Horváth Krisztián Róbertet otthon Robinak szólítja a felesége, dacára annak, hogy Krisztián. Az irodában van, aki Krisztiánnak hívja, sokan mégis úgy ismerik, mint „Minimum Viable Product Róbert”. Akárhogyan is nevezzük, egy biztos, hogy az alábbi interjú lehetne kötelező olvasmány vagy éppen a mai nap legszórakoztatóbb cikke.
Ő pont olyan sokoldalú és ellentmondásos, mint ez a felvezető; röviden, olvassátok és ismerjetek meg egy újabb elképesztő EPAM-os kollégát, ezúttal a szegedi irodából!
Milyen indíttatással kerültél erre a pályára, mi a te „tech sztorid”?
„Mindig is humán beállítottságú voltam, - mind a mai napig a történelem, meg az irodalom a kedvencem - de mivel a szüleim nagyon összeszedett, előre tervező emberek, azt tanácsolták, hogy legyek informatikus, mert biztos, hogy azzal hogy tudok kezdeni valamit. Hallgattam rájuk, annak dacára, hogy ez a terület nem igazán érdekelt akkor, az egyetemen láttam először számítógépet. Ez már több mint húsz éve volt és az élet őket igazolta. „
Hova jártál egyetemre?
„Pécsre, mérnök informatika szakra. Egy nagyon jó közegbe kerültem, a Pécsi Vízműnél dolgoztam a tanulmányaim mellett, ahol nagyon sok mindent megtanultam. Geoinformatikai rendszerekkel foglalkoztam, a diplomamunkám is erről szólt; vízügyi jelrendszer leírás programnyelven. Aztán az üzemeltetésben kezdtem el dolgozni és csaknem 16 évig maradtam is üzemeltetési ezen a területen, dolgoztam a kormányzati, banki szektorban, sokat láttam, húsz év alatt ez a kilencedik állásom.”
Mindig van oka, ha valaki sok helyen megfordul, nálad mi volt ez?
„Édesanyám gyors- és gépírónőből lett az ország egyik legjobb biztosítási ügynöke az egyik legnagyobb biztosítási társaságnál, apukámnak szobafestő–mázoló a szakmája. Már említettem, mennyire összeszedett, előre gondolkodó emberek. Ezt hoztam otthonról, nagyon pontosan terveztem a karrierem már húszéves koromban is, és mindig oda mentem, ahol új technológiákat lehetett tanulni. Ha jött egy újdonság, megkérdeztem lehet-e csinálni, ha azt mondták, hogy nem, szívfájdalom nélkül elmentem egy másik céghez. Nagyjából ez az út vezetett az EPAM-ig.”
Hogyan tudtad magadban áthidalni azt, hogy valójában, alapvetően egy humán beállítottságú ember vagy?
„A mi szakmánkban, nagyon sok kreativitásra van szükség, ami kiszolgálja az alapérdeklődésemet. Igaz, ha ezt a készségedet valóban használni és kamatoztatni szeretnéd, akkor az gyakran munkahelyváltással jár. Gyorsan változik az informatika, ha négy évig ugyanott maradsz, nem lesz kreatív, amit csinálsz. Nekem viszont elvárásom a munkával szemben, hogy tanuljak, és kreatív dolgot végezzek, ezért megyek mindig előre. Amikor eljutottam az EPAM-hoz, bebizonyosodott, hogy egy projektalapú cégnek megvan az a varázsa, hogy projektről-projektre ugrál az ember és nincs rá lehetősége, hogy beleunjon és belekényelmesedjen a munkába. Lassan már négy éve dolgozom az EPAM-nál, miközben kétévente vagy még gyakrabban szoktam váltani…”
Akkor úgy tűnik, nem kell folyton új állást keresned, most házhoz jönnek a kihívások.
„Igen, itt megtaláltam azokat a lehetőségeket, amelyek által úgy építhetem a karrierem, ahogyan tervezem. Ehhez az is hozzájárul, hogy ez egy nagy cég, egy kisebb vállalkozásnál nehéz megtalálni az új kihívásokat. Elég sok dologgal foglalkozom, nekem le kell kötni az energiáimat, sok mindennel szeretek foglalkozni akár egyszerre is.”
Mesélnél kicsit arról, mit jelent mindez a gyakorlatban? Hogyan realizálódik a valóságban az, hogy a te energiáid jól le vannak kötve a munka által?
