Egy tech cég kulisszatitkai

A netikett új szabályai – Így (ne) viselkedj a Home Office-ban

2020. május 24. - KárpátiJdt

Bár az élet kezd visszatérni, még sokan dolgozunk otthonról. A netikett most új szabályok után kiált, a WFH és az online megbeszélések során nem rögzültek még bizonyos szokások. Ez a fajta kommunikáció kissé másfajta figyelmet készségeket kíván, ami nem is olyan könnyű elsőre. Másodikra viszont lassan illendő lesz...Szóval vegyél fel gyorsan egy nadrágot, tedd le a szendvicsedet, - és nézzük, hogyan lehetsz udvarias „Home Officer”.

netikett_kutya.jpeg

Gyúrjunk beszédre!

 Első és legfontosabb szabály - ahogyan eddig is, csak talán most még fokozottaban igaz , soha ne mondj olyat, amit szemtől szemben nem mondanál! Az online találkozás, - különösen, ha nincs kép, csupán hang, csalóka mivolta sokszor teszi óvatlanná az embert, így különösen érvényes most, hogy előbb gondolkodj, utána beszélj! Ügyelj a szókincsedre és az sem árt, ha a hangodat is „használod”, nagyon sokat számít ugyanis, milyen hangfekvésben, hanghordozásban mondod a közlendődet. Mivel a nonverbális kommunikációra most korlátozottan van mód, ezért különösen figyelj a szavaidra, a kifejezésmódra!

„Üdvözlöm az egybegyűlteket!”

 Ha nem is kell ilyen kimódolt szöveggel köszönnöd a többieknek, azt azért nem árt tudni, hogy nem csak a hívás moderátorának kell köszönnie, mindenki mondhat egy rövid hellót sziasztokot, jó reggeltet, csakúgy, mint élőben. Ugyanez érvényes az elbúcsúzásra is és ha véletlenül a többiek előtt kellene távoznunk, akkor nem kell megszakítani búcsúzkodással a megbeszélést, ellenben chatablakban írhatunk egy viszlátot.

Üveges tekintet helyett

img_7520.jpg

Ezen a terepen a szemkontaktus teljesen más értelmet nyer, ha van egyáltalán értelme, hiszen annak, aki beszél senki nem tud a szemébe nézni. Két jó módszer ennek áthidalására: az egyik, ha nem a képernyőt nézed, hanem a kamerába beszélsz, arra emeled a tekinteted, a másik, hogy ha van egy plusz monitorod, rakd a géped mögé és így megint csak természetesebb fókuszt teremtesz, mintha magadat vagy valakit mást néznél a képernyőn.

Távolban egy fehér vitorla

Vagy bármi, amit háttérnek beállítasz. Nem mindenki szeretné láttatni a lakása berendezését vagy a családot reggeli készülődés közben, ezért tehet jó szolgálatot egy virtuális háttér. Ha ilyet alkalmazol, figyelj rá, hogy ne izegj-mozogj, mert hiába minden, kibújhat a háttér mögül a pelenkacsere vagy a szobán átszambázó barátnő. 

Mikrofonengedély 

omg.jpgHa mikrofonengedélyre nincs is szükséged, tudni kell, hogy az online beszélgetés és a mikrofon alapszabálya, hogy az, aki nem beszél, tartsa magát lenémítva. Erre azért is van szükség, amiért a fenti esetben a képnél, csak itt a zajok okozhatnak bajokat. Az edénycsörömpölés, a gyerekzsivaj elvonja a figyelmet és bár eleinte sok vicc forrása volt mindez, mostanra inkább figyelmetlen, aki a mikrofonját nem némítja. A fókuszt még zavaró zajok nélkül is könnyű elveszíteni, ezért vannak, akik tapasztalataik alapján azt ajánlják, beszélgetés közben ülj a kezedre! Van egy dolog, ami sokszor a fókuszálásnál is nehezebb, hogy ne vágj a másik szavába!

Mum calling!

Hívhat az anyukád vagy munka ügyben egy kollégád, a hívását semmiképp ne vedd fel, - ha csak nincs vészhelyzet - amikor éppen netes megbeszélésen vagy! Ilyenkor pont úgy, mint egy személyes megbeszélésen, küldj üzenetet és jelezd a későbbi visszahívást! Ha a futár csenget, ne kommentáld, csak intézd el villámgyorsan, ha mindenképp szükséges. (A személyes kontaktus nélküli átvétel ezt a problémát is megoldja.) Az osztatlan figyelmedet ugyanis az online beszélgetőpartnered is megérdemli.

home-office-5091293_1920.jpgSzabad egy fotót?

Bár elsőre nem evidens, de a képernyőfotóra is kérj engedélyt, ha mások is feltűnnek rajta vagy éppen megosztják a képernyőjüket és arról szeretnél egy gyors képet lőni, mert jól jön majd a munkához. Bár erre nincs kimondott szabály, de ha megkérdezed, a többiek érezni fogják a tiszteletet és udvarias ember benyomását kelted.

Tök alsó

Miután jó néhány tévés baki született az elmúlt időszakban, az otthonról közvetített adások és házi hírolvasók idején az ABC News külön szabályrendszert alkotott. Ebben külön kitérnek rá, hogy mindenki viseljen nadrágot, fésülködjön meg és mosson fogat, mielőtt leül a kamera/képernyő elé. Mert kivel ne fordult volna elő, hogy hirtelen valami miatt fel kell állnia és mielőtt belegondolna, már az egész értekezlet, minden egyes résztvevője láthatja. Hogy milyen nadrág vagy szoknya van rajta.

Evés-ívás, dínom-dánom

Ahogyan a suliban óra közben, úgy az online meetingeken sem tanácsos enni, még akkor sem, ha nem te vagy az, aki beszél. Az ebédet, nassolást illik kerülni, de egy kávét a megbeszélés alatt elkortyolni nem illetlenség.

Néhány extra

Mindezek mellett további néhány jó tanács, mind tapasztalati gyűjtésből:

  • Ha valami nem stimmel a háttérben, ha rendhagyó jelenetet látsz a kollégád háta mögött, nem muszáj szóvá tenni...kivéve persze, ha a gyerek épp a falat firkálja.
  • Ha a másik fél nem szeretné bekapcsolni a kamerát és csupán a mikrofon üzemel, ne erőltesd, hogy kép is legyen, lehet, hogy csak te szeretnéd, a beszélgetőpartnered nem. Vagy legalábbis előre egyeztessétek.
  • Ha valamelyik kommunikációs csatornán, ahol a meeting zajlik, megosztanak egy dokumentumot vagy esetleg szavazást indítanak, légy aktív és reagálj, dobj egy emojit vagy egy lájkot. Ezzel jelzed, hogy ott vagy, figyelsz, részt veszel!
  • Ha valami vicces jut eszedbe, vagy trollkodnál, ne tedd, vagy legalábbis nagyon gondold meg, ezzel rabolhatod a másik idejét és nem tudhatod, ki, mikor vevő a viccelődésre. Vagy mikor nem.
  • Ha mégis jól meggondoltad és feldobnád a kollégák napját: https://www.facebook.com/Kecskevilag/posts/2904883372941669
  • Ha szeretnél a fiataloktól ötleteket meríteni, kövesd azoknak a srácoknak a példáját, akik nemzetközi kapcsolatokat építenek és külföldi barátaik révén beülnek mondjuk egy litván énekórára vagy egy cseh irodalomra! :-D

mark_csapat_toohot2.PNG

 

 

„Ezt a projektet a saját gyerekünknek tekintjük”

Az EPAM hazai UX csapata pro bono fejlesztette a Vöröskereszt koronavírus infó oldalát

A járvány miatt a Vöröskereszt weboldalát is gyorsan kellett átalakítani: a koronavírus tájékoztató oldalt is az EPAM budapesti UX csapata készítette.  Az EPAM együttműködése a Vöröskereszttel nem újkeletű, Radányi Zoltán, Experience Design igazgató és csapata fejlesztette a szervezet újragondolt, akadálymentes weboldalát, ahogyan korábban egy véradásra toborzó alkalmazást is.

 covid-19_red_cross_hungary_quote_social.png

 

 Régi kapcsolat, gyors segítség

Ahogyan sokan mások Magyarországon, mi is a szakértelmünket, a tudásunkat állítottuk hadba, hogy egy számunkra fontos szervezetet, a Vöröskeresztet támogassuk. A csapat fő ereje pedig a szakértelmen túl a gyors összefogásban rejlett. „- mondja Radányi Zoltán, az EPAM Experience Design csapatának vezetője. Mivel az EPAM évek óta dolgozik a Vöröskereszttel (erről itt írtunk korábban), így sokkal könnyebb volt új projektbe kezdeni. „Az új oldal egy mini websablon létrehozásával jött létre, melyet a Vöröskereszt folyamatosan, az újabb és újabb történésekkel párhuzamosan, valós időben frissíthet információkkal, fényképgalériákkal. – magyarázza Gajdos Bence, a UX csapat másik vezetője, Senior Experience Designer. A két szakember azt mondja, hogy a korábbi együttműködés dacára is igazi kihívás volt, hogy segíteni tudják a Vöröskeresztet abban, hogy gyorsan és hatékonyan tudjanak reagálni a kialakult helyzetre, illetve a több és több információra szomjazó felhasználók igényeire.

