Egy tech cég kulisszatitkai

Az 1000 EUR-s hamburger helyett - 3 dolog, amit Te is megtehetsz a fenntartható jövőnkért.

2020. augusztus 13. - Kárpáti Judit

Fazekas Dóra, a Cambridge Econometrics angol kutató, tanácsadó cég budapesti irodáját vezeti, szakterülete a környezetgazdaságtan. Az EPAM által fejlesztett ökológiai lábnyom kalkulátor és az ehhez kapcsolódó, nemrég elindított zöld kampány apropóján beszélgettünk vele arról, mit tehet az egyén a fenntarthatóságért és mik azok az alapok, amit mindenkinek tudnia kell, ha felelősen gondolkozik a témáról.

180905_df_300x.jpgMiként indult a karriered, a téma iránti, az átlagnál nagyobb érzékenységed?

„A természet szeretete mindig is jelen volt az életemben, gyerekkorom óta, a környezetgazdaságtan témával aztán egyetem után egy PhD keretein belül kezdtem el foglalkozni és azóta is ezen a területen dolgozom. Amikor PHD-ztem az emisszió kereskedelmi rendszer nagyon új téma volt és azért választottam, mert azt gondoltam, minél újabb egy téma, annál könnyebben lehet kutatni és esetleg még újat is hozzátenni. Ez egyébként az Európai Unión belül egy olyan kereskedelmi rendszer, amiben kibocsátási egységekkel kereskedhetnek cégek vagy akár államok is egymás között. Először egy, a jelenlegi cégemhez hasonló, másik klímakutatással, illetve annak közgazdasági hatásaival foglalkozó kutatócégnél kezdtem el dolgozni, Angliában, Cambridge-ben. Bár időközben családi okok miatt hazaköltöztünk, továbbra is angol cégnek dolgoztam, csak már itthonról. Innen jött aztán a Cambridge Econometrics magyar leányvállalatának ötlete is. Kis hazai csapatunk tanácsadói tevékenysége a fenntarthatóság három pillérét fedi le. Ezek a gazdasági vonatkozások, a társadalmi vonatkozások és a környezeti vonatkozások, mindezeknek a témáknak mi a gazdasági, valamint a munkaerőpiacra gyakorolt hatásait vizsgáljuk, illetve azt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása hogyan alakul."

Az EPAM rendszeresen, de ezúttal külön kampányban foglalkozik is fenntarthatósággal. Szerinted mi a jelentősége annak, hogy a cégek is elkezdenek foglalkozni azzal, hogy a munkatársaikat edukálják ezen a téren?

„Az EPAM-os kampány most egy szén-dioxid lábnyom számító kezdeményezést indított el, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy mindenki megmérheti, hogy jelenleg mennyi az ő személyes szén-dioxid kibocsátása. A szén-dioxid egy olyan üvegházhatású gáz, aminek a légkörben egyre növekszik a koncentrációja és ez okozza a globális felmelegedést, illetve a klímaváltozást is. Ez utóbbi annyiban más, mint a felmelegedés, hogy extrém időjárási jelenségekkel is jár. A kampány azért fontos, mert tudatosítja a munkavállalókban azt, hogy miért kell ezzel foglalkozni, mit jelent az, hogy klímaváltozás, ő maguk mit tesznek ehhez hozzá, illetve mit tehetnek azért, hogy kevésbé terheljék a környezetüket és kevésbé járuljanak hozzá az ilyen üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez.”

Mi befolyásolja leginkább az ökológiai lábnyomunkat?

„Legjelentősebb hatása annak van, hogy mennyit repül az ember. A nagy tengerentúli utak teszik ki a magánemberek szén-dioxid lábnyomának a legnagyobb részét. Második a sorban a húsfogyasztás, ezt pedig a fogyasztás mennyisége követi, azaz, hogy mennyit vásárolunk. Ez a három dolog tehát, aminek mérséklésével egyénként is sokat tehetünk a fenntarthatóságért.”

Ha már a fenntarthatóság szót említed, sokan talán nem is vagyunk teljesen tisztában azokkal a fogalmakkal, amelyeket e témában olyan sokat hallunk. Melyek a leggyakoribb tévedések, tisztázatlan fogalmak?

„Külön kell választani a klímaváltozás témakörét és tágabb értelemben a környezetszennyezést. Bár nagyon fontos lépés, hogy elkezdték betiltani az egyszerhasználatos műanyagokat, azonban ennek nincs köze a klímaváltozáshoz. A klímaváltozást az emberi felhasználásból eredő üvegházhatású gázok emelkedő kibocsátása okozza, bár sokáig vitatták, hogy mennyire van összefüggésben az emberi tevékenységgel, vagy mindez csak egyszerűen a Föld kílmájának ciklikus változása. Az üvegházhatású gázok koncentrációját a levegőben mérik és ezáltal határozzák meg, hogy a levegő egymillió részecskéjében mennyi az üvegházhatású gázok aránya. Ez pedig sajnos növekvő trendet mutat. Sokat hallunk a párizsi klímaegyezményról: ez az ENSZ klímaegyezménye, melyben kormányok határoznak meg célkitűzéseket, illetve, azt, hogyan, milyen eszközökkel, intézkedésekkel érhetők el ezek a célok. A megállapodás Párizsban, 2015-ben született és azt célozta meg, hogy az iparosodási forradalmi átlag hőmérséklethez képest ne emelkedjen 2100-ra 2 Celsius foknál többet a globális átlaghőmérséklet. Ezt követően jelent meg a klímaváltozás tudományos testületének, az IPCC-nek, azaz nem politikusoknak, hanem tudósoknak az ajánlása, miszerint nem elég a 2 Celsius fok, 1, 5 Celsius foktól lenne élhetőbb a világ. Nagyon fontos megjegyezni, hogy 2 és 1,5 Celsius fok nem tűnik soknak, ám ez egy átlag hőmérséklet, éppen, hogy az extremitások, a szélsőségek fognak felerősödni, vagy már erősödnek is. Extrém hidegek és melegek, forró nyarak lesznek, a csapadék eloszlása is jelentősen változik, illetve egyre gyakoribbá válnak a nagyon sok szélsőséges időjárási jelenségek."

Hogyan lehet ezeket a számokat, előrejelzéseket egy kicsit közelebb hozni az emberekhez? Hogy a magukénak érezzék és belevágjanak, változtassanak?

„Nagyon nehéz a meglévő szokásokat megváltoztatni, ugyanakkor azt látom, hogy a fogyasztók egyre tudatosabbak. A fiatalok talán még inkább, én emiatt vagyok nagyon bizakodó és optimista. Hogy a mi gyerekeink generációja már egy sokkal tudatosabb életet kezd. De ahhoz, hogy ezt a magatartásváltozást elősegítsük mindenképpen felülről jövő szabályozásra és intézkedésekre van szükség. Amíg ennyire olcsó fapados járatokkal repülni, addig nincs meg az ösztönzés az emberek számára, hogy kevesebbet repüljenek. A húsállat tenyésztésének sokkal nagyobb a környezeti terhelése, mint a növénytermesztésnek, sokkal nagyobb terület kell hozzá, illetve sokkal több vizet használ fel. Egyes számítások szerint egy hamburgernek 1000 eurónak kellene lennie ahhoz, hogy kevesebbet fogyasszunk belőle. Itt persze bejön a képbe ismét, hogy a már meglévő társadalmi különbségeket ez még jobban fel fogja erősíteni, hiszen lesznek rétegek, akik megengedhetik maguknak, hogy saját repülőgéppel utazzanak és bármennyi 1000 eurós hamburgert egyenek, míg a nagy többség pedig nem fog ezekhez hozzájutni.”

Ez a szakmád és gyakorlatilag ezzel foglalkozol nap, mint nap. A saját életedben te, hogyan valósítod meg ezeket a dolgokat?

„Persze, én is bajlódom vele és nem tudok mindent megvalósítani, de mostanában jöttem rá, hogy sokat tehetek azzal is, ha megpróbálok jól válaszolni a barátaim, ismerősem kérdéseire, melyek egyre gyakoribbak, ahogyan ez a téma is egyre többször kerül elő. Egyfajta küldetés lehet ez, melyben segítek, hogyan tudnak ők is hozzájárulni a változáshoz. Emellett hosszú távon szeretnék elektromos autót a családnak, a meglévő helyett, a gyerekeim sokkal tudatosabbak, átadom nekik, amit lehet, a vírushelyzet pedig például abban segített, hogy kiderült, a munkám jóval kevesebb repüléssel, utazással is megoldható.”

