Szabó Tamás egy éve dolgozik a szegedi EPAM-nál mint Junior Software Engineer. Középiskolás kora óta informatikával foglalkozik és az egyetemet is ezen a területen kezdte, de végül gépészmérnökként végzett. A 2017 februári EPAM Java Bootcamp-en vett részt. 

Az EPAM Java Bootcamp egy ingyenes, online képzési program, melyet olyan hallgatók illetve fejlesztők számára készítettük, akik már ismerik a Java programozási nyelv alapjait. A kurzus során bemutatásra kerülnek a Java-alapú webalkalmazások fejlesztéséhez szükséges technológiák. A back-end technológiák mellett (Spring Boot, Spring MVC, Spring Data és JPA) a front-end (HTML, CSS, Javascript), valamint a fejlesztést támogató eszközök és megközelítések is helyet kapnak. 

Tamás Bootcamp-es tapasztalatairól számolt be nekünk.

Miért jelentkeztél a Bootcamp-re? Milyen elvárásaid voltak a programmal kapcsolatban?

2016 nyarán jelentkeztem egy jóbarátom bíztatására az akkor éppen indulás előtt álló junior programba, ami akkorra sajnos már megtelt, így „várólistára” kerültem. Végül 2017 elején kaptam egy telefonhívást a hamarosan kezdődő Bootcampről, amire a tájékoztató elolvasása után szinte azonnal jelentkeztem. A fő motivációm az volt, hogy szerettem volna megismerni a tájékoztatóban említett technológiákat és minél többet tanulni róluk. Az éles szakmaváltás miatt volt/van mit bepótolnom. :)

A Bootcamp anyagának nagy része új volt számomra, így kicsit tartottam tőle, hogy az anyag sok lesz, és nehezen fogok megbírkózni vele. Azonban Ricsi (az oktató) nagyon segítőkész volt, és a webinárok jó hangulatban teltek.

Mi az, amiben sikerült a legtöbbet fejlődnöd, ami miatt úgy gondolod, hogy megérte, hogy jelentkeztél a Bootcampbe?

Minden felmerülő témában kaptam egy olyan alapot, amit folyamatos gyakorlással és fejlesztgetéssel jelenleg is használni tudok a munkám során.

Akadtak-e nehézségeid a program során?

A „házi feladatok” okoztak egy kis fejtörést, de ezeket nem nevezném nehézségnek. Utánaolvasással és a kellő idő befektetésével sikerült mindent megoldani. A kiértékelésüket és a típushibák kijavítását nagyon hasznosnak tartottam.

Kinek ajánlanád a Bootcamp-et?

Mivel a Bootcamp nem jár kötöttségekkel, azt mondanám, hogy mindenkinek, akit érdekel ez a téma, mert jó rálátást ad az adott technológiákra. Viszont aki komolyabban profitálni szeretne a Bootcamp során elhangzottakból, ahhoz szükség van a gyakorlásra és a plusz idő befektetésére.

Ha pár szóban kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a Bootcamp-től, mi lenne az?

Elsősorban azt, hogy Bootcamp során nyújtott teljesítményem alapján lehetőséget kaptam arra, hogy végighaladjak a felvételi eljáráson és végül itt dolgozhassak. Valamint kaptam egy kiindulási alapot a munkámhoz.

Hogy érzed magad azóta az EPAM-nál?

Nagyon jól érzem magam, rengeteget tanultam, mióta itt vagyok és egy nagyon jó kis csapat tagja lehetek. :)

Ha Tamás beszámolója után Te is kedvet kaptál, jelentkezz a szeptemberben induló EPAM Bootcamp-re itt.

Tavasszal már összejöttünk egy meetup-on, mi EPAM-os nők és egy egész teltháznyi érdeklődő. A sikeren felbuzdulva augusztus 30-án, a következő meetup-on ismét beszélgetünk a munkáról, szerepekről, lehetőségekről. Kedvcsinálóként a „Mi, EPAM-os nők -  A munkában nem ismerünk nemet, avagy karrier és siker az IT szakmában„ meetup előadójának és a kerekasztal beszélgetés résztvevőinek tettük fel ugyanazokat a kérdéseket, ők pedig válaszoltak. Elsőként ismerkedjetek meg Mező Szilvával, az EPAM szoftverfejlesztőjével!

