Zóna Dániel egy azok közül, akik valóban szinte a középiskolából kerültek a Mentorprogramba, így a szakmai tudáson kívül olyan készségeket is elsajátíthatott, amikre a hagyományos iskolarendszer sokszor nem ad lehetőséget.
Hogyan kerültél az EPAM Mentorprogramba, honnan érkeztél?
Huszonegy éves vidéki srác vagyok, a Mentorprogramot megelőzően, az informatikai szakközépiskola után egy OKJ-s szoftverfejlesztői képzésen vettem részt. A programról a barátnőmtől szereztem tudomást.
Mi győzött meg arról, hogy itt a helyed?
Épp egy döntés előtt álltam, amikor értesültem a programról, határoznom kellett, menjek-e továbbtanulni az egyetemre, vagy inkább keressek munkát. Tudtam, hogy tapasztalat nélkül nem sok lehetőségem lenne, az egyetemekről meg mindenhol azt hallottam, hogy nem nyújt olyan tudást, ami a munkához szükséges. A Mentorprogram azért tetszett meg, és azért döntöttem mellette, mert így volt lehetőségem bekerülni az EPAM-hoz. Ez egy olyan lehetőség, ahol a tanulás közben tapasztalatot is szerezhetsz, ami - szerintem - felér bármelyik egyetemmel.
Hogy érezted magad a programban?
Furcsa volt megszokni, hogy nem kötelező bejárni, nincs előírva, mikor és pontosan mennyi időt kell rászánnod. Magamnak kellett eldöntenem, mikor foglalkozom vele. Nem vagyok hozzászokva, hogy egyszerűen leülök és tanulok, így eleinte tényleg nehézkesen ment. Végül megtanultam azt is, hogy kell tanulni.
Mi volt számodra a legnagyobb haszna ennek a lehetőségnek?
Rengeteget tanultam! Új technológiákat ismertem meg és jártasságot szereztem az alkalmazásukban is. Alapjaiban változott meg a gondolkodásmódom a programot követően. Egy problémát száz- és százféleképpen meg lehet oldani. Itt megmutatják azt, hogy hogyan érdemes. Az egyetlen, ami némi nehézséget jelentett számomra az a program becsült időtartama. Konkrét pszichológiai hadviselés előre megjósolni, hogy meddig is fog ténylegesen tartani, de bőven teljesíthető a megadott idő alatt, csak bele kell tenni a szükséges energiát.
Milyen volt a kapcsolatod a mentoroddal?
Kifejezetten jó viszonyban voltam és vagyok is vele. Mindig pont annyit segített, amennyire szükség volt, nem „rágott a számba” semmit. Hagyta, hogy törjem a fejem, de ha elakadtam, természetesen tudta, hogyan tud tovább lendíteni az adott problémán.
Hogy érzed miben és mennyit fejlődött a tudásod a Mentorprogram végére?
Többet tanultam ez idő alatt, mint a 2 éves OKJ-s szakmai képzésem alatt. Az, hogy a programnak vége, nem jelenti azt, hogy le is zárult a fejlődésem, ugyanúgy tanulok és haladok tovább, csak most már nem kell minden témából levizsgáznom.
Mik voltak a programban a nehezebb részek számodra, mi segített ezeken túljutni?
Nem mondanám egyik részt vagy témakört sem nehéznek. Némelyik hosszabb volt, ezekre több időt kellett fordítani. Ha az adott rész elején rosszul saccoltam meg, hogy mennyi időre van szükségem, akkor persze, hogy vért kellett izzadni az időben való befejezéshez. De ettől még nem lett egyik rész se nehéz vagy teljesíthetetlen, csak nekem kellett legközelebb ügyesebbnek lennem.
Mit ajánlanál a most kezdőknek, hogyan készüljenek a programra?
Vértezzék fel magukat vizsgadrukk ellen! Én a tizedik vizsga környékéig folyton izzadva mentem be. Persze ha letudták a vizsgadrukkot utána se bízzák el magukat, mert, ahogy mondani szokták „abban a pillanatban fogsz elesni, amint nem nézel a lábad elé”. Ha olyan „jól” gazdálkodnak az idővel, mint én, akkor készüljenek fel az energiaitalból történő kávéfőzésre, mert meg lehet tanulni egy nap alatt húsz óránál is több videó anyagot, csak akarni kell! De e helyett inkább azt javaslom, hogy számolják ki előre, mennyi időt is ölel fel egy-egy tananyag. Még ha jó is benne az ember, és gyorsítottan nézi a videókat, akkor is érdemes rászámolni egy kis plusz időt, mert sosem lehet tudni, mi jön közbe! Jó példa erre, hogy pont abban az időpontban tartott az áramszolgáltató 48 órás karbantartást, amikorra a tanulást terveztem. Húszpercenként ment el az áram…
