Gábor, Gyöngyi, Dániel, Imre és Tamás öt évvel ezelőtt maga mögött hagyta korábbi karrierjét és belevágott valami teljesen újba. Valamennyien átképezték magukat és az IT-ban, az EPAM-nál kezdtek dolgozni. De hogyan lett a motorszerelőből, a banki ügyintézőből, az úszásoktatóból, a tanárból és az egyetemi karriert indító kutatóból IT szakember?
Ki, honnan indult? Mi volt a kiindulási pont, azaz pontosabban milyen szakmát hagytatok a hátatok mögött az IT-s karrierért?
Tanács Gyöngyi (TGY): Banki ügyintéző voltam egy kereskedelmi bankban. Sima, mezei ügyintéző.Nem volt semmilyen IT-s előképzettségem.
Pápai Imre (PI): Tanár voltam egy Szegedhez közeli általános iskolában, mellette időszakosan óraadó tanárként dolgoztam egy gimnáziumban. Az informatika nem esik messze az eredeti hivatásomtól, hiszen számítástechnika és informatika szakon végeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, illetve a SZTE-n később a TTK-n.
Oravecz Gábor (OG): Mielőtt az EPAM-hoz kerültem volna, úszás oktatóként dolgoztam a saját cégemben – társtulajdonosként -, illetve a vízilabda utánpótlásban tevékenykedtem.
Maros Dániel (MD): A váltás előtt a gazdaságtudományi kar padjait koptattam, itt Szegeden az egyetemen, mellette pedig egy diákszövetkezeten keresztül dolgoztam szoftvertesztelőként egy szegedi cégnek.
Katona Tamás (KT): Motorkerékpár szerelőként végeztem, saját vállalkozást vezettem, volt egy szervízem, majd egy egyéves norvégiai munka során kezdtem el IT-val foglalkozni.
Mi ösztönzött benneteket a váltásra, miért éreztétek úgy, hogy valami újba kell kezdenetek?
OG: Gyerekkorom óta foglalkozom hobbiból számítástechnikával, a főiskolán is programozgattam. Bár nem volt naprakész a tudásom, amikor az EPAM felé vettem az irányt, de alapvetően nem állt tőlem távol annak a gondolata, hogy egyszer IT területen helyezkedjek el. A váltás egyik oka az volt, hogy az úszásoktatás, ami egy rendkívül repetitív munka, egy idő után szellemileg már nem igazán kötött le. A másik ok az volt, hogy a cégben, ahol dolgoztam, a tulajdonostársakkal már nem volt annyira felhőtlen a viszony, mint amikor elkezdtük a közös munkát. Az is segített a váltásban, hogy az úszásoktatás - szerintem legalábbis - nem egy nyugdíjas állás. Fizikailag nagyon megterhelő, hogy az ember a vízben tölt naponta 5-6 órát, ez pedig az évek alatt „megeszi” az embert.
Gábor, akkor neked az informatika gyerekkorodtól az életed része volt. Ti, többiek, hogy voltatok ezzel? Van még olyan, aki ugyanebben a cipőben járt?
KT: Engem mindig is érdekelt az IT, gyerekként, még a kilencvenes évek közepén kaptuk meg otthon az első számítógépet. MS DOS és rengeteg játék került fel rá, később persze más is, gyakorlatilag végig kísérte az egész gyerek – és kamaszkoromat. Nekem tehát a videójátékok „ágyazták meg” a rajongásomat az IT világ iránt. Hobbiszinten foglalkoztam is videójáték fejlesztéssel és mikor kicsit elakadt a karrierem az eredeti szakmámban, a bátyám, aki az EPAM-nál volt fejlesztő, megkérdezte, hogy érdekel-e a funkcionális tesztelés. Érdekelt, jelentkeztem a képzésre, így indult. Egyébként sokat nyomott a latban a megélhetés is, ahhoz, hogy családot alapítsak, ez a karrier jobb alapnak tűnt és aztán kiderült, hogy valóban az is.
TGY: Nekem a férjem volt EPAM-os, tőle értesültem a lehetőségről, ami átképzést biztosított. A váltásra hasonló indokaim voltak, mint Tamásnak, nem éreztem jól magam a banki ügyintézői munkakörömben. Minden nap úgy mentem be dolgozni, hogy „Csak ennek a napnak legyen vége!”. Így érthető, hogy nagyon izgatott voltam, hogy egy új dologba foghatok bele.
