Soós Ádám számára az egyetem szükséges és kötelező alapot jelentett, de nem kapta meg az izgalmas szakmai fejlődés lehetőségét. Unatkozott és olyan programot keresett, ahol nem ígérnek lehetetlent, de ahol profi támogatást kaphat a fejlődéshez.
Mik a karrier céljaid, mivel szeretnél foglalkozni? Mindehhez, mennyiben segített hozzá az egyetemi képzés?
Szoftverfejlesztőként szeretnék dolgozni és elsősorban Java-val foglalkozni. Érdekel az agilis módszertan, azon vagyok, hogy ezt a szoftverfejlesztési gyakorlatot elsajátítsam. Nekem problémát jelentett, hogy az egyetem teljesen más irányból közelíti meg a dolgokat, nem nyújt segítséget ahhoz, amerre én mennék. Olyan elméletet tanítanak, aminek csak hosszabb távon lenne haszna például MSc képzésen vagy a hierarchia magasabb lépcsőfokain. Emellett nagyon erős a matekos irány is, amivel nem értek egyet. Szerintem ma már nem szükséges a magas szintű matematika a programozáshoz. Számos olyan irány van, amiben matek nélkül is remekül lehet boldogulni. Az egyetem sajnos azokat az ágakat preferálja, ahol az erős és főleg elméleti matek kell. Szó szerinti definíciókat, bizonyításokat kérnek számon, aminek semmi köze a mindennapi munkánkhoz. Szóval alapnak és „papírnak” jó, de önmagában kevés a boldoguláshoz.
Ezek után talán nem is nem kérdés, miért jelentkeztél a programunkra…
Türelmetlen voltam, nem bírtam az egyetem tempójában vánszorogni a fejlesztővé válás útján. Úgy gondoltam, hogy a programban sokkal gyorsabban és magasabb szinten tudok haladni és tanulni. Több, a piacon lévő programot is összehasonlítottam és végül ezt a képzést találtam a a legprofibbnak. Egyrészt, mert itt nem ígértek lehetetlent, hogy a nulláról pár hónap alatt megtanítanak mindenre. Nem ígérték, hogy könnyű lesz, és ez valóban így is volt. A program elég széleskörű tudást, biztos alapot adott, nem kizárólagosan Java irányba lehet tovább haladni utána, azaz tágabb látókört mutat meg, ami nagyon hasznos. Ami még kifejezetten tetszett, hogy otthon a saját megszokott környezetemben tudtam tanulni, én osztottam be az időmet, ezáltal szintén sokat fejlődtem.
Hogy látod, miben fejlődtél a leginkább?
Sokat fejlődtem szakmai szempontból, például már „nem dobom el az agyam”, ha meglátok egy fejlesztői dokumentációt, és az alapján kell megtanulnom valaminek a használatát. A kódolási minőségem is nagyon látványosan javult, a tervezési mintáknak és a tiszta kód elveknek a gyakorlati alkalmazását tekintve. Egy bonyolultabb alkalmazást ma már fel tudok építeni úgy, hogy egyszerű legyen a forráskódja. Ezek számomra nagy előrelépésnek számítanak.
Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?
Tetszett a módszere; nem segített direkt módon, helyette észrevétlenül terelgetett, hogy a végén én magam jöjöjjek rá a megoldásra. Az így szerzett tudásom pedig jobban megmaradt. Egyébként baráti kapcsolatban voltunk végig, miközben úgy éreztem, mintha Yoda mestertől tanulnék.
Mik a terveid most, hogy véget ért a Mentorprogram?
Szeretnék dinamikusan haladni felfelé a ranglétrán, és egyszer mindenképpen kipróbálni magamat csapatvezetőként, remélem, lehetőségem adódik rá. Szintén a terveim között szerepel a külföldi tapasztalatszerzés is.
Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?
Azoknak, akik – hozzám hasonlóan- unatkoznak az egyetemen. Nem szó szerint persze, mert rengeteget tanultunk ott is, csak nem izgalmas, használható dolgokat. Azoknak is ajánlom, akik programozók akarnak lenni, de nincsenek az egyetemi képzésben elvárt szinten matematikából. Minimális programozási ismeretek persze kellenek, de a „programozói” látásmód és a gondolkodás a legfontosabb.
Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a programtól, mik lennének azok?
Lehetőségeket, irányt a szakmai fejlődésemhez, önbizalmat és önkritikát.
