Egy tech cég kulisszatitkai

"Magunk mögött hagytunk egy világot és egy új világ kezdeténél tartunk."

2020. szeptember 14. - EPAM

Végh Norberttel, az EPAM Senior Director-ával még augusztusban beszélgettünk arról, hogyan kezelte a cég a járványhelyzetet, mik a tanulságok és hogyan látja ő a jövőt. Ahogy a beszélgetésben is elhangzott, jelenleg is minden percről-percre változik, így szavai már ma is más hangsúlyt kapnak, mint akár néhány hete. Az azonban állandó, hogy a nyílt és egyenes kommunikáció alapvető.
microsoftteams-image_5.png

Emlékszel rá, hogy mi volt az első gondolatod, amikor világossá vált, hogy olyan helyzet alakult ki, ami korábban sosem?

Visszaugrom kicsit az időben, január 31-re. Ekkor tartottuk az EPAM téli partiját, ami egy több, mint ezer fős rendezvény volt. Már ezen az eseményen beszélgettünk több kollégámmal arról, mi történik éppen az ázsiai irodáinkban a COVID kapcsán és szóba került az is, miért korlátozzák az üzleti utakat. Itthon ekkor még nem volt ez a téma a napi közbeszéd része és erős kontraszt volt az itthon dolgozó és a sokat utazó, globális közegben mozgó kollégák nézetei között. Néhány hét elteltével aztán mi is leállítottuk az üzleti utakat és elkezdtük átgondolni, hogyan lehet korlátozni a személyes megbeszélések számát és létszámát, hogyan tudunk átállni virtuális meetingekre. Március elejére leálltunk az összes offline eseménnyel is. Így tehát január 31-e volt az a nap, amikor szembesültem vele, hogy itthon is szélesebb „platformra” kerülhet a járványhelyzet.

Azaz gyakorlatilag mire a nagy többség ezzel szembesült, addigra a fejetekben már volt egy kész forgatókönyv?

Így van. De nem azért, mert annyira okosak vagyunk, hanem egyszerűen azért, mert az EPAM ma már Japántól az Egyesült Államok nyugati partjáig jelen van. Ahogy sorban történtek az események, és  folyamatosan érkeztek az információk, nagyjából tudtuk előre, hogy mi lesz a következő lépés. Emellett nagy cégként van úgynevezett „üzletfolytonossági tervünk”. Rendszeresen kell tesztelnünk ezt és auditokon is át kell mennie időről, időre. Február elején volt az a pont, amikor leültünk és meghoztuk a döntéseket, felkészültünk arra, hogy élesben át kell állnunk a következő hetekben egy másféle működésre.

Aztán jött a kijárási korlátozás. Ez mennyire jelentett a tervben egy új pontot?

Mire Magyarországon életbe lépett a kijárási korlátozás mi már otthonról dolgoztunk. Februártól mindenkit bátorítottunk a távoli munkavégzésre, majd március elején-közepén néhány nap alatt minden magyarországi EPAM iroda átállt a távoli munkára. Globálisan is hasonlóan történt, három nap alatt az EPAM 98 százaléka távoli munkavégzésre kapcsolt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a az üzletfolytonosságért felelős csapattal a teljes munkavállalói kört, kb 1700 főt egyesével megvizsgáltunk abból a szempontól, hogy milyen feltételek adottak számukra ahhoz, hogy otthonról dolgozzanak. Mik a teendőink? Mely ügyfelektől kell erre külön engedélyt kérni? Az elsődleges cél az az volt, hogy mindenkit biztonságban tudjunk és az otthoni munka lehetőséget megteremtve haza tudjunk költöztetni - de nyilvánvalóan arra, hogy mindez ilyen gyorsan történik, ugyanúgy, ahol a világ, mi sem voltunk felkészülve. A helyzet rengeteg rugalmasságot követelt az emberektől, köszönettel tartozom mindenkinek.

Bár jelenleg is a vírushelyzet határozza meg a mindennapokat, de most már jópár hónap áll mögöttünk és vannak tapasztalatok. Hogy látod, hogyan hatott ez az emberekre, akik itt dolgoznak? Van-e képed arról, hogy hogyan viselték ezt az időszakot, ezt az átállást? 

howareyou_1.JPG

Valóban, a történet nem ért még véget. Magunk mögött hagytunk egy világot és egy új világ kezdeténél tartunk. Számunkra nagyon fontos elem volt, hogy az első naptól folyamatosan szondáztuk, kérdeztük mind az ügyfeleinket, mind a munkavállalóinkat. Ez a mai napig így van, a rendszereinkben van egy alkalmazás, amely napi szinten lehetőséged nyújt arra, hogy az emberek visszajelezzenek, hogy a munkakörülményeik megfelelőek-e, hogy szükségük van-e bármilyen segítségre, hogy érzik magukat, hol terveznek munkát végezni a következő időszakban vagy hosszabb távon. 

location.JPG

Ennek megfelelően próbáljuk meg előkészíteni mind a közeljövőt, mind a hosszabb távú működést. Emellett nagyon fontos, hogy nyíltan, direkt módon kommunikáljunk a munkavállalókkal. Többszáz fős virtuális meetingeket tartottunk a helyzet értékeléséről, a várható lépéseinkről, illetve ezeken a megbeszéléseken lehetőség szerint az összes kérdésre válaszoltunk. Úgy, hogy néha a válasz az volt, hogy nem tudjuk. Ha valaki megkérdezte, „Mikor lesz ennek vége, mikor tudok visszamenni az irodába?” vagy, hogy „Garantálni tudjuk-e, hogy semmiféle tömeges elbocsátás nem lesz?”, akkor egyszerűen bevallottuk, hogy nem tudunk a kérdésre válaszolni. Mindenki másként éli meg a COVID-dal kapcsolatos kockázatokat, tehát egy nagyobb embertömegnél, nagyon különböző, sokszor teljesen ellentétes kérdésekkel, kérésekkel, félelmekkel szembesültünk.

Mint ahogy valószínűleg minden egyes ajtó mögött, az otthonokban, a home office-ban különbözőképp oldották meg a munka és a magánélet szétválasztását. Tudtatok ebben segíteni nekik?

Mindent megtettünk, hogy ebben is tudjunk segíteni és nagyon érdekes helyzetek adódtak. Más megközelítést igényelt az, akinek a munka mellett az online oktatás, akár több különböző korú gyerek felügyelete is a „nyakába szakadt” és megint mást az, aki egyedül él, vagy az, aki nemrég csatlakozott a céghez. Egészen más csatornákon, más gyakorisággal kellett segíteni őket. Nagyjából hetente kértük és a mai napig kérjük a kollégákat, hogy klikkeljék be nemcsak azt, hogy honnan dolgoznak és hogy minden feltétel adott-e a munkájukhoz, hanem arra is adjanak visszajelzést, hogyan érzik magukat. Ha azt láttuk, hogy valakinek segítségre van szüksége, akkor akár direkt módon is próbáltuk elérni, illetve van egy központi levelezőlistánk, ahova bárki, bármikor megírhatja a kérdéseit. Ha azt láttuk, hogy egy-egy téma kapcsán több hasonló kérdést merült fel, akkor azt publikáltuk a különböző belső fórumokon, nagyobb virtuális meetingeken. Emellett különböző rendszerességgel, eleinte naponta, kétnaponta küldtünk hírlevél jellegű update-et arról, hogy mi a helyzet aktuálisan a régiónkban, az országban, milyen szabályozások vannak, mit csinálunk az EPAM-on belül és mik a következő lépések, amiket tervezünk. Gyakorlatilag ezek voltak az eszközeink, emellett van néhány informális csatorna is, ahol a munkavállalóink kellő humorral és kritikusan meg szoktak jelenni. Például van egy zárt FB csoportunk is, aminek láthatóan megnövekedett a forgalma az elmúlt hónapokban.

Mi volt ezeknek az informális beszélgetéseknek a fő témája?

Nagyon érdekes volt látni, hogy a rengeteg problémafelvetés mellett a kollégákban milyen erős volt a vágy, hogy segítsenek és nagyrészt ennek nyomán születtek fantasztikus dolgok, amikre nagyon büszke vagyok. Felsorolni is sokáig tart: PC-ket adományoztunk olyan alapítványoknak, akik a digitális oktatásból kimaradó gyerekeket és tanárokat segítették eszközökkel, pénzbeli adományt juttatunk el mindhárom EPAM város, Budapest, Debrecen, Szeged karantén kórházának, önállóan feldolgozható Scratch online tananyagot fejlesztettünk gyerekeknek, az Egyesült Államokban saját maszkot tervezett a dizájn cégünk, melyeket itthon legyártattunk és eladományoztunk. A mai napig részt vesznek az amanoba.hu online oktatást segítő kezdeményezés munkájában önkéntes kollégáink. Emellett az EPAM Garage-t (kollégák által kezdeményezett EPAMosok tech „barkács” labja, többek között saját építésű 3D nyomtatókkal felszerelve – a szerk.) is igénybe vettük maszktartók 3D nyomtatására. Ezekre mind nagyon-nagyon büszke vagyok és ezúton is, ismételten köszönöm a kollégáknak, hogy felismerték, hol tudunk segíteni és aktívan közre is működtek.

A szavaidból az derül ki, hogy a körülményekhez képest kifejezetten jól vizsgázott a kialakított, új rendszer. Vajon tartósan erre rendezkedhetnek be az embereitek vagy ez csupán átmeneti megoldás?

Az a világ, ami korábban volt, a megszokott formájában nagy valószínűséggel nem fog visszatérni. Így mi is egy új típusú működésre készülünk. A pólus egyik végén az áll, hogy mindenki az irodában végzi a munkáját, a másikon, hogy mindenki otthonról. Valahol a kettő között „fogunk találkozni”. Amin jelenleg is dolgozunk, az az, hogy megteremtsük a lehetőségét annak, hogy azok, akik az irodában szeretnének dolgozni ezt biztonságosan megtehessék. Ennek érdekében mind a három városban, ahol jelen vagyunk, tehát Budapesten, Szegeden és Debrecenben több emeleten is átrendeztük az irodákat, hogy megfeleljenek a távolságtartás követelményeinek és a WHO ajánlásoknak. Így lehetőséget tudunk biztosítani azoknak, akik szeretnének állandó jelleggel az irodából dolgozni, illetve azoknak is, akik csak időszakosan vagy egy-egy napot szeretnének bent tölteni. Egy alkalmazáson keresztül egyszerűen foglalhatók helyek az irodában, ha például olyan fázisban van egy projekt, amihez mindenképpen  személyes egyeztetés kell, akkor a csapattagok be tudnak jönni néhány napra. Ez most különösen fontos, hiszen időközben az üzleti világnak azon része, akikkel mi dolgozunk - úgy tűnik - stabilizálódott, jelenleg több nagy projektünk indul. Nagyon aktívan toborzunk, és bár nem álltunk le korábban sem, júliustól kezdve újra teljes gőzzel keressük a leendő EPAMososkat.

Említetted, hogy szinte valós idejű, napi szintű visszajelzéseket kaptok. Hogyan tapasztaltátok, az embereknek mi a véleménye erről a (hoteling – a szerk.) rendszerről, amit most vázoltál? Hogyan érzik magukat?

Ez nehéz kérdés. Azt látjuk, hogy az emberek szorosabban kötődnek a céghez ebben a rugalmasabb kontextusban, ami jelenleg rendelkezésre áll. Attól függően, hogy milyen események zajlanak, a vírus milyen kockázatot jelent, változik azoknak az embereknek a száma, akik egy vagy több napot az irodában töltenének. Ez is hatással van tehát arra, hogy ki mennyire elégedett azzal, hogy milyen lehetőségek vannak. Az egyik oldalon van egy lehetőség, ami szabadságot ad, a másik oldalon meg van egy korlátozó tényező, ami ezt a szabadságot elveszi. A változók a vírushelyzet mellett gyakorlatilag hétről-hétre alakulnak, ezért nehéz egyértelműen válaszolni erre a kérdésre, sajnos.

Mi a helyzet az ügyfelekkel, hogyan érintette őket az, hogy ti most más keretek között, máshonnan, máshogyan dolgoztok?

Az EPAM ügyfélportfoliója elég összetett, minden iparágban jelen vagyunk és a járványnak nagyon eltérő hatása volt a különböző területeken. Az utazással, turizmussal kapcsolatos iparágakat egészen másképp érintette, mint mondjuk az egészségügyi szolgáltatókat. Olyat is láttunk, hogy egy adott ügyfelet negatívan érintett az első időszak, most pedig sokkal erősebb az üzletük, mint korábban. Hogy egy példát is mondjak, egy parkolási szolgáltatással foglalkozó ügyfélnek egyik napról a másikra eltűntek a bevételei, az összes projektjüket le kellett állítani. Majd az idő előrehaladtával, ahogyan a korlátozásokat elkezdték feloldani, változott a helyzet. Ma ott tart ez a cég, hogy nemcsak hogy a korábbi időszak szintjére emelkedett a bevétele, hanem amiatt, hogy a közösségi közlekedés a háttérbe szorult, komoly problémái adódtak abból, hogy nem bírja el a rendszere a terhelést. Az összes olyan projektjük, ami néhány hónappal ezelőtt úgymond „ment a levesbe” most gőzerőre kapcsolt. Összeségében tehát a makró helyzet - ha a teljes ügyfélportfoliót nézzük - stabilizálódott, de nem lenne reális, ha azt mondanám, vagy bárki azt mondaná, hogy üzleti szempontból helyre állt a világ rendje. Nem tartunk itt. Továbbra is napi szinten figyelni kell, hogy mi történik az ügyfelekkel, mi történik a különböző országokban és egy nagyon-nagyon labilis környezetben operálunk.

