Egy tech cég kulisszatitkai

Új szerepkörök a tesztelésben: Software Quality Engineer és Test Automation Architect!

2021. március 10. - Kárpáti Judit

Ha azt a kétségtelenül igaz állítást vesszük alapul, mely szerint "egy dolog állandó, mégpedig a változás", akkor kijelenthetjük, hogy ez az IT világban hatványozottan igaz. Vagyis inkább úgy helytálló, hogy a folyamatos és nagyon gyors változás állandó. Az EPAM életében sem szokatlan, hogy kollégáink úgy kezdenek bele egy új projektbe, hogy annak még tulajdonképpen sem előzménye, sem máshonnan vett mintája, példája nem volt. Egy ilyen folyamat eredményeként jöhetett létre a tesztelésben a címben említett két új szerepkör is.
tamas_csako_blog.png

A tesztelői munka része a folyamatos előrejelzés, a trendek ütőerének monitorozása és az elkövetkező trendek feltérképezése. Két és fél éve ennek a szellemiségnek a jegyében indult el az a folyamat is, melynek részeként két, teljesen új szerepkör jelent meg. Korábban ezen a területen mindössze két pozíció létezett:

  1. A köznyelvben manuális tesztelőként ismert, Functional Testerek, akik a tesztelési folyamatok stratégiai kialakítása mellett leginkább webalkalmazások, illetve mobilalkalmazások tesztelését végezték manuálisan;
  2. A másik szerepkör az automata tesztelő:, az ő szerepük abban különbözött az előbbitől, hogy a tesztelést automatizált, újra és újra lefuttatható tesztekkel végezték.

E szerepkörök mellett alakult ki két újabb a Test Automation Architecht és a Quality Architecht is, melyekre az EPAM az elmúlt időszakban kezdett el képezni és felvenni embereket. Ezek az új munkakörök pedig egyúttal új lehetőségeket is teremtettek a magasan képzett, tapasztalt IT szakembereknek. 

De mit is takarnak pontosan ezek a pozíciók?

A Test Automation Architecht (TAA) sok éves tapasztalattal rendelkezik, nagyon sok projektet „megjárt” már, és gyakorlatilag bármikor, bármilyen projektre össze tud rakni egy automata tesztelési stratégiát. Ehhez meg tudja írni a szükséges keretrendszert, létre tudja hozni a környezetet. Széles látókörű és abban is különbözik a korábban említett tesztelési pozícióktól, hogy ő folyamatosan kommunikál az ügyféllel, aktív, igen erős angol tudással rendelkezik a napi szintű beszélgetésekhez. Egy TAA már a projekt pre-sales fázisában is részt vesz, azaz, amikor ügyfelekről, különböző lehetőségekről beszélgetünk ő az, aki létrehozza a leendő projektek technikai részét.

 "A másik szerepkör a Quality Architecht (QA), melyhez erős „client facing skill”-ek szükségesek és csakúgy, mint a TAA-nál, a (nagyon) széles látókör. Sok projektet megélt emberek jutnak erre a szintre, mely annyiban különbözik a tradicionális Test Architecht-től, hogy az EPAM-nál nagy hangsúly helyeződik kimondottan a metrikákra. Ezek alapján javaslunk az ügyfeleknek különböző improvement-eket, amit a gyakorlatban azt jelenti, hogy a discovery fázisban - amit mi tipikusan assessment-nek hívunk - fölmérjük, hogy mi a helyzet az adott projekteken. Ennek során a TAA és a QA kéz a kézben együtt dolgoznak, közösen hoznak létre egy számokkal alátámasztott improvement plan-t. Azaz, egy olyan tervet, amely megmutatja, ha különböző dolgokat bevezetünk egy projekten, akkor annak pontosan milyen pénzben mérhető előnyei lesznek az ügyfél számára, hogyan lehet felgyorsítani a folyamatot, illetve hogyan növelhető a teszt lefedettsége. Emellett azonosítanak olyan projektspecifikus metrikákat is, melyek alapján később folytatni tudjuk a munkát. Gyakorlatilag tehát ezek lesznek a mérőszámok, amelyek meghatározzák a projekt sikerességét a jövőben.” –  magyarázta el Csákó Tamás, Senior Software Testing Manager a vele készült podcastunkban.

Az ideális Test Automation és Quality Architect jelölt

Csákó Tamás 12 évnyi EPAM-os tapasztalattal a háta mögött, és a cég Cloud Practice-ének vezetőjeként a következőkben foglalja össze, kiket vár az EPAM ezekre az új szerepkörökre, és mi az, ami igazán számít egy ilyen pozícióra történő jelentkezés során:

  • Években nem, inkább tapasztalatban mért tudásszint;
  • Projektek, melyeken megszerezte a fent említett gyakorlati tudást;
  • Mennyire látszik a karrierállomásain a fejlődés;
  • Milyen tapasztalata van testing és test automation stratégiák alkotásában;
  • Milyen kommunikációs készségekkel rendelkezik;
  • Részt vett-e mind funkcionális, mind automata tesztelésű projektekben;
  • Érti-e tökéletesen az automata tesztelést.

A fentieken túl egy Test Automation Architect esetén:

  • Magas szintű kódolási tudás és releváns gyakorlati tapasztalat;
  • Új technológia, programozási nyelv gyors elsajátítása;
  • Fontosabb a megvalósítás mikéntje, mint maga a technológia;
  • Java, Javascript, Phyton, .Net tapasztalat.

Ha pedig Quality Architect-ről van szó:

  • Széleskörű tapasztalat test stratégiák kialakításában;
  • Tesztelési trendek ismerete (pl. shift-left testing, continuous testing);
  • Komplex rendszerek tesztelésének ismerete (tesztelési szintek és típusok megelelő használata);
  • Konzultánsi tapasztalatok.

 

Miért épp az EPAM?

Csákó Tamás azt javasolja mindenkinek, aki érdeklődik a cég iránt, és szeretne többet megtudni arról, érdemes-e itt dolgozni, hogy első körben keressen olyan ismerősöket, akik az EPAM-ban dolgoznak vagy ismernek olyat, aki itt dolgozik, tudja meg, ők miként vélekednek a cégről. Tamás úgy látja, ez a cég azoknak való igazán, akik keresik a kihívásokat, szeretnének folyamatosan fejlődni. „Az EPAM szerintem még mindig különleges azon a téren a hazai cégek között, hogy gyakorlatilag szabad az előrelépés lehetősége. A cég folyamatos növekedése lehetővé teszi, hogy aki szakmailag fejlődik, szinte bármikor magasabb szintre léphet, nem kell éveket várnia erre. Ha megfelelt a belső beszélgetésen, amit egy rangidős szakmai csapattal folytat, akkor már másnap az új, magasabb pozícióban kezdheti a napot. De nemcsak ebben, hanem technológiák tekintetében is előrébb jár az EPAM sok más IT cégnél Magyarországon, aminek az oka abban keresendő, hogy rengeteg új projekt indul folyamatosan, melyekhez a legfrissebb és a legaktuálisabb tudás szükséges. Ezt a tudást pedig annak megosztása jellemzi, itt a kollégák átadják egymásnak a megszerezett ismereteiket és Mindezek mellett fontos, hogy nálunk mindenki maga választhatja meg, milyen úton szeretne haladni, miben szeretne fejlődni, mit szeretne elérni.

Egyetemi fizikus karrierből EPAM-os vezető

Csákó Tamás, Senior Software Testing Manager útja az EPAM-ig, saját elmondása szerint is kalandos volt. A Szegedi Tudományegyetem fizika-informatika szakán végzett, végül fizikusként maradt is az alma mater berkeiben, itt kezdte és fejezte is be a PHD-jét. 2008-ban egy megkeresés nyomán került a szegedi EPAM-hoz, mint junior software fejlesztő. Innen aztán test automation irányba haladt tovább, nemsokára már csapatot vezetett, előbb kisebb, majd nagyobb létszámmal. Projektről projektre gyűjtötte a tapasztalatokat, míg már a tesztelő csapat technikai vezetőjeként, Solid Line Manager szerepkörben dolgozhatott. Csatlakozott az EPAM Global Testing Competency Centerhez is, mely számos érdekes szakmai úttal és kihívással teli projekttel gazdagította. A sok szép szegedi év után a budapesti váltás is belefért a tervekbe két és fél évvel ezelőtt. Kihasználva a vezetőség számára felkínált lehetőségét jelenleg a cég Cloud Practice-t építi és vezeti Magyarországon.

Amennyiben a fenti lehetőségek érdekelnek, hallgasd meg Csakó Tamással készült podcastunkat, nézd meg nyitott pozícióinkat és keresd bátran kollégáinkat további infóért! 

"Keress meg LinkedIn-en, beszélgessünk!" - javasolja Csákó Tamás, az EPAM magyarországi Cloud and DevTestSecOps practice egyik vezetője

 

 

Hiring Week: interjú, ajánlat, állás 48 óra alatt, belépési bónusszal

Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat.

Újra itt az alkalom, hogy egy villámgyors folyamat részeként a jelentkezőkből jelöltek, a jelöltekből pedig EPAM-osok legyenek a március 8-12. között megrendezésre kerülő Hiring Week alatt. Ebben a cikkünkben összeszedtük a folyamattal kapcsolatos tudnivalókat egy csokorba, linkekkel és más hasznos infókkal, hogy méginkább megkönnyítsük a dolgod.

 

hu_hiring_week_fb_event_cover_marxh_1920x1005.png

A világ 35 országában jelenlévő EPAM számos irodájában már bevett gyakorlata van, Magyarországon pedig másodszor kerül sor a Hiring Week-re, melynek során gyorsított folyamatban zajlik az IT-s pozíciókra pályázók kiválasztása, 48 óra alatt új állást szerezhetnek a jelentkezők. „Ez az esemény kicsit olyan, mint a repülőn az elsőbbségi beszállás. A jelentkezők két nap alatt tudhatják le az egész kiválasztási folyamatot, ezalatt részt vesznek az interjúkon, visszajelzést, sikeres interjú esetén ajánlatot és ennek elfogadásakor az álláson felül belépési bónuszt is kapnak. A kiválasztási folyamat alap esetben 2-3 hétig szokott tartani, ez csökken le a Hiring Week keretében 48 órára.”- mondja Kovács Eszter Lead Recruiter, az EPAM Hiring Week egyik szervezője és koordinátora.

