Horváth Krisztián Róbertet otthon Robinak szólítja a felesége, dacára annak, hogy Krisztián. Az irodában van, aki Krisztiánnak hívja, sokan mégis úgy ismerik, mint „Minimum Viable Product Róbert”. Akárhogyan is nevezzük, egy biztos, hogy az alábbi interjú lehetne kötelező olvasmány vagy éppen a mai nap legszórakoztatóbb cikke.

Ő pont olyan sokoldalú és ellentmondásos, mint ez a felvezető; röviden, olvassátok és ismerjetek meg egy újabb elképesztő EPAM-os kollégát, ezúttal a szegedi irodából!

 Milyen indíttatással kerültél erre a pályára, mi a te „tech sztorid”?

„Mindig is humán beállítottságú voltam, - mind a mai napig a történelem, meg az irodalom a kedvencem - de mivel a szüleim nagyon összeszedett, előre tervező emberek, azt tanácsolták, hogy legyek informatikus, mert biztos, hogy azzal hogy tudok kezdeni valamit. Hallgattam rájuk, annak dacára, hogy ez a terület nem igazán érdekelt akkor, az egyetemen láttam először számítógépet. Ez már több mint húsz éve volt és az élet őket igazolta. „

Hova jártál egyetemre?

„Pécsre, mérnök informatika szakra. Egy nagyon jó közegbe kerültem, a Pécsi Vízműnél dolgoztam a tanulmányaim mellett, ahol nagyon sok mindent megtanultam.  Geoinformatikai rendszerekkel foglalkoztam, a diplomamunkám is erről szólt; vízügyi jelrendszer leírás programnyelven. Aztán az üzemeltetésben kezdtem el dolgozni és csaknem 16 évig maradtam is üzemeltetési ezen a területen, dolgoztam a kormányzati, banki szektorban, sokat láttam, húsz év alatt ez a kilencedik állásom.”

Mindig van oka, ha valaki sok helyen megfordul, nálad mi volt ez?

„Édesanyám gyors- és gépírónőből lett az ország egyik legjobb biztosítási ügynöke az egyik legnagyobb biztosítási társaságnál, apukámnak szobafestő–mázoló a szakmája. Már említettem, mennyire összeszedett, előre gondolkodó emberek. Ezt hoztam otthonról, nagyon pontosan terveztem a karrierem már húszéves koromban is, és mindig oda mentem, ahol új technológiákat lehetett tanulni. Ha jött egy újdonság, megkérdeztem lehet-e csinálni, ha azt mondták, hogy nem, szívfájdalom nélkül elmentem egy másik céghez. Nagyjából ez az út vezetett az EPAM-ig.”

A szakmájukban elhivatott embereknek, nagyon sokszor van egy hobbijuk a háttérben, ami felé hasonló elkötelezettséggel fordulnak. Ilyen Bangha Zsolt is, az EPAM egyik vezető fejlesztője, aki szabadidejében hardcore DJ-ként kever a pultok mögött.

Podcast az EPAMLife podcast csatornán, a beszélgetés kivonata interjú formában a Life in Tech blogon!

Rögös vagy egyenes út vezetett az IT felé?

„Mióta az eszemet tudom, programozással foglalkozom, gyerekkoromban kezdtem kódolni. Úgy hiszem, nekem ki volt jelölve az utam, hogy számítástechnikával, informatikával foglalkozzak. Nemigen kellett gondolkodnom azon sem, hogy milyen iskolákat válasszak, programozásból érettségiztem. A középiskolában a matek tanárom az első nap kijelentette, hogy az ELTE programozó matematika szakára fogok járni, mert látta, hogy milyen jól sikerült a felvételim. Valóban felvettek az egyetemre, bár aztán a „progmat” nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, átmentem informatika tanári szakra.”

Mi volt a váltás oka?

„Túl fiatal voltam, nagy volt a kontraszt a középiskola és az egyetem között és ezt akkor, 18 éves fejjel nem tudtam megugrani. Kellett egy év, hogy felnőjek a feladathoz, és átmentem az informatika tanári szakra. Ami nagyjából ugyanazt adta, csak jóval könnyebb volt és úgy voltam vele, mindegy milyen a diplomám, csak legyen. De mellette végig programoztam és nem is akartam informatika tanár lenni. A sors fintora, hogy most tanítással foglalkozom.

Hiszen most is pont mentorálásból jöttél és a beszélgetésünk után oda is tartasz.

„Igen, így mégiscsak tudom hasznosítani a tanárin tanultakat. Valójában soha nem éreztem azt, hogy jó tanár lennék, de mostanra beletanultam, és igyekszem ebben fejlődni, mindig jobban csinálni. De az elején azt éreztem, hogy ez nem nekem való, hogy programozni szeretnék és számomra természetes volt, hogy nem várom meg az egyetem végét, hanem már egyetem mellett elkezdtem fejleszteni. Először csak magamnak, aztán már jöttek megrendelések is, különböző vállalkozások számára készítettem weblapokat. Ahogyan kezdtem ezt kitapasztalni, láttam, hogy a grafikai része is megy nekem, fejlődtem és éreztem, hogy most már egy munkahelyen szeretném folytatni. Harmadéves voltam, amikor elkezdtem munkát keresni, bekerültem egy céghez, amelyik viszonylag innovatívnak számított akkoriban, az elsők között kezdtek el .NET fejlesztéssel foglalkozni. Gyakornokként kezdtem, majd szépen lassan egyre magasabb pozíciókba kerültem, míg végül vezető fejlesztő lettem. Az itt töltött nyolc év után váltottam és egy évet egy olyan vállalkozásnál töltöttem, amelyik cégeknek fejlesztett. Itt nagyon sokat tanultam és azt hiszem ez még kellett ahhoz, hogy aztán 2011-ben bekerüljek az EPAM-hoz.”

