Egy tech cég kulisszatitkai

„Kutatók vagy fejlesztők, mindannyian a lehetőséget látjuk”

2019. március 06. - VGeri

Az idei GPU Day már a nyolcadik a sorban, a rendezvény a kezdetek óta kétnapossá duzzadt és mind a fejlesztők, mind a kutatók egyik jelentős fóruma lett az évek alatt.  A rendezvény tapasztalatairól és az idei előadásokról beszélgettünk Harangozó Szilveszterrel, az egykori szervezővel, aki ma már az EPAM szoftverfejlesztőjeként dolgozik.

Úgy tudom, hogy nem csupán résztvevőként, de szervezőként is vannak GPU Day-es tapasztalataid. Hogyan kerültél a rendezvény közelébe?

„Az ELTE-re jártam fizikus szakra, később részecskefizikai doktorira. A Wigner GPU Laboratórium   kutatóiként úgy gondoltuk, hogy szeretnénk egy olyan napot, eseményt, ahol megvitathatjuk egymással a kutatási eredményeinket, feltehetjük egymásnak kérdéseinket. A grafikai processzorok akkoriban kerültek a köztudatba – azóta már kifinomult módszereket találtak ki a felhasználásra – és ennek mentén igyekeztünk témákat összeszedni, előadókat felkérni erre a napra a Wigner Fizikai Kutatóközpontba. Mikor én is idekerültem, mint doktorandusz, és innentől aktívan részt vettem az esemény megrendezésében, már olyannyira kinőtte magát a rendezvény, hogy olyan helyekről is hívhattunk előadókat, mint a CERN, az Intel, az AMD, az Nvidia, vagy a Microsoft.”

Ebben a közegben természetes dolog, hogy egy CERN kutatóval a diákok a legnagyobb természetességgel kommunikálnak?

„Egy diáknak ez valóban nagy lehetőség, neves kutatókkal, tudósokkal találkozni. Ugyanakkor mindez teljesen egyenértékű azzal, ahogyan mi az EPAM-ban dolgozunk. A legnagyobb természetességgel beszélhetek egy nálam magasabb pozícióban lévő menedzserrel, helyezkedjen el a hierarchiában bárhol. Ugyanez igaz a tudományos életben. Egy olyan esemény, mint a GPU Nap mindkét terület, az üzleti és a kutatói számára is lehetőség. Tanulunk egymástól, más nézőpontjaink vannak és ezek adott esetben kiegészítik egymást. A kutatók olyan területekre is „kimerészkednek”, ahova mi nem merünk, mert Enterprise környezetben nem használunk kevésbé kipróbált megoldásokat, ezeknek ők az úttörői. Ők viszont nem rendelkeznek olyan technológiai parkkal, amit mi a versenyszférában ismerünk, mert ezek mindennapi munkánk részei. Éppen ezért, ez egy nagyon gyümölcsöző kapcsolat tud lenni. „

A szakmában viszonylag ritka, hogy egy konferencia, ahol ekkora tudás összpontosul, ingyenes.

„Valóban az és éppen ez az ingyenesség üzeni, hogy itt elsődlegesen a tudás megosztása a cél, hogy a szakemberek egymás közt véleményt cseréljenek, átadják egymásnak az ismereteiket, illetve az egyetemisták találkozhassanak azokkal, akiktől tanulhatnak, ösztönzést kapjanak.”

Számodra mi volt igazán ösztönző idén a konferencián?

„Mivel elkezdtem foglalkozni a kvantum számítástechnikával, ami a jövő egyik meghatározó kérdése lesz, az erről hallott ismeretterjesztő előadást emelném ki elsőként. Ennek a területnek a fejlődésébe szeretnék a későbbiekben becsatlakozni. A másik izgalmas előadásnak témája egy alkalmazott technológia volt, egy nagy számítású igényű feladatokra optimalizált nyelvi elem bemutatása, melyet már lehetséges, hogy a most induló projektemben is alkalmazhatok. Harmadikként pedig egy olyan módszert említenék, mely egy, már általunk is bevetett szoftverfejlesztési módszerrel képes bizonyos FPGA-kat, azaz programozható chipeket meghajtani. Úgy gondolom, hogy mindannak, amit a konferencián tanultunk helye van és tudni kell a megfelelő helyen alkalmazni a projektjeinkben.

Szerinted mi a kulcsa, hogy ma valaki akár tudományos, akár üzleti oldalon igazán sikeres legyen?

„A sikernek három alappillére van. Az egyik a tőke, a másik a szakmai tudás, a harmadik a kapcsolati háló. Manapság ez utóbbi értékelődött fel igazán. A kilencvenes években a rendszerváltás környékén például a szakmai tudás volt az elsődleges, egyénileg is könnyebben lehetet ezáltal érvényesülni. A tőkének mindig is fontos szerepe volt, de ma a kapcsolati háló az alapelem. Nagyon fontos ezért, hogy ennek legyen megfelelő terepe, ahol minél többféle emberrel lehet találkozni. A kapcsolat a kutatói szférával ezért nagy jelentőséggel bír. Ha ennek a hármas egységnek a mentén gondolkodunk egyénenként is, akkor tudunk előrébb kerülni a versenytársainknál.”

“Nem győzöm hangsúlyozni a folyóson szerzett tudás fontosságát!”

A júniusi Budapest Data Fórum jelentős, ám kifejezetten szűk szakmai réteget vonzó konferencia, amelyen a kollégáink minden évben előadóként és hallgatóságként is képviseltetik magukat. Salló László, az EPAM Delivery Managere rutinos mindkét szerepben, ám ezúttal arról beszélt miből profitált az idei fórumon a legtöbbet és mivel tölti a nyári uborkaszezont.

A konferencia melyik eseménye, előadása volt az, amire leginkább készültél, amin mindenképp szerettél volna részt venni?

 A Budapest Data Fórum a budapesti “adat közösség” viszonylag kicsi, házi rendezvénye. Bár képviseltetik magukat külföldi meghívottak is, ez elsősorban egy néhány száz fős, budapesti szakmai közösséget megmozgató esemény. Ezért, amikor a Data Fórumra megyek, akkor kicsit olyan mintha rég nem látott barátaimat látogatnám meg, akikkel megosztjuk, hogy mi történt velünk az elmúlt egy évben. Ha mindenképpen ki kéne emelnem valakit,  akkor a DataPao-s srácokat említeném,  akik a big data EPAM számára is releváns szegmensében, a Big Data Enterprise Analyticsben utaznak. Amint kiderült az előadásokból, ma már ők felelnek golbálisan az Apache Spark készítőinek cége, a Databricks képzéseiért és részben a tanácsadásért is. Ez nagyon nagy szó egy kis magyar cég esetében és érdekes lehetőséget jelenthet akár egy EPAM-mal való együttműködésben is.”

 A Data Fórum egy hardcore szakmai fórum. Miért fontos egy menedzsernek, hogy egy ilyen eseményen részt vegyen?

