Egy tech cég kulisszatitkai

Elkészítettük a Vöröskereszt weboldalát - ismerd meg a történetét!

2019. március 06. - VGeri

Az EPAM számára rendkívül fontos az önkénteskedés vállalati és munkatársi szinten is. Ennek legújabb és szakmailag is elismerésre méltó példáját Radányi Zoltán, az EPAM Lead user experience designere és csapata valósította meg, akik elkészítették a Vöröskereszt vadonatúj oldalát. De ez nem csupán egy honlap-tervezési folyamat volt. Annál sokkal több. Ismerjétek meg a Vöröskereszt és az EPAM együttműködését!

Hogyan indult az együttműködés a Vöröskereszttel?

Radányi Zoltán: Az EPAM már korábban is segített a Vöröskeresztnek, akkoriban a véradás kampányhoz készítettünk applikációt, amit aztán más országok is átvettek. Másrészt az amerikai székhelyű EPAM is elkészítette az ottani Vöröskereszt számára a weboldalt, így innen több „best practice”-t tudtunk gyűjteni.

Az előzmények tükrében született meg az a döntés, hogy önkéntes alapon mi is elkészíthetnénk a magyarországi Vöröskereszt weboldalát. Így a UX team összeült az applikációt összeállító csapattal, valamint a Vöröskereszt kapcsolattartójával, és átbeszéltük az igényeket, elvárásokat, lehetőségeket, s felismertük, hogy ez remek lehetőség arra, hogy a vállalaton belül is nagyobb hangsúlyt kapjon a UX megközelítés. A UX metódus lényege, hogy nem csak és kizárólag azt csináljuk, amit az ügyfél szeretne, hanem különböző lehetőségeket kínálunk neki, amivel a projektet, annak végeredményét még jobbá tehetjük, s a-tól z-ig végig kísérjük a folyamatokat.

Mi volt a következő lépés?

A tapasztalatok összegyűjtését követően egy egész napos workshopot tartottunk a Vöröskereszt döntéshozóival és azokkal a kollégákkal, akik a későbbiekben a honlapon dolgoznak majd. A játékos, szórakoztató forma nagyon megfogta a Vöröskereszt csapatát is, hiszen megdöbbentek azon, hogy mi ezt a projektet ennyire komolyan vesszük, ennyire nyitottak vagyunk arra, amit ők szeretnének, és ami szerintünk ezt a legjobban szolgálja. Átbeszéltük az előnyöket és a hátrányokat, megpiszkáltuk a szervezeti nehézségeket, összességében megismertük a szervezetet, a weboldal céljait – egyszóval mindent.

Ezt követően összefoglaltuk a workshop eredményeit, és a felhasználók felé fordultunk: három héten át futott egy online felmérés, ahol több mint 1000 fő véleményét kértük ki, emellett több mint 100 fővel készítettünk személyes interjút és utcai kérdőíveket is kitöltettünk. Mindezt pedig kiegészítettük a weboldal analitikájával.

Mi lett a végeredmény?

Több nehézséggel és tévhittel is találkoztunk. A Vöröskereszt rendkívül fregmentált: bár létezik a weboldal, de a Facebook-on több Vöröskeresztes csoport és oldal is van, ahol az információ szétszóródik. Összességében három célt határoztunk meg: egy szép és jól használható weboldal kialakítását, az adományozás folyamatának egyszerűsítését és barátságosabbá tételét, valamint, hogy katasztrófa esetén is megfelelő segédeszköz legyen a honlap.

A felmérésekből kiderült többek között, hogy sokszor rossz vagy nem teljesen reális asszociáció társul a Vöröskereszt nevéhez. Sokan úgy gondolnak rá, mint az a szervezet, ahol csak vért lehet adni, de vannak, akik állami szervezetként gondolnak rájuk. Sokan általános bizalmatlansággal vannak az adományozással kapcsolatban is, ezert még nagyobb hangsúlyt fektettünk az adományok felhasználásának transzparenciájára. Létező nehézségként merült fel a fiatalok megszólítása és elérése is, amire az oldal újrastrukturálása adott megoldást.

