Egy tech cég kulisszatitkai

Mit csinál a ... Front-endes?

A programozó, akinek a kódok versek, a programozás pedig irodalom

2021. április 23. - Kárpáti Judit

Miért szeretnek az EPAM-osok inkább „T-shape”-ben gondolkodni, mint „I-shape”-ben? Egyáltalán mit jelentenek ezek a kifejezések, és miért fontosak egy informatikus számára? Mit csinál a Front-endes, ha irodalmi vénával is rendelkezik? És egyáltalán, mit csinál egy Front-endes az EPAM-nál? Neszt Marcell Lead Software Engineer mindenre válaszol!

neszt_marcell_blog.png

Hol kezdtél, milyen pozícióban nyolc és fél éve, amikor beléptél az EPAM-hoz?

Junior Java Developer volt a szerepköröm, bár kevés közöm volt akkoriban a Back-endhez, vagy a Java-hoz, de igyekeztem minden tudást magamba szívni. Hirtelen ért a felismerés, hogy többet képzeltem magamról és rájöttem, hogy az EPAM-mal kitárult előttem egy ajtó a világra. Együtt dolgozhattam többszáz fejlesztővel a világ minden tájáról, és ez megmutatta a számomra is a megfelelő irányt. Elindulhattam a Front-end felé, és megtapasztaltam, hogy mit is jelent a gyakorlatban a „T-Shape” karrierút, ami a gondolkodás alapja ennél a cégnél.

Mit takar ez a kifejezés és miért olyan fontos számotokra?

Azt jelenti, hogy ha van egy terület, amiben nagyon erősek vagyunk, akkor az ezt körülvevő határtémákban is folyamatosan szélesítjük a tudásunkat. Ezzel szemben áll az „I-shape” modell, ahol valaki egyetlen témához ért, és csakis abban akar fejlődni, még több tapasztalatot szerezni. Mi, EPAM-osok, azért szeretünk „T-shape”-ben gondolkodni, mert úgy tartjuk, hogy a szakmánk túl változatos ahhoz hosszú távon leragadjunk egy dolognál.

Hogy lettél Juniorból Senior?

Miután én is magamévá tettem a fenti gondolkodásmódot, a munka iránti alázattal, állandó tanulással haladtam előre. Hamarosan Medior programozó lettem, majd szép lassan eljutottam a Senior szintig. Ahogyan a cégnél mások is, úgy én is a saját habitusomnak, képességeimnek megfelelően vívtam ki a jelenlegi pozíciómat.

Mi volt az, ami segített abban, hogy előrébb és előrébb lépj - a saját elszántságodon kívül?

Állandó tanulás, szakmai fejlődés, hatékonyság, elegendő pihenés és jó kommunikáció, dióhéjban.

Kissé bővebben?

Nyolc és fél éve a Front-end, ezen belül a webes Front-end, a webes UI pedig nagyon apró terület volt, ha valaki ezzel akart foglalkozni, muszáj volt a mélyére hatolni. Képletesen ez úgy nézett ki, hogy az, ami a weboldalakat alkotja, a csontváz, az a HTML. A bőr rajta a CSS, az izmok, a véráram pedig a JavaScript, amitől mozgó, dinamikus, életszerű lesz, amit alkotunk.  A JavaScript után aztán sorban jöttek a különböző framework-ök, míg az elmúlt pár évben „felrobbant a világ”, és ma már millió szereplő van a piacon, ugyanennyi különböző keretrendszerrel, amelyekben boldogulni kell Front-endesként. Éppen ezért a legfontosabb tényező, amit szeretnék kiemelni a fejlődést illetően az a szüntelen tanulás. Egy Front-endesnek nyomon kell követnie a trendeket, ami persze nem azt jelenti, hogy azonnal fel kell ülni minden jövő-menő „hype train”-re, de a szakmánkban van néhány olyan nagy szereplő, akiknek a termékeit jól kell ismerni ahhoz, hogy dolgozni tudjunk. Sokszor kell újratanulni dolgokat a nulláról, eldobva a prekoncepciókat, ami nem könnyű feladat. A tanulás tekintetében nem mindegy a hogyan sem! A hatékonyság ugyanis a kulcs. A jó programozó egész nap keresgél, kutat a neten és pontosan tudja, miként juthat a világhálón valóban hasznos információhoz, méghozzá gyorsan. Mindemellett egy programozónak arra is nagyon kell figyelnie, hogy fenntartsa az egyensúlyt a munka és a magánélet, szabadidő között.  Az, aki csak a munkára koncentrál, előbb-utóbb ki fog égni. Ha egy csapatban mindenki kipihenten, jókedvűen dolgozik, akkor hatékonyabbak lehetünk.  Az EPAM-nál a fentiek mellett a jó kommunikációs készségre is nagy hangsúlyt fektetünk, hiszen az ügyfél gondolatait éppúgy meg kell értenünk, mint a kollégáinkét. Nem elég, ha azt hisszük tudjuk, mire gondolt a másik. Azt fejlesztjük le, amire az ügyfélnek szüksége van, nem azt, amiről azt gondoljuk, hogy szüksége lehet.

Versek és kódok

„Tizenkét éve vagyok programozó, ebből nyolc és fél évet az EPAM-nál töltöttem.” A most 36 éves Neszt Marcell állítása szerint „kockának” született, programozni négyévesen kezdett, a bátyja tanította, hogyan programozhat örök életet a Commodore-on a játékok szereplőinek. Tinédzserként az irodalom határozta meg az életét, könyveket, verseket írt. „Akkor döntöttem el azt is, hogy programozó leszek, mert azt szerettem volna, hogy a hobbim, az irodalom, szerelem maradjon és ne utáljam meg az egyetemen, ha kötelezően tanulom. Rájöttem időközben, hogy a kódolás tulajdonképpen olyan, mint a versírás, az a jó, ha a sorok összecsengenek, és amíg nem tökéletes, addig újra- és újraírjuk, tovább csiszoljuk, a kódot is, és a verset is. Ez lett az ars poeticám, így indult a pályafutásom.” Marcellről az évek során az is kiderült, hogy nagyon szeret szerepelni, és igen sikeres tud lenni ebben is. Ezt kihasználva konferenciákon ad elő, középiskolásoknak stand-up comedy-be csomagolva mesél az informatikáról. Mentorkodik, vezető fejlesztői munkája mellett pedig Resource Manageri szerepet is vállalt. „Ahol most tartok az számomra abszolút a csúcs, miközben tudom, hogy innen is van tovább. Amikor nyolc éve elindult a pályafutásom a cégnél, az EPAM is és én is teljesen mások voltunk. Hogy hol tartok majd nyolc év múlva és milyen lesz akkor az EPAM, nem tudom. Egy biztos, teljesen más, mint ma, és ez nagyon jó. Hiszen ami sokszínű, szüntelenül fejlődik, az folyamatosan változik.”

 

 

 

 

 

 

 

Mit csinál a ... UX Designer, avagy hivatás a Post-it tengeren túl

Három tapasztalt UX Designer segítségével gyűjtöttük össze, pontosan mivel foglalkoznak munkájuk során, milyen tapasztalat, tanulmányok, készségek szükségesek ehhez a szerepkörhöz, illetve milyen lehetőségeket tartogathat ez a pálya azoknak, akik ezt választják.

ux_blog_1.png

Üzleti igények felhasználókra hangolva

Habár sokan csak a látványos Post-it ragasztgatást látják a UX-es munkájából, ez csupán egy a rengeteg réteg és a sok összetett feladat közül. Ahogyan Kiss Béla Senior Experience Designer fogalmaz, a UX Designer szakma olyan, mint egy nagy esernyő, amely alatt számos, egymással szorosan összefüggő szakmai tevékenység húzódik meg, és amelyeket aztán egy projekt életciklusának különböző fázisaiban alkalmaznak. „Nagy általánosságban az ügyfelünk üzleti igényeit hangoljuk össze a felhasználók igényeivel. Vagyis a korai igényfelmérésektől és termék funkcióinak meghatározásától kezdve igyekszünk úgy alakítani a terveket és a stratégiát, hogy végül mindazok, akik használni fogják az adott digitális terméket elégedetten tegyék azt, és szívesen használják a jövőben is. A termék tervezésének korai szakaszától kezdve bevonnak minket a projektekbe, ahol segítünk meghatározni, milyen felhasználói igényekre és problémákra koncentráljunk, azokat hogyan válaszoljuk meg, és végeredményben hogyan alakítsunk ki egy egységes és ergonomikus folyamatot a termék kezelésére, a termékkel való interakcióra. Ez magában foglal interjúkat, kutatást és a piac felmérését, illetve mindezek összefoglalását úgy, hogy közben különböző design irányvonalakat prezentálunk, majd a kiválasztott iránynak megfelelően minden lépést és interakciót kidolgozunk, és megtervezzük, hogyan nézzen ki a felhasználói felület” – fogalmazza meg részletesebben Nagy-Mészáros Edit UX Designer, hogy pontosan mit is csinál a UX-es.

Ennél is kézzelfoghatóbb az a szisztéma, mely fő három szakaszra osztja a Design Thinking alapelvei szerint az egyes tevékenységeket:

  • Az Understanding szakaszba tartozó lépések az Empathize, amikor kutatásokat végeznek annak érdekében, hogy megértsék a domain-t és a felhasználókat; valamint a Define, ahol felfedik a valós problémákat, összevetik az üzleti elvárásokkal és tervet készítenek ezek megoldására.
  • A következő az Explore szakasz, itt történik az Ideate fázis, az igazi kreativitás terepe. Ekkor zajlik az ötletelés, majd koncepciókat gyártanak, melyekből prototípusokat készítenek, hogy validáltatni tudják az elképzeléseket.
  • A Materialize szakaszban a prototípusok segítségével tesztelik az említett elképzeléseket, úgynevezett feedback loopokban finomítják, iterálják a koncepciókat a felhasználói visszajelzések alapján; majd ezt követi az Implement fázis, ahol a jóváhagyott koncepciókból végül megszületik a termék.

Végzettség helyett készségek

Ehhez a szerepkörhöz Annajuli szerint -  aki maga is kanyarokkal jutott el a UX designeri pályára - a készségek közül a legfontosabb a rendszerszemléletű gondolkodás és az esztétikai érzék, azaz, hogy annak, aki erre a pályára készül „legyen szeme” ahhoz, hogy mi fog jól kinézni és egyúttal működni is a gyakorlatban. Hiszen, ahogyan fogalmaz: „nem elég a fancy termék, a lehető legoptimálisabban használhatónak is kell lennie.Az Annajuli által elmondottakat támasztják alá a két másik szakember tapasztalatai is. Konkrét előképzettséget nehéz meghatározni, mert az egész tervezési, design folyamat sikere inkább a jó készségek meglétén múlik, és azon, hogy megvan-e az illetőben az a bizonyos szemléletmód, hogy folyamatosan újra értelmezzen és adott esetben javítson azon, ami körülveszi. Emellett az analitikus készség, a lényeglátás, a rendszerszintű szemlélet és a jó problémamegoldó készség szükséges, ami magában foglalja azt is, hogy több különböző megoldást tudjunk prezentálni egy adott problémára. Ezen a ponton pedig belép a képbe a kommunikáció is, hiszen önmagában a legkreatívabb ötlet sem állja meg a helyét, ha azt a UX Designer nem tudja megfelelően bemutatni, és prezentálni az előnyeit az ügyfélnek”- sorolja Edit. Béla pedig, ha csupán egyetlen dolgot lehet kiemelni, amire egy UX Designer-nek szüksége van, az a kreativitás, ugyanis szerinte „sok minden tanulható, de ha ez hiányzik, akkor nagyon nehéz lesz a pálya”.

