy tőzsdére vihessük az EPAM-ot. A projektet számos befektető megtámogatta és elkezdtünk számunkra fontos cégeket felvásárolni. Ez a folyamat vezetett oda, hogy erőteljes növekedésnek indulhatott a cég, majd 2012-ben végül tőzsdére is mentünk. Ha pedig valaki ma megnézi az EPAM részvénynek nyitóárát, az igen beszédes információ.

Kicsit olyan ez, mint amikor valaki hatévesen elkezd úszni, beugrik a medencébe majd snitt, és egy ehhez hasonló interjúban meséli, már olimpiai bajnokként a történetét. Miként éltétek ezt meg belülről?

A mi sztorink nagyon hasonlít a példádhoz, azzal a különbséggel, hogy egyszer hatévesen beugrott a későbbi bajnok a medencébe, majd évekkel később is, és az évek során mindannyiszor vízbe ugrott. A mi medencénkben évente lecserélik a vizet valami más közegre - és nekünk abban is ugyanúgy tudnunk kell úszni. 

Na de hogyan lehetséges ez?

Ez a szakma nem csupán nagyon gyorsan, de a világon talán a leggyorsabban fejlődik. Ha nincs rugalmasság, akár a menedzsmentben, akár az emberekben, akkor hiába úszunk hatéves korunk óta, tízévesen el fogunk süllyedni. Nagyon kell figyelnünk arra, mi kell az ügyfeleinknek. Elmondják, mi a problémájuk, mi pedig segítünk nekik, hogy minél hamarabb elérjék a céljaikat. Ez viszont nagyon környezetfüggő. Számos gazdasági válságot megéltünk már, és Fejes Balázs (az EPAM egyik, fent már említett alapítója - a szerk.) mondása cseng mindig a fülemben, aki azt mondta: „Előre kell menekülnünk!”. Ez eddig mindig működött, hiszen sokszor míg a konkurencia kivárt, addigra mi már megtettük azokat a lépéseket, melyek miatt most itthon több mint 2000, világszerte pedig közel 50 000 fővel tudunk operálni.

Az egyik hazai irodánk például úgy jött létre, hogy fel akartunk venni embereket egy speciális projektre, amire nekünk egyetlen szakemberünk volt, de kellett volna tíz. Rendre ugyanabból a vidéki városból, egyazon cégtől - amely nyilván ezzel a területtel foglalkozott - jelentkeztek a jelöltek. Tetszett nekik, amit kínáltunk, de mindig visszatérő kérdés volt, hogy nem lehetne-e megoldani, hogy nekik ne kelljen Budapestre költözniük. Arra jutottunk, hogy akkor a megoldás az, hogy létrehozunk ott, abban a városban egy új irodát.

Akkor nem akartak Budapestre költözni az emberek, most az elmúlt másfél évben pedig nem tudtak bemenni a cég irodáiba. Két különböző helyzet, de hasonlóan megoldásért kiállt. Hogyan alakította a pandémia a céget?

Közel két évvel ezelőtt először - érthető okból - mindenki megijedt, és ezt a tőzsdén is lehetett látni. Volt egy zuhanás, majd 2020 negyedik negyedévére arra a szintre kerültünk vissza, ami a járvány előtti időszakban volt. Azóta pedig meredek az emelkedés. A helyzet óriási fejlődést hozott, ami tulajdonképpen nem is meglepő, hiszen minden technológia alapú lett, az ételeinket is applikáción keresztül rendeljük és egyre inkább ez lesz jellemző.

Már a pandémia előtt is az volt a célunk, hogy a méretünket háromévente megduplázzuk. Ehhez pedig már az a misszó, hogy megmutassuk, akár az egészen fiataloknak is, hogy mennyi izgalmas lehetőséget rejt ez a szakma és mennyire egyértelmű boldogulást kínál.

Egy mai tízéves szerinted mit fog nálatok csinálni a jövőben?

