Egy tech cég kulisszatitkai

Lóg a gyerek a neten, avagy tippek, trükkök, bevált gyakorlatok, bizonytalan szülőknek

2020. február 11. - KárpátiJdt

Két órája lóg a neten, fél órája hajtogatod, hogy „tedd már le!”. Hogy mit néz, bizonytalan, de ha tudod is, az sem nyugtat meg igazán, hogy mondjuk a „tiktokot”. Tudod is, mit kéne tenni, meg nem is, próbáltad is, de nem biztos, hogy bevált, ami más gyereknél működött, a tiédnél egyáltalán nem. Egy viszont biztos, a bizonytalanság. Valaki mondja már meg, mi kéne ahhoz, hogy a gyerekedet tényleg biztonságban tudd!  A Biztonságos Internet Nap alkalmából az EPAM és a Funside által szervezett február 18-i szülői meetup éppen a fenti kérdésekre és bizonytalanságra ad választ és nyújt megoldási javaslatokat, gyakorlati útmutatást!

Bemelegítő beszélgetés Kittka Andrással, a meetup szakértő előadójával, a Funside School alapítójával

andris_2020_02_03-feketepeter-10.jpgMit látsz a legnagyobb nehézségnek a szülők életében az internettel kapcsolatban? 

Szülőként végeláthatatlan információk sorát kell befogadnunk, hogy megértsük az online világot, miközben közös élményünk, hogy nem elég a munka, a napi teendők és a gyereknevelés úgy általában, most még felsorakozott mindezek mellé az internet is, amivel foglalkozni kell és besorolni valahogy a nevelés címke alá. Mindezt úgy, hogy sokszor az embernek fogalma sincs azokról az alkalmazásokról, játékokról, amiket a gyermeke emleget, használ. Ami tény, hogy el kell fogadni, igen, ezzel foglalkozni kell, némi erőfeszítésre szükség lesz ahhoz, hogy a gyermek szemében ne teljesen laikusnak, hanem valamennyire kompetensnek tűnjünk, mert az alapvetés az, hogy a gyermek először – remélhetőleg - hozzánk fordul, ha valamit nem tud. Ha már itt elvérzünk és azt látja, hogy nem tudunk segíteni, egyértelmű, hogy később is maga igyekszik majd orientálódni, így vagy úgy az online térben. Ha viszont szülőként ismerjük a megfelelő forrásokat, infókat, appokat, akkor nem olyan nehéz képben maradni és felvenni a gyerekkel a ritmust. Fontosnak tartom, hogy mi, akik ezzel foglalkozunk, ne csak azt tanítsuk meg a szülőknek, hogy az aktuálisan futó legnépszerűbb appról mit kell tudni, hanem elsősorban inkább azt, hogy ezeket az információkat hogyan tudja bárki saját magának is könnyen, pár perc alatt beszerezni a jövőben, hiszen semmi garancia arra, hogy 1-2-3 hónap múlva is ugyanazon app miatt fáj majd a fejünk.

Szerinted mi a legfontosabb, általános szabály, ami kőbe vésett és jó, ha minden szülő tudja? 

Szerintem a legfontosabb, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal! Hiába változik gyorsan a technológia - és tűnhet úgy, hogy újabb és újabb megoldandó problémák és esetleges veszélyforrások bukkannak fel - nagyon sok segítség és tudás is elérhető ebben a témában. Ha tudjuk, hogy hol keressük a megfelelő információkat, vagy kihez forduljunk a problémáinkkal, akkor nem maradunk magunkra és ez nagyon fontos.

 Mi az a tényező, amin a legkönnyebb "elcsúszni", milyen hibát követünk el a leggyakrabban, mi szülők?

Ha azt gondoljuk, hogy gyermekünk online életét teljes kontroll alá tudjuk vonni. Ez egész kicsi korban még igaz lehet, de már az általános iskola alsóbb osztályaiban is, ha egy gyermek ki szeretné kerülni a szülői felügyelet, akkor előbb vagy utóbb meg fogja találni rá a módot. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a közösen lefektetett szabályok mentén történő óvó gondoskodást már a kezdetekben kiegészítse - majd idővel felváltsa - a mentoráló, segítő és nevelő szülői hozzáállás, mert hosszabb távon ez az, amit magával tud vinni gyermekünk, akkor is, ha mi éppen nem vagyunk ott mellette egy adott szituációban. Ha a gyermekünk nem a folyamatos ellenőrzést, hanem a támogató segítségünket érzi elsődlegesen, akkor kialakulhat az a bizalmi kapcsolat, amely megalapozza, hogy később is hozzánk forduljon, ha az online világban problémával találkozik.

Miért érdemes eljönni a meetupra, összegezve, mit kap az, aki eljön?

Az internetbiztonságot legtöbben technológiai problémaként közelítik meg, de valójában egy pszichológiai és pedagógiai alapokon nyugvó szemléletmódról van szó, amelyet kiegészítenek azok a technológiai eszközök, amelyek révén meg tudjunk teremteni a biztonságos online környezetet otthon, családunk számára, és fel tudjunk készíteni gyermekeinket a jövőre. A szülői meetupon egészen konkrét, könnyen elsajátítható és a napi életben is használható technológiai trükköket fogunk megmutatni a jelenlévő szülőknek, amelyekkel könnyen válhatnak még tájékozottabbá az internet világában. Ezt támasztja alá annak a szemléletmódnak a bemutatása, amit elsajátítva megszűnhet a bizonytalanság érzése és egy, az online nevelésben is kompetens szülői attitűd alakulhat ki.

cyber-security-3349229_1920.jpgHa szükséged volna tuti tippekre és bevált, hasznos tanácsokra, hogyan tedd biztonságossá és szabályozottá a gyereked online ténykedéseit, ott a helyed az EPAM és a Funside közös szülői meetup-ján! A Biztonságos Internet Nap apropóján szervezett eseményünkre regisztrálj most, hogy biztos legyen a helyed február 18-án kedden!

 

 

 

A Mentorprogram vajon mi?

Beszélgetés Nagy-Budai Ágnes, Nyitrai Klaudia és a Prekop Fédra recruiterekkel

 Az EPAM Mentorprogramjára jelentkezni egyszerű és csupán pár percet vesz igénybe. De vajon mi történik ezt követően? Kik és hogyan döntik el, ki kerülhet a programba? Miért érdemes egyáltalán jelentkezni? A Mentorprogram recruitereinek segítségével igyekeztünk minden kérdésre választ kapni, végül még annál is többet tudtunk meg!

img_6943.jpg

Mi is valójában a Mentorprogram lényege?

Prekop Fédra: Szeretnénk megtalálni és kiképezni a jövő tehetségeit, lehetőséget biztosítani, hogy junior fejlesztőkké válhassanak. Ez a képzési program optimális esetben nagyjából fél év alatt végezhető el és a teljes időtartam alatt hozzáférést biztosítunk a képzési anyagokhoz, videókhoz. Mindeközben dedikált mentor segít a résztvevőknek, bármilyen kérdésük, elakadásuk van.

Milyen tudás az, ami elengedhetetlen a program elkezdéséhez?

P.F.: Programozási alapokra mindenféleképpen szükség van. Nem feltétlen a JAVA nyelv ismeretére, bármely más programozási nyelv ismerete megfelelő és nem kritérium a szakirányú képzettség sem. Ha valaki saját maga jutott el egy olyan szintre, ami megfelelő, az ugyanolyan jó, mintha iskolában tanult volna. Aki rendelkezik a szükséges alapokkal, az a technikai előszűrésen át fog menni.

A program mellett végezhető-e iskola, lehet-e dolgozni?

P.F.: Tanulni lehet a Mentorpogram mellett, elméletileg dolgozni is, de a gyakorlatban az a tapasztalatunk, hogy ez utóbbi nem szokott működni. Szükséges ugyanis egy olyan mélységű tanulás, amely mellett nem biztos, hogy lesz energiája a résztvevőnek egy munkahelyen is teljesíteni. Vagy éppen fordítva, a munka mellett megfelelően elmélyülni a program anyagában.

Mi történik, ha valaki elvégezte a programot?

P.F.: Junior JAVA fejlesztőként az EPAM-nál fog dolgozni és itt fogja építeni a karrierjét.

Mielőtt még előreszaladnánk, ti hárman vagytok azok a recruiterek, akikkel a jelentkezők először találkoznak, így segítséget jelenthet, ha kicsit megismernek benneteket.

