Egy tech cég kulisszatitkai

Aki a tudását kétféleképp osztja meg... - Lámfalusi Csaba Senior szoftverfejlesztővel, a Debreceni Egyetem oktatójával beszélgettünk

Aki a tudását kétféleképp osztja meg – egy fejlesztő párhuzamos útjai

2021. október 14. - Kanta Bogi

Lámfalusi Csaba senior szoftverfejlesztő egyike azoknak az EPAM-osoknak, akik céges karrierjük mellett egyetemi oktatóként is hozzájárulnak ahhoz, hogy a szakma fejlődjön, az utánpótlás jól képzett és felkészült szakemberekből verbuválódjon.

microsoftteams-image_73.png

Lámfalusi Csaba

Java fejlesztő, legnagyobb tapasztalata ezen a területen van, egyúttal ez a kedvenc programozási nyelve is. Nagyvállalati alkalmazások back-endjén dolgozik. Igazi lokálpatriótának vallja magát: Debrecenben született, itt tanult a kezdetektől és karrierjét is a városban, az EPAM Debrecen kötelékében építi, emellett pedig a Debreceni Egyetemen oktat. Bár városához hű, nagyon szereti felfedezni a világot, amikor csak módja van rá utazik. „Ennek a közösségnek, környezetnek nagy szerepe van abban, hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Igyekszem tehát minél többet vissza is adni” – vallja.

Fejlesztői karriered építésével párhuzamosan egyetemi oktatói munkád is fontos számodra. Miként menedzselhető két ilyen fajsúlyú szerep, mi az ösztönző erő, ami hajt?

A legtöbb pályaválasztás előtt álló fiatalnak nagyon nehéz a döntés. Hiszen heti negyven órában olyan dologgal foglalkozni a munkád során, amit nem szeretsz igazán, az lélekölő tud lenni. Azt mondják, az ideális az lenne, ha azzal foglalkozhatunk, ami a szenvedélyünk.

Számomra adott volt a minta: a bátyám, aki szintén informatikus. A köztünk lévő nagy korkülönbség miatt amikor én még kisfiú voltam ő már elmélyült ennek a szakmának a rejtelmeiben, s mivel nagyon felnéztem rá, az maradt meg bennem, hogy amit ő csinál az jó dolog. A szüleim pedig azzal járultak hozzá, hogy kipróbálhassuk magunkat ezen a téren, hogy biztosították számunkra a gépeket, eszközöket. Mindezt kiegészítette, hogy az általános iskolában is kiváló informatika tanárom volt. Szenvedéllyel, a szakmát szeretve oktatott minket, tőle tanultam meg az algoritmizálás alapjait, a programozás legelemibb részeit. Egyedülálló volt, hogy már 6-7. osztályban Pascal nyelven programoztunk, és nem csak az iskolában, hanem otthon, szabadidőmben is elkezdtem pötyögni: programokat írtam, statikus, egyszerű weboldalakat készítettem.

Gimnáziumot már úgy választottam, hogy az informatika lehetőleg kiemelt tantárgy legyen. A Tóth Árpád Gimnáziumba jártam reál-műszaki-informatika szakra, és szerencsére itt is nagyon jó tanárom volt, aki tovább gyarapította a tudásomat, fűtötte az informatika iránti szenvedélyemet. Amikor pedig el kellett döntenem, hol tanuljak tovább a felsőoktatásban, nem is volt kérdés, hogy a Debreceni Egyetem Informatikai Karának programtervező informatikus szakára szeretnék bekerülni. Az egyetem évei alatt a programozás alapjait remekül átadták nekem a tanáraim, és erre a stabil elméleti alapra lehetett aztán építkezni, és olyan irányba szakosodni, ami nekem a legjobban fekszik. Hamar észrevettem, hogy a szakmai tapasztalat legalább annyira fontos, mint az elméleti tudás, ezért igyekeztem minél hamarabb elhelyezkedni.

 

Hol indult a karriered?

A BSc harmadik évében már egyetem mellett elkezdtem dolgozni; először még csak részmunkaidőben kutatósegédként egy egyetemi egy projekten, majd ezután jelentkeztem egy mobilalkalmazás fejlesztő képzésre. A képzés befejezése után pedig már az iparban helyezkedtem el egy szoftverfejlesztő cégnél - igaz, végül nem mobilfejlesztőként. Egy webes, Java-s projektre kerültem, amit nagyon szerettem, mivel egy nagyon következetes, jól tanulható nyelvről van szó, amiben sok potenciál van. Akkoriban még front-endet és back-endet is fejlesztettem, viszont már akkor is úgy gondoltam, hogy akkor tud az ember igazán jó lenni valamiben, ha arra az egy dologra szakosodik. Ennek a felismerésnek a mentén kezdtem el nézelődni, milyen lehetőségek vannak a piacon és ekkor került a látóterembe az EPAM, ahova már kifejezetten Java back-end fejlesztőként kerültem. Azóta érzem azt, hogy valóban megtaláltam a helyen az IT világának végtelenül színes palettáján. Az itteni első projektem egy évet ölelt fel, majd azt már egy nagy, négyéves periódus követte egyetlen projekten, melyről néhány hete kerültem le. Ez a négy év volt a pályafutásom eddigi legmeghatározóbb időszaka.

 

Milyen szerepkörökben voltál ezen időszak alatt?

Az EPAM-hoz már medior fejlesztőként kerültem, az utóbbi projektemen lettem Key Developer; és ahogy telt az idő és egyre több tapasztalatot szereztem, úgy váltam senior fejlesztővé - ezáltal a projekten belüli titulusban is szépen tudtam feljebb és feljebb lépegetni. Először Developement Lead, azaz vezető fejlesztő lettem, majd a projekten töltött utolsó évemben Tech Lead pozícióba kerültem. Négy év után elérkezett az idő, hogy új kihívások után nézzek: másik projektre kerültem, ahol jelenleg is technikai vezető pozícióban dolgozhatok.

 

Hogyan, honnan érkezett a késztetés, hogy a céges, szakmai karriereddel párhuzamosan elkezdj egy egyetemi karriert is?

Már általános iskolában és gimnáziumban is kaptunk olyan feladatokat, melyek során a többi diáknak kellett egy-egy anyagot elmagyarázni, előadni. Ezeket mindig úgy igyekeztem teljesíteni, hogy az adott tanár, oktató stílusát én magam is átvettem, lemásoltam. Nagyon komolyan vettem az előadásokat és észrevettem, hogy örömmel is csinálom. Az egyetemen, bár volt erre lehetőség, nem éltem az ilyen opciókkal, és ez a kimaradás egyfajta hiányérzetet is okozott. Itt, az EPAM-nál aztán már kifejezetten kerestem annak a lehetőségét, hogy ezt a „lyukat” az életemben be tudjam tölteni. Amint felmerült a lehetősége, hogy az egyetemen lehet oktatni, azonnal jelentkeztem. Nagyon sokáig egy másik diszciplína által szervezett tárgyakban oktattam: a tesztelőkhöz csatlakoztam be néhány olyan órán, ahol fejlesztéssel kapcsolatos témakör is volt. Majd egy évvel ezelőtt szélesebbre nyíltak a kapuk az egyetemen, és ekkor merült fel, hogy kifejezetten Java-s tárgyak is felkerülnek az órarendbe.

 

Miért jó, ha egy egyetem egy céges kultúrát, ilyenfajta gyakorlatiasságot is is beemel az oktatásba?

Bár kétség nem férhet hozzá, hogy ezek az együttműködések nagyon hasznosak, azt látni kell, hogy az egyetemek oktató- és kutatóintézetek. Miközben nagyobb részt az iparnak képezik a szakembereket, azért arra is gondot kell fordítaniuk, hogy saját oktatóikat is kineveljék évről évre - hiszen ugyanúgy a hallgatók közül kerülnek ki azok a szakemberek is, akik később oktatóként a tudományos életet választják, ebbe az irányba mennek tovább. Nem mondom, hogy az ipar és a tudományos élet teljesen ellentétes irányba mozog, de mégis különböző fajta tudást, más-más képességeket igényel a két terület. Ami elvitathatatlan, hogy az egyetemen dolgozó oktatók nagyon jók az elméleti tudás átadásában. Azonban az ipar nagyon gyorsan fejlődik, így vannak olyan praktikák, trükkök, amiket akkor fogunk ismerni - és tudni alkalmazni -, ha az iparban dolgozva heti negyven órában programozunk. Ezért amikor az egyetemek és nagy cégek összeállnak, az olyan szerencsés kapcsolat, amiből a legtöbbet a hallgatók tudnak profitálni.

 

Számodra a tudás átadásán túl milyen előnye van annak, hogy az egyetemen tanítasz?

Az EPAM-os oktatók számára is nagyon hasznos tapasztalatszerzés ez, hiszen ahhoz, hogy valaki egy órát meg tudjon tartani, ahhoz neki is rendszereznie kell a fejében az adott területet, utána kell nézni dolgoknak, még jobban elmélyedni a tudásban. Így mi is fejlődünk, mind szakmai, mind soft skillek tekintetében.

 

Említetted, hogy a diákok profitálnak a legtöbbet ezekből az együttműködésekből.

Az informatika nagyon felkapott szakma lett manapság, sokaknak ez a kezdeti motivációja a kedvező fizetés és a szakma jó megítélése. Azonban azt egy egyetemista még nem látja, mennyire mély ez a szakma - egykor én sem láttam át. Hiszen olyan, hogy informatikus, nem létezik. Azzal hasonlítható össze, mintha azt mondanám, hogy valaki az egészségügyben dolgozik, miközben lehet ápoló, gyógytornász, orvos, nővér és még rengeteg egyéb a foglalkozása. Az informatika is éppen ilyen sokrétű: rengeteg különféle szerepkör és alterület létezik. Ha az egyetemen kapunk is egy általános tudást, érdemes minél hamarabb elsajátítani azt is, hogy a gyakorlatban miként épül fel egy komoly informatikai projekt. Innentől építhető tudatosan egy karrier, és így lehet megtanulni, mi áll hozzánk a legközelebb. Mert, ahogy a beszélgetésünk elején is mondtam, a hétköznapokban olyan munkát érdemes csinálni, amit szeretünk, ami így akár nem is tűnik munkának - sokkal inkább szenvedély az.

 

 

 

„Az EPAM DNS nem olyan dolog, amit meg kell vagy meg szabad változtatni.”

Bartos-Diószegi Gábor Senior Talen Aquisition Manager, a hazai EPAM Recruitement csapatának vezetője, még azokban az időkben csatlakozott a céghez, amikor a létszám 3-400 fő körül volt – azóta ez a szám már a 2000-et is meghaladja. Gábornak pedig szinte minden egyes felvett kollégához köze volt valamilyen úton-módon...

microsoftteams-image_66.png

A kezdetektől fejvadász karrierről álmodott, s már első munkahelye is egy ilyen profilú cég volt, ahol a gyakornoki lépcsőfokról indulva kezdte megmászni a szamárlétrát. Ezt követően IT recruiterként folytatta a karrierjét - érdekesség, hogy ezen évek alatt már ügyfélei között tudhatta az EPAM-ot is. „Akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer még én magam is EPAM-os leszek”- tekint vissza a múltra. A 2008-as, a fejvadász szakmát is erősen érintő, válságot követően egy nehezebb időszakot lezárva, volt tanára segítségével került az EPAM-hoz, ahogyan ő mondja, egy „villámfolyamat” eredményeként. „Kaptam egy telefont, épp az Üllői úton jártam az autómban ülve. A közeli irodába hívtak be, „ha lehet, azonnal menjek”, mondták. Beugrottam ahogy voltam, és mire újra az autóban ültem már csörgött a telefon, vissza tudok-e menni aláírni a szerződést.”  Azóta immár 11 éve dolgozik az EPAM kötelékében.