Pár évvel ezelőtt elromlott a mosógépem, hívtam egy szerelőt. Vártam, hogy érkezik majd egy szerelő, kezeslábasban, szerszámosládával, aki aztán szétszereli a mosógépet, kicserél valamit, csavaroz. Ehelyett érkezett egy laptopos úr, aki rácsatlakoztatta a számítógépet a mosógépre, majd pár perc múlva közölte, hogy elkészült, megjavította a gépet. Ennek fényében azt megmondani, hogy tíz év múlva mi várható a szoftverfejlesztés területén? A világ top 10 legnagyobb koponyáinak egyikre lennék, ha ezt tudnám.

Ha tudsz egy jó mosógépszerelőt, lehetséges, hogy így is előre kerülsz azon a toplistán... Komolyra fordítva a szót, kétezer ember dolgozik az EPAM Magyarországnál. Ennek kapcsán mégis mi az a gondolat, üzenet, amit fontos elmondani?

Az elmúlt évtizedek tapasztalati és hatalmas változásai, folyamatos fejlődése láttán elmondható, hogy ha valaki felnőve ezt az iparágat választja, ebben találja meg a hivatását, akkor a technológia mai állása szerint soha nem lesz munkanélküli, nem lesznek megélhetési gondjai. Szeretnénk megmutatni a világnak, hogy szoftverfejlesztő bárkiből lehet. Az ácsból, az autószerelőből, a könyvelőből is. Mindegy honnan jöttél, ezt a szakmát meg lehet tanulni. Ebben a történetben bárkinek lehet keresnivalója.

„A Business Analyst híd a stakeholderek és a fejlesztői csapat között.”

Hogyan lehet valaki Business Analyst és Product Owner egy személyben? Valójában elég egyszerűen, hiszen a projekteken betöltött szerepkörök nem is annyira feketék-fehérek, ahogyan azt elsőre gondolnánk. Erről a sokszínűségről beszélgettünk Rétfalvi Dénes Business Analysttel, aki egyúttal Product Owner is.

epam_blogcikk_retfalvi-denes-01.jpg

Rétfalvi Dénes

A gazdálkodási és menedzsment alapszakos tanulmányok befejezése után a mesterképzést  vállalkozásfejlesztés területen végezte Pécsett. Első munkája egy számviteli gyakornoki állás volt egy telekommunikációs cégnél, ahonnan később egy magyar KKV felé vezetett az útja, ahol Junior Business Analyst-kéntkezdett dolgozni. Ezt egy svájci cégnél betöltött, hasonló szerepkör követte, majd ugyanitt Project Managerként is kipróbálta magát. Az EPAM-ot mindezen tapasztalatok után azért választotta, mert azon túl, hogy sok jót hallott róla, úgy vélte, hogy a cégnél olyan strukúrált, fejlett és jól kidolgozott szabályrendszerben dolgozhat, ami nagy lehetőségeket nyújthat számára.

Jelenleg milyen szerepkörben tevékenykedsz?

Senior Business Analyst (BA) vagyok, az ügyfélnél pedig Product Owner(PO). Vannak átfedések a két szerepkör között, hiszen mindkettő egyfajta kommunikációs pozíció: hidat kell képeznem az üzleti stakeholderek és a fejlesztő csapat között, annak érdekében, hogy mindenki „egy lapon”legyen egy adott fejlesztésre vonatkozóan.


Ez egy speciális helyzet. Mi ennek a kettősségnek a lényege a pozícióidat illetően?

A Senior Business Analyst, ahogy említettem, sok feladatában megfeleltethető a Product Ownernek is. Persze az is meghatározza, miben különböznek mégis egymástól, hogy ki mit rak a két fogalom mögé tartalmilag. Az EPAM-nál van egy olyan skillset a BA-k kezében, hogy képesek másfajta szerepköröket is ellátni, ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy ha az ügyfélnek igénye van mondjuk éppen egy PO-ra, akkor a BA azt is be tudja tölteni. Vagy a cég segítségével fel tudja magát erre a szintre fejleszteni.


Melyek a konkrét feladataid akár ehhez, akár ahhoz a szerepkörhöz?