Összességében akkor nem csupán egy új honlapot, hanem fontos háttéranyagot is adtatok a Vöröskeresztnek.

Annál többet, mi egy „mindset”-et, azaz gondolkodásmódot adtunk át nekik. Megtanítottuk őket arra, milyen stratégia mentén, milyen lépéseket kell megtenni, mivel a projekt lezárultával majd elengedjük a kezüket, s a sikerhez nekik kell tovább vinni ezeket a célokat. Ezt folyamatosan, már az első workshop alkalmával is hangsúlyoztuk a csapat számára. Véleményem szerint befejezett UX és weboldal nem létezik: van olyan stádium, amikor már be lehet mutatni és éles az oldal, de mindig kapunk olyan visszajelzéseket, melyek alapján finomítani kell az oldalt. A célunk az volt, hogy átadjuk nekik azt a gondolatot, hogy az igények és technológia is folyamatosan fejlődik, így ha „versenyképesek” szeretnének maradni, nekik is tartaniuk kell a lépést a későbbiekben is.

Milyen lépésekből állt a projekt megvalósítása?

A projektet három szakaszra bontottuk: a define szakaszban ismertük meg a Vöröskeresztet és a célokat, a concept szakaszban meghatároztuk az eszközöket, teszteltük a lehetőségeket, végül a validációs szakaszban felépítettük a weboldalt.

Milyen kihívásokkal szembesültetek a megvalósítás során?

Több „kihívás” is volt. Például ez a weboldal nagyon sokféle embernek szól, a fiataloktól, akiknek már alapvető az okostelefonok használta, egészen azokig a felhasználókig, akiknek nincs internetkapcsolatuk otthon, így nem ismerik a számunkra egyértelmű funkciókat. A mi feladatunk az volt, hogy mindenkinek megfelelő környezetet alkossunk.

A következő kihívást az adományozás módszerének kialakítása jelentette. Az előzetes tesztek eredményei alapján úgy alakítottuk ki az adományozás részt, hogy előre meghatároztuk az összegeket, így nem csupán „marketing szöveg” lett a “Néha a legapróbb segítség életeket változtathat meg”, hanem valóban lehetőséget biztosítunk annak, aki mindössze 500 vagy 1000 Forintot szeretne adományozni. Ezt kiegészítettük azzal, hogy egyből láthatóvá tettük, hogy mi mindent lehet vásárolni az adott összegből, a hosszabb kampányok esetén pedig, amikor nagyobb összeget kell gyűjteni, látható, hogy hol tart épp a számláló. Ezt követően a felhasználók egy oklevelet kapnak az adományról, amit akár Facebookon is megoszthatnak.

Mikor adjátok át a teljes hostingot a Vöröskereszt számára, hogyan készítitek fel őket erre?

Ahogy említettem, már az első workshop alkalmával is hangsúlyoztuk, hogy csak egy darabig leszünk mellettük, hamarosan már a Vöröskereszt felelőssége lesz a továbbiak kialakítása – persze mi is rendelkezésre állunk, ha segítség kell. Összességében a gondolkodásmód az, amit adtunk, a továbbiakban a napi működéshez az erőforrást nekik kell biztosítaniuk. Ehhez egy nagyon komplex, de könnyen kezelhető admin-felületet alakítottunk ki, valamint az első időszakban folyamatosan elérhető lesz egy kérdőív, amivel a látogatók küldhetik el tapasztalataikat, visszajelzésüket. ami alapján finomíthatjuk az oldalt.

Minden projekt így néz ki az EPAM-nál, ügyféltípustól függetlenül?

Alapvetően így kellene kinéznie, de sokszor fordul elő, hogy az ügyfeleink annyira konkrét elképzelésekkel érkeznek, hogy ezt nem tudjuk alkalmazni. A mi feladatunk, hogy az összes elképzelést, lehetőséget és javaslatot bemutassuk az ügyfeleknek, hiszen már 2015 óta az EPAM stratégiája alapján a vállalatunk – és az egyes team-ek – end-to-end megoldásokat nyújtanak. A kezdeti ötlettől a különböző folyamatokon keresztül, beleértve a vizualitást, backend és frontend szolgáltatásokat, végig kísérjük az ügyfelet ezen az utazáson, aminek a vége egy termék, ami profitot termel.

