Míg az elmúlt majd’ húsz évben igazi tech karriert futott be, párhuzamosan három-négy különböző területen is feszegeti a határait. Nagy Béla, az EPAM projektmenedzsere céges berkekben híres ínyenc chilijeiről, amiket maga termeszt és a bogrács partikról, amikre pár óra alatt telnek be a helyek. Honnan jött, mi hajtja, erről mesélt a LifeInTech blog olvasóinak.
A cégnél jelenleg projekt manager pozícióban dolgozol, tesztelőként kezdtél, milyen út vezetett idáig?
Gazdasági informatikusként végeztem 1999-ben, ezen a vonalon indultam el a karrierem kezdetén. Majd egy ismerősöm megkeresett, hogy a cégnél, ahol dolgozik, vannak nyitott tesztelői pozíciók, így megpályáztam az egyik állást. Manuális tesztelőként kezdtem, kisebb csapatokat irányítottam, míg végül már a cég legjelentősebb termékét vezettem Quality Assurance oldalról. Nyolc év után egy olyan időszak érkezett el, amikor már nem voltak kihívást jelentő feladatok, ezért váltottam és a következő négy évet szintén a fejlődés jegyében egy másik tech cégnél töltöttem. Voltam tesztelő, vezettem csapatot, sok tapasztalatot szereztem, de innen már az utam az EPAM-hoz vezetett, ez volt a következő állomás, 2012-ben.
Házon belül hogyan haladt a karriered?
Az EPAM-nál is a tesztelői tapasztalataimat kamatoztattam az első években. Majd jött egy lehetőség, amikor egy csapatnak szüksége volt projektmenedzserre, de nem igényelték, hogy ezt teljes munkaidőben lássa el valaki. Így lettem, egy személyben projektmenedzser és tesztelési vezető is. A munkába belevetve magam nagyon megtetszett az új feladat, élveztem ezt a szerepkört. Kis projekt volt, hat fővel, ami remek lehetőséget kínált a tanulásra. Lassan kialakult bennem az elképzelés, hogy ebbe az irányba szeretnék továbbhaladni. A „kezemre játszott az élet”, mert miután véget ért az a munka, éppen egy belsős projektre kerestek projektmenedzsert, ahol csupa fejlesztő dolgozott és nagy szükség volt egy vezetőre, aki más nézőpontot képvisel.
Akkor most éppen abban a fázisban vagy, amikor ismét új terveket szövögetsz?
Mióta csak elkezdtem dolgozni azt érzem, hogy mindig van mit tanulni. Önmagában az is folyamatos fejlődést eredményez, hogy a munka során újabb és újabb embereket ismerek meg, ami azt jelenti, hogy bár én esetleg ugyanazzal a kéréssel fordulok feléjük, nem biztos, hogy végül megegyező lesz az eredmény. Nagyon izgalmas kihívás számomra, hogy teljesen különböző habitusú embereket, hogyan lehet a lehető legjobb eredmény elérése érdekében csapattá kovácsolni. Ugyanilyen nagy feladat az ügyfél oldalon dolgozó emberekkel célravezetően kommunikálni.
Mennyire van szükség a te pozíciódban programozói ismeretekre?
Nincs mélyreható technikai háttértudásom és ez korábban sokáig frusztrációt is okozott. Ám felismertem, hogy bennem nincs meg az az eredendő érdeklődés a programozás iránt, amit másokon látok, így nem is lennék benne igazán jó. Ellenben rájöttem, vannak olyan kvalitásaim, melyek esetleg másokból hiányoznak a csapatban, amivel hozzájárulhatok a sikerhez.
Mindehhez akár a hobbijaidat is hozzárendeled, ha úgy látod szükségét. Motorozol, túrázol, futsz és nem utolsó sorban chili paprikát termelsz. Honnan ered ez a sokféle érdeklődés?
