Egy tech cég kulisszatitkai

Nulláról az IT-ba – Autodidakta tanulással fejlesztői karrier

2022. november 22. - Kovács Timi, Debrecen

Számos karrierváltó történetünk van; sokaknak az autodidakta tanuláson keresztül vezetett az útja a fejlesztői pályafutásig. De vajon a nulláról - átlagos felhasználói szintű technológiai ismerettel - hogyan induljunk el? Melyek a legeslegelső lépések? Milyen buktatók övezik az otthoni, önfejlesztő tanulást?

A LifeInTech podcast csatornán futó sorozatunkból (linkek a cikk alján) készítettünk egy összegző, hiánypótló anyagot, linkekkel, tippekkel, gyakorlati útmutatással.

 autodidakta_blog_1200_630_px.png

A nulladik lépés

A legtöbb karriersztoriból hiányzik egy részlet. Az, amikor már meghoztad a döntést, hogy fejlesztővé akarod képezni magad, de ott állsz egy teljesen más diplomával, végzettséggel, tapasztalattal. Amikor meg kell tenned az első lépést, de valójában a nulladik lépés is hiányzik.

Azoknak, akik belevágnának a tanulásba, hatalmas segítséget jelenthetnek Horváth Zoltán, Bonda Bernát és Burger Tamás tanácsai, akik maguk is önfejlesztéssel kezdték az új szakmájuk elsajátítását. Hármuk tapasztalatai összecsengenek, így általánosságban megállapíthatjuk, hogy az alábbi kulcsfontosságú tényezők szükségesek a kezdéshez:

  • érdeklődés az IT iránt
  • logikai gondolkodás, problémamegoldó képesség
  • angoltudás, mivel a munka során szinte mindenhol angolul kommunikálnak és a legtöbb tanuláshoz használatos online anyag is angolul elérhető
  • egy mentor, akihez fordulhatsz, amikor úgy érzed, elakadtál
  • ha még diák vagy, akkor szülői támogatás
  • nagy adag kitartás, lelkesedés és elhivatottság, amely segít abban, hogy minden egyes nap foglalkozz a tanulással

 

Oldalak, amikkel el tudsz indulni

„Mivel hatalmas mennyiségű anyag áll rendelkezésre, ezért az elején a legnagyobb kihívást az jelenti, hogyan szűrd ki a megfelelő információkat az adattömegből.” – mondja Zoli.

Hármuk kutatásának és tapasztalatainak eredményeként, íme azok az oldalak, fórumok és könyvek, amelyekkel a kezdő elindulhat a fejlesztővé válás útján:

 

Buktatók és akadályok

Az autodidakta tanulásnak, mint minden tanulásnak, vannak nehezebb fázisai, melyekre érdemes előre felkészülni.
„Vannak buktatók, de így utólag azt mondhatom, semmi olyan, amivel ne lehetne megbirkózni, ha érdekel az, amit tanulsz.” – mondja Bernát.

Két lényeges tényezőt emelnek ki mindhárman; az egyik az ún. imposztor szindróma. Az a jelenség, amikor elgondolkozol rajta, hogy biztos itt van a helyed, ezzel kell foglalkoznod, amikor olyan nehezen megy?

Erre egybehangzó vélemények szerint a legjobb gyógyír, ha ezeknek az érzéseknek a dacára leülsz és másnap is nekiállsz a tanulásnak. Mivel egyik készséget sajátítod el a másik után, fokozatosan egyre több sikerélményt fogsz átélni és túllendülsz a bizonytalanságon. Jó tudni egyébként, hogy ezekkel a kételyekkel még a seniorok is megküzdenek időnként...

A másik akadály, ami menet közben felbukkanhat, a kiégés, amikor túltolod a tanulást. Nem kell az egész napot tanulással tölteni, sokszor előrébb vezet, ha napi két órát foglalkozol vele. Adj magadnak időt a fejlődésre, ha van rá lehetőséged!

 

Saját projekt

Amikor valaki a „saját szakállára”, otthon, önképzéssel akar megtanulni valamit, felmerül a kérdés, honnan tudja, hogy készen áll egy magasabb szint elsajátítására, akár egy állás megszerzésére.

„Ez azért nagyon jó felvetés, mert az igazság az, hogy nem tudod, hogy készen állsz-e, ugyanakkor hinned kell magadban annyira, hogy a megméretésre mégis készen állj.” – villantja fel az ellentmondást, egyúttal az igazságot Bernát.

Van azonban olyan eszköz, ami mégis segíthet ezen a kételyen túllendülni. Ha az alapvető programozási ismereteket a fenti oldalak, tutorialok, könyvek segítségével megszerezted, eljön az ideje, hogy saját projektet készíts. Volt, aki webes memóriajátékot gyártott, ami nem volt sem különösebben szép, sem különösebben eredeti, de arra elég volt, hogy felvegyék gyakornoknak egy fejlesztő céghez.

 

Az idő és a pénz tényező

Mielőtt elhatározod, hogy belevágsz az autodidakta tanulásba, érdemes felmérni, mennyi időt és pénzt jelent, ha a saját magad erejéből szeretnél a nulláról az egyre eljutni. Azaz olyan tudásra szert tenni, amivel már elkezdheted a karrieredet az IT-ban vagy egy elkezdhetsz egy olyan kurzust, ahol már nem az alapoktól indul a képzés.

Tamás, Bernát és Zoli hasonló tapasztalatokról számoltak be, mind a ráfordított idő, mind a költségek tekintetében. Tamás munka mellett, a pandémia alatt, egy évet rászánva ért el egy olyan szintre, ahonnan már elkezdhette az EPAM Junior Frontend programját.

„Ami a beruházás nagyságrendjét illeti; a legtöbbet egy könyvre, a Javascript: The Definitive Guide-ra adtam ki, ami 70 Euró volt. A tanulás teljes időszaka alatt, kurzusokkal, tananyagokkal együtt összességében 50,000 – 100,000 Ft között költöttem.”

Zoli szerint is kb. egy év elsajátítani az alapokat. „Végigpörgetsz két-három nyelvet különböző platformokon és összeraksz belőlük valamit, ami alkalmas arra, hogy megmutasd. Arra készülj fel, hogy amikor elkezded az első gyakorló alkalmazásodat, projektedet, hatszázszor újra fogod írni, sokszor a nulláról, mert mindig eszedbe jut egy jobb ötlet. Így lesz egyre szebb, így tanulsz egyre többet. Ez is időigényes dolog, nem csak a tanulás.”

 

Ami nem számít és ami igen

Hogy ki honnan érkezett, nem számít. Egybehangzó véleménye ez minden frissen a pályára érkezettnek és azoknak is, akik már kialakították a maguk IT karrierjét.

„Láttam bölcsészt, közigazgatásból érkezőt, művészeti diplomával rendelkező programozót is. Senki nem nézi, mi a háttered, itt a személyiséged és a fejlődésed számít. Számomra nagy lecke volt, hogy kilépjek a nekem szánt skatulyából és elhiggyem - bár évtizedeken keresztül azt mondták rám, hogy humán beállítottságú vagyok – a fejlesztés nekem való hivatás.” – mondja Tamás.

 

A LifeInTech podcast csatornán három külön epizódban számol be Tamás, Bernát és Zoli saját útjáról, arról, hogyan tették meg az első lépéseket az IT karrier felé.

"Humános" skatulyába rakták, kilépett a keretből - Horváth Zoltán - Sales-esből fejlesztő

"Sokan segítettek a tanulásban, cserébe most segítek én is" - Bürger Tamással beszélgettünk az autodidakta tanulásról

"Nem szabad túltolni" - Az autodidakta tanulás kihívásai diákként - Bonda Bernáttal beszélgettünk

„Ötkor leteszem a ceruzát” – Kiss Kata, anya és vezető, így alkotta újra a szabályrendszereit a szülés után

Kiss Kata nem először szerepel a LifeInTech műsorában, karrierjéről, szerepköreiről már mesélt korábbi epizódokban. Ezúttal azonban nem elsősorban EPAM-os szerepköréről mesél, hanem arról, hogyan tudta megélni szakmai fejlődését párhuzamosan anyai teendőivel, milyen hibákat kellett elkövetnie ahhoz, hogy ma már ne csak a munkahelyén legyen jó vezető, hanem az otthoni, anyai feladatait is a számára legjobb módon tartsa kézben.

kiss_kata_blog_template_1.png

Egy vezetői karrier állomásai


Kiss Kata 16 éve foglalkozik üzleti elemzéssel, termékmenedzsmenttel, IT területen. „Az EPAM-nál kifejezetten közműveknek dolgoztam hosszú éveken keresztül, idén már tíz éve vagyok a cégnél. A karrierem során mindig IT Business Analyst munkakörben tevékenykedtem, a ranglétrán szépen lassan lépkedtem fölfelé, a tapasztalat és a megszerzett tudás függvényében. Ezek alatt az évek alatt mindvégig az egészséges kíváncsiság és a fejlődésre való belső késztetés hajtott.” – foglalja össze.