Volt olyan az elmúlt néhány hónapban, amikor azt érezted, hogy most tényleg nagyon nehéz döntést kell hoznod?

Májusban volt ilyen, az akkori nagyon bizonytalan üzleti környezetben kellett felelős döntéseket hozni.. Az elsődleges cél az volt, hogy hosszútávon megőrizzük a munkahelyeket, ezért közös megegyezéssel ideiglenesen részmunkaidőre állítottunk kollégákat. Bár összességében ez csak néhány százalékát jelentette a munkavállalóinknak, mégis nyilvánvalóan nagyon nagy terhet rótt minden érintettre. Ma már örömmel mondhatom, hogy az eltelt idő alatt folyamatosan hoztuk vissza az embereket teljes munkaidőre.

Egy IT cég szemszögéből melyek azok a területek, melyek a most alakuló életünk részei maradnak, mi lesz teljesen új?

Azt gondolom, hogy továbbra is szükség van fizikai jelenlétre, így én nem hiszek abban, hogy minden virtuális lesz. Még az IT cégeknél is, akik ökoszisztémában, kultúrában sokkal jobban fel voltak készülve erre helyzetre, egy hibrid működési modellre kell átállni, ami sokkal nagyobb rugalmasságot igényel, mint, a korábbi, megszokott működés. A pontos válaszok azonban még váratnak magukra, annak, aki ma tudja a válaszokat, valószínűleg túl nagy az önbizalma vagy nem mond igazat. Egy azonban minden körülmények között biztos, hogy továbbra is igen fontos lesz a rendszeres és nyílt kommunikáció, annak minden nehézségével együtt.

 

 

 

A hatékony időbeosztás 3 pillére

Ha azt gondolod, te már mindent tudsz erről a témáról, akkor is akadhatnak olyan tippek és trükkök, melyek nem feltétlenül tudatosodnak a fejedben, amikor a napi feladataidat végzed. Pályer Kriszta az EPAM Soft Skill trénere nagyon gyakorlatias, praktikus tanácsokkal szolgált az augusztus végi eKids Konferencián, ezeket gyűjtöttük most csokorba!

Képzeld el, hogy úgy telnek a napjaid, hogy remekül be tudod osztani az idődet, a feladataidat határidőre leadod, mindig marad időd a pihenésre és munkavégzés közben sosem kalandozik el a figyelmed! Bónuszként egy szép, rendezett íróasztalt is vizualizálhatsz, lelkiismeretesen locsolt és zölden burjánzó szobanövénnyel, hegyes ceruzákkal és csupa olyan tollal, ami nem fogyott ki. Ha ez Nálad így van, nyugodtan hagyd abba az olvasást, ez a cikk nem neked szól. De ha nem, akkor mi a nagy átlag valósága ehhez képest? De mi a jelen valósága ehhez képest? Az öt napra tervezett feladatot, az utolsó két napban, megfeszített munkával hozod össze, pihenésre nem is gondolsz és a szobanövényed sem az íróasztalon, te is, ő is túlélésre játszotok, míg végre jut majd idő aludni és locsolni...

ido.JPG

 

 Mi hiányzik a jó időbeosztáshoz?

Adódik a kérdés mire lenne szükség? Még több időre? Sajnos, egy nap mindenkinek csak 24 órából áll, így ez nem megoldás, ráadásul, ha az idő beosztásával van gondja valakinek, soha nem az időből fakad a probléma. Íme a legfontosabb három tényező, ami rengeteget segíthet:

  1. Rangsorolj!

Gondold át, hogy mi a célod, hosszú távon! Ha tudod, mi a célod, gondold végig, mire van ehhez szükség, milyen alcélokra bonthatod a célod eléréséhez vezető utat! Nézd meg, mire kell koncentrálnod, mik azok a dolgok, amik segítenek elérni a célt és igyekezz ezt folyamatosan fejben tartani! Mérlegeld, mi támogat a célok elérésében, mik azok a feladatok, amikkel mindenképp kell foglalkoznod ennek érdekében! Itt következik a lényeg: rangsorold ezeket különböző szempontok szerint! Nagyon fontos, hogy kézírással írd le, mert ez az egész testedet, a benne lévő energiákat is mozgósítja. A kézírás a memóriát és a figyelmet is aktiválja, hiszen lelassulunk, sokkal koncentráltabbak vagyunk közben, a rövidtávú memóriából a hosszútávúba kerül át a cél. Három célnál azonban ne legyen több a fejünkben, akár milyen távú célra gondolunk is. Érdemes azt is megvizsgálni, reális-e a cél, elég-e az idő, amit kitűztem ahhoz, hogy elérjem? A megfelelő időt is rendeld tehát az egyes hozzá a feladatokhoz! Vannak tényezők, melyek elvonhatják a figyelmet, ezt tudatosíthatod magadban, így betervezheted a fegyvereket ezek ellen is!

  1. Gyűjts energiát magadnak!

A feladatok elvégzéséhez kiegyensúlyozott lelkiállapotban kell lenni, ezért mindig pihend ki magad! Építs napi rutint, e nélkül mindig újabb és újabb döntéseket kell majd hoznod, mely plusz energiát vesz el! Vegyél fel hasznos szokásokat, amelyek támogatják a célodat, legyen kerete a napodnak, a már említett jól begyakorolt rutin, amin nem kell gondolkozni. Listázz, hogy lásd a feladataidat! Ez arra tanít, hogy tervezz és mindent időben elvégezz! Kezdj a legnehezebb feladattal, hiszen, ha ezt elvégezted, megkönnyebbülsz, ez pedig erőt ad a többi feladathoz! Apróságnak tűnik, de ha végeztél egy feladattal, több energiát ad, ha áthúzod, mintha kipipálod. A nap végén feküdj le és aludj el időben, aludj eleget, mert az sem mindegy, mikor kelsz! A jó minőségű alvás feltétele, hogy ne legyen közel a mobiltelefon, le legyenek zörejek, fények.

  1. Összpontosíts!

Egyszerre csak egy dologra figyelj és élvezd ki, hogy egy dologra irányul a figyelmed! Tűzz ki időkeretet és csak ezzel az egy dologgal foglalkozz addig! Találd ki azt is, mivel jutalmazod meg magad, ha befejezted a feladatot! Legyen akár a figyelemelterelőd - telefonbeszélgetés, facebook böngészése, egy kis chat - a jutalmad! A gyakorlásban van a módszer kulcsa, ezért, ha az elején nem sikerül tökéletesen koncentrálni, de legközelebb is időkerettel, jutalommal dolgozol, már jobban fog menni!

 Ha szeretnéd megnézni Kriszta előadását, kattints!

Az újságból bepötyögött kódoktól a EPAM ázsiai operációjának vezetéséig - interjú Fejes Balázzsal (FB2)

Fejes Balázzsal (FB2), ős EPAM-ossal - aki egyben az EPAM hongkongi irodájának egyik alapítója -  az alábbi, a podcast alapján készült rendhagyó, Balázs stílusát hűen tükröző interjút el kell olvasni! Hardcore LifeInTech rajongóknak meg persze mindkettőt ajánlott fogyasztani!

Kárpáti Judit podcast beszélgetése nyomán

fb2_foto.jpegTéged az EPAM berkeiben egyfajta nimbusz vesz körül, a trainee-től kezdve egészen a seniorig, szinte mindenki tudja, ki is az az FB2, ugyanakkor a történetedet már kevesebben ismerik. Hogyan lettél EPAM-os?

Röviden foglaljam össze az elmúlt 20 évet?

Ha majd unalmasnak találjuk legfeljebb megvágjuk.

Egyébként az is jó, ha kicsit unalmas az adás. Tudniillik nagyon sokan hallgatnak elalvás előtt podcast-ot, nekem is volt ilyen időszakom. Tök jó sötét van, mégis megy valamilyen entertainment az ember fülébe és ha kicsit unalmas, akkor jól be lehet aludni. Az EPAM-os karrier meg hosszú történet, nem fogok részletekbe menni, bár azért az elejét érdemes elmondani. Eredetileg egy Fathom Technology nevű céget alapítottunk úgy 20 éve, majd nagyjából 6 évvel később összeolvadtunk az EPAM Systems-el és ezt a nevet vittük tovább. Pár emberrel abból az eredeti csapatból igazából már előtte is együtt dolgoztunk és a másik Fejes Balázzsal, akit FB1-ként lehet ismerni az EPAM-on belül, 25-26 éve dolgozom együtt. Úgy alakult az FB1, FB2 név is, hogy a korábbi cégünkhöz, amit akkor AblakSoft-nak hívtak, először ő csatlakozott. Még olyan idők jártak, hogy el kellett mennie katonának - a mai fiatal kollégák nem élik át ezt az élményt - és én akkor csatlakoztam a céghez, amikor ő éppen nem volt ott. Tilesch Feri nevű kollégánk volt aztán az, aki ezt az FB1, FB2 elnevezést adta nekünk az időrend okán. Ez az EPAM-os múltam alaptörténete. Ami a karrieremet illeti, 20 éve Java fejlesztőként kezdtem a cégnél, majd projekt menedzserként folytattam. Az idők során aztán gyakorlatilag mindenben részt vettem, ami történik a cégnél, ezért van, hogy majdnem mindenkit ismerek és majdnem mindenki ismer engem is.

Nagyjából egyidősek lehetünk, a ’70-es-’80-as évek gyermeke vagy te is.

Ühüm. ’74-es, de neked nem kell megmondani.

’73 -as vagyok, úgyhogy tessék, én vagyok az idősebb.

Szuper, tegeződhetünk azért?

Igen, sőt.

Azokban az időkben azért nem volt annyire evidens, mint ma, hogy valaki erre a pályára megy. Nekem az emlékem azokból az évekből IT vonalon, hogy a bátyámnak vettek a szüleim egy ZX Spectrum-ot. Nálad ez hogyan indult, hogyan orientálódtál errefelé?

Nekem abszolút más volt a történetem...mert nem ZX Spectrumom volt, hanem Commodore-om. Még általános iskolás voltam, amikor Bécsből, meg innen-onnan külföldről, szürke importtal lehetett behozni ezeket a fantasztikus számítástechnikai eszközöket. Engem egyrészt a játék része fogott meg nagyon, a videójátékok, amiket ezeken a számítógépeken lehetett játszani, másrészt kíváncsi voltam, hogy készülnek ezek a dolgok. Úgyhogy elkezdtem vásárolni az akkoriban kapható számítástechnikai újságokat, papírról gépeltem be a forráskódot és úgy futtattam le. Egy csodának tűnt, hogy működik a forráskód, egyszerűbb játékokat tudtam írni és szerintem nagyon sokunknak volt akkor nagy élmény, hogy valamiben így el tud az ember mélyedni, felfedezni és hatalmas varázslatként megélni, hogy amit kitaláltam, megcsináltam, az működik. Egyébként, aki emlékszik még ezekre a korai időkre, fel tudja idézni, milyen volt, ha elütötte szedéskor az újság készítője a basic forráskódot. Csak néztük, hogy miért nem működik... De olyan is volt, hogy a rádióból lehetett rögzíteni zajszerű hangokat és ha kazettás számítógépe volt az embernek, akkor be lehetett tölteni ezeket. Úgyhogy az egész nagy varázslat volt számomra, megfogott, sikeresnek éreztem magam benne, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy mivel szeretnék foglalkozni.

Hol kezdted ezt aztán komolyabban tanulni?

A komoly tanulás az igazából önálló tanulást jelentett és otthon történt. Elvégeztem egy kétéves „Gábor Dénes dolgot”, de ez igazából csak a hivatalossá tétele volt a tanulásnak. Szerintem a legtöbb ember, aki szoftverfejlesztéssel foglalkozik és szereti is azt, fontos eleme ez az életének, annak az önálló tanulás az, ami inkább működik. Hihetetlen, hogy manapság Youtube-on, meg a LinkedIn Learning platformon, az összes ilyen site-on milyen minőségű tananyagot fogadhat be az ember önállóan. Én egyébként a mai napig tanulok, követem az újdonságokat, hogy szakmailag karban tartsam a tudásomat.

Amikor elkezdtünk beszélgetni, említetted, hogy a gyerekeket lezavartad a strandra. Ők fogékonyak erre egyébként?

A két pici számára, akik 4 és 2 évesek teljesen természetes közeg. Be kell osztani, ki, mikor, mennyi időre kaphatja meg az iPad-et, a gépet. Nagyon vicces, hogy a négyéves lányom a munka laptopomat is iPad-nek hívja, hiszen számára az az alapkészülék, csak egy kicsit fura, hogy a laptopon van billentyűzet. Van az első házasságomból két egyetemista gyerekem is, a nagylányom, 21 éves, filmrendezőnek tanul Angliában, ami érdekes dolog, mert nekem is mindig vágyam volt ilyesmivel foglalkozni. A fiam történelemmel foglalkozik és habár ő is szereti a videójátékokat, de az IT része a dolognak nem igazán érdekli. Próbálom rávenni, hogy a történelem szak mellett vegye fel az egyetemen a data science témát is, mert a kettőnek a kombinációja nagyon izgalmas és piacképes tudás lehet majd.