Ha csak egyetlen dolgot emelhetsz ki, mi lenne az, ami számodra ebben a témában kiemelten fontos?

„Hatást elérni. Mindig olyan munkát szerettem volna, aminek látom értelmét és ezt sikerült megvalósítanom. Azzal, amit nap, mint nap csinálunk, hatással vagyunk, akár a politikai döntéshozókra, akár a cégek döntéshozóira. Most van egy olyan új projekt, melynek az a témája, hogy a pénzügyi szektort hogyan érinti a klímaváltozás. Ez teljesen új terület, nekem is és a cégünknek is és nagyon érdekes, hogy bankokkal, pénzügyintézetekkel, magán nyugdíj pénztáraknak számítjuk ki, hogy a már meglévő portfolióikat hogyan fogja egy felmelegedési forgatókönyv érinteni. Mik azok az eszközök, amikbe már nem lesz érdemes befektetni, ha nem csinálunk semmit és tényleg nagyon erős felmelegedés következik be. Vagy pedig feltételezzük azt, hogy sokkal többet teszünk annál, mint amit eddig tettünk és elérjük a 1,5 vagy 2 Celsius fokos kitűzött hőmérsékletemelkedési célt. Kiszámoljuk ezeket a lehetőségeket, ezáltal tudatosabbá válnak a pénzügyi fedezetek. Nekem ez nagyon erős küldetésem."

Fazekas Dórával készült podcast beszélgetést itt hallgathatod meg. Ha kíváncsi vagy mekkora az ökológiai lábnyomod, megtudhatod az EPAM Carbon Footprint Calculator segítségével.

 

A (munkahelyi) boldogság nyomában

A „dolgozói elkötelezettség” nem új keletű kifejezés, az ezredforduló óta pedig olyannyira népszerű lett, hogy talán már közhellyé is vált. Egyre nagyobb a verseny a legjobb munkaerőért, így a cégek számára is egyre fontosabb a munkavállalók érzelmi kötődése a céghez. A kötődés azonban nem a maradási hajlandóságot jelenti, pontosabban nem csupán azt. De akkor mit kell tenni, hogy az emberek szeressék a munkahelyüket?

epam_2.jpg

Dacára, hogy a köznyelvben gyakran a hűséggel, elégedettséggel, motiváltsággal azonosítják, a „munkavállalói elkötelezettség” nem azonos mindezzel. Ha valaki egy adott cégnél marad, nem jelenti azt, hogy elkötelezett is, a hűség nem jelenti, hogy az elvárton felül is teljesít – de akkor miről is van szó? Nincs általánosan elfogadott definíció, a munkahelyi elkötelezettség az egyén és a szervezet között kialakult kapcsolat, jó esetben  egyfajta pozitív érzés: az elégedettség és a munka, munkahely, iránti lelkesedés közös eredménye. Az ún. szociális csere elmélete szerint az elkötelezettség egyfajta viszonzásként fogható fel, csak úgy, mint az emberi kapcsolatokban: ha többet fektetünk egy kapcsolatba, többet is nyerünk vele vissza.

És hogy miért is fontos ez a téma? Az elkötelezett munkavállalók és - mivel ez egy kétirányú utca - a munkavállalóik irányába elkötelezett szervezetek, az elvártnál jobban teljesítenek. Tehát összességében ez a fajta kötődés a hűség, elégedettség, motiváltság együtt, megfűszerezve egyfajta munkahelyi büszkeséggel.

 A boldogság nyomában

dsc_0273_3.JPG „Sok ember számára a karrier adja a siker egyik fontos forrását és, hogyha valaki napi 8 órát dolgozik egy olyan pozícióban, ahol nem érzi igazán jól magát, akkor az egy demoralizáló és depresszív állapot lehet. Viszont, ha valaki szereti és jól csinálja azt, amit csinál, akkor el tud repülni ez a 8 óra. Nagyon nem mindegy, hogy milyen hangulatban telik ez az idő, hiszen életünknek egy tényleg jelentős részét, bár most online, a munkahelyünkön töltjük.”

 „A munkatársak attitűdjét és tapasztalatait igyekszem megismerni, feltárni és adatvizualizációs technikákkal bemutatni, hogy mindezek alapján megalapozott HR döntéseket hozhasson az EPAM vezetése.” - mondja Bánky Beáta People Experience Manager, aki másfél éve tölti be ezt a - a cég életében tulajdonképpen új - pozíciót.

colleagues.png

A téma fontosságát az is jól illusztrálja, hogy haladó gondolkodású cégeknél kifejezetten erre a feladatra vesznek fel, komoly szakmai múlttal rendelkező szakembereket. Bea politikai újságírói, tanácsadói és elemzői múlttal és sok év tapasztalattal váltott és saját bevallása szerint jelenlegi munkájában mindent megtalált, amit korábban is szeretett, csak akkoriban nem egy munkakörben. „Ez a munka folyamatosan kihívások elé állít, sosem válik rutinná. Folyamatos a tanulás és rengeteg akár a jövőben megvalósuló lehetőséget rejt magában az egész terület. Van tehát munka bőven, amit érdemes elvégezni azért, hogy az emberek minél elégedettebbek legyenek, ez egy igazán jó cél számomra.”

Adatok, sztorik, szenvedély

professional.pngAz adatgyűjtés, kutatás egyik platformja a Peakon, melyet az EPAM-nál Bea csapata is használ. Fényévnyi távolságra van ez már attól, amikor a személyzetis hatalmas stóc papírral járta körbe az irodát és a kávészünet végén mindenki asztalán ott feküdt a kötelező, szigorúan névtelennek mondott kitöltőív. Ezen a felületen keresztül rendszeresen folytatható a kutatás, az eredmények összehasonlíthatóak iparági átlagokkal, ráadásul teljesen anonim. Azonban hiába az adatgyűjtés, a kitöltés, ha nincs, aki elemezze, összehasonlítsa a rengeteg adatot, és szöveges információt. A szabadszavas válaszok száma mára már százezer felett van, és amely önmagában értékes információs bánya. „A munkának ez a része azzal jár, hogy rengeteg kommentet kell átfésülni és felfedezni, bennük a közös pontokat. Az adatokból szűröm ki a lényeget, megkeresem a legszemléletesebb vizuális eszközöket, ami egy másodperc alatt megmutatja, hogy mi bontakozik ki az adatokból. Például a kommentekből kirajzolódó szófelhők egyértelműen megmutatják, hogy mi a fontos a kollégáknak és ez egyúttal ki is rajzolja a cégkultúrát. Valójában az újságírás is ilyen, történetek bontakoznak ki és én mutatom be őket úgy, hogy mások is megértsék. Nekem ez a szenvedélyem.”– mutatja be Bea a munkája lényegét.

Mindenki másképp szereti 

freedom.pngAz EPAM több, mint 37000 dolgozót számlál, 30+ különböző országban és bár egy cég, ugyanazokkal a célokkal, mégis hatalmas különbségek vannak az egyes irodák között. „Másként tekintenek a cégre és a munkájukra a húsz fős svéd irodában, amely leginkább egy baráti társaságra hasonlít és másként egy olyan nagy, 1700 fős lokáción, mint Magyarország. De még a budapesti, debreceni és szegedi irodák közt is jelentős különbség van, így egészen mások a történetek is, melyek egy-egy kutatás során kibontakoznak.

Még egy lényeges aspektus: nem csak a meglévő kollégáink boldogságfaktorainak ismerete fontos, hanem hogy ezeket megmutatva a külvilágnak, a leendő EPAMosokat is be tudjuk vonzani a céghez. Így a hívószó nem csak üres marketingszlogen lesz, hanem olyan üzenet, ami „gyakorló” EPAMosoktól jön. Így végül, amikor csatlakoznak a céghez, azt fogják érezni, hogy valóban azt kapták, amire „feliratkoztak”."

 

Forrás: Harter és társai, 2002, Truss és társai, 2006, Armstrong - Taylor, 2014, Saks, 2006, Koncz, 2013

 

„Nem kell hozzá erős gép, nem kell hozzá pénz, csak szorgalom és sok gyakorlás.”

Urbán Gábor pszichológus és amatőr játékfejlesztő. A pszichológiát ma már tanítja is, pszichológusoknak mutatja be, milyen folyamatokon keresztül motiválják a videójátékok a játékosokat és milyen hatással lehetnek az egyénre, vagy a társadalomra.  Az EPAM támogatásával nemrég zajlott le az első általa szervezett game jam. Mi másról beszélgettünk volna, mint a mostani eseményről és a játékfejlesztésről.

ug_2.JPGA videójátékok a te életedbe, úgy tűnik, tényleg teljesen beépültek. Hogyan alakult ez így?