“A szüleim úgy neveltek, hogy csináljak bármit, azt tegyem a lehető legjobban, legyek abban a tevékenységben igazán jó. Ma már ez sem elég; ha csupán az IT piacot tekintjük, akkor az jellemzően globális és nyugatorientált, ugyanazon a terepen dolgozik a holland, a brit, a bolgár, a fülöp szigeteki és a magyar szakember is. Az ár, amit itt, Kelet-Közép-Európában elkérhetünk a szolgáltatásainkért, nem sokkal alacsonyabb, mint mondjuk Hollandiában, ellenben lényegesen több, mint amit a Távol-Keleten kérnek el ugyanezért. Így, ha árban nem is versenyezhetünk, a szolgáltatás minőségével versenyben maradhatunk. Ehhez azonban mindenkinek képeznie kell magát, lehetőség szerint nem csak egy területen. Ennek megfelelően az én érdeklődési köröm is szerteágazó és a konferenciákat is így választom ki. Jelenleg a management mellett két dolog  mozgat meg; az egyik az IT üzleti oldala, a másik pedig a digitalis adat és fintech, - azaz a digitalis pénzügyi megoldások - forradalma, ami most a szemünk előtt zajlik.”

 Melyik előadás volt az, aminél azt érezted, emiatt már megérte a részvétel?

“Amikor elmegyek egy konferenciára, mindig hirdetek magamban egy győztest, ez lesz “Az” előadás, amiért már önmagában érdemes volt elmenni. Szerencsére ritkán, de olyan is előfordul, amikor úgy ér véget egy konferencia, hogy nem találok ilyet. Az idei Data Fórumon szerencsére volt néhány kiemelkedően erős “versenyző”,a starschema Chief Technology Officier-e, Földi Tamás tartott egy különösen jó, előadást a Bussines Intelligence jelenlegi helyzetéről. Évente több napot töltök azzal, hogy képbe kerüljek, ezúttal negyven perc alatt megkaptam ezt a tudást. Meg kell ugyanakkor említenem EPAM-os kollégám Nagy András előadását is, mely hatalmas népszerűségnek örvendett.  Az EPAM-ban abból a szempontból is elkényeztetett helyzetben vagyunk, hogy nagy és komoly projekteken dolgozunk, ahol olyan komplex problémákat van lehetőségünk megoldani, amelyektől bármelyik Data Scientist “megnyalná mind a tíz ujját”. Erre ma Magyarországon keveseknek van lehetősége, így amikor ezeket az igazán praktikus esettanulmányokat előadjuk a magyar közönség előtt, általában sikerünk van.”

 Akkor egy EPAM-osnak viszonylag nehéz újat mondani… Vagy az is fontos Neked, ha igazolva látod, hogy naprakész a tudásod és az előadó nem feltétlenül tud többet adni, újat mondani?

 “Voltak új morzsák és ez pont elég. Ha valami nem volt kellően izgalmas vagy releváns, akkor egyszerűen átsétáltam a másik terembe, hiszen párhuzamosan két másik előadás is zajlott. Vagy csak egyszerűen elvegyültem a folyosón. Nem tudom eléggé hangsúlyozni a folyosón szerzett tudás jelentőségét. Egy konferencián az érték egy jelentős része itt születik, kapcsolatok, együttműködési megállapodások, leendő kollégák felfedezésének formájában.”

 Mi történik akkor, amikor elcsendesül a konferencia szezon, mivel tartod frissen a tudásod a nyári időszakban?

 “Az önképzés nem áll le, vár rám néhány jó könyv és szerencsére az internet nyáron is nyitva tart.”

Júliusban indul a következő szegedi EPAM Java Bootcamp!

Az EPAM Bootcamp egy ingyenes szakmai képzési program, méghozzá online formában. Olyan hallgatók, illetve fejlesztők számára készítettük, akik már ismerik a Java programozási nyelv alapjait. A kurzus során a Java-alapú webalkalmazások fejlesztéséhez szükséges technológiákat mutatjuk be. Témáink között a back-end technológiák mellett (Spring Boot, Spring MVC, Spring Data és JPA) a front-end (HTML, CSS, Javascript), valamint a fejlesztést támogató eszközök és megközelítések kapnak helyet.

Ezúttal Covic Annával - egy korábbi Bootcamp résztvevővel - beszélgettünk, akit nagy örömünkre pár hónapja már kollégáink között tudhatunk. :)

Mivel foglalkoztál az EPAM Bootcamp előtt?

Eredetileg kognitív pszichológiát végeztem az egyetemen és ott találkoztam először a programozással. Volt egy fél éves Python-os kurzusom. Édesapám informatikai területen dolgozik, úgyhogy tudtam róla, hogy nagyjából mi fán terem a programozás, de én magam sosem fejlesztettem, szóval az egyetemen kezdtem először programozgatni. A mesterképzés alatt az EEG-s kutatások során, a különböző inger-válasz kísérletekben Pythonban fejlesztettük a programot, de az nagyon minimális tapasztalatnak mondható. A Java-t egyedül kezdtem el tanulni egy könyvből. Amikor úgy voltam vele, hogy ez tetszik nekem, és szeretnék programozni, akkor ezt a programnyelvet ajánlották, mivel a Java talán az, ami felé a Pythonról a legkönnyebb egyedül elindulni, mert tényleg sok anyag van hozzá. Nem mindenhez lehet ennyi segítséget találni, mint amennyit Java-hoz.

Ha jól értem, ez még az egyetemi évek alatt volt. Körülbelül mennyi ideig tanulgattál autodidakta módon? 

Igen, még az egyetem alatt. Őszintén, intenzíven olyan néhány hónap volt. Utána volt 1-2 év, amikor próbáltam foglalkozni vele. Ekkor egy kórházban dolgoztam, a szakmámban és nem volt annyi időm, hogy nagyon rendszeresen tanuljak, de mindig próbáltam egy kicsit-kicsit fejlődni.

Melyik EPAM Bootcamp-en vettél részt?

A tavaly nyári, 2017 júniusában induló Bootcamp-re jelentkeztem.

Miért jelentkeztél a Bootcampre? Milyen elvárásaid voltak a programmal kapcsolatban?

Állásbörzén voltam és ott nézelődtem az egyik jóbarátommal. Megálltunk az EPAM-os pultnál és az egyik recruiter volt kint akkor. Vele kezdtünk el beszélgetni, hogy mi a helyzet, van-e valamilyen lehetőség az EPAM-nál. Igazából csak kíváncsiskodtunk és ő mondta azt, hogy lesz a Bootcamp. Csak pár szót mondott róla, hogy webalkalmazás fejlesztésről tanulhatunk egy csomó mindent és, hogy kell egy kis Java alap hozzá. És úgy voltunk vele, hogy jó, hát végülis, miért ne jelentkezzünk, senki más nem fogja valószínűleg elmondani ezeket nekünk, főleg, hogy az egyetemen nem ezt tanultuk.

