Egy tech cég kulisszatitkai

„Ma már átlátom, hogyan lesz egysoros kódból millió soros működő rendszer.”

2019. augusztus 14. - KárpátiJdt

A szakmai tudás gyarapítása elengedhetetlen része egy olyan programnak, amilyen a Mentorprogram is. A programozáshoz szükséges attitűd elsajátítása, a személyiségfejlődés már az extra hozzáadott érték egy képzésen. Zsilinszki Bálint, mentorálttal beszélgettünk

 balint_zsilinszki.pngMik a karrier céljaid, mivel szeretnél foglalkozni a jövőben?

Az elsődleges célom most a megszerzett ismereteimet kicsit jobban elmélyíteni. Később persze szívesen kipróbálnám magamat külföldön is, bárhol Nyugat-Európában és nem lenne ellenemre akár kicsit nagyobb felelősséggel járó munka sem. A fejlesztésnek leginkább a tervezési folyamat része érdekel, amikor egy programot modul szinten megterveznek még az elején. Ez nagyon izgalmas, mert ehhez komplexen kell átlátni a nagy egészet.

Hogyan látod, mennyiben segített az egyetemi képzés abban, hogy elérd a fenti céljaidat?

Azon kívül, hogy adott egy alapszintű rálátást a szakmára, nem érzem igazán hasznosnak az egyetemi képzést, főleg a Mentorprogrammal kontrasztban. Az egyetemen szinte csak elméleti képzés van, és sajnos igazából a gyakorlatban annak nagy részét nem is lehet használni. Összességében az elméleti alapokon kívül más hasznos dolgot nem tudtak adni. Egy konkrét példával élbe, adatbázisok tárgyból az év végére nem tudtunk volna összerakni egy olyan programot, ami szervesen kapcsolódik az adatbázishoz. Elméletben persze nagyon sokat tudtunk róluk, de hogy hogyan kell integrálni mindazt egy rendszerbe, arról szinte szó sem esett.

Miért jelentkeztél a programunkra és milyen elvárásaid voltak, amikor elkezdted?

Azt hiszem egy egyetemi szórólapon láttam meg a hirdetést és megtetszett. Leginkább azzal kapcsolatban voltak elvárásaim, amit az egyetemen hiányoltam. Olyan tudást akartam kapni, amit tudok használni a feladatok és problémák megoldásában. Nem utolsó sorban szerettem volna ténylegesen látni, hogy hogyan is zajlik a munka a valóságban egy IT cégnél. Mindezt maradéktalanul megkaptam a programtól. Itt egyetlen pillanatig sem éreztem azt, hogy felesleges dolgot tanulnék, láttam, hogy ezeket az ismereteket később biztosan fogom használni nap, mint nap a munkám során.

Miben tudtál a legtöbbet fejlődni?

Szakmai szempontból sikerült elsajátítanom egyfajta gondolkodásmódot, felismerni azt, ahogyan egy program modul egységekből felépül. Mára már teljesen átlátom azt a folyamatot, ahogy létrejön egy működő program vállalati környezetben. Az egy soros kód állapotából hogyan lesz egy, akár több millió soros működő rendszer, és hogy ezen belül milyen szintek vannak, és ezt hogyan lehet felbontani részekre. Ebben a témában nagyon sokat fejlődtem, a program előtt ezek a részek elég homályosak voltak, főleg ami a gyakorlati megvalósításukat illeti, de a végére egészen világos lett. Emberileg abban fejlődtem sokat, hogy képes vagyok már sokkal kitartóbban dolgozni egy komplexebb, hosszabb ideig tartó feladaton, le tudom bontani apróbb lépésekre és nem hagyom abba, amikor kezd esetleg bonyolulttá válni.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

A mentorom egy szimpatikus srác volt, aki végig sokat segített. Némely probléma esetében maga nézett utána a dolgoknak, sok esetben pedig megmutatta, hogy hol érdemes keresgélnem a megoldást illetve az információkat. Az ő hozzáállása a motivációm fenntartásában is végig nagyon sokat segített nekem, a program alatt.

Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Szeretném itt, az EPAM-nál megtalálni a helyem, és hasznos tagja lenni a csapatnak. Megtanulni a céges munkarendet, elsajátítani a gondolkodásmódot. Mindeközben igyekszem folytatni a tanulást, legyen az akár céges feladatokat érintő, akár új technológiák megismerését célzó információ.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Elsősorban azoknak ajánlom, akik kellően nyitottak és motiváltak ahhoz, hogy egy adott időszakon keresztül igen intenzíven tanuljanak, és olyan tudást szerezzenek, amivel aztán rendkívül jól fognak tudni a későbbiekben érvényesülni. Határozottan azt gondolom, hogy ha valaki előzetesen akár csak 1-2 hónapot belefektetett, és így eljut az alap megértés szintjére, az már elég lehet ahhoz, hogy bekerüljön. Onnantól pedig a Mentorprogram szépen fokozatosan fogja felépíteni a szükséges ismeretanyagát.

Pár szóban összefoglalva, mit kaptál ezen a képzésen?

Szakmai érettséget, jó hozzáállást, fokozatosan fejlődő, hasznos tudást.

„Sok minden érdekel, a lényeg, hogy feszegethessem a határaimat.”

Míg az elmúlt majd’ húsz évben igazi tech karriert futott be, párhuzamosan három-négy különböző területen is feszegeti a határait. Nagy Béla, az EPAM projektmenedzsere céges berkekben híres ínyenc chilijeiről, amiket maga termeszt és a bogrács partikról, amikre pár óra alatt telnek be a helyek. Honnan jött, mi hajtja, erről mesélt a LifeInTech blog olvasóinak.

A cégnél jelenleg projekt manager pozícióban dolgozol, tesztelőként kezdtél, milyen út vezetett idáig?

Gazdasági informatikusként végeztem 1999-ben, ezen a vonalon indultam el a karrierem kezdetén. Majd egy ismerősöm megkeresett, hogy a cégnél, ahol dolgozik, vannak nyitott tesztelői pozíciók, így megpályáztam az egyik állást. Manuális tesztelőként kezdtem, kisebb csapatokat irányítottam, míg végül már a cég legjelentősebb termékét vezettem Quality Assurance oldalról. Nyolc év után egy olyan időszak érkezett el, amikor már nem voltak kihívást jelentő feladatok, ezért váltottam és a következő négy évet szintén a fejlődés jegyében egy másik tech cégnél töltöttem. Voltam tesztelő, vezettem csapatot, sok tapasztalatot szereztem, de innen már az utam az EPAM-hoz vezetett, ez volt a következő állomás, 2012-ben.