Tényleg sok dolog köt a videójátékokhoz. Ötéves korom óta játszom, szerintem ebből soha nem növünk ki igazán. Az elmúlt évtizedben számos játékosoknak szóló rendezvény szervezésében segítettem, mint a PlayIT vagy PixelCon rendezvénysorozat, ami John Romero-t, a Doom tervezőjét is Budapestre hívta. Öt évig a legnagyobb magyar Nintendo közösség adminja voltam és jártam országos találkozókra is. Streamelek videójátékokat és nagyon sokat olvasok a játék tudományos megközelítéseiről és a játékfejlesztésről. A fejlesztést otthon kezdtem el tanulni, de rájöttem, hogy kell valaki, aki megmutatja az alapokat, mert az online tanfolyamok csak egy adott problémára tanítanak megoldásokat, szerintem nem magyarázzák el jól, milyen helyzetekben kell az adott technikákra támaszkodni. Másfél éve a Planet Taxi játékfejlesztő képzőben kezdtem tanulni és ez elég önbizalmat adott ahhoz, hogy game jam-ekre kezdjek járni. A jövőben szeretnék játékfejlesztéssel foglalkozni és így addig kisebb projekteken gyakorlok.

Mi az a Game Jam?

A szó a game (játék) és a jam (session) az örömzenélés szavakra utal, ezen szavak kombinációjával keletkezett. Az örömzenék általában gyorsan megbeszélt akkordok, ritmusok segítségével, vagy ismert dallamokból indulnak ki, és improvizatívak. A game jam is hasonló műfaj, olyan találkozó, ahol a résztvevők közösen játékot terveznek és készítenek rövid idő (24-72 óra) alatt. A rövid időtartam célja, hogy ösztönözze a kreatív gondolkodást, amelynek eredményeként ugyan nem kiforrott és végleges de nagyon is innovatív játékok jönnek létre. A résztvevők általában programozók, játéktervezők, grafikusok, szövegírók. Elsősorban számítógépes játékokat szoktak ilyenkor fejleszteni, de előfordul, hogy táblajátékokkal társasjátékokkal vagy kártyajátékokkal is kísérleteznek ebben a formátumban.

Gyerekként honnan indult ez az érdeklődés és miként jutott el a mai szintig?

Már óvodás koromban társasjátékokat rajzoltam, később pedig kerestem a helyem, jártam olyan rendezvényekre, amik eredetileg játékfejlesztőknek szóltak, így, mivel már mindent csináltam a videójátékokkal kapcsolatban, csak konkrétan még videójátékot nem, adódott az ötlet, hogy ezzel is elkezdjek foglalkozni.

Mi volt az első játék, amit fejlesztettél?

A Planet Taxi játékfejlesztő képzőben voltak kisebb projektjeim, az első game jam játékomat is velük együtt csináltam, ez egy tower defense játék volt.

Honnan jött az ötlet, hogy saját game jam-et szervezz?

Magyarországon nagyon ritkán van lehetőség game jam-en részt venni és szerettem volna, ha gyakrabban adódik erre alkalom, úgyhogy nem titkoltan ez egy olyan esemény, ami azért született, hogy sűrűbb legyen a naptár és többet lehessen gyakorolni. Ha valaki a játékiparban szeretne elhelyezkedni, akkor nagyon fontos, hogy gyorsan és másokkal együttműködve találjon bizonyos megoldásokat. A game jam pontosan erre tanít meg: van egy csapatunk, természetesen dolgozhatunk egyénileg is, de általában közösen kell megvalósítanunk egy adott projektet. A játékfejlesztő cégek nagyon sokszor game jam-en fejlesztett játék beküldését kérik, hogyha valaki állásra jelentkezik.

Hogyan alakult a karantén helyzet miatt online szervezett "Gameplicit Game Jam", ami már a saját „gyermeked”?

Elég nagy érdeklődés mutatkozott már a meghirdetéskor és elégedett vagyok azzal, hogy hét magyar játékot küldtek be végül. Emellett azt vettem észre, hogy online kicsit nehezebb együtt dolgozni, mivel nem látjuk a többieket, másrészt nem igazán lehet betekintést nyerni más csapatok munkájába. Ezért is törekedtünk rá, hogy a résztvevők nagy szabadságot kapjanak és ez jó döntés volt. Ugyanakkor a game jam elején és végén határozottabban összehoznám a résztvevőket akár egy látványosabb témabejelentéssel, akár egy gyors összegzéssel, amikor a játékok beküldési határideje eljön. Bízom benne, hogy a mostani tapasztalatokból tudunk tanulni és legközelebb még jobb eseményt szervezünk.

Hogyan találtad meg az EPAM-ot a Game Jam támogatójának és miben állt az együttműködés?

Tavaly a szintén magyar kezdeményezésű „Havi Egy Játék” game jam szervezőcsapatában voltam az EPAM egyik munkatársával. Ő mesélte, hogy a cég otthont ad különböző rendezvényeknek és úgy gondoltam, hogy az itt dolgozók közt is lehetnek olyanok, akik érdeklődnek az általam szervezett game jam iránt. Így alakult, hogy megkerestem a céget, nekik tetszett az ötlet és belevágtunk a szervezésbe.

Eredetileg az EPAM irodában lett volna az esemény, ezt a tervet azonban a vírushelyzet felülírta, így az online térbe került át. Leginkább a verseny meghirdetésében segített az EPAM, a weboldal elkészítésében, illetve jelképes ajándékokat is felajánlott a közönségdíjas versenyzőknek, akikre a game jam-et követő élő közvetítésben szavaztak a nézők.

Milyen játékok születtek?

A téma „Kényelmetlen szupererő” volt, érdekes volt látni, ki, hogyan teszi kényelmetlenné a karakter képességeit. Volt például olyan játék, amiben a játékos eltűntette a pályán az akadályokat, viszont cserébe a pályának más részei is eltűntek. A „Havi egy játék” témája korábban a lopakodás volt és a résztvevők a game jam-en lehetőséget kaptak arra, hogy összekössék ezt a kettőt. Mivel ezt többen megtették, így számos a láthatatlnaság témáját feldolgozó játék született, például volt egy, amiben a karakter láthatatlan volt, ellenben rendkívül szagos.

A gamereknek ez egy teljesen megfogható téma, hogy kényelmetlen szupererő? Ez egy létező fogalom? Értették egyből, hogy miről van szó?

Ha túlságosan könnyen érthető a téma, akkor mindenki ugyanolyan játékot készít, ezért nagyon fontos, hogy valamilyen absztrakt fogalom legyen. Ez lehetővé teszi azt, hogy ugyanarra a game jam-re nagyon sokféle játék szülessen, ne legyen megkötve a műfaja, grafikája, vagy az, hogy milyen dolgot kell kötelezően belerakni a játékba.

Mi lesz ezeknek a játékoknak a sorsa?

A game jam-ekre általában olyan játékok készülnek, amik ideiglenes projektek. Pont az a jó bennük, hogy ki lehet próbálni rajtuk rengeteg új dolgot, például új programtervezési mintákat, új grafikákat. És ha ezek miatt esetleg „tönkremegy” a projekt vagy nem lehet már tovább bővíteni, akkor nem gond. Van néhány olyan videójáték, ami eredetileg game jam-re készült, aztán végül híres lett, ilyen például a Celest, a Hollow Knight vagy a Superhot.

Bemutatnád kicsit a győztes projektet?

A közönségdíjat két játék nyerte megosztva, az egyik a Law of Attraction volt, amiben a főszereplő egy jókívánság hatására vonzóvá válik, viszont nem úgy, ahogy azt eredetileg elképzeli, ugyanis különböző használati tárgyak tapadnak hozzá. A másik közönségdíjas játékunk a Stealthy Stench nevet kapta, amiben a karakter láthatatlan, viszont egy bűzcsíkot húz maga után és ez alapján meg tudják találni az ellenfelek a pályán.

Te, mint szakértő mit látsz, milyen trendek vannak most a játékfejlesztésben? Hogyan kezdhet ebbe bele valaki, akit érdekel, de nem tudja, hogyan induljon el?

