Egy tech cég kulisszatitkai

„Mit csinál a… Project Manager?”

2020. november 25. - Kárpáti Judit

Józsa Péter négy éve dolgozik PM- ként az EPAM-nál, ahova nem programozói háttérrel érkezett. Mégis sikerült olyan karriert építenie ebben a szerepkörben, ami a vezetők figyelmét is felkeltette.

jp.jpgMiben változott a munkád, a korábbi hasonló szerepkörben végzett munkádhoz képest?

Két dolgot emelnék ki, az egyik, hogy az EPAM-nál nagyobb és komolyabb projektekkel, ügyfelekkel kezdhettem el a foglalkozni, míg korábban 2-4 fős projektjeim voltak, most nem ritka az 50 fős sem. A másik jelentős különbség, hogy az EPAM-os folyamatok nagyon kidolgozottak, a munkakörök sokkal jobban definiáltak és sokkal jobban követik, be is tartják az emberek ezeket. Nincs az a „svájci bicska érzés”, mint egy kis cégnél, ahol 100-150 fő dolgozik és mindenki éppen azt csinálja, amit kell.

Ha nem az EPAM-os munkádat vizsgáljuk, hanem csak úgy általánosságban egy projektmenedzser munkáját, akkor ez mit jelent pontosan?

A projekt időben és térben jól körülhatárolt feladat, mely a kijelölt céloknak megfelelő tevékenységek révén, rendelkezésre álló erőforrások összehangolt, észszerű felhasználásával valósítható meg. Tehát van egy világos cél, adott kompetens embereknek egy csoportja, akik minden erejükkel azon dolgoznak, hogy a célt határidőre megvalósítsák, a költségeket nem túllépve, kiváló minőségben. Azonban az ilyen példaszerű projekt olyan, mint a jeti, csak néhányan látták vagy nekik is csak meséltek róla, azaz nincs. Egy projekt ezerféleképpen csúszhat el, kezdve onnan, hogy az ügyfél nem tudja pontosan, hogy mit akar vagy pontosan tudja, de igazából nem arra van szüksége. Vagy éppenséggel tudja, hogy mit akar, de nem tudja jól elmondani, a fejlesztők nem értik pontosan. Előfordulhat, hogy alábecsülték az erőforrásokat, nem a megfelelő emberek ülnek a megfelelő székekben, rosszul válogatták össze a csapatot, rosszak a folyamatok. A projektmenedzsernek pedig az a dolga, hogy mindezeket a potenciális problémákat, kockázatokat megoldja. Tehát kicsit olyan, mint a ponyvaregényben Mr. Wolfe, a „megoldóember”. Azzal a különbséggel, hogy a projektmenedzsmentben a projektmenedzser nemcsak megoldja ezeket a problémákat, hanem előre látja a kockázatokat és még azelőtt kézbe veszi őket, mielőtt ezekből problémák válnak. Rengeteg dologra kell odafigyelni, a különböző területeket – ütemezés, költségek, minőség, emberek, kommunikáció, kockázatok, beszerzés - folyamatosan monitorozni kell a projekt teljes életciklusa alatt.

Ez nagyon sokrétű és sokféle odafigyelést igényel. Alapvetően milyen készségekre, képzettségre, tapasztalatra van szüksége egy PM-nek?

Sokan azt gondolják, hogy ehhez a szerepkörhöz programozói vagy valamilyen gazdasági szakirányú végzettség kell. Nos, ezzel szemben az igazság az, hogy mindez előnyt jelenthet, de nem követelmény, nem feltétlenül a jó programozókból vagy a jó közgazdászokból lesznek a jó projektmenedzserek. A PM nemcsak a programozókkal – akik szintén nagyon heterogén, sokféle tudással rendelkező csoport - dolgozik, hanem Designerekkel, UXesekkel, Solution Architechtekkel, Scrum Masterekkel, Data Scientistekkel, Business Analystekkel. Neki tehát mindannyiuk munkájához kell érteni annyira, hogy tudja, hogy milyen elvárásai lehetnek velük szemben és mire van szükségük ahhoz, hogy jól tudják végezni a munkájukat. Hogy a problémáikról, nehézségeikről érdemben tudjon velük beszélgetni és hatékonyan tudjon rá megoldást keresni. A PM-nek az a dolga alapvetően, hogy projekten dolgozó szakembereknek minden feltétel biztosított legyen ahhoz, hogy optimálisan tudják végezni a munkájukat. A készségek tekintetében a hard skill-ekkel szemben a soft skill-ekre helyezném a hangsúlyt. A legfontosabb talán a kommunikációs készség, illetve az alkalmazkodás készsége. A PM munkája 90 százalékban a kommunikáció. Szóban, írásban, nonverbálisan. Kommunikál a csapattal, az ügyféllel, a különböző stakeholder-ekkel. Fontos a már említett alkalmazkodóképesség, a gyors helyzetfelismerés. Minden projekt, minden nap más, egy projekt életében, a legkülönbözőbb helyzetek fordulhatnak elő és fontos, hogy a PM tudja, mit, hogyan lehet az adott helyzetben, az adott emberekkel a legjobban kezelni. Kezdve onnan, hogy mikor vonuljon háttérbe, mikor vegye kezébe az irányítást, mikor legyen asszertív, mikor legyen kompromisszum kereső. Nagyon fontos még a munkabírás, a stressztűrés is, illetve az, hogy a kockázatokat jól mérje fel. Ugyanúgy, mint az autóvezetésnél a jó sofőr nem akkor fékez, amikor előugrik egy óvodás a busz takarásából, hanem már akkor rajta van a fékpedálon a lába, amikor megközelíti a buszt, amelyik utána megáll. A jó PM-re is igaz mindez.

Honnan indul egy PM karrier?

Sokan fejlesztőként, tesztelőként, vagy akár Business Analyst-ként kezdik a karrierjük építését és menet közben váltanak a projektmenedzsment karrierútra. Junior projektmenedzserek lesznek és innen haladhatnak felfelé a ranglétrán, egészen a Senior Director szintig, ahol már elszakad a munka a napi feladatoktól és sokkal inkább az irányok meghatározásán, stratégiaalkotáson van a fókusz.

Te hol tartasz a karrieredben ezen a skálán?

Senior PM vagyok és nem kizárt, hogy ezen a ranglétrán nem felfelé fogok haladni, valószínűbb, hogy „kilépek oldalra” a Delivery Manager irányba, ami nagyon hasonlít a projektmenedzserhez, azonban egy kicsit technikaibb jellegű feladatkör, félúton a Solution Architecht és a projektmenedzser között.

Sokszor beszélgetek a LifeInTech podcastokban különböző szerepkörben, különböző szinten álló emberekkel és gyakran elhangzik, hogy bár az EPAM egy munkahely, egy közösség, mégis olyan változatosak a lehetőségek egy-egy karrierút során, mintha több, különböző munkahelyen dolgozna az illető.

A beszélgetésünk elején kérdezted, hogy mi volt a különbség a korábbi munkahelyem, egy kis cég és az EPAM-os munkám között. Az EPAM több mint 38.000 főt számlál globálisan és ennek megfelelően nagyon sok ügyféllel, technológiával dolgozik, nagyon sokféle projektet visz. Sok olyan kollégát ismerek az cégen belül, akik elindultak egy karrierúton és menet közben kezdtek bele egy új szakmába. Itt lehet valaki tesztelőből Resource Manager vagy fejlesztőből projektmenedzser. Az EPAM nagyon is támogatja az ilyenféle váltásokat, mert ebben a fejlődést látja. Ami szintén idézőjelben luxust jelent az EPAM-nál, hogy egy-egy konkrét szakmán belül is nagyon sok lehetőség van arra, hogy különböző dolgokat kipróbáljunk. Például, ha valaki Java fejlesztő, de elkezdi érdekelni a felhő alapú szolgáltatás, mint technológia, nem kell elmennie egy másik céghez, hiszen itt számos olyan projekt van, ahol belekóstolhat ebbe.

A te EPAM-os karrieredben mi volt szerinted a legnagyobb siker?

Megtisztelő, hogy az idén rám bízták egy több, mint 50 fős projekt vezetését, de azt is említhetném, nekem nincs markáns IT hátterem, két éve mégis megkaptam az Impact Award-ot, ami talán a legmagasabb szintű belső elismerés, az alkalmazottak 2-3 százaléka kapja meg és azokat jutalmazzák ezzel, akik abban az évben a legjobban teljesítettek, valami kiemelkedőt nyújtottak.

 

"Mit csinál a ... DevOps-os?"

A LifeInTech podcast csatornán futó, különböző szerepköröket bemutató sorozatunkban Nagy Gábor DevOps Team Lead-el beszélgettünk a munkájáról, a pozíciójához kapcsolódó feladatokról, a fejlesztésnek a DevOps-ost érintő feladatairól.

 

nagy_gabor.jpgHogyan alakult a karriered a kezdetektől?

Viszonylag régóta vagyok a szakmában, a ’90-es évek vége felé kezdtem el dolgozni. Egy kisebb utazási irodánál először webfejlesztéssel, majd ennek folyományaként szerverek karbantartásával foglalkoztam. Megtetszett az üzemeltetés, ez az akkor még nagyon klasszikus rendszergazdai szerepkör, így végül váltottam a fejlesztési részről üzemeltetési irányba. Ezt követően volt egy hosszú, tíz éves szakasz az életemben, amikor a légiirányításban dolgoztam különböző informatikai szerepkörökben. A 2010-es években felismertem, hogy a rendszergazdai szerepkör meg fog változni, át fog alakulni. Már látszott a piaci hangulatból, az eszközökből, a módszertanokból, amik akkor bejöttek, hogy váltásra lesz szükség, ha továbbra is a szakma élvonalában lévő technológiáival szeretnék foglalkozni. Ekkor úgy döntöttem, hogy otthagyom a légiirányítást és kiköltöztem három évre Norvégiába, ahol cloudos, automatizációs technológiákkal dolgoztam. Miután családi döntés eredményeként hazaköltöztünk, egy Big Data-val foglalkozó cégnél helyezkedtem el, ekkor már kifejezetten Bild Engineer, Infrastructure Engineer, illetve DevOps Engineer szerepkörben. Majd körülbelül egy éve jött a váltás, átkerültem az EPAM-hoz és azóta is itt, a jelenlegi pozíciómban dolgozom.

Mit takar pontosan ez a pozíció, amiben dolgozol, mit csinál a DevOps-os nap, mint nap?

Nagyon sokféle definíció létezik, én azt mondanám, hogy nincs egy nagyon pontos leírás, mindenki kicsit mást ért alatta, így csak az én olvasatomat mondhatom el. A DevOps Engineer egy olyan szerep, megközelítés, ami a szoftverfejlesztési ciklust elejétől a végéig felöleli. Onnantól kezdve, hogy a fejlesztő leül fejleszteni a kódját a saját laptopján, egészen odáig, hogy ez a kód kikerül egy cloudba és kiszolgál egy nagy alkalmazást. A DevOps Engineer ezt az egész folyamatot különböző területeken támogatja és segíti, hogy mindez minél zökkenőmentesebben és gyorsabban tudjon megvalósulni. Ebből is látszik, hogy kell hozzá szakmai tapasztalat a különböző területeken, így DevOps-osnak a szakma különböző területeiről érkeznek. Van, aki fejlesztői vénával, fejlesztői pozícióból gondolja úgy, hogy egy kicsit más irányba szeretne menni. Van, aki - mint én - inkább a rendszergazdai oldalról érkezik és innen kerül bele a dologba.

