Egy tech cég kulisszatitkai

EPAM Galéria - EPAMosok, a kamera mögött #4

2020. július 01. - EPAM

Eheti összeállításunkban a júniusi EPAM Galériásaink képeit gyűjtöttük össze nektek egy posztba, így most Lajter Ágnes, Szűcs Attila, Lámfalusi Csaba, Bánky Bea, Boros Barbara  képeit lapozgathatjátok. 

Köszönjük a fotós kollégáinknak ezt a sok-sok jó képet. További képekért szerdánként figyeljétek az EPAM Hungary, EPAM Szeged és EPAM Debrecen oldalainkat (#EPAMGaléria) !

 

Ágnes Lajter

"Sziasztok, Ági vagyok lassan 3 éve az EPAM-nál dolgozom, jelenleg Communication Specialist-ként. Imádom a szép képeket, a festményeket, de mivel a pálcikaembernél tovább nem nagyon jutottam eddig rajzolással, így marad a fotózás. Szeretem az épületek, hidak, szobrok és a természet kompozícióját és remek érzés, ha ezt egy képen sikerül megörökíteni. Ezen felül plusz öröm, mikor egy egy fotós ismerősöm megdicséri az igen kezdetleges művészetemet. Jelenleg az Iphone-ommal fotózok, míg a fényképezőgépem újra visszatér a szervizből. Drukkoljatok, hogy túlélje "

 

Szűcs Attila 

"Sziasztok! Ősidők óta az EPAM-nál dolgozom, mostanában a Solution Architect és a Big Data cimkéket szokták hozzám csatolni.
A fotózásban elsősorban a letisztult formákat keresem, ezért közel áll hozzám a fekete-fehér és a minimál. Szeretem, ha egy kép gondolatokat és asszociációkat indít el bennem, ilyenkor megpróbálok a kép címében ezekre is utalni. Szoftverfejlesztőként tudom, hogy a hardver csak egy eszköz, bármilyen fényképezőgéppel lehet jó képet készíteni. Ugyanakkor az eszközök, amiket használunk, befolyásolják a gondolkodásunkat, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mi van a kezünkben. Én egy tükörreflexes fényképezőgép keresőjében látom meg leginkább azt, amit szeretnék.
Ha tetszettek a képeim, itt még találsz belőlük néhányat: https://flickr.com/photos/medvekoma/ "

 

Lámfalusi Csaba

“Üdv, Lámfalusi Csaba vagyok, jelenleg Senior Software Engineer pozícióban dolgozom az EPAM-nál. Őszintén szólva személy szerint még csak hobbi fotósnak sem tartom magam. Van egy aránylag alap Nikon gépem és ész nélkül lövöm a képeket amerre éppen járok a világban. Egy-egy nyaralás alatt 2-3 ezer kép simán összejön, ebből már csak véletlenül is sikerül 1-2 egész okés… ezekből láthattok itt a poszt alatt néhányat, itt meg még további párat: https://unsplash.com/@lamfalusy "

 

 

Bánky Bea

"Hi, I am a people experience specialist at EPAM. Photography has long been one of my favorite tools of self-expression. My father bought a Nikon FM2 camera and when I was a child, I always borrowed it from him – eventually he gave it to me as a present. It was heavy: copper-aluminium-silicon housing with metal parts. I made my first photos to 35-mm film. Later I switched to digital technology and used my camera to learn about culture and places I travel to. Whether it is urban or nature photography, I am looking for the exact moment and the captivating beauty of people, nature and structures. If you would like to see more, visit: https://www.flickr.com/photos/bankybea/albums "

 

Boros Barbara

"Hi, I've been part of the EPAM family for a few years, currently working as a Project Manager.

First I got obsessed with photography in high school where I mostly took portrait photos of my schoolmates and after begging a long time to my parents, I got my first DSLR camera. It took my hobby to a new level.  By now the technology reached the level where even my phone takes much better photos than my old cam, but I still keep it next to my new "toys".

At EPAM, I have a great team and we're travelling together a lot, which provided a new theme of my photography. Nowadays I am rather looking for new perspectives, playing with sizes, shapes, geometry and lights. I still consider myself a hobbyist and just started to experiment with video edits as well.
If you interested, I made some pictures public on my flickr account: https://www.flickr.com/gp/129447284@N07/M0V8K0 "

Egy hónap műanyag nélkül - 5 lépésben!

A Plastic Free July, magyarul Műanyagmentes Július kezdeményezés kilenc éve indult el Ausztráliából. Nem csak arról szól, hogy melyik kukába tedd az üresen kongó PET palackot, hanem egy olyan ügy, ami mellé egyre többen, emberek és cégek is odaállnak. Készítettünk egy összeállítást, ami abban segít, hogyan indulj el a műanyagmentes élet felé.

plastic_free_july.png

Hol tartok most?

  1. Hurrá! Megvan az elhatározás, de mielőtt a konkrét lépéseket mérlegeled, jó, ha gondolatban felméred, hol tartasz jelenleg.
  2. Mivel kényelmi dolgokat adsz fel, a következő lépcsőfok, hogy kitaláld, mi fér bele az életedbe, min tudsz változtatni úgy, hogy az számodra nem frusztráló, hanem örömteli változtatás legyen. 

Miben változtassak?

  1. Ha már felmérted, te hol tartasz jelenleg, akkor rengeteg lehetőség áll ellőtted és nem könnyű választani. Ahogy az élet más területein is, jó, ha nem vállalod túl magad. Néha jobb egyetlen változtatás, ha abban következetes vagy. Ha csak a nejlonszatyrokat mellőzöd, az is szuper, még akkor is, ha ez másoknak már alap.

Vigyázz, kész, rajt!

  1. Egy kihívásba belevágni, felkészülést igényel, akkor is, ha „csak” arról van szó, hogy ezentúl valamit nem használsz. Hiszen a valami helyett kell más megoldás; vászonzsák bekészítve a táskádba, egy jó kulacs, ételhordó doboz a menzára, illetve bármi, ami helyettesíti a régi, megszokott műanyagból készült megoldást.
  2. A július 31 napos, nem könnyű kitartani és hiba nélkül végigcsinálni a műanyagmentes kihívást. Így tekints mindig csak az adott napra kihívásként, ha egy nap is sikeres, már nyertünk vele - mindannyian.

 +1. Légy büszke magadra! A legnagyobb hiba e témában, ha az a valaki, aki tenni akar azért, hogy kevesebb műanyagot használjon a hétköznapjaiban, szégyenkezik amiatt, hogy még csak kis lépéseket tett vagy mert csak most kezd változtatni. Mindenki elkezdte valahol és sem a szégyenkezésnek, sem az ítélkezésnek nincs helye.

És még pár tipp, ha elakadtál, hogy mit is tehetsz:

  • Mellőzöm az étel házhozszállítást, így a műanyag dobozokat is.
  • Saját kávéstermoszt viszek az 'elviteles' kávéhoz.
  • Lesz nálam vászonszatyor a bevásárláshoz.
  • Megpróbálok csomagolásmentesen vásárolni (nem mindig fog sikerülni!)
  • Nem vásárolok műanyagpalackos üdítőket/vizet, kulacsot és csapvizet/szűrt vizet választom.
  • Nem használok szívószálat - vagy ha nem tudok lemondani róla, fém/üveg szívószálat veszek.

plastic_free_july-04_002.png

Van még tipped? Írd meg kommentben! �⬇️�♻️�

 

„Közösség, fejlődés, lehetőségek: nekem ez az EPAM.”