A játéktervezésbe illetve a játékfejlesztésbe egyre könnyebb beletanulni és a game jam-ek ebben hatalmas segítséget nyújtanak. Nagyon sok tananyag érhető el, akár ingyenesen, a játék engine-ek weboldalán, akár youtube-on. Ha valakit érdekel a játékfejlesztés, akkor mindenképp ajánlom, hogy keresse meg ezeket és használjon ingyenes programokat a játék készítéséhez. Nem kell hozzá erős számítógép, nem kell hozzá pénz, egyszerűen csak szorgalom kell és rengeteg gyakorlás otthon. Érdemes megnézni játékfejlesztős videókat, amiben láthatjuk, hogy mások hogyan készítenek játékot. A legjobb a létező legegyszerűbb játékokból kiindulni, akár rákeresni arra, hogy milyen játékok voltak a ’70 -es években és azokat megpróbálni leutánozni. Ha ez megy, akkor haladhatunk előre az időben, ahogy ezek egyre bonyolultabbá váltak és megpróbálhatunk mi is egyre bonyolultabb játékokat készíteni.

Urbán Gáborral készült podcast beszélgetést itt hallgathatod meg. Ha érdekel a játékfejlesztés, a videójátékok világa, akkor neked is ajánljuk a Gameplicit  Twitch oldalát.

 A Gameplicit Game Jam-re beküldött játékokat itt találod.

Mit csinál a ... tesztelő? Avagy „...jobban szeretem megtalálni mások munkájában a hibát, mint a magaméban.”

Fejlesztői karriernek indult az övé, míg rá nem jött, hogy valahol hibádzik a dolog, nem szereti, amit csinál. Az IT területét azért nem hagyta el, de addig ment, míg rá nem lelt a saját útjára, a tesztelésre. Az EPAM-nál minden szempontból megtalálta a számítását, ma már a csapatát vezeti és segít abban, hogy mások is elérhessék a céljaikat. Interjú Iván József Software Testing Managerrel.

ivan_jozsi.jpgMit takar a pozíció, amiben dolgozol, milyen feladatokat látsz el, milyen felelősségi körben?

Csapatommal a tesztelő kollégák szakmai életét terelgetjük. Segítünk nekik egy következő szintre lépni a munkájukban, akár mentorálás, akár konkrét tananyagok segítségével, illetve bármilyen egyéb eszközzel, ami rendelkezésünkre áll. Feladataim közé tartozik, hogy a projekteken segítsek megtalálni a megfelelő embert egy-egy pozícióra. Majd egy éve csatlakoztam az EPAM Testing Competences Center-éhez, - amely egy globális szervezet a cégen belül - a Global Testing Community-nek vagyok a koordinátora. Ez azt jelenti, hogy a cég összes tesztelőjét én látom el webinár anyagokkal, melyek különböző területről érkezett kollégák tolmácsolásában adnak hírt, tájékoztatnak szakmai újdonságokról, megoldásokról, eszközökről.

A te karriered hogyan indult a cégnél?

Senior tesztelőként kezdtem, közel kilenc évvel ezelőtt, majd haladtam szépen végig a ranglétrán a tesztelői szerepkörön belül.  Jó pár évig voltam Senior tesztelő, majd utána Lead Software Testing Engineer mígnem megkaptam a jelenlegi, Sofware Testing Manager-i pozíciót.

Mi volt a „belépő”, amikor Seniorként elkezdtél itt dolgozni, milyen tudásra volt szükség ehhez a szinthez?

Valamikor, nagyon régen még fejlesztőként kezdtem a pályafutásomat, azaz megvolt a szükséges technikai hátterem. Majd magam mögött hagyva a fejlesztést, kimondottan szoftver tesztelőnek mentem tovább egy navigációs termékeket, szoftvereket gyártó céghez.  Itt aztán később tesztelési csoportvezető lettem, majd az EPAM-nál folytatódott a karrierem.

Mennyire jellemző, hogy fejlesztőből lesz valaki tesztelő, nem inkább fordítva szokott ez előfordulni?

Mind a kettőre van példa, erre nincs bevett szokás. A lényeg, hogy ki-ki megtalálja a saját útját. Sosem tartottam magam jó fejlesztőnek, nem elégített ki igazán ez a munka, kerestem az utam, így találtam rá a tesztelésre.

Mennyire fontos a jó önismeret az IT területen? Miért fontos, hogy reflexíven tekintsen a munkában magára valaki, aki ebben a szakmában dolgozik?

Ha nem érzem jól magam abban, amit csinálok, akkor sosem leszek benne igazán jó. Meg kell találni, hogy mi az, amit szívesen csinálsz. Rengeteg lehetőség van a szakosodásra, mindenki megtalálhatja a maga speciális területét, így tud kiteljesedni az ember.

Mi volt az, ami a te esetedben megmutatta azt, hogy a tesztelés a te utad?

Visszakanyarodom az önismerethez. Tudatában kell lenni, hogy tesztelőként alapvetően másfajta szemléletre és gondolkodásmódra van szükséged, mint fejlesztőként. Viccelődni szoktunk vele, de mégis igaz, hogy jobban szeretem megtalálni mások munkájában a hibát, mint hogy az én munkámban találjam meg.

Melyek azok a készségek, amikre egy jó tesztelőnek szüksége van?

Egyfelől analitikus gondolkodásra. Tudni kell, hogyan működik, hogyan áll össze egésszé a fejlesztés, hogyan lesz belőle felhasználói élmény, olyan működés, melyre azt mondjuk végül, hogy jó. A fejlesztő és a tesztelő közötti különbözőség abban áll, hogy az előbbi alkotni szeret, mi tesztelők pedig megvizsgáljuk, hogy az, amit alkotott összhangban van-e azzal, amit el szeretnénk érni működésben.

Milyen végzettség szükséges a tesztelői szerepkörhöz?

Cégen belül nagyon vegyes, hogy ki milyen végzettséggel vagy közegből érkezett. Ismerek közgazdászt, közlekedési mérnököt is, aki tesztelőként dolgozik az EPAM-nál, nekem pedig OKJ-s végzettségem van, nincs felsőoktatásban szerzett diplomám.

Mi a tesztelő konkrét feladata egy projektben?

Mi biztosítjuk azt, hogy a funkcionális és nem funkcionális követelményeknek megfeleljen a fejlesztés. Ilyen például, amikor egy alkalmazás teljesítményét és stabilitását mérjük és teszteljük vagy például azt vizsgáljuk meg, hogy látás vagy hallás sérült emberek is megfelelően tudják-e majd használni az alkalmazást. Ezen belül természetesen nagyon sok feladatunk van. A tesztelő a projekt első fázisától ugyanúgy bekapcsolódik a fejlesztési folyamatba, mint a fejlesztő. Amikor megkapjuk a követelményeket, melynek alapján dolgozni fogunk, már ezekre tesztelési feladatokat hajtunk végre, hogy tudjuk, az új elemek mennyire fognak illeszkedni a korábban elkészült részekbe. Fejlesztés közben folyamatosan teszteljük a funkcionalitást, nem csupán akkor, amikor elkészült a szoftver. A tesztelő tehát az agilis fejlesztői csapat része, melyben együtt dolgozik a fejlesztővel, a Business Analyst-el és a Projekt Managerel.

Mi a szakmai hierarchia?

Alapvetően öt szintet különböztetünk meg, ezek a Junior, a Medior, a Senior, a Lead és a Chief szintek. Aztán ha valaki eljut a Lead-ig, elérkezik egy választóvonalhoz. Innen mehet tovább a legmagasabb szintre vagy oldalra is léphet és válhat belőle Quality Architect, Test Automation Architect , illetve Software Testing Manager. Ezek mind valós karrierutak.

Mi a titka annak, hogy hosszú évek után is hűséges vagy a céghez?

Az EPAM jó cég a hosszútávú karrierépítésre. Sokféle útja van a kiteljesedésnek, csakis az ember motivációja határozza meg, merre haladhat. Csak akarni kell és megtalálni a megfelelő embert, aki támogathat. Például engem és a csapatomat. Segíteni fogunk, ahogyan annak idején nekünk is segítettek a céljaink elérésben.

Hallgasd meg a teljes beszélgetést a LifeInTech podcast csatornán. 

Mit csinál a ... tesztelő? Beszélgetés Iván Józseffel, az EPAM Software Testing Manager-ével

„A karrierem nem nagy lépésekből, hanem a kicsi, apró mindennapokból épült fel, hiszen minden nap egy kicsit más és egy kicsit más felé visz.”