vk.JPG

A folytonosság a projekt része

"Ezt a projektet a gyermekünknek tekintjük" – illusztrálja Zoltán, mennyire közel áll a szívükhöz ez a munka. Mindannyian, akik az oldal fejlesztésén dolgoztak, egyöntetűen úgy gondolják, hogy ez a projekt tulajdonképpen szuper lehetőség volt arra is, hogy demonstrálni tudták a Vöröskeresztnek, hogy különösen egy ilyen kritikus helyzetben mennyire fontos a felhasználói élmény, hiszen csakis ezáltal juthatnak az emberek gyors és pontos információkhoz. „Akárcsak mi, az EPAM-nál mindenki arra törekszik, hogy a maga módján segítséget nyújthasson ebben a válsághelyzetben. Ahogy a korábbi közös projektek során, most is örömmel töltött el mindannyiunkat, hogy megoszthattuk a tudásunkat, szakértelmünket a Vöröskereszttel.” Itt azonban nem ér véget a munka, az EPAM-os szemlélet szerint a folytatás, a folyamatosság is a projekt részét képezi. Oktatásokat tartanak, segítenek a Vöröskeresztnek abban, hogy a rendelkezésre álló, már lefejlesztett eszközeiket minél jobban ki tudják használni, illetve folyamatosan építik, alakítják a véradás weboldalt is. Az is problémát jelent, hogy hogyan tud a Vöröskereszt minél hatékonyabban információt eljuttani a potenciális donorokhoz, hiszen véradásra most, a közösségi távolságtartás idején is óriási szükség van. Mégpedig biztonságosan.

 Véradóknak tervezve

Bár az EPAM a korábbi együttműködés során továbbfejlesztette a meglévő oldalt, a Vöröskeresztnek még mindig nehézséget jelent az információk gyors megosztása, miközben a honlap a legfontosabb kommunikációs csatornájuk.„Tulajdonképpen egyfajta élő tesztnek fogtuk fel ezt a projektet, hiszen így vált világossá a Vöröskereszt számára, hogy a fejlesztés nem egy statikus dolog, hanem sokkal inkább folyamatos, aminek nincs vége.” - magyarázza Radányi Zoltán. Végül egy integrált modult fejlesztettek arra, hogy a véradók a jelenlegi helyzetben is megtalálhassanak minden információt a biztonságos véradásról. Ez a modul azokat a véradó helyeket jegyzi, melyek megfelelnek a távolságtartás és a higiéniai feltételeknek, így a véradók biztonsággal adhatnak vért. A UX csapat mindezeken kívül a pénzadományok oldalának fejlesztését és optimalizálását is vállalta, hiszen ez létfontosságú ahhoz, hogy a Vöröskereszt a munkáját finanszírozhassa.

Ahol a segítségnyújtás a természetes

Bár Zoltán és Bence is egyetértenek abban, hogy fontos vetülete volt a munkájuknak a jótékonyság, az önkéntes segítségnyújtás a nehéz helyzetben, mégsem csupán ebből merítették a motivációt. „Azt javasoltam a csapatnak, ne azt helyezzék a fókuszba, hogy amit csinálunk, jótékonyság, ezt felejtsék el és összpontosítsanak inkább a cél megértésére és a lehetséges hatásokra. Ennek megértése sokat segített a projekt sikeréhez.” 
Bence és a csapat többi tagja számára, - bár ők maguk erről nemigen beszélnek - további nehezítő körülmény volt az is, hogy a Vöröskereszt számára a fejlesztést napi munkájuk, éppen futó projektjeik mellett kellett, akár második vagy harmadik műszakban megoldani. Úgy, hogy a home office-t sokan egy, két vagy akár több gyerekkel osztják meg, a digitális oktatással és a családi élettel párhuzamosan folyt tehát a kötelező feladatokon túli munka.

Nem a magyar csapat azonban az egyetlen az EPAM berkeiben, akik hasonló munkákkal segítenek a helyi közösségeknek a jelenlegi nehéz helyzetben és ez Zoltánéknak is ösztönzést adott. „Jó érzés volt arról hallani, hogy EPAM-osok szerte a világban összefogtak és tettek azért, hogy segítséget nyújtsanak. Nagyon büszke vagyok rá, hogy egy olyan cégnél dolgozom, ahol az emberek számára ez az attitűd természetes.”

 

Hasznos linkek a Vöröskereszt oldaláról:

 

Amanoba.com: Profi segítség a sebtében összerakott digitális oktatáshoz

"Mint a Hidra feje, egy eltűnik és kettő új „nő” a helyére"

Az iskolabezárások kihirdetésének napján, "A manóba!" felkiáltás után született meg "Apuka 1" és "Apuka 2" fejében a gondolat, majd néhány nap múlva már létre is jött a távoktatásban, digitális átállásban a tanároknak, iskoláknak segítő önkéntes mozgalom, az Amanoba. A kezdeményezés bár önkéntes, az alapítók szakmai tudásának köszönhetően professzionálisan felépített mátrix szervezet. Mára már több mint 200 iskolának segítettek és a napi célok mellett távlati terveik is vannak.

 

cs_moldovan.jpg

Hal helyett hálót

„Jelen titulusom Apuka 1, matematikus vagyok és amikor az Amanoba mellett mellékállásban a főállásomat végzem akkor a Hiventures-nél kockázati tőkebefektető, három gyerek édesapja.” – mondja nevetve Moldován Csaba, az Amanoba létrehozója és ötletgazdája.

Azon a napon, amikor kihirdették, hogy bezárják az iskolákat, Apuka 2-vel - aki régi jó barátja és kettejüknek összesen öt gyerekük van - tanakodni kezdtek és rövid beszélgetés után elhatározták, hogy valamit tenni akarnak és ha lehet, akkor inkább nem halat, hanem hálót adnának a pedagógusoknak. Azaz nem szoftvert vagy digitális tudásanyagot kezdenek fejleszteni, hanem egy olyan rendszert, amivel a tanárok problémáira, kérdéseire tudnak válaszolni. „A zérópont az volt, hogyha legalább egy iskolának tudunk segíteni, akkor már jók vagyunk. Gondoltuk, hogy a legjobb, ha azonnal felmérjük, mire lehet szükség, ezért összegyűjtöttünk egy olyan csapatot, mintha egy szoftverfejlesztésének állnánk neki. Voltak UX-esek, Productosok, Scrum Masterek, ügyfélinterjúkat tartottunk, egyszóval mindent pontosan úgy csináltunk, mintha egy valós termék fejlesztéséről lenne szó. Csak éppen az ügyfelek ebben az esetben a tanárok és az intézmények igazgatói voltak. Létrehoztunk egy kérdőívet, amit több mint 1000 tanár ki is töltött és a válaszok alapján megalkottuk azokat az un. personakat, típusokat, akiknek segíteni tudunk.” – magyarázza a kezdeteket IT világban bevett terminológiákkal Apuka 1.

Önkéntes segítség profi eszköztárral

A problémák megoldására már az első napokban egy mátrix szervezet alapjait fektették le, ami azt jelentette, hogy csapatokat alkottak a különböző típusú problémák megoldására. Az egyes csapattagok különböző guildeket, azaz céheket alkotnak, ezáltal, ha bármilyen erőforrás hiányzik a tudásmegosztás által hamar megoldják a helyzetet. Egy nagyon rugalmas, gyorsan tanuló szervezetet tudtak létrehozni, roppant rövid idő alatt. A szervezeti keretek professzionális kialakításán túl segítségül hívták az összes olyan technológiát, amit egyébként a mindennapokban is alkalmaznak, így például Slacket használnak, eleinte a Trelloban rendszerezték a feladatokat, most már Jira-ban gyűjtik azokat a ticketeket, azaz kérdéseket, amikre válaszolniuk kell, illetve a saját feladataikat is, Confluence-ben pedig tudásbázist építenek a tanároknak. Létrehoztak egy CRM rendszert, amit be is kötöttek az oldalukba, így, amikor az illető iskola/tanár a honlapon keresztül jelentkezik hozzájuk, azonnal be tudják azonosítani, milyen típusú problémája van, így gyorsabban és jól tudnak reagálni. Emellett emailben is érkeznek kérdések, amik szintén a CRM-be csatornázódnak, valamint Moldován Csaba, azaz Apuka 1 telefonszáma is elérhető. Naponta több tucat hívás érkezik, a kérdéseket ilyenkor ő viszi fel a rendszerbe és az önkéntesek segítenek feldolgozni, megválaszolni ezeket.