Hogyan alakult a hihetetlen gyors felvételi folyamatot követően a karriered az EPAM-nál?

Gyakorlatilag recruiterként kezdtem, hands-on munkát végeztem. Akkoriban, 2010 körül, hárman dolgoztunk ezen a területen, és 300-350 fő volt a hazai EPAM teljes létszáma. Ezt követően a fókusz a svájci és angliai pozíciókra helyeződött. Hamarosan egy szervezeti változás következett be, ugyanis szülési szabadságra ment az akkori vezető, és én vehettem át a szerepét. Innentől hozzám tartozott mindhárom hazai iroda, ám akkoriban sem Szegeden, sem Debrecenben nem volt külön toborzó csapat, így mindent Budapestről intéztünk. A következő nagy lépés a karrieremben pedig az volt, amikor 2015-ben megnyílt a csehországi iroda, mely szintén hozzám került. Így a frissen megnyitott horvátországi irodával együtt ma már egy 7 országon átívelő 50+ fős Talent Aquisition szervezetet vezetek. Az évek során emellett rengeteg nemzetközi projektben vettem részt, a teljesség igénye nélkül például a kompetencia mátrix kialakításában, vagy a bónusz rendszerek kidolgozásában is.

Évtizedes rálátásod van a cégre, és annak múltjára. Milyen volt akkoriban, amikor te is csatlakoztál?

Sem jobb, sem rosszabb - inkább úgy mondanám, hogy teljesen más volt. Bár bizonyos szempontból még ez sem igaz, hiszen az EPAM DNS nem olyan dolog, amit meg kell vagy meg szabad változtatni. Az akkori alacsonyabb létszámnak köszönhetően a társaság nagy részét még személyesen ismerhettem. Amikor azonban tőzsdei cég lettünk, nemcsak létszámbeli, de folyamatbeli változások is történtek. Önmagában persze az is jelentős tényező volt, ami a mai napig a mantránk, hogy háromévente meg kell dupláznunk a létszámunkat. A megoldások már ritkán személyesek, folyamatok szabályozzák a tevékenységet. Ugyanakkor, amiben most dolgozunk hiába egy multikörnyezet, a cég még mindig megtartotta az egykori családias jellegét. Nagyon érdekes utat jártunk be és roppant izgalmas volt végigkövetni, ahogyan 3-400 fős szervezetből 2000 főssé alakult át.

Hogyan változtak a toborzási technikák a kezdeti EPAM-os időkhöz képest? Hisz a pszichológia, a toborzás tudományterülete is fejlődik, onnan átszivárognak az újdonságok a maguk folyamatosságában, így biztosan jelentős változások történtek az elmúlt 10 évben.

Igen, valóban. A fejvadász szakma azon pillanatában kezdtem el ezen a pályán dolgozni, amikor a beérkező önéletrajzok szűrése már nem volt a folyamat része IT területen. Ebből a szempontból az, hogy az IT iparág egy kiélezett területe a fejvadászatnak, mit sem változott. Régebben a hideghívások, direkt megkeresések, önéletrajz adatbázisok feltúrása volt az, ami előre vitte a toborzást. Aztán két dolog változatott nagyot a metodikán: a személyes közösségi oldalak, vagyis lényegében a Facebook, illetve a professzionális közösségi felületek, ami pedig javarészt a LinkedIn-t takarja.

Újdonság, hogy a személyes networkök ereje ma sokkal meghatározóbb, mint korábban; ráadásul ezt a személyességet, ennek mindenfajta platformját - pl. meetupok, konferenciák stb. – a Coviddal meg kellett tanulnunk áthelyezni az online térbe.

Változás az is, hogy a brand meghatározó eleme lett a megkereséseknek. Tíz évvel ezelőtt a cég spontán ismertsége jóval kisebb volt. Ez mára teljesen megváltozott, és ez teszi igazán sikeressé a toborzásunkat, ennek köszönhetően tudunk nagy számokat produkálni mind az interjúk, mind a felvett kollégák terén. Mindenképpen fontos tényező az is, hogy mára nagy szerepet játszik a munkánkban a relokáció lehetősége, hiszen már nem csupán Magyarországról, hanem gyakorlatilag bárhonnan jöhetnek hozzánk dolgozni az IT szakemberek, full remote setupot is tudunk ajánlani, irodától függetlenül.

Te magad hogyan élted meg emocionálisan ezeket a hatalmas, akár csak létszámbeli, de a munka számos egyéb aspektusában jelentkező változásokat?

Őszintén? Nagyon nehezen. Hiszen ez mégiscsak egy People Business. Kellett hozzá idő. De a cég jó irányba fejlődött, és fejlődik. Ezért megéri befogadni a változásokat, bizonyos területeken pedig akár az élére is állni azoknak.

 A beszélgetést meghallgathatjátok teljes terjedelmében a LifeInTech podcast csatornán, ide kattintva!

A mi medencénkben évente lecserélik a vizet valami más közegre - és nekünk abban is ugyanúgy tudnunk kell úszni.

A hazánkban húszéves születésnapját ünneplő EPAM a közelmúltban ért el egy másik nagy mérföldkövet is azzal, hogy túllépte a kétezres munkavállaló létszámot - így a cég magyarországi irodáiban immár egy kisebb településnyi IT szakembert foglalkoztat. Ennek apropóján készítettünk interjút Vinkó Bencével, aki a magyar EPAM mellett a cég több európai képviseleténél is viseli az ügyvezetői címét. A globális szinten ötvenezres, átlagosan háromévente magát megduplázó IT óriás hazai leányvállalatának múltjáról, egy szokatlan mosógépszerelőről és a jövő távlatairól is beszélgettünk.

microsoftteams-image_59.png

Vinkó Bence

Az EPAM Systems Kft. mellett több európai képviseletnél is viseli az ügyvezetői címet. 2002 óta dolgozik az EPAM kötelékében, mely akkor még Fathom Technology néven kereste a helyét az IT iparág palettáján. Őt mint toborzót vették fel azzal a céllal, hogy egy másik, szentpétervári irodába keresse az ideális jelölteket. Az élet azonban úgy hozta, hogy maradt, és Budapesten folytatta a munkát - innen dolgozik a mai napig.

Fel tudod idézni, hol tartott az IT húsz éve? Nekem annyi tűnik biztosnak, hogy okostelefon nem volt és akkoriban kezdtünk el számítógépen dolgozni a munkahelyen...

Nemhogy okostelefonunk nem volt, a mobiltechnológia is gyerekcipőben járt. Ha valakinek a kijelzője jobb minőségű volt, ne adj’ isten színes, akkor az csodaszámba ment. Emailezni, internetezni telefonon teljesen reménytelen dolog volt.  

Hol tartott a fejlesztés akkor?

A technikai környezet nyilván meghatározta, hogy mit csináltunk akkoriban. 2002-ben számomra teljesen új volt minden, hiszen HR-es területről érkeztem és ugyanilyen terepre is jöttem a céghez. Így a különböző informatikai megoldásoknak utána kellett néznem, hogy az interjúkon magam is felkészülten vehessek részt. Emlékszem, hogy azoktól a srácoktól, akik a technikai interjúkat vezették, és akik a cég alapítói is voltak - Fejes Balázs például - próbáltam ellesni a kérdéseket, trükköket, amiket ők zsigerből tettek fel és alkalmaztak. Az akkori technológia azóta gyökeresen megváltozott, minden teljesen más. Gondoljunk csak arra, hogy egyetlen telefonban benne van az életünk és nem is tudjuk elképzelni nélküle a napjainkat. Más volt a környezet, mások voltak az ügyfelek és másként is viselkedtek. Nem is kell visszamennünk tíz vagy húsz évet, elég, ha megnézzük öt éve, vagy akár másfél éve, milyen volt a környezet és mit akartak az ügyfelek. Hisz az is merőben más volt.

 Ma már több mint 2000 főt számlál a hazai EPAM. Mekkora volt a létszám akkoriban?

A kezdetekben negyven fő alatt voltunk. Érdekes, hogy kb. 150-160 emberig ismertem mindenkit, hiszen majd minden ember felvételénél ott voltam, ezért kialakult velük egy személyes kapcsolat. Ha összetalálkoztunk a folyósón és megkérdeztük egymástól, hogy van a feleséged, a gyereked, akkor az nem udvariassági kör volt, tényleg ismertük egymás körülményeit. Ez ma már másként van, és ha tudnám mindenkiről ezeket az információkat, akkor egy másik pozícióban lennék: varázsló szerepkör lenne a neve.

Minden cégnek van egy víziója az induláskor, ami aztán idővel mindig változik. De mi volt az eredeti, a kezdeti elképzelés?

A történet úgy indult, hogy néhányan – magánszemélyek és befektetők – elhatározták, hogy létrehozzák a Fathom Technologyt, Magyarországon alapítva céget. Itthon köztudottan jó volt az IT képzés, így jó szakemberekkel lehetett dolgozni. A külföldi kötődés révén pedig az üzlet is biztosított volt. Akkoriban az volt a küldetésünk lényege, hogy hazai környezetben végzünk fejlesztést külföldi ügyfelek számára. Ahogyan elkezdtünk dolgozni és látszott, hogy jól működik a cég, rájöttünk arra, hogy 50-100 fős magyar cégként lépnünk kell ahhoz, hogy igazán nagy nemzetközi ügyfeleink lehessenek. Hiszen számukra jóval több szempont létezik annál, mint csupán az, hogy egy partner szakmailag jó. Nekünk kis cégként ezeket a dolgokat meg kellett tanulnunk. Jó példa erre egy hatalmas német-amerikai autógyárral lezajlott tárgyalássorozatunk. Bár nagyon tetszettünk nekik, feltették a kérdést: vajon mit fogunk tenni akkor, amikor ők idehoznak egy kétszáz fős projektet, majd két nap múlva jön tőlük egy telefon, hogy nőjünk meg négyszáz fősre mielőbb? Rájöttünk, hogy ezt 100 fős magyar cégként nem lehet megugrani, ez nem fog menni.

Mi volt a megoldás?

Erre egyetlen megoldás létezett, ha egy másik céggel fuzionálunk, lehetőleg világszinten. Elkezdődött a keresés és hosszas kutakodás után találtunk rá az EPAM-ra, akik hasonló cipőben jártak - azzal a különbséggel, hogy ők egy az USA-ban bejegyzett cég voltak, és ebből a helyzetből kerestek hasonszőrű kérőt, mint amilyenek mi voltunk. Ez a kapcsolat alakult aztán azzá, ami ma vagyunk, egy összességében közel 50 000 fős globális céggé.