 

Így zajlik a folyamat

Az eseményre az EPAM Hungary weboldalán keresztül lehet jelentkezni, illetve itt lehet informálódni arról is, milyen nyitott pozíciókra lehet jelenleg pályázni. Nemcsak a pozíció, hanem az is kiválasztható már az esemény előtt, hogy melyik nap, illetve milyen napszakban kerüljön sor a hét folyamán az interjúra, ami természetesen jelenleg online zajlik. „A jelentkezés után a recruiter kollégák felveszik a kapcsolatot a jelöltekkel és egy rövid beszélgetés során ismertetik, pontosan mivel is foglalkozik a cég, melyek az adott pozíció ismérvei, milyen feladatkörök tartoznak hozzá. A beszélgetés során feltérképezik, milyen háttérrel rendelkezik az érdeklődő, ezzel is segítve a jelölteket abban, hogy a legrövidebb “úton” és idő alatt mehessenek végig a folyamaton. Ennek a rövid beszélgetésnek a végén, megerősítést nyernek a jelölt által korábban kiválasztott interjú időpontok, azaz a technikai és menedzseri interjú időpontjai. Miután pedig ezek a beszélgetések is lezajlottak, az EPAM vállalja, hogy nagyon rövid időn belül választ ad; amennyiben ez a válasz pozitív, a jelölt pedig 24 órán belül elfogadja az ajánlatot, akkor jogosulttá válik a belépési bónuszra.” – mondja a szakember.

 

Így készülj, ha jelentkező vagy!

A pre-screening interjú nem igényel különösebb felkészülést, hiszen ez csupán az előzetes tájékozódást hivatott szolgálni, mindkét részről. „Ha a jelentkező tudja, hogy vannak olyan kérdései, melyek nem tartoznak bele sem a technikai, sem a menedzseri interjú „hatáskörébe”, akkor ezeket is ezen az előzetes, tájékozódó beszélgetésen ajánlott feltenni. Így érdemes ezt előre átgondolni, még a regisztráció előtt.

A technikai és menedzseri interjú előtt érdemes átgondolni, milyen korábbi szakmai tapasztalatai vannak a jelentkezőnek, ajánlott kicsit felfrissíteni a tudását. „Az interjún mind elméleti, mind technikai és gyakorlati kérdések is szerepelnek, érdemes lehet erre is egy kicsit rákészülni. Azt is számításba kell venni, hogy a beszélgetés részben angolul zajlik." – emeli ki a toborzó. Szintén hasznos tanács az angol nyelv kapcsán a különböző videók megnézése, hiszen ezáltal a jelölt felfrissítheti tudását a szaknyelvi fordulatokat illetően, amennyiben jelenleg nem használja azokat napi szinten. Mivel a Hiring Week keretében ezen  két interjú között legtöbb esetben csupán néhány perc szünet van, így a céggel, vagy a konkrét szerepkörrel kapcsolatos esetleges kérdéseket érdemes előre összeírni.

Jelentkezés, további információk

 

Kovács Eszter,  Lead Recruiter, EPAM

Lead Recruiter, a Talent Aquisition csapat tagja. 2016 óta EPAM-os, a cégnél karrierjét Researcher-ként kezdte majd az évek során folyamatosan haladt előre. Így jutott el jelenlegi szerepköréig, hamarosan pedig már Team Leaderként folytathatja pályafutását. Jelenlegi feladatai közé tartozik a lehetséges jelöltek felkutatása, megszólítása, és az interjúztatási folyamaton való átsegítése, egészen addig, míg az ajánlat elfogadásra kerül. Cégen belül számos más feladat is kiegészíti a mindennapi teendőit, ilyen a kollégákkal való szoros kapcsolattartás valamint különböző riportok készítése. 

EPAM-osnak lenni egyet jelent azzal, hogy egy jó csapat tagja vagy. Nagyon sok és folyamatos fejlődési lehetőség áll a rendelkezésünkre és ehhez támogatást is kapunk.  A rendszer alján kezdtem el dolgozni és a csapattársaim, munkatársaim segítségével folyamatosan jutottam egyre előrébb és előrébb.
– mondja Kovács Eszter saját EPAM-os karrierjéről.

 

 

Költséghatékonyabb, rugalmasabb, nyitottabbá tesz, mi az?

Az online tanulást ünnepli a Digital Learning Day, mi pedig ebből az alkalomból összegyűjtöttünk néhány érdekességet a digitális tanulásról!

digitaleducationday.png

Ha a digitális oktatás, illetve a digitális tanulás az elmúlt évek top témája volt, akkor 2020 és a világjárvány kitörése megkérdőjelezhetetlen tényezővé tette, ami már nem csupán alternatíva. Az online tanulás ma a leggyorsabban növekvő oktatási és tanulási stratégia. Ma az új dolgok megtanulása nem lehetőség, hanem követelmény, minden iparágban, kivétel nélkül. A világ azoknak áll, akik hajlandóak, sőt szívesen tanulnak felnőttfejjel is, a versenyképes tudás elengedhetetlen feltétele a szakmai talpon maradásnak. Ehhez pedig az online tanulás olyan eszközöket kínál, mely nem kíván idő vagy helybeli alkalmazkodást, gyakorlatilag szabadon tanulhat, bárki, bárhonnan, bármikor, sok esetben akár ingyen is!

  1. Mélyebb bevonódás

Az online tanulás a szakértők szerint jobban be tudja vonni a hallgatókat, mivel rugalmas és emiatt kevésbé megterhelő más kötelezettségek mellett végezni. A különféle eszközök, alkalmazások eleve változatosabbá, élvezetesebbé teszik, az interaktivitás pedig hangsúlyosabb is lehet, mint egy elvileg erre hivatott élő oktatás keretében.

  1. Megfizethetőség

Az online tanulás határozottan alacsonyabb költségvonzattal bír, mint a hagyományos, tantermi forma, akár az oktatási, akár a tanuló oldaláról vizsgáljuk azt! A közlekedésnek, a hely bérlésének, a tananyag papírjának költségei mind kiesnek, így sokkal megfizethetőbb, fenntarthatóbb az online oktatás.

  1. Rugalmasság

 A már említett rugalmasság külön is kiemelendő, hiszen így sokkal szélesebb réteg veheti igénybe, mint a helyhez, időhöz kötött tanulási formát. Lehet éjjel, lehet hétvége, ebédidő vagy hajnali kettő, a tananyag bármikor elérhető, kinek, milyen ritmus szerint zajlik az élete. És még minimális követelmény sincs az öltözetet illetően...

  1. Nyitottabbá tesz

Bár azt gondolnánk elsőre, hogy a személyes kapcsolatok az igaziak, sokak számára jelent bátorítást az online közeg! Aki zárkózottabb, könnyebben száll vitába online, több más diákkal is kapcsolatba kerülhet, akár egészen máshol élőkkel is, így sokféle nézőpont, érdekesebb társaság jöhet össze egy online kurzuson.

  1. Segíti az előrelépést a karrierben

 Egy online képesítést megszerezni sokszor jóval egyszerűbbnek, megvalósíthatóbbnak tűnik, ezért nagyobb eséllyel vágnak bele olyanok is, akik egyébként nem ülnének vissza az iskolapadba. Azok pedig, akik elvégeznek egy-egy online kurzust, továbbképzést, sokkal magabiztosabbak lesznek, ezáltal és a friss tudással felvértezve könnyebben szereznek magasabb pozíciókat, jobb állásokat.

 Végezetül, íme néhány további érdekes tény, számokban a digitális tanulás kapcsán:

  • A virtuális képzés 40-60 százalékkal kevesebb időt vesz igénybe, mint az osztálytermi képzés.
  • A vállalati online tanfolyamok 18 százalékkal növelik a munkavállalók munkahelyi elkötelezettségét.
  • Az online tanfolyamok a fenntarthatóság szempontjából is előnyösek, mivel 90 százalékkal kevesebb energiafogyasztással – utazás, papír - jár egy digitális kurzus, mint egy offline!
  • Az online hallgatók 39 százaléka 18–29 év közötti.
  • A virtuális tanulók 70 százaléka nő.
  • Az online tanfolyamra járó hallgatók 60 százaléka teljes munkaidőben dolgozik.

 

Angolul is szívesen olvasóknak hoztunk még egy rövid videót és 5 cikket arról, hogyan hozhatod ki a legtöbbet az online tanulásból! 

Professional Learning for a Remote Workforce

Remote Learning: Distance Is a Challenge & We’re Ready

Leveraging Self-Service Solutions to Optimize Remote Learning

Remote Learning: Best Practices Today for a Better Educational Future

What’s Next for Digital Learning in 2021

 

 

(források:LearnDash.com, HRIshi)

Kütyüzés, a vény nélküli fájdalomcsillapító - függőségen innen és túl

A videójáték tényleg agresszivvá teszi a gyereket? Hány óra "gépezés" jelent függést? Peppa Malaccal miért eszik jobban a gyerek? Csak három kérdés a nagyjából háromezerből, ami akár szülőként, akár felnőtt életünk „kütyü ügyeiben” felmerül bennünk és egyáltalán nem biztos, hogy magabiztosan vágjuk rá a választ. Megkérdeztük Tóth Dánielt, alias „A Pszichológus Pasi”-t, - aki valóban pszichológus és éppen  az ilyen égető problémáink a szakterülete, és válaszait, tanácsait nem biztos, hogy zsebre tesszük! Megfogadni azokat azonban talán soha nem késő...

toth_daniel_blog_final.png

Hogyan kezdtél a digitális világ ránk gyakorolt hatásával, illetve ennek a pszichológiájával foglalkozni?

Serdülőkoromban szenvedélyes videójátékos voltam, így amikor elkezdtem a pszichológiai tanulmányaimat adta magát, hogy a digitális témakört kezdjem el kutatni. Az évek során folyamatosan bővült, gyarapodott ez a terület és minél inkább beleástam magam, annál tisztábban láttam, mennyire sok a kérdőjel az emberek fejében, mennyire sok a tévinformáció, a „bolhából elefántot” típusú probléma és párhuzamosan mennyire sok az olyan valós, ténylegesen komoly veszély, amivel nincsenek tisztában az emberek. Ezért kezdtem el egyfajta ismeretterjesztő tevékenységet folytatni és ezért hoztam a létre a YouTube csatornámat, „A Pszichológus Pasi”-t, még 2015-ben, ennek a szellemiségében kezdtem el cikkeket írni. Úgy látom, hogy 0-100 éves korig szinte minden helyzetben van valamilyen aspektus, ami fontos, ami hatással van ránk, amivel érdemes képben lennünk.

Szerinted mik azok a legalapvetőbb dolgok, amiket mindenkinek tudnia kell vagy kellene?