Nagy-Budai Ági: Emberi erőforrás alapszakot végeztem és már az iskola mellett elkezdtem dolgozni, így három éve foglalkozom HR- rel, toborzás-kiválasztással, az EPAM-nál pedig egy éve dolgozom. Itt ügyelünk arra, hogy az interjú ne stresszhelyzet legyen, hanem laza és strukturált beszélgetés. Tisztában vagyunk azzal, hogy frusztráló lehet egy új helyre menni, egy olyan épületbe, ahol nem ismersz senkit, ezért a telefonos előszűrésen is beszélgetünk kicsit, így aztán az élő találkozás is sokkal kellemesebb.

Nyitrai Klaudia: Három éve végeztem el Debrecenben az emberi erőforrás tanácsadó képzést. Eleinte gyakornokként dolgoztam, HR adminisztrációs területen, egy éve foglalkozom recruitmenttel, az EPAM-nál pedig három hónapja dolgozom. Bár nem vagyok túl régen tagja a csapatnak, de a lányok nagyon hamar befogadtak, így meg tudom erősíteni, hogy itt valóban a kötetlenség és a lazaság a jellemző. Alapvetően nyitott és barátságos személyiségnek gondolom magam, nemcsak a munkában, hanem munkán kívül is. Igyekszem a jelöltekkel is könnyedebb hangvételben beszélgetni, fontos, hogy azt érezzék, bátran kérdezhetnek bármit a programmal, az EPAM-mal kapcsolatban és megoszthatják velem a kételyeiket, kérdéseiket. Az interjú elején semmiképpen nem szakmai dolgokról esik szó, gyakran inkább általánosabb témákkal indítok, például azzal, hogy a jelöltnek hogyan telt a napja, ha egyetemre jár, milyen órái voltak, készül-e valamilyen vizsgára éppen.

P.F: A barátságos viselkedés számomra is meghatározó a munkában, fontosnak tartom én is, hogy oldjuk a feszültséget. Mivel egyébként is pszichológiát tanulok, nekem ez a motivációm, hogy a jelöltekkel úgy tudjak beszélgetni, hogy feloldódjanak. Nagyon érdekel, hogy ki, milyen történettel érkezik, szeretem, hogy sokféle emberrel találkozom, változatos hobbikkal, érdeklődési körrel. Számomra az is nagyon érdekes, hogy ki milyen személyiség hiszen azt is igyekszünk kideríteni a beszélgetések közben, hogy valaki mennyire tud majd a csapatban jól működni, mennyire lesz kitartó hosszú távon.

Mik a sajátosságai egy Mentorprogramos interjúnak, miként készüljön az, aki jelentkezik?

P.F.: Kiemelten fontos a motiváció. Ha látszik valakin, hogy tényleg szeretne részt venni a programban, hogy tényleg mindent meg fog tenni, az nagyon sokat nyom a latban. Hiszen szakmai tapasztalatra itt nem nagyon van szükség, csak némi tudásra és a fent említett akaratra, kitartásra.

N.B.Á.: Arra még soha nem volt panasz, hogy könnyű lenne a Mentorprogram, úgyhogy kell a befektetett munka, az elszántság,  hogy valaki sikeresen el is tudja végezni.

Mi a tapasztalatotok, milyen elvárásokkal érkeznek a jelentkezők?

N.B.Á.: Általában nagyon tetszik nekik, hogy az egyetemi tanulmányaik mellett, vagy esetleg azok után kicsit gyakorlatiasabban is betekintést nyerhetnek a programozásba, illetve vonzó, hogy a végzés után állást kaphatnak. Úgy gondolom, hogy egy fejlesztőnek nagyon jó lehetőség, hogy egy nemzetközileg elismert cégnél kezdheti a karrierjét, amiben ráadásul még segítséget is kap.

Miből látjátok, ha egy jelölt igazán rátermett?

N.B.Á.: Ha az interjú végén jó kérdéseket tesz fel.

P.F.: Nemrégiben volt egy jelöltem, aki írt egy mini játékot az interjúra. Ez nyilván nem elvárás, de nagyon meglepődtem, hogy ezt négy nap alatt – míg a telefonbeszélgetést követően az interjúra várt - megcsinálta, hogy úgy érezte készülnie kell.

Mi az, amit fontosnak tartotok elmondani az EPAM-ról, azon kívül, hogy mivel foglalkozik a cég?

Ny. K.: Mindig el szoktam mondani az interjúkon, hogy nagyon sok céges esemény van, ami jól reprezentálja azt, hogy bár elvárjuk a profizmust és azt, hogy mindenki a lehető legjobban dolgozzon, de rengeteg mindent ad is a cég. Jó példa erre a legutóbbi, decemberi esemény, amikor közösen nézhették meg az itt dolgozók a legújabb Star Wars epizódot.

N.B.Á.: A tréningeket emelném ki, számos soft skill és technikai tréning elérhető az EPAM-nál, valamint nyelvtanulási lehetőségek is vannak. A személyes példám is ezt illusztrálja, én is elvégeztem egy angol nyelvtanfolyamot a cégnél, így a tanulás mellett új embereket ismerhettem meg, mindezt munkaidőben, helyben.

P.F.: Nekem is van egy személyes példám, én spanyolt szerettem volna tanulni és bár alapból nem volt erre lehetőség, de azt mondták, hogyha megszervezem a tanfolyamot, támogatja a cég. Mostanra már hétről-hétre zajlanak a spanyol órák és én is sok új kollégát ismertem meg ezáltal.

Mi a módja a jelentkezésnek?

N.B.Á.: Arra is nyitottak vagyunk, ha írnak nekünk egy LinkedIn üzenetet, de az EPAM karrier oldalon keresztül is beküldheti bárki a jelentkezését. A jelentkező három lépcsős kiválasztási folyamaton megy keresztül, a velünk való találkozást követően egy online tesztet fog kitölteni, végül a menedzserekkel találkozik.

Van-e a programnak kezdete és vége?

Bármikor lehet jelentkezni, mert szinte hónapról hónapra indulnak új csoportok, várjuk tehát a jelentkezőket!

 

 

„A mentorprogram pont annyira nehéz, amennyire belemélyedsz”

Kocsár Mátét a cég kereste meg az EPAM Mentorprogram lehetőségével, ő pedig élt vele, elvégezte és ma már maga is mentorkodni készül.

mate_kocsar.png

Milyen út vezetett a Mentorprogramig?

A Szegedi Tudományegyetemen tanultam, majd az első két félév után dolgozni kezdtem. Később átkerültem az egyetem szoftverfejlesztés tanszékére, majd mikor egy év után eljöttem, az EPAM megkeresett egy ajánlattal. Nagyon megtetszett ez a lehetőség, így kerültem a mentorprogramba.

Mi győzött meg arról, hogy számodra ez a program a legmegfelelőbb képzés?

Ahhoz a munkához, amit most az EPAM-nál végzek a korábbi tudásom nem lett volna elég, leginkább azért, mert más területeken dolgoztam. Eddig inkább kutatással, nem gyakorlati szoftverfejlesztéssel foglalkoztam. A program számomra felzárkóztató volt, így ezeken a területeken is megszerezhettem a szükséges tudást.

Mennyire váltotta be a mentorprogram a hozzá fűzött reményeidet?

Bíztam benne, hogy a tananyag naprakész, releváns és hasznos lesz. Örülök, hogy minden igényemnek teljes mértékben megfelelt.

Hogy érezted magad a hat hónap során, a képzés ideje alatt?

Élveztem! Szeretek számolni, olvasni és mindenféle új dologgal foglalkozni. Erre tök jó volt ez a program; számos témát gyűjtöttek össze egy helyre. Egyfajta vezetett tanulás volt, egy kijelölt úton kellett végighaladni, miközben végig jól éreztem magam. Úgy gondolom, hogy a mentorprogram pont annyira nehéz, amennyire belemélyedsz, amennyire mély tudást akarsz szerezni a témákban. Szerintem annak, aki szoftverfejlesztéssel foglalkozik és rászánja a szükséges időt, beleteszi a kellő energiát, mindenképpen teljesíthető.

Mennyire hasznos számodra a mentor, mint segítő jelenléte? Milyen volt a kapcsolatotok a program során?