Földházi Péter (Lead Software Test Automation Engineer) gyakornok volt egy másik cégnél, amikor az EPAM-hoz jelentkezett. Nyolc év elteltével, megvalósítva gyerekkori álmát, már az USA-ban él és dolgozik, (persze az EPAM kötelékében) és újabb célok felé halad. Most, a vírushelyzet miatt itthonról dolgozva adott interjút karrierjéről és arról, hogyan látja a munka világát az elkövetkezendőkben.

peter_foldhazi.jpg

Hogyan indult a karriered, miként kerültél az EPAM-hoz?

Már kisgyerekként eldöntöttem, hogy ha felnövök, informatikával szeretnék foglalkozni. A programozás volt az álmom, de a hardvertől sem voltam megijedve. Általános iskola után a Kalmár László Számítástechnikai Szakközépiskolába jártam, ahol egyébként FB1 (Fejes Balázs, EPAM -EVP, Co-Head of Global Business, a szerk.) is végzett, még jóval előttem. A BME-n folytattam, de két év után rájöttem, hogy nem nekem való és váltottam, így végül az Óbudai Egyetem informatika karán végeztem. Közben a Magyar Telekomnál gyakornokként dolgoztam, először helpdesk-esként, majd bekerültem a tesztelői brigádba. Mivel szerettem volna egy teljes állást, az akkori team menedzserem ajánlására jelentkeztem az EPAM-hoz. Bár akkor még nem sok tapasztalatom volt, az interjú annyira jól sikerült, hogy felvettek tesztelőnek, az első projektem máris automatizálás volt. Az utolsó másfél évemet az egyetemen úgy végeztem el, hogy mellette már kőkeményen dolgoztam az EPAM-nál, és még az államvizsga előtt előléptettek seniorrá.

Mit takar a jelenlegi pozíciód, pontosan milyen feladatokkal, napi teendőkkel jár ez a munka?

Az elsődleges feladatom felületi tesztelés elvégzése automatizálási módszerekkel. Ezzel szemben jelenleg az alkalmazások háttérfolyamatait tesztelem, úgynevezett service level testinget végzek: minden, ami nem a megjelenített rétegben zajlik. Az ügyfélnél, az ő irodájukban dolgozom, a csapataik egyikében én felelek a tesztelésért és a tesztautomatizálásért. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag én fejlesztek automata teszteket. Azért is én felelek, hogy a fejlesztőket megtanítsam, hogyan tudnak automatizált teszteket írni. Továbbá nemcsak automatizált tesztelésre van szükség, hanem manuális tesztelésre is. Ezeket a módszereket szintén tanítom nekik, ezáltal sokkal könnyebben és sokkal gyorsabban találnak meg hibákat, jobban mondva egyáltalán megtalálnak olyan hibákat, amikre korábban nem is gondoltak volna.

Hány év alatt jutottál el a jelenlegi szintre, ahol most dolgozol?

Pár héten belül fogom ünnepelni a 8. évemet az EPAM-nál. Egy év alatt lettem úgynevezett „kettes”, kezdő tesztelőből, majd másfél év alatt ugrottam a senior szintre. Utána további két évet dolgoztam, hogy vezető mérnök legyek, már bő négy éve vagyok ezen a szinten. Jelenleg azon dolgozom, hogy konzultáns lehessek, ami ismét előrelépést jelentene.

Milyen készségek voltak a leginkább a segítségedre, hogy boldogulj a karrieredben?

Ha csupán egyet lehetne kiemelni, akkor az angol lenne az. Az angol nélkül nem tudnék dolgozni és úgy gondolom, hogy a külföldi ügyfelek sokkal komolyabban veszik azokat, akiknek erős az angol tudása.

Bár a vírushelyzet miatt jelenleg itthon vagy, egy ideje már az USA-ban dolgozol

Gyerekkori álmomról van szó, 9 évesen döntöttem el, hogy szoftvermérnök leszek, és egyszer Amerikában fogok dolgozni. Céltudatos vagyok, tudom, hogy milyen utat szeretnék járni, így bő két évvel ezelőtt megkerestem az EPAM USA tesztelési igazgatóját, hogy mit tud javasolni, ha a konzultáns irányba szeretnék elmozdulni. Tudtam, hogy ő éveken keresztül ebben a pozícióban dolgozott. Néhány perc beszélgetés után megkérdezte, miért nem megyek ki Amerikába. Hamarosan jelentkeztem az EPAM Internal Mobility Programjába a csapatnál, akik ezzel foglalkoznak és nemsokára sor került a belső interjúkra, mely ugyanolyan felkészülést igényel, mint bármilyen állásinterjú, kiegészítve azzal, hogy az ügyfél követelményeinek is messzemenőkig meg kell felelni. Be kell bizonyítani, hogy az adott országban is megállod a helyed és a kultúrába is be tudsz olvadni, jól tudsz csapatban dolgozni. Szerencsére sikerült a megmérettetés, így kerültem egy évvel ezelőtt Amerikába.

Látogatóban jártál éppen itthon, amikor kitört a koronavírus járvány, így az elmúlt hónapokban itthonról kellett végezned a munkád. Hogyan tudtad megoldani a feladataidat, a kapcsolattartást, a munkát, így hogy ennyire megváltoztak a körülmények?

Mikor hazajöttünk, elhoztam magammal a munkaeszközeimet, a laptopokat, így arról dolgozom. Az ügyféllel is megbeszéltük ezt, nagyon rugalmasak voltak, a hétórás időeltolódás sem jelentett gondot, így ha van egy meeting, ami itt, mondjuk, este tíz órakor kezdődik, akkor akár le is mondhatom. Ez egyébként nem egy rendkívüli helyzet számunkra, sokan dolgozunk eltérő idősávban, mint az ügyfeleink, így ezért sem jelenthetett ez problémát. A feladataimat tehát ugyanúgy el tudom látni, nem látja kárát a munkám a kialakult helyzetnek.

Mik voltak a tapasztalataid ebben az időszakban, hogy láttad, hogyan élted meg ezt az elmúlt három hónapot?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes nyugalommal. Nyilván, amikor nem tudja az ember, hogy mi folyik pontosan és mi lesz ennek a végkimenetele, azért aggódik. Eleinte aggódtam, hogy vízummal kint dolgozóként vajon mi lesz a munkám sorsa, visszamehetek-e később? Ezek voltak a kezdeti aggodalmaim, aztán mind a főnököm, mind a HR-es kolléga, az ügyfél, sőt, tulajdonképpen mindenki, akivel csak beszéltem megnyugtattak, hogy a munkát el tudom végezni Magyarországról is. Összegezve, az első pár hét lelkileg kemény volt, azóta pedig már elmondhatom, hogy jól érzem magam, minden oké.

Szerinted milyen változások várhatók? Hogyan alakul a munka, a munkakörülmények a történtek fényében?

