Egy tech cég kulisszatitkai

A „Jövő utcája”; a tényleg „0-99-ig” program

2019. április 18. - KárpátiJdt

Rendhagyó programajánló

Olyan elfoglaltságot találni hétvégére, ami gyakorlatilag korhatár nélkül tényleg mindenkinek, de mindenkinek ajánlható, még a programokkal zsúfolt Budapesten is óriási kihívás. A csavar a dologban az, amit ma sokféle szóval illetnek, de nevezzük most egyszerűen technológiának. Ehhez ugyanis valamilyen viszonyulása mindenkinek van, és ezt helyezi középpontba az április 26-27-i „A Jövő Utcája” interaktív, utcai kiállítás.

Be lehetne úgy állítani a jövőt és a digitális cuccokat, mint a fiatalok, meg a különböző, ábécé végi generációk ügyét, de az igazság az, hogy a múlt században született szülők és a valóban idős generáció is megélik valamilyen módon ezeket a ma zajló, sokszor extrémnek tűnő vagy éppen tényleg extrém változásokat.  A srácok a színtiszta kíváncsiságot képviselik, és villámgyorsan magukévá tesznek minden újdonságot, a másik végletben pedig a félelemmel vegyes, óvatos érdeklődés bizonytalankodik. Közöny és középszer ebben a témában nincs, és amikor a kiállítás előző éveiből előkerülnek képek, azok egyértelműen illusztrálják a fentieket.

webp_net-resizeimage.jpg

 „A Jövő Utcája” szervezői tulajdonképpen egy tanösvényt hoznak létre, amin végighaladva különböző témakörökben mutatják meg magukat a különféle vívmányok és technológiák. Amikre kár rásütni, hogy mindez a jövő, inkább az a helytálló, hogy mindez a jövőnek az a része, amit a mai ismereteink szerint látunk belőle és már így-vagy úgy, használunk is.

A tematika a kölyköktől indul az EPAM eKids sátrából és nincs az a nagyi, aki ne lenne boldog, ha egy ovis unoka kíváncsisága  mögé bújva okosodhat ki, hogyan kell ArTec robotokat építeni. De azt is nehéz elképzelni, hogy ne akarná kipróbálni bárki, hogyan tud a saját agyhullámaival a magasba repíteni egy labdát. Miközben jediset játszik a család, körben mindenféle fajta robotok grasszálnak és még egy digitálisan készülő karikatúrára is szert tehet, aki nem veszi magát túl komolyan.

Tovább

„Szorgalommal, józan paraszti ésszel, tudásvággyal, itt helye van az embernek.”

Hét évvel ezelőtt Berlinből indult a Startup Safari, mely idén is visszatér budapesti állomásához! Az utóbbi években azonban nem csupán a startupok, hanem a legnagyobbak is kaput nyitnak az érdeklődőknek, akik különböző programokon keresztül bepillantást nyerhetnek a cégek életébe. „A minden út az IT-ba vezet… Autodidakta programozástól nemzetközi tech projektekig” című meetupon olyan szakemberek beszélnek majd a tapasztalataikról, akik ezt az utat járták be. Diószegi Ritával, a meetup „Rapidrandi” szekciójának egyik résztvevőjével beszélgettünk, aki földi kiszolgálóként dolgozott a Malév kötelékében és egy kényszerhelyzet következtében ma már szoftvertesztelőként boldog.

malev_rita1_2_1.jpg

 A te utad honnan és hogyan vezetett a mai karrieredig?

„Közgazdászként végeztem, HR szakirányon, majd a főiskola befejezése után kimentem pár hónapra Angliába nyelvet tanulni. Amikor hazajöttem, akkor a Malév Ground Handling-nél helyezkedtem el. A földi kiszolgálásnál dolgoztam a reptéren, aminek ugyan semmi köze nem volt a végzettségemhez, de mivel imádom a repülést és a gépeket is, ezért nagyon szerettem. Izgalmas volt, hogy minden nap más, és amikor 2011 első felében az EU-elnökséget Magyarország vezette, akkor részt vehettem annak lebonyolításában a Malév részéről. Aztán jött a Malév 2012-es csődje...
Lehetőségem volt egy új projektre jelentkezni az EPAM-hoz, ahol olyan embereket kerestek, akik nem rendelkeztek IT háttérrel. Bevallom, az első időkben a legnagyobb hajtóerő az volt, hogy sikerüljön elhelyezkednem, és legyen egy jó állásom, utána változott meg minden. „

 Akkor tulajdonképpen nem volt más választásod, mint szó szerint beletanulni egy új szakmába.