Hogyan látod, mi a jelentősége, egyáltalán van-e jelentősége a munkád kapcsán annak, hogy nő vagy?

„Korábban, mikor konzultánsként dolgoztam előfordult, hogy eleinte nem vettek komolyan. Aztán, amint elkezdtünk szakmai kérdésekről beszélni, elég hamar belátták, hogy tökéletesen átlátom a választott területet, meg tudom válaszolni a határterületeket érintő kérdéseket, és nem rejtem a véka alá, ha valamit feleslegesnek vagy kockázatosnak ítélek.”

Mennyire jellemző, hogy a területen, ahol dolgozol, vannak rajtad kívül nők?

„Full stackes fejlesztőként dolgozom, ahol kevesebben vagyunk lányok. A női fejlesztők közül többen foglalkoznak UI-al vagy UX-el. Úgy látom, hogy a női tesztelők valamivel többen vannak a női fejlesztőkhöz képest.„

 Szerinted melyek azok a tulajdonságok, amik a munkádban a legjobban támogatnak? Vajon vannak-e tipikus női tulajdonságok vagy ezek mind tanult szerepek, amiken változtathatunk, ha másképp neveljük a gyerekeket?

 „Nem félek kiállni a véleményem, kétségeim mellett, így a becsléseim rendszerint hibahatáron belül maradnak. Ez talán lehet női tulajdonság, viszont nagyon fontos hogy a nevelésben megjelenjen az érvelés és a kitartás jelentősége. Ez úgy gondolom nem női vagy férfi tulajdonság, sokkal inkább neveltetés kérdése. Szintén fontos tulajdonságom, - ami egyrészt a kitartásból fakad, másrészt a kíváncsiságból - hogy nem állok meg az adott terület határán. Így lettem full-stackes fejlesztő, aki bár lehet, nem rendelkezik egyes területeken végtelen mélységű tudással, ellenben nem kötik a “műfajok” határai. Ezt a hozzáállást is lehet fejleszteni, ha engedünk a gyerekek kíváncsiságának, segítjük őket minden további válasz megtalálásában, teret és támogatást biztosítunk, ha valamiben fejlődni, kutatni szeretnének. Esetleg csak vesszük a fáradtságot, és a sokadik kérdésre nem azt mondjuk, hogy “csak/mert én azt mondtam”, hanem „megguglizzuk”. Mi is tanulhatunk belőle. „

 Mivel segíti a nőket az EPAM? Mennyiben különbözik más cégektől e téren, neked milyen tapasztalataid vannak?

 „Nincs sok tapasztalatom más munkahelyeken, de ennél a cégnél nagyon fontos tényező, hogyan tud valaki együttműködni másokkal. Itt egyenlőként bánnak a lányokkal, szakmailag mindenképp, csak annyiban érzem, hogy másként kezelnek, hogy az ajtóban előre engednek. A csapatok előszeretettel vesznek fel női tagokat, amennyiben a tudásukat megfelelőnek tartják a projekthez, de emellett a légkör abszolút professzionális marad. Pont, ahogy tennék, egy férfi kollégával is. Az EPAM-nál menő hogy van céges jóga, és női öltöző, így ha bringával jövök vagy vizes edzés cuccban, gond nélkül le tudok tusolni és átöltözni.Máshol, ahol nagyon elenyésző a technikai szerepkörben dolgozó nők száma, előfordult, hogy nem volt meg a kellő szocializáció a férfi kollégákban, megengedték maguknak például, hogy hosszasan és számomra kellemetlenül bámuljanak. Ez pedig nem minden nő számára megnyerő. „

Szerinted milyen az ideális munkahely gender szempontból?

„Ahol hasonló arányban vannak férfiak és nők, tekintet nélkül az orientációra, és nem a beidegződött nemi sztereotípiák alapján működnek a szerep- és feladat- leosztások, hanem készség és képesség alapján. Az EPAM is ilyen, főleg, ha még többen leszünk lányok!”  