Van-e valami speciális az EPAM-nál ebben a szerepben, az általános DevOps-os pozícióhoz képest?

Inkább úgy fogalmaznám meg, az, hogy a DevOps-os mennyire tudja támogatni a fejlesztési folyamatot, a vállalat, a projekt érettségétől függ. A döntéshozók akik kitalálják, hogyan épüljön fel az adott projekt, az ő víziójukon, a szervezett érettségén múlik, hogy a DevOps Engineer, mennyire tudja jól összekötni a szereplőket és segíteni a szoftverfejlesztési életciklust és lesz belőle valóban DevOps-os vagy csupán átnevezett System Administrator. Úgy gondolom, hogy ebben az EPAM elöl jár, itt ez egy több életcikluson átívelő szerepkör valóban.

Említetted korábban, hogy tapasztalatra, előképzettségre van szüksége annak, aki ezzel szeretne foglalkozni. Milyen készségekre van szükség a szakmai tudáson kívül?

Akár fejlesztői, akár rendszergazdai irányból jön át valaki erre a pozícióra, az attitűd meg kell legyen benne, hogy meg akarja szeretni, ismerni, tanulni azt a részét a munkának, amit eddig kívülről ismert csupán. Ez a szépsége és a nehézsége is egyben ennek, hogy rendelkezz bármilyen típusú tudással, meg kell szerezd a hiányzó tudásrészt, ami a munkádhoz szükséges. Eszembe jut régről a tipikus mém: „Én: Nálam fut a program, részemről rendben! Rendszergazda: Ez itt nem fut, oldjátok meg, mert valami probléma van!” Ma egy teljesen más szemléletmódra, van szükség, hogy közösen próbáljuk meg kialakítani és elérni a célt. Emellett, jó, ha szinte minden területbe, ami kapcsolódik a fejlesztéshez - a tesztelésbe, az üzemeltetésbe, adott esetben egy kis projektmenedzsmentbe - valamennyire belelát az ember és össze tudja ezeket kapcsolni és az egész workflow-t egyben látni. Nyitottságra, analitikus látásmódra tehát mindenképp szükség van. Szintén fontos a jó kommunikációs készség, hiszen nagyon sokat kell másokkal egyeztetni, megérteni mások problémáit, gondolkozását, hogy egy adott dolgot ő, miért éppen úgy szeretne csinálni. Hiszen az én feladatom, hogy támogassam és segítsem, hogy meg tudja valósítani, amit elképzelt.

Mi az, ami esetleg nehéz, vagy amiben neked is fejlődnöd kellett?

Mivel – rövid fejlesztői múlttal - rendszergazdai irányból jöttem, meg kellett ismernem a fejlesztési és az ehhez kapcsolódó tesztelési módszertanokat, hogy amikor például egy rendszer kialakításáról beszélgetünk, akkor azt az eszközkészletet, szókészletet tudjam használni, amit a fejlesztő vagy a tesztelő használ. Jelenleg is próbálok ezen a területen fejlődni, mert úgy gondolom, hogy itt vannak kis hiányosságaim, rések, amiket mindenképp érdemes betömni.

Kik azok pontosan, akikkel közvetlen kapcsolatban vagy a napi munka során?

Nézzünk egy ideális, elképzelt DevOps-os szerepkört! A DevOps-os már a tervezési fázisba beszáll, hiszen ő tud abban segíteni, hogy lehet minél gyorsabb ciklusokban fejleszteni, ezeket könnyen kirakni különböző környezetekre. Ilyenkor az  architecht-ekkel és részben az ügyféllel kell beszélni, illetve különféle projektmenedzserekkel, hiszen ők tudják megmondani, hogy milyen ciklusokban milyen gyorsan szeretnének iterálni. A munka egészében pedig leginkább a fejlesztőkkel kell egyeztetni, mert valójában az ő munkájukat támogatjuk, segítjük. Ebbe a körbe vonnám be a tesztelőket is, illetve a folyamat végén azt is, aki a szoftvert üzemelteti majd, hiszen az ő munkáját is segíteni kell. Amikor megtervezem, hogy egy szoftver hogyan kerül ki az éles rendszerre, akkor figyelembe kell vennem, hogy aki majd üzemelteti, hogy fog hozzányúlni, neki mi a szempont, milyen metrikákat szeretne arról a rendszerről látni, igy nyilván vele is kell egyeztetni. Összegezve, viszonylag kevés ember van a szoftverfejlesztési folyamatban, akivel egy DevOps-osnak nem kell beszélnie, mire lezárul egy projekt.

Mi ebben a szakmában a csúcs, hogyan épül fel a hierarchia?

Az EPAM-os szakmai karrierszinteknek megfelelően itt is van junior, medior, senior, lead és chief szint. DevOps Engineer-ként amíg junior, medior az ember, ennek az egész szoftverfejlesztési folyamatnak egyes részeivel foglalkozik, abban merül el jobban. Ahogy aztán fejlődik, halad előre a szakmai ranglétrán és bővül a tudása is, egyre jobban átlátja a rendszert, akkor már inkább azzal foglalkozik, hogy az elejétől a végéig, hogy fog jól, olajozottan működni az egész folyamat.

Hogy látod, nálad mi a következő lépcsőfok?

Azért is jöttem az EPAM-hoz, körülbelül egy éve, mert szerettem volna a technológiai mellett egy kicsit kitekinteni a People Management irányába. Bár mindenképp szeretnék a szakmánál maradni, de az emberekkel való foglalkozás, mások útjának az egyengetése is érdekel, a közeljövőben ezzel szeretnék foglalkozni.

 

Tech Talk: Útkereső Seniorok, avagy a fejlődés lehetőségei

52b1c44a-2eb9-4f0c-9775-2167f379defb.JPGVajon valós az a vélekedés, hogy az IT szektorban a magasabb, senior szinteken, tizenéves tapasztalattal a hátad mögött kiüresedik a fejlődés lehetőségének fogalma? Hogy nehéz olyan képzéseket, tréningeket találni, amelyek valóban előre mutatnak és segítik a továbblépést? Ezt a témát járta körbe a Tech Talk Motivációs kerekasztal beszélgetése, három senior szakemberrel, Margaritisz Oresztész, Beján Csaba Senior Software Engineer-ekkel és Verhás Péter Senior Architect-el. Alábbi posztunkban összefoglaltuk a legfontosabb tanulságokat!

Az idő tényező

Ebben a karrierszakaszban a tréningek, képzések elvégzésének az egyik legnagyobb nehézsége az időhiány. Ennek egyik oka az, hogy ezen a szinten nagyon ritka vagy egyáltalán nem fordul elő két projekt közötti szünet, a senior kollégák számára nem igen akadnak üresjáratok, kevésbé nélkülözhető a tudásuk, szakértelmük. Mivel egy-egy tréning, továbbképzés fél vagy akár egy egész napot is igénybe vesz, ezért ritkán jut idő ilyen jellegű tanulásra. A megkérdezett szakértők egyöntetű véleménye, hogy a senioritás egyik sajátossága éppen az, hogy a tanulás nem időszakos, hanem folyamatos és nem szervezett kereti vannak, hanem autodidakta kötelesség. Félórás, negyvenperces videók megnézése, hírlevelek, esettanulmányok stb. elolvasása a napi rutin része, mindezek szinte kötelező részei a tudás szintentartásának. Az EPAM maga is folyamatosan állít elő és tesz elérhetővé online anyagokat, rengeteg tech-közösség működik, és ezek mind lehetőséget teremtenek a fejlődésre vagy a "nem lemaradásra".

verhas_peter.jpg„Egy senior, azért Senior, mert hallgatja, olvassa a konferenciák anyagait, ismeri a legfontosabb irányokat, letölti az Early Releasek-et. Ezen a szinten akkor megy el valaki egy tréningre, ha valamiben lemaradt és érzi a hiányát annak a tudásnak egy adott projekt esetében. A technikai tudás egy része így megszerezhető, a többit kipótolja a Senioritás.” – Verhás Péter

 Technikai vagy általános?

A fejlődés azonban nem csupán technikai értelemben lehet igénye ezen a szinten is az embereknek, hanem a készségek fejlesztésének terén is, dacára a sok éves tapasztalatoknak. Senioroknál is lehetnek olyan elakadások, melyeknek nem a szakmai tudáshiánya az oka, hanem valamely tanulható skillt szükséges erősíteni. Fontosak tehát a készségfejlesztő tréningek, hiszen van, akinek ez még nagyobb nehézséget jelent, mint egy-egy technikai jellegű ismeret elsajátítása. Bizonyos szakmai tapasztalat birtokában fel kell ismerni mi a probléma, hol az elakadás, technikai vagy készségfejlesztés szükséges.

oresztesz.jpg „Nagyon sok türelemre van szükség, míg rájön az ember, mi akadályozza a haladásban és el is kezd ezzel foglalkozni. Szerettem volna megvalósítani valamit, de éreztem, hogy nem tartok ott, nem tudok felnőni a feladathoz és ennek nem szakmai hiányosság az oka, hanem egy belső konfliktus, mely készségszintű megoldást kívánt.” - Margaritisz Oresztész

 Tudás: megosztva jó

A különböző képzések, tréningek és tudásanyagok mellett igen fontos tényező a seniorok fejlődésében is a tudásmegosztás, melynek nem csupán a párhuzamosan haladókkal van haszna. Lehetőséget nyújt a tanulásra a fiatalabb, tapasztalatlanabb kollégákkal folytatott eszmecsere. A senior szinten elvárható a megszerzett tudás átadása, publikációk, blogbejegyzések, esettanulmányok készítése. Sokszor abból születnek új felismerések, ha az alapvető dolgok újrafogalmazva látnak újra és újra napvilágot. Erre azért is van szükség, mert sokszor a magasabb szinten dolgozók már nem firtatják a miérteket, a szokás elvén működtetnek dolgokat. A fiatalabb kollégák triviálisnak tűnő kérdéseire választ adva valódi válaszok, új nézőpontok, megoldások is születhetnek. A sokat látott szakemberek közös tapasztalata, hogy „nincs hülye kérdés, csak hülye válasz”, ha valaki mer kérdezni, az sokkal jobb, mintha túl sokáig ragad le valaminél, amit bátran megkérdezhetett volna. Nagyon fontos attitűd, hogy így álljon a Senior a Juniorhoz! A tudásmegosztás ugyanakkor sokszor akadályokba ütközik, ezt próbálták kiküszöbölni a szegedi EPAM seniorjai, amikor olyan platformot hoztak létre, ahol juniorok is megoszthatják a tapasztalataikat. Hiszen attól, hogy valaki junior, a tapasztalatai seniorok számára is lehetnek relevánsak.

Legnagyobb tanulás, legjobb tapasztalat

Ahány senior, annyi út, hiába értek el mind egy magas szintre, vannak közös tapasztalataik, mindenkit más mozgat. Van, akinek nem a tréningek jelentik a fejlődést, hanem a személyiségfejlesztés. A motivációt az jelenti, ha a tudásnak tényleges, gyakorlati haszna van, nem kell olyan dolgokat „elraktározni, amik nem kerülnek felhasználásra”. A képzések helyett inkább az jelenti a haladást, ha egy projekt nem ad lehetőséget a kényelemre, ki kell mozdulni a komfortzónából és a megoldáshoz szakmai erőfeszítéseket kell tenni. Lehet nagy lehetőség a fejlődésre egy saját vállalkozás is, ahol minden hibát maga fizet meg az ember, de egy bejáratott rutin után egy külföldi tapasztalat is segíthet abban, hogy új lendületet vegyen egy Senior karrierje, hiszen ismét bizonyítani kell és számos nehézség adódik, ami az otthoni „kényelemben” nem.

bejan_csaba.jpg „Ha már dolgozol, van egy nyolcórás munkád, akkor igazi zsonglőrmutatvány szinkronba hozni ezt azzal, ami érdekel, ami hajt. Ha ezt egyszerre találod meg egy projektben, amin dolgozol, az csodálatos. De van, hogy fel kell adnod valamit az érdeklődésedből, a munka javára. Az EPAM-ban az a jó, hogy van lehetőség rotációra, így, ha nagyon elmegy egymás mellett a kettő, a munka és az érdeklődés, válthatsz. Hogy szinkronba tudj kerülni azzal, ami érdekel és azzal, amit csinálsz nap mint nap.” - Beján Csaba

 Nézd meg a beszélgetést!