Az elsődleges, hogy a cégek így megtapasztalták, hogy ha otthonról dolgoznak az emberek, - olyan munkákról beszélek, melyek otthonról végezhetők - az nemcsak hogy rendben van néha, hanem talán még hatékonyabb is, mint az irodai munkavégzés. Kifejezetten szociális típus vagyok, de ha nagyon fókuszálni akartam a munkára, korábban is előfordult, hogy délelőtt otthonról dolgoztam és csak utána mentem be az irodába megbeszélésekre. Azt gondolom, hogy sokkal kisebbek lesznek az irodák és valószínű, hogy a csapatok váltásban fognak találkozni, dolgozni, rotálva egymást az irodában, hogy ne legyen egyszerre túl sok ember bent. Ez azért is nagyon jó szerintem, mert nem csak a koronavírus fertőző betegség, korábban sem örültem, ha valaki betegen jött dolgozni. Az emberek jobban átgondolják majd ezt és komolyabban veszik, hogy otthon kell maradni, ha nem érzik jól magukat, ha betegek.

Hol látod magad a következő öt évben?

Az USA-ban fogok dolgozni az EPAM-nál. Lesz egy csapat, akiért felelős leszek, utána pedig már több csapatért felelek majd. Ez az egyik célom, amit el szeretnék érni. A másik pedig, hogy szakmai konzultánsként dolgozhassak, azaz nem egy, hanem több ügyfélnek is támogathatnám a munkáját egyszerre.

Össze tudod-e három szóban foglalni, hogy mit jelent számodra az EPAM?

Közösséget, fejlődést, lehetőségeket.

adidas_digital_team.png

 

19 – nem is annyira - meglepő tény, amit tudnod érdemes a munkahelyi produktivitásról!

Blah, blah, blah, lehetne az első gondolata az irodai dolgozónak, amikor arról szól a fáma, hogy lehetne produktívabb a napja. Pedig néhány apróságon múlhat, hogy a nap végén elégedetten vagy lehangoltan mész haza. Íme, tizenkilenc tényező, ami akkor is befolyásolja a munkádat, ha nem is gondolsz bele.

  1. A kedd a legproduktívabb napja a hétnek.
  2. Az elégedett/boldog alkalmazottak 12 százalékkal produktívabbak.
  3. A zenehallgatás gyorsítja a munkavégzést.
  4. A multitasking akár 40 százalékkal is csökkenti a termelékenységet, valamint növeli a stresszt is és emellett 10 százalékkal csökkenti az IQ-t.
  5. A jól teljesítő vállalatok 87 százaléka használ vállalatirányítási rendszert.
  6. Heti 40 munkaóra után 50 százalékkal csökken a produktivitás.
  7. Azok, akiknek vannak barátaik a munkahelyen hétszer elkötelezettebbek a munkahelyük iránt.
  8. Azokon a napokon sokkal eredményesebbek az emberek, amikor sportolnak munka előtt.
  9. Az irodai dolgozók 25 százaléka kevésbé érzi magát produktívnak a nyári időszakban.
  10. Azok, akik 7,5-9 órát alszanak éjszaka, 20 százalékkal produktívabbak a munkában keveset alvó társaiknál.
  11. Azok, akik az ablak mellett ülnek az irodában produktívabbak és kevesebbet hiányoznak a munkából.
  12. Átlagosan a munkaidő 25 százaléka telik emailek olvasásával és megválaszolásával, ha azonban ezt a tevékenységet a nap egy-egy meghatározott, nem véletlenszerű időszakára időzítjük, nő a produktivitás.
  13. Ha egy 90 perces munkafázist 20 perc szünet követ, nő a produktivitás.
  14. A maximális produktivitás elérésének feltétele a rendezett íróasztal.
  15. Az elegendő folyadékfogyasztás 14 százalékkal növeli a produktivitást.
  16. Ha vannak élő növények az irodában ez hozzájáruhat ahhoz, hogy eredményesebb legyen a munk.a
  17. Az egészségtelen ételek fogyasztása 60 százalékkal csökkenti a produktivitást.
  18. A feladatok delegálása növeli a produktivitást.
  19. A zöld szín az irodai környezetben növeli a produktivitást (lásd 16. pont).

 Forrás: ProofHub 

office-1701161_1920.png

 

 

Így készülj a virtuális állásinterjúra - recruiterek tanácsai egy csokorban

Életünk minden területe változik, így az álláskeresés, a potenciális munkáltatókkal, jelöltekkel való kapcsolatfelvétel sem kivétel ez alól. Mára az online állásinterjú alapvetéssé vált, így fontos, hogy felkészültek legyünk, bármelyik oldalon is állunk. Nem elég, ha csak az önéletrajzunkról tudunk beszélgetni, vannak egyéb tényezők: gondoljunk pl. a technikai aspektusokra is, mielőtt egy videóinterjún találjuk magunkat, szemközt egy toborzóval vagy egy jelölttel.

internet-1028794_1920.jpg

Légy tájékozott!

 Az interjú nem az interjúval, hanem az előtte végzett felkészüléssel indul. Készülj fel a cégből és a céget érintő legfrissebb hírekből, aktualitásokból, ezáltal könnyebb lesz az interjúztatóval beszélgetni, jó kérdéseket feltenni és végeredményben azt a benyomást kelted, hogy felkészült vagy és nyitott, érdeklődő a cég iránt. A meghirdetett pozícióról és magáról az interjút vezető személyéről is szerezz infókat, ha pedig van olyan ismerősöd, aki a cégnél dolgozik, vele is beszélgess kicsit az online találkozó előtt! De sose a borítója alapján ítélj meg egy könyvet, azaz, nem szabad túl sokat adni pletykás ismerősök véleményére!

A Wifi és a technika

Az interjút megelőzően mérd fel, hogy a szoba, ahol fogadod majd a hívást, megfelelő-e minden szempontból, a technikai felszerelés működik-e, minden a helyén van-e. Teszteld a fülhallgatót, a kamerát, a wi-fi kapcsolat és a platformot, amin az interjú zajlik majd! Mivel a technika a legjobb szándék és felkészültség mellett is kudarcot vallhat, ezért készíts „B” tervet, cserélj az interjúztatóval előzetesen telefonszámot, készülj alternatív megoldásokkal a kapcsolódásra (Skype, Hangouts, FaceTime stb.)! Ha valami miatt minden vonalon csődöt mond az online kapcsolat, haladéktalanul hívd fel telefonon a toborzót és jelezd a problémát! Közvetlenül az interjú előtt jelentkezz be a gépedbe, a programba, ahol a beszélgetés zajlik majd és ismét próbálj ki mindent! Tudd meg, milyen típusú kihívásoknak kell megfelelned, szakmai interjúra készülj-e, kell-e kódolni, vagy inkább beszélgetésre számíthatsz! Ha szakmai jellegű lesz az interjú, akkor kérdezd meg, milyen platformra lesz szükség, hogy biztosan legyen a gépeden!

A látszat NEM csal...

Figyelj arra is, hogy megfelelő legyen a szobában a világítás, rendezett legyen a háttér, ne legyen háttérzaj! Figyelj rá, hogy a megjelenésed összhangban álljon azzal, amit közvetíteni szeretnél magadról a toborzó felé, ugyanis a gonddal választott öltözet azt közvetíti, hogy lelkes vagy és pozitív. Az interjún viselkedj úgy, mintha személyes találkozón lennél: legyél érdeklődő, tegyél fel kérdéseket, egyszóval vedd ugyanolyan komolyan, mintha a cég egyik tárgyalójában ülnél a toborzóval! Nagyon egyszerű, ám hatásos tipp a jó testtartás, ha kihúzod magad, de közben mégis kényelmesen, lazán ülsz, akkor mind a testbeszéded, mind a beszéded magabiztosabb lesz.

