Egy tech cég kulisszatitkai

A tárgyalóképes angoltudás megszerzése nem nehezebb, mint letenni a jogsit!

EPAM kurzusok széles palettán, saját nyelvtanárokkal

2021. május 13. - Kárpáti Judit

angol_tan_blog.png

„A tárgyalóképes angoltudás megszerzése sem nehezebb, mint letenni a jogosítványt.”-állítja Dinca Vilmos, az EPAM English Departmentjének egyik tapasztalt angoltanára. A cégnél ugyanis külön szekció foglalkozik az itt dolgozók angol nyelvtudásának fejlesztésével, az oktatók teljes állásban segítik a kollégák nyelvi gyarapodását. Nem csupán ebben különbözik azonban az átlagos vállalati angoloktatástól az EPAM rendszere. „A kiindulópont az, hogy az EPAM-ban a kommunikáció hivatalos nyelve az angol. A cél mindenekelőtt az, hogy az itt dolgozók egy olyan eszközt kapjanak a kezükbe, mellyel hatékonyan és problémamentesen tudnak más anyanyelvű kollégákkal angolul kommunikálni. Mivel a napi munka során számos kihívással találkoznak a kollégák, azt szeretnénk, hogy nyelvi nehézségek ne hátráltassák őket, ez ne legyen tényező a feladatok megoldásakor.” –  mondja Fölföldi Petra, aki Vilmoshoz hasonlóan szintén az EPAM egyik főállású angoltanár kollégája. Ennek a célnak a szolgálatában számos kurzuson vehetnek részt azok, akik fejleszteni szeretnék valamilyen területen az angoljukat.

 Sokszínű paletta minden igényre

„Egy Business Analyst-nek a munkája fontos része az egyeztetés, egyezkedés, így számára jó választás lehet az English for Negotiation kurzusunk.” – szemlélteti Petra, mire gondol, amikor azt mondja, sokféle lehetőség közül választhatnak az EPAM-osok. A tanfolyam paletta nagyon széles, éppen azért, hogy mindenki megtalálhassa azt, amire szüksége van. Sokan bizonytalanok, vagy nincs elég önbizalmuk - gyakran akár alaptalanul -, de olyan is előfordul, hogy valóban szükséges a fejlesztés. Mindkét esetben jó, ha azt érzi a tanulni vágyó, hogy van választása, nem egy olyan kurzusra kell beülnie, ahol egyentananyag szerint haladnak, általános oktatással. Az EPAM Policy szerint az elvárt belépő szint a B1-es, középfokú tudás, aminek az eléréséhez segítséget nyújt az üzleti angol kurzus. Vannak, akik már a jelentkezéskor bizonytalanok az elvárt angoltudás miatt, pedig ha jók az alapok, emiatt nem érdemes elszalasztani egy kivételes álláslehetőséget. „A tanfolyamokat házon belül is különböző szinten hirdetjük meg, így nem kerül egy csoportba a haladó egy magasabb szinten járó tanulóval. Amikor egy kolléga csatlakozik az EPAM-hoz már az első néhány hét alatt sor kerül egy angol szintfelmérésre, így pontosan tudjuk, honnan kell kezdenie vagy folytatnia a fejlődést. Például az intenzív kurzusok heti kétszeri, 80-90 perces órákból állnak, és 40-42 alkalmat jelentenek. Emellett az otthoni tanuláshoz is mindent biztosítunk, cikkek, önálló tanulást segítő anyagok állnak rendelkezésre, tanulócsoportokat szervezünk.” – mutatja be Vilmos, hogyan fest egy EPAM-os angol tanfolyam. A fenti példákon túl az English Department szervez külön csak a nyelvtanra fókuszáló tanfolyamot is, de kiejtés fejlesztő tréning, és egy Authentic Listening névre hallgató kurzus is elérhető többek között. Ez utóbbinak a lényege, hogy segítse, hogy a különböző nációk - akik teljesen más háttérrel, kultúrával rendelkeznek és az angolt is másként beszélik -  amikor egymással kommunikálnak, nem az anyanyelvükön, jól megértsék egymás szándékait, gondolatait, mondanivalóját.

Finomhangolás

„Vannak, akik jobb, vannak, akik gyengébb nyelvérzékkel rendelkeznek. Hogy a fenti, autóvezetős hasonlatnál maradjunk: ahogyan egyesek hamarabb ráéreznek a vezetésre, úgy a nyelvtudás megszerzése is ilyen készség”- mondja Vilmos. A két angoltanár egybehangzó véleménye, hogy kitartással, egy jó tanárral, valamint megfelelő iránymutatással bárki számára elérhető egy, a napi munkában már jól alkalmazható középszintű nyelvtudás. Ha ezt elérte valaki, onnantól az EPAM-nál rengeteg a lehetősége arra, hogy fejlődjön és tovább gyarapítsa a nyelvtudását, mindenféle téren. Ezen a szinten gyakran már nem is igazán nyelvtanulásról, hanem finomhangolásról van szó.

Célok, türelem és nyitottság

Fölföldi Petra szerint a nyelvtanulás három fő kulcsa a helyes célok kitűzése, a nyitottság és talán a legfontosabb a türelem. „Mindig elmondom a diákjaimnak, hogy legyen reflexívek és fedezzék fel, mi az, ami stresszeli őket, hol akadtak el, mi az, ami miatt nehezebben tudnak érvényesülni angolul. Ha ez megvan, szabjanak maguknak reális időkeretet a fejlődésre és legyenek nyitottak az új felé. Mi, a trénerek, mindezekben támogatjuk őket és segítünk a célok elérésében, nagyon sokféle módon.” Nagy előny például, hogy az EPAM-nál nem csupán magában a nyelv elsajátításában támogatják a dolgozóikat, hanem egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a tanulásmódszertanra is, annak érdekében, hogy a kollégák megtalálják, hogyan lehet autonóm módon, otthon fejleszteni az angoltudásukat, mi az a stílus, stratégia, ami egyénenként a leghatékonyabb. „Aki eredményesen szeretne angolul tanulni, engedje el a korábbi, főként az iskolában megélt rossz tapasztalatait és találja meg a belső motivációit. Könyvek, filmek, bármi egyéb segíthet, a lényeg, hogy olyan dolog legyen, ami érdekli a nyelvtanulót angol nyelven is. Talán a legjobb tanács pedig, ami segít feloldani a gátlásokat, ha merünk hibázni. Nem baj, ha ötször nem megy, ha hatodszorra ki tudjuk javítani a hibát. Akkor az már sikertörténet.”

 

 

A technikai interjúk kulisszatitkai - 1. rész

Hiánypótló összeállítás kezdő informatikusoknak!

Három ikonikus EPAM-os szakember, - Nagy István (Esta), Lead Software Engineer, Szikszai László, Solution Architect és Gyöngyösi Attila (Tsipa), Senior Software Engineer - a technikai interjúztatás rutinos, öreg rókái most betekintést engednek abba, milyen szemmel olvassák a kezükbe kerülő önéletrajzokat, mi az, amit azonnal észrevesznek és mi az, amit hiányolnak. Hogyan zajlik a különböző szerepkörökben és szinteken az interjú? Első rész; „juniorok a górcső alatt”!

tech_int_junior.png

Nem ismerjük egymást

A legalapvetőbb kérdés minden interjúhelyzetben az, hogy mi is az interjú célja? A válasz egyszerű; megtalálni az ideális jelöltet a meghirdetett munkára.

A kérdés, a válasz is egyszerű, a kettő közt pedig ott vannak az interjúk, melyek körül nagyon sok tévhit kering, így érdemes megismerni a tényeket, a technikai interjúztatók segítségével.

Nagy István, Lead Software Engineer, akinek a Java interjúztatásban van sokéves tapasztalata, azt mondja, hogy a legjobb, ha a jelölt is abból indul ki, hogy a beszélgetőpartnerek nem ismerik egymást, így minden arról szól, hogy kiderüljön, vajon a megfelelő ember ül-e a székben. A megismerés legelső lépése az önéletrajz, melyet az interjúztató már a személyes (jelenleg online) találkozó előtt a kezében tart.

„Áll a jelölt a „nagy fehér semmiben”, az önéletrajz lesz az első dolog, ami valamilyen színt, információt tartalmaz. Nem mindegy tehát, milyen ez a szín, miféle információt oszt meg velünk valaki. S mivel az önéletrajz (1), egy HR jellegű beszélgetés (2) és az azt követő technikai interjú (3) hármasa együtt dönti el, mi lesz a folyamat kimenetele. Ezért fontos a jó CV, ami kvázi névjegykártyaként működik: kiderül, mit tanultunk, miben vagyunk jók és mi az, ami érdekel bennünket.

A juniorok esetében a CV tipikusan így fest:

  1. Tanulmányok – általában viszonylag hosszabb lista, hiszen munkatapasztalat híján az iskolákon van egyelőre a hangsúly
  2. Programnyelvek, melyekkel valaha találkozott a jelölt, általában szinte az összes felsorolva, súlyozás nélkül
  3. Hobbi projektek
  4. Nyelvtudás
  5. IT-tól független hobbik, időtöltések

Amire a junioroknak érdemes figyelni:

  1. Nem fontos az általános iskolától indulni, elég a szakirányú iskolákat felsorolni részletesebben
  2. Érdemes súlyozni, miben erősebb valaki, milyen programnyelvvel foglalkozott mélyebben esetleg
  3. A hobbi projektek rávilágítanak, milyen érdeklődésű a jelölt
  4. Az angol nyelvtudást fontos hangsúlyozni, hisz ez az IT nyelve világszerte
  5. Bár az egyéb hobbik sokat nem nyomnak a latban, mégis segíthetnek beindítani a beszélgetést

 

A szakemberek egyöntetű tanácsa a friss jelölteknek, hogy mindig legyen egy CV a tarsolyukban, az sem baj, ha nem tökéletes, de legalább már készen van és elküldésre alkalmas, később majd idővel kialakul egy profibb változat. Érdemes arra törekedni, hogy az erősségek kidomborítása mellett túlzások azért ne legyenek. A valós, jó önismeretről tanúskodó anyag, egy lépés a siker felé!