Programozó matematikusként végzett az ELTE-n, programozóként kezdte a karrierjét. Egykori főnöke azonban észrevette, hogy szeret másokat segíteni, ezért efelé terelte. Egészen addig, míg ő maga is rájött, hogy számára sokkal nagyobb öröm mások fejlődését támogatni, mint eredeti, szoftverfejlesztői karrierjében előrelépni. Ma az EPAM Hungary Senior Resource Development Managereként ő felel többek között a képzési programokért és az ő nevéhez fűződik a tavaly indult EPAM Mentorprogram kidolgozása és vezetése is.

Interjú Körözsi Tamással, az EPAM Mentorprogram vezetőjével

Lassan tíz éve, hogy az EPAM különféle képzési programokat indít a te vezetéseddel. Azt beszélik, hogy a mai napig minden egyes jelöltet te magad interjúztatod. Ennyire szeretsz beszélgetni?

“Valóban majd’15 éve veszek részt szakmai kiválasztásban, dacára annak, hogy az én pozíciómban ez már rég nem lenne elvárás. Több ezer emberrel ültem már szemközt, számomra azonban hatalmas motiváció, hogy így találkozhatok azzal a néhánnyal, aki valóban kivételes tehetség, „csiszolatlan gyémánt”.”

Őket és a többieket, akiket végül kiválasztasz, miről ismered fel?

„Az első öt percben kiderül minden. Azokat a fontos készségeket, képességeket kell azonosítani, melyek alapján el tudom dönteni, hogy érdemes-e valakivel dolgozni. Ezek pedig a logikai, az analitikai és a programozói készség. Annak, akinek jó képességei vannak, úgyis meg tudunk tanítani bármit.”

Mi a kiválasztás folyamata onnantól, hogy valaki felfigyel a lehetőségre vagy hall róla valakitől?

„Az önéletrajz/érdeklődés beérkezését követően az egyik recruiterünk megkeresi, és szakmai előszűrésként küld egy online tesztet. Ezt követi egy beszélgetés a recruieterrel, majd pedig velem. Három részből áll minden beszélgetés; elsőként szeretném őket általánosságban kicsit jobban megismerni, majd beszélgetünk a programról és végül „szakmázunk” egy kicsit. A jelöltek ettől a résztől szoktak a legjobban tartani és meglepődnek, amikor kiderül, hogy semmilyen szakmai kérdést nem teszek fel, egy problémát kell megoldaniuk viszonylag önállóan.”

Mi a helyzet azokkal, akik nem felelnek meg a követelményeknek?

„Sikerülhet bármilyen rosszul valakinek az interjúja, nálunk nagyon fontos, hogy jókedvűen menjen el innen. Mindenkinek igyekszem útravalót adni; összeállítottunk egy olyan online tanulócsomagot, amit „át tudunk nyújtani”, konkrét feltételrendszerrel, melyet, ha teljesít, akkor visszajöhet, és újra megpróbálkozhat. Volt rá példa, hogy valaki pár hónap elteltével jelentkezett ismét és bekerült, mert addigra felkészült. Hiszek abban, hogy bárki képes fejlődni.”

Hogyan zajlik maga a program?

„Nincs konkrét indulási időpont, ahogy valaki bekerül, elindul számára a program. Egyesével foglalkozunk mindenkivel, nem csoportosan. A kiválasztott résztvevők hozzám kerülnek, én vagyok felelős a szakmai anyagért, amit megkapnak és a mentorokat is én választom ki, az EPAM-os önként jelentkezők közül. A képzés online történik, hozzáférést biztosítunk a tréninganyagokhoz, amit önállóan kell feldolgozni és kapnak egy naptárt is, tehát pontosan tudják, hogy mit, mikorra kell teljesíteni. A mentor hetente háromszor tart konzultációt skypon, megbeszélik a haladást, mesél a szakmáról, válaszol a kérdésekre. Hozzánk csak akkor jönnek be a mentoráltak az irodába, amikor vizsgáznak. Mi a mentorokkal hetente tartunk egy megbeszélést, ahol egyesével mindenki előmenetelét egyeztetjük; ki, hol tart, hogy érzi magát a programban, miben szorul segítségre. A program időtartama hivatalosan hat-hét hónap, a résztvevők 31 modulon mennek végig, 23 vizsgát kell teljesíteniük és több mint 600 tréning videót kell feldolgozniuk.  Ez egy nagyon gyakorlatorientált mentorálás; a résztvevők tanulóidejének - ami hetente 15-20 óra - a fele, a gyakorlati feladatok megoldását teszi ki. Ugyanakkor nagyon rugalmasak vagyunk; aki úgy érzi, szükséges számára, kérhet szünetet, például vizsgaidőszakban.”