FAQ

Ami a felmerülő problémákat illeti, legjobban a jogosultságok beállításának kérdése pörög, de nagyon „népszerű” az is, hogyan lehet úgy órát tartani, hogy a tanár a táblát is használni tudja a digitális környezetben. A szociális izoláció nehézségei is gyakran felmerülnek, akár a gyerekek, akár a tanárok, szülők oldaláról. Olyan helyzetek is akadnak, amikor a rendszer ellenében kell valamilyen megoldást találni. Komoly fejtörést okozott például amikor egy iskola Google Classroom-ot hozott létre az oktatás megszervezésére, de a tankerület azt mondta, hogy nem megfelelő az email cím formátum, ahogyan regisztrálták. A túlbuzgó informatikus törölte az email címet és ezzel kizárta a teljes iskolát. Most a Google szakembereivel dolgoznak a visszaállításon.

Nem könnyíti meg az Amanobások életét, hogy napi szinten alakulnak a folyamataik, mert folyamatosan újabb problémák, kérdések érkeznek. „Olyan ez, mint a Hidra feje, egy eltűnik és kettő új „nő” a helyére. Ez mindig arra kényszerít, hogy az eredeti elképzeléshez képest módosítsunk a terven. De szerencsére a mátrix szervezetnek köszönhetően könnyen formálható a struktúra.” – meséli Moldován Csaba.

amanoba_logo.png

Egy a fontos, szeressen segíteni

Az első napokban, mikor elindították az Amanobát, szájhagyomány útján terjedt a hír, hogy segítőket keresnek és nagyon gyorsan ötven cég ötven önkéntese sorakozott fel a kezdeményezés mögé. Nekik köszönhetően most már a legnagyobb álláskereső portálokon hirdetik az önkéntes pozíciókat. A másik oldalról pedig partneri megállapodást kötöttek a Pedagógus Intézettel, a Magyar Digitális Oktatásért Egyesülettel és a Digitális Jólét Programmal, ezek a szervezetek közvetlenül elérik az iskolákat és hírüket viszik országszerte. Moldován szerint az útnak még csak az elején járnak, 3000 iskola van, de már most is több mint 200 iskolának tudtak segíteni. Céljaik nagyon egyszerűek, minden hozzájuk forduló, tanárnak, gyereknek és szülőnek segíteni szeretnének a távoktatásban és a digitális átállásban. „Nem tudjuk hogyan változik, alakul a helyzet, most a mindennapokkal és az ezekhez kapcsolódó kérdésekkel foglalkozunk. Hosszú távú céljaink is vannak: az egyik egy olyan tudásbázis létrehozása, ami a mindenkori távoktatást segíti, nem csak olyankor, amikor vészhelyzet van. Ha például egy diák megbetegszik és nem tud iskolába menni, ezek az eszközök akkor is segítenek. Másik elérendő célunk, hogy azokban a térségekben, ahol nem megoldott az összes szaktanár jelenléte, távoktatásban oktathassanak ezek a tanárok.” – számol be a tervekről Csaba (Apuka 1).

Ahhoz, hogy a terveik megvalósuljanak az amanoba.com oldalon várják az önkéntesek jelentkezését. Egyetlen feltétel van csupán, hogy a jelentkező szeressen segíteni.

Az Amanóba indulása igazi példája a modern termékfejlesztésnek. Moldován Csabáék egy lean szervezetet építettek a kezdetektől, ahol a design thinking és az agilis fejlesztés legjobb eszközeiből válogattak - "ügyfeleik" segítségével folyamatosan újragondolják és optimalizálják a folyamataikat, tudásbázist építenek, a jó megoldásaikat a Stackoverflow engine-nel választják és publikálják, a több csapat hatékony együttműködését segítő Guild pedig a Spotify metodológiájából érkezett: „A kezdetektől kutatásra építettük az egész folyamatot, azaz a valós problémákra adunk válaszokat, nyújtunk megoldást. Úgy gondolom, ez igazi „techie” megközelítés. Szintén a technológia világára hajaz, hogy mátrix szervezetet alakítottunk ki, ahol a klasszikus scrum csapatok mellett guild típusú tudásmegosztást üzemeltetünk az első naptól kezdve, a kommunikációs csatornák a Confluence, a Jira és a Slack. Ezáltal folyamatossá tudtuk tenni a tudásbázis frissítését, amire a munkája során a szervezet támaszkodik. Összefoglalva, olyan technológia stacket vezettünk be, aminek nagyon alacsony a tanulási görbéje. Amire igazán büszkék vagyunk, hogy egy „Stack Overflow”-ra épülő diák -tanár segítő appot is fejlesztettünk és működtetünk majd’ egy hónapja, melyen keresztül már több mint 150 problémát sikerült megoldanunk. Ahogyan bármely valamire való IT projekt, úgy mi is mérjük magunkat, például, hogy hány tanár van ma Magyarországon, aki már ismeri a kezdeményezést és ha problémája, kérdése van, nem fél minket megkeresni. Ez azért különösen árulkodó mérőszám, mert szép siker, ha egy tanár, aki hagyományosan a válaszokat adja, kérdezni is mer. Annak pedig, hogy hány iskolának, tanárnak tudunk segíteni már semmi nem szab határt: skálázható rendszert hoztunk létre, a kapacitást nem az önkéntesek száma határozza meg.”

 (Az egyik EPAMos önkéntes, Zsófi mesél arról, hogy miért is fontos regisztrálni a rendszerbe.)

„Amikor ilyen magatartással találkozik az ember, átértékeli a mindennapjait.”

A debreceni EPAM-osok egy csoportja tavaly év végén olyan képzésen vett részt, mely meghatározó volt számukra. Kollégáink az Országos Mentőszolgálat közösségi, újraélesztési és elsősegélynyújtási tréningjét végezhették el. A résztvevőkben mély nyomott hagyott ez a találkozás, azóta pedig sokunk számára tréning nélkül is világossá vált, miért is érdemes nagyobb figyelemmel, tisztelettel fordulni azok felé, akik a hétköznapokban magától értetődően segítenek, akár az életünket megmenteni.

Nyikos Erzsébettel - vagy ahogyan mindenki ismeri - , Böbével, a debreceni EPAM HR People Partnerével még március legelején arról beszélgettünk, miért volt emlékezetes a tréning és hogyan folytatódott a cég és a mentősök kapcsolata. 

bobe_1.jpg

Hogyan indult a kapcsolat az Országos Mentőszolgálattal?

Tavaly év végén egy közösségi oldalon találkoztunk a közösségi újraélesztési tréningről szóló felhívással, melyből kiderült, hogy cégek jelentkezését várják. Egyből felkeltette az érdeklődésemet a lehetőség és hamar kiderült, hogy a kollégáim is szívesen részt vennének egy ilyen oktatáson, ezért felvettem a kapcsolatot az Országos Mentőszolgálat illetékesével.

Mi fogott meg annyira a felhívásban?

Úgy éreztem, hogy az egy olyan tréning, amely valóban hasznos tudást nyújt, hiszen az élet bármikor hozhat olyan helyzetet, amikor alkalmazni tudjuk az itt szerzett ismereteket. Amikor mentőt kell hívni, sokszor nehéz megtenni az első lépéseket, segíteni annak az embertársunknak, aki bajba került. Bár van jogosítványom, így elvileg én is átestem ilyen képzésen, a gyakorlatban szerintem ez a többségnek nem mindig bizonyul elegendőnek. A Mentőszolgálat emberei a jelentkezésünk kapcsán elmondták, hogy az a céljuk, hogy minél többen aktívan részt tudjanak venni egy segítségnyújtásban és képesek legyenek a lehető legjobban eljárni, míg kiérkezik a mentő.  Így nagyon örültek, hogy céges csoportként jelentkeztünk.

Milyen keretek között és hányan vettetek részt a tréningen?

11 EPAM-os kolléga végezte el az egynapos képzést volt, a tavalyi év végén, egy szombati munkanapon. A debreceni irodában kb. 150 fő dolgozik, így azt mondhatom, hogy arányában jelentős volt az érdeklődés az egyébként 10-15 fős maximum létszámú tréningre. Kifejezetten gyakorlatorientált oktatást kaptunk, ami nagyon életszerű volt, mert egészen más elméletben hallani ezekről a dolgokról, mint egy aktív és nap, mint nap dolgozó mentős szájából. Életszerű szituációkat játszottunk el, valódi eszközökkel, például defibrillátorral, ami egyébként a nagyobb épületekben, intézményekben bárki számára elérhető és használható vészhelyzetben. Lépésről lépésre vettük végig, mi a teendő például akkor, ha valaki fekszik az utcán, végig vettük a folyamatot onnantól, hogy mi az első gondolat, ami megfordul ilyenkor legtöbbünk fejében. Korábban soha nem részesültem ilyen hasznos, gyakorlati képzésben és a kollégáim is erről számoltak be.