Mi történt azóta?

„Szép lassan lépkedek felfelé a ranglétrán. Nagyon sok mindent csináltam az EPAM-nál, olyan dolgokat is, amiket eredetileg nem terveztem, de egyáltalán nem bánom, mert rengeteg mindent láttam, nagyon sok tapasztalatot szereztem. Nem ragadtam bele egy szerepkörbe, hanem folyamatosan mozogtam cégen belül, egyik projektről a másikra, mindenhol más dolgot tudtam kipróbálni.”  

Mi az, amit még szeretnél elérni, most épp hova, merre tartasz?

„Az EPAM-nál a karrierlétrában van egy pont, ahol kinyílik a világ, ahol eldöntheti a fejlesztő, hogy később mivel szeretne foglalkozni. Marad a fejlesztésnél, tovább halad inkább social architecture irányba, vagy menedzseri pályára lép és mondjuk delivery manager, project manager vagy people manager lesz, de vannak még egyéb területeink is. Jelenleg a mentorálásban találtam meg magam, de néhány éve még azt mondtam, hogy solution architect leszek és ezt az álmomat sem adtam fel teljesen. Mostanában elkezdtem People Team Lead-ként is tevékenykedni, úgyhogy valószínű, hogy mind a hármat fogom egyszerre tovább csinálni. Hogy pontosan mi lesz a titulusom, azt még én sem tudom, attól függ, hogyan döntök, mi lesz a fő irány, ami mellett a másik két feladatkör kiegészítőként lesz jelen.”

Úgy tűnik, szeretsz párhuzamosan több dologgal foglalkozni, van erre kapacitásod. Azt tapasztalom, hogy a szakmájukban elhivatott embereknek, nagyon sokszor van egy hobbijuk is a háttérben, ami felé hasonló elkötelezettséggel fordulnak. Köztudott, hogy Neked ez a hobbi a keverés, DJ vagy.

„Mindig is nyitott voltam a kreatív hobbik iránt, nem tudok unatkozni, mert mindig elfoglalom magam valamivel. A zene régóta különleges helyet foglal el az életemben, abban találtam meg önmagam. Mikor befejeztem az egyetemet, éreztem egyfajta ürességet, nem tudtam merre halad az életem, mit szeretnék csinálni. Elkezdtem elektronikus zenei bulikra járni, megismerkedtem a szervezőkkel, DJ-kel, a „kemény maggal”, akik minden bulin ott vannak. Először az informatika révén alakult ki kapcsolat, segítettem nekik honlapot csinálni, szórólapok designjait terveztem, egyre jobban beleástam magam ebbe a világba. Majd egy idő után a party szervezésből is kivettem a részem, utána meg „adta magát”, hogy a lemezeket is kellene pörgetni. Az egyetem alatt összegyűjtött ösztöndíjaimból vettem lemezjátszókat, elkezdtem lemezeket gyűjteni. Megkerestek, hogy zenéljek a bulikon és ez, azóta is tart, ez a hobbim.”

Ez egy olyan hobbi. ami bevételt is hoz, vagy pusztán szenvedélyből csinálod?

„Ennek a szakmának két ága van. Az egyik a megélhetési DJ, aki tényleg a pénzért csinálja, és van, akinek ez a szenvedélye, akit az motivál, hogy újat tudjon mutatni az embereknek.  Nyilván van a kettő között átfedés is, aki pénzért és szenvedéllyel űzi ezt. Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy olyan lemezeket vegyek, olyan zenéket vigyek a bulikba, amiket itthon nem nagyon ismernek. Nem az a fajta DJ vagyok, akihez odamennek, hogy „Rakd már fel azt a számot!”, mert „nem rakom fel azt a számot”. Én koncepcióval érkezem, A-ból el szeretnék jutni B-be és úgy rakom fel a lemezeket.”

Mi általában a kedvenc koncepciód egy ilyen bulin?

„Az nagyban függ a bulitól. Hardcore DJ vagyok, elektronikus hardcore-t játszom, vannak dallamosabb bulik, mikor kicsit könnyebb zenét viszek, de előfordul, hogy kifejezetten ipari zenére fókuszálok. Sokféle szempont van, és általában úgy építem fel a koncepciómat, hogy a befogadhatóbb zenéktől indulok és a végére lesz egyre agresszívabb. Voltam olyan buliban, ahol utolsóként zenéltem és reggel hatkor jöttek oda a biztonsági őrök, hogy haza kéne zavarni az embereket. Úgyhogy elővettem egy kísérleti lemezt, amin igazából csak ritmustalan csörömpölés és sípolás hallható, remélvén, hogy ez majd véget vet a bulinak. Végül épp ellenkezőleg történt; annyira meghökkentő volt számukra, hogy visszajöttek a terembe megnézni, hogy mi történik.”