Úgy látom, hogy az egyik legbecsapósabb dolog az internetbiztonság tekintetében, hogy szinte kizárólag a külső veszélyekre szoktunk fókuszálni. Viszonylag sokat hallunk az internetes bűnözőkről, „ragadozókról”, ami valós veszély, de önmagunkra sokszor legalább olyan veszélyesek tudunk lenni, hiszen szokásaink számos módon elmehetnek a káros például függőség irányába. Ha nem vagyunk tudatosak, ha nem figyelünk oda, akkor kárt tudunk okozni, magunknak, és egymásnak. Sokszor pont a szülők követik el azokat a baklövéseket, amikkel aztán a saját dolgukat nehezítik meg de nagyon, hiszen ők adják a gyerek kezébe a kütyüt. Ezeknek a hibáknak az is az oka, hogy sokunkban nincs még tudatosság ezzel kapcsolatban, annyira újonnan robbant be az életünkbe a digitális technológia, nem alakult ki ennek a kultúrája. Úgy fogadtuk az okostelefont ahogyan egykor az indiánok az alkoholt, a „tüzes vizet”, egyből függőségi mintázatokba csúsztak, hiszen sem biológiailag, sem kulturálisan nem voltak rá felkészülve.  Ez azt jelenti, hogy azzal a repertoárral, eszköztárral, amivel minket felneveltek a szüleink ma már nem tudunk felnevelni egy gyereket, mert kevés. Szükség van persze minderre, de mellé kell tenni nagyon sok olyan dolgot, ami korábban nem létezett.

Említetted egy fél mondat erejéig, hogy vannak dolgok, amikor bolhából csinálunk elefántot. Mire gondolsz pontosan?

Ilyen például a legelcsépeltebb sztereotípia, hogy a videójátékok agresszívvá teszi a gyerekeket. Nagyon sokan kutatták ezt az elmúlt 30-40 évben és ha erről kérdeznek, a rövid válaszom mindig az, hogy nem, nem teszi agresszívvá a gyereket a videójáték. A kicsit hosszabb, hogy nem nagyon. Kb. annyira mint amennyire egy focimeccs fel tud pörgetni egy szurkolót. Amivel jó, ha szintén tisztában vagyunk, hogy életkortól függően különböző dolgok másként hatnak ránk, így bizonyos tartalmakat különböző életkorokban ajánlott csak fogyasztani. Ugyanígy az életkortól függ az is, mennyi „digi idő” számít már károsnak, mert egészen különböző egy 20, egy 15, egy 10 vagy 5 éves egészségesnek mondható képernyőideje.

Mik a leggyakoribb hibák, amiket elkövetünk?

Visszatérő hiba a tudatosság hiánya. Kicsit erre treníroz minket a digitális kultúra is, de van egyfajta lusta működési módunk. Nagyon gyakori például, hogy az embereknek van egy jelszavuk és azt használják mindenhol. Gondolván, hogy azt nem felejtik el, biztos, hogy mindig eszükbe jut. Ha azonban mindenhol, minden platformon ugyanaz a jelszó, akkor, ha egy helyen valahol feltörik azt a jelszót, akkor azzal végig lehet lépegetni az összes felületet, amit használtunk.

Hogy lehet ezt a legegyszerűbben orvosolni, mit tanácsolsz, hogyan lehet jó jelszót adni?

Nagyon fontos, hogy kerüljük a sablon jelszavakat! Azt például nem is lehet igazából jelszónak nevezni, amikor valakinek öt darab „a” betű a jelszava vagy a „12345” számsor. Ugyanilyen a gyerekem neve, vagy a születési dátum. Ezeket a típusú jelszavakat kerülni kell, mert másodpercek töredéke alatt tudják feltörni. Minél komplexebb egy jelszó ugyanis, annál biztonságosabb. A jó jelszó minimum 8 karakter, van benne kis-és nagybetű valamint számok. Ha valaki fenn van három-négy különböző közösségi média platformon, akkor legyen mindegyikhez különböző jelszava, nyilván olyanok, amiket meg is tud jegyezni.

Pont ez a lényeg, a megjegyzés! Hiszen az emberek elfelejtik a jelszavaikat vagy fölfirkálják valahova, beírják a telefonba, ami szintén nem a biztonságot szolgálja.

Be lehet vetni különböző memória trükköket, ezek általában jól működnek. Azért is szeretik az emberek a gyerekük nevét használni, mert azt tudják, hogy nem fogják elfelejteni. De ha alapul az életem egy apró, ám fontos kis történetét veszem, mondjuk például azt, hogy a páromat Brüsszelben ismertem meg, piros sapka volt rajta és minden szónak az első betűjét rakom be a jelszóba, akkor ezt életem végéig nem felejtem el. Hiszen tudom, hol ismertem meg és azt is, milyen sapka volt rajta. Így máris van egy olyan rövidítésem, aminek önmagában nincs értelme, nem egy megtippelhető szó és egy egész jó jelszó lehet.

Mik azok a már kicsit nagyobb odafigyelést igénylő praktikák, amiket érdemes alkalmazni annak érdekében, hogy biztonságban tudjuk a dolgainkat, magunkat az interneten?

Az ember általában a pszichéje felől a legsebezhetőbb és ezt gyakran a hackerek is meg szokták erősíteni. Sokkal egyszerűbb elkérni valakitől a jelszavát, mint feltörni azt. Itt jönnek képbe azok a trükkök, amikor kapunk egy kamu e-mailt valakitől, aki úgy tesz, mintha ismerne minket valahonnan. Nagyon könnyű beférkőzni valakinek a bizalmába egy ellopott fényképpel, névvel, egy-két személyi adattal és aztán létrehozni egy kamu profilt. Az interneten mindig érdemes egy kicsit gyanakodni, óvatosnak lenni.

Melyek azok a területek, amelyek a legnagyobb veszélyt hordozzák magukban?

Ahhoz, hogy az interneten biztonságban legyünk, nagyon fontos, hogy tudatos felhasználókká váljunk, éppen ezért a legnagyobb veszélyben a gyerekek vannak. Minél fiatalabb életkorról beszélünk, annál kiszolgáltatottabb tud lenni egy gyerek, annál képlékenyebb az idegrendszere, a személyisége, minden kiforróban van. Az egyik legnagyobb veszélyforrás, amikor azt hiszi a szülő, hogy ha neki simán belefér napi egy-két óra játék vagy sorozatnézés, akkor az 5, 3 vagy 2 éves gyerekének is belefér. Ebben megint a lustaság kacsint vissza... Nagyon gyakori példa, hogy a kisgyerekes családban pelenkázásnál, etetésnél, utazásnál odarakják a gyerek orra elé a képernyőt, ami azt eredményezi, hogy nagyon hamar meg fogja szokni, követelni fogja azt. Ilyenkor aztán már azt mondják, hogy anélkül már nem is hajlandó enni, kezelhetetlenné válik a gyerek. Kialakul egy mintázat és bölcsődés korú, egészen pici gyerekeknél, akik napi szinten rendszeresen kütyüznek figyelemzavarok, viselkedészavarok, akár autisztikus viselkedésminták kezdenek megjelenni. Pusztán attól, hogy szegény gyerekek éretlen kis idegrendszere elkezd ahhoz alkalmazkodni, ami nem nekik való. De minden életkornak megvan a maga veszélyforrása. Ahogy idősebbek lesznek a gyerekek újabb és újabb szituációkkal kerülünek szembe, ami problémás lehet, ami veszélyeket hordozhat magában.

Gyakran látni, – vagyis lehetett látni, amikor még lehetett közösségi helyeken együtt enni - hogy az emberek beülnek egy menzára és egyedül esznek, akkor rögtön előveszik a telefont, kitámasztják a sótartóhoz, vagy a szalvétatartóhoz és evés közben elkezdik nézni a különböző videókat, olvassák a híroldalakat. Ez nem pont olyan káros, mint a gyerekeknél, amikor evés közben videókat nézetnek velük?

Nagyon fontos kérdés, hogy ez tudatos tevékenység, vagy egy reflex dolog. Addig, amíg tudatos, mert valamit el akarok intézni gyorsan, pár perc alatt, az egész más, mintha azért teszem, hogy ne kelljen gondolkoznom, az ételemre figyelnem, jelen lennem az „itt és most”-ban. A problémák is itt kezdődnek felnőttkorban és nagyon komoly vízválasztó szokott lenni, mely megkülönbözteti az egészséges felhasználást a függőtől. A klasszikus példa, hogyha valaki a kütyüvel kel és fekszik, az adott tevékenység az első gondolata reggel és utolsó gondolata este, akkor az könnyen jelenthet gondot. Ha minden másnál fontosabb lesz és elhanyagolja az evést, alvást, munkát, párkapcsolatot, bármi más fontosabb dolgot, akkor az ismét egy felkiáltójel. Hogyha nem tudja keretek között tartani, kontrollálni, hogy mennyi időt tölt vele, ha valamilyen külső ok miatt nem fér hozzá, mert mondjuk lemerül a kütyü, kellemetlen, diszkomfort érzései lesznek, ezek mind arra utalhatnak, hogy az illető elindult a függőség felé.

Van olyan saját tapasztalatod a témában akár jó, akár rossz, amit úgy gondolod, hogy érdemes példaként megosztani?

Pszichológusként azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal nagyobb részben az emberen magán múlik, hogyan érzi magát a bőrében, semmint a körülményeken, a külső tényezőkön, és itt most gondolhatunk a jelen, pandémiás helyzetre is. Szép számmal láttam példát arra, hogy amikor valaki elkezdett tudatosabb felhasználóvá válni, tudatosabban élni az életét, odafigyelni arra, hogy mivel tölti az idejét, akkor más irányt tudott venni az élete. A pozitív példák, történetek mindig úgy kezdődnek, hogy valaki szembenéz azzal, hogy igazából nem érzi jól magát a saját életében. Amikor valaki elkezd tenni azért, hogy az életének legyen egy kijelölt iránya, hogy a saját boldogsága felé haladjon, akkor a helyére tud kerülni a kütyühasználat is. A kütyüzés majdhogynem testi-lelki fájdalomcsillapító tud lenni, csakhogy nagy különbség, hogy míg a fájdalomcsillapító vényköteles, van hozzá leírás a potenciális mellékhatásokról, hogy milyen dózisban és mennyi ideig szabad szedni, mert rá lehet szokni addig a kütyüknél ez hiányzik. Az az illúziónk, hogy vég nélkül, bármeddig használhatjuk ezeket, következmények nélkül. Ami, természetesen nem igaz.

Ha valaki ilyen jellegű problémával küzd, mit tanácsolsz neki?