„Nyughatatlan természet vagyok, nekem kell a pörgés, hogy agyaljak, fejlődjek, valamit fejlesszek. Az elmúlt tíz évemet is így tudnám összefoglalni az EPAM-nál, ahol a specialista útvonalon eljutottam a felső szintre, innen mentem el anyasági szabadságra. Aztán két év után visszatértem és ismét sikerült szintet lépni, most már a „manager track”-en belül. Ez eredménye annak, hogy 6-7 éve foglalkozom a kollégáim karrier útjainak fejlesztésével, felépítettem egy szakmai közösséget, az ő boldogulásukat támogatom.”

Anyaság, mint karrier

„Az a húsz hónap, amit kizárólag a kisfiammal töltöttem, nagyon jó alkalom volt arra, hogy kiforrjon bennem, milyen emberré formálódtam, mik a belső igényeim, és hogy eldöntsem, merre haladjak ezután tovább. Az anyaság szerintem a legcsodálatosabb karrier és tömény személyiségfejlődés. Azonban eltelik egy idő, mely után szükségletté válik a nyitás a társadalom és a munka világa felé. Mindenkinek a saját családi környezete, a saját igényei diktálják azt, hogy anyaként és szakmailag kompetens személyként, tehát szakemberként, milyen útja van, és mit szeretne. Nekem az volt az igényem, hogy bár szeretnék még gyereket, de a két szülés között vissza akarok térni a munkámhoz, mert így tudok kiteljesedni.”

Az apák lehetősége

Kata úgy gondolja, hogy mindehhez nem elég az ő akarata, nagyon fontos, hogy egy támogató, egyenrangú partner legyen mellette, hangsúlyozni szeretné az apák szerepét.

„A covid alatt tényező lett az otthonról végzett munka és ez egyszerre jelent lehetőséget és kihívást azóta is. Mivel gyakorlatilag egy légtérben zajlik a magánélet és a munka, különösen fontos, hogy kialakítsunk magunknak egy szabályrendszert a kettő megkülönböztetésére és elválasztására. Ebből a szempontból ki szeretném emelni annak fontosságát, hogy ne kelljen mindenáron a tradicionális családi modell szerint élni. A covid és a home office kultúra lehetőséget adott azoknak az apáknak, akik nyitottak erre, hogy új oldalát élhessék meg az apaságnak és a szülőségnek azáltal, hogy érdemi időt tudnak tölteni a gyerekeikkel és kivehetik a részüket a feladatokból. Látom a férfi kollégáimon, akiknek az elmúlt három évben születtek csemetéik, hogy mennyire élvezik, hogy a munka mellett jelen tudnak lenni a gyerekeik életében napközben. Nem azt élik meg a kicsik, hogy az apa 12 órára ki van vonva a forgalomból, csak este bukkan fel.„

A titok; a time boxing

A már említett megfelelő szabályrendszer kialakítása nem volt feltétlenül egyszerű és sok keserű tapasztalat vezetett a működő rendszer felállításához.

„Ez bizony, nem egy tejszínhabos sütike, amit kitol magából az automata, hanem sokat kell ezért küzdeni, hogy jól működjön.” – mondja Kata. „A legjobban bevált rutin számomra, hogy sorvezetőként a time boxingot használom; reggel az első dolgom, hogy priorizálom a feladataimat, megbecsülöm, melyik, mennyi időt vesz igénybe és szépen befoglalom a naptáramba ezeket az időkereteket. Majd szépen, sorban el is végzem a dolgaimat, úgy, hogy az erre szánt időben csakis ezekre fókuszálok. Ez a módszertan számomra nagyon hatékony."

"Amíg bejártam dolgozni, kifejezetten szociális lény voltam, így nagyon hiányoztak a kávé közbeni csevegések, amivel reggel elindítottuk a napot. Mivel a kollégáim támogatása maga a munkám is, amihez ezek a beszélgetések hozzájárultak, létfontosságú volt, hogy a remote munka mellett meg tudjam valósítani ezeket a kötetlen beszélgetéseket. Erre külön időkeretet szánok, nem egyszer az ebédidőmet használom erre és virtuálisan együtt ebédelünk.„

Unortodox „best practice”

„A fiam még kicsi, nagy szüksége van rám, a jelenlétemre. A vele tölthető időt nem fogom semmilyen más dolog, így a munka kedvéért sem elvesztegetni. Nagyon éles határt húztam tehát és kivételes meetingektől eltekintve én délután ötkor „leteszem a ceruzát”. Míg ő a bölcsiben van, addig az időm szent és sérthetetlen, akkor tényleg a munkának szentelem magam. A gyerekkel és a munkával töltött időt azonban soha nem keverem. Hosszú tanulási folyamat volt, de megérte, mert most már mindig arra tudok figyelni, ami az adott időpontban a legfontosabb.”

 

Ha szeretnéd részletesebben megisteni Kata történetét, hallgasd meg vele készült podcast-ünket is!

Folytatás! - Karrierváltók; változatos utak az IT karrierig III.

Sorozatunkban olyan EPAM-os szakemberek mutatkoznak be, akik egészen máshonnan indultak, és végül mégis a technológia világában találták meg a helyüket, itt építik a karrierjüket és az identitásukat ma már sokkal inkább ez határozza meg, mint eredeti szakmájuk. A harmadik részben egy szociális munkás, Pakai Karolina és egy gyógyszerész, Imre Norbert mutatkozik be.

Olvasási idő:5 perc

karriervaltok_2_blog_template.png

„Mindig hiányzott, hogy lássak magam előtt egy határozott karrierutat”

„Végzettségem szerint szociális munkás és szociálpolitikus vagyok. Így kezdtem a karrieremet, ezzel indult a pályám. Sajnos azonban hamar világossá vált, hogy ha nem akarok éhen halni, el kell hagynom ezt a pályát. Így csöppentem a HR-be, amit sokáig nagyon élveztem, majd egy nap mindent - barátokat, jó állást, lakást, az addigi életemet - magam mögött hagyva, kiköltöztem Spanyolországba, ahol egy iskolában voltam önkéntes, az angol tanároknak segítettem, gyerekekkel beszélgettem angolul, korrepetáltam őket. Mivel az önkénteskedés határozott idejű volt, ki kellett találnom, hogy mi legyen a következő lépés. Aztán a COVID miatt haza kellett jönnöm.” – foglalja össze röviden Pakai Karolina, hogyan indult a pályája.

Hazaérkezve döntés előtt állt, hogyan tovább.

„Arra gondoltam, mi lenne, ha kipróbálnám magam az IT területén? Igazából már korábban is kacérkodtam vele, így nem volt teljesen légből kapott az ötlet. Addigra már több ismerősömmel beszélgettem erről, hogy mi is ez egyáltalán, mire lehet számítani, egyáltalán elképzelhető lenne-e egy ilyen éles karrierváltás. Mivel mindenki csak támogatott és lelkesített, belevágtam. Korábban mindig hiányzott, hogy lássak magam előtt egy határozott karrierutat. Egy pályát, ahol szépen felfelé lépegethetek, ami nem feltétlenül azt jelentette, hogy vezetőként látom magam, sokkal inkább azt, hogy tudásban, tapasztalatokban fejlődöm.” – mondja.

Szociális munkásként leginkább a személyiség kerül előtérbe, ezt „használja” a munkához a szakember, ezáltal kevéssé megfogható, mihez is ért leginkább az, aki ezzel foglalkozik, azon kívül, hogy emberekkel dolgozik. Karolinának hiányzott, hogy kézzelfoghatóbb legyen a tudása egy adott területen. „Emiatt sokan nagyon meglepődtek, mert nehezen tudták elképzelni azt, hogy emberek helyett "gépekkel" dolgozom. Bevallom, ettől én is tartottam, mert soha nem voltam az a típus, aki a szabadidejét a monitor előtt ülve tölti el. Épp ezért volt nagyon hasznos, hogy olyan emberekkel beszélgettem, akik ezzel foglalkoztak már régóta, így könnyen leomlottak a sztereotípiák építette falak.”

A ma már szoftverfejlesztő szerepkörben dolgozó fiatal nő számára az is nagyon fontos tényező volt a váltásban, hogy szeretett volna végre olyan közegben tevékenykedni, ahol valódi megbecsülést kap, minden értelemben.

„Most olyan munkát végzek, aminek van jövője, tehát biztos megélhetést ad. Nem vagyok sem helyhez, sem nyelvhez kötve, bárhol a világban, bárkivel együtt tudok dolgozni. Nekem ez a pálya a függetlenséget jelenti.”

„Szembejött a Java Mentorprogram”

„A Szegedi Tudományegyetemen végeztem gyógyszerészként, 2015-ben, majd a kutatás iránti érdeklődésem miatt a PhD fokozat megszerzésének rögös útjára léptem. Végül 2021 tavaszán védtem meg a doktori disszertációmat.” – mutatkozik be Imre Norbert, akit már kisfiúként is érdekelt a kémia és az emberi biológia.

„A gyógyszerészet jó választásnak bizonyult, a PhD pedig a kutatás és új jelenségek felfedezése miatt tetszett meg igazán. Egy idő után azonban mégis úgy éreztem, hogy megragadtam egy szinten, ahonnan csak nagyon nehezen lehetett volna feljebb jutni. Sajnos az egyetemi kutatás nagyon bürokratikus, hiába van egy jó csapat, ha akadályozza őket a rengeteg papírmunka, adminisztráció, a beszerzések lassúsága… Nem elhanyagolható az sem, hogy sajnos nem túl jövedelmező az egyetemi szféra egy pályakezdő számára.” – összegzi Norbi, miért foglalkoztatta a váltás gondolata.