Miben különbözik az EPAM Mentorprogram egy bootcamptől?

„Mi nem programozó iskola vagyunk, a programozni már tudó embereknek tanítjuk meg a professzionális szoftverfejlesztés csínját-bínját. Vannak persze kivételek, de aki elvégez egy bootcampet, az nem kerül be hozzánk, mert még nem tud eleget, 4-5 hónap alatt nehéz ezeket a készségeket  kifejleszteni. Ehhez több száz órát el kell tölteni a számítógéppel, programozással. A mentorprogram legnagyobb előnye abban áll, hogy mielőtt még végezne valaki az egyetemen, mellé állunk és mire diplomázik, meglesz az a tudása, amit az ipar is elvár. De fontos elmondani azt is, hogy nem feltétel az egyetemi végzettség, a tudás számít. Járt már nálam 19 éves autószerelő technikus és úgy tudott programozni, hogy lepipálta egy neves egyetem programtervezőit. Egyből felvettem.”

Hányan vettek eddig részt a programban és milyen terveitek vannak a következőkre?

„Havonta hét új embert tudunk felvenni a csapatba, csak Budapestre, most indult a program Debrecenben és Szegeden is, így ezeknek a városoknak a környékén élők számára is adott már a lehetőség. Eddig 25-en végeztek, 35-en vesznek részt jelenleg és még 60 embert várunk a programba a közeljövőben.”

Több ezer interjú, évtizedes tapasztalat után mi jelenthet még számodra kihívást ebben a munkában?                                                            

„Van egy fontos dolog, amit nevezhetünk kihívásnak is; a mentorokat meggyőzni arról, hogy ez nagyon jó feladat, és ne az jelentkezzen, aki azt hiszi, hogy már mindent tud, hanem az, aki tudja, hogy még sok mindent nem tud. Aki mentornak jelentkezik, saját maga is fejlődni, tanulni fog. A célom az, hogy aki elvégezte a mentorprogramot, dolgozzon egy kicsit a szakmában, fél-egy évet, ezután belőlük lesznek a legjobb mentorok. Ez jelent igazán nagy előnyt a cégnek és az itt dolgozóknak is.”

Pár mondatban mutasd be magad és a céget ahol dolgozol.

Harmadik éve dolgozom az EPAM budapesti irodájában, a mentoráltakhoz hasonlóan egy több hónapos training programmal kezdtem. Azóta több projekten vehettem részt, ahol izgalmas kihívások mellett temérdek új tapasztalatot szereztem. Folyamatosan bővülő cégünk nagy hangsúlyt fektet a képzésekre és emellett egy olyan szervezett közösséget épít, ahol egymástól is tanulhatunk.

Milyen tapasztalatod volt a program előtt a mentorálással kapcsolatban?

Az egyetemi képzésem során a programozás kurzus előadásain instruktorként vettem részt. Feladataim között volt a lemaradó hallgatók felzárkóztatása, segítettem a dolgok megértését, illetve felügyelet a számonkérések alkalmával.

Mit reméltél a programtól és a mentoráltól?

Szakmai és személyes kompetenciákban való fejlődést, mind a mentorált, mind a mentor számára. Komoly feladatként tekintettem rá, mert ez a vállalás hosszabb távra szólt és a két fél számára egyaránt bele kell fektetni az energiát, ami végül a kölcsönös sikert hozta.

Hogy érezted magad a mentorálás során?