Ha tehát ott az a CV a fiókban aggodalom helyett, hogy nem tökéletes az önéletrajz, lépni kell és elküldeni!

Nem a tapasztalat, a gondolkodásmód a lényeg

Amikor a CV alapján megcsörren a telefon, akkor lesz igazán tétje a dolognak. A technikai interjúra nem csak a jelöltnek, az interjúztatónak is készülnie kell. Utóbbi elolvassa az önéletrajzot és összefésüli az adott pozícióhoz szükséges elvárásokat azzal, amit a jelölt írt magáról. „Elárulok egy titkot, azoknak, akik Java-s interjúra jönnek, nagy bónusz például a String ismerete, főképp, ha kiderül, hogy az alapok is mennek.” – mondja Nagy István.

Szikszai László, Solution Architect pedig azt tanácsolja, hogy azok, akik egyetemre járnak még, ne blicceljék el a beadandókat, készüljenek fel a vizsgákra amennyire lehet, mert „akik lébecolnak, azoknak élesben, egy interjún kisebb esélyük lesz.” A gyakorlat, a tudás ugyanis meglátszik már egy kezdőn is, „hasalni” itt nem nagyon lehet.

A technikai interjú a kezdők esetében ugyanakkor kevésbé a szakmai tudást, sokkal inkább az attitűdöt vizsgálja. A jelöltek olyan feladatot kapnak a beszélgetés előtt, ami az algoritmikus gondolkodást teszteli és a megoldás által kiderül, mennyire látja át az illető az egész folyamatot, hogyan oldja meg a problémákat. Ez sokkal többet nyom a latban, mint a végső, helyes megoldás.

Bár feladatokat kell megoldani és ennek alapján zajlik aztán az interjú, ezt mégsem szabad vizsgának felfogni, sokkal inkább beszélgetésnek. Ezt már Gyöngyösi Attila, Senior Software Engineer mondja, kiegészítve azzal, hogy a másfél-kétórás alkalomnak nem az a lényege, hogy ízekre szedjék az EPAM-hoz jelentkező kezdőket.

Attila az interjú előtt alaposan átolvassa a CV-t és fogódzókat keres, melyek alapot adhatnak a beszélgetéshez. Éppen ezért érdemes a kezdőknek a hobbi projekteket, bármilyen, akár nem IT szakmai tapasztalatot is megemlíteni az önéletrajzban.

Ha szívesen visszanéznéd a teljes előadsát, itt eléred az eseményről készült videót: https://epa.ms/SzoljBeATechnikaiInterjuztatonak

 

 

 

 

 

 

A jó, a rossz és a megoldás – így találd meg újra az egyensúlyt a gyerekek digitális nevelésében!

Ha nincsenek kérdéseid, mert biztos vagy benne, hogy „a gyerek” online nevelése a legjobb úton halad, egyensúlyban van a képernyőidő az offline tevékenységekkel, akkor ez a cikk nem neked szól! Mindenki másnak nem csak válaszokat, de hasznos tippeket is adunk a Pszichológus Pasi, Tóth Dániel segítségével.

toth_dani_blog2.png

Hol kezdődik a probléma?

A szülőség és az aggodalom kéz a kézben járnak, ez a dolgok rendje; de hogy a „kapcsolatuk” mennyiben marad kiegyensúlyozott, az már tudatosság kérdése. Kézenfekvő segítség ebben, ha utánanézünk, tájékozódunk azokban a kérdésekben, amik foglalkoztatnak, esetleg szorongást keltenek bennünk a gyereknevelés kapcsán.

Jelenleg talán az egyik listavezető e tekintetben a kérdés, hogy van-e okunk aggódni, ha a gyerekeink az elmúlt időszakban jóval több időt töltöttek online, mint a korábbi években? Tóth Dániel, a Pszichológus Pasi segítségével (aki maga is gamer, és szakterülete a technológia pszichológiája)  összeszedtük, mi jelent valóban problémát, és mikor nincs ok az álmatlan éjszakákra:

Problémát jelenthet ha:

  • nincsenek keretek;
  • nincs napirend: a gyerek akkor kel és akkor fekszik, amikor csak akar, lévén úgysincs holnap suli;
  • maga a szülő felkészületlen a digitális világ sajátosságait tekintve.

Jól csinálod ha:

  • vannak alapvető szabályok a családban, amiket mindenki be is tart;
  • az online és offline idő strukturált, erre is vonatkoznak szabályok;
  • van rendszeres közös, offline, szabadtéri időtöltés a gyerekekkel.

Ha mégis úgy érzi a szülő, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás, Dániel szerint a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldás, hogy visszaállítja a kereteket és újra életbe lépnek az alapvető szabályok, függetlenül attól, hogy járnak-e a gyerekek iskolába vagy otthonról, online zajlik az oktatás. „Ahogy a pandémia szorongással teli időszakának dacára sem mondtuk azt tizenéves gyerekeinknek, hogy ideje megismerkedni a pálinkával, úgy a „digi” dolgokkal kapcsolatban is tartanunk kell magunkat a következetességhez és bizonyos szabályokhoz” – mondja Tóth Dániel.

Pozitív hozadék

A szakértő szerint azonban hiba volna azt hinni, hogy kizárólag rosszat hozott az elmúlt időszak az életünkbe. „Ha lesznek pozitív hozadékai a járványnak, akkor az egyik az lehet, hogy sok szülőben most tudatosul, hogy nem lehet a gyeplőt teljesen bedobni, és hagyni, hogy a gyerekek szabadon kóricáljanak az online térben. Muszáj a digitális nevelésben nagyobb tudatosságot gyakorolni, mint korábban, meg kell tanulni, hogy ma nem nevelhetjük a gyerekeinket ugyanazzal a repertoárral, mint amivel minket neveltek.”

Amellett, hogy sokunk számára világossá vált, min kell változtatnunk, az előnyök közé sorolandó az is, hogy a gyerekek a digitális eszközök használatában nagyot léptek előre. A „kütyüzés” segíthet bizonyos készségek fejlesztésében is; egyre több kutatás mutat rá, hogy többek között:

  • a kreativitást,
  • a koncentrációt,
  • és a munkamemóriát is fejleszti.

Nem ellenfél, szövetséges

Amikor „újra kezünkbe vesszük a gyeplőt”, nem mindegy az sem, ezt hogyan tesszük. „Azt szoktam javasolni, hogy ne erővel feszüljünk neki a megoldásnak! Harc helyett alakítsuk úgy a helyzetet, hogy a gyerek ne ellenfélnek, hanem szövetségesnek tekintsen bennünket. Legyünk nyitottak és érdeklődőek az online dolgai iránt, ismerjük meg a kedvenc influenszerét, videójátékát! Ehhez már hozzátehetjük azokat az értékeket, gondolatokat, amelyekkel segíteni tudunk neki, hogy eligazodjon az online világban. Így együtt fejlődve, egymástól tanulva a digitális világ nem szülői tilalomfa, hanem lehetőség lesz a gyerekeinknek.”

„...olyan, mint a Vadnyugat: még építjük a vasúti hálózatot a nyugati partra.”

Bár az EPAM hagyományosan szoftverfejlesztő cég, ám ügyfeleinek sok esetben nem csupán szoftver kell, hanem integrált szoftver-hardver megoldás. Ha pedig nekik az a legjobb, hogy mindezt egyben kapják meg, akkor az EPAM miért is ne vágna bele egy hardverfejlesztési üzletág kiépítésébe? Simonyi Bulcsúval, a magyarországi EPAM hardverfejlesztési vezetőjével beszélgettünk.

simonyi_bulcsu_blog.png

Az EPAM téged kért fel arra a feladatra, hogy az új, hardverfejlesztési üzletágat kialakítsd, vezesd. Mi volt ebben a feladatban számodra a kihívás a korábbi munkáidhoz képest?

Mindig is arra vágytam, hogy a semmiből építhessek fel valamit. Nagyon szerettem volna kipróbálni magam olyan környezetben, ahol az én vállamon van a felelősség, hogy kialakítsak egy jól működő rendszert.

 Mi is ez a rendszer, mi az, aminek az építését vállaltad?

Az EPAM eredetileg egy szoftverfejlesztő cég, aki felismerte azt, hogy a vevőinek sok esetben nemcsak szoftverre van szüksége, hanem integrált szoftver-hardver megoldásokra is. A megszokott az, hogy a vevő elmegy egy szoftverfejlesztőhöz és egy hardverfejlesztőhöz és megkéri őket, hogy fejlesszék ki a megfelelő komponenseket. Az EPAM felismerte, hogy az lenne a megrendelőknek a legjobb, hogy ezt egy cégen keresztül megkapják az ügyfelek, ezért vágott bele a hardverfejlesztési üzletág kiépítésébe.

Milyen lépései vannak ennek, hol tart ez most?

Azt hiszem, az EPAM nagyon sok dologban a kevéssé bejáratott úton szeret haladni. :) Ugyanakkor van egyetlen olyan lépés, ami biztosan kiszámítható bármely multinál: amennyiben új területre merészkednek, vesznek egy kisebb céget, ami már működik és azon a területen tevékenykedik. Ez így volt az EPAM-mal is: így vették meg a bostoni Continuum nevű céget, mellyel egyből egy nagy projektet sikerült megszerezni. Miközben a projekten a terméket fejlesztjük, párhuzamosan alakítjuk ki az infrastruktúrát, a folyamatokat és az organizációt is. Ilyet korábban még nem láttam, mindez nagyon izgalmas és érdekes. Ahogy megyünk előre az egyikben, az folyamatosan adja az inputot, hogyan haladjunk a többiben is.

 Mi a te szereped, feladatod mindebben?

A budapesti hardverfejlesztési csapat vezetőjeként én vagyok a „mindenes”, aki élhető körülményeket és inspiráló környezetet próbál teremteni a mérnökeinknek. Emellett változatos pozíciókban én is szerepet vállalok a projektben, fejlesztem a folyamatainkat, mind a helyileg, mind globálisan.

 Kiket kerestek ehhez a projekthez? Kikre, milyen pozícióban dolgozó emberekre van most szükségetek?