Határ a csillagos ég

Ha azonban valaki megtalálja a helyét ezen a területen, akkor számos lehetőség áll rendelkezésére. Mivel a szakma folyamatosan alakul és fejlődik, így mindenki maga alakíthatja a saját szerepkörét és specializálódhat egy-egy területre. Felelősségi körök szerint haladva a juniortól a seniorig igen széles a skála, ez utóbbi szint után pedig valóban kitárul a világ: lehet valakiből egy adott terület specialistája, de akár  dönthet úgy is, hogy más UX Designerek munkáját szeretné koordinálni, mint Lead illetve Principal Designer. „Vagy, ha ennél is tovább menne, alakíthatja nagyobb ügyfelek teljes termékpalettájának a design folyamatait, valamint az EPAM design közösség fejlesztésében is szerepet tud vállalni mint Creative Director. A határ a csillagos ég." - mondja Béla.

Önképzés, mentoring, trendek

A fejlődéshez, szakmai kiteljesedéshez az EPAM számos lehetőséget kínál. A cég belső képzési rendszere saját oktatókkal, online kurzusokkal, az általánosabb lehetőségektől egészen a  speciális szakmai területekig, rendelkezésére áll az itt dolgozóknak. „Design trendek jönnek-mennek. Változik a technológia is a design mögött, változnak a toolok és a piaci igények. És természetesen a technológiával együtt változnak maguk a felhasználók is, a tartalomfogyasztási szokások, sőt, az eszközök is, melyeken a tartalmat fogyasztják. Ezt követni csak folyamatos önképzéssel lehet. Ha pedig valaki előáll egy-egy új igénnyel, az EPAM-nál örömmel szerveznek rá oktatást.” – árnyalja tovább Edit, mitől is lehet jó UX-Designer-nek lenni az EPAM-nál.

Nagy-Mészáros Edit immár harmadik éve a UX csapat tagja. „Évekkel ezelőtt keltette fel az érdeklődésemet a UX Design terület; részt vettem több képzésen, majd hála az EPAM-nak karriert is váltottam. Radányi Zoltán, a csapatunk vezetője indított belső képzést, így kerültem a csapatba. Azóta is célom a folyamatos fejlődés és tanulás, erre pedig az EPAM változatos projektjei remek lehetőséget biztosítanak.”

Rosenfeld Annajuli Experience Designer, és már öt éve EPAM-os. „Korábban 4 évig Front-end fejlesztőként és webdesignerként dolgoztam kisebb-nagyobb reklámügynökségeknél, majd óvodapedagógiát tanultam és ezen a területen próbáltam elhelyezkedni. Később aztán mégis visszatértem az IT-hoz, de immár mint Designer. Az EPAM-ba kezdőként vettek fel, ugyanis előtte csak egy 10 hetes tanfolyamot végeztem, ami a UX-re fókuszált, mindent, amit ma tudok, a gyakorlatban tanultam meg.”

Kiss Béla Szegeden született és tanult, szakmai karrierje jelentős részét ott építette fel.„Közel 20 éve vagyok a designer szakmában, igazi »öreg motorosnak« mondhatom magam. 14 munkahelyem volt eddig: dolgoztam szabadúszóként, néhány fős reklámügynökségektől kezdve több száz fős középvállalatoknál és több ezer fős multiknál is. Az első webmesteri pozíciómat - mert egykor még így hívták - a barátaimnak, hobbiból összebütykölt HTML 1-es weboldal referenciájával szereztem meg. Imádtam alkotni, mindig valami látványosat, valami érdekeset és jól használhatót akartam létrehozni, bár akkor még szó sem volt UX-ről. Azóta nagy utat jártam be; EPAM-os pályafutásomat 2015-ben kezdtem a szegedi irodában Senior UX Designer pozícióban. Két és fél éve költöztem fel Budapestre, és csatlakoztam a UX-BUD kiváló csapatához.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Villámkarrier huszonévesen

Buczi Baldó Software Testing Engineer az EPAM debreceni irodájában. 

Másfél éve azonban még maga sem gondolta volna, hogy mára nemcsak megtanulja a szakmát, de a gyakorlatban, projekten is alkalmazhatja tesztelői tudását. Villámkarrier huszonévesen? Baldó elmesélte történetét a LifeInTech blognak.

baldo_buczi_blog_1.png

Rövid idő alatt tettél meg nagy utat. Milyen mérföldkövek vezettek az EPAM-ig?

Debrecenben születtem és nőttem fel, mindvégig itt jártam iskolába. Ugyan elkezdtem az egyetemen a mérnök-informatikus szakot, de ezt végül öt szemeszter után felfüggesztettem, és inkább elkezdtem dolgozni. Mivel nagyon jó a nyelvérzékem és jól beszélek angolul, könnyen találtam munkát: húszéves korom óta dolgozom, azaz már hétéves munkatapasztalatom van multis környezetben. Először ügyfélszolgálatosként helyezkedtem el az első munkahelyemen, és sikerült olyan jól beilleszkednem ebbe a közegbe, hogy hamarosan előre tudtam lépni, és a kezdeti szerepkörömet követően hamarosan már folyamatfejlesztőként dolgozhattam. Innen kerültem az EPAM-hoz.

Mi volt az oka, hogy felfüggesztetted az egyetemet?

A jelentkezésemkor nagyon lelkes voltam és az első pár szemeszter nagyon jól is ment, azonban időközben kiderült, hogy a programozás nem volt nekem való, és a fejlesztői pálya, ami az egyetemen körvonalazódott, nem igazán tetszett.

Másfél évvel ezelőtt még nem beszélgethettünk volna az EPAM-os karrieredről, hiszen éppen akkor kezdtél bele a programba, melynek eredményeként ma már tesztelőként projekteken dolgozol, élesben. Azért ez elég gyors karrier még EPAM-os berkekben is...

Az egyetemen programozni, kódolni tanultam, így számomra ez egyet jelentett az informatikai pályával. Azt a rengeteg lehetőséget, ami ezen a területen rendelkezésre áll, nagyon nehéz átlátni az iskolapadból, ha csupán a hagyományos oktatás keretein belül maradsz. Tesztelőnek egyáltalán nem tanulhatunk a felsőoktatásban, így nem csoda, ha fel sem merült bennem ez a hivatás. Egy kedves ismerősöm azonban beajánlott az EPAM-hoz, így tudtam meg, hogy ez egy létező szerepkör, amire ráadásul nagy kereslet is van. Az EPAM Mentorprogramjára jelentkeztem, és azonnal nagyon pozitív kép alakult ki bennem, mind a cégről, mind a képzésről. Megfogott a közeg és a munkalehetőség is izgalmasnak tűnt. Mindez együttesen sarkallt arra, hogy váltsak és belevágjak a képzésbe - annak dacára, hogy az előző munkahelyemen már magasabb pozícióban voltam, itt viszont újra juniorként kezdtem. A gyors haladásban rengeteget segített, hogy már az első napomon tapasztalt kollégák mellett dolgozhattam és élesben láthattam, mit is csinál nap mint nap egy szoftvertesztelő. Nagyon jó lehetőségeket kaptam már a kezdetektől, ami szintén hozzájárult a fejlődésemhez, illetve valamelyest szerencsés is vagyok, mert rendelkezem azokkal az adottságokkal, amelyek ehhez a munkához szükségesek.

Mik ezek az adottságok? Mire van szüksége egy jó tesztelőnek?

Szerintem nagyon fontos, hogy egy szoftvertesztelő precíz, de ugyanakkor gyors legyen, és hamar megértse az összefüggéseket. A jó kommunikációs készséget szintén kiemelném, mert folyamatosan kapcsolatot kell tartani egymással. Ezen felül a türelmet is magas szintre kell fejleszteni, amit mind a munka, mind a munkatársak felé gyakorolni kell. :)

Visszaugorva egyet a kronológiában, hogyan zajlott maga a képzés?

A Mentorprogram októbertől decemberig tartott, majd januárban nyertem felvételt, mint EPAM-os. A nyolc hét alatt, hetente két alkalommal 1-1,5 órás session keretében elméleti és gyakorlati képzést kaptunk. A házi feladatokat a tanultak alapján az órák között eltelt időben kellett megoldani, majd a program egésze során nyújtott eredmények fényében hívtak be állásinterjúra, amely után ajánlatot kaptam.

Hogyan alakultak a feladataid a kezdeti időkben?

Az első munkámat egyből egy öt tesztelő és hat-hét fejlesztő alkotta csapatban kezdhettem, így azonnal belekóstolhattam, hogy milyen is egy nagy projektben részt venni.  Az EPAM-nál az a rendszer, hogy a tapasztalt kollégák segítik a fiatalabb, kezdő csapattagokat, megmutatják nekik, miként működnek a folyamatok, egy projekt, így én is kaptam egy mentort. Nagyon sok kérdésem volt, és szerettem volna minél több mindenre választ kapni, a mentorom pedig mondhatni nagyon jól bírta a kiképzést, mert én aztán tényleg 0-24-ben zargattam. Ez egyáltalán nem jelentett egyébként gondot, sőt, kifejezetten kérték, hogy bármilyen kérdésünk van, keressük a mentorunkat.

Miben fejlődtél a legtöbbet?

Sokkal türelmesebb lettem, korábban nagy hibám volt, hogy sokszor hirtelen cselekedtem. Ma már megfontoltabban döntök és ezt a tapasztalt kollégáktól lestem el, tőlük láttam, hogyan reagálnak egy-egy helyzetben. Ha elhangzik valami, először végiggondolják a dolgokat. A jó tesztelő nem válaszol azonnal, hanem inkább kérdez - ez vezet aztán később a jó válaszokhoz. Türelmes, gondolkodó emberekkel vagyok körülvéve és én is átvettem ezt a mentalitást.

 

 

Beszélgetés a PHP-ról: „nem a nyelv a döntő, hanem a programozó kvalitásai.”

Nagy Máté IT karrierje különösen indult, mert bár az egyetem mellett PHP fejlesztőként helyezkedett el, mégsem érezte, hogy hosszú távon valóban ez az ő útja. Ám egy váltás végül teljesen átformálta a véleményét, és ma már személyes küldetésének érzi, hogy másoknak is megmutassa a PHP programnyelv szépségeit.

microsoftteams-image_28.png

Interjú Nagy Mátéval, aki a szegedi EPAM-ban  Lead Software Engineer.