Igyekeztem Bálinttal – az első mentorálttammal – közvetlen és amennyire lehetett egyenrangú viszonyt kialakítani, hogy bizalommal forduljon hozzám, ha támogatásra van szüksége. Pár beszélgetés elteltével már úgy éreztem, hogy ez sikerült, és jól haladt a munka. A hívásokra és találkozásokra egyaránt felkészültünk, hogy hatékonyan és tartalmasan teljenek. A napi munka okozta egyenetlen terhelés, illetve a mentorált egyéb tevékenységei (mint egyetemi tanulmányok) kihívást jelenthetnek, de szerencsére a mentor program testre szabható. Előzetes tudástól és helyzettől függően.

Sikeresnek tartod a most lezárult mentorálásodat, ha igen miért?

Abszolút sikeresnek érzem. Bálint egy olyan koherens, gyakorlatias szakmai tudásra tett szert, amivel boldogan várja őt a cégünk. Jó érzéssel tölt el, hogy személyes sikerének részese lehetek. Számomra is részben megalapozta a további fejlődést, mert olyan tapasztalatokkal lettem gazdagabb, amit a hétköznapi fejlesztői munka nem feltétlenül biztosít. A meglévő szakmai ismereteim rendszerezettebbé váltak.

Ajánlanád-e a mentorságot más kollégádnak is, ha igen, miért?

Igen, mert egy jól felépített anyaggal lehet dolgozni, és a tapasztaltabb mentorok tanácsokkal támogatnak. Magadnak bizonyíthatod, hogy képes vagy a feladatra, csak nyerhet vele az ember. A magabiztosabb énedet hozhatod ki magadból.

Segített-e neked személyesen bármit a program?

A kommunikációs képességeimen érzem leginkább a fejlődést, mely biztosabbá, pontosabbá és közvetlenebbé vált a rendszeres konzultációknak köszönhetően. Szakmailag is sikerült új ismereteket elsajátítanom.

eredeti interjú: http://blooment.org/interviews/daniel_giczi_interview.html

EPAM Java Mentorprogram: https://www.youtube.com/watch?v=Rd1YuTzHx1c 

Bevallom, azokban az utolsó iskolai napokban, amikor felkerülnek a vakáció betűi a kisfiam iskolájában a táblára, mindig gombóc nő a torkomban és mire felkerül a felkiáltójel a táblára, én bőgve bújok a zsebkendőmbe, annyira eleven bennem ennek a szónak a felszabadultsága. Szülőként ez aztán mára a legtöbbünkben épp a visszájára fordult; ahogy közeleg a gyerekek szabadsága, úgy nő a feszültség bennünk. Két és fél hónap megoldandó probléma, amiben ma a legtöbb munkahely korántsem partner. A ritka példa megérdemli, hogy minél többen megismerjék. Kárpáti Judit riportja egy olyan táborról, ami a legtöbb szülőnek csak álmaiban létezik.

Félmegoldások kizárva                                    

Fű a falon, türkiz csempe a mosdóban, ezek az első benyomások, színek, amik megmaradnak bennem és ez a zöld világ csak tovább árnyalódik, amikor jobban megismerem a nyári tábort, amit egy cég, a régió egyik legnagyobb szoftverfejlesztője szervez évről évre. Az EPAM budapesti irodájában közel ezerkétszáz ember dolgozik, pár emelettel lejjebb a gyerekeik játszanak (vagy éppen kirándulnak valahol), míg a szünidő tart. Amikor évekkel ezelőtt felmerült a vezetőségben a gondolat, hogy szeretnék az alkalmazottak életét azzal is kényelmesebbé tenni, hogy a gyerekeikről gondosodnak, kiderült, hogy a legnagyobb igény a nyári tábor iránt mutatkozik. Nem félmegoldásokban gondolkodtak; egy teljes szintet béreltek az irodaházban és mindent úgy alakítottak ki, ahogyan egy gyerekeknek helyet adó intézmény megköveteli. Mosdó gyerekekre szabott szaniterrel, jóga és pihenőszoba, tágas csoportszoba, számítógépterem, teakonyha és minden olyan felszerelés, eszköz, ami ahhoz kell, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, míg itt töltik az időt.