Az előzményeket most már ismerjük, azonban 2013 táján egy nagy változás történt az életedben, amikor elhagytad ezt a földrészt, egy teljesen más kultúrába kerültél, egy teljesen más ország, teljesen más szokásrendszerében folytattad az életedet, a karrieredet.

Teljesen véletlenszerűen történt mindez. A feladataim közé tartozott még réges-rég, hogy olyan cégeket kerestünk, akiket esetleg megvásárolnánk. Egy auditálás során egy kínai céget is bevizsgáltunk és bár az akvizíció nem történt meg, ízelítőt kaptam Ázsiából. Aztán amikor a következő lehetőség adódott, egy hasonló audit, illetve egy induló hongkongi projekt kapcsán, itt maradtam. Tehát nem alaposan megtervezett karrierútvonal kicsúcsosodása ez, hanem „itt ragadtam”.

Ez azért mégiscsak maga után von némi logisztikát, hiszen a nagy gyerekeidnek is hatalmas változás lehetett ez akkor.

Ők egyrészt élvezték a kaland jellegét, kipróbálhatták magukat egy hongkong-i iskolában, meg mindent, ami ezzel az új élettel járt. Másrészt rettenetesen hiányoztak nekik a barátok, haverok meg minden, szóval az nehéz ügy volt. A két pici meg már itt született, nekik ez a normális.

Neked mit jelent ez a régió, ez a hely?

Amikor megérkeztem még most is emlékszem arra, hogy mikor kiszálltam a repülőgépből a levegőnek az illata is más volt, mint Európában. Alapvető fontosságú, hogy aki ide jön dolgozni, élni, szeresse az érdekes, a teljesen más, ázsiai ételeket. Aki élvezi az ebédet minden nap, mint én, annak sokkal könnyebb elfogadni a helynek az egyéb aspektusait, ami esetleg nagyon más és nem olyan vonzó. Annak, aki gasztronómiailag kalandvágyó és szereti az ázsiai kajákat, Hongkong egy fantasztikus hely. Körülbelül 60 Michelin-csillagos éttermünk van itt a városban és akkor emellett az utolsó sarki tésztaárus is fantasztikus dolgokat tud produkálni. Úgyhogy nekem nagy vonzerő volt az egésznek a hangulata, a felfedezés izgalma.

Te is főzöl egyébként? Mert ebből ahogy ezt elmondtad, nekem az az érzésem, hogy te szeretsz főzni is, nemcsak enni más főztjét.

Igen, szoktam néha, habár mostanra nagyon elkényelmesedtem. Természetesen néha kell magyar kaját is főzni, van Magyarországról bőröndben importált disznózsírunk, meg ilyenek, még a COVID előtti időkből. Szóval szeretek főzni, de el vagyok kényeztetve a helyi dolgoktól.

Hogyan telnek egyébként a hétköznapok? Mennyieben más egy EPAM-os hétköznap ott, mint egy magyar EPAM-os hétköznap?

Az egyik dolog, ami nagyon-nagy változás, hogy mi itt egy pici startup vagyunk. Oké, most már több mint 6 éve építjük a régiót és a nulláról olyan 900 emberre sikerült növekedni, de még nincsenek kialakulva úgy a céges funkciók, nekem is hétről-hétre más a fókusz, a feladatköröm, mindig másra kell koncentrálni. És tetszik ez a startup hangulat. Nyilván nagyon nagy kihívás itt kialakítani valamiféle brandet az EPAM-mal kapcsolatban, azt, hogy az ügyfélkörünk megismerjen minket itt a régióban, az IT iparban dolgozó potenciális kollégák is tudjanak az EPAM-ról és értsék, hogy miért érdemes hozzánk jönni. Ez mind-mind nagy kihívás.  És bár Hongkongban lakom, de az egész régióban dolgozom, Tokió, Szingapúr, Sydney is ide sorolandó, Sanghajban is nagyon sok ügyfelünk van. Ez mind az én világom. A vírus előtti időkben ez azt is jelentette, hogy ezeket rendszeresen be kellett járnom, ami nekem nagyon nagy kaland, imádok utazni és ez lehetőség egyrészt a gasztronómiai felfedezésre és a fotózásra is, ami szintén az életem része.

 fb2fb_1.JPG

 

Egyszerre legalább három témát fedtél le, amire szerettem volna rákérdezni, és akkor egy kicsit felborítva a tervezett vonalát ennek a beszélgetésnek a COVID-os utalásodra „csapok le”. Ti voltatok az elsők, akiknek ebben a helyzetben, mint EPAM irodának valamilyen lépést kellett tenni. Hogy zajlott ez ott? Mi most a helyzet?

A kínai oldalon kezdődött és az volt a feladat, hogy lehetővé tudjuk tenni a távmunkát a kollégáknak. Éjszakába nyúló krízis hívások, tervezgetés, meg minden ezzel járó dolog kellett, hogy ez jól menjen. De igazából szerencsére a cég már elég hosszú ideje fel volt arra készülve, hogy távmunka alapon elérhetővé tegyük a belső rendszereinket, az infrastruktúrát kialakítottuk ehhez, amúgy is a növekedési terveink között volt ennek a kihasználása, így gyakorlatilag csak minél több embernek be kellett kapcsolni ezeket az eléréseket, rendszereket. És hát kitalálni, hogyan működjön a koordináció, mit csináljunk, ha valakinek nincs otthon számítógépe, hogyan jut el az irodából a gép hozzá például. Ez nagy kihívás volt, aztán a következő nagy láncszem az volt, mikor Szingapúrban, Japánban és Hongkongban is volt második hullám. De addigra már nagyjából kitaláltuk, hogyan működnek ezek a dolgok és munkavégzés szempontjából bizonyíthatóan működik az EPAM ilyen rendszerben is. Nyilván az egyéni probléma, ki, hogy éli meg ezeket a kihívásokat, hogyan működünk gyerekek mellett, hogyan tudjuk beosztani az időnket. De cég szempontjából ez a helyzet rákényszerített bennünket, hogy szintet ugorjunk, mint szervezet. És ez tök jó.

Azt mondtad, hogy imádsz utazni és ez például most nem az a dolog, ami olyan üdvös volna. Te mit gondolsz erről, hogy fog ez változni?

Ez nagyon nehéz kérdés. Vicces dolog, mert ugye beszéltünk is róla talán, hogy podcastokat is szoktam csinálni és a húgom mindig le szokott szúrni, mikor az adásban túl depresszív dolgokat mondok, főleg ezzel a vírus dologgal kapcsolatban. Nem vagyok túlzottan optimista, hogy itt hamar rendbejönnek a dolgok. Most Hongkongban egy újabb hullám indult be megint, megjelentek ismét a korlátozások, nem lehet vacsorázni éttermekben, csak elvitelre szolgálnak ki, maszk viselése kötelező szinte mindenütt. Úgyhogy megint egy olyan fázis van, amikor bezáródunk és nem feltételezném, hogy ennél sokkal jobban megúszná Európa vagy más régiók a világban. Úgyhogy szerintem ez a dolog még egy darabig velünk lesz, még egy évet biztosan fogunk ezzel a zombi apokalipszissal küzdeni. Ezt el kell fogadni. Nekem nyilvánvalóan nagyon fájdalmas dolog volt, mikor rádöbbentem, hogy nincs utazás, nincs kimászkálás. A másik dolog, amit már említettem, a fotózás. Nagyon szeretek utcai fotókat készíteni és ne tudd meg, mennyire megsínylettem, hogy nem lehet arcokat fotózni az utcán, mert mindenki maszkot visel. Aztán van egy olyan fázisa ennek a szenvedésnek, hogy elfogadja az ember a helyzetét. Kitaláltam azokat a kreatív projekteket, amiket most is tudok csinálni, amikbe belefér a maszk, vagy, ami nem tartalmaz embereket, vagy ami a városra, az architektúrára, építészetre fókuszál és kialakítottam egy relatíve fenntartható életmódot. Nyilván, mint mindenkinek, nekem is vannak depresszív hullámok ebben, nehéz ügy. És akkor még ott van a munka oldala is. Hogyan működjön a szervezet? Hogyan koordináljunk? Hogyan reagáljunk arra, ami a piacon történik az ügyfeleinkkel vagy a potenciális ügyfeleinkkel? Ez meghosszabbította a napjaimat, 12-14 órás munkanapokból állt az elmúlt 5-6 hónapom. Most tartok ott, hogy próbálok korlátokat szabni ezeknek a dolgoknak, próbálok néhány felkérésre nemet mondani, néhány globális hívásba nem becsatlakozni és kicsit visszastrukturálni az életemet valami normálisabbra.

Ehhez kapcsolódnak akkor a hobbik, amikről beszéltél, amik már-már nem is hobbik, hiszen majdnem mindegyiket profi szinten űződ. Podcastokat is több mint tíz éve készítesz és akkor még nem is nagyon volt ez a formátum elterjedt, pláne nem itthon. Honnan jött ez az ötlet, hogy te ezzel foglalkozz?

Egyrészt fogyasztója is vagyok ennek a dolognak, nekem nagyon működik ez a fajta hanganyag. Amikor otthon laktam a városon kívül éltünk, napi két óra utazás alapvető része volt az életemnek ahhoz, hogy bejussak az irodába. És ez a két óra rendkívül jó lehetőség volt arra, hogy hangoskönyvet vagy podcastot hallgasson az ember. Fogyasztóként nagyon hamar ráéreztem ennek az ízére. Alkotóként meg a blogolás világából jöttem, amit anno eléggé aktívan folytattam és valahogy úgy éreztem, hogy ez a fajta médium jobban működik a számomra. Volt egy közösség Magyarországon a blogok körül, annak nem voltam fontos része és az tök jó mikor az ember egy új médiumot talál, amiben kiemelkedhet, nem egy meglévő versenybe kell valahogy bejutni, hanem magad definiálod a versenyt. Ez is nagyon megtetszett nekem benne és ebből alakult ki, hogy elkezdtem mindenféle témákkal játszani. Mi az, ami működik ebben a formában, mi az, ami nem működik? Így kezdtem bele, aztán kialakítottam egy olyan kört, akik barátok és alkotótársak ebben a témába. Több mint tíz éve mennek az adások.

Hányan hallgatták a legnépszerűbb műsoraidat?

Amit talán a legtöbben hallgattak, meg ismertek az a Heti meteor című műsor volt, amit Józsi barátommal csináltunk jó pár évig. Annak olyan 4-5000-es hallgató bázisa volt. Most aktívan két podcast fut, az egyik a Konnekted, amiben tech témákról beszélgetünk, ennek 1500-2000 hallgatója van. Ami nagyon érdekes meg izgalmas számomra, hogy van egy igen aktív, core hallgatóbázis, akik egy chat csatornán aktívan kommentelnek, ötleteket hoznak, hogy miről beszéljünk, információkat adnak hozzá. Szóval, ahogy szép magyar szóval mondjuk, jó az engagement. Ezen a csatornán 255 ember van, ami szerintem tök nagy szám. A másik podcast, a Hármas Könyvelés, ami irodalmi adás, könyvekről beszélgetünk. Ez sokkal kisebb közönséget vonz, de nem baj, mert ez megint egy nagyon jó közösség, a hallgatók között vannak írók, alkotók, kiadók, lelkes olvasók. Annak, hogy ezt sikerült 10+ éven át, az az oka, hogy megvannak a barátok, akikkel ezt visszük és amikor mondjuk én vagyok depressziósabb, vagy kevésbé izgatott az adott témával kapcsolatban akkor van, aki elviszi a hátán a dolgot, és amikor meg én pörgök, akkor meg mások tudnak pihenni egy kicsit. És persze továbbra is lelkesen hallgatok podcast-okat, még így is, hogy nem nagyon mozdulunk ki itthonról, azaz nem útközbeni elfoglaltság.

Van egy olyan top 3, amit ajánlanál a LifeInTech hallgatóinak?

Ó, én nagyon speciális dolgokat hallgatok, szerintem mindenki a saját ízlésének megfelelően alakítsa ki a maga kedvenceit. Sok fotózással, videójátékokkal kapcsolatos podcastot hallgatok. Jó pár éven át csináltuk a Konnektor címen futó gameing podcastot, ami népszerű volt, de aztán kimaradtam belőle, mert az időeltolódás miatt nem tudtam becsatlakozni. Ebből indult a Konnekted, így a tech és játék témákat is tovább tudtam vinni. Nekem egy tök jó módja ez, hogy hozzám hasonló emberekkel tudjak kommunikálni, az alkotótársakkal meg a közönséggel is. Van egy olyan kellemes érzésem, hogy ezzel visszaadok a közösségnek. Anno a Budapest New Technology Meetup-nak voltam az egyik szervezője, azt is sok éven át csináltam és nekem annak a szervezése meg ezeknek a podcast tartalmaknak a gyártása az, amivel úgy érzem, hogy visszaadok az otthoni kis közösségnek. A fotózás meg az a dolog, ami az enyém és inkább rólam szól, mint a közösségről.

A legtöbben ennyi minden mellett, amit te csinálsz elégedettek volnának azzal, hogy sikeresek a munkájukban, van családjuk, boldog magánéletük. Miért olyan fontos az, hogy visszaadjál a közösségnek?