Mi a történeted? Milyen úton jutottál ez EPAM-ig?

Egyszerre hosszú és rövid ez a történet... A Szegedi Tudományegyetemre jártam, programtervező informatikusként végeztem. A tanulás mellett egy szegedi kisvállalkozásnál kezdtem el dolgozni PHP fejlesztőként; juniorként kezdtem, később projektmenedzser lettem, majd lépésről lépésre haladva eljutottam egészen a vezető fejlesztői szintig. Bár az egyetemen is ezt tanultam, valahogy mégis ódzkodtam a PHP fejlesztéstől, úgy éreztem, nem ez az én utam. Időközben többször is megkerestek az EPAM-tól, aztán egyszer végül beadtam a derekam és elmentem egy kávézós beszélgetésre. Utólag bevallhatom, nagyon meglepődtem, mert egészen mást gondoltam a multi-környezetről, munkakultúráról, mint amit a beszélgetés közben vázolt a recruiter. Elfogadtam az ajánlatot, a belépésem után pedig meg is tapasztaltam, hogy minden egybevág az előzetesen elmondottakkal, szóval nagyon kellemesen csalódtam. Ugyanolyan barátságos hangulat fogadott, mint annál a kis cégnél, ahol egyetem mellett dolgoztam:  olyan volt az egész, mint sok kis kkv összecsomagolva egy nagy cégbe.

Hogyan alakult az eddig itt töltött 2,5 éved?

Senior fejlesztőként  kezdtem dolgozni az EPAM-nál, és pillanatok alatt projektre kerültem. Majd ugyanilyen gyorsan léphettem magasabb szintre is, a projekten már vezető fejlesztőként dolgozhattam, ha titulusom szerint nem is, de szerepköröm alapján mindenképpen. Mivel sikerült hamar beilleszkednem és eredményes volt a munkám, a lehetőségeim is szépen gyarapodtak a cégnél. Például egy hónapot tölthettem az egyik ügyfélnél az USA-ban, egészen pontosan Los Angeles-ben. Ezt követően ismét Szegeden folytattam a munkát, és hamarosan már nemcsak a szerepem, de papíron is vezető fejlesztő lettem.

Min múlott, hogy PHP fejlesztő lettél? Miben különbözik ez a többi programnyelvtől és miért választja valaki pont ezt?

Ahogyan említettem is, mindig ódzkodtam a PHP-tól, az egyetemen a Java volt a fő területem, és amikor munkát kerestem, akkor is inkább ilyen pozíciók felé húzott a szívem. De mivel gyorsan kellett a munka és a PHP-s feladatra vettek fel, így aztán ebbe az irányban indultam el. Ahogy egyre jobban elmélyedtem benne, úgy ismertem és szerettem meg ezt a munkát. A PHP fejlesztés, rossz imidzsével ellentétben, egy ugyanolyan komoly, és legalább annyi szakmai tudást igénylő terület, mint bármelyik másik, népszerűbbnek tartott programozási nyelv. Rájöttem, hogy nem a nyelv a döntő, hanem a programozó kvalitásai.

Mit csinál általánosságban egy PHP webfejlesztő az EPAM-nál? Hogyan kell elképzelni a feladataidat, a napodat?

Valójában ugyanazt csinálom, mint bármelyik másik fejlesztő. Ami egy kicsit specifikus a PHP nyelv kapcsán, hogy igen változatos projektekbe kerülhet az ember, hiszen míg a többi nyelvhez viszonylag specifikus domainek tartoznak, addig itt nagyon gyakran a full stack vonal a jellemző. Ami kifejezetten az én munkámat illeti, meglehetősen sokrétűnek jellemezném, ugyanis nemcsak vezető fejlesztőként dolgozom – egyébként a jelenlegi projektemen Solution Architect szerepkörben vagyok –, hanem én vagyok a szegedi iroda PHP fejlesztőinek a Resource Managere is. Ez gyakorlatilag egy menedzseri pozíció, és a napi teljes munkaidős fejlesztői feladataim mellett egyengetem a kollégáim karrierjét is. Vezető fejlesztőként, ahogyan a nevében is benne van, vezetem a projektet - ugyanakkor nagyon sok minden függvénye, hogy pontosan mit ölel fel a munkám. Általánosságban elmondható, hogy összefogom a csapatot, technikailag irányítom a munkát, koordinálom a lépéseket, ügyelve, hogy „senki ne lépjen a másik lábára”. Segítem a csapatot szakmailag, ha valahol elakadnak, illetve kapcsolódási pont vagyok számukra a projekt más szereplőivel,  hiszen rajtam keresztül fut a kommunikáció többek között a Business Analyst-al, a Project Managerrel vagy akár az ügyféllel.  Feladatom továbbá a kívülről, vagy a csapat felől jövő problémák kezelése mindkét irányban. Mindezeken felül vezető fejlesztői felelősség a projektben a fejlesztés menetének meghatározása, hogy milyen eszközöket, rendszereket használjon a csapat és mi módon alkalmazza ezeket. A feladatok sokrétűségéből adódóan minél magasabban helyezkedik el valaki a ranglétrán, értelemszerűen annál kevesebbet programozik, hiszen nagyon sok időt vesznek el az egyéb teendők. Említettem a Resource Manager-i szerepkörömet is, nos, nagyon a szívemen viselem a PHP fejlesztés jövőjét, ezért igyekszem e téren megtenni, amit lehet. Az EPAM teljes mellszélességgel támogat ebben is: szervezem a szakmai mentorprogramot, segítek megtervezni a kollégák karrierútját, de szintén hozzám tartoznak a szabadságolások, a fizetések, a kompenzáció megtervezése, és ezek kommunikációja.

A beszélgetésünk elején említetted, hogy volt jó pár előítéleted a multikkal szemben. Visszatekintve mi az, ami teljesen más, mint ami a fejedben élt erről a világról?

Nekem egy munkahelyen a legfontosabb a csapat és a hangulat. Reggeltől estig együtt dolgozunk a kollégákkal, nagyon fontos, hogy jól érezzem magam velük. Egy cég, akkor élhető és jó hely, ha szívesen járnak be az emberek reggelente, ha az ott dolgozók munkája hivatás lehet és élvezettel, jó társaságban telnek a napok. A legnagyobb félelmem abból fakadt, hogy azt hittem, ez egy multinál kizárt. Az EPAM-nál a fent említett dolgok mind jelen vannak, de abban továbbra sem vagyok biztos, hogy ez minden nagy cégre ugyanígy igaz...

Milyen tudásra, tapasztalatra, készségekre van szüksége annak, aki PHP fejlesztői pályára lépne az EPAM-nál?

Juniortól a vezető szintig kínálunk lehetőségeket, így nem feltétlenül a tapasztalat elsősorban a meghatározó. Ami igazán fontos, hogy az ideális jelölt nem egy bizonyos keretrendszerre fókuszál, hanem inkább jól ismeri az alapokat, általánosságban van egy biztos tudása, talpraesett és jó a problémamegoldó készsége. A kommunikáció szintén kiemelendő, sokan alábecsülik ennek a területnek a jelentőségét: úgy képzelik el, hogy a programozáshoz csak matek kell és technikai véna, más nem is szükséges. Azonban többnyire csapatban dolgozunk, nagyon sok interakcióval jár tehát a munka, így tudni kell szót érteni a vezetőkkel, az azonos szinten dolgozó kollégákkal és az ügyfelekkel egyaránt. Tapasztalatom szerint jobb programozók azok, akik csapatjátékosok, mint azok, akik hatalmas tudást halmoznak fel a maguk területén, de nehezen vagy egyáltalán nem tudnak másokkal együtt dolgozni.

Milyen lehetőségeket nyújt a rendszer az itt dolgozó fejlesztőknek?

Rengeteg belső képzésünk van, ami hatalmas előnye a cégnek más IT cégekkel szemben. Sokan juniorként kezdik itt a szakmai életútjukat, és cégen belül, mentorált- vagy más belső képzéseken keresztül szedik össze a fejlődéshez szükséges ismereteket. Hatalmas tudásbázis és rengeteg oktatási anyag hozzáférhető a kollégák számára, így ha valaki szeretne tanulni, haladni, itt minden lehetőséget megkap, akár technológiai, akár soft skill oldalról. Igaz ez a seniorok szintű kollégákra is, hiszen mindig van hova fejlődni, ezért a vezetők számára is ösztönzőek a programok. De példaként említhetem a tapasztalatszerzésre azt is, hogy nemrégiben kaptam én is egy nagy lehetőséget egy fontos ügyfél teljes belső rendszerének fejlesztése kapcsán. Hiszen a képzéseken kívül az ember a legtöbbet, a folyamatos kihívások, új megoldásokat igénylő feladatok által tanul.

Lendülettel, örömmel mesélsz a munkádról, érezhetően szereted, amit csinálsz. Mi hajtja ezt a lelkesedést, mi a motorja mindennek?

A szakma, az informatika szeretete számomra az alkotáshoz köthető. Ez egy nagyon kreatív munka, elvégre folyamatosan új dolgokat kell létrehozni. Egyúttal maga a realitása, hiszen absztrakciókat, komplex rendszereket kell megérteni, szétbontani és összerakni. A teremtés öröme nagyon sokat ad, és amikor elkészült és működik, amit elterveztünk, ott a legnagyobb élmény a végén, a heuréka.

 

 

Mit csinál a ... Business Analyst?

"Az IT területen az üzleti elemzés kicsit mást jelent, mint általánosságban véve, speciális szelete ez az üzleti elemzésnek.” - mondja Zsolt és a beszélgetésből nem csupán az derül ki, miben áll ez a különbőzőség, hanem az is, milyen feladatokat lát el nap mint nap, mi motiválja és hogyan alakulhat egy Business Analyst karrierje az EPAM-nál.

zsolt_balassa_blog.png

Hogyan alakult a karrierutad, miként jutottál el az EPAM-ig?

A karrierem meglehetősen kanyargósan vezetett a mostani pozíciómig. 13 évvel ezelőtt sales-esként kezdtem egy rendszerintegrátor cégnél, azóta dolgoztam System Analyst-ként az állami szektorban, voltam közbeszerzési szakértő kis- és középvállalatoknál, az EPAM-hoz pedig két éve csatlakoztam. Van némi presales és menedzsment tapasztalatom is, de így utólag visszatekintve, általánosságban elmondható, hogy a munkaidőm jelentős részét akkor is üzleti elemzői feladatok tették ki, amikor más állt a munkaköri leírásomban. Jelenleg Senior Business Analyst-ként dolgozom, pénzügyi területen, és elsősorban pénzmosást megelőző és felismerő rendszerekkel foglalkozom.

