Amikor a soron következő „Mi, EPAM-os nők” meetup témáján törtük a fejünket, nagyon hamar kiderült, hogy a pozitív diszkrimináció témájában mindenkinek elég határozott, ugyanakkor némileg eltérő véleménye van. Innentől világos volt, hogy izgalmas beszélgetésre, vitára készülhetünk. Végül a „Mi, EPAMos nők - Szélsőségek nyomában, avagy a pozitív diszkrimináció árnyoldalai” meetup a rendezvénysorozat eddigi legsikeresebbje lett. Nőnap alkalmából szerettük volna számotokra olvasható formában is összeszedni a téma legfontosabb tanulságait, legérdekesebb gondolatait.
A február közepén rendezett esemény előadója, Vinkovics Viktória volt, aki a kerekasztal beszélgetésben is részt vett, ahol beszélgetőtársai Rosner Viktória, Horváth Martina és Tas Gergely voltak. Az esemény moderátoraként Kárpáti Judit, újságíró vezette a beszélgetést.
A téma nemcsak a nők számára volt izgalmas, ugyanis az eseményre már előzetesen is sok férfi regisztrált és végül valóban el is jöttek, így a„Mi, EPAM-os nők” meetup sorozat történetében rekordszámú férfi volt jelen.
V. Viki előadásával indult az este. Már az előadás címe is egy kérdést vetett fel; Vajon a diverzitás egyenlő a pozitív diszkriminációval?
A válasz nem, a diverzitás nem egyenlő a pozitív diszkriminációval. Mégis sokak a nőket támogató, őket előnyhöz juttató programokra gondolnak a „diverzity” programok kapcsán és összemossák e két fogalmat vagy ha nem, akkor is:
„A diverzitás kapcsán elsőre a legtöbb embernek a faji és (főleg a) nemi különbözőségből eredő megkülönböztetés jut eszébe. A diverzitás azonban sokkal sokfélébb sokféleség. :)”
Az előadás során először a munkahelyi diverzitásról, annak jelentőségéről és eszközeiről hallhattunk. V. Viki elmondta, hogy a legtöbbször akkor jelentkeznek problémák e téren, amikor számok határozzák meg a látszólagos egyensúlyt és nem megfelelő egy szervezeten belül a kommunikáció és az üzenet.
A következőkben olyan élő példákkal mutatta be a rossz gyakorlatot, mint például az Amazon-nál az anonomizált kiválasztásra alkalmazott mesterséges intelligencia, mely a ’tanulási folyamat’ során szexistává vált vagy a hírhedt Google fiaskó, amikor a cég egyik alkalmazottja, egy vezető szoftvermérnök, a belső levelezőlistán megosztott egy dokumentumot a Szilícium-völgy foglalkoztatási politikáját kritizálva. A nyilvánosságra hozott eset után millió reakció érkezett, V.Viki a hazai kommentekből szemezgetve illusztrálta, milyen megosztó a téma és mennyire szubjektív a pozitív diszkrimináció megítélése.
Az előadást követően Kárpáti Judit arról faggatta a résztvevőket, hogy van-e saját, megélt tapasztalatuk arról, amikor őket érte valamilyen formában pozitív diszkrimináció. A kerekasztal egyetlen férfi tagja, Gergő, bár maga nemigen emlékezett olyan esetre, amikor őt valamilyen kedvező bánásmódban részesítették volna, mégis számos példával szolgált, nemcsak az első kérdés kapcsán. Mivel két lánygyereket nevel, így ő maga is szembesült azzal, hogy a lányok gyakran bátortalanabbak a reál tárgyakban, annak dacára, hogy pont ugyanolyan képességek birtokában indulnak mondjuk egy-egy megméretésnek, mint a kortárs fiúk. Gergő úgy gondolja, hogy segíteni kell a lányokat abban, hogy több önbizalomra tegyenek szert és ezáltal leküzdhető legyen a már a kezdetekkor kialakuló különbség érzése fiúk és lányok között. Ezt erősítette meg Martina is, aki évekig a szegedi eKids program (Az EPAM eKids programja a programozást, IT szakmát, technológia világát megismertető sokszínű programjainak gyűjtőneve, mely kezdeményezés kicsiktől a tinikig világszerte nagyon sok gyereknek a belépőt jelentik a technológia világába. – a szerk.) szakmaivezetőjeként rengeteg tapasztalatot szerzett. Ugyanezen okokból kifolyólag gondolja ő is úgy, hogy fontos a lányoknak külön, dedikált időt szentelni, így a Skool-al közös, csak lányoknak tartott informatikai foglalkozások létjogosultsága nem is kérdéses. – „Nem az előny, a támogatás a fontos.”