Hú, nagyon bonyolult kérdés ez. Talán a Heti meteor meg a Budapest New Technology Meetup, meg ezek az adások azért fontosak, mert én alapvetően egy nagyon zárkózott, befele forduló ember vagyok. Azok a dolgok, amik engem érdekelnek, azok egy nagyon szűk réteget érdekelnek. Nekem tök jó érzés volt találkozni élőben olyan emberekkel, akik ugyanennek a kicsi, szűk rétegnek a részei. A podcast szerintem abban jó, hogy szűk rétegeket lehet elérni vele. Mert, aki réteg érdeklődésű nem biztos, hogy a közvetlen környezetében a családjában, a szomszédságban, a faluban, a kerületben vagy akár a munkahelyén olyan emberekkel személyesen találkozik, akik pont azok iránt a dolgok iránt érdeklődnek, mint ő. És tök jó belecsatlakozni ebbe a folyamba, hogy „nahát, csomó embert érdekel ez a dolog” és megtudni, hogy ki mit gondol, mi a véleménye.

Szerinted az a srác, aki bepötyögte az újságból a kódokat, mit szólna a mostani FB2-höz?

Szerintem magára ismerne. Ha megnézzük, mikkel foglalkoztam akkor, akkor ezek nagy része máig megmaradt. És akkor még ott van mellette, hogy azért csak befutottam egy jó karriert. Úgyhogy szerintem rendben lenne velem.

Egy mai srác, aki olyasmi, mint te egykor, mivel indulhat ma el, mi az, amit tanácsolnál neki? Mi az amit vezérfonálként követnie érdemes annak, aki most kezd IT karrierbe?

Nálam azért működnek ezek a dolgok, mert tényleg szinte megszállottként rengeteg energiát fektetek bele. Szinte mindennap képzem magam, mindennek utána olvasok. Minden egyes meetingre, akár ügyfeles, akár belső meeting alaposan felkészülök, hogy a szakmai tudásom továbbra is hiteles legyen és működjön. A podcast-okkal kapcsolatban is mindig mindent alaposan megtervezek. Tudom, hogy mikorra kell elolvasnom a heti könyvet, úgy választok témákat, hogy érdekes dolgokról lehessen a könyvvel kapcsolatban beszélgetni. Mindenbe, amivel csak foglalkozom nagyon sok energiát fektetek, hogy valami kiemelkedőt tudjak létrehozni a munkámban, vagy akár a művészeti próbálkozásokkal, a fotózásban. Úgyhogy érdemes megszállottnak lenni és fókuszálni, mindent beleadni. Szokták is kérdezni, hogy lehet a munkával, a családdal, a kreatív dolgokkal egyszerre ilyen minőségben foglalkozni. Nyilván nem lehet mindent egyszerre, úgyhogy én magamnak egy olyan rendszert alakítottam ki, melyben szezonálisan 200 százalékban a munkámra fókuszálok, majd jön egy olyan időszak, amikor mindenkinek elmondom, a kollégáknak is, meg a főnökömnek is, hogy ebből kicsit vissza kell venni és másra kell fókuszálnom az elkövetkezendő három hónapban, hogy fel tudjak töltődni. Ami meg az IT iparágat és a kezdőket illeti, egyszer mindenkinek kell az EPAM-nál dolgozni, aki ebben a szakmában van. Ez a legjobb hely arra, hogy az ember belekóstoljon, hogy működik ez igazán nagy méretben és igazán komoly ügyfelekkel, meg érdekes technológiákkal. Úgyhogy, ha kezdő vagy, gyere, ki kell próbálni!

 Hallgasd meg a podcastot is!

"Érdemes megszállottnak lenni és mindent beleadni"

„Minden nehézség és szokatlan körülmény dacára elkészült az 1000 darab maszk.”

Megvalósult egy különleges projekt

Egy hardcore innovátor csapat, egy szuper inspiráló alapítvány és egy tárgy, ami szimbólummá vált. Az EPAM “legmerészebb” újítói, az EPAM Continuum csapata áprilisban megalkotta a GENTL Mask-ot, a nyílt forráskódú, többször használható, kényelmesen viselhető arcmaszkot. Itthon továbbgondoltuk, és összefogtunk a Salva Vita Alapítvány Segítő Vásárlás csapatával, így megváltozott munkaképességű emberek közreműködésével elkészülhetett 1000 darab GENTL Mask, melyeket azoknak adunk, akiknek most a legnagyobb szükségük van rá. Ügy, sikertörténet, jótékonysági lánc. Ez mind együtt és még sokkal több...

fenyfele_maszk_2.jpg

Interjú Béni Ritával, a Segítő Vásárlás Program koordinátorával.

rita_2020.jpgMivel foglalkozik cégetek, az AMIJÓ Kft., hogyan kapcsolódik a Salva Vita Alapítványhoz?

Kreatív stúdió vagyunk, művészeti, oktatási, illetve szociális projektfejlesztéssel foglalkozunk A Salva Vita Alapítvány által koordinált Segítő Vásárlás program megvalósításában is közreműködünk, inkluzív dizájn termékeket fejlesztünk terméktervezők és szociális műhelyek segítségével. Küldetésünk, hogy a Segítő Vásárlás program minél sikeresebb legyen. A Salva Vita Alapítvány 1993-ban jött létre, megalakulása óta a fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyek esélyegyenlőségéért, társadalmi integrációjának megvalósításáért dolgozik. Kiemelt célunk a munkaerő-piaci esélyegyenlőség, és munkahelyi sokszínűség kialakításában való közreműködés. A befogadó szemléletű cégek és fogyatékos munkavállalók közötti munkaközvetítés mellett számos további program megvalósításával kívánjuk ezt elősegíteni.

Mi a te feladatod mindebben?

A Segítő Vásárlás Program koordinátora vagyok már 4 éve. A Salva Vita Alapítvány vezetőségével együttműködve azért vagyok felelős, hogy ez a program sikeres legyen, jól működjön, és évről-évre fejlődjön. Fontos számunkra, hogy elterjedjen a köztudatban, hogy a fogyatékossággal élők is képesek szép termékeket, korszerű, trendi tárgyakat alkotni, és a vásárlók jó érzéssel vegyék kézbe termékeinket. A társadalmi felelősségvállalásra nyitott cégek ajándékozási tevékenységét egyedi terméktervezéssel és fejlesztéssel segítjük. A Segítő Vásárlás program olyan minőségi termékeket értékesít, amelyek megváltozott munkaképességű emberek közreműködésével készülnek, vállalati partnereink egyedi igényeihez igazodóan. Termékeink megvásárlásával ügyfeleink a megváltozott munkaképességű emberek munkahelyeinek megőrzését és új munkahelyek teremtését támogatják.

Tudnál mondani pár olyan terméket, ami különösen eredeti vagy a tervezőiteknek különösen kedves volt?

Az elmúlt években több termékfejlesztési projektet valósítottunk meg, és az újonnan fejlesztett tárgyak egy rész megvásárolható webáruházunk, a www.bolt.segitovasarlas.hu, oldalon. Forgalmazunk papír-írószereket, dísztárgyakat, kézműves finomságokat, lakáskiegészítőket, illetve egyedi termékeket is.

Ilyen egyedi termék az EPAM orvosi minőségű, nyílt forráskódú arcmaszkja, a GENTL Mask is. Hogyan indult, alakult ez az együttműködés?

Április környékén érkezett a megkeresés, akkor, amikor a COVID-19 miatt nagyon fontossá vált az emberek egészségének megőrzése, hogy védjük egymást, figyeljünk oda egymásra. Az EPAM Continuum csapata a helyzetre való tekintettel megalkotta a GENTL Mask-ot, a nyílt forráskódú, többször használható, kényelmesen viselhető arcmaszkot, amely gyártásához szociális üzemet kerestek. Így kerültünk látóterükbe. Bár az Amerikában kifejlesztett tervrajz adott volt, sok időt vett igénybe mire kidolgoztuk, hogyan lehet itthoni körülmények között, nagy mennyiségben gyártani a maszkokat. Felkutattuk a szükséges alapanyagokat, és az angol nyelvű műszaki leírásokat, szabásmintákat egyeztettük a gyártókkal. Maga a gyártási folyamat nagyjából egy hónapot vett igénybe, 1000 darab maszkot készítettünk a Fény Felé Alapítvány és a Búzavirág Alapítvány varrodáiban. Az elkészült maszkokat az EPAM Hungary olyan alapítványoknak adományozta, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

Lajter Ágnes, EPAM

Akkoriban az egészségügyi szervezetek próbáltak minél több maszkot beszerezni, de gyorsan szembesültek a ténnyel, hogy ez nem lesz elég minden ember számára. Ezért kezdtük el felkutatni az eKids partnereinket, hogy feltérképezzük, nekik szükségük van-e maszkra.

Reimann Eszter, EPAM

IT cégként innovatív szolgáltatásokkal és termékekkel vagyunk körülvéve, ezeket sokszor pont mi, EPAM tervezzük, fejlesztjük, ilyen megoldás az EPAM GENTL maszk is. Éppen ezért feladatunknak tartjuk - vállalatként és magánszemélyként is -, hogy visszaadjunk valamit a közösségnek, melyben élünk.
Igazság szerint ezzel a projekttel nagy lépést tettem a komfortzónámon túlra. A varrás tulajdonképpen csak egy hobbi volt számomra, de megismerni a textilipart ilyen mélységben, megkövetelte tőlem, hogy találékony legyek és “on-the-go” tanuljak új dolgokat, amire egyébként a tech ipar mondhatni már jól felkészített.

A projekt útját az EPAM részéről Reimann Eszter, Marketing Specialits és Lajter Ágnes, Communication Specialist egyengette a megvalósításig.

Mennyire volt rendhagyó ez a felkérés? Hogy éltétek meg azt, hogy ennyire aktuális dolgot kell most megszervezni és legyártani?

Ez egy teljesen új megbízás volt, ilyet még nem csináltunk, bár minden vállalati felkérésre azt lehet mondani, hogy egyedi, hiszen a cégek igényeikhez igazodunk, így mindig adódnak olyan kérések, helyzetek, amikhez alkalmazkodnunk kell. Viszont ez a felkérés egy nagyon nehéz időszakban érkezett, a covid sok kihívás elé állított mindannyiunkat. Az eddigi évek során partnereink ajándékozási célra szánt terméket rendeltek tőlünk, de az EPAM egy adott tervrajz alapján gyártatott és a végterméket jótékony célra szánta. A maszkok gyártásával egyrészt a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását segítették, ugyanakkor az elkészült termékek adományozásával további szervezeteket támogatott az EPAM.

Készülnek az EPAM GENTL maszkok a a Fény Felé Alapítvány varrodájában

 

Mennyiben nehezítette a járványhelyzet a gyártást?

A gyártási folyamat teljesen eltért a megszokottól, mert az új termék létrehozásához nem volt lehetőségünk találkozókat vagy üzemlátogatásokat szervezni. Az alapanyagokat is csak online tudtuk kiválasztani. Egyetlen személyes találkozót sem tudtunk összehozni, mindent telefonon, online kellett egyeztetni, ami lassította a folyamatokat, ugyanakkor, izgalmas volt az új munkamenet. Az EPAM Hungary csapata részéről óriási bizalmat éreztünk. Együtt kerestük meg azokat a webáruházakat, ahol az alapanyagokat kiválasztottuk, majd a varrodák mintadarabokat készítettek, amit postai úton juttattak el a fejlesztésben résztvevő személyeknek. Miután megérkeztek a teszt termékek, skype-on egyeztettünk a minőségről, méretekről, változtatási igényekről. A műhelyekben nagyon szigorú egészségmegőrző óvintézkedések betartásával készültek a maszkok, nagyon odafigyeltek az előírt szabályokra, amelyeket a vírushelyzet megkövetelt. Végül aztán minden nehézség és szokatlan körülmény dacára időben elkészült 1000 darab arcmaszk, és megvalósult egy különleges projekt.

 

„A Scrum Master célja, hogy ne legyen rá szükség.”

„Mit csinál a ...” sorozatunk legújabb részében Sólyom Zsófiával, az EPAM Scrum Masterével beszélgettünk. Zsófi több, mint négy éve dolgozik az EPAM-nál, jelenleg két csapatot támogat és egy, az utazás- és szállásfoglalás területén tevékenykedő ügyféllel dolgozik együtt.

img_1285.jpgÁltalánoságban mit takar a Scrum Master pozíció, hogyan lehet leírni annak, aki esetleg még sosem hallott erről a szerepkörről?

Maga a scrum egy keretrendszer az agilis projektmenedzsmentben, ő határoz meg bizonyos szerepköröket a scrum csapatban, melynek ő a támogató vezetője. Tulajdonképpen olyan, mint egy coach, aki a csapatot támogatja annak érdekében, hogy az elérje a céljait, segít egy biztonságos légkör kialakításában. Olyat, ahol az emberek mernek hibázni, mely hibákból aztán tudnak tanulni és folyamatosan fejlődnek, megosztják egymással a tudásukat, az esetleges elakadásokat, amibe beleütköznek. Az ilyen csapatban az emberek hatékonyan tudnak együtt dolgozni, számíthatnak egymásra és a Scrum Master ahhoz is hozzájárul, hogy motiváltak, illetve sikeresek legyenek. Célja, hogy egy önműködő csapatot hozzon létre, ahol igazából már nincs is rá szükség. Követi azt a projektet, feladatot, amin éppen a csapat dolgozik, előrejelzéseket készít, facilitálja, koordinálja a csapatmegbeszéléseket, segíti a kommunikációt a csapat tagjai között és elhárítja azokat az akadályokat, amelyekkel a csapat szembesül.