Hol találkozhatnak veled legközelebb azok, akik szeretnének részt venni a bulidon?

„A Supersonic Technikumban játszom, június 21-én egy hard drum&bass hardcore buliban, ide várok mindenkit, nagy szeretettel.”

Murnyák Dávid. Az EPAM Office Managere még csak 27 éves, de már 59 országban járt és utazásait az utóbbi nyolc évben tette. Gyerekként is arról álmodozott, hogy megismerje a világot, aztán fiatal felnőttként belevágott, hogy megvalósítsa az álmát. A hétköznapokban sem egy unatkozó típus; imádja a munkáját és a kollégáit, ha találkoztok, jön vele a lendülete, életszeretete.

Podcast az EPAM Life podcast csatornán, interjú a blogon!

Amikor először hallottam, hogy milyen pozícióban dolgozol az első kérdés, amit magamban megfogalmaztam az volt, hogyan lesz valaki Office Manager egy ekkora tech cégnél, a sok fejlesztő, informatikus között?

„Érdekes sztori… Korábban öt évig a repülés világában, földi kiszolgálóknál dolgoztam Budapesten, mint járatfelelős, illetve a Quatar Airways check-in rendszerének az oktatója voltam. Ez egy nagyon izgalmas világ, ami magába szippantja az embert, ugyanakkor gyilkos tempót diktál, az életed gyakorlatilag tervezhetetlen. A BGE-re (Budapesti Gazdasági Egyetem) járok, turizmus szakra, a tanulás mellett ez nem volt tartható állapot. Olyan munkát kerestem, amit kicsit nyugisabbnak gondoltam, így beadtam egy recepciós állásra a jelentkezésemet az EPAM-hoz.”

Miért jelentkeztél a korábbi  munkád után recepciósnak? Ez visszalépésnek tűnik.

„A Budapest Airporton már ismerték a nevemet és a munkám garanciát jelentett, ebből a szempontból valóban visszalépés volt ez a pozíció. Azonban hamar felfedeztem, hogy az EPAM olyan lehetőségeket biztosít, amelyeket a repülés világa soha nem nyújthatna. Gondolok itt a kényelmes munkakörnyezetre, a rugalmas beosztásra, a fiatalos csapatra, családias hangulatra. Korábban már sok jót hallottam az EPAM-ról ismerősöktől is, úgy gondoltam, hogy valahol el kell kezdeni. Tudtam, hogy nem fogok életem végéig recepciósként dolgozni és az élet engem igazolt. Három hónap elteltével a jelenlegi főnököm felkért, hogy dolgozzak vele, mert nagyon elégedett volt a munkámmal.”

Pontosan mit csinál az Office Manager?

„Röviden az iroda működéséért felel. A hátteret biztosítjuk az itt dolgozóknak, a tudásunk szerint a lehető legjobban. Mindenre próbálunk nagyon hamar reagálni és megoldást találni, hogy a kollégáink munkakörnyezete megfelelő legyen. Az én feladatkörömbe tartozik például sok egyéb mellett a belépőkártyák igénylése, kezelése, minden ezzel kapcsolatos kérés. A hibabejelentések, - például, ha kiég egy izzó - és minden efféle kérés. Ezeket tovább csatornázzuk az üzemeltetés felé; minden problémára van egy megoldó csapat.  Ha például szerveződik egy meetup, mi felelünk azért, hogy az őrök tudják, kiket és mikor kell, ki és beengedni. A mobilflotta kezelése is a mi dolgunk és még nagyon sokáig sorolhatnám, mi mindennel foglalkozunk, mennyi mindent oldunk meg nap, mint nap. „

Miből gondoltad, hogy itt számodra is „teremhet babér”, milyen tapasztalataidat tudtad itt kamatoztatni?

„A reptéren nagy gyakorlatot szereztem a multitasking-ban, aminek itt Office Managerként nagyon jó hasznát veszem. Ehhez a munkához rendkívüli higgadtságra van szükség, mert gyakori, hogy egy problémával egyszerre több csatornán is megkeresnek; személyesen, emailen, telefonon is. Vannak érzékenyebb emberek, velük tudni kell kommunikálni, mert általános szabály, hogy mindenkinek a saját problémája a legfontosabb. Minden igényt megpróbálunk kielégíteni, de rendkívül fontos mérlegelni is. Ezért mindig meg kell találnunk azt a megoldást, ami mindenki számára az arany középút lesz. Fontos tényező még, hogy nagyon jól tudom használni a nyelvtudásomat, sőt ebből a szempontból sokkal többet fejlődtem itt, mint a reptéren. Hiszen ott ugyanazokat a fordulatokat, mondatokat ismételgetjük az utasoknak, itt pedig a beszélgetések, levelezések nagy része angolul folyik, így nagyon sokat fejlődött a nyelvtudásom az elmúlt négy évben.„

Ahogyan beszélsz a munkádról, egyértelműen érezhető, hogy imádod, amit csinálsz. Szinte kedvet kap az ember téged hallgatva, hogy maga is Office Manager legyen.