„Valóban, hiszen szinte időm sem volt belegondolni, hogy mibe csöppentem. Utána már minden adott volt, és előttem volt az út, láttam magam előtt a következő lépéseket. Junior tesztelőként kezdtem dolgozni és persze tanulni. Hajtott a vágy, hogy bebizonyítsam, jó vagyok, és nem csak a technikai dolgokon múlik a siker. Amire szükségem volt, azt menet közben megtanultam, de ami az igazi löketet adta, hogy a felvételi interjúm során bizonyítani tudtam, hogy szorgalommal, józan paraszti ésszel, tudásvággyal, itt helye van az embernek. Kaptam egy esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy technikai háttér nélkül is lehet IT cégnél dolgozni, ha az ember valóban akar, tanul, és folyamatosan fejleszti magát.”

Tovább

„Semmit nem bánok az életutamból, mindennek megvolt a szépsége és a tanulsága.”

Hét évvel ezelőtt Berlinből indult a Startup Safari, mely idén is visszatér budapesti állomásához! Az utóbbi években azonban nem csupán a startupok, hanem a legnagyobbak is kaput nyitnak az érdeklődőknek, akik különböző programokon keresztül bepillantást nyerhetnek a cégek életébe. Az EPAM egyik kapcsolódó rendezvényére azokat várják, akik szeretnének pályát módosítani és adott esetben akár autodidakta módon képezik magukat egy tech karrier reményében.

Interjú Rosenfeld Anna Julival, a „Minden út az IT-ba vezet… Autodidakta programozástól nemzetközi tech projektekig” című meetup kerekasztalának résztvevőjével.

a.JPG

 A te utad honnan és hogyan vezetett a mai karrieredig?

„Tizennégy éves voltam, amikor blogolni kezdtem és szerettem volna, ha egyedi a blogom template-je, ezért belenyúlkáltam a kódba. Akkor még csak tetszett, hogy átírok valamit és másképp néz ki az oldal, ám később már tudatosabban foglalkoztam designnal. Aztán az adta meg a végső lökést a frontend fejlesztéshez, hogy lett egy sitebuilder barátom, aki megtanított rendesen a szakmára. Öt évig dolgoztam frontend fejlesztőként, amikor jött az éles váltás. Kiégtem a reklámügynökségi darálóban és az éjjel-nappali kódolásban és nagyon szerettem volna gyerekekkel foglalkozni. Óvodapedagógiát kezdtem tanulni, elvégeztem egy OKJ-s dajkaképzőt majd elhelyezkedtem egy Waldorf oviban óvó néniként. Imádtam, de sajnos olyan alacsony volt a jövedelmem, hogy abból épp a létminimumon lehetett megélni. Ez elég motiváció volt, hogy ismét az IT-ban keressem a boldogulásom, ráadásul ekkor már tudtam, hogy ami ezen a területen a legjobban érdekel az a design és nem a fejlesztés. Elvégeztem egy intenzív UX képzést, és nagy szerencsémre azonnal felvettek az EPAM-hoz, mint juniort és a cég segítségével fejleszthettem tovább a tudásomat.”

 Mi inspirált arra, hogy egy olyan szakmában képezd saját magad, amit mások akár felsőoktatás keretei között sajátítanak el?

„Szerintem akkoriban, mikor én kezdtem a szakmát, még mindenki autodidakta módon indult, aztán folytatta programozó matematika vagy tervezőgrafika szakon, vagy felsőoktatási kereteken belül szervezett releváns tanfolyamokon. Ilyenekből én is elvégeztem többet, mert konkrét sitebuilder vagy webdesginer szak nem volt. A UX-et sem oktatták egyetemen, az utóbbi években lett annyira népszerű, hogy már van ilyen tárgy a Media Design szakokon. Ez a szakma tökéletes lehet annak, aki átképezné magát. Kollégáim között van, aki meteorológusnak tanult korábban, van ex-tesztelőnk és ex-recruiterünk is. Azt tanultam a főnökömtől, hogy a megfelelő szemléletmód és a lelkesedés a lényeg. Ha ezek adottak, akkor mindegy, milyen háttérrel érkezik az ember. Na, persze nem árt, ha van empátiád és szépérzéked is…”

Tovább

“A cél egyedül is elérhető, csak kacskaringósabb úton.”

Hét évvel ezelőtt Berlinből indult a Startup Safari, mely idén is visszatér budapesti állomásához! Az utóbbi években azonban nem csupán a startupok, hanem a legnagyobbak is kaput nyitnak az érdeklődőknek, akik különböző programokon keresztül bepillantást nyerhetnek a cégek életébe. AZ EPAM egyik kapcsolódó rendezvényére azokat várják, akik szeretnének pályát módosítani és adott esetben akár autodidakta módon képezik magukat egy tech karrier reményében.

 „A minden út az IT-ba vezet… Autodidakta programozástól nemzetközi tech projektekig” című meetupon olyan szakemberek beszélnek majd a tapasztalataikról, akik ezt az utat járták be. Vizmathy Csillával beszélgettünk, aki gyógytestnevelőből lett Java fejlesztő.

csilla_vizmathy.jpg

 A te utad honnan és hogyan vezetett a mai karrieredig? 