Már a legelején megbeszéltük, hogy nem igénylek pátyolgatást, így inkább visszajelzésekkel irányított a mentorom. Ellenőrizte a tudásomat, és végig partner volt a gyakorlatilag önálló tanulásban. Hálás vagyok a mentoromnak, mert végig nagyon támogató és segítőkész volt.

Miben és mennyiben változott a tudásod a Mentorprogram végére?

A Java Spring természeténél fogva valamivel nehezebb témakör a többinél, mert ez szerteágazóbb és komplexebb, mint az alapozó részek. Ha az ember jó rálátást szeretne, akkor több időt kell rászánni, le kell ülni és foglalkozni vele.

Mi az, amiben a legtöbbet fejlődtél?

A tanulástechnikámon sokat kellett fejlesztenem. A különböző témák jobbára más-más tanulási módszert igényeltek. Ha akadályba ütköztem a program során, akkor elgondolkoztam, hogy mi lehet az oka. Előfordult, hogy túl részletesen akartam belemélyedni egy nagyobb problémába, ami lehetetlen lett volna, ezért át kellett váltanom és inkább fokozatosan kibontanom. Volt, amikor ki kellett próbálnom a problémát a gyakorlatban, hogy megértsem és meg tudjam oldani. Igyekeztem mindig felderíteni, hogy mi okozza a lassulást, elakadást és annak megfelelően kiválasztani a tanulási stratégiámat.

Mit ajánlanál a most kezdőknek, mivel készüljenek a programra?

Egy biztos alap programozási tudás szerintem mindenképpen szükséges. Az első néhány leckén még át lehet vergődni enélkül is, de később, ahogy elkezd komplexebbé válni az anyag már elengedhetetlen az alapismeret. Ha valaki bele akar vágni, kell, hogy tényleg meg akarja szerezni azt a tudást, amit ez a program kínál. Csak úgy lehet ennyi leckén „végiggyalogolni”, ha az ember valóban kíváncsi arra, amit tanítani akarnak neki. Fel kell készülni arra is, hogy ez nem egy olyasfajta oktatás, ahol egy az egyben elmondják az anyagot, hanem önállóan kell tanulni. A legfontosabb pedig, hogy legyen egy jó ütemterv, kisebb szeletekre kell osztani az anyagot és határidőket kell szabni, hogy legyen egy saját haladási tempó.

Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Egyelőre igyekszem még tovább mélyíteni a tudásom fejlesztőként, mert úgy látom, hogy hatalmas az elérhető tudásbázis. Emellett én magam is szívesen mentorálnék majd, így ebben az irányban is elindultam.

„Ha van lehetőség, akkor érdemes mielőbb belevágni a mentorprogramba.”

Andó Sándor Zsolt az egyetem mellett munkát keresett, végül az EPAM Mentorprogramot választotta, amivel nemcsak képzési, de munkalehetőséget is kapott. Alábbi interjúnkban arról is beszélt, mi volt számára a holtpont és hogyan tudta végül jól kamatoztatni a kihívásokat.

webp_net-resizeimage_3.png

Milyen út vezetett a mentorprogramig?

Programtervező informatikusként végeztem az ELTE-n, majd mesterképzéssel folytattam. Közben munkát kerestem az utolsó két félévre, így akadtam az egyik közösségi média felületen erre a lehetőségre.

Mi győzött meg arról, hogy számodra ez a program a legmegfelelőbb képzés?

Több tényező is volt, ami megerősített abban, hogy ez lesz a legjobb választás. Előre tájékozódhattam a program tartalmáról, rákérdezhettem néhány dologra, megtudhattam, mi lesz a pontos menete és tartalma ennek a képzésnek. Az is meggyőző volt, hogy nagyon közvetlenek voltak az EPAM-os kollégák, még a liftben is a mentorprogramot dicsérték és ajánlották, nagyon pozitívan beszéltek róla. Mindemellett az EPAM egy komoly, nagy cég, ezért előzetesen is úgy gondoltam, hogy itt alapos, mélyreható ismeretekre tehetek szert. Korábban már találkoztam az itt tanult technológiákkal, de jobbnak láttam átismételni, rendszerezni a tudásomat, mint egyből belevágni a munkába valahol. Sokkal többet tudtam így fejlődni ebben a hat hónapos tanulási időszakban, mintha valahol élesben elkezdek dolgozni.

Mennyire váltotta be a mentorprogram a hozzá fűzött reményeidet?

Mint említettem, szerettem volna, a meglévő tudásomat rendszerezni, ami teljes mértékben meg is valósult. A Mentorprogram egy, a meglévőnél sokkal mélyebb tudást biztosított. Hiába olvastam ki, mondjuk egy könyvet az adott témában, teljesen más szemléletet adott ez a program, mert nem csak elméleti, hanem gyakorlati tudást is biztosított. A feladatok pedig, amiket kaptunk, különösen jók voltak!

Hogy érezted magad a hat hónap során, a képzés ideje alatt?

Az oktatás, a tananyagok minősége nagyon magas színvonalú volt. Tetszettek az online konzultációk, ahol a mentorom a saját tapasztalatait is megosztotta velem, amik bőven túlmutattak a tananyagon, így ezek rendkívül hasznosak lesznek a későbbiekben is. A személyes tréningek is hatalmas élményt nyújtottak. Sokkal maradandóbb a tudás, ha élményalapú az átadása, mint itt a Mentorprogramban. Előnyös volt az is, hogy magam oszthattam be az időmet, nem volt kapkodás.

Mennyire volt új vagy hasznos számodra a mentor, mint segítő jelenléte? Milyen volt a kapcsolatotok a program során?

Két mentorom is volt. Más személyiségűek voltak, de én mindkettejükkel jól kijöttem, szerintem mind szakmailag, mind emberileg nagyon jól végezték a dolgukat. Nagyon hasznosak voltak a beszélgetéseink, sokat hozzátettek a programhoz.

Miben és mennyiben változott a tudásod a mentorprogram végére?

A kezdeti, rendszerezetlen tudásom kapott egy struktúrát, már tudok hová nyúlni, ha kérdésem van. Ahogy haladtunk a program vége fele kicsit monotonná vált a folyamat, hogy „tanulok, vizsgázok, tanulok, vizsgázok”. Ez okozott némi nehézséget nekem, aztán túllendültem rajta és összekaptam magam, emiatt mostanra bátrabban merek új dolgokba belevágni. Ebben érzem a változást; ha van egy nagyobb feladat, ami elsőre ijesztőnek tűnik, akkor is bele kell vágni, mert hamar el lehet végezni, ha megvan a megfelelő mögöttes tudás.

Mit ajánlanál a most kezdőknek, mivel készüljenek a programra?

Ne halogassanak, mert az soha sem jó! Ha van lehetőség, akkor érdemes mielőbb belevágni a mentorprogramba. A másik jó tanácsom, hogy érdemes jegyzetelni. A konzultációk közben nagyon sok hasznos információ hangzik el, ami a későbbiekben tényleg csak a javunkra válik. Emellett fontosnak érzem a kitartást, a nyitottságot az új technológiák iránt, a tanulási vágyat és a jó tanulási képességet, vagy ha ez utóbbiból kevesebb adatott, akkor a végtelen szorgalmat.

Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Az elsődleges célom, hogy minél több tapasztalatot szerezzek, mert így lehet a legtöbbet fejlődni. Ha nem használom azt a tudást, amit most megszereztem, az egy idő után egyre csak kopik, ezért szeretnék minél hamarabb projektre kerülni, hogy a tudásom friss maradjon, tovább fejlődjön.

„Aki elfogadja, szereti, hogy a változás az élet része, annak az EPAM a legjobb munkahely.”

Négy év "recruiterséget", sok tucat jelöltet és és ezen belül rengeteg EPAM-os sikertörténetet tudhat maga mögött Lajter Ági, aki ma már a marketing csapatban dolgozik. Ha valaki, ő tudja, milyen egy jó állásinterjú az EPAM-nál, így most segít abban, hogyan érdemes felkészülni a találkozó előtt.

Tippek, trükkök, történetek a LifeInTech blog legújabb interjújában!

img_6127.JPG

Mi az, amit mindenképp tudnia kell annak, aki éppen EPAM interjúra készül?

Első körben azt ajánlom, hogy olvasson utána egy picit az EPAM-nak, nézzen körül, milyen információkat talál rólunk az interneten! Persze magán az interjún mi magunk is elég sokat szoktunk mesélni a cégről, de mégis jobb úgy érkezni, hogy már van egy képe a jelöltnek arról, mivel is foglalkozunk. Az is hasznos, ha az illető keres egy ismerőst, aki IT-ban dolgozik vagy akár itt az EPAM-nál, mert ez mindenképp egy jó információs csatorna lehet.

