Egy tech cég kulisszatitkai

A kevesebb több: válogatás a Home Office életmódtanácsokból

2020. március 24. - KárpátiJdt

A jótanácsok és home office útmutatók rengetegében nehéz megtalálni a legjobb gyakorlatokat. Ez az útmutató, arra vállalkozik, hogy gyakorlatias, lényegre törő segítséget nyújtson, ne csupán az otthonról végzett munkához, hanem a hétköznapok egyensúlyához is. A fókusz az egyszerűségen van, ezekben a napokban, hetekben a kevesebb több, az eredményesség és kiegyensúlyozottság kulcsa jelenleg ebben áll.

Íme, témákra bontva a szerintünk legfontosabb javaslatok!

 Alapvetések

 Kezdjük azzal a néhány egyszerű tétellel, amelyek már önmagukban is keretet adnak a napodnak, ha csak ezeket követed, nagy baj már nem lehet. kv.jpg

 

  • Kelj és feküdj korán! 

Ha korán felkelsz, azelőtt végezhetsz egy egész sor feladattal, mielőtt még felkelnének a gyerekek vagy beérkeznének az első emailek, vagy éppen az éjszaka berepült emailekre most tudsz válaszoli – hadd kezdje a reggelt a kollégád/partnered a Te leveleddel.. Ha korán fekszel, nem pazarlod az energiád éjjeli netezésre, passzív képernyő előtti ücsörgésre, amire most amúgy is több időt szánunk.

  • No pizsama,

avagy akkor is segít mentálisan a napi, rendes utcai ruhába való felöltözés, ha azt hiszed, hogy nem.

  • Készíts teendő listát és „pipáld ki” az elvégzett feladatokat!

Ez nem csupán a munkafeladatokra érvényes, hanem a ház körüli összes teendőre, a produktivitás érzése felér egy online pszichológusnál töltött üléssel.

  • Reggeli, ebéd, vacsora állandó eszegetés helyett!

Egy napirendet követni sokkal egyszerűbb, ha az étkezések köré rendeződik a nap. Ha erre figyelsz, nagy az esélye, hogy arra is jobban fogsz, mi is kerül az asztalra. Most valószínűleg kevesebb a mozgás és az immunrendszer számára is meghatározó a bélrendszer állapota, így most különösen fontos mit eszel.

 Mentális balansz

  • Ne engedj a tömegnyomásnak!

Pillanatnyilag ezernyi ingyenes jógaóra, meditáció és pszichológiai tanácsadás áll rendelkezésre. Tanácsos egy rövid, - 10-12 perces - egyszerű, reggeli meditációt keresni a neten, ami segít abban, hogy fókuszáltan induljon a napod! (Bár egyeseknek a kávé elegendő) Bár úgy tűnik, most mindenki online kurzusokat kezd és úgy érezheted, hogy gyorsan neked is valami újat kell tanulnod, ne engedj ennek a nyomásnak, csak akkor, ha úgy érzed, hogy valóban van időd a munka és az egyéb kötelezettségek mellett ilyesmire.

  • Mélypontok vannak, lesznek, elmúlnak!

Bármilyen jól menedzseled is az otthonra korlátozódó életet, mélypontjaid neked (és a családodnak) is lesznek. Ezeken túljutni már önmagában az is segít, ha elfogadod, hogy ez veled is megesik.

  • A lelki egyensúly a testivel együtt működik, (lásd alább) napi 20 perc bármilyen mozgásforma, ami neked jólesik, megteszi. Egy olasz férfi nem keresett kifogásokat, a hétméteres teraszán futotta le a félmaratont a múlt héten...:-D, egy kínai sportoló pedig maratont futott az ágya körül.
  • Szakadj le a hírekről!

Nagy a kísértés a gép előtt ülve tízpercenként frissíteni a hírfolyamot. Ehelyett csekkold háromóránként a történéseket és ennek az időtartamát is korlátozd!

 Közösség

community-1751060_1280.png

  • Ahogy a repülőn, úgy ebben a helyzetben is igaz, először gondoskodj a magad jóllétéről, egyensúlyáról és ha ez ok, akkor jöhet a segítségnyújtás másoknak!
  • A közösség most fontosabb, mint bármikor máskor, legyen szó munkahelyi csoportokról vagy a lakóhelyedről. Ha csak egy olyan aktivitást keresel, amivel másnak segíthetsz, sokat teszel magadért is. Bevásárlás időseknek, online korrepetálás gyerekeknek vagy akár csak naponta egy telefonhívás valakinek, aki egyedül él.

Munka

  • Legyen munkaidőd, legyen hétvégéd!

Bár az online munka legnagyobb nehézsége, hogy mindenki tudja, hogy otthon vagy, időzóna ide vagy oda, ez korántsem jelenti, hogy kora reggeltől késő estig ugrásra késznek kell lenned. A munkaidőt jelöld ki magadnak és másoknak is azzal, hogy lehetetlen, kora hajnali, éjjeli időpontokban, nem írsz leveleket és küldesz anyagokat. Ha időeltolódásban dolgozol más földrészekkel, akkor is hagyj magadnak pihenést!

  • A másik végletbe se ess, azaz hiába dolgozol otthonról, nem jelenti, hogy a munka feladatok várhatnak. Ebben segít a fent említett teendő lista, kanban, trello vagy bármilyen módszer, ami neked segít rendben tartani a feladataid.

90527098_2601927580026965_8216297700245635072_o.jpg

Testmozgás

  • A kevesebb, de rendszeres, több!
  • Most mindenki jógázik, de te futni szeretsz? Neked való az online kardió edzés vagy a lépcsőzés a lépcsőházban (csak ne érj hozzá semmihez).
  • Ha eddig nem mozogtál és most is nehezen kezdenél neki, lelkifurdalás helyett, teljesíthető feladatot válassz, naponta 3x10 perc könnyű gimnasztika, vagy online senior torna is szuper! (Vagy csak tanulj meg újból bukfencezni, fekvőtámaszozz, plankelj!)

Ahogyan már többször is említettük, most a kevesebb több, főképp, ha szabályokról van szó. Gondolj magadra is, figyelj másokra és bár mindannyian könnyen kibillenünk időnként, keresd az egyensúlyt!

water-2045469_1920.jpg

 

 

 

"A gyerekek olyanok, akár egy golyó a lejtőn, gurulnak míg az aljára nem érnek, a mi feladatunk megállítani őket"

A február 11-i Biztonságos Internet Nap apropóján szervezett 'szülői meetup' kerekasztal beszélgetésen számos olyan kérdés merült fel, amelyre az eseményen tartott előadás keretében nem volt mód válaszolni. A majd másfél órás beszélgetés alatt rengeteg gyakorlati példával illusztrálva válaszoltak ezekre is a szakértők, Tóth Zsuzsa, a Bárányfelhő Fejlesztő és Terápiás Központ szakmai vezetője, Kittka András, a Funside alapítója, illetve Iván József, az EPAM Software Testing Managere, két kamasz gyerek édesapja.

 Egyensúly és családi szabályok

Az este moderátora, Kárpáti Judit újságíró volt, aki a kérdések sorát rögtön azzal kezdte, hogy mit tehet a szülő, akinek a gyereke már nagyobb és ha nem igazán volt következetes a kezdetektől az online szabályok kialakítását illetően, most mégis szeretne változtatni.
Tóth Zsuzsa egyszerű, frappáns válasza az volt, hogy a gyereknek bátran elmondhatjuk, hogy nemcsak ő éli meg először, hogy kamasz, mi, szülők is először vagyunk kamasz gyerek szülei. Így tanácsos együtt megoldani a felmerülő problémákat, kialakítani a tinédzserrel egy partnerséget, ami egyébként bármely életkorban megtehető.