Mit takar általánosságban ez a pozíció, milyen feladatok tartoznak ehhez a munkakörhöz?

Az üzleti elemzés elég széles diszciplína és a szoftverfejlesztés, vagy még tágabb értelemben az IT is csak egy szeletét fedi le a lehetséges alkalmazás területeinek. Általánosságban az üzleti elemző az üzleti igények felismerésével, megfogalmazásával és mindenki számára érthető módon történő közzétételével foglalkozik. Elvégzi azokat az elemzői feladatokat, amik az igények optimális kielégítését elősegítő, vagy lehetővé tevő megoldásokhoz kapcsolódnak és ezeknek a megoldásoknak a megvalósítási folyamatában segít, illetve utánköveti a megvalósítási fázisban létrehozott termékeket.

Mégis mik azok a feladatok, amikkel napi szinten foglalkozol? Hogyan képzelhető el ez a munka egy projekten belül?

Az ügyfelekkel, az ügyfelek képviselőivel, a fejlesztőkkel, illetve a tesztelő csapat tagjaival gyakorlatilag folyamatos kapcsolatban vagyok, napközben egyik „call”-ból megyek a következőbe, és már a meeting alatt e-mailt írok, hogy a következő megbeszélést el tudjuk kezdeni, meg tudjuk szervezni és így tovább. Az én munkám általánosságban annak a megértését igyekszik támogatni, hogy az ügyfélnek egészen pontosan mik az igényei. Mindez azt jelenti, hogy a tágabb szakmai és üzleti kontextusba helyezve a nekünk átadott információkból megpróbáljuk felderíteni a valódi, mélyben meghúzódó indokokat és szükségleteket. Ezeket aztán szoftvermegoldásokkal igyekszünk kielégíteni és megválaszolni. A napi munkám tulajdonképpen abból áll, hogy a folyamatos információáramlást próbálom elősegíteni és biztosítani az ügyfél és a fejlesztő csapat között. Felderítem az igényeket és dokumentálom őket valamilyen közérthető formában, úgy, hogy azok az üzleti megrendelők számára is érthetőek és elfogadhatóak legyenek. Mindez az információ a fejlesztő csapat számára is egy alapot szolgáltat, amelyre támaszkodva fel tudják építeni a megoldást biztosító szoftvereket, applikációkat és azok sajátosságait.

Mennyiben különbözik ez a munka egy másik IT cégnél végzett ugyanilyen típusú munkához képest az EPAM-ban?

Az EPAM egyike azon kevés cégeknek a magyar piacon, amelyek jellemzően külföldi megrendelők számára dolgoznak, emellett az is sajátosság, hogy a cég gyakorlatilag minden iparágban jelen van. Emiatt kollégáinkat nem csak egy adott szakterületre képezzük; egy EPAM-os üzleti elemzőnek átfogó és általános tudással kell rendelkeznie minden üzleti területen. Ha például egy BA egy utazási profilú cég projektjéről átkerül egy egészségügyben érdekelt cég projektjére, akkor rendelkeznie kell azokkal a strukturált általános szakmai ismeretekkel, amik lehetővé teszik, hogy a szakmai best practice-ket, illetve a korábbi tapasztalatait ezen az új területen is kamatoztatni tudja. Itt gyors helyzetelemző, helyzetfelismerő készségre van szükség, képesnek kell lennie arra, hogy olyan ismereteket is szintetizálni tudjon, amelyek korábban nem álltak rendelkezésre, és rövid idő alatt kell megszereznie az új területtel kapcsolatos szakmai tudást.

Milyen további készségeket, elvárt tapasztalatokat emelnél ki?

A szükséges tapasztalatok mértéke nagyban függ a megcélzott szinttől. Junior kollégáktól általában nem várunk el szakirányú tapasztalatokat, az ő esetükben az attitűd és a releváns soft skill-ek sokkal fontosabbak. A medior és senior kollégáknál 3-5 éves tapasztalat általánosságban elvártnak tekinthető, viszont fontos megemlíteni, hogy ez nem feltétlenül üzleti elemzőként szerzett szakmai tapasztalatot jelent. Szoftverfejlesztőként, szoftvertesztelőként, projektmenedzserként vagy sales-esként is lehet nagyon fontos és az üzleti elemzésben remekül használható ismereteket szerezni. A képességek és készségek közül kiemelném a kommunikációs kompetenciákat: nem árt, ha valaki szóban és írásban is jó kifejezőkészséggel bír. A megbízhatóság, a pontosság és a jó elemzőkészség szintén fontosak az üzleti elemző számára. Egészében véve azt gondolom, ha valakiben él a kíváncsiság, a nyitottság és szereti megérteni az ok-okozati összefüggéseket, akkor mindez nagyon jó alapot jelent egy potenciális üzleti elemzői karrierhez.

Kik azok a kollégáid, akikkel a napi munka során kapcsolatban állsz?

Ha piramisszerűen akarom felvázolni a kapcsolattartási sémát, akkor a piramis alján, a legszélesebb rétegben egyértelműen a szoftverfejlesztő csapat tagjai foglalnak helyet. Velük a napi "stand up"-okon (reggeli megbeszélés szakzsargonja, a szerk.) kívül is, gyakorlatilag folyamatosan beszélgetünk arról, hogy pontosan mik az üzleti igények, mit kell megvalósítani a szoftvermegoldásokkal. Nagyjából ugyanennyi időt töltök a tesztelő csapat tagjaival is, hiszen a tesztelőknek is maradéktalanul érteniük kell az üzleti logikát és az igényeket, hogy teljeskörűen tesztelni tudják azokat a megoldásokat, melyeket a fejlesztő kollégák előállítanak. Az ügyfél képviselőivel szintén folyamatos és napi szintű a kapcsolattartás annak érdekében, hogy nyomon kövessük, igényeikben, az általuk megfogalmazott követelményekben volt-e változás, illetve a közép- és hosszú távú terveiknek megfelelően milyen új feature-ök biztosítására kell felkészülnünk. Párhuzamosan azt is nyomon kell követnünk, hogy a korábban általunk implementált megoldások naprakészek-e még, esetleg a változó üzleti igényeknek megfelelően módosításra, változtatásra szorulnak-e. Mindemellett a projektmenedzserekkel és delivery managerekkel is fenn kell tartanunk a párbeszédet, illetve a kapcsolódó projekteken dolgozó business analyst kollégákkal is folyamatos, napi szintű egyeztetések zajlanak, hogy össze tudjuk hangolni azokat a tevékenységeket, melyek befolyásolják egymás munkáját.

Cégen belül rendelkezésre állnak-e olyan képzések, amelyek által ezen a területen dolgozó kollégák fejlődni tudnak?

Gyakorlatilag a belépés pillanatától biztosít a cég olyan lehetőségeket, amelyek a szakmai fejlődés folyamatát segítik elő. Amikor egy új kolléga csatlakozik a céghez, akkor a BA-k esetében létezik egy úgynevezett „buddy system”. Ennek lényege, hogy egy, már régebb óta a cégnél dolgozó képzett, tapasztalt kolléga segít az új belépőnek megismerkedni az EPAM-mal, mint céggel és szervezeti kultúrával. Ha az onboarding fázis lezajlott, és az új kolléga átfogóan szeretné fejleszteni az alapvető BA kompetenciáit, akkor az úgynevezett „BA  Academy” projekt biztosít lehetőséget erre. Itt képzett és nagy gyakorlattal rendelkező kollégák beszélnek általánosságban az üzleti elemzői munka során felmerülő feladatokról és azokról a tudásterületekről, amelyekben érdemes és szükséges elmélyíteni az ismereteket. Ha valaki nem általános tudásra vágyik, hanem egy adott területre fókuszálva szeretné fejleszteni a BA specifikus ismereteit, akkor mentoring és coaching lehetőségek is rendelkezésre állnak számára. Azt is kiemelném, hogyha egy kollégában oktatói, előadói ambíciók élnek, akkor ezen törekvések kielégítésére is van lehetősége, ugyanis az EPAM-nak több hazai egyetemmel van együttműködési megállapodása. Ennek keretében szoftverfejlesztő, szoftvertesztelő és business analyst kollégák tartanak előadásokat és ezek folyamán az oktatói, előadói, prezentációs készségek fejlesztésére is lehetőség nyílik. Emellett ott van az assessment rendszer, melynek segítségével a szakmai előrelépés egy előre meghatározott és lehetőség szerint standardizált és objektív követelményrendszer mentén történik és az embernek egy szakmai bizottság előtt kell számot adnia a tudásáról; arról, hogy felkészült arra, hogy feljebb lépjen a következő szakmai szintre.

Milyen lehetőségek várnak arra, aki ezen a pályán indul el az EPAM-nál?

Ha az ember elsajátítja a szükséges ismereteket és megfelelő tapasztalatok birtokában van, akkor a szenioritási szint növekedésével a nagyobb és összetettebb projektek BA feladatainak szervezése és irányítása lehet, vagy lesz az elsődleges feladata. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan megnyílhat az ember előtt a tanácsadói szerepkör is, de BA-ként Resource Manager vagy Delivery Manager irányba is tovább lehet fejlődni, illetve a nemzetközi BA közösség életében is egyre aktívabb szerep betöltésére nyílik lehetőség, így mindenki a saját képességeinek, készségeinek és érdeklődésének megfelelően tudja továbbfejleszteni a karrierjét. A BA karrier nem leágazás nélküli autópálya. Nagyon sok választási lehetőséget nyújt az ember számára attól függően milyen területek érdeklik, és hogyan képzeli el a jövőjét 3, 5 vagy akár 10 év távlatában.

 

Business Analyst Karrier lehetőségek

 

5 karrierváltó 5 év távlatából, avagy "Így lettem IT szakember az EPAM-nál"

Gábor, Gyöngyi, Dániel, Imre és Tamás öt évvel ezelőtt maga mögött hagyta korábbi karrierjét és belevágott valami teljesen újba. Valamennyien átképezték magukat és az IT-ban, az EPAM-nál kezdtek dolgozni. De hogyan lett a motorszerelőből, a banki ügyintézőből, az úszásoktatóból, a tanárból és az egyetemi karriert indító kutatóból IT szakember? 

microsoftteams-image_19.png

Ki, honnan indult? Mi volt a kiindulási pont, azaz pontosabban milyen szakmát hagytatok a hátatok mögött az IT-s karrierért?

tanacsgyongyi.png

 

Tanács Gyöngyi (TGY): Banki ügyintéző voltam egy kereskedelmi bankban. Sima, mezei ügyintéző.Nem volt semmilyen IT-s előképzettségem. 

 papaiimre.png

Pápai Imre (PI): Tanár voltam egy Szegedhez közeli általános iskolában, mellette időszakosan óraadó tanárként dolgoztam egy gimnáziumban. Az informatika nem esik messze az eredeti hivatásomtól, hiszen számítástechnika és informatika szakon végeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, illetve a SZTE-n később a TTK-n. 

 oraveczgabor.png

Oravecz Gábor (OG): Mielőtt az EPAM-hoz kerültem volna, úszás oktatóként dolgoztam a saját cégemben – társtulajdonosként -, illetve a vízilabda utánpótlásban tevékenykedtem. 

marosdaniel.png

 

Maros Dániel (MD): A váltás előtt a gazdaságtudományi kar padjait koptattam, itt Szegeden az egyetemen, mellette pedig egy diákszövetkezeten keresztül dolgoztam szoftvertesztelőként egy szegedi cégnek. 