Mennyire fedi mindez azt, amit az EPAM-nál csinál egy Scrum Master?

Vannak egyezőségek, de vannak plusz feladatok is, amik az EPAM-ban felmerülnek. Az EPAM egy szoftverfejlesztő cég, az ügyfelek megbízásait teljesítjük, ám az ügyfél sokszor mást követel meg, mint ami a „nagy könyvben” meg van írva a Scrum Master-i munkakörről, úgyhogy a pozíció vagy a munkakör eltérő is lehet annak függvényében, hogy mit várnak el tőlünk. Ezenkívül minden csapat más, úgyhogy egy Scrum Master-nek, mint egy puzzle-nek igazodnia kell a csapat képéhez, olyan formát kell öntenie, mely pontosan illeszkedik hozzájuk. Valamely csapatnál előtérbe kerülnek bizonyos feladatok, máshol háttérbe, mert a csapat már van annyira önműködő, érett, hogy önállóan meg tudják oldani ezeket. Az EPAM-nál kiemelt feladat az ügyféllel való kapcsolattartás, láthatóvá tesszük a csapat eredményeit, az éppen elérhető kapacitásaikat. Ami azért is fontos, mert a fejlesztők az idejük nagy részében fejlesztéssel szeretnének foglalkozni, hiszen ők ebben a legjobbak, ez egy olyan munka, amiben el kell mélyülniük és nem szerencsés, ha megszakítják őket ebben. Így a Scrum Master egyfajta védelmet is biztosít, hogy a csapattagok a munkájukra tudjanak fókuszálni.

Ez az első ilyen pozíciód, vagy már korábban máshol is dolgoztál ilyen szerepkörben?

Korábban más cégeknél, mint Scrum Master nem dolgoztam, az EPAM-nál is ez az első ilyen szerepköröm, viszont ezen a projekten már támogattam egy másik csapatot is korábban, majd jött egy lehetőség, hogy két újabb csapathoz csatlakozzak és éltem is ezzel a lehetőséggel. Így már két éve vagyok ezen a projekten és már három csapattal volt szerencsém együtt dolgozni.

Milyen tapasztalatra, képzettségre volt szükség ahhoz, hogy te ezt a pozíciót megkapd, illetve mire van szükség ahhoz, hogy valaki ebben a szerepkörben dolgozhasson?

Scrum Master-ek a leggyakrabban az IT szektorban kapnak lehetőséget, de most már nem csak IT cégek állnak át az agilis projektmenedzsmentre és vezetik be a scrum-ot. Az IT végzettség előnyt jelent, de nem feltétel, nekem sincsen szoftverfejlesztői végzettségem, képzettségem. Viszont előtte huzamosabb ideig az informatika területén mozogtam, felszedtem azt a tudást, azokat az alapvető ismereteket, amik elegendőek voltak ahhoz, hogy ebbe a pozícióba kerüljek. Közgazdászként végeztem, az egyetemen volt projektmenedzsment tárgy, tehát ezen a területen már voltak ismereteim, de ezeket természetesen még bővítenem kellett, illetve a scrum-mal jobban meg kellett ismerkednem. Ebben egyébként nagyon sokat segített az EPAM, számos kollégától kaptam segítséget, volt mentorom. Tudtam gyakorolni, különböző belső tréningeken, meetup-okon vettem részt. Amit még kiemelnék, hogy elég erős soft skill-ekre van szükség ebben a pozícióban, amik sok esetben az ember személyiségéből fakadnak, ezért nehéz ezeket elsajátítani, de természetesen nem lehetetlen.

S melyek azok?

A legerősebb, vagy legjelentősebb soft skill, szerintem a nyitottság. Az embernek folyamatosan aktívan kell figyelnie és magába szívnia az információkat, amik a külvilágból érkeznek. Jó kommunikációs, szervezési készségek is kellenek hozzá, továbbá jó rendszerezettség, jó időbeosztás, kreativitás, illetve empátia az emberek iránt, hiszen a Scrum Master egy csapatot támogat, folyamatosan emberekkel dolgozik együtt, akiket meg kell érteni, akikkel meg kell találni a közös hangot. Nagy előny még ebben a pozícióban, ha az ember lelkes, pozitív személyiségű, olyan, akinek általánosságban jó kedélye van és kellemes hangulatot tud maga körül teremteni.

Tehát a Scrum Master egy szuperhős. :-) Mi az, ami a szuperhősnek nehéz? Ami kihívás, amivel neki is meg kell küzdeni?

Nem tartom magunkat szuperhősnek, de van azért sok nehézség, amivel szembesülünk és nekünk is meg kell küzdenünk ezekkel. Például ilyen, hogy sokszor két tűz között vagyunk. A csapatot képviseljük, támogatjuk és szeretnénk, ha ideális környezetben dolgozhatnának, hogy a munkájukat gördülékenyen tudják végezni, másik részről ott van az ügyfél, az ő elvárásainak is meg kell felelni. E kettő között valahogy meg kell találni az egyensúlyt, hogy az ügyfél is elégedett legyen és a csapat is motivált és eredményes tudjon maradni. Szintén kihívás, hogy a csapatok folyamatosan változnak, az embereknek változhat az élethelyzete, vagy jöhet egy nehezebb projekt. Ilyenkor új kihívásokkal szembesülünk, úgyhogy a csapat érettsége folyamatosan változik. Megtalálni ezekre a problémákra a megfelelő megoldást sokszor nem egyszerű. De sokat jelent ebben például az is, hogy van agile meetup-nk is, aminek a szervezésében aktívan részt veszek és havi szinten találkozik az agilis közösség az EPAM-ban.

Hogyan épül fel a hierarchia ebben a szerepkörben, amiben te dolgozol?

Én is kezdő Scrum Master voltam az EPAM-nál, egy projektkoordinátori pozícióból váltottam erre a szerepkörre. A scrum guide pontosan leírja, hogy a scrum framework, azaz keretrendszer, hogyan is néz ki, ugyanakkor vannak projektspecifikus elemek is, amikkel meg kell ismerkedni. Nem elég a scrum-ot ismerni, hiszen sosincs olyan, hogy tiszta scrum, hanem más projektmenedzsment módszertanokból is fel kell tudni használni bizonyos jó gyakorlatokat. Folyamatosan bővíteni kell az embernek az eszköztárát, majd el kell kezdeni ezt a sok tudást átültetni a gyakorlatba, ami nem egyszerű. Gyakorlat teszi a mestert, a Scrum Master-t, úgymond. Úgyhogy először én is csak megfigyelő pozícióban voltam jelen, majd kaptam egy csapatot és szimultán végeztem a projektkoordinátori munkámat. Egy idő után, amikor sikerült elegendő tapasztalatot szereznem már két csapatot is el tudtam vállalni. Akik már tapasztaltabbak, akár három csapattal is tudnak támogatni. Ennél többet már nem szerencsés, mert nem jut kellő figyelem az emberekre, minden csapatra, minden projektre. Ha valaki már tényleg nagyon sok tapasztalatot szerzett, akkor egyfajta tanácsadói, agilis coach szerepkörbe léphet, ahol már csak egy adott probléma megoldására fókuszál, amiben ő tud segíteni, mert olyan széles az eszköztára, hogy tudja mit kapjon elő belőle.

Mióta az EPAM-ban dolgozol mi az, amit a legnagyobb sikerednek könyvelsz el?

Említettem már, hogy projekten először csak egy csapatot támogattam és nekem nagyon nagy ajándék volt, hogy elkezdhetek gyakorlati tapasztalatot szerezni. Majd viszonylag rövid időn belül, körülbelül nyolc hónap elteltével jött egy másik lehetőség, hogy két másik csapatot is átvehetek, akik egy elég fontos projekten dolgoztak. Több, nálam tapasztaltabb jelöltet is meghallgatott az ügyfél, de végül engem választott ebbe a pozícióba, ami számomra nagy sikerélmény volt. Majd utána ezt a határidős és egyben jogi vonatkozású projektet sikerült az egyik csapattal sikeresen teljesítenünk. Nagyon büszke voltam az egész csapatra, illetve nagyon örültem, hogy engem választottak, bizalmat szavaztak nekem és végül be tudtam bizonyítani, hogy képes vagyok erre a feladatra.

Számodra mi az EPAM lényege, hogyan írnád le?

Az EPAM kiváló szakmai közösséget jelent nekem, akikkel emberileg is nagyon jól együtt tudok működni. Korábbi munkahelyeimen sosem éreztem azt, hogy tényleg ennyire jól tudok másokkal együtt dolgozni és mindennap motiváltan kezdek bele a munkába. Olyan kiváló szakemberek dolgoznak ennél a cégnél, akiktől lehet tanulni és akik meg is akarják osztani ezt a tudást a másikkal. Mindennap történik valami izgalmas, valami, amitől az ember több lesz.

Az 1000 EUR-s hamburger helyett - 3 dolog, amit Te is megtehetsz a fenntartható jövőnkért.

Fazekas Dóra, a Cambridge Econometrics angol kutató, tanácsadó cég budapesti irodáját vezeti, szakterülete a környezetgazdaságtan. Az EPAM által fejlesztett ökológiai lábnyom kalkulátor és az ehhez kapcsolódó, nemrég elindított zöld kampány apropóján beszélgettünk vele arról, mit tehet az egyén a fenntarthatóságért és mik azok az alapok, amit mindenkinek tudnia kell, ha felelősen gondolkozik a témáról.

180905_df_300x.jpgMiként indult a karriered, a téma iránti, az átlagnál nagyobb érzékenységed?

„A természet szeretete mindig is jelen volt az életemben, gyerekkorom óta, a környezetgazdaságtan témával aztán egyetem után egy PhD keretein belül kezdtem el foglalkozni és azóta is ezen a területen dolgozom. Amikor PHD-ztem az emisszió kereskedelmi rendszer nagyon új téma volt és azért választottam, mert azt gondoltam, minél újabb egy téma, annál könnyebben lehet kutatni és esetleg még újat is hozzátenni. Ez egyébként az Európai Unión belül egy olyan kereskedelmi rendszer, amiben kibocsátási egységekkel kereskedhetnek cégek vagy akár államok is egymás között. Először egy, a jelenlegi cégemhez hasonló, másik klímakutatással, illetve annak közgazdasági hatásaival foglalkozó kutatócégnél kezdtem el dolgozni, Angliában, Cambridge-ben. Bár időközben családi okok miatt hazaköltöztünk, továbbra is angol cégnek dolgoztam, csak már itthonról. Innen jött aztán a Cambridge Econometrics magyar leányvállalatának ötlete is. Kis hazai csapatunk tanácsadói tevékenysége a fenntarthatóság három pillérét fedi le. Ezek a gazdasági vonatkozások, a társadalmi vonatkozások és a környezeti vonatkozások, mindezeknek a témáknak mi a gazdasági, valamint a munkaerőpiacra gyakorolt hatásait vizsgáljuk, illetve azt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása hogyan alakul."

Az EPAM rendszeresen, de ezúttal külön kampányban foglalkozik is fenntarthatósággal. Szerinted mi a jelentősége annak, hogy a cégek is elkezdenek foglalkozni azzal, hogy a munkatársaikat edukálják ezen a téren?

„Az EPAM-os kampány most egy szén-dioxid lábnyom számító kezdeményezést indított el, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy mindenki megmérheti, hogy jelenleg mennyi az ő személyes szén-dioxid kibocsátása. A szén-dioxid egy olyan üvegházhatású gáz, aminek a légkörben egyre növekszik a koncentrációja és ez okozza a globális felmelegedést, illetve a klímaváltozást is. Ez utóbbi annyiban más, mint a felmelegedés, hogy extrém időjárási jelenségekkel is jár. A kampány azért fontos, mert tudatosítja a munkavállalókban azt, hogy miért kell ezzel foglalkozni, mit jelent az, hogy klímaváltozás, ő maguk mit tesznek ehhez hozzá, illetve mit tehetnek azért, hogy kevésbé terheljék a környezetüket és kevésbé járuljanak hozzá az ilyen üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez.”

Mi befolyásolja leginkább az ökológiai lábnyomunkat?

„Legjelentősebb hatása annak van, hogy mennyit repül az ember. A nagy tengerentúli utak teszik ki a magánemberek szén-dioxid lábnyomának a legnagyobb részét. Második a sorban a húsfogyasztás, ezt pedig a fogyasztás mennyisége követi, azaz, hogy mennyit vásárolunk. Ez a három dolog tehát, aminek mérséklésével egyénként is sokat tehetünk a fenntarthatóságért.”

Ha már a fenntarthatóság szót említed, sokan talán nem is vagyunk teljesen tisztában azokkal a fogalmakkal, amelyeket e témában olyan sokat hallunk. Melyek a leggyakoribb tévedések, tisztázatlan fogalmak?