Szerencsére elég szép mennyiségben lehet már magyar nyelven is találni anyagokat az interneten a témában, érdemes ezekben elmélyedni. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy ennél több, konkrétabb segítségre, információra, tippekre, akár készségek fejlesztésére van szüksége, akár digitális nevelés kérdésben szülőként, akár magánemberként a saját életében, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Érdemes keresgélni és olyan szakembert választani, aki szimpatikus, akiről úgy érezzük, járatos a témában és bizalmat tudunk szavazni neki. Természetesen hozzám is fordulhatnak.

 

A kedvesség gyakorlati tudománya

„Laci bácsi, segíthetek?” – kérdezed a szomszédot, látva, hogy tele a keze és még a létrát is a hóna alá venné. Laci bácsi nagyon örül, jól indult a napja. Neked is jól indult, de indulhatna még ennél is jobban! Akkor, ha valaki veled is ilyen jó fej lenne. Ma van a Random Act of Kindness Day, ünnepeljük úgy, hogy érjen körbe a kedvesség!

 raok.png

A fent említett kezdeményezésnek olyan komoly irodalma van pusztán az interneten, hogy komplett szakdolgozatot lehetne írni belőle. De nem kell ilyen messzire menni, hiszen az egésznek épp az a lényege, hogy spontán, ám mégis tudatosan, napi rendszerességgel a gyakorlatban gyakoroljunk olyan apró gesztusokat a többiek felé, amitől nekik egy kicsivel jobb lesz a napjuk. A ráadás mindehhez, hogy persze annak is javul a közérzete, aki a kedvességet „elköveti”, azaz win-win, sőt, win-win-win szituáció, hiszen kettőtökön kívül mindenki más is jól jár, mert aki örül, az a környezetével is sokkal jobb fej lesz. A hétfői podcastunkban Kutasi Ági (Business Integrations Senior Manager, EPAM) már remek ötleteket adott, miként gyakorolhatjuk a Random Act of Kindness-t, most pedig íme, további néhány tipp a teljesség igénye nélkül!

Home Office Kindness

Olyan időket élünk, amikor a legegyszerűbb irodai kedvesség, a ragassz egy post-it-et a kollégád monitorjára egy üzenettel, nem feltétlenül alkalmazható. De azért nem kell elvetni az ötletet, hogy kedves legyél valakivel!

  1. Ha nem is post-it-en, de üzenetben pont ugyanazt elküldheted, amit kiragasztanál.
  • „Jól esett, hogy segítettél a preziben! Köszönöm!”
  • „Szépek voltak a tulipánok a háttérben, feldobta a reggelemet, ma én is veszek egy csokorral!”
  1. Felajánlhatod a segítségedet egy egyszerű feladat megoldásában is a másiknak!
  2. Megköszönhetsz valami olyat, amit magától értetődőnek vesznek az emberek, például az értekezlet végén elmondhatod, milyen jó, hogy mindenki pontosan lépett be a hívásba és értékeled, hogy odafigyeltek erre.
  3. Egy-egy meeting végén küldhetsz egy képet, rajzot, fotót, amitől jobb kedvük lesz a résztvevőknek.

                       s220_220_7.png                        s220_220_6.png

 

Drágám, a kölykök online-ban ragadtak!

Jelenleg minden szülő „álma”, az online oktatásban tanuló gyerek vagy gyerekek. A hétfő, kedd még lezajlik talán nagyobb viták nélkül, de szerdára mindenki megviseltebb, kezdenek alakulni a feszültségek. Ilyenkor megelőző jelleggel be lehet vetni pár apróságot, ami javíthat a helyzeten és segít ellavírozni még pár napot:

  1. Főzés helyett az egyik napra ígérd be, hogy a gyerekek rendelhetnek maguknak ételt a kedvenc helyükről.
  2. Ugyanennek másik verziója, ha a férjednek/feleségednek könnyíted meg a napját és azt mondod neki, ma ne főzz, rendelünk!
  3. Kérdezd meg a családtagokat, aznap, kinek, miben segíthetsz, válasszanak egy dolgot, amit átadnának neked.

                       s220_220_10.png                       s220_220_9.png

Csengettek, Mylord!

s220_220_8.pngKépzeld el, hogy ülsz a gép előtt, amikor egyszercsak csengetnek. Nem vársz futárt, ételszállítót és vendéget sem. De akkor ki lehet az? Mégis egy futár! Aki egy kis dobozban a kedvenc fánkodat és egy isteni kávét hozott! Örülsz? Nagyon? Akkor mi lenne, ha ezt kipróbálnád valakin? Szóval:

  1. Küldj meglepetés sütit, kávéval!
  2. Ha épp a közelében jársz egy kedves ismerősnek, barátnak, akár magad is becsengethetsz és átadhatod (persze maszkban) és már futsz is a dolgodra.
  3. Ugyanez virággal?
  4. Ugyanez bármivel?

 

Önként és dalolvas220_220_12.png

Önkénteskedni az egyik legjobb kedves gesztus, bármilyen egyszeri alkalom is megteszi. Jó ügyeket támogatni a két kezeddel, szaktudásoddal, de egy kisebb összeggel is lehet. Támogathatod így az állatmenhelyet, a kedvenc online híroldaladat vagy egy idősek otthonát is.

  1. Pár száz forint átutalása is sokat segíthet...Ha megteszed, akár most, ebben a pillanatban!
  2. A menhelyi kutyák is szeretnek sétálni, új ingereket szerezni! Sétáltass!
  3. Mész a boltba? Csengess be Laci bácsihoz, Ari nénihez, hozhatsz-e nekik is valamit, ha már úgyis vásárolni indultál!

 Listázzunk!

 A kedvességek listája végtelen, túlzás nélkül! Csak rajtad múlik, beépíted-e a mindennapjaidba az apró gesztusokat, amikkel szebb lehet az élet. A kedvesség tudománya nem atomfizika. Nézd csak:

Videó forrás: randomactsofkindness YouTube channel 

* A blog posztban szereplő képek az EPAM Heroes Portal-járól vannak. Ez egy olyan online rendszer amiben egy széleskörű badge gyűjtemény található. A rendszer lehetővé teszi, hogy bagdeket adhassunk virtuálisan köszönetképp és elismerésként a kollégáinknak.

A Mentorprogram nemcsak állást kínál, de garancia a jobb diplomaeredményre is!

Milyen a jó mentor és milyen a jó mentorált? Kiknek és miért érdemes jelentkezni az EPAM Mentorprogramra és egyáltalán hogyan zajlik a képzés? Török Márkkal, az EPAM Mentorprogram egyik mentorával beszélgettünk!

torok_mark_blog.png

Török Márk 2008-ban még egyetemistaként kezdett tanítani az ELTE-n, gyakorlati foglalkozásokat tartott diákjainak, majd miután elvégezte az egyetemet, kutatóként folytatta, dolgozott szoftverfejlesztőként külföldön és itthon is. Az EPAM-hoz egy megkeresés kapcsán került, Máltáról jött haza a lehetőség kedvéért, majd ismért külföldi tapasztalatok következtek, ezúttal egy másik cégnél, míg végül másodjára is csatlakozott az EPAM-hoz, ekkor már kifejezetten az oktatási mentor pozíció kedvéért.

Az előzmények alapján arra következtethet az ember, hogy nagyon rugalmas vagy a munkalehetőségek tekintetében. Külföldi és hazai ajánlatok egyetemi, céges karrier váltogatják egymást. Mi ennek a gyökere a személyiségedben?

Amikor először mentem ki külföldre dolgozni, kicsit a kalandvágy és a kíváncsiság hajtott. Nagyon hiszek abban, hogy egy másik országot, nemzetet, leginkább úgy tudunk megismerni, hogyha köztük vagyunk tartósan. Engem mindig jobban érdekelt, milyen valahol élni egy ideig, mint elmenni egy hétre nyaralni, mert számomra ez picit olyan, mintha valamilyen műanyagot, valami előkészítettet kapnánk. Ha kint van az ember huzamosabb ideig, akkor ezt nem lehet fenntartani, ez valahogy lemállik és ott van a valódi élet, ahogyan valójában élnek az emberek.

Az EPAM ajánlat annyira csábító volt, hogy Máltát is otthagytad érte.

Igen, jó ugródeszka volt, örültem neki. Érdekelt, milyen egy igazán jól működő, nagy cégnél dolgozni.

A mentorkodásért pedig másodszor is visszatértél.

Valóban. Ennek több oka is van, az egyik, hogy nagyon szeretem és értékelem az EPAM belső folyamatait és azokat az eszközeit, amikkel ezeket támogatja. Megfordultam más multiknál is és láttam, hogy az EPAM-ban ezek nagyon jól definiáltak, nagyon „tisztán vannak tartva”. A másik oka pedig az volt a visszatérésemnek, hogy sok tapasztaltot szereztem már az IT iparágban és elérkezettnek láttam az időt és megfelelőnek a helyet, hogy átadjam a tudásomat. Így most mentorként tehetem ezt a Mentorprogramban.

Mi a Mentorprogram lényege?

A Mentorprogram története úgy indult több mint 10 évvel ezelőtt a kollégák belső tréningeket kezdtek tartani a junior munkatársaknak, annak érdekében, hogy jobban haladjanak a fejlesztési munkák a projekteken. Tulajdonképpen ebből nőtte ki magát a program, ami ma már inkább arról szól, hogy kevés tapasztalattal, de némi programozási és angol tudással rendelkező jelölteket képezünk úgy, hogy versenyképes tudást szerezzenek. Olyat, amivel már boldogulni tudnak az EPAM-os projekteken.

Te mentorként, hogy látod a mentoráltakat? Mi az általános? Mi az, ami megfigyelhető és amit fontos elmondani azoknak, akik leendő mentoráltjaid lesznek majd?

Mindenképpen fontos, hogy legyen egy hozott tudás. Önmagában a Mentorprogram nem arról szól, hogy elkezdjük programozásra tanítgatni az embereket! Szeretnénk olyan jelölteket összeszedni, megtalálni, akik már tudnak programozni, azaz ismerik magát a programnyelvet, beszélnek angolul. Ez a belépő szint. Szeretjük, ha valakiben van érdeklődés, nyitottság, van valamiféle elhivatottsága a pálya iránt. Azokkal az emberekkel szeretek együtt dolgozni, akik szorgalmasak, motiváltak, rendszeresen, határidőre megcsinálják azokat a feladatokat, amit mentorként adok nekik, azaz föl tudják mérni azt, hogy a Mentorprogramban nagyon sokat kapnak. Jellemzően azok, akik ezt nem érzik, értik, lemorzsolódnak.