Házon belül hogyan haladt a karriered?

Az EPAM-nál is a tesztelői tapasztalataimat kamatoztattam az első években. Majd jött egy lehetőség, amikor egy csapatnak szüksége volt projektmenedzserre, de nem igényelték, hogy ezt teljes munkaidőben lássa el valaki. Így lettem, egy személyben projektmenedzser és tesztelési vezető is. A munkába belevetve magam nagyon megtetszett az új feladat, élveztem ezt a szerepkört. Kis projekt volt, hat fővel, ami remek lehetőséget kínált a tanulásra. Lassan kialakult bennem az elképzelés, hogy ebbe az irányba szeretnék továbbhaladni. A „kezemre játszott az élet”, mert miután véget ért az a munka, éppen egy belsős projektre kerestek projektmenedzsert, ahol csupa fejlesztő dolgozott és nagy szükség volt egy vezetőre, aki más nézőpontot képvisel.

400455_350245471724420_732067458_n.jpg

Akkor most éppen abban a fázisban vagy, amikor ismét új terveket szövögetsz?

Mióta csak elkezdtem dolgozni azt érzem, hogy mindig van mit tanulni. Önmagában az is folyamatos fejlődést eredményez, hogy a munka során újabb és újabb embereket ismerek meg, ami azt jelenti, hogy bár én esetleg ugyanazzal a kéréssel fordulok feléjük, nem biztos, hogy végül megegyező lesz az eredmény. Nagyon izgalmas kihívás számomra, hogy teljesen különböző habitusú embereket, hogyan lehet a lehető legjobb eredmény elérése érdekében csapattá kovácsolni. Ugyanilyen nagy feladat az ügyfél oldalon dolgozó emberekkel célravezetően kommunikálni.

Mennyire van szükség a te pozíciódban programozói ismeretekre?

Nincs mélyreható technikai háttértudásom és ez korábban sokáig frusztrációt is okozott. Ám felismertem, hogy bennem nincs meg az az eredendő érdeklődés a programozás iránt, amit másokon látok, így nem is lennék benne igazán jó. Ellenben rájöttem, vannak olyan kvalitásaim, melyek esetleg másokból hiányoznak a csapatban, amivel hozzájárulhatok a sikerhez.

Tovább

"Mindenkinek, aki menő cégnél, menő fejlesztő szeretne lenni."

Mernyei Dániel menő cégnél szeretett volna menő szoftverfejlesztői állást, neki ez volt a fő motiváció, amiért a Mentorprogramot választotta. Most, hogy végzett, azoknak ajánlja ezt a lehetőséget, akik hasonló vágyakkal és célokkal kezdenének a karrierépítésnek.

 mernyei_daniel.pngHonnan az indíttatás, miért választottad a fejlesztői pályát?

Mindig is lenyűgözött az, ahogyan a technológia segítségével olyan dolgokat tudunk létrehozni, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Az olyan fejlesztések, mint az online bankszámla nyitás, az okosórák egészségmegőrző funkciói vagy az önvezető autók mind valami pluszt adnak hozzá az emberek életéhez, melyekkel többre vagyunk képesek. A szoftverfejlesztéssel én is részese szeretnék lenni ennek a folyamatnak, mert úgy gondolom, így tudok leginkább értéket teremteni.

Mennyiben segítettek az egyetemi évek abban, hogy ezt a célodat elérhesd?

Az egyetemen programtervező informatikus szakot végeztem, úgy gondolom, hogy ez adott egy elméleti alapot, egyfajta gondolkodásmódot, amire a későbbiekben tudok építeni. Azt tapasztalom, hogy az egyetemi ismereteimmel könnyebben tudok új koncepciókat megérteni, elsajátítani, viszont annak ellenére, hogy temérdek programot kellett írni beadandó feladatként, úgy érzem, hogy a képzés lehetne gyakorlatiasabb, kevésbé elméleti. Sok olyan ismerettel gazdagodtam a Mentorprogram során, melyeknek szerintem az egyetemi anyagban is helyet kellett volna kapniuk.

Miért jelentkeztél a Mentorprogramra?

Több okból is szimpatikus volt számomra ez a program. Egyrészt lehetőségem nyílt arra, hogy gyakorlatorientált módon bővítsem az akkori ismereteimet, másrészt a program végén ott várt a lehetőség, hogy egy olyan cégnél helyezkedhetek el, ahol nagy és komplex projektek fejlesztésében vehetek majd részt.

Milyen előzetes elvárásokkal érkeztél?

Olyan ismereteket szerettem volna elsajátítani, melyekkel könnyedén el tudok helyezkedni Java fejlesztőként. Úgy gondolom, hogy ez az elvárásom teljes mértékben megvalósult, rengeteget fejlődtem. Piacképes tudást, profizmust kaptam ettől a programtól. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy már tisztában vagyok az olyan koncepciókkal, tervezési mintákkal, melyek alkalmazásával sok ember tud együttműködni egymással nagy projektek fejlesztése során.

Milyen viszonyban voltál a mentoroddal?

Nagyon lelkiismeretes munkát végzett! A konzultációk időpontjait rugalmasan osztottuk be és miután átbeszéltük az aktuális fejezetet, mindig igyekezett kiegészíteni a tanultakat az ő meglátásaival, tapasztalataival, ami nagyon értékes plusztudást jelentett számomra. Ezen kívül részletesen mesélt az EPAM belső működéséről is, valahányszor ezzel kapcsolatban volt kérdésem.

Milyen terveid vannak a következőkben, hogyan alakul a karriered most, hogy elvégezted az EPAM Mentorprogramot?

A tanulás ebben a szakmában soha nem ér véget. Most már hivatásos szoftverfejlesztőként szeretnék minél többet fejlődni, tapasztalatot szerezni és persze alkotni. Nagyon jó érzés, hogy végre nem a fióknak írok programot, hanem valódi embereknek.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Mindenkinek, aki átfogó, gyakorlatorientált, piacképes tudásra vágyik, és menő fejlesztőként egy menő cégnél szeretne elhelyezkedni.