 Jóga óra és robotika

Azonban a hely kialakítása és a felszereltség mit sem érne, ha nem lenne egy olyan csapat, amelyik a programokról, a megfelelő étkezésről, a hozzáértő pedagógiai személyzet kiválasztásáról gondoskodik. Görög Judit a projekt vezetője, több bölcsőde és óvoda irányítója a szakmai iránymutatásért felel, Viktor Eszter, sokéves marketinges menedzseri tapasztalattal pedig irányítja a nyolc héten át tartó tábort, minden apró részletre odafigyelve. A tábor struktúrája úgy épül fel, hogy egy külsős napot, egy benti nap követ. Előbbi alkalmakkor arra is gondja van Eszteréknek, hogy minden korosztály számára élvezetes legyen a program; rodeózás, aranymosás egy ranch-en, kézműveskedés, korongozás egy fazekas műhelyben, kiállítások és még sok egyéb program váltogatja egymást. A létszám változó, a maximum azonban 32 fő lehet, a céges háttér miatt a gyerekek kifejezetten kedvező áron kapnak átlag feletti szolgáltatást. „Amire különösen figyelünk, hogy optimális legyen a gyerekek és a rájuk vigyázó felnőttek aránya. Itt az EPAM táborban legalább 4 felnőtt jut a gyerekekre, két szakképzett pedagógus és két animátor, akik egyetemisták és külön tréningen vesznek részt, minden tábor előtt. Ez a létszám azonban 20 gyerek esetében már 5 főre, 25-nél 6 főre, 30-nál már 7-re növekszik.” – mondja Viktor Eszter. Ez azért is szükséges, mert a cég számára fontos, hogy digitális képzést is kapjanak a gyerekek a tábor ideje alatt és az animátoroknak képben kell lennie, hogy melyik korosztálynak, milyen foglalkozás a legjobb. Naponta vesznek részt hosszabb-rövidebb programokon a gyerekek, amiknek a terepe egyrészt a külön számítógép terem, másrészt a csoportszoba, ahol például algoritmizálva építenek vagy robotot programoznak. A benti napokon jógázni tanulnak a srácok, az órákat maga Eszter tartja, aki sok egyéb mellett hivatásos jógaoktató is.

A gyerekek, akik nem akarnak hazamenni

„Amikor először vittem - akkor még csak - a 6 éves kisfiamat élete első táborába, nem tudtam, pontosan mire számítsak, de szinte azonnal tudtam, hogy jó helyen van, amikor láttam, mekkora odafigyeléssel tervezték meg nem csak a gyerekek programjait, hanem az ellátásukat. Reggel az asztalon hatalmas csapolós kancsó limonádé várja a gyerekeket, tele valódi citromkarikákkal, tálakban friss gyümölcsök, áfonya, eper. Amikor már a kislányomat is vittem a következő évben, az első nap végén egyszerűen nem akart hazajönni.” Ezekről a tapasztalatokról már Baráth Adrienn az EPAM marketingvezetője számol be, akinek a gyerekei azóta visszajáró táborozók. Hogy az étkezéseket is kiemeli, nem véletlen, Judit és Eszter már a kezdetekkor lefektették az elvet, ebben nem ismernek tréfát. Az ide érkező gyerekek reggel nyolctól egészen este hétig maradhatnak és ezen idő alatt ötször kapnak enni. 

 Megtérülő befektetés

Oldalakon keresztül sorolható miért egyedülálló az EPAM tábor idehaza, a hangsúly talán mégis azon lehet, de vajon miért egyedüli ebben? A pénz ugyanis sok egyéb multi cégnek, melyekből van itthon jó néhány, nem lehet valódi akadály. Sőt, épp a pénz lehetne a legfőbb motiváció azoknak a vezetőknek a számára, akik pontosan tudják, milyen sokba kerül a munkaerő és milyen nehéz megtalálni. Nem is kellene sokat gondolkodni, mert azt mindenki tudja, hogy a szülőknek a legfontosabb a gyerekük. És ha olyan helyen dolgozol, ahonnan még a gyereked sem akar hazamenni, mi okod lenne rá, hogy ne pont itt dolgozz. Nyáron is nyugalomban.

