Az idei GPU Day már a nyolcadik a sorban, a rendezvény a kezdetek óta kétnapossá duzzadt és mind a fejlesztők, mind a kutatók egyik jelentős fóruma lett az évek alatt. A rendezvény tapasztalatairól és az idei előadásokról beszélgettünk Harangozó Szilveszterrel, az egykori szervezővel, aki ma már az EPAM szoftverfejlesztőjeként dolgozik.
Úgy tudom, hogy nem csupán résztvevőként, de szervezőként is vannak GPU Day-es tapasztalataid. Hogyan kerültél a rendezvény közelébe?
„Az ELTE-re jártam fizikus szakra, később részecskefizikai doktorira. A Wigner GPU Laboratórium kutatóiként úgy gondoltuk, hogy szeretnénk egy olyan napot, eseményt, ahol megvitathatjuk egymással a kutatási eredményeinket, feltehetjük egymásnak kérdéseinket. A grafikai processzorok akkoriban kerültek a köztudatba – azóta már kifinomult módszereket találtak ki a felhasználásra – és ennek mentén igyekeztünk témákat összeszedni, előadókat felkérni erre a napra a Wigner Fizikai Kutatóközpontba. Mikor én is idekerültem, mint doktorandusz, és innentől aktívan részt vettem az esemény megrendezésében, már olyannyira kinőtte magát a rendezvény, hogy olyan helyekről is hívhattunk előadókat, mint a CERN, az Intel, az AMD, az Nvidia, vagy a Microsoft.”
Ebben a közegben természetes dolog, hogy egy CERN kutatóval a diákok a legnagyobb természetességgel kommunikálnak?
„Egy diáknak ez valóban nagy lehetőség, neves kutatókkal, tudósokkal találkozni. Ugyanakkor mindez teljesen egyenértékű azzal, ahogyan mi az EPAM-ban dolgozunk. A legnagyobb természetességgel beszélhetek egy nálam magasabb pozícióban lévő menedzserrel, helyezkedjen el a hierarchiában bárhol. Ugyanez igaz a tudományos életben. Egy olyan esemény, mint a GPU Nap mindkét terület, az üzleti és a kutatói számára is lehetőség. Tanulunk egymástól, más nézőpontjaink vannak és ezek adott esetben kiegészítik egymást. A kutatók olyan területekre is „kimerészkednek”, ahova mi nem merünk, mert Enterprise környezetben nem használunk kevésbé kipróbált megoldásokat, ezeknek ők az úttörői. Ők viszont nem rendelkeznek olyan technológiai parkkal, amit mi a versenyszférában ismerünk, mert ezek mindennapi munkánk részei. Éppen ezért, ez egy nagyon gyümölcsöző kapcsolat tud lenni. „
A szakmában viszonylag ritka, hogy egy konferencia, ahol ekkora tudás összpontosul, ingyenes.
„Valóban az és éppen ez az ingyenesség üzeni, hogy itt elsődlegesen a tudás megosztása a cél, hogy a szakemberek egymás közt véleményt cseréljenek, átadják egymásnak az ismereteiket, illetve az egyetemisták találkozhassanak azokkal, akiktől tanulhatnak, ösztönzést kapjanak.”
Számodra mi volt igazán ösztönző idén a konferencián?
„Mivel elkezdtem foglalkozni a kvantum számítástechnikával, ami a jövő egyik meghatározó kérdése lesz, az erről hallott ismeretterjesztő előadást emelném ki elsőként. Ennek a területnek a fejlődésébe szeretnék a későbbiekben becsatlakozni. A másik izgalmas előadásnak témája egy alkalmazott technológia volt, egy nagy számítású igényű feladatokra optimalizált nyelvi elem bemutatása, melyet már lehetséges, hogy a most induló projektemben is alkalmazhatok. Harmadikként pedig egy olyan módszert említenék, mely egy, már általunk is bevetett szoftverfejlesztési módszerrel képes bizonyos FPGA-kat, azaz programozható chipeket meghajtani. Úgy gondolom, hogy mindannak, amit a konferencián tanultunk helye van és tudni kell a megfelelő helyen alkalmazni a projektjeinkben.
Szerinted mi a kulcsa, hogy ma valaki akár tudományos, akár üzleti oldalon igazán sikeres legyen?
„A sikernek három alappillére van. Az egyik a tőke, a másik a szakmai tudás, a harmadik a kapcsolati háló. Manapság ez utóbbi értékelődött fel igazán. A kilencvenes években a rendszerváltás környékén például a szakmai tudás volt az elsődleges, egyénileg is könnyebben lehetet ezáltal érvényesülni. A tőkének mindig is fontos szerepe volt, de ma a kapcsolati háló az alapelem. Nagyon fontos ezért, hogy ennek legyen megfelelő terepe, ahol minél többféle emberrel lehet találkozni. A kapcsolat a kutatói szférával ezért nagy jelentőséggel bír. Ha ennek a hármas egységnek a mentén gondolkodunk egyénenként is, akkor tudunk előrébb kerülni a versenytársainknál.”