Imre, te tanárként miért érezted úgy, hogy a tanítást feladod és helyette te magad ülsz az iskolapadba?
PI: Attól függetlenül, hogy tanárként oktattam, tanítottam, nem volt számomra idegen a munka melletti tanulás sem, folyamatosan képeztem magam. Szakomnál fogva nyilván az IT sem állt távol tőlem, továbbképzéseken vettem részt, közben programoztam, otthonról másodállásban cégeknek dolgoztam. A váltás ötlete onnan jött, hogy több barátom is dolgozott az EPAM-nál, ők kérdeztek meg, mi lenne, ha kipróbálnám magam, mint automata tesztelő, hiszen épp van erre lehetőség, Számomra a fő mozgatórugó az új karrierhez az a változás volt, ami 2013-ban történt az oktatásban, nem tudtam azonosulni az ideológiával. A tanári pályán a nyelvtudásomat sem kamatoztathattam, az EPAM-os lehetőség pedig nemcsak azt szavatolta, hogy szinten tudom tartani magam angolból, hanem a fejlődés lehetőségével is kecsegtetett. Bár a tesztelés ismeretlen terület volt számomra, minden amellett szólt, hogy vágjak bele.
Dani, te gyakorlatilag az iskolapadból ültél az iskolapadba.
MD: Igen, bár korábban sem állt nagyon távol tőlem az IT-világ. A gimis éveim alatt programozónak készültem, majd az akkori fakultációk és a középiskolai informatika oktatás eltántorított a pályától, nem éreztem, hogy nekem való lenne. Így végül a gazdasági pályát választottam és a GTK-n kezdtem meg a tanulmányaimat, majd az egyetemi éveim végén a szakmai gyakorlatomat már egy IT cégnél töltöttem, mint szoftvertesztelő. Innen már szinte egyenes út vezetett a karrierváltáshoz, mivel megtetszett a légkör, ahogy az emberek viszonyulnak egymáshoz, ahogy és amivel dolgoznak. Emellett vonzó volt az ebben az iparágban rejlő potenciális anyagi lehetőség is.
Pontosan mit takart az átképzés? Milyen tréningen, képzéseken vettetek részt?
TGY: A tényleges, háromhónapos programot megelőzte egy tízalkalmas session, mely alkalmakkor egy-egy tesztelő kolléga tartott nekünk előadásokat, hetente háromszor, 2-2,5 órában. A Java programozás, tesztelés alapjait ismerhettük meg, majd egy írásbeli számonkérés keretében vizsgáztunk elméleti és gyakorlati feladatokat megoldva. Ezt követően mindannyian interjún vettünk részt, ahol átbeszéltük, kiértékeltük a korábban megoldott feladatsort és ajánlatot kaptunk, melynek része volt az elkövetkező, háromhónapos intenzív program.
PI: Fontosnak tartom elmondani, hogy mi mind az öten felvételt nyertünk, azaz benne voltunk a legjobb ötben és átéreztük, mekkora lehetőséget kaptunk az EPAM-tól. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk a képzés során és a mai napig hálás vagyok érte, hogy ez a kis csapat még mindig összetart és mindannyian itt dolgozunk azóta is.
Aki egy ilyen programot elkezd, annak számolnia kell vele, hogy bár három hónap nem olyan hosszú idő, ellenben kellően intenzív ahhoz, hogy valamilyen áldozatra mégiscsak szükség legyen.
OG: Áldozatra természetesen szükség volt, de bőven megérte. Emiatt aztán nem is érzem, - főleg így utólag - akkora áldozatnak és ha ezt mondom, azt hiszem, a többiek nevében is beszélek. Ráadásul mind annyira fel voltunk villanyozódva, annyira élveztük az egészet, hogy a tanulást inkább lehetőségnek, mint áldozatnak fogtuk fel.
Elvégeztétek a programot, sikerrel vettétek az akadályokat. Mi várt rátok utána, mi történt az elmúlt öt évben?
