Az EPAM Mentorprogram legutóbbi toborzó hirdetése Tóth Poszáta Holda, Junior Software Developer munkája. A szabadidejében digitális rajzolással foglalkozó kollégánkkal arról beszélgettünk, miért volt számára egyértelmű az IT karrier és hogyan talált rá a grafikára, mint hobbira.
Ma egyre több szó esik arról, hogy a lányok számára meg kell mutatni, hogy bátran vezethet az IT karrier felé az ő útjuk is. Téged ki vagy mi terelt a szakma felé?
„Az informatikai pályára úgy keveredtem, hogy apukámnak egy e-learning-gel foglalkozó vállalkozása van, így abba nőttem bele, hogy nálunk mindenféle technikai eszköz, számítógép rendelkezésre állt otthon. Elég hamar éreztem, hogy ez a terület érdekel, ahogy visszaemlékszem mindig is voltak olyan vágyaim, hogy jó lenne egy játékot magamtól megírni vagy animációt készíteni. Mindig érdekelt, milyen lehet a semmiből világokat létrehozni, alkotni valamit, amit én találok ki, az én fantáziám szüleménye. Van egy üres fájl, kép és utána egy megszületik valami teljesen új, szerintem ez tök jó és kreatív dolog. Így aztán a Neumann János Informatikai Szakközépiskolát választottam és onnantól kezdve elég egyértelmű volt, hogy ezen az úton haladok tovább.”
Milyen játékok, animációs filmek hatottak rád?
„Legtöbbet a Diablo 2-vel játszottam, nagyon tetszett ez a világ és a Naruto című japán anime sorozat szippantott be olyan 12-13 évesen. Emiatt kezdtem el rajzolni is. Apukám mindig azt mondta, hogy tanuljak informatikát, mert úgyis az a jövő, és ha utána rajzolni szeretnék ahhoz is jó lesz ez a tudás. Hiszen látszott, hogy ott is egyre inkább a digitális eszközök irányába mutat minden. A középiskolában megszerettem a programozást, így egyértelmű volt, hogy egyetemet is ennek alapján választok. Az Óbudai Egyetem és a BME voltak azok, amiket kiválasztottunk apuval, végül ez utóbbira esett a választásom és mérnök informatikus szakon végeztem.”
Ahhoz képest, amit elképzeltél, mit kaptál az egyetemen?
„Azt hittem, hogy azt tanulhatom majd, ami tényleg érdekel, de sok olyan tantárgyam volt, aminek nem veszem ma hasznát és már akkor sem izgatott: például a fizika. Ugyanakkor nagyon is érdemes volt ezeket az éveket ott tölteni, mivel rengeteg olyan kapcsolatra tettem szert, ami a mai napig kihat az életemre. A Schönherzben olyan közösségi élet volt, ami miatt a legjobb emlékek kötnek az egyetemi időszakhoz.”
Hogyan kerültél az EPAM-hoz?
„Eleinte inkább sodródtam az árral, de végül is afelé haladtam, amit elképzeltem, az IT pályán indulhattam el. Egyetem után egy olyan cégnél helyezkedtem el, amelyik IT supportot nyújtott nagy cégeknek. A kezdeti tapasztalatokat itt szereztem, de éreztem, hogy nem fejlődök annyit, amennyit lehetne. Aztán a LinkedIn-en megtalált az EPAM, így kerültem ide.”
Mi volt az, ami meggyőzött, hogy neked itt az EPAM-nál van a helyed?
„Kezdettől fogva szimpatikus volt a cég, az interjún kifejezetten jól éreztem magam, a recruiter is jófej volt. De az, ami miatt eldöntöttem, hogy itt szeretnék dolgozni egy rajz volt. A negyediken megláttam egy baromi nagy, igazán menő rajzot egy whiteboardon. Az villant be, hogyha itt ez egy elfogadott, teljesen normális és megszokott dolog, hogy valaki felrajzolhat egy ilyet, akkor itt nagyon jó lehet dolgozni.”
Ezek szerint az életedben a rajz még mindig nagyon fontos szerepet tölt be, az informatika mellett.
„Igen, a rajz szenvedély. Késztetést érzek, hogy rajzoljak, jön az inspiráció és csinálom. Akkor is fogok rajzolni, ha ez csak hobbi marad. Még az is lehet, hogy egyszer karakter dizájner leszek és egy játékfejlesztő cégnél dolgozom majd. De most itt vagyok az EPAM-nál és még van rengeteg lehetőségem a fejlődésre a jelenlegi munkámban.”
A cég legutóbbi Mentorprogramos hirdetését te rajzoltad és egy szuperhős jelenik meg rajta. Vonzódsz ezekhez a karakterekhez?
„Szeretem a szuperhősöket, mert erősek és valami olyat tesznek a társadalomért, amivel segíthetik az embereket. Szoktam ezen töprengeni, hogy jó lenne, ha kicsit én is ilyen lehetnék, de sajnos nincsen szupererőm vagy más különleges képességem. Legfeljebb, ahogy valaki egyszer nekem segített a rajzával döntést hozni, most a mentorprogramos rajzommal én segíthetek egy fiúnak vagy lánynak, hogy megtalálja az álommelót.”
