Hét évvel ezelőtt Berlinből indult a Startup Safari, mely idén is visszatér budapesti állomásához! Az utóbbi években azonban nem csupán a startupok, hanem a legnagyobbak is kaput nyitnak az érdeklődőknek, akik különböző programokon keresztül bepillantást nyerhetnek a cégek életébe. Az EPAM egyik kapcsolódó rendezvényére azokat várják, akik szeretnének pályát módosítani és adott esetben akár autodidakta módon képezik magukat egy tech karrier reményében.
Interjú Rosenfeld Anna Julival, a „Minden út az IT-ba vezet… Autodidakta programozástól nemzetközi tech projektekig” című meetup kerekasztalának résztvevőjével.
A te utad honnan és hogyan vezetett a mai karrieredig?
„Tizennégy éves voltam, amikor blogolni kezdtem és szerettem volna, ha egyedi a blogom template-je, ezért belenyúlkáltam a kódba. Akkor még csak tetszett, hogy átírok valamit és másképp néz ki az oldal, ám később már tudatosabban foglalkoztam designnal. Aztán az adta meg a végső lökést a frontend fejlesztéshez, hogy lett egy sitebuilder barátom, aki megtanított rendesen a szakmára. Öt évig dolgoztam frontend fejlesztőként, amikor jött az éles váltás. Kiégtem a reklámügynökségi darálóban és az éjjel-nappali kódolásban és nagyon szerettem volna gyerekekkel foglalkozni. Óvodapedagógiát kezdtem tanulni, elvégeztem egy OKJ-s dajkaképzőt majd elhelyezkedtem egy Waldorf oviban óvó néniként. Imádtam, de sajnos olyan alacsony volt a jövedelmem, hogy abból épp a létminimumon lehetett megélni. Ez elég motiváció volt, hogy ismét az IT-ban keressem a boldogulásom, ráadásul ekkor már tudtam, hogy ami ezen a területen a legjobban érdekel az a design és nem a fejlesztés. Elvégeztem egy intenzív UX képzést, és nagy szerencsémre azonnal felvettek az EPAM-hoz, mint juniort és a cég segítségével fejleszthettem tovább a tudásomat.”
Mi inspirált arra, hogy egy olyan szakmában képezd saját magad, amit mások akár felsőoktatás keretei között sajátítanak el?
„Szerintem akkoriban, mikor én kezdtem a szakmát, még mindenki autodidakta módon indult, aztán folytatta programozó matematika vagy tervezőgrafika szakon, vagy felsőoktatási kereteken belül szervezett releváns tanfolyamokon. Ilyenekből én is elvégeztem többet, mert konkrét sitebuilder vagy webdesginer szak nem volt. A UX-et sem oktatták egyetemen, az utóbbi években lett annyira népszerű, hogy már van ilyen tárgy a Media Design szakokon. Ez a szakma tökéletes lehet annak, aki átképezné magát. Kollégáim között van, aki meteorológusnak tanult korábban, van ex-tesztelőnk és ex-recruiterünk is. Azt tanultam a főnökömtől, hogy a megfelelő szemléletmód és a lelkesedés a lényeg. Ha ezek adottak, akkor mindegy, milyen háttérrel érkezik az ember. Na, persze nem árt, ha van empátiád és szépérzéked is…”
Milyen mélységig sajátítható el a tech iparban egy-egy szakma autodidakta tanulással? Mi az, ami nem tanulható, csak intézményi, tanfolyami keretek között?
„Egy bizonyos szintig elsajátítható, de utána mindenképp szükséges, hogy "élesben" kipróbálhassa magát az ember, legyen az egy mentorprogram vagy egy gyakornoki munka. Nekem sitebuilderként is az első ügynökségi gyakornokságom adta meg a kellő tapasztalatot ahhoz, hogy később a szakmában dolgozzak. UX designerként pedig a 3 hónapos intenzív tanfolyam egy jó alapot adott, ami után az EPAM-ban azonnal részt vehettem egy éles projektben. Itt a senior kollégáktól tanulhattam, erre pedig autodidakta módon nem lett volna lehetőségem.”
Miként szerez gyakorlatot az ember, hogyan méri, hogy hol tart, ha saját maga indul neki a tanulásnak? Mit csinál, ha elakad valahol?
„Ez nagyon nehéz kérdés, én teljesen egyedül soha nem is tanultam, mert szükségem volt külső feedbackre, hogy éppen hol tartok, mi megy jól és mire kéne jobban ráfeküdni. Ezért is jó, ha van az ember mellett egy senior kolléga, aki áttekinti a munkát, akitől lehet tanácsot kérni, ha elakadok, vagy akár csak egy friss szem, amikor már nagyon bele vagyok ragadva egy feladatba és nem látom a hibát, ami a szemem előtt van. Mi UX designerek alapvetően teamben dolgozunk, vegyesen a juniorok és seniorok, mindannyian különböző készségekkel. Mert bár mindenki ért mindenhez, de van olyan, amiben valaki erősebb, és a másik tanulhat tőle. Csapatként egymást erősítjük. Erre pedig egyedül nincs lehetőség, minden sokkal nehezebb, a tanulás és a munka egyaránt.”
Hogyan értékeled utólag azt a változást, amit az életedben a karrierváltás hozott?
„A design és a frontend mindig is a hobbim volt, az óvodapedagógiát pedig többek között financiális okokból adtam fel a UX designer karrierért. Nagyon szerencsés vagyok, mert a hobbim a szakmám, és számomra a legnagyobb motiváló erő az, hogy új dolgokat tanulhatok. A fejlődésre cégen belül rengeteg lehetőségem van, mert alapvetően a UX team tagjaival is mentoráljuk egymást, részt vehetünk belső és külső, illetve más diszciplínák meetupjain is, illetve az EPAM-nak van belső E-learning rendszere és sokféle tréning lehetőség. Ezen kívül racionális motivációm, hogy versenyképes fizetésem van, amiből egyedülálló édesanyaként is el tudom tartani a kisfiamat. Az sem utolsó szempont nálam, hogy az EPAM családbarát munkahely és szeretettel vártak vissza a szülési szabadság után.”
Mi volt a legnagyobb tanulópénz ezen az úton?
„Semmit nem bánok az életutamból, mindennek megvolt a szépsége és a tanulsága, nem tartanék itt, ha mindezen nem megyek keresztül. Az óvódapedagógiából is sokat profitáltam, nem sajnálom az arra szánt éveket, például UX designerként az ott tanult pszichológia tudásom is hasznomra válik. Sokszor épp az a hasznos, hogy egy más perspektívából képes az ember ránézni egy problémára, ezért is jó, ha sokfélék vagyunk, és más-más irányokból jövünk.”