 Mi történt onnantól kezdve, hogy ez a házasság megköttetett?

Egy darabig nagy volt a boldogság. Majd rájöttünk, hogy - többek között - olyan cégek árnyéka vetődik ránk, akik három műszakban több tízezer fejlesztőt dolgoztatnak. Azon kezdtünk tehát dolgozni, hogy tőzsdére vihessük az EPAM-ot. A projektet számos befektető megtámogatta és elkezdtünk számunkra fontos cégeket felvásárolni. Ez a folyamat vezetett oda, hogy erőteljes növekedésnek indulhatott a cég, majd 2012-ben végül tőzsdére is mentünk. Ha pedig valaki ma megnézi az EPAM részvénynek nyitóárát, az igen beszédes információ.

Kicsit olyan ez, mint amikor valaki hatévesen elkezd úszni, beugrik a medencébe majd snitt, és egy ehhez hasonló interjúban meséli, már olimpiai bajnokként a történetét. Miként éltétek ezt meg belülről?

A mi sztorink nagyon hasonlít a példádhoz, azzal a különbséggel, hogy egyszer hatévesen beugrott a későbbi bajnok a medencébe, majd évekkel később is, és az évek során mindannyiszor vízbe ugrott. A mi medencénkben évente lecserélik a vizet valami más közegre - és nekünk abban is ugyanúgy tudnunk kell úszni. 

Na de hogyan lehetséges ez?

Ez a szakma nem csupán nagyon gyorsan, de a világon talán a leggyorsabban fejlődik. Ha nincs rugalmasság, akár a menedzsmentben, akár az emberekben, akkor hiába úszunk hatéves korunk óta, tízévesen el fogunk süllyedni. Nagyon kell figyelnünk arra, mi kell az ügyfeleinknek. Elmondják, mi a problémájuk, mi pedig segítünk nekik, hogy minél hamarabb elérjék a céljaikat. Ez viszont nagyon környezetfüggő. Számos gazdasági válságot megéltünk már, és Fejes Balázs (az EPAM egyik, fent már említett alapítója - a szerk.) mondása cseng mindig a fülemben, aki azt mondta: „Előre kell menekülnünk!”. Ez eddig mindig működött, hiszen sokszor míg a konkurencia kivárt, addigra mi már megtettük azokat a lépéseket, melyek miatt most itthon több mint 2000, világszerte pedig közel 50 000 fővel tudunk operálni.

Az egyik hazai irodánk például úgy jött létre, hogy fel akartunk venni embereket egy speciális projektre, amire nekünk egyetlen szakemberünk volt, de kellett volna tíz. Rendre ugyanabból a vidéki városból, egyazon cégtől - amely nyilván ezzel a területtel foglalkozott - jelentkeztek a jelöltek. Tetszett nekik, amit kínáltunk, de mindig visszatérő kérdés volt, hogy nem lehetne-e megoldani, hogy nekik ne kelljen Budapestre költözniük. Arra jutottunk, hogy akkor a megoldás az, hogy létrehozunk ott, abban a városban egy új irodát.

Akkor nem akartak Budapestre költözni az emberek, most az elmúlt másfél évben pedig nem tudtak bemenni a cég irodáiba. Két különböző helyzet, de hasonlóan megoldásért kiállt. Hogyan alakította a pandémia a céget?

Közel két évvel ezelőtt először - érthető okból - mindenki megijedt, és ezt a tőzsdén is lehetett látni. Volt egy zuhanás, majd 2020 negyedik negyedévére arra a szintre kerültünk vissza, ami a járvány előtti időszakban volt. Azóta pedig meredek az emelkedés. A helyzet óriási fejlődést hozott, ami tulajdonképpen nem is meglepő, hiszen minden technológia alapú lett, az ételeinket is applikáción keresztül rendeljük és egyre inkább ez lesz jellemző.

Már a pandémia előtt is az volt a célunk, hogy a méretünket háromévente megduplázzuk. Ehhez pedig már az a misszó, hogy megmutassuk, akár az egészen fiataloknak is, hogy mennyi izgalmas lehetőséget rejt ez a szakma és mennyire egyértelmű boldogulást kínál.

Egy mai tízéves szerinted mit fog nálatok csinálni a jövőben?

Pár évvel ezelőtt elromlott a mosógépem, hívtam egy szerelőt. Vártam, hogy érkezik majd egy szerelő, kezeslábasban, szerszámosládával, aki aztán szétszereli a mosógépet, kicserél valamit, csavaroz. Ehelyett érkezett egy laptopos úr, aki rácsatlakoztatta a számítógépet a mosógépre, majd pár perc múlva közölte, hogy elkészült, megjavította a gépet. Ennek fényében azt megmondani, hogy tíz év múlva mi várható a szoftverfejlesztés területén? A világ top 10 legnagyobb koponyáinak egyikre lennék, ha ezt tudnám.

Ha tudsz egy jó mosógépszerelőt, lehetséges, hogy így is előre kerülsz azon a toplistán... Komolyra fordítva a szót, kétezer ember dolgozik az EPAM Magyarországnál. Ennek kapcsán mégis mi az a gondolat, üzenet, amit fontos elmondani?

Az elmúlt évtizedek tapasztalati és hatalmas változásai, folyamatos fejlődése láttán elmondható, hogy ha valaki felnőve ezt az iparágat választja, ebben találja meg a hivatását, akkor a technológia mai állása szerint soha nem lesz munkanélküli, nem lesznek megélhetési gondjai. Szeretnénk megmutatni a világnak, hogy szoftverfejlesztő bárkiből lehet. Az ácsból, az autószerelőből, a könyvelőből is. Mindegy honnan jöttél, ezt a szakmát meg lehet tanulni. Ebben a történetben bárkinek lehet keresnivalója.

„A Business Analyst híd a stakeholderek és a fejlesztői csapat között.”

Hogyan lehet valaki Business Analyst és Product Owner egy személyben? Valójában elég egyszerűen, hiszen a projekteken betöltött szerepkörök nem is annyira feketék-fehérek, ahogyan azt elsőre gondolnánk. Erről a sokszínűségről beszélgettünk Rétfalvi Dénes Business Analysttel, aki egyúttal Product Owner is.

epam_blogcikk_retfalvi-denes-01.jpg

Rétfalvi Dénes

A gazdálkodási és menedzsment alapszakos tanulmányok befejezése után a mesterképzést  vállalkozásfejlesztés területen végezte Pécsett. Első munkája egy számviteli gyakornoki állás volt egy telekommunikációs cégnél, ahonnan később egy magyar KKV felé vezetett az útja, ahol Junior Business Analyst-kéntkezdett dolgozni. Ezt egy svájci cégnél betöltött, hasonló szerepkör követte, majd ugyanitt Project Managerként is kipróbálta magát. Az EPAM-ot mindezen tapasztalatok után azért választotta, mert azon túl, hogy sok jót hallott róla, úgy vélte, hogy a cégnél olyan strukúrált, fejlett és jól kidolgozott szabályrendszerben dolgozhat, ami nagy lehetőségeket nyújthat számára.

Jelenleg milyen szerepkörben tevékenykedsz?

Senior Business Analyst (BA) vagyok, az ügyfélnél pedig Product Owner(PO). Vannak átfedések a két szerepkör között, hiszen mindkettő egyfajta kommunikációs pozíció: hidat kell képeznem az üzleti stakeholderek és a fejlesztő csapat között, annak érdekében, hogy mindenki „egy lapon”legyen egy adott fejlesztésre vonatkozóan.


Ez egy speciális helyzet. Mi ennek a kettősségnek a lényege a pozícióidat illetően?

A Senior Business Analyst, ahogy említettem, sok feladatában megfeleltethető a Product Ownernek is. Persze az is meghatározza, miben különböznek mégis egymástól, hogy ki mit rak a két fogalom mögé tartalmilag. Az EPAM-nál van egy olyan skillset a BA-k kezében, hogy képesek másfajta szerepköröket is ellátni, ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy ha az ügyfélnek igénye van mondjuk éppen egy PO-ra, akkor a BA azt is be tudja tölteni. Vagy a cég segítségével fel tudja magát erre a szintre fejleszteni.


Melyek a konkrét feladataid akár ehhez, akár ahhoz a szerepkörhöz?

Mindig van egy üzleti stakeholder, akitől beszerezzük az igényeket, a különböző kéréseket, melyek lehetnek tényleges feature-ök, amiket le kell bontani storykra, de lehetnek business problémák is, amiket meg kíván oldani a vállalat. Például, ha növelni szeretné az eladásokat, akkor nekünk erre kell megoldási javaslatot nyújtani. Amennyiben szigorúan csak a BA részét nézzük a teendőimnek, akkor általában már a kész igénnyel jön az üzlet egy megadott szerepkörön vagy stakeholderen keresztül, melyet tovább kell bontanom és megfelelően kommunikálnom a fejlesztők felé. A továbbiakban pedig az a feladat, hogy elősegítsem a kommunikációt e két csoport között annak érdekében, hogy valami olyan szülessen, ami ténylegesen megfelel az üzleti igényeknek, másfelől pedig technikailag is megvalósítható. A BA napi szintű kapcsolatban van a fejlesztő és a tesztelő csapattal, segít megválaszolni a nyitott kérdéseket. Utóbbiakkal annak érdekében, hogy tudják, milyen esetekre kell odafigyelni, hogy az adott termékjellemző megfelelő minőségben legyen ellenőrizve. Mindemellett mi BA-k felelünk azért is, hogy megfelelő tér álljon rendelkezésre ahhoz, hogy az üzlet felől érkező igényekből minél többet ki tudjunk elégíteni, hogy különböző módszertanok segítségével fel tudjuk mérni, mire van szükség.


Különböző iparágaknak dolgozva van-e különbség abban, milyen feladatok kerülnek még a BA feladatai közé?

Ez attól függ, milyen keretrendszerben dolgozik az ügyfél. Általánosságban már kész feature listával érkeznek, az adott üzleti problémára a team szolgáltatja a digitális megoldást.

A BA feladatait jellemzi még a priorizáció, az én esetemben itt ér össze két szerepkör: ha több vonalról érkeznek igények, akkor pl. azt a PO-nak kell egy roadmapbe rendeznie, majd pedig meghatároznia, hogy az igények milyen sorrendben kerüljenek kielégítésre.


Ha valaki teljesen más területen dolgozik BA-ként és vált az IT-ra, mire számíthat?

Szüksége lesz időre, míg beleszokik. Itt, az informatikában nagyon erős a hangsúly a különböző módszertanok ismeretén, ám az EPAM minden eszközt biztosít, hogy ezeket el tudja sajátítani az újonnan érkezett munkavállaló. Azt gondolom tehát, hogy a váltás nem kihívásoktól mentes, de megugorható. A szereppel jár az is, hogy flexibilisnek kell lenni és a tudásszomj is elengedhetetlen, hogy a BA akarjon megismerni új domaineket, technológiákat. Fontos az analitikus gondolkodás is, hogy gyorsan átlássa a helyzeteket. Lényeges a hatékony időbeosztás készsége, hiszen sok emberrel, sokféle kontextusban kell kapcsolatban lenni. Amit én legfontosabbnak gondolok, az pedig a jó kommunikációs készség, hisz nem elég megérteni a problémákat, azt tolmácsolni is kell a csapatnak.