„A COVID járvány alatt kezdtem el hobbi szinten foglalkozni a programozással, a Java nyelv elsajátításával, főleg különböző online oktatóplatformokon képezve magam. Azonban nem éreztem elégségesnek a tudásomat ahhoz, hogy egy új karrierbe kezdjek. Ekkor jött szembe az EPAM Java Mentorprogramja, ami pontosan azt nyújtotta, amire szükségem volt. Az akkor még 6 hónapos programot sikerült befejeznem 4 hónap alatt, hála a kiváló mentoromnak – aki mára közvetlen csapattársam – és annak, hogy valóban érdekelt a programozás világa. Tanultam, gyakoroltam, könyveket olvastam minden mennyiségben. Ezután szinte rögtön projektre kerültem, ahol kiváló szakemberekkel dolgozhatok azóta is nap mint nap.”

Az út, a tanulás nem ért véget; Norbi azóta levelező képzésen elkezdte a programtervező informatikusi szakot, mentoráltként részt vesz egy Data Engineer programban, illetve újabban mentorként is szerepet vállal a Java Mentorprogramban.

„Az igazat megvallva, a döntés meghozatala előtt én is nyugtalan voltam, de ez talán természetes, azonban utólag cseppet sem bántam meg, hogy belevágtam. Hiszen visszatekintve, az érettségitől vagy a forgalmi vizsgától is félt az ember. Szerintem mindenképpen fontos az erős belső motiváció, mint ösztönző erő. A váltásban az első lépés megtétele a legnehezebb, utána felpörögnek az események. Talán az első projekten töltött munkanapon éreztem azt, hogy bár a mentorprogram nagyon sok dologra felkészített, de azért attól a naptól kezdve valóban éles környezetben dolgoztam, szövevényes és bonyolult programokkal. Szerencsére számíthattam a csapatom tagjaira, akik rengeteg ramp-up előadást tartottak nekem, továbbá bármikor megkereshettem őket a felmerülő kérdéseimmel.”

Norbi számára az egyik nagy előnye az új szakmájának, hogy nagyon sokrétű foglalkozás, rengeteg felé lehet specializálódni, az egyes szerepkörök között van átjárás.

„Nagyon tetszik, hogy van egy karrierút, és ha az ember tanul, dolgozik érte, akkor nagyon gyorsan fejlődhet és léphet feljebb a ranglétrán. A szoftverfejlesztés olyan szakma, ami az idő múlásával csak egyre értékesebbé tesz a munkaerőpiacon. A legrosszabb dolog, ami történhet az, hogy valaki még több dologhoz fog érteni, mint azelőtt.”

Ha kedvet kaptál és Te is váltanál, jelentkezz a Mentorprogramba!

 

Villámgyors, nagyon erős, rugalmas – körbejártuk a Cloudot!

A LifeInTech podcast csatorna kétrészes sorozatában Kiss Richárd, a Cloud Solution Practice vezetője és Körtvélyesi Péter, a Data Practice vezetője kalauzoltak el bennünket a Cloud rejtelmeiben, most a két beszélgetésből készítettünk egy összefoglalót ide, a blogra is!

Olvasási idő: 7 perc

cloud_datablog_template.png

Kiss Richárd a Cloud Solution Practice vezetője Magyarországon, melynek fókusza a DevOps és Security megoldások szállítása, jellemzően Cloud alapokon. Az EPAM-hoz Datásként került, ám miután végig foglalkozott DevOps-szal is, így egy kis technológiai váltást követően a Data Practice-ben „találta magát”.

Körtvélyesi Péter rendszergazda, fejlesztő és szoftverminőség konzulensként dolgozott, ma Data architektként tevékenykedik. Az EPAM-hoz 2013-ban került technikai projektmenedzser szerepkörbe és javarészt webes projektekben vett rész. A Data Practice 2014-es megalakulásakor egyből csatlakozott a csapathoz. Jelenleg az ötvenfős Data Engineering és Architecture Practice-t vezeti.

Statisztikák

  • 180 milliárd dolláros piac
  • Évente 40 százalékos növekedés
  • A nyugati piacon a projektek 90 százaléka felhő alapon indul
  • Az USA-ban az IT budget 10 százaléka már Cloud szolgáltatásokra fordítódik
  • Ugyanez Németországban 5,4 százalék

 

A Cloud definíciója és jelentősége

„Osztott hardver eszközön futtatott olyan szolgáltatások, amelyek bizonyos részben a szolgáltató üzemeltet.” – ez Kiss Richárd egyetlen mondatos meghatározása, amelyhez bővebb magyarázattal is szolgál.

„Az osztott tárolóeszköz teszi lehetővé, hogy azért az erőforrás mennyiségért fizessük, amit valóban használunk. A szolgáltató az általa üzemeltetett rate-ekkel tud számunkra teljesíteni, és különböző biztonsági garanciákat nyújtani. A felhő számos előnye közül az egyik a függőleges skálázhatóság, de rengeteg lehetőséget biztosít új technológiák kipróbálására is.„

A szakember példának a kvantum computinget említi.

„Egy ilyen számítógép megvásárlása hatalmas költség lenne, de az IBM felhőjének köszönhetően ezt elosztottan is tudjuk használni.”

Arról, hogy miért egyre nagyobb a Cloud jelentősége a világon, Körtvélyesi Péter a következőket mondja:

„A rugalmasság és a gyorsaság a két kulcsszó. Míg korábban egy IT projekt lebonyolításához vízesés modellben megtervezték a teljes szoftverrendszert és az ehhez tartozó hardverbeszerzéseket, amihez több tucat ajánlatot kellett bekérni és végig futtatni a szervezeten, majd szakemberekre volt szükség az üzemeltetéshez, addig ma, a felhő által néhány kattintással mind a szoftver, mind a hardver megoldáshoz hozzájuthatunk, ráadásul a költséges licensz költségeket is megspórolva. Azaz villámgyorsan, nagyon erős hozzáadott értékű szolgáltatásokat kaphatunk.”

 

Szolgáltatáscsoportok

De mégis, mi az, amit megkaphatunk a Cloudtól?

„Gyakorlatilag mindent. Hatalmas mennyiségű szolgáltatást „zúdítanak” ránk, csak az Amazon 300 vagy még annál is több szolgáltatással rendelkezik. A legfontosabbak, a Networking, ahol a hálózati topológia kialakítására alkalmas erőforrások állnak rendelkezésre az egészen egyszerűtől az egészen komplexig, minden igényt kiszolgáló szolgáltatáscsoport ez. Szintén kiemelendő a Computing; itt gépekről beszélhetünk, ahogy mondani szokás, ez a klasszikus „vas”. Ez esetben választható, milyen számítási kapacitást szeretnénk igénybe venni, processzoroktól kezdve egészen a videokártyákig.  Tárolásra szolgálnak a Store megoldások és itt szintén szabadon eldönthetjük, mekkora mennyiség tárolására vesszük igénybe a felhőt, amihez még az olvasási és írási sebességet is kiválaszthatjuk akár. Adatbázisok tekintetében is igen bő a kínálat és Security területen is nagyon sok megoldás létezik.” – sorolja Ricsi.

Cloud és a fenntarthatóság

A két szakember egyetért abban, hogy a létező összes felhőszolgáltató úttörőnek tekinthető és méretüknél fogva nem csupán a már meglévő innovációkat alkalmazzák, hanem folyamatosan újításokkal rukkolnak elő. Fenntarthatóság tekintetében is igaz ez, megint csak az Amazont említve; 2025-re teljes mértékben megújuló energiát használ majd szolgáltatásaihoz. A Microsoft észak-európai adatcentereiben pedig nem csupán a tengerhullámok energiáját alkalmazzák, de a tenger alatt elhelyezkedő szervereket is a víz „hűti” vagy a keletkező hőt távfűtés rendszerekben alkalmazzák.

A Cloud árnyoldalai

Hogy, ami ennyire jó, gyors és egyszerű, annak egyáltalán vannak-e gyengeségei, arra Péter ad választ: „2021-ben több leállást is láttunk, amikor fontos felhőszolgáltatások, ezáltal fontos weboldalak teljesen megálltak. Például a Roomba robotporszívók, vagy a Ring biztonsági kamerák nem működtek, amikor a felhő üzemeltetésében problémák keletkeztek. A Covid alatt hasonló okokból nagyon sok egyetemi vizsga maradt félbe, és sokan panaszkodtak, hogy az újonnan megvásárolt automata macskaetetőjük - ami szintén egy internetre csatlakoztatott eszköz – „bemondta az unalmast” és a macskák éhesek maradtak.”

Nevethetünk bár a fenti érdekes vagy kissé vicces példákon, ám tény, hogy a felhő alapú szolgáltatások az életünk részei lettek és számos olyan szolgáltatást bízunk rá ma, ami nagyon is fontos számunkra. Ugyanakkor, mivel egyelőre a legtöbb helyen még emberek dolgoznak, így hibák is előfordulnak.