A recruiter a „barátod”!

A teljes interjú folyamaton a recruiter visz végig, ezért fontos, hogy az elejétől jó kapcsolatban legyél vele. A technikai interjúztató(k) és a manager nevét is megkérdezheted, így fel tudsz készülni „belőlük”, mire sor kerül velük a beszélgetésre. Az interjú HR körén nyugodtan társaloghatsz kicsit könnyedebben, ezáltal kialakulhat az említett jó kapcsolat. A technikai interjúra való felkészüléshez is segítség, ha érdeklődsz, mire készülj, hogyan épülnek majd fel a következő körök. Konkrét feladatokat nem fognak elárulni, de magát a struktúrát megismerheted.

 A végére pedig egy általános szabály, amit akkor is alkalmazhatsz, ha már megkaptad a munkát: ha valamit nem tudsz, vállald nyíltan, mindig ez a jobb megoldás, mint egy kimásolt sablon válasz, ami akár hibás is lehet...

 A virtuális interjúkra való felkészüléshez további segítség lehet korábbi cikkünk, melyben a netikett új szabályairól írtunk!

Hallgasd meg az EPAM egykori recruiterével, Lajter Ágnessel készült podcast beszélgetésünket, mely szintén az interjúra való felkészülséhez ad tippeket!

 

 

 

Last Minute tábor dilemma!? Így válassz tábort a gyereknek!

Ottalvós? Napközis? Menjen? Ne menjen? Ha igen, hova menjen? - (Sok)minden, amit a táborokról tudni akartál, de nem volt kitől megkérdezni!

Ezekben a napokban egy átlagos júniusban lassan a vakáció utáni felkiáltójel is az osztálytermek tábláira kerülne. Kitörne a nyári szünet, irány a nyaralás, a táborok. De mi a helyzet idén? Vajon menjen táborba a gyerek? Ha igen, hogyan válasszak és mire figyeljek? Kittka Andrással, az egyik legnagyobb hazai gyerektáboroztató és év közben délutáni iskolákat szervező cég, a Funside alapítójával beszélgettünk, nemcsak a táborokról, hanem táboron kívüli hasznos időtöltésről, a különböző nyári program ötletekről, lehetőségekről.


vakacio.JPG

A táborszervező legyen partner!

kitka_a.jpg„Már tizennegyedik éve tartunk nyári táborokat, tavaly közel 2000 gyerek táborozott velünk. Ottalvóst, napközist, nyelvtáborokat, informatika táborokat, sport -és művészeti táborokat is szervezünk, ötéves kortól egészen tizenhétéves korig.” – mondja Kittka András, a Funside vezetője. András szerint valós probléma és keveset beszélünk róla, hogy hiába tűnhet egy tábor a témája alapján jónak, nagyon sok múlik azon, hogy a gyerekek korösszetétele megfelelő-e, hogy a meghirdetett téma valóban fedi-e a gyerek érdeklődési körét és hogy az őket foglalkoztató táboroztatók milyenek és hányan vannak. „Hozzánk 5 évestől 17 éves korig jöhetnek a gyerekek táborozni, különböző helyszíneken és különböző programokkal zajlanak a táborok. Gyakori probléma, hogy kisebb táboroknál, ahol 15-20 gyerek vesz részt egy turnusban összesen, tág életkori határokat adnak meg. Szülőként ezért nagyon fontos, hogy tájékozódjunk és feltegyük a megfelelő kérdéseket, amikor egy új táborba megyünk. Nyugodtan fel lehet hívni a szervezőket és megkérdezni, hogyan képzeljük el a tábort, milyen életkorú gyerekek vesznek rész az adott turnusban. Ha a táborszervező partner abban, hogy erről beszélgessünk, akkor az már jó jel, ha nem, akkor nem biztos, hogy ez a jó kezdés.” – vázolja András, mire kell a választásnál figyelni.

Napközis, ottalvós, melyik, kinek jó?

A Funside-nál a gyerekek a „táborozós karrierjüket” ötévesen kezdhetik el, úgy, hogy ennek a korosztálynak minden program fix a tábor helyszínén, kisebb csoportbontásban, rövid etapokra osztva telik egy-egy nap. Ahogyan idősebb lesz a gyerek, mehet egy olyan napközis táborba, ami az egyéni fejlődési különbségeket is figyelembe véve inkább már az elsős, kisiskolás korosztálynak kedvez. Ide már az önállóbb gyerekeket várják, a programok is mások, a foglalkozások időtartama is hosszabb, akár egy-másfél órás. Nagyobb projektekbe is belevágnak és délutánonként elhagyják a tábor helyszínét, külsős, izgalmas programokat csinálnak a városban.

...nagyon fontos, hogy mielőtt bármilyen tábort választunk a gyerek is be legyen vonva ebbe a döntésbe...

A kiskamaszok, a 12-13 évesek megint egy külön világ, itt már a témaspecifikus foglalkozásoké a főszerep. „Ez az az korosztály, ahol nagyon fontos, hogy mielőtt bármilyen tábort választunk a gyerek is be legyen vonva ebbe a döntésbe, így nagyobb eséllyel fogja jól érezni magát. Magát a tájékozódás részét viszont nem lehet átnyomni a gyerekre, ezt nekünk szülőként kell elvégezni. Ebben a korban mi már mindenkit az ottalvós tábor irányába terelünk és előfordul, hogy konkrétan lebeszéljük a szülőket a napközis táborról-” – mondja a szakember. Az ottalvós táborok egyébként már nyolcéves kortól indulnak, hiszen egy olyan gyerek, aki ötéves kora óta táborozik, elég rutint szerezhet egy napközis táborban ahhoz, hogy jól érezze magát és boldoguljon egy ottalvós táborban is. Ezeknél a táboroknál is nagyon fontos, hogy legyen egy-egy turnusban elegendő, azonos életkorú gyerek, a kilencéves kilencévesekkel, a tizenhároméves tizenháromévesekkel lehessen. Andrásék még a szobabeosztásnál is ügyelnek arra, hogy két évnél nagyobb korkülönbség ne legyen, a testvéreket sem javasolják a szülőknek egy szobába helyezni ilyen esetben. Azzal kapcsolatban pedig, hogy mikor lehet egy gyereket egy hétre elengedni Andrásnak inkább a szülőkkel kapcsolatban van észrevétele. „Ha bennünk, szülőkben még nagy feszültség van ezzel kapcsolatban, akkor nem biztos, hogy érdemes meglépni ezt. Főleg az első táborozó gyerekek esetén az aggodalmunkat átragasztjuk rájuk, még a táborozás előtt. Ám, ha úgy megy el már egyből az első ottalvós táborába, akár nyolc, kilencévesen, hogy azt érzi a szülőkön, hogy szinte irigykednek rá, felelevenítik a saját, gyerekkori jó élményeiket és azt közvetítik, hogy biztosan jól fogja érezni magát a gyerek, akkor egész másképp alakulhat majd az első ottalvós táborélmény.”