Neked mi volt a segítségedre abban, hogy beilleszkedj és haladj a céljaid felé?

Számomra nagyon fontos volt a PTL-em, azaz a People Team Leadem, aki mentorként is részt vett az EPAM-os életemben és irányt mutatott, hogy melyek azok a pontok, ahol erősíteni lehetne és azokra a fókuszáltam. Részt vettem belső képzéseken is, különböző workshopokon, ezen felül hozzáférésünk van a LinkedIn Learninghez, ami segít, hogy elsajátíthassam az elméleti hátteret. A tudásmegosztás egyébként is nagyon nagy erőssége az EPAM-nak, a BA Academy-ben például előadóként is részt veszek, ami segít az újonnan jött BA kollégáknak felvenni a fonalat. Jöjjenek bárhonnan, legyenek bármilyen céljaik.

„Akkor vagyok boldog, ha minden rendben van, ha minden »zöld«.”

„Tíz évre előre is az elnézésedet kérem!” – beszélgetés egy „ős-EPAMossal”, Gál Zoltánnal, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Gálúrral.

microsoftteams-image.png

Gál Zoltán, alias Gálúr már afféle intézmény az EPAM céges berkeiben. Saját elmondása szerint is a bolygó egyik legrégebbi EPAM-osa. Karrierjével, személyiségével tulajdonképpen maga is leképezi az EPAM lényegét, több mint egy évtizede erősítve a debreceni és a globális EPAM család csapatát.

Az IT érdeklődésem úgy kezdődött, ahogyan sokaknak: feltűnt egy Commodore a rokonságban... Emellett persze az is hozzájárult ehhez az irányultsághoz, hogy olyan iskolába jártam, ahol már akkor volt egy speciális, alsósoknak basic programozást oktató program. Később sem távolodtam el az informatikától, és nemcsak a szoftver világ érdekelt, hardvereket is szerettem bütykölni. Éppen ezért választottam egy elektronikai műszaki szakközépiskolát, ahol technikusi végzettséget szereztem, majd két különböző egyetemet is megjártam a „papíromért”. BSC informatikus hivatalosan 2008-ban lettem, majd tesztelőként kezdtem a pályafutásomat; ami tulajdonképpen nagyon jól illett a személyiségemhez, hiszen kifejezetten analitikus, ellenőrzős feladatok jellemzik ezt a munkát. Akkor vagyok boldog, ha minden rendben van, ha minden „zöld”. Az a debreceni multi cég, ahol kezdtem,egyébként egy nagyon jó „inkubátor” volt, ami viszont elég hamar felbomlott - ennek köszönhetően kb. 350 szakember rajzott szét; közülük egyébként elég sokan az EPAM-nál kötöttünk ki. 2010 január 1. óta dolgozom tehát itt, és ha jól emlékszem akkoriban nagyjából 7400 fő volt a cég globális dolgozói létszám. Ez a szám ma már meghaladja az 50 000-et. Ennek alapján valószínű, hogy a legrégebben itt dolgozó 10-20 százalék között vagyok a bolygón...

Amikor az EPAM-hoz kerültél folytattad a tesztelői karriered?

Mire felvettek, olyan szintre kerültem, hogy seniorként kezdhettem a cégnél, így nagyon sokféle szerepkörben kipróbálhattam magam. Ebből a szempontból nagyon fontos szakasza volt az életemnek az EPAM előtti munkám, hiszen ott saját termék fejlesztés zajlott, és egy akkor még világújdonságnak számító integrált autótelematika és okos autó rendszeren dolgozhattam együtt kiváló partnerekkel. Ott tanultam meg, hogy mennyire komplex gondolkodásmód kell ahhoz, hogy egy ilyen projektben részt tudjunk venni, ezt kamatoztattam az itteni karrieremben is. Amelyben már nem az a kérdés, milyen munkáim voltak, inkább az, milyenek nem.

Milyen szerepkörben dolgozol jelenleg?

Tavaly november óta a Head of QA Delivery címet viselem. Valószínűleg ezért is neveznek „ős-EPAM-osnak”, mert nem nagyon van olyan tevékenységi kör, akár országosan, akár globálisan, amihez valamilyen közöm ne lenne.

Az összes tesztelő felett most már hivatalosan is egyébként ez az a fő vonal, amit itt mindig képviseltem. Elég hamar átkerült hozzám, először a tesztelők technikai interjúztatása, aztán az irodavezetővel, Zsolttal karöltve az emberek beosztása; ő aztán bevont a staffingba is, utána elég hamar PTL is lettem, úgyhogy elég sok „sapkában”  tudtam beszélni az emberekkel, és elég sok mindenben tudtam nekik segíteni. Aztán így 10 év után érdemes volt ezt már hivatalossá is tenni, és így a saját pool-omba  tartozik mindegyik tesztelő. A delivery-t sosem hagytam ott, nem is tervezem. Igazából az EPAM egyik legnagyobb account-ján van kettős szerepem; több site felett én vagyok a QA manager, és delivery coordinator-ként is segítem a helyi supervisor-t vagy delivery manager-t, akiknek maguknak   is több „sapkája” van. Az enyém így egy közel 300 fős pool. Azontúl a belső előrelépési folyamatban egyfajta katalizátor szerepem van. Nemcsak tesztelőknek, hanem fejlesztőknek is segítek felkészülni és átmenni a folyamaton. Aztán elég sok közös programom van az L&D részlegünkkel is. Nagyon sok programot dolgoztunk ki együtt, akár egymásra épülő programokat, hogy az emberek fejlődjenek. Illetve ott van még a Debreceni Egyetemmel való kapcsolat, na meg Nyíregyházi Egyetemmel való együttműködés elindításából is kivettem a részem, és számos tárgyat először én is tartottam; mostanra már más embereket bevonva ettől kicsit távolabb vonultam, hiszen szerencsére már elég sok felkészült kollgéga van, aki be tudott szállni az oktatásba; ám jellemzően még visszajárok az első bevezető órákat megtartani több kurzuson is.

Milyen metódus szerint tudod menedzselni a napodat, ha ennyiféle, -fajta feladatot kell ellátnod?

Nem az a cél, hogy egy ember ezer dolgot csináljon, jelenleg én is épp átsruktúrálom kicsit a portfóliómat. Van néhány alapvetés, melyek mentén szervezem a munkát, és az embereimnek is ezt adom át. Ilyen például az is, hogy semmit ne csináljunk egyedül kétszer. Ha egy új feladatba kezdek, először megbirkózom vele magam, de másodjára már biztos, hogy bevonok valakit, akinek egyúttal meg is tanítom amit tudok ezzel kapcsolatban. Harmadik, negyedik alkalommal pedig már átadom teljesen a feladatot. Nagyon erősen hiszek a delegálásban, és nemcsak azért, hogy magamat tehermentesítsem, hanem mert úgy hiszem, hogy a „learning by doing” a legfontosabb mentorálási szemlélet. Egy sikeres vezetőnek az a dolga, hogy egy működő struktúrát alakítson ki maga alatt, ami egyrészt biztonságot, másrész lehetőséget teremt a felelősségi körébe tartozó embereknek a fejlődésre.

Mi az, ami miatt egy karrier az EPAM-nál akár évtizedeken is átível? Miért marad valaki ilyen hosszan az EPAM-nál?

Talán a legrövidebb válasz erre, hogy azért, mert az EPAM-ot nem egy cégnek kell felfogni. Account-ról account-ra, projektről projektre váltasz az idők során, és ezek mind egy-egy külön világ. Nagyon más kultúra, szoftverfejlesztési módszerek, üzleti modellek, partnerek várnak mindenhol. A munka sosem válhat unalmassá, hiszen nemcsak nyitottak vagyunk a rotációra, hanem kifejezetten támogatjuk is, mert hisszük, hogy ezáltal fejlődik az ember. Minden lényeges dolgot, amiért általában valaki munkahelyet vált, azt meg lehet csinálni EPAM-on belül úgy, hogy a stabilitás megmarad. Országok, projektek, szerepkörök között lehet váltani, és rengeteg példa van arra is, amikor tesztelőből business analyst, vagy akár fejlesztőből tesztautomatizálási szakember lesz valaki.  Ha átérzed, hogy mi az EPAM szellemisége, onnantól kezdve nem merül fel benned, hogy váltani kellene. Ezért azt gondolom, hogy mindegy, hogy ezt az interjút most csináljuk, vagy 10 év múlva, mert akkor majd arról tudunk beszélgetni, amit azóta csináltam, és az is izgalmas lesz.

Ha már említetted a lokáció váltás lehetőségét; az EPAM projektjei szinte kivétel nélkül nemzetköziek. Ez magában hordozza, hogy az angoltudás nélkülözhetetlen. Sokaknak itthon azonban a szakmai tudása akár jóval magasabb szinten áll, mint a nyelvtudása. Mennyiben jelenthet ez akadályt? Neked hogyan idomult az angolod ehhez a közeghez?

A válaszom talán tanulságos lehet, főleg a fiatalabb olvasóknak. Általános iskolában olyan szerencsés voltam, hogy nemcsak informatikát tanulhattam igen korán, de a Zsolnai-programban is részt vehettem, ami egy különleges kezdeményezés volt a nyolcvanas, kilencvenes években. Kifogtam egy remek tanárt, aki az addigi, inkább gyenge motivációmat teljesen az ellenkezőjébe fordította. Fél év alatt olyan szintre hozott, hogy aztán már én magam szerveztem meg, hogy az iskola és a szüleim közösen előfizessenek a Newsweek-re. Számomra mindig is fontos volt, hogy tanuljak, friss tudást szerezzek - ezáltal pedig a külföldi hírekhez első kézből juthattam hozzá. Az angol egy olyan különleges világot jelentett, ami nem hasonlított semmihez, amit addig elértem. Annyira inspiráló volt számomra a nyelvtanulás, hogy megszerveztem egy önképző kört egy amerikai jezsuita misszionárius csoporttall; mi őket magyarul, ők minket angolul tanítottak, így gimi harmadik osztályában az egész osztály le tudta tenni minimum a középfokú komplex nyelvvizsgát. Nekem a felsőfok is sikerült 17 évesen, bár azóta nem foglalkozom külön az angol tanulással, de minden lehetőséget megragadok arra, hogy fejlesszem a szókincsem, a tudásom. Mindenkinek azt szoktam tanácsolni, akinek esetleg nem olyan fejlett az angolja amikor az EPAM-hoz érkezik, hogy a cégnél ingyenesen elérhető angol oktatáson túl mindent, amit csak tud, olvasson angolul. Én magam is csak azt olvasom magyarul, amit eleve magyarul írtak. Ezáltal implicit módon fejleszti magát az ember, mert egy dolog a hivatalos angol oktatás, a nyelvtani formák megtanulása, de az élő nyelvet gyakorolni kell, a meetingeken kívül is.