„Nagyon szeretem a csapatot, akikkel együtt dolgozom, hárman vagyunk. Kitűnő a munkakörnyezet, nagyon jó a hangulat és nem kollégákként tekintünk egymásra, hanem barátokként. Másképp talán nem is tudnánk a budapesti EPAM irodában dolgozó, kb. 1300 ember napi problémáit orvosolni.”

Ebből a pörgésből azért mégis ki kell időnként kapcsolódni. Amire neked köztudottan az utazás a módszered.

„Valóban, próbálom megtalálni az összhangot a munka és az utazások között, ami a szenvedélyem. Úgy időzítek, hogy havonta egyszer el tudjak menni, hosszabb, rövidebb időre.”

Hogyan tervezed ezeket az utakat? Van erre valamilyen rendszered?

„Mivel un. error fare jegyekkel utazom, ez azt is jelenti, hogy soha nem tervezek úti célt, mindig az adott lehetőséggel élek. Egy feltétel azonban mindig van, kétszer ugyanoda nem megyek vissza. Vannak olyan ismerőseim – és számosan akadnak a korábbi munkámból adódóan – akik repülőtereket, mások géptípusokat, megint mások városokat gyűjtenek. Én országokat. „

Segítenél néhány tippel a laikus utazóknak, akik szeretnék kipróbálni ezt a műfajt?

„Az oldalak, amiket ajánlani tudok repülőjegy vásárlásra a Travel Free, a Secret Flying vagy a Fly4 Free, illetve a magyarok körében nagyon ismert Utazómajom. Ehhez a típusú utazásszervezéshez némi bátorságra is szükség van, mert ezek a jegyek gyakran csak öt percig élnek, nincs idő hosszas mérlegelésre, spontánnak kell lenni. Például veszek egy jegyet Dubaiból Manilába tízezer forintért és utána köré tervezem a dolgokat, hiszen el kell jutnom Dubaiba és Manilából is haza kell jutnom. Előfordul olyan is, hogy nem tudok elutazni és buktam a jegy árát, de legtöbbször nagyon jó dolgok szoktak kisülni. Talán a legextrémebb példa, hogy Bécsből Ciprusra oda-vissza hat forintért utaztam.”

Kivel utazol jellemzően? Magányos vagy társas utazó vagy?

„Legtöbbször a párommal, illetve barátokkal utazom. Van egy baráti társaságunk, akik körénk gyűltek, általában én vagyok a csapat programtervezője és tolmácsa, szószólója is.

Nagyon jó áron jutsz a jegyekhez, de mi a helyzet a szállással? Az a típus vagy, aki csak meghúzza magát valahol, a lényeg, hogy fedél legyen a fejed felett vagy szereted, ha igényes környezetben hajthatod álomra a fejed?

„Inkább ez utóbbi a jellemző rám. Akár tizenhat átszállással szelem át a világot, de szállás terén a kényelemre és a minőségre törekszem. Megpróbálom mindig megtalálni ár/érték arányban a legjobb helyeket. Folyamatosan figyelem a lehetőségeket és nagyon jó dolgokat szoktam kifogni. Volt, olyan, hogy Dominikán egy ultra all inclusive szállodára csaptam le 70 százalék kedvezménnyel, egy hét, három főnek 300, 000 forintba került, 2, 000, 000 -ról leárazva.”

Akármilyen olcsón utazol, azért mégiscsak vannak költségek. Hogyan gyűjtöd össze a pénzt az utazásokra?

„Valamilyen szempontból mindig lemondással jár, ami „édes lemondás”, mert számomra többet jelent az utazás, mint egy tárgy. Ráadásul nem vagyok bulizós alkat, inkább élményeket szeretek gyűjteni. De meg kell találni itt is a helyes arányokat. Most már eljutottam odáig, hogy egy táblázatban gyűjtöm a költségeket, így tervezhetőbbé válik minden.”

Az utazásnak melyik az a része, amit a legeslegjobban szeretsz, amiért érdemes útra kelni újra és újra?

„Az a fajta utazó vagyok, aki alig használja a tömegközlekedést, inkább gyalogolok. Így tudom felvenni az ott élő emberek ritmusát, szóba elegyedni velük. Ebből születnek a legizgalmasabb dolgok, találkozások. Kazahsztánban így ismertünk meg egy török diplomata fiút, aki igazi török vendégszeretettel fordult felénk. Mindenhova ő vitt el minket, közelharcot kellett vívni, hogy egy étteremben kifizethessük a számlát, a lakására invitált, taxival kivitt a reptérre, félbőröndnyi ajándékkal tértünk haza, amit a mi barátainknak küldött. Pekingben is hasonló élményben volt részünk, ahol egy utcai beszélgetésből hasonló barátság született. Ugyanezt igyekszem itthon én magam is képviselni, szeretek beszélgetni, segíteni, fürkészem a turisták tekintetét, ha látom, hogy eligazításra szorulnak.”

Mi a következő úti célod, mik a terveid?

„Ebben az évben Dubai, Maldív-szigetek, India, Omán, Luxemburg, Gibraltár, Spanyolország és Horvátországok vár meghódításra és még további országok nyáron, amik még én magam sem tudok.”