Miért kezdtétek el ezt az egész folyamatot?

A Vöröskereszt stratégiája az, hogy nem csupán pénzzel lehet segíteni, hanem tudással is. Az EPAM ezzel a projekttel pont ehhez a stratégiához illeszkedik, s ezt a fajta önkéntességet szeretnénk népszerűsíteni az egész országban. Az EPAM példáját a projekt során többen is követték, így a weboldal tárhelyét és a fizetési folyamatok rendszerét is adományként kapta a Vöröskereszt.

És végül, de nem utolsó sorban, mesélj a csapatról!

A teljes projekten az EPAM magyar UX csapata dolgozott. A workshopokat négyen vittük végig, a wireframe kialakítását pedig három kolléga végezte, a megjelenést – vizuális szabályok-at és style-guide-ot - pedig Tamás alakította ki. A teljes weboldalt általában 6-8 fős csapatok szokták elkészíteni, azonban itt mindössze egy ember, Bence volt az, aki a tervekből a reszponzív oldalt építette, ő kommunikált a bankokkal és a hátteret biztosító szolgáltatókkal is. Annajulin szintén nagy felelősség volt, hiszen több mint 12.000 html aloldalt tartalmazott az eredeti weboldal, s ő volt az, aki ezeket végignézte, átírta, lektorálta, finomította, ami hihetetlenül nagy feladat volt. Köszönöm a munkájukat, egy igazán jó csapat állt össze!

Mesélj picit magadról is! Szoktál a munkahelyen túl is önkénteskedni? Hogyan lettél UX-es?

Természetesen, nekem mindig is fontos volt az önkénteskedés, ezért is állt hozzám közel a projekt.

Az EPAM előtt a Walt Disney-nél dolgoztam, mint kreatív designer, s itt ismertem meg azt, hogy alapvetően minden UX, s a Disney World ennek a „fellegvára”, ahol minden a gyermekekről, az ő élményeikről, és a „varázslatról” szól. A bennük kialakult jóérzést kell minden ügyfél esetén célként kitűzni. A nagyrészt itt elsajátított tapasztalataim alapján kerültem az EPAM-hoz.

 

Az EPAM és a Vöröskereszt közötti több mint egy éves együttműködést Csali Annamária, a Vöröskereszt kommunikációs vezetője így jellemezte: “Honnan… hová lehet eljutni. Mertem álmodni. Nagyot. Megtaláltam a legjobb csapatot hozzá. Megcsináltuk! KÖSZÖNÖM az EPAM Hungary UX csapatának: Gajdos Bencének, Rosenfeld Annajulinak, Radányi Zoltánnak, Lukács Tamásnak, Kemenes Norbertnek és Szabó Balázsnak!” 

„Itt akarok dolgozni!”

Beszélgetés a Digitális Témahétről

 

Az EPAM elkötelezett a digitális írástudás fejlesztése és az IT szakma népszerűsítése iránt – kifejezetten a gyerekek és tinédzserek körében. A mai általános- és középiskolások számára természetes a technológia mindennapi jelenléte, azonban az intézmények az oktatásban, módszertani szinten még nem használják ki a benne rejlő lehetőségeket.

Többek között ennek feloldására indult útjára 2016-ban a Digitális Témahét, melynek során országszerte számos technológiai cég színes programokat kínál iskoláknak, hogy közelebb hozzák az informatikát és az oktatást. Mindemellett nem elhanyagolható, hogy a technológia létrehozóiról, a fejlesztőkről, a háttérről és a folyamatokról nagyon keveset tudnak a gyerekek, így a témahét részeként magába az IT szakmába is bepillanthatnak.

