A diszkriminációról jól bejáratott véleménye van mindenkinek, ez a téma – szerencsére - olyan hosszú ideje van már porondon, hogy meghatározni és tetten érni is viszonylag könnyű. A pozitív diszkrimináció már sokkal vitatottabb és nem olyan régóta kutatott jelenség. A „Mi, EPAM-os nők” meetup sorozat harmadik, soron következő részében ezt a témát vesszük górcső alá. Bemelegítésnek az esemény szereplőivel készítettünk rövid interjúkat, elsőként a Tas Gergellyel, az EPAM Talent Acquisition Team Lead-jéval készült beszélgetést olvashatjátok!
Rendhagyó helyzetben vagy a cégnél, hiszen sokáig vezetted a toborzó csapatot, ahol nők töltik be a pozíciók jelentős részét. Ha ez nem szolgáltatna elegendő tapasztalatot, még otthon is hasonlóak az arányok, hiszen férjként és két lány apjaként egyensúlyozol a neme közötti egyenlőség terepén. Neked mi jut először eszedbe a jelenségről, amit pozitív diszkriminációnak nevezünk?
„Abból indulok ki, hogy a diszkrimináció így is, úgy is megkülönböztetés. Hiába rakjuk elé, hogy pozitív, valaki mégis az elszenvedője, akkor is, ha valaki másnak eközben kedvezünk.„
Egyáltalán, hol húzódik a határ, honnan számít valami pozitív diszkriminációnak?
„Nagyon nehéz meghúzni a határt. Tudományosan sokszor bebizonyították, hogy ha valaki jobb megjelenésű, akkor az emberek eleve másként kezelik, okosabbnak, megbízhatóbbnak látják. De azért igaz lehet ennek a fordítottja is, ha egy nő „túl jól” néz ki, a sztereotípiák alapján azt feltételezhetik, hogy szakmailag nem állja meg a helyét. Előfordul olyan, hogy a kiválasztási folyamat során nehezebb elfogulatlanul megítélni valakit. Ha nem is lehet száz százalékig objektív senki, de a személyes szimpátiát félre kell tenni és kizárólag a szakmai háttérre figyelni, végül ez alapján dönteni. Egyébként mindez a férfi jelöltekre is vonatkoztatható. Kerültem már olyan helyzetbe, hogy valaki nagyon szimpatikus volt, biztosan jókat túráztunk és beszélgettünk volna együtt haverokként, de az adott pozícióra nem vettem fel, mert nem felelt volna meg.„
Mit gondolsz, függ az életkortól, ki, mennyire érzékeli a hátrányait a nemek közötti megkülönböztetésnek? Az az érzésem, hogy a fiatal nőket érinti ez a probléma leginkább, az idősebb nők inkább pont az ellenkezőjét tapasztalják.
„Így látom én is. Ha a kort egy tényezőnek tekintjük, akkor a fiatal nőket biztos, hogy több esetben érheti bármilyen pólusú diszkrimináció, mint bármelyik másik csoportot, akár a fiatal férfiakat is. Egy fiatal nőre óhatatlanul másként tekintenek. Hiszen ez a kor a párválasztás időszaka és egy munkahelyen, ahol férfiak és nők is dolgoznak, ilyen szempontból sok helyzet adódik, amit diszkriminációnak tekinthetünk. Az én álláspontom az, hogy a férfiak akkor is észreveszik a nőt egy emberben, ha egyébként épp a munkahelyen ránk osztott szerepeinket játsszuk. De lehetséges, hogy így vannak ezzel a nők is.”
Milyen személyes élményeid vannak, amikor akár te voltál a pozitív diszkrimináció alanya?
„Inkább olyan példák jutnak eszembe, amikor az én kezemben volt a döntés, kinek kedvezzek. Elsőként a lányaim jutnak eszembe, hiszen a gyereknevelésben folyamatosan mérlegelni kell, mikor, miben és kinek a javára döntsön az ember. A munkahelyen pedig vezetőként fontos, hogy tudjam, kit és mivel lehet a legjobban támogatni. Ha valaki jól teljesít, jók az eredményei, könnyebben adok engedményeket számára, mert tudom, hogy ezáltal a teljesítménye még jobb lehet.Ha az ő oldaláról nézzük, akkor ez pozitív diszkrimináció, ha azok oldaláról, akiknek ugyanezt nem tettem meg, akkor az lehet már a diszkrimináció másik pólusa.”
Van olyan helyzet, ahol a pozitív diszkriminációnak van helye?
„Hiszek abban, hogy a nők pont ugyanúgy megállják a helyüket bizonyos szakmákban, ahogyan a férfiak, az egyenlőség megkérdőjelezhetetlen. Ezért azokban a szakmákban, ahol indokolatlan, hogy a férfiak többségben legyenek, kedvezni kell a nőknek és segíteni őket abban, hogy nagyobb szerephez jussanak. Vannak biológiai különbözőségeink is, jelesül a férfiak nem tudnak gyereket szülni. Így a nőket, akik viszont igen, minden tekintetben támogatni kell abban, hogy úgy tehessék ezt, hogy közben nem szenvednek hátrányt egy munkahelyen. Nagyon fontosnak tartom, társadalmi szinten is, hogy adjunk kedvezményeket a nőknek és nem csupán pénzügyi és szociális támogatásra gondolok. Hanem arra, hogy olyan helyzetet teremtsünk egy munkahelyen, ami figyelembe veszi a különbözőségeinket.”
Érdekel a téma? Regisztrálj!
Várunk szerdán a “Mi, EPAM-os nők - Szélsőségek nyomában, avagy a pozitív diszkrimináció árnyoldalai “ - meetup-ra!