Gyerekkorom óta motorozom, azt a klasszikus életutat jártam be a motorozásban, amit a korombéli fiatalok. Naphosszat bújtuk a motorkatalógust, miközben arról álmodoztunk, milyen motorunk lesz. Végül 14 évesen kaptam egy Simsont, ezt édesapám CB250-ese követte, majd 22 évesen megvettem az első saját nagymotoromat, melyhez a mai napig hűséges vagyok. A sors úgy hozta, hogy a motorozás kapcsán találtam rá a chilire is. Egy alkalommal ugyanis, olyan 7-8 éve, egy motoros találkozón felmerült, hogy valakinek főznie is kellene 90 emberre, csak éppen vállalkozó nem akadt rajtam kívül. Kitaláltam, hogy főzzünk chilis babot, lévén az hamar elkészül. Egy probléma volt, nem akadt hozzá chili, hiszen itthon akkor még nem lehetett kapni a manapság már könnyedén hozzáférhető termékeket, hogy megfelelően csípős legyen az étel. Nem tartott sokáig rendelni az internetről egy adag chili magot, az ugyanis szóba sem jött, hogy magát a termést rendeljem meg.
Másnak ez lenne a kézenfekvő, neked miért az, hogy magad kezdj termesztésbe?
Volt kertem, mely megfelelő helyet biztosított, és amúgy is érdekelt, milyen fajták vannak, milyen, ha én magam termesztem ezt a növényt. Az első évad tulajdonképpen siker volt, de ma már megmosolyogtat az akkori próbálkozásom. Az első termésből tíz üveg lett, boldog voltam, hogy van saját paprikám. Azon a télen beleástam magam a chili termesztés szakirodalmába, innen jutottam el nyolc év alatt oda, hogy van egy saját brandem, - a The Pepper Force Chili Company - saját designom a teljes termékpalettára, amit az egyik EPAM-os kolléga, Molnár Balázs tervezett. Menet közben arra is rájöttem, hogy az évek alatt a hazai piacon is megjelenő paprikák a piacra készülnek, azaz ízben nagyon jók, de mindegyikben van valami adalék a paprikán kívül. Amivel semmi baj, de én a paprika természetes ízéből szeretném kihozni a lehető legtöbbet. A tavalyi évet nagy sikernek könyveltem el, nagyjából 180 üveg cayenne három hét alatt tűnt el a polcokról, ötösével vitték, de a karcosabb, erősebb vonal is elkelt, pedig abból egy-egy üveg elfogyasztása akár két évbe is telhet, annyira kevés kell belőle.Mindezzel együtt hobbi szinten maradt ez az egész, kvázi önköltségi áron adom tovább az elkészült termékeket, nem akarok volumenváltást, nekem ez így jó.
Az EPAM-ban már mondhatni hagyománnyá vált a DivisionOne bográcsozás, amit te szervezel. Hogyan keveredett a hobbi a munkával?
Nagyon sok mindent azért csináltam az életben, mert kíváncsi voltam, hogy működnek-e az ötleteim a valóságban. Hiszen akkor derül ki, hogy valójában reális képed van-e a körülötted lévő világról, ha kontaktusba kerülsz vele. A bográcsozás a kollégáimmal pont egy ilyen kapcsolódás. Gyakran elhangzik, hogy jó lenne egy-egy esemény, ahol az adott részleg emberei kicsit össze tudnak jönni, hát gondoltam, miért ne lehetne egy ilyen a divízión belül? A főzés már adta magát, mert az étel mindig összehozza az embereket. Megcsináltam, hoztam pár üveg, különböző erősségű chilit, mindenki úgy ízesítette, ahogyan akarta és nagyon jó visszhangja lett az egésznek. Most készülünk az ötödik eseményre, minden alkalommal valami mást készítek, nincs kétszer ugyanaz.
Másnak egyetlen hobbi is kitölti minden idejét, neked a motorozás, a chili mellett ott az ultrafutás, a túrázás. Mi a hajtóerő, ami energiát, erőt és motivációt ad ahhoz, hogy munka és család mellett ezekben teljesítsd ki magad?
Nemrég teljesítettem életemben először a Kinizsi 100-at, egy 4 fős EPAM-os csapattal 4 egymást követő évben pedig az Ultrabalatont. Engem a hosszú távok érdekelnek. A chili termesztés szerelem, hobbi, de ezt sem tudom úgy csinálni, hogy egy balkonládában terem pár tő az ablakban. A motoromhoz nagyon ragaszkodom, évtizedek kötnek össze vele. Valahogy olyan vagyok, aki semmit nem szeret kicsiben, csak egy kicsit csinálni. Az én életemnek az ad értelmet, ha feszegethetem a határaimat, ha megnézhetem, mit és meddig bírok. Pont, mint a chili, ha már fáj, akkor az igazi.