Ahogyan tavaly, úgy idén is számos programmal vettünk részt a Digitális Témahéten. Mindez azonban nem valósulhatott volna meg három fantasztikus EPAMos hölgy, Győri Judit, Kántor-Finta Gabriella és Plés Judit nélkül. Élményeikről és tapasztalatikról beszélgettünk velük.

Hogyan döntöttétek el, hogy beszálltok a Digitális Témahét programjainak megvalósításába?

Gy. Judit: Szegeden viszonylag egyszerű volt a döntés, hiszen egy négy fős delegált csapat – a Growth and Development – feladata az utánpótlás-nevelés. Mi tehát folyamatos kapcsolatban vagyunk a helyi általános- és középiskolákkal, egyetemekkel: egész évben különböző programokat, nyári gyakorlatokat, egyetemi előadásokat szervezünk nekik, így már-már evidens volt, hogy mi szervezzük a DTH-s programokat is.

P. Judit: Örömmel vettem részt a szervezésben, mivel fontosnak tartom ezt a kezdeményezést Debrecenben is folytatni, hiszen itt is sok iskola van, melyek diákjait a DTH-n keresztül el tudjuk érni. Az esemény célja, hogy az informatika fontosságára minél szélesebb körben felhívjuk a figyelmet, s úgy gondolom, hogy ez az EPAM-nak is kiemelten fontos feladat.

K. Gabi: Nagyjából 1,5 évvel ezelőtt, az EU Code Week-en keresztül csöppentem bele az iskolákkal való együttműködésbe, így magától értetődő volt, hogy a budapesti programokat én fogom szervezni. 

Milyen programokat valósítottatok meg a DTH alatt, és hogyan éltétek meg ezeket?

 

Gy. Judit: A már működő iskolai kapcsolatokból és a tavalyi tapasztalatokból fakadóan láttuk, hogy milyen programokra van igény. Szegeden a rendhagyó osztályfőnöki óra, irodalátogatás és az E-kids Hackathon várta a jelentkezőket. Az osztályfőnöki órákat nagyon szerették a gyerekek és a tanárok is, hiszen itt közvetlenül a kollégáktól hallhattak arról, hogy mi is az EPAM, mit csinálunk és milyen munkakörök vannak nálunk. Az irodalátogatás olyan program, ami bepillantást enged a színfalak mögé, és amire év közben is folyamatosan jelentkezhetnek az érdeklődők, de a DTH alatt fókuszáltan tudtunk erre plusz erőforrást allokálni. A személyes kedvencem, az E-kids Hackathon volt, amit idén második alkalommal szerveztünk meg, ezúttal 45 diák alkotott 11 csapatot. A program valójában egy egész napos verseny, ahol a versenyző csapatoknak Scratch-ben kell megvalósítaniuk egy-egy projektet. Nem titkolt álmom, hogy mindez lassan egy városi szintű rendezvénnyé nőjje ki magát.

A sok programon felül volt még egy izgalmas kezdeményezés, melynek megvalósítása érdekében 6 szegedi IT vállalat fogott össze. A Szegedi Arany János Általános Iskolában a vállalatok saját speciális szakterületüket mutatták be 20 perc alatt, a diákok pedig folyamatosan, körforgásszerűen mentek teremről teremre és hallgatták meg az előadókat. Ezzel közel 280 gyereket értünk el!

P. Judit: Debrecenben a CoderDOJO-t, egy játékos gyakorlati programozási workshopot valósítottunk meg, amin kilencen vettek részt. Rendkívül örültünk neki, hogy elindult ez az eseménysorozat. A terveink szerint ez egy hosszabb távú kezdeményezés, idén még három alkalommal fogadjuk az érdeklődő diákokat. Az első eseményen JavaScript programozást tanítottunk a gyerekeknek, a további alkalmakon is hasznos informatikai, kódolási alapismereteket szeretnénk átadni a résztvevők számára.  Mivel többen jelezték, hogy lemaradtak az első alkalomról, de mindenképpen szeretnének csatlakozni, így a konkrét programon még alakítani fogunk. Több vidéki iskola jelezte igényét a rendhagyó osztályfőnöki órára, így nem csak Debrecenben, Berettyóújfaluban is találkozhattak velünk az iskolások. Mindemellett természetesen az irodalátogatás nálunk is nagy siker volt.