Reménykedtem benne, hogy egyrészt behatárolja azt a szintet, amit nagyjából kellene tudni a Java-ban. Ugye, ha még nem megy annyira, akkor legalább látom, hogy miben kell fejlesztenem a tudásomat, illetve, hogy egy kis bepillantást nyerek abba, hogy rendszerszerűen, hogy működik a fejlesztés. Könyv alapján nyilván nagyon nehéz, tanulod, tanulod, de, hogy az tényleg hogy kerül bele egy teljes fejlesztői környezetbe, azt nem igazán lehet elképzelni, és én azt vártam, hogy talán ebbe egy picit jobban belelátok majd, és ez így is történt.

Mi az, amiben sikerült a legtöbbet fejlődnöd, ami miatt úgy gondolod, hogy megérte, hogy jelentkeztél a Bootcampbe?

Pontosan ez az ilyen összetett tudás és az, hogy átfogó képet kaptam. Tehát az, amit nehéz elképzelni egyedül, hogy mennyi olyan framework-öt vagy programot használnak itt, amiről mondjuk soha nem hallottam, amit nem lehet könyvből megtanulni. Oké, hogy megtanulod a nyelvet valamennyire, de rengeteg minden van, ami ráépül. Nem foglalkoztam korábban például front-end fejlesztéssel, ami amúgy nagyon tetszik, csak nem volt alkalmam megismerkedni vele, de a Bootcamp-en erről is tanulhattam. Vagy, hogy a GIT-et, hogyan kell használni, hogyan osztjuk meg egymás között az információt. Ezeket magadtól nem tudod és ezekkel a technológiákkal, amikkel itt dolgoznak nap mint nap, mind ott találkoztam először.

Akadtak nehézségeid a program során?

Nekem igazából annyi volt a problémám közben, hogy én nagyon kezdő voltam így, amikor már elkezdtünk komolyabban belemenni a dolgokba, akkor már kicsit éreztem, hogy elcsúsztam és nem feltétlenül értem, hogy hol is tartunk. Viszont annyiból mindenképpen jó volt, hogy ha nem is értettem feltétlenül ott azonnal, vagy sűrű volt vagy sok, akkor is tudtam, hogy minek kell utánanézni, vagy mi az ami fontos lesz, ha egyszer odakerülök, hogy a szakmában dolgozhassak. De ezek most, amíg itt voltam az EPAM-nál a junior programban, addig helyre kerültek - szóval tök jó. :)

Kinek ajánlanád az EPAM Bootcampet?

Azoknak tudnám ajánlani, akik tanultak már ilyesmit, akár maguktól, akár az egyetemen. Akik egyetemen, ők több alapot kaptak, tehát valamennyi előnyből indulnak azokhoz képest, akik olyanok, mint én, hogy csak maguktól próbálták meg összeollózni ezt a tudást. De mindenképpen azoknak, akiknek van egy kis alapja, főleg Java vagy front-end, és szeretnék megtudni azt, hogy hogyan zajlik egy fejlesztés rendes nagyvállalati környezetben, ahol csapatokban kell dolgozni, mert rengeteg információ jön ezzel kapcsolatban. Meg lehet tanulni azokat a technológiákat, amire szükség lesz ahhoz, hogy elhelyezkedjenek.

Ha Anna beszámolója után Te is kedvet kaptál, jelentkezz a júliusban induló EPAM Bootcamp-re itt.

“Minőségi képzést akartam, amit meg is kaptam.” - Hegedűs Ádám, ex-mentorált az EPAM Mentorprogramról

 

Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?

Java tudással már rendelkeztem és foglalkoztam front end technológiákkal is ezt megelőzően. A végső célom, hogy full stack fejlesztőként dolgozzak.

Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

Gépészmérnöki képzésben vettem részt. Így közvetlenül nem segített, de elvétve programoztunk Matlab-ban és Mathematica-ban. Ezek hatására kezdtem érdeklődni más nyelvek iránt is, és így kötöttem ki itt.

Miért jelentkeztél a programunkra?

Egy ismerőstől hallottam a programról, aki nemrégiben csatlakozott az EPAM-hoz, és csupa jót mondott a programról és a cégről is.

Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?

Minőségi képzést akartam, amit meg is kaptam.

Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?

Már volt egy stabil Java core tudásom, amikor jelentkeztem, de így is sok új technológiát tanultam. A program során készített teljes webes applikáció bevéste a leadott anyagot. Ráadásul azt mindig használhatom referenciának, ha valami épp nem jut eszembe.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

Abszolút az volt, még szabadság alatt is hívogathattam, ha a Google már nem segített.

Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Jelenleg az EPAM egyik belső projektjén dolgozom, ahol Front- és Back end feladatok is vannak bőven, így már most kipróbálhatom magam full stack pozícióban, amiben az évek múlásával egyre jobbá szeretnék válni.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Azoknak, akik szeretnének Budapest egy központi helyén, egy szép irodában jó fizetésért, nagyszerű hangulatban egy óriásit alkotni a szoftverpiacon.

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?

Sok tapasztalatot, és álmatlan éjszakát a projektfeladat készítés közben.

Jelentkezz a Mentorprogramra!

Vagy ha még nem vagy biztos benne akkor  gyere el  azEPAM Mentorprogram - #Vizsgatemető ‘Challenge’ -reJúnius 21-én 17:00–19:30 és tudj meg többet  a programról!

Az interjú eredetije itt olvasható:

http://blooment.org/interviews/adam_hegedus_interview.html

‘Mi, EPAMosok’ - Interjú Horváth Viktorral, az EPAM Airsoft- és LAN Party-k ‘főrendezőjével’

Horváth Viktor 2015 év elején csatlakozott a budapesti EPAM-hoz, mint Front-end fejlesztő, és ma már seniorként erősíti az egyik pénzügyi applikációt fejlesztő csapatot. Cégen belül úgy ismerik, mint az airsoft események szervezőjét, úgyhogy most arról is kérdeztük, hogy hogyan lett ő a főszervező, és miért is élvezi azt, hogy különböző ’nowork’ rendezvényeket szervez a kollégáknak. Mindig tele van ötletekkel, legutóbb éppen egy LAN party szervezését vállalta fel.

 

Hogyan kerültél az EPAM-hoz?

Előző munkahelyemen nem volt már elég szakmai a feladat, így jött az érzés, hogy váltani kéne. Úgyhogy frissítettem a LinkedIn profilomat, és másnap jött is egy üzenet egy EPAM-os recruiter kolleginától. Fogalmam sem volt, nem is hallottam az EPAM-ról akkor még, de eljöttem egy interjúra, és a légkör, az internal mobility program nagyon megtetszett (ez a program lehetőséget ad a 25 EPAM-ország bármelyikében dolgozni - szerk). Körbe is vezettek, ami lenyűgözött, mert eddig csak garázscégekben dolgoztam. Gyorsan le is zajlott a kiválasztási folyamat (3 kör 1 hét alatt), azonban végül nem sikerült megállapodnunk. Elkezdtem máshol dolgozni, ami utólag nem bizonyult jó döntésnek, de aztán visszahívtak az EPAM-tól az EPAM Academy keretében egy új, Frontend technológiákra fókuszáló képzési programba. Nagyon tetszett a lehetőség, így eljöttem, elvégeztem és most itt vagyok.

 

Honnan hallottál a már cégen belül zajló programokról? Hogy botlottál bele pont az airsoft-ba?