...ha úgy megy az első ottalvós táborába, hogy azt érzi a szülőkön, hogy szinte irigykednek rá, ... akkor egész másképp alakulhat majd az első ottalvós táborélmény

Táborozás, otthon

Bár az online oktatásban és az elmúlt hónapokban – jogosan – megfáradva mind a szülőknek, mind a gyerekeknek üdítő lehet pár hétre elszakadni, izgalmas, házon kívüli programokban, végre gyerektársaságban lenni, maga a szakember sem javasolja, hogy a másik végletbe esve, most a szünidő 11 hetében táborokban töltse a gyerek az összes idejét. Kellenek hetek, amiket otthon tölthetnek. Ám ezekben az időszakokban sem mindegy, mivel telik az idő. „Nagyon fontos és érdemtelenül alábecsült tevékenység manapság az unatkozás, amit nevezhetünk akár struktúrálatlan játéknak is. Amikor otthon van, kell, hogy legyenek olyan periódusai a napnak, amikor a gyerek maga találja ki, mit csinál. Ez persze nem jelenti, hogy ne legyen kerete a napjának, hiszen ma az otthoni időtöltéshez szorosan kapcsolódóan nem kerülhető meg az internetbiztonság kérdése sem. Fontos, hogy legyenek családi szabályok, amiket közösen alkotunk meg és mindenki betartja azokat. Megállapodhatunk az offline tevékenységek időkereteiről és az online térben töltött időről is. Jó tudni, hogy nem minden képernyő előtt töltött idő ugyanolyan értékű, hogy egészen más, ha csak fogyasztunk tartalmakat, vagy ha létrehozunk valamit. A kettő között nagyon nagy különbség van.”- vázolja Kittka András, miért fontos megtervezni az otthon töltött időszakot is. Kézzelfogható segítséget jelenthetnek ezekben a napokban, hetekben az olyan online elfoglaltságok, amelyek, ahogyan András is mondta, kreativitásra sarkallnak. Ilyen például az EPAM szoftverfejlesztő cég kifejezetten gyerekeknek szóló eKids programjai közül a nyári szünetre időzített online, ingyenes, kezdő Scratch tanfolyama. A tízhetes kurzus alatt egy olyan programozási nyelvet sajátíthat el a 20-30 perces videók által a gyerek, ami elindíthatja a komolyabb nyelvek elsajátításban. A Scratch kifejezetten szórakoztató, nagyon könnyen sajátítják el a gyerekek és komoly sikerélményt jelent, hogy valóban képesek lesznek a fantáziájukat használva, saját játékokat, karaktereket fejleszteni. Igazi, otthoni kreatívkodásra adnak lehetőséget a hazai Krealáda vagy az amerikai Kiwico komplett csomagojai, amikkel különböző projektek keretében otthon alkothatnak a gyerekek.

Idei árak

Ahhoz tehát, hogy a szünidő hetei, napjai tényleg harmóniában és a gyereknek is szórakoztatóan, ugyanakkor pihentetően teljenek nagyon fontos, hogy a szülők szánjanak időt a tervezésre. Nem utolsó szempont, hogy mennyire mélyen kell a zsebbe nyúlni mindehhez, hogyan alakulnak az árak az idén. Az ingyenes lehetőségek kiaknázása mellett vajon, mire kell számítani egy ottalvós vagy egy napközis tábor esetében? „Nagy a szórás a táborok árában és idén, a szórakoztatáson kívül még jobban előtérbe került az is, hogy a gyerekek felügyelete meg legyen oldva. Az elmúlt években pozitív tendenciát követve egyre inkább a minőségi szolgáltatás irányába mentek a táborok, ebből a szempontból kissé másképp alakulnak a várakozások ezen a nyáron. Budapesten a napközis táborok ára hozzávetőleg 37, 000-40, 000 forint között mozog. Ottalvós táborokban ez lényegesen magasabb lehet, itt a legmagasabb ár, amiről tudok, 250,000 forint, egy turnusra. Érdemes jól körülnézni, körültekintően tájékozódni. Mi is szervezünk idén olyan tábort, ami ugyan nem a saját márkánkkal és a megszokott programokkal indul, de mégis minőséget nyújt és megoldást azoknak, akiknek most nehezebb lett a helyzetük a korábbi évekhez képest. De válasszuk akármelyik tábort, pénztárcánk, a gyerek életkora, érdeklődése függvényében, van néhány dolog, amire, ha odafigyelünk, jó eséllyel ideális táborélményt teremthetünk a gyerekünknek. Legyenek olyan foglalkozások, amiken a gyerekünk örömmel vesz részt, a saját korosztálya körében élhesse ezt meg és mi szülők alaposan tájékozódjunk, kérdezzünk előzetesen! Így elkerülhetők a csalódások és a gyerekeinknek egy igazi, felszabadult nyara lehet.”- mondja a Funside vezetője.

Azoknak akik igényes, minőségi programokat keresnek, az alábbiak között jó eséllyel található a korosztályban, programban, ár – érték arányban számunkra és a gyerekük számára megfelelő:

Funside

ELTE - T@T Kuckó - Ingyenes nyári informatikai alkotótáborok

Abacusan Napközis és Online Táborok

RoboLabor robotszakkör

HelloWorld nyári táborok

EPAM eKids - online Scratch oktatás videók

Skool - programozás lányoknak

Erdő Ajándéka Erdei Iskola - Nyári táborok

KREALÁDA - kreatív időtöltés otthon

COREPETA - nyelv táborok

Creative Science: Tanulás kreatívan, csapatban - programok, táborok

Ide kattintva meghallgathatod Kittka Andrással készült interjúnkat a LifeInTech podcast csatornán

A következő lépcsőfok – 5 dolog, ami megváltozik a vírus után

Az egyensúly vagy az, amit egyensúlynak véltünk, tagadhatatlanul felbillent. Ahhoz, hogy újraépítsük az életünk kereteit, el kell fogadnunk, hogy a megszokotthoz nem tudunk visszatérni, hisz már nem létezik. Bár a bevezett korlátozások feloldódni látszanak, a vírus még velünk maradt, és ha el is tűnik, akár vakcina, akár az un. elmutálódás miatt, a társadalmat és a gazdaságot nem érheti ennyire váratlanul egy másik világjárvány felbukkanása. Ami történt, nem átmeneti változásokat hozott, attól még, hogy a korlátozások, megszorítások lazulnak nem zökkenünk vissza a régi kerékvágásba. Már most látszik, hogy új normák jönnek.

Az EPAM ázsiai irodáiban már januárban, a járvány legelejétől bevezette a biztonságos távoli, vagyis otthoni munkavégzést, ezért 5 hónap tapasztalata alapján valós képet tudunk festeni arról, hogyan befolyásolta a koronavírus a vállalati kultúrát és hogyan változtatta meg és alakítja jelenleg is az üzleti élet különböző aspektusait. A jelen/jövőbeli környezetet  „next normal”- nek (a találó magyar megfelelőn még gondolkozunk – a szerk.) nevezzük és ez a cikk arra szolgál, hogy valamennyire felkészüljünk a 'next'-re. Jöjjön tehát az élet öt területe, melyekben változni fognak mindennapjaink, munkánk, életünk!

nextnormal.jpg

 

 A munkahely: iroda ÉS otthon

A karantén ideje alatti Home Office-ban töltött hónapok után, azok a dolgozók, akik szellemi munkát végeznek nem is biztos, hogy visszatérnek az irodákba, hiszen pont olyan jól vagy akár még hatékonyabban is dolgoztak otthonról. Az irodába járás ingázással, készülődéssel és egy sor egyéb napi időrabló rituáléval járt és a zsúfolt nagyvárosok további akadályokkal nehezítették a bejutást, ezért egyes régiókban akár alapnormává válhat az otthonról történő munkavégzés, mind a munkavállaló, mind a munkáltató részéről. Az irodacélú ingatlanok ráadásul hatalmas befektetést igényelnek és költséget termelnek, ezért a „next normal” egyik jellemzője az értékes, nagy tudással bíró munkaerő számára, az otthoni munka szélesebb lehetősége lesz.