„Hiába a szolgáltató felől érkezik a probléma, mégis a mi üzletünk felelhet a kártérítési igények tekintetében ezekért a kiesésekért. Amikor felsővezetőket kérdeztek meg a felhő kockázatairól, ők a legnagyobb rizikónak egyértelműen a biztonság kérdését látták. Éppen ezért alakult ki egy új szakma, a Cloud biztonsági szakértő szerepköre. Ha ugyanis valaki hozzáértés nélkül állít fel egy Cloud környezetet, rengeteg rés és kiskapu lehet. Rossz beállítások esetén privát adatok szivároghatnak ki.”

Szintén a hátrányok közé sorolja Péter, hogy bevásároljuk magunkat egy környezetbe, amit valaki más kezel, azaz ennek fejlődésére mi magunk nem igazán vagyunk hatással. Például megszűnhetnek szolgáltatások, amiket nagyon aktívan használunk, vagy éppen megváltoztathatják a hozzáféréseket, az árazási modellt.

„Egy másik szubjektív pont pedig, hogy felhőszolgáltatók performanciája nagyon erősen fluktuál. Sokszor látjuk a projektjeinkben, hogy megtervezünk egy performanciát, skálázhatóságot, majd ezt megfelelően leteszteljük és békésen hátradőlnénk. Csak a felhő teljesítménye nem az igazi... Például amikor az amerikai üzleti órákban vagyunk és mindenki nagyon aktívan használja a felhőt, akkor általában az adatfeldolgozás sebességében is igen erős kiugrásokat, negatív trendeket érzünk, és ezt nehezen tudjuk befolyásolni. Azaz mégis; a saját költségünkön tudunk rajta javítani, további skálázással.”

A Cloud jövője

A Cloud nagyon gyorsan fejlődik; nap mint nap nő a szolgáltatások száma, egyértelmű tehát a növekedési trend. A két szakember úgy látja, hogy a következő 10 évben ez a helyzet nem fog változni, a felhő még mindig hatalmas növekedés előtt áll.

„A terület szakemberei a fejlődéssel párhuzamosan egyre inkább specializálódnak és a szakértők ki fogják maguknak jelölni az őket leginkább foglalkoztató tudásbázist, érdeklődési kört. A másik trend, mely jellemző, hogy egyre több szervezet alapozza a vállalkozását multicloudra, ami lehetőséget biztosít arra, hogy megtaláljuk az adott problémára legjobban teljesítő, legköltséghatékonyabb környezetet és három vagy akár négy-öt Cloud szolgáltató megoldásaira építsünk.” – vázolja a jövőt Ricsi.

Ha érdekel a téma és elmélyednél a részletekben, hallgasd meg a két szakértővel készült beszélgetésünket, a Cloud suli 1. és 2. részét itt és itt!

Folytatás! - Karrierváltók; változatos utak az IT karrierig II.

Sorozatunkban olyan EPAM-os szakemberek mutatkoznak be, akik egészen máshonnan indultak és végül mégis a technológia világában találták meg a helyüket, itt építik a karrierjüket és az identitásukat ma már sokkal inkább ez határozza meg, mint eredeti szakmájuk. A második részben egy építész, Kovács Dániel Dávid és egy neurobiológus, Németh Nóra mutatkozik be.

 karriervaltok_2_blog_template_1.png

„Nyuszis képregény formájában adtam be az önéletrajzom”

„Az első szerelmem az építészet volt. Apukám vegyészmérnök, anyukám grafikus művész; otthonról hoztam a művészetek szeretetét és a mérnöki készségeket egyaránt. Szinte természetes volt, hogy érettségi után az építészkaron tanuljak tovább. Kezdő, lelkes fiatalként arcul csapott a fájdalmas felismerés, hogy építészként a lehetőségeim szűkösek, nem lehetek az a kreatív ember, aki vagyok. – meséli Kovács Dániel Dávid, honnan indult, mivel küzdött pályakezdőként.

„Két évig dolgoztam egy kis építészirodában, onnan jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egyetem informatikai szakára. Ebben a szüleim nem csak támogattak, de bátorítottak is, nélkülük ez elképzelhetetlen lépés lett volna. Az építészetből megmaradt a rajzolás és a fotózás. Harmincévesen újra egyetemista lettem, ekkor ismertem meg a feleségemet is.” – sorolja, mekkora változásokat hozott az életében az új fókusz.

„Egyfelől furcsa volt újra az iskolapadban találnom magamat, mintha akkor érettségiztem volna, másfelől sokat segített a korábbi egyetemi rutin. A Java és az Architect kulcsszavaknak köszönhetően pedig rám talált az EPAM - az önéletrajzomat egy nyuszis képregény formájában rajzoltam meg - és végül kikötöttem az akkor éppen futó Java Junior tréningen.” – vázolja Dániel milyen előnyei vannak, ha valaki a járatlan utat választja a megszokott, a kézenfekvő helyett.

„Elsőre talán meglepő, de az új szakmámban úgy érzem, sokkal több lehetőségem van a kreativitásomat kiélni, szeretem csinálni, sok apró dologban adott hátszelet a nem szokványos hátterem. Azóta lépdelek előre, nemrég elvégeztem a Solution Architect Schoolt. Szeretem, hogy többféle projekten, több szerepben kipróbálhatom magamat. Az Internal Mobilityvel néhány hónapja Zürichbe költöztünk, most itt dolgozom. Nagyon büszke vagyok arra, hogy van lehetőségünk megmutatni a gyerekeinknek, hogy milyen nagy körülöttük a világ. Úgy gondolom, hogy már csak ez, önmagában is, mindent megér.”

 

„Az új egyensúlyhoz idő kell, de megéri a türelem”

„Mint minden fiatal, én is egy meglehetősen ambiciózus célt tűztem ki magam elé a gimnáziumban, amikor elérkezett a karrierválasztás. Körülbelül 16 éves lehettem, amikor eldöntöttem, hogy én márpedig agykutató akarok lenni, így vezetett az utam Győrből a Szegedi Tudományegyetem biológia szakára.„ – mesél az indulásról Németh Nóra.

A fiatal kutatójelölt, amint lehetett, neurobiológia szakirányra specializálódott és minden lehetőséget megragadott a tanulásra, a gyakorlati ismeretek megszerzésére. Laborokban szerzett tapasztalatot, becsatlakozva a munkafolyamatokba, belekóstolt a tudományos élet világába.

„A karrierválasztás során nagyon sokszor tanácsolják a pályakezdőknek, hogy olyan munkát válasszanak, amit igazán szeretnek, mert akkor nem kell dolgozniuk. Engem is ez a mondat vezetett el a biológiáig és nem bántam meg az akkori döntésemet, a mai napig őszinte érdeklődéssel fordulok felé, mert folyamatosan lenyűgöznek az élet változatos megnyilvánulásai, ám ez ma már inkább egy kedves hobbi számomra.

Olyan fiatalon azonban még nem voltam tisztában önmagammal, hogy mik is az én igazi erősségeim, milyen a beállítottságom.”

Nóra végül több tényező együttes hatására úgy döntött úgy, hogy karriert vált.

„Hozzájárult a döntésemhez, hogy a home office-nak köszönhetően közelről láthattam, hogyan telik a szoftverfejlesztő párom egy napja. Ahogyan nőtt az önismeretem, úgy körvonalazódott számomra, hogy az IT világában szeretném folytatni a karrierem. Éreztem, hogy nagyon sok kihasználatlan energia és lehetőség rejlik bennem. Szerettem az eredeti szakmámat, viszont kár lett volna nem kibontakoztatni azokat a készségeimet, amiket a mostani munkám során minden nap használhatok. A legnagyobb ösztönző erő az volt, hogy egy olyan környezetbe akartam kerülni, ahol ki tudom hozni magamból a maximumot, ahol kiteljesedhetek.”

Így a váltás jegyében két évvel ezelőtt, otthon, autodidakta módon kezdett el tanulni, dokumentációkból, tutorial videókból, online kurzusokból sajátította el a front-end fejlesztés elméleti alapjait, valamint coding challenge oldalakon és saját applikációk építéséből szerzett gyakorlatot.

„Belevágtam a tanulásba, majd fél évvel később jelentkeztem az EPAM épp akkor induló Junior Front-End Online Programjára, ami pontosan azt a tudást emelte szintekkel feljebb, amivel én akkor rendelkeztem. Miután sikeresen elvégeztem a képzést és részt vettem az interjú körökön, felvételt nyertem az EPAM-hoz, mint junior front-end fejlesztő. Közel egy éve egy szuper csapat tagja vagyok, ahol számtalan lehetőségem van a fejlődésre és tanulásra, így március óta már, mint medior fejlesztő dolgozom a cégnél.”

A karrierváltás során Nóra számára a legnehezebb talán az volt, amikor szembesült vele, hogy a korábban használt gondolkodási sémái itt nem feltétlenül bizonyulnak hasznosnak.

„Neurobiológusként - azon a szinten, ahol akkor tartottam - arra volt leginkább szükségem a mindennapjaim során, hogy precízen, alaposan, szabálykövetően dolgozzak. A programozáshoz azonban elengedhetetlen a gondolati korlátok ledöntése és a kreativitás szabadjára engedése. Ahhoz, hogy ezt elérjem, nekem a kitartás és a türelem segített és az,

hogy a célom végig ott lebegett a szemem előtt, akkor is, amikor éppen kétségbe voltam esve. Erőt adott, hiszen tudtam merre tartok, miért csinálom mindezt.”