Mi az, ami a legnagyobb hatással volt rád ezen a napon?

Nagyon mély benyomást tett rám az a nap, így több dolgot is ki szeretnék emelni. Önmagában az nagyon ösztönző volt, hogy a mentős szakápoló 24 órás műszak után tartotta meg számunkra a képzést, ami hihetetlen elhivatottságról tanúskodik számomra. Amikor ilyen magatartással találkozik az ember, átértékeli a mindennapjait, példaértékű és lelkesítő volt ezt látni. Gyakorlati tanács pedig, amit el szeretnék mondani, hogy amennyiben mentőt kell hívnunk, mindig törekedjünk arra, hogy az egészen pontos címet adjuk meg, igyekezzünk minél jobban körül írni a helyet, ahova riasztjuk a mentőt. Sokszor a pontatlan cím miatt veszítenek értékes perceket a mentősök, ezért bármilyen nehéz is összeszedettnek lenni egy vészhelyzetben, ha tudatosítjuk magunkban a cím fontosságát, élesben be fog ugrani és segíteni tudunk vele.

Miután a képzés lezajlott az EPAM számítógépeket adományozott a mentőállomás dolgozóinak. Hogyan kanyarodott ebbe az irányba a kapcsolat az Országos Mentőszolgálattal?

A tréning, amelyen részt vettünk a mentőállomáson, egy külön teremben zajlott. Már akkor láttuk, hogy a számítástechnikai eszközök, - projektor, monitor, számítógép - amelyeket az oktató használt, eléggé elavultak. Ennek kapcsán kezdtünk el gondolkodni, hogyan tudnánk megoldást találni arra, hogy korszerűbb eszközeik lehessenek. Egyeztetettünk cégen belül és az Országos Mentőszolgálattal is, így végül az igények és a lehetőségeink felmérése után 10 darab laptopot adományoztunk, ezzel szerettük volna segíteni a felbecsülhetetlen értékű munkájukat. Mivel ők maguk is részt vesznek e-learning képzéseken, illetve a számunkra tartott tréninghez is szükségesek megfelelő eszközök, nagyon örültek a segítségnek, hiszen mostanáig minderre egyetlen közös gép szolgált. Nagyon örülök, hogy lehetőségem volt részt venni a tréningen és mindenkinek csak ajánlani tudom, ha teheti, vegyen részt és találkozzon a mentősökkel, ismerje meg jobban a munkájukat és azt, mi, civilek, hogyan tudjuk legjobban támogatni ezt, amikor vészhelyzet van vagy akár akkor is, ha nincs.

koszonjuk_1.png

 

EPAM Galéria - EPAMosok, a kamera mögött #2

Ha szerda, akkor EPAM Galéria a Facebookon, minden harmadik héten pedig egyben is megmutatjuk amatőr fotós kollégáink alkotásait. Újdonság, hogy már videókat is hoztunk! Eheti összeállításunkban Palánkai Dávid, Kazó-Horváth Dóra és Fekete János munkáit láthatjátok.

Palánkai Dávid

"Palánkai Dávid vagyok, 2.5 éve erősítem az EPAM szegedi csapatatát mint Senior Software Engineer.
Kedvenc témám a városkép fotózás, lenyűgöznek a különböző városok épületei, az egyes stílusok és ahogy ezek országonként, városonként és akár utcánként változnak.
Az EPAM-nál van lehetőség eljutni más országokba, megismerkedni más kultúrákkal és ez által még élvezhetőbbé tenni a munkát.
Így adódott a lehetőség, hogy London utcáin járhassak ahol megörökítettem egy kis, de annál inkább érdekesebb szegletét a városnak.
Ezt és az ott látott épületeket szeretném nektek megmutatni és ezzel meghozni a kedvet egy esetleges jövőbeni látogatáshoz."

Kazó-Horváth Dóra

"2010 óta dolgozom az EPAM-nál, jelenleg Senior Software Engineer pozícióban. Az első EPAM-os éveket a szegedi irodában töltöttem. Mindig is érdekelt a képalkotás és a dizájn, rövid ideig webdesignerként kerestem a kenyerem. A fotózás az első digitális kompakt fényképezőgépemmel vált az életem részévé. Jelenleg egy lassan nyugdíjas korú tükörreflexes kamerával dolgozom, témák tekintetében a természetfotózás, az absztrakt és a képmanipuláció áll hozzám közel, de szívesen bóklászom és fényképezek temetőkben és más elvarázsolt helyeken."

 

Fekete János

"Fekete János Guszti vagyok. Lassan 10 éve EPAMos, jelenleg a svájci EPAM Senior Resource Managerként dolgozom. A kedvenc hobby-m a búvárkodás ezen belül is barlangi merülesek, valamint Manták videózása.
Ha tetszett a videó akkor az ExtaSea YouTube csatornámon tudjátok még böngészni őket."

Home Office finomhangolás – lépjünk szintet!

epam_1.jpgAz a tény, hogy jelenleg a lakásod a munkahelyed, még mindig tartogat kérdéseket. E cikkben megkíséreljük átfogóan számba venni, hogy mire lehet az alapokon túl szükséged a hatékony és kényelmes munkavégzéshez. Ha pedig az élet úgy hozza, éljen a kreativitás és az egyedi, "csináld magad" ötletek.... :-)

Zajszűrés és mesterséges alapzaj

Ha zavarnak a lakás, a ház zajai, vegyél fel egy zajszűrős fejhallgatót, kapcsolj be egy pihentető vagy éppen energetizáló zenét! A Spotify-on és youtube-on túl plusz ötlet arra, hogy kizárd a neszeket és zajokat a noisli.com, Soundcloud,  Deezer azonban ha pont, hogy hiányoznak a munkahelyi zajok, pl. a kávéfőző hangja, háttérben confcallozó kollégák, standupoló csapat vagy a nyomtató zúgása, akkor ezt is pótolni tudod: https://soundofcolleagues.com/.

 

lego.jpgho_3.jpgKábelkígyók helyett

A kábelrendezés is fontos, hogy ne gabalyodjanak folyton a lábadra a huzalok: használj tépőzáras rendezőt és a zsinórok lehetőleg az asztal mögött fussanak. Ha nincs kábelrendeződ, akkor megteszi egy egyszerű szalag vagy zsinór is, de jól jöhet egy iratkapocs. Vagy néhány legofigura, esetleg néhány guriga toalettpapír belső...

 

 A jó fény és a kellemes klíma titka

A szemészek szerint az íróasztal számára ideális hely az ablak közelében van, ha azonban nincs lehetőséged erre, akkor is érdemes figyelned a (lehetőleg természetes) fényre. A legjobb, ha a fény forrása a számítógép feletti részről és arról az oldalról érkezik, amelyik kezünket dominánsan használjuk. Olyan lámpát válassz, aminek a fényerejét és magasságát is magad állíthatod be (ez utóbbira is léteznek kreatív megoldások)!  Nem mindegy a fény tónusa sem, a legjobb megoldás egy melegfényű (2700-3300 К) LED-es lámpa. Ez nemcsak a szemnek ideális, hanem gazdaságos és zöld megoldás is egyúttal. A fény mellett figyelj a levegőre is, kétóránként ajánlott szellőztetni!

 Az ergonómia kulcsai: szék és asztal

Úgy döntöttél, hogy beruházol egy új asztalba? Mindenképp ügyelj a méretekre! Az ortopéd szakorvosok ajánlása szerint az íróasztal szélessége nem lehet kevesebb, mint 60–80 cm, a hossza pedig 120–200 cm. Üléskor kb. 20 cm távolságnak kell lennie a térd és az asztal között. Akkor is igyekezz beállítani ezeket a távolságokat, ha egy már meglévő asztalt, szekrényt vagy alkalmatosságot használsz munkaállomás gyanánt! A praktikus ötletek itt is beválnak, néha elég egy könyvet vagy néhány teamécsest helyezni a gép alá és máris kényelmesebb, egészségesebb használni.

epam3jo.jpg

 

Ami a széket illeti, itt a legfontosabb szabály, hogy az ülőfelület ne legyen kemény! Puha és lekerekített formájú az ideális, mert így az erek nem lesznek nyomásnak kitéve. Ha kemény felületű széked van, tegyél rá párnát! Új szék vásárlásánál olyat érdemes választani, aminek állítható az ülésmagassága, a háttámlája, annak dölésszőge és keménysége és egy jó kartámasz sem hátrány! Ha megvan az új szék, jöhet a számítógép beállítása, ülő helyzetben helyezd el úgy a monitort, hogy a képernyő felső harmada szemmagasságban legyen, ezáltal csökkenthető a nyak megterhelése.   