 

katonatamas.png

Katona Tamás (KT): Motorkerékpár szerelőként végeztem, saját vállalkozást vezettem, volt egy szervízem, majd egy egyéves norvégiai munka során kezdtem el IT-val foglalkozni. 

 

 

Mi ösztönzött benneteket a váltásra, miért éreztétek úgy, hogy valami újba kell kezdenetek?

OG: Gyerekkorom óta foglalkozom hobbiból számítástechnikával, a főiskolán is programozgattam. Bár nem volt naprakész a tudásom, amikor az EPAM felé vettem az irányt, de alapvetően nem állt tőlem távol annak a gondolata, hogy egyszer IT területen helyezkedjek el. A váltás egyik oka az volt, hogy az úszásoktatás, ami egy rendkívül repetitív munka, egy idő után szellemileg már nem igazán kötött le. A másik ok az volt, hogy a cégben, ahol dolgoztam, a tulajdonostársakkal már nem volt annyira felhőtlen a viszony, mint amikor elkezdtük a közös munkát. Az is segített a váltásban, hogy az úszásoktatás - szerintem legalábbis - nem egy nyugdíjas állás. Fizikailag nagyon megterhelő, hogy az ember a vízben tölt naponta 5-6 órát, ez pedig az évek alatt „megeszi” az embert.

Gábor, akkor neked az informatika gyerekkorodtól az életed része volt. Ti, többiek, hogy voltatok ezzel? Van még olyan, aki ugyanebben a cipőben járt?

KT: Engem mindig is érdekelt az IT, gyerekként, még a kilencvenes évek közepén kaptuk meg otthon az első számítógépet. MS DOS és rengeteg játék került fel rá, később persze más is, gyakorlatilag végig kísérte az egész gyerek – és kamaszkoromat. Nekem tehát a videójátékok „ágyazták meg” a rajongásomat az IT világ iránt. Hobbiszinten foglalkoztam is videójáték fejlesztéssel és mikor kicsit elakadt a karrierem az eredeti szakmámban, a bátyám, aki az EPAM-nál volt fejlesztő, megkérdezte, hogy érdekel-e a funkcionális tesztelés. Érdekelt, jelentkeztem a képzésre, így indult. Egyébként sokat nyomott a latban a megélhetés is, ahhoz, hogy családot alapítsak, ez a karrier jobb alapnak tűnt és aztán kiderült, hogy valóban az is.

TGY: Nekem a férjem volt EPAM-os, tőle értesültem a lehetőségről, ami átképzést biztosított.  A váltásra hasonló indokaim voltak, mint Tamásnak, nem éreztem jól magam a banki ügyintézői munkakörömben. Minden nap úgy mentem be dolgozni, hogy „Csak ennek a napnak legyen vége!”. Így érthető, hogy nagyon izgatott voltam, hogy egy új dologba foghatok bele.

Imre, te tanárként miért érezted úgy, hogy a tanítást feladod és helyette te magad ülsz az iskolapadba?

PI: Attól függetlenül, hogy tanárként oktattam, tanítottam, nem volt számomra idegen a munka melletti tanulás sem, folyamatosan képeztem magam. Szakomnál fogva nyilván az IT sem állt távol tőlem, továbbképzéseken vettem részt, közben programoztam, otthonról másodállásban cégeknek dolgoztam. A váltás ötlete onnan jött, hogy több barátom is dolgozott az EPAM-nál, ők kérdeztek meg, mi lenne, ha kipróbálnám magam, mint automata tesztelő, hiszen épp van erre lehetőség, Számomra a fő mozgatórugó az új karrierhez az a változás volt, ami 2013-ban történt az oktatásban, nem tudtam azonosulni az ideológiával. A tanári pályán a nyelvtudásomat sem kamatoztathattam, az EPAM-os lehetőség pedig nemcsak azt szavatolta, hogy szinten tudom tartani magam angolból, hanem a fejlődés lehetőségével is kecsegtetett. Bár a tesztelés ismeretlen terület volt számomra, minden amellett szólt, hogy vágjak bele.

Dani, te gyakorlatilag az iskolapadból ültél az iskolapadba.

MD: Igen, bár korábban sem állt nagyon távol tőlem az IT-világ. A gimis éveim alatt programozónak készültem, majd az akkori fakultációk és a középiskolai informatika oktatás eltántorított a pályától, nem éreztem, hogy nekem való lenne. Így végül a gazdasági pályát választottam és a GTK-n kezdtem meg a tanulmányaimat, majd az egyetemi éveim végén a szakmai gyakorlatomat már egy IT cégnél töltöttem, mint szoftvertesztelő. Innen már szinte egyenes út vezetett a karrierváltáshoz, mivel megtetszett a légkör, ahogy az emberek viszonyulnak egymáshoz, ahogy és amivel dolgoznak. Emellett vonzó volt az ebben az iparágban rejlő potenciális anyagi lehetőség is.

training.png

Pontosan mit takart az átképzés? Milyen tréningen, képzéseken vettetek részt?

TGY: A tényleges, háromhónapos programot megelőzte egy tízalkalmas session, mely alkalmakkor egy-egy tesztelő kolléga tartott nekünk előadásokat, hetente háromszor, 2-2,5 órában. A Java programozás, tesztelés alapjait ismerhettük meg, majd egy írásbeli számonkérés keretében vizsgáztunk elméleti és gyakorlati feladatokat megoldva. Ezt követően mindannyian interjún vettünk részt, ahol átbeszéltük, kiértékeltük a korábban megoldott feladatsort és ajánlatot kaptunk, melynek része volt az elkövetkező, háromhónapos intenzív program.

PI: Fontosnak tartom elmondani, hogy mi mind az öten felvételt nyertünk, azaz benne voltunk a legjobb ötben és átéreztük, mekkora lehetőséget kaptunk az EPAM-tól. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk a képzés során és a mai napig hálás vagyok érte, hogy ez a kis csapat még mindig összetart és mindannyian itt dolgozunk azóta is.

Aki egy ilyen programot elkezd, annak számolnia kell vele, hogy bár három hónap nem olyan hosszú idő, ellenben kellően intenzív ahhoz, hogy valamilyen áldozatra mégiscsak szükség legyen.

OG: Áldozatra természetesen szükség volt, de bőven megérte. Emiatt aztán nem is érzem, - főleg így utólag - akkora áldozatnak és ha ezt mondom, azt hiszem, a többiek nevében is beszélek. Ráadásul mind annyira fel voltunk villanyozódva, annyira élveztük az egészet, hogy a tanulást inkább lehetőségnek, mint áldozatnak fogtuk fel.

Elvégeztétek a programot, sikerrel vettétek az akadályokat. Mi várt rátok utána, mi történt az elmúlt öt évben?

PI: A program elvégzése és az interjúztatás után, zöldfülű juniorként kezdtük el az EPAM-os pályafutásunkat. Rengeteg ismeretlen terület állt előttünk, én például Big Data irányban folytathattam, egyedülálló dolog volt ez akkor Magyarországon, hogy egy tesztelő részt vehet egy ilyen képzésben. Nagyon magas labda volt, de le kellett rá csapni. A Big Data képzéssel párhuzamosan egy mentorom segítségével kutattuk, kerestük a Big Data Tesztelés irányelveit, lehetőségeit, hogy valamilyen keretet kölcsönönözzünk a feltörekvőben lévő tesztelési szemlélethez. Ezt követően majd’ négy évig dolgoztam egy utazással és szállásfoglalással foglalkozó óriáscég projektjén, az utóbbi egy évemet pedig egy Data analitikai platform fejlesztésével foglalkozó start up cég álmainak a megvalósításával töltöttem. Jelenleg is egy olyan cég projektjében dolgozom, ahol a közeljövőben egy 4-5 fős csapatot fogok irányítani, melynek célja, hogy nagy mennyiségű adatot, minél hatékonyabban, gyorsabban és minél modernebb technológiákkal tudjunk feldolgozni.

MD: A tréning után lehetőségem adódott cégen belül elvégezni egy cross-training, intenzív front-end fejlesztő programot, így én azóta is ezen a pályán vagyok.

TGY: A végzést követően először egy belső projektre kerültem, ezt követően pedig én is egy utazással foglalkozó projektben kezdtem dolgozni, először shadow-ként, azaz afféle segítőként, még nem az ügyfél, hanem a cég által fizetett munkaerőként. Néhány hónap múlva azonban meglett az eredménye a munkámnak és tényleges lehetőséget kaptam ugyanezen a projekten. Ezt követően két évig otthon voltam GYED-en a kisfiammal, aki most hároméves. Jelenleg egy banki projekten dolgozom, mint Test Automation Engineer.

KT: Először én is shadow-ként kerültem projektre, majd később aztán fizetett pozícióba. Mára már a kilencedik projektemen vagyok, - ami viszonylag soknak számít ennyi idő alatt -, Senior-ként dolgozom, ami a harmadik szint a cégnél, jövőre pedig szeretném elérni a négyes, azaz a Lead szintet.

OG: Ahogy az előttem szólok, úgy én is shadow-ként dolgoztam néhány hónapot, majd egy online szállásfoglalással foglalkozó projekt egyik csapatába kerültem és hamarosan fejlesztőként kezdtem dolgozni. Ehhez külön képzést azután már nem kaptam, magamnak kellett saját magamat képezni, munka után, otthon. Mélyvíz volt és az első időkben a kollégák türelmét is igényelte ez a helyzet, de megbirkóztam a feladattal és most már a harmadik projektemen vagyok back-end fejlesztőként. Nagyon élvezem és úgy érzem, hogy megtaláltam a nekem való szerepkört.

Mennyiben változtatta meg az életeteket az EPAM-os program, a karrierváltás?

OG: Gyökeresen, mégpedig a pozitív irányba! Úgy érzem, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna az életem. Pont jókor voltam jó helyen, nagy szükségem volt erre a váltásra. Itt van perspektíva, mindig csak mész előre, új dolgokat tanulsz, új embereket, helyzeteket, projekteket ismersz meg. Nagyon nehéz beleszürkülni a munkába, ha mégis így érzed, van lehetőséged váltani cégen belül, sőt még támogatnak is ebben.

TGY: Olyan lehetőségeket kaptam, amiket az EPAM nélkül talán sohasem. Nagyon örülök, hogy belevágtunk ebbe a képzésbe annak idején és végül mindannyian kipróbálhattunk egy csomó izgalmas projektet. Rengeteg minden áll még előttünk és úgy gondolom, hogy szívesen csinálnám ezt életem végéig is.