Milyen kérdésekre számíthat az, aki egy recruiterrel elkezd beszélgetni?

Első körben biztosan felmerül a kérdés, hogy miért is lett a jelölt egyáltalán nyitott arra, hogy váltson. Mégis mi az indítópontja ennek, hiszen az egy hosszú folyamat, míg az ember eljut odáig, hogy elmegy egy állásinterjúra. Ezen kívül, fontos kérdés szokott lenni, hogy milyen szakmai tapasztalatai vannak; általában a legfrissebbeket szoktuk megkérdezni. Szóba kerül, hogy a jelölt milyen technológiákat használt és az is, hogy milyen projekten, dolgozott, és még arra is kíváncsiak vagyunk, hogy milyen volt a csapat felépítése. Mivel az EPAM-ban főképp a Scrum módszertan keretei között dolgozunk, érdekes, hogy mennyire ismeri. Recruiterként én mindig megkérdeztem, hogy a velem szembenülő a technológián, a fizetésen kívül mit is keres egy cégben, mi az, ami igazán fontos neki. Hiszen lényeges tényezője a váltásnak, hogy az ember jól érezze magát az újban. A beszélgetésben sor kerülhet a szabadidős tevékenységekre, mi az a hobbi, amit szívesen csinálna közösen a kollégákkal. Ez is fontos része a beszélgetésnek, hiszen egy leendő kollégának nemcsak a szakmai oldalát kell megismernünk, hanem az emberit is.

Sztereotípia az IT szakmával kapcsolatban az öltözködés. Fejtörést okozhat a jelöltnek, hogy miben érdemes interjúra érkezni, te mit javasolsz?

Ha valaki felvesz egy egyszerű inget, egyszínű pulcsival, egy blúzt, egy sötét farmert és nem egy szakadt tornacipőt, hanem egy egyszerű félcipőt, akkor az, teljesen megfelel. Nyáron nem igazán ajánlott rövidnadrágban, miniszoknyában interjúra jönni, és saját tapasztalataim alapján a kakaófoltos, Mickey egeres pulcsi sem a legmegfelelőbb. 

Hogyan tud valaki mentálisan készülni egy interjúra?

Egyrészről fontos, hogy maga a recruiter képes legyen oldani a jelöltben a feszültséget. A munkám során próbáltam mindig odafigyelni, hogy a találkozó egy kölcsönösségen alapuló beszélgetés legyen, ahol a velem szemben ülő megismerheti a céget. Mivel nálunk az interjú folyamat része egy angol nyelvű beszélgetés is, javaslom, hogy felkészülésként érdemes egy kicsit angolul gondolkodni. Segíteni szokott, ha magában, akár útközben a buszon elmond pár mondatot magáról az interjúra érkező. Ha valakinek van kedve, energiája és egy kis ideje, ki lehet próbálni, hogy otthon a tükör előtt hangosan beszél magáról angolul vagy akár magyarul is. Feltesz magának egy kérdést és magának válaszol rá, vagy akár a barátjával, párjával eljátszik egy interjút. Ez a gyakorlat nemcsak egy interjún, de egy megbeszélés, prezentáció kapcsán is hasznos lehet.

Vannak olyan speciális EPAM-os kérdések, amire fel kell készülnie annak, aki ide érkezik?

Nem mondanám, hogy van ilyen. A technikai interjú hivatott a mélyebb szakmai részt felmérni, de én azt gondolom, hogy az is nagyon emberi. Azt javaslom mindig mindenkinek, hogy legyen önmaga! Adja a legjobb tudását és gondolja azt, hogy ez is egy tanulási folyamat része.

Te mire fókuszáltál anno, amikor veled szemben egy jelölt ült?

Arra, hogyan viselkedik, milyen a testbeszéde, hogyan fogalmaz.

Ki az, aki szerinted ideális EPAM-os jelölt, akit tárt karokkal vártok ide?

Bárki, aki szereti a multikulturális környezetet. Aki lelkes, szeret kihívásokkal teli projekteken dolgozni, szeret problémákat megoldani. Annak, aki csak szeretne „beleülni a tutiba” nem való az EPAM. Szeretjük az olyan embereket, akik gondolkoznak, ötletelnek, képesek csapatban dolgozni és nyitottak a változásra. Arra, hogy mindig megújuljunk. Hiszen az EPAM történetét végigkíséri a megújulás és azt hiszem, ez itt a kulcsszó. Mindig azt szoktam mondani, hogy aki szeret pörögni, aki szereti, hogy változik az élet és elfogadja, hogy ez az élet része, annak az EPAM lesz a legjobb hely, ahol dolgozhat.

Cserébe mit kap az EPAM-tól?

Megbecsülést, előrelépési lehetőségeket, nagyon sok tréninget - egy második családot. Egy támogató közeget, ahol bárkiből lehet bármi. Ha van egy jó ötlete, akár szakmai, akár nem kifejezetten a szoftverfejlesztéshez kapcsolódó, itt biztos, hogy találni fog valakit, aki támogatja és segít véghezvinni, amit kitalált.img_6297.jpg

Melyek a te sikersztorijaid, amiket szívesen elmesélnél?

Sok ilyen van, hiszen négy évig dolgoztam recruiterként, ebből két évet az EPAM-ban sé bár cégen belül átkerültem a marketingre, mind a mai napig van lehetőségem találkozni azokkal az emberekkel, akik az én munkámnak is köszönhetően – hiszen sokan állunk a folyamat mögött – dolgoznak most itt és érnek el sikereket. Talán a legemlékezetesebbek a külföldi jelöltek voltak, lévén nemzetközi cég vagyunk, más országokból is toborzunk embereket. Nekem mindig nagy öröm amikor Oroszországból, a Közel-Keletről vagy akár Dél- Európából sikerül idehozni egy jelöltet. Hiszen az valóban egy komplett csapat összetett munkája, mire az összes interjún végigmegy a jelölt, ajánlatot kap, elfogadja és minden szükséges papírt beszerzünk. Nagyon sok apró ajándékot kaptam ezektől a külföldi jelöltektől, amiket mind a mai napig őrzök. Az egyik legkevesebb számomra egy matrjoska baba, egy orosz jelölttől kaptam és most is az asztalomon tartom. De a legjobb érzés mégis az, amikor összetalálkozunk az irodában, örömmel jönnek oda hozzám és elmesélik, hogy mi történt velük azóta, mióta ideköltöztek, velünk élik az életüket.

 

Best of 2019 - LifeInTech

Közel hatvan interjú, közel hatvan különböző EPAM-os egyéniség, szerepkör és szín a palettán. Összegezni nehéz, a legjobb idézeteket kiválasztani szinte nem is lehet, ennek az évnek a beszélgetéseiből. Volt, aki nem csak a blogon, de az idei évben születő podcast csatornán is szerepelt, volt, aki egy meetup kerekasztal résztvevőjeként került reflektorfénybe. A megszólalókban közös, hogy mind őszintén beszéltek a tapasztalataikról, útjukról és sokszor nemcsak a sikereikről, hanem a kihívásaikról is. Íme, a mi válogatásunk, ami nem lehet és nem is teljes, köszönet ezúton is mindenkinek!

„Semmit nem bánok az életutamból, mindennek megvolt a szépsége és a tanulsága, nem tartanék itt, ha mindezen nem megyek keresztül. Az óvódapedagógiából is sokat profitáltam, nem sajnálom az arra szánt éveket, például UX designerként az ott tanult pszichológiatudásom is hasznomra válik. Sokszor épp az a hasznos, hogy egy más perspektívából képes az ember ránézni egy problémára, ezért is jó, ha sokfélék vagyunk, és más-más irányokból jövünk.”

Rosenfeld Anna Juli, UX Designer

„Azt tudom tanácsolni, hogy akarni kell, időt és energiát fektetni a tanulásba, e nélkül nem fog menni. De közben élvezni kell ezt az egészet, mert másképp szintén nem lehet. Érezni kell az alkotás örömét, hogy valami újat hoz létre az ember. Ha ezt érted és érzed, akkor ne várj, kezdd el, vágj bele!”