Van olyan fórum, ahol láthatóak, olvashatók a kalandjaid?

„Még nincs, de tervben van egy blog, ahol beszámolhatok majd arról az 59 országról, ahol eddig jártam és azokról is, ahova ezután fogok eljutni. Addig is az Instagramon követhet, akit érdekelnek a kalandjaim.”

Megkötöd a csomót a cipőfűzőn, igazítasz egyet a ruhádon. Elrugaszkodsz. Már a lábadban az első lépés, a második. A sokadiknál tartasz, amikor beáll a ritmus, az erőfeszítés helyét átveszi valami teljesen más. Az ereidből indul és mire a szívedbe ér megéled teljesen. Ez a futás öröme. Több millióan éljük ezt át az egész bolygón és ma a ’Global Running Day’ alkalmából négy EPAM-os futó beszél arról, mit jelent, ad neki ez az ősidők óta gyakorolt mozgásforma.

Tudatosság hosszú távon

"A futást az egyetemi éveim alatt szerettem meg igazán. Kezdetben a praktikussága miatt, hiszen bármikor ki lehetett menni futni egyet, nem kellett időponthoz igazodni, vagy másokra várni. Aztán, ahogy lenni szokott, rákaptam az ízére, kezdtem egyre hosszabb távokat vállalni. A mai napig a hosszabb távokat szeretem a legjobban, így tudok leginkább “flow”- ba kerülni, megtalálni a ritmusomat. Van benne egyfajta szertartásosság, ahogy az ember felveszi a cipőjét, kizárja a gondjait, bajait, elindul egy útra, és mozdítja egymás után a lábait, hogy aztán majd erősebben, boldogabban térjen haza. Egy hosszabb távon különösen igaz ez. Már a rajthoz úgy áll az ember, hogy átgondolja, milyen út áll előtte, talán tudja is, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie, de el mer indulni, mert tudja, hogy képes megküzdeni minden felmerülő problémával, és végül megérkezik.  Ezt a tudatosságot, a néha nehezen, de mégis jólesően megszerzett örömöt adja nekem a futás.” Vilisics Magdolna, Business Analyst

A futónagykövet 

„A futásra mindig társként tekintek, ami nemcsak segítséget nyújt a stresszes hétköznapok leküzdésében, hanem növeli a fizikai és a lelki állóképességem is. Futás közben hátrahagyom azt, ami nehézséget okoz, és csak azt tartom szem előtt, amit el akarok érni. Számomra az idő mértékegysége a futás ideje, minden köztes idő csak várakozás a következő alkalomra, futóversenyre. Idén csatlakoztam a Sportos Cukorbetegek Egyesületéhez futónagykövetnek, így futásommal támogatom az egyesület munkáját, valamint tagja lehetek egy közösségnek is. Barátaimat, ismerőseimet azzal próbálom motiválni, hogy gyakran megosztom az eredményeimet, mert szeretném megmutatni, hogy a befektetett energia mindig megtérül. „ Termul Helga, People Operations Specialist

 Az önismeret útján

„Néhány éve hat hónapot töltöttem Hollandiában, ahol köszönhetően az ottani bringázós, sportos hétköznapoknak, leadtam tíz kilót. Amikor hazajöttem, szerettem volna ezt megtartani, kimozdítani magam az itthoni, négy fal közötti, ülő életmódból, ezért kezdtem el futni. Eleinte ezek könnyed, magányos futások voltak, aztán egyszer „elrángattak” a barátaim egy Ultrabalatonra. Itt még három részletben futottam le húsz kilométert és utána indult be a komolyabb futás. Ha már az Ultrabalatonos próbálkozás egész jól sikerült, kitűztem célnak egy maratont. Ehhez az első nagy lépés egy félmaraton volt, amit aztán többször megismételtem, míg tavaly ősszel összejött a maraton. Az idő múlásával egyre több, különböző motiváció hajtott, többek között a futótársak is. Egyre többeket ismertem meg, itt a cégnél is, a csapat ösztönöz arra, hogy akkor is részt vegyek egy-egy versenyen, ha magamtól nem mennék. Szeretem feszegetni a határaimat, minél jobb akarok lenni, minél optimálisabban kihasználni az erőmet. Mostanában kezdek eljutni oda, hogy ha az erőm nem is mindig elég, de ezt a technika javításával mégis elérhetem a céljaimat. Amikor futsz, egyedül vagy a gondolataiddal, zenével, ez pedig hozzásegít önmagad megismeréséhez. „ Keserű Zsolt, Senior System Engineer

Rövid távok öröme

„Gyerekkorom óta jelen van a sport az életemben, mivel édesapám sportoló és megkövetelte, hogy mi is mozogjunk. Olyan sportot kerestem, ami könnyen és gyorsan elérhető, ráadásul még fizetni sem kell érte. Ez pedig pont a futás, amit alapvetően egy sportolási lehetőségnek tartok, amit nagyon szeretek. Nem kell hozzá elmennem sehova, akkor indulok el otthonról, amikor kedvem tartja. Ha feszült vagyok és fáradt, nagyon jól kikapcsol ez a mozgásforma és szeretem a céges futócsapat közös futásait is, be is szoktam állni az EPAM csapatba különböző versenyeken. A rövidtávú futásokat szeretem; maximum öt kilométert futok alkalmanként, ennél többet nem szoktam. A hosszabb távok számomra unalmasak és talán fizikailag sem vagyok elég erős ehhez. A futás számomra azért is fontos, mert karban tartja a keringésemet, remek kardió edzés. Egy céges egészségnapon, egy mérés alkalmával kiderült, hogy a stressz rossz hatással van a szívemre, ez a gyenge pontom, így már csak ezért is felveszem a futócipőt és rendszeresen nekiindulok.” Labancz Lilla, People Operations Specialist

