Mennyiben alakult a karriered “lineárisan”, azaz eleve informatikai pályára készültél?

“Olyan pályát kerestem, ami matematikai gondolkodásmódot igényel, de ami talán jobb megélhetést biztosít, mint ha matematikusként helyezkednék el. Amikor a felvételi jelentkezésekre került a sor, megjelöltem a matematikus, a fizikus és a csillagász szakokat is - a programtervező matematikus szak mellett. Bár nemigen tudtam, inkább csak sejtettem ez utóbbi mit takar, ráadásul nem is volt saját számítógépem. Amikor például megnyertem egy matekversenyt és ezzel egyhavi internet előfizetést, még ezzel a lehetőséggel sem tudtam élni. Előnyként könyveltem el ugyanakkor, hogy volt egy nagyon jó középiskolai számítástechnika tanárom, aki a nyári szünetben postai úton levélben küldte el az érdeklődő diákjainak a programozási feladatokat. Neki köszönetően sokat tanultam ezen a téren. Végül felvettek és programtervező matematikusként végeztem, sőt még a PhD fokozatot is megszereztem, így most már az ‘Informatika Tudományok’ doktora is vagyok. ”

Volt előtted olyan példa, amit követni tudtál? Mégis mi volt vonzó számodra ebben a szakmában?

“Édesanyám matematika tanár, apukám vegyész, így a reál tantárgyak szeretetét talán örököltem. Nagyon tetszett, hogy a feladatok állandóan megújulnak és mindig keresni kell a megoldást. Szeretem ezt a fajta kihívást, ösztönöz és mindig fejlődhetek általa.”

Mi volt az a tényező, amitől nőként legjobban tartottál és alaptalannak bizonyult a munkáddal kapcsolatban?

“Leginkább attól tartottam, hogy a családalapítás, a gyerekvállalás miatti kiesés problémát jelent majd. Ez egy kifejezetten gyorsan fejlődő szakma, egy év alatt is nagyon sok újdonság jelenik meg. Aztán menet közben rájöttem, hogy az új dolgok megismerése nem is akkora gond, mint a tudományos aktivitásból kiesett idő, dacára annak, hogy ez a munka akár otthonról is végezhető.”

Azon a területen, ahol dolgozol, milyen arányban dolgoznak jelenleg nők?

“Az intézetben az összes oktató csupán 15 százaléka, a tanszéken dolgozó  programozók legfeljebb 10 százaléka nő; világszinten a becslések szerint az informatika területén kutató nők aránya a duplája, 20 százalék lehet. “

Szerinted mi a kulcsa annak, hogy sikert érj el a technológiai iparban nőként? Egyáltalán van még létjogosultság ennek a kérdésnek?

“A siker kulcsa a tudás, a gyakorlat, és nem az, ki milyen nemű.”

Ha adott esetben pozitív diszkrimináció alanyai lennétek, hogyan lépnétek fel, mit tennétek ellene? Vagy biztos, hogy kell ellene tenni?

H.M.: „Előfordul, hogy a fiúk beszélgetnek a jelenlétemben és  egy-egy csúnya szó is elhangzik. Ha ilyenkor bocsánatot kérnek, rögtön mondom nekik, hogy csak nyugodtan, ugyanúgy beszéljenek, ahogy maguk között. Nem akarom, hogy miattam másként kelljen viselkedniük.”

Mindenkinek máshol húzódik a határ, pontosan mi is számít pozitív diszkriminációnak. Vajon annak számít-e, ha egy csapatba azért vesznek fel lányokat, hogy ezzel tegyék sokszínűbbé a társaságot, közvetve javítsanak ezáltal a teljesítményen?

R.V.: „Úgy érzem, hogy javul a csapatmorál, ha nők is vannak a csapatban. Beszélgettem erről férfi kollégáimmal és ők is úgy gondolták, hogy nagyon is befolyásolja a nők jelenléte a munkát, méghozzá pozitív irányban. Ebből a szempontból kifejezetten jó, ha ügyelnek arra, milyen a nemek aránya, és ha felbillenne, akkor a nőknek kedveznek.”