Ez nagyjából milyen arány?

A jelöltek 30 százaléka szokott lemorzsolódni és sokaknál ezt már az elején lehet látni. Akadnak, akik viszonylag gyorsan kiesnek, de olyanok is, akik önként távoznak a programból. Mindig van néhány olyan ember is, akik kifejezetten szomjazzák a segítséget, ami nekik nagyon nagy lökést tud adni. Ők aztán a képzés első harmadánál beérnek és a végén már nagyon szépen tudnak egyedül dolgozni.

Hogyan kerülhet be valaki a képzésbe és miként zajlik aztán a program?

Az első maga a felvételi, mely egy tesztet, illetve egy interjút foglal magában. Amint valaki bekerült a programba, beosztjuk egy csoportba. Vannak egyéni és csoportos mentorálások is, mindez attól függ, éppen hányan jelentkeznek egy adott időszakban. Szerencsésebbnek tartom a csoportos mentorálást, mert az egyetemistáknak jellemzően nagyon kevés tapasztalatuk van a csoportos munkában és nagyon jót tesz nekik, ha közösen dolgoznak, ötletelnek, tudnak egymásnak segíteni. Ezek mind fejlesztik azokat a készségeket, melyekre aztán szükség lesz élesben a munka közben. A program több hónapig tart és jellemzően heti 15-20 órányi elfoglaltságot jelent. A tanulásra, a tanult anyagok feldolgozására szánt időt a mentoráltak maguk osztják be, fontos, hogy ebben önállóak legyenek. Ami azonban nagyon lényeges és kötött, az a mentorokkal való konzultáció, mely napközben, azaz munkaidőben, heti 2-3 alkalommal történik, 1-1,5 órás időtartamban. Ezek azok az alkalmak, amikor a mentorált fölteheti a kérdéseit a mentornak, megbeszélhetik a feladatokat, a felmerülő problémákat. De olyan is előfordul, hogy a mentor kérdez, mely egyrészt azért fontos, mert szeretjük leellenőrizni, hogy a jelölt ténylegesen elsajátította-e az adott anyagot, márészről a mentoráltak is kapnak egy visszajelzést a tudásukról. Ami szintén nagyon fontos része a közös munkának az a házi feladatok átbeszélése, ellenőrzése, egy-egy kód review, hiszen az, hogy együtt megnézzük valakinek a kódját, afféle előfutára a projektszintű fejlesztésnek.

Milyen időmenedzsmentre van szükség ahhoz, hogy valaki sikeresen teljesíteni tudja a követelményeket?

Azt szoktuk mondani, hogy nem baj, ha valaki a képzés mellett dolgozik, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez nem igazán kivitelezhető. A Mentorprogram sokkal több időt emészt fel és jóval nagyobb odafigyelést igényel, mintsem, hogy dolgozni lehessen mellette. Amit szintén megkövetel a program, az a rendszeresség, tulajdonképpen arra épül a képzés, hogy a mentoráltak egy újfajta ütemezéshez szokjanak. Az egyetemen nem számít, bemennek-e vagy sem, a lényeg a félév végi teljesítmény. Itt azonban a mentornak nemcsak az a feladata, hogy leellenőrizze a házit vagy beírja a mentoráltak naptárába a megbeszélések időpontjait, hanem van egyfajta "atyai" szerepe is. Terelgeti, picit nyomja, hogy lépést tudjon tartani, haladjon a cél felé, ez nagy mértékben segíti a mentoráltat a későbbi akklimatizálódáshoz a projekteken.

Milyen a jó mentor, mik az ismérvei, szerinted?

Nagyon fontos, hogy empatikus legyen, rendelkezzen emberismerettel, aminek mentén képes felismerni az egyes személyiségjegyeket, így tudja azt, hogy kihez, hogyan kell fordulni. Szerintem nagyon fontos az is, hogy korrekt legyen egy mentor, ne az egójával dolgozzon. Az sem baj, ha egy kicsit szigorúbb, ám ebben legyen következetes.

Nagyon sokan az egyetemi éveik utolsó 1-1,5 évben kezdenek neki ennek a programnak. Mi ennek az oka? Nem érne rá jelentkezni már diplomával a kézben?

Az egyetemek nagyon jó képzést adnak, ám én azt látom, hogy azok, akik még az egyetem vége előtt elkezdik és be is fejezik a programot, esetleg párhuzamosan fejezik be az egyetemet és a mi programunkat, sokkal jobb minőségű szakdolgozatokat írnak, jobb eredménnyel diplomáznak.

Azok, akiket érdekelhet ez a program, hol tudnak jelentkezni?

Az EPAM karrieroldalán megtalálható az összes nyitott pozíció, így a képzésre is itt lehet jelentkezni, illetve tájékozódni róla.

Azt, aki sikerrel végzi el a programot, mi várja?

A program lényege, hogy fejlesztőket képezzünk, akik aztán az EPAM-nál dolgoznak. Nem árulunk tehát zsákbamacskát, aki a Mentorprogramot sikeresen elvégzi, annak állást kínálunk. Többször előfordul olyan is, hogy valaki még csak végzi a Mentorprogramot, de egy projekt már le is szerződtette.

 

Szerinted miben különbözik az EPAM más IT cégektől?

Abban, hogy professzionális. Mind a folyamatok, mind az, ahogyan a céget vezetik, sokkal magasabb szintű, mint amit én más, hasonló profilú cégeknél tapasztaltam.

 

 

Kapu az EPAM-os karrier felé, avagy minden, amit tudni akartál a Junior Front-End Online Programról

Március elsején indul az EPAM teljesen új képzése, a Junior Front-End Online Program, kifejezetten azoknak, akik már rendelkeznek némi programozási előismerettel, ám szeretnék jobban beleásni magukat a témába és specifikus, piacképes tudásra szert tenni.

„Sok a tehetséges jelölt, akik képességeik birtokában sem feltétlenül találják meg az utat a nagy cégekhez, hiszen ezeknek elég specifikus elvárásaik vannak a tudást és a tapasztalatot illetően. Ez a képzés pont abban tud segíteni, hogy azt a tudást nyújtja, amire szüksége van egy front-end fejlesztőnek az EPAM-nál.” – összegzi rögtön a lényeget Győri Judit, Head of Growth and Development.

gyori_judit_blog.png

A belépő

A  2021. február 14-e, éjfélig beérkezett jelentkezések alapján a jelöltek kiválasztása február második felében történik. A jelentkezőknek fontos tudni, hogy mivel a program angolul zajlik, ezért a legalább középszintű nyelvtudás feltétele a részvételnek. Először egy angol tesztet kell kitöltenie a jelölteknek, majd pedig egy olyan problémamegoldási és alapprogramozási készségeket felmérő feladatlapot, ami programozási nyelvtől teljesen független. "Először egy angol tesztet kell kitöltenie a jelölteknek, majd pedig egy Front-End (alap szintű JavaScript, HTML, CSS) tudást felmérő tesztet. Ha pedig ez a két teszt sikerül, akkor egy rövid beszélgetés következik az egyik toborzó kollégánkkal, melynek célja, hogy kiderüljön, ki is van a név mögött, milyen személyiség, mik a motivációi arra, hogy bekerüljön ebbe a programba.” – ismerteti Győri Judit a folyamatot. A teszteket online kapják meg a jelentkezők és azok kiértékelése után a rövid, szintén online interjúk alapján a kiválasztott csoporttal márciusban indul a program.

A képzés

A képzés ingyenes, rövid és fókuszált: a három hónap során heti háromszor vesznek majd részt webináriumokon, valamint elméleti és gyakorlati feladatokat fognak megoldani azok, akik szeretnének Front-End fejlesztőként dolgozni a jövőben. "Az ütemezést és a programot is oly módon építettük fel, hogy az egyetem vagy munka mellett is elvégezhető legyen, olyanoknak is lehetőséget jelentsen, akik esetleg karrierváltáson gondolkodnak. Az előadások az esti órákban lesznek, a gyakorlati és elméleti feladatok megoldására pedig mindenki egyéni időbeosztása szerint szánhat időt. "Mindenképpen szeretném kiemelni olyanok jelentkezését várjuk, akik ebben az időszakban ténylegesen tudnak fókuszálni, hiszen hetente legalább 15-20 óra időráfordítás szükséges ahhoz, hogy valaki sikeresen abszolválja a képzést. Aki elegendő időt és energiát tud fordítani a tanulásra, annak ez a program kaput nyithat az EPAM-os karrier felé.” – mondja Győri Judit.

További információ és jelentkezés a Junior Front-End Online Programra

Hallgasd meg a témában készült Mi fán terem a Junior Front-End Online Program? podcastunkat is!

Maradtak még kérdéseid?

Várunk február 11-én 17:30-kor kezdődő meetupunkra, ahol kérdéseidet is felteheted, így kiderül Minden, amit a Junior Front-End Online Program-ról tudni akartál 

„Nagyon fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal!”

Hogyan kell berúgni az újév motorját, ha épp energia és kedv sincs a motorozáshoz? Harangozó Judit, soft skills tréner nem csupán gyakorlati tanácsokat ad, hanem a saját életéből vett példákkal segít kicsit beindítani azt a motort. Ha meg már jár, a kedv is megjön Judit praktikus és bevált gyakorlatai nyomán!

harangozo_judit_blog.png

Az idei évben egy kis újítást vezetünk be, ugyanis nem rögtön a bemutatkozással, hanem egy sor villámkérdéssel kezdünk.

Tea vagy kávé?

Kávé, egyértelmű.

Mozi vagy filmcsatorna?

Mozi, európai művészfilmek.

"Büszkeség és balítélet" vagy "Anna Karenina"?

Anna Karenina.

Aktív vagy passzív pihenés?

Aktív.

Mit is kérdezhetnék a trénertől, meglepő lenne, ha nem az lenne a válasz, amit várok: félig tele vagy félig üres az a bizonyos pohár?

Lehet, hogy megleplek, ez helyzetfüggő. Kontextustól függ, hogy mennyire vagyok optimista.

A bemelegítés után jöhet a bemutatkozás. Honnan indult, hogyan alakult a karriered a jelenlegi munkádig?