 

Ígéretünkhöz híve, egy külön posztban összeszedtük a nézőkben felmerült kérdésekre adott válaszokat is. Kattints a linkre és olvasd el ezeket. 

Tech Talk Motivációs kerekasztal: Kérdések és válaszok!

 

Tech Talk Motivációs kerekasztal: Kérdések és válaszok!

A beszélgetés összefoglalása mellett, ahogyan ígértük, hozzuk a beszélgetés után, a nézőkben felmerült kérdésekre adott válaszokat is!

Lajos kérdése:

Jelenleg egy kisebb szegedi marketing ügynökségnek dolgozom, landing és céges weboldalakat készítek, igaz csak Wordpressel, de váltani szeretnék és komolyabban bele merülni a webfejlesztésbe. Alap html, css, javascript tudással rendelkezem és az Angular/ Typescriptet tanulom jelenleg. Mit javasoltok, hogy csináljak saját projekteket?  Szerintetek ezáltal könnyebb lesz elhelyezkednem? M. Lajos

Beján Csaba, Senior Software Engineer válasza:

„Az első lépés a passzív tanulás, de a valódi tudást akkor szerzi meg az ember, amikor elkezdi a gyakorlatban is alkalmazni a megszerzett tudást és sorban oldja meg a felmerülő problémákat, amik egyébként elkerülhetetlenek. A neten elég jó kurzusok vannak, melyek az elméletet és a gyakorlatot a megfelelő arányban „keverik”, Courserán például biztosan találsz neked való képzést. Nagyon jó, ha ezen kívül van egy github repo-d, ahol a saját munkáidat össze tudod gyűjteni, mert ezekre aztán referenciaként hivatkozhatsz, ami sokat jelent egy interjún. Ha mellé tudsz rakni egy certificate-et, az már csak hab lesz a tortán!”

Csilla kérdése:

Nektek mi a fontosabb: a Junior jelentkező számszerű, években mérhető tapasztalata vagy a tudása, ahogy megoldja a feladatokat? Erről mi a véleményetek? Legtöbb helyen már élből elutasítják a Juniorokat, mert nincs 3 év tapasztalatuk. Szerintetek ennyire együtt ját a tapasztalat a tényleges tudással?

Beján Csaba, Senior Software Engineer válasza:

„Ha élből elutasítják a Juniorokat, mert nincs tapasztalatuk, az azt jelenti, hogy nem Juniorokat szeretnének felvenni. Szerintem a tapasztalat csak az évekkel jön meg, pusztán attól, hogy viszont, hogy valaki több évet dolgozik valahol, nem biztos, hogy releváns a tapasztalata. Junior szinten sokkal nagyobb hangsúly van a potenciálon, hogy ki mennyit hajlandó tanulni, mennyire kíváncsi. Ha ez a helyén van, megfelelő problémamegoldó készséggel ötvözve, akkor a cég egy rövid távú befektetéssel hosszabb távon jól járhat. Sok helyen azonban ezt túl kockázatosnak ítélik és inkább kerülik a Juniorokat.”

Verhás Péter, Senior Architect válasza:

„Amikor interjúztatok, a CV-t csak az interjú második felében nyitom ki, amig a jelölt el van foglalva a kódolási gyakorlattal. Persze azt is együtt oldjuk meg, de az elején, amíg elolvassa, megérti, van néhány perc. A CV is csak azért érdekel, hogy amikor visszajelzést adok az interjú végén, akkor, ha valami nagyon rossz a CV-ben, tudjak valamit arra is mondani. Ehhez látni kell a CV-t. És mindig adok visszajelzést. Ez azt is jelenti, hogy engem nem érdekel az évek száma az interjún. Amikor azonban a CV-k alapján döntjük el, hogy kit interjúztassunk, akkor nincs más, mint nézni az évek számát. Csak azok az évek számítanak, amit kommerciális, professzionális környezetben fejlesztéssel töltött el a jelentkező. A “pincér voltam” éveket feketével húzom ki, hogy ne is látszódjon. Mindegy mi van a szövegbe írva, én adom össze az éveket és sokszor kevesebb jön ki, mint, ami a CV-ben szerepel. A CV-t, ha lehet nem olvasom el előre, mert észrevettem kb. 7 éve, hogy megvezet, és prekoncepcióval kezdek neki az interjúnak. Mostanában minden interjút úgy kezdek, hogy ez a jelölt lesz a legjobb, akivel valaha is találkoztam.”

Gábor kérdése:

Gyakran érzem a kölcsönös értetlenséget, aminek az állandó időhiány is lehet az akadálya. Keresem azt a közeget, ahol legalább a kölcsönös türelem megvan. Miről ismered meg azt a közeget, ahol ez a generációs türelem megvan?

Beján Csaba, Senior Software Engineer válasza:

„Bár lehet, hogy ennek a kérdésnek érdembeli megválaszolásához túl fiatal vagyok, de talán a legjobb indikátor az lehet szerintem, ha az ember kevesebbszer próbál meggyőzni műsokat az igazáról.  Érdemesebb inkább egymás mondanivalójára építeni és úgy haladni előre. Így nem azzal telik az idő, hogy az abszolút – vagy inkább nem létező – igazság lefektetésén vitatkozunk.”

Gábor kérdése:

A senior-interjúnál mire figyeltek?

Beján Csaba, Senior Software Engineer válasza:

„Ezen a szinte már nagyon sokat elárul az emberről, hogy mit és hogyan tanul. Hogyan tartja szinten magát technológiai fronton. Ezen felül nagyon fontos, hogy mennyire tud csapatban dolgozni, mennyire hajlandó megosztani a tudását, illetve tanulni. Lehet valaki bármennyire jó, nagyon kevés olyan lehetőség van, ahol a csapatmunka és a közös cél, fejlődés nem fontos. Ezen felül a konkrét tudás számít. Igen könnyű leellenőrizni egy interjún, hogy az önéletrajzában tapasztalatként megjelölt technológiákban milyen a tudása. Sokszor kiderül, hogy ha mélységében is kérdezel, akkor elbizonytalanodik a jelölt és kiderül, hogy csak ott volt a csapatban, hallott valamit a dologról, de nem ő, hanem mások csinálták. Ez nem jó jel.”

Verhás Péter, Senior Architect:

„Senior interjúnál azt próbálom meg kideríteni, hogy tényleg Senior-e, megvan-e az évek számának megfelelő tapasztalata a jelöltnek. Ha megvan, akkor eljutott idáig, fog tovább is fejlődni. Ha nincs, akkor ő az úgynevezett “örök Junior” kategória. Az ilyen emberek is sikeresek és boldogok a maguk szintjén. A nagy baj akkor van, ha nagyon más a jelölt önképe, mint ami valójában a helyzet. Idősebb ember esetében ilyenkor nem tudok feedback-et adni, mert nagy a veszélye, hogy nem tudja felhasználni, viszont megsértődik. Ez persze Juniornál is előfordul. Ott is nagyon nehéz ilyenkor a feedback. Nagyon kemény tud lenni, nagyon ki kell „párnázni” a választ, de itt még van esély, hogy valaki változni tud. Ezen 25 évesen átestem, és iszonyú szerencsém volt, hogy részletes visszajelzést kaptam. Ennek ellenére dühös voltam rájuk sokáig, bár tudtam, hogy igazuk van és sok munka volt feldolgozni és tudatosan megváltozni. A technikai tudást illetően van néhány olyan kérdésem, amik elég jól megmutatják, hogy ki mennyire ismeri a Java nyelvet. Nem az a lényeg, hogy pont ezeket tudja-e a jelölt, de ha egyet sem tud, akkor gyanús, hogy a tudása felületes. Egyébként, ha olvastam a CV-t, mert mondjuk részt vettem az előszelektálásban, akkor olyat fogok kérdezni, ami ott szerepel. Minden nem lehet tudni. De, amit tud valaki és leírja a CV-ben azt mennyire tudja. Vagy olyan, az illető, aki CV-je szerint mindenhez IS ért?”

 

 

 

Hiánypótló összesítés: a „Mit csinál a ...” sorozat epizódjai, interjúi egy helyen!

 A LifeInTech podcast csatornán és a LifeInTech blogon futó „Mit csinál a ...” című sorozatunkban arra adunk válaszokat, hogy az IT-ban, a különböző szerepkörökben dolgozóknak pontosan mik a feladatai, egy-egy pozíció, elnevezés valójában mit takar. Most összeszedtük az eddigi epizódokat, interjúkat, így könnyedén képbe kerülhetsz, ki, „mit csinál ...”.

124833046_276979473732140_8430636801672822882_n.jpg

Amikor az EPAM podcast csatornáján elkezdtük a sorozatot, melyben az IT különböző szerepköreiben dolgozó szakemberek meséltek a munkájukról, feladataikról. A célunk az volt, hogy idővel átfogó képet nyújtsunk arról, milyen munkák, munkakörök léteznek a tech világban ma és hogyan változnak, alakulnak a feladatok a technológia fejlődésével. Mostanra olyan, hiánypótló ismeretanyag gyűlt össze, melyet szerettünk volna egyben is megosztani. Íme, tehát linkekkel, lényegre törő idézetekkel a sorozat epizódjai a csatornáról, ezek interjú verziói a blogról!

 

 "Mit csinál a ... Delivery Manager?"

„A DM pozíciót gyakorta keverik össze a Projekt Manager (PM) pozícióval, ami nem véletlen. Hiszen röviden, egy PM fő feladata, hogy biztosítsa az időben, a megfelelő minőségben és költségeken való szállítást. Ezzel szemben egy DM azzal foglalkozik, hogy biztosítsa az időben, a megfelelő minőségben és költségeken való szállítást. De hol vannak akkor a különbség?”  - Fejes Róbert, Senior Delivery Manager.

Podcast: "Mit csinál a ... Delivery Manager?" - Beszélgetés Fejes Róbert Senior Delivery Managerrel

Interjú a blogon: Új sorozat! Mit csinál a... Delivery Manager? Interjú Fejes Róbert, Senior Delivery Managerrel

 

 „Mit csinál a ... Business Analyst?

„Egy analógiával élve, ha egy ház úgy épül fel, hogy egy építész pontosan megtervezi azt az adott funkciójának megfelelően, akkor a business analyst a szoftverfejlesztésben egy nagyon hasonló munkakört takar. Komplex tevékenység; gyakorlatilag egy tökéletes terméket, megoldást gyártunk bizonyos emberek, bizonyos típusú problémájára.”- Kiss Katalin, Chief Business Analyst.

Podcast: "Mit csinál a ... Business Analyst?" - Beszélgetés Kiss Katalinnal, az EPAM Chief Business Analyst-jával

Interjú a blogon: „A kulcs a belső igény a fejlődésre, ami nem a szintet és rangot célozza.”