 

"Előbb tárjuk fel a problémát és csak utána gondolkozzunk megoldásokon!”

Néhány héttel ezelőtt a Nők a Tudományban Egyesület nagykövetei, tucatnyi fiatal lány látogatott az EPAM budapesti irodájába, hogy táborozásuk egy napját itt töltsék és egy workshop keretében a ’Design Thinking’ módszertanról tanuljanak.  A workshop egyik vezetőjével, Mészáros Edittel, Experience Designerrel beszélgettünk arról ő hogyan alkalmazza ezt a munkájában, az életben és miként dolgoztak együtt a lányokkal.

webp_net-resizeimage_13.jpg

Te miként fogalmaznád meg ennek a módszertannak a lényegét?

A ’Design Thinking’ gyakorlatilag tudományos alapokra helyezhető módszertan, mely megtalálható más tudományterületeken, a fizikában, matematikában, szociológában, egyéb kutatásmódszertanokban is. Ennek terméktervezésre átültetett vetülete ez, amelynek középpontjában a felhasználók, illetve leendő felhasználók, az ő igényeik állnak. A folyamat lényege, hogy őket minél alaposabban megismerjük.

Időről időre megjelennek különféle új irányzatok, módszerek, esetleg új nevet kapnak már korábban is létező jelenségek. Mi a helyzet a ’Design Thinkinggel’, miért kaphatott most teret szerinted?

Azokhoz a módszerekhez képest, amik már eddig is léteztek, ez annyiban különbözik, hogy más nézőpontba helyezi az egész folyamatot. Eddig is rendelkezésünkre álltak kutatási anyagok, korábban is készítettünk kérdőíveket, megkérdeztük a felhasználókat, azonban most más szemszögből vizsgáljuk meg az eredményeket. Megpróbálunk még pontosabban beleilleszkedni a felhasználók szerepébe, élethelyzetükbe, körülményeikbe, majd ennek alapján igyekszünk feltárni, hogy a majdani termék használatakor milyen problémákba ütköznének. Ezt követően lépünk csak tovább az ötletelés fázisába, azaz, hogy milyen megoldásokkal tudjuk mindezt támogatni. Ezután következik a tesztelés és a teszteredmények alapján újabb ötleteket hozunk és javítunk a már meglévő megoldásokon is. A ’Design Thinking’ megközelítés szerint előbb tárjuk fel a problémát és csak ezt követően gondolkozzunk megoldásokon.

Miért tartottátok fontosnak, hogy a NATE nagyköveteinek erről a területről tartsatok workshopot? Mire épült a tematika?

A NATE tábor lényege is az volt, hogy közelebb hozza a lányokhoz azokat a szakmákat, amelyekben mostanáig jellemzően férfiak dolgoztak, így az informatika területét is. Szerettük volna megmutatni, hogy a szoftverfejlesztés folyamatán belül más területek is léteznek, nem csupán a programozás. A ’Design Thinkingre’ azért esett a választásunk, mert tulajdonképpen ez képezheti a legtöbb projekt alapját, ami után elindul maga a kivitelezés és a fejlesztés. A workshopon egy kitalált példát vettünk alapul; azaz ha egy nagy divatcég megkeresné az EPAM-ot, hogy erősítsük digitális megjelenésüket, akkor hogyan indulnánk el ebben a folyamatban? Arra kértük a lányokat, képzeljék el, hogy ennek a cégnek, milyen típusú felhasználói lehetnek, kik azok, akik ott vásárolnak, milyen csoportba tudják őket osztani. Remek példák születtek, így például az akcióvadász, aki mindig a leárazott termékekre hajt, vagy a márkahű, aki visszajár, a véletlenszerűen betérő vásárló, aki az élmény kedvéért érkezik és betér ide is oda is, a napját szereti a plázában tölteni. Ezek mentén kezdtünk el a lányokkal kvázi interjúkat szervezni, bemutatva ezzel, hogy mennyire kézenfekvő opció ez arra, hogy az általunk megjelölt csoportokat ténylegesen is meghallgassuk. A válaszok alapján kategorizálhatók a szokások, milyen és honnan szerzett információk alapján érkezett a vásárló a boltba, mit és miért vásárolt, milyen módon fizetett, online vagy személyesen vásárolt. Mert bár digitális stratégiát alkotunk, meg kell vizsgálni, mi történik a személyes vásárláskor a boltban, milyen a vásárlási élmény. A workshopon én voltam a tesztalany, engem interjúvolhattak meg a lányok, az én szokásaimat kellett felderíteniük. Utána együtt állapítottuk meg és helyeztük el az én archetípusomat, - amit personának nevezünk - az előzőleg megnevezett csoportok egyikében. Azt már mi előkészítettük a lányok számára, hogy mindezeket az információkat hogyan lehetne egy un. élménytérképen ábrázolni, ami tartalmazza, hogy a vásárlást megelőző időtől egészen annak befejezéséig, milyen események, interakciók történtek a folyamatban és így levonható a következtetés, hogy mely pontokon lenne javítható egy-egy dolog.

34.jpg

 Mi a legnagyobb nehézsége egyébként ennek a folyamatnak a munka során?

Pont az a legnehezebb, amitől igazán jó ez a módszertan. Azaz, hogy nem ugrunk bele egyből a megoldás kidolgozásába, hanem előzetesen feltérképezzük az adott helyzetet és eközben nem szabad, hogy megoldások jussanak az eszünkbe. Mert akkor már egy prekoncepcióval indulva félrecsúszhatnak a dolgok, befolyásolhatja, hogy később, mit szeretnél megvalósítani. 

A munkán kívül, a hétköznapi életben is alkalmazod ezt a gondolkodásmódot?

Nagyon sokszor alkalmazom a tudtomon kívül is! Ha valaki egy problémával fordul hozzám vagy akár a saját életemben szeretnék valamit megoldani, akkor először feltérképezem az adott dolgot, minél több információt gyűjtök össze a fejemben, végiggondolom, hogyan jutottunk ide, mik a körülmények. Ezáltal jobban átlátom, mi lehet a válasz és milyen módokon lehet tenni ellene. Radányi Zoli a csapatunk vezetője szokta mondani, hogy bár minden tanulható, de ha valaki nem olyan alkat, hogy szereti a problémákat elemezni, akkor lehet, hogy nem való neki ez a pálya.