A fiatal fejlesztő azt mondja, megérte a tanulás, a nehézségek leküzdése, s ha újra kéne döntenie, ismét ezt az utat választaná. Annak, aki váltásra készül, azt tanácsolja, hogy körvonalazza a céljait és készüljön fel arra, hogy nagy valószínűséggel nem lesz zökkenőmentes út a váltás. De tenni kell érte minden egyes nap, akár csak egy apró lépést is. Időt kell adni annak, hogy a korábbi egyensúly helyett kialakuljon egy új, jobb egyensúly. Az eredmény viszont mindent fáradtságot, befektette energiát megér.

„Boldogok a mindennapjaim. Egyensúlyban vagyok magammal, hiszen tudom, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, szeretem, amit csinálok, jó emberek vesznek körül és minden nappal gyarapodik a tudásom. Természetesen ettől még vannak további céljaim, de ezeket nem az motiválja, hogy a jelen nem öröm számomra, hanem pontosan az, hogy most jó és lehet még ennél is jobb.”

A sorozat első részét itt olvashatod, a harmadik rész pedig hamarosan érkezik a blogra, hasonlóan izgalmas karrierutakkal.

Ha pedig te is kedvet kaptál, hogy csatlakozz az EPAM-hoz, nyitott pozícióinkról itt olvashatsz bővebben.

Innováció és kreativitás - ez a Coolest Projects!

2022 őszén ismét visszatér!

A Coolest Projects egy globális kezdeményezés, melyhez az EPAM már többször is csatlakozott. Itt nem a versenyzés a lényeg, hanem, hogy a gyerekek szabadjára engedhessék a fantáziájukat. 18 év alatt bárki jelentkezhet egy kreatív és innovatív projekttel vagy akár csak egy ötlettel. 2022-ben már harmadjára állt be az EPAM a Coolest Projects mögé, és ismét elámultunk, hogy milyen szuper projektek érkeztek be a jövő programozóitól és mérnökeitől!  

coolest_project_blog.png

Idén 14 csapat jelentkezett különböző kategóriákban. Egytől egyig mindegyik pályamunka remek volt, de az “Abszolút Kedvenc” címet a “Robodoki” csapat vitte el. A három lány célja az volt, hogy egy cuki asszisztens robotot építsenek, mely segíthet megnyugtatni a gyerekeket az orvosnál, miközben a diagnosztizálásban is nagy szerepe van. A lányok pályamunkájáról készült videót itt találjátok.  

A “Robodoki” mellet különdíjas lett még a “Titánok” projektje, akik egy mesterséges intelligencia által vezérelt sakktáblát készítettek. A bábukat 3D nyomtatóval készítették, lebomló bioműanyagból. Az ő videójukat is megtekinthetitek itt.  

Az EPAM már évek óta támogatja a gyakorlati alapú STEM oktatást. eKids programunknak is az a célja, hogy játékos módon vezesse be a gyerekeket a programozás és technológia világának szépségeibe, mindezt kurzusokon, workshop-okon, versenyeken és pályaorientációs előadásokon keresztül.  

A 2022-es tavaszi szezon lezárására tartottunk egy évzáró gyereknapot, ahol rengeteg szuper programmal vártuk eKids közösségünket, illetve itt tartottuk meg a Coolest Project díjátadóját is. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki részt vett, és gratulálunk a nyerteseknek! Reméljük találkozunk még!   

És még egy remek hír a végére! 2022 ősszel is újra elindítjuk a Coolest Projects-et! Ha a fenti videók alapján úgy látod, hogy a Te környezetedben is van olyan gyerkőc aki szívesen készítene egy ilyen projektet, akkor mindenképp segíts nekik nevezni! Kövesd Facebook oldalunkat a hamarosan érkező részletekért!

Útmutató a hulladékmentes élethez - nem kell egyből tökéletesen csinálni! 

5 tipp - néhány bónusz mankóval - mely segít megtenni az első lépéseket. 

Mára már köztudott tény, hogy az elmúlt évtizedekben kialakított életmódunk a számtalan egyszer használatos és le nem bomló termékeivel nem fenntartható hosszútávon. A legtöbbünkben már meg is fogalmazódott a vágy arra, hogy ezen változtassunk, hisz senki nem akar olyan világban élni, ahol folyóink és tengerpartjaink a vízi élővilág helyett műanyagtól hemzsegnek. Mindez azonban általában megáll az elmélet szintjén, és nem alakul át cselekedetekké.  

De miért?  

Ez egészen egyszerű: mint a legtöbb új kihívásnál, félünk, hogy nem fogjuk jól csinálni. Emberi tulajdonság, hogy nem akarunk “hülyét csinálni magunkból,” hanem egyből tökéletesen akarjuk csinálni. Sokszor úgy vagyunk vele, hogyha nem tudunk teljesen a zero-waste módon, azaz hulladékmentesen élni, akkor mégis mi értelme?! A realitás az, hogy legtöbbünk nem tudja ezt az életmódváltást egyik napról a másikra megugrani, és ez teljesen rendben is van így. 

Ugrás helyett segítünk lépni. A műanyagmentes július keretében íme néhány igazán egyszerű tipp, mely segíthet elindulni ezen az úton. Ne feledd: ennek az útnak se most se a jövőben nem kell tökéletesnek lennie, a lényeg, hogy megpróbáld! 

pfj_blog_thumbnail_1200x630_2.png

1. Használd ki Magyarország iható csapvizét és ha teheted kerüld a műanyag flakonban árult ásványvizeket.  5.png

Ugyan emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas, sokan mégse szeretik a csapvíz ízét. Ez esetben is van megoldás, dobj egy kancsóba 1-2 citrom/narancs/uborka szeletet, és máris van ízesített vized! Nyáron nem elég hűsítő a csapból folyó víz? Dobj bele pár jégkockát, vagy tegyél egy kancsóval a hűtőbe, és máris van hideg vized! Elmennél otthonról és szeretnél magaddal innivalót vinni? Itt se kell az egyszer használatos műanyag falkonokra hagyatkoznod, hisz számtalan méretű, formájú és mintájú vizesüvegek és kulacsok közül válogathatsz már a boltokban.  

Emlékeztető: itt se kell a tökéletességre törekedni. Egy műanyag kulacs, bár szintén műanyag, sokkal fenntarthatóbb megoldás, mint a boltban vehető vizes palackok. De ha mégis olyan helyzetben találod magad, hogy ilyet kell venned, akkor se keseredj el, helyette inkább használd fel azt a flakont is minél többször, ahelyett, hogy egyből a kukában végezné! 

2. Felejtsd el az egyszer használatos műanyag zacskókat! Itt a zöldséghálók és vászontáskát ideje! 

Szerencsére ma már bármely boltban vagy piacon tudunk saját zöldséghálóval vásárolni, vagy akár anélkül! Érdemes észben tartani, hogy bizonyos termékeknél, mint például a banán, tekintve, hogy egy csomóban van, és fogyasztás előtt meghámozzuk,  nem is szükséges egyáltalán semmibe beletenni. Bármi máshoz pedig könnyedén használhatunk zöldséghálókat, melyet számtalanszor újra tudunk használni, és ha koszos lesz, könnyedén ki is moshatjuk. 1.png

Ugyanez vonatkozik a szatyrokra is. Akár csak a korábban említett kulacsoknál, itt is határtalan a választék! Megkezdve a nagy és praktikus IKEA-s vagy Auchan-os zsákoktól, egészen a személyiségünket tükröző, kistáskánkban is könnyen elférő vászontáskákig, mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. 

Bónusz tipp: Előfordulhat, hogy megfeledkezünk zöldséghálóinkról, és ezek nélkül indulunk vásárolni. Ez esetben keressünk olyan alternatívákat bevásárlásunk során, mely nem igényel külön zacskót. A legjobb azonban, ha ezt el tudjuk kerülni, mely könnyen megtehető, ha zöldséghálóinkat bevásárlószatyrainkkal együtt tároljuk, így vásárlás előtt csak felkapjuk őket és lehet is menni.  

3. Vizsgáld meg a heti bevásárlólistád! Biztosan sok termék van rajta, melyből létezik könnyen beszerezhető, fenntarthatóbb változat.  

Na itt aztán tényleg végtelen a lista. Bár életmódunktól függően sok eltérés lehet, rengeteg termék van, mely mindannyiónk otthonában megtalálható, és van rá jobb megoldás. Íme néhány példa, mely segíthet elindulni: 6.png

  • Műanyag fogkefe --> bambusz fogkefe 
  • Vattakorong --> újrahasználható textil vattakorong 
  • Szappan/tusfürdő/sampon műanyag flakonban --> papír csomagolású, szilárd termékek 
  • Műanyag vágódeszka/főzési kiegészítő --> mindez bambuszból vagy fából 
  • Papírtörlőkendő --> konyharuhák, rongyok, szivacsok
  • Műanyag kaspó --> Kerámia kaspó 

Bónusz tipp: A bevásárlólistád elemzésekor tedd fel azt a kérdést is, hogy van-e egyáltalán szükséged az adott termékre. A legjobb módszere a hulladékunk csökkentésének, ha már alapból kevesebb terméket vásárolunk és hozunk be otthonunkba. 