 

Mit csinál a .... Solutions Architect?"

„Alapvetően mindenki kicsit másképp értelmezi, mi az a Solution Architecht, de ha tényleg nagyon egyszerűen egy mondatban kell megfogalmaznom, akkor a business és az IT közötti kapcsolatot teremti meg.„ – Oláh Bence, Solutions Architect.

Podcast: "Mit csinál a .... Solutions Architect?" - Beszélgetés Oláh Bencével, az EPAM Solutions Architect-jével

Interjú a blogon:„Nem dobtak a mélyvízbe, fokozatosan nőttem fel a feladathoz”

 

"Mit csinál a .... Presales?"

„Rengeteg új lehetőséggel, potenciális projekttel találkozom és amennyiben ez olyan feladat, amit még soha nem csináltunk, akkor ez különösen izgalmas számomra. Fel kell fedezni, nincs még rá minta, kész megoldás, ezért inspiráló, hogyan lehetne a legjobban megcsinálni.” -Tárkányi Ferenc, Director of Client Engagement Office.

Podcast: "Mit csinál a .... Director of Client Engagement Office?" - Beszélgetés Tárkányi Ferenccel

Interjú a blogon: „Ez egy üst, amiben sok minden fő egyszerre és mindenbe bele lehet kóstolni.”

 

Mit csinál a ... tesztelő?

„Csapatommal a tesztelő kollégák szakmai életét terelgetjük. Segítünk nekik egy következő szintre lépni a munkájukban, akár mentorálás, akár konkrét tananyagok segítségével, illetve bármilyen egyéb eszközzel, ami rendelkezésünkre áll. Feladataim közé tartozik, hogy a projekteken segítsek megtalálni a megfelelő embert egy-egy pozícióra. „-Iván József, Software Testing Manager.

Podcast: "Mit csinál a ... tesztelő?" - Beszélgetés Iván Józseffel, az EPAM Software Testing Manager-ével

Interjú a blogon: Mit csinál a ... tesztelő? Avagy „...jobban szeretem megtalálni mások munkájában a hibát, mint a magaméban.”

 

 "Mit csinál a… People Experience Specialist?

„Sok ember számára a karrier adja a siker egyik fontos forrását és hogyha valaki napi 8 órát dolgozik egy olyan pozícióban, ahol nem érzi igazán jól magát, akkor az egy demoralizáló és depresszív állapot lehet. Viszont, ha valaki szereti és jól csinálja azt, amit csinál, akkor el tud repülni ez a 8 óra. - Bánky Bea, People Experience Specialist.

Podcast: "Szerintem a legszexibb munkák nem léteztek 10 évvel ezelőtt, de még 5 évvel ezelőtt sem" - Mit csinál a… People Experience Specialist?

Interjú a blogon: A (munkahelyi) boldogság nyomában

 

„Mit csinál a ...Scrum Master? "

„Maga a scrum egy keretrendszer az agilis projektmenedzsmentben, ő határoz meg bizonyos szerepköröket a scrum csapatban, melynek ő a támogató vezetője. Tulajdonképpen olyan, mint egy coach, aki a csapatot támogatja annak érdekében, hogy az elérje a céljait, segít egy biztonságos légkör kialakításában. Olyat, ahol az emberek mernek hibázni, mely hibákból aztán tudnak tanulni és folyamatosan fejlődnek, megosztják egymással a tudásukat, az esetleges elakadásokat, amibe beleütköznek.” – Sólyom Zsófia, Scrum Master.

Podcast: “Gyakorlat teszi a me(a)stert, a Scrum Mastert… " - Sólyom Zsófiával, az EPAM Scrum Masterével beszélgettünk

Interjú a blogon: „A Scrum Master célja, hogy ne legyen rá szükség.”

 

“Mit csinál a … DevOps-os?”

„A DevOps Engineer nem is egy megfogható munkakör, egy olyan szerep, megközelítés egy olyan kultúra, ami a szoftverfejlesztési ciklust felöleli az elejétől a végéig. Kell hozzá szakmai tapasztalat a különböző területeken, hogy támogatni tudja az egész folyamatot. Különböző területekről jönnek azok, akik DevOps-osok lesznek.” - Nagy Gábor, DevOps Team Lead.

Podcast: “Mit csinál a … DevOps-os?"

Interjú a blogon: "Mit csinál a ... DevOps-os?"

 

 Mit csinál a .... Data Analyst?

„Ami megfogott ebben a pozícióban az, hogy szoros együttműködésben kell az ügyfelekkel dolgozni, megérteni a problémáikat, és ezeket úgy rendszerbe helyezni, illetve segíteni nekik, hogy az adatot értelmezni tudják és eszerint hozzanak döntést. „ – Birinyi Boglárka, Data Analyst.

Podcast: "Mit csinál a .... Data Analyst?"

Interjú a blogon: Mit csinál a .... Data Analyst? 

 

 Mit csinál a ... Project Manager?

„A projekt menedzser kicsit olyan, mint a ponyvaregényben Mr. Wolf, a megoldóember. .... A legkülönbözőbb helyzetek fordulhatnak elő és fontos, hogy a PM tudja, mit, hogyan lehet éppen az adott helyzetben, az adott emberekkel kezelni.” - Józsa Péter, Senior Project Manager.

Podcast: "Mit csinál a ... Project Manager?"

Interjú a blogon: Hamarosan!

 

"Mit csinál a ... Big Data-s?"

"Az IT-ban ma még mindig az a legnagyobb kihívás, hogy hozzuk össze a valós igényt egy szoftverben megvalósított megoldással. Valahol minden lead feladat, ennek a támogatása."  - Nagy András István, Solution Architect.

Podcast: "Mit csinál a .... Big Data-s Solution Architect?

 

Mit csinál a .... Data Analyst?

„...nem feltétlenül az számít, milyen iskolát végez az ember, hanem inkább a hozzáállás és a személyiség.”

Birinyi Boglárka majd’ hét éve BI Developerként kezdett el az IT-ban dolgozni, innen vezetett az útja az EPAM-hoz, ahol ma már Lead Data Analyst pozícióban támogatja a fejlesztéseket. Interjúnkban erről a sokrétű és viszonylag új szerepkörről, az adatok alapján hozott döntésekről és az EPAM kínálta lehetőségekről beszélgettünk.

birinyibogi.jpgA kettő közül melyik vagy te, egyenes út az IT világba vagy éles kanyar után az IT világba?

Az ELTE-re jártam, egészséggazdaságtani szakértő mesterképzésre, úgyhogy nem a klasszikus utat jártam be, ha azt nézzük, kiből lesz vagy lehet Data Analyst. De talán ez is jól mutatja, hogy nem feltétlenül az számít, milyen iskolát végez az ember, hanem inkább a hozzáállás és a személyiség.

Mi volt az, ami miatt ez a terület végül magával ragadott, olyannyira, hogy aztán ezzel foglalkozz?

Ami megfogott ebben a pozícióban az, hogy szoros együttműködésben kell az ügyfelekkel dolgozni, megérteni a problémáikat, és ezeket úgy rendszerbe helyezni, illetve segíteni nekik, hogy az adatot értelmezni tudják és eszerint hozzanak döntést. Nagyon érdekes végig kísérni, hogy egy adott problémát egy adatelemzéssel vagy egy BI riporttal egy dashboard-dal, hogyan tudunuk láthatóvá, értelmezhetővé tenni a számukra.

Egyébként az EPAM-os Data Analyst pozíció különbözik valamiben egy másik cég hasonló pozíciójától?

Szerintem inkább az elnevezések között van különbség, mert ezt a pozíciót hívhatják máshogy is. Akár BI Analyst, amiben talán kicsit jobban benne van, hogy Business Intelligence-el foglalkozik. De úgy látom, hogy közös jellemző mindenhol, hogy nagyon közel dolgozunk az ügyfelekkel. Nagyon sokrétű munka ez egyébként, mert valaki ugyanebben a Data Analyst pozícióban inkább a back-end részét viszi, valaki a dashboard-okat, ami már a front-end-nek a része.

Ez egy viszonylag új szakma, szerepkör. Mióta van ennek egyáltalán egy direkt elnevezése, hogyan alakult ki erre egy külön szerep?

Nálunk, az EPAM-nál elég új, két éve létezik. Korábban Business Analyst-ok voltunk, mert nagyon hasonlít abból a szempontból, hogy mi is az ügyfelekkel tartjuk a kapcsolatot. Meg kell értenünk az ő business logikájukat, ezt le kell fordítanunk egy konkrét tervre, requriement-re. Abban viszont különbözünk, hogy mi adott esetben a fejlesztést csináljuk, ami nem klasszikus értelemben vett szoftverfejlesztés, hanem a BI Reportot, dashboard-ot, a back-end-ben pedig az adat transzformációkat, ETL-t fejlesztünk. Ez az, ami igazán megkülönböztet minket a Business Analystoktól. Ezért született meg az igény az EPAM-on belül is, hogy ez mégis legyen egy külön ág. Egyre több cég látja be azt, hogy ezzel az adatalapú döntéshozatallal nagyon sokat tudnak spórolni és racionalizálni tudják bizonyos folyamataikat. Ennek a pozíciónak nagy jövője van.

Kik azok, akiknek való ez a munka szerinted? Milyen háttérrel, milyen tapasztalattal jöhetnek és dolgozhatnak ebben a pozícióban azok, akik esetleg keresik még az IT-ban a helyüket?

Az mindenképp nagyon fontos, hogy egy alapvető statisztikai, logikai tudása legyen az embernek. Ez általában közgazdaságtani végzettségűeknél adott, de rengeteg például a szociológus közöttünk, akik az egyetemen sokat foglalkoznak statisztikával. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy legyen egy proaktív szemlélete, problémamegoldó képessége, egy, a problémákat felismerő készsége, analitikai gondolkodása, annak, aki ezzel szeretne foglalkozni.

Hogy néz ki egy projekted az elejétől egészen addig, míg lezárul?

Mint a szoftver fejlesztésnek a mi projektjeinknek is hasonlóak a főbb stádiumai. Az elején meg kell értenünk az ügyfél céljait, főbb motivációját valamint a cégen belül meglévő rendszereket/adat struktúrákat. Ezek alapján építjük fel a projekt tervet, és kezdjük el a BI riportok fejlesztését. Ebben a stádiumban folyamatosan kapcsolatban állunk az ügyfeleinkkel, ami azért fontos, hogy folyamatában lássák a munkát, közben is tudjanak véleményt alkotni vagy módosítani a logikán, ha arra van szükség. A módosítások elég általánosak, mivel a fejlesztés során derülnek ki a pontos részletek az adatuk minőségéről például. A fejlesztési szakasz lezárásával, pedig elkezdődik a tesztelés a végleges felhasználók bevonásával. A fejlesztési és tesztelési szakaszt az én ügyfelemnél mindig ketté osztjuk. Az első fejlesztés/tesztelés az adatra vonatkozik, ilyenkor azt nézik meg a felhasználók, hogy a kalkulációink, modelljeink jó eredményt adnak-e, illetve, hogy minden adat rendelkezésre áll-e, amire a munkájuk során szükségük lehet. A második fejlesztés/tesztelés pedig már a BI riport / dashboardra vonatkozik. Ilyenkor már magát a riportot tesztelik, hogy minden funkció úgy működik-e, ahogy kell. Miután a tesztelés lezárul a riportot elérhetővé tesszük az összes felhasználónak és pár hétig, hónapig, - ez mindig egyéni megállapodás - még szorosabban együtt működünk velük, hogy az esetleges apróbb hibákra, észrevételekre gyorsan tudjuk reagálni. Nyilván ez egy nagyon általános és ideális projekt görbe, ahol az elejétől a végéig részt vesz az ember. De sokszor csak a közepén csöppenünk bele egy projektbe vagy csak egy bizonyos szakasznál van szükség ránk.