EPAM-on belül van egy ‘bench’ időszaknak nevezhető átmeneti idő, amikor az embernek éppen nincs aktív projekt feladata, hanem két projekt között úgymond várakozik. Ebben az időszakban találkoztam egy nem éppen tipikus angol tanárral cégen belül (amerikai hadsereg tagja volt korábban – a szerk.), és ő mutatta meg, hogy milyen programokat szervez. Többek között voltak rendszeres airsoft események is, és mivel már évek óta airsoftoztam, felajánlottam a segítségem, aztán szép lassan átvettem a szervezést.

Miután már te szervezted az eseményeket, hogy nézett ki egy-egy alkalom?

Apró újításokkal már az elején próbálkoztam, például új póló-, vagy poszterdesign készítése. De már az első ETAC után azt éreztem, hogy sokan csak ki szeretnék próbálni milyen is az airsoft, és nem feltétlen a csapatépítés, vagy közösségi élmény kedvéért játszanak. Ezért is próbáltam új szemléletet belevinni, mégpedig hogy ne csak egy nagy, éves, egyszeri esemény legyen, hanem inkább több csapatépítő jellegű alkalom. A rendszeres résztvevők játék előtt és közben is kezdjenek el beszélgetni, egyeztetni a taktikájukról, megismerni egymást. Elkezdtem ezt az új koncepciót megbeszélni a többiekkel, szerveztünk próbajátékot, hirdettük belső csatornákon és persze vezettem a résztvevők listáját, hogy tényleg csak azok legyenek rajta, akiket érdekel és el is jönnek.

Hogyan vált be ez az új szemlélet?

Voltak akiknek tetszett, de végül nehézkes volt összehozni a rendszeres találkozókat, és azért cserélődtek is a résztvevők. Így végül megmaradt az a havi fix egy alkalom, ahová törzstagok és „újoncok” is jártak. Gondoltam rá, hogy az eredeti koncepció lehetne kicsit komplexebb, akár több napos is, mint egy komplett csapatépítő. Az egész mögé kitaláltam egy háttértörténetet, ahol az EPAM csak egy fedőszervezet, és több fordulós sorozatot terveztem. Fordulók között a csapatoknak különböző fejtörő és szituációs, szerepjátékos feladatokat kellett volna megoldani. Város szerte szórtunk volna el nyomokat – szerepjátékos ismerősök segítségével egész extrém szituációkat is kreálhattunk volna. E-mail-ben is küldtünk volna információkat a résztvevőknek, akár belefűzhettünk volna egy kis IT security jellegű probléma megoldást is, mint adatlopás, vagy social engineering. Végén persze airsoft játékkal zártuk volna, és terveztem egy nagy csattanót is. :) Ez még egyelőre csak terv maradt, de ki tudja mit hoz a jövő - egyelőre marad a havi airsoft.

 

Ezek szerint élvezed a szervezést, az ötletelést, és hogy együtt dolgozhatsz másokkal csapatban?

Hát igen, nem tudok nyugton maradni. :) Szeretek szervezni, már az egyetemen is szerveztem versenyeket. Alkotsz, szervezel valamit, és ha jól csinálod az emberek reakciója hatalmas pluszt ad, ami nagyon pozitív élmény számomra. A szervezés nekem mindig is természetes volt, hogy ha van egy ötlet akkor ne csak beszélj róla, hanem csináld is meg. Persze magát a versengést is szeretem.  

 

Gondolom így jött akkor a LAN party ötlete is?

Ismerősökkel és barátokkal kezdtünk el nosztalgiázni, régi LAN party-król beszélgetni, és akkor találtuk ki, hogy csináljunk egy retro LAN partyt. Válogattunk néhány ingyenes Blizzard játékot, az infrastruktúra összeállításában pedig a helyi IT csapat is segített nekünk. Kijött a Starcraft Remastered és a korábbi verzió ingyenes lett, ez pedig ideális alkalmat adott arra, hogy céges keretek között csináljunk egy Starcraft bajnokságot. Külön köszönet a rendezvényeinket szervező kolléganőnek, aki sokat segített. Eleve úgy terveztük meg  az eseményt, hogy külsős vendégeket is lehessen hozni. A szervezésbe pedig nem csak pesti, hanem még debreceni és szegedi kollégák is felajánlották a segítségüket.

Végül maga a játék, hogy sikerült?

Kieséses rendszerben játszottunk, így a nyertes folyamatosan 16 órán keresztül játékban volt. Így utólag ezt, és még pár másik dolgot már másképp csinálnék, de alapvetően pozitív volt a visszajelzés a résztvevőktől. A Blizzard maga is támogatott minket, és küldött számunkra pár ajándékot, ami nagy meglepetés volt. Néha még ma is megállítanak a folyosón a kollégák, hogy milyen jó volt a LAN Party, és hogy mikor lesz folytatás. Egyelőre annyit elárulhatok, hogy folyamatban van a szervezés. ;)

 

Ez a LAN party még tavaly szeptemberben volt, azóta bizonyára támadt újabb ötleted, amit szeretnél megvalósítani…

Nem túl bonyolult dolog új ötletekkel előállni, egy kávé melletti beszélgetés közben sok jó dolog felmerülhet, utána pedig „csak” meg kell valósítani. Az a jó, hogy az EPAM támogatja az ilyen kezdeményezéseket, csak meg kell találni a hangnemet. :)

A szervezésből adódó pozitív tapasztalatokat, esetleg a munkában is tudod hasznosítani? Például szívesen lennél a jövőben egy csapat vezetője?

A munkahelyen lévő csapatok vezetése sok esetben nem korrelál az EPAM-on kívüli teamleadséggel. Egy airsoft játék alatt sokszor vezetek 10, vagy akár 100 embert, tőlem várják, hogy megmondjam mit kell tenni, merre kell menni. Nekem természetes, hogy gyorsan tudok dönteni, nem szeretem a köntörfalazást és ha valamit meg kell csinálni, akkor azt határozottan „kérem”. Ugyanakkor felelőséget is vállalok ezekért a döntésekért. Ezen a „katonás” stíluson sokat kell finomítani, hogy beférjen egy munkahelyre. �

Inkább saját hatáskörömben szeretek megvalósítani dolgokat, olyat amiről azt gondolom jópofa, segít a monoton munkából kiszakadni és összekovácsolja az embereket.

“Egy tapasztalt mentor, aki végig ott van melletted a program során, hihetetlen mértékben tudja segíteni a fejlődésed”

- Ébel Zsolttal beszélgettünk az EPAM Java Mentorprogram egyik mentoráltjával

 

Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?

Az eddigi munkáim során több területet is volt szerencsém kipróbálni, de a programozásban találtam rá arra, amit igazán szívesen csinálok. Ez változatos, folyamatos fejlődést és kreativitást igényel. Elsősorban Java-val szeretnék foglalkozni továbbra is. Korábban részt vettem egy androidos ösztöndíj programban, ami szintén Javara épült. Ez még egy lehetséges irány számomra a Java után, de nem zárkózom el semmilyen egyéb lehetőség elől sem.

Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

Szakirányú végzettséggel sajnos nem rendelkezem, más irányultságú diplomám van. A pénzügy számviteli végzettségem előnye a gazdasági szemlélet. Fontos, hogy ne csak programozói szemszögből tudjak egy problémát elemezni, hanem az ügyfél szempontjából illetve gazdasági szempontból is. Amit még kiemelnék az a pontosság, amit nagyon belénk neveltek az egyetemen, hogy végig pontosak és precízek legyünk a munkánk során. Ezt a két dolgot abszolút tudom hasznosítani az IT szférában is. De konkrétan az informatikai képzésre nincs rálátásom illetve nincs benne tapasztalatom.

Miért jelentkeztél a programunkra?

Manapság rengeteg képzést lehet találni a piacon, óriási a választék akár az itthoni akár a külföldi lehetőségeket tekintve is. A mentorprogramra először a közösségi média egyik hirdetésében találtam rá. Aztán egy állásbörzén sikerült több információt is megtudnom a programról. Végül a képzés anyaga miatt döntöttem a mentorprogram mellett. A tananyag minősége, az érintett témák sokasága és a személyes mentorálás mind nagyon tetszett. Egy tapasztalt mentror, aki végig ott van melletted a program során hihetetlen mértékben tudja segíteni a fejlődésed.

Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?

Az előbb említett állásbörzén elég részletes felvilágosítást kaptam a programról, a képzés tematikájáról. Tisztában voltam vele, hogy ez egy komoly és biztos, piacképes tudást és gyakorlatot nyújtó képzés lesz.

Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?

Úgy érzem rengeteget fejlődtem. Biztos vagyok benne, hogy ugyanezt a tudást egyedül sokkal hosszabb idő alatt és nehezebben tudtam volna megszerezni. Nagy segítség volt az előre összegyűjtött és megfelelően rendszerezett, felépített anyag. Ami még nagyon tetszett a programban az a fokozatosság, hogy az alapoktól indult. A szemléletmódomat változtatta meg a programozással kapcsolatban. Sokat segített, és kétségtelen, hogy ma már egy egészen más kódot írok, mint amit a program előtt írtam volna.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

Végig nagyon pozitív és segítőkész volt. Bármikor fordulhattam hozzá, mindig volt rám ideje. A szakmai tapasztaltságának köszönhetően nagyon gyorsan talált megoldást a különböző problémáimra.

Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Ha lehetőségem lesz rá, akkor a későbbiekben sem szeretném abbahagyni a programozást. Épp most kerültem rá egy projektre, és itt minél több tapasztalatot szeretnék gyűjteni.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Bárkinek, aki elegendő lelkesedést és kitartást érez magában ahhoz, hogy fél év alatt teljesítse a mentorprogram követelményeit. Nem csak kimondottan felsőoktatási tanulmányokkal rendelkezőknek. Én magam is élő példa vagyok rá, hogy szakirányú végzettség nélkül is el lehet végezni, csak a kellő elszántság kell.

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?

Piacképes tudás, gyakorlat, jó társaság, szemléletmódot.

Az interjú eredetije itt olvasható: http://blooment.org/interviews/zsolt_ebel_interview.html

Jelentkezz a Mentorprogramra!

Vagy ha még nem vagy biztos benne akkor  gyere el  az EPAM Mentorprogram - #Vizsgatemető ‘Challenge’ -re Június 21-én 17:00–19:30 és tudj meg többet  a programról!

‘Mi EPAMosok’ - Interjú Seprűs Péterrel

Időről időre bemutatunk egy-egy EPAMos kollégát, hogy az ő szemükön keresztül is megismerhessétek az EPAM-ot. Egy-két sztori, hétköznapi EPAMos jelenet  és máris színesedik a kép, hogy kik is vagyunk és mit is csinálunk.

Ezúttal Seprűs Péter ‘senior software engineer’ kollégánkkal beszélgettünk, aki amellett, hogy szakmai útjáról mesél, technikai interjúztatóként bepillanást is ad arról, hogy mire is érdemes figyelni egy interjún.

Hogyan kerültél az EPAM-hoz?

14 éves voltam, mikor egy gyerekkori barátommal közösen programozni kezdtünk. Bizonyos értelemben minden ott kezdődött… Imádtam programozni így egyetemet is ennek megfelelően választottam, viszont soha nem voltam az a típus, akit egyszerre mindössze egy dolog érdekelt volna. Mivel mindig találtam valami újat, nem meglepő, hogy több különböző dologgal is foglalkoztam.
A programozást hátrahagyva egy művészeti egyetemre kezdtem járni, ahol fotógráfiát tanultam, miközben egyébként egy hostelben vállaltam munkát éjszakánként.
Innen később egy banknál kötöttem ki, majd végül 2015-ben egyéni vállalkozóként dolgoztam startupoknak. Eközben egy lemezborítóm többezer példányszámot is megélt.

Végül azonban, mivel a startupok nem váltak be, a fotózást pedig már csak ismerősöknek vállaltam, mindent hátrahagytam és egy-két hónap kitérő utána az EPAM talált meg engem.
Így kezdődött ez a románc és utólag azt gondolom, hogy nagyon jó volt váltanom. 

Milyen projekten, mivel foglalkozol az EPAM-nál? Milyen technológiákat használsz?

Jelenleg egy banki projekten dolgozom, ahol egy befektetési tanácsadó szoftvert fejlesztünk. Korábban AngularJS, most React a front end framework. Mögötte pedig Gulp, Webpack, NodeJS, stb… vannak. Klasszikus front-end pozíció.

 

Fejlődtél-e szakmailag mióta az EPAM-nál dolgozol?

Igen, elsősorban szakmailag fejlődtem sokat.
Amikor idekerültem, úgy éreztem, hogy a többiekhez képest teljesen le vagyok maradva, így egyértelmű volt a belső késztetés, hogy fejlődnöm kell.
Az utóbbi időben ráadásul egy teljesen új szerepkörbe is beletanulhattam: a céghez jelentkezők technikai interjúztatásában vállalok szerepet. 

Mit szeretsz a legjobban az EPAM-ban?

Talán legjobban a társaságot. Volt szerencsém egy baromi jó csapatba kerülni ahol nem csak emberileg, de szakmailag is nagyon magas a nívó!

Ajánlanád-e másoknak azt a pozíciót, amiben jelenleg dolgozol és, ha igen, miért?

Alapvetően azt ajánlom mindenkinek, hogy csinálja azt, amihez leginkább kedve van, amiben jól érzi magát! 

Egyébként talán nem a pozíciót, mint inkább a nyelvet emelném ki: a JavaScript-es világ eszméletlenül jó! Szinte bármilyen területen el lehet vele helyezkedni. Rengeteg az opensource projekt. Nagy a nyüzsgés, mindig történik valami. Mindig születik valami új. Ráadásul Európa (is) egész évben tele van konferenciákkal.

Sok statisztikát lehet olvasni a legnépszerűbb vagy legjobban fizetett nyelvekről, de még nem találkoztam olyan felméréssel, ami az egy-egy nyelv köré rendeződő közösséget mérte volna bármilyen módon. Szerintem jelenleg egyik mögött sincs olyan közösség, mint a JS mögött. Én ezt pl. imádom!