Nyolc éve kezdtem képességfejlesztéssel és vezetőfejlesztéssel foglalkozni, előtte tanítottam, majd sales és marketing területen dolgoztam. A tanítás által jöttem rá, hogy nekem igazán az a fontos, hogy az embereket segítsem a fejlődésben, ezáltal magát a céget is természetesen. Amikor erre rájöttem, karriert váltottam és így kezdtem a jelenlegi munkámmal foglalkozni.  Azóta is nagyon élvezem. Két éve dolgozom az EPAM-nál, ahol Senior L&D Specialist (Learning & Development, az EPAM képzésekkel foglalkozó részlege - a szerk.) pozícióban vagyok, vezetői programok fejlesztésével és soft skills tréningekkel foglalkozom. Nekem ez a hivatásom, a szenvedélyem.

Az EPAM mennyiben más, mint az eddigi munkahelyeid?

Az EPAM-nál széleskörű képzési programok vannak, rengeteg kezdeményezés van, folyamatosan haladunk a korral. Nem a bevett sémák szerint dolgozunk, habár megvannak a soft skills fejlesztésben az általános gyakorlatok, de az EPAM valóban agilis módon reagált például az otthonról való munkavégzésre is, amit természetesen mi, trénerek is lekövettünk. Online képzéseket tartunk, behozzuk a legújabb technológiákat és mindezt nagyon családbarát, munkavállaló-barát módon csináljuk. Az EPAM egy végtelenül rugalmas cég.

Hogyan lehet egy ilyen rendhagyó év után egy újat kezdeni, belelendülni? Te hogyan indítod az évedet, milyen eszközeid vannak arra, hogy egy kevésbé nyugodt és kiegyensúlyozott év után mégis erőt gyűjts?

Alapvetően én a belső motivációban hiszek. Abban, hogy valamit fontosnak tartok, valamit szeretnék elérni. Ez nekem az emberek segítése, megoldások kidolgozása, törekvés arra, hogy jobbá tegyük a dolgokat. Amint megvan ez a belső motiváció, úgy kevesebb eszközre van szükség. Daniel Pink beszél a belső motivációról, hogy amikor autonóm tudsz lenni valamiben, és van egy nagyobb célod, akkor ez egyértelműen könnyeddé teszi az odavezető utat. Ha már eszközökről beszélünk, akkor kell egy pontosan definiált cél, hogy mi az, ami nekem fontos, a nagyobb lépéseket pedig le kell bontani kisebb lépésekre. Tervezés, tudatosság kell hozzá. Tehát szerintem a legfontosabb az, hogy tudd, hogy mit akarsz.

Ha az embernek van is egy vezérfonala, mégis nehéz haladni, amikor hiányzik a szükséges energia. Mit javasolnál, hogyan lehet a motivációt frissen tartani, hiszen, ha fogy az erő, akkor nehezebb a tervezett tempóban haladni.

Mindenképpen nagyon fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal. Üljünk le, fogadjuk el, hogy most nincs annyi energiánk! Semmi baj, ez nem változtat a célokon. Adjunk magunknak időt! Ahogy a szoftverfejlesztésben is ott a „Minimum Viable Product”, úgy mi is operálhatunk most a minimum elvárható szinten. Adjunk magunknak egy kis pihenési időszakot! Priorizáljuk, hogy mi a fontos! A kötelezőket megcsináljuk, ilyenek például a család, a gyerek dolgai. Ha nagyon le vagyunk merülve, akkor leülhetünk és csinálhatunk egy „életkerék gyakorlatot”. Rajzolunk egy kört, osszuk fel 8 területre, nézzük meg azt, hogy mik az életünk fontos területei! Ilyen, például a szakmai fejlődés, párkapcsolat, egészség, önfejlesztés, pénzügyek. Nézzük meg, hogy hol nincs most energiánk! Tervezzünk lépéseket arra, hogy akkor, amikor visszanyerjük az erőnket, merre szeretnénk menni. Addig pedig olyan dolgokat csináljunk, amik jók nekünk, amikből lehet energiát meríteni és töltődni.

Említetted a célokat, annyiféle módszert lát az ember maga körül ezek elérésére. Van-e ebben valamiféle középút, vagy olyan módszer, amire mondhatjuk, hogy működik, amivel jól lehet haladni, elérni a kitűzött célt?

Mindenki önmaga érzi, hogy mennyire csinálja jól. Ha van célod és van egyfajta tudatosság abban, hogy mit szeretnél elérni, az szuper. A hogyan, az rád van bízva. Nem kell, hogy kőbevésett legyen a cél sem, ezek folyamatosan változnak egyébként, kijelölsz valamit aztán lehet, hogy megváltozik. De ne sodródjunk az életben, mert hogyha te nem jelölöd ki a célokat magadnak, akkor valószínűleg mások, a társadalom ezt örömmel megteszi. Az első kör, hogy körülbelül érezd, hogy merre kell menni. Vannak metódusok, hogyan lehet a célokat kitűzni, elérni, de lehet, hogy ez neked nem fog bejönni. Csinálhatsz egy SMART-ot (célkitűzési metódus - a szerk.), de az is lehet, hogy nem fog tetszeni. Akkor legalább már tudod, hogy mi az, ami nem tetszik és te hogyan akarod csinálni. A legfontosabb, hogy ráébredj, hogy neked mi a megfelelő. Mert nem biztos, hogy egy másoknak bevált módszer lesz a megfelelő. Találd meg azt a fajta rugalmasságot, amiben meg tudod valósítani azt, amit szeretnél.

Mi a helyzet, ha valaki még magát a célt keresi?

Ez egy nagyon fontos önismereti kérdés újra, ami idővel változhat is. Feltenném a kérdést magamnak, hogy mi az, amit szeretek csinálni? Mi a szenvedélyem? A japánoknál van egy kifejezés, az ikigai. Az a jelentése, hogy mi az, amit szeretek csinálni, mi az, amiből esetleg még pénz is jön és a társadalomnak is szüksége van rá. Ezek keresztmetszetéből jön ki az, hogy mivel kell foglalkoznom. Tehát az első lépés magamnak feltenni azt a néhány kérdést, hogy mi az, amiben jó vagyok, mi az, amit szeretek csinálni, ami a szenvedélyem, a válaszok alapján körvonalazódik majd, hogy merre szeretnék menni. Egy másik szakember, a vezetőfejlesztéssel foglalkozó Simon Sinek szerint először is azt kell tudnom, miért akarunk valamit. A miért után kialakul aztán a hogyan és a mit csinálok is.

Egyébként Te hogy csinálod ezt a saját életedben?

Megnézem, hogy miben vagyok erős és mi az, ami visszatölt. Például spanyolt tanulok, jógázom, így ezekhez kapcsolódhatnak a nagyobb céljaim. Mivel nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, ezért megvizsgálom, a szakmámban mi az, amit még megtanulhatnék, hogy még jobb legyek benne. Mi az, ami a személyiségemet építi, ami hosszabb távon megfelelő lesz számomra. Magammal beszélgetek egy kicsit, ugyanakkor figyelem az emberek visszajelzéseit is, hogy miben vagyok jó. De a legfontosabb a saját hangom, a belső iránytűm.

Tegyük fel Judit, hogy már van cél és motiváció is. Nekilendül az ember így januárban, csak éppen nem jól osztja be az erejét. Az energiamenedzsment az egyik szakterületed, hogyan lehet jól beosztani az erőt? Mire kell figyelni? Hogyan lehet ezt jól tervezni?

Először is nézzük meg azt, ha már így benne vagyunk a januárban és belevágunk a nagy célokba, hogy egyáltalán időszerű-e most ezzel foglalkozni, vagy éppen ki vagyok merülve és nem most kellene belevágnom. Másrészt nézzük meg azt is, hogy tényleg a saját célomat akarom-e teljesíteni. Mi az, amit az előző évből továbbviszek, mi az, amit el akarok hagyni? Tényleg az én céljaimról van szó? Miután ezt definiáltuk, akkor jönnek a munkás hétköznapok. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mikor van a biológiai csúcsformánk, hiszen valaki reggeli ember, más pedig éjszakai bagoly, mindenkinek máskor van olyan időszaka a nap folyamán, amikor tele van energiával. Jó ekkorra időzíteni a fontos, világmegváltó dolgokat, találkozókat, megbeszéléseket. Azt is fontos tudni, hogy az ember körülbelül 1,5-2 órát tud egy huzamban fókuszálni, tehát okosan és tudatosan kell időzíteni a szüneteket. Tegyük lehetővé ezt a fajta odafigyelést, kapcsoljuk ki a mindenféle közösségi média platformokat! A naptárunkba is érdemes „fókusz időket” foglalni magunknak, a „pomodoro technika” nagyszerű erre, lényege, hogy 20 percig csak a feladatra fókuszálunk, utána tartunk 5 perc szünetet és ezt még négyszer elismételjük, így van két produktív óránk. Tervezzünk be olyan extra időt is, amit a nem várt események megoldására használhatunk. Ha megvagyunk a tudatos tervezéssel, akkor ne csak a feladatra fókuszáljunk, hanem önmagunkra is! Öngondoskodási tervben leírhatjuk, hogy mi a fontos nekünk, mitől lennénk jól. Ez lehet fizikai, szellemi, érzelmi, szakmai vagy éppen pénzügyi jóllét is, aminek érdekében a már korábban említett visszatöltő tevékenységeinket érdemes végezni.

Hogyan indítottad el az évedet? Van valamilyen személyes tipped, trükköd arra, hogy ez az év ideálisan induljon és jól alakuljon minden körülmény dacára?

Nekem tavaly nyáron volt egy „leülésem önmagammal”, hogy mire is használom ezt a „covidos” évet. Kitűztem új célokat, amiket azóta is viszek tovább. Például 20 éve szereztem meg a jogosítványt, de nem vezettem, így most vettem gyakorlóórákat. Kis feladat volt, de megugrottam és sikerélményt adott. Beiratkoztam online tanfolyamokra, például most mindfulness-el foglalkozom, ezt folytatom is. Itt a munkahelyemen is elindítottunk egy új kezdeményezést, amivel a vezetők képességfejlesztését célozzuk. Megvannak tehát a céljaim, amiknek a megvalósításában haladok. Van egy olyan listám, amin azok a dolgok szerepelnek, amiktől jól érzem magam és ha „nagyon január van” és sötétség, fényhiány, ha ki vagyok merülve, akkor megteszek és kipipálok erről a listáról dolgokat. Tudatos vagyok a kapcsolataim ápolásában is, gondoskodom a testi-szellemi jóllétemről, futok, jógázok. Összességében igyekszem a mindennapokba olyan kis dolgokat beépíteni, amik folyamatosan energiát adnak és viszem tovább a nagyobb célokat. Azt javaslom, hogy januárban inkább kisebb dolgokat igyekezzünk kitűzni magunk elé, azokat könnyebb teljesíteni! Ez ad majd nekünk sikerélményt, hogy folytassuk tovább és egész évben fenntartsuk ezt az energiát.