KT: Ez a pálya nemcsak anyagilag jelent perspektívát, hanem emberileg is. Mióta itt dolgozom sokkal összeszedettebb vagyok, könnyebben hozok, a korábbinál jobb döntéseket. Nemcsak szakmailag, de készségek szintjén is rengeteget lehet fejlődni, napról napra tanulni a munkatársaidtól.

Hallgass is minket! Az interjú podcast változatát megtalálod a LifeInTech podcast csatornán!

5 karrierváltó 5 év távlatából, avagy "Így lettem IT szakember az EPAM-nál"

Új szerepkörök a tesztelésben: Software Quality Engineer és Test Automation Architect!

Ha azt a kétségtelenül igaz állítást vesszük alapul, mely szerint "egy dolog állandó, mégpedig a változás", akkor kijelenthetjük, hogy ez az IT világban hatványozottan igaz. Vagyis inkább úgy helytálló, hogy a folyamatos és nagyon gyors változás állandó. Az EPAM életében sem szokatlan, hogy kollégáink úgy kezdenek bele egy új projektbe, hogy annak még tulajdonképpen sem előzménye, sem máshonnan vett mintája, példája nem volt. Egy ilyen folyamat eredményeként jöhetett létre a tesztelésben a címben említett két új szerepkör is.
tamas_csako_blog.png

A tesztelői munka része a folyamatos előrejelzés, a trendek ütőerének monitorozása és az elkövetkező trendek feltérképezése. Két és fél éve ennek a szellemiségnek a jegyében indult el az a folyamat is, melynek részeként két, teljesen új szerepkör jelent meg. Korábban ezen a területen mindössze két pozíció létezett:

  1. A köznyelvben manuális tesztelőként ismert, Functional Testerek, akik a tesztelési folyamatok stratégiai kialakítása mellett leginkább webalkalmazások, illetve mobilalkalmazások tesztelését végezték manuálisan;
  2. A másik szerepkör az automata tesztelő:, az ő szerepük abban különbözött az előbbitől, hogy a tesztelést automatizált, újra és újra lefuttatható tesztekkel végezték.

E szerepkörök mellett alakult ki két újabb a Test Automation Architecht és a Quality Architecht is, melyekre az EPAM az elmúlt időszakban kezdett el képezni és felvenni embereket. Ezek az új munkakörök pedig egyúttal új lehetőségeket is teremtettek a magasan képzett, tapasztalt IT szakembereknek. 

De mit is takarnak pontosan ezek a pozíciók?

A Test Automation Architecht (TAA) sok éves tapasztalattal rendelkezik, nagyon sok projektet „megjárt” már, és gyakorlatilag bármikor, bármilyen projektre össze tud rakni egy automata tesztelési stratégiát. Ehhez meg tudja írni a szükséges keretrendszert, létre tudja hozni a környezetet. Széles látókörű és abban is különbözik a korábban említett tesztelési pozícióktól, hogy ő folyamatosan kommunikál az ügyféllel, aktív, igen erős angol tudással rendelkezik a napi szintű beszélgetésekhez. Egy TAA már a projekt pre-sales fázisában is részt vesz, azaz, amikor ügyfelekről, különböző lehetőségekről beszélgetünk ő az, aki létrehozza a leendő projektek technikai részét.

 "A másik szerepkör a Quality Architecht (QA), melyhez erős „client facing skill”-ek szükségesek és csakúgy, mint a TAA-nál, a (nagyon) széles látókör. Sok projektet megélt emberek jutnak erre a szintre, mely annyiban különbözik a tradicionális Test Architecht-től, hogy az EPAM-nál nagy hangsúly helyeződik kimondottan a metrikákra. Ezek alapján javaslunk az ügyfeleknek különböző improvement-eket, amit a gyakorlatban azt jelenti, hogy a discovery fázisban - amit mi tipikusan assessment-nek hívunk - fölmérjük, hogy mi a helyzet az adott projekteken. Ennek során a TAA és a QA kéz a kézben együtt dolgoznak, közösen hoznak létre egy számokkal alátámasztott improvement plan-t. Azaz, egy olyan tervet, amely megmutatja, ha különböző dolgokat bevezetünk egy projekten, akkor annak pontosan milyen pénzben mérhető előnyei lesznek az ügyfél számára, hogyan lehet felgyorsítani a folyamatot, illetve hogyan növelhető a teszt lefedettsége. Emellett azonosítanak olyan projektspecifikus metrikákat is, melyek alapján később folytatni tudjuk a munkát. Gyakorlatilag tehát ezek lesznek a mérőszámok, amelyek meghatározzák a projekt sikerességét a jövőben.” –  magyarázta el Csákó Tamás, Senior Software Testing Manager a vele készült podcastunkban.

Az ideális Test Automation és Quality Architect jelölt

Csákó Tamás 12 évnyi EPAM-os tapasztalattal a háta mögött, és a cég Cloud Practice-ének vezetőjeként a következőkben foglalja össze, kiket vár az EPAM ezekre az új szerepkörökre, és mi az, ami igazán számít egy ilyen pozícióra történő jelentkezés során:

  • Években nem, inkább tapasztalatban mért tudásszint;
  • Projektek, melyeken megszerezte a fent említett gyakorlati tudást;
  • Mennyire látszik a karrierállomásain a fejlődés;
  • Milyen tapasztalata van testing és test automation stratégiák alkotásában;
  • Milyen kommunikációs készségekkel rendelkezik;
  • Részt vett-e mind funkcionális, mind automata tesztelésű projektekben;
  • Érti-e tökéletesen az automata tesztelést.

A fentieken túl egy Test Automation Architect esetén:

  • Magas szintű kódolási tudás és releváns gyakorlati tapasztalat;
  • Új technológia, programozási nyelv gyors elsajátítása;
  • Fontosabb a megvalósítás mikéntje, mint maga a technológia;
  • Java, Javascript, Phyton, .Net tapasztalat.

Ha pedig Quality Architect-ről van szó:

  • Széleskörű tapasztalat test stratégiák kialakításában;
  • Tesztelési trendek ismerete (pl. shift-left testing, continuous testing);
  • Komplex rendszerek tesztelésének ismerete (tesztelési szintek és típusok megelelő használata);
  • Konzultánsi tapasztalatok.

 

Miért épp az EPAM?

Csákó Tamás azt javasolja mindenkinek, aki érdeklődik a cég iránt, és szeretne többet megtudni arról, érdemes-e itt dolgozni, hogy első körben keressen olyan ismerősöket, akik az EPAM-ban dolgoznak vagy ismernek olyat, aki itt dolgozik, tudja meg, ők miként vélekednek a cégről. Tamás úgy látja, ez a cég azoknak való igazán, akik keresik a kihívásokat, szeretnének folyamatosan fejlődni. „Az EPAM szerintem még mindig különleges azon a téren a hazai cégek között, hogy gyakorlatilag szabad az előrelépés lehetősége. A cég folyamatos növekedése lehetővé teszi, hogy aki szakmailag fejlődik, szinte bármikor magasabb szintre léphet, nem kell éveket várnia erre. Ha megfelelt a belső beszélgetésen, amit egy rangidős szakmai csapattal folytat, akkor már másnap az új, magasabb pozícióban kezdheti a napot. De nemcsak ebben, hanem technológiák tekintetében is előrébb jár az EPAM sok más IT cégnél Magyarországon, aminek az oka abban keresendő, hogy rengeteg új projekt indul folyamatosan, melyekhez a legfrissebb és a legaktuálisabb tudás szükséges. Ezt a tudást pedig annak megosztása jellemzi, itt a kollégák átadják egymásnak a megszerezett ismereteiket és Mindezek mellett fontos, hogy nálunk mindenki maga választhatja meg, milyen úton szeretne haladni, miben szeretne fejlődni, mit szeretne elérni.

Egyetemi fizikus karrierből EPAM-os vezető

Csákó Tamás, Senior Software Testing Manager útja az EPAM-ig, saját elmondása szerint is kalandos volt. A Szegedi Tudományegyetem fizika-informatika szakán végzett, végül fizikusként maradt is az alma mater berkeiben, itt kezdte és fejezte is be a PHD-jét. 2008-ban egy megkeresés nyomán került a szegedi EPAM-hoz, mint junior software fejlesztő. Innen aztán test automation irányba haladt tovább, nemsokára már csapatot vezetett, előbb kisebb, majd nagyobb létszámmal. Projektről projektre gyűjtötte a tapasztalatokat, míg már a tesztelő csapat technikai vezetőjeként, Solid Line Manager szerepkörben dolgozhatott. Csatlakozott az EPAM Global Testing Competency Centerhez is, mely számos érdekes szakmai úttal és kihívással teli projekttel gazdagította. A sok szép szegedi év után a budapesti váltás is belefért a tervekbe két és fél évvel ezelőtt. Kihasználva a vezetőség számára felkínált lehetőségét jelenleg a cég Cloud Practice-t építi és vezeti Magyarországon.

Amennyiben a fenti lehetőségek érdekelnek, hallgasd meg Csakó Tamással készült podcastunkat, nézd meg nyitott pozícióinkat és keresd bátran kollégáinkat további infóért! 

"Keress meg LinkedIn-en, beszélgessünk!" - javasolja Csákó Tamás, az EPAM magyarországi Cloud and DevTestSecOps practice egyik vezetője

 

 

Hiring Week: interjú, ajánlat, állás 48 óra alatt, belépési bónusszal

Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat.

Újra itt az alkalom, hogy egy villámgyors folyamat részeként a jelentkezőkből jelöltek, a jelöltekből pedig EPAM-osok legyenek a Hiring Week keretében. Ebben a cikkünkben összeszedtük a folyamattal kapcsolatos tudnivalókat egy csokorba, linkekkel és más hasznos infókkal, hogy méginkább megkönnyítsük a dolgod.

hiring_week_blog_template_1200x630.png

A világ 35 országában jelenlévő EPAM számos irodájában már bevett gyakorlata van, Magyarországon pedig másodszor kerül sor a Hiring Week-re, melynek során gyorsított folyamatban zajlik az IT-s pozíciókra pályázók kiválasztása, 48 óra alatt új állást szerezhetnek a jelentkezők. „Ez az esemény kicsit olyan, mint a repülőn az elsőbbségi beszállás. A jelentkezők két nap alatt tudhatják le az egész kiválasztási folyamatot, ezalatt részt vesznek az interjúkon, visszajelzést, sikeres interjú esetén ajánlatot és ennek elfogadásakor az álláson felül belépési bónuszt is kapnak. A kiválasztási folyamat alap esetben 2-3 hétig szokott tartani, ez csökken le a Hiring Week keretében 48 órára.”- mondja Kovács Eszter Lead Recruiter, az EPAM Hiring Week egyik szervezője és koordinátora.