Emellett nagyon komoly igényem van az esztétikára is, szeretem ha a vizuális kultúrában való jártasságomnak hasznát tudom venni. Front-end fejlesztőként ez sokszor adott.

Az EPAM remek hely ilyen szempontból: rengeteg projekt van, bárki könnyen megtalálhatja a maga számítását. 

Említetted, hogy szoktál interjúztatni! Milyen szempontokat szoktál vizsgálni egy jelöltben, nem csak szakmai téren, hanem személyiségben? Mi alapján döntöd el, hogy dolgoznál-e az adott illetővel?

Engem mindig az érdekel legjobban, hogy hogyan válaszol, hogy oldja meg a helyzetet vagy hogy hogyan birkózik meg az interjúból adódó esetleges stresszel. Ha a teljes interjút szakmai kérdésekkel darálnám végig, akkor sem garantálná semmi, hogy alkalmas a jelölt. Egy jó válasz nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető érti is, amit válaszol.

Hozzáállás. Személyiség. Problémamegoldás. Nekem ezek fontosak! (És hogy szereti-e a kávét! ;)) 

Szeretsz-e interjúztatni? Mióta interjúztatsz? Volt-e bármilyen kirívó élményed ezzel kapcsolatban?

Igen, nagyon szeretek. Még nincs egy éve, hogy csinálom, de mindenképpen szeretném folytatni. 
Azt  gondolom, hogy mindenkinek jót tenne, ha hébe-hóba beülne egy interjúra megfigyelőként, mert ez az a szituáció, ahol legjobban megmutatkozik, hogy valaki milyen mélységben érti a dolgokat. Aki ezzel akar foglalkozni, annak állandóan készülnie kell. 

Egyébként szeretném hinni, hogy az interjúztatás révén én is hozzátehetek valamit az itteni közösség alakulásához. 

Szabadidődben szoktál-e szakmai tevékenységét űzni, és ha igen, mit?

Szoktam, igen. Hackathonok, pet projektek… Szerintem valahol minden fejlesztő keresi a következő nagy, „millió dolláros” ötletet. Nem is feltétlenül a pénzért… A többségnek, legalábbis szerintem fontosabb az alkotás. Legalábbis nekem mindenképpen!

Milyennek látod az EPAMon belül az informális cégkultúrát? Részt veszel-e céges eseményeken, vannak-e csapatépítők, van-e bármilyen sportesemény?

Rengeteg az esemény, amiben részt lehet venni! 
Igazából minden azon múlik, hogy megtalálod-e a közös pontokat a közvetlen munkatársakkal.
Mi pl. járunk hackathonokra (cégen belül is, kívül is), voltunk Krakkóban JS konferencián, úszunk, jógázunk… és persze egy-egy fárasztó nap után, a nagy nyári melegben nincs jobb egy közös fröccsözésnél! 

Részt vettél-e olyan eseményen, vagy van-e bármiféle extra juttatás, amelyet ki tudnál használni azáltal, hogy EPAMos vagy?

Mióta az EPAM-nál dolgozom, minden évben voltam egy-két szakmai konferencián, amit a cég finanszírozott. Ez szerintem egy nagyon jó lehetőség. Egy JSConf Budapestre még az early bird jegy sem olcsó, de a cégnek szerintem ez egy megtérülő befektetés. 

Mit csinálsz szívesen szabadidődben, van-e valami hobbid?

Fúú.. Az érdeklődési köröm majdnemhogy végtelen. Töménytelen mennyiséget olvasok. Szabadidőmben is szoktam programozni – van egy-két pet projektem. Barátokkal találkozom! Fröccs! Mászok, túrázok, úszom… és egy ideje az EPAM-os jógára is rendszeresen járok.

Mit javasolsz azoknak, akik ezen a pályán szeretnének elindulni?

Ha JavaScript és UI/UX, front-end oldalon szeretnének elindulni, én mindenképpen azt javasolnám, hogy a modern és felkapott framework-ök helyett/mellett elsősorban a vanilla JS-ben mélyüljenek el. Ez egyébként általában véve is megállja a helyét: nagyon fontos az alapokat megfelelően érteni és tudni, szóval érdemes beleásni magunkat a részletekbe.

Egyébként pedig vannak nagyon jó blogok, amiket olvasva sokat lehet tanulni, de Twitteren, Mediumon vagy hasonló platformokon is lehet követni, hogy mivel foglalkozik a szakma java.

Érdekel az EPAM, de nem “interjúhelyzetben” szeretnél körülnézni? Jelentkezz be most egy irodalátogatásra, ahol az általad választott kolléga körbevezet és válaszol a kérdéseidre! https://epa.ms/OfficeTour

Mi valóban rugalmasak vagyunk - azaz EPAM jóga minden nap!

Idén indult el az EPAM-os “céges jóga” oktatás. Reggel, délben, este, tehát munka előtt/után, vagy akár ebédszünetben, kezdő vagy haladó jógásként  bárkinek lehetősége van arra, hogy kicsit felfrissítse a testét/lelkét. Budapesten már több, mint 100 EPAMos élt eddig a lehetőséggel –maga ez a magas szám is árnyalja az informatikusokról kialakult sztereotípiákat, amiket folyamatosan próbálunk a magunk eszközeivel ledönteni.    

Báthory Kinga, az egyik jógaoktatónk mesél arról, hogy milyen egy nem tipikus közegben jóga órákat tartani.

Hogyan kezdtél el jógát oktatni az EPAM-nál?

Kocsis Dézi, az oktatótársam keresett meg ezzel a lehetőséggel, hogy társulnék-e hozzá heti két jógaórával. Nagyon örültem a felkérésnek, korábban itt-ott már tartottam irodai órákat, a maroknyi csapatok mindig lelkesek voltak, ezért rögtön igent mondtam.

Milyennek látod a céget külső szemmel?

A munkáról elég keveset tudok, csak annyit, amennyit időnként említenek a jógázók, de nagyon szimpatikus ez a kezdeményezés, hogy helyben, az irodaházon belül biztosítanak lehetőséget a dolgozóknak a mozgásra, ezt nagyon jó példának tartom.

Milyennek látod az itt dolgozó kollégákat?

Nagyon sok, különböző habitusú ember jár az órákra, idővel szinte teljesen különvált a reggeli és a napközbeni órák közönsége. Úgy látom, hogy azok közül, akik az elején elkezdtek járni, rengetegen meg is maradtak, és kitartóan jönnek az órákra, és idővel bővült is a csapat. Mindenki másért jön jógázni (így van ez minden órán), van, aki kihívást lát benne, van, aki kicsit kikapcsolni jön, de általában mindenki ki tudja venni az órákból azt, amire vágyik. Szeretek jönni, órát tartani, nekem is nagy öröm és energialöket, hogy olyanoknak tarthatok órát, akik lelkesek, nyitottak, szeretnének tenni az egészségükért, a testi-lelki jólétükért.

Van-e különbség az itteni jógaórák, illetve egy jógaközponti óra között? Ha van, miben más itt megtartani az órát?