„Külön kell választani a klímaváltozás témakörét és tágabb értelemben a környezetszennyezést. Bár nagyon fontos lépés, hogy elkezdték betiltani az egyszerhasználatos műanyagokat, azonban ennek nincs köze a klímaváltozáshoz. A klímaváltozást az emberi felhasználásból eredő üvegházhatású gázok emelkedő kibocsátása okozza, bár sokáig vitatták, hogy mennyire van összefüggésben az emberi tevékenységgel, vagy mindez csak egyszerűen a Föld kílmájának ciklikus változása. Az üvegházhatású gázok koncentrációját a levegőben mérik és ezáltal határozzák meg, hogy a levegő egymillió részecskéjében mennyi az üvegházhatású gázok aránya. Ez pedig sajnos növekvő trendet mutat. Sokat hallunk a párizsi klímaegyezményról: ez az ENSZ klímaegyezménye, melyben kormányok határoznak meg célkitűzéseket, illetve, azt, hogyan, milyen eszközökkel, intézkedésekkel érhetők el ezek a célok. A megállapodás Párizsban, 2015-ben született és azt célozta meg, hogy az iparosodási forradalmi átlag hőmérséklethez képest ne emelkedjen 2100-ra 2 Celsius foknál többet a globális átlaghőmérséklet. Ezt követően jelent meg a klímaváltozás tudományos testületének, az IPCC-nek, azaz nem politikusoknak, hanem tudósoknak az ajánlása, miszerint nem elég a 2 Celsius fok, 1, 5 Celsius foktól lenne élhetőbb a világ. Nagyon fontos megjegyezni, hogy 2 és 1,5 Celsius fok nem tűnik soknak, ám ez egy átlag hőmérséklet, éppen, hogy az extremitások, a szélsőségek fognak felerősödni, vagy már erősödnek is. Extrém hidegek és melegek, forró nyarak lesznek, a csapadék eloszlása is jelentősen változik, illetve egyre gyakoribbá válnak a nagyon sok szélsőséges időjárási jelenségek."

Hogyan lehet ezeket a számokat, előrejelzéseket egy kicsit közelebb hozni az emberekhez? Hogy a magukénak érezzék és belevágjanak, változtassanak?

„Nagyon nehéz a meglévő szokásokat megváltoztatni, ugyanakkor azt látom, hogy a fogyasztók egyre tudatosabbak. A fiatalok talán még inkább, én emiatt vagyok nagyon bizakodó és optimista. Hogy a mi gyerekeink generációja már egy sokkal tudatosabb életet kezd. De ahhoz, hogy ezt a magatartásváltozást elősegítsük mindenképpen felülről jövő szabályozásra és intézkedésekre van szükség. Amíg ennyire olcsó fapados járatokkal repülni, addig nincs meg az ösztönzés az emberek számára, hogy kevesebbet repüljenek. A húsállat tenyésztésének sokkal nagyobb a környezeti terhelése, mint a növénytermesztésnek, sokkal nagyobb terület kell hozzá, illetve sokkal több vizet használ fel. Egyes számítások szerint egy hamburgernek 1000 eurónak kellene lennie ahhoz, hogy kevesebbet fogyasszunk belőle. Itt persze bejön a képbe ismét, hogy a már meglévő társadalmi különbségeket ez még jobban fel fogja erősíteni, hiszen lesznek rétegek, akik megengedhetik maguknak, hogy saját repülőgéppel utazzanak és bármennyi 1000 eurós hamburgert egyenek, míg a nagy többség pedig nem fog ezekhez hozzájutni.”

Ez a szakmád és gyakorlatilag ezzel foglalkozol nap, mint nap. A saját életedben te, hogyan valósítod meg ezeket a dolgokat?

„Persze, én is bajlódom vele és nem tudok mindent megvalósítani, de mostanában jöttem rá, hogy sokat tehetek azzal is, ha megpróbálok jól válaszolni a barátaim, ismerősem kérdéseire, melyek egyre gyakoribbak, ahogyan ez a téma is egyre többször kerül elő. Egyfajta küldetés lehet ez, melyben segítek, hogyan tudnak ők is hozzájárulni a változáshoz. Emellett hosszú távon szeretnék elektromos autót a családnak, a meglévő helyett, a gyerekeim sokkal tudatosabbak, átadom nekik, amit lehet, a vírushelyzet pedig például abban segített, hogy kiderült, a munkám jóval kevesebb repüléssel, utazással is megoldható.”

Ha csak egyetlen dolgot emelhetsz ki, mi lenne az, ami számodra ebben a témában kiemelten fontos?

„Hatást elérni. Mindig olyan munkát szerettem volna, aminek látom értelmét és ezt sikerült megvalósítanom. Azzal, amit nap, mint nap csinálunk, hatással vagyunk, akár a politikai döntéshozókra, akár a cégek döntéshozóira. Most van egy olyan új projekt, melynek az a témája, hogy a pénzügyi szektort hogyan érinti a klímaváltozás. Ez teljesen új terület, nekem is és a cégünknek is és nagyon érdekes, hogy bankokkal, pénzügyintézetekkel, magán nyugdíj pénztáraknak számítjuk ki, hogy a már meglévő portfolióikat hogyan fogja egy felmelegedési forgatókönyv érinteni. Mik azok az eszközök, amikbe már nem lesz érdemes befektetni, ha nem csinálunk semmit és tényleg nagyon erős felmelegedés következik be. Vagy pedig feltételezzük azt, hogy sokkal többet teszünk annál, mint amit eddig tettünk és elérjük a 1,5 vagy 2 Celsius fokos kitűzött hőmérsékletemelkedési célt. Kiszámoljuk ezeket a lehetőségeket, ezáltal tudatosabbá válnak a pénzügyi fedezetek. Nekem ez nagyon erős küldetésem."

Fazekas Dórával készült podcast beszélgetést itt hallgathatod meg. Ha kíváncsi vagy mekkora az ökológiai lábnyomod, megtudhatod az EPAM Carbon Footprint Calculator segítségével.

 

A (munkahelyi) boldogság nyomában

A „dolgozói elkötelezettség” nem új keletű kifejezés, az ezredforduló óta pedig olyannyira népszerű lett, hogy talán már közhellyé is vált. Egyre nagyobb a verseny a legjobb munkaerőért, így a cégek számára is egyre fontosabb a munkavállalók érzelmi kötődése a céghez. A kötődés azonban nem a maradási hajlandóságot jelenti, pontosabban nem csupán azt. De akkor mit kell tenni, hogy az emberek szeressék a munkahelyüket?

epam_2.jpg

Dacára, hogy a köznyelvben gyakran a hűséggel, elégedettséggel, motiváltsággal azonosítják, a „munkavállalói elkötelezettség” nem azonos mindezzel. Ha valaki egy adott cégnél marad, nem jelenti azt, hogy elkötelezett is, a hűség nem jelenti, hogy az elvárton felül is teljesít – de akkor miről is van szó? Nincs általánosan elfogadott definíció, a munkahelyi elkötelezettség az egyén és a szervezet között kialakult kapcsolat, jó esetben  egyfajta pozitív érzés: az elégedettség és a munka, munkahely, iránti lelkesedés közös eredménye. Az ún. szociális csere elmélete szerint az elkötelezettség egyfajta viszonzásként fogható fel, csak úgy, mint az emberi kapcsolatokban: ha többet fektetünk egy kapcsolatba, többet is nyerünk vele vissza.

És hogy miért is fontos ez a téma? Az elkötelezett munkavállalók és - mivel ez egy kétirányú utca - a munkavállalóik irányába elkötelezett szervezetek, az elvártnál jobban teljesítenek. Tehát összességében ez a fajta kötődés a hűség, elégedettség, motiváltság együtt, megfűszerezve egyfajta munkahelyi büszkeséggel.

 A boldogság nyomában

dsc_0273_3.JPG „Sok ember számára a karrier adja a siker egyik fontos forrását és, hogyha valaki napi 8 órát dolgozik egy olyan pozícióban, ahol nem érzi igazán jól magát, akkor az egy demoralizáló és depresszív állapot lehet. Viszont, ha valaki szereti és jól csinálja azt, amit csinál, akkor el tud repülni ez a 8 óra. Nagyon nem mindegy, hogy milyen hangulatban telik ez az idő, hiszen életünknek egy tényleg jelentős részét, bár most online, a munkahelyünkön töltjük.”

 „A munkatársak attitűdjét és tapasztalatait igyekszem megismerni, feltárni és adatvizualizációs technikákkal bemutatni, hogy mindezek alapján megalapozott HR döntéseket hozhasson az EPAM vezetése.” - mondja Bánky Beáta People Experience Manager, aki másfél éve tölti be ezt a - a cég életében tulajdonképpen új - pozíciót.

colleagues.png

A téma fontosságát az is jól illusztrálja, hogy haladó gondolkodású cégeknél kifejezetten erre a feladatra vesznek fel, komoly szakmai múlttal rendelkező szakembereket. Bea politikai újságírói, tanácsadói és elemzői múlttal és sok év tapasztalattal váltott és saját bevallása szerint jelenlegi munkájában mindent megtalált, amit korábban is szeretett, csak akkoriban nem egy munkakörben. „Ez a munka folyamatosan kihívások elé állít, sosem válik rutinná. Folyamatos a tanulás és rengeteg akár a jövőben megvalósuló lehetőséget rejt magában az egész terület. Van tehát munka bőven, amit érdemes elvégezni azért, hogy az emberek minél elégedettebbek legyenek, ez egy igazán jó cél számomra.”

Adatok, sztorik, szenvedély

professional.pngAz adatgyűjtés, kutatás egyik platformja a Peakon, melyet az EPAM-nál Bea csapata is használ. Fényévnyi távolságra van ez már attól, amikor a személyzetis hatalmas stóc papírral járta körbe az irodát és a kávészünet végén mindenki asztalán ott feküdt a kötelező, szigorúan névtelennek mondott kitöltőív. Ezen a felületen keresztül rendszeresen folytatható a kutatás, az eredmények összehasonlíthatóak iparági átlagokkal, ráadásul teljesen anonim. Azonban hiába az adatgyűjtés, a kitöltés, ha nincs, aki elemezze, összehasonlítsa a rengeteg adatot, és szöveges információt. A szabadszavas válaszok száma mára már százezer felett van, és amely önmagában értékes információs bánya. „A munkának ez a része azzal jár, hogy rengeteg kommentet kell átfésülni és felfedezni, bennük a közös pontokat. Az adatokból szűröm ki a lényeget, megkeresem a legszemléletesebb vizuális eszközöket, ami egy másodperc alatt megmutatja, hogy mi bontakozik ki az adatokból. Például a kommentekből kirajzolódó szófelhők egyértelműen megmutatják, hogy mi a fontos a kollégáknak és ez egyúttal ki is rajzolja a cégkultúrát. Valójában az újságírás is ilyen, történetek bontakoznak ki és én mutatom be őket úgy, hogy mások is megértsék. Nekem ez a szenvedélyem.”– mutatja be Bea a munkája lényegét.

Mindenki másképp szereti 

freedom.pngAz EPAM több, mint 37000 dolgozót számlál, 30+ különböző országban és bár egy cég, ugyanazokkal a célokkal, mégis hatalmas különbségek vannak az egyes irodák között. „Másként tekintenek a cégre és a munkájukra a húsz fős svéd irodában, amely leginkább egy baráti társaságra hasonlít és másként egy olyan nagy, 1700 fős lokáción, mint Magyarország. De még a budapesti, debreceni és szegedi irodák közt is jelentős különbség van, így egészen mások a történetek is, melyek egy-egy kutatás során kibontakoznak.

Még egy lényeges aspektus: nem csak a meglévő kollégáink boldogságfaktorainak ismerete fontos, hanem hogy ezeket megmutatva a külvilágnak, a leendő EPAMosokat is be tudjuk vonzani a céghez. Így a hívószó nem csak üres marketingszlogen lesz, hanem olyan üzenet, ami „gyakorló” EPAMosoktól jön. Így végül, amikor csatlakoznak a céghez, azt fogják érezni, hogy valóban azt kapták, amire „feliratkoztak”."

 

Forrás: Harter és társai, 2002, Truss és társai, 2006, Armstrong - Taylor, 2014, Saks, 2006, Koncz, 2013

 

„Nem kell hozzá erős gép, nem kell hozzá pénz, csak szorgalom és sok gyakorlás.”

Urbán Gábor pszichológus és amatőr játékfejlesztő. A pszichológiát ma már tanítja is, pszichológusoknak mutatja be, milyen folyamatokon keresztül motiválják a videójátékok a játékosokat és milyen hatással lehetnek az egyénre, vagy a társadalomra.  Az EPAM támogatásával nemrég zajlott le az első általa szervezett game jam. Mi másról beszélgettünk volna, mint a mostani eseményről és a játékfejlesztésről.

ug_2.JPGA videójátékok a te életedbe, úgy tűnik, tényleg teljesen beépültek. Hogyan alakult ez így?

Tényleg sok dolog köt a videójátékokhoz. Ötéves korom óta játszom, szerintem ebből soha nem növünk ki igazán. Az elmúlt évtizedben számos játékosoknak szóló rendezvény szervezésében segítettem, mint a PlayIT vagy PixelCon rendezvénysorozat, ami John Romero-t, a Doom tervezőjét is Budapestre hívta. Öt évig a legnagyobb magyar Nintendo közösség adminja voltam és jártam országos találkozókra is. Streamelek videójátékokat és nagyon sokat olvasok a játék tudományos megközelítéseiről és a játékfejlesztésről. A fejlesztést otthon kezdtem el tanulni, de rájöttem, hogy kell valaki, aki megmutatja az alapokat, mert az online tanfolyamok csak egy adott problémára tanítanak megoldásokat, szerintem nem magyarázzák el jól, milyen helyzetekben kell az adott technikákra támaszkodni. Másfél éve a Planet Taxi játékfejlesztő képzőben kezdtem tanulni és ez elég önbizalmat adott ahhoz, hogy game jam-ekre kezdjek járni. A jövőben szeretnék játékfejlesztéssel foglalkozni és így addig kisebb projekteken gyakorlok.