Hova lehet eljutni ebben a pozícióban, mi a csúcs?

A Lead Data Analyst pozíció felett, - amiben én is vagyok - már csak egy szint van, ez a Chief Data Analyst. De el lehet indulni más irányba is, például lehet valaki Data Analyst konzultáns, ami már sokkal inkább ügyfélmenedzsmentre épül, újabb lehetőségek behozatalára. Ott inkább az a fontos, hogy egy vagy több business domain-t is annyira jól ismerjünk, hogy felismerjük a lehetőségeket és be tudjuk csatornázni azokat a jelenlegi projektekbe. De el lehet indulni projektmenedzser irányba is, ez is egy lehetőség. Az EPAM-on belül szerintem nagyon jól működik az, hogyha valamilyen irányba el szeretnél menni, mert menet közben rájössz, hogy valami más neked jobban tetszik, vagy jobb vagy benne, akkor út közben könnyen át tudsz mozogni egy másik pozícióba. Tök jó tréningjeink, mentor programjaink vannak, amiken a részvételt kifejezetten támogatják is.

Esetleg ki tudsz emelni egy képzést, amin te is részt vettél?

Hihetetlen mennyiségű belső tréning érhető el, kettőt tudnék kiemelni. Az egyik a menedzser mentoring program, ami nagyon izgalmas, mert úgy épül fel, hogy van egy úgynevezett mentor pool, ahol nagyon sok kritérium szerint tudsz szűrni és kiválasztani magadnak azt a mentort, aki szerinted segíteni tudna neked. A másik, a team lead grow tréning, aminek a lényege, hogy felkészítsen a vezetői szerepre.

Mi az, ami a te személyes célod a következőkben?

Jó kérdés, mert ezen még én is gondolkozom. Most inkább egy belső pozícióra koncentrálok, ez motivál, a country discipling head szerep, ami szakmai vezetőt is jelent. Ezen a területen, úgy látom, hogy még rengeteg mindent lehet csinálni.

Ahány EPAM-os annyi motiváció, út, lehetőség. Te milyennek látod az EPAM-ot, mit jelent neked?

Lehetőséget. Azt, hogy mind a tanulásban, mind a projektekben annyira szerteágazó, annyira sok lehetőség van benne. Az EPAM a lehetőségek kifogyhatatlan tárháza.

„Április 1-jén lettem tesztelői lead, és ez most nem tréfa.”

Hogy mennyire meghatározó az első munkahely szerepe az ember életében, sokszor csak visszamenőleg látjuk. Ám előfordul olyan is, hogy valaki teljes tudatossággal építi a karrierjét és már egyetem mellett a lehető legjobb lehetőségeket keresi. Csivincsik Csaba junior tesztelőként az egyetemről került be a debreceni EPAM-hoz és bár még mindig egyetemi polgár, időközben már egy csapatot vezet.

dsc01112.jpg

„Kocka” gyerekből informatikus vagy épp a másik forgatókönyv, valami teljesen más érdeklődés, ami aztán mégis idekanyarodott?

Gyermekkoromban nem voltam túl nagy számítógépes „figura”, emlékszem még szakács akartam lenni, de aztán végül is nem arra vitt az élet. Recski vagyok, - kis falu fenn a Mátrában, Egertől nem olyan messze - onnan sodort a szél, egészen Debrecenig. Középiskolából jöttem ide továbbtanulni, programtervező informatika szakra. Egyetemi tanulmányaim közben az első munkahelyem lett az EPAM, ahol több, mint két és fél éve dolgozom és jelen pillanatban szoftvertesztelő lead vagyok az egyik projekten.

Milyen az élet Debrecenben? Milyen debreceni EPAM-osnak lenni?

Nagyon szeretem, egy igazán élhető város. A debreceni EPAM jellegzetessége, hogy mivel ez a legkisebb iroda Magyarországon, szerintem itt a legcsaládiasabb a hangulat, minden munkatársamat ismerem. Persze ebben a „home office szituációban” nem egyszerű a történet, tartani a kapcsolatot mindenkivel, de így is egy remek baráti társaság alakult ki az idők folyamán.

Hogyan kerültél az EPAM-hoz? Hogyan lehet egyetem alatt bekerülni egy ekkora céghez?

Kint töltöttem egy nyarat Amerikában, egy konyhán dolgoztam, majd visszatértem Magyarországra és a fejembe vettem, hogy mindenképpen a szakmámban szeretnék elhelyezkedni, ha már ezt tanulom. Volt egy óra az egyetemen „Kompetens szoftvertesztelés a gyakorlatban” címmel, amit felvettem, itt tetszett meg maga a tesztelés. Eközben folyamatosan kerestem a lehetőségeket, hol tudnék junior tesztelőként elhelyezkedni, elküldtem egy önéletrajzot az EPAM-hoz is. Visszahívtak, elindult az interjúfolyamat és végül bekerültem.

Mik voltak az első benyomásaid, mint új EPAM-os?

Tekintve, hogy ez volt az első informatikai munkahelyem, szinte minden új volt. Mindenféle tool-ok, amiket használunk, az, hogy számítógép előtt ülök napi nyolc órát, egyszóval tényleg minden. Egyúttal rettenetesen érdekes is volt, az atmoszféra, a profizmus, minden, ami körülvett egészen megdöbbentő volt, ahogyan a segítőkészség is, ami már az első pillanatokban érezhető volt.

Mit fed ez a családiasság, miben nyilvánul meg nap, mint nap?

Nemcsak a munkában találkozunk egymással, munkán kívül is. Gyakoriak a sörözések, a közös programok. Míg bent dolgoztunk az irodában, mindenkivel tudtam váltani pár jó szót a folyosón, a konyhában, ebéd közben és tényleg mindenki ismer mindenkit, nemcsak a munkával foglalkoztunk, hanem egymással is.

Mesélj, kérlek a munkáról, a pozíciódról!

Mikor elkezdtem ittdolgozni, egyből az egyik fontos webes applikációkat fejlesztő projektre kerültem. Junior tesztelőként az volt a dolgom, hogy az ügyfelek által előírt követelményeket átnézzem, azok megfelelőek-e, nincs-e bennük ellentmondás.Valamint, hogy a lefejlesztett funkció megfelelően működik-e, amennyiben hibát észleltem, nekem kellett azt jelezni a fejlesztők felé. Azóta több projekten dolgoztam már és jelenleg pedig Test Lead  feladatokat látok el.

Kikkel dolgozol szoros együttműködésben egy-egy projekten?

A legközelebbi munkatársaim természetesen a tesztelők, , mi biztosítjuk a termék minőségét. Ezenkívül a fejlesztőkkel kell folyamatosan beszélni, az ügyféllel is napi kapcsolatban állok, hogy minden sínen legyen és folyamatosan egyeztetünk arról, hogy merre és miként haladjon tovább a munka.

Mik azok a készségeid, amiket nap, mint nap használsz ehhez a munkához, amire a legnagyobb szükséged van?

Az ügyféllel a kommunikáció angolul zajlik, de nem elég jól beszélni angolul, a jó kommunikációs érzék is elengedhetetlen. Természetesen tesztelőként a precizitás nagyon fontos dolog, ez olyan készség, amit mindennap használni kell.

Mi az, amiben szerinted fejlődnöd kell?

Időmenedzsmentben szeretnék fejlődni. Nagyon sokrétű a munkám, igen sok részből áll, az ezekhez kapcsolódó feladatokat beosztani napi nyolc órában nem mindig a legegyszerűbb, de dolgozom rajta.

Milyen terveid vannak, hova szeretnél eljutni a következő időszakban szakmailag? Mit jelent számodra az EPAM?

Április 1-jén lettem tesztelői lead, és ez most nem tréfa. Még szoknom kell ezt az új pozíciót. A jövőre már vannak tervek, de még egyik sem kristályosodott ki teljes mértékben. Annyi biztos, hogy szeretnék minél több projektet megismerni, hogy tágabb látószögem legyen, így lássam a világot. Az egyetemet még nem fejeztem be, úgy érzem, hogy közel a nulláról nagyon sokat tudtam itt fejlődni, amihez minden segítséget megkapok. Így nekem az EPAM, a fejlődést jelenti.

 

„Soha nem mondd egy siketnek, hogy süketnéma!”

Interjú Milad Vafaeifard-al, az EPAM senior szoftverfejlesztőjével, több jelnyelvi oldal megalkotójával

Milad 2016 márciusa óta dolgozik az EPAM-nál és az elmúlt években olyan színt hozott a csapatba, melyre minden munkahelyi közösségnek szüksége volna. A szoftverfejlesztés mellett azért is dolgozik, hogy a hallássérült és halló emberek kommunikációját megkönnyítse és jó példa legyen arra, hogy karriert bárki építhet, akkor is, ha fogyatékkal él.

milad.jpgAhogyan ezekben az interjúinkban szokás, kezdjük mindjárt azzal, hogyan alakult a karriered, egészen a jelenlegi EPAM-os munkádig?

Az EPAM-os karrierem előtt 2014 táján kezdtem el foglalkozni az Angularral, amit nagyon szerettem. Emiatt amikor az EPAM éppen e téren gyakorlatot szerzett munkaerőt keresett, elnyertem az állást. A karrierem kapcsán fontosnak tartom elmondani, hogy szeretnék példát mutatni és bebizonyítani, hogy a siketek is minden olyan képesség birtokában vannak, amivel remekül együtt tudnak működni a halló kollégákkal. Azoknak, akik nyitottak erre meg tudom tanítani, hogyan lehet kommunikálni azokkal, akik siketek vagy gyengén hallók.

Mikor tanultál meg jelelni? Laikus kérdés: van közös jelnyelve a siketeknek vagy minden egyes nyelven másképp kell jelelni?

Születésem óta jelnyelvvel élek, pont úgy sajátítottam el, ahogyan a hallók is az anyanyelvüket. Azonban nem egy, hanem több különböző jelnyelvet használok, ilyenek például a HSL, az ASL és ISL. Az összes különböző jelnyelvnek megvan a maga gesztusai, melyek a különböző országokban különbözőek.

 Az EPAM Hungary Facebook oldalán már többször is bemutattuk a saját fejlesztésű, tech témájú jelnyelvi oldalaidat, melyeket azoknak készítetted, akiket érdekel ez a téma vagy maguk is jelelnek, jelelni szeretnének. Mi motivált arra, hogy siketként a többieknek is segítséget nyújts és a közösséget a tudásoddal támogasd?

Mind a Facebook, mind az Instagram oldalam 2018 óta működik és az volt a célom ezekkel a felületekkel, videókkal, hogy az IT világban dolgozó, tanuló hallásérült és a halló embereknek egyaránt segítsek abban, hogy többet megtudhassanak a jelnyelvi technikákról, szavakról, amiket bármilyen helyzetben remekül használhatnak a munkahelyi kommunikáció során. Legyen szó oktatásról, személyes- vagy munkamegbeszélésekről, online meetingekről vagy magáról a kódolásról. Ez a felület azonban nem egyoldalú, szerettem volna, ha interaktív a kapcsolat, mert számomra fontos az is, hogy meghallgassam a siketek sokszor teljesen különböző, a szoftverfejlesztés során szerzett tapasztalatait. Hiszen ki-ki teljesen más perspektívában lát dolgokat, és mindez egészen más a különböző országokban. 