“Matematika tagozatos gimnáziumba jártam, ahonnan az osztálytársaim jelentős része informatikai pályára ment. Nagyon menőnek gondoltam a programozást, de akkoriban arra vágytam, hogy gyerekekkel foglalkozhassak, így pedagógus, majd gyógytestnevelő lettem. Mikor “elhatalmasodott rajtam” a programozás iránti vágy, elvégeztem egy OKJ-s képzést, de akkor még nem kerestem új munkát. Szerettem és hasznosnak tartottam a gyógytestnevelő szakmámat, ráadásul átmenetileg vidéken éltem, nem mertem még belevágni a karrierváltásba. Mégis mindig ott motoszkált a fejemben, hogy szeretném végre kipróbálni magam programozóként. Vonzott a szellemi kihívás, a folyamatos tanulás és fejlődés, ami ezzel a munkával jár. Mikor visszaköltöztem Budapestre, elvégeztem egy Java programozó tanfolyamot, egy ottani csoporttársam hívott el az EPAM egyik rendezvényére. Azóta is hálás vagyok neki, mert ott ismertem meg az EPAM Mentorprogramot, ahova sikerült bekerülnöm, majd néhány igen intenzív hónap alatt elvégeznem. Azóta itt dolgozom Java fejlesztőként. “

Mi késztetett arra, hogy egy olyan szakmában képezd saját magad, amit mások akár felsőoktatás keretei között sajátítanak el?

“Először én is azon gondolkoztam, hogy egyetemen tanuljam meg a szakmát, de mikor megfelelő intézményt és szakot keresve az ismerőseimtől érdeklődtem, a beszámolóik alapján egyik sem nyújtotta azt a célirányos fejlődést és naprakész tudást amire vágytam.”

Nálad mi volt a hajtóerő? Hobbiból indult és a szenvedély vezérelte? Esetleg racionális döntés, aminek az eredője egy jó vagy jobb állás megszerzése volt?

“Leginkább a szellemi kihívást, a folyamatos fejlődés lehetőségét kerestem benne. Egyre erősebben vágytam arra hogy kipróbáljam, képes vagyok-e olyan szintet elérni a programozásban, hogy ez lehessen a főállásom.”

Milyen mélységig sajátítható el a tech iparban egy-egy szakma autodidakta tanulással? Mi az, ami nem tanulható, csak intézményi, tanfolyami keretek között?

“Szerintem, mivel szinte minden tudás elérhető online, így elég erős motivációval autodidakta módon is elsajátítható a szakma, de nagy szükség van valakire, aki látja, hova kellene eljutni, mi az amit fontos megtanulni, és mit kell elkerülni. Elérhető a cél megfelelő iránymutatás nélkül, de sokkal kacskaringósabb úton, sokszoros időráfordítással, rengeteg zsákutcával tarkítva és könnyen lehet, hogy közben rossz beidegződések, gyakorlatok alakulnak ki. Ezeket időben észreveszi egy mentor. “

Miként szerez gyakorlatot az ember, hogyan méri, hogy hol tart, ha saját maga indul neki a tanulásnak? Mit csinál, ha elakad valahol?

“Ezek nagyon is valós problémák az egyedül tanulásban. Nehéz megítélni mivel érdemes mélyebben foglalkozni, mit érdemes tanulni, mikor van az ember megfelelő szinten, és nagyon könnyű napokig keresni egy hiba okát eredménytelenül. Korábban időnként úgy éreztem, a sötétben tapogatózom. Nekem ezekre a problémákra a mentorprogram tananyagai és feladatai és szuper mentorom, Veres Péter nyújtott megoldást. Ő, ráadásként óriási motiváló erőt is jelentett.”

Mi volt a legnagyobb tanulópénz ezen az úton és mi az, amit nem javasolnál a mai fejeddel másoknak?

“Kicsit sajnálom, hogy nem volt elég önbizalmam már korábban pályát váltani. Azt tanácsolnám mai fejjel a korábbi önmagamnak, hogy ne halogassam a döntést, vágjak bele. Nagyon is érdemes!”

csilla_vizmathy_gyogytestneveles.jpg

Jegyvásárlás és regisztráció:

https://budapest.startupsafari.com/agenda/?host_type=EPAM#session_902

 

Így alakítja át a mesterséges intelligencia az edzőtermeket!

Tavaly bejárta világot az Amazon Go, a teljes mértékben önkiszolgáló bolt megnyitásának híre; se kassza, sem sorok, sem kiszolgálók nincsenek a kísérleti jelleggel üzemelő egységben. Ennek mintájára egy csapat mérnök, az EPAM Garage nevű kezdeményezésének keretében megalkotta az intelligens edzőterem prototípusát.