 

Fókuszban a szemek

 A szem és a monitor közötti optimális távolság 50-70 cm, amit legkönnyebben úgy ellenőrizhetsz, hogy egyenesen a székben ülve kinyújtod a karodat. Ha az ujjhegyek érintik a monitort, akkor jó a távolság! Ha nyújtózkodnod kell, hogy elérd a monitor, akkor túl messze van, ha rá tudod tenni a tenyeredet, túl közel! A kezed a billentyűzettel és az egérrel 10-30 cm-re lehet ideális esetben az íróasztal szélétől. 40-60 percenként pihentesd a szemedet, tarts szünetet és fókuszálj néhány percig egy közeli tárgyra! Majd hunyd be a szemed erősen és egy percig pislogj gyorsakat! Végül masszírozd meg gyengéden a szemhéjadat! Kipróbálhatod a célzott szemtornát is! A szemnek pihentető lehet a nap végén egy gélmaszk is, mely enyhíti a fáradtságot és csökkenti a feszültséget.

 Nem mindegy az sem, hogyan ülsz!

Az ülőmunka következményei a hát-és nyaki fájdalmak, a rossz testtartás és rossz vérkeringés, ám ezek kis odafigyeléssel elkerülhetők! Ellenőrizd, hogy

  • a gerinced alsó szakasza a szék hátára simul-e,
  • a kezed és az alkarod egy vonalban van-e,
  • a könyököd a kartámlán van-e,
  • a csuklód támaszkodik-e,
  • a combjaid párhuzamosak-e a padlóval,
  • a könyököd és a térded derékszögben van-e,
  • a talpad a padlón nyugszik-e!

 Az ortopéd szakorvosok 40-50 cm-es ülésmagasságot és 100-120 dölésszögű szék háttámlát javasolnak! Alternatíva lehet az ülésre az álló íróasztal is, illetve ennek hiányában egy bárpult vagy konyhapult is. Ha túl alacsony, akkor itt is besegíthet néhány könyv, konyhai lábas vagy egy spéci állvány.

ho_8.jpg

Reméljük, sikerült otthon kényelmes, minden szempontból a munkát a legjobban szolgáló munkahelyet kialakítani és tokától bokáig ergonomikusan beállítani, ám, ha úgy érzitek a listánk nem teljes, várjuk jól bevált ötleteiteket, tippeket!

Képek forrása: Pinterest, EPAM

Digitális oktatás – a másik oldal

avagy „a négyzet az a síkidom, aminek minden oldala és minden szösze (vagy pösze) egyenlő”

Legutóbb két gimnazistával beszélgettünk arról, hogyan birkóznak meg a digitális oktatás újszerű próbatételeivel, ezúttal pedig egy tanárnőt, Tarczal-Márta Editet a szegedi Karolina Gimnázium matematika-informatika szakos tanárát kérdeztük arról, hogy ő miként éli meg ezt az időszakot.

regikep.JPGAzon túl, hogy az informatikát is tanítasz, speciális kötődésed is van a területhez.

Az offline térben 5-8. osztályig tanítok, azaz általános iskolás korosztályt, matematikából és informatikából. Több, mint 10 éve foglalkozom a digitális eszközök tanórába való beépítésével és számos nyertes pályázaton vagyok túl ebben a témában. Alapító pedagógus voltam  a Telenor Magyarország Hipersuli nevű kezdeményezésében,  ami a digitális eszközök iskolai használatát támogatja. Öt éve vagyok a Microsoft innovatív tanára, ebben a minőségemben szintén a digitális eszközök tanórákba integrálásán dolgozom. Nem ismeretlen számomra a kifordított osztályterem, a gamification, illetve a formális értékelések sem. Folyamatosan képzem magam webináriumi keretek között, illetve jelenléti képzéseken is részt szoktam venni. Legutoljára egy EPAM-os képzésen a Scratch programozással ismerkedtem meg, illetve volt lehetőségem arra is, hogy az EPAM szervezésében tartott workshopra a „gyerekeimet” is elvigyem.

Kicsit több mint másfél hónapja a digitális térbe költözött az oktatás. Milyen gondolataid voltak, amikor megtudtad, hogy onnantól online órákat kell tartanod, egészen más módszerekkel kell vezetned a diákjaidat?

Mindenképpen váratlanul ért az online, otthon tanulásra/ tanításra való átállás. Rögtön tanári csoportok szerveződtek a Facebook-on, és a kezdetektől beléptem ezekbe. Itt folyt egyfajta tapasztalatcsere és próbáltuk egymásban tartani a lelket, illetve tananyagokat is cseréltünk. Az iskolában pedig egy stáb készítette elő nekünk a virtuális iskolára való átállást. Abból a szempontból talán szerencsénk volt, hogy mi már három éve bevezettük az Office365-öt és azon belül a Teams-et, mint virtuális tantermet az oktatásba, így a diákok egy része és a tanárok is ismerték már ennek a működését. Azonban kidolgozott módszertana ennek az oktatásnak ebben a korosztályban nincs, így minden tanárnak magának kellett megtalálnia a megfelelő utat.

Mi volt a hirtelen fordulat után a tapasztalatod?

Az első és legfontosabb, hogy a szülő-diák-tanár hármas összefogjon, ugyanis ez a fajta oktatási forma csak akkor lesz sikeres. Az értékelési módszeremet a szummatívról inkább a formatív fejlesztőre tettem át, ez kap nálam nagyobb hangsúlyt. Bár nagyobb szabadságot kaptak a gyerekek, de sokkal nagyobb felelősséget is, így tanárként nagyon át kell gondolom, hogy milyen feladatokat adok és hogyan. Nincsenek a kezemben azok a non-verbális eszközök, amik a tanítási órákon igen és nem tudok ezekkel ráerősíteni egy-egy feladatra. Úgy vettem észre, hogy a differenciálás az online térben talán egy kicsit könnyebbé vált, viszont az ellenőrzés sokkal nehezebbé. Heti tervezésben dolgozom, egy hétre előre szoktam kiadni a gyerekeknek, hogy mivel fogunk foglalkozni. Van online óránk, ahol átbeszéljük az elméletet, illetve a különböző kérdéseket, amik bennük fölmerülnek, reflektálunk az előző órákra, beszámolunk arról, hogyan haladtak, illetve folyamatosan kérdezhetnek, az online felületen is. A játékosítás elveit vezettem be ezekre a tanórákra, ami azt jelenti, hogy pontrendszerben dolgozunk. Egy-egy periódusban a gyerekek pontokat gyűjtenek: pontot lehet szerezni az órán való részvételért, a leadott feladatokért, projektmunkáért, különböző kvízekben való részvételért, tesztekért. A periódus végén ezeket a pontokat beváltjuk osztályzatokra. Az online órákra mindig készítek közös kvízt a gyereknek, amit ott lejátszunk, és minden periódusba igyekszem berakni csoport munkát és készítek nekik „szabadulószobát” is. A tanári értékelés mellett fontosnak tartom a gyerekek önértékelésének fejlesztését is, úgyhogy minden óra végén kitöltenek egy rövid táblázatot arról, hogy mit végeztek azon a tanítási órán.

Milyen előnyeit látod annak, hogy digitálisan a többségnél sokkal előrébb jártál, volt előképzettséged?

A gyerekeknek a programok használatát már előtte megtanítottam, tehát az mindenképp előnyt jelentett, hogy mi még személyes kapcsolatban tanultuk meg a különböző programokat használni. Előnyt jelentett az is, hogy nem volt idegen a módszer, projektek során, illetve a Digitális Témaheteken, ugyanilyen munkaformában dolgoztunk, persze nyilván rövidebb ideig és kisebb téttel.

A srácok hogyan vették az akadályt?

Ők is nagy várakozással tekintettek az új munkaforma elé. Vannak köztük olyanok, akik teljesen kinyíltak ebben az online térben, sokkal könnyebben hallatják a hangjukat, mintha egy harminc fős offline osztályban tennék. Azt gondolom, hogy azoknak, akik tanulási nehézséggel küzdenek, szintén van ebben könnyebbség, hiszen nem frusztrálja őket az időfaktor, annyi időt fordíthatnak a tananyag elsajátítására, amennyit szükségesnek éreznek. De vannak olyanok, akik a normál működés során és most is próbálnak kibújni a feladat alól, de ez most nehezebb, hiszen sokkal nyomon követhetőbb a munkájuk, mint mondjuk a tanítási órán.