Ezúttal egy olyan EPAMos-sal beszélgettünk, akivel már korábban is; Fejes Róbert akkor a „Mit csinál a…?” podcast sorozatunkban arról beszélt, mivel foglalkozik a Delivery Manager. Akkor seniorként mesélt a tapasztalatairól, de időközben egy új pozícióban, még tágabbra nyílt a látószög és a világ is fordult egy nagyot.

robert_fejes.jpgNagyjából fél év telt el, mióta legutóbb találkoztunk. Mesélj kicsit, mi történt azóta veled?

Nagy fába vágtam a fejszémet, egy sokkal nagyobb fába. Korábban projekteket vezettem, mint Delivery Manager, most a hazai Delivery-t igyekszem összefogni, átlátni, Delivery Managereknek segíteni. Ez az új irány, egy szervezettámogató szerepkörbe léptem át.

Nagy vonalakban milyen lépcsőfokok vezettek idáig?

Egykor fejlesztőként kezdtem, majd kevesebb, mint egy év alatt kiderült, hogy sokkal jobban szeretek emberekkel foglalkozni, mint gépekkel. Egy kis fejlesztő csapatban kezdtem a munkát, és nagyon gyorsan eljött az a pont, hogy kiválasztottak vezetőjüknek. Hozzám fordultak a srácok akár technológiai, szakmai problémájuk, akár menedzsment jellegű kérdésük volt. Így mozdult el a karrierem fejlesztői irányból menedzsment irányba és barangoltam ennek gyakorlatilag minden területén. Vezettem támogatási osztályt, ahol egy szoftverterméknek a támogatása volt a feladat, dolgoztam üzemeltetési területen, ahol egy nagyobb irodának az informatikai üzemeltetése tartozott hozzám, rendszergazdák voltak a csapatomban. Mindezek után kerültem az EPAM-hoz és kezdtem szoftverfejlesztési projektek vezetésével foglalkozni: a kis 5-7 fős csapatoktól egészen a nagy, 160 fős programok vezetéséig. Most ismét léptem egyet és a magyarországi delivery-t fogom össze és koordinálom.

Mennyi idő alatt érted ezt el?

Már az egyetem alatt is dolgoztam, így már több, mint 20 év szakmai tapasztalat van a hátam mögött, ennyi idő telt el azóta, hogy az első programsort megírtam vállalati környezetben.

Mi az, ami legelőször eszedbe jut erről a húsz évről, az eddigi karrieredről?

Nem tudok kiemelni valami nagy vagy jelentős dolgot, mert az én szemszögemből a karrierem, nem nagy lépésekből épült fel, hanem a kicsi, apró mindennapokból. A mindennapi kihívásokból, hiszen minden nap egy kicsit más, egy kicsit más felé mutat. Visszatekintve persze vannak benne pontok, amikre nagyon büszke vagyok, de amit ki kell emelni azok a hétköznapok, amiket az ember a legjobb tudása szerint kell, hogy csináljon. Figyel a lehetőségekre, arra, hogy kinek hol tud segíteni, hogyan tudja a legtöbb értéket megteremteni és ha így teszi a dolgát, akkor szépen halad előre.

Mi az, amire azt mondod, hogy büszkeséggel tölt el?

Már a múltkori beszélgetésnél is kiemeltem és még mindig büszke vagyok arra, hogy két mentoráltam is elnyerte az EPAM Impact Award-ot, azóta pedig ez a lista bővült egy harmadik személlyel. Ők a legnagyobb büszkeségem. Fontos  még nekem, hogy az emberek, akikkel dolgozom, adnak a véleményemre, az apró visszajelzések, mikor megkeresnek, hogy: „Fú, figyelj Robi, tudnál ebben segíteni?", "Te értesz ehhez és múltkor is, mikor ezt vagy azt tanácsoltad, tényleg jól működött és segített rajtunk.”

Mi az, ami másként alakult, mint ahogy kezdőként elképzelted?

Gyakorlatilag minden. Mikor elkezdtem az egyetemet, azt képzeltem, hogy én akkora fejlesztő leszek, hogy ebből doktorit is fogok csinálni, ez lesz az életem, én írom majd a világ összes kódját. Doktori címem azóta sincsen szoftverfejlesztésből és valószínű nem is lesz. Nem gondoltam volna, hogy elmozdulok az üzleti világ felé és azt sem, hogy a fő fókusz az embereken lesz, a technológia helyett. Ez jelentős eltérés a kezdeti elvárásaimhoz képest. Meg kellett tanulnom, hogy emberekkel dolgozom, nem gépekkel, így nem minden kiszámítható. Mindenki más, máshogy, másképp viselkedik, így teljesen más eszközöket érdemes használni. Bár ez így első hallásra nem tűnik annyira komplexnek, de amikor az ember benne él és a napi helyzetekben megéli, hogy kér valamit és mégsem az történik amire számított, akkor magába kell néznie. Én ilyenkor elgondolkodom mit nem sikerült jól elmondani, hol volt a félreértés, hol hibáztam, hogy nem azt értem el, amit szerettem volna.

Mi az a tanács, amit te adnál, akár a kezdő önmagadnak, akár valaki olyannak, aki most indul el ezen az úton?

Ha valaki menedzsment irányba indul el, akkor nagyon fontos tudnia, hogy emberekkel fog dolgozni. Figyelni kell a reakcióikra, cselekedeteikre,meg kell érteni, mi motiválhatja őket, tudni kell beleképzelni magunkat az ő helyzetükbe, megérteni a másik oldalt és nem mindenáron a saját elképzeléseinket erőltetni, mert különben nagyon szépen el lehet egymás mellett beszélni. Szintén nagyon fontos, hogy ne próbáljuk meg feltalálni a fakereket. Tanuljunk sokat, hiszen nagyon jó menedzsment könyvek vannak, érdemes elolvasni ezeket, de nem érdemes a könyv szerint élni vagy csinálni a dolgokat, mert minden szituáció más. Mégis el kell olvasni az irodalmat, mert gondolkodásformáló hatása van, segít elsajátítani a szakmát.

Mi az, ami ebben a pillanatban téged leginkább foglalkoztat szakmailag?

Engem mindenképp az, hogy ennek a szituációnak, a COVID-19-nek, a karanténnak, az ezáltal kialakult gazdasági válságnak, átalakulásnak mik lesznek a hatásai. Rövid távon mik azok a sarkalatos pontok, azok a kihívások, amiket le kell győznünk, ahhoz, hogy ebben az új helyzetben tényleg jól tudjunk dolgozni. Az IT területén a túlnyomó többség otthonról dolgozik, ezért fontos kérdés, hogy mit jelent az, hogy nem találkozom napi szinten a kollégáimmal? Mit jelent az, hogy nincsen elválasztva a szabadidő és a munkaidő, hogy kiesett az a tíz perc, fél óra, egy óra közlekedés, míg beérek a munkahelyre, illetve hazaérek onnan? Hogyan kerüljük el azt, hogy valaki reggel leül a gép elé és éjfélig észre sem veszi, hogy fel kéne állnia? Ezek a rövid távú problémák, amikkel foglalkozni kell, amiket valahogyan meg kell oldani. Hosszú távon a karantén szituáció egy világszintű digitális átalakulást okoz, nagyon sok szolgáltatás „átmozgott” a való életből az online térbe, ami az IT területén még több munkát jelent. Sokkal nagyobb hangsúly helyeződött az informatikára, az infrastruktúrára. Kérdés, hogyan tudjuk ezt kihasználni? Ha csak a munkaerőpiacot nézem, már nem olyan lényeges, hogy az adott cég, akinek dolgozom, ugyanabban a városban, országban legyen, ahol élek. Miközben fizikailag bezáródtak sok tekintetben kinyíltak a határok, sokkal dinamikusabb lett a munkaerőpiac. Ez pedig azt is jelenti, hogy gyengébb a kötődés a munkahelyhez, ami gyengébb kötődést eredményez a cég felé is, ami szintén megoldandó kérdés. Ezek a fő területek, amik most engem foglalkoztatnak.

Szerinted hogyan fogunk élni, mi az, ami reális és meg fog valósulni?

Nagyon szeretnék bölcs dolgot mondani, de nem tudok, nem vagyok próféta. Én is beleestem abba a hibába a lezárások kezdetekor, hogy az egész járványügyi helyzet alakulására, próbáltam jóslatokat tenni. Ami tulajdonképpen lehetetlen. Most inkább próbálom követni az eseményeket, követem mi, hogy alakul, mik azok a lehetséges trendek, amikkel érdemes foglalkozni. Inkább most a nyugodt kivárásra játszom, óvatos duhaj szeretnék lenni és ezért nem is nagyon tudok jósolni.

Személy szerint hogyan élted meg az elmúlt időszakot?