Ahogyan sokan mások, úgy Vitéz Miklós is kiemeli, milyen sokat kapott mentorától, milyen fontos volt, hogy személyében igazi segítőre talált. A program és a személyes támogatás által rengeteg tanult és elérte a célját; olyan helyen dolgozhat, ahol a munka mellett folyamatosan fejlődhet.

Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?

Most Java backend fejlesztő vagyok. Ezzel szeretnék foglalkozni továbbra is, de emellett a mobilfejlesztés is érdekel. Meg szeretnék maradni a napi szintű programozás mellett. A célom, hogy mélyítsem a Java tudásomat, és mellette megismerni az Android és IOS lehetőségeket is.

Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

Nem releváns esetemben a kérdés sajnos. Rég volt már, hogy főiskolára jártam, és nem is ezt a szakmát tanultam, így nem igazán segített.

 Miért jelentkeztél a programunkra?

A közösségi média által került a látókörömbe a mentorprogram. Épp azon vacilláltam, hogy saját magam képezzem-e át magam a Java nyelvre, vagy egy képzés segítségével. Arra jutottam, hogy bár önállóan is kivitelezhető volna a tanulás, de sokkal kockázatosabb volna. A mentorprogram volt a biztosabb megoldás számomra.

Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?

Nem voltak konkrétan meghatározott elvárásaim. Egyedül talán csak az, hogy használható gyakorlati tudást akartam szerezni nagyvállalati környezetben való szoftverfejlesztésből. Úgy magáról a professzionális szoftverfejlesztésről. Megtanulni a szabályokat, ajánlásokat, amiket manapság használnak. Sikerült!

Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?

Hosszú lenne felsorolni mindet. Szakmai szempontból eleve a Java nyelv elsajátítása hatalmas fejlődés. Plusz még azon eszközöké is, amik a professzionális fejlesztéshez szükségesek.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

Nagyon szerettem vele dolgozni. Mindig adott egy összefoglalást a témáról, és igyekezett a feldolgozandó anyagban leírtakhoz képest más nézőpontból is megvilágítani. Feldobta a hangulatot, hogy a gyakorlati példáknál elmesélte, ők milyen problémákba futottak bele anno. Inspiráló volt, hogy nem csak elméletben beszéltünk egy adott eljárás vagy metódus fontosságáról, hanem konkrétan láthattam, hogy ez hogyan működik a valóságban. Nagyon örültem neki, hogy ő volt a mentorom. Bár nem tudom mással összehasonlítani, de én száz százalékig elégedett voltam vele.

Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Az igazi célom az az, hogy tudjak úgy dolgozni, hogy fejlődjek is mellette. Szakmai szempontból szerintem nem is lehetnék jobb helyen. Szeretek ide bejárni, jó a hangulat és a kollégák is remek emberek.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Kezdő programozóknak ajánlanám, akár egyetemről jön, akár saját magát képzi, mindenképpen nagyon jó lehetőség. Rengeteget tud itt tanulni, fejlődni, és nem utolsó sorban az EPAM hírneve sok mindenre garancia. Az itt eltöltött évek alatt nagyon komoly szakmai tapasztalatokra tehet szert, persze ehhez elengedhetetlen a megfelelő hozzáállás is. A cég segít akkor is, ha tanulni akarsz, és akkor is, ha dolgozni. Anyagilag és szaktudással egyaránt. A karrierváltóknak is kihagyhatatlan, bár nekik kicsit nehezebb lehet a dolguk.

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?

Gyakorlati tudás, nagyvállalati környezet, professzionális hozzáállás.

http://blooment.org/interviews/miklos_vitez_interview.html

Hegedűs Szabolcs számára menet közben lett világos, hogy a Mentorprogramban elszántság és belső motiváció nélkül nem sokra megy. Ahogyan ő mondja, itt a "szamuráj mentalitás" dominál és aztán tiéd a lehetőség!

Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?

Programozással szeretnék foglalkozni, és mielőbb elérni a senior szintet.

Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

Nagyon sokat segített abban, hogy megtanuljak tanulni, ami ebben a szakmában elengedhetetlenül fontos, folyamatosan elvárás.

Miért jelentkeztél a programunkra?

Véletlen egybeesés volt. Egyik ismerősöm által már hallottam az EPAM-ról, és szerettem volna bekerülni ide. Aztán a közösségi médián keresztül szembe találtam magam a mentorprogram hirdetésével. A program egyedülálló Magyarországon, így azonnal lecsaptam rá.

Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?