Nagy Anasztázia, Java fejlesztő

„Mióta csak elkezdtem dolgozni azt érzem, hogy mindig van mit tanulni. Önmagában az is folyamatos fejlődést eredményez, hogy a munka során újabb és újabb embereket ismerek meg, ami azt jelenti, hogy bár én esetleg ugyanazzal a kéréssel fordulok feléjük, nem biztos, hogy végül megegyező lesz az eredmény. Nagyon izgalmas kihívás számomra, hogy teljesen különböző habitusú embereket, hogyan lehet a lehető legjobb eredmény elérése érdekében csapattá kovácsolni. Ugyanilyen nagy feladat az ügyfél oldalon dolgozó emberekkel célravezetően kommunikálni.”

Nagy Béla, Project Manager

„Hiszek abban, hogy a nők pont ugyanúgy megállják a helyüket bizonyos szakmákban, ahogyan a férfiak, az egyenlőség megkérdőjelezhetetlen. Ezért azokban a szakmákban, ahol indokolatlan, hogy a férfiak többségben legyenek, kedvezni kell a nőknek és segíteni őket abban, hogy nagyobb szerephez jussanak. Vannak biológiai különbözőségeink is, jelesül a férfiak nem tudnak gyereket szülni. Így a nőket, akik viszont igen, minden tekintetben támogatni kell abban, hogy úgy tehessék ezt, hogy közben nem szenvednek hátrányt egy munkahelyen. Nagyon fontosnak tartom, társadalmi szinten is, hogy adjunk kedvezményeket a nőknek és nem csupán pénzügyi és szociális támogatásra gondolok. Hanem arra, hogy olyan helyzetet teremtsünk egy munkahelyen, ami figyelembe veszi a különbözőségeinket.”

Tas Gergely, Talent Aquisiton Team Lead

„Folyton kételkedtem magamban és szégyelltem a kérdéseket. Ma már nem tenném ezt, hiszen kérdezni nem szégyen, csak így fejlődhetünk. Nincs lehetetlen, de szorgalmasnak kell lenni, elhivatottnak. Akkor tudjuk csak sikeresen csinálni, ha hiszünk is benne!”

Diószegi Rita, szoftverfejlesztő

„Az EPAM-nál a karrierlétrában van egy pont, ahol kinyílik a világ, ahol eldöntheti a fejlesztő, hogy később mivel szeretne foglalkozni. Marad a fejlesztésnél, tovább halad inkább social architecture irányba, vagy menedzseri pályára lép és mondjuk delivery manager, project manager vagy people manager lesz, de vannak még egyéb területeink is. Jelenleg a mentorálásban találtam meg magam, de néhány éve még azt mondtam, hogy solution architect leszek és ezt az álmomat sem adtam fel teljesen. Mostanában elkezdtem People Team Lead-ként is tevékenykedni, úgyhogy valószínű, hogy mind a hármat fogom egyszerre tovább csinálni.”

Bangha Zsolt, vezető szoftverfejlesztő

„Szakmai szempontból sikerült elsajátítanom egyfajta gondolkodásmódot, felismerni azt, ahogyan egy program modul egységekből felépül. Mára már teljesen átlátom azt a folyamatot, ahogy létrejön egy működő program vállalati környezetben. Az egy soros kód állapotából hogyan lesz egy, akár több millió soros működő rendszer, és hogy ezen belül milyen szintek vannak, és ezt hogyan lehet felbontani részekre. Ebben a témában nagyon sokat fejlődtem, a program előtt ezek a részek elég homályosak voltak, főleg ami a gyakorlati megvalósításukat illeti, de a végére egészen világos lett. Emberileg abban fejlődtem sokat, hogy képes vagyok már sokkal kitartóbban dolgozni egy komplexebb, hosszabb ideig tartó feladaton, le tudom bontani apróbb lépésekre és nem hagyom abba, amikor kezd esetleg bonyolulttá válni.”

Zsilinszki Bálint, Mentorprogram – mentorált

„Hiszünk benne, hogy az EPAM-nak globálisan az egyik legnagyobb erőssége a belső kompetenciafejlesztése, akár a szakmai, akár az egyes iparágak specifikus tudását illetően. Az emberek nagyon sokszor azért akarnak az EPAM-nál dolgozni, hogy fejlődjenek. Nem azért, hogy 1-es szintről 2-es szintre, 3-as szintről 4-es szintre lépjenek, hanem azért, mert egy élvonalbeli cég életének részesei szeretnének lenni, ezáltal tanulni.”

Kiss Kata, Chief Business Analyst

best_nine.jpg

„Ez egy üst, amiben sok minden fő egyszerre és mindenbe bele lehet kóstolni.”

Ha valakinek, akkor Tárkányi Ferencnek van rálátása arra, hogyan építhető fel egy EPAM-os karrier, amely egészen a legmagasabb pozícióig ível. Az EPAM Presales igazgatója karrierjéről és munkájáról beszél a "Mit csinál a ...?” sorozat legújabb részében.

tarkanyi.jpg

Majd két évtizede dolgozol az EPAM-nál, ez idő alatt milyen pozíciókban dolgoztál a cégnél?

Architecht-ként kezdtem, majd projekt menedzser és később program menedzser is voltam.  Ezt követően account menedzser pozícióban dolgoztam, majd amikor az értékesítés támogatás területén helyezkedtem el, értékesítési konzultáns lettem. Ezt már az igazgatói pozíció követte, két éve pedig a jelenlegi szerepkörben dolgozom, azaz a Presales csapat vezetőjeként.

Mit takar ez a pozíció?

Voltaképpen az utóbbi három munkám hasonló célokat szolgál, azonban különböző szintű szaktudást igényel mindegyik. Most egy nemzetközi értékesítés támogatási csapatot vezetek, amely felelős az európai és ázsiai részlegek értékesítésének a támogatásáért. Ez majd’ a fele a teljes EPAM portfóliónak. A munkánk lényege, hogy az új projektek ajánlatait mi készítjük el.

Vezetőként milyen feladatokkal jár ez a szerepkör?

Igen sokrétű feladatokkal. Egyrészt én magam is részt veszek a jelentősebb ajánlatok elkészítésében és igyekszem olyan megoldásokat kreálni, amelyek valóban érdekesek és versenyképesek. A munkám jelentős részét koordinációs és projekt menedzsment feladatok alkotják, hiszen havonta körülbelül 20-30 új projekt érkezik a 11 fős csapathoz.

Hogyan, milyen arányban oszlanak el a koordinációs és az egyéb feladataid?

Nagyjából fele-fele arányban. Ez azt jelenti, hogy a munkaidőm felét ajánlatok kidolgozásával töltöm, a maradék idő a csapat és a projektek menedzselésével telik.

Melyikben leled leginkább kedvedet?

Ez változó. Rengeteg új lehetőséggel, potenciális projekttel találkozom és amennyiben ez olyan feladat, amit még soha nem csináltunk, akkor ez különösen izgalmas számomra. Fel kell fedezni, nincs még rá minta, kész megoldás, ezért inspiráló, hogyan lehetne a legjobban megcsinálni. Másrészt szeretem azt a részét is a munkámnak, amikor segíthetek a kollégáimnak abban, hogy maguk is meg tudjanak oldani új feladatokat. Bár sokszor érzem, hogy ezzel még többet szeretnék foglalkozni, de ez is egy kihívás; egyensúlyba hozni a munkám különböző részeit.

Igen hosszú ideje dolgozol a cégnél, így jogos lehet a kérdés, mi tartja életben a lelkesedésedet?

Azért tart még ennyi idő után is izgalomban a munkám, mert nagyon sokrétű. Maga a tudás is az, amit igényel, egyúttal nagyon változatos a mindennapokban. Ez talán az egyik legváltozatosabb pozíció, ami csak létezik az EPAM-on belül, hiszen, ahogyan említettem is, havonta 20-30 új projekttel, ügyfélproblémával kell megismerkedni és ez nagyon érdekes számomra. Annak, aki szereti a változatosságot és szereti beleásni magát különféle problémákba és megérteni, hogy mire van szüksége az ügyfélnek, majd kitalálni egy koncepciót és azt, hogy miként lehet ezt árazni, megoldani, leszállítani, annak ez egy nagyon jó pozíció. Mindig azt szoktam mondani, hogy ez olyan, mint egy üst, amiben sok minden fő egyszerre és mindenbe bele lehet kóstolni.

Az egzakt tudáson kívül, melyek azok a készségek, amikre egy jó Presales szakembernek szüksége van?