Hogyan reagáltak a lányok, mi volt a tapasztalatod testközelből ezzel a generációval?

Amikor összeállítottuk az anyagot úgy készültünk, hogy segítsünk a tinédzserek visszahúzódó viselkedését oldani, ha esetleg nem merik elmondani a véleményüket a többiek előtt. Meglepetésünkre ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk, nagyon nyitottak voltak, kérdésekkel bombáztak bennünket, szívesen mondták el a meglátásaikat, véleményüket. Az a sztereotípia, amit ma gyakran hallani, beigazolódott, ez a generáció tényleg bátran megszólal, és szívesen mondja el a véleményét. Úgy tűnik tehát, hogy ezeknek a lányoknak még magasabbra tehető a léc...

Az interjú alapját képező podcast beszélgetést, itt hallgathatod meg

43.jpg

"Volt időm arra, hogy felfedezzem a tudásom hiányosságait és betömjem ezeket a lyukakat."

Varga Gábor több mint egy éve fejezte be az EPAM Front-end Academy-t. A képzés előtt is front-end fejlesztőként dolgozott, de mélyebb tudásra vágyott, ezért új lehetőségek után nézett.

gabor_varga2_1.JPGHogyan találtál rá a képzésünkre?                                             

Régóta tudtam, hogy szeretnék továbbfejlődni, tanulni, ezért, amikor egy pénteki napon eldöntöttem, hogy itt az ideje a váltásnak, még aznap este ki is töltöttem az első szűrőként funkcionáló online tesztet a bejutáshoz. Miután kiderült, hogy jól sikerült, már nagyon gyorsan és simán zajlottak az interjúkörök.

Mik voltak az első benyomásaid?

Minden flottul ment. Kicsit furcsának tűnt újra visszaülni az iskolapadba, de semmiképp sem hagytam volna ki a lehetőséget, hogy teljes munkaidős állásban csak a szakmai fejlődésemre koncentrálhatok. Miközben projekten dolgozik az ember, annak ellenére, hogy folyton képzi magát, nem jut idő mindenre, hiszen egyetlen projekt sem érinthet minden témakört.

A képzés vége felé ismertelek meg, amikor már a résztvevőkből tulajdonképpen csapat kovácsolódott. Hogyan „értetek össze” ilyen jól?

Kellett egy kis idő, hogy csapattá váljunk. A képzés elején mindenki kíváncsi volt mit tud a másik, méregettük egymást. Az első vizsga törte meg a jeget, beültünk sörözni egyet és ebből hagyomány is lett. :)

Nehéz volt lépést tartani az anyaggal?

Napi nyolc óránál többet kellett rászánni, de nem volt lehetetlen feladat. Páran a csoportból együtt tanultak, nekik így volt könnyebb, én inkább egyedül próbáltam feldolgozni az anyagot.

Visszatekintve mennyire tartod szakmai szempontból hasznosnak a képzést?

Nagyon hasznos volt. Rengeteg olyan koncepciót ismertem meg és olyan elméleti tudást szereztem a három hónap alatt, amit a mindennapos munka mellett nehéz lett volna elsajátítani. Személy szerint én akkor tudom hatékonyan fejleszteni a tudástáram, ha lehetőségem van az elmélyülésre. A képzés nekem erre adott lehetőséget. Volt időm arra, hogy felfedezzem a tudásom hiányosságait és betömjem ezeket a lyukakat. Néhány témakörnél akár önerőből is folytattam a tanulást és szélesítettem ismereteimet.

A program után milyen gyorsan kerültél projektre?

Aránylag gyorsan. A képzés után pár csapattársammal kaptunk egy feladatot, egy tréninget kellett összeállítanunk. Miután befejeztük, szinte azonnal projektre is kerültem.

Mesélj egy kicsit arról, hogy mi történt a képzés után! Megtaláltad a helyed?

Teljes mértékben. A csapat ahova kerültem számomra a lehető legjobb. Mindennap érzem, hogy van értelme annak, amit csinálok, hiszen egy olyan projekten dolgozunk, aminek az eredménye rengeteg emberhez eljut. Napi szinten kell angolul kommunikálnom, mivel a csapat egy része Angliában dolgozik. A távolság ellenére nagyon jól tudunk együtt dolgozni, hallgatunk egymás tanácsaira, figyelembe vesszük egymás meglátásait. Szakmailag támogató, egymást segítő csapat vagyunk, valószínűleg ezért is „működünk” jól. Természetesen mindez azt is jelenti, hogy nincs idő unatkozásra.

Mit tanácsolsz azok számára, akik most jelentkeznek a Front-End Academy-re?

Mivel a program pár év tapasztalattal rendelkező fejlesztőknek szól, ezért nem okozhat gondot elvégezni. Persze ehhez be kell járni, végig kell csinálni és kihasználni a három hónapot a fejlődésre, az új készségek megszerzésére.

Rendszerhibákból olcsó repjegy, majd Nr. 1 utazási blog - avagy egy szoftverfejlesztő pályamódosítása

Az EPAM nagy utazója, Murnyák Dávid után egy olyan szoftverfejlesztővel készítettünk interjút ide, a LifeInTech blogra, aki autodidakta módon utazási szakértővé képezte át magát és vállalkozását is erre építette.

Tóth Ákossal, az Utazómajom utazási portál alapító tulajdonosával beszélgettünk.

toth-akos14.jpgAz Utazómajom megalapításának és felfuttatásának lassan ötéves története, nem a te teljes karrier történeted. Honnan és hogyan jutottál el oda, hogy ezt a vállalkozást megalapítsd?

Szegeden szereztem gazdasági informatikus végzettséget majd az IT-s karrierem is itt kezdődött. Bár egészen jól alakult, szoftverfejlesztőként dolgoztam, mégsem találtam meg, amit kerestem. Felkerültem Pestre, az egyik legnagyobb multihoz, ahol eleinte nagyon jól éreztem magam, - nem is találhattam volna volna jobb IT-s állást - mégsem volt „átütő siker” érzésem. Már akkor elkezdtem az utazással foglalkozni és végül munka mellett sikerült létrehoznom egy blogot, így szépen lassan kiváltottam a 9-től 5-ig tartó állásomat egy hobbinak induló, később vállalkozássá alakuló munkával.