V. Viki elmesélt egy történetet a saját útjáról, amiben nagy szerepet kapott egy oktató, aki felkarolta az informatika iránt érdeklődő lányt és „korlátlan” hozzáférést biztosított neki az iskolai számítógéphez, valamint bevonta több feladatba melynek elvégzéséhez technológiai eszközök (PC, szövegszerkesztő, nyomtató, stb.) használatára volt szükség. Így megtanulta ezek használatát és ez olyan lehetőségekhez, tudáshoz jutatta, melyek a mai karrierje felé elindították.
A beszélgetés következő kérdése kapcsán kiderült az is, hogy R. Viki és Martina kicsit másként állnak a pozitív diszkrimináció kérdéséhez. Míg R. Viki úgy gondolja, hogy számára természetes, hogy női mivoltában is szeret megnyilvánulni, például csinosan és nőiesen öltözködni az irodában, addig Martina úgy tartja, hogy jobb, ha a nemét kivonja a munka különböző aspektusaiból és kizárólag szakmai minőségében van jelen a feladatokban.
Abban mégis megegyeztek, hogy a munkában, egy-egy csoportban a diverzitás nagyon jót tesz az eredményességnek, sokkal dinamikusabb és élettelibb lesz egy közeg, ahol a nők is szerepet kapnak.
Amikor a megszólalások kötetlenebbé váltak, szóba került az is, milyen biológiai különbözőségei vannak férfiaknak és nőknek, és ennek kapcsán mikor és miért kerülhet szóba a pozitív diszkrimináció. Gergő és Martina egyetértett abban, hogy ha a nők a menstruációs ciklusuk kapcsán különleges elbánásban részesülhetnek és mondjuk, létrehoznak nekik egy pihenőszobát, akkor az éppen annyira megilleti a férfi kollégákat is, akik például migrénnel küzdenek.
A beszélgetés egy pontján aztán már nem is kizárólag a férfi-női póluson volt a fókusz, sokkal inkább azon, hogy mennyiben érinthet bárkit, aki valamiben más, mint a többség. Egyetértés alakult ki atekintetben, hogy ezen a téren még mindig sokkal inkább a diszkrimináció negatív pólusa a gyakoribb, bár a technológiai iparágban nem ez a jellemző.
Az előadás és a kerekasztal beszélgetés után a közönség is szóhoz jutott és az este további részében aktív beszélgetés alakult ki, míg fogyott a bekészített bor, a süti és a szendvicsek,vita folyt arról, hogy vajon az életkor tényező-e a pozitív diszkrimináció tekintetében, jó vagy rossz, ha egy konferencia kifejezetten csak női előadókat hív egy szakmai fórumra vagy miért nehezebb egy kisvállalkozásnak a diverzitás megteremtése, mint egy nagy cégnek.
Az este egyik tanulsága, - nemcsak V. Viki előadása - hanem a beszélgetés és a vendégekkel történt beszélgetés alapján is, hogy a pozitív diszkrimináció kifejezetten szubjektív, szinte soha nem lehet tényszerűen megállapítani, mikor áll valóban fenn és mikor csupán az „elszenvedője” érzékeli azt. Ahhoz ugyanis, hogy pontos definíció szülessen, jóval több időnek kell eltelnie és sokkal gazdagabb tapasztalatokat kell szereznünk, hogy kialakuljon, mit szabad és mit nem, mikor válik ez a jelenség a javára és mikor a hátrányára az egyénnek és a közösségnek.
Ráadás
"A pozitív diszkrimináció vajon mi?"
A meetup előtt pár nappal Legendi Ricsi kollégánkkal beszélgettünk a pozitív diszkriminációról.
Miért fontos számára, hogy a csapata sokszínű legyen, szerinte mi számít pozitív diszkriminációnak és kiket érint leginkább ez a jelenség?
Hallgassátok meg az EPAM Life Podcast csatornán!