Emlékeztető: ne várd el magadtól, hogy egyből minden termékhez találj jó alternatívát. Meglehet, hogy ki kell próbálnod pár szilárd sampont, mire megtalálod azt, ami neked beválik.  

4. Fedezd fel a környékeden található csomagolásmentes boltokat! 

Nézz körbe a fürdőszobádban: minden tisztálkodószer műanyag flakonban van? Vess egy pillantást a spájzodba vagy hűtődbe is: ott is minden élelmiszer műanyag csomagolásban van? Ha közelebbről megfigyeljük, szinte7.png sokkoló, mennyi műanyagot tartunk egyszerre a házban, azonban ennek nem kell így lennie! Az egyre több helyen elérhető csomagolásmentes boltokban nagy mennyiségben tudsz kimért élelmiszert venni akár zsákokban, üveg tárolókban vagy egyéb fenntarthatóbb tárolókban. 

Emlékeztető: akár csak az alternatív termékeknél, itt Is előfordulhat, hogy kísérletezned kell pár hellyel, mire megtalálod a kedvenced. Továbbá ne szomorítson el, ha nem tudsz kizárólag ilyen boltokból vásárolni, már az is sokat jelent, ha pár alkalommal tudatosan ezt választod.  

5. Ha már vásárlás, nem kell mindenből újat venni! Ruhákból, bútorokból, elektronikai eszközökből és még sok másból tudsz használtat venni! 

Ez a tipp azért szuper, mert két irányba működik. Ha neked van bármid otthon, amit szeretnél lecserélni, ne az3.png legyen az első gondolatod, hogy kidobod. Az internet segítségével bármit könnyedén el lehet adni, mely egy abszolút “win-win-win" szituációt eredményez, hisz Te megszabadulsz attól amire már nincs szükséged, egy kis plusz pénzhez jutsz, és aki megveszi a terméket, az is jutányosabb árhoz jut ahhoz, amit szeretne. Használd ugyanezt az elvet, mikor Te szeretnél valamit vásárolni. Ha használt terméket vásárolsz, nem csak pénzt spórolsz, hanem rengeteg csomagolóanyagot is.  

Ez az 5 tipp talán a legegyszerűbben kivitelezhető változtatás, mellyel közelebb kerülhetsz egy kevesebb hulladékot termelő élethez. Ne feledd azonban, nem kell egyből tökéletesen csinálni, a lényeg, hogy megtedd az első lépéseket, próbálj ki új dolgokat és ne félj tanulni a hibáidból. 

Ha szeretnél még többet megtudni a fenntarthatóbb életmódról, és hogy egy EPAM-os hogy lett saját maga fenntarthatósági nagykövete, akkor következő lépésed Nagy Grétával készült podcast epizódunk legyen. 

Ha pedig kifejezetten a műanyagmentességbe ásnád bele jobban magad, mindenképp látogass el a Műanyagmentes Július Kihívás oldalára. 

Karrierváltók; változatos utak az IT karrierig I.

Háromrészes sorozatunkban olyan EPAM-os szakemberek mutatkoznak be, akik egészen máshonnan indultak és végül mégis a technológia világában találták meg a helyüket, itt építik a karrierjüket. Az első részben egy villamosvezető és egy geológus mutatkozik be, akiknek ma már sokkal inkább IT-s szerepkörük határozza meg az identitásukat.

karriervaltok_blog_thumbnail_1200x630.png

„A könyvesboltban vettem egy könyvet, ebből tanultam programozni.”

„Az előző életszakaszomat nem igazán nevezném karriernek, inkább csak sodródtam az árral.” – kezdi a történetét Horváth Balázs.

„Nem voltak hosszú távú céljaim. Érettségi után elvégeztem egy technikumot, amivel végül nem tudtam elhelyezkedni. Elkezdtem taxizni. Jelentkeztem közben a Debreceni Egyetem villamosmérnöki szakára, ahova fel is vettek, de a munka mellett nem tudtam elvégezni. Három - négy év telt el a taxizással, majd egy gyárban helyezkedtem el beültetőgép kezelőként. Egy évet dolgoztam itt, majd villamosvezető lettem. Majdnem hat évet húztam le így, a végére borzasztóan kiégtem. Minden egyes munka kényszermegoldás volt. Sodródtam.” – folytatja, mi vezetett oda, hogy valami másba kezdjen.

„Szerettem volna olyan területen dolgozni, ahol sok a kihívás, van megbecsülés, elismerés, és legfőképp azt csinálhatom, amit szeretek és még meg is fizetnek. Úgy akartam ébredni reggelente, hogy nincs az “Anyaaa, nem akarok iskolába menni!” érzés. Először ki kellett találnom, hogy mi az, amit tényleg szeretnék csinálni, ami végre egy hivatás lenne, nem pedig munka. Szerencsére volt időm gondolkodni míg mentem körbe-körbe a villamossal... .”

Az egyetemen Balázs programozást is tanult, amit nagyon szeretett. Így jutott el oda, hogy talán ezzel kellene foglalkoznia.

„Bementem a könyvesboltba és vettem egy könyvet; munka után, este, éjszaka, hétvégeken kezdtem el tanulni. A legnagyobb áttörést a járványhelyzet hozta. Kevesebbet kellett dolgoznom, több időm volt tanulni. Jelentkeztem az Újratervezés Programra, ami egy állami informatikai képzés. Ez első körben egy 8 hetes videókurzust jelentett, amit egy záróvizsga és egy kompetencia teszt zárt. A vizsga után lehetett jelentkezni a következő, már államilag támogatott képzésre, ahova sikeresen bekerültem. Saját magam is fejlesztettem a tudásom és a kettő együtt azt eredményezte, hogy egy erős alaptudásra tettem szert. Ez elég lökést adott ahhoz, hogy felmondjak a közlekedési vállalatnál és teljes egészében a tanulásra fókuszáljak.”

Balázs létrehozott magának egy LinkedIn profilt, amiben a legfontosabb tényeket közölte csupán. „Azt írtam, hogy karrierváltó frontendes vagyok, ez volt a kulcsszó. Pár hét telt el csupán és üzenet érkezett. Van-e kedvem JavaScript fejlesztőként kipróbálni magam az EPAM-nál?”

A többi már történelem, ugyanakkor van néhány fontos momentum, amit Balázs kiemel, amikor a váltásról beszél.

A legjobban az ösztönzött, hogy tényleg váltani akartam, nem pedig panaszkodni a helyzetemről. Voltak nehéz pontok, például, amikor felmondtam úgy, hogy még semmi biztosat nem tudtam az elhelyezkedéssel kapcsolatban, de azt igen, hogy legalább fél évig munka nélküli leszek. A felmondásomat követően a feleségem várandós lett, ami elég sok dolgot felülírt. Az eredmény végül mégis az lett, hogy EPAM-osként sokkal több időm van a családomra, és azt csinálom, amiben örömömet lelem. Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne azzal foglalkozzunk, amit szeretünk.”

 

„Miért akar egy földtudományi mérnök adatvizualizációval foglalkozni?”

„Kezdetben a földtudományi szakirány, a geológia felé indultam el; mindig is érdekelt hogyan épül fel a talaj a lábunk alatt vagy épp miért történnek a földrengések. – ez már Németh Edina története, az ő érdeklődése alapvetően innen startolt.

„Aztán hamar kiderült, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, mivel a különböző geológiai folyamatok megértéséhez komoly fizikai, kémiai és statisztikai számítások, adatgyűjtések segítségével juthatunk el. Mindezeket a számításokat, adatokat természetesen közérthető formában – táblázatok, diagramok segítségével – prezentálni is kell.” - folytatja, mi terelte lassanként a gondolkodását egy másik terület felé. Mivel egyetemi csoportjába számos külföldi hallgató is járt, így az angolt napi szinten, igen intenzíven gyakorolhatta, ami hatalmas előnyt jelentett a későbbiekben. Edinának nagyon tetszett a „multikulti” környezet és nagy elhatározása volt, hogy végzés után azonnal beleveti magát a munka világába.

„Ebben a szakmában sajnos - mai fejjel már annyira azért mégsem sajnálom - nem találtam olyan céget itthon, ahol szívesen elhelyezkedtem volna. Különböző social media platformokon kezdtem el nézelődni milyen alternatívák jöhetnek még szóba számomra. Így találtam rá az első munkahelyemre, ahol piackutatási kérdőívekkel, adatokkal és adatvizualizációval foglalkoznak.”

Sokat nem gondolkozott, beadta a jelentkezését.

„Pontosan emlékszem egy kérdésre, ami később az EPAM-os interjúimon is felmerült. Azt kérdezték, miért akar egy földtudományi mérnök adatvizualizációval foglalkozni? Trükkös kérdés, de nem elrugaszkodott ötlet a váltás. A földtudományokban kémiai, fizikai adatokat kellett közérthető formában ábrázolni és prezentálni, az üzleti világban ugyanez a feladat, csak ott már gazdasági mutatókkal kell dolgozni.”

Edina az új szerepkörhöz tartozó elméletet megtanulta, szoftveres tudást is fejlesztette. „Feladatköröm széles spektrumon mozgott, viszont egy idő után éreztem, hogy egy fókuszáltabb feladatkör sokkal jobban passzolna hozzám. Ráadásul szerettem volna populárisabb tool-kal foglalkozni.”