Jelenleg több pozícióra is keresünk hardveres tudású jövőbeni kollégákat. Ilyenek a CAD rajzoló, minőségügyi mérnök, tesztmérnök, műszaki szövegíró, labormenedzser vagy egy követelményeket kezelő rendszermérnök. Várható a közeljövőben a meglévő kapacitásaink bővítése, amit azt jelenti, hogy villamosgépész és szoftverfejlesztő mérnökökre is szükségünk lesz.

 Milyen szintekre, azaz milyen tapasztalattal bíró szakembereket kerestek?

Jelenleg hármas és négyes, azaz senior és lead szintű mérnököket keresünk, mivel szeretnénk olyan képességeket házon belülre hozni, amilyenek még nincsenek. Azonban nemcsak a munkaképességre, hanem arra a tudásra is szükségünk van, amit továbbadhatunk a később felvett, akár junior kollégáknak.

 Mely készségek kiemelten fontosak ezekhez a szerepkörökhöz?

Ahogy említettem, meglévő folyamatok és struktúrák hiányában egyelőre igen fontos az, hogy rendkívül jó kommunikációs készséggel rendelkezzenek. Ez az angoltudást is magában foglalja, emellett azt a képességet, hogy kevéssé definiált környezetben is hatékonyan tudjanak dolgozni, és megtalálják azokat a pontokat, ahol a meglévő rendszer fejlesztésre szorul. Az esetleges problémákat magukénak érezve dolgozzanak azon, hogy ezeket megjavítsák. Mivel az elején vagyunk ennek a történetnek, olyan az egész, mint a Vadnyugat: még építjük a vasúti hálózatot a nyugati partra.

 Mi az, ami tudható a projektről, amit már el lehet árulni?

Részleteket itt nem árulhatok el, de a lényeg, hogy egy igen komplex, rendkívül sok mérnöki kihívást rejtő labor-automatizációs mechatronikai berendezést fejlesztünk.

 Milyen terveitek vannak a jövőre nézve, nagy vonalakban?

A középtávú terv az, hogy kiépítsünk egy olyan tudásbázist itt, Budapesten, amivel képesek leszünk az európai vevőink igényeit kielégíteni hardverfejlesztés terültén. Ehhez új kollégák szükségesek és az infrastruktúrát is szeretnénk tovább fejleszteni. Eddig egy új labort építettünk, amit később valószínűleg még több fog követni, ami támogathat majd bennünket a fejlesztésben. Emellett szeretnénk egy olyan „pipeline”-t kialakítani, amiben folyamatosan jöhetnek újabb projektek. Ehhez arra van szükség, hogy képezzük azokat a kollégákat, akik új vevőkért, új projektekért dolgoznak. Meg kell nekik tanítani, hogyan lehet eladni a mi képességeinket, illetve azt is, hogyan lehet hardverfejlesztést is tartalmazó projekteket definiálni, reklámozni, elindítani.

Végül egy személyes kérdés: a beszélgetésünk elején említetted, hogy a Radnótiban sajátítottad el azt a képességedet, amely által élvezni tudod az életet. Ez egy nagyon fontos készség, ezért gondolom, hogy nem csak én vagyok kíváncsi arra, hogyan gyakorlod ezt a készségedet, mi a titka?

Az ember szélsőségesen társas lény és ennek ellenére úgy érzem, nem fordítunk elég időt arra, hogy jobbak legyünk ebbéli minőségünkben. Hogy többet tudjunk adni a barátainknak és jobban tudjunk örülni annak, amit tőlük kapunk. Szerintem nagyon fontos tudatosítani az magunkban, hogy különböző tárgyakra, autóra, házra, ruhákra vágyunk és az idő nagy részében ez túlságosan is leköti a gondolatainkat. Ehelyett inkább arra lenne érdemes fókuszálni, hogyan lehetnénk jobb barátai, családtagjai egymásnak. Ahogy A kis hercegben is írja Saint- Exupéry, ha valakiért sok mindent megteszünk, fontossá válik számunkra. Ez ugyan elég rizikós dolog, de pont emiatt szép is. Hiszen bármilyen tárgyat elég hamar meg lehet unni, de egy barátság nagyon hosszú időn át örömet tud okozni.

A sztori a Radnótiban indult – Simonyi Bulcsú karrierútja

Ha karrierjéről kérdezik, gondolkodás nélkül azzal kezdi a történetét, hogy gimnáziumát, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Iskolát említi. „Nagyon sok mindent hozok onnan, a sikereimet csakúgy, mint azt a képességemet, ahogyan megtanultam élvezni az életet. Ott kezdődött tehát a karrierem története. Ebben az iskolában a tanárok gyakran nemcsak tanítottak, hanem tankönyvírók is voltak, én pedig jól rajzoltam, így elkezdtem tankönyv illusztrálással foglalkozni. Ebből alakult ki aztán, hogy a 3D grafikák készítésébe is beletanultam.” Az egyetemen aztán két évet járt biológia szakra, de mégis inkább építészmérnökként szeretett volna érvényesülni, rájött, a biológia mégsem neki való. Menet közben elkezdte érdekelni a gépészet, barátaival versenyautó-építő csapatot alapított, amellyel egy nemzetközi konstrukciós bajnokságra fejlesztettek, a mai napig működő versenyautót. Az autóipar helyett aztán a General Electric (GE) vezetőképző programjában startolt, ahol a két és féléves képzés alatt nemcsak a projekt alapú gépészettel, de a multis kultúrával is megismerkedett, bónuszként olyan kollégákkal találkozott, akikkel a mai napig együtt dolgozik, most már azonban az EPAM-nál. A GE-t a Hartman Professional követte a cégek sorában, itt audio-és stúdiótechnikával foglalkozhatott, profi mikrofonokat, keverőpultokat, hangfalakat terveztek. „Innen jöttünk aztán át többedmagammal az EPAM-hoz, mikor meghallottuk a hírt, hogy itt valami új épül. Így lettem tehát EPAM-os másfél évvel ezelőtt.”

 

 

 

 

Mit csinál a ... Front-endes?

A programozó, akinek a kódok versek, a programozás pedig irodalom

Miért szeretnek az EPAM-osok inkább „T-shape”-ben gondolkodni, mint „I-shape”-ben? Egyáltalán mit jelentenek ezek a kifejezések, és miért fontosak egy informatikus számára? Mit csinál a Front-endes, ha irodalmi vénával is rendelkezik? És egyáltalán, mit csinál egy Front-endes az EPAM-nál? Neszt Marcell Lead Software Engineer mindenre válaszol!

neszt_marcell_blog.png

Hol kezdtél, milyen pozícióban nyolc és fél éve, amikor beléptél az EPAM-hoz?

Junior Java Developer volt a szerepköröm, bár kevés közöm volt akkoriban a Back-endhez, vagy a Java-hoz, de igyekeztem minden tudást magamba szívni. Hirtelen ért a felismerés, hogy többet képzeltem magamról és rájöttem, hogy az EPAM-mal kitárult előttem egy ajtó a világra. Együtt dolgozhattam többszáz fejlesztővel a világ minden tájáról, és ez megmutatta a számomra is a megfelelő irányt. Elindulhattam a Front-end felé, és megtapasztaltam, hogy mit is jelent a gyakorlatban a „T-Shape” karrierút, ami a gondolkodás alapja ennél a cégnél.

Mit takar ez a kifejezés és miért olyan fontos számotokra?

Azt jelenti, hogy ha van egy terület, amiben nagyon erősek vagyunk, akkor az ezt körülvevő határtémákban is folyamatosan szélesítjük a tudásunkat. Ezzel szemben áll az „I-shape” modell, ahol valaki egyetlen témához ért, és csakis abban akar fejlődni, még több tapasztalatot szerezni. Mi, EPAM-osok, azért szeretünk „T-shape”-ben gondolkodni, mert úgy tartjuk, hogy a szakmánk túl változatos ahhoz hosszú távon leragadjunk egy dolognál.

Hogy lettél Juniorból Senior?

Miután én is magamévá tettem a fenti gondolkodásmódot, a munka iránti alázattal, állandó tanulással haladtam előre. Hamarosan Medior programozó lettem, majd szép lassan eljutottam a Senior szintig. Ahogyan a cégnél mások is, úgy én is a saját habitusomnak, képességeimnek megfelelően vívtam ki a jelenlegi pozíciómat.

Mi volt az, ami segített abban, hogy előrébb és előrébb lépj - a saját elszántságodon kívül?

Állandó tanulás, szakmai fejlődés, hatékonyság, elegendő pihenés és jó kommunikáció, dióhéjban.

Kissé bővebben?

Nyolc és fél éve a Front-end, ezen belül a webes Front-end, a webes UI pedig nagyon apró terület volt, ha valaki ezzel akart foglalkozni, muszáj volt a mélyére hatolni. Képletesen ez úgy nézett ki, hogy az, ami a weboldalakat alkotja, a csontváz, az a HTML. A bőr rajta a CSS, az izmok, a véráram pedig a JavaScript, amitől mozgó, dinamikus, életszerű lesz, amit alkotunk.  A JavaScript után aztán sorban jöttek a különböző framework-ök, míg az elmúlt pár évben „felrobbant a világ”, és ma már millió szereplő van a piacon, ugyanennyi különböző keretrendszerrel, amelyekben boldogulni kell Front-endesként. Éppen ezért a legfontosabb tényező, amit szeretnék kiemelni a fejlődést illetően az a szüntelen tanulás. Egy Front-endesnek nyomon kell követnie a trendeket, ami persze nem azt jelenti, hogy azonnal fel kell ülni minden jövő-menő „hype train”-re, de a szakmánkban van néhány olyan nagy szereplő, akiknek a termékeit jól kell ismerni ahhoz, hogy dolgozni tudjunk. Sokszor kell újratanulni dolgokat a nulláról, eldobva a prekoncepciókat, ami nem könnyű feladat. A tanulás tekintetében nem mindegy a hogyan sem! A hatékonyság ugyanis a kulcs. A jó programozó egész nap keresgél, kutat a neten és pontosan tudja, miként juthat a világhálón valóban hasznos információhoz, méghozzá gyorsan. Mindemellett egy programozónak arra is nagyon kell figyelnie, hogy fenntartsa az egyensúlyt a munka és a magánélet, szabadidő között.  Az, aki csak a munkára koncentrál, előbb-utóbb ki fog égni. Ha egy csapatban mindenki kipihenten, jókedvűen dolgozik, akkor hatékonyabbak lehetünk.  Az EPAM-nál a fentiek mellett a jó kommunikációs készségre is nagy hangsúlyt fektetünk, hiszen az ügyfél gondolatait éppúgy meg kell értenünk, mint a kollégáinkét. Nem elég, ha azt hisszük tudjuk, mire gondolt a másik. Azt fejlesztjük le, amire az ügyfélnek szüksége van, nem azt, amiről azt gondoljuk, hogy szüksége lehet.