 

Így zajlik a folyamat

Az eseményre az EPAM Hungary weboldalán keresztül lehet jelentkezni, illetve itt lehet informálódni arról is, milyen nyitott pozíciókra lehet jelenleg pályázni. Nemcsak a pozíció, hanem az is kiválasztható már az esemény előtt, hogy melyik nap, illetve milyen napszakban kerüljön sor a hét folyamán az interjúra, ami természetesen jelenleg online zajlik. „A jelentkezés után a recruiter kollégák felveszik a kapcsolatot a jelöltekkel és egy rövid beszélgetés során ismertetik, pontosan mivel is foglalkozik a cég, melyek az adott pozíció ismérvei, milyen feladatkörök tartoznak hozzá. A beszélgetés során feltérképezik, milyen háttérrel rendelkezik az érdeklődő, ezzel is segítve a jelölteket abban, hogy a legrövidebb “úton” és idő alatt mehessenek végig a folyamaton. Ennek a rövid beszélgetésnek a végén, megerősítést nyernek a jelölt által korábban kiválasztott interjú időpontok, azaz a technikai és menedzseri interjú időpontjai. Miután pedig ezek a beszélgetések is lezajlottak, az EPAM vállalja, hogy nagyon rövid időn belül választ ad; amennyiben ez a válasz pozitív, a jelölt pedig 24 órán belül elfogadja az ajánlatot, akkor jogosulttá válik a belépési bónuszra.” – mondja a szakember.

 

Így készülj, ha jelentkező vagy!

A pre-screening interjú nem igényel különösebb felkészülést, hiszen ez csupán az előzetes tájékozódást hivatott szolgálni, mindkét részről. „Ha a jelentkező tudja, hogy vannak olyan kérdései, melyek nem tartoznak bele sem a technikai, sem a menedzseri interjú „hatáskörébe”, akkor ezeket is ezen az előzetes, tájékozódó beszélgetésen ajánlott feltenni. Így érdemes ezt előre átgondolni, még a regisztráció előtt.

A technikai és menedzseri interjú előtt érdemes átgondolni, milyen korábbi szakmai tapasztalatai vannak a jelentkezőnek, ajánlott kicsit felfrissíteni a tudását. „Az interjún mind elméleti, mind technikai és gyakorlati kérdések is szerepelnek, érdemes lehet erre is egy kicsit rákészülni. Azt is számításba kell venni, hogy a beszélgetés részben angolul zajlik." – emeli ki a toborzó. Szintén hasznos tanács az angol nyelv kapcsán a különböző videók megnézése, hiszen ezáltal a jelölt felfrissítheti tudását a szaknyelvi fordulatokat illetően, amennyiben jelenleg nem használja azokat napi szinten. Mivel a Hiring Week keretében ezen  két interjú között legtöbb esetben csupán néhány perc szünet van, így a céggel, vagy a konkrét szerepkörrel kapcsolatos esetleges kérdéseket érdemes előre összeírni.

Jelentkezés, további információk

 

Kovács Eszter,  Lead Recruiter, EPAM

Lead Recruiter, a Talent Aquisition csapat tagja. 2016 óta EPAM-os, a cégnél karrierjét Researcher-ként kezdte majd az évek során folyamatosan haladt előre. Így jutott el jelenlegi szerepköréig, hamarosan pedig már Team Leaderként folytathatja pályafutását. Jelenlegi feladatai közé tartozik a lehetséges jelöltek felkutatása, megszólítása, és az interjúztatási folyamaton való átsegítése, egészen addig, míg az ajánlat elfogadásra kerül. Cégen belül számos más feladat is kiegészíti a mindennapi teendőit, ilyen a kollégákkal való szoros kapcsolattartás valamint különböző riportok készítése. 

EPAM-osnak lenni egyet jelent azzal, hogy egy jó csapat tagja vagy. Nagyon sok és folyamatos fejlődési lehetőség áll a rendelkezésünkre és ehhez támogatást is kapunk.  A rendszer alján kezdtem el dolgozni és a csapattársaim, munkatársaim segítségével folyamatosan jutottam egyre előrébb és előrébb.
– mondja Kovács Eszter saját EPAM-os karrierjéről.

 

 

Költséghatékonyabb, rugalmasabb, nyitottabbá tesz, mi az?

Az online tanulást ünnepli a Digital Learning Day, mi pedig ebből az alkalomból összegyűjtöttünk néhány érdekességet a digitális tanulásról!

digitaleducationday.png

Ha a digitális oktatás, illetve a digitális tanulás az elmúlt évek top témája volt, akkor 2020 és a világjárvány kitörése megkérdőjelezhetetlen tényezővé tette, ami már nem csupán alternatíva. Az online tanulás ma a leggyorsabban növekvő oktatási és tanulási stratégia. Ma az új dolgok megtanulása nem lehetőség, hanem követelmény, minden iparágban, kivétel nélkül. A világ azoknak áll, akik hajlandóak, sőt szívesen tanulnak felnőttfejjel is, a versenyképes tudás elengedhetetlen feltétele a szakmai talpon maradásnak. Ehhez pedig az online tanulás olyan eszközöket kínál, mely nem kíván idő vagy helybeli alkalmazkodást, gyakorlatilag szabadon tanulhat, bárki, bárhonnan, bármikor, sok esetben akár ingyen is!

  1. Mélyebb bevonódás

Az online tanulás a szakértők szerint jobban be tudja vonni a hallgatókat, mivel rugalmas és emiatt kevésbé megterhelő más kötelezettségek mellett végezni. A különféle eszközök, alkalmazások eleve változatosabbá, élvezetesebbé teszik, az interaktivitás pedig hangsúlyosabb is lehet, mint egy elvileg erre hivatott élő oktatás keretében.

  1. Megfizethetőség

Az online tanulás határozottan alacsonyabb költségvonzattal bír, mint a hagyományos, tantermi forma, akár az oktatási, akár a tanuló oldaláról vizsgáljuk azt! A közlekedésnek, a hely bérlésének, a tananyag papírjának költségei mind kiesnek, így sokkal megfizethetőbb, fenntarthatóbb az online oktatás.

  1. Rugalmasság

 A már említett rugalmasság külön is kiemelendő, hiszen így sokkal szélesebb réteg veheti igénybe, mint a helyhez, időhöz kötött tanulási formát. Lehet éjjel, lehet hétvége, ebédidő vagy hajnali kettő, a tananyag bármikor elérhető, kinek, milyen ritmus szerint zajlik az élete. És még minimális követelmény sincs az öltözetet illetően...

  1. Nyitottabbá tesz

Bár azt gondolnánk elsőre, hogy a személyes kapcsolatok az igaziak, sokak számára jelent bátorítást az online közeg! Aki zárkózottabb, könnyebben száll vitába online, több más diákkal is kapcsolatba kerülhet, akár egészen máshol élőkkel is, így sokféle nézőpont, érdekesebb társaság jöhet össze egy online kurzuson.

  1. Segíti az előrelépést a karrierben

 Egy online képesítést megszerezni sokszor jóval egyszerűbbnek, megvalósíthatóbbnak tűnik, ezért nagyobb eséllyel vágnak bele olyanok is, akik egyébként nem ülnének vissza az iskolapadba. Azok pedig, akik elvégeznek egy-egy online kurzust, továbbképzést, sokkal magabiztosabbak lesznek, ezáltal és a friss tudással felvértezve könnyebben szereznek magasabb pozíciókat, jobb állásokat.

 Végezetül, íme néhány további érdekes tény, számokban a digitális tanulás kapcsán:

  • A virtuális képzés 40-60 százalékkal kevesebb időt vesz igénybe, mint az osztálytermi képzés.
  • A vállalati online tanfolyamok 18 százalékkal növelik a munkavállalók munkahelyi elkötelezettségét.
  • Az online tanfolyamok a fenntarthatóság szempontjából is előnyösek, mivel 90 százalékkal kevesebb energiafogyasztással – utazás, papír - jár egy digitális kurzus, mint egy offline!
  • Az online hallgatók 39 százaléka 18–29 év közötti.
  • A virtuális tanulók 70 százaléka nő.
  • Az online tanfolyamra járó hallgatók 60 százaléka teljes munkaidőben dolgozik.

 

Angolul is szívesen olvasóknak hoztunk még egy rövid videót és 5 cikket arról, hogyan hozhatod ki a legtöbbet az online tanulásból! 

Professional Learning for a Remote Workforce

Remote Learning: Distance Is a Challenge & We’re Ready

Leveraging Self-Service Solutions to Optimize Remote Learning

Remote Learning: Best Practices Today for a Better Educational Future

What’s Next for Digital Learning in 2021

 

 

(források:LearnDash.com, HRIshi)

Kütyüzés, a vény nélküli fájdalomcsillapító - függőségen innen és túl

A videójáték tényleg agresszivvá teszi a gyereket? Hány óra "gépezés" jelent függést? Peppa Malaccal miért eszik jobban a gyerek? Csak három kérdés a nagyjából háromezerből, ami akár szülőként, akár felnőtt életünk „kütyü ügyeiben” felmerül bennünk és egyáltalán nem biztos, hogy magabiztosan vágjuk rá a választ. Megkérdeztük Tóth Dánielt, alias „A Pszichológus Pasi”-t, - aki valóban pszichológus és éppen  az ilyen égető problémáink a szakterülete, és válaszait, tanácsait nem biztos, hogy zsebre tesszük! Megfogadni azokat azonban talán soha nem késő...

toth_daniel_blog_final.png

Hogyan kezdtél a digitális világ ránk gyakorolt hatásával, illetve ennek a pszichológiájával foglalkozni?

Serdülőkoromban szenvedélyes videójátékos voltam, így amikor elkezdtem a pszichológiai tanulmányaimat adta magát, hogy a digitális témakört kezdjem el kutatni. Az évek során folyamatosan bővült, gyarapodott ez a terület és minél inkább beleástam magam, annál tisztábban láttam, mennyire sok a kérdőjel az emberek fejében, mennyire sok a tévinformáció, a „bolhából elefántot” típusú probléma és párhuzamosan mennyire sok az olyan valós, ténylegesen komoly veszély, amivel nincsenek tisztában az emberek. Ezért kezdtem el egyfajta ismeretterjesztő tevékenységet folytatni és ezért hoztam a létre a YouTube csatornámat, „A Pszichológus Pasi”-t, még 2015-ben, ennek a szellemiségében kezdtem el cikkeket írni. Úgy látom, hogy 0-100 éves korig szinte minden helyzetben van valamilyen aspektus, ami fontos, ami hatással van ránk, amivel érdemes képben lennünk.

Szerinted mik azok a legalapvetőbb dolgok, amiket mindenkinek tudnia kell vagy kellene?