Tojás helyett fekvőtámasz

Az egészségipar és a fitness, két olyan terület, ahol az IoT - azaz a különböző eszközök internet általi összekapcsolása - elképesztő lehetőségeket tartogat. Az alapkoncepció szerint az adott egyén által végzett fitness-gyakorlatok un. tevékenységadatainak rögzítésével és egy ezt elemző mesterséges intelligencia segítségével személyre szabott edzéstervek készülhetnek. Azaz, ahogyan a kassza és kiszolgálómentes élelmiszerboltban a rendszer automatikusan leköveti, hogy a kosárba hány tojás került, úgy listázható az is, hogy a vendég hány fekvőtámaszt nyomott az edzőteremben. Az okos eszközökkel felszerelt termekben innentől kezdve precíz pontossággal állíthatók össze a gyakorlatok, ismétlésszámok, illetve mérhető a fejlődés. Van azonban az efféle rendszereknek egy kritikus pontja, mégpedig az, hogy némely alkalmazás nem a mérésekre, hanem a felhasználó, azaz ember által rögzített adatokra támaszkodik. A másik nehézség, hogy a fitneszberendezések egy része csakis az azon végzett tevékenység mérésére korlátozódik. Mindez egy sor hibalehetőséget tartogat, ami, végső soron megmagyarázza, a legtöbb edző miért jegyzi az adatokat ma még tollal és papírral.

Tovább

Izgi π Kvíz - ha a kérdéseket érted, már menő vagy!

Március 14., azaz 03.14. Einstein születésnapja, Stephen Hawking halálának évfordulója, a matematika világnapja, nem mellesleg π nap. (Matematikai) véletlen? Nem bizonyított, csak azt tudjuk, hogy ez a nap csupa matek. Hogy még matekosabb legyen, íme egy izgi kis π kvíz. Ha a kérdéseket érted, már menő vagy, ha a válaszokat is tudod, akkor jó eséllyel mindent tudsz a π-ről. 

1. A Mars Rover már 11 éve rója a kilométereket a vörös bolygón és lassan teljesíti a maratoni távot (42,195 km). Hányszor kell a 25 cm átmérőjű kerekének körbefordulnia, hogy ezt a távot teljesítse?

2. Az alábbi bináris számok közül melyik áll a legközelebb a π értékéhez:

a. 11.0010010000111111
b. 101.110101000111100
c. 10.0001101010110100
d. 1.10111011010010011
e. 111.010111101011111

3. Mekkora az esélye annak, hogy két véletlenszerűen választott egész relatíve prím?

  1. π2 /6 b. π2 /12 c. 6/π2 d. 3/π2

4.Képzeld el, hogy a Földet az Egyenlítő mentén körülkeríted egy kötéllel. Mennyivel hosszabb kötélre lenne szükség, ha ugyan ezt úgy szeretnéd megtenni, hogy a kötél mindenhol 1 lábbal a földfelszín felett legyen, de ugyanígy az Egyenlítő körül.

  1. 2π láb b. 2πr láb ahol az r a Föld sugara  c. πr

5. A π szám tízes számrendszerű ábrázolásában, az egyes számjegyek (0-9) előfordulási gyakorisága nagyjából azonos, mégis van egy olyan számjegy, amely nem szerepel az első 30 számjegy között. Melyik számjegy az?

  1. 7 b. 0 c. 2 d. 8

6. Egy olyan 10 jegyű egészre gondolok, melynek nincs két egyforma számjegye. Valamint ennek a számnak az első n számjegye egy olyan számot ad, mely osztható n-nel. És ez igaz minden n-re 1-tol 10-ig (1<=n<=10). Melyik ez a szám?

7. Az A kör 1 km széles, míg a B kör 2 km széles. Melyik állítás igaz a körökre az alábbiak közül:

  1. A B kör területe kétszer akkora, mint az A köré
  2. A B kör területe 4 x nagyobb, mint az A köré
  3. A B kör területe azonos az A körével
  4. A B kör területe 8 x akkora, mint az A köré

A helyes válaszokért lapozz!

Tovább

Diverzitás és pozitív diszkrimináció; mi a különbség és vajon létezik-e egyensúly?

Amikor a soron következő „Mi, EPAM-os nők” meetup témáján törtük a fejünket, nagyon hamar kiderült, hogy a pozitív diszkrimináció témájában mindenkinek elég határozott, ugyanakkor némileg eltérő véleménye van. Innentől világos volt, hogy izgalmas beszélgetésre, vitára készülhetünk.  Végül a „Mi, EPAMos nők - Szélsőségek nyomában, avagy a pozitív diszkrimináció árnyoldalai” meetup a rendezvénysorozat eddigi legsikeresebbje lett. Nőnap alkalmából szerettük volna számotokra olvasható formában is összeszedni a téma legfontosabb tanulságait, legérdekesebb gondolatait.

nonapmeetup.jpg

A február közepén rendezett esemény előadója, Vinkovics Viktória volt, aki a kerekasztal beszélgetésben is részt vett, ahol beszélgetőtársai Rosner Viktória, Horváth Martina és Tas Gergely voltak. Az esemény moderátoraként Kárpáti Judit, újságíró vezette a beszélgetést.

A téma nemcsak a nők számára volt izgalmas, ugyanis az eseményre már előzetesen is sok férfi  regisztrált és végül valóban el is jöttek, így a„Mi, EPAM-os nők” meetup sorozat történetében rekordszámú férfi volt jelen.