Milyen tapasztalataid vannak a munkaadókkal kapcsolatban, hogyan viszonyulnak a siket emberek foglalkoztatásához?

Azt tapasztalom, hogy a munkaadók többsége tisztában van vele, hogyan kell viselkedni és dolgozni a fogyatékkal élőkkel, tudják, hogy felelősséggel tartoznak azért, hogy ezek az emberek beilleszkedjenek és jól érezzék magukat egy munkahelyi közegben. Van azonban néhány dolog, amire még mindig fel kell hívni a figyelmet és fontos megjegyezni ezeket a kölcsönös tisztelet jegyében. Ilyen például az is, hogy egy siket vagy gyengénhalló embernek sose mondd azt, hogy „süketnéma”! Azt sem veszik jó néven, ha „hendikepes”-nek nevezik vagy hasonló jelzőkkel illetik azt, aki hallássérült. Szintén faragatlanság a jelnyelvvel viccelődni, mutogatásnak vagy hadonászásnak minősíteni, hiszen ennek a nyelvnek pont úgy megvannak a szabályai, a jelkincse, ugyanolyan szépségei vannak, mint egy beszélt nyelvnek. A technológia révén egy mai hallássérült gyereknek már rengeteg lehetősége van arra, hogy könnyedén elsajátítsa a jelelést és igaz ez a hallókra is. A halló társadalom nagyon sokat tehet azért, hogy megkönnyítsék a kommunikációt, hiszen a jelnyelv alapjait igazán könnyű megtanulni. De az is rengeteget jelent, ha metakommunikációval, testnyelvi gesztusokkal segítenek abban, hogy könnyebben megértsük egymást. Manapság már jó technikák vannak arra, hogyan érthetjük meg egymást mi siketek és hallók. Azonban még van sok olyan gát, aminek át kell szakadnia ahhoz, hogy megszűnjenek az akadályok. Zárójelben jegyzem meg, hogy jelenleg a maszkviselés igencsak megnehezíti a siketek dolgát, hiszen a szájról olvasás ezáltal lehetetlenné válik. 

Ha már a koronavírus járványt említetted, ez a helyzet számodra is sok új kihívást tartogathatott, ráadásként, ami ellenben remek hír, nemrég született meg a kislányotok.

Bár az irodai munka tényleg egy nagyon jó motivátor, hiszen együtt, a többiekkel mindig inspiráló dolgozni, nekem a távmunkához is rengeteg technikai segítség áll rendelkezésemre és nagy boldogság, hogy mivel itthonról dolgozhatok, a kislányom fejlődésének minden percét élvezhetem. Ez a jelenlegi helyzet rugalmasabb, de összességében számomra nem jelentett nagyon nagy váltást a munkában.

Hobbid a fotózás, a Facebook-on futó EPAM Galéria sorozat egyik alkalommal a te képeidet mutatta be

Szeretek különböző témájú képeket készíteni, érdekel a modellfotózás, a rendezvényfotózás, de éttermeket is megörökítek, sportfotókat, természetfotókat is szívesen csinálok. Érdekel, hogy lehet egyensúlyt teremteni a fény és árnyék közt, milyen fényeket, árnyalatokat igényel egy-egy kép. Soha nem használom az automata módot, mindig manuálisan állítom be a gépet a fotók elkészítéséhez.

 A jövőt tekintve milyen szakmai terveid vannak?

Jelenleg a vezetés alapjait tanulom, van egy nagyon kicsi, de szuper csapatom és bár vezetőként szeretnék dolgozni a jövőben, a kódolást mindig is imádni fogom, hiszen ez a hivatásom. A vezetői szerep azért jelent kihívást számomra, mert szeretem segíteni az embereket a céljaik elérésében, támogatni őket abban, hogy a képességeiket kibontakoztathassák. Egyúttal szeretném bebizonyítani, hogy a siketek is képesek ugyanolyan karriert építeni, amilyet a halló kollégák, ugyanúgy képesek mindenre. Ez erőt adhat a fogyatékkal élő közösségnek, láthatják, hogy elérhetik ők is a céljaikat, függetlenül attól, milyen típusú fogyatékosságról van szó.

 

„Nálunk az elvárások és a célok sokkal jobban definiáltak.”

A kulisszák mögé tekinteni ritkán adatik meg, főképp, ha egy olyan terület mindennapjaiba leshetünk be, ami szigorú szabályok mentén működik és csak olyanok ismerhetik ezt a világot, akik engedélyt kaptak rá, hogy itt dolgozzanak. Tyutyunkov Galin, Delivery Manager egy interjú erejéig bepillantást engedett azoknak a projekteknek a világába, amiket csak úgy ismerünk, ODC projektek.

galinkep.jpeg

Mindig izgalmas, hogy valakinek gyerekkorában milyen típusú érdeklődése volt, vajon ez vezetett-e jelenlegi szakmájához vagy akár éppen ellenkezőleg, valami teljesen mással foglalkozik ma.

Bár már elég régóta foglalkozom informatikával, a kollégákkal beszélgetve mindig meg szoktunk lepődni, hogy milyen különböző szakmákból landoltunk ezen a területen. Jómagam például képesített hajós vagyok, hajómotorokat is tudnék tervezni. De az informatika már középiskolás koromban is érdekelt, így elmondhatom, hogy fiatal koromból indul ez a vonzalom. Mielőtt megtaláltam azt, amit legjobban szeretek, a tesztelést, fejlesztettem már szoftvert, voltam projektvezető, sokféle területen kipróbáltam magam. Itt az EPAM-nál egy Vezető tesztelői szerepkörrel indult a karrierem, hét évvel ezelőtt, azóta is ezen a területen dolgozom, ugyanazokkal az ügyfelekkel foglalkozom. Sokaknak ez furcsa lehet, hiszen ennyi idő alatt már sok egyebet is kipróbálnak mások, de számomra ez így jó, élvezem és nagyon szeretem, amit csinálok. Jelenleg egy nagy nemzetközi bank fejlesztéseit vezetem Magyarországon, Delivery Manager-ként dolgozom, illetve én vagyok a projekten dolgozó kollégák vezetője adminisztratív területen is.

Azok a projektek, amiken te is dolgozol, úgynevezett ODC projektek. Mit takar általánosságban ez a rövidítés, hogy ODC?

Az ODC, azaz Offshore Development Center valójában azt fedi, hogy megpróbálunk egy olyan fejlesztői területet létrehozni, ami megegyezik az ügyfél irodáinak a felszereltségével és a technikai hátterével. Mi biztosítjuk tehát az összes olyan informatikai és emberi erőforrást, amit az ügyfél megkövetel a munka elvégzéséhez, jelen esetben egy bank szigorú előírásainak kell megfelelni, olyan fizikai környezetet kell teremtenünk, mely ezeket a nagyon szenzitív adatokat, információkat védi.

Mit jelent ez pontosan? Van-e különbség egy általános ODC projekt és egy ugyanilyen EPAM-os projekt között?

Úgy fogalmaznék, hogy minden egyes ODC projekt különbözik, hiszen az ügyfeleink sem egyformák. Minden egyes projektünk az adott ügyfél feltételeinek kell, hogy megfeleljen. Lehetnek ezek nagyon egyszerűek is, például kontrolláltabb területre való belépést fednek és semmi mást, ami minimális különbséget jelent egy normál irodai terület működésétől. Illetve a másik véglet, amikor igen komoly biztonsági és informatikai környezetet kíván meg az ügyfél, ahol többek között szigorúan ellenőrzött módon lehet belépni és kilépni, folyamatosan monitorozott munkakörülmények vannak, virtualizált környezetben dolgoznak a kollégák.

Nálatok van példa a kevésbé szigorúra és a nagyon szigorú protokoll szerintire is?

Igen, sőt, ugyanazon ügyfélnél, ugyanazon ODC projekteken belül is előfordulnak különböző feltételek. Lehetnek területek, ahova nem vihetsz be olyan elektronikai eszközt, amelyek nem jóváhagyottak és van, ahová a céges laptopot is nyugodtan beviheted, hogy megnézd a saját e-mailjeidet. De vannak olyanok is, ahova még egy tollat és papírt sem lehet bevinni. Itt, ahol én dolgozom, mindkettőre van példa. A projektjeink mibenléte, illetve az iparág meghatározza, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnünk. Ahogyan említettem is, mi egy nagy nemzetközi bank fejlesztéseit csináljuk, ezen belül sok-sok terület van, ebből adódóan más-más feltételeket szab az ügyfél is. Mert lehet, hogy olyan területen dolgozom, ahol szenzitív ügyfél adatokat láthatok és lehet, hogy van egy olyan projektem, ahol mondjuk a szabadságok nyilvántartását fejlesztik a kollégák és ott nem szükségesek annyira szigorú szabályok.

Előfordul, hogy egy ügyfél szigorú feltételeket szab, de egyébként nem biztos, hogy ez indokolt lenne?

Ez igen komplex dolog. Azoknak az ügyfeleknek, akik ilyen jellegű feltételeket követelnek meg, megvan az okuk arra, hogy miért ezen formátumban dolgoznak. Sokszor nem is az ő döntésük, hanem egy felügyeleti szerv követeli meg tőlük, hogy ilyen módon végezzék a munkájukat, így nekünk, mint beszállítónak nem lenne ildomos megkérdőjelezni, miért követelik meg ezt tőlünk is. Szoktunk tanácsokat adni mi is, egyeztetünk az ügyféllel, ez folyamatos kommunikáció és a mi tanácsainkat, észrevételeinket is figyelembe veszik.

A ti munkátok esetében különösen fontos a GDPR. Mi az, amire talán nem is gondol az ember ebben, de mégis oda kell figyelni?

Valóban, ez egy nagyon érdekes terület, folyamatosan figyelmet igényel. A követelmények egyike az is, hogy a személyes adatokat a lehető legszabályosabban kezeljük, nem csupán az ügyfeleinkét, hanem a saját embereink adatait is. Hiszen, mivel ez egy felügyelt terület, speciális kártyával lépünk be, mindenki a sajátjával és a kilépéshez is ugyanezt a kártyát használjuk. Ez tehát lehetőséget adna arra, hogy tárolni lehessen azoknak az adatait, akik ezen a projekten dolgoznak és ez akár visszaélésre is lehetőséget adhatna. Ugyanez igaz a kamerával megfigyelt beléptető kapukra is, melyek azt a célt szolgálják, hogy illetéktelenek ne tudjanak belépni. Azaz, mivel nem a saját fejlesztőkörnyezetünkben dolgozunk, hanem az ügyfél fejlesztői környezetét használjuk, ahova mindenki a saját azonosítójával lép be, az ügyfél akár kezelhetné azt is, hogy ki, mennyire produktív, hogyan dolgozik, hogy kommunikál, milyen szokásai vannak. A kollégáinkat felvilágosítjuk erről, elmondjuk, hogy mindez mennyi ideig kerül tárolásra és a kollégáknak van lehetőségük arra, hogy ne járuljanak hozzá ahhoz, hogy a személyes adataikat kezeljék vagy tárolják. Így, bár az információk az ügyfél birtokában lesznek, de nem tudja majd személyhez kötni azokat, hiszen nem azonosítható, kiről van szó.

Melyek a tipikus ODC követelmények?