Jó kérdés, szoktam ezen gondolkodni, ezért van is egy konkrét válaszom erre! Úgy gondolom, hogy 6 dologra van szükség. Az egyik – ahogyan én hívom - a portréfestői képesség, amelynek lényege, hogy képesek legyünk elmondani, mit tud az EPAM, miben különbözik a többi cégtől. Azonban nem mindig egyféle portrét kell festeni, hanem minden egyes ügyfélnek egy kicsit más jellemzőt kell kidomborítani, az ügyfél ízlését is bele kell „festeni”, így készül el a jó portré. Szükséges képesség az is, hogy gyorsak legyünk az üzleti problémák elemzésében, azaz megértsük, hogy pontosan mire van szüksége az ügyfelünknek. Szintén nagyon fontos a technikai konzultánsi képesség is, vagyis, hogy mely problémára, mely technikai megoldás a megfelelő a ma létező milliónyiból. Az árazás képessége ugyancsak elengedhetetlen, ez már-már művészet, hiszen sok ezernyi paraméterből áll össze az egész. Az ötödik a sorban az, hogy el tudjuk magyarázni az ügyfélnek, hogy fogjuk elkészíteni, leszállítani a megoldást, hiszen csak így hiheti el, hogy amit kitaláltunk, meg is tudjuk valósítani. Végül nem hagyható ki a karmesteri készség sem; nagyon sok emberrel kell kommunikálni, a dolgokat irányítani ahhoz, hogy a végső ajánlat összeálljon.

Onnan, ahol most állsz épp, hogyan látod, milyen lehetőségeket tartogatnak a következő évek számodra?

A két legfontosabb dolog, amivel szeretnék szignifikánsan hozzájárulni az EPAM életéhez, az az adaptáció és a változásmenedzsment. A cég növekszik, és folyamatosan vizsgálnunk kell, hogy milyen belső változtatások kellenek ahhoz, hogy az új, egyre komplexebb projekteket sikeresen le tudjuk szállítani. Ez nagyon fontos terület, ami folyamatos önvizsgálatot és belső tanácsadást jelent a cégen belül. A másik terület, amivel szeretnék foglalkozni a jövőben, a coaching. A tudás, aminek a birtokában vagyok tankönyvekből nem elérhető, nagyon hosszú évek tapasztalatának eredménye és mindenkinek, aki birtokában van ennek, át kell ezt adnia ahhoz, hogy az EPAM sikeres legyen.

A teljes beszélgetést itt, a LifeInTech podcast csatornán hallgathatod meg!

„A Mentorprogrammal összeköthettem a kellemest a hasznossal.”

Volt már műsorvezető és szerkesztő, dolgozott pultosként és felszolgálóként, de ha jó kávét akarsz inni, keresd őt, mert barista is volt! Veress Péter fiatal kora ellenére számos érdekes munkatapasztalattal rendelkezik és Mentorprogramosként került a céghez. Vele beszélgettünk pályakezdő tapasztalatairól, EPAM-os életéről.

veress_peter_1.jpg

Bár a szakmában ez az első munkahelyed, több más területen szereztél már tapasztalatot. Milyen út vezetett az EPAM-ig?

A Műszaki Egyetem elsőéves mérnökinformatikus hallgatójaként - ahol jelenleg a szakdolgozatomat írom – csatlakoztam a Budavári Schönherz Stúdióhoz (BSS), ahol műsorvezetőként és szerkesztőként próbálhattam ki magam, később pedig a stúdió PR feladatait láttam el. Mindig érdeklődtem a stúdiótechnika és a műsorvezetés iránt, vonzott a média világa, de mindez hobbinak indult és végül az is maradt. Ugyanakkor sokféle területen tudtam kipróbálni magam és végül a BSS-es karrierem utolsó állomásaként a Simonyi Károly Szakkollégiumban a menedzsment feladatokért felelős alelnöki pozíciót tölthettem be. A szakmai pályafutásom pedig valóban az EPAM-nál kezdődött, a Mentorprogramot elvégezve Java fejlesztőként kezdhettem itt dolgozni.

Úgy tudom, hogy nem csak kommunikációs területen szereztél tapasztalatokat, hanem egy megint csak teljesen más világban is; baristaként.

Az egyetem első évében a Costa Cafénál dolgoztam, zsebpénz kiegészítés gyanánt. Később volt egy olyan időszak, amikor kifejezetten csak az egyetemmel, a barátokkal, magammal foglalkoztam és mivel korábban mindig egyszerre többféle feladatom is volt és hiányzott kicsit a pluszterhelés, mégis elvállaltam egy munkát. Egy ismerősöm kávézójában kezdtem dolgozni a Balatonon, ahol a pultos, felszolgáló munka mellett a kávés gyakorlatomnak jelentős szerepe volt.

Miként került a képbe az EPAM Mentorprogramja?

Másfél éve egy recruiter megkeresett és megtetszett a lehetőség, hogy a program után, junior Java fejlesztőként csatlakozhatom a céghez. Éppen időben jött ez, mert már gondolkoztam rajta, hogy jó lenne ismét munkát vállalni, így pedig összeköthettem a kellemeset a hasznossal. Azaz fél év alatt megtanultam azokat a kiegészítő technológiákat, azt a kiegészítő tudást, amit az egyetemen még nem szereztünk meg, ellenben egy junior pozícióhoz szükségesek voltak.

Hogyan tekintesz vissza erre a másfél évre? Mi az, amit elsőként elmondanál erről az időszakról?

Az első félév maga a Mentorprogram volt, amikor otthon tanultam az online kurzusok által, 31 témakör tananyagát kellett elsajátítanom. Időnként, az egyes témakörökből teszteket írtam és menet közben heti két-háromszor konzultáltam a mentorommal, aki nagyon jó fej volt, bármilyen kérdésem akadt, megbeszélhettem vele. Nagyon sok olyan dolgot osztott meg velem, amelyeket tapasztalatból lehet csak megszerezni.

Mennyiben jelentett előnyt, hogy már az egyetemi évek alatt elkezdtél dolgozni, voltak munkatapasztalataid?

Bár ez nem a munkám szakmai részéhez kapcsolódik, de nagyon szeretem, hogy a napot mindig egy jó kávéval kezdhetem, amit magamnak készítek el az irodai konyhában. Mivel nemcsak kávé, hanem egy jó kávégép is van, ezért egy jó kapucsínóval indíthatom a reggeleimet.  Ami pedig a munkát illeti, nagyon jól jön a kliensekkel való beszélgetéseknél a kommunikációs tapasztalatom. Ennek köszönhetően sosem volt lámpalázam, ha egy demózás kapcsán beszélgetnem kellett az ügyféllel és ez sokat jelent a munkában.

Hol tartasz most, másfél évvel az után, hogy megkerestek és belevágtál a Mentorprogramba?

Miután elvégeztem a programot, interjúkon vettem részt a különböző csapatoknál, gy kerültem az első projektemre, ahol Java fejlesztőként dolgoztam, de már itt is volt lehetőségem kicsit másfelé kacsingatni. Például egy alkalmazást fejlesztettem belső használatra, mely a munkánkat segítette. Ennek részeként már front end-et is kellett fejleszteni és mivel korábban is érdekelt ez a technológia és az egyetemen foglalkoztam már vele, elvállaltam ezt a részét a munkának. A cégnél rendelkezésre állnak különböző tanulási lehetőségek, többek között e-learning, aminek segítségével el tudtam mélyedni ebben. A csoportvezetőmmel beszélgettem róla, hogy engem más területek is érdekelnek, és hogy szeretek kipróbálni új dolgokat. Mindezek közrejátszottak abban, hogy felajánlott egy Full Stack Developer pozíciót. Végül felvételiztem az új csapatba és sikerült.

Meg tudod fogalmazni, milyen EPAM-osnak lenni, így kezdőként?