„Itt a szegedi irodában négyen kezdtük el építeni a DevOps-os csapatot és most már harmincnál is többen vagyunk. Fontos látni, hogy Szeged egy kisváros, ahol nagyon nehéz szakembereket találni, ezért elég erősen nekiálltunk az oktatási rendszer megszervezésének. Így már évek óta van junior programunk, oktatunk az egyetemen, ahol én a Big Data-s kurzuson veszek részt egy előadással. Mindemellett mentorálok is a cégnél a Mentorprogramban. De visszatérve a gyerekek oktatására, ez a szívügyem, középiskolákba is járok előadásokat tartani az eKids program keretében. Az egyik előadásom témája az IT karrier utak, ami arról szól, hogy hogyan lehet karriert építeni az IT-ben minél gyorsabban, minél hatékonyabban. Egy másiknak a témája a felhő alapú szolgáltatások, hiszen ez a jövő és a harmadik előadás a Big Data-val foglalkozik. Szeretem azt gondolni, hogy az előadásaimmal adok egy lökést a fiatal generációnak, hogy lássák, rengeteg lehetőség van.”
Az oktatás önmagában nehéz terep, főleg, ha kedvet kell csinálni egy pályához, amiről sok fiatalnak eleve téves elképzelése van. Amikor elmész egy ilyen oktatásra, mi az, amivel közelebb tudod hozni hozzájuk az IT világot?
„Viszonylag jó előadó vagyok, mert foglalkoztam oktatással az előző cégeimnél is, másrészt szeretem a gyerekeket, a másik szakma, ami érdekelt, az óvó bácsi lett volna. Általában igyekszem humorral, viccesen beszélni az előadásaimban. A fiatalok nagyon szeretik a Trónok harca sorozatot, ezért meg szoktam kérdezni tudják-e, ki az a John Snow. Persze mindenki felteszi a kezét és akkor elmondom nekik, hogy ő volt az, aki az egyik kolera járvány idején Big Data analízist csinálta arról, hol ütheti fel a fejét a kolera járvány. Vagy máskor a Big Data-t egy zombi-apokalipszis megelőző programon keresztül vizsgáljuk meg. De szoktam kérdezni gyerekektől, hogy vajon mennyi ideig kell gitározni tanulni, hogy előadhassuk a szerelmünknek a kedvenc számát a születésnapjára. Persze azt mondják erre, hogy hónapokig, én meg azt, hogy két napig. Tanuljunk meg négy akkordot, hiszen nem egy színházban akarjuk előadni, hanem a szerelmünknek, úgyhogy ha félrefogunk, akkor is rendben van. Ugyanez igaz az élet minden területén a tervezésre is. Nézzük meg, hogy mennyi energiát kell belefektetni, mennyit tudunk belefektetni, és mennyit szükséges belefektetni egy feladatba. Mindezzel azt akarom illusztrálni, hogy meg lehet fogni a lényeget szórakoztatóan, viccesen is.”
Gyakran említed a szervezettséget, előre tervezést, megosztanád velünk, hogy milyen trükkjeid vannak, amik neked beváltak?
„Az első és legfontosabb, hogy jól át kell látni a feladatokat. Majd a következő lépésben meg kell nézni, mivel könnyű és jó foglalkozni, és ezeket kell priorizálni. Át kell látni az egészet, mi szükséges ahhoz, hogy az adott feladatot meg tudd oldani, mennyi időt igényel mindez és a többi innentől már magától menni fog. Itt a cégnél a másik nevem a „Minimum Viable Product Róbert”, mert mindig nagyon gyorsan szállítom azt, ami minimálisan elég, amire lehet aztán később építeni és tovább fejleszteni. Azaz rám mindig lehet számítani a „delivery”-ben és ez egy nagyon fontos dolog.”
Mindehhez képest az egyik hobbid az írás, amiről azt hihetnénk, hogy korántsem a fegyelemről és a rendezettségről szól. Vagy éppen azért foglalkozol ezzel, mert itt aztán szabadjára engedheted a fegyelmezett énedet?
„Azt szoktam mondani, hogy én az írásban is iparos vagyok, abban is tervezek. Nagyon szerettem az irodalmat tanulni, főleg a verselemzéseket, látni, hogyan épül fel egy vers. Szeretem a rímképlet, a belső rímek, a játékok szabályait a sorokon belül, én igazából így írok verset is. Belemerülök a kreatív tevékenységekbe, a munkába pont ugyanígy és mindez elégedettséggel tölt el. Azt hiszem, hogy bármilyen alkotási folyamatnak ez kell, hogy a lényege legyen. Hogy létrehoztam valamit és elégedett vagyok.”