V. Viki előadásával indult az este. Már az előadás címe is egy kérdést vetett fel; Vajon a diverzitás egyenlő a pozitív diszkriminációval?

post.JPG

A válasz nem, a diverzitás nem egyenlő a pozitív diszkriminációval. Mégis sokak a nőket támogató, őket előnyhöz juttató programokra gondolnak a „diverzity” programok kapcsán és összemossák e két fogalmat vagy ha nem, akkor is:

„A diverzitás kapcsán elsőre a legtöbb embernek a faji és (főleg a) nemi különbözőségből eredő megkülönböztetés jut eszébe.​  A diverzitás azonban sokkal sokfélébb sokféleség. :)”

 Az előadás során először a munkahelyi diverzitásról, annak jelentőségéről és eszközeiről hallhattunk. V. Viki elmondta, hogy a legtöbbször akkor jelentkeznek problémák e téren, amikor számok határozzák meg a látszólagos egyensúlyt és nem megfelelő egy szervezeten belül a kommunikáció és az üzenet.

A következőkben olyan élő példákkal mutatta be a rossz gyakorlatot, mint például az Amazon-nál az anonomizált kiválasztásra alkalmazott mesterséges intelligencia, mely a ’tanulási folyamat’ során szexistává vált vagy a hírhedt Google fiaskó, amikor a cég egyik alkalmazottja, egy vezető szoftvermérnök, a belső levelezőlistán megosztott egy dokumentumot a Szilícium-völgy foglalkoztatási politikáját kritizálva. A nyilvánosságra hozott eset után millió reakció érkezett, V.Viki a hazai kommentekből szemezgetve illusztrálta, milyen megosztó a téma és mennyire szubjektív a pozitív diszkrimináció megítélése.

googlefiasko.png

Az előadást követően Kárpáti Judit arról faggatta a résztvevőket, hogy van-e saját, megélt tapasztalatuk arról, amikor őket érte valamilyen formában pozitív diszkrimináció. A kerekasztal egyetlen férfi tagja, Gergő, bár maga nemigen emlékezett olyan esetre, amikor őt valamilyen kedvező bánásmódban részesítették volna, mégis számos példával szolgált, nemcsak az első kérdés kapcsán. Mivel két lánygyereket nevel, így ő maga is szembesült azzal, hogy a lányok gyakran bátortalanabbak a reál tárgyakban, annak dacára, hogy pont ugyanolyan képességek birtokában indulnak mondjuk egy-egy megméretésnek, mint a kortárs fiúk. Gergő úgy gondolja, hogy segíteni kell a lányokat abban, hogy több önbizalomra tegyenek szert és ezáltal leküzdhető legyen a már a kezdetekkor kialakuló különbség érzése fiúk és lányok között. Ezt erősítette meg Martina is, aki évekig a szegedi eKids program (Az EPAM eKids programja a programozást, IT szakmát, technológia világát megismertető sokszínű programjainak gyűjtőneve, mely kezdeményezés kicsiktől a tinikig világszerte nagyon sok gyereknek a belépőt jelentik a technológia világába. – a szerk.) szakmaivezetőjeként rengeteg tapasztalatot szerzett. Ugyanezen okokból kifolyólag gondolja ő is úgy, hogy fontos a lányoknak külön, dedikált időt szentelni, így a Skool-al közös, csak lányoknak tartott informatikai foglalkozások létjogosultsága nem is kérdéses. – „Nem az előny, a támogatás a fontos.”

V. Viki elmesélt egy történetet a saját útjáról, amiben nagy szerepet kapott egy oktató, aki felkarolta az informatika iránt érdeklődő lányt és „korlátlan” hozzáférést biztosított neki az iskolai számítógéphez, valamint bevonta több feladatba melynek elvégzéséhez technológiai eszközök (PC, szövegszerkesztő, nyomtató, stb.) használatára volt szükség. Így megtanulta ezek használatát és ez olyan lehetőségekhez, tudáshoz jutatta, melyek a mai karrierje felé elindították.

A beszélgetés következő kérdése kapcsán kiderült az is, hogy R. Viki és Martina kicsit másként állnak a pozitív diszkrimináció kérdéséhez. Míg R. Viki úgy gondolja, hogy számára természetes, hogy női mivoltában is szeret megnyilvánulni, például csinosan és nőiesen öltözködni az irodában, addig Martina úgy tartja, hogy jobb, ha a nemét kivonja a munka különböző aspektusaiból és kizárólag szakmai minőségében van jelen a feladatokban.

Abban mégis megegyeztek, hogy a munkában, egy-egy csoportban a diverzitás nagyon jót tesz az eredményességnek, sokkal dinamikusabb és élettelibb lesz egy közeg, ahol a nők is szerepet kapnak.