Azt mondod, 10 év múlva is EPAM-os leszel és mint kiderült, már 10 éve is az voltál. Milyennek láttad akkor az EPAM-ot, az EPAM Debrecent és mit gondolsz, milyen lesz 10 év múlva?

10 éve? Az a hőskor volt! A debreceni irodában 33-an voltunk - innen ered a becenevem is, a Gálúr, mert a kis létszám dacára kb. minden negyedik embert Zoltánnak hívtak, beleértve a lányokat is. Hosszas tanakodás után végül mindenki a korábbról származó nicknevét hozta be, így én is. Ha majd 10 év múlva ismét beszélgetünk, elmondom annak a történetét is... Mivel ilyen kevesen voltunk, mindenki ismert mindenkit, mindannyian együtt ünnepeltük a névnapokat, születésnapokat. Később aztán, ahogy bővültünk, már nem lehetett ennyire megőrizni ezt a családias hangulatot, de azóta is töretlenül azon dolgozunk, hogy ezt a hagyományt mégis átörökítsük, és a pandémia és minden más ellenére is maradjon meg az a feeling, amiért szeretünk együtt dolgozni. És hogy csak egy példát hozzak a nemzetközi növekedésre: egy a minszki irodában dolgozó kolléga, aki lemondta a mobilinternet előfizetését, mert a városban mára már annyi EPAM iroda működik, hogy bármerre jár, mindig hatáskörön belül marad. Kispályásból nagypályások lettünk, és ha 10 év múlva találkozunk a cég létszáma már minden bizonnyal hatszámjegyű lesz. A globális branddé válás útján járunk, és egyre nagyobb lesz az ismertségünk a világban, annak dacára is, hogy nem a végfelhasználóknak, hanem cégeknek fejlesztünk.

Beírod a naptáradba a 2031. július 15-e reggel 8:30-at? (az interjú időpontja volt. a szerk.)

Beírom. És már most előre szólok, hogy lehet, hogy onnan is késni fogok, mert valószínűleg akkor is lesz 8.00 órakor egy callom, ami nem biztos, hogy pontosan véget ér fél 9-ig... Ezért 10 évre előre is az elnézésedet kérem!

A teljes beszélgetést hallgasd meg a LifeInTech podcast csatornán! (link)

Így épül fel és működik egy hatalmas, nemzetközi IT projekt – egy scrum master és két vezető fejlesztő mutatja be, mitől igazán sikeres a munkájuk

Egy szolgáltatás, sokmillió felhasználó, sokszáz fejlesztő és közte ott a munka, maga a fejlesztés. A „Projekten vagyok” sorozat legújabb részében egy turisztikai projekt felépítését és működését mutatja be három olyan EPAM-os szakember, akik hosszú évek óta vesznek részt abban a munkában, ami igazán sikeressé teszi ezt a nemzetközi ügyfél-EPAM együttműködést.


hcom_blog.png

Sólyom Zsófia

Közgazdászként végzett az Budapesti Műszaki Egyetemen, az EPAM-hoz öt éve csatlakozott - akkor még recruiterként. Három éve váltott házon belül: először projekt koordinátorként tevékenykedett, jelenleg pedig Scrum Masterként támogatja a projekten dolgozók munkáját. Pillanatnyilag két csapattal dolgozik együtt.

Pintér Gergely Levente

Hét éve dolgozik az EPAM-nál; egyetemista volt, mikor a cég egyik recruitere megkereste, hogy aztán junior android fejlesztőként el is kezdhesse itteni pályafutását. A jelenlegi projekthez 2015-ben csatlakozott mid-developer szerepkörben, ma pedig már seniorként vezeti az androidra specializálódott csapatát.

Nagy Gergő István

Szegeden végzett mérnökinformatikus szakon, majd némi „telcós útkeresés” után 2011-ben igazolt az EPAM-hoz junior fejlesztőként, egy, a cég által szervezett Java program elvégzését követően. A fejlesztői ranglétrát végigjárva, a medior majd a senior címeket megszerezve ma már Lead Softver Engineer-ként dolgozik a projekten. Emellett egy másik címet is „visel”: a people managmentben szerzett tapasztalatát Engineering Team Lead-ként kamatoztatja két csapatában.

Évtizedes együttműködés

Az idegenforgalommal és turisztikával foglalkozó projekt majd’ tizenhárom éve, 2008-ban indult: ekkor lett a főként online utazásszervezéssel, szállásfoglalással, repülőjegyértékesítéssel, hajóútakkal, autóbérléssel és a külföldi piacokon vonatjegy értékesítéssel is foglalkozó vállalat az EPAM ügyfele.

„Az ügyfél technológiai fókuszú céggé nőtte ki magát az évek alatt, nagyon erősen jelen van az IT-ban és különböző open source kezdeményezéseket is patronálnak. Jelenleg az EPAM-nál különböző lokációkon, többszáz fő dolgozik ezen a projekten. A hazai EPAM mind a budapesti, mind a debreceni és szegedi irodáival is képviselteti magát. A több mint egy évtizede tartó együttműködés olyan partneri kapcsolatot hozott létre, melynek köszönhetően nagyon hatékony a közös munka, és mára mi is kicsit közülük valók vagyunk, befogadtak minket” –  ismerteti a legfontosabb tudnivalókat a projektről Nagy Gergő István, Lead Softver Engineer.

 

Szerepkörök és feladatok - így épül fel a projekt

A projekt maga projektcsapatokra, azaz fejlesztői csapatokra épül; a csapatokban pedig különböző szerepkörökben dolgoznak a fejlesztők. „Vannak back-end és front-end fejlesztőink, mobilosok, akiknek egy része androidra, egy része iOS-re fejleszt. Vannak tesztelők a projekten, közülük egyesek automatizált teszteket írnak, mások manuális teszteket végeznek, miközben az a tendencia, hogy a fejlesztők maguk is képesek legyenek teszteket írni és elvégezni, értsenek több dologhoz is.  A csapatoknak legtöbbször van egy fejlesztési vezetőjük, a development lead, ebben a pozícióban dolgozik Gergő is (Nagy Gergő István, a szerk.), és egy technikai vezetőjük, a tech lead; emellett pedig a csapatokat majd’ minden esetben egy scrum master is erősíti. Kiegészül még a csapat a technical product managerrel - mi csak TPM-nek hívjuk -, aki a termék különböző elvárásait fogalmazza meg technikai nyelvre lefordítva. Az ügyfél oldalán is vannak szerepkörök: magasabb, menedzseri pozíciók, amiket a különböző szervezeti egységek vezetői töltenek be, és akik a team szerves részét képezik. Ami a csapatok létszámát illeti, ez változó: vannak 4-6 fős kisebb csapatok, de lehetnek akár 10 fősek. A csapattagok különböző lokációkon is dolgozhatnak, más-más időzónákban, így mindig van, aki éppen aktív – avat be a projekt felépítésének részleteibe Sólyom Zsófia Scrum Master.

 

Nemzetközi terepen

A különböző lokációk, a nemzetközi csapat közös nyelve - a technológián kívül persze -, mi más lenne, mint az angol. „Ahhoz, hogy valaki dolgozni tudjon, mindenféleképpen szükséges a kommunikációs szintű angol nyelvtudás. Hiába van valaki Budapesten, meglehet, hogy egy shenzeni kollégával vesz részt egy tesztelésben, vagy éppen egy texasi EPAM-ossal próbálnak ki közösen egy új fejlesztési technológiát. A helyi lokációban is nagyon színes és egyedi tehát a társaság” – mondja Pintér Gergely Levente senior fejlesztő.

Az EPAM-nál ugyanakkor az sem jelent akadályt abban, hogy valaki itt indítsa vagy éppen máshonnan igazolva, folytassa a karrierjét, ha az angoljanem nem éppen a legerősebb. „Nagyon sok nyelvi felkészítő, rövidebb, hosszabb időtartamú nyelvtanfolyam van. Ha valakinek még fejlődnie kell az angol nyelvtudásában, nyugodtan csatlakozhat a céghez, és házon belül részt tud venni a szintjének megfelelő nyelvoktatáson. Amikor pedig projektre kerül, egy »bemelegítő időszak« veszi kezdetét, amikor is van ideje megtanulni a helyi sajátosságokat, nem csupán nyelvi, hanem minden egyéb téren is. Nem dobják rögtön a mélyvízbe, van ideje felvenni a fonalat és ehhez meg is kap minden szükséges támogatást a kollégáktól” – sorolja a lehetőségeket a projekten már sokéves tapasztalatot szerzett szakember.


Kezdőket is várnak!

„Hozzánk éppen az elmúlt hetekben csatlakozott két junior fejlesztő. Az egyikük teljesen kezdő, az ügyfél felé nem szállít még; a cél most az, hogy tanuljon, így különböző kis egységeket, munkafolyamatokat kap gyakorlásként, ezzel segítjük a fejlődését. Amint készen áll rá, ő is a csapat aktív és produktív részévé válik majd, és elindulhat a saját EPAM-os karrierútján„– meséli Pintér Gergely Levente. Ebből az aktuális példából is kiválóan látszik, hogy a kezdő programozói alapismeretekkel rendelkező fejlesztők számára is van lehetőség a cégnél, sőt. Azt már kollégája, Nagy Gergő István teszi hozzá, hogy az említett fiatal kollégának azért is szavaztak bizalmat, mert olyan alapvető készségekről tett tanúbizonyságot az interjún, mint amilyen a jó kommunikációs készség. „Nagyon fontos dolog a szoftverfejlesztésben és nálunk az EPAM-nál különösen, hogy érthetőn fejezzük ki magunkat, jól tudjuk tolmácsolni a problémáinkat és képesek legyünk tisztán kommunikálni az ügyfél számára, hogy milyen lehetőségei vannak.” A Lead Softver Engineer úgy látja, azok pályázhatnak sikeresen a cégnél, akik rendelkeznek alapvető algoritmikus gondolkozással, nyitottak az újdonságok befogadására, rugalmasak és egy vagy több programozási nyelvet ismernek. Ezekre a készségekre aztán már lehet építeni és új elemeket megtanulni, fejlődni.

„Jelenleg juniorokat és seniorokat egyaránt keresünk, de akadnak időszakok is, amikor kifejezetten inkább nagyobb szakmai tapasztalatot igénylő pozíciókat kell betölteni - így tulajdonképpen bármilyen szinű tapasztalattal rendelkező fejlesztő jelentkezését szívesen vesszük. Szerepkörtől és pozíciótól függetlenül a legfontosabb, hogy az EPAM-ban nagyon fontos a csapatmunka, így az együttműködésre való készség az egyik legnagyobb érték. Olyan embereket keresünk, akik nyitottak a változásra, és szeretnének egy összetartó, színes csapat tagjai lenni.”