Itt pedig már a fiatal szakember EPAM-os pályafutásának kezdetéhez is értünk.

„Az interjúk során kiderült, hogy a változatos projektek mellett, a feladatkörök jól elhatároltak, mindenki a saját területével foglalkozik és így a legjobbat tudja kihozni magából. Számomra ez az adatvizualizáció és a hozzá tartozó ügyfeles megbeszélések – jelenleg is Tableau-ban dolgozom és segítek az ügyfeleknek megtalálni a számukra leghasznosabb Data Viz megoldásokat. Mindemellett az SQL és a Snowflake rejtelmeit is sikerült elsajátítanom a belsős tréningeken és ezt persze a mostani projektemen is remekül tudom alkalmazni.

Fiatal pályakezdőként az ösztönző erőm az volt, hogy a saját lábamra álljak és egy olyan karriert találjak magamnak, ami az évek múltán sem válik unalmassá.”

 

A fenti történtetek bizonyítják, hogy az IT-ba vezető út sokszor nem egyenes, sosincs késő erre a pályára kerülni. Ha szeretnél még hasonlóan izgalmas karrierváltásokról olvasni, kövesd blogunkat, hiszen hamarosan érkezik a sorozat második része!

Ha pedig te is kedvet kaptál, hogy csatlakozz az EPAM-hoz, nyitott pozícióinkról itt olvashatsz bővebben.

Mentorprogram lépésről lépésre, avagy ugródeszka az EPAM karrierhez

Lovász Kristóf, junior szoftverfejlesztő a Debreceni Egyetemen tanult mérnök-informatikusként, tanulmányait jelenleg is folytatja, MSC-n. Az EPAM-hoz a cég Mentorprogramján keresztül került. Segítségével – mint a programban részt vett, a céghez felvételt nyert fiatal szakember - összegyűjtöttük a legfontosabb gyakorlati tudnivalókat a képzéssel kapcsolatban.

lovasz_kristof_blog_thumbnail_1200x630.png

Hol találkozhatsz velünk, az EPAM-mal?

„Az egyetemen minden évben rendeznek szakmai heteket, napokat, amikor a különböző cégek képviseltetik magukat és bemutatkoznak a végzős diákoknak. Ismertetik, pontosan mivel foglalkoznak, milyen területen tudnak munkát biztosítani és milyen előnyei vannak, ha valaki őket választja. Így találkoztam az EPAM-mal is és azonnal szimpatikus volt az, amit kínáltak.” – mondja el Kristóf, mi volt a legelső lépése a jelenlegi IT karrierje felé.

LinkedIn profil csőre töltve

„A következő lépés az volt, hogy csináltam egy LinkedIn profilt magamnak, így találtak és kerestek meg az EPAM-tól, hogy van-e kedvem jelentkezni a Java Mentorprogramra. Néhány hetet gondolkodtam és azt mondtam magamnak; vágjunk bele!”

Amit Kristófnak végig kellett gondolnia, és amit fontosnak érzett:

 

  • A program egy hónapos próbaideje alatt el tudja dönteni a jelentkező, hogy tudja-e folytatni, bírja-e a terhelést, le tudja-e tenni a vizsgákat
  • Egyeztetett a szüleivel, akik helyeselték, hogy jelentkezik és azt is, hogy felelősen, átgondoltan dönt.

 

Hat hónap, heti 15-20 óra – így fest a program

„Nekem hét hónap volt elvégezni a képzést, de csupán azért, mert a járvány miatt nem tudtunk bejönni a vizsgákra, márpedig az mindig élőben zajlik, nem online. Heti egy modullal tudtam kényelmes tempóban haladni az egyes vizsgákig, melyek 12 percesek és összesen kétszer lehet nekigyürkőzni. A program nehéz, de nem teljesíthetetlen. Tanulni kell, és ha valaki elég intenzíven és komolyan veszi ezt, akkor napi négy óra felkészüléssel abszolválható a Mentorprogram.”

 

  • A program általában 3-4 hónap.
  • Modulokból épül fel, melyek végén vizsgát kell tenni.
  • Minden modulhoz tartoznak különböző házi feladatok, beadandók.
  • Két lehetősége van mindenkinek letenni a személyesen megírt vizsgákat.
  • A résztvevőket mentorok segítik, heti háromszori online konzultációval.

 

Állás, diploma előtt

„Sokan megszerzik a diplomát és ott állnak, hogy hoppá, de állás az még nincsen. Nekem, a Mentorprogram által még diploma előtt lett munkám, ami szerintem szuper dolog. A képzésen csupa olyan dolgot tanultam, amit máshol nem sajátíthattam el, hiszen, bár az egyetemen tanulunk programozást, de közel nem olyan szinten, mint itt.”

A Mentorprogram két legfontosabb előnye:

 

  • álláslehetőség még az egyetem elvégzése előtt;
  • versenyképes, gyakorlatorientált, naprakész tudás megszerzése.

 

 

Ha szeretnél te is részt venni az EPAM Mentorprogramban, kattints a linkre és jelentkezz!

Megoldások elvont problémákra – irodalomtudósból IT szakember

Bölcsész, magyar - angol szakos diplomával, irodalomtudományi PHD-vel, egyetemi karrierrel. Így indult Séra-Ferencz Anna pályája a 2000-es évek elején. Ma, 2022-ben a világ egyik legdinamikusabban fejlődő és globálisan majd’ 60,000 alkalmazottat számláló IT óriásnál, az EPAM-nál 300 ember vezetője. Első ránézésre tűnik azonban csak szokatlannak az útja; s hogy miért, arról pontos képet rajzol a LifeInTech vele készített interjúja.

A Szeged és Budapest közti távolságot könnyedén hidalja át a Teams és a két éve már bejáratott gyakorlat; beszélgetni online is nagyszerűen lehet, főleg, ha az interjúalany személye izgalmasnak ígérkezik. Amennyire jó fogódzó egy találkozónál a helyszín, a személyiség és a megjelenés minden apró részlete, éppen annyira élesednek ki az érzékek a nem látható irányába egy online interjú esetében. Azért, hogy a beszélgetés zavartalan legyen - ne terheljük az online kapcsolatot - még a képet is megvonjuk magunktól és csakis egymás hangjára koncentrálunk. Megállapítjuk, hogy remekül halljuk – és mindketten bízunk abban, hogy majd értjük is - egymást, így minden mást kizárva, valóban csupán a lényeg marad; a mondanivaló. 

sera-ferench_anna_blog_thumbnail_1200x630.png

A karriered nem feltétlenül nyílegyenes IT karrier, ráadásul egy olyan területről érkeztél, ami hagyományosan nem az informatika vizeibe torkollik.

Eredeti szakmám szerint valóban semmi közöm nem volt az IT-hoz. Magyar -angol szakon végeztem az egyetemen, majd irodalomtudományból szereztem PhD fokozatot és a klasszikus egyetemi karrierúton indultam el; tanítottam. Ha párhuzamba állítjuk az irodalomtudományt és az informatikát, úgy tűnhet, hogy a kettő ég és föld, semmi közük nincs egymáshoz. De akkor is láttam, és ma már különösen élesen rajzolódik ki a hasonlóság, hogy a problémák megértése és a különféle megoldási javaslatok kidolgozása mind a két területnek sajátossága. Az egyetemen azt tanítottam, hogy egy bizonyos problémának nem biztos, hogy csak egy jó megközelítése van, hogy több útvonalon is el lehet jutni a megoldásig. Ezeket a gondolati íveket mindig nagyon izgalmas volt bejárni számomra az irodalomtudomány területén, és úgy gondolom, hogy ugyanez jellemző a szoftverfejlesztésre is, ahol a fejlesztők azt vallják, hogy megoldhatatlan probléma nincs. A kérdés az, hogy milyen úton, milyen eszközökkel, mennyi idő alatt fogunk eljutni az adott megoldáshoz. Az volt és maradt is tehát a legnagyobb motivációm, hogy megértsek komplex helyzeteket, és ezekben a komplex helyzetekben különféle megközelítési módokat dolgozhassunk ki.

 

Pontosan mikorra tehető, hogy az egyetemi világból a piaciba léptél át? Miért szántad el magad a váltásra?

A 2000-es évek eleje, IT szempontból is egy izgalmas időszak volt; akkor kezdett felsejleni, hogy a digitalizáció, az online jelenlét, milyen érdekes terület lehet, emellett üzletileg mennyire profitábilis. De nem csak az üzleti, hanem a nonprofit szféráról, a közösségi platformok elterjedéséről, megjelenéséről is beszélhetünk. A számítógépek már a mindennapi élet részei voltak, nem számított egzotikumnak maga a programozás sem, kezdett bekúszni a mindennapokba, elindult az okos eszközök elterjedése és használata.

Már nem tudtam ezt az egész jelenséget megkerülni, hiszen kultúratudományi vonatkozásában is foglalkoztunk ezzel, és talán ez lehetett az, ami aztán az informatika felé terelt. Elkezdett érdekelni, hogy mi történik, hogy működnek ezek a szoftverek, a honlapok, és beleástam magam, egészen addig a pontig, amíg rájöttem, hogy tulajdonképpen ez az a terület, ahol dolgozni szeretnék.

 

A munkalehetőség magától jött vagy elébe mentél, mert annyira izgatott ez az egész?