H.M.: „Azt látom én is, hogy a fiúk sokszor munka közben „elvannak” a saját világukban, és ha bekerül egy nő a csapatba, akkor jobban kinyílnak. A nők könnyebben nyílnak meg, többet beszélnek, kérdeznek és olyan társas helyzeteket is gyakrabban teremtenek, mint egy beszélgetés ebéd közben. A nők egész egyszerűen másfajta szemléletet hoznak a csapatba. És ez szerintem jó dolog.”

Rendhagyó helyzetben vagy a cégnél, hiszen sokáig vezetted a toborzó csapatot, ahol nők töltik be a pozíciók jelentős részét. Ha ez nem szolgáltatna elegendő tapasztalatot, még otthon is hasonlóak az arányok, hiszen férjként és két lány apjaként egyensúlyozol a neme közötti egyenlőség terepén. Neked mi jut először eszedbe a jelenségről, amit pozitív diszkriminációnak nevezünk?

„Abból indulok ki, hogy a diszkrimináció így is, úgy is megkülönböztetés. Hiába rakjuk elé, hogy pozitív, valaki mégis az elszenvedője, akkor is, ha valaki másnak eközben kedvezünk.„

 Egyáltalán, hol húzódik a határ, honnan számít valami pozitív diszkriminációnak?

„Nagyon nehéz meghúzni a határt. Tudományosan sokszor bebizonyították, hogy ha valaki jobb megjelenésű, akkor az emberek eleve másként kezelik, okosabbnak, megbízhatóbbnak látják. De azért igaz lehet ennek a fordítottja is, ha egy nő „túl jól” néz ki, a sztereotípiák alapján azt feltételezhetik, hogy szakmailag nem állja meg a helyét. Előfordul olyan, hogy a kiválasztási folyamat során nehezebb elfogulatlanul megítélni valakit. Ha nem is lehet száz százalékig objektív senki, de a személyes szimpátiát félre kell tenni és kizárólag a szakmai háttérre figyelni, végül ez alapján dönteni. Egyébként mindez a férfi jelöltekre is vonatkoztatható. Kerültem már olyan helyzetbe, hogy valaki nagyon szimpatikus volt, biztosan jókat túráztunk és beszélgettünk volna együtt haverokként, de az adott pozícióra nem vettem fel, mert nem felelt volna meg.„

 Mit gondolsz, függ az életkortól, ki, mennyire érzékeli a hátrányait a nemek közötti megkülönböztetésnek? Az az érzésem, hogy a fiatal nőket érinti ez a probléma leginkább, az idősebb nők inkább pont az ellenkezőjét tapasztalják.

„Így látom én is. Ha a kort egy tényezőnek tekintjük, akkor a fiatal nőket biztos, hogy több esetben érheti bármilyen pólusú diszkrimináció, mint bármelyik másik csoportot, akár a fiatal férfiakat is. Egy fiatal nőre óhatatlanul másként tekintenek. Hiszen ez a kor a párválasztás időszaka és egy munkahelyen, ahol férfiak és nők is dolgoznak, ilyen szempontból sok helyzet adódik, amit diszkriminációnak tekinthetünk. Az én álláspontom az, hogy a férfiak akkor is észreveszik a nőt egy emberben, ha egyébként épp a munkahelyen ránk osztott szerepeinket játsszuk. De lehetséges, hogy így vannak ezzel a nők is.”

 Milyen személyes élményeid vannak, amikor akár te voltál a pozitív diszkrimináció alanya?

„Inkább olyan példák jutnak eszembe, amikor az én kezemben volt a döntés, kinek kedvezzek. Elsőként a lányaim jutnak eszembe, hiszen a gyereknevelésben folyamatosan mérlegelni kell, mikor, miben és kinek a javára döntsön az ember. A munkahelyen pedig vezetőként fontos, hogy tudjam, kit és mivel lehet a legjobban támogatni. Ha valaki jól teljesít, jók az eredményei, könnyebben adok engedményeket számára, mert tudom, hogy ezáltal a teljesítménye még jobb lehet.Ha az ő oldaláról nézzük, akkor ez pozitív diszkrimináció, ha azok oldaláról, akiknek ugyanezt nem tettem meg, akkor az lehet már a diszkrimináció másik pólusa.”

 Van olyan helyzet, ahol a pozitív diszkriminációnak van helye?