Eleve vállalkozó típus voltál vagy csak menet közben alakult úgy, hogy azzá képezted magad a munka során?

Hogy valaki vállalkozó vagy munkavállaló, azt gondolom, 90 százalékban személyiség kérdése. Mindig is tudtam, hogy vállalkozni szeretnék. Bármit csinálok, bárhol vagyok, az egész napom arról szól, hogy ötletelek. Miből lehetne vállalkozást csinálni, mi az az ötlet, ami még nincs megvalósítva? Engem mindig nagyon motivált, hogy azon múljon a megélhetésem, hogy én mit teszek hozzá egy adott dologhoz.

Amikor majd’ 5 éve létrehoztad a blognak induló, ma már Utazómajom néven ismert utazási portált, akkor ez olyan dolog volt, amit még senki más nem csinált előtted?

Pont ilyen nem volt, csak hasonló. Arra „repültem rá”, hogy nagyon olcsó, le/elárazott repülőjegyeket osszak meg, ezeket a rendszerekben megbújó jegyeket keresgettem. Ez azt jelenti, hogy technikai problémák miatt tizedáron juthatott jegyekhez az utazó. Csak hogy néhányat említsek: különböző országokban, régiókban eltérő módon jelölik a tizedes jegyeket; valahol kettős ponttal, valahol sima ponttal, van ahol pontos vesszővel. Ezek a rendszerben összekeveredhetnek és nem mindegy, hogy 1000 eurónál van az a tizedesjegy vagy 10 eurónál. Nagyobb légitársaságok rendszerében is megtörténik, hogy ezek összekeverednek és bizonyos ideig, amíg nem javítják ezt a problémát tized-vagy akár századáron vehetünk repülőjegyet. De ilyen a valutaváltás is, többször megtörtént, hogy magyar oldalak is egy az egyben váltották az eurót és a forintot, azaz egy 700 eurós repülőjegy San Franciscóba 700 forintba került. Később rájöttem, hogy erre alapozni a vállalkozást hosszú távon és kiszámítható módon nem kivitelezhető, hiszen nem fogom tudni, hogy melyik légitársaság, mikor fog hibázni. Ekkor ismertem fel azt, hogy én tulajdonképpen egy szélesebb rétegnek szeretném megmutatni, hogy lehet olcsón is utazni.

toth-akos10-2.jpgAz utazás kapcsán kihagyhatatlan arról beszélni, hogy ez jelentős környezeti terhelés, hogy a repülős utak, milyen környezetkárosító hatással bírnak.

Ma már egyre több légitársaságnál van lehetőség arra, hogy a széndioxid kibocsátást megvásároljuk; plusz 5-10 eurós befizetéssel. Ezt az összeget a társaságok teljes egészében egy szervezetnek utalják át, melyek fákat ültetnek dél-amerikai, afrikai országokban. Amit megtehet az utazó, hogy ha messzebbre utazik, akkor nem pár nap, hanem hosszabb idő kedvéért ül gépre. Egyre több légitársaság repül olyan fáradt olajjal, amit újrahasznosítanak, többen bio üzemanyaggal. Ha egy meg akarjuk ismerni a helyi kultúrát, akkor inkább olyan fakultatív kirándulásokon vegyünk részt, olyan szolgáltatásokat keressünk, amivel a helyieket támogatjuk és nem egy nagy nemzetközi utazási irodát. Ezek könnyen megvalósítható megoldások, amik nem vesznek el az élményből, sokszor inkább fokozzák azt. Mindemellett azt gondolom, hogy a környezetvédelem terén van egy egész sor dolog az orrunk előtt, amit megtehetünk, és sokan mégsem változtatnak, ellenben hangoztatják az utazás káros mivoltát. Előbb ezeken kell és lehet változtatni.

Sokakat zavar az utazás kapcsán az is, hogy a turizmus felfutásával egyre több célpont vált afféle bakancslistás hellyé, ezáltal egyre kevésbé élhetőek ezek, akár az ott élők, akár az odalátogatók számára. Mi erről a véleményed?

Azt gondolom, hogy ezek a helyzeten adóztatással lehetne egy kicsit változtatni. Jelenleg nincs általános és mindenre kiterjedő megoldás arra, hogyan lehet a turistaáradatot bizonyos helyeken megfékezni, a gazdaságok jelentős részét egyre több országban a turizmus tartja el. Azért az elmúlt időszakban Thaiföldön és Ázsiában, - ahol legalább 20 százalékos volt a növekedés a turisták számában az elmúlt években - vannak jó példák is.  Thaiföldön, ahol a Part című filmet forgatták, bizonytalan időre lezárásra került az öböl, hogy az élővilág regenerálódjon. Az egyik kedvenc helyünkön, a Fülöp-szigeteken, a Boracay Islandon elektromos autók hálózatának létrehozása a cél, és kitiltják az összes többi, környezetszennyező járművet. Ha pedig nem szeretnénk sok turistával találkozni, akkor érdemes olyan célállomásokat keresni, amelyek kevésbé népszerűek vagy épp most kezdenek azzá válni.

Te szakértőként milyen trendeket látsz felfutni?

Annyira gyorsan változik a turizmus, hogy a trendeket megjósolni szinte lehetetlen. A fapadosok térhódítása megállíthatatlan, egyre olcsóbbak a repülőjegyek és egyre többen utaznak, így most ezek a légitársaságok megszervezik a hosszú távú járataikat is, így már elérhetővé válik az USA keleti partja, illetve akár Dél-Amerika és Afrikának bizonyos pontjai, sőt még Délkelet Ázsia is. A testreszabott repülőjegyek modellje egyre elterjedtebb, mindenki maga állíthatja össze, milyen szolgáltatást igényel az ülőhelyen kívül. Érdekes jelenség még a munkájukat feladó, világkörüli útra induló utazóké, akik a különböző országokban ilyen-olyan munkákból jutnak pénzhez vagy pedig egyszerűen koldulnak, egy táblával kiállnak, hogy Mongóliába szeretnének eljutni és erre gyűjtenek pénzt.