Nagyon szeretem ebben a cégben, hogy nagyon sokféle érdeklődésű ember dolgozik itt. Igazán kellemes, hogy nemcsak a szakmáról tudunk elbeszélgetni, hanem akár a kávézásról, mert olyan kollégám is van, aki kávé szemináriumokra jár a munka mellett. De ez kiterjed a sportoktól kezdve az élet bármely területére. Nagyon színes ez a közösség és sokkal könnyebb így beilleszkedni, kapaszkodót találni egy új környezetben, hogy mindenről tudunk beszélgetni.

veress_peter_2.jpg

„Nem dobtak a mélyvízbe, fokozatosan nőttem fel a feladathoz”

Egy fejlesztő számára gyakran a Solution Architect szerepkör a vágyott cél, aminek eléréséhez változatos út vezethet. Oláh Bence az EPAM Solution Architecht-je a „Mit csinál a…?” sorozat aktuális alanyaként a saját útjáról és az általános EPAM-os gyakorlatról is mesélt.

webp_net-resizeimage_14.jpg

Ha röviden kéne összefoglalnod, mi is az a Solution Architect, hogyan fogalmaznál?

Alapvetően mindenki kicsit másképp értelmezi, mi az a Solution Architecht, de ha tényleg nagyon egyszerűen egy mondatban kell megfogalmaznom, akkor a business és az IT közötti kapcsolatot teremti meg. Egy konkrét példa; ha egy iskolában szeretnének e-naplót bevezetni, akkor a folyamatban a Solution Architecht feladata az, hogy felmérje az igényeket és ezek alapján készítsen egy dizájnt vagy például figyeljen arra, hogy  melyek azok az időszakok, amikor a tanárok egyszerre sokan használják ezt a rendszert. Fontos az is, hogy mi a stratégiája az adott cégnek - itt az iskolának - a termékkel és hogyan illik ebbe ez a megoldás. Az e-naplót csak arra használjuk, hogy adminisztráljunk vagy mondjuk arra is, hogy e-learning anyagokat adjunk a diákoknak, esetleg szeretnénk elindulni a digitális oktatás irányába, amikor tableteket használnak a diákok. Ezek mind olyan dolgok, amiket egy Solution Architecht-nek fel kell térképeznie és megérteni, hogy mi a stratégia és ennek alapján úgy megtervezni a rendszert, hogy az mindezt már tudja, vagy később képes legyen erre.

Mi a hierarchia, hogy jut el valaki oda, hogy Solution Architect lesz?

Ez egy technikai pozíció, technikai háttértudást igényel, azaz általában fejlesztő válik Solution Architect-é. Nekem is fejlesztői hátterem van és akkor választottam ezt az irányt, amikor már szerettem volna új dolgokat tanulni. Érdemes végig járni tehát a fejlesztői ranglétrát, de nem feltétlenül muszáj, inkább tanácsos a fejlesztői tapasztalat. Nálunk az EPAM-ban van arra lehetőség, hogy fokozatosan kapjunk olyan feladatokat, amelyek ehhez a szerepkörhöz vezetnek; én is így kezdtem. Ahogyan aztán egyre több ilyen, tanácsadó jellegű feladata lesz az embernek, úgy lesz kevesebb fejlesztői, míg végül hivatalosan is Solution Architet lesz belőle. A szakmai tudás mellett aztán szükség van még olyan készségekre is, mint a nyitottság és a jó kommunikációs készség, hiszen sokat kell ebben a munkakörben beszélgetni. Ráadásul sok résztvevős beszélgetések ezek, ahol meg kell érteni a különböző igényeket és ezek között kell egyensúlyozni, végül átlátni, melyek a különféle alternatívák. Nagyon sokféle készségre van szükség, amiknek nem mindig vagyunk birtokában, ezeket el kell sajátítani.

Mennyire kellett saját magadon felülemelkedned, hogy ezeket el tudd sajátítani?

Ez egy folyamat volt, mindig egy kicsivel kijjebb kellett lépnem a komfortzónámból. Nem dobtak a mélyvízbe, hogy „na, most itt van, tessék, csinálj valamit saját magad”, hanem fokozatosan tanultam és fejlődtem, nőttem fel a feladathoz. Az EPAM-nál ez a bevett gyakorlat.

Hogyan jutottál el oda, hogy ebbe az irányba indulj tovább a fejlesztői szerepkörből?

Kilenc éve dolgozom itt, kettes szintű fejlesztőként kezdtem, majd Senior fejlesztő lettem és néhány év csapatvezetési gyakorlattal a hátam mögött éreztem azt, hogy szeretnék más irányban is fejlődni. Számomra két opció volt; az egyik, hogy elmegyek menedzsment irányba, vagy maradok a technikai vonalon. Mielőtt a váltás mellett döntöttem volt bennem egy kis félelem, hogy elveszítem a lelkesedésemet, aggódtam, hogy milyen motivációt találok majd 10 év múlva a fejlesztésben. Az új pozíciómban azonban folyamatosan új kihívások elé állít a munka, mindig tanulok, miközben megmaradt a fejlesztői munkámból is egy kis rész, az ebben szerzett tapasztalataimnak is nagy hasznát veszem. Mindez biztosítja számomra, hogy hosszú távon jó választás legyen a Solution Architect szerep.

Ha visszagondolsz a fejlesztői illetve a jelenlegi munkádra, akkor mi a legjelentősebb különbség a kettő között? Mi az, amiben szignifikáns különbség van?

Például rögtön az, ahogyan viszonyulok egy adott helyzethez. Fejlesztői szemszögből megnéztem azt, hogy milyen technológiák vannak, mi az, ami érdekes belőle. Ma sokkal inkább azt nézem, hogy miért csináljuk a projektet, miért van értéke az ügyfél számára? Mi az, ami biztosítja az egész rendszer szempontjából, hogy megkapja az ügyfél, amit eredetileg szeretett volna? Ma tehát felülről tekintek az egészre.

Mivel telnek az Architect napjai, milyen feladatai vannak egy projekt egészét nézve?

Ez egy változó folyamat, de nagy általánosságban az Architecht már a projekt kezdetekor, illetve akár már előtte elkezdi a munkát. Azaz az ügyfelek vagy ügyfél jelöltek pályázatokat írnak ki, majd meghívnak rá „vendorokat”, akkor a benyújtandó dokumentáció, tervezett megoldás és timeline, költségvetés és csapatigény összeállítása az ő feladata. Ebben a fázisban gyakorlatilag úgy telik az ember napja, hogy vagy a potenciális ügyféllel beszélget, vagy a csapattal, akik a pályázaton dolgoznak. Ez tehát egy tervezési fázis gyakorlatilag. Ezt követően optimális esetben a cég megnyeri a projektet, ilyenkor kiutazunk az ügyfélhez, megismerkedünk vele és még pontosabban feltérképezzük, mi a feladat. Majd a design fázis és az egyeztetés után egy kicsit gyakorlatiasabb implementációs fázisba kerül a projekt, amikor prototípusokat kell fejleszteni. A feladataim jellemzően dizájn és kollaboráció jellegű feladatok némi implementációval fűszerezve, ezek váltakoznak, attól függően, éppen hol tartunk a munkában.

Mi az, ami számodra a legélvezetesebb ebben a munkában?

Az, hogy változatos.

Milyen az ideális Architect?

Erre nem könnyű válaszolni, mert az Architecht szerepkörnek is több szintje van. Az alsóbb szintű Architect-ek inkább egy adott rendszerért felelősek, technológiailag számítanak szakértőnek, kevésbé az üzleti területen. Ahogy lépünk egyre feljebb a szinteken ez nyilvánvalóan fordítottan változik. Itt már érteni kell, hogy az adott üzleti domain hogyan működik, mik a trendek, ezekben hogyan lehet részt venni. Ez már inkább konzultáns szerepkör, ahol nemcsak együtt dolgozol az ügyféllel, hanem megpróbálod eladni és képviselni az üzleti ötleteidet is. Ehhez mindenképp nyitottabb személyiség szükséges, aki kíváncsi mások ötleteire, ugyanakkor megtalálja az egyensúlyt aközött, amikor nyitott, és amikor kicsit autokratikusabb és ő hozza meg a döntést.

Nemrég született a második gyermeked, és egy kisbaba egyértelműen sokat követel az embertől, különösen munka mellett. Hogyan tudod megoldani ezt az élethelyzetet?

Szerencsére az EPAM biztosítja azt a fajta rugalmasságot, amivel élhet az ember, ha az élete azt kívánja meg. Dönthetsz, milyen típusú projekteket vállalsz el. Például én most olyan projekten vagyok, ami már az implementációs fázisban van, tehát kevesebb utazással jár, így több időt tudok a családommal tölteni. Ha pedig valakinek gyereke születik, - a projekt függvényében persze - ehetősége van arra is, hogy kicsit többet dolgozzon otthonról.