Egy kerek történet: Kristóf EPAMos útja a középiskolai szakmai gyakorlattól egy éles projektig

Rákóczi Kristóf szoftverfejlesztő az EPAM-nál és bár 2019 szeptemberében, az egyetem elvégzése után kezdett el a cégnél dolgozni mint junior fejlesztő, karrierje tulajdonképpen már középiskolás korában, tizenhat évesen indult. Hogyan lehetséges ez? Erről is beszélgettünk Kristóffal!

rakoczi_kristof_1200x630.png

Pontosan mik a napi feladataid, mit takar ez a pozíció pontosan, amiben most dolgozol?

Jelenleg egy utazási szektorban tevékenykedő ügyfélnek a projektjén dolgozom, mint back-end fejlesztő. Erre a projektre 2019 októberében kerültem, különböző, üzleti szempontból kritikus rendszerekért vagyunk felelősek. A pozíció, amit jelenleg betöltök elég szerteágazó, mivel a szoftverfejlesztés nagyjából mindegyik fázisában van szerepem, a tervezéstől a megvalósításon és a tesztelésen át, egészen odáig, hogy az ügyfélnek átadjuk a produktumokat. Mindemellett az általunk fejlesztett rendszerekhez biztosítunk 7/24-es ügyeletet, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogyha bármi probléma van, akkor megpróbáljuk azt minél hamarabb elhárítani.

Hogyan indult az EPAM-mal a kapcsolatod?

Először 2016 nyarán találkoztam a céggel, amikor is volt lehetőségem részt venni az EPAM által szervezett egyik nyári gyakorlaton, amit középiskolásoknak szerveztek. Ez egy két hónapos program volt, ahol fele-fele arányban foglalkoztunk front-end, illetve back-end fejlesztéssel. A program lényegében abból állt, hogy feladatokat kaptunk, amiknek a megoldását elsajátítottuk, utána pedig projektfeladatok formájában kellett ezeket gyakorolni. Volt egy mentorunk is - egy tapasztalt EPAM fejlesztő -, aki bármiben segített, hogyha elakadtunk. A program számomra nagyon pozitív élmény volt, mert betekintést nyerhettem abba, hogy milyen egy szoftverfejlesztő cégnél dolgozni, ráadásul egy ilyen kaliberű cégnél. Megtapasztalhattam mit is jelent valójában a programozás, milyen itt a légkör. Nekem, mint középiskolásnak nagyon jó tapasztalat volt, mert így egy sokkal tisztább képet kaphattam arról, hogy milyen fejlesztőként dolgozni és hogy valóban ezt szeretném-e csinálni.

Mi volt az első benyomásod? Ahhoz képest, amit előtte elképzeltél egy IT cégről, mi volt, amit ott akkor megtapasztaltál?

Felülmúlta az elképzeléseimet. Egy nagyon modern környezetben, nagyon jó légkörben ismerkedtünk meg a céggel, a programokra élvezet volt bejárni, az elejétől kezdve szuper élmény volt.

Mi fogott meg leginkább a technológián kívül?

Például a munkához való hozzáállás, a kollégák viszonyulása hozzánk. Már a kezdetektől mindenki komolyan vett minket és kollégának tekintettek. Az is nagyon tetszett, hogy rengeteg lehetőség volt fejlődni, például különböző ingyenes oktatási platformokhoz kapnak hozzáférést a dolgozók, amit már akkor is tudtam, hogy nagyon hasznos dolog lehet, hogyha ennél a cégnél dolgoznék majd a jövőben.

Azóta az eKids program óta már eltelt négy év, elvégezted a Szegedi Tudományegyetemen szoftvertervező informatikus szakát. Menet közben hogyan alakult az EPAM-mal a kapcsolat?

Az első, már említett középiskolás nyári gyakorlat után egy online Code Camp volt a következő programom, amit a cég szervezésében végezhettem el. Itt már csak back-end-el foglalkoztunk és olyan tudásra tettünk szert, amit a napi munkában is használnak a fejlesztők. Adalékként kaptunk egy tiszta képet arról, hogy mik azok az irányok és technológiák, amikkel érdemes foglalkozni, mi az a tudás, amit érdemes megszerezni, hogy valakiből a jövőben szoftverfejlesztő lehessen.

Diákként nem mindegy az sem, hogy mennyi időt vesz igénybe egy-egy ilyen program.

A Code Camp nyáron zajlott, úgyhogy szerencsére akkor nem volt mellette iskola, azonban 2019 elején jelentkeztem a hathónapos Java Mentoring programra, amire már napi néhány órát érdemes volt rászánni, hogy gördülékenyen haladhasson a program. Ezt egyetem mellett csináltam, így voltak kihívások az időbeosztást tekintve. Ettől függetlenül ez is teljesíthető akkor is, ha valaki esetleg iskola mellett jelentkezik erre a programra.

Mikor jutott eszedbe először, hogy szeretnél EPAM-os lenni?

Már az első nyári gyakorlat után éreztem, hogy ez egy olyan cég, ahol szívesen dolgoznék. Igazán pozitív élmény volt az összes program, amin részt vettem, mindegyikkel csak egyre jobban és jobban erősödött bennem, hogy az EPAM-nál szeretném elkezdeni a karrieremet.

A karrieredet, ami már el is indult és haladtál is benne, hiszen máris kettes szintre léphettél.

Igen, valóban. 2019 szeptemberében kezdtem el dolgozni, mint junior fejlesztő és 2020 szeptembere óta pedig már kettes szintű fejlesztőként folytathatom.

Hogy élted meg ezt a sikert? Tulajdonképpen, ha azt vesszük, te az EPAM-os karrieredet 16 évesen kezdted el építeni.

Végül is igen és nagyon örülök, hogy így alakult. Mindig olyan voltam, hogy amit szeretnék elérni, azért meg is dolgoztam, komolyan vettem már viszonylag fiatal korom óta a karrierépítést.

Mi volt számodra ennek a „diákból kolléga” folyamatnak a legfontosabb tanulsága?

Kihívás volt az, hogy a mentoring programot az egyetem mellett végeztem és az időbeosztással azért okosan kellett bánni. Tanulságnak leginkább azt tudnám mondani, hogyha megvan az emberben a kellő elhivatottság és szorgalom, akkor igazából akár egyetemi végzettség, illetve előzetes tapasztalat nélkül is fel tudja magát fejleszteni egy olyan szintre, ami már elegendő ahhoz, hogy valaki elkezdhesse a karrierjét. Persze számomra az EPAM-os programok nagy szerepet játszottak ebben, de úgy gondolom, hogy akár ezek nélkül is el lehet ezekre a szintekre jutni.

Kiknek ajánlanád az EPAM e-Kids programjait?

Azoknak mindenképp, akik programozók szeretnének lenni, illetve nem tudják még hogy nekik való-e és ki akarják benne magukat próbálni. Illetve azoknak is, akik már tudják, hogy ezzel szeretnének foglalkozni, viszont még nincsen tapasztalatuk és szeretnének arról egy képet kapni, hogy milyen irányokba érdemes elmenni.

Gondolom most egy karrierugrás után még az új szerepkörben próbálsz komfortosan mozogni, de kizártnak tartom, hogy a te céltudatosságoddal ne lenne már a fejedben a következő lépés.

Igen, így van, szeretnék folyamatosan tovább fejlődni és majd a következő fokozatot is elérni néhány éven belül. Jelenleg például egy felhő alapú Solution Architect képzésen veszek részt, melynek eredményeként, remélem, hogy a jövőben még több lehetőségem lesz a cégen belül, olyan projektekben dolgozni, amik igazán érdekelnek.

Kicsit a napi helyzetre is utalva, téged hogyan érintett az otthonról való munkavégzés?

Az átállás könnyű volt, a cég nagyon támogatott ebben minket. Gyakorlatilag egy hétvége alatt el tudtam hozni mindent, ami a munkámhoz szükséges és a következő hétfőn már itthonról dolgoztam teljes kapacitással. Nehézsége azért volt nyilván, kellett egy bizonyos idő, amíg erre átszokik az ember, míg kialakult egy napirend, ami tényleg jól működött. Ma már élvezem, hogy nem kell bejárni az irodába, itthonról tudok dolgozni.

Van esetleg valami olyan jó gyakorlat, amit kialakítottál magadnak ebben az időszakban?

Próbálok minden nap ugyanakkor felkelni, illetve a munka közben gyakori szüneteket tartani, mert azért az sem jó, ha az ember egész nap a számítógép előtt ül, érdemes felállni, mozogni. Nekem ez vált be, különösebb más praktikára nem volt szükségem.

Van egy ilyen visszatérő játékunk, ami nagyon egyszerű. Mit jelent neked az EPAM, ha három szóban kell összefoglalnod?

Karrier, flexibilitás, önképzés.

Best of LifeInTech 2. – avagy a legjobb gondolataitok, amik egy részbe nem férhettek bele!

Mi történik, ha a legjobb interjúk legemlékezetesebb mondatait összegző cikkbe nem fér el az összes? Lesz belőle két cikk! Sok-sok érdekes, ki nem hagyható gondolat gyűlt össze 2020-ban, amelyeket érdemes magunkkal vinni idén is. Értékes emberek, maradandó gondolatai.

best_of_2resz.png

Bánky Bea, People Experience Manager a munkahelyi boldogság fontosságáról: „Sok ember számára a karrier adja a siker egyik fontos forrását és hogyha valaki napi 8 órát dolgozik egy olyan pozícióban, ahol nem érzi igazán jól magát, akkor az egy demoralizáló és depresszív állapot lehet. Viszont, ha valaki szereti és jól csinálja azt, amit csinál, akkor el tud repülni ez a 8 óra. Nagyon nem mindegy, hogy milyen hangulatban telik ez az idő, hiszen életünknek egy tényleg jelentős részét, bár most online, a munkahelyünkön töltjük.”

 Idén is folytatódik a „Mit csinál a....” sorozatunk, ahol az egyéni karrierutak mellett a kollégáink részletesen beszélnek a szerepkörükről is. Ennek a sorozatnak volt része az a beszélgetés is, Iván József, Software Testing Manager, az EPAM-os tesztelők munkáját mutatta be:

Ha nem érzem jól magam abban, amit csinálok, akkor sosem leszek benne igazán jó. Meg kell találni, hogy mi az, amit szívesen csinálsz. Rengeteg lehetőség van a szakosodásra, mindenki megtalálhatja a maga speciális területét, így tud kiteljesedni az ember. (...) Tudatában kell lenni, hogy tesztelőként alapvetően másfajta szemléletre és gondolkodásmódra van szükséged, mint fejlesztőként. Viccelődni szoktunk vele, de mégis igaz, hogy jobban szeretem megtalálni mások munkájában a hibát, mint hogy az én munkámban találjam meg.