„Hiszek abban, hogy a nők pont ugyanúgy megállják a helyüket bizonyos szakmákban, ahogyan a férfiak, az egyenlőség megkérdőjelezhetetlen. Ezért azokban a szakmákban, ahol indokolatlan, hogy a férfiak többségben legyenek, kedvezni kell a nőknek és segíteni őket abban, hogy nagyobb szerephez jussanak. Vannak biológiai különbözőségeink is, jelesül a férfiak nem tudnak gyereket szülni. Így a nőket, akik viszont igen, minden tekintetben támogatni kell abban, hogy úgy tehessék ezt, hogy közben nem szenvednek hátrányt egy munkahelyen. Nagyon fontosnak tartom, társadalmi szinten is, hogy adjunk kedvezményeket a nőknek és nem csupán pénzügyi és szociális támogatásra gondolok. Hanem arra, hogy olyan helyzetet teremtsünk egy munkahelyen, ami figyelembe veszi a különbözőségeinket.”

Érdekel a téma? Regisztrálj! 

Várunk szerdán a “Mi, EPAM-os nők -  Szélsőségek nyomában, avagy a pozitív diszkrimináció árnyoldalai “ - meetup-ra!

“Nem túl bonyolult dolog új ötletekkel előállni, egy kávé melletti beszélgetés közben sok jó dolog felmerülhet, utána pedig „csak” meg kell valósítani. Az a jó, hogy az EPAM támogatja az ilyen kezdeményezéseket, csak meg kell találni a hangnemet. ”  

Horváth Viktor, Lead Software Engineer, EPAM Airsoftról és Lan-party-król

“Pontosan ez az ilyen összetett tudás és az, hogy átfogó képet kaptam. Tehát az, amit nehéz elképzelni egyedül, hogy mennyi olyan framework-öt vagy programot használnak itt, amiről mondjuk soha nem hallottam, amit nem lehet könyvből megtanulni. Oké, hogy megtanulod a nyelvet valamennyire, de rengeteg minden van, ami ráépül.”

Covic Anna a szegedi EPAM Java Bootcampről

“Ha pedig még egy dolgot kiemelhetek a pályaválasztás előtt álló fiatalok számára, az az, hogy ne a filmekből és a pop-kultúrából megismert, a pincében kódoló kockás inges figurákra asszociáljanak, ha meghallják, hogy valaki programozó, mert ez kicsit sem fedi a valóságot. Rengeteg féle ember dolgozik itt, és a folyamatos csapatmunka miatt pedig a jó szociális készség kifejezetten fontos előny ebben a szakmában.”

Muhari Niki, senior szoftverfejlesztő

“A diplomamunkámat a program közben fejeztem be, és érezhető volt, hogy ahogy haladtam a programban egyre másképp néztem a munkámra, más szemmel tekintettem a felmerülő problémákra, mint a program előtt. Megváltozott a szemléletmódom, ha nem is látom azonnal a megoldást, tudom, hogy milyen irányba és hogyan induljak el.”

Slezák Ákos, szoftverfejlesztő, JAVA Mentorprogram, ex-mentorált

“Ami különösen pozitív élmény, hogy ezeknek a srácoknak bizonyos szempontból mi indítjuk el a karrierjét. Van egy jó képességük, érdeklődés bennük, tehetségesek és elkötelezettek. Ide jönnek hozzánk a programba, és megtanítjuk nekik, hogy hogyan tudnak professzionális szoftverfejlesztővé válni…. Felemelő tud lenni egy-egy jól sikerült vizsga után, vagy egy jól elvégzett program után az az öröm, ami látszik az emberek arcán. Vagy akár az, amikor találkozom velük az első igazi munkanapjukon.”

Veres Péter, Vezető fejlesztő, JAVA Mentorprogram mentora

“Sokszor el kell engedni a dolgokat, egy lépést hátralépni, megérteni azt, hogy a világ folyamatosan változik. és ezért ki kell lépni a megszokott sémákból. A többiekre valószínűleg más, de rám kifejezetten a sci-fi olvasás van ilyen hatással.” 

Fejes Balázs (FB1)

A teljesség igénye nélkül olvassátok a legjobb idézeteket, tőletek!