Coolest Projects: augusztusban startol a regisztráció

Bár még csak augusztus eleje van, de már gondolatban készülhetnek a csapatok az EPAM legújabb dobására, a Coolest Projectsre! Augusztus végén indul ugyanis az eddigi legmenőbb IT verseny, amit Magyarországon az EPAM csapata szervez és melyen bárki indulhat 0 és 18 év között. A kiírásra azoknak is érdemes figyelniük, akik nem éppen techguruk, ellenben elég kreatívak ahhoz, hogy egy jó ötlettel előrukkoljanak....

coolest_project_blog.png

 „Különleges kezdeményezés a Coolest Projects, amit kreatív, a számítástechnika iránt érdeklődő fiatalok számára szervez idén először Magyarországon az EPAM” – mondja Bartha Szofi, az EPAM eKIDS programjának motorja, Learning and Development Specialist.

A Coolest Projects alapítója a Raspberry Pi Alapítvány. Ha röviden kellene megfogalmazni a Coolest Projects lényegét, akkor azt mondanánk, ez nem egy verseny, sokkal inkább a kreativitás ünneplése. Itt nincsenek korosztálybeli kategóriák, nem kell egy kész projektet beadni, akár egy szuper ötlettel is nevezhetnek a gyerekek egészen 18 éves korig.

A társadalmi felelősségvállalás az EPAM stratégiájának szerves részét képezi. Ez három fő pillérre épül: oktatás, közösségformálás és környezetvédelem – ezekből Magyarországon az oktatás a legkiemelkedőbb terület. Az eKIDS program keretein belül az EPAM a programozás és az informatika szépségeibe vezeti be a gyerekeket már egészen kisiskolás kortól programozói kurzusok, országos versenyek és pályaorientációs előadások segítségével.

Az élő Scratch kurzusok és versenyek helyett a pandémiával az online eKIDS események vették át a főszerepet -  ám a lényeg, miszerint csapatok versenyeznek és egyhónapos felkészülés után, a kidolgozott projekttel mutatják be a kész fejlesztéseket, megmaradt. Azonban az idő múlásával úgy érezték a szervezők, hogy valami újat szeretnének, egy merőben más formát, ami tulajdonképpen nem is meríti ki a hagyományos verseny fogalmát.Több témával, szabadabb kategóriákkal és feltételekkel. Így került a képbe a Coolest Projects ötlete, melynek más országokban már nagy hagyománya van, ám itthon ez az idei lesz az első alkalom.

Bármit, szabadon

A londoni EPAM eKIDS csapat, akik az idén szervezték meg a Coolest Projects-et Angliában, megosztották tapasztalataikat, amire a magyar csapat rögtön rárepült: pont egy ilyen nyitott szellemiségű versenyt kerestek. "Nem is jó szó a verseny, ez inkább egy "lehetőség", amit az is mutat, hogy ez nem a hagyományos értelemben vett helyezésekről szól. Amitől tényleg nagyon izgalmas a dolog, hogy egyrészt számos kategória van – sok egyéb között hardver, játék, mobil, applikációk és persze azért Scratch is -, másrészt a versenyen mindenki, azaz tényleg mindenki részt vehet, akinek van egy jó ötlete és nem töltötte be a 18. évét” – magyarázza Szofi. Alsó korhatár nincs, és a Coolest Project „szépsége”, hogy a Scratch versennyel ellentétben itt nem muszáj teljesen befejezett, kész koncepciót beadnia a nevezőknek. Elegendő csupán a jó ötlet, és ha nem követi fejlesztés vagy kész projekt, akkor is teljes értékű a pályázat.

Szerepkörök kicsiben

Nekünk, magyaroknak ez furcsán hathat, hiszen mi úgy gondoljuk, a munka akkor van befejezve, ha kézzelfogható a végeredménye, de ennek a versenynek pont az a lényege, hogy mindenki egyenlő eséllyel indul: az is, aki technikailag nagyon a topon van és az is, aki kevésbé, ellenben van egy szuper ötlete. Ráadásul a Scratch versenyekkel ellentétben itt nincsen semmilyen meghatározott téma, melynek mentén dolgozni kellene. Ha valamilyen társadalmi értéket is hordoz a projekt nagyon jó, de bármiről lehet szó, ez sem kitétel. Az IT cégeknél, amilyen az EPAM-is, nem csak fejlesztők dolgoznak, egy egész sor olyan szerepkör van – pl. Business Analyst-ek, dizájnerek stb. – , melyekhez nem szükséges mély technológiai tudás, s ezt képezi le kicsiben a verseny is. Mindenki ötlete számít, mindenki lehet nyertes, mindenki egyenlő esélyekkel indul, aki kreatívnak érzi magát a feladathoz.” – részletezi tovább Szofi.

Vigyázz, kész, nevezés

A regisztráció augusztus 23-án kezdődik, mely szintén nagyon rugalmas, hiszen a verseny teljes időtartama alatt lehet csatlakozni. Bármilyen fázisban be lehet adni az ötletet, azaz, ha valaki csak október közepén talál rá a Coolest Projectsre, akkor is ugyanolyan sansszal indulhat. „Nagyon örülünk, ha a jelentkezők  megcsillogtatják a programozói képességeiket, csillogtassák is! De itt azoknak is terem babér, akik ebben nem olyan jók vagy nem ez a terület érdekli őket.” A verseny, a vírushelyzet bizonytalansága miatt online zajlik; a csapatok - öt fő a maximum, de egy fős csapat is részt vehet - a regisztrációs ív kitöltése után kapnak egy hub hozzáférést, ahova fel tudják tölteni a projektjeiket és a videóikat, amiben bemutatják, miről is van szó, mégpedig úgy, hogy válaszolnak az előre megadott kérdésekre. A verseny végén aztán ezek alapján értékel a zsűri. A versenyen nem helyezettek, hanem „Kedvencek” vannak, minden kategóriából egy-egy „Kedvencet” választ a zsűri, és őket mutatják be a streamelt záróceremónia keretében.

A jelentkezés tehát online zajlik, és augusztus 23-án indul; de azok, akik kedvet éreznek ehhez a rendhagyó kihíváshoz, már most elkezdhetnek agyalni - akár egyedül, akár csapatban terveznek nevezni. Érdemes is elkezdeni az ötletelést, hogy amikor elstartol az utóbbi idők legmenőbb IT versenye, a Coolest Projects, előrukkolhassanak a minden zsűritag „Kedvencévé” váló, nyertes projekttel!

Jelentkezem a Coolest Projectsre!

 

A mobilfejlesztői lét szépsége

avagy mi van a platform univerzumok mögött?

Két mobilfejlesztővel beszélgetni, pláne ha mindketten más platformot képviselnek, nem unalmas időtöltés. Amellett, hogy vezető fejlesztőként mindketten ismerik a mobilfejlesztés sava-borsát, otthonosan mozognak a közkeletű szakmai élcelődések világában is. Jenei Viktorral és Nyéki Lajossal beszélgettünk, akik a budapesti EPAM csapatát erősítik.

microsoftteams-image_50.png

lajos.pngNyéki Lajos

Éppen hét éve dolgozik az EPAM-nál, ez az első teljes munkaidős állása. A BME Villamosmérnöki karán végzett, majd gyakornokként dolgozott egy évig a HP-nál, enterprise rendszerekkel foglalkozott. Megtetszett neki ez a világ, így olyan céget keresett, ami kellően nagy és nemzetközi, sok lokációval. Mivel a diplomamunkáját az android platformról írta és a telefonja is androidos volt, így szerette volna kipróbálni magát a mobilfejlesztés ezen területén. Az EPAM-nál juniorként kezdett, ma már Lead Software Engineer.

 

viktor.pngJenei Viktor

Webfejlesztőként indult a karrierje 2003-ban és a következő hét évben kisvállalati környezetben, több munkahelyen szerezte szakmai tapasztalatait. Amikor néhány kollégája saját céget alapított, mely mobilfejlesztéssel foglalkozott, ő is váltott és ezen a területen kezdett el dolgozni. Élete legjobb döntésének tartja a váltást, ennek köszönheti EPAM-os iOS fejlesztői szerepkörét is. A budapesti EPAM csapatot 2010 óta erősíti, az első itteni iOS projektre szerződött, azóta pedig már Lead Software Engineer-ként dolgozik a cégnél

Adott két mobilfejlesztő, az egyik androidra a másik iOS-re fejleszt. Különböznek a feladataitok? Miben más, miben hasonló a két különböző rendszerre fejleszteni?

Jenei Viktor (JV): Nagy különbség nincs a kettő közt, ami ellenben nagyon fontos lead fejlesztői szinten, az a profi mérnöki hozzáállás. Hogy ne csak részfeladatokkal tudjunk boldogulni, hanem a nagy egészet, a szoftvert magát is képesek legyünk megtervezni. Ráadásul úgy, hogy bővíthető és fenntartható legyen hosszú éveken keresztül. A másik nagy kihívás ebben a szerepkörben a csapatvezetés, az ügyféloldali kommunikáció, aminek megvannak a maga kihívásai, buktatói, hiszen vannak „könnyű” ügyfelek, akikkel nagyon egyszerű együtt dolgozni, de olyanok is, akiknél nagy szükség van a diplomáciai érzékre, ahol ügyesen kell kezelni a kényesebb helyzeteket és fontos jól, okosan kommunikálni.

Nyéki Lajos (NyL): Ha nem a hierarchia oldaláról közelítjük meg a kérdést, hanem a projektben betöltött szerep felől, akkor ez esetben a képességek kerülnek előtérbe, ennek alapján dől el, mi lesz a napi feladatod, felelősséged. Például Lead Software Engineer-ként volt olyan egy fős csapatom, ahol nagyon erősen a technológián volt a fókusz, abban kellett erősnek lenni és mindent egyeztetni az ügyféllel, folyamatosan tanácsot adni. Máskor pedig egy kis, 4-5 fős csapatban egyszerre láttam el a csapatvezető, a scrum master és a business analyst feladatokat is. A jelenlegi projekten például éppen az az érdekes, hogy Viktorral több csapatot is vezetünk és így egészen más mértékben folyunk bele a napi fejlesztésbe, sokkal inkább azon van a hangsúly, hogyan tudjuk támogatni a kollégák fejlődését, miként tudunk segíteni nekik abban, hogy minél jobban végezhessék a munkájukat.

Mindkettőtöknek van előzetes tapasztalata. Miben különbözik ez a szerepkör az EPAM-nál a korábbi munkahelyeitektől?

JV: A korábbi munkahelyeimen a munka 99 százaléka fejlesztéssel járt. Itt az EPAM-nál pedig minden egyes projekttel változik a szerep, amiben vagyok. Mindig más és más hangsúlyt kap a fejlesztés, a csapatvezetés, a kommunikáció. Ebben a szerepkörben azért már jóval kevesebb időnk jut a fejlesztésre, ellenben különböző más szerepkörökben is helyt állunk.

NyL: Az előző munkahelyemen még részmunkaidőben dolgoztam, de már ott is több csapattal kellett együttműködnöm, egyeztetnem, információkat szereznem tőlük. Az EPAM-nál aztán eleinte főleg fejlesztéssel foglalkoztam, így itt a technológiában mélyedhettem el jobban.

A mobilfejlesztői szerepkörhöz van egy bizonyos képzettség vagy tapasztalat, ami szükséges, vagy tipikusan nincs ilyen? Milyen végzettséggel, tapasztalattal válhat valakiből mobilfejlesztő? Honnan érkezhet valaki?