Mi a tapasztalatod a pedagógustársaid tekintetében? Nekik mi jelenti a legnagyobb kihívást?

Amikor belevágtunk az online otthonoktatásba, akkor mi az iskolával úgy kezdtünk bele, hogy volt egy közös értekezletünk, majd utána a munkaközösségek ültek össze. Megbeszéltük a tapasztalatainkat, illetve megpróbáltuk kitalálni, hogyan tudunk együtt dolgozni év végéig és azóta is folyamatosan támogatjuk egymást. Legalább annyi megkeresést kapok naponta a kollégáimtól, mint amennyit a diákoktól és próbálom őket folyamatosan segíteni. Általában technikai kérdésekkel szoktak megkeresni, de a technikai kérdések közt azért módszertaniak is felmerülnek.

Mi a legnagyobb sikerélményed az elmúlt időszakban?

Nagyon nagy sikerélményként éltem meg azt, hogy 100 százalékos a részvétel az óráimon és a gyerekek között nagyon sokan vannak, akik a kötelező feladatokon kívül még plusz feladatokat is beadnak.

Van-e olyan jó gyakorlat, amit ebből az időszakból átmentesz az offline térbe és ott is alkalmazni fogod, mert itt nagyon jól bevált?

A pontrendszert, a gamification elemeket mindenképp fogom alkalmazni a tanítási órákon is. Eddig is osztottam piros pontokat, de most azt láttam ezalatt a néhány hét alatt, hogy ez a pontrendszer sokkal jobban beválik. Van egy nagyon jó módszer arra is, hogyan lehet matematikából fogalmakat tanítani a gyerekeknek, ezt Udvarhelyiné Béres Irmától, a szegedi Tiszaparti Általános Iskola matematika tanárától tanultam. A lényege, hogy úgy tanítok fogalmat, hogy a definícióban kicserélek egy szót és a gyerekeknek többször végig kell olvasniuk a meghatározást, hogy megtalálják az oda nem illő szót. Például az alapfogalom az, hogy „a négyzet az a síkidom, aminek minden oldala és minden szöge egyenlő”. Azonban én ezt négyszer leírom úgy, hogy például „a négyzet az a síkidom, aminek minden oldala és minden szösze egyenlő” vagy „minden oldala és minden pösze egyenlő”. Így négyszer végig kell olvasni a szabályt, észrevenni, hogy melyik szó rossz benne és azzal, hogy a gyerek négyszer elolvassa, tulajdonképpen már meg is tanulja.

Említetted, hogy szülő, gyerek, tanár együttműködése szükséges, hogy az online oktatás tényleg sikeres legyen. Mit tanácsolnál a szülőknek, mégis, hogy tudnak a legjobban, leghatékonyabban segíteni a gyereküknek?

Azzal tudnak a legjobban segíteni a gyerekeknek, hogyha kialakítanak nekik egy napirendet, ezt be is tartatják, illetve bevonják őket az egyéb otthoni tevékenységekbe. Nyilván nagyon fontos az is, hogy rengeteget játszanak velük. Azt gondolom, hogy ebben az időszakban nagyon sok türelemmel és szeretettel kell fordulni a gyerekek felé. Osztályfőnöki órákat is szoktunk online tartani, ezek tulajdonképpen családi órák, a szülők is be szoktak kapcsolódni, ők is elmondják, ugyanúgy, ahogy a gyerekek, a tapasztalataikat, beszámolnak a nehézségeikről, örömökről, bánatokról.

Mi a tanácsod a gyerekeknek?

Az önmenedzselés ebben a korosztályban még nagyon nehezen megy, ezért azt javaslom nekik, hogy mindenképp tartsák a határidőket, mert különben ugyanúgy járnak, mint a felnőttek a való életben, ha elcsúszik egy határidő, akkor elcsúszik a következő is. Azt szoktam a diákjaimtól kérni, hogyha bármi miatt akadályoztatva vannak abban, hogy a heti feladatokat időben tudják teljesíteni, akkor mindenképp jelezzenek a tanárok felé! Jelezzék, hogy miből maradtak le, adjanak egy rövid magyarázatot rá, hogy mi volt ennek az oka, fogalmazzák meg, hogy várnak-e segítséget a tanártól és ha igen, akkor miben! Végül adjanak alternatívát arra, hogy mikor és milyen formában próbálják ezt az anyagot pótolni!

Hogyan oldod meg, hogy a napjaid olyan rendszerezettségben teljenek, mint amilyen esetleg akkor volt még, mikor reggel be kellett érned az iskolába és az órát a csengetés után kezdened?

Hamarabb ébredek, mint iskolaidőben, ugyanakkor próbáltam megtartani a reggeli rutinokat, a tusolást, kávézást, készülődést. Általában már hat órakor a gép előtt ülök és nézem, hogy éjszaka milyen üzeneteket kaptam. Meglepő módon hat órakor már élőben is érkeznek az első üzenetek, vannak gyerekek, akik már akkor felkelnek.  Utána egész nap azzal foglalkozom, hogy válaszolok a kérdésekre, a gyerekékre, a kollégákéra, a szülőkére, folyamatosan ellenőrzöm a visszaküldött anyagokat. Délután 6-ig szoktam nyitva tartani a digitális tanterem ajtaját, de utána is maradok a gép előtt és általában este 10-11 óráig készülök a következő periódusra.

Mi az, ami a nehezebb pillanatokban is tartja benned a lelket?

A pedagógusi munkámat is jellemzi a Boldogasszony Iskolanővérek fenntartásában működő intézményünk - és a rend alapítójának alapítójuk Boldog Gerhardinger Terézia anyának - jelmondata: „Mind azzal nevelünk, amik vagyunk”. Van még egy kedvenc idézetem, Szivák Judittól (az ELTE docense, a szerk.), amely megfogalmazza mindazt, amit ebben az időszakban átélünk: „A tanárnak az a feladata, hogy az élsportolók és a mozgáskorlátozottak vándorcsapatát ködben, úttalan utakon észak-déli irányba vezesse, úgy, hogy mindenki a legjobb hangulatban, lehetőleg egyszerre érkezzen meg három különböző célba.”.

 

 

 

 

 

A digitális oktatás elmúlt egy hónapjának tapasztalatai diákszemmel

Kiri-da Costa Sophia és Darvas Bendegúz első ránézésre két átlagos gimnazista. De elég csak kicsit beszélgetni velük, máris kiderül, hogy bár egymillió diáktársukhoz hasonlóan az ő életük is fenekestül felfordult,  mégis felnőtteket meghazudtoló érettséggel alakították át a napjaikat és váltottak digitális tanulásra.

 

 

Hogyan kerültetek kapcsolatba az EPAM-al?

99eb540d-60a3-46c7-81a2-f2e7bb2fd16a.jpegSophia: Még általános iskolában az osztályfőnök ajánlotta az első programot az EPAM-ban, ami az egy 10 hetes Scratch programozási kurzus volt. Itt ismerkedtem meg először ezzel a programozási nyelvvel azóta pedig több versenyen is részt vettem. Ilyen volt az eKids Hackaton és az EPAM és a Soroptimist által szervezett 8 alkalmas Scratch kurzus. Idén indult még két új foglalkozás, az egyik egy Phyton programozós, a másik szintén Scratch-es. Ezeknek a programoknak köszönhetően nagyon megszerettem csapatban dolgozni és nagy élmény volt az is, hogy egy projektet egészen a tervezéstől a bemutatásig végig tudunk vinni csapatban, a barátokkal együtt.

Bendegúz: Általános iskolában kezdtünk el az osztállyal EPAM versenyekre járni, itt Szegeden. Többször vettem részt Hackathonon, voltam országos versenyeken is. Nagyon érdekesek, szórakoztatóak voltak a témák és nagyon tetszett, hogy mindebben a barátaimmal együtt tudtam részt venni. Tanulságos volt mások munkáját látni, azt, hogy ők hogyan álltak egy-egy feladathoz. Ez inspirált és több új dolgot is kipróbáltam ennek köszönhetően. Az EPAM szegedi irodájában is jártam, motiváló volt élőben megismerni, hogyan működik egy ilyen közösség.

Mikor kiderült, hogy a következő időszakban otthonról kell majd hallgatni az órákat, egészen másképp folytatni a tanulást, senkinek nem volt erre kialakult rutinja. Ti hogyan fogadtátok a hírt, miként kezeltétek ezt az új helyzetet?