A következő kérdésre, mely a szülői példamutatás mibenlétét firtatta, a technológiai iparágban dolgozó, így aztán szülőként az online világban némileg más látószöget képviselő Iván József válaszolt. Szerinte a kulcs ebben az egyensúly megtalálása, számára is, aki egyébként a mobilját jóval többet használja egy átlagos felhasználónál. Náluk elfogadták a gyerekek, hogy a munkája miatt az édesapjuk többet „kütyüzik”, de ez azért nem okoz náluk nehézséget, mert emellett nem csorbul a közös, beszélgetésre és játékra szánt idő. Kittka András Józsi tapasztalatait azzal egészítette ki az egyensúly kapcsán, hogy az online töltött idő minősége sem mindegy. Egészen más, ha egy gyerek a képernyőidőben egy iskolai feladaton dolgozik vagy éppen kódol, mintha valamilyen passzív tevékenységgel tölti ugyanezt az időt. Hangsúlyozta, hogy fontos a szabályok közös kialakítása, melyeket minden érintett köteles betartani, ugyanis a szülő csak így lehet hiteles a gyerek számára. Zsuzsa megerősítette, hogy nagyon fontos, hogy a szülő is tegye le a mobilt amikor a család este vagy hétvégén együtt tölti az időt, mert "elérhetőnek" kell lenni a gyerek számára - azaz nem elég, ha csak fizikailag vagyunk jelen, éreznie kell, hogy ha kérdése van, nem csak fél füllel figyelünk rá hanem valódi odafordulást tapasztalhat. Ugyanezt elvárhatjuk a gyerektől is, amikor beszélgetünk, ő is figyeljen ránk, válaszoljon és tegye ő is félre a telefonját erre az időre.

img_6850.jpg

A korkülönbség probléma(?)

Többen felvetették, hogy a gyerekeik különböző korúak, így sokkal nehezebb betartatni a szabályokat, néha olyan tartalmakkal is találkozhat a kisebb gyerek, ami nem neki való.
Józsi a saját példájukon keresztül mesélte el, hogyan alakult ez náluk. Eleinte, a gyerekek kiskorában tiltó szülők voltak, azaz nem engedték digitális eszközök használatát a gyerekeiknek. Majd, amikor elérkezettnek látták az időt a két gyerek egy közös tableten játszhatott olyan játékokat, amelyek megfeleltek mindkettejük életkorának. Aztán amint a nagyfiú iskolai élete megkövetelte, ő kapott egy saját tabletet, ami a tanulását segítette, később pedig a lánya is megkapta a maga eszközét. Mindvégig a bizalmat helyezték előtérbe a gyerekek aktuális életkora és igényei mellett. Tudják, hogy a gyerekek milyen appot töltöttek le és ha újat szeretnének, jelezniük kell a szülőknek, vagy éppen nagyszülőknek, vagy annak, aki éppen felügyeli őket. Józsiéknál szintén bevált, hogy a gyerekek által kedvelt online játékokba a szülők is beszállnak, ezzel is erősítve az együttlétet. A közösségi média platformokon ismerik a gyerekeik jelszavait, látják, mit osztanak meg, de nem kutakodnak és élnek vissza a helyzettel; úgy érzi náluk kialakult egy kölcsönösség és valódi bizalom.

A nagy nyári szünidő csapda?

Ha a korkülönbség nehézségnek tűnik, akkor az semmiség a másik nagy és sokak által nehezen kezelt helyzethez,:a szünidők és hétvégék kérdéséhez képest. Mégis, hogyan lehet egy olyan hosszú időszakot megfelelően tagolni és a képernyőidőt megfelelő korlátok között tartani, mint amilyen egy 10 hetes nyári szünet? András szerint a nyári szünettel kivétel nélkül minden szülő küzd, mégis lehet megoldást találni. Az ő tanácsa, hogy a megfelelően kiválasztott táborok mellett azokra az időszakokra, amikor nincsen semmilyen programszerű elfoglaltság segíteni kell, hogy a gyerek megtalálja a maga olyan offline tevékenységeit, amiben ki tud teljesedni, el tud mélyülni.  Ők a Funside balatoni táborában úgy alakítják ki a programjaikat, hogy a gyerekek napközben egyáltalán ne is akarják elővenni a telefonjaikat.  Ez azért különösen fontos, mert így a gyerekek megtapasztalják, hogy remekül eltölthető az idő mobiltelefon nélkül is és később vissza tudnak nyúlni ehhez az élményhez. Andrásék krédója tehát, hogy éld meg a pillanatot (kütyük nélkül)! Józsiék a szünetekben edzőtáborba küldik a gyerekeiket, illetve megoldás a megfizethetetlen „nagyi tábor” egy aktív nagymamával - ez persze nem mindenkiek adatik meg. Nyári vakáció témájában Zsuzsa többször elmondta, hogy szeretné „reklámozni” az unatkozást, mert remek lehetőséget nyújt a kreativitás fejlődésére. Szakértőként úgy gondolja, hogy némi frusztráció szükséges ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják a nehézségekkel való megküzdést és ez bizony nem megy, ha a programfolyamban nincs szünet. Igen fontos kitétel, hogy nekünk, szülőknek is bírnunk kell a kínlódó gyerek látványát, azaz nem szabad megtörni és elfoglaltságot kínálni, bármilyen gyötrelmesen is fest az unatkozó gyerkőc...

Kéretlen tartalom és függőség

Az este utolsó harmadában a közönség, azaz a szülők kérdései következtek, elsőként egy édesanyáé, aki szerette volna tudni, melyik szűrőprogram a legjobb a kéretlen tartalmak elkerülésére egy tízéves fiúgyerek számára?
András – aki a meetupot megelőző előadásában számos fontos információt osztott meg ezzel kapcsolatban és melyről videó is készült – azt tanácsolta, hogy első lépésben az adott eszközön állítsuk be a felhasználó korát, majd a böngészőben a tartalmi korlátozásokat. 100%-os védelmet ugyan ez sem nyújt, de vannak olyan fizetős, platformfüggetlen szülői felügyelet alkalmazások, amilyen például a https://www.qustodio.com/en/  is, mely a pénzünkért nagyobb biztonságot is nyújt, mint az ingyenes applikációk. Több jelenlévő szülő számára is gondot jelentett, hogy a gyereke nehezen kezeli ha veszít az online játékokban. András szerint ez általános probléma, nem is feltétlen az online tér speciális jelensége, amiben Zsuzsa is egyetértett vele. Mindketten azt tanácsolták, hogy ugyanúgy, ahogyan az unatkozásnál, itt is fogadjuk el, hogy veszíteni fontos élmény, mert a megküzdésre tanít. Itt is fontos a szülői példa, igenis merjük megmutatni a gyerekeinknek, ha valami nem sikerült, ha kudarcot vallottunk. Ugyanakkor, ha a gyerek frusztrációja egy-egy ilyen helyzetben túllép azon, amit elfogadhatónak ítélünk, akkor nekünk szülőknek kell közbeavatkozni és azt mondani, „most be kell fejezned ezt a játékot, ez már nem jó neked, most én mondom meg, hogy itt a vége, az én dolgom, hogy vigyázzak rád!”.

Mert, ahogyan Zsuzsa a beszélgetés zárszavaként mondja, a gyerekek olyanok, akár egy golyó a lejtőn, gurulnak, míg az aljára nem érnek, a mi feladatunk megállítani őket. A beszélgetésnek ez a szemléletes példája pedig olyan útravalóul szolgálhat, ami nem csak a biztonságos internetezés területén alkalmazható. Egyvalamit nem téveszthetünk ugyanis szülőként szem elől: a gyerekünkért mi felelünk, így az irányítás nem a gyerek, hanem a mi kezünkben van.

A Biztonságos Internet Szülői meetup-on elhangzott előadásról készült videó itt található. 

 

 

 

 

 

„Minden feladatot érdemes úgy felfogni, mint egy kihívást, aminek több lépése van.”

Ádám életét párhuzamosan kísérte végig a zene és az informatika. Az EPAM szoftver tesztelőjeként sem mondott le a hobbijáról, egy hardrock banda frontembere.

 Interjú Rezes Ádámmal, az EPAM szoftver tesztelőjével

 rezesa.jpgMilyen karrierállomások vezettek a mostani, szoftver tesztelői pozíciódig?

Édesapámmal sokszor szereltük együtt a gépet és mindig csodálattal néztem, ahogy parancsokat ad egy egyszerű, fekete-fehér képernyőnek. Szerintem ez indított el ezen a vonalon. Bár középiskolában már informatika fakultációra jártam, ott még nem ástunk olyan mélyre. Komolyabban az ELTE-én kezdtem foglalkozni a témával, ahol programozást tanultam. Az egyetemről kikerülve a karrieremet manuális tesztelőként kezdtem, majd a későbbiek folyamán megszereztem a tesztautomatizáló pozíciót és jelenleg is ezzel foglalkozom.