„Nem hittem volna, hogy ezáltal megváltozik a szemléletmódon, így magam is meglepődtem azon, hogy mégis hatással volt rám. A hackathon óta jobban odafigyelek arra, hogy kihasználjam a hűtőben tartott dolgokat, plusz listaelem került a folyamatba, amit nap, mint nap bejárok. Ha például van még otthon egy kis tej, akkor átgondolom, mi készülhetne belőle, mielőtt veszek valami új alapanyagot. Örülök, hogy részt vehettem és klassz lenne, ha újabb, hasonlóan jelentős problémát felvető hackathon szerveződne! Biztos, hogy én, ott lennék!” 

Bangó Dávid szoftverfejlesztő, az EPAM Social Hackathonról (aminek témája az élelmiszerhulladék-gazdálkodás volt)

„Nem csupán az volt a cél, hogy egy VR labor létre jöjjön, és ki lehessen próbálni a technológiát. Közösséget szeretnénk szervezni köré, hogy több legyen egy helynél, ahova be lehet menni, játszani, próbálgatni. … Ahhoz, hogy az itt dolgozók tudjanak ezzel dolgozni, előfeltétel, hogy ismerjék, tanulják ezt a technológiát. És a VR pont az a terület, amit nem lehet könyvből megtanulni, meg kell tapasztalni. Ahhoz, hogy tervezni tudjak, hogy a felhasználó szemüvegén keresztül lássam a terméket, ahhoz nekem is meg kell élnem az élményt. Különben hogyan tudom beleképzelni magam a végfelhasználó fejébe, ha nem tudom, hogy melyek ennek a technológiának a korlátai?„

Radányi Zoltán, Director of Experience Design, az EPAM VR Lab megálmodója és vezetője

„Már az első napokban, hónapokban nyilvánvaló volt, hogy sok tudásra lehet itt szert tenni egy helyen, és mindenki segítőkész. Az a mentalitás, miszerint nem az a baj, ha kérdezel, hanem az, ha nem kérdezel, nagyon szimpatikussá vált. A rekreációs szobák is nagyon jó lehetőséget adtak arra, hogy összehozzák a csapatot, és egyéb munka utáni programok a Grundon is rendszeresek voltak. Jó itt szakmailag és emberileg is a közösség. ”

Földházi Péter, Lead Software Test Automation Engineer, az EPAM Life-ról

„A családban nálunk nagyon fontos szerepet töltött be és tölt be még mindig a sport, ezáltal természetes volt, hogy mindig legyen egy cél előttünk, minden nap jobbak akarjunk lenni önmagunknál és ezért folyamatosan képesek legyünk a maximumot teljesíteni. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon hasznos tapasztalat a szakmai élethez is, ugyanis az IT is egy olyan terület, ami napról napra fejlődik, változik és az érvényesüléshez nekünk is lépést kell tartanunk vele. Jó logikai készséggel és szorgalommal a nők ugyanúgy jól teljesítenek ebben a férfiak által kedveltebb szakmában is, a nemi arányok nagy különbsége inkább keresendő a pályán gondolkodó nők önbizalomhiányában.”

Boros Barbara, Application Support Team Leader, az egyik ’Mi EPAMos Nők’ kerekasztalbeszélgetés résztvevője

„Nincs sok tapasztalatom más munkahelyeken, de ennél a cégnél nagyon fontos tényező, hogyan tud valaki együttműködni másokkal. Itt egyenlőként bánnak a lányokkal, szakmailag mindenképp, csak annyiban érzem, hogy másként kezelnek, hogy az ajtóban előre engednek. A csapatok előszeretettel vesznek fel női tagokat, amennyiben a tudásukat megfelelőnek tartják a projekthez, de emellett a légkör abszolút professzionális marad. Pont, ahogy tennék, egy férfi kollégával is.”

Mező Szilvia, szoftverfejlesztő, az egyik ’Mi EPAMos Nők’ meet-up előadója

„Az első öt percben kiderül minden. Azokat a fontos készségeket, képességeket kell azonosítani, melyek alapján el tudom dönteni, hogy érdemes-e valakivel dolgozni. Ezek pedig a logikai, az analitikai és a programozói készség. Annak, akinek jó képességei vannak, úgyis meg tudunk tanítani bármit.”