Szembesültem kihívásokkal én is, nekem is ki kellett alakítanom a magam személyes rituáléit, hogy elválasszam a szabadidőm a munkaidőmtől. Nagyon sok nehézséget ró egy vezetőre, az, hogy nem tud személyesen találkozni emberekkel. Nagyon hiányoznak azok a pletykák is, amiket az ember a konyhában, a folyosón hall, hisz egy csésze kávé mellett össze lehet gyűjteni azokat a kis információkat, amik csak egy személyes találkozásnál jönnek elő. Nehéz a nonverbális kommunikáció hiánya is, hiszen mikor egy 80 fős megbeszélésen csak saját magamat látom a monitoromon, nem tudom, hogy a hallgatóságom mit szól ahhoz, amit mondok. Nekem ezek a dolgok okoznak most nehézséget.

Milyen motivációi vannak az embernek, amikor ilyen magas szintre jut el?

Az elmúlt húsz év a karrierem első fele, úgy hiszem, még legalább ugyanennyi vagy inkább kicsit több áll még előttem. Azt tartják, hogy 45-50 évesen az ember eléri a kerrierje csúcsát. Amit én látok, hogy azok, akik jelentős eredményeket értek el egy bizonyos területen nagyon sokszor 50-60 éves korukban váltanak másikra és az ott rejlő lehetőségeket igyekszenek kiaknázni. Amit én érzek, hogy engem valójában nem az mozgat, hogy minél feljebb kerüljek a karrieremben, hanem az, hogy megoldjam az aktuális problémákat, kihasználjam az éppen adódó lehetőségeket, hogy mindig ezek irányába haladjak. Nekem az a célom, hogy a jelenlegi tudásommal, tapasztalatommal segítsem, előre vigyem a rendszert, hogy javítsak azon, ami javítható. Ebből merítek motivációt. Nem karriercéljaim, hanem lehetőségek és problémák vannak, amiket meg akarok oldani.

Az első és a mostani beszélgetést Fejes Robival a LifeInTech podcast csatornán meg is hallgathatod a lenti linkekre kattintva.

"Nem az mozgat, hogy feljebb jussak a karrieremben." - Avagy milyen kihívásokkal néz szembe és mi motivál egy vérbeli people managert

 

Mit csinál a ... Delivery Manager - Beszélgetés Fejes Róbert Senior Delivery Managerrel

 

EPAM Galéria - EPAMosok, a kamera mögött #4

Eheti összeállításunkban a júniusi EPAM Galériásaink képeit gyűjtöttük össze nektek egy posztba, így most Lajter Ágnes, Szűcs Attila, Lámfalusi Csaba, Bánky Bea, Boros Barbara  képeit lapozgathatjátok. 

Köszönjük a fotós kollégáinknak ezt a sok-sok jó képet. További képekért szerdánként figyeljétek az EPAM Hungary, EPAM Szeged és EPAM Debrecen oldalainkat (#EPAMGaléria) !

 

Ágnes Lajter

"Sziasztok, Ági vagyok lassan 3 éve az EPAM-nál dolgozom, jelenleg Communication Specialist-ként. Imádom a szép képeket, a festményeket, de mivel a pálcikaembernél tovább nem nagyon jutottam eddig rajzolással, így marad a fotózás. Szeretem az épületek, hidak, szobrok és a természet kompozícióját és remek érzés, ha ezt egy képen sikerül megörökíteni. Ezen felül plusz öröm, mikor egy egy fotós ismerősöm megdicséri az igen kezdetleges művészetemet. Jelenleg az Iphone-ommal fotózok, míg a fényképezőgépem újra visszatér a szervizből. Drukkoljatok, hogy túlélje "

 

Szűcs Attila 

"Sziasztok! Ősidők óta az EPAM-nál dolgozom, mostanában a Solution Architect és a Big Data cimkéket szokták hozzám csatolni.
A fotózásban elsősorban a letisztult formákat keresem, ezért közel áll hozzám a fekete-fehér és a minimál. Szeretem, ha egy kép gondolatokat és asszociációkat indít el bennem, ilyenkor megpróbálok a kép címében ezekre is utalni. Szoftverfejlesztőként tudom, hogy a hardver csak egy eszköz, bármilyen fényképezőgéppel lehet jó képet készíteni. Ugyanakkor az eszközök, amiket használunk, befolyásolják a gondolkodásunkat, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mi van a kezünkben. Én egy tükörreflexes fényképezőgép keresőjében látom meg leginkább azt, amit szeretnék.
Ha tetszettek a képeim, itt még találsz belőlük néhányat: https://flickr.com/photos/medvekoma/ "

 

Lámfalusi Csaba

“Üdv, Lámfalusi Csaba vagyok, jelenleg Senior Software Engineer pozícióban dolgozom az EPAM-nál. Őszintén szólva személy szerint még csak hobbi fotósnak sem tartom magam. Van egy aránylag alap Nikon gépem és ész nélkül lövöm a képeket amerre éppen járok a világban. Egy-egy nyaralás alatt 2-3 ezer kép simán összejön, ebből már csak véletlenül is sikerül 1-2 egész okés… ezekből láthattok itt a poszt alatt néhányat, itt meg még további párat: https://unsplash.com/@lamfalusy "

 

 

Bánky Bea

"Hi, I am a people experience specialist at EPAM. Photography has long been one of my favorite tools of self-expression. My father bought a Nikon FM2 camera and when I was a child, I always borrowed it from him – eventually he gave it to me as a present. It was heavy: copper-aluminium-silicon housing with metal parts. I made my first photos to 35-mm film. Later I switched to digital technology and used my camera to learn about culture and places I travel to. Whether it is urban or nature photography, I am looking for the exact moment and the captivating beauty of people, nature and structures. If you would like to see more, visit: https://www.flickr.com/photos/bankybea/albums "

 

Boros Barbara

"Hi, I've been part of the EPAM family for a few years, currently working as a Project Manager.

First I got obsessed with photography in high school where I mostly took portrait photos of my schoolmates and after begging a long time to my parents, I got my first DSLR camera. It took my hobby to a new level.  By now the technology reached the level where even my phone takes much better photos than my old cam, but I still keep it next to my new "toys".

At EPAM, I have a great team and we're travelling together a lot, which provided a new theme of my photography. Nowadays I am rather looking for new perspectives, playing with sizes, shapes, geometry and lights. I still consider myself a hobbyist and just started to experiment with video edits as well.
If you interested, I made some pictures public on my flickr account: https://www.flickr.com/gp/129447284@N07/M0V8K0 "

Egy hónap műanyag nélkül - 5 lépésben!

A Plastic Free July, magyarul Műanyagmentes Július kezdeményezés kilenc éve indult el Ausztráliából. Nem csak arról szól, hogy melyik kukába tedd az üresen kongó PET palackot, hanem egy olyan ügy, ami mellé egyre többen, emberek és cégek is odaállnak. Készítettünk egy összeállítást, ami abban segít, hogyan indulj el a műanyagmentes élet felé.

plastic_free_july.png

Hol tartok most?

  1. Hurrá! Megvan az elhatározás, de mielőtt a konkrét lépéseket mérlegeled, jó, ha gondolatban felméred, hol tartasz jelenleg.
  2. Mivel kényelmi dolgokat adsz fel, a következő lépcsőfok, hogy kitaláld, mi fér bele az életedbe, min tudsz változtatni úgy, hogy az számodra nem frusztráló, hanem örömteli változtatás legyen. 

Miben változtassak?

  1. Ha már felmérted, te hol tartasz jelenleg, akkor rengeteg lehetőség áll ellőtted és nem könnyű választani. Ahogy az élet más területein is, jó, ha nem vállalod túl magad. Néha jobb egyetlen változtatás, ha abban következetes vagy. Ha csak a nejlonszatyrokat mellőzöd, az is szuper, még akkor is, ha ez másoknak már alap.

Vigyázz, kész, rajt!

  1. Egy kihívásba belevágni, felkészülést igényel, akkor is, ha „csak” arról van szó, hogy ezentúl valamit nem használsz. Hiszen a valami helyett kell más megoldás; vászonzsák bekészítve a táskádba, egy jó kulacs, ételhordó doboz a menzára, illetve bármi, ami helyettesíti a régi, megszokott műanyagból készült megoldást.
  2. A július 31 napos, nem könnyű kitartani és hiba nélkül végigcsinálni a műanyagmentes kihívást. Így tekints mindig csak az adott napra kihívásként, ha egy nap is sikeres, már nyertünk vele - mindannyian.