Magamnak kerestem. Egy kis szegedi kreatív ügynökségnél helyezkedtem el, projektmenedzserként. Izgalmas munka volt, sokféle lehetőséggel, a szakma alapjait itt tanultam meg. De azért van egy fontos momentum még mögötte, amit elmesélek; a tanszéken, ahol a Szegedi Tudományegyetemen dolgoztam, talán az országban elsőkként kezdtünk el szerkeszteni egy filmtudományi magazint, az Apertúrát. Ennek a munkának a kapcsán láttam aztán, hogy egy ilyen online felület létrehozásának milyen feltételei vannak, mennyire sokféle tényezőnek kell együtt állnia ahhoz, hogy ez valóban jól működjön. Ami talán mai szemmel nem akkora dolog, de számomra teljes újdonság volt és megfigyelhettem általa, milyen döntések mentén születhet meg egy online folyóirat.

 

Azt mondod, a szakma alapjait itt, ennél a kis ügynökégnél sajátítottad el. Egy olyan váltás kapcsán, amilyen a tiéd is, hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy na, ez aztán lehetetlen, mert mégis, hogy lehetne már egy irodalmárból informatikus csak úgy? Hogy zajlott ez pontosan, milyen tanulási folyamatot igényelt?

Erre szokás azt mondani, hogy menet közben tanultam meg, és persze rengeteg önképzés, olvasás által, azaz semmilyen intézményi képzésben nem vettem részt. A munka, projekt technikai részét pedig olyan mértékig ismerem, amennyi szükséges, teljes mértékben megbízom a fejlesztők véleményében és tudásában.

 

Miként kerültél a kis cégtől az IT óriás, EPAM-hoz?

A látókörömben volt a cég, mert egyszer megkeresett egy recruiter. Aztán eljött az idő, amikor ide is saját indíttatásból jelentkeztem. Elérkezett a megfelelő pillanat és bekerülhettem a szegedi csapatba, projektmenedzserként.


Mi vonzott az EPAM-ban?

Nagyon érdekes volt megismerkedni a szervezeti kultúrájával, ami nagyon részletesen kidolgozott és dokumentált volt ahhoz képest, amit én korábban láttam. Ez persze abból is adódott, hogy - már hét éve is, amikor idekerültem – világszerte számos lokáción van jelen a cég, és ehhez biztosítani kell egy olyan keretrendszert, amelyben minden alkalmazott, attól függetlenül, hogy Los Angelesben, Budapesten vagy Szegeden él, tisztán átlátja a cég működését. Ezen kívül a projektek komplexitása és nagyságrendje is hihetetlenül izgalmasnak ígérkezett, a különféle szerepkörök sokaságáról nem is beszélve. Szellemileg igazi kihívást jelent a mai napig az, mennyire differenciált az egész rendszer és hogyan kapcsolódnak össze a különböző szereplők. Az EPAM évről évre növekszik. Nem csupán a piaci trendeket, de a saját belső növekedését is követve vezet be újabb és újabb, az itt dolgozók munkáját szolgáló szoftvereket, folyamatokat, hoz létre új szerepköröket, ami az embereknek egészen változatos karrierutakat és lehetőségeket biztosít. Ezt azért is különösen fontos megemlíteni, mert az általános nézet az, hogy egy nagy szervezet lassan változik. Nem igaz ez az EPAM-ra, sőt! Az elmúlt hét évben is rengeteget változott és nagyon jó részese lenni ennek, végig követni ezt.

 

A választásaid és az út, amin haladsz azért nagyon érdekes, mert azt példázza, hogy mennyire tág lehetőségeket biztosít az informatika, hogy milyen téves beidegződés az, hogy humán érdeklődéssel ezen a terepen nem sok babér teremhet. Mikor a fiatal lányok pályát választanak, és talán éppen az irodalom érdekli őket, akkor legkevésbé jut eszükbe nekik vagy a szüleiknek, hogy ez akár az IT iparágban is gyümölcsöző karriert jelenthet. 

Ez valóban nagyon fontos kérdés, és különösen azért, mert rengeteg minden megváltozott az elmúlt 20 évben, ha már említettem korábban is azokat az időket. Igen, az én példám mutatja, hogy lehetséges humán végzettséggel akár vezetői pozícióban dolgozni az IT-ban. S bár elsőre – ahogyan már említettem - ellentmondásnak tűnhet, de valójában az egyetemi pályafutásom alatt ugyanúgy emberekkel foglalkoztam, ahogyan most, és nagyon elvont problémákra kerestünk különféle megoldási javaslatokat, ugyanúgy, ahogyan most. A kettő tehát cseppet sem áll olyan távol egymástól és megmutatja, hogy mennyit változott az idők során – talán éppen a digitalizáció térnyerése miatt - hogy mit nevezhetünk hivatásnak.

Ezelőtt 20, 30 vagy 50 évvel, szüleink, nagyszüleink számára furcsa volt, ha valaki nem azt a munkát végezte, amihez kapcsolódott a diplomája. Ma egy munkáltató viszonylag ritkán kér diplomát. Vannak olyan hivatások, - például az orvosi - ahol nehezen képzelhető el, hogy valaki önképzéssel sajátítsa el a szakmát. De például a kódolás alapjait meg lehet tanulni autodidakta módon is, és igenis lehet valakiből nagyon jó szakember ezen a területen, miközben kémia szakon végzett vagy éppen bölcsész. Mindenkit arra bátorítok, hogy próbálja ki az informatikát, mert nagy baj nem lehet belőle, hogyha valaminek az alapjait megtanulja az ember. Maximum kiderül, hogy mégsem neki való ez a terület. De amiatt, hogy valaki humán beállítottságúnak gondolja magát, kár kizárni más lehetőségeket.

 

Ma már 300 ember munkájáért felelsz, egy nagy csapatot irányítasz. Milyen út vezetett idáig?

Kezdetben projektmenedzserként dolgoztam, de már akkor is nagyon érdekelt, hogyan működik a nagy egész, maga a szervezet. Eleinte egy egészen kis csapattal foglalkoztam, majd fokozatosan került hozzám több és egyre nagyobb egység. Hét év alatt értem el oda, hogy ma már a teljes szegedi fejlesztő csapatot támogathatom a munkámmal. Kulcsfontosságú tehát, hogy apránként, nem egyik napról a másikra lettem 300 ember vezetője. Ehhez a fejlődéshez szükség volt arra is, hogy látszódjon, nekem való a feladat és a feletteseim megbíznak bennem annyira, hogy egyre nagyobb és nagyobb felelősséggel ruházzanak fel. Mindez kölcsönös bizalom és kitartó, éveken át befektetett energia eredménye. Ez pedig azért fontos, mert azt példázza, hogy az EPAM-nál nincsenek kőbe vésett karrierutak; bármely szerepkörben kezdesz dolgozni, pár év múlva egy teljesen másikban folytathatod. Ez az, ami rettentően izgalmassá teszi az itteni munkát.

 

Amellett, hogy ilyen távlat is elérhető, már talán nem is téma, hogy felsővezető is válhat egy nőből egy informatikai nagyvállalatnál. Vagy mégis az? Kell erről beszélni?

Még mindig kevés nő van az IT-ban, nem titok, hogy arányaiban a férfiak vannak nagyobb létszámban jelen és ebből adódik, hogy vezető pozícióban is kevesen vagyunk. Ám nem azért van vezető pozícióban kevés nő, mert őket kizárják ebből a szerepkörből, hanem azért, mert összességében, létszámban még mindig alulreprezentáltak ebben az iparágban. Viszont a tendencia javul, és az a véleményem, hogy ez egy hosszú távon megoldandó feladat, amin folyamatosan dolgoznunk kell. Az én esetemben a kezdetektől nem volt szempont, hogy nő vagy férfi vagyok, amikor egy-egy pozíciót megkaptam és ebben nagy szerepe volt annak, hogy az EPAM cégkultúrája tudásalapú.

A mai gyereknevelésben talán már egyre kevésbé jellemző, az, ami a korábbi évtizedekben meghatározó gyakorlat volt, hogy a reál tárgyak a fiúk terepe, a lányoké meg a gyöngyfűzés és a versmondás. Ráadásul, ahogyan az én példám is mutatja, humán érdeklődéssel is vezethet út az informatikába. Ha lassan is, de ezek az utak, minták lassan egyre inkább láthatóvá válnak, sokasodnak, így hosszú távon érezhető lesz a hatása és nem lesz szokatlan vagy említésre méltó az, ha egy vezető nő. A helyzet a jó irányba változik, így én bizakodó vagyok.

Mit csinál a ... projektmenedzser?
A projektmenedzser feladata alapvetően az, hogy a projekteken dolgozó emberek munkáját megszervezze, illetve az ügyféllel egyeztessen; tulajdonképpen közvetítő az ügyfél és a csapat között. A cég mérete miatt szükség van arra is, hogy a projekteken kívül az egyes szervezeti egységek munkáját is összefogja és koordinálja valaki, illetve gondoskodjon arról, hogy az emberek megkapjanak minden támogatást ahhoz, hogy a munkájukat hatékonyan tudják végezni. Így ezek a feladatok is a projektmenedzser hatáskörébe tartoznak.

Bővebben a projektmenedzser szerepkörről itt tájékozódhattok!

süti beállítások módosítása