Ezek szerint egyértelmű volt, mikor pályaválasztásra került a sor, hogy neked ez az utad.

Érdekes, hogy nem, felmerültek más területek is, például a pszichológia, ami nagyon érdekel, ezen belül is a kommunikáció és a viselkedés.

Teszt automatizáló mérnökként dolgozol, mik a feladataid, napi teendőid?

Olyan tesztelői feladatok automatizálásával foglalkozom, amiket a szoftverfejlesztési folyamatban állandóan végre kell hajtani. Az automata tesztek – melyek sokkal gyorsabbak, mint egy manuális tesztelő - biztosítják azt, hogy ebben a folyamatban a program minden funkciója végig megbízható marad a fejlesztés alatt.

Mi az a következő lépés, ahova szeretnél eljutni ebben a munkakörben?

Szeptemberben szeretnék ASMT-re menni, ami egy vizsga, mely után egy bizottság eldönti, hogy tovább léphetek-e szenior szintre. Ha ez sikerülne, akkor interjúztathatnék és konferenciákra is járhatnék.

Mi az, amiben fejlődni szeretnél?

Igazából mindenben szeretnék fejlődni, soha nem érzem azt, hogy tökéletesen tudnék egy bizonyos dolgot, mindig van mit tanulni, próbálom elérni, hogy minél jobb legyek egy-egy területen.

Amikor leültünk beszélgetni, említetted, hogy jól állsz a napi feladataiddal, mert tudtál kicsit előre dolgozni. Mi a munka metódusod?

Szerintem minden feladatot érdemes úgy felfogni, mint egy kihívást, aminek több lépése van. Szeretem lebontani a problémát kisebb feladatokra, így mindig van sikerélményem és végül a megoldás is megszületik. Egy elsőre nehéznek tűnő feladat is egyszerűbbé válik ezáltal.

A te életedben legalább olyan fontos szerepet játszik a zene, mint a munka.

Már gyerekkoromban is zongoráztam, a zene mindig jelen volt az életemben. Sokat énekeltünk otthon és színitanodába is jártam, ahol musicaleket adtunk elő.

Ma mégis egészen más zenei stílusban tevékenykedsz.

Hat évvel ezelőtt, 2014-ben alakult a jelenlegi zenekarom, a GunSinger. Az egyetemen találkoztam egy sráccal, - ma már a legjobb barátom – akivel egyforma póló volt rajtunk, így egyből szimpatikusak lettünk egymásnak. Volt egy közös haverunk, aki dobolt, szóltunk neki is, összeültünk, előszedtünk néhány dalt és összehoztunk egy próbát. A mai napig megvan a kép, ami ezen az első próbán készült. Egyébként ma már a gitárosunk is EPAM-os, csakúgy, mint én, de nem vagyunk mindannyian informatikusok, sokszínű a társaság, a dobosunk például festőművész.

regi_kep_1.jpg

Érzed-e előnyét a zenében annak, hogy ezen a területen dolgozol?

Van egy bizonyos fajta hozzáállás, ami a zenéléshez és a kódoláshoz is kell. A mindig „előre menni akarás”, hogy saját magam fejlesztésén dolgozom mindig. Mindkettő nagyon kreatív tevékenység és szintén közös bennük, hogy bizonyos fajta koncentrációt igényelnek, sok időt vesz igénybe, hogy „szöszmötölünk” valamin. Logikára is szükség van és a flow is közös, amibe kerülök, ami benne tart a kreatív alkotó állapotban,akár kódolok, akár zenélek.

A GunSinger zenekarról további információkat itt, itt és itt találtok!

 

 

 

 

 

„Senkinek nem úgy indul a karrierje, hogy mindent tud és van öt év tapasztalata ...”

Hegedűs Andrea karrierjét egy óceánjáró hajón kezdte és 15 év világjárás után kötött ki a cégnél. Jelenleg Senior People Programs Specialist-ként dolgozik, az EPAM-os kollégák az ő segítségével készülhetnek az ügyfélinterjúkra.

webp_net-resizeimage_17.jpg

Hogyan tölt el egy ember 15 évet egy luxushajón, hiszen ez egy nagyon embert próbáló munkának tűnik, amellett, hogy biztosan nagyon izgalmas is. Miért és hogyan döntöttél arról, hogy ilyen hosszú ideig maradsz a hajózás mellett?

Én sem 15 évre készültem, csupán egy szerződésre, azaz 6 hónapra. Korábban itthon krupié voltam, kaszinóban dolgoztam. Akkor még ’95-ben a kalandvágy hajtott a karrieremben, egy kedves ismerősömmel úgy gondoltuk, mi lenne, ha kipróbálnánk magunkat külföldön is. Egy szerződés és utána visszamegyünk a pesti kaszinóba. Az első szerződésnél külön hajón voltunk, a második szerződésre azért mentünk vissza, mert ugyanarra a hajóra kerültünk. A harmadik szerződésre azért, mert ezt a kedves barátomat kinevezték Supervisor-rá. Szépen sorban minden szerződésnek volt oka, hogy miért mentünk vissza. Voltam krupié, később Supervisor, Assistant Manager, majd az utolsó években Kaszinó Manager. Egy szép, kerek születésnapon úgy döntöttem, „leszállok a hajóról”, adok magamnak öt évet Magyarországon, megvalósítom önmagam, elvégzek egy egyetemet HR szakon, szabályoztatom a fogamat, szóval mindazt, amit a hajón nem lehet.

Mi az esszenciája ennek a hajós létnek, munkának?

Bár kívülről igazi luxusfoglalkozásnak tűnik, valójában nem az, többek között azért sem, mert a hajón nem nagyon van szünnap. Sokat kell dolgozni, 10, vagy akár 12-14 órát is. Cserébe az ember utazik, jól keres, barátokat szerez és olyan élményeket is, amelyek pénzért nem megvásárolhatók. Összesen 93 országban jártam és azt hiszem, hogy bárhova el tudnék menni a földkerekségen úgy, hogy nem kellene szállást foglalnom, mert mindenhol akadna ismerős vagy barát, aki szívesen lát.

Hogyan indult ezek után az EPAM-os karriered?

2010 májusában költöztem vissza Magyarországra és amikor hazajöttem, olyan munkát kerestem, - az egyetemet levelezőn végeztem - ami érdekes és persze, amihez értek is. Tizenöt év alatt a hajón az ember rengeteg tapasztalatra, tudásra tesz szert, ám erről nincs papír. Tehát keresnem kellett egy olyan lehetőséget, ahol nem bizonyítványra, hanem tudásalapú tapasztalatra volt szükség. Először egy kis cégnél dolgoztam, akik tárgyalástechnikai tréningeket tartottak, itt adminisztráltam, a tréninganyagokat fordítottam angolról magyarra és magyarról angolra. Később innen ajánlottak be az EPAM-hoz, amikor az a kolléganő, akit helyettesítettem, visszatért a munkába. Az akkori skót „nagyfőnöknek” lettem az asszisztense -, de azután innen elcsábított az Origo Filmstúdió, ahol végül nem találtam meg a számításaimat. Amikor eljöttem az EPAM-tól, többen mondták, hogyha esetleg meggondolod magad, visszavárunk. Így kerültem vissza egy fél éves kitérő után az EPAM- hoz, akkor már angoltanárként.

Miként alakult a cégnél az elmúlt hét éved?

Nagyon szerettem tanítani, de sajnos ennek is végeszakadt, mert felnőttoktatásban már csak olyan taníthat hivatalosan, akinek ezirányú végzettsége van. Így cégen belül találtam új területet és szerepkört: HR Business Partner lettem. Egy átszervezés után pedig „lecsapott rám” az egyik minszki kolléganő, aki indított egy „pilot projektet”, amelynek a lényege abban állt, hogy az itt dolgozóknak segítsünk a cégen belüli profiljuk összeállításában. Ez tulajdonképpen olyan, mint egy LinkedIn profil, csak ez egy belső profil, amin az ügyfelek böngészhetnek az EPAM-os szakemberek között. Ezért különösen fontos, hogy jól legyen összeállítva és megfogalmazva, hogy segítsen, „eladni” az adott szakembert a projektnek. Ha aztán úgy dönt, hogy érdekli az adott ember és behívja egy ügyfél interjúra, (ami tulajdonképpen egy állásinterjúhoz hasonlít – a szerk.) akkor én segítek abban is, hogy megfelelően felkészült legyen az interjúalany. Mára ez kinőtte magát, már nem csupán kísérleti projekt, összesen hatan dolgozunk a csapatban az EPAM-nál. Amit kínálunk globális, tehát tulajdonképpen minden országból jelentkeznek erre a szolgáltatásra.