Versek és kódok

„Tizenkét éve vagyok programozó, ebből nyolc és fél évet az EPAM-nál töltöttem.” A most 36 éves Neszt Marcell állítása szerint „kockának” született, programozni négyévesen kezdett, a bátyja tanította, hogyan programozhat örök életet a Commodore-on a játékok szereplőinek. Tinédzserként az irodalom határozta meg az életét, könyveket, verseket írt. „Akkor döntöttem el azt is, hogy programozó leszek, mert azt szerettem volna, hogy a hobbim, az irodalom, szerelem maradjon és ne utáljam meg az egyetemen, ha kötelezően tanulom. Rájöttem időközben, hogy a kódolás tulajdonképpen olyan, mint a versírás, az a jó, ha a sorok összecsengenek, és amíg nem tökéletes, addig újra- és újraírjuk, tovább csiszoljuk, a kódot is, és a verset is. Ez lett az ars poeticám, így indult a pályafutásom.” Marcellről az évek során az is kiderült, hogy nagyon szeret szerepelni, és igen sikeres tud lenni ebben is. Ezt kihasználva konferenciákon ad elő, középiskolásoknak stand-up comedy-be csomagolva mesél az informatikáról. Mentorkodik, vezető fejlesztői munkája mellett pedig Resource Manageri szerepet is vállalt. „Ahol most tartok az számomra abszolút a csúcs, miközben tudom, hogy innen is van tovább. Amikor nyolc éve elindult a pályafutásom a cégnél, az EPAM is és én is teljesen mások voltunk. Hogy hol tartok majd nyolc év múlva és milyen lesz akkor az EPAM, nem tudom. Egy biztos, teljesen más, mint ma, és ez nagyon jó. Hiszen ami sokszínű, szüntelenül fejlődik, az folyamatosan változik.”

 

 

 

 

 

 

 

Mit csinál a ... UX Designer, avagy hivatás a Post-it tengeren túl

Három tapasztalt UX Designer segítségével gyűjtöttük össze, pontosan mivel foglalkoznak munkájuk során, milyen tapasztalat, tanulmányok, készségek szükségesek ehhez a szerepkörhöz, illetve milyen lehetőségeket tartogathat ez a pálya azoknak, akik ezt választják.

ux_blog_1.png

Üzleti igények felhasználókra hangolva

Habár sokan csak a látványos Post-it ragasztgatást látják a UX-es munkájából, ez csupán egy a rengeteg réteg és a sok összetett feladat közül. Ahogyan Kiss Béla Senior Experience Designer fogalmaz, a UX Designer szakma olyan, mint egy nagy esernyő, amely alatt számos, egymással szorosan összefüggő szakmai tevékenység húzódik meg, és amelyeket aztán egy projekt életciklusának különböző fázisaiban alkalmaznak. „Nagy általánosságban az ügyfelünk üzleti igényeit hangoljuk össze a felhasználók igényeivel. Vagyis a korai igényfelmérésektől és termék funkcióinak meghatározásától kezdve igyekszünk úgy alakítani a terveket és a stratégiát, hogy végül mindazok, akik használni fogják az adott digitális terméket elégedetten tegyék azt, és szívesen használják a jövőben is. A termék tervezésének korai szakaszától kezdve bevonnak minket a projektekbe, ahol segítünk meghatározni, milyen felhasználói igényekre és problémákra koncentráljunk, azokat hogyan válaszoljuk meg, és végeredményben hogyan alakítsunk ki egy egységes és ergonomikus folyamatot a termék kezelésére, a termékkel való interakcióra. Ez magában foglal interjúkat, kutatást és a piac felmérését, illetve mindezek összefoglalását úgy, hogy közben különböző design irányvonalakat prezentálunk, majd a kiválasztott iránynak megfelelően minden lépést és interakciót kidolgozunk, és megtervezzük, hogyan nézzen ki a felhasználói felület” – fogalmazza meg részletesebben Nagy-Mészáros Edit UX Designer, hogy pontosan mit is csinál a UX-es.

Ennél is kézzelfoghatóbb az a szisztéma, mely fő három szakaszra osztja a Design Thinking alapelvei szerint az egyes tevékenységeket:

  • Az Understanding szakaszba tartozó lépések az Empathize, amikor kutatásokat végeznek annak érdekében, hogy megértsék a domain-t és a felhasználókat; valamint a Define, ahol felfedik a valós problémákat, összevetik az üzleti elvárásokkal és tervet készítenek ezek megoldására.
  • A következő az Explore szakasz, itt történik az Ideate fázis, az igazi kreativitás terepe. Ekkor zajlik az ötletelés, majd koncepciókat gyártanak, melyekből prototípusokat készítenek, hogy validáltatni tudják az elképzeléseket.
  • A Materialize szakaszban a prototípusok segítségével tesztelik az említett elképzeléseket, úgynevezett feedback loopokban finomítják, iterálják a koncepciókat a felhasználói visszajelzések alapján; majd ezt követi az Implement fázis, ahol a jóváhagyott koncepciókból végül megszületik a termék.

Végzettség helyett készségek

Ehhez a szerepkörhöz Annajuli szerint -  aki maga is kanyarokkal jutott el a UX designeri pályára - a készségek közül a legfontosabb a rendszerszemléletű gondolkodás és az esztétikai érzék, azaz, hogy annak, aki erre a pályára készül „legyen szeme” ahhoz, hogy mi fog jól kinézni és egyúttal működni is a gyakorlatban. Hiszen, ahogyan fogalmaz: „nem elég a fancy termék, a lehető legoptimálisabban használhatónak is kell lennie.Az Annajuli által elmondottakat támasztják alá a két másik szakember tapasztalatai is. Konkrét előképzettséget nehéz meghatározni, mert az egész tervezési, design folyamat sikere inkább a jó készségek meglétén múlik, és azon, hogy megvan-e az illetőben az a bizonyos szemléletmód, hogy folyamatosan újra értelmezzen és adott esetben javítson azon, ami körülveszi. Emellett az analitikus készség, a lényeglátás, a rendszerszintű szemlélet és a jó problémamegoldó készség szükséges, ami magában foglalja azt is, hogy több különböző megoldást tudjunk prezentálni egy adott problémára. Ezen a ponton pedig belép a képbe a kommunikáció is, hiszen önmagában a legkreatívabb ötlet sem állja meg a helyét, ha azt a UX Designer nem tudja megfelelően bemutatni, és prezentálni az előnyeit az ügyfélnek”- sorolja Edit. Béla pedig, ha csupán egyetlen dolgot lehet kiemelni, amire egy UX Designer-nek szüksége van, az a kreativitás, ugyanis szerinte „sok minden tanulható, de ha ez hiányzik, akkor nagyon nehéz lesz a pálya”.

Határ a csillagos ég

Ha azonban valaki megtalálja a helyét ezen a területen, akkor számos lehetőség áll rendelkezésére. Mivel a szakma folyamatosan alakul és fejlődik, így mindenki maga alakíthatja a saját szerepkörét és specializálódhat egy-egy területre. Felelősségi körök szerint haladva a juniortól a seniorig igen széles a skála, ez utóbbi szint után pedig valóban kitárul a világ: lehet valakiből egy adott terület specialistája, de akár  dönthet úgy is, hogy más UX Designerek munkáját szeretné koordinálni, mint Lead illetve Principal Designer. „Vagy, ha ennél is tovább menne, alakíthatja nagyobb ügyfelek teljes termékpalettájának a design folyamatait, valamint az EPAM design közösség fejlesztésében is szerepet tud vállalni mint Creative Director. A határ a csillagos ég." - mondja Béla.

Önképzés, mentoring, trendek

A fejlődéshez, szakmai kiteljesedéshez az EPAM számos lehetőséget kínál. A cég belső képzési rendszere saját oktatókkal, online kurzusokkal, az általánosabb lehetőségektől egészen a  speciális szakmai területekig, rendelkezésére áll az itt dolgozóknak. „Design trendek jönnek-mennek. Változik a technológia is a design mögött, változnak a toolok és a piaci igények. És természetesen a technológiával együtt változnak maguk a felhasználók is, a tartalomfogyasztási szokások, sőt, az eszközök is, melyeken a tartalmat fogyasztják. Ezt követni csak folyamatos önképzéssel lehet. Ha pedig valaki előáll egy-egy új igénnyel, az EPAM-nál örömmel szerveznek rá oktatást.” – árnyalja tovább Edit, mitől is lehet jó UX-Designer-nek lenni az EPAM-nál.

Nagy-Mészáros Edit immár harmadik éve a UX csapat tagja. „Évekkel ezelőtt keltette fel az érdeklődésemet a UX Design terület; részt vettem több képzésen, majd hála az EPAM-nak karriert is váltottam. Radányi Zoltán, a csapatunk vezetője indított belső képzést, így kerültem a csapatba. Azóta is célom a folyamatos fejlődés és tanulás, erre pedig az EPAM változatos projektjei remek lehetőséget biztosítanak.”

Rosenfeld Annajuli Experience Designer, és már öt éve EPAM-os. „Korábban 4 évig Front-end fejlesztőként és webdesignerként dolgoztam kisebb-nagyobb reklámügynökségeknél, majd óvodapedagógiát tanultam és ezen a területen próbáltam elhelyezkedni. Később aztán mégis visszatértem az IT-hoz, de immár mint Designer. Az EPAM-ba kezdőként vettek fel, ugyanis előtte csak egy 10 hetes tanfolyamot végeztem, ami a UX-re fókuszált, mindent, amit ma tudok, a gyakorlatban tanultam meg.”