Ha a gyereknevelésben valamit az ember az elején elront, nem könnyű feladat helyrehozni, ahogyan egy projektre is igaz ez. Mi az, amit apaként, a munkádban tanultakból hasznosítani tudsz?

Ha szülőként eltervezel valamit, nagy esély van arra, hogy az nem úgy fog működni, mert a gyerek éppen mást szeretne csinálni, valami közbejön, folyamatosan változnak a dolgok. Számomra újdonság volt, hogy valami ilyen mértékben kiszámíthatatlan és úgy érzem, hogy ezt nagyon jól tudom a munkámban kamatoztatni. Nem ér váratlanul, ha valami teljesen másként történik, mint, ahogy vártuk. A másik oldalról pedig az apaságban nagyon sokat jelent az a tapasztalat, amit a munkám során szereztem. Hiszen itt sok múlik azon, hogyan tudsz másokkal együttműködni, hogyan reagálsz vagy éppen hogyan lehetett volna egyes helyzetekre reagálni. Szóval az apaságom és a munkám egyaránt, oda-vissza hatnak egymásra és mindkettőben folyamatos a tanulás.

A beszélgetést teljes egészében itt tudod meghallgatni!

webp_net-resizeimage_15.jpg

 

 “Nem kell megijedni, bele kell vágni.”

Csernai Balázs az EPAM egyik vezető fejlesztője, aki hét és fél év alatt tesztelőből jutott el jelenlegi pozíciójáig. A “Mit csinál a ….” sorozatunk részeként most vele beszélgettünk arról, mit kell tudnia a jó fejlesztőnek a szakmai tudáson kívül, hogyan kerül a képbe az elegancia és miért fontos, hogy a kollégák barátok is legyenek. 

LifeInTech interjú

san-francisco-twin-peaks-csernai-balazs-2019-06-10-18-15.jpg

Balázs miben különbözik, ha különbözik egyáltalán egy EPAM-os fejlesztő munkája egy más cég fejlesztőjének munkájától?

Más cégektől eltérően mi nem magunknak fejlesztünk termékeket, hanem más cégeknek dolgozunk. Emiatt különböző pozíciókban nem csupán az adott szakterület feladatait látod el, hanem az ügyféllel is kommunikálsz, ennyiben tehát különbözik az én munkám egy olyan vezető fejlesztő munkájától, aki az adott cég saját termékének fejlesztéséért felel. Így egy EPAM-os fejlesztőnek, vezető fejlesztőnek a szakmai tudáson kívül a hatékony kommunikációt is el kell sajátítania.

Ha valaki eljátszik a gondolattal, hogy fejlesztő lesz, mi a belépési pont, ki jelentkezhet ilyen pozícióra? 

Nagyon leegyszerűsítve: tudjon programozni. Bővebben, nagyon fontos, hogy aki ezzel foglalkozik, az szeresse,  élvezze ezt a munkát, enélkül ebben a nagyon is kompetitív szakmában nem lehet senki sikeres hosszú távon. Ahogy aztán fejlődik az ember egyre több programnyelvet, egyre több projektet tudhat magáénak. Így később vezetői készségeket is el kell sajátítania, a csapatába tartozó emberekkel kommunikálni, döntéseket hozni és amint említettem ügyfelekkel egyeztetni. Ezen az úton specializálódhat egy fejlesztő és válhat belőle projektmenedzser vagy üzleti elemző vagy éppen software architect, aki már több szakterületben jártas fejlesztő. Egyébként az én szakterületem a mobilfejlesztés, de tudnom kell azt is, hogyan dolgoznak a webfejlesztők, a back-end fejlesztők ahhoz, hogy sikeres legyen a munkám.

Honnan indultál el és hogyan jutottál el a jelenlegi pozíciódig?

Az EPAM-hoz, mint tesztelő érkeztem egy másik cégtől,  de mindig is a szoftverfejlesztés érdekelt. Bár ez volt a vágyam, éppen egy tesztelői pozíció volt nyitott, így ez volt a “belépőm”. Amikor az egyik projekten fejlesztőt kerestek, lehetőséget kaptam ebben a szerepben is és sikerrel vettem az akadályt. Ezt követően egy következő projektben választhattam, hogy átképzem magam és csak utána váltok vagy fejest ugrom a feladatba és élesben sajátítom el a még hiányzó tudást, szerzem meg a szükséges tapasztalatot. Ez utóbbi mellett döntöttem és rengeteget tanultam junior fejlesztőként. Egy nagy ugrással a következő projekten már senior fejlesztőként kezdhettem, következő lépésben aztán csapatvezető lettem, majd team lead volt a következő állomás. A vezető fejlesztői előléptetést pedig egy sikeres, féléves berlini projekt után kaphattam meg. Hét és fél év alatt jutottam ide a cégnél, az első lépésekhez egy-egy évre volt szükség, míg a magasabb pozíciók eléréséhez már több év tapasztalata kellett.

Melyek voltak azok a készségek, azaz nem szakmai tudást igénylő elemek, amik hozzásegítettek téged az előrejutáshoz? 

Szerintem nagyon fontos a türelem, ezt emelném ki elsőként, mivel nagyon sok emberrel kell együttműködni, akik mind különbözőek, más-más habitussal rendelkeznek. De azt is meg kellett tanulnom a hatékony kommunikációhoz, hogy a szakzsargont le tudjam fordítani mindenki számára érthető nyelvezetre, hiszen az ügyfél általában nem szakmabeli. Szintén nagyon fontos a talpraesettség, az, hogy “nem kell megijedni, bele kell vágni”. 

Milyen képzésekkel, belső tanulási lehetőségekkel segített neked az EPAM?

Számos belső tréning van, főleg szakmai jellegűek. Minden egyes szakterületnek az adott szint eléréséhez összeállított tréning anyag áll rendelkezésre, így aki fejlődni szeretne, minden segítséget megkap házon belül. A szakmai tréningeken kívül aztán vannak készségfejlesztő, kommunikációs és egyéb kiegészítő területek képzései is, amik nagyon hasznosak pont azért, amit említettem korábban, azaz a szakmai tudáson kívül az EPAM-nál egy plusz attitűd is kell a munkához.

Milyen perspektívákat látsz magad előtt jelenleg, merre halad jelenleg a szakmai karriered?

Számomra ez nehéz kérdés, mert míg mások ezen a szinten a szakmai oldalt elhagyva inkább menedzseri pozíciókat választanak, addig én nem akarom kiengedni a kezemből a programozást. Ebben megtalálom az önkifejezést, szeretem ezt a munkát. Engem az tesz boldoggá, akkor vagyok elégedett, ha sikerül egy nehéz problémát elegánsan megoldanom. De nem csak a munka maga az, amit szeretek itt, nagyon sokat jelent az is, hogy milyen kollégák vesznek körül, a hozzáállásuk, az, ahogyan telnek velük a munkanapok. Nagyon sokat hozzátesz ahhoz, hogy jól érzem magam a helyemen, hogy a velem dolgozó emberekkel tudok programokat szervezni, kialakulnak barátságok.

Úgy tudom, hogy egy utazós társaság is alakult, akikkel couchsurfing-ezve barangoltok szerte a világban.

Néhány évvel ezelőtt az egyik munkatársunk kitalálta, hogy jó volna ellátogatni különböző országokba és szerencsére volt egy vállalkozó szellemű jelentkező, aki ezt az egészet megszervezte, így egész jó kis csapat alakult ki. A tervünk az volt, hogy nagyobb városokat látogatunk meg egy-egy hosszú hétvégére, akár 3-4 napra egy-két nap “szabival” megtoldva. Ha pedig úgy alakul, akkor találkozunk olyan EPAM-osokkal, akik az adott városban élnek, dolgoznak, esetleg náluk szállunk meg arra a pár éjszakára. Idén nyáron Amerikában, San Francisco-ban látogattam meg egy EPAM-ost, illetve ennek a kicsit hosszabb, kéthetes látogatásnak a keretében voltam Los Angelesben is. Korábban voltunk Barcelonában, Tel Aviv-ban, Koppenhágában és remélem, hogy még jó pár helyre utazunk majd közösen EPAM-osok a jövőben is. 

Ha érdekel a beszélgetés teljes terjedelmében, akkor hallgasd meg a podcastot a LifeInTech podcast csatornán!

tel-aviv-bostyai-marcell-takacs-mariann-csernai-balazs-kocsis-aniko.jpg