Már a program előtt sem titkolták, hogy elég kemény lesz, főleg munka mellett, ahogyan én csináltam. Az elején ez még egy jól felépített marketing szövegnek tűnt, de hamar rá kellett döbbennem, hogy nem így van. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyen részletes és szerteágazó tudást ad, és hogy alapvetően ilyen intenzitású lesz. Sokkal többet kaptam, mint reméltem.

Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?

Olyan technológiákat ismerhettem meg, amelyekről korábban nem is hallottam. Megtanultam, hogyan is megy professzionális szinten a szoftverfejlesztés. Össze se lehet hasonlítani az egyetemen végzett programozással. Mind szakmai, mind nem szakmai téren nagy változás volt számomra a segítség nélküli probléma megoldási képességem jelentős mértékű fejlődése.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

A mentorom szimpatikus volt és elég nagy rutinnal rendelkezett a mentorálás terén. Hamar megtaláltuk a közös hangot, jó volt együtt dolgozni, ebben a tapasztalata és a felkészültsége is nagy segítség volt.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Azoknak ajánlanám a mentorprogramot, akiket maga a szoftverfejlesztés érdekel. Csupa nagybetűvel, vagyis nem csak tetszik neki, és kipróbálná, hanem ezzel akar foglalkozni, ez élteti. Rendkívül fontos az elszántság, és hogy képes legyen az illető saját magát is motiválni. Ez a szamuráj mentalitás. Tudod, hogy mennie kell és menni is fog, meg fogod tudni csinálni, még ha néha nehezebb is.

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?

Lehetőség.

http://blooment.org/interviews/szabolcs_hegedus_interview.html

Takács Márton az EPAM szoftverfejlesztője, épp csak elkezdett foglalkozni az informatikával, amikor megismerkedett az EPAM Mentorprogramjával. Mélyebb programozói tudásra vágyott és végül nemcsak ezt kapta, hanem egy karrier lehetőségét is.

Mik a karrier céljaid, mivel szeretnél foglalkozni?Számomra viszonylag új az informatika világa, és a programozás. Rövidtávon biztosan ezzel szeretnék foglalkozni. Hosszú távúra pedig azt tervezem, hogy a lehető legtöbb dologba belekóstolok, és kipróbálni magamat bennük. Széles az érdeklődési köröm, elég nyitott személyiség vagyok, és nem akarok addig elköteleződni semmi mellett, amíg meg nem találom azt, ami igazán érdekel.

Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

Nem szakirányú a végzettségem. Abban viszont segített, hogy megtanított tanulni, és megmutatta a professzionális hozzáállást a feladatokhoz. Munkabírásra is ösztönöz az egyetem, mert komoly követelmények vannak. Szakmai szempontból viszont szerintem messze nem ad hozzá annyit, mint amennyit kellene.

 Miért jelentkeztél a programunkra?

Egy állásbörzén hallottam először a programról. Épp akkor kezdtem foglalkozni az informatikával, a Java nyelvvel. Vicces, mert ami először megfogott az a kihelyezett stand volt, meg az emberek, akikkel ott beszéltem róla. Jobban utánanéztem és megtetszett, egy igen jó lehetőségnek tűnt.

Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?

Elsősorban az volt a célom, hogy mélyebb programozói tudást szerezzek. Azt pontosan nem tudtam, hogy mi lesz ebből, csak nagy vonalakban volt rálátásom. Viszont belekóstolhattam általa valami újba, és ez elegendő volt számomra az elkezdéséhez.

Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?

Szakmai szempontból kétségtelenül nagyon sokat. A rengeteg új technológia elsajátításában, és a gondolkodásmód szempontjából is. Nehéz pontosan meghatározni. Gyakorlati szempontból talán a legtöbbet, de a kommunikációs készségekben is rengeteget fejlődtem.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

Maximálisan segítőkész volt, és nagyon jó fej, szakmailag nagyon felkészült. Őrült nagy a tudása, és ami még fontosabb, hogy ezt jól át is tudja adni.Szinte barátként beszélgettünk. Külön örültem, hogy bármiről lehetett vele beszélni és éreztem rajta, hogy úgy áll hozzám, hogy a lehető legtöbbet kapjam a programtól. Ő nagyon pozitív csalódás volt számomra az egyetem után.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Alaptudás, az mindenképpen kell, valamennyi. Egyetemistáknak az utolsó időszakban, amikor van már rá szabad kapacitásuk. Elfoglaltaknak, vagy aki munka mellett szeretné csinálni, azoknak csak okosan, mert sok időt igényel. Kell a hajtóerő, jó sok!

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?

Tudás és gondolkodásmód.

http://blooment.org/interviews/marton_takacs_interview.html

Az EPAM Mentorprogram legutóbbi toborzó hirdetése Tóth Poszáta Holda, Junior Software Developer munkája. A szabadidejében digitális rajzolással foglalkozó kollégánkkal arról beszélgettünk, miért volt számára egyértelmű az IT karrier és hogyan talált rá a grafikára, mint hobbira.

Ma egyre több szó esik arról, hogy a lányok számára meg kell mutatni, hogy bátran vezethet az IT karrier felé az ő útjuk is. Téged ki vagy mi terelt a szakma felé?