Mit ajánlanál azoknak, akik e helyett a megoldás helyett inkább a hagyományos módját választják az utazásnak és még nem találták ki idén nyáron vagy a következő néhány hónapban hova utazzanak?

Európán belül családdal is nagyon jó célállomás az Azori-szigetek, ez a Portugáliához tartozó, Atlanti-óceánban fekvő szigetcsoport. Viszonylag érintetlen terület, kevés turistával, gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik. Nagyon jó áron lehet nemcsak megszállni, hanem a különböző éttermekben, boltokban vásárolni is. Javasolom, hogy ne csak a fő szigetet nézzék meg, hanem kiránduljanak másik szigetekre is! Ha pedig hosszabb utat tervezne valaki, az egyik nagy kedvencünket, Costa Ricát ajánlom. Ez az ország a fenntartható turizmus jegyében gyakorlatilag mindent feladott, nincs hadserege sem, nem költ semmi másra csak a turizmusra, a nemzeti parkokra, rengeteg gyönyörű látványosság van.  

toth-akos5.JPG

"Úgy éreztem, mintha Yoda mestertől tanulnék.”

Soós Ádám számára az egyetem szükséges és kötelező alapot jelentett, de nem kapta meg az izgalmas szakmai fejlődés lehetőségét. Unatkozott és olyan programot keresett, ahol nem ígérnek lehetetlent, de ahol profi támogatást kaphat a fejlődéshez.

soos_adam.pngMik a karrier céljaid, mivel szeretnél foglalkozni? Mindehhez, mennyiben segített hozzá az egyetemi képzés?

Szoftverfejlesztőként szeretnék dolgozni és elsősorban Java-val foglalkozni. Érdekel az agilis módszertan, azon vagyok, hogy ezt a szoftverfejlesztési gyakorlatot elsajátítsam. Nekem problémát jelentett, hogy az egyetem teljesen más irányból közelíti meg a dolgokat, nem nyújt segítséget ahhoz, amerre én mennék. Olyan elméletet tanítanak, aminek csak hosszabb távon lenne haszna például MSc képzésen vagy a hierarchia magasabb lépcsőfokain. Emellett nagyon erős a matekos irány is, amivel nem értek egyet. Szerintem ma már nem szükséges a magas szintű matematika a programozáshoz. Számos olyan irány van, amiben matek nélkül is remekül lehet boldogulni.  Az egyetem sajnos azokat az ágakat preferálja, ahol az erős és főleg elméleti matek kell. Szó szerinti definíciókat, bizonyításokat kérnek számon, aminek semmi köze a mindennapi munkánkhoz. Szóval alapnak és „papírnak” jó, de önmagában kevés a boldoguláshoz.

Ezek után talán nem is nem kérdés, miért jelentkeztél a programunkra…

Türelmetlen voltam, nem bírtam az egyetem tempójában vánszorogni a fejlesztővé válás útján. Úgy gondoltam, hogy a programban sokkal gyorsabban és magasabb szinten tudok haladni és tanulni. Több, a piacon lévő programot is összehasonlítottam és végül ezt a képzést találtam a a legprofibbnak. Egyrészt, mert itt nem ígértek lehetetlent, hogy a nulláról pár hónap alatt megtanítanak mindenre. Nem ígérték, hogy könnyű lesz, és ez valóban így is volt. A program elég széleskörű tudást, biztos alapot adott, nem kizárólagosan Java irányba lehet tovább haladni utána, azaz tágabb látókört mutat meg, ami nagyon hasznos. Ami még kifejezetten tetszett, hogy otthon a saját megszokott környezetemben tudtam tanulni, én osztottam be az időmet, ezáltal szintén sokat fejlődtem.

Hogy látod, miben fejlődtél a leginkább?

Sokat fejlődtem szakmai szempontból, például már „nem dobom el az agyam”, ha meglátok egy fejlesztői dokumentációt, és az alapján kell megtanulnom valaminek a használatát. A kódolási minőségem is nagyon látványosan javult, a tervezési mintáknak és a tiszta kód elveknek a gyakorlati alkalmazását tekintve. Egy bonyolultabb alkalmazást ma már fel tudok építeni úgy, hogy egyszerű legyen a forráskódja. Ezek számomra nagy előrelépésnek számítanak.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

Tetszett a módszere; nem segített direkt módon, helyette észrevétlenül terelgetett, hogy a végén én magam jöjöjjek rá a megoldásra. Az így szerzett tudásom pedig jobban megmaradt. Egyébként baráti kapcsolatban voltunk végig, miközben úgy éreztem, mintha Yoda mestertől tanulnék.

Mik a terveid most, hogy véget ért a Mentorprogram?

Szeretnék dinamikusan haladni felfelé a ranglétrán, és egyszer mindenképpen kipróbálni magamat csapatvezetőként, remélem, lehetőségem adódik rá. Szintén a terveim között szerepel a külföldi tapasztalatszerzés is.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Azoknak, akik – hozzám hasonlóan- unatkoznak az egyetemen. Nem szó szerint persze, mert rengeteget tanultunk ott is, csak nem izgalmas, használható dolgokat. Azoknak is ajánlom, akik programozók akarnak lenni, de nincsenek az egyetemi képzésben elvárt szinten matematikából. Minimális programozási ismeretek persze kellenek, de a „programozói” látásmód és a gondolkodás a legfontosabb.

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a programtól, mik lennének azok?

Lehetőségeket, irányt a szakmai fejlődésemhez, önbizalmat és önkritikát.

„Némi előzetes tudás, megfelelő gondolkodásmód és kitartás, a többi már menni fog!”

Kelecsényi Anna mindenben az arany középutat keresi, így a karrierje alakításánál is erre tette le a voksát. Az egyetemi képzésen a jó alapot, az EPAM Mentorprogramban a szükséges gyakorlati tapasztalatokat szerezte meg. Elindult a karrierje és a mesterképzést még a munkahelye is támogatja.

 anna_kelecsenyi.pngMik a karrier céljaid, mivel szeretnél foglalkozni most, hogy elvégezted a Mentorprogramot?

Most elsősorban a szakmai fejlődésemre koncentrálok. Szeretnék minél jobban programozni Java nyelven, és megbízható tagja lenni a csapatomnak, hogy szívesen forduljanak hozzám a többiek, ha segítségre van szükségük.