A környezet más, itt a gyertyagyújtás, füstölőzés, ilyen jellegű hangulatteremtés kimarad, a zene a segítőtárs. Az eszközeinek száma folyamatosan bővül, vannak remek matracok, ha valakinek nincs sajátja, így nem kell mindenkinek hozni, az se gond, ha otthon marad (velem is előfordult már néha). A különbségek a közegből adódnak: ez egy munkahely, ahol időnként jógaórákat tartunk, az óra végén mindenki megy vissza a feladatához, folytatja a napját. A jógastúdiókba általában a nap végén jönnek a vendégek, letenni az aznapi terheket, és kicsit feltöltődni, kiszakadni a rutinból.

Mennyire nyitottak/lelkesek az itt dolgozó kollégák a jóga iránt?

Én úgy látom, hogy nyitottak, de inkább csak a testgyakorlás, nem annyira a spirituális tartalom iránt. Ezzel nincs is gond, mindenki annyit vesz ki egy-egy órából, amennyire szüksége van épp aznap, az életének azon a pontján. Én sem azzal a céllal ültem le először a jógamatracomra, hogy én márpedig jógaoktató leszek, és megélem a jógát az életem minden területén, egyszerűen csak mozogni akartam. Idővel ez átalakult. Azt gondolom, hogy az, hogy már kétszer annyi órát tartunk, mint amikor elkezdtük, azt mutatja, hogy van erre igény, szeretik az órákat azok, akik járnak, és ez nagyszerű érzés. A visszajelzések is sokat segítenek nekünk, azok alapján tudjuk alaktani az igényeknek megfelelően alakítani az órákat, hogy minél többen elégedetten álljanak föl a matracukról.

Szeretsz-e itt órát tartani?

Nagyon szeretek, még a reggeli órákra is mindig lelkesen jövök, pedig korábban nem voltam egy nagyon korán kelő típus. �

Látsz-e a fejlődést azokon, akik folyamatosan járnak?

Rengeteget! Pont a múlt héten is megemlítettem egy gyakorlónak, hogy az erőnléte óriásit fejlődött. Ezeket sokszor az embernek saját magán nehéz felfedezni, mert csak azt figyeli esetleg, hogy milyen mély az előrehajlása, eléri-e a lábujját, lent van-e a sarka stb. Először a fejlődés nem ezekben látszódik meg, hanem abban, hogy nem úgy „éli túl” az órát, hogy még a fülén is a levegőt veszi, hanem szinte végig kontroll alatt tudja tartani a légzését, vagy már nem hagyja abba félidőben mindegyik erősítő pózt, hanem végig meg tudja tartani, még ha el is fárad közben. Nagyon sok haladást, erősödést látok, és mindenkit csak kitartásra tudok biztatni, mert akkor is fejlődik az ember, ha az épp centikben nem mérhető.

Volt-e bármilyen kirívó eset (pl. valaki teljesen nulláról indult és most már nagyon profi, pár hónap alatt)?

Inkább azt mondom, hogy sok kis győzelem van: aki először egy egyensúlyozó pózt sem tudott megtartani, már hosszú légzésekig meg tud stabilan állni a lábán; aki alig bírta megtartani a deszka pózát, ma már a harmadik kört is megcsinálja… Persze, akinek sportos múltja van, az előnnyel indul, de nekik is van még hova fejlődni, ahogy mindenkinek. �

Mit gondolsz, milyen hatással van a jóga azokra, akik járnak?

Bízom benne, hogy jobb a közérzetük, ez lenne az egyik elsődleges cél. De sokan mondták, hogy könnyebben kelnek fel reggel, kevésbé fáradékonyak, más mozgásban is észlelik, hogy jobb az erőnlétük. Illetve olyan visszajelzést is kaptam, hogy a fejfájások lettek ritkábbak valakinél – ez egy elég csábító mellékhatás azoknak, akik gyakran szenvednek a fejfájásoktól.

Tudsz-e mondani egy-két olyan gyakorlatot, amely kicsit segít lenyújtani a gerincét, azoknak, akik egyébként nem járnak órára, és akár a számítógép előtt is el tudja végezni? 

Széken ülve, a térdeken megtámaszkodva is lehet domborítást-homorítást végezni, ez felfrissíti az egész testet, átmozgatja az izmokat a gerinc mentén, a nyakban, ami segít a koncentrációt is javítani. Ha a két kézzel megkapaszkodunk a szék háttámlájában a csípő mögött, akkor lehet intenzíven nyitni a mellkast egy homorítással, ez növeli a tüdőkapacitást, felfrissít. Egy finom csavarás is jót tud tenni: egyik kéz a térden, a másik a szék háttámláján a csípő mögött, belégzéssel fejtetővel megnyújtózunk, kilégzéssel lehet mélyíteni a csavarást, vigyázva a derékra. Mindkét oldalra ki lehet tartani 4-5 légzésig, nyugtatja az idegeket, javítja az emésztést

Szeged különlegessége az EPAM-on belül! Ismerd meg és próbáld ki a turuljátékot!

Több száz kollégánk él és dolgozik Szegeden, azonban kevesen tudják, hogy egy olyan városban dolgoznak napról napra, amelynek nevéhez egy különleges sportág kötődik. Ma már igen kevesen ismerik, pedig a turuljáték több mint 100 éves történelemre tekint vissza. A turuljátékról egyik EPAMerünkkel, Császár Józseffel beszélgettünk.

Miért választottad ezt a sportágat?

Nem mondanám, hogy én választottam, hiszen mióta az eszemet tudom, játszom ezt a sportot. Mivel édesanyám azok közé tartozik, akik még fenntartják a turuljáték hagyományát Szegeden, neki köszönhetem, hogy megismertem és megszerettem a turuljátékot.

Mesélj nekünk a játékról, annak kialakulásáról, valamint hogy hogyan kell elképzelni!

A sport 1903-ból származik, Halácsy Antal játék-, torna- és vívómester alakította ki a szabályait. Eredetileg vívás kiegészítőgyakorlatnak szánták – ekkoriban az ütő még egy méter hosszú volt és főképp vívó mozdulatokkal kellett ütni a labdát. Idővel az ütő nyele lerövidült, mára jó egy arasznyi csupán.

A turuljáték a röplabda, tollaslabda és tenisz szabályait és mozgásformáját ötvözi. Vizuálisan úgy kell elképzelni, hogy a pálya 5×10 méteres, a két féltekét egy 2 méter magas háló választja el. Kevesen tudják például, hogy a szegedi partfürdőn dedikált turuljáték pálya van, de a homok mellett lehet fűben vagy akár betonon is játszani – mindenkinek ott, ahol a legkényelmesebb.

A szabályok szinte megegyeznek a röplabda szabályaival, a különbség az, hogy egy szett 6 pontig megy és 2 pontnyi különbséggel kell nyerni – tehát előfordulhat, hogy akár 10-ig is elmegy egy-egy mérkőzés. A férfiaknál 3 nyert szett, a nőknél és a párosban 2 nyert szettig mennek a mérkőzések. A játék kuriózuma, hogy a szerva itt hátránynak számít, mivel a pályán kívül eső részről történik a szerva, a játékosnak igyekeznie kell visszafutnia, hogy tudja fogadni a vissza-labdát.