Visszatérve egy kicsit az ügyfél interjúra, erről még ejtsünk néhány szót, mit is jelent ez pontosan?

A projektre kerülés előtt általában két különféle típusú interjún szoktak részt venni az emberek, az egyik a technikai, a másik az ügyfélinterjú. A technikai interjú elméletileg nehezebb, gyakorlatilag szerintem a könnyebb, mert egyértelműen kiderül, megvan-e a szükséges tudás, avagy nincs. Az ügyfélinterjú a nehezebb dió, mert ez egy afféle szürke zóna azoknak, akik nem vettek még részt ilyenfajta megmérettetésben. Mindez ráadásul angolul és egy online felületen zajlik, amitől sokan nagyon tartanak. Természetesen csodát tenni én sem tudok, hiszen nem lehet senkit felkészíteni az összes lehetséges kérdésre. De ha nagy vonalakban megnézzük, hogy egy ügyfélinterjú miről is szól, akkor azt látjuk, hogy sokkal inkább az emberei oldalt, a személyiséget vizsgálják: azaz az érdeklődési kört, hogy az illető miben szokott hibázni, mit tesz ilyenkor, ha észreveszi, be tudja-e ismerni? Kinek, mik az erősségei, gyengeségei, kivel szeret együtt dolgozni és kivel nem szeretne semmiképp.

Gyakori itthon, hogy bár valaki elvégzett egy egyetemet, az angolja nem annyira erős, így, ha feltétel egy állásnál a nyelvtudás, inkább nem is jelentkezik rá.

Mindenkinek azt szoktam mondani, hogy jó lenne, ha létezne az úgynevezett „chill pill”, amit az emberek bevehetnének interjú előtt, ugyanis nem az angolon fog állni vagy bukni a dolog. Még csak azt sem mondhatom, hogy nagyon szigorúan a technikai tudáson. Ugyanis szerintem, ha valaki csillogó szemmel érkezik az képes megcsillogtatni az egyéniségét és azt mondani, hogy „én ezt nagyon szeretném, mindent meg tudok tanulni és tudom, hogy a tojáshéj a fenekemen, de itt vagyok, használjatok”, akkor félig nyert ügye van. Van egy nagyon jó „English Department” az EPAM-on belül, ahol akiknek angol felzárkóztatásra van szükségük, 9 hónapos tanfolyamokat kínálnak. Ez idő alatt simán el lehet érni egy B1 társalgási szintet, persze ha az a valaki hajlandó időt és energiát fektetni az angol tanulásba. Ha tehát valakit csak az angolja tart vissza, akkor jöjjön és jelentkezzen! Senkinek nem úgy indul a karrierje, hogy mindent tud és van öt év tapasztalata...

Tulajdonképpen a munkád, hogy másoknak segítesz, de mi a helyzet veled? Hogyan látod a következő EPAM-os éveidet?

A kérdés azért időszerű, mert mint nagy karrier váltó az EPAM-on belül, éppen azon gondolkodom, mibe is vághatnám a fejszémet. Hiszen még egy csomó dolog van, amiben szeretném magamat kipróbálni!

 

 

„Mindannyian három éve tanultuk meg a szakmát, hiszen szakmának az nevezhető, ami ma eladható.”

Hogyan dolgoznak együtt különböző generációk? Milyen lehetőségeket, meg persze kihívásokat hordoz magában, ha több évtized választja el egymástól a kollégákat? Juhász Gábor (70) és Lados Kristóf (21) között közel 50 év a korkülönbség, mégis kollégák az EPAM-nál. Velük beszélgettünk.

Mióta dolgoztok az EPAM-nál, melyikőtök hány éves volt, amikor idekerült a céghez és milyen munkatapasztalatokkal?

Juhász Gábor: Már 12 éve dolgozom az EPAM-nál, először Process Engineer-ként kezdtem, aztán Project Manager-nek „álltam”, dolgoztam a tesztelő csapatnak is, most pedig a Compliance csapatban vagyok Chief Compliance Specialist. 58 éve dolgozom, 12 éves koromban kezdtem, mint bolti eladó.  Első "igazi" állásomat a MAFILM-nél szereztem, mint informatikus, igaz, akkor még úgy hívták a szakmát, számítástechnika. Fantasztikus lehetőségek voltak; én vagyok például az első, aki digitális animációt csinált a filmgyárban, 1978-ban. Az EPAM előtt egy kanadai cégnél dolgoztam, ahol Global Support Manager voltam, nagy csapatot vezettem, jártuk a világot, számítógépeket installáltunk a világ számos táján: Cipruson, Angliában, Franciaországban, Kanadában, még a venezuelai őserdőben is. De tanítottam egyetemen, főiskolán, középiskolában is, voltam iskolai igazgatóhelyettes - igen változatos életút áll mögöttem.

Lados Kristóf: Nagyjából egy éve csatlakoztam az EPAM IT csapatához, Junior IT Support Engineer vagyok, de diákmunkán – kábeleztem - már néhány napot dolgoztam a cégnél, még 16 éves koromban.  Jelenleg a Local IT Support-ot látom el, ami azt jelenti, hogy mi visszük ki a gépeket, amin a kollégák dolgoznak, mi megyünk segíteni, ha nem működik valami, pl. nincs internet vagy mondjuk cserélni kell valamilyen eszközt. Tehát az alapvető, lokálisan megoldható problémák megoldásáért felelünk. 

generaciok.jpgRendhagyó dolog, hogy valaki a te korodban aktívan dolgozik, ráadásul egy olyan szakmában, ahol kifejezetten alacsony az átlagéletkor. Hogyan élted ezt meg, amikor idejöttél? Szükséges valamiféle adottság, hogy az ember jól kezelje ezt a helyzetet?

J.G.: Nagyon fontos „adottság”, hogy nem kell észrevenni a korkülönbséget.  A legfontosabb, hogy ebben a szakmában egy év alatt az ember a tudásának a 40 százalékát elveszíti. Így nem a kor a döntő, hanem a tudás.

Gyakran a teendők, a család, a munka, az aktualitások el is sodorhatják az ember. Te mit teszel azért, hogy ne kopjon ki, friss maradjon a tudásod?

J.G.: Félévente, évente jönnek ki újdonságok, a technológiai fejlődés folyamatosan zajlik, ezért nincs más választás, mint egyszerűen rá kell szánni az időt, esetenként munka után is és képezni magunkat, hogy a toppon maradjunk.

Kristóf, Te már ezzel a tudatossággal kezdted a munkádat?

L.K.: Igen, abszolút! De szerencsére ez nem jelent különösebb nehézséget, mert nagyon érdekel, amit csinálok, szeretem a munkámat. Amikor ezzel kapcsolatos cikkeket olvasok, videókat nézek az inkább kikapcsolódás számomra, ez nemcsak a munkám, hanem a hobbim is valójában.

A kommunikációban mennyiben jelent nehézséget a generációs különbség? Ha egy idősebb kollégával kell együtt dolgoznod, mi van a segítségedre ebben? 

L.K.: Szerintem céges szinten senkinek nem jelent igazán problémát. Nem érzem azt, hogy az idősebb kollégákkal máshogy kéne beszélnem, vagy megfogalmaznom a gondolataimat, kortól függetlenül bárkivel lehet kötetlenül beszélgetni.

Gábor te hogyan látod ezt?

J.G.: Néha észreveszem, hogy bácsiként akarnak kezelni, de ez nagyjából öt percig tart és szándékosan nem szoktam észrevenni. Mert akárkik is ülünk az asztal körül, mindannyian három éve tanultuk meg a szakmát, hiszen szakmának az nevezhető, ami ma eladható. 

Kristóf, 21 éves vagy, még egyetemre jársz. Sokan járnak ebben a cipőben a cégnél, hogy még tanulnak és már munkalehetőséget kapnak?

L.K.: Ha valaki megpályázik egy pozíciót az EPAM-nál, nyitott kapuk várják, ezért úgy gondolom, érdemes megpróbálni diákként is. Az én esetemben ez úgy történt, hogy egyetem melletti gyakorlatra jöttem az EPAM-hoz, majd miután letelt ez az időszak, az akkori főnökömtől kaptam egy nagyon jó, részmunkaidős munkaajánlatot, ami az egyetem mellett pont belefér az életembe.