Nagyon sok van és nagyon különbözőek, de azért van néhány jellemző. Ilyenek például a fizikai követelmények, azaz a munkaterület zárt. Olyannyira, hogy csak engedéllyel bíró kolléga tartózkodhat itt. Ahogy már említettem egy speciális kártyával lehet belépni és kamerás megfigyelés alatt vannak a kapuk. Ezenkívül azt is figyelnünk kell, milyen eszközöket és milyen módon visznek be, visznek ki a kollégák. Vannak olyan emberi tényezők is, amik megint csak a biztonságot hivatottak szavatolni. Ezekre külön tréningeken készítjük fel az itt dolgozókat, megtanítjuk nekik, hogyan kell ezeken a területeken belül végezni a feladataikat, milyen szabályoknak, adatbiztonsági előírásoknak kell megfelelni. Mivel az ügyfél, szeretne megbizonyosodni arról, hogy betartjuk ezeket a szabályokat, ezért időről-időre auditálnak minket. Ez történhet úgy is, hogy a megfelelő dokumentációkat bekérik, minden negyedévben vannak auditjaink, ahol végigjárják a területeket és megnézik, hogy az összes szabályt betartjuk-e. A fizikai biztonsági szabályokon túl vannak elektronikusak is, hiszen, ahogy említettem, virtualizált környezetben dolgoznak a kollegáink. Mindezeken kívül figyelnek arra is, hogyan és mit kommunikálunk, azaz a kommunikációt is monitorozzák.

Vannak, akik tartanak attól, hogy ilyen projektre kerüljenek. Mi ennek az oka? Van ennek az idegenkedésnek alapja?

Közel hét éve dolgozom ilyen projekteken, nem először találkozom ezekkel a dolgokkal. Azzal szoktam magyarázni ezt, hogy alapvető emberi tulajdonság, hogy az ismeretlentől félünk. Mert el lehet menni egy gyárlátogatásra és meg lehet nézni a gyárat, amiben majd lehet, hogy holnap dolgozni fogok. Ám, sajnos a mi ODC területünkre nem tudunk gyárlátogatást szervezni, mert ahhoz egyébként annak a kollégának már a projekten kell dolgoznia. Így csak elmesélni lehet, hogy itt dolgozni ugyanolyan jó, semmivel sem rosszabb, mint bármelyik más iroda területünkön. Érdekes feladatok vannak és teljesen „jól élhetők” ezek a projektjeink.

Kik azok, akinek tényleg nem javasolnád, hogy ilyen projekten dolgozzanak?

Senkit sem megbántva, de azt tapasztaltam, hogy azok a kollégák, akik szeretik a pörgős dolgokat, akik hozzá vannak szokva, hogy gyorsan összeraknak valamit és azonnal működik is, amit elterveztek, azoknak lehet, hogy ez a sok szabály nem fog segíteni. Ez egy kontrollált terület, így nem lehet a netről bármit „behúzni magamnak” és megcsinálni. Hisz akár emberéletek, súlyos dollármilliók sorsa foroghat kockán.

Megfordítva a kérdést, milyen az ideális kolléga? Milyen készségei vannak, mi az erőssége?

Azoknak való ez a munka, akik nyitottak arra, hogy olyan területeket is megismerjenek, amelyek nem általánosak, mely nem a technológia világa, hanem inkább üzleti terület, de akár az egészségügy is ilyen. Ezek a projektek erősen szabályozottak és nagyon rendszerezettek, ezért aki megfontolt, nagyon alapos, annak való inkább ez a fajta munka. Ám ezek a korlátok, szabályok nem terhet jelentenek sokaknak, hanem biztonsági faktort is, hiszen a munka minőségét is biztosítják. Nálunk az elvárások és a célok, sokkal jobban definiáltak. Nagyon sokat lehet ezekből a projektekből tanulni, többek között azt, hogyan működik egy ilyen nagy szervezet, mint egy bank.

Melyek azok a tényezők, amik kicsit kompenzálják azt, hogy ez a munka eltér az átlagostól?

A jelenlegi helyzet, nem egészen olyan, mint korábban, de bizony mi minden hónapban megünnepeltük a projektben dolgozó kollégák születésnapját tortával. Megtapsoltuk az ünnepelteket, beszélgettünk, jól éreztük magunkat együtt és a torták is mindig nagyon finomak voltak. Ezenkívül mivel a fejlesztői azért egy kreatív munka, próbálunk olyan környezetet teremteni, ahol a kollégák fel tudnak töltődni. Vannak játékkonzolok, el lehet vonulni egy fél órára és nyomkodni kicsit a gombokat, van két pingpong asztalunk, rendeztünk már pingpong bajnokságot is. Kioskokat üzemeltetünk az ODC területeken kívül, melyeken olyan dolgokat intézhetnek el, amiket a benti rendszereken nem. Mivel kicsit nehezebb a protokoll miatt csak úgy elugrani egy szendvicsért, ezért minden reggel kapnak az itt dolgozók friss reggelit, napközben gyümölcsöket, édességeket, gyümölcslevet.

Hogyan változtatta meg a munkátokat a járvány? Hiszen a ti esetetekben különösen nehéz feladat lehetett megfelelni az ügyfelek elvárásainak, a szigorú szabályoknak otthoni körülmények között.

Igen, kihívás volt számunkra és büszkén mondhatom, hogy a csapatunk felkészült volt, különböző terveket készítettünk előzetesen arra az esetre, ha nem tudunk majd bejárni az irodába. Március közepén, amikor úgy döntöttünk, hogy hazaküldjük a kollégákat, életbe lépett ez a terv. Egyrészt gondoskodtunk arról, hogy mindenkinek legyen eszköze, amin a munkáját végezheti, megbizonyosodtunk arról, hogy mindenkinek rendelkezésére áll az infrastruktúra ahhoz, hogy otthonról dolgozzon. Ezenkívül ügyfél oldalról is szükség volt számos olyan dologra, amivel ezt az új szituációt át lehetett hidalni, hiszen korlátoznunk kell az adatok kiszivárgásának a lehetőségét. Otthon nem állíthatunk kamerát vagy biztonsági őrt az emberek mellé, így tartottunk egy intenzív oktatást arról, hogy milyen szabályokat kell betartaniuk. Például ilyen az is, hogy a monitorjukra nem láthat rá senki más rajtuk kívül. Ez nem mindig volt egyszerű, hiszen nem mindenkinek olyan a környezete otthon, hogy ezt meg tudja valósítani. Arra is fel kellett hívni a kollégáink figyelmét, hogy bár fizikai akadálya nincs, mégse dolgozzanak kávézóban, mert ezzel megsértik a szabályokat. Meg kellett oldanunk a kommunikációs nehézségeket is, hisz amíg a csapat egy helyen dolgozik, addig ez sokkal könnyebben működik. Amikor virtualizált környezetben vagy és otthonról próbálsz valakit elérni, nem mindig megy olyan gördülékenyen. Ebből tanulnunk kellett és a csapatok saját maguk is elkezdtek „best practice-ket” alkalmazni, megosztották egymással is, ki, mit, hogyan csinál. Úgy gondolom, hogy végeredményben elég jól sikerült adaptálódnunk. Büszkén mondhatom, hogy a produktivitásunk sokszor még emelkedett is, ami pozitív irányba befolyásolta a dolgokat és még az sem kizárt, hogy az amúgy szigorú szabályokon az ügyfél ezután enyhíteni fog és hosszú távon is megmaradnak ezek a lehetőségek.

A beszélgetésünk elején gyorsan átugrottuk a hajós múltadat. Képes lennél még ma is megtervezni egy motort egy hajóba?

Nem, sajnos, ma már az autómban az olajszint nívópálcát sem húzom ki.

És a karrier, amit a hajók helyett választottál bejött? Jó hajóra szálltál?

Nagyon szeretem, amit csinálok, előremutató és pozitív dolgokat hozunk létre. Lehet, hogy nem életeket mentünk, mint egy mentőhajón, de lehetőséget biztosítunk az ügyfeleink számára, hogy produktívak és eredményesek legyenek.

 

"Magunk mögött hagytunk egy világot és egy új világ kezdeténél tartunk."

Végh Norberttel, az EPAM Senior Director-ával még augusztusban beszélgettünk arról, hogyan kezelte a cég a járványhelyzetet, mik a tanulságok és hogyan látja ő a jövőt. Ahogy a beszélgetésben is elhangzott, jelenleg is minden percről-percre változik, így szavai már ma is más hangsúlyt kapnak, mint akár néhány hete. Az azonban állandó, hogy a nyílt és egyenes kommunikáció alapvető.
microsoftteams-image_5.png

Emlékszel rá, hogy mi volt az első gondolatod, amikor világossá vált, hogy olyan helyzet alakult ki, ami korábban sosem?

Visszaugrom kicsit az időben, január 31-re. Ekkor tartottuk az EPAM téli partiját, ami egy több, mint ezer fős rendezvény volt. Már ezen az eseményen beszélgettünk több kollégámmal arról, mi történik éppen az ázsiai irodáinkban a COVID kapcsán és szóba került az is, miért korlátozzák az üzleti utakat. Itthon ekkor még nem volt ez a téma a napi közbeszéd része és erős kontraszt volt az itthon dolgozó és a sokat utazó, globális közegben mozgó kollégák nézetei között. Néhány hét elteltével aztán mi is leállítottuk az üzleti utakat és elkezdtük átgondolni, hogyan lehet korlátozni a személyes megbeszélések számát és létszámát, hogyan tudunk átállni virtuális meetingekre. Március elejére leálltunk az összes offline eseménnyel is. Így tehát január 31-e volt az a nap, amikor szembesültem vele, hogy itthon is szélesebb „platformra” kerülhet a járványhelyzet.

Azaz gyakorlatilag mire a nagy többség ezzel szembesült, addigra a fejetekben már volt egy kész forgatókönyv?

Így van. De nem azért, mert annyira okosak vagyunk, hanem egyszerűen azért, mert az EPAM ma már Japántól az Egyesült Államok nyugati partjáig jelen van. Ahogy sorban történtek az események, és  folyamatosan érkeztek az információk, nagyjából tudtuk előre, hogy mi lesz a következő lépés. Emellett nagy cégként van úgynevezett „üzletfolytonossági tervünk”. Rendszeresen kell tesztelnünk ezt és auditokon is át kell mennie időről, időre. Február elején volt az a pont, amikor leültünk és meghoztuk a döntéseket, felkészültünk arra, hogy élesben át kell állnunk a következő hetekben egy másféle működésre.

Aztán jött a kijárási korlátozás. Ez mennyire jelentett a tervben egy új pontot?

Mire Magyarországon életbe lépett a kijárási korlátozás mi már otthonról dolgoztunk. Februártól mindenkit bátorítottunk a távoli munkavégzésre, majd március elején-közepén néhány nap alatt minden magyarországi EPAM iroda átállt a távoli munkára. Globálisan is hasonlóan történt, három nap alatt az EPAM 98 százaléka távoli munkavégzésre kapcsolt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a az üzletfolytonosságért felelős csapattal a teljes munkavállalói kört, kb 1700 főt egyesével megvizsgáltunk abból a szempontól, hogy milyen feltételek adottak számukra ahhoz, hogy otthonról dolgozzanak. Mik a teendőink? Mely ügyfelektől kell erre külön engedélyt kérni? Az elsődleges cél az az volt, hogy mindenkit biztonságban tudjunk és az otthoni munka lehetőséget megteremtve haza tudjunk költöztetni - de nyilvánvalóan arra, hogy mindez ilyen gyorsan történik, ugyanúgy, ahol a világ, mi sem voltunk felkészülve. A helyzet rengeteg rugalmasságot követelt az emberektől, köszönettel tartozom mindenkinek.