Mi az a Game Jam?

A szó a game (játék) és a jam (session) az örömzenélés szavakra utal, ezen szavak kombinációjával keletkezett. Az örömzenék általában gyorsan megbeszélt akkordok, ritmusok segítségével, vagy ismert dallamokból indulnak ki, és improvizatívak. A game jam is hasonló műfaj, olyan találkozó, ahol a résztvevők közösen játékot terveznek és készítenek rövid idő (24-72 óra) alatt. A rövid időtartam célja, hogy ösztönözze a kreatív gondolkodást, amelynek eredményeként ugyan nem kiforrott és végleges de nagyon is innovatív játékok jönnek létre. A résztvevők általában programozók, játéktervezők, grafikusok, szövegírók. Elsősorban számítógépes játékokat szoktak ilyenkor fejleszteni, de előfordul, hogy táblajátékokkal társasjátékokkal vagy kártyajátékokkal is kísérleteznek ebben a formátumban.

Gyerekként honnan indult ez az érdeklődés és miként jutott el a mai szintig?

Már óvodás koromban társasjátékokat rajzoltam, később pedig kerestem a helyem, jártam olyan rendezvényekre, amik eredetileg játékfejlesztőknek szóltak, így, mivel már mindent csináltam a videójátékokkal kapcsolatban, csak konkrétan még videójátékot nem, adódott az ötlet, hogy ezzel is elkezdjek foglalkozni.

Mi volt az első játék, amit fejlesztettél?

A Planet Taxi játékfejlesztő képzőben voltak kisebb projektjeim, az első game jam játékomat is velük együtt csináltam, ez egy tower defense játék volt.

Honnan jött az ötlet, hogy saját game jam-et szervezz?

Magyarországon nagyon ritkán van lehetőség game jam-en részt venni és szerettem volna, ha gyakrabban adódik erre alkalom, úgyhogy nem titkoltan ez egy olyan esemény, ami azért született, hogy sűrűbb legyen a naptár és többet lehessen gyakorolni. Ha valaki a játékiparban szeretne elhelyezkedni, akkor nagyon fontos, hogy gyorsan és másokkal együttműködve találjon bizonyos megoldásokat. A game jam pontosan erre tanít meg: van egy csapatunk, természetesen dolgozhatunk egyénileg is, de általában közösen kell megvalósítanunk egy adott projektet. A játékfejlesztő cégek nagyon sokszor game jam-en fejlesztett játék beküldését kérik, hogyha valaki állásra jelentkezik.

Hogyan alakult a karantén helyzet miatt online szervezett "Gameplicit Game Jam", ami már a saját „gyermeked”?

Elég nagy érdeklődés mutatkozott már a meghirdetéskor és elégedett vagyok azzal, hogy hét magyar játékot küldtek be végül. Emellett azt vettem észre, hogy online kicsit nehezebb együtt dolgozni, mivel nem látjuk a többieket, másrészt nem igazán lehet betekintést nyerni más csapatok munkájába. Ezért is törekedtünk rá, hogy a résztvevők nagy szabadságot kapjanak és ez jó döntés volt. Ugyanakkor a game jam elején és végén határozottabban összehoznám a résztvevőket akár egy látványosabb témabejelentéssel, akár egy gyors összegzéssel, amikor a játékok beküldési határideje eljön. Bízom benne, hogy a mostani tapasztalatokból tudunk tanulni és legközelebb még jobb eseményt szervezünk.

Hogyan találtad meg az EPAM-ot a Game Jam támogatójának és miben állt az együttműködés?

Tavaly a szintén magyar kezdeményezésű „Havi Egy Játék” game jam szervezőcsapatában voltam az EPAM egyik munkatársával. Ő mesélte, hogy a cég otthont ad különböző rendezvényeknek és úgy gondoltam, hogy az itt dolgozók közt is lehetnek olyanok, akik érdeklődnek az általam szervezett game jam iránt. Így alakult, hogy megkerestem a céget, nekik tetszett az ötlet és belevágtunk a szervezésbe.

Eredetileg az EPAM irodában lett volna az esemény, ezt a tervet azonban a vírushelyzet felülírta, így az online térbe került át. Leginkább a verseny meghirdetésében segített az EPAM, a weboldal elkészítésében, illetve jelképes ajándékokat is felajánlott a közönségdíjas versenyzőknek, akikre a game jam-et követő élő közvetítésben szavaztak a nézők.

Milyen játékok születtek?

A téma „Kényelmetlen szupererő” volt, érdekes volt látni, ki, hogyan teszi kényelmetlenné a karakter képességeit. Volt például olyan játék, amiben a játékos eltűntette a pályán az akadályokat, viszont cserébe a pályának más részei is eltűntek. A „Havi egy játék” témája korábban a lopakodás volt és a résztvevők a game jam-en lehetőséget kaptak arra, hogy összekössék ezt a kettőt. Mivel ezt többen megtették, így számos a láthatatlnaság témáját feldolgozó játék született, például volt egy, amiben a karakter láthatatlan volt, ellenben rendkívül szagos.

A gamereknek ez egy teljesen megfogható téma, hogy kényelmetlen szupererő? Ez egy létező fogalom? Értették egyből, hogy miről van szó?

Ha túlságosan könnyen érthető a téma, akkor mindenki ugyanolyan játékot készít, ezért nagyon fontos, hogy valamilyen absztrakt fogalom legyen. Ez lehetővé teszi azt, hogy ugyanarra a game jam-re nagyon sokféle játék szülessen, ne legyen megkötve a műfaja, grafikája, vagy az, hogy milyen dolgot kell kötelezően belerakni a játékba.

Mi lesz ezeknek a játékoknak a sorsa?

A game jam-ekre általában olyan játékok készülnek, amik ideiglenes projektek. Pont az a jó bennük, hogy ki lehet próbálni rajtuk rengeteg új dolgot, például új programtervezési mintákat, új grafikákat. És ha ezek miatt esetleg „tönkremegy” a projekt vagy nem lehet már tovább bővíteni, akkor nem gond. Van néhány olyan videójáték, ami eredetileg game jam-re készült, aztán végül híres lett, ilyen például a Celest, a Hollow Knight vagy a Superhot.

Bemutatnád kicsit a győztes projektet?

A közönségdíjat két játék nyerte megosztva, az egyik a Law of Attraction volt, amiben a főszereplő egy jókívánság hatására vonzóvá válik, viszont nem úgy, ahogy azt eredetileg elképzeli, ugyanis különböző használati tárgyak tapadnak hozzá. A másik közönségdíjas játékunk a Stealthy Stench nevet kapta, amiben a karakter láthatatlan, viszont egy bűzcsíkot húz maga után és ez alapján meg tudják találni az ellenfelek a pályán.

Te, mint szakértő mit látsz, milyen trendek vannak most a játékfejlesztésben? Hogyan kezdhet ebbe bele valaki, akit érdekel, de nem tudja, hogyan induljon el?

A játéktervezésbe illetve a játékfejlesztésbe egyre könnyebb beletanulni és a game jam-ek ebben hatalmas segítséget nyújtanak. Nagyon sok tananyag érhető el, akár ingyenesen, a játék engine-ek weboldalán, akár youtube-on. Ha valakit érdekel a játékfejlesztés, akkor mindenképp ajánlom, hogy keresse meg ezeket és használjon ingyenes programokat a játék készítéséhez. Nem kell hozzá erős számítógép, nem kell hozzá pénz, egyszerűen csak szorgalom kell és rengeteg gyakorlás otthon. Érdemes megnézni játékfejlesztős videókat, amiben láthatjuk, hogy mások hogyan készítenek játékot. A legjobb a létező legegyszerűbb játékokból kiindulni, akár rákeresni arra, hogy milyen játékok voltak a ’70 -es években és azokat megpróbálni leutánozni. Ha ez megy, akkor haladhatunk előre az időben, ahogy ezek egyre bonyolultabbá váltak és megpróbálhatunk mi is egyre bonyolultabb játékokat készíteni.

Urbán Gáborral készült podcast beszélgetést itt hallgathatod meg. Ha érdekel a játékfejlesztés, a videójátékok világa, akkor neked is ajánljuk a Gameplicit  Twitch oldalát.

 A Gameplicit Game Jam-re beküldött játékokat itt találod.

Mit csinál a ... tesztelő? Avagy „...jobban szeretem megtalálni mások munkájában a hibát, mint a magaméban.”

Fejlesztői karriernek indult az övé, míg rá nem jött, hogy valahol hibádzik a dolog, nem szereti, amit csinál. Az IT területét azért nem hagyta el, de addig ment, míg rá nem lelt a saját útjára, a tesztelésre. Az EPAM-nál minden szempontból megtalálta a számítását, ma már a csapatát vezeti és segít abban, hogy mások is elérhessék a céljaikat. Interjú Iván József Software Testing Managerrel.

ivan_jozsi.jpgMit takar a pozíció, amiben dolgozol, milyen feladatokat látsz el, milyen felelősségi körben?

Csapatommal a tesztelő kollégák szakmai életét terelgetjük. Segítünk nekik egy következő szintre lépni a munkájukban, akár mentorálás, akár konkrét tananyagok segítségével, illetve bármilyen egyéb eszközzel, ami rendelkezésünkre áll. Feladataim közé tartozik, hogy a projekteken segítsek megtalálni a megfelelő embert egy-egy pozícióra. Majd egy éve csatlakoztam az EPAM Testing Competences Center-éhez, - amely egy globális szervezet a cégen belül - a Global Testing Community-nek vagyok a koordinátora. Ez azt jelenti, hogy a cég összes tesztelőjét én látom el webinár anyagokkal, melyek különböző területről érkezett kollégák tolmácsolásában adnak hírt, tájékoztatnak szakmai újdonságokról, megoldásokról, eszközökről.

A te karriered hogyan indult a cégnél?

Senior tesztelőként kezdtem, közel kilenc évvel ezelőtt, majd haladtam szépen végig a ranglétrán a tesztelői szerepkörön belül.  Jó pár évig voltam Senior tesztelő, majd utána Lead Software Testing Engineer mígnem megkaptam a jelenlegi, Sofware Testing Manager-i pozíciót.

Mi volt a „belépő”, amikor Seniorként elkezdtél itt dolgozni, milyen tudásra volt szükség ehhez a szinthez?

Valamikor, nagyon régen még fejlesztőként kezdtem a pályafutásomat, azaz megvolt a szükséges technikai hátterem. Majd magam mögött hagyva a fejlesztést, kimondottan szoftver tesztelőnek mentem tovább egy navigációs termékeket, szoftvereket gyártó céghez.  Itt aztán később tesztelési csoportvezető lettem, majd az EPAM-nál folytatódott a karrierem.

Mennyire jellemző, hogy fejlesztőből lesz valaki tesztelő, nem inkább fordítva szokott ez előfordulni?

Mind a kettőre van példa, erre nincs bevett szokás. A lényeg, hogy ki-ki megtalálja a saját útját. Sosem tartottam magam jó fejlesztőnek, nem elégített ki igazán ez a munka, kerestem az utam, így találtam rá a tesztelésre.

Mennyire fontos a jó önismeret az IT területen? Miért fontos, hogy reflexíven tekintsen a munkában magára valaki, aki ebben a szakmában dolgozik?

Ha nem érzem jól magam abban, amit csinálok, akkor sosem leszek benne igazán jó. Meg kell találni, hogy mi az, amit szívesen csinálsz. Rengeteg lehetőség van a szakosodásra, mindenki megtalálhatja a maga speciális területét, így tud kiteljesedni az ember.

Mi volt az, ami a te esetedben megmutatta azt, hogy a tesztelés a te utad?

Visszakanyarodom az önismerethez. Tudatában kell lenni, hogy tesztelőként alapvetően másfajta szemléletre és gondolkodásmódra van szükséged, mint fejlesztőként. Viccelődni szoktunk vele, de mégis igaz, hogy jobban szeretem megtalálni mások munkájában a hibát, mint hogy az én munkámban találjam meg.

Melyek azok a készségek, amikre egy jó tesztelőnek szüksége van?

Egyfelől analitikus gondolkodásra. Tudni kell, hogyan működik, hogyan áll össze egésszé a fejlesztés, hogyan lesz belőle felhasználói élmény, olyan működés, melyre azt mondjuk végül, hogy jó. A fejlesztő és a tesztelő közötti különbözőség abban áll, hogy az előbbi alkotni szeret, mi tesztelők pedig megvizsgáljuk, hogy az, amit alkotott összhangban van-e azzal, amit el szeretnénk érni működésben.

Milyen végzettség szükséges a tesztelői szerepkörhöz?

Cégen belül nagyon vegyes, hogy ki milyen végzettséggel vagy közegből érkezett. Ismerek közgazdászt, közlekedési mérnököt is, aki tesztelőként dolgozik az EPAM-nál, nekem pedig OKJ-s végzettségem van, nincs felsőoktatásban szerzett diplomám.