 +1. Légy büszke magadra! A legnagyobb hiba e témában, ha az a valaki, aki tenni akar azért, hogy kevesebb műanyagot használjon a hétköznapjaiban, szégyenkezik amiatt, hogy még csak kis lépéseket tett vagy mert csak most kezd változtatni. Mindenki elkezdte valahol és sem a szégyenkezésnek, sem az ítélkezésnek nincs helye.

És még pár tipp, ha elakadtál, hogy mit is tehetsz:

  • Mellőzöm az étel házhozszállítást, így a műanyag dobozokat is.
  • Saját kávéstermoszt viszek az 'elviteles' kávéhoz.
  • Lesz nálam vászonszatyor a bevásárláshoz.
  • Megpróbálok csomagolásmentesen vásárolni (nem mindig fog sikerülni!)
  • Nem vásárolok műanyagpalackos üdítőket/vizet, kulacsot és csapvizet/szűrt vizet választom.
  • Nem használok szívószálat - vagy ha nem tudok lemondani róla, fém/üveg szívószálat veszek.

plastic_free_july-04_002.png

Van még tipped? Írd meg kommentben! �⬇️�♻️�

 

„Közösség, fejlődés, lehetőségek: nekem ez az EPAM.”

Földházi Péter (Lead Software Test Automation Engineer) gyakornok volt egy másik cégnél, amikor az EPAM-hoz jelentkezett. Nyolc év elteltével, megvalósítva gyerekkori álmát, már az USA-ban él és dolgozik, (persze az EPAM kötelékében) és újabb célok felé halad. Most, a vírushelyzet miatt itthonról dolgozva adott interjút karrierjéről és arról, hogyan látja a munka világát az elkövetkezendőkben.

peter_foldhazi.jpg

Hogyan indult a karriered, miként kerültél az EPAM-hoz?

Már kisgyerekként eldöntöttem, hogy ha felnövök, informatikával szeretnék foglalkozni. A programozás volt az álmom, de a hardvertől sem voltam megijedve. Általános iskola után a Kalmár László Számítástechnikai Szakközépiskolába jártam, ahol egyébként FB1 (Fejes Balázs, EPAM -EVP, Co-Head of Global Business, a szerk.) is végzett, még jóval előttem. A BME-n folytattam, de két év után rájöttem, hogy nem nekem való és váltottam, így végül az Óbudai Egyetem informatika karán végeztem. Közben a Magyar Telekomnál gyakornokként dolgoztam, először helpdesk-esként, majd bekerültem a tesztelői brigádba. Mivel szerettem volna egy teljes állást, az akkori team menedzserem ajánlására jelentkeztem az EPAM-hoz. Bár akkor még nem sok tapasztalatom volt, az interjú annyira jól sikerült, hogy felvettek tesztelőnek, az első projektem máris automatizálás volt. Az utolsó másfél évemet az egyetemen úgy végeztem el, hogy mellette már kőkeményen dolgoztam az EPAM-nál, és még az államvizsga előtt előléptettek seniorrá.

Mit takar a jelenlegi pozíciód, pontosan milyen feladatokkal, napi teendőkkel jár ez a munka?

Az elsődleges feladatom felületi tesztelés elvégzése automatizálási módszerekkel. Ezzel szemben jelenleg az alkalmazások háttérfolyamatait tesztelem, úgynevezett service level testinget végzek: minden, ami nem a megjelenített rétegben zajlik. Az ügyfélnél, az ő irodájukban dolgozom, a csapataik egyikében én felelek a tesztelésért és a tesztautomatizálásért. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag én fejlesztek automata teszteket. Azért is én felelek, hogy a fejlesztőket megtanítsam, hogyan tudnak automatizált teszteket írni. Továbbá nemcsak automatizált tesztelésre van szükség, hanem manuális tesztelésre is. Ezeket a módszereket szintén tanítom nekik, ezáltal sokkal könnyebben és sokkal gyorsabban találnak meg hibákat, jobban mondva egyáltalán megtalálnak olyan hibákat, amikre korábban nem is gondoltak volna.

Hány év alatt jutottál el a jelenlegi szintre, ahol most dolgozol?

Pár héten belül fogom ünnepelni a 8. évemet az EPAM-nál. Egy év alatt lettem úgynevezett „kettes”, kezdő tesztelőből, majd másfél év alatt ugrottam a senior szintre. Utána további két évet dolgoztam, hogy vezető mérnök legyek, már bő négy éve vagyok ezen a szinten. Jelenleg azon dolgozom, hogy konzultáns lehessek, ami ismét előrelépést jelentene.

Milyen készségek voltak a leginkább a segítségedre, hogy boldogulj a karrieredben?

Ha csupán egyet lehetne kiemelni, akkor az angol lenne az. Az angol nélkül nem tudnék dolgozni és úgy gondolom, hogy a külföldi ügyfelek sokkal komolyabban veszik azokat, akiknek erős az angol tudása.

Bár a vírushelyzet miatt jelenleg itthon vagy, egy ideje már az USA-ban dolgozol

Gyerekkori álmomról van szó, 9 évesen döntöttem el, hogy szoftvermérnök leszek, és egyszer Amerikában fogok dolgozni. Céltudatos vagyok, tudom, hogy milyen utat szeretnék járni, így bő két évvel ezelőtt megkerestem az EPAM USA tesztelési igazgatóját, hogy mit tud javasolni, ha a konzultáns irányba szeretnék elmozdulni. Tudtam, hogy ő éveken keresztül ebben a pozícióban dolgozott. Néhány perc beszélgetés után megkérdezte, miért nem megyek ki Amerikába. Hamarosan jelentkeztem az EPAM Internal Mobility Programjába a csapatnál, akik ezzel foglalkoznak és nemsokára sor került a belső interjúkra, mely ugyanolyan felkészülést igényel, mint bármilyen állásinterjú, kiegészítve azzal, hogy az ügyfél követelményeinek is messzemenőkig meg kell felelni. Be kell bizonyítani, hogy az adott országban is megállod a helyed és a kultúrába is be tudsz olvadni, jól tudsz csapatban dolgozni. Szerencsére sikerült a megmérettetés, így kerültem egy évvel ezelőtt Amerikába.

Látogatóban jártál éppen itthon, amikor kitört a koronavírus járvány, így az elmúlt hónapokban itthonról kellett végezned a munkád. Hogyan tudtad megoldani a feladataidat, a kapcsolattartást, a munkát, így hogy ennyire megváltoztak a körülmények?

Mikor hazajöttünk, elhoztam magammal a munkaeszközeimet, a laptopokat, így arról dolgozom. Az ügyféllel is megbeszéltük ezt, nagyon rugalmasak voltak, a hétórás időeltolódás sem jelentett gondot, így ha van egy meeting, ami itt, mondjuk, este tíz órakor kezdődik, akkor akár le is mondhatom. Ez egyébként nem egy rendkívüli helyzet számunkra, sokan dolgozunk eltérő idősávban, mint az ügyfeleink, így ezért sem jelenthetett ez problémát. A feladataimat tehát ugyanúgy el tudom látni, nem látja kárát a munkám a kialakult helyzetnek.

Mik voltak a tapasztalataid ebben az időszakban, hogy láttad, hogyan élted meg ezt az elmúlt három hónapot?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes nyugalommal. Nyilván, amikor nem tudja az ember, hogy mi folyik pontosan és mi lesz ennek a végkimenetele, azért aggódik. Eleinte aggódtam, hogy vízummal kint dolgozóként vajon mi lesz a munkám sorsa, visszamehetek-e később? Ezek voltak a kezdeti aggodalmaim, aztán mind a főnököm, mind a HR-es kolléga, az ügyfél, sőt, tulajdonképpen mindenki, akivel csak beszéltem megnyugtattak, hogy a munkát el tudom végezni Magyarországról is. Összegezve, az első pár hét lelkileg kemény volt, azóta pedig már elmondhatom, hogy jól érzem magam, minden oké.

Szerinted milyen változások várhatók? Hogyan alakul a munka, a munkakörülmények a történtek fényében?