S: Úgy éreztem, eléggé magamra maradtam. Egyedül tanulok, nem tudok találkozni a barátaimmal sem, és igen, így azért sokkal nehezebb szerintem. Először nagyon féltem, hogyan tudom majd kezelni mindezt, mert ismerem magam és tudom, hogy nagyon nehezen vagyok motiválható, féltem attól, hogy nem lesz erőm tanulni, le fogok maradni az anyaggal. Végül mindennek ellenére már a harmadik napon annyira unatkoztam, hogy azon kaptam magam, hogy elkezdtem tanulni. Azóta is egészen jól haladok, sikerült felzárkóznom, szóval így az első várakozásaim ellenére ez egy igencsak pozitív fordulat volt. Az óráim többségét megtartják egyébként online, a történelem, fizika, angol, német, etika és az informatika is így zajlik. Ezeknek az óráknak a nagy része igazából konzultáció és megbeszélés, feltehetjük a kérdéseinket, ellenőrizzük a feladatokat. Ami nehéz, hogy egyszerre kapjuk meg az órai anyagokat és a házi feladatokat és számomra nagyon hiányzik a személyes kapcsolat a tanárokkal meg a diákokkal is. Ahogy az is, hogy reggel felkeljek, elkészüljek, elmenjek az iskolába és ott legyek, hogy becsengessenek és le kelljen ülni, figyelni, koncentrálni.

img_20190624_075441.jpgB: Az én első gondolatom az volt, hogy milyen jó, később kelhetünk, nem kell beülnünk unalmas órákra. Később azért már az is eszembe jutott, hogy én szeretem végighallgatni, ahogy egy tanár valamit elmagyaráz, én abból is tanulok, hogyha odafigyelek órán. Most ezt a részét itthon kevésbé kapjuk meg, inkább le kell ülni, el kell olvasni az anyagokat és ez például nekem nehézséget okozott. Többször előfordul, hogy elkalandozok, hogy mégsem ezt szeretném most csinálni, inkább elmegyek kicsit tévézni, vagy valami mást csinálni. Ez nehéz, itthon sokkal több a zavaró körülmény.

S: És a zavaró körülmények közül az első és legfontosabb nyilván a telefon. Megállni, hogy amikor a tanár éppen az atom modelleket magyarázza a számítógépemen, akkor ne nyissam meg az Instagramot, ne beszélgessek közben senkivel. Nehéz az is, hogy a család is itthon van, van egy kistestvérem, akire mindig akkor jön rá a játszhatnék, amikor épp órám van. Nem könnyű neki elmagyarázni, hogy ilyenkor muszáj, hogy csönd legyen, hogy nem hangoskodhat, majd csak utána játszom vele. A leghatásosabb szerintem ilyenkor, ha nincs is a szobában a telefonom, mert különben túl nagy a kísértés.

Milyen platformokat használtok a tanuláshoz?

B: A Google Class, amit leggyakrabban alkalmaznak a tanáraink, ebben minden tanárnak külön tantermei vannak, így szeparálni lehet az egyes órákat. Emellett a Krétában elküldik a házi feladatokat, leckéket, vagy azt, hogy éppen hol tartanak órát. A beszélgetésekhez a Zoom-ot szoktuk használni leginkább, de egy-két tanár a Discord-ot is kipróbálta velünk. Ezeknek a platformoknak a kapcsán több új ötletem is támadt, hogy milyen programokat lehetne írni, ami megkönnyíti esetleg a tanulást. Ilyen például, hogyan lehetne átalakítani az értesítéseket, hogy mindenki jobban átlássa a leadandók, feladatok sorát.

S: Az órákat a tanárok a Zoom-on tartják meg, ami szerintem egy elég jó program, legalábbis én semmi negatívat nem tudnék mondani róla. A feladatokat a School Space-en teszik közzé a tanárok a tananyagokkal együtt, innen tudjuk őket letölteni, az elkészült feladatokat pedig feltölteni. A Mozaik elérhetővé tette online is a tankönyveit, azokat is használjuk, főleg matekból, nyelvekből pedig a Quizlet-et.

Hogyan telik egy napotok?

B: Próbáltam kialakítani egy napi rutint, minden reggel felkelés után leülök és igyekszem összeszedni, hogy aznap milyen óráim lesznek, mire kell számítani, miből kell beadandót leadni. Beütemezem a szüneteket, az ebédszünetet, emellett a mozgást is fontosnak tartom, így mindig arra is szánok időt. Ha reggel nagyjából összeáll a napirendem, akkor attól próbálok nem eltérni.

S: Általában próbálok 7.00 és 8.00 között felkelni, utána megreggelizek, mert ez is egy nagyon fontos támpont számomra, próbálom ezt minden nap betartani, hogy mégse boruljon fel azért teljesen minden. Előző nap általában szoktam írni egy kis listát, hogy mit kell másnap megcsinálnom, mi az, amit érdemes lenne tanulnom, ezeket szépen elkezdem. Nem mindig sikerül befejeznem, és nem mindig egyszerre egy dolgot csinálok sajnos, ezen még dolgoznom kell, de ha ezekkel kész vagyok, akkor jöhet az ebéd, egy kicsit tudok a tesómmal is játszani, pihenni egy kicsit. Utána délután folytatom, de igyekszem mindig úgy, hogy 5 óra után már ne kelljen tanulással foglalkoznom. Aztán jön a vacsora szép lassan, kis családi program, szoktunk társasozni a testvéremmel, utána megnézek egy sorozatot, vagy mostanában újra elkezdtem olvasni.  A nap végén aztán próbálok legkésőbb 10 órakor elmenni aludni.

img_5311.JPG

Van-e olyan bevált gyakorlat, amit másnak is ajánlani tudtok annak érdekében, hogy ne csússzon szét a nap?

B: Mi diákok hajlamosak vagyunk elaludni. Tényleg keljünk fel suliidőben és az első az, hogy legyen egy terv, hogy tényleg melyik órára kell felkészülni. Mert itthon jobban oda kell erre figyelni.

S: Szerintem a legfontosabb egy napi rutint kialakítani, hogy az élet ne boruljon fel teljesen. Ami még szerintem elsődleges, hogy fel kell öltözni, ha nem is farmerba és ingbe, de legalább szabadidőbe, hogy ne pizsamában legyünk egész nap; ez nálam teljesen bevált. Tehát hogy nem engedjük el magunkat. A másik szerintem az, hogy találni kell egy olyan helyet, ahol tényleg csak tanulunk. Lehetőleg ne az ágyban tanuljunk, hanem egy külön asztalnál, külön szobában, ha van, hogy az agyunk is kicsit ráálljon arra, hogy ott tanulni, dolgozni kell, az ágyban pedig aludni és pihenni. Nagyon fontos szerintem még a mozgás. Ez most korlátozva van kicsit ebben az időszakban, de meg kell próbálni friss levegőn lenni, ha mást nem, legalább az erkélyre kiülni és olvasni egyet. Vagy rengeteg online edzésterv van, azt is lehet itthon csinálni. Szerintem ezek nagyon fontosak és ami még elengedhetetlen, az a telefon használatának a korlátozása, mert arra meg „rá lehet függni”, hogyha valaki nem figyel rá oda.

img_0058.jpeg

Jelent-e számotokra előnyt, hogy korábban részt vettetek már digitális képzéseken? Ha majd újra visszatér az élet némileg a régi kerékvágásba, merre veszitek a későbbiekben az irányt?

B: Azt vettem észre, hogy diáktársaimhoz képest sokkal jobban tudtam kezelni a felületeket, láttam, hogy többen nem tudták, hogy mi lehet a probléma, mondjuk amikor nem volt hang, vagy kép az eszközükön. Előny az is, hogy nekem a programozás miatt van saját gépem, így, ha a kistesómmal egyszerre van óránk, meg tudjuk oldani ezeket, mert két gépünk van.

S: Ami mindenképp előny szerintem, hogy a felületek ismerősek már. Tehát, ha nem is ugyanazt használtuk eddig, hasonlót biztosan. Sokkal könnyebb rajta eligazodni és megérteni, átlátni, hogyan is működik.

Ha majd újra visszatér az élet a megszokott mederbe, merre veszitek a későbbiekben az irányt?

B: Az informatika központi szerepet játszik az életemben, nagyon érdekel a programozás, de ugyanígy a sport is, az edzések, esetleg edzéseket tartani majd másoknak. Fontos számomra a spanyol nyelv, így mindezek miatt együtt csábítóan hangzik nekem a külföldi tanulás.

S: Hosszú távra kitűzött céljaim még nem nagyon vannak, sok minden érdekel, de most inkább csak a közel jövőre tervezek. Így, hogy több időm lett, elkezdek készülni a nyelvvizsgákra kicsit szorgalmasabban és szeretnék még részt venni az EPAM-os programokon, bízom benne, hogy utólag is meg lesznek tartva, mert ezeket nagyon szeretem.