Számodra mit nyújtott az egyetemi képzés, mi az, ami támogatta a céljaidat? Miért tartottad fontosnak, hogy egy másfajta programban is részt vegyél?

Az egyetemen egy jó szilárd alapot kaptam. Az alapfogalmakat megtanítják, de sajnos eléggé elméleti síkon megy az oktatás. Épp szakmai gyakorlathoz kerestem helyet magamnak, amikor véletlenül találtam a programra, szerencsémre. Mert szemben az egyetemmel, kimondottan gyakorlat orientált képzésben vehettem részt. Úgy érzem ez sokat segített abban, hogy most ott lehetek, ahol vagyok.

Milyen előzetes elvárásokkal érkeztél a kezdetekkor?

Elsősorban a gyakorlatot illetően szerettem volna fejlődni, emellett a napjainkban ténylegesen használatos technológiákat megismerni. Örülök, hogy ez meg is valósulhatott. Sőt, a program anyaga olyannyira naprakész ismeretekből áll, hogy most a végzés után, én kaptam a feladatot, hogy frissítsem az egyik modult.

Miben fejlődtél a legtöbbet, mi volt számodra a leghasznosabb dolog?

A programozási készségem fejlődött látványosan. Az egyszerűbb problémákra azonnal látom a megoldást a fejemben. A kommunikációm is sokat javult, illetve színesedett a szakmai kifejező készségem is. Az angolomról már nem is beszélve! Ezekben sokat segítettek a konzultációink a mentorommal. Nagyon hasznosnak éreztem azt a kontrasztot is, hogy az írott anyag angolul volt, a videó anyagok pedig magyarul.

Milyen viszonyban voltál a mentoroddal?

Mindig nagyon segítőkész volt, csak pozitívan tudok róla nyilatkozni.

Hogyan tovább, mik a terveid a következő időszakban?

Mesterképzésre szeretnék menni, és örülök, hogy az EPAM ezt abszolút támogatja. Egyelőre még ennél konkrétabb terveim nincsenek.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Arany középút. Szerintem mindenképpen kell némi előzetes tudás, plusz a szakmához szükséges gondolkozásmód, de nem feltétlenül az egyetemről. Ha ezek megvannak, akkor már csak kitartás kell. Persze az is fontos, hogy önállóan tudjon az illető tanulni, meg a gyakorlati feladatokat viszonylag kevés instrukcióval egyedül meg tudja oldani.

Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a Mentorprogramtól, mik lennének azok?

Versenyképes tudás Java nyelven, rengeteg gyakorlati tapasztalattal.

 

„Végül megtanultam azt is, hogy kell tanulni.”

Zóna Dániel egy azok közül, akik valóban szinte a középiskolából kerültek a Mentorprogramba, így a szakmai tudáson kívül olyan készségeket is elsajátíthatott, amikre a hagyományos iskolarendszer sokszor nem ad lehetőséget.

daniel_zona.png

Hogyan kerültél az EPAM Mentorprogramba, honnan érkeztél?

Huszonegy éves vidéki srác vagyok, a Mentorprogramot megelőzően, az informatikai szakközépiskola után egy OKJ-s szoftverfejlesztői képzésen vettem részt. A programról a barátnőmtől szereztem tudomást.

Mi győzött meg arról, hogy itt a helyed?

Épp egy döntés előtt álltam, amikor értesültem a programról, határoznom kellett, menjek-e továbbtanulni az egyetemre, vagy inkább keressek munkát. Tudtam, hogy tapasztalat nélkül nem sok lehetőségem lenne, az egyetemekről meg mindenhol azt hallottam, hogy nem nyújt olyan tudást, ami a munkához szükséges. A Mentorprogram azért tetszett meg, és azért döntöttem mellette, mert így volt lehetőségem bekerülni az EPAM-hoz. Ez egy olyan lehetőség, ahol a tanulás közben tapasztalatot is szerezhetsz, ami - szerintem - felér bármelyik egyetemmel.

Hogy érezted magad a programban?

Furcsa volt megszokni, hogy nem kötelező bejárni, nincs előírva, mikor és pontosan mennyi időt kell rászánnod. Magamnak kellett eldöntenem, mikor foglalkozom vele. Nem vagyok hozzászokva, hogy egyszerűen leülök és tanulok, így eleinte tényleg nehézkesen ment. Végül megtanultam azt is, hogy kell tanulni.

Mi volt számodra a legnagyobb haszna ennek a lehetőségnek?

Rengeteget tanultam! Új technológiákat ismertem meg és jártasságot szereztem az alkalmazásukban is. Alapjaiban változott meg a gondolkodásmódom a programot követően. Egy problémát száz- és százféleképpen meg lehet oldani. Itt megmutatják azt, hogy hogyan érdemes. Az egyetlen, ami némi nehézséget jelentett számomra az a program becsült időtartama. Konkrét pszichológiai hadviselés előre megjósolni, hogy meddig is fog ténylegesen tartani, de bőven teljesíthető a megadott idő alatt, csak bele kell tenni a szükséges energiát.

Milyen volt a kapcsolatod a mentoroddal?

Kifejezetten jó viszonyban voltam és vagyok is vele. Mindig pont annyit segített, amennyire szükség volt, nem „rágott a számba” semmit. Hagyta, hogy törjem a fejem, de ha elakadtam, természetesen tudta, hogyan tud tovább lendíteni az adott problémán.

Hogy érzed miben és mennyit fejlődött a tudásod a Mentorprogram végére?

Többet tanultam ez idő alatt, mint a 2 éves OKJ-s szakmai képzésem alatt. Az, hogy a programnak vége, nem jelenti azt, hogy le is zárult a fejlődésem, ugyanúgy tanulok és haladok tovább, csak most már nem kell minden témából levizsgáznom.

Mik voltak a programban a nehezebb részek számodra, mi segített ezeken túljutni?

Nem mondanám egyik részt vagy témakört sem nehéznek. Némelyik hosszabb volt, ezekre több időt kellett fordítani. Ha az adott rész elején rosszul saccoltam meg, hogy mennyi időre van szükségem, akkor persze, hogy vért kellett izzadni az időben való befejezéshez. De ettől még nem lett egyik rész se nehéz vagy teljesíthetetlen, csak nekem kellett legközelebb ügyesebbnek lennem.