„Az informatikai pályára úgy keveredtem, hogy apukámnak egy e-learning-gel foglalkozó vállalkozása van, így abba nőttem bele, hogy nálunk mindenféle technikai eszköz, számítógép rendelkezésre állt otthon. Elég hamar éreztem, hogy ez a terület érdekel, ahogy visszaemlékszem mindig is voltak olyan vágyaim, hogy jó lenne egy játékot magamtól megírni vagy animációt készíteni. Mindig érdekelt, milyen lehet a semmiből világokat létrehozni, alkotni valamit, amit én találok ki, az én fantáziám szüleménye. Van egy üres fájl, kép és utána egy megszületik valami teljesen új, szerintem ez tök jó és kreatív dolog. Így aztán a Neumann János Informatikai Szakközépiskolát választottam és onnantól kezdve elég egyértelmű volt, hogy ezen az úton haladok tovább.”

Milyen játékok, animációs filmek hatottak rád?

„Legtöbbet a Diablo 2-vel játszottam, nagyon tetszett ez a világ és a Naruto című japán anime sorozat szippantott be olyan 12-13 évesen. Emiatt kezdtem el rajzolni is. Apukám mindig azt mondta, hogy tanuljak informatikát, mert úgyis az a jövő, és ha utána rajzolni szeretnék ahhoz is jó lesz ez a tudás. Hiszen látszott, hogy ott is egyre inkább a digitális eszközök irányába mutat minden. A középiskolában megszerettem a programozást, így egyértelmű volt, hogy egyetemet is ennek alapján választok. Az Óbudai Egyetem és a BME voltak azok, amiket kiválasztottunk apuval, végül ez utóbbira esett a választásom és mérnök informatikus szakon végeztem.”

Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?

Szeretnék szoftverfejlesztéssel foglalkozni, és professzionális szintet elérni benne. A végső célom az, hogy a felmerülő problémák elég széles spektrumát, hatékonyan és könnyen meg tudjam oldani.

Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

Sajnos az egyetem nem igazodik jól a piac jelenlegi elvárásaihoz. A képzés sokszor túlságosan elméleti vagy éppen elavult tudást ad. A probléma szerintem az, hogy amire valóban szükség lenne azt vagy nagyon felületesen, vagy egyáltalán nem tanítják meg.

Miért jelentkeztél a programunkra?

Úgy éreztem, hogy ez a lehetőség egy kitűnő alkalom arra, hogy áthidaljam a szakadékot a tanult és az alkalmazandó ismeretek között és, hogy a pályakezdők nehézségeit is egy csapásra letudjam. Ezeken kívül kiváló alkalom volt arra is, hogy szakmailag óriásit fejlődjek.

Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?

A programmal kapcsolatban előzetesen azt vártam, hogy az elvégzése után piacképes tudással rendelkezzek majd, és szakmailag sokat fejlődjek. Továbbá azonnal el akartam helyezkedni.

Nagy Anasztázia története egyfelől különleges és érdekes, másfelől az EPAM berkeiben inkább olyan út, ami nem példa nélkül való, hanem egyre gyakoribb. Fogorvosi asszisztensből lett Java fejlesztő, egy év leforgása alatt vált az érdeklődésből egy teljesen új karrier.

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt találkoztunk először, amikor egy EPAM meetupon, a hallgatóság soraiban ülve tetted fel a kérdéseidet. Legközelebb pedig akkor bukkantál fel, amikor egy hasonló eseményen már EPAM-osként mondtad el a véleményedet. Mi a történt a kettő között, felelevenítenéd, miért jöttél el erre az első meet up-ra?

„Akkor, amikor először vettem részt, már egy ideje kacérkodtam az informatikai pályával, illetve azzal, hogy váltsak, és efelé induljak el. A párom javasolta, hogy vegyek részt meetupokon, ismerkedjek a közösséggel. Így találtam rá az EPAM eseményére és mivel a cég neve ismerős volt és a téma is tetszett – nők az IT-ban – feliratkoztam és eljöttem.”

Miért kezdett érdekelni a váltás gondolata?

„Gimis korom óta izgatott ez a terület, jártam is „informatikai tanfolyamra”, ahogyan egykor hívták. Akkor mégsem lett folytatása a dolognak, helyette fogászati asszisztensnek tanultam és el is helyezkedtem a pályán. Később a FB-on bukkantam egy ösztöndíjas, online, androidos kurzus hirdetésére, amire jelentkeztem és elvégeztem. Nagyon élveztem, és amikor befejeződött, már meg tudtam valósítani a különféle app ötleteimet. Ekkor jött az EPAM meetup, ahol azon belül, hogyan érvényesülhetnek a nők az informatikában a szűkebb téma az volt, miként vezethet az út más pályák felől a tech világba. Úgy gondoltam, hogy ez mind nagyon szép és jó, de van-e esélye valaki olyannak is labdába rúgni, akinek nincs diplomája? A beszélgetésből kiderült számomra, hogy ha akarsz tanulni és rászánod az időt, energiát, akkor diploma nélkül is van lehetőség ezen a területen dolgozni.”

Úgy gondoltad a birtokodban van a szükséges tudás, amivel el lehet kezdeni?

„Bár segített, hogy otthon komoly támogatásban volt részem, hiszen a párom is fejlesztő, eleinte meglehetősen kételkedtem önmagamban.”