Mindig van egy üzleti stakeholder, akitől beszerezzük az igényeket, a különböző kéréseket, melyek lehetnek tényleges feature-ök, amiket le kell bontani storykra, de lehetnek business problémák is, amiket meg kíván oldani a vállalat. Például, ha növelni szeretné az eladásokat, akkor nekünk erre kell megoldási javaslatot nyújtani. Amennyiben szigorúan csak a BA részét nézzük a teendőimnek, akkor általában már a kész igénnyel jön az üzlet egy megadott szerepkörön vagy stakeholderen keresztül, melyet tovább kell bontanom és megfelelően kommunikálnom a fejlesztők felé. A továbbiakban pedig az a feladat, hogy elősegítsem a kommunikációt e két csoport között annak érdekében, hogy valami olyan szülessen, ami ténylegesen megfelel az üzleti igényeknek, másfelől pedig technikailag is megvalósítható. A BA napi szintű kapcsolatban van a fejlesztő és a tesztelő csapattal, segít megválaszolni a nyitott kérdéseket. Utóbbiakkal annak érdekében, hogy tudják, milyen esetekre kell odafigyelni, hogy az adott termékjellemző megfelelő minőségben legyen ellenőrizve. Mindemellett mi BA-k felelünk azért is, hogy megfelelő tér álljon rendelkezésre ahhoz, hogy az üzlet felől érkező igényekből minél többet ki tudjunk elégíteni, hogy különböző módszertanok segítségével fel tudjuk mérni, mire van szükség.


Különböző iparágaknak dolgozva van-e különbség abban, milyen feladatok kerülnek még a BA feladatai közé?

Ez attól függ, milyen keretrendszerben dolgozik az ügyfél. Általánosságban már kész feature listával érkeznek, az adott üzleti problémára a team szolgáltatja a digitális megoldást.

A BA feladatait jellemzi még a priorizáció, az én esetemben itt ér össze két szerepkör: ha több vonalról érkeznek igények, akkor pl. azt a PO-nak kell egy roadmapbe rendeznie, majd pedig meghatároznia, hogy az igények milyen sorrendben kerüljenek kielégítésre.


Ha valaki teljesen más területen dolgozik BA-ként és vált az IT-ra, mire számíthat?

Szüksége lesz időre, míg beleszokik. Itt, az informatikában nagyon erős a hangsúly a különböző módszertanok ismeretén, ám az EPAM minden eszközt biztosít, hogy ezeket el tudja sajátítani az újonnan érkezett munkavállaló. Azt gondolom tehát, hogy a váltás nem kihívásoktól mentes, de megugorható. A szereppel jár az is, hogy flexibilisnek kell lenni és a tudásszomj is elengedhetetlen, hogy a BA akarjon megismerni új domaineket, technológiákat. Fontos az analitikus gondolkodás is, hogy gyorsan átlássa a helyzeteket. Lényeges a hatékony időbeosztás készsége, hiszen sok emberrel, sokféle kontextusban kell kapcsolatban lenni. Amit én legfontosabbnak gondolok, az pedig a jó kommunikációs készség, hisz nem elég megérteni a problémákat, azt tolmácsolni is kell a csapatnak.


Neked mi volt a segítségedre abban, hogy beilleszkedj és haladj a céljaid felé?

Számomra nagyon fontos volt a PTL-em, azaz a People Team Leadem, aki mentorként is részt vett az EPAM-os életemben és irányt mutatott, hogy melyek azok a pontok, ahol erősíteni lehetne és azokra a fókuszáltam. Részt vettem belső képzéseken is, különböző workshopokon, ezen felül hozzáférésünk van a LinkedIn Learninghez, ami segít, hogy elsajátíthassam az elméleti hátteret. A tudásmegosztás egyébként is nagyon nagy erőssége az EPAM-nak, a BA Academy-ben például előadóként is részt veszek, ami segít az újonnan jött BA kollégáknak felvenni a fonalat. Jöjjenek bárhonnan, legyenek bármilyen céljaik.

süti beállítások módosítása