Úgy látom, hogy az egyik legbecsapósabb dolog az internetbiztonság tekintetében, hogy szinte kizárólag a külső veszélyekre szoktunk fókuszálni. Viszonylag sokat hallunk az internetes bűnözőkről, „ragadozókról”, ami valós veszély, de önmagunkra sokszor legalább olyan veszélyesek tudunk lenni, hiszen szokásaink számos módon elmehetnek a káros például függőség irányába. Ha nem vagyunk tudatosak, ha nem figyelünk oda, akkor kárt tudunk okozni, magunknak, és egymásnak. Sokszor pont a szülők követik el azokat a baklövéseket, amikkel aztán a saját dolgukat nehezítik meg de nagyon, hiszen ők adják a gyerek kezébe a kütyüt. Ezeknek a hibáknak az is az oka, hogy sokunkban nincs még tudatosság ezzel kapcsolatban, annyira újonnan robbant be az életünkbe a digitális technológia, nem alakult ki ennek a kultúrája. Úgy fogadtuk az okostelefont ahogyan egykor az indiánok az alkoholt, a „tüzes vizet”, egyből függőségi mintázatokba csúsztak, hiszen sem biológiailag, sem kulturálisan nem voltak rá felkészülve.  Ez azt jelenti, hogy azzal a repertoárral, eszköztárral, amivel minket felneveltek a szüleink ma már nem tudunk felnevelni egy gyereket, mert kevés. Szükség van persze minderre, de mellé kell tenni nagyon sok olyan dolgot, ami korábban nem létezett.

Említetted egy fél mondat erejéig, hogy vannak dolgok, amikor bolhából csinálunk elefántot. Mire gondolsz pontosan?

Ilyen például a legelcsépeltebb sztereotípia, hogy a videójátékok agresszívvá teszi a gyerekeket. Nagyon sokan kutatták ezt az elmúlt 30-40 évben és ha erről kérdeznek, a rövid válaszom mindig az, hogy nem, nem teszi agresszívvá a gyereket a videójáték. A kicsit hosszabb, hogy nem nagyon. Kb. annyira mint amennyire egy focimeccs fel tud pörgetni egy szurkolót. Amivel jó, ha szintén tisztában vagyunk, hogy életkortól függően különböző dolgok másként hatnak ránk, így bizonyos tartalmakat különböző életkorokban ajánlott csak fogyasztani. Ugyanígy az életkortól függ az is, mennyi „digi idő” számít már károsnak, mert egészen különböző egy 20, egy 15, egy 10 vagy 5 éves egészségesnek mondható képernyőideje.

Mik a leggyakoribb hibák, amiket elkövetünk?

Visszatérő hiba a tudatosság hiánya. Kicsit erre treníroz minket a digitális kultúra is, de van egyfajta lusta működési módunk. Nagyon gyakori például, hogy az embereknek van egy jelszavuk és azt használják mindenhol. Gondolván, hogy azt nem felejtik el, biztos, hogy mindig eszükbe jut. Ha azonban mindenhol, minden platformon ugyanaz a jelszó, akkor, ha egy helyen valahol feltörik azt a jelszót, akkor azzal végig lehet lépegetni az összes felületet, amit használtunk.

Hogy lehet ezt a legegyszerűbben orvosolni, mit tanácsolsz, hogyan lehet jó jelszót adni?

Nagyon fontos, hogy kerüljük a sablon jelszavakat! Azt például nem is lehet igazából jelszónak nevezni, amikor valakinek öt darab „a” betű a jelszava vagy a „12345” számsor. Ugyanilyen a gyerekem neve, vagy a születési dátum. Ezeket a típusú jelszavakat kerülni kell, mert másodpercek töredéke alatt tudják feltörni. Minél komplexebb egy jelszó ugyanis, annál biztonságosabb. A jó jelszó minimum 8 karakter, van benne kis-és nagybetű valamint számok. Ha valaki fenn van három-négy különböző közösségi média platformon, akkor legyen mindegyikhez különböző jelszava, nyilván olyanok, amiket meg is tud jegyezni.

Pont ez a lényeg, a megjegyzés! Hiszen az emberek elfelejtik a jelszavaikat vagy fölfirkálják valahova, beírják a telefonba, ami szintén nem a biztonságot szolgálja.

Be lehet vetni különböző memória trükköket, ezek általában jól működnek. Azért is szeretik az emberek a gyerekük nevét használni, mert azt tudják, hogy nem fogják elfelejteni. De ha alapul az életem egy apró, ám fontos kis történetét veszem, mondjuk például azt, hogy a páromat Brüsszelben ismertem meg, piros sapka volt rajta és minden szónak az első betűjét rakom be a jelszóba, akkor ezt életem végéig nem felejtem el. Hiszen tudom, hol ismertem meg és azt is, milyen sapka volt rajta. Így máris van egy olyan rövidítésem, aminek önmagában nincs értelme, nem egy megtippelhető szó és egy egész jó jelszó lehet.

Mik azok a már kicsit nagyobb odafigyelést igénylő praktikák, amiket érdemes alkalmazni annak érdekében, hogy biztonságban tudjuk a dolgainkat, magunkat az interneten?

Az ember általában a pszichéje felől a legsebezhetőbb és ezt gyakran a hackerek is meg szokták erősíteni. Sokkal egyszerűbb elkérni valakitől a jelszavát, mint feltörni azt. Itt jönnek képbe azok a trükkök, amikor kapunk egy kamu e-mailt valakitől, aki úgy tesz, mintha ismerne minket valahonnan. Nagyon könnyű beférkőzni valakinek a bizalmába egy ellopott fényképpel, névvel, egy-két személyi adattal és aztán létrehozni egy kamu profilt. Az interneten mindig érdemes egy kicsit gyanakodni, óvatosnak lenni.

Melyek azok a területek, amelyek a legnagyobb veszélyt hordozzák magukban?

Ahhoz, hogy az interneten biztonságban legyünk, nagyon fontos, hogy tudatos felhasználókká váljunk, éppen ezért a legnagyobb veszélyben a gyerekek vannak. Minél fiatalabb életkorról beszélünk, annál kiszolgáltatottabb tud lenni egy gyerek, annál képlékenyebb az idegrendszere, a személyisége, minden kiforróban van. Az egyik legnagyobb veszélyforrás, amikor azt hiszi a szülő, hogy ha neki simán belefér napi egy-két óra játék vagy sorozatnézés, akkor az 5, 3 vagy 2 éves gyerekének is belefér. Ebben megint a lustaság kacsint vissza... Nagyon gyakori példa, hogy a kisgyerekes családban pelenkázásnál, etetésnél, utazásnál odarakják a gyerek orra elé a képernyőt, ami azt eredményezi, hogy nagyon hamar meg fogja szokni, követelni fogja azt. Ilyenkor aztán már azt mondják, hogy anélkül már nem is hajlandó enni, kezelhetetlenné válik a gyerek. Kialakul egy mintázat és bölcsődés korú, egészen pici gyerekeknél, akik napi szinten rendszeresen kütyüznek figyelemzavarok, viselkedészavarok, akár autisztikus viselkedésminták kezdenek megjelenni. Pusztán attól, hogy szegény gyerekek éretlen kis idegrendszere elkezd ahhoz alkalmazkodni, ami nem nekik való. De minden életkornak megvan a maga veszélyforrása. Ahogy idősebbek lesznek a gyerekek újabb és újabb szituációkkal kerülünek szembe, ami problémás lehet, ami veszélyeket hordozhat magában.

Gyakran látni, – vagyis lehetett látni, amikor még lehetett közösségi helyeken együtt enni - hogy az emberek beülnek egy menzára és egyedül esznek, akkor rögtön előveszik a telefont, kitámasztják a sótartóhoz, vagy a szalvétatartóhoz és evés közben elkezdik nézni a különböző videókat, olvassák a híroldalakat. Ez nem pont olyan káros, mint a gyerekeknél, amikor evés közben videókat nézetnek velük?

Nagyon fontos kérdés, hogy ez tudatos tevékenység, vagy egy reflex dolog. Addig, amíg tudatos, mert valamit el akarok intézni gyorsan, pár perc alatt, az egész más, mintha azért teszem, hogy ne kelljen gondolkoznom, az ételemre figyelnem, jelen lennem az „itt és most”-ban. A problémák is itt kezdődnek felnőttkorban és nagyon komoly vízválasztó szokott lenni, mely megkülönbözteti az egészséges felhasználást a függőtől. A klasszikus példa, hogyha valaki a kütyüvel kel és fekszik, az adott tevékenység az első gondolata reggel és utolsó gondolata este, akkor az könnyen jelenthet gondot. Ha minden másnál fontosabb lesz és elhanyagolja az evést, alvást, munkát, párkapcsolatot, bármi más fontosabb dolgot, akkor az ismét egy felkiáltójel. Hogyha nem tudja keretek között tartani, kontrollálni, hogy mennyi időt tölt vele, ha valamilyen külső ok miatt nem fér hozzá, mert mondjuk lemerül a kütyü, kellemetlen, diszkomfort érzései lesznek, ezek mind arra utalhatnak, hogy az illető elindult a függőség felé.

Van olyan saját tapasztalatod a témában akár jó, akár rossz, amit úgy gondolod, hogy érdemes példaként megosztani?

Pszichológusként azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal nagyobb részben az emberen magán múlik, hogyan érzi magát a bőrében, semmint a körülményeken, a külső tényezőkön, és itt most gondolhatunk a jelen, pandémiás helyzetre is. Szép számmal láttam példát arra, hogy amikor valaki elkezdett tudatosabb felhasználóvá válni, tudatosabban élni az életét, odafigyelni arra, hogy mivel tölti az idejét, akkor más irányt tudott venni az élete. A pozitív példák, történetek mindig úgy kezdődnek, hogy valaki szembenéz azzal, hogy igazából nem érzi jól magát a saját életében. Amikor valaki elkezd tenni azért, hogy az életének legyen egy kijelölt iránya, hogy a saját boldogsága felé haladjon, akkor a helyére tud kerülni a kütyühasználat is. A kütyüzés majdhogynem testi-lelki fájdalomcsillapító tud lenni, csakhogy nagy különbség, hogy míg a fájdalomcsillapító vényköteles, van hozzá leírás a potenciális mellékhatásokról, hogy milyen dózisban és mennyi ideig szabad szedni, mert rá lehet szokni addig a kütyüknél ez hiányzik. Az az illúziónk, hogy vég nélkül, bármeddig használhatjuk ezeket, következmények nélkül. Ami, természetesen nem igaz.

Ha valaki ilyen jellegű problémával küzd, mit tanácsolsz neki?

Szerencsére elég szép mennyiségben lehet már magyar nyelven is találni anyagokat az interneten a témában, érdemes ezekben elmélyedni. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy ennél több, konkrétabb segítségre, információra, tippekre, akár készségek fejlesztésére van szüksége, akár digitális nevelés kérdésben szülőként, akár magánemberként a saját életében, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Érdemes keresgélni és olyan szakembert választani, aki szimpatikus, akiről úgy érezzük, járatos a témában és bizalmat tudunk szavazni neki. Természetesen hozzám is fordulhatnak.

 

süti beállítások módosítása