Amikor a megszólalások kötetlenebbé váltak, szóba került az is, milyen biológiai különbözőségei vannak férfiaknak és nőknek, és ennek kapcsán mikor és miért kerülhet szóba a pozitív diszkrimináció. Gergő és Martina egyetértett abban, hogy ha a nők a menstruációs ciklusuk kapcsán különleges elbánásban részesülhetnek és mondjuk, létrehoznak nekik egy pihenőszobát, akkor az éppen annyira megilleti a férfi kollégákat is, akik például migrénnel küzdenek.

A beszélgetés egy pontján aztán már nem is kizárólag a férfi-női póluson volt a fókusz, sokkal inkább azon, hogy mennyiben érinthet bárkit, aki valamiben más, mint a többség. Egyetértés alakult ki atekintetben, hogy ezen a téren még mindig sokkal inkább a diszkrimináció negatív pólusa a gyakoribb, bár a technológiai iparágban nem ez a jellemző.

Az előadás és a kerekasztal beszélgetés után a közönség is szóhoz jutott és az este további részében aktív beszélgetés alakult ki, míg fogyott a bekészített bor, a süti és a szendvicsek,vita folyt arról, hogy vajon az életkor tényező-e a pozitív diszkrimináció tekintetében, jó vagy rossz, ha egy konferencia kifejezetten csak női előadókat hív egy szakmai fórumra vagy miért nehezebb egy kisvállalkozásnak a diverzitás megteremtése, mint egy nagy cégnek.

Az este egyik tanulsága, - nemcsak V. Viki előadása - hanem a beszélgetés és a vendégekkel történt beszélgetés alapján is, hogy a pozitív diszkrimináció kifejezetten szubjektív, szinte soha nem lehet tényszerűen megállapítani, mikor áll valóban fenn és mikor csupán az „elszenvedője” érzékeli azt. Ahhoz ugyanis, hogy pontos definíció szülessen, jóval több időnek kell eltelnie és sokkal gazdagabb tapasztalatokat kell szereznünk, hogy kialakuljon, mit szabad és mit nem, mikor válik ez a jelenség a javára és mikor a hátrányára az egyénnek és a közösségnek.

 

Ráadás

 "A pozitív diszkrimináció vajon mi?"

A meetup előtt pár nappal Legendi Ricsi kollégánkkal beszélgettünk a pozitív diszkriminációról.
Miért fontos számára, hogy a csapata sokszínű legyen, szerinte mi számít pozitív diszkriminációnak és kiket érint leginkább ez a jelenség?
Hallgassátok meg az EPAM Life Podcast csatornán!

 

A mentorprogramtól azt vártam, amit […] addig sehonnan máshonnan nem sikerült megszereznem

szladekzoltan.png

 

Interjú Szládek Zoltánnal, a Java Mentorprogram végzett mentoráltjával, aki nem mellesleg 2019. március 13-i EPAM Akadémia Nyílt Nap egyik előadója. 

Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?

Nem tipikusan erre az iránya készültem annak idején. Matematikus szakot végeztem az egyetemen, és most itt vagyok. Amikor a programra jelentkeztem az elsődleges karrier célom az volt, hogy programozóként el tudjak helyezkedni. A program nagy segítséget nyújtott ebben és még fel sem fogtam igazán, hogy sikerült általa ezt a célomat elérni. A továbbiakra nézve vannak még témakörök, amik érdekelnek az informatikán belül, de most, hogy bepillantást nyertem ebbe a világba, látom, hogy mennyi, de mennyi felfedeznivaló van még.

Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

A matematikus szak nem célirányosan erre a szakmára készített fel, de sokat segített. A programozás alapvetően a valódi világ leképezése, és ahhoz hogy ezt meg tudjuk tenni megfelelő absztrakciókat kell tudnunk használni, azok létrehozásához pedig logikus gondolkodásra van szükség. Struktúrákat kell tudnunk létrehozni, ez mind elengedhetetlen a szakmánkban, és a matematikában mindezt ugyanúgy gyakran használjuk.

Miért jelentkeztél a programunkra?

Hobbi szinten korábban is foglalkoztam programozással, és a családban is van már aki ezzel foglalkozik. Kihívást, előrelépést kerestem az életemben. Ez vitt a programozás irányába.

Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?

Nem is elvárásnak mondanám, inkább csak, hogy mire számítottam. Alapvetően annyi, hogy hozzásegítsen a célomhoz, hogy programozó legyek. Ezen túlmenően pedig, hogy el tudjak helyezkedni, és megfelelő betekintést adjon arról, hogy hogyan is működik egy programozói munkakör élesben. Korábban kipróbáltam más, hasonló célzatú tanfolyamot is, de az semmi ilyen jellegű tapasztalatokat nem nyújtott számomra. Az ott tanultakat egyszerűen megszerezhettem volna más forrásból is. A mentorprogramtól azt vártam, amit ott nem kaptam meg, sőt, amit addig sehonnan máshonnan nem sikerült megszereznem. Maximálisan elégedett vagyok. Úgy érezem a program komplex képet adott arról, hogy milyen feladatokkal, és hogyan kell szembenéznem majd nap, mint nap a munka során.

Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?

Szakmai téren rengeteget fejlődtem. Nehezen tudom elképzelni, hogy e nélkül hogyan tudtam volna becsatlakozni egy cég életébe. A program nagyban hozzásegített ahhoz, hogy ezt a karriercélomat megvalósítsam. Rengeteg alkalmazott eszközt és technológiát ismertem meg, és mindezen felül még egy pozitív visszajelzést is kaptam, hogy ez az általam elképzeld cél működőképes és tudom csinálni. Önbizalmat és megerősítést adott nekem.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

Péter abszolút segítőkész volt. Bár inkább lelki támogatásra volt szükségem tőle. Remekül felismerte, hogy én személy szerint akkor tudok teljesíteni, ha bíztatnak, és nem akkor, ha hajtanak. Az a fajta technikai támogatás, amit nyújtott nekem mindig a legmegfelelőbb időben és formában érkezett.

Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Egyelőre jó volna becsatlakozni a cég véráramába. Idővel aztán, mivel az oktatás, és így akár a mentorálás sem áll távol tőlem senior fejlesztő szeretnék lenni, amint lehet.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Szerintem azoknak érdemes elkezdeni, akik már tudják magukról, hogy ez az, ami érdekli őket, és ezzel szeretnének foglalkozni. Nagyon fontos, hogy belső motivációval rendelkezzen az illető, mert csak úgy fog tudni önállóan foglalkozni a programmal, és igazi értelmet találni benne. Biztos vagyok benne, hogy ez az eredményeket is meg fogja hozni.

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?

Technikai jellegű fejlődés, magabiztosság, új élethelyzet és fejlődés minden téren.

 

Ha többet szeretnél megtudni a képzési programjainkról, gyere el EPAM Akadémia Nyílt Napukra:

Időpont: 2019. március 13.

Helyszín: EPAM Iroda, 1082. Futó utca 47-53, Meetup Room

Regisztráció: https://epa.ms/AkademiaNyiltNap

“Nem tudtam elképzelni, hogy mire vállalkozom, mikor belevágtam”

Már csak néhány nap és személyesen is találkozhattok a “Mi EPAM-os nők -Nőnapi Meetup Szeged” eseményünk előadóival, a kerekasztal vendégeivel. A téma ezúttal a női karrier az IT világban, melyről a rendezvény előtti utolsó bemelegítő interjúban Rostás Katával, az EPAM projektmenedzserével beszélgettünk.

 

rostaskata.jpg

 

Mennyiben alakult a karriered “lineárisan”, azaz eleve informatikai pályára készültél?

“Nagyon sokáig álmodoztam arról, hogy állatorvos leszek. A gimnázium biológia-kémia szakára sajnos túljelentkezés volt, így végül matematika-fizika szakos lettem és a negyedik év végére már “elterelődtem”a matematika-informatika irányába. Azután csak annyit tudtam, hogy Szegeden szeretnék tanulni, - hódmezővásárhelyi vagyok – és valami olyasmivel foglalkozni, aminek köze van a matekhoz és informatikához. Ez a képlet vezetett ahhoz, hogy programtervező matematikus lettem.”

Volt előtted olyan példa, amit követni tudtál? Mi volt vonzó számodra ebben a szakmában?

 “A szakmát illetően nem volt különösebb példa előttem és őszintén szólva nem is nagyon tudtam elképzelni, hogy mire vállalkozom, mikor belevágtam.”

Találkoztál a tanulmányaid, karriered során olyan véleményekkel, amelyek megingattak, vagy olyan emberekkel, akik nem hittek benned?

 “Egy érdekes történet jut eszembe még egyetemista éveimből. Egy nyáron egy néhány hetes munkára jelentkeztem az egyik tanszékre, ahol egy pályázat keretein belül nem csak programozni kellett, hanem dokumentációt írni, matematikai képletekkel dolgozni is. Amint meglátott a munkaadó, kijelentette, hogy úgysem leszek jó, inkább bele sem kellene kezdenünk a közös munkába. Végül egy hét után azt mondta, hogy jó lenne, hogy ha hosszabb távon is tudnék maradni.”

Mi volt az a tényező, amitől nőként legjobban tartottál és alaptalannak bizonyult a munkáddal kapcsolatban?

“Az előítéletek. Néhány esetben elő is fordult, hogy alapból negatívan ítéltek meg még mielőtt bármi kiderülhetett volna akár rólam, akár a munkához való hozzáállásommal kapcsolatban, de szerencsére ma már ritkán találkozom ezzel a jelenséggel. Sőt, mostanában inkább csak pozitív visszajelzéseket kapok.”

Azon a területen, ahol dolgozol, milyen arányban dolgoznak jelenleg nők?

“Jó ideje ugyanazon a projekten vagyok, régebben a 20-25 főből én voltam egyedüli nő. Sokat változott a csapat struktúrája azóta, így ma már legalább hárman vagyunk.”