Kiss Béla Szegeden született és tanult, szakmai karrierje jelentős részét ott építette fel.„Közel 20 éve vagyok a designer szakmában, igazi »öreg motorosnak« mondhatom magam. 14 munkahelyem volt eddig: dolgoztam szabadúszóként, néhány fős reklámügynökségektől kezdve több száz fős középvállalatoknál és több ezer fős multiknál is. Az első webmesteri pozíciómat - mert egykor még így hívták - a barátaimnak, hobbiból összebütykölt HTML 1-es weboldal referenciájával szereztem meg. Imádtam alkotni, mindig valami látványosat, valami érdekeset és jól használhatót akartam létrehozni, bár akkor még szó sem volt UX-ről. Azóta nagy utat jártam be; EPAM-os pályafutásomat 2015-ben kezdtem a szegedi irodában Senior UX Designer pozícióban. Két és fél éve költöztem fel Budapestre, és csatlakoztam a UX-BUD kiváló csapatához.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Villámkarrier huszonévesen

Buczi Baldó Software Testing Engineer az EPAM debreceni irodájában. 

Másfél éve azonban még maga sem gondolta volna, hogy mára nemcsak megtanulja a szakmát, de a gyakorlatban, projekten is alkalmazhatja tesztelői tudását. Villámkarrier huszonévesen? Baldó elmesélte történetét a LifeInTech blognak.

baldo_buczi_blog_1.png

Rövid idő alatt tettél meg nagy utat. Milyen mérföldkövek vezettek az EPAM-ig?

Debrecenben születtem és nőttem fel, mindvégig itt jártam iskolába. Ugyan elkezdtem az egyetemen a mérnök-informatikus szakot, de ezt végül öt szemeszter után felfüggesztettem, és inkább elkezdtem dolgozni. Mivel nagyon jó a nyelvérzékem és jól beszélek angolul, könnyen találtam munkát: húszéves korom óta dolgozom, azaz már hétéves munkatapasztalatom van multis környezetben. Először ügyfélszolgálatosként helyezkedtem el az első munkahelyemen, és sikerült olyan jól beilleszkednem ebbe a közegbe, hogy hamarosan előre tudtam lépni, és a kezdeti szerepkörömet követően hamarosan már folyamatfejlesztőként dolgozhattam. Innen kerültem az EPAM-hoz.

Mi volt az oka, hogy felfüggesztetted az egyetemet?

A jelentkezésemkor nagyon lelkes voltam és az első pár szemeszter nagyon jól is ment, azonban időközben kiderült, hogy a programozás nem volt nekem való, és a fejlesztői pálya, ami az egyetemen körvonalazódott, nem igazán tetszett.

Másfél évvel ezelőtt még nem beszélgethettünk volna az EPAM-os karrieredről, hiszen éppen akkor kezdtél bele a programba, melynek eredményeként ma már tesztelőként projekteken dolgozol, élesben. Azért ez elég gyors karrier még EPAM-os berkekben is...

Az egyetemen programozni, kódolni tanultam, így számomra ez egyet jelentett az informatikai pályával. Azt a rengeteg lehetőséget, ami ezen a területen rendelkezésre áll, nagyon nehéz átlátni az iskolapadból, ha csupán a hagyományos oktatás keretein belül maradsz. Tesztelőnek egyáltalán nem tanulhatunk a felsőoktatásban, így nem csoda, ha fel sem merült bennem ez a hivatás. Egy kedves ismerősöm azonban beajánlott az EPAM-hoz, így tudtam meg, hogy ez egy létező szerepkör, amire ráadásul nagy kereslet is van. Az EPAM Mentorprogramjára jelentkeztem, és azonnal nagyon pozitív kép alakult ki bennem, mind a cégről, mind a képzésről. Megfogott a közeg és a munkalehetőség is izgalmasnak tűnt. Mindez együttesen sarkallt arra, hogy váltsak és belevágjak a képzésbe - annak dacára, hogy az előző munkahelyemen már magasabb pozícióban voltam, itt viszont újra juniorként kezdtem. A gyors haladásban rengeteget segített, hogy már az első napomon tapasztalt kollégák mellett dolgozhattam és élesben láthattam, mit is csinál nap mint nap egy szoftvertesztelő. Nagyon jó lehetőségeket kaptam már a kezdetektől, ami szintén hozzájárult a fejlődésemhez, illetve valamelyest szerencsés is vagyok, mert rendelkezem azokkal az adottságokkal, amelyek ehhez a munkához szükségesek.

Mik ezek az adottságok? Mire van szüksége egy jó tesztelőnek?

Szerintem nagyon fontos, hogy egy szoftvertesztelő precíz, de ugyanakkor gyors legyen, és hamar megértse az összefüggéseket. A jó kommunikációs készséget szintén kiemelném, mert folyamatosan kapcsolatot kell tartani egymással. Ezen felül a türelmet is magas szintre kell fejleszteni, amit mind a munka, mind a munkatársak felé gyakorolni kell. :)

Visszaugorva egyet a kronológiában, hogyan zajlott maga a képzés?

A Mentorprogram októbertől decemberig tartott, majd januárban nyertem felvételt, mint EPAM-os. A nyolc hét alatt, hetente két alkalommal 1-1,5 órás session keretében elméleti és gyakorlati képzést kaptunk. A házi feladatokat a tanultak alapján az órák között eltelt időben kellett megoldani, majd a program egésze során nyújtott eredmények fényében hívtak be állásinterjúra, amely után ajánlatot kaptam.

Hogyan alakultak a feladataid a kezdeti időkben?

Az első munkámat egyből egy öt tesztelő és hat-hét fejlesztő alkotta csapatban kezdhettem, így azonnal belekóstolhattam, hogy milyen is egy nagy projektben részt venni.  Az EPAM-nál az a rendszer, hogy a tapasztalt kollégák segítik a fiatalabb, kezdő csapattagokat, megmutatják nekik, miként működnek a folyamatok, egy projekt, így én is kaptam egy mentort. Nagyon sok kérdésem volt, és szerettem volna minél több mindenre választ kapni, a mentorom pedig mondhatni nagyon jól bírta a kiképzést, mert én aztán tényleg 0-24-ben zargattam. Ez egyáltalán nem jelentett egyébként gondot, sőt, kifejezetten kérték, hogy bármilyen kérdésünk van, keressük a mentorunkat.

Miben fejlődtél a legtöbbet?

Sokkal türelmesebb lettem, korábban nagy hibám volt, hogy sokszor hirtelen cselekedtem. Ma már megfontoltabban döntök és ezt a tapasztalt kollégáktól lestem el, tőlük láttam, hogyan reagálnak egy-egy helyzetben. Ha elhangzik valami, először végiggondolják a dolgokat. A jó tesztelő nem válaszol azonnal, hanem inkább kérdez - ez vezet aztán később a jó válaszokhoz. Türelmes, gondolkodó emberekkel vagyok körülvéve és én is átvettem ezt a mentalitást.

 

 

Beszélgetés a PHP-ról: „nem a nyelv a döntő, hanem a programozó kvalitásai.”

Nagy Máté IT karrierje különösen indult, mert bár az egyetem mellett PHP fejlesztőként helyezkedett el, mégsem érezte, hogy hosszú távon valóban ez az ő útja. Ám egy váltás végül teljesen átformálta a véleményét, és ma már személyes küldetésének érzi, hogy másoknak is megmutassa a PHP programnyelv szépségeit.

microsoftteams-image_28.png

Interjú Nagy Mátéval, aki a szegedi EPAM-ban  Lead Software Engineer.

Mi a történeted? Milyen úton jutottál ez EPAM-ig?

Egyszerre hosszú és rövid ez a történet... A Szegedi Tudományegyetemre jártam, programtervező informatikusként végeztem. A tanulás mellett egy szegedi kisvállalkozásnál kezdtem el dolgozni PHP fejlesztőként; juniorként kezdtem, később projektmenedzser lettem, majd lépésről lépésre haladva eljutottam egészen a vezető fejlesztői szintig. Bár az egyetemen is ezt tanultam, valahogy mégis ódzkodtam a PHP fejlesztéstől, úgy éreztem, nem ez az én utam. Időközben többször is megkerestek az EPAM-tól, aztán egyszer végül beadtam a derekam és elmentem egy kávézós beszélgetésre. Utólag bevallhatom, nagyon meglepődtem, mert egészen mást gondoltam a multi-környezetről, munkakultúráról, mint amit a beszélgetés közben vázolt a recruiter. Elfogadtam az ajánlatot, a belépésem után pedig meg is tapasztaltam, hogy minden egybevág az előzetesen elmondottakkal, szóval nagyon kellemesen csalódtam. Ugyanolyan barátságos hangulat fogadott, mint annál a kis cégnél, ahol egyetem mellett dolgoztam:  olyan volt az egész, mint sok kis kkv összecsomagolva egy nagy cégbe.

Hogyan alakult az eddig itt töltött 2,5 éved?

Senior fejlesztőként  kezdtem dolgozni az EPAM-nál, és pillanatok alatt projektre kerültem. Majd ugyanilyen gyorsan léphettem magasabb szintre is, a projekten már vezető fejlesztőként dolgozhattam, ha titulusom szerint nem is, de szerepköröm alapján mindenképpen. Mivel sikerült hamar beilleszkednem és eredményes volt a munkám, a lehetőségeim is szépen gyarapodtak a cégnél. Például egy hónapot tölthettem az egyik ügyfélnél az USA-ban, egészen pontosan Los Angeles-ben. Ezt követően ismét Szegeden folytattam a munkát, és hamarosan már nemcsak a szerepem, de papíron is vezető fejlesztő lettem.

Min múlott, hogy PHP fejlesztő lettél? Miben különbözik ez a többi programnyelvtől és miért választja valaki pont ezt?

Ahogyan említettem is, mindig ódzkodtam a PHP-tól, az egyetemen a Java volt a fő területem, és amikor munkát kerestem, akkor is inkább ilyen pozíciók felé húzott a szívem. De mivel gyorsan kellett a munka és a PHP-s feladatra vettek fel, így aztán ebbe az irányban indultam el. Ahogy egyre jobban elmélyedtem benne, úgy ismertem és szerettem meg ezt a munkát. A PHP fejlesztés, rossz imidzsével ellentétben, egy ugyanolyan komoly, és legalább annyi szakmai tudást igénylő terület, mint bármelyik másik, népszerűbbnek tartott programozási nyelv. Rájöttem, hogy nem a nyelv a döntő, hanem a programozó kvalitásai.