Mit ajánlanál a most kezdőknek, hogyan készüljenek a programra?

Vértezzék fel magukat vizsgadrukk ellen! Én a tizedik vizsga környékéig folyton izzadva mentem be. Persze ha letudták a vizsgadrukkot utána se bízzák el magukat, mert, ahogy mondani szokták „abban a pillanatban fogsz elesni, amint nem nézel a lábad elé”. Ha olyan „jól” gazdálkodnak az idővel, mint én, akkor készüljenek fel az energiaitalból történő kávéfőzésre, mert meg lehet tanulni egy nap alatt húsz óránál is több videó anyagot, csak akarni kell! De e helyett inkább azt javaslom, hogy számolják ki előre, mennyi időt is ölel fel egy-egy tananyag. Még ha jó is benne az ember, és gyorsítottan nézi a videókat, akkor is érdemes rászámolni egy kis plusz időt, mert sosem lehet tudni, mi jön közbe! Jó példa erre, hogy pont abban az időpontban tartott az áramszolgáltató 48 órás karbantartást, amikorra a tanulást terveztem. Húszpercenként ment el az áram…

"„Nincsen buta kérdés. Az a butaság, ha nincs kérdés”."

Farkas Benjámin alapos kutatás és felkészülés után érkezett az EPAM Mentorprogramba, pontosan tudta, mire számíthat, mégis egy sor új tapasztalatot és persze rengeteg saját élményt szerzett. Na, meg egy új munkát, egy régi álom ígéretével...

Hogyan kerültél a Mentorprogramba, milyen út vezetett idáig?

Gyerekkorom óta szerves része az életemnek az informatika. Középiskolát is úgy választottam, hogy tudatosan arra készültem, hogy egyszer programozó leszek, evidens volt, hogy ebben az irányban tanulok tovább. Az egyetem végéhez közeledve, többek között azért választottam a Mentorprogramot, hogy az addig hiányzó szakmai gyakorlatomhoz papírt szerezzek.Aztán kiderült, hogy ennél sokkal többet kaptam.

benjamin_farkas.png

Mi győzött meg arról, hogy neked a Mentorprogram a legmegfelelőbb képzés?

A programot megelőzően széles körben tájékozódtam arról, hogy milyen gyakornoki lehetőségei vannak Magyarországon annak, aki ezen a szakterületen szeretne elhelyezkedni. Az eredmény sajnos lesújtó volt. Realizálnom kellett, hogy pillanatnyilag az EPAM Mentorprogram az egyetlen igazi lehetőség a végzősök számára, hogy megfelelő körülmények között, minőségi oktatásban vegyenek részt. Csak itt van mód arra, hogy az egyetem végeztével, akár már másnap jó munkahelyen helyezkedhessenek el, releváns tudás birtokában.

Voltak-e előzetes elvárásaid? Beváltotta a program a hozzá fűzött reményeidet?

Egy jó barátom pont az én jelentkezésem előtt kezdett fejlesztőként - ő is a programon keresztül. Hihetetlen pozitív képet festett le a légkörről és a tananyagról, és mivel adtam a véleményére, így hamar bele is vágtam. Most, hogy végeztem teljes mértékben osztom a véleményét!

Hogy érezted magad a program során?

A felsőoktatásban töltött évek alatt sokszor éreztem irrelevánsnak a tanultakat. A mentorprogram anyagai ugyan néha megterhelőek voltak, de ezzel egyidejűleg rendkívül hasznosak is. Ez mindig adott egy lökést, hogy folytassam, hiszen megéri. Nagyon tetszett, hogy célzottan olyan témák kerültek elő, amiket éles projekteken is alkalmaznak. Elég széles spektrumban pillanthattunk be az egyes szakterületi specializálódásokba is. Ez remek kedvcsináló volt az adott téma iránt mélyebben érdeklődők számára.

Mennyire volt új vagy hasznos számodra a mentor, mint segítő jelenléte? Milyen volt a kapcsolatotok a program során?

Két mentorom is volt a program ideje alatt. Két teljesen különböző személyiség, más-más szemlélettel, elvárásokkal, de az közös volt, hogy hihetetlenül felkészült szakemberek. A második mentorommal, akivel hosszabb ideig dolgoztam együtt nagyon jó kapcsolatot ápoltunk a program ideje alatt, és azt követően is. Még úgy is vállalt engem, hogy külföldre kerülve a szabadidejében kellett időt fordítania arra, hogy segítse a munkámat. Bátran fordulhattam hozzá a kérdéseimmel, ő készségesen állt rendelkezésemre, még hétvégén is. A szakmai tudáson túl számos személyes tapasztalatot is megosztott velem, amik motiváltak a fejlődésben.

Hogy érzed miben és mennyiben fejlődött a tudásod a mentorprogram végére?

A mentorprogram végéhez közeledve kezdtem neki a szakdolgozatomnak. A témám technológiailag eltért a programban fejlesztettektől, ugyanakkor a technikák teljes mértékben átültethetők voltak. Itt figyeltem meg magamon először azt, hogy képes voltam távlatokból meglátni az összképet. Nem úgy ültem le, hogy most egyből nekiállok kódolni, hanem előtte kellően megterveztem, hogy mit is szeretnék pontosan elérni. Ennél a pontnál rengeteget tudtam kamatoztatni abból, amit az azt megelőző hónapokban tanultam.

Mi az, ami a leginkább hatott a személyiségedre, ami segített, hogy fejlődj emberileg is?

Hogy merjek kérdezni. „Nincsen buta kérdés. Az a butaság, ha nincs kérdés”. A mentor egyfajta pedagógus, aki segít a magunk egyéni módján megérteni az anyagban tanultak szerepét és fontosságát.

Mit ajánlanál a most kezdőknek, mivel készüljenek a programra?

Fáradtságos, de megéri minden befektetett energia.

Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Svájcba mindig szerettem volna eljutni, vágyam volt, hogy ott dolgozhassak. Az EPAM-nál ez a lehetőség is adott, így egyszer ez az álmom is teljesülhet!

 

A cikk eredetije a  BLOOMENT weboldalán érhető el.

 

süti beállítások módosítása