JV: Nekem van erre egy nagyon jó válaszom: bárhonnan! A budapesti iroda mobilfejlesztőit nézve, vannak olyan srácaink és lányaink, akik az egyetemről frissen végezve jöttek, de vannak olyanok is, akik más fejlesztői területről érkeztek és úgy tértek át a mobilra. Olyan is előfordul, hogy valaki az élet egészen más területéről, önképzéssel jut el a mobilfejlesztői karrierig; van szakácsunk, rendőrünk is. A mobilfejlesztésnek hatalmas előnye, hogy ahhoz, hogy valaki belekezdjen, viszonylag kevés készségre van szükség. Nyilván ez messze áll a profizmustól, de ha valaki foglalkozik azzal, hogy megértse, hogyan működik maga az a platform, amin dolgozik és nemcsak tutorialt, tutorialra követ anélkül, hogy megértené, miként épülnek fel körülötte a dolgok, akkor gyakorlatilag szerintem ez egy nagyon jól tanulható dolog bárkinek. Összefoglalva tehát, hogy nincs semmi ilyen előkövetelmény.

Mik azok a készségek, amik azért mégis jól jönnek?

NyL: Az új dolgok befogadására való készség, a nyitottság nagyon fontosak. A szoftverfejlesztésben „van egy olyan trükk” a többi tudományhoz képest, hogy rendkívül gyorsan fejlődik. Előfordulhat, hogy egy évvel ezelőtt még teljesen másképp csináltunk valamit és nem tudsz olyan fix tudással érkezni, ami évekre garantálja, hogy boldogulsz. Mindenképpen egy folyamatos tanulás az egész.

JV: Ha a szoftveriparra igaz ez, akkor a mobilfejlesztésre még inkább! Az elmúlt 5 évben mindkét platformról tudnánk olyan példákat mutatni, ahol majdnem teljes hátra arcot kellett csinálnunk, mert nemcsak újítások, az addig használt skillset változott, hanem teljesen új nyelvet vezetett be például az Apple.

NyL: Meg a Google is az androidra...

JV: Ez bármikor megtörténhet. Nagyon érdekes, ha belegondolok, hogy egy évvel ezelőtt milyen tanácsot adtam volna egy adott problémára és hogy az mennyire különbözik attól, mint amit ma tudnék adni rá. Folyamatosan át kell gondolni a technológiákat, meg kell tanulni az új dolgokat, változnak a best practice-k is.

NyL: Szerintem minden szoftverfejlesztő „megköpködi” azt, amit korábban csinált és isteníti azt, amit most csinál. Két év múlva pedig ugyanez fog történni azzal, amit most istenít...

A magánéletben kinek milyen rendszerű telefonja van?

JV: Azt használom, amivel dolgozok.

NyL: Én is, nekem androidom van.

Laikusként úgy képzelem, hogy a két rendszer fejlesztői közt van valamiféle kis ártatlan feszültség, élcelődés, a másik rendszerének froclizása.

? : Igen, abszolút! Sőt régen majdnem vérre menő viták voltak, mindenki harcosként küzdött a saját platformájáért. Mára megtanultuk kezelni ezt és most már tényleg csak viccelődés meg hülyéskedés megy ezzel.

Van egy olyan közkeletű vicc, ami mindig előkerül, amivel azért még mindig húzni lehet a másikat?

JV: Igen, van: általános tény, hogy az iOS sokkal jobb, mint az android.

NyL: Nagyon érdekes kérdés, mert most ahogy így nézem a Viktor laptopját engem nagyon idegesít, hogy fénylik a kijelző. De az Apple meg ezt ugye nagyon szereti...

JV: Én pedig a te laptopodat néztem meg és elkeserítően kicsi rajta a touch pad.

Ha kicsit komolyabbra fordítjuk a szót, mik a legfontosabb különbözőségek, fejlesztői szemmel?

NyV: A kérdés, amit felteszünk, az szokott lenni, hogy vajon „kiben van a business”? Az Apple sokkal inkább az eszközben, a platformban látja az üzletet, a Google meg sokkal inkább a felhasználóban. Az androidnál nagyon sok minden ingyen van, ugyanakkor ez a látszólagos ingyenesség sok megkötéssel jár, hiszen a Google azáltal, hogy használod az alkalmazásukat rengeteg adathoz jut, amit számtalan dologra tudnak fordítani. Az Apple-nél ezügyben kicsit más a felfogás,

JV: Nem feltétlenül értek veled egyet, én kicsit más irányból közelíteném meg ezt a dolgot. Azért a szolgáltatások köre, amit kapsz bármelyik platformtól, nagyon hasonló. Levelezés, tárhely-szolgáltatás, a különböző chat lehetőségek, app store megoldások, hogy a store-ban milyen alkalmazások vannak szintén nagyon hasonló. A két platform közt az a nagy különbség szerintem, hogy az iOS userek sokkal jobban megbíznak az Apple-ben, mert nem egyszer bizonyította, hogy mérföldekkel előrébb tart a saját felhasználói adatainak a megvédésében, mint az android, illetve a Google.

NyL: Jó, ebben tulajdonképpen lehet valami, nehéz cáfolni, mert szerintem is így van. De azért szeretem viszont az androidot, mert nem vagyok hozzáláncolva egy adott gyártóhoz és sokkal nagyobb választékot kínál, amivel dolgozni lehet. Nekem például nem szimpatikus az Apple-ben, hogy nem ad lehetőséget a felhasználóinak, hogy eldöntsék, mi a jó nekik, ők akarnak diktálni, mi a jó. Például kitalálják, hogy többé nem kell jack-csatlakozó a telefonra. Aztán persze ezt később átveszi az android is, miután az Apple kitalálta, ez igaz, mégsem veszi át minden gyártó. Így még mindig megvan az a lehetőségem, hogyha szeretnék egy jack-csatlakozót a telefonomba, akkor tudok egy olyan gyártót, akinek még van.

JV: Sok mindenben egyetértek, ugyanakkor ennek nyilván ott van a másik oldala is. Igen, aki egyszer belecsöppen az Apple ökoszisztémába, az már nagyon nehezen fog belőle kijönni. Mert van egy nagy számítógépem, egy telefonom, egy tabletem és nagyon nagy előnye mindegyiknek, hogy ugyanazokat a dolgokat meg tudom rajta csinálni. Óriási hátránya ugyanakkor, hogyha esetleg szeretném a számítógépemet egy bármely más PC-re cserélni, akkor ki fog esni azokból a szolgáltatásokból, amit napi szinten nagyon sokszor használok és ennek megvan az ára. Dollárosítva nem is kis összeg, cserébe azonban a hardverek minősége és a support a hardverekre, iszonyatosan jó és tartós. Kétélű dolog.

Függetlenül attól, hogy iOS vagy android a terület, miben áll a mobilfejlesztői lét szépsége, ti hogyan látjátok?

NyL: Ha más diszciplínákkal hasonlítom össze a szoftverfejlesztésben, akkor azért szeretem a mobilfejlesztést, mert nagyon változatos. Nagyon sokszor csinálunk „vastag klienseket”, hiszen egy csomó dolog a telefonon történik és ha mondjuk weblapokat írsz, akkor ezekre a fejlesztésekre nincsen lehetőséged.

JV: Az elmúlt tizenkét évben olyan széles skálán mozogtam a termékek terén, amivel dolgoztunk, hogy nagyon nehéz lenne összefoglalni is. Nagyon szeretem, hogy ez a világ ennyire gyorsan változik és van mihez adaptálódni, a mobilfejlesztés hatékonyságra tanít.

NyL: Teljesen egyetértek ezzel. Limitáltabbak az erőforrások, mint egy számítógépen, ezért a hatékonyságra nagyon oda kell figyelni. És ez a tényező az, ami nagyon meg tudja nehezíteni, de nagyon meg is tudja fűszerezni ezt a munkát.

 

Egységben az erő: Debrecen BSC Kerekasztal

Diákok, pályakezdők, tanárok számára kínál programokat a kilenc céget tömörítő együttműködés

A Debrecen BSC (Business Service Center) Kerekasztal egészen egyedülálló kezdeményezés; egy egész régió legjelentősebb cégei fogtak össze, hogy közös érdekek mentén hozzák helyzetbe a helyi fiatalokat, pályakezdőket, de még a pedagógusokat is. A kilenc céghez tavaly az IT szektor képviseletét erősítendő, az EPAM is csatlakozott. Hogy melyek a közös célok, milyen programokat, eseményeket szerveznek, arról a LifeInTech podcast csatornán mesélt Kissné Nyéki Éva, a BSC Kerekasztal Program Lead-je és Kicsák Erika, az EPAM Debrecen Office Manager-e, ide blogra pedig készítettünk egy összeállítást a beszélgetésből!

microsoftteams-image_46.png

 Kissné Nyéki Éva

Tíz éve dolgozik az üzleti szolgáltató szektorban. Az elmúlt időszakban főként szolgáltatás-menedzsment területen szerzett szakmai tapasztalatot, közvetlen ügyfélkapcsolattal, nagy globális cégek munkáját támogatva. „A Debrecen BSC kerekasztal munkájába 2019 decemberében csöppentem bele és kaptam lehetőséget az együttműködés koordinálására, amit jelenleg is végzek” – mondja BSC-s munkájáról.

Kicsák Erika

Majd’ két éve dolgozik az EPAM kötelékében Office Manager-ként, azonban már az iroda életének szervezése mellett kommunikációs, marketing és HR területen is kamatoztatja tudását és tapasztalatait.

Egyetemi kurzusok cégvezetőkkel, három nyelven

A Debrecen BSC kerekasztal kilenc, debreceni telephellyel is rendelkező nagyvállalatot – a 4ig, a BT, a Deutsche Telecom IT Solutions, a DIEHL Aviation, a Flowserve, az NI, a Transcosmos, a UCC és az EPAM fog össze, azzal a céllal, hogy a városban jelen lévő globális szolgáltató vállalatok közösen növeljék a szektor ismertségét és elismertségét Debrecenben és a régióban. Az együttműködés három évvel ezelőtt jött létre, akkor még hét cég összefogásával, ehhez a munkához csatlakozott a tavalyi évben az EPAM és a 4ig.

A Debrecen BSC kerekasztal legfőbb törekvése, hogy bemutassa a szektor értékteremtő tevékenyégét. Különböző programok által bepillantást enged a modern és dinamikusan fejlődő környezetbe és a változatos karrierlehetőségekbe, mindemellett a nyelvi és kulturális sokszínűségbe, amit a multinacionális szolgáltatócégek kínálnak a munkavállalói számára. Mi, a kerekasztal működtetői, a programok szervezői fontosnak tartjuk megmutatni, melyek azok a készségek, kompetenciák, amik a szektor számára fontosak, ezáltal fel tudjanak készülni és még nagyobb eséllyel találják meg a helyüket a cégeknél. Programjainkat, eseményeinket ezeknek a céloknak a mentén szervezzük, jelenleg három különböző nyelven; magyarul, angolul és franciául elérhetők üzleti kurzusaink a Debreceni Egyetemen” – enged betekintést a BSC működésébe, céljaiba Kissné Nyéki Éva, a Kerekasztal Program Lead-je.