Mit csinál általánosságban egy PHP webfejlesztő az EPAM-nál? Hogyan kell elképzelni a feladataidat, a napodat?

Valójában ugyanazt csinálom, mint bármelyik másik fejlesztő. Ami egy kicsit specifikus a PHP nyelv kapcsán, hogy igen változatos projektekbe kerülhet az ember, hiszen míg a többi nyelvhez viszonylag specifikus domainek tartoznak, addig itt nagyon gyakran a full stack vonal a jellemző. Ami kifejezetten az én munkámat illeti, meglehetősen sokrétűnek jellemezném, ugyanis nemcsak vezető fejlesztőként dolgozom – egyébként a jelenlegi projektemen Solution Architect szerepkörben vagyok –, hanem én vagyok a szegedi iroda PHP fejlesztőinek a Resource Managere is. Ez gyakorlatilag egy menedzseri pozíció, és a napi teljes munkaidős fejlesztői feladataim mellett egyengetem a kollégáim karrierjét is. Vezető fejlesztőként, ahogyan a nevében is benne van, vezetem a projektet - ugyanakkor nagyon sok minden függvénye, hogy pontosan mit ölel fel a munkám. Általánosságban elmondható, hogy összefogom a csapatot, technikailag irányítom a munkát, koordinálom a lépéseket, ügyelve, hogy „senki ne lépjen a másik lábára”. Segítem a csapatot szakmailag, ha valahol elakadnak, illetve kapcsolódási pont vagyok számukra a projekt más szereplőivel,  hiszen rajtam keresztül fut a kommunikáció többek között a Business Analyst-al, a Project Managerrel vagy akár az ügyféllel.  Feladatom továbbá a kívülről, vagy a csapat felől jövő problémák kezelése mindkét irányban. Mindezeken felül vezető fejlesztői felelősség a projektben a fejlesztés menetének meghatározása, hogy milyen eszközöket, rendszereket használjon a csapat és mi módon alkalmazza ezeket. A feladatok sokrétűségéből adódóan minél magasabban helyezkedik el valaki a ranglétrán, értelemszerűen annál kevesebbet programozik, hiszen nagyon sok időt vesznek el az egyéb teendők. Említettem a Resource Manager-i szerepkörömet is, nos, nagyon a szívemen viselem a PHP fejlesztés jövőjét, ezért igyekszem e téren megtenni, amit lehet. Az EPAM teljes mellszélességgel támogat ebben is: szervezem a szakmai mentorprogramot, segítek megtervezni a kollégák karrierútját, de szintén hozzám tartoznak a szabadságolások, a fizetések, a kompenzáció megtervezése, és ezek kommunikációja.

A beszélgetésünk elején említetted, hogy volt jó pár előítéleted a multikkal szemben. Visszatekintve mi az, ami teljesen más, mint ami a fejedben élt erről a világról?

Nekem egy munkahelyen a legfontosabb a csapat és a hangulat. Reggeltől estig együtt dolgozunk a kollégákkal, nagyon fontos, hogy jól érezzem magam velük. Egy cég, akkor élhető és jó hely, ha szívesen járnak be az emberek reggelente, ha az ott dolgozók munkája hivatás lehet és élvezettel, jó társaságban telnek a napok. A legnagyobb félelmem abból fakadt, hogy azt hittem, ez egy multinál kizárt. Az EPAM-nál a fent említett dolgok mind jelen vannak, de abban továbbra sem vagyok biztos, hogy ez minden nagy cégre ugyanígy igaz...

Milyen tudásra, tapasztalatra, készségekre van szüksége annak, aki PHP fejlesztői pályára lépne az EPAM-nál?

Juniortól a vezető szintig kínálunk lehetőségeket, így nem feltétlenül a tapasztalat elsősorban a meghatározó. Ami igazán fontos, hogy az ideális jelölt nem egy bizonyos keretrendszerre fókuszál, hanem inkább jól ismeri az alapokat, általánosságban van egy biztos tudása, talpraesett és jó a problémamegoldó készsége. A kommunikáció szintén kiemelendő, sokan alábecsülik ennek a területnek a jelentőségét: úgy képzelik el, hogy a programozáshoz csak matek kell és technikai véna, más nem is szükséges. Azonban többnyire csapatban dolgozunk, nagyon sok interakcióval jár tehát a munka, így tudni kell szót érteni a vezetőkkel, az azonos szinten dolgozó kollégákkal és az ügyfelekkel egyaránt. Tapasztalatom szerint jobb programozók azok, akik csapatjátékosok, mint azok, akik hatalmas tudást halmoznak fel a maguk területén, de nehezen vagy egyáltalán nem tudnak másokkal együtt dolgozni.

Milyen lehetőségeket nyújt a rendszer az itt dolgozó fejlesztőknek?

Rengeteg belső képzésünk van, ami hatalmas előnye a cégnek más IT cégekkel szemben. Sokan juniorként kezdik itt a szakmai életútjukat, és cégen belül, mentorált- vagy más belső képzéseken keresztül szedik össze a fejlődéshez szükséges ismereteket. Hatalmas tudásbázis és rengeteg oktatási anyag hozzáférhető a kollégák számára, így ha valaki szeretne tanulni, haladni, itt minden lehetőséget megkap, akár technológiai, akár soft skill oldalról. Igaz ez a seniorok szintű kollégákra is, hiszen mindig van hova fejlődni, ezért a vezetők számára is ösztönzőek a programok. De példaként említhetem a tapasztalatszerzésre azt is, hogy nemrégiben kaptam én is egy nagy lehetőséget egy fontos ügyfél teljes belső rendszerének fejlesztése kapcsán. Hiszen a képzéseken kívül az ember a legtöbbet, a folyamatos kihívások, új megoldásokat igénylő feladatok által tanul.

Lendülettel, örömmel mesélsz a munkádról, érezhetően szereted, amit csinálsz. Mi hajtja ezt a lelkesedést, mi a motorja mindennek?

A szakma, az informatika szeretete számomra az alkotáshoz köthető. Ez egy nagyon kreatív munka, elvégre folyamatosan új dolgokat kell létrehozni. Egyúttal maga a realitása, hiszen absztrakciókat, komplex rendszereket kell megérteni, szétbontani és összerakni. A teremtés öröme nagyon sokat ad, és amikor elkészült és működik, amit elterveztünk, ott a legnagyobb élmény a végén, a heuréka.

 

 

Mit csinál a ... Business Analyst?

"Az IT területen az üzleti elemzés kicsit mást jelent, mint általánosságban véve, speciális szelete ez az üzleti elemzésnek.” - mondja Zsolt és a beszélgetésből nem csupán az derül ki, miben áll ez a különbőzőség, hanem az is, milyen feladatokat lát el nap mint nap, mi motiválja és hogyan alakulhat egy Business Analyst karrierje az EPAM-nál.

zsolt_balassa_blog.png

Hogyan alakult a karrierutad, miként jutottál el az EPAM-ig?

A karrierem meglehetősen kanyargósan vezetett a mostani pozíciómig. 13 évvel ezelőtt sales-esként kezdtem egy rendszerintegrátor cégnél, azóta dolgoztam System Analyst-ként az állami szektorban, voltam közbeszerzési szakértő kis- és középvállalatoknál, az EPAM-hoz pedig két éve csatlakoztam. Van némi presales és menedzsment tapasztalatom is, de így utólag visszatekintve, általánosságban elmondható, hogy a munkaidőm jelentős részét akkor is üzleti elemzői feladatok tették ki, amikor más állt a munkaköri leírásomban. Jelenleg Senior Business Analyst-ként dolgozom, pénzügyi területen, és elsősorban pénzmosást megelőző és felismerő rendszerekkel foglalkozom.

Mit takar általánosságban ez a pozíció, milyen feladatok tartoznak ehhez a munkakörhöz?

Az üzleti elemzés elég széles diszciplína és a szoftverfejlesztés, vagy még tágabb értelemben az IT is csak egy szeletét fedi le a lehetséges alkalmazás területeinek. Általánosságban az üzleti elemző az üzleti igények felismerésével, megfogalmazásával és mindenki számára érthető módon történő közzétételével foglalkozik. Elvégzi azokat az elemzői feladatokat, amik az igények optimális kielégítését elősegítő, vagy lehetővé tevő megoldásokhoz kapcsolódnak és ezeknek a megoldásoknak a megvalósítási folyamatában segít, illetve utánköveti a megvalósítási fázisban létrehozott termékeket.

Mégis mik azok a feladatok, amikkel napi szinten foglalkozol? Hogyan képzelhető el ez a munka egy projekten belül?

Az ügyfelekkel, az ügyfelek képviselőivel, a fejlesztőkkel, illetve a tesztelő csapat tagjaival gyakorlatilag folyamatos kapcsolatban vagyok, napközben egyik „call”-ból megyek a következőbe, és már a meeting alatt e-mailt írok, hogy a következő megbeszélést el tudjuk kezdeni, meg tudjuk szervezni és így tovább. Az én munkám általánosságban annak a megértését igyekszik támogatni, hogy az ügyfélnek egészen pontosan mik az igényei. Mindez azt jelenti, hogy a tágabb szakmai és üzleti kontextusba helyezve a nekünk átadott információkból megpróbáljuk felderíteni a valódi, mélyben meghúzódó indokokat és szükségleteket. Ezeket aztán szoftvermegoldásokkal igyekszünk kielégíteni és megválaszolni. A napi munkám tulajdonképpen abból áll, hogy a folyamatos információáramlást próbálom elősegíteni és biztosítani az ügyfél és a fejlesztő csapat között. Felderítem az igényeket és dokumentálom őket valamilyen közérthető formában, úgy, hogy azok az üzleti megrendelők számára is érthetőek és elfogadhatóak legyenek. Mindez az információ a fejlesztő csapat számára is egy alapot szolgáltat, amelyre támaszkodva fel tudják építeni a megoldást biztosító szoftvereket, applikációkat és azok sajátosságait.