J.G.: Szerintem ma már elengedhetetlen az egyetem, főiskola mellett elkezdeni a munkát is, legyen szó bármilyen szakmáról. Hiszen az elméletben tanultak nem fedik le azt, ami élőben, a gyakorlatban zajlik egy-egy szakmában.

Kristóf mik a terveid, van-e olyan képzés, fejlődési lehetőség, amit szívesen igénybe vennél itt az EPAM-nál?

L.K.:Szerencsére rengeteg területe van az informatikának, nagyon érdekel például a mesterséges intelligencia, de a Big Data is. Ezekben az irányokban is haladhatok a későbbiekben, mert a cégnél ezekhez is rendelkezésre állnak képzések, tananyagok. Van lehetőség arra, hogy ha pályát nem is, de irányt váltsak!

Mi az, amit általánosságban gondoltok a különböző generációk közös munkájáról?

J.G.: Ötven, száz évvel ezelőtt még igaz lehetett, hogy aki idősebb, biztosan sokkal többet is tud. De azt látva, hogy a gyerekek milyen könnyen igazodnak el az informatika világában, tudomásul kell venni, hogy ma már ez csak tévhit.

L.K.: Fontosabb a szakmai tapasztalat, háttér, mint az életkor. Sokkal jobban felnézek arra, aki a munkában többet tud nálam, mint arra, aki csak egyszerűen idősebb nálam. Mert az számít, hogy a szakmában mennyire képzett valaki, nem az, hogy hány éves.

 

Lóg a gyerek a neten, avagy tippek, trükkök, bevált gyakorlatok, bizonytalan szülőknek

Két órája lóg a neten, fél órája hajtogatod, hogy „tedd már le!”. Hogy mit néz, bizonytalan, de ha tudod is, az sem nyugtat meg igazán, hogy mondjuk a „tiktokot”. Tudod is, mit kéne tenni, meg nem is, próbáltad is, de nem biztos, hogy bevált, ami más gyereknél működött, a tiédnél egyáltalán nem. Egy viszont biztos, a bizonytalanság. Valaki mondja már meg, mi kéne ahhoz, hogy a gyerekedet tényleg biztonságban tudd!  A Biztonságos Internet Nap alkalmából az EPAM és a Funside által szervezett február 18-i szülői meetup éppen a fenti kérdésekre és bizonytalanságra ad választ és nyújt megoldási javaslatokat, gyakorlati útmutatást!

Bemelegítő beszélgetés Kittka Andrással, a meetup szakértő előadójával, a Funside School alapítójával

andris_2020_02_03-feketepeter-10.jpgMit látsz a legnagyobb nehézségnek a szülők életében az internettel kapcsolatban? 

Szülőként végeláthatatlan információk sorát kell befogadnunk, hogy megértsük az online világot, miközben közös élményünk, hogy nem elég a munka, a napi teendők és a gyereknevelés úgy általában, most még felsorakozott mindezek mellé az internet is, amivel foglalkozni kell és besorolni valahogy a nevelés címke alá. Mindezt úgy, hogy sokszor az embernek fogalma sincs azokról az alkalmazásokról, játékokról, amiket a gyermeke emleget, használ. Ami tény, hogy el kell fogadni, igen, ezzel foglalkozni kell, némi erőfeszítésre szükség lesz ahhoz, hogy a gyermek szemében ne teljesen laikusnak, hanem valamennyire kompetensnek tűnjünk, mert az alapvetés az, hogy a gyermek először – remélhetőleg - hozzánk fordul, ha valamit nem tud. Ha már itt elvérzünk és azt látja, hogy nem tudunk segíteni, egyértelmű, hogy később is maga igyekszik majd orientálódni, így vagy úgy az online térben. Ha viszont szülőként ismerjük a megfelelő forrásokat, infókat, appokat, akkor nem olyan nehéz képben maradni és felvenni a gyerekkel a ritmust. Fontosnak tartom, hogy mi, akik ezzel foglalkozunk, ne csak azt tanítsuk meg a szülőknek, hogy az aktuálisan futó legnépszerűbb appról mit kell tudni, hanem elsősorban inkább azt, hogy ezeket az információkat hogyan tudja bárki saját magának is könnyen, pár perc alatt beszerezni a jövőben, hiszen semmi garancia arra, hogy 1-2-3 hónap múlva is ugyanazon app miatt fáj majd a fejünk.

Szerinted mi a legfontosabb, általános szabály, ami kőbe vésett és jó, ha minden szülő tudja? 

Szerintem a legfontosabb, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal! Hiába változik gyorsan a technológia - és tűnhet úgy, hogy újabb és újabb megoldandó problémák és esetleges veszélyforrások bukkannak fel - nagyon sok segítség és tudás is elérhető ebben a témában. Ha tudjuk, hogy hol keressük a megfelelő információkat, vagy kihez forduljunk a problémáinkkal, akkor nem maradunk magunkra és ez nagyon fontos.

 Mi az a tényező, amin a legkönnyebb "elcsúszni", milyen hibát követünk el a leggyakrabban, mi szülők?

Ha azt gondoljuk, hogy gyermekünk online életét teljes kontroll alá tudjuk vonni. Ez egész kicsi korban még igaz lehet, de már az általános iskola alsóbb osztályaiban is, ha egy gyermek ki szeretné kerülni a szülői felügyelet, akkor előbb vagy utóbb meg fogja találni rá a módot. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a közösen lefektetett szabályok mentén történő óvó gondoskodást már a kezdetekben kiegészítse - majd idővel felváltsa - a mentoráló, segítő és nevelő szülői hozzáállás, mert hosszabb távon ez az, amit magával tud vinni gyermekünk, akkor is, ha mi éppen nem vagyunk ott mellette egy adott szituációban. Ha a gyermekünk nem a folyamatos ellenőrzést, hanem a támogató segítségünket érzi elsődlegesen, akkor kialakulhat az a bizalmi kapcsolat, amely megalapozza, hogy később is hozzánk forduljon, ha az online világban problémával találkozik.

Miért érdemes eljönni a meetupra, összegezve, mit kap az, aki eljön?

Az internetbiztonságot legtöbben technológiai problémaként közelítik meg, de valójában egy pszichológiai és pedagógiai alapokon nyugvó szemléletmódról van szó, amelyet kiegészítenek azok a technológiai eszközök, amelyek révén meg tudjunk teremteni a biztonságos online környezetet otthon, családunk számára, és fel tudjunk készíteni gyermekeinket a jövőre. A szülői meetupon egészen konkrét, könnyen elsajátítható és a napi életben is használható technológiai trükköket fogunk megmutatni a jelenlévő szülőknek, amelyekkel könnyen válhatnak még tájékozottabbá az internet világában. Ezt támasztja alá annak a szemléletmódnak a bemutatása, amit elsajátítva megszűnhet a bizonytalanság érzése és egy, az online nevelésben is kompetens szülői attitűd alakulhat ki.

cyber-security-3349229_1920.jpgHa szükséged volna tuti tippekre és bevált, hasznos tanácsokra, hogyan tedd biztonságossá és szabályozottá a gyereked online ténykedéseit, ott a helyed az EPAM és a Funside közös szülői meetup-ján! A Biztonságos Internet Nap apropóján szervezett eseményünkre regisztrálj most, hogy biztos legyen a helyed február 18-án kedden!

 

 

 

A Mentorprogram vajon mi?

Beszélgetés Nagy-Budai Ágnes, Nyitrai Klaudia és a Prekop Fédra recruiterekkel

 Az EPAM Mentorprogramjára jelentkezni egyszerű és csupán pár percet vesz igénybe. De vajon mi történik ezt követően? Kik és hogyan döntik el, ki kerülhet a programba? Miért érdemes egyáltalán jelentkezni? A Mentorprogram recruitereinek segítségével igyekeztünk minden kérdésre választ kapni, végül még annál is többet tudtunk meg!

img_6943.jpg

Mi is valójában a Mentorprogram lényege?