Milyen eszközök kellenek a játékhoz?

A labda sima teniszlabda, az ütő pedig nagyjából egy arasznyi hosszú, a korong átmérője pedig ennél picit nagyobb. A férfi, női és gyerekütők között nincs különbség, azonban ezeket az ütőket csak nagyon kevés sportüzletben lehet kapni, általában egyénileg gyártják őket. A „nagyöregek”, akik már több éve játszanak turuljátékot, saját kézre szabott ütőkkel játszanak

Kik számítanak „nagyöregnek”?

Azok, akik már 60-70-80 évesek, és tényleg vérükben van a játék. Őket szinte lehetetlen megverni, mert annyira taktikus játékosok, hogy nincs ellenük semmi esélyünk. Persze ennek ellenére fantasztikus élmény velük versenyre kelni vagy csak nézni a játékukat. Nagyon pici mozgással nagyon nagy teret tudnak befogni – már-már leutánozhatatlan trükköket ismernek.

Hányan játszhatnak egyszerre? Milyen felállások, bevált cselek és taktikák vannak?

Egyéni, azaz 1-v-1 mérkőzések és páros meccsek vannak, azaz legfeljebb négyen vannak a pályán egyszerre. A pingpong szabályaival ellentétben azonban a turuljátéknál nem szükséges a páros meccseken, hogy felváltva üssenek a csapattagok. Külön taktikák alapvetően nincsenek, de természetesen minden ellenfél az ütők állását nézi, amiből nagyjából meghatározható, hogy merre fog menni a labda – így főképp az ütés erősségével tudjuk átverni az ellenfelet.

Te milyen gyakran jársz edzésekre és milyen más sportokat űzöl?

Korábban még évente néhányszor – főképp a Dr. Harsányi Géza Emlékversenyen – játszottam, de nemrégiben határoztuk el, hogy minden vasárnap kijárunk majd a partfürdőre játszani. Nyáron a szabadban, télen pedig zárt sportteremben is lehet játszani. Emellett első sorban focizom és kosarazok.

Milyen versenyeken vettél már részt? Nyertél díjakat?

Igen, minden évben részt veszek a Dr. Harsányi Géza Emlékversenyen, ahol idén négy alkalommal lettem második. Az egyik örök vetélytársammal már évek óta nem bírok, de azért a második is szép helyezés.

Hogyan szeretnétek megismertetni az EPAM-on belül is a játékot?

Szeretnénk egy házibajnokságot szervezni, ahol mi biztosítjuk az ütőket és a labdákat is, valamint az EPAM nemrégiben szerzett be egy mobil pályát, amit könnyedén fel lehet állítani bárhol.

Ha egyszer valaki rászánja magát, hogy kipróbálja, megfogja az ütőt és nem is fogja többet letenni. Mindössze 20 perc alatt bárkinek meg lehet tanítani annyira, hogy akár bajnokságra is jelentkezzen.

Az első házibajnokságra 15-20 kolléga jelentkezését várjuk, hogy megismerjék és egy kis gyakorlás után tesztelhessék a turuljátékot.

Miért ajánlanád a kollégáknak a turuljátékot?

Alapvetően egy kellemes és dinamikus játékról van szó, ami nagyon sokat segít a labdaérzékelésen. Fontos, hogy az ütőtől nem fájdul meg az ember keze, a tenisz például sokkal jobban megerőlteti az egész kart.

 

Az EPAM turuljáték házibajnokságának időpontja még nem fix, de jelentkezni Császár Józsefnél tudtok. Ne hagyjátok ki a lehetőséget!

EPAM Garázs: ahol a hobbink az innováció

Már megszokhattátok, hogy nálunk nem lehet unatkozni, mert mindig kitalálunk valamit. Ilyen az EPAM Garázs is, amit néhány kollégánk álmodott meg. EPAM-osok, jövőbeli kollégáink, ez most kivételesen Nektek szól!

Szeretettel várunk minden jelenlegi és jövőbeli kollégát a budapesti irodában,  az EPAM Garázsban! Egy hely, ahol megtalálhatod az érdeklődésedhez megfelelő eszközöket, legyen szó számítógépekről, technológiáról, tudományról, digitális vagy elektronikus művészetről! Találkozz és oszd meg tudásod kollégáiddal és alkossatok közös projekteket!

Hogyan indult az EPAM Garázs története?

Az EPAM Garázs 2016 végén indult, a budapesti iroda nyolc kollégájának ötlete alapján, akik mindig is szerettek volna egy olyan helyet, ahol kedvükre barkácsolhatnak együtt egy kis zajongás és rendetlenség ellenére is. Ahogy egyre több robot és eszköz született a “Garázsban”, úgy nőtt az érdeklődés a többi EPAM-os körében is – mindez odáig jutott, hogy a vállalat menedzsmentje kiválasztott egy szeparált helyiséget a bővítéshez.

Amire büszkék vagyunk!

Az EPAM Garázs csapatának egyik zászlóshajója az a 3D nyomtató, amely mindössze 2 hónap alatt készült. A nyomtatót a legapróbb részletekig, alkatrészről alkatrészre a csapat saját kezűleg készítette el az alap munkaórákat követően. A megszerzett tapasztalatoknak köszönhetően a terv, hogy további négy, még hatékonyabban és jobban működő nyomtató készüljön a közeljövőben. Ha Ti is szeretnétek a lehető legalaposabban megismerkedni a 3D nyomtatással, csatlakozzatok a csapathoz!

A csapat fejlesztési lendülete azonban nem állt meg ennyiben, hiszen elkészítettek egy plotter és egy polargraph rajzgépet is. Ezek az eszközök nagyban hozzájárultak az EPAM marketing tevékenységéhez, hiszen segítségükkel látványosan lehet bemutatni az EPAM-ot is a konferenciákon, rendezvényeken.

Hogyan tovább!?

Tekintettel a csapat dinamizmusára és kreativitására az EPAM Garázs ma már egyre több kolléga számára kínál izgalmas lehetőséget, ráadásul külsősök számára is betekintést enged a tervezés és gyártás csodáiba: a Garázs csapata szívesen tart nyílt napot az iskolai csoportoknak, ügyfeleknek, érdeklődőknek is.

Neked ajánljuk, ha…

  • … érdekel az IoT, a robotika és a technológia minden területe!
  • … meg akarod mutatni az ügyfeleidnek a legújabb innovációs eszközöket és lehetőségeket!
  • … EPAM-os, tudós vagy csak épp nyitott vagy a technológia irányába!
  • … (még) nem vagy EPAMer, de érdekel a robotika, a tervezés és az alkotás!
  • … szeretnél a szakértőktől tanulni!
  • … érdekel az EPAM világa!

A lényeg: legyél érdeklődő vagy profi, az számít, hogy CSATLAKOZZ!

Mert te sem akarhatsz kimaradni ilyen menő dolgokból… Keresd fel weboldalunkat: https://careers.epam.hu/

süti beállítások módosítása