Mennyiben különbözik ez a munka egy másik IT cégnél végzett ugyanilyen típusú munkához képest az EPAM-ban?

Az EPAM egyike azon kevés cégeknek a magyar piacon, amelyek jellemzően külföldi megrendelők számára dolgoznak, emellett az is sajátosság, hogy a cég gyakorlatilag minden iparágban jelen van. Emiatt kollégáinkat nem csak egy adott szakterületre képezzük; egy EPAM-os üzleti elemzőnek átfogó és általános tudással kell rendelkeznie minden üzleti területen. Ha például egy BA egy utazási profilú cég projektjéről átkerül egy egészségügyben érdekelt cég projektjére, akkor rendelkeznie kell azokkal a strukturált általános szakmai ismeretekkel, amik lehetővé teszik, hogy a szakmai best practice-ket, illetve a korábbi tapasztalatait ezen az új területen is kamatoztatni tudja. Itt gyors helyzetelemző, helyzetfelismerő készségre van szükség, képesnek kell lennie arra, hogy olyan ismereteket is szintetizálni tudjon, amelyek korábban nem álltak rendelkezésre, és rövid idő alatt kell megszereznie az új területtel kapcsolatos szakmai tudást.

Milyen további készségeket, elvárt tapasztalatokat emelnél ki?

A szükséges tapasztalatok mértéke nagyban függ a megcélzott szinttől. Junior kollégáktól általában nem várunk el szakirányú tapasztalatokat, az ő esetükben az attitűd és a releváns soft skill-ek sokkal fontosabbak. A medior és senior kollégáknál 3-5 éves tapasztalat általánosságban elvártnak tekinthető, viszont fontos megemlíteni, hogy ez nem feltétlenül üzleti elemzőként szerzett szakmai tapasztalatot jelent. Szoftverfejlesztőként, szoftvertesztelőként, projektmenedzserként vagy sales-esként is lehet nagyon fontos és az üzleti elemzésben remekül használható ismereteket szerezni. A képességek és készségek közül kiemelném a kommunikációs kompetenciákat: nem árt, ha valaki szóban és írásban is jó kifejezőkészséggel bír. A megbízhatóság, a pontosság és a jó elemzőkészség szintén fontosak az üzleti elemző számára. Egészében véve azt gondolom, ha valakiben él a kíváncsiság, a nyitottság és szereti megérteni az ok-okozati összefüggéseket, akkor mindez nagyon jó alapot jelent egy potenciális üzleti elemzői karrierhez.

Kik azok a kollégáid, akikkel a napi munka során kapcsolatban állsz?

Ha piramisszerűen akarom felvázolni a kapcsolattartási sémát, akkor a piramis alján, a legszélesebb rétegben egyértelműen a szoftverfejlesztő csapat tagjai foglalnak helyet. Velük a napi "stand up"-okon (reggeli megbeszélés szakzsargonja, a szerk.) kívül is, gyakorlatilag folyamatosan beszélgetünk arról, hogy pontosan mik az üzleti igények, mit kell megvalósítani a szoftvermegoldásokkal. Nagyjából ugyanennyi időt töltök a tesztelő csapat tagjaival is, hiszen a tesztelőknek is maradéktalanul érteniük kell az üzleti logikát és az igényeket, hogy teljeskörűen tesztelni tudják azokat a megoldásokat, melyeket a fejlesztő kollégák előállítanak. Az ügyfél képviselőivel szintén folyamatos és napi szintű a kapcsolattartás annak érdekében, hogy nyomon kövessük, igényeikben, az általuk megfogalmazott követelményekben volt-e változás, illetve a közép- és hosszú távú terveiknek megfelelően milyen új feature-ök biztosítására kell felkészülnünk. Párhuzamosan azt is nyomon kell követnünk, hogy a korábban általunk implementált megoldások naprakészek-e még, esetleg a változó üzleti igényeknek megfelelően módosításra, változtatásra szorulnak-e. Mindemellett a projektmenedzserekkel és delivery managerekkel is fenn kell tartanunk a párbeszédet, illetve a kapcsolódó projekteken dolgozó business analyst kollégákkal is folyamatos, napi szintű egyeztetések zajlanak, hogy össze tudjuk hangolni azokat a tevékenységeket, melyek befolyásolják egymás munkáját.

Cégen belül rendelkezésre állnak-e olyan képzések, amelyek által ezen a területen dolgozó kollégák fejlődni tudnak?

Gyakorlatilag a belépés pillanatától biztosít a cég olyan lehetőségeket, amelyek a szakmai fejlődés folyamatát segítik elő. Amikor egy új kolléga csatlakozik a céghez, akkor a BA-k esetében létezik egy úgynevezett „buddy system”. Ennek lényege, hogy egy, már régebb óta a cégnél dolgozó képzett, tapasztalt kolléga segít az új belépőnek megismerkedni az EPAM-mal, mint céggel és szervezeti kultúrával. Ha az onboarding fázis lezajlott, és az új kolléga átfogóan szeretné fejleszteni az alapvető BA kompetenciáit, akkor az úgynevezett „BA  Academy” projekt biztosít lehetőséget erre. Itt képzett és nagy gyakorlattal rendelkező kollégák beszélnek általánosságban az üzleti elemzői munka során felmerülő feladatokról és azokról a tudásterületekről, amelyekben érdemes és szükséges elmélyíteni az ismereteket. Ha valaki nem általános tudásra vágyik, hanem egy adott területre fókuszálva szeretné fejleszteni a BA specifikus ismereteit, akkor mentoring és coaching lehetőségek is rendelkezésre állnak számára. Azt is kiemelném, hogyha egy kollégában oktatói, előadói ambíciók élnek, akkor ezen törekvések kielégítésére is van lehetősége, ugyanis az EPAM-nak több hazai egyetemmel van együttműködési megállapodása. Ennek keretében szoftverfejlesztő, szoftvertesztelő és business analyst kollégák tartanak előadásokat és ezek folyamán az oktatói, előadói, prezentációs készségek fejlesztésére is lehetőség nyílik. Emellett ott van az assessment rendszer, melynek segítségével a szakmai előrelépés egy előre meghatározott és lehetőség szerint standardizált és objektív követelményrendszer mentén történik és az embernek egy szakmai bizottság előtt kell számot adnia a tudásáról; arról, hogy felkészült arra, hogy feljebb lépjen a következő szakmai szintre.

Milyen lehetőségek várnak arra, aki ezen a pályán indul el az EPAM-nál?

Ha az ember elsajátítja a szükséges ismereteket és megfelelő tapasztalatok birtokában van, akkor a szenioritási szint növekedésével a nagyobb és összetettebb projektek BA feladatainak szervezése és irányítása lehet, vagy lesz az elsődleges feladata. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan megnyílhat az ember előtt a tanácsadói szerepkör is, de BA-ként Resource Manager vagy Delivery Manager irányba is tovább lehet fejlődni, illetve a nemzetközi BA közösség életében is egyre aktívabb szerep betöltésére nyílik lehetőség, így mindenki a saját képességeinek, készségeinek és érdeklődésének megfelelően tudja továbbfejleszteni a karrierjét. A BA karrier nem leágazás nélküli autópálya. Nagyon sok választási lehetőséget nyújt az ember számára attól függően milyen területek érdeklik, és hogyan képzeli el a jövőjét 3, 5 vagy akár 10 év távlatában.

 

Business Analyst Karrier lehetőségek

 

5 karrierváltó 5 év távlatából, avagy "Így lettem IT szakember az EPAM-nál"

Gábor, Gyöngyi, Dániel, Imre és Tamás öt évvel ezelőtt maga mögött hagyta korábbi karrierjét és belevágott valami teljesen újba. Valamennyien átképezték magukat és az IT-ban, az EPAM-nál kezdtek dolgozni. De hogyan lett a motorszerelőből, a banki ügyintézőből, az úszásoktatóból, a tanárból és az egyetemi karriert indító kutatóból IT szakember? 

microsoftteams-image_19.png

Ki, honnan indult? Mi volt a kiindulási pont, azaz pontosabban milyen szakmát hagytatok a hátatok mögött az IT-s karrierért?

tanacsgyongyi.png

 

Tanács Gyöngyi (TGY): Banki ügyintéző voltam egy kereskedelmi bankban. Sima, mezei ügyintéző.Nem volt semmilyen IT-s előképzettségem. 

 papaiimre.png

Pápai Imre (PI): Tanár voltam egy Szegedhez közeli általános iskolában, mellette időszakosan óraadó tanárként dolgoztam egy gimnáziumban. Az informatika nem esik messze az eredeti hivatásomtól, hiszen számítástechnika és informatika szakon végeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, illetve a SZTE-n később a TTK-n. 

 oraveczgabor.png

Oravecz Gábor (OG): Mielőtt az EPAM-hoz kerültem volna, úszás oktatóként dolgoztam a saját cégemben – társtulajdonosként -, illetve a vízilabda utánpótlásban tevékenykedtem. 

marosdaniel.png

 

Maros Dániel (MD): A váltás előtt a gazdaságtudományi kar padjait koptattam, itt Szegeden az egyetemen, mellette pedig egy diákszövetkezeten keresztül dolgoztam szoftvertesztelőként egy szegedi cégnek. 

 

katonatamas.png

Katona Tamás (KT): Motorkerékpár szerelőként végeztem, saját vállalkozást vezettem, volt egy szervízem, majd egy egyéves norvégiai munka során kezdtem el IT-val foglalkozni. 

 

 

Mi ösztönzött benneteket a váltásra, miért éreztétek úgy, hogy valami újba kell kezdenetek?

OG: Gyerekkorom óta foglalkozom hobbiból számítástechnikával, a főiskolán is programozgattam. Bár nem volt naprakész a tudásom, amikor az EPAM felé vettem az irányt, de alapvetően nem állt tőlem távol annak a gondolata, hogy egyszer IT területen helyezkedjek el. A váltás egyik oka az volt, hogy az úszásoktatás, ami egy rendkívül repetitív munka, egy idő után szellemileg már nem igazán kötött le. A másik ok az volt, hogy a cégben, ahol dolgoztam, a tulajdonostársakkal már nem volt annyira felhőtlen a viszony, mint amikor elkezdtük a közös munkát. Az is segített a váltásban, hogy az úszásoktatás - szerintem legalábbis - nem egy nyugdíjas állás. Fizikailag nagyon megterhelő, hogy az ember a vízben tölt naponta 5-6 órát, ez pedig az évek alatt „megeszi” az embert.