PI: A program elvégzése és az interjúztatás után, zöldfülű juniorként kezdtük el az EPAM-os pályafutásunkat. Rengeteg ismeretlen terület állt előttünk, én például Big Data irányban folytathattam, egyedülálló dolog volt ez akkor Magyarországon, hogy egy tesztelő részt vehet egy ilyen képzésben. Nagyon magas labda volt, de le kellett rá csapni. A Big Data képzéssel párhuzamosan egy mentorom segítségével kutattuk, kerestük a Big Data Tesztelés irányelveit, lehetőségeit, hogy valamilyen keretet kölcsönönözzünk a feltörekvőben lévő tesztelési szemlélethez. Ezt követően majd’ négy évig dolgoztam egy utazással és szállásfoglalással foglalkozó óriáscég projektjén, az utóbbi egy évemet pedig egy Data analitikai platform fejlesztésével foglalkozó start up cég álmainak a megvalósításával töltöttem. Jelenleg is egy olyan cég projektjében dolgozom, ahol a közeljövőben egy 4-5 fős csapatot fogok irányítani, melynek célja, hogy nagy mennyiségű adatot, minél hatékonyabban, gyorsabban és minél modernebb technológiákkal tudjunk feldolgozni.
MD: A tréning után lehetőségem adódott cégen belül elvégezni egy cross-training, intenzív front-end fejlesztő programot, így én azóta is ezen a pályán vagyok.
TGY: A végzést követően először egy belső projektre kerültem, ezt követően pedig én is egy utazással foglalkozó projektben kezdtem dolgozni, először shadow-ként, azaz afféle segítőként, még nem az ügyfél, hanem a cég által fizetett munkaerőként. Néhány hónap múlva azonban meglett az eredménye a munkámnak és tényleges lehetőséget kaptam ugyanezen a projekten. Ezt követően két évig otthon voltam GYED-en a kisfiammal, aki most hároméves. Jelenleg egy banki projekten dolgozom, mint Test Automation Engineer.
KT: Először én is shadow-ként kerültem projektre, majd később aztán fizetett pozícióba. Mára már a kilencedik projektemen vagyok, - ami viszonylag soknak számít ennyi idő alatt -, Senior-ként dolgozom, ami a harmadik szint a cégnél, jövőre pedig szeretném elérni a négyes, azaz a Lead szintet.
OG: Ahogy az előttem szólok, úgy én is shadow-ként dolgoztam néhány hónapot, majd egy online szállásfoglalással foglalkozó projekt egyik csapatába kerültem és hamarosan fejlesztőként kezdtem dolgozni. Ehhez külön képzést azután már nem kaptam, magamnak kellett saját magamat képezni, munka után, otthon. Mélyvíz volt és az első időkben a kollégák türelmét is igényelte ez a helyzet, de megbirkóztam a feladattal és most már a harmadik projektemen vagyok back-end fejlesztőként. Nagyon élvezem és úgy érzem, hogy megtaláltam a nekem való szerepkört.
Mennyiben változtatta meg az életeteket az EPAM-os program, a karrierváltás?
OG: Gyökeresen, mégpedig a pozitív irányba! Úgy érzem, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna az életem. Pont jókor voltam jó helyen, nagy szükségem volt erre a váltásra. Itt van perspektíva, mindig csak mész előre, új dolgokat tanulsz, új embereket, helyzeteket, projekteket ismersz meg. Nagyon nehéz beleszürkülni a munkába, ha mégis így érzed, van lehetőséged váltani cégen belül, sőt még támogatnak is ebben.
TGY: Olyan lehetőségeket kaptam, amiket az EPAM nélkül talán sohasem. Nagyon örülök, hogy belevágtunk ebbe a képzésbe annak idején és végül mindannyian kipróbálhattunk egy csomó izgalmas projektet. Rengeteg minden áll még előttünk és úgy gondolom, hogy szívesen csinálnám ezt életem végéig is.
KT: Ez a pálya nemcsak anyagilag jelent perspektívát, hanem emberileg is. Mióta itt dolgozom sokkal összeszedettebb vagyok, könnyebben hozok, a korábbinál jobb döntéseket. Nemcsak szakmailag, de készségek szintjén is rengeteget lehet fejlődni, napról napra tanulni a munkatársaidtól.
Hallgass is minket! Az interjú podcast változatát megtalálod a LifeInTech podcast csatornán!