Körözsi Tamás, az EPAM Mentorprogram vezetője a technikai interjúztatásról

„A sikernek három alappillére van. Az egyik a tőke, a másik a szakmai tudás, a harmadik a kapcsolati háló. Manapság ez utóbbi értékelődött fel igazán…Nagyon fontos ezért, hogy ennek legyen megfelelő terepe, ahol minél többféle emberrel lehet találkozni. A kapcsolat a kutatói szférával ezért nagy jelentőséggel bír. Ha ennek a hármas egységnek a mentén gondolkodunk egyénenként is, akkor tudunk előrébb kerülni a versenytársainknál.”

Harangozó Szilveszter, szofverfejlesztő a GPU Day konferenciáról

„Az EPAM-ban abból a szempontból is elkényeztetett helyzetben vagyunk, hogy nagy és komoly projekteken dolgozunk, ahol olyan komplex problémákat van lehetőségünk megoldani, amelyektől bármelyik Data Scientist “megnyalná mind a tíz ujját”. Erre ma Magyarországon keveseknek van lehetősége, így amikor ezeket az igazán praktikus esettanulmányokat előadjuk a magyar közönség előtt, általában sikerünk van.”

Salló László, Delivery Manager

„Már itt dolgoztam, amikor tavaly ősszel Radányi Zoli - az EPAM Experience Design Director-a - megkeresett. Mondanám, hogy csillogó szemmel, de mivel telefonon beszéltünk, inkább az a helytálló, ha azt mondom csillogó hanggal…Ez most egy nagyon izgalmas kísérletezgetés, ezért is csúcsszuper a VR Lab-ben, hogy szinte az összes jelentős VR eszköz megtalálható, sok-sok egyéb mellett például egy Hololens is, amiből Magyarországon jó, ha néhány darab van. Részt venni mindebben nagy élmény számomra is, hatalmas lehetőségek vannak ezen a területen. Hiszen növekedőben van a terület, még kialakulóban vannak a sztenderdek, kérdéses még, hogy mi lesz az a végső technológia, ami egységgé áll össze.”

Rátai Dániel, sokszoros díjnyertes feltaláló, a Leonar3Do nevű háromdimenziós szimulátor program és berendezés megalkotója, jelenleg az EPAM vezető tanácsadója az EPAM VR Lab-ról

Valami mégis eldöntötte, hogy menj vagy maradj.

Amikor novemberben kint jártam, kijelöltek mellém egy kvázi idegenvezetőt, egy lányt, aki persze EPAM-os kolléga volt. Ő kísérgetett mindenfelé, hiszen ott azért vannak veszélyes helyek, elkél a helyismeret. Sokat sétáltunk, megmutatott mindent, nagyon jól éreztük magunkat. Úgy alakult, hogy a projekt kapcsán, nyáron ismét kimentem és ismét találkoztunk. Ekkor fonódtak szorosabbra a szálak és végül ez a szerelem billentette teljesen át a mérleg nyelvét; így lelkileg is könnyebb volt a döntés, nemcsak a szakmai része stimmelt.

Mire számítasz februárban, amikor elkezded ott az EPAM-os életedet? Egy másik földrészen, egy totálisan más kultúrában, más éghajlaton.

Kemény munkára, némi kezdeti depresszióra. Nem lesz egy sétagalopp. Sokat fejlődhet ugyanakkor a személyiségem; olyan ez, mint amikor nehéz terepen edzel. Aztán, amikor kicsit kialakultak már a dolgok, beletanultam a helybe, a munkába, kicsit lelassul minden. Akkor jön el az idő, hogy az egészre rálátok, legalábbis valamennyire. És látni fogom, honnan indultam, hova jutottam el.

Az októberben meghirdetett EPAM ScratchONline versenyre 27 csapat nevezett, közülük kerültek ki aztán a döntősök, akik múlt hét pénteken prezentálták a fejlesztéseiket. A csapatok négy különböző téma közül választhattak, a legtöbben mégis az őszi EPAM Social Hackathon témáját, az élelmiszerpazarlás problémakörét választották. A győztes csapat is erre fejlesztett megoldást; Simon Márton 8. évfolyamos és Laczkó Örs 9. évfolyamos diákok a budapesti Kerék Általános Iskola és Gimnázium tanulói, informatika tanáruk Kondorné Kovács Irén terelgetésével egy, a komposztálásra kihegyezett játékot fejlesztett, amely amellett, hogy edukál, remek szórakozást is nyújt. A srácokkal és tanárukkal a döntő után beszélgettünk.