Prekop Fédra: Szeretnénk megtalálni és kiképezni a jövő tehetségeit, lehetőséget biztosítani, hogy junior fejlesztőkké válhassanak. Ez a képzési program optimális esetben nagyjából fél év alatt végezhető el és a teljes időtartam alatt hozzáférést biztosítunk a képzési anyagokhoz, videókhoz. Mindeközben dedikált mentor segít a résztvevőknek, bármilyen kérdésük, elakadásuk van.

Milyen tudás az, ami elengedhetetlen a program elkezdéséhez?

P.F.: Programozási alapokra mindenféleképpen szükség van. Nem feltétlen a JAVA nyelv ismeretére, bármely más programozási nyelv ismerete megfelelő és nem kritérium a szakirányú képzettség sem. Ha valaki saját maga jutott el egy olyan szintre, ami megfelelő, az ugyanolyan jó, mintha iskolában tanult volna. Aki rendelkezik a szükséges alapokkal, az a technikai előszűrésen át fog menni.

A program mellett végezhető-e iskola, lehet-e dolgozni?

P.F.: Tanulni lehet a Mentorpogram mellett, elméletileg dolgozni is, de a gyakorlatban az a tapasztalatunk, hogy ez utóbbi nem szokott működni. Szükséges ugyanis egy olyan mélységű tanulás, amely mellett nem biztos, hogy lesz energiája a résztvevőnek egy munkahelyen is teljesíteni. Vagy éppen fordítva, a munka mellett megfelelően elmélyülni a program anyagában.

Mi történik, ha valaki elvégezte a programot?

P.F.: Junior JAVA fejlesztőként az EPAM-nál fog dolgozni és itt fogja építeni a karrierjét.

Mielőtt még előreszaladnánk, ti hárman vagytok azok a recruiterek, akikkel a jelentkezők először találkoznak, így segítséget jelenthet, ha kicsit megismernek benneteket.

Nagy-Budai Ági: Emberi erőforrás alapszakot végeztem és már az iskola mellett elkezdtem dolgozni, így három éve foglalkozom HR- rel, toborzás-kiválasztással, az EPAM-nál pedig egy éve dolgozom. Itt ügyelünk arra, hogy az interjú ne stresszhelyzet legyen, hanem laza és strukturált beszélgetés. Tisztában vagyunk azzal, hogy frusztráló lehet egy új helyre menni, egy olyan épületbe, ahol nem ismersz senkit, ezért a telefonos előszűrésen is beszélgetünk kicsit, így aztán az élő találkozás is sokkal kellemesebb.

Nyitrai Klaudia: Három éve végeztem el Debrecenben az emberi erőforrás tanácsadó képzést. Eleinte gyakornokként dolgoztam, HR adminisztrációs területen, egy éve foglalkozom recruitmenttel, az EPAM-nál pedig három hónapja dolgozom. Bár nem vagyok túl régen tagja a csapatnak, de a lányok nagyon hamar befogadtak, így meg tudom erősíteni, hogy itt valóban a kötetlenség és a lazaság a jellemző. Alapvetően nyitott és barátságos személyiségnek gondolom magam, nemcsak a munkában, hanem munkán kívül is. Igyekszem a jelöltekkel is könnyedebb hangvételben beszélgetni, fontos, hogy azt érezzék, bátran kérdezhetnek bármit a programmal, az EPAM-mal kapcsolatban és megoszthatják velem a kételyeiket, kérdéseiket. Az interjú elején semmiképpen nem szakmai dolgokról esik szó, gyakran inkább általánosabb témákkal indítok, például azzal, hogy a jelöltnek hogyan telt a napja, ha egyetemre jár, milyen órái voltak, készül-e valamilyen vizsgára éppen.

P.F: A barátságos viselkedés számomra is meghatározó a munkában, fontosnak tartom én is, hogy oldjuk a feszültséget. Mivel egyébként is pszichológiát tanulok, nekem ez a motivációm, hogy a jelöltekkel úgy tudjak beszélgetni, hogy feloldódjanak. Nagyon érdekel, hogy ki, milyen történettel érkezik, szeretem, hogy sokféle emberrel találkozom, változatos hobbikkal, érdeklődési körrel. Számomra az is nagyon érdekes, hogy ki milyen személyiség hiszen azt is igyekszünk kideríteni a beszélgetések közben, hogy valaki mennyire tud majd a csapatban jól működni, mennyire lesz kitartó hosszú távon.

Mik a sajátosságai egy Mentorprogramos interjúnak, miként készüljön az, aki jelentkezik?

P.F.: Kiemelten fontos a motiváció. Ha látszik valakin, hogy tényleg szeretne részt venni a programban, hogy tényleg mindent meg fog tenni, az nagyon sokat nyom a latban. Hiszen szakmai tapasztalatra itt nem nagyon van szükség, csak némi tudásra és a fent említett akaratra, kitartásra.

N.B.Á.: Arra még soha nem volt panasz, hogy könnyű lenne a Mentorprogram, úgyhogy kell a befektetett munka, az elszántság,  hogy valaki sikeresen el is tudja végezni.

Mi a tapasztalatotok, milyen elvárásokkal érkeznek a jelentkezők?

N.B.Á.: Általában nagyon tetszik nekik, hogy az egyetemi tanulmányaik mellett, vagy esetleg azok után kicsit gyakorlatiasabban is betekintést nyerhetnek a programozásba, illetve vonzó, hogy a végzés után állást kaphatnak. Úgy gondolom, hogy egy fejlesztőnek nagyon jó lehetőség, hogy egy nemzetközileg elismert cégnél kezdheti a karrierjét, amiben ráadásul még segítséget is kap.

Miből látjátok, ha egy jelölt igazán rátermett?

N.B.Á.: Ha az interjú végén jó kérdéseket tesz fel.

P.F.: Nemrégiben volt egy jelöltem, aki írt egy mini játékot az interjúra. Ez nyilván nem elvárás, de nagyon meglepődtem, hogy ezt négy nap alatt – míg a telefonbeszélgetést követően az interjúra várt - megcsinálta, hogy úgy érezte készülnie kell.

Mi az, amit fontosnak tartotok elmondani az EPAM-ról, azon kívül, hogy mivel foglalkozik a cég?

Ny. K.: Mindig el szoktam mondani az interjúkon, hogy nagyon sok céges esemény van, ami jól reprezentálja azt, hogy bár elvárjuk a profizmust és azt, hogy mindenki a lehető legjobban dolgozzon, de rengeteg mindent ad is a cég. Jó példa erre a legutóbbi, decemberi esemény, amikor közösen nézhették meg az itt dolgozók a legújabb Star Wars epizódot.

N.B.Á.: A tréningeket emelném ki, számos soft skill és technikai tréning elérhető az EPAM-nál, valamint nyelvtanulási lehetőségek is vannak. A személyes példám is ezt illusztrálja, én is elvégeztem egy angol nyelvtanfolyamot a cégnél, így a tanulás mellett új embereket ismerhettem meg, mindezt munkaidőben, helyben.

P.F.: Nekem is van egy személyes példám, én spanyolt szerettem volna tanulni és bár alapból nem volt erre lehetőség, de azt mondták, hogyha megszervezem a tanfolyamot, támogatja a cég. Mostanra már hétről-hétre zajlanak a spanyol órák és én is sok új kollégát ismertem meg ezáltal.

Mi a módja a jelentkezésnek?

N.B.Á.: Arra is nyitottak vagyunk, ha írnak nekünk egy LinkedIn üzenetet, de az EPAM karrier oldalon keresztül is beküldheti bárki a jelentkezését. A jelentkező három lépcsős kiválasztási folyamaton megy keresztül, a velünk való találkozást követően egy online tesztet fog kitölteni, végül a menedzserekkel találkozik.

Van-e a programnak kezdete és vége?

Bármikor lehet jelentkezni, mert szinte hónapról hónapra indulnak új csoportok, várjuk tehát a jelentkezőket!

 

 

„A mentorprogram pont annyira nehéz, amennyire belemélyedsz”

Kocsár Mátét a cég kereste meg az EPAM Mentorprogram lehetőségével, ő pedig élt vele, elvégezte és ma már maga is mentorkodni készül.

mate_kocsar.png

Milyen út vezetett a Mentorprogramig?

A Szegedi Tudományegyetemen tanultam, majd az első két félév után dolgozni kezdtem. Később átkerültem az egyetem szoftverfejlesztés tanszékére, majd mikor egy év után eljöttem, az EPAM megkeresett egy ajánlattal. Nagyon megtetszett ez a lehetőség, így kerültem a mentorprogramba.