 Az idei GPU Day-en tartott előadásod témája a gépi tanulás volt, miért éppen ez az a terület, ami megfogott téged?

„Egy éve kezdtem el foglalkozni a gépi tanulással, illetve a mesterséges intelligenciával, ám az előbbiben mélyedtem el igazán. Ennek kapcsán kezdtem el a Microsoft Azure ezen szolgáltatásaival foglalkozni, nem a munka, inkább saját, személyes érdeklődés kapcsán. Valahogy a gépi tanulás jobban megfogott; inkább az adatok bányászásával foglalkozik, sokkal adatközelibb és úgy éreztem, hogy a statisztikai oldal és az adatok engem jobban érdekelnek.”

Hogyan képzed magad ezen a területen?

„ Autodidakta módon, könyvek, online edukációs portálok segítségével. Az edX és a Coursera oldalakat előnyben részesítem, de fórumok és egyéb kisebb oldalak is a segítségemre vannak. Ilyen például a gépi tanulás szempontjából a kifejezetten gyakorlat fókuszált Data Camp nevű portál, ott szoktam gyakorolni. Egyébként már tavaly tartottam ebben a témában két belső meetup-ot, ennek apropóján keresett meg és kért fel Harangozó Szilveszter kollégám arra, hogy tartsak előadást. A célom az volt, hogy bemutassam mennyire egyszerű az Azure használata, akár egyetemisták, akár cégek számára. A felület egy része, abszolút felhasználóbarát, ez nagyon jó a kezdő felhasználóknak, ugyanakkor ott a „másik oldala” is, ahol az embernek teljes egészében magának kell írnia a kódot. Ez a haladók és a cégek számára kiváló. „

Milyen visszajelzések érkeztek az előadásod után?

„Hosszas beszélgetés alakult ki például a Wigner Fizikai Kutatóközpont egyik kutatójával, aki a gépi tanulás kutatásokat menedzseli Magyarországon. Számára újdonság volt az Azure és nagy fantáziát lát benne a gyorsasága és a személyre szabottsága miatt. Mivel rendkívül gyorsan fejlődik ez a terület, gyakorlatilag kéthetente jönnek ki az újdonságok,  én igyekszem naprakésznek lenni, így a jelenlévőknek meg tudtam mutatni, hogy mihez, milyen technológiákat lehet használni.”

Mi volt számodra a GPU Day maradandó, tanulságos előadása?

„Rengeteg mindent ki tudnék emelni, azonban a kvantum számítástechnika témában tartott előadások számomra is sok érdekességet tartogattak. Egy csillagászattal kapcsolatos kutatás beszámolója is nagyon tetszett, amely gépi tanulás segítségével próbálja meg feltérképezni a csillagokat az Univerzumban.”

Ha a hétköznapi felhasználó szemszögéből tekintjük a témádat, te mennyire látod a veszélyét annak, hogy egyre több adatot osztunk meg?

„Ahogy az algoritmusok fejlődnek és egyre több adatot generálunk, egyre okosabbak lesznek ezek a rendszerek. Itt kerül a képbe a GDPR is; rajtunk is múlik, mit osztunk meg magunkról, fontos, hogy legyen kontrollunk az adataink felett. Személyes véleményem ugyanakkor, hogy hosszú távon nagyon nehéz ez ellen küzdeni, azonban annak a híve vagyok, hogy mégis húzzunk észszerű határokat. Nem osztok meg minden pillanatot a közösségi médiában, és habár nem kerülöm ezeket a felületeket, de igyekszem ésszerűen használni őket. Jó példa  arra, hogyan alakítják az életünket az adatokat, ami velem esett meg. A gépi tanulással sokat foglalkozom, közben japánul is tanulok, ezekben a témákba sokat böngészek a neten. Egy nap megjelent egy hirdetés, mely azok számára kínált állást Tokióban, akik japánul beszélnek és értenek a mesterséges intelligenciához …”