Amikor rátaláltál az EPAM ScratchONline versenyre, miért gondoltad azt, hogy Neked, a tanítványaidnak ebben részt kell vennie?

Kondorné Kovács Irén: Elkötelezett és lelkes informatika tanárnak tartom magam. Nyitott vagyok minden programozási projektre. Amikor az interneten megláttam a versenyfelhívást, arra gondoltam, hogy vannak tanítványaim, akik kihívásnak éreznék a versenyen való részvételt, a feladatot. Nekem is nagyon fontos volt ez a munka. A prezentáción a leadás előtti napon még késő éjjel is dolgoztunk. Örssel a Facebookon, Marcival a gmailen keresztül tartottuk a kapcsolatot. Ők maguk készítették el a projektet, jó magam a véleménnyel segítettem őket, hogy próbálják ne csak programozói szemmel keresni a megoldást.

A szüleitek mit szóltak ahhoz, hogy késő éjszaka is a net előtt ültetek?

Marci: Örültek annak, hogy egy ilyen projekten dolgozunk. Megengedték, mert tudták, hogy másnap el kell küldeni a prezentációt.

Örs: Az én édesanyám már megszokta, hogy időnként éjfélig, is fennmaradok egy-egy projekten dolgozni. Örül, hogy fejlődöm, tanulok belőle.

Hogy találtatok ti ketten egymásra, mint csapattagok?

Marci: Akkor ismerkedtünk meg, mikor Irén néni, az informatika tanárnő beszámolt a versenyről, tehát az EPAM ScratchONline kapcsán találkoztunk először.

KKI: Marci időnként a telefonját mutatta, hogy milyen programot készített otthon. Örs pedig, az informatika órákon igyekezett a számára „üresjáratot” kitölteni azzal, hogy a Scratch programmal kísérletezett. Ezért, gondoltam azt, hogy e két elkötelezett programozó jó páros lesz a versenyen.

Úgy tűnik, hogy jó „edző” vagy, ha megláttad bennük a csapatot és sikerre vitted őket.

KKI: Nagyon örülök, hogy nyertek! El kell mondanom még azt is, hogy Örs két héttel ezelőtt a Vezető Informatikusok Szövetsége által kiírt versenyen is nyert.

Ahhoz, hogy ezeken a versenyeken nyerni tudjatok, gondolom biztos tudás és tapasztalat szükséges. Mióta foglalkoztok programozással?

Marci: Egy-két éve. Bár engem már kicsiként is érdekeltek a műszaki dolgok.

Örs: Nyolcadik év elején az iskola által nyertem egy ösztöndíjat, így fél évig ingyen tanulhattam a Logiscool-ban, ahol egy Scratch alapú oktató felületen kezdtem el gyakorolni teljesen kezdőként. Félévkor egy bemutató projektet kellett csinálni arról, mit tanultunk ebben az időszakban. Ezalapján az oktató és a vezető tanár úgy gondolták, hogy a két évvel idősebbek csoportjába helyeznek át. Ez hatalmas lökést adott nekem, a Scratchen kívül egyre több programnyelvvel kezdtem el foglalkozni, megismertem az adatbázis-kezelést is. A megszerzett tudásra alapozva önképző jelleggel tanulok azóta is. Sokat köszönhetek az oktatóimnak és rengeteget tanultam szakkönyvekből is.

A versenyt a zsűri értékelése alapján azért nyertétek meg, mert túl a programon, amit fejlesztettetek, maga a prezentáció, az előadásmód, a teljes koncepció igazán profi és összetett volt. Irén, mit gondolsz, miből táplálkozhatott ez a komplexitás, kreatív hozzáállás?

KKI: Nemrég egy olyan tanfolyamon vettem részt, amely a tehetségekkel foglalkozott, illetve azzal, hogy maga a tehetség fogalma a pedagógiában mennyire nehezen megfogható. Az ott szerzett tapasztalatok is azt igazolják, hogy tehetség utat tör magának. Nem kell, mindenben kiemelkedőnek lennie, de ha abban, ami iránt érdeklődik, abban igazán jó, akkor a tehetsége megmutatkozik. Fontos még a támogató közeg, legyen a háttérben egy támogató felnőtt, hogy a tehetséges gyermek fejlődését segíteni tudja.