Gábor, akkor neked az informatika gyerekkorodtól az életed része volt. Ti, többiek, hogy voltatok ezzel? Van még olyan, aki ugyanebben a cipőben járt?

KT: Engem mindig is érdekelt az IT, gyerekként, még a kilencvenes évek közepén kaptuk meg otthon az első számítógépet. MS DOS és rengeteg játék került fel rá, később persze más is, gyakorlatilag végig kísérte az egész gyerek – és kamaszkoromat. Nekem tehát a videójátékok „ágyazták meg” a rajongásomat az IT világ iránt. Hobbiszinten foglalkoztam is videójáték fejlesztéssel és mikor kicsit elakadt a karrierem az eredeti szakmámban, a bátyám, aki az EPAM-nál volt fejlesztő, megkérdezte, hogy érdekel-e a funkcionális tesztelés. Érdekelt, jelentkeztem a képzésre, így indult. Egyébként sokat nyomott a latban a megélhetés is, ahhoz, hogy családot alapítsak, ez a karrier jobb alapnak tűnt és aztán kiderült, hogy valóban az is.

TGY: Nekem a férjem volt EPAM-os, tőle értesültem a lehetőségről, ami átképzést biztosított.  A váltásra hasonló indokaim voltak, mint Tamásnak, nem éreztem jól magam a banki ügyintézői munkakörömben. Minden nap úgy mentem be dolgozni, hogy „Csak ennek a napnak legyen vége!”. Így érthető, hogy nagyon izgatott voltam, hogy egy új dologba foghatok bele.

Imre, te tanárként miért érezted úgy, hogy a tanítást feladod és helyette te magad ülsz az iskolapadba?

PI: Attól függetlenül, hogy tanárként oktattam, tanítottam, nem volt számomra idegen a munka melletti tanulás sem, folyamatosan képeztem magam. Szakomnál fogva nyilván az IT sem állt távol tőlem, továbbképzéseken vettem részt, közben programoztam, otthonról másodállásban cégeknek dolgoztam. A váltás ötlete onnan jött, hogy több barátom is dolgozott az EPAM-nál, ők kérdeztek meg, mi lenne, ha kipróbálnám magam, mint automata tesztelő, hiszen épp van erre lehetőség, Számomra a fő mozgatórugó az új karrierhez az a változás volt, ami 2013-ban történt az oktatásban, nem tudtam azonosulni az ideológiával. A tanári pályán a nyelvtudásomat sem kamatoztathattam, az EPAM-os lehetőség pedig nemcsak azt szavatolta, hogy szinten tudom tartani magam angolból, hanem a fejlődés lehetőségével is kecsegtetett. Bár a tesztelés ismeretlen terület volt számomra, minden amellett szólt, hogy vágjak bele.

Dani, te gyakorlatilag az iskolapadból ültél az iskolapadba.

MD: Igen, bár korábban sem állt nagyon távol tőlem az IT-világ. A gimis éveim alatt programozónak készültem, majd az akkori fakultációk és a középiskolai informatika oktatás eltántorított a pályától, nem éreztem, hogy nekem való lenne. Így végül a gazdasági pályát választottam és a GTK-n kezdtem meg a tanulmányaimat, majd az egyetemi éveim végén a szakmai gyakorlatomat már egy IT cégnél töltöttem, mint szoftvertesztelő. Innen már szinte egyenes út vezetett a karrierváltáshoz, mivel megtetszett a légkör, ahogy az emberek viszonyulnak egymáshoz, ahogy és amivel dolgoznak. Emellett vonzó volt az ebben az iparágban rejlő potenciális anyagi lehetőség is.

training.png

Pontosan mit takart az átképzés? Milyen tréningen, képzéseken vettetek részt?

TGY: A tényleges, háromhónapos programot megelőzte egy tízalkalmas session, mely alkalmakkor egy-egy tesztelő kolléga tartott nekünk előadásokat, hetente háromszor, 2-2,5 órában. A Java programozás, tesztelés alapjait ismerhettük meg, majd egy írásbeli számonkérés keretében vizsgáztunk elméleti és gyakorlati feladatokat megoldva. Ezt követően mindannyian interjún vettünk részt, ahol átbeszéltük, kiértékeltük a korábban megoldott feladatsort és ajánlatot kaptunk, melynek része volt az elkövetkező, háromhónapos intenzív program.

PI: Fontosnak tartom elmondani, hogy mi mind az öten felvételt nyertünk, azaz benne voltunk a legjobb ötben és átéreztük, mekkora lehetőséget kaptunk az EPAM-tól. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk a képzés során és a mai napig hálás vagyok érte, hogy ez a kis csapat még mindig összetart és mindannyian itt dolgozunk azóta is.

Aki egy ilyen programot elkezd, annak számolnia kell vele, hogy bár három hónap nem olyan hosszú idő, ellenben kellően intenzív ahhoz, hogy valamilyen áldozatra mégiscsak szükség legyen.

OG: Áldozatra természetesen szükség volt, de bőven megérte. Emiatt aztán nem is érzem, - főleg így utólag - akkora áldozatnak és ha ezt mondom, azt hiszem, a többiek nevében is beszélek. Ráadásul mind annyira fel voltunk villanyozódva, annyira élveztük az egészet, hogy a tanulást inkább lehetőségnek, mint áldozatnak fogtuk fel.

Elvégeztétek a programot, sikerrel vettétek az akadályokat. Mi várt rátok utána, mi történt az elmúlt öt évben?

PI: A program elvégzése és az interjúztatás után, zöldfülű juniorként kezdtük el az EPAM-os pályafutásunkat. Rengeteg ismeretlen terület állt előttünk, én például Big Data irányban folytathattam, egyedülálló dolog volt ez akkor Magyarországon, hogy egy tesztelő részt vehet egy ilyen képzésben. Nagyon magas labda volt, de le kellett rá csapni. A Big Data képzéssel párhuzamosan egy mentorom segítségével kutattuk, kerestük a Big Data Tesztelés irányelveit, lehetőségeit, hogy valamilyen keretet kölcsönönözzünk a feltörekvőben lévő tesztelési szemlélethez. Ezt követően majd’ négy évig dolgoztam egy utazással és szállásfoglalással foglalkozó óriáscég projektjén, az utóbbi egy évemet pedig egy Data analitikai platform fejlesztésével foglalkozó start up cég álmainak a megvalósításával töltöttem. Jelenleg is egy olyan cég projektjében dolgozom, ahol a közeljövőben egy 4-5 fős csapatot fogok irányítani, melynek célja, hogy nagy mennyiségű adatot, minél hatékonyabban, gyorsabban és minél modernebb technológiákkal tudjunk feldolgozni.

MD: A tréning után lehetőségem adódott cégen belül elvégezni egy cross-training, intenzív front-end fejlesztő programot, így én azóta is ezen a pályán vagyok.

TGY: A végzést követően először egy belső projektre kerültem, ezt követően pedig én is egy utazással foglalkozó projektben kezdtem dolgozni, először shadow-ként, azaz afféle segítőként, még nem az ügyfél, hanem a cég által fizetett munkaerőként. Néhány hónap múlva azonban meglett az eredménye a munkámnak és tényleges lehetőséget kaptam ugyanezen a projekten. Ezt követően két évig otthon voltam GYED-en a kisfiammal, aki most hároméves. Jelenleg egy banki projekten dolgozom, mint Test Automation Engineer.

KT: Először én is shadow-ként kerültem projektre, majd később aztán fizetett pozícióba. Mára már a kilencedik projektemen vagyok, - ami viszonylag soknak számít ennyi idő alatt -, Senior-ként dolgozom, ami a harmadik szint a cégnél, jövőre pedig szeretném elérni a négyes, azaz a Lead szintet.

OG: Ahogy az előttem szólok, úgy én is shadow-ként dolgoztam néhány hónapot, majd egy online szállásfoglalással foglalkozó projekt egyik csapatába kerültem és hamarosan fejlesztőként kezdtem dolgozni. Ehhez külön képzést azután már nem kaptam, magamnak kellett saját magamat képezni, munka után, otthon. Mélyvíz volt és az első időkben a kollégák türelmét is igényelte ez a helyzet, de megbirkóztam a feladattal és most már a harmadik projektemen vagyok back-end fejlesztőként. Nagyon élvezem és úgy érzem, hogy megtaláltam a nekem való szerepkört.

Mennyiben változtatta meg az életeteket az EPAM-os program, a karrierváltás?

OG: Gyökeresen, mégpedig a pozitív irányba! Úgy érzem, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna az életem. Pont jókor voltam jó helyen, nagy szükségem volt erre a váltásra. Itt van perspektíva, mindig csak mész előre, új dolgokat tanulsz, új embereket, helyzeteket, projekteket ismersz meg. Nagyon nehéz beleszürkülni a munkába, ha mégis így érzed, van lehetőséged váltani cégen belül, sőt még támogatnak is ebben.

TGY: Olyan lehetőségeket kaptam, amiket az EPAM nélkül talán sohasem. Nagyon örülök, hogy belevágtunk ebbe a képzésbe annak idején és végül mindannyian kipróbálhattunk egy csomó izgalmas projektet. Rengeteg minden áll még előttünk és úgy gondolom, hogy szívesen csinálnám ezt életem végéig is.

KT: Ez a pálya nemcsak anyagilag jelent perspektívát, hanem emberileg is. Mióta itt dolgozom sokkal összeszedettebb vagyok, könnyebben hozok, a korábbinál jobb döntéseket. Nemcsak szakmailag, de készségek szintjén is rengeteget lehet fejlődni, napról napra tanulni a munkatársaidtól.

Hallgass is minket! Az interjú podcast változatát megtalálod a LifeInTech podcast csatornán!

5 karrierváltó 5 év távlatából, avagy "Így lettem IT szakember az EPAM-nál"

süti beállítások módosítása