Fejes Róbert, Delivery Manager visszatérő interjúalanyunk. Sok olyan gondolata van, amit érdemes újra és újra elővenni:

„...a karrierem, nem nagy lépésekből épült fel, hanem a kicsi, apró mindennapokból. A mindennapi kihívásokból, hiszen minden nap egy kicsit más, egy kicsit más felé mutat. Visszatekintve persze vannak benne pontok, amikre nagyon büszke vagyok, de amit ki kell emelni azok a hétköznapok, amiket az ember a legjobb tudása szerint kell, hogy csináljon. Figyel a lehetőségekre, arra, hogy kinek hol tud segíteni, hogyan tudja a legtöbb értéket megteremteni és ha így teszi a dolgát, akkor szépen halad előre.

Ha valaki menedzsment irányba indul el, akkor nagyon fontos tudnia, hogy emberekkel fog dolgozni. Figyelni kell a reakcióikra, cselekedeteikre,meg kell érteni, mi motiválhatja őket, tudni kell beleképzelni magunkat az ő helyzetükbe, megérteni a másik oldalt és nem mindenáron a saját elképzeléseinket erőltetni, mert különben nagyon szépen el lehet egymás mellett beszélni.

 Fazekas Dóra, a Cambridge Econometrics angol kutató, tanácsadó cég budapesti irodájának vezetője egyike volt azoknak, akik bár nem EPAM-osak, de a téma, amiről beszélgettünk vele nagyon is kapcsolódott a céghez. Dóra szakterülete a környezetgazdaságtan, így a fenntarthatósági kampányunk részeként fejlesztett EPAM Carbon Footprint kalkulátorapropóján podcastoltunk vele. A 2020-as best of-ból nem maradhatott ki a következő gondolata:

„Legjelentősebb hatása annak van, hogy mennyit repül az ember. A nagy tengerentúli utak teszik ki a magánemberek szén-dioxid lábnyomának a legnagyobb részét. Második a sorban a húsfogyasztás, ezt pedig a fogyasztás mennyisége követi, azaz, hogy mennyit vásárolunk. Ez a három dolog tehát, aminek mérséklésével egyénként is sokat tehetünk a fenntarthatóságért.”

Egy szeptemberi beszélgetésben Tyutyunkov Galin, Delivery Manager engedett bekukucskálni a szigorúan zárt un. ODC (Offshore Development Center) projektek világába. Azoknak való ez a munka, akik nyitottak arra, hogy olyan területeket is megismerjenek, amelyek nem általánosak, mely nem a technológia világa, hanem inkább üzleti terület, de akár az egészségügy is ilyen. Ezek a projektek erősen szabályozottak és nagyon rendszerezettek, ezért aki megfontolt, nagyon alapos, annak való inkább ez a fajta munka. Ám ezek a korlátok, szabályok nem terhet jelentenek sokaknak, hanem biztonsági faktort is, hiszen a munka minőségét is biztosítják. Nálunk az elvárások és a célok, sokkal jobban definiáltak. Nagyon sokat lehet ezekből a projektekből tanulni, többek között azt, hogyan működik egy ilyen nagy szervezet, mint egy bank.

 Végh Norbert, az EPAM magyarországi vezetője ősszel mesélt a megelőző félévről, a járványhelyzet üzleti/menedzsment kihívásairól és kicsit a jövőről is:

Az a világ, ami korábban volt, a megszokott formájában nagy valószínűséggel nem fog visszatérni. Így mi is egy új típusú működésre készülünk. A pólus egyik végén az áll, hogy mindenki az irodában végzi a munkáját, a másikon, hogy mindenki otthonról. Valahol a kettő között „fogunk találkozni”.(...). A pontos válaszok azonban még váratnak magukra, annak, aki ma tudja a válaszokat, valószínűleg túl nagy az önbizalma vagy nem mond igazat. Egy azonban minden körülmények között biztos, hogy továbbra is igen fontos lesz a rendszeres és nyílt kommunikáció, annak minden nehézségével együtt.

 Fejes Balázs (FB2), ős EPAM-os, az EPAM hongkongi irodájának egyik alapítója így vélekedik az életfogytig tartó tanulásról:

Szerintem a legtöbb ember, aki szoftverfejlesztéssel foglalkozik és szereti is azt, fontos eleme ez az életének, annak az önálló tanulás az, ami inkább működik. Hihetetlen, hogy manapság Youtube-on, meg a LinkedIn Learning platformon, az összes ilyen site-on milyen minőségű tananyagot fogadhat be az ember önállóan. Én egyébként a mai napig tanulok, követem az újdonságokat, hogy szakmailag karban tartsam a tudásomat.

 Szintén emlékezetes a Milad Vafaeifard-al, az EPAM senior szoftverfejlesztőjével, több jelnyelvi oldal megalkotójával készült interjú is:

Jelenleg a vezetés alapjait tanulom, van egy nagyon kicsi, de szuper csapatom és bár vezetőként szeretnék dolgozni a jövőben, a kódolást mindig is imádni fogom, hiszen ez a hivatásom. A vezetői szerep azért jelent kihívást számomra, mert szeretem segíteni az embereket a céljaik elérésében, támogatni őket abban, hogy a képességeiket kibontakoztathassák. Egyúttal szeretném bebizonyítani, hogy a siketek is képesek ugyanolyan karriert építeni, amilyet a halló kollégák, ugyanúgy képesek mindenre. Ez erőt adhat a fogyatékkal élő közösségnek, láthatják, hogy elérhetik ők is a céljaikat, függetlenül attól, milyen típusú fogyatékosságról van szó.

Józsa Péter projektmenedzser nem meglepő módon a projekt menedzsementről mesélt: „Tehát van egy világos cél, adott kompetens embereknek egy csoportja, akik minden erejükkel azon dolgoznak, hogy a célt határidőre megvalósítsák, a költségeket nem túllépve, kiváló minőségben. Azonban az ilyen példaszerű projekt olyan, mint a jeti, csak néhányan látták vagy nekik is csak meséltek róla: azaz nincs. Egy projekt ezerféleképpen csúszhat el, kezdve onnan, hogy az ügyfél nem tudja pontosan, hogy mit akar vagy pontosan tudja, de igazából nem arra van szüksége. Vagy éppenséggel tudja, hogy mit akar, de nem tudja jól elmondani, a fejlesztők nem értik pontosan. Előfordulhat, hogy alábecsülték az erőforrásokat, nem a megfelelő emberek ülnek a megfelelő székekben, rosszul válogatták össze a csapatot, rosszak a folyamatok. A projektmenedzsernek pedig az a dolga, hogy mindezeket a potenciális problémákat, kockázatokat megoldja. Tehát kicsit olyan, mint a ponyvaregényben Mr. Wolfe, a „megoldóember”. Azzal a különbséggel, hogy a projektmenedzsmentben a projektmenedzser nemcsak megoldja ezeket a problémákat, hanem előre látja a kockázatokat és még azelőtt kézbe veszi őket, mielőtt ezekből problémák válnak.

 Nagy Gábor DevOps Team Lead azt mutatta be, hogy „mit csinál a DevOps-os”:

„Az, hogy a DevOps-os mennyire tudja támogatni a fejlesztési folyamatot, a vállalat, a projekt érettségétől függ. A döntéshozók akik kitalálják, hogyan épüljön fel az adott projekt, az ő víziójukon, a szervezett érettségén múlik, hogy a DevOps Engineer, mennyire tudja jól összekötni a szereplőket és segíteni a szoftverfejlesztési életciklust és lesz belőle valóban DevOps-os vagy csupán átnevezett System Administrator. Úgy gondolom, hogy ebben az EPAM elöl jár, itt ez egy több életcikluson átívelő szerepkör valóban.

 Rátai Dániel feltaláló, informatikus, nem mellesleg EPAM-os, az internet jövőjéről (PhD munkájáról) is mesélt:

Ma van egy olyan világhálónk, ami gyakorlatilag komplett idegpályaként köti össze az emberiséget és ebben olyan lehetőségek vannak, amit még messze-messze nem aknáztunk ki. Ahogyan most működik a kapcsolattartás, az egymás közötti kommunikáció az interneten, az mindennek nem a végleges formája, hanem csupán egy stáció, olyan, mint például az evolúció során a bogaraknál a dúc idegrendszer, melyből egyszer csak ki kellett alakulnia egy központi idegrendszernek és tovább kellett fejlődni annak a modellnek, ahogyan működik egy idegpálya. Hasonlóan ehhez a neten is nagy paradigmaváltások következnek és kiderül majd, hogy nagyon másfajta módon is tud működni az a globális idegpálya, ami behálózza az emberiséget. És ez meg hozhat magával megoldásokat olyan problémákra, amikről most még azt hisszük, hogy lehetetlen.

Széni Zoltán, az EPAM EMEA régióért felelős People (HR) vezetője foglalta össze legjobban az EPAM esszenciáját:

Nagyon sokféle, teljesen különböző „tűz és víz” ember dolgozik itt, más és más temperamentummal. Azt gondolnád, ha összezárod őket egy terembe, az fel fog robbanni. És valóban nagyon szenvedélyesen tudnak érvelni, nagyon különböző véleményük van dolgokról, de tiszteletben tartják, hogy mindenki más, és mindenkinek lehet más a véleménye. Az EPAM pont attól ilyen különleges, hogy ennyi színes egyéniség nagyon jól megfér egymással és nagyon eredményesen tud együtt dolgozni. Ettől működik minden: ettől marad egyben, ettől erős, ettől hatékony, amit itt csinálunk.

 A LifeInTech blog és podcast csatorna tartalmait EPAM-osok készítették, EPAM-osoknak és azoknak, akiket érdekel, hogyan működik ez a cég, miként és mit dolgoznak az itt alkotó szakemberek. Szeretnénk megköszönni minden interjúalanyunknak, beszélgetőtársunknak és az olvasóinknak is, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy értéket hozhattunk létre és megoszthattuk az itt összegyűlt hatalmas mennyiségű tudás egy-egy szeletét, hogy megismerhettünk kulisszatitkokat, karrierutakat, nézőpontokat és véleményeket.

Idén, 2021-ben folytatjuk, Veletek, Rólatok, Nektek!

süti beállítások módosítása