Újragondolt felhasználói élmény

Ami talán a legnagyobb változáson megy át, az a felhasználói élmény, hiszen ma rengeteg olyan dolog van, amit a történtek fényében másképp kell majd használnunk. Elég csak a kiskereskedelemben, pl. a gyorséttermekben használatos érintőképernyőkre gondolni. Míg ezek szuperkorszerűnek számítottak mostanáig és gyorsabbá, könnyebbé tették a vásárlást, az ételrendelési folyamatot, addig ez mára kockázatossá vált. Várhatóan a „next normal” az érintés nélküli megoldások alkalmazása lesz, legyen szó bevásárlókocsiról, ATM-ről vagy akár a készpénzről. De a kézfogás, mint köszönési forma is lehet, hogy örökre kimegy a divatból.

Az utazás és szállítás korlátai

A globális növekedés legfontosabb tényezője az elmúlt hetven évben az emberek és árucikkek szinte akadálytalan mozgása volt. A világtörténelem során soha korábban nem volt ilyen mozgásban a világ kereskedelme és a népesség egésze és többek között pont, hogy ez a trend vezetett a jelenleg kialakult helyzethez. A „next normal” ezen a fronton a globalitás visszaszorulása lehet és olyan korlátozások lesznek, amelyek akadályozzák majd az általunk megszokott teljesen szabad utazást, árumozgást. De nem csupán a központi, felülről jövő szabályozások korlátoznak majd, hanem az emberek maguk is megváltoztatják egyéni, személyes preferenciáikat az utazást illetően. Az ellátási láncok működése is hatalmas változásokon megy majd keresztül, hiszen egészen másképp kell tervezni, például, ha egy-egy kikötőben 14 napos várakozásra kell a rakománynak számítani.

A környezet, mint élettér újraértelmezése

A környezet alatt értsünk minden olyan helyet, intézményt, létesítményt, teret, amit emberek, vállalatok működtetnek, közösen használnak. Ilyenek az irodák, a közlekedési eszközök, a gyárak, üzemek, a boltok, bevásárlóközpontok, színházak, vendéglők, szórakozóhelyek. Kivétel nélkül mindet újra kell tervezni és a használatukat újra kell gondolni. A személyes tér fogalma megváltozik és a szükséges távolságtartás figyelembevételével kell a környezetünkben mindent újraértelmezni. Eddig a környezetünket úgy optimalizáltuk, hogy a lehető legkisebb, leghatékonyabb, legkényelmesebb módon fogadja be a lehető legtöbb embert. Az egyik legjobb példa erre az éttermek újraindítása, hiszen elemi érdekük, hogy az emberek biztonságban érezzék ott magukat. Így tehát a „next normal” a környezetünket illetően olyanná kell, hogy változzon, amelyben az új helyzetben is biztonságban élhetünk.

Iparági változások

A „next normal” egyik legnagyobb kihívása végül, hogy az egyes iparágak működését egymással összekapcsolódva és külön-külön is megvizsgáljuk és úgy alakítsuk át azokat, hogy a jövőbeli viszonyainkhoz alkalmazkodjanak. A sor hosszú: a szállítmányozás, a szolgáltató szektor, az egészségügy, a média, a bankok, az energiaipar, az ingatlanipar, a szórakoztatóipar és a sor egyre csak növekszik, ahogyan jobban átgondoljuk az életünket.

Megannyi változás és egyetlen dolog, ami biztos, hogy a régi már semmi nem lehet, a felkészülés a „next normalra” nem opció, hanem szükségszerű és már meg is kezdődött.

 

 

 

 

 

Ingyenes, online Scratch kurzussal indul a nyár: a vakáció alatt megtanulhat kódolni a gyerek!

Digitális oktatás után digitális vakáció

A Scratch neve ma már szinte egyet jelent a gyerekek programozás oktatásával, ez a programnyelv ugyanis annyira egyszerűen elsajátítható és élvezetes, hogy a legjobb belépő a kódolás világába. Rengeteg tanfolyam és iskola alkalmazza itthon is gyerekek IT oktatására, ezen a nyáron azonban egy tízhetes online kurzus keretében ingyen tanulhatják mega gyerekek. A szervező, a szoftverfejlesztő IT cég, az EPAMsaját, eKids programjainak is a Sratch jelenti a gerincét, számukra egyfajta küldetés, hogy minél több gyerek számára legyen ingyenesen elérhető a programozás.

A Scratch programozási nyelvet kifejezetten gyerekeknek fejlesztette a Lifelong Kindergarten csoport az amerikai MIT (Massachusetts Institute of Technology) Media Lab-jában. A 2000-es évek elején készült az első prototípusa, melynek azóta már két újabb verziója is született, a legutolsó tavaly került a piacra. A program sajátossága, hogy a parancsok maguk blokkok, melyeket az egérrel megfogva és rakosgatva kell a kód területre pakolni, ezek egymásra húzogatásával állnak aztán össze a kódsorok. Kiválóan alkalmas animációk, különböző játékok készítésére, de akár Insta kérdezz-felelek is készíthető vele.

scratch_month.pngKezdőtől a haladóig mindenkinek

„A Scratch hivatalos weboldalának bőven egymillió fölötti a felhasználószáma, hatalmas a közösség. Számukra találták ki a program létrehozói a Scratch napot, melyet aztán felváltott néhány éve a Scratch hónap, ami lehetővé teszi, hogy még színesebb programokkal aktivizálják a csapatot. Ilyenkor heti rendszerességgel adnak ki inspirációkat, amikből meríthetnek a gyerekek, és bármilyen projekt alkotható a Scratch hónap égisze alatt, csak a képzelet szab határt, nyitottan várják a fejlesztéseket, nincsenek korlátok.” - mondja Bartha Szofi a szegedi EPAM eKids trénere. A cég sokféle, kifejezetten gyerekeknek szánt, ingyenes, ún. eKids programja közül az egyik legnépszerűbb a 10 hetes Scratch kurzus, mely a teljesen kezdőtől egészen a haladóig kíséri végig a gyerekeket. A tanfolyamokhoz különböző versenyek is kapcsolódnak, amikre azok is jelentkezhetnek, akik az iskolában vagy bárhol máshol tanultak Scratch-elni. „Ahhoz, hogy valaki elkezdje a Scratch-et elegendő a stabil írási-olvasás készség. Minden annyira magától értetődő, hogy nem lehet hibázni, elrontani. Nyilván a haladó szint felé közeledve azért már bonyolultabb a dolog, de alapvetően kifejezetten egyszerű a program megértése és a kezelése, nagyon beszédesek a parancsok.” - magyarázza a tréner, miért vághat bele akár egy kisiskolás gyerek is a Scratch-be.