 

 

Új sorozatunk: EPAM Galéria - EPAMosok, a kamera mögött

Az elmúlt hetekben új sorozatot indítottunk, melyben amatőr fotós kollégáink képeit mutatjuk be hétről-hétre, szerdánként a Facebookon. Összefoglalónkban most Manghes Bhagat, Karajkó Gábor és Medgyesi Kornél,  képeit lapozgathatjátok, további képekért szerdánként figyeljétek az EPAM Hungary, EPAM Szeged és EPAM Debrecen oldalainkat!

Manghes Bhagat

I'm Mangesh Bhagat, an IT business analyst at EPAM Hungary by profession and artist by heart. Taking landscape photos is my way to disconnect myself from the busy corporate world.
I was always fascinated by landscapes, seascapes when I was a child. 
My passion for photography started when I moved to Edinburgh, Scotland in 2015. I fell in love with the city and started taking cityscapes and night-scapes. Also I got various opportunities to travel to Europe and take beautiful photos. Hope you like my work. 

 Kattints a képre a galéria megnyitásához!

Karajkó Gábor

Karajkó Gábor vagyok, több mint 5 és fél éve dolgozom az EPAM szegedi irodájában, jelenleg Senior Software Engineer pozícióban. Középiskolás korom óta érdekelt a képalkotás, a kép manipulálás, de révén, hogy a rajzoláshoz és festéshez nincs kézügyességem, elkezdtem nyitni a fotózás felé. Néhány évvel ezelőtt vásároltam meg az első tükörreflexes fényképezőgépmet, és az a csodálatos ebben a hobbiban, hogy még mindig tud újat mutatni, mindig lehet tanulni. Szeretem, hogy ebben a tevékenységben találkozik két olyan dolog ami megtalálható a mindennapjaimban, de mégis más: a kreativitás és a technika.Témákat tekintve, nem igazán válogatok, szeretek kipróbálni új dolgokat, de a legjobban a makró és portré fotózás áll hozzám közel. Az utóbbiban szerencsére feleségem támogat és szívesen modellt áll. 

 Kattints a képre a galéria megnyitásához!

Medgyesi Kornél 

I am working with EPAM for 6 years now as a software testing engineer and I started taking pictures for 5 years - I mean - with more serious gear. I evolved and experienced a lot meantime, and I always learning post processing techniques in an autodidact way via YouTube. As you can see from my gallery, I love landscape and cityscape photography, however, I would like to learn Portraiture category to extended my knowledge. Therefore, meantime I started a photographer school which will take 8 months, but after that I can willing photography sessions within Portraiture area legally.

 Kattints a képre a galéria megnyitásához!

 

„Az emberekre vagyok a legbüszkébb.”

Szikszai László, a debreceni EPAM Lead Software Test Automation Engineer-e négy éve vágott bele az Idea Pool közösség létrehozásába. Sok-sok tapasztalattal és mára jó pár sikertörténettel gazdagabban mesélt most arról, miért kezdett bele a közösségépítésbe, hogyan működnek most és milyen tervekkel folytatják akár új utakon is a munkát - ami számukra inkább kikapcsolódás.

20180831_170458.jpg

Milyen karrierutat jártál végig addig, amíg a jelenlegi EPAM-os pozíciódig eljutottál?

Kalandos út volt. Az informatikával még középiskolában kezdtem el ismerkedni és szerencsés voltam, mert támogató közeg vett körül, bátorítottak, szakkörökön vehettem részt. Később a Debreceni Egyetemen programtervező informatikusként végeztem és már az egyetem mellett is dolgoztam, saját vállalkozásom volt, pénzügyekkel, rendezvényszervezéssel és marketinggel egyaránt foglalkoztam. Örülök neki, hogy volt egy olyan állomás az életemben, mikor az IT-ból kitekinthettem, mert ez segített jobbá válni a munkámban. Ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött kerültem tehát az EPAM-hoz öt és fél évvel ezelőtt, akkor még UI fejlesztőként. Ennek révén ismerkedtem meg a teszteléssel, teszt automatizálással és körülbelül egy év után váltottam is erre a területre. Megtaláltam a számításomat és szép utat járhattam be mostanáig.

Miért jelentkeztél az EPAM-hoz azt követően, hogy elég sok mindent kipróbáltál korábban?

Szerettem volna egy professzionális munkakörnyezetet és munkát az eredeti szakmámban, olyan helyet, ahol megbecsülnek. Ezeket az EPAM-ban megtaláltam.

Ahogyan megtaláltad az EPAM-ban azt a közösséget is, ami egy egészen új fejlődési lehetőséget biztosít mind neked, mind azoknak, akik részt vesznek benne. Ez az Idea Pool. Mivel foglalkoztatok, hogyan definiálnád ezt a kezdeményezést?

Négy éve kezdtük az Idea Pool-t azért, hogy segítsünk a debreceni kollégáknak az önfejlesztésben. A cél egyfelől a készségfejlesztés, legyen szó akár prezentációs technikákról, akár szakmai kérdésekről, másrészt olyan témákat dolgozhatunk fel, amelyek érdekelnek minket, amikbe szívesen beleássuk magunkat a munkán kívül is.

Volt-e olyan példa előttetek, amelynek alapján az Idea Pool működését megszerveztétek?

Alulról szerveződtünk, összejöttünk páran, szóval tulajdonképpen „magától” alakult. A folyamatainkat a Scrum-ra,  egy szoftverfejlesztési keretrendszerre alapozzuk és ugyanúgy használjuk, ahogyan a projekteken is, ezáltal még több tapasztalatot gyűjtünk. Az ötletek viszont bárhonnan jöhetnek, sokszor például más kollégák előadásai adnak ihletet, de tulajdonképpen bárki javasolhat témát. Az irodában van egy külön erre a célra rendszeresített táblánk, aki arra jár, felírhatja a javaslatát, mi pedig azon dolgozunk, hogy meg is valósuljon. Főképp, ha olyan témáról van szó, ami korábban is többször felmerült, mutatkozik iránta érdeklődés és persze ha akad olyan előadó, aki jártas az adott területen.

Hányan vagytok aktív tagjai az Idea Poolnak?

Van egy kemény mag, de ezen kívül is sokan aktívak. Két kollégám a közösség menedzserei, én pedig a vezetője vagyok. Kb. 10 aktív előadónk van, a résztvevő közönség pedig változik. Előfordult, hogy egy-egy demónkra 30-an is eljöttek és pillanatok alatt fogyott el a pizza, amit rendeltünk. :)

Milyen indíttatásból hoztad létre ezt a közösséget négy évvel ezelőtt?

Prózai oka van, régen tanárnak készültem és a mai napig megmaradt a késztetésem, hogy másoknak átadjam a tudásomat. Szívesen szánok arra időt, hogy segítsek a kollégáknak, hogy fejlődhessenek és úgy láttam, hogy az Idea Pool nagyon hatékony eszköz ehhez. Mindemellett jó kikapcsolódást jelent szerintem minden résztvevőnek, így nekem is.

Hogyan, milyen keretek közt zajlanak az aktivitások?

A demóinkat 2-3 kolléga készíti elő, havonta egyszer tartunk un. sprinteket, amikor kiválasztjuk az adott előadót és a témákat. Ez többnyire online zajlik és az előadásainkat is streameljük. Most teljes online működésre igyekszünk időszakosan átállni, év elején már kipróbáltunk ilyen módon egy webinár sorozatot is. Emellett jelenleg három új formátummal kísérletezünk, ezeket azonban még nem árulom el.

Milyen érdekességek, kiemelkedő események voltak az elmúlt években?

Mindenképp kiemelkedik az események sorából a Hardware Expo (kapcsolódó interjúnk itt olvasható). Mivel nagyon sok kolléga foglalkozik otthon a szabadidejében elektronikával, ezeket mutattuk be ezen az rendezvényen, szerencsére nagy sikerrel.

Mik a terveitek a következő időszakra?

Mindenképpen szeretnénk egy új, kreatív formával előrukkolni, ami lényegében egy animált videó elkészítését jelentené, mely egy-egy konkrét kérdést válaszolna meg kicsit részletesebben, ezáltal jobban teret engedve a szerző kreativitásának. Még tavaly együttműködésbe kezdtünk külföldi csoportokkal, egy afféle „cross community workshop” keretében, ezt szeretnénk folytatni a jövőben is, hiszen így még több embert tudnánk bevonni a közösségünkbe.

Te, mint az IP vezetője, ötletgazdája, mire vagy a legbüszkébb?

Egy kollégám azért csatlakozott az Idea Pool-hoz, hogy fejlessze az előadói készségeit. Két évvel később az egyetemi szakmai napokon hallottam előadni és leesett az állam, olyan hatalmasat fejlődött. Szóval egyértelmű,  hogy az emberekre, a közösségünk tagjaira vagyok a legbüszkébb.

1554910053160.JPEG