Szerinted mi a kulcsa annak, hogy sikert érj el a technológiai iparban nőként? Egyáltalán van még létjogosultság ennek a kérdésnek?

“Szerintem az lehet sikeres, aki megdolgozik érte. Mindenkinek ugyanúgy oda kell tennie magát, ha előbbre szeretne lépni a munkájában, nemtől függetlenül.”

“A nőknek sok energiáját emészti fel a kudarctól való félelem”

juhaszreka.jpg

Jövő pénteken Szegeden várjuk a “Mi EPAM-os nők” meetup sorozat következő eseményére az érdeklődőket, ezúttal egy szegedi nőnapi kiadással! Ezúttal is azt járjuk körül, hogyan lehet sikeres egy nő az IT szektorban; az előadók és a kerekasztal-beszélgetés résztvevői saját történetükön keresztül mutatnak be lehetséges karrierutakat és ösztönöznek közös gondolkozásra. Juhász Réka, az EPAM Business Analyst-je előzetesen is válaszolt néhány kérdésünkre!

Mennyiben alakult a karrierutad egyenesen, azaz eleve informatikai pályára készültél?

“A matematika volt a kedvencem és az informatikát is érdekesnek találtam, ezért eléggé egyértelmű volt, hogy ezt a szakmát választom. Nagyon szerettem rajzolni is, ami egy kicsit elbizonytalanított a döntésben, de az informatikát választani egy sokkal biztosabb jövőnek tűnt, és azóta egyenes az út. Egészen pontosan emlékszem a pillanatra, ahogyan hetedikes koromban azt mondom a baránőmnek, hogy ha nagy leszek, programozó leszek.”

Volt előtted olyan példa, amit követni tudtál? Mi volt vonzó számodra ebben a szakmában?

“Édesapám régen számítástechnikát oktatott és programozóként is dolgozott különböző cégeknek; mindig is ő volt a példa. Azon kívül, hogy a képességeim alapján ez a szakma megfelelőnek tűnt számomra, az is vonzó volt, hogy arra lehetett számítani, hogy viszonylag sok lesz a munkalehetőség és ez a pálya jó megélhetést fog biztosítani. “

 Találkoztál a tanulmányaid, karriered során olyan véleményekkel, amelyek megingattak, vagy olyan emberekkel, akik nem hittek benned?

“Nem volt jellemző. Támogató emberekre és pozitív visszajelzésre sokkal több példa volt. Egyetlen olyan véleményre emlékszem, ami kifejezetten rosszindulatú volt és a megingatás volt a célja, de “sajnos” nem járt sikerrel, mert pont az ellenkezőjét váltotta ki belőlem. :)

Igazán megingatni csak a saját magammal szemben támasztott elvárásaim és a félelmeim tudtak, tudnak időről időre, de annyira azok sem, hogy eszembe jusson elhagyni a pályát.”

Azon a területen, ahol dolgozol, milyen arányban dolgoznak jelenleg nők?

“Most business analystként (üzleti elemzőként - a szerk.) dolgozom, és ebben a pozícióban több nővel lehet találkozni, mint a fejlesztők között, de a pontos arányt nem igazán tudom. Jelenleg egy hét fős csapatban dolgozom - hat fejlesztő és én alkotjuk a csapatot -, ahol ketten vagyunk nők.”

Szerinted mi a kulcsa annak, hogy sikert érj el a technológiai iparban nőként? Egyáltalán van még létjogosultság ennek a kérdésnek?

“Valószínűleg mindenki az előrelépésre és a jó fizetésre gondol a siker szó hallatán, de úgy gondolom, hogy ez igazából mindenkinek mást jelenthet, attól függően, hogy éppen hol él és milyen életszakaszban van.

De ha inkább csak annál maradunk, hogy mi a kulcsa annak, hogy az ember helytálljon ebben a szakmában, akkor én -nemtől függetlenül-   azt látom fontosnak, hogy ne a minél gyorsabb előrejutás legyen a célunk, hanem az, hogy szeressük a munkánkat és minél jobban akarjuk azt végezni, úgy, hogy a “siker” ennek csak a következménye legyen. Számomra ennek van értelme.

Az a saját tapasztalatom, és a többi női kollégától is gyakran hallom, hogy mi nők hajlamosak vagyunk sokkal többet aggódni, amiatt, hogy elég jók vagyunk–e, és jobban félunk attól, hogy hibázunk. A nőknek sok energiáját emészti fel a kudarctól való félelem. Ezért azt javaslom, hogy ne agyaljunk azon túl sokat, hogy valami nem fog menni, inkább fordítsuk ugyanazt az időt és energiát arra, hogy jobban utánanézzünk a témának, amitől tartunk. Ha kudarcot vallottunk, akkor gondoljunk arra, hogy valószínűleg ez sokkal kisebb hiba, mint amekkorának mi saját magunk látjuk, és ne emésszük magunkat túl sokáig a dolgon, hanem tanuljunk belőle és lépjünk tovább!”

süti beállítások módosítása