Mi a tesztelő konkrét feladata egy projektben?

Mi biztosítjuk azt, hogy a funkcionális és nem funkcionális követelményeknek megfeleljen a fejlesztés. Ilyen például, amikor egy alkalmazás teljesítményét és stabilitását mérjük és teszteljük vagy például azt vizsgáljuk meg, hogy látás vagy hallás sérült emberek is megfelelően tudják-e majd használni az alkalmazást. Ezen belül természetesen nagyon sok feladatunk van. A tesztelő a projekt első fázisától ugyanúgy bekapcsolódik a fejlesztési folyamatba, mint a fejlesztő. Amikor megkapjuk a követelményeket, melynek alapján dolgozni fogunk, már ezekre tesztelési feladatokat hajtunk végre, hogy tudjuk, az új elemek mennyire fognak illeszkedni a korábban elkészült részekbe. Fejlesztés közben folyamatosan teszteljük a funkcionalitást, nem csupán akkor, amikor elkészült a szoftver. A tesztelő tehát az agilis fejlesztői csapat része, melyben együtt dolgozik a fejlesztővel, a Business Analyst-el és a Projekt Managerel.

Mi a szakmai hierarchia?

Alapvetően öt szintet különböztetünk meg, ezek a Junior, a Medior, a Senior, a Lead és a Chief szintek. Aztán ha valaki eljut a Lead-ig, elérkezik egy választóvonalhoz. Innen mehet tovább a legmagasabb szintre vagy oldalra is léphet és válhat belőle Quality Architect, Test Automation Architect , illetve Software Testing Manager. Ezek mind valós karrierutak.

Mi a titka annak, hogy hosszú évek után is hűséges vagy a céghez?

Az EPAM jó cég a hosszútávú karrierépítésre. Sokféle útja van a kiteljesedésnek, csakis az ember motivációja határozza meg, merre haladhat. Csak akarni kell és megtalálni a megfelelő embert, aki támogathat. Például engem és a csapatomat. Segíteni fogunk, ahogyan annak idején nekünk is segítettek a céljaink elérésben.

Hallgasd meg a teljes beszélgetést a LifeInTech podcast csatornán. 

Mit csinál a ... tesztelő? Beszélgetés Iván Józseffel, az EPAM Software Testing Manager-ével

„A karrierem nem nagy lépésekből, hanem a kicsi, apró mindennapokból épült fel, hiszen minden nap egy kicsit más és egy kicsit más felé visz.”

Ezúttal egy olyan EPAMos-sal beszélgettünk, akivel már korábban is; Fejes Róbert akkor a „Mit csinál a…?” podcast sorozatunkban arról beszélt, mivel foglalkozik a Delivery Manager. Akkor seniorként mesélt a tapasztalatairól, de időközben egy új pozícióban, még tágabbra nyílt a látószög és a világ is fordult egy nagyot.

robert_fejes.jpgNagyjából fél év telt el, mióta legutóbb találkoztunk. Mesélj kicsit, mi történt azóta veled?

Nagy fába vágtam a fejszémet, egy sokkal nagyobb fába. Korábban projekteket vezettem, mint Delivery Manager, most a hazai Delivery-t igyekszem összefogni, átlátni, Delivery Managereknek segíteni. Ez az új irány, egy szervezettámogató szerepkörbe léptem át.

Nagy vonalakban milyen lépcsőfokok vezettek idáig?

Egykor fejlesztőként kezdtem, majd kevesebb, mint egy év alatt kiderült, hogy sokkal jobban szeretek emberekkel foglalkozni, mint gépekkel. Egy kis fejlesztő csapatban kezdtem a munkát, és nagyon gyorsan eljött az a pont, hogy kiválasztottak vezetőjüknek. Hozzám fordultak a srácok akár technológiai, szakmai problémájuk, akár menedzsment jellegű kérdésük volt. Így mozdult el a karrierem fejlesztői irányból menedzsment irányba és barangoltam ennek gyakorlatilag minden területén. Vezettem támogatási osztályt, ahol egy szoftverterméknek a támogatása volt a feladat, dolgoztam üzemeltetési területen, ahol egy nagyobb irodának az informatikai üzemeltetése tartozott hozzám, rendszergazdák voltak a csapatomban. Mindezek után kerültem az EPAM-hoz és kezdtem szoftverfejlesztési projektek vezetésével foglalkozni: a kis 5-7 fős csapatoktól egészen a nagy, 160 fős programok vezetéséig. Most ismét léptem egyet és a magyarországi delivery-t fogom össze és koordinálom.

Mennyi idő alatt érted ezt el?

Már az egyetem alatt is dolgoztam, így már több, mint 20 év szakmai tapasztalat van a hátam mögött, ennyi idő telt el azóta, hogy az első programsort megírtam vállalati környezetben.

Mi az, ami legelőször eszedbe jut erről a húsz évről, az eddigi karrieredről?

Nem tudok kiemelni valami nagy vagy jelentős dolgot, mert az én szemszögemből a karrierem, nem nagy lépésekből épült fel, hanem a kicsi, apró mindennapokból. A mindennapi kihívásokból, hiszen minden nap egy kicsit más, egy kicsit más felé mutat. Visszatekintve persze vannak benne pontok, amikre nagyon büszke vagyok, de amit ki kell emelni azok a hétköznapok, amiket az ember a legjobb tudása szerint kell, hogy csináljon. Figyel a lehetőségekre, arra, hogy kinek hol tud segíteni, hogyan tudja a legtöbb értéket megteremteni és ha így teszi a dolgát, akkor szépen halad előre.

Mi az, amire azt mondod, hogy büszkeséggel tölt el?

Már a múltkori beszélgetésnél is kiemeltem és még mindig büszke vagyok arra, hogy két mentoráltam is elnyerte az EPAM Impact Award-ot, azóta pedig ez a lista bővült egy harmadik személlyel. Ők a legnagyobb büszkeségem. Fontos  még nekem, hogy az emberek, akikkel dolgozom, adnak a véleményemre, az apró visszajelzések, mikor megkeresnek, hogy: „Fú, figyelj Robi, tudnál ebben segíteni?", "Te értesz ehhez és múltkor is, mikor ezt vagy azt tanácsoltad, tényleg jól működött és segített rajtunk.”

Mi az, ami másként alakult, mint ahogy kezdőként elképzelted?

Gyakorlatilag minden. Mikor elkezdtem az egyetemet, azt képzeltem, hogy én akkora fejlesztő leszek, hogy ebből doktorit is fogok csinálni, ez lesz az életem, én írom majd a világ összes kódját. Doktori címem azóta sincsen szoftverfejlesztésből és valószínű nem is lesz. Nem gondoltam volna, hogy elmozdulok az üzleti világ felé és azt sem, hogy a fő fókusz az embereken lesz, a technológia helyett. Ez jelentős eltérés a kezdeti elvárásaimhoz képest. Meg kellett tanulnom, hogy emberekkel dolgozom, nem gépekkel, így nem minden kiszámítható. Mindenki más, máshogy, másképp viselkedik, így teljesen más eszközöket érdemes használni. Bár ez így első hallásra nem tűnik annyira komplexnek, de amikor az ember benne él és a napi helyzetekben megéli, hogy kér valamit és mégsem az történik amire számított, akkor magába kell néznie. Én ilyenkor elgondolkodom mit nem sikerült jól elmondani, hol volt a félreértés, hol hibáztam, hogy nem azt értem el, amit szerettem volna.

Mi az a tanács, amit te adnál, akár a kezdő önmagadnak, akár valaki olyannak, aki most indul el ezen az úton?

Ha valaki menedzsment irányba indul el, akkor nagyon fontos tudnia, hogy emberekkel fog dolgozni. Figyelni kell a reakcióikra, cselekedeteikre,meg kell érteni, mi motiválhatja őket, tudni kell beleképzelni magunkat az ő helyzetükbe, megérteni a másik oldalt és nem mindenáron a saját elképzeléseinket erőltetni, mert különben nagyon szépen el lehet egymás mellett beszélni. Szintén nagyon fontos, hogy ne próbáljuk meg feltalálni a fakereket. Tanuljunk sokat, hiszen nagyon jó menedzsment könyvek vannak, érdemes elolvasni ezeket, de nem érdemes a könyv szerint élni vagy csinálni a dolgokat, mert minden szituáció más. Mégis el kell olvasni az irodalmat, mert gondolkodásformáló hatása van, segít elsajátítani a szakmát.

Mi az, ami ebben a pillanatban téged leginkább foglalkoztat szakmailag?

Engem mindenképp az, hogy ennek a szituációnak, a COVID-19-nek, a karanténnak, az ezáltal kialakult gazdasági válságnak, átalakulásnak mik lesznek a hatásai. Rövid távon mik azok a sarkalatos pontok, azok a kihívások, amiket le kell győznünk, ahhoz, hogy ebben az új helyzetben tényleg jól tudjunk dolgozni. Az IT területén a túlnyomó többség otthonról dolgozik, ezért fontos kérdés, hogy mit jelent az, hogy nem találkozom napi szinten a kollégáimmal? Mit jelent az, hogy nincsen elválasztva a szabadidő és a munkaidő, hogy kiesett az a tíz perc, fél óra, egy óra közlekedés, míg beérek a munkahelyre, illetve hazaérek onnan? Hogyan kerüljük el azt, hogy valaki reggel leül a gép elé és éjfélig észre sem veszi, hogy fel kéne állnia? Ezek a rövid távú problémák, amikkel foglalkozni kell, amiket valahogyan meg kell oldani. Hosszú távon a karantén szituáció egy világszintű digitális átalakulást okoz, nagyon sok szolgáltatás „átmozgott” a való életből az online térbe, ami az IT területén még több munkát jelent. Sokkal nagyobb hangsúly helyeződött az informatikára, az infrastruktúrára. Kérdés, hogyan tudjuk ezt kihasználni? Ha csak a munkaerőpiacot nézem, már nem olyan lényeges, hogy az adott cég, akinek dolgozom, ugyanabban a városban, országban legyen, ahol élek. Miközben fizikailag bezáródtak sok tekintetben kinyíltak a határok, sokkal dinamikusabb lett a munkaerőpiac. Ez pedig azt is jelenti, hogy gyengébb a kötődés a munkahelyhez, ami gyengébb kötődést eredményez a cég felé is, ami szintén megoldandó kérdés. Ezek a fő területek, amik most engem foglalkoztatnak.

Szerinted hogyan fogunk élni, mi az, ami reális és meg fog valósulni?

Nagyon szeretnék bölcs dolgot mondani, de nem tudok, nem vagyok próféta. Én is beleestem abba a hibába a lezárások kezdetekor, hogy az egész járványügyi helyzet alakulására, próbáltam jóslatokat tenni. Ami tulajdonképpen lehetetlen. Most inkább próbálom követni az eseményeket, követem mi, hogy alakul, mik azok a lehetséges trendek, amikkel érdemes foglalkozni. Inkább most a nyugodt kivárásra játszom, óvatos duhaj szeretnék lenni és ezért nem is nagyon tudok jósolni.

Személy szerint hogyan élted meg az elmúlt időszakot?

Szembesültem kihívásokkal én is, nekem is ki kellett alakítanom a magam személyes rituáléit, hogy elválasszam a szabadidőm a munkaidőmtől. Nagyon sok nehézséget ró egy vezetőre, az, hogy nem tud személyesen találkozni emberekkel. Nagyon hiányoznak azok a pletykák is, amiket az ember a konyhában, a folyosón hall, hisz egy csésze kávé mellett össze lehet gyűjteni azokat a kis információkat, amik csak egy személyes találkozásnál jönnek elő. Nehéz a nonverbális kommunikáció hiánya is, hiszen mikor egy 80 fős megbeszélésen csak saját magamat látom a monitoromon, nem tudom, hogy a hallgatóságom mit szól ahhoz, amit mondok. Nekem ezek a dolgok okoznak most nehézséget.

Milyen motivációi vannak az embernek, amikor ilyen magas szintre jut el?

Az elmúlt húsz év a karrierem első fele, úgy hiszem, még legalább ugyanennyi vagy inkább kicsit több áll még előttem. Azt tartják, hogy 45-50 évesen az ember eléri a kerrierje csúcsát. Amit én látok, hogy azok, akik jelentős eredményeket értek el egy bizonyos területen nagyon sokszor 50-60 éves korukban váltanak másikra és az ott rejlő lehetőségeket igyekszenek kiaknázni. Amit én érzek, hogy engem valójában nem az mozgat, hogy minél feljebb kerüljek a karrieremben, hanem az, hogy megoldjam az aktuális problémákat, kihasználjam az éppen adódó lehetőségeket, hogy mindig ezek irányába haladjak. Nekem az a célom, hogy a jelenlegi tudásommal, tapasztalatommal segítsem, előre vigyem a rendszert, hogy javítsak azon, ami javítható. Ebből merítek motivációt. Nem karriercéljaim, hanem lehetőségek és problémák vannak, amiket meg akarok oldani.

Az első és a mostani beszélgetést Fejes Robival a LifeInTech podcast csatornán meg is hallgathatod a lenti linkekre kattintva.

"Nem az mozgat, hogy feljebb jussak a karrieremben." - Avagy milyen kihívásokkal néz szembe és mi motivál egy vérbeli people managert

 

Mit csinál a ... Delivery Manager - Beszélgetés Fejes Róbert Senior Delivery Managerrel