Bár jelenleg is a vírushelyzet határozza meg a mindennapokat, de most már jópár hónap áll mögöttünk és vannak tapasztalatok. Hogy látod, hogyan hatott ez az emberekre, akik itt dolgoznak? Van-e képed arról, hogy hogyan viselték ezt az időszakot, ezt az átállást? 

howareyou_1.JPG

Valóban, a történet nem ért még véget. Magunk mögött hagytunk egy világot és egy új világ kezdeténél tartunk. Számunkra nagyon fontos elem volt, hogy az első naptól folyamatosan szondáztuk, kérdeztük mind az ügyfeleinket, mind a munkavállalóinkat. Ez a mai napig így van, a rendszereinkben van egy alkalmazás, amely napi szinten lehetőséged nyújt arra, hogy az emberek visszajelezzenek, hogy a munkakörülményeik megfelelőek-e, hogy szükségük van-e bármilyen segítségre, hogy érzik magukat, hol terveznek munkát végezni a következő időszakban vagy hosszabb távon. 

location.JPG

Ennek megfelelően próbáljuk meg előkészíteni mind a közeljövőt, mind a hosszabb távú működést. Emellett nagyon fontos, hogy nyíltan, direkt módon kommunikáljunk a munkavállalókkal. Többszáz fős virtuális meetingeket tartottunk a helyzet értékeléséről, a várható lépéseinkről, illetve ezeken a megbeszéléseken lehetőség szerint az összes kérdésre válaszoltunk. Úgy, hogy néha a válasz az volt, hogy nem tudjuk. Ha valaki megkérdezte, „Mikor lesz ennek vége, mikor tudok visszamenni az irodába?” vagy, hogy „Garantálni tudjuk-e, hogy semmiféle tömeges elbocsátás nem lesz?”, akkor egyszerűen bevallottuk, hogy nem tudunk a kérdésre válaszolni. Mindenki másként éli meg a COVID-dal kapcsolatos kockázatokat, tehát egy nagyobb embertömegnél, nagyon különböző, sokszor teljesen ellentétes kérdésekkel, kérésekkel, félelmekkel szembesültünk.

Mint ahogy valószínűleg minden egyes ajtó mögött, az otthonokban, a home office-ban különbözőképp oldották meg a munka és a magánélet szétválasztását. Tudtatok ebben segíteni nekik?

Mindent megtettünk, hogy ebben is tudjunk segíteni és nagyon érdekes helyzetek adódtak. Más megközelítést igényelt az, akinek a munka mellett az online oktatás, akár több különböző korú gyerek felügyelete is a „nyakába szakadt” és megint mást az, aki egyedül él, vagy az, aki nemrég csatlakozott a céghez. Egészen más csatornákon, más gyakorisággal kellett segíteni őket. Nagyjából hetente kértük és a mai napig kérjük a kollégákat, hogy klikkeljék be nemcsak azt, hogy honnan dolgoznak és hogy minden feltétel adott-e a munkájukhoz, hanem arra is adjanak visszajelzést, hogyan érzik magukat. Ha azt láttuk, hogy valakinek segítségre van szüksége, akkor akár direkt módon is próbáltuk elérni, illetve van egy központi levelezőlistánk, ahova bárki, bármikor megírhatja a kérdéseit. Ha azt láttuk, hogy egy-egy téma kapcsán több hasonló kérdést merült fel, akkor azt publikáltuk a különböző belső fórumokon, nagyobb virtuális meetingeken. Emellett különböző rendszerességgel, eleinte naponta, kétnaponta küldtünk hírlevél jellegű update-et arról, hogy mi a helyzet aktuálisan a régiónkban, az országban, milyen szabályozások vannak, mit csinálunk az EPAM-on belül és mik a következő lépések, amiket tervezünk. Gyakorlatilag ezek voltak az eszközeink, emellett van néhány informális csatorna is, ahol a munkavállalóink kellő humorral és kritikusan meg szoktak jelenni. Például van egy zárt FB csoportunk is, aminek láthatóan megnövekedett a forgalma az elmúlt hónapokban.

Mi volt ezeknek az informális beszélgetéseknek a fő témája?

Nagyon érdekes volt látni, hogy a rengeteg problémafelvetés mellett a kollégákban milyen erős volt a vágy, hogy segítsenek és nagyrészt ennek nyomán születtek fantasztikus dolgok, amikre nagyon büszke vagyok. Felsorolni is sokáig tart: PC-ket adományoztunk olyan alapítványoknak, akik a digitális oktatásból kimaradó gyerekeket és tanárokat segítették eszközökkel, pénzbeli adományt juttatunk el mindhárom EPAM város, Budapest, Debrecen, Szeged karantén kórházának, önállóan feldolgozható Scratch online tananyagot fejlesztettünk gyerekeknek, az Egyesült Államokban saját maszkot tervezett a dizájn cégünk, melyeket itthon legyártattunk és eladományoztunk. A mai napig részt vesznek az amanoba.hu online oktatást segítő kezdeményezés munkájában önkéntes kollégáink. Emellett az EPAM Garage-t (kollégák által kezdeményezett EPAMosok tech „barkács” labja, többek között saját építésű 3D nyomtatókkal felszerelve – a szerk.) is igénybe vettük maszktartók 3D nyomtatására. Ezekre mind nagyon-nagyon büszke vagyok és ezúton is, ismételten köszönöm a kollégáknak, hogy felismerték, hol tudunk segíteni és aktívan közre is működtek.

A szavaidból az derül ki, hogy a körülményekhez képest kifejezetten jól vizsgázott a kialakított, új rendszer. Vajon tartósan erre rendezkedhetnek be az embereitek vagy ez csupán átmeneti megoldás?

Az a világ, ami korábban volt, a megszokott formájában nagy valószínűséggel nem fog visszatérni. Így mi is egy új típusú működésre készülünk. A pólus egyik végén az áll, hogy mindenki az irodában végzi a munkáját, a másikon, hogy mindenki otthonról. Valahol a kettő között „fogunk találkozni”. Amin jelenleg is dolgozunk, az az, hogy megteremtsük a lehetőségét annak, hogy azok, akik az irodában szeretnének dolgozni ezt biztonságosan megtehessék. Ennek érdekében mind a három városban, ahol jelen vagyunk, tehát Budapesten, Szegeden és Debrecenben több emeleten is átrendeztük az irodákat, hogy megfeleljenek a távolságtartás követelményeinek és a WHO ajánlásoknak. Így lehetőséget tudunk biztosítani azoknak, akik szeretnének állandó jelleggel az irodából dolgozni, illetve azoknak is, akik csak időszakosan vagy egy-egy napot szeretnének bent tölteni. Egy alkalmazáson keresztül egyszerűen foglalhatók helyek az irodában, ha például olyan fázisban van egy projekt, amihez mindenképpen  személyes egyeztetés kell, akkor a csapattagok be tudnak jönni néhány napra. Ez most különösen fontos, hiszen időközben az üzleti világnak azon része, akikkel mi dolgozunk - úgy tűnik - stabilizálódott, jelenleg több nagy projektünk indul. Nagyon aktívan toborzunk, és bár nem álltunk le korábban sem, júliustól kezdve újra teljes gőzzel keressük a leendő EPAMososkat.

Említetted, hogy szinte valós idejű, napi szintű visszajelzéseket kaptok. Hogyan tapasztaltátok, az embereknek mi a véleménye erről a (hoteling – a szerk.) rendszerről, amit most vázoltál? Hogyan érzik magukat?

Ez nehéz kérdés. Azt látjuk, hogy az emberek szorosabban kötődnek a céghez ebben a rugalmasabb kontextusban, ami jelenleg rendelkezésre áll. Attól függően, hogy milyen események zajlanak, a vírus milyen kockázatot jelent, változik azoknak az embereknek a száma, akik egy vagy több napot az irodában töltenének. Ez is hatással van tehát arra, hogy ki mennyire elégedett azzal, hogy milyen lehetőségek vannak. Az egyik oldalon van egy lehetőség, ami szabadságot ad, a másik oldalon meg van egy korlátozó tényező, ami ezt a szabadságot elveszi. A változók a vírushelyzet mellett gyakorlatilag hétről-hétre alakulnak, ezért nehéz egyértelműen válaszolni erre a kérdésre, sajnos.

Mi a helyzet az ügyfelekkel, hogyan érintette őket az, hogy ti most más keretek között, máshonnan, máshogyan dolgoztok?

Az EPAM ügyfélportfoliója elég összetett, minden iparágban jelen vagyunk és a járványnak nagyon eltérő hatása volt a különböző területeken. Az utazással, turizmussal kapcsolatos iparágakat egészen másképp érintette, mint mondjuk az egészségügyi szolgáltatókat. Olyat is láttunk, hogy egy adott ügyfelet negatívan érintett az első időszak, most pedig sokkal erősebb az üzletük, mint korábban. Hogy egy példát is mondjak, egy parkolási szolgáltatással foglalkozó ügyfélnek egyik napról a másikra eltűntek a bevételei, az összes projektjüket le kellett állítani. Majd az idő előrehaladtával, ahogyan a korlátozásokat elkezdték feloldani, változott a helyzet. Ma ott tart ez a cég, hogy nemcsak hogy a korábbi időszak szintjére emelkedett a bevétele, hanem amiatt, hogy a közösségi közlekedés a háttérbe szorult, komoly problémái adódtak abból, hogy nem bírja el a rendszere a terhelést. Az összes olyan projektjük, ami néhány hónappal ezelőtt úgymond „ment a levesbe” most gőzerőre kapcsolt. Összeségében tehát a makró helyzet - ha a teljes ügyfélportfoliót nézzük - stabilizálódott, de nem lenne reális, ha azt mondanám, vagy bárki azt mondaná, hogy üzleti szempontból helyre állt a világ rendje. Nem tartunk itt. Továbbra is napi szinten figyelni kell, hogy mi történik az ügyfelekkel, mi történik a különböző országokban és egy nagyon-nagyon labilis környezetben operálunk.

Volt olyan az elmúlt néhány hónapban, amikor azt érezted, hogy most tényleg nagyon nehéz döntést kell hoznod?

Májusban volt ilyen, az akkori nagyon bizonytalan üzleti környezetben kellett felelős döntéseket hozni.. Az elsődleges cél az volt, hogy hosszútávon megőrizzük a munkahelyeket, ezért közös megegyezéssel ideiglenesen részmunkaidőre állítottunk kollégákat. Bár összességében ez csak néhány százalékát jelentette a munkavállalóinknak, mégis nyilvánvalóan nagyon nagy terhet rótt minden érintettre. Ma már örömmel mondhatom, hogy az eltelt idő alatt folyamatosan hoztuk vissza az embereket teljes munkaidőre.

Egy IT cég szemszögéből melyek azok a területek, melyek a most alakuló életünk részei maradnak, mi lesz teljesen új?

Azt gondolom, hogy továbbra is szükség van fizikai jelenlétre, így én nem hiszek abban, hogy minden virtuális lesz. Még az IT cégeknél is, akik ökoszisztémában, kultúrában sokkal jobban fel voltak készülve erre helyzetre, egy hibrid működési modellre kell átállni, ami sokkal nagyobb rugalmasságot igényel, mint, a korábbi, megszokott működés. A pontos válaszok azonban még váratnak magukra, annak, aki ma tudja a válaszokat, valószínűleg túl nagy az önbizalma vagy nem mond igazat. Egy azonban minden körülmények között biztos, hogy továbbra is igen fontos lesz a rendszeres és nyílt kommunikáció, annak minden nehézségével együtt.

 

 

 

süti beállítások módosítása