Az elsődleges, hogy a cégek így megtapasztalták, hogy ha otthonról dolgoznak az emberek, - olyan munkákról beszélek, melyek otthonról végezhetők - az nemcsak hogy rendben van néha, hanem talán még hatékonyabb is, mint az irodai munkavégzés. Kifejezetten szociális típus vagyok, de ha nagyon fókuszálni akartam a munkára, korábban is előfordult, hogy délelőtt otthonról dolgoztam és csak utána mentem be az irodába megbeszélésekre. Azt gondolom, hogy sokkal kisebbek lesznek az irodák és valószínű, hogy a csapatok váltásban fognak találkozni, dolgozni, rotálva egymást az irodában, hogy ne legyen egyszerre túl sok ember bent. Ez azért is nagyon jó szerintem, mert nem csak a koronavírus fertőző betegség, korábban sem örültem, ha valaki betegen jött dolgozni. Az emberek jobban átgondolják majd ezt és komolyabban veszik, hogy otthon kell maradni, ha nem érzik jól magukat, ha betegek.

Hol látod magad a következő öt évben?

Az USA-ban fogok dolgozni az EPAM-nál. Lesz egy csapat, akiért felelős leszek, utána pedig már több csapatért felelek majd. Ez az egyik célom, amit el szeretnék érni. A másik pedig, hogy szakmai konzultánsként dolgozhassak, azaz nem egy, hanem több ügyfélnek is támogathatnám a munkáját egyszerre.

Össze tudod-e három szóban foglalni, hogy mit jelent számodra az EPAM?

Közösséget, fejlődést, lehetőségeket.

adidas_digital_team.png

 

19 – nem is annyira - meglepő tény, amit tudnod érdemes a munkahelyi produktivitásról!

Blah, blah, blah, lehetne az első gondolata az irodai dolgozónak, amikor arról szól a fáma, hogy lehetne produktívabb a napja. Pedig néhány apróságon múlhat, hogy a nap végén elégedetten vagy lehangoltan mész haza. Íme, tizenkilenc tényező, ami akkor is befolyásolja a munkádat, ha nem is gondolsz bele.

  1. A kedd a legproduktívabb napja a hétnek.
  2. Az elégedett/boldog alkalmazottak 12 százalékkal produktívabbak.
  3. A zenehallgatás gyorsítja a munkavégzést.
  4. A multitasking akár 40 százalékkal is csökkenti a termelékenységet, valamint növeli a stresszt is és emellett 10 százalékkal csökkenti az IQ-t.
  5. A jól teljesítő vállalatok 87 százaléka használ vállalatirányítási rendszert.
  6. Heti 40 munkaóra után 50 százalékkal csökken a produktivitás.
  7. Azok, akiknek vannak barátaik a munkahelyen hétszer elkötelezettebbek a munkahelyük iránt.
  8. Azokon a napokon sokkal eredményesebbek az emberek, amikor sportolnak munka előtt.
  9. Az irodai dolgozók 25 százaléka kevésbé érzi magát produktívnak a nyári időszakban.
  10. Azok, akik 7,5-9 órát alszanak éjszaka, 20 százalékkal produktívabbak a munkában keveset alvó társaiknál.
  11. Azok, akik az ablak mellett ülnek az irodában produktívabbak és kevesebbet hiányoznak a munkából.
  12. Átlagosan a munkaidő 25 százaléka telik emailek olvasásával és megválaszolásával, ha azonban ezt a tevékenységet a nap egy-egy meghatározott, nem véletlenszerű időszakára időzítjük, nő a produktivitás.
  13. Ha egy 90 perces munkafázist 20 perc szünet követ, nő a produktivitás.
  14. A maximális produktivitás elérésének feltétele a rendezett íróasztal.
  15. Az elegendő folyadékfogyasztás 14 százalékkal növeli a produktivitást.
  16. Ha vannak élő növények az irodában ez hozzájáruhat ahhoz, hogy eredményesebb legyen a munk.a
  17. Az egészségtelen ételek fogyasztása 60 százalékkal csökkenti a produktivitást.
  18. A feladatok delegálása növeli a produktivitást.
  19. A zöld szín az irodai környezetben növeli a produktivitást (lásd 16. pont).

 Forrás: ProofHub 

office-1701161_1920.png

 

 

Így készülj a virtuális állásinterjúra - recruiterek tanácsai egy csokorban

Életünk minden területe változik, így az álláskeresés, a potenciális munkáltatókkal, jelöltekkel való kapcsolatfelvétel sem kivétel ez alól. Mára az online állásinterjú alapvetéssé vált, így fontos, hogy felkészültek legyünk, bármelyik oldalon is állunk. Nem elég, ha csak az önéletrajzunkról tudunk beszélgetni, vannak egyéb tényezők: gondoljunk pl. a technikai aspektusokra is, mielőtt egy videóinterjún találjuk magunkat, szemközt egy toborzóval vagy egy jelölttel.

internet-1028794_1920.jpg

Légy tájékozott!

 Az interjú nem az interjúval, hanem az előtte végzett felkészüléssel indul. Készülj fel a cégből és a céget érintő legfrissebb hírekből, aktualitásokból, ezáltal könnyebb lesz az interjúztatóval beszélgetni, jó kérdéseket feltenni és végeredményben azt a benyomást kelted, hogy felkészült vagy és nyitott, érdeklődő a cég iránt. A meghirdetett pozícióról és magáról az interjút vezető személyéről is szerezz infókat, ha pedig van olyan ismerősöd, aki a cégnél dolgozik, vele is beszélgess kicsit az online találkozó előtt! De sose a borítója alapján ítélj meg egy könyvet, azaz, nem szabad túl sokat adni pletykás ismerősök véleményére!

A Wifi és a technika

Az interjút megelőzően mérd fel, hogy a szoba, ahol fogadod majd a hívást, megfelelő-e minden szempontból, a technikai felszerelés működik-e, minden a helyén van-e. Teszteld a fülhallgatót, a kamerát, a wi-fi kapcsolat és a platformot, amin az interjú zajlik majd! Mivel a technika a legjobb szándék és felkészültség mellett is kudarcot vallhat, ezért készíts „B” tervet, cserélj az interjúztatóval előzetesen telefonszámot, készülj alternatív megoldásokkal a kapcsolódásra (Skype, Hangouts, FaceTime stb.)! Ha valami miatt minden vonalon csődöt mond az online kapcsolat, haladéktalanul hívd fel telefonon a toborzót és jelezd a problémát! Közvetlenül az interjú előtt jelentkezz be a gépedbe, a programba, ahol a beszélgetés zajlik majd és ismét próbálj ki mindent! Tudd meg, milyen típusú kihívásoknak kell megfelelned, szakmai interjúra készülj-e, kell-e kódolni, vagy inkább beszélgetésre számíthatsz! Ha szakmai jellegű lesz az interjú, akkor kérdezd meg, milyen platformra lesz szükség, hogy biztosan legyen a gépeden!

A látszat NEM csal...

Figyelj arra is, hogy megfelelő legyen a szobában a világítás, rendezett legyen a háttér, ne legyen háttérzaj! Figyelj rá, hogy a megjelenésed összhangban álljon azzal, amit közvetíteni szeretnél magadról a toborzó felé, ugyanis a gonddal választott öltözet azt közvetíti, hogy lelkes vagy és pozitív. Az interjún viselkedj úgy, mintha személyes találkozón lennél: legyél érdeklődő, tegyél fel kérdéseket, egyszóval vedd ugyanolyan komolyan, mintha a cég egyik tárgyalójában ülnél a toborzóval! Nagyon egyszerű, ám hatásos tipp a jó testtartás, ha kihúzod magad, de közben mégis kényelmesen, lazán ülsz, akkor mind a testbeszéded, mind a beszéded magabiztosabb lesz.

A recruiter a „barátod”!

A teljes interjú folyamaton a recruiter visz végig, ezért fontos, hogy az elejétől jó kapcsolatban legyél vele. A technikai interjúztató(k) és a manager nevét is megkérdezheted, így fel tudsz készülni „belőlük”, mire sor kerül velük a beszélgetésre. Az interjú HR körén nyugodtan társaloghatsz kicsit könnyedebben, ezáltal kialakulhat az említett jó kapcsolat. A technikai interjúra való felkészüléshez is segítség, ha érdeklődsz, mire készülj, hogyan épülnek majd fel a következő körök. Konkrét feladatokat nem fognak elárulni, de magát a struktúrát megismerheted.

 A végére pedig egy általános szabály, amit akkor is alkalmazhatsz, ha már megkaptad a munkát: ha valamit nem tudsz, vállald nyíltan, mindig ez a jobb megoldás, mint egy kimásolt sablon válasz, ami akár hibás is lehet...

 A virtuális interjúkra való felkészüléshez további segítség lehet korábbi cikkünk, melyben a netikett új szabályairól írtunk!

Hallgasd meg az EPAM egykori recruiterével, Lajter Ágnessel készült podcast beszélgetésünket, mely szintén az interjúra való felkészülséhez ad tippeket!