Mi győzött meg arról, hogy számodra ez a program a legmegfelelőbb képzés?

Ahhoz a munkához, amit most az EPAM-nál végzek a korábbi tudásom nem lett volna elég, leginkább azért, mert más területeken dolgoztam. Eddig inkább kutatással, nem gyakorlati szoftverfejlesztéssel foglalkoztam. A program számomra felzárkóztató volt, így ezeken a területeken is megszerezhettem a szükséges tudást.

Mennyire váltotta be a mentorprogram a hozzá fűzött reményeidet?

Bíztam benne, hogy a tananyag naprakész, releváns és hasznos lesz. Örülök, hogy minden igényemnek teljes mértékben megfelelt.

Hogy érezted magad a hat hónap során, a képzés ideje alatt?

Élveztem! Szeretek számolni, olvasni és mindenféle új dologgal foglalkozni. Erre tök jó volt ez a program; számos témát gyűjtöttek össze egy helyre. Egyfajta vezetett tanulás volt, egy kijelölt úton kellett végighaladni, miközben végig jól éreztem magam. Úgy gondolom, hogy a mentorprogram pont annyira nehéz, amennyire belemélyedsz, amennyire mély tudást akarsz szerezni a témákban. Szerintem annak, aki szoftverfejlesztéssel foglalkozik és rászánja a szükséges időt, beleteszi a kellő energiát, mindenképpen teljesíthető.

Mennyire hasznos számodra a mentor, mint segítő jelenléte? Milyen volt a kapcsolatotok a program során?

Már a legelején megbeszéltük, hogy nem igénylek pátyolgatást, így inkább visszajelzésekkel irányított a mentorom. Ellenőrizte a tudásomat, és végig partner volt a gyakorlatilag önálló tanulásban. Hálás vagyok a mentoromnak, mert végig nagyon támogató és segítőkész volt.

Miben és mennyiben változott a tudásod a Mentorprogram végére?

A Java Spring természeténél fogva valamivel nehezebb témakör a többinél, mert ez szerteágazóbb és komplexebb, mint az alapozó részek. Ha az ember jó rálátást szeretne, akkor több időt kell rászánni, le kell ülni és foglalkozni vele.

Mi az, amiben a legtöbbet fejlődtél?

A tanulástechnikámon sokat kellett fejlesztenem. A különböző témák jobbára más-más tanulási módszert igényeltek. Ha akadályba ütköztem a program során, akkor elgondolkoztam, hogy mi lehet az oka. Előfordult, hogy túl részletesen akartam belemélyedni egy nagyobb problémába, ami lehetetlen lett volna, ezért át kellett váltanom és inkább fokozatosan kibontanom. Volt, amikor ki kellett próbálnom a problémát a gyakorlatban, hogy megértsem és meg tudjam oldani. Igyekeztem mindig felderíteni, hogy mi okozza a lassulást, elakadást és annak megfelelően kiválasztani a tanulási stratégiámat.

Mit ajánlanál a most kezdőknek, mivel készüljenek a programra?

Egy biztos alap programozási tudás szerintem mindenképpen szükséges. Az első néhány leckén még át lehet vergődni enélkül is, de később, ahogy elkezd komplexebbé válni az anyag már elengedhetetlen az alapismeret. Ha valaki bele akar vágni, kell, hogy tényleg meg akarja szerezni azt a tudást, amit ez a program kínál. Csak úgy lehet ennyi leckén „végiggyalogolni”, ha az ember valóban kíváncsi arra, amit tanítani akarnak neki. Fel kell készülni arra is, hogy ez nem egy olyasfajta oktatás, ahol egy az egyben elmondják az anyagot, hanem önállóan kell tanulni. A legfontosabb pedig, hogy legyen egy jó ütemterv, kisebb szeletekre kell osztani az anyagot és határidőket kell szabni, hogy legyen egy saját haladási tempó.

Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Egyelőre igyekszem még tovább mélyíteni a tudásom fejlesztőként, mert úgy látom, hogy hatalmas az elérhető tudásbázis. Emellett én magam is szívesen mentorálnék majd, így ebben az irányban is elindultam.

„Ha van lehetőség, akkor érdemes mielőbb belevágni a mentorprogramba.”

Andó Sándor Zsolt az egyetem mellett munkát keresett, végül az EPAM Mentorprogramot választotta, amivel nemcsak képzési, de munkalehetőséget is kapott. Alábbi interjúnkban arról is beszélt, mi volt számára a holtpont és hogyan tudta végül jól kamatoztatni a kihívásokat.

webp_net-resizeimage_3.png

Milyen út vezetett a mentorprogramig?

Programtervező informatikusként végeztem az ELTE-n, majd mesterképzéssel folytattam. Közben munkát kerestem az utolsó két félévre, így akadtam az egyik közösségi média felületen erre a lehetőségre.

Mi győzött meg arról, hogy számodra ez a program a legmegfelelőbb képzés?

Több tényező is volt, ami megerősített abban, hogy ez lesz a legjobb választás. Előre tájékozódhattam a program tartalmáról, rákérdezhettem néhány dologra, megtudhattam, mi lesz a pontos menete és tartalma ennek a képzésnek. Az is meggyőző volt, hogy nagyon közvetlenek voltak az EPAM-os kollégák, még a liftben is a mentorprogramot dicsérték és ajánlották, nagyon pozitívan beszéltek róla. Mindemellett az EPAM egy komoly, nagy cég, ezért előzetesen is úgy gondoltam, hogy itt alapos, mélyreható ismeretekre tehetek szert. Korábban már találkoztam az itt tanult technológiákkal, de jobbnak láttam átismételni, rendszerezni a tudásomat, mint egyből belevágni a munkába valahol. Sokkal többet tudtam így fejlődni ebben a hat hónapos tanulási időszakban, mintha valahol élesben elkezdek dolgozni.

Mennyire váltotta be a mentorprogram a hozzá fűzött reményeidet?

Mint említettem, szerettem volna, a meglévő tudásomat rendszerezni, ami teljes mértékben meg is valósult. A Mentorprogram egy, a meglévőnél sokkal mélyebb tudást biztosított. Hiába olvastam ki, mondjuk egy könyvet az adott témában, teljesen más szemléletet adott ez a program, mert nem csak elméleti, hanem gyakorlati tudást is biztosított. A feladatok pedig, amiket kaptunk, különösen jók voltak!

Hogy érezted magad a hat hónap során, a képzés ideje alatt?

Az oktatás, a tananyagok minősége nagyon magas színvonalú volt. Tetszettek az online konzultációk, ahol a mentorom a saját tapasztalatait is megosztotta velem, amik bőven túlmutattak a tananyagon, így ezek rendkívül hasznosak lesznek a későbbiekben is. A személyes tréningek is hatalmas élményt nyújtottak. Sokkal maradandóbb a tudás, ha élményalapú az átadása, mint itt a Mentorprogramban. Előnyös volt az is, hogy magam oszthattam be az időmet, nem volt kapkodás.

Mennyire volt új vagy hasznos számodra a mentor, mint segítő jelenléte? Milyen volt a kapcsolatotok a program során?

Két mentorom is volt. Más személyiségűek voltak, de én mindkettejükkel jól kijöttem, szerintem mind szakmailag, mind emberileg nagyon jól végezték a dolgukat. Nagyon hasznosak voltak a beszélgetéseink, sokat hozzátettek a programhoz.

Miben és mennyiben változott a tudásod a mentorprogram végére?

A kezdeti, rendszerezetlen tudásom kapott egy struktúrát, már tudok hová nyúlni, ha kérdésem van. Ahogy haladtunk a program vége fele kicsit monotonná vált a folyamat, hogy „tanulok, vizsgázok, tanulok, vizsgázok”. Ez okozott némi nehézséget nekem, aztán túllendültem rajta és összekaptam magam, emiatt mostanra bátrabban merek új dolgokba belevágni. Ebben érzem a változást; ha van egy nagyobb feladat, ami elsőre ijesztőnek tűnik, akkor is bele kell vágni, mert hamar el lehet végezni, ha megvan a megfelelő mögöttes tudás.

Mit ajánlanál a most kezdőknek, mivel készüljenek a programra?