Hogyan élitek meg Ti ezt a sikert?

Marci: Nagyon örültem neki és a legnagyobb eredménynek azt érzem, hogy a prezentációt ilyen jól sikerült előadnunk. Korábban nem volt ebben tapasztalatom, sosem hittem volna, hogy ennyire jól elő tudjuk adni, min dolgoztunk. Nekem ez ad sokat most, hogy megtapasztaltam, hogy igenis meg tudjuk csinálni.

Örs: Nekem az jelenti most a legtöbbet, hogy kaptam egy reális visszajelzést. Hogy az, amit és ahogyan csinálok, a korosztályomhoz képest, sőt egy nagyobb korosztályi spektrumon is kiemelkedik, hiszen 17 évesek is jelentkeztek. Most rövid időn belül másodszor lett első egy projekt, ami a kezem közül kerül ki. Ez egy óriási erőt ad ahhoz, hogy a továbbiakban is küzdjek. Meg persze önbizalmat is, hogy a korosztályomhoz képest ügyes vagyok.

Kevesen tudják 14-15 évesen, hogy mivel szeretnének foglalkozni, de ez a ti esetetekben egy nyomvonalat mégiscsak feltételez.

Marci: Vannak olyanok, akik már fiatalon tudják, mit szeretnének felnőtt korukban csinálni. És ha tényleg nagyon akarja, tesz is érte, akkor el tud majd helyezkedni ebben a szakmában és élvezni is fogja, amit csinál. Nekem is ez a tervem, informatikus leszek.

Örs: A programozásban látom a jövőt és főleg a mesterséges intelligenciák, meg a különböző machine learning technikák érdekelnek. Szeretnék további programnyelvet elsajátítani, azért, hogy bármilyen fejlesztői környezetben megálljam a helyem később. Nekem ez a munka nem a pénzről fog szólni csupán, ez egy elkötelezettség, elhivatottság és egyfajta szenvedély is, ami része az életemnek.

A nyertes projekt (játék) itt érhető el:  https://scratch.mit.edu/projects/271682906/

Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?

Java tudással már rendelkeztem és foglalkoztam front end technológiákkal is ezt megelőzően. A végső célom, hogy full stack fejlesztőként dolgozzak.

Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

Gépészmérnöki képzésben vettem részt. Így közvetlenül nem segített, de elvétve programoztunk Matlab-ban és Mathematica-ban. Ezek hatására kezdtem érdeklődni más nyelvek iránt is, és így kötöttem ki itt.

Miért jelentkeztél a programunkra?

Egy ismerőstől hallottam a programról, aki nemrégiben csatlakozott az EPAM-hoz, és csupa jót mondott a programról és a cégről is.

Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?

Minőségi képzést akartam, amit meg is kaptam.

Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?

Már volt egy stabil Java core tudásom, amikor jelentkeztem, de így is sok új technológiát tanultam. A program során készített teljes webes applikáció bevéste a leadott anyagot. Ráadásul azt mindig használhatom referenciának, ha valami épp nem jut eszembe.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

Abszolút az volt, még szabadság alatt is hívogathattam, ha a Google már nem segített.

Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Jelenleg az EPAM egyik belső projektjén dolgozom, ahol Front- és Back end feladatok is vannak bőven, így már most kipróbálhatom magam full stack pozícióban, amiben az évek múlásával egyre jobbá szeretnék válni.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Azoknak, akik szeretnének Budapest egy központi helyén, egy szép irodában jó fizetésért, nagyszerű hangulatban egy óriásit alkotni a szoftverpiacon.

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?

Sok tapasztalatot, és álmatlan éjszakát a projektfeladat készítés közben.

Jelentkezz a Mentorprogramra!

Vagy ha még nem vagy biztos benne akkor  gyere el egy kötetlen irodalátogatásra és tedd fel a kérdéseidet! Nézz körbe, informálódj, hiszen most lehetőséged van korlátok nélkül, személyes vezető kíséretében betekinteni a kulisszák mögé, kérdezni és meglátni a hétköznapokat.

EPA.MS/LOOKBEHIND

Az interjú eredetije itt olvasható:

http://www.blooment.org/interviews/gergely_kovacs_interview.html