20200111_102221_epam_fll_1.jpg

Hatalmas fun

Az informatika tanárok, különböző programozó iskolák tanárainak is egyöntetű tapasztalata, hogy nagyon szeretik a gyerekek, ha belekezdenek, nagyon lelkesek. Még azok is, akik tartozkódan vágnak bele, mert nem érdekli őket annyira a programozás eljutnak oda, hogy élvezik, mert nagyon kreatív platform, amiben bárki megalkothatja, amit elképzelt, a kedvelt karakterektől kezdve a saját fantáziavilágon át szinte mindent el lehet készíteni. Játékosan vezeti rá a gyerekeket az algoritmikus gondolkozásra, miközben ugyanazokat a funkciókat, sémákat használja, mint egy „rendes” programozási nyelv, például egy C, ami, ahogyan a Scratch is, objektumorientált. „Ha tehát a gyerek megtanul Scratch-elni az belépőt jelent a komolyabb, már a szoftverfejlesztésben is használt programozási nyelvek világába. Azt szoktam mondani viccesen, hogyha annak idején, amikor az egyetemen elkezdtem a programozást, a Sratch-el kezdhetek, egészen más lett volna a viszonyom a kódolással. Mindenkinek bele kellene egy kicsit kóstolni a Scratch-be, mert hatalmas fun.„ – mondja Szofi.

Az EPAM által szervezett ingyenes, 10 hetes, kezdő Scratch kurzus videói 20-30 percesek és self-study jelleggel a nyolcéves korosztálytól kezdve bárki belevághat. A szünidő két hónapja alatt a következő tanévre egy új tudás sajátítható el és a szülők számára is megnyugtató lehet, hogy a vakáció idején a képernyő előtt töltött idő értelmet nyer.

 

EPAM eKids - 10 hetes online Scratch kurzus

„Rálátunk most olyan dolgokra, amelyek egyébként a napi verkliben nem biztos, hogy könnyen láthatóvá válnának...”

Kriszta soft skill tréner és úgy érzi a legjobb helyen van, azt csinálhatja, amit a legjobban szeret. Az EPAM-nál sokáig angoltanárként dolgozott, egy idő után lehetőséget kapott, hogy kipróbálja magát egy olyan területen is, mely felé menet közben a tapasztalatai, ösztönei vezették. Jelenleg online tréningeket tart, arról is, hogyan alkalmazkodhatunk a megváltozott körülményekhez. 

Interjú Pályer Krisztával, az EPAM soft skill trénerével

krisztina_palyer.png

Ahogyan sokaknak az EPAM-nál, neked sem egyenesen vezetett a jelenlegi pozíciódig az utad, nem ezen a területen kezdtél egykor itt dolgozni.

A „Learning and Development” csapatban dolgozom trénerként, emellett tanácsadással is foglalkozom. Azonban hosszú út vezetett idáig, minden húsz évvel ezelőtt kezdődött. Angoltanárként kezdtem és akkoriban elősorban az motivált, mozgatott, hogy valamit átadhassak a saját tapasztalataimból. Később, amikor már angoltanárként az EPAM-nál dolgoztam észrevettem, hogy azok, akik ebben a közegben dolgoznak, komolyan ki vannak téve olyan hatásoknak, amik befolyásolják a nyelvhasználatukat. Szerettem volna segíteni abban, hogy a kommunikáció során ne csupán a szavakat értsék meg, hanem a másik ember közlendőjét, szándékait is. Hiszen nagy rendszerekkel dolgozunk, melyek fejlesztéséhez nem elegendő egyetlen ember tudása, a csapatmunka elsődleges. Nemcsak azt kell megérteniük az embereknek, hogy mit szeretne az ügyfél, hanem egymást is. Tulajdonképpen ez a felismerés vezetett el ahhoz, hogy ma trénerként dolgozom és segítek abban, hogy az emberek jobban megértsék egymást vagy akár saját működésüket, önmagukat.

Melyek voltak ennek az útnak a gyakorlati lépései?

Saját magam is folyamatosan úton vagyok és tanulok. Amikor megszületett a felismerés, hogy váltani szeretnék egy olyan közegben dolgozhattam itt az EPAM-nál, ahol teljes bizalom volt irányomba. Elgondolkodtam azon, hogy milyen képzések segíthetnek nekem abban, hogy váltsak. Így találtam rá a facilitációra, melynek lényege, hogy a facilitátor a háttérben mozgatja, előkészíti a dolgokat, ám tartalommal a résztvevők töltik fel a tréninget. Elvégeztem a facilitátor képzőt, ami hozzásegített egy másik felismeréshez, ahhoz, hogy el kell távolodnom a saját magam felelősségétől ebben a folyamatban. Tehát azoknak a felelősségét is észre kellett vennem, akik hozzám fordultak, azért, hogy fejlődjenek és a céljaikat elérjék. Az EPAM ezen az úton nekem nagyon sok lehetőséget biztosított.

(Kriszta Személyes történetéről szóló előadása az EPAM Z-Nights online eseményen)

 

Milyen tréningeket tartasz jelenleg?

Mivel a legjobban a kommunikációhoz értek, a „Kommunikáció vezetői szerepben” témával indítottam, már három éve tartok ilyen tréningeket. De területem az asszertív kommunikáció, a konfliktuskezelés, a hatékony meetingek, a hatékony csapatmunka is. Nemrégiben tartottam csoportdinamika témában képzést leendő és frissen kinevezett vezetők számára és most a leginkább aktuális az „Alkalmazkodás a változó környezethez”, illetve az „Időgazdálkodás”.

Azt hiszem most ennél nincs semmi, ami időszerűbb lenne.

Ez eredetileg „lánykori nevén” az egyik kollégám által kifejlesztett tréning volt, ami „Változásmenedzsment” címen futott és vezetőknek nyújtott segítséget abban, hogy az ügyfél által eszközölt változtatásokat a saját csapatukon belül könnyebben tudják kommunikálni. Amikor elérkeztünk ahhoz a fordulóponthoz, hogy mindenkinek hirtelen otthonról kellett dolgoznia, úgy döntöttem, hogy ezt a tréninget fogom átalakítani. Szerettem volna tudatosítani, hogy mi is történik most velünk és hogyan tudunk ebből a helyzetből minél többet kihozni egyénenként. Nincs fontosabb annál, hogy felismerjük, bármilyen változás történik velünk, annak lehetnek pozitív hatásai is az életünkre és egészen más kontextusban tudjuk megvizsgálni saját magunkat, a környezetünket, a munkánkat, a körülöttünk lévő dolgokat, csupán azáltal, hogy a dolgok egyszerűen másképp működnek, mint ahogyan megszoktuk. Rálátunk most olyan dolgokra, amelyek egyébként a napi verkliben nem biztos, hogy könnyen láthatóvá válnának bárki számára is. Úgy vettem észre, hogy nagyon hálásak voltak azok, akik részt vettek a tréningen, nem ventillációként fogták fel, hanem úgy értékelték, hogy valamit felismerhettek, kicsit dolgozhattak magukon, elgondolkozhattak olyan dolgokon, amiken nem biztos, hogy lenne idejük vagy energiájuk maguktól.