Ne halogassanak, mert az soha sem jó! Ha van lehetőség, akkor érdemes mielőbb belevágni a mentorprogramba. A másik jó tanácsom, hogy érdemes jegyzetelni. A konzultációk közben nagyon sok hasznos információ hangzik el, ami a későbbiekben tényleg csak a javunkra válik. Emellett fontosnak érzem a kitartást, a nyitottságot az új technológiák iránt, a tanulási vágyat és a jó tanulási képességet, vagy ha ez utóbbiból kevesebb adatott, akkor a végtelen szorgalmat.

Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Az elsődleges célom, hogy minél több tapasztalatot szerezzek, mert így lehet a legtöbbet fejlődni. Ha nem használom azt a tudást, amit most megszereztem, az egy idő után egyre csak kopik, ezért szeretnék minél hamarabb projektre kerülni, hogy a tudásom friss maradjon, tovább fejlődjön.

„Aki elfogadja, szereti, hogy a változás az élet része, annak az EPAM a legjobb munkahely.”

Négy év "recruiterséget", sok tucat jelöltet és és ezen belül rengeteg EPAM-os sikertörténetet tudhat maga mögött Lajter Ági, aki ma már a marketing csapatban dolgozik. Ha valaki, ő tudja, milyen egy jó állásinterjú az EPAM-nál, így most segít abban, hogyan érdemes felkészülni a találkozó előtt.

Tippek, trükkök, történetek a LifeInTech blog legújabb interjújában!

img_6127.JPG

Mi az, amit mindenképp tudnia kell annak, aki éppen EPAM interjúra készül?

Első körben azt ajánlom, hogy olvasson utána egy picit az EPAM-nak, nézzen körül, milyen információkat talál rólunk az interneten! Persze magán az interjún mi magunk is elég sokat szoktunk mesélni a cégről, de mégis jobb úgy érkezni, hogy már van egy képe a jelöltnek arról, mivel is foglalkozunk. Az is hasznos, ha az illető keres egy ismerőst, aki IT-ban dolgozik vagy akár itt az EPAM-nál, mert ez mindenképp egy jó információs csatorna lehet.

Milyen kérdésekre számíthat az, aki egy recruiterrel elkezd beszélgetni?

Első körben biztosan felmerül a kérdés, hogy miért is lett a jelölt egyáltalán nyitott arra, hogy váltson. Mégis mi az indítópontja ennek, hiszen az egy hosszú folyamat, míg az ember eljut odáig, hogy elmegy egy állásinterjúra. Ezen kívül, fontos kérdés szokott lenni, hogy milyen szakmai tapasztalatai vannak; általában a legfrissebbeket szoktuk megkérdezni. Szóba kerül, hogy a jelölt milyen technológiákat használt és az is, hogy milyen projekten, dolgozott, és még arra is kíváncsiak vagyunk, hogy milyen volt a csapat felépítése. Mivel az EPAM-ban főképp a Scrum módszertan keretei között dolgozunk, érdekes, hogy mennyire ismeri. Recruiterként én mindig megkérdeztem, hogy a velem szembenülő a technológián, a fizetésen kívül mit is keres egy cégben, mi az, ami igazán fontos neki. Hiszen lényeges tényezője a váltásnak, hogy az ember jól érezze magát az újban. A beszélgetésben sor kerülhet a szabadidős tevékenységekre, mi az a hobbi, amit szívesen csinálna közösen a kollégákkal. Ez is fontos része a beszélgetésnek, hiszen egy leendő kollégának nemcsak a szakmai oldalát kell megismernünk, hanem az emberit is.

Sztereotípia az IT szakmával kapcsolatban az öltözködés. Fejtörést okozhat a jelöltnek, hogy miben érdemes interjúra érkezni, te mit javasolsz?

Ha valaki felvesz egy egyszerű inget, egyszínű pulcsival, egy blúzt, egy sötét farmert és nem egy szakadt tornacipőt, hanem egy egyszerű félcipőt, akkor az, teljesen megfelel. Nyáron nem igazán ajánlott rövidnadrágban, miniszoknyában interjúra jönni, és saját tapasztalataim alapján a kakaófoltos, Mickey egeres pulcsi sem a legmegfelelőbb. 

Hogyan tud valaki mentálisan készülni egy interjúra?

Egyrészről fontos, hogy maga a recruiter képes legyen oldani a jelöltben a feszültséget. A munkám során próbáltam mindig odafigyelni, hogy a találkozó egy kölcsönösségen alapuló beszélgetés legyen, ahol a velem szemben ülő megismerheti a céget. Mivel nálunk az interjú folyamat része egy angol nyelvű beszélgetés is, javaslom, hogy felkészülésként érdemes egy kicsit angolul gondolkodni. Segíteni szokott, ha magában, akár útközben a buszon elmond pár mondatot magáról az interjúra érkező. Ha valakinek van kedve, energiája és egy kis ideje, ki lehet próbálni, hogy otthon a tükör előtt hangosan beszél magáról angolul vagy akár magyarul is. Feltesz magának egy kérdést és magának válaszol rá, vagy akár a barátjával, párjával eljátszik egy interjút. Ez a gyakorlat nemcsak egy interjún, de egy megbeszélés, prezentáció kapcsán is hasznos lehet.

Vannak olyan speciális EPAM-os kérdések, amire fel kell készülnie annak, aki ide érkezik?

Nem mondanám, hogy van ilyen. A technikai interjú hivatott a mélyebb szakmai részt felmérni, de én azt gondolom, hogy az is nagyon emberi. Azt javaslom mindig mindenkinek, hogy legyen önmaga! Adja a legjobb tudását és gondolja azt, hogy ez is egy tanulási folyamat része.

Te mire fókuszáltál anno, amikor veled szemben egy jelölt ült?

Arra, hogyan viselkedik, milyen a testbeszéde, hogyan fogalmaz.

Ki az, aki szerinted ideális EPAM-os jelölt, akit tárt karokkal vártok ide?

Bárki, aki szereti a multikulturális környezetet. Aki lelkes, szeret kihívásokkal teli projekteken dolgozni, szeret problémákat megoldani. Annak, aki csak szeretne „beleülni a tutiba” nem való az EPAM. Szeretjük az olyan embereket, akik gondolkoznak, ötletelnek, képesek csapatban dolgozni és nyitottak a változásra. Arra, hogy mindig megújuljunk. Hiszen az EPAM történetét végigkíséri a megújulás és azt hiszem, ez itt a kulcsszó. Mindig azt szoktam mondani, hogy aki szeret pörögni, aki szereti, hogy változik az élet és elfogadja, hogy ez az élet része, annak az EPAM lesz a legjobb hely, ahol dolgozhat.

Cserébe mit kap az EPAM-tól?

Megbecsülést, előrelépési lehetőségeket, nagyon sok tréninget - egy második családot. Egy támogató közeget, ahol bárkiből lehet bármi. Ha van egy jó ötlete, akár szakmai, akár nem kifejezetten a szoftverfejlesztéshez kapcsolódó, itt biztos, hogy találni fog valakit, aki támogatja és segít véghezvinni, amit kitalált.img_6297.jpg

Melyek a te sikersztorijaid, amiket szívesen elmesélnél?

Sok ilyen van, hiszen négy évig dolgoztam recruiterként, ebből két évet az EPAM-ban sé bár cégen belül átkerültem a marketingre, mind a mai napig van lehetőségem találkozni azokkal az emberekkel, akik az én munkámnak is köszönhetően – hiszen sokan állunk a folyamat mögött – dolgoznak most itt és érnek el sikereket. Talán a legemlékezetesebbek a külföldi jelöltek voltak, lévén nemzetközi cég vagyunk, más országokból is toborzunk embereket. Nekem mindig nagy öröm amikor Oroszországból, a Közel-Keletről vagy akár Dél- Európából sikerül idehozni egy jelöltet. Hiszen az valóban egy komplett csapat összetett munkája, mire az összes interjún végigmegy a jelölt, ajánlatot kap, elfogadja és minden szükséges papírt beszerzünk. Nagyon sok apró ajándékot kaptam ezektől a külföldi jelöltektől, amiket mind a mai napig őrzök. Az egyik legkevesebb számomra egy matrjoska baba, egy orosz jelölttől kaptam és most is az asztalomon tartom. De a legjobb érzés mégis az, amikor összetalálkozunk az irodában, örömmel jönnek oda hozzám és elmesélik, hogy mi történt velük azóta, mióta ideköltöztek, velünk élik az életüket.