Megkötöd a csomót a cipőfűzőn, igazítasz egyet a ruhádon. Elrugaszkodsz. Már a lábadban az első lépés, a második. A sokadiknál tartasz, amikor beáll a ritmus, az erőfeszítés helyét átveszi valami teljesen más. Az ereidből indul és mire a szívedbe ér megéled teljesen. Ez a futás öröme. Több millióan éljük ezt át az egész bolygón és ma a ’Global Running Day’ alkalmából négy EPAM-os futó beszél arról, mit jelent, ad neki ez az ősidők óta gyakorolt mozgásforma.
Tudatosság hosszú távon
"A futást az egyetemi éveim alatt szerettem meg igazán. Kezdetben a praktikussága miatt, hiszen bármikor ki lehetett menni futni egyet, nem kellett időponthoz igazodni, vagy másokra várni. Aztán, ahogy lenni szokott, rákaptam az ízére, kezdtem egyre hosszabb távokat vállalni. A mai napig a hosszabb távokat szeretem a legjobban, így tudok leginkább “flow”- ba kerülni, megtalálni a ritmusomat. Van benne egyfajta szertartásosság, ahogy az ember felveszi a cipőjét, kizárja a gondjait, bajait, elindul egy útra, és mozdítja egymás után a lábait, hogy aztán majd erősebben, boldogabban térjen haza. Egy hosszabb távon különösen igaz ez. Már a rajthoz úgy áll az ember, hogy átgondolja, milyen út áll előtte, talán tudja is, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie, de el mer indulni, mert tudja, hogy képes megküzdeni minden felmerülő problémával, és végül megérkezik. Ezt a tudatosságot, a néha nehezen, de mégis jólesően megszerzett örömöt adja nekem a futás.” Vilisics Magdolna, Business Analyst
A futónagykövet
„A futásra mindig társként tekintek, ami nemcsak segítséget nyújt a stresszes hétköznapok leküzdésében, hanem növeli a fizikai és a lelki állóképességem is. Futás közben hátrahagyom azt, ami nehézséget okoz, és csak azt tartom szem előtt, amit el akarok érni. Számomra az idő mértékegysége a futás ideje, minden köztes idő csak várakozás a következő alkalomra, futóversenyre. Idén csatlakoztam a Sportos Cukorbetegek Egyesületéhez futónagykövetnek, így futásommal támogatom az egyesület munkáját, valamint tagja lehetek egy közösségnek is. Barátaimat, ismerőseimet azzal próbálom motiválni, hogy gyakran megosztom az eredményeimet, mert szeretném megmutatni, hogy a befektetett energia mindig megtérül. „ Termul Helga, People Operations Specialist
Az önismeret útján
„Néhány éve hat hónapot töltöttem Hollandiában, ahol köszönhetően az ottani bringázós, sportos hétköznapoknak, leadtam tíz kilót. Amikor hazajöttem, szerettem volna ezt megtartani, kimozdítani magam az itthoni, négy fal közötti, ülő életmódból, ezért kezdtem el futni. Eleinte ezek könnyed, magányos futások voltak, aztán egyszer „elrángattak” a barátaim egy Ultrabalatonra. Itt még három részletben futottam le húsz kilométert és utána indult be a komolyabb futás. Ha már az Ultrabalatonos próbálkozás egész jól sikerült, kitűztem célnak egy maratont. Ehhez az első nagy lépés egy félmaraton volt, amit aztán többször megismételtem, míg tavaly ősszel összejött a maraton. Az idő múlásával egyre több, különböző motiváció hajtott, többek között a futótársak is. Egyre többeket ismertem meg, itt a cégnél is, a csapat ösztönöz arra, hogy akkor is részt vegyek egy-egy versenyen, ha magamtól nem mennék. Szeretem feszegetni a határaimat, minél jobb akarok lenni, minél optimálisabban kihasználni az erőmet. Mostanában kezdek eljutni oda, hogy ha az erőm nem is mindig elég, de ezt a technika javításával mégis elérhetem a céljaimat. Amikor futsz, egyedül vagy a gondolataiddal, zenével, ez pedig hozzásegít önmagad megismeréséhez. „ Keserű Zsolt, Senior System Engineer
Rövid távok öröme
„Gyerekkorom óta jelen van a sport az életemben, mivel édesapám sportoló és megkövetelte, hogy mi is mozogjunk. Olyan sportot kerestem, ami könnyen és gyorsan elérhető, ráadásul még fizetni sem kell érte. Ez pedig pont a futás, amit alapvetően egy sportolási lehetőségnek tartok, amit nagyon szeretek. Nem kell hozzá elmennem sehova, akkor indulok el otthonról, amikor kedvem tartja. Ha feszült vagyok és fáradt, nagyon jól kikapcsol ez a mozgásforma és szeretem a céges futócsapat közös futásait is, be is szoktam állni az EPAM csapatba különböző versenyeken. A rövidtávú futásokat szeretem; maximum öt kilométert futok alkalmanként, ennél többet nem szoktam. A hosszabb távok számomra unalmasak és talán fizikailag sem vagyok elég erős ehhez. A futás számomra azért is fontos, mert karban tartja a keringésemet, remek kardió edzés. Egy céges egészségnapon, egy mérés alkalmával kiderült, hogy a stressz rossz hatással van a szívemre, ez a gyenge pontom, így már csak ezért is felveszem a futócipőt és rendszeresen nekiindulok.” Labancz Lilla, People Operations Specialist