(Kriszta Self-Motivation trainingje az EPAM Z-Nights online eseményen) 

Hogyan változtattad meg a módszertanodat? Hiszen egészen más egy személyes jelenlét egy tréningen, ahol látod a résztvevőket, ott ülnek karnyújtásnyira, mint egy gépen keresztül teljesen más reakciókkal.

Azt hittem, hogy a résztvevőknek fog majd nagyobb traumát jelenteni, hogy át kellett állnunk online módszertanra, de igazából nekem jelentett nagyobb problémát, ugyanis szinte az összes módszerem a jelenlétre koncentrált. Hosszabb tréningeket tartottunk eddig, most le kellett 1,5-2 órásra rövidíteni ezeket, hiszen az online térben egy hatórás tréninget nem biztos, hogy kibírna a résztvevő. A módszertan online eszközökkel zajlik, meglepő, de a legtöbb olyan dologra, amiről úgy gondoltam, hogy csak a tanteremben lehet megcsinálni, találtam megoldásokat, amelyek online is lehetővé teszik az interakciót. Mert online sokkal nehezebb rábírni a résztvevőket arra, hogy valóban aktívan vegyenek részt, és különösen zavart, hogy ebben a megváltozott közegben kicsit bizonytalanabbul mozogtam az első időszakban.

Mi a tapasztalatod, mit látsz most jó pár hét távlatából, hogyan kezelik ezt az újfajta tréninghelyzetet az emberek?

Azt gondolom, hogy sokan megkönnyebbültek, hogy jöhetnek a tréningekre. Bár az is igaz, hogy voltak, akik lemondták a részvételt, gondolom a megváltozott munkakörülmények, illetve a megnövekedett terhelés miatt. Akik részt vettek, elfogadták a másfajta módszereket, helyzetet. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb dolog, amit egy tréning adhat az, hogy a tréner személyes, természetes jelenlétével vonja be a résztvevőket. Amit én tudok adni, hogy érdekel az adott téma és szinte minden témával kapcsolatban vannak személyes tapasztalásaim, amelyeket átadok. De érdekelnek az emberek is, akik eljönnek, az, hogy miért jöttek, mi a céljuk, mit szeretnének kapni? Képesek-e a komfortzónájukból úgy kilépni, hogy új felismerésekkel távozzanak, akár olyanokkal is, melyek húsz éven keresztül kísérhetik őket?

Te magad hogyan vetted ezt az akadályt, nem csupán szakmailag, a magánéleted menedzselésében is?

Vannak nagyon nehéz napok, ugyanis ezt az új, megváltozott környezetet egy családon belül kell megélnem, ahol van egy hatéves és egy tizenötéves gyerek is, akik most itthon vannak a nap 24 órájában, velünk szülőkkel összezárva. A megfelelési kényszerem sem segít könnyebbé tenni, hiszen próbálok több területen is, a családban, a munkában, a háztartásban jól teljesíteni. Ez a helyzet szerintem a megszokottnál is nagyobb terhet ró egy átlagos családanyára. Tudom, hogy az apák is kiveszik a részüket a feladatokból, de hagyományosan az van a fejekben, hogy egy nőnek több területen kell tudnia nagyon jól helytállni, ráadásul most nehezített terepen. Úgyhogy, ahogyan most nagyon sokan anyák, én is fáradt vagyok, ugyanakkor rengeteg olyan dolgot kaptam, ami ezt a fáradtságot feledteti. Többet lehetek együtt a gyerekkel, megölelgethetem őket napközben is, látom őket olyan helyzetekben, amelyekben egyébként nem láttam volna, ezáltal jobban meg tudjuk ismerni egymást. Például a kamasz fiam is jobban kinyílt, most többet beszélgetünk. Rengeteget kaptam ettől a helyzettől és az otthonról történő munkavégzést egyre jobban szeretem.

Nagyon jó, hogy őszinte vagy és elmondod mennyire nehéz. De mi az, ami téged átsegít a nehézségeken?

Megpróbáltunk egy napirendet kidolgozni, hogy a keretek legalább nagyjából hasonlóak legyenek, mintha normálisan munkába járnánk. Megpróbálunk különbséget tenni a hétköznapok és a hétvégék között, illetve még a legelején eldöntöttem, hogy a megnövekedett terhek miatt szükségem lesz egy plusz pihenőnapra, ezért a péntekeket kiveszem szabadnapnak. Ez segít, hogy tudjak töltődni, mert egyébként nagyon jól lehet a családból töltődni. Rengeteg olyan dolgot kapok tőlük, amelyekkel aztán tudok dolgozni trénerként. A reggelit, vacsorát együtt töltjük, ahogyan az ebédet is, ez szent és sérthetetlen dolog a napjainkban, komolyan kell venni. Most először tényleg kitöltöm az egyórás ebédidőt, nemcsak gyorsan túlesek rajta, azért, hogy napközben is kapjanak belőlem valamit a gyerekek. Most a nehézségekkel együtt kereknek tűnik a dolog és remélem, ahogy telik az idő, ennél már csak jobb lesz!

 Hallgasd meg Krisztával készült interjúnkat a LifeInTech podcast csatornán

Az összes Z-Nights előadás egy helyen

EPAM Galéria - EPAMosok, a kamera mögött #3

Május utolsó szerdáján már a tizenegyeddik EPAM-os kolléga fotóit osztottuk meg veletek a Facebook oldalunkon az  EPAM Galériában és már közel harmadik hónapja, hogy a blogon is összegyűjtjük nektek a havi termést. Mikor belevágtunk ebbe az új rovatba, tudtuk, hogy sokoldalúak vagytok és többen is fotóztok, de nem gondoltuk, hogy ennyi szuper képet, alkotót találunk és azt sem, hogy ennyire fogjátok szeretni a képeket. Köszönjük a fotós kollégáinknak és nektek, hogy ezt a rovatot ennyire szeretitek! Folytatjuk, de addig is, jöjjenek a májusi fotósok, Likavcsán Ferenc, Vafaeifard Milad és Kiss Márton képei.

Likavcsán Ferenc

"Likavcsán Ferenc vagyok, Senior Solution Architectként tevékenykedem az EPAM-nál. Első fotóimat még egy Smena 8 fényképezőgéppel készítettem 1987-ben, amelyet a nagymamámtól kaptam. Az akkori filmes fotózást már egy ideje felváltotta a digitális világ, de azért a mai napig szívesen nézegetek analóg képeket - nagyon más élményt nyújtanak és talán némi nosztalgiát is jelentenek számomra. Kimondottan szeretek embereket fotózni akár műteremben, akár kint a valós életben, de persze más témákat is szívesen felkapok, ha épp érdekesnek találom a kompozíciót."

 

Vafaeifard Milad

“I am a software Engineer and I have been working at EPAM for 4+ years. I used to take picture of model, party, restaurants, sports and of course landscape, it was really wonderful experience.”

 

Kiss Márton

"Üdv mindenkinek, Kiss Márton vagyok. Nagyjából négy éve dolgozom az EPAM-nál Java fejlesztőként.
A fotózás 15 éve kezdett el érdekelni, de komolyabban csak 5-6 éve foglalkozom vele. Leginkább tájképeket
és épületeket fotózok, ezen belül a hosszú záridős fekete-fehér képek a kedvenceim. Ezutóbbi azt a célt
szolgálja, hogy a fotóim minél kevésbé emlékeztessenek a valóságra.

Ha tetszett, amit láttál, itt megtalálod a többi munkámat is."