Az egy féléves, két kredites, szabadon választható képzéseken a cégek vezetői és szakemberei tartják az előadásokat, így a hallgatók első kézből, hiteles forrásból, élő példákon keresztül szerezhetnek olyan tudást, ami segítheti őket a karrierépítésben. Ezek a kurzusok azonban nemcsak azok számára hasznosak, akik a szektor irányába orientálódnak, hanem azok számára is pluszt jelenthetnek, akik épp karrierjük beindításán dolgoznak.

Pályaorientáció a diákoknak, kredit a pedagógusoknak

A BSC Kerekasztal munkája azonban nem csak az egyetemista és pályakezdő fiatalok számára kínál alternatívát. „Szoros kapcsolatban állunk hét debreceni középiskolával is, ahol pályaorientációs alkalmakon és egyéb közösen szervezett eseményeken keresztül igyekszünk segíteni a diákokat. Ezeken az alkalmakon a diákok képet kapnak arról, hogy ezeknél a vállalatoknál milyen jellegű munkára és karrierlehetőségre lehet számítani. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a tanárok számára is bemutassuk, hogy milyen lehetőségeket tartogatunk a diákjaik számára. Úgy gondoljuk, hogy ők az elsődleges kapu, az első lépcsőfok afelé, hogy segítsük a diákokat a pályaorientációjukban, és pont ezért dolgoztuk ki a Debreceni Egyetemmel közösen az akkreditált tanárképzési programunkat, amely így jól beilleszthető a pedagógusi életpálya modellbe. Elmondhatom, hogy a kilenc céggel együtt nagyon büszkék vagyunk erre a programra, hiszen egyedülálló módon szektor együttműködésben létrejött akkreditált képzésről van szó, és ismereteim szerint nincs más példa ilyen programra” – mondja Kissné Nyéki Éva.

Összefogás, közösség, csapatmunka

Az EPAM 2020-ban, az év második felében csatlakozott az együttműködéshez. „Egy ideje már kerestük a módját, hogyan kerülhetnénk be még intenzívebben Debrecen vérkeringésébe, hiszen helyi irodánk folyamatosan és nagy léptékben növekszik, így elkezdtünk egyre nagyobb hangsúlyt fektetni a láthatóságra itt, a debreceni térségben is. Végül azért döntöttünk úgy, hogy csatlakozunk a Kerekasztal munkájához, mert úgy láttuk, talán nincs is jobb lehetőség ennél a kezdeményezésnél ami hozzásegítene a kitűzött céljainkhoz. Nagyon örülök, hogy részesei lehetünk ennek a munkának és az emberek számára igenis jelentéssel bír, hogy kilenc cég összeállt és együtt dolgozik a közös célokért. Jól szervezett és nagyon szépen felépített közösséghez csatlakoztunk, ahol mindenki a régióért tesz, mindannyian a BSC és az IT szektort szeretnénk népszerűsíteni a fiatalok körében. Ösztönözni akarjuk őket arra, hogy a környéken vállaljanak munkát, itt építsenek karriert, ezeknél a cégeknél” - mondja Kicsák Erika, az EPAM Debrecen Office Managere.

Erikával és az összes cég képviselőjével együtt én is nagyon hiszek a csapatmunkában és az összefogás erejében. Együtt mindig többre vagyunk képesek a saját egyéni életünkben és céges környezetben is. A Kerekasztal egyik küldetése, hogy megmutassa a csapatmunka erejét, betekintést engedünk a BSC és az IT szektor világába. Nehézségek persze vannak - de hol nincsenek? Ha mindenki beleadja a saját tehetségét a közös munkába, sokszínű és gyümölcsöző lesz a végeredmény” – vázol valós képet a Program Lead, Éva.

Hallgasd meg a teljes beszélgetést a LifeInTech podcast csatornán, és tud meg további érdekes részleteket! Ha bővebben tájékozódnál a BSC kerekasztal programjairól, a Facebook oldalukon és a weboldalon minden információt megtalálsz. További kérdéseidet pedig a debrecenbsc@gmail.com e-mail címen teheted fel.

 

 

 

 

 

Tudásbázis csúcsra járatva

avagy a 17 000 sok vagy kevés?

A kérdés persze költői. Hiszen a cégnél a lehetőségek tárháza olyan nagy, hogy gyakorlatilag teljesen személyre szabottan képezheti magát az, aki az EPAM-nál dolgozik. Mégpedig a tanulás a technológiai iparágban nem választás kérdése, szóval majdhogy mindenki él is a lehetőséggel. De mégis, hogyan épül fel ez a rendszer és minek alapján választhat épp hozzá illő tréninget a fejlődni vágyó? Molnár Andrea Associate Learning and Development Manager segített feltérképezni az EPAM képzési rendszerét.

microsoftteams-image_39.png

Molnár Andi hat éve dolgozik az EPAM kötelékében, jelenleg Associate Learning and Development Manager pozícióban. „Ezen idő alatt elég sok pozícióban „megfordultam”, még az eredeti Learning and Development (L&D) kezdő csapat tagjaként kezdtem, úgyhogy régi motoros vagyok.” – mondja. Jelenlegi feladatai közé tartozik a képzési igények felmérése, az L&D által szervezett programok és tréningek stratégiai tervezése Magyarországra, és néhány környező országra is, melyeknek szintén ő látja el az L&D manageri teendőit. "Ha tehetem én magam is kihasználom a képzéseink nyújtotta lehetőségeket. A Learning & Development nem egy olyan ágazat, amiben egyszer kitalálták a tutit, hanem folyamatosan fejlődnünk kell az ágazaton belül és, követnünk kell a trendeket.”

Az EPAM-nál mélyen gyökerező kultúrája van a tanulásnak. Az IT egyébként is olyan terület, ahol enélkül nem lehet talpon maradni. Előfordulhat, hogy valaki úgy lép a következő szintre vagy úgy lesz menedzser, hogy nem képzésről képzésre vezetett az útja. Mégis óriási segítséget jelentenek ezek akkor, ha valaki egy kicsit gyorsítani szeretne a tempón vagy szüksége van arra, hogy egy hozzáértő megmutassa, miben érdemes fejlődni, milyen réseket lehetne kitölteni.”- mutat rá az alap attitűdre Andi.

Belső igényekre szabva

Mindennek fényében pedig a cég által szervezett képzések mind a belső igényekhez vannak igazítva. A 'Learn' névre hallgató rendszer/portál a teljes adatbázist, a képzési paletta minden darabját tartalmazza. Ez a paletta túlzás nélkül nevezhető végtelenül színesnek, hiszen jelenleg több, mint 17 ezer tréning, workshop, hosszútávú program közül lehet választani. Ezek mélysége, időtartama, az elsajátítható készségek, tudásanyag szintje, mind-mind változó. Találni itt akár kezdő, a nulláról elsajátítható programnyelv tanfolyamot, egyik szintről a következőre felkészítőt vagy vezetőképző, egyéves kurzust is. A junior fejlesztőtől a top managerig tehát mindenki találhat a maga számára olyan témát, ami számára fejlődést hozhat. Aki megtalálta a neki tetszőt, csak jeleznie kell a rendszeren keresztül az igényét és ezeknek a kéréseknek az alapján állítják össze Andiék a havi, illetve az éves tréningterveket.  „A tervezéskor nagyon fontos, hogy ne csak az egyéni, hanem a projektigényekhez, vagy egy-egy adott divízióra, esetleg egy teljes lokációra leképezett igényeket is figyelembe kell vennünk. Szorosan együttműködve a menedzsmenttel, a vezetőkkel és kisebb csoportokkal, practice-ekkel karöltve dolgozzuk ki év elején a terveket, nagyon komoly egyeztetések és rengeteg szempont, érdek figyelembevételével.”

Tudásbázis csúcsra járatva

De vajon miért nem egyszerűbb, a külső, már mások által megszervezett tréningeket összefésülni és a kollégák számára elérhetővé tenni a részvételt? „Az EPAM-nál rengeteg kiemelkedő tudással rendelkező szakember dolgozik, akik abban is élen járnak, hogy támogatni szeretnék a kollégáikat azzal, hogy megosztják a megszerzett tapasztalataikat. Ők trénerként, mentorként, vagy szakértőként vesznek részt a programjainkban. Ezt az óriási rendelkezésre álló tudásbázist vétek lenne nem kiaknázni. Itt azonban nem csak egy-egy országról beszélünk; régiós vagy akár globális szinten is megosztjuk egymással a tudást, a lehetőségeket. Ugyanez igaz az én csapatom munkájára is, akik a helyi koordinálásban vesznek részt, de globálisan egy többszáz fős L&D csapatra tudunk hagyatkozni, illetve az általunk az évek során összegyűjtött óriási adatmennyiségből dolgozni. Megosztjuk egymással a programjaink anyagát és talán ez a legnagyobb erősségünk és erőforrások szempontjából is ez a gazdaságosabb a cég számára.” – avat be a részletekbe Andi.

Welcome on board, welcome on Learn

Amikor valaki belép a céghez, automatikusan hozzáférést kap ehhez a Learn platformhoz ahol e-learning lehetőségek is rendelkezésre állnak, így bármikor, tetszőleges időpontban is tanulhatnak. Emellett elérhetőek mentorprogramok is, ahol ténylegesen egy mentor az, aki segíti a fejlődését az adott embernek. A csapatvezetők feladatai közé tartozik az is, hogy segítsenek egy fejlődési útvonal kialakításában az új belépőnek és támogassák abban, hogy milyen irányban érdemes keresgélni a kurzusok között. Így senki nincs magára hagyva a tanulásban, mindig van kihez fordulni, így a mentorprogramok valóban a legegyszerűbbek és legkönnyebben használhatók a kínálatból. Rendelkezésre áll a mentor segítsége, emellett további előny, hogy egy csoportos tanulási formáról van szó, ahol egymást is segítik a résztvevők.

A jövő zenéje, a ma munkája

Jelenleg több olyan programon is dolgozunk, ami még nem volt a cégnél és úgy tűnik, hogy szükség lesz rá a jövőben. Ezek a programok nem biztos, hogy azon nyomban elindulnak, sok idő és tervezés, tesztelés előzi meg míg élesben is részt lehet venni rajtuk. Ráadásul sosincs olyan, hogy kész egy program, folyamatosan fejlesztenünk kell, amit csinálunk,.. A programjaink kialakításánál általában újra szoktuk használni az adott folyamatokat, rendszereket, amik már jól működtek. Ez megkönnyíti azt, hogy az új trendekhez viszonylag gyorsan új programokat tudjunk ajánlani a dolgozóknak. Ezáltal pár hónap alatt létre tudunk hozni egy viszonylag komplex tréninget, ami segít abban, hogy egy új technológiát sajátíthassanak el a kollégáink.” – mondja Molnár Andrea a fejlesztések, a jövőben induló új programok kapcsán.

Néhány program külsősök számára is elérhető, úgy mint az angol nyelvű interjúra felkészítő kurzus, vagy a gyerekeknek kifejlesztett Scratch alapképzés:

süti beállítások módosítása