K. Gabi: Idén Budapesten rendhagyó osztályfőnöki órákat tartottunk, valamint irodalátogatásokat vezettünk. Összesen 6 iskolába jutottunk el, ahol 250 diák vett részt az órákon. Emellett 11 irodalátogatás alatt 270 diák nézett szét az irodánkban. Ez utóbbinak különösen jó visszhangja volt, a kollégák nyitottan fogadták őket, például tableten mutatták meg a gyerekeknek azokat az alkalmazásokat, amiket épp fejlesztettek vagy teszteltek. Mindemellett a csoportok nagy része bepillantást nyerhetett az EPAM Garage tevékenységébe, ahol Göllner Balázs megismertette a diákokkal a 3D nyomtatás alapjait, Csernai Balázs pedig bemutatta a Google Daydream nyújtotta lehetőségeket.

Érkeztek olyan visszajelzések a gyerekektől, hogy szeretnének IT-sként dolgozni?

K. Gabi: Az EPAM-nál az utóbbi időben – többek között a Skool-on keresztül – egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy megmutassuk a lányoknak is, hogy az IT izgalmas és szerethető szakma, s nem csupán férfiak dolgozhatnak informatikusként. A DTH alatt jó érzés volt látni, hogy a lányok is egyre nyitottabbak és érdeklődőbbek a szakma iránt. Volt, aki színészi tervekkel érkezett, de az itt hallottak hatására teljesen belelkesült az infomatika iránt. Természetesen sokat jelent, hogy az irodai környezet nagyon megfogta őket, de az előadásokkal törekedtünk arra, hogy a szakmát hozzuk közelebb hozzájuk. Természetesen szinte mindegyik csapatban volt 1-2 gyerek, akik már alapból úgy érkeztek, hogy informatikusok szeretnének lenni, reméljük, hogy még tovább sikerült mélyítenünk ezt az elhatározásukat.

Mi volt a legjobb élmény?

Gy. Judit: Az egész DTH remek élmény volt, ebből az egyik a sok csillogó és érdeklődő szempár volt – ilyenkor érzi az ember, hogy megéri folytatni, hiszen tényleg felkeltjük a kicsik (és nagyok) érdeklődését. A másik pedig az E-kids Hackaton, hiszen idén több mint kétszer annyian jelentkeztek, és – ahogy mondtam – nekem különösen nagy álmom, hogy ezt még nagyobb szintre vigyük.

P. Judit: Mivel számomra ez volt az első komolyabb iskolákkal történő együttműködés Debrecenben, ezért a legmotiválóbb tényező, a kíváncsiság volt. Természetesen nem kellett csalódnom, sőt, kifejezetten izgalmas volt látni, hogy egy-egy előadás végére a gyerekek elkezdték azokat a szakszavakat és kifejezéseket használni, amiket az előadóktól, kollégáinktól hallottak. Valódi érdeklődést mutattak nem csupán a szakma, hanem a multikulturális környezet, a multinacionális vállalat iránt is, valamint kíváncsiak voltak a különböző – például utazási – lehetőségek és a szükséges idegennyelvek iránt is.

K. Gabi: Nekem is a legjobb élményt a gyerekek érdeklődő tekintete adta. Nagyon motiváló látni rajtuk az érdeklődést és a nyitottságot, és szuper élmény a sok pozitív visszajelzést hallani tőlük és a tanároktól is!

Hogyan készültök és hogyan készítitek fel a kollégákat a DTH-ra?

P. Judit: Első körben felmértük, hogy kik szeretnének önkéntesként részt venni a lebonyolításban, majd felvettem a kapcsolatot a szegedi csapattal, hogy megbeszéljük az ottani tapasztalatokat, élményeket. Mindezt egyeztettük az iskolákkal és az önkéntesekkel, így állt össze, hogy ki mit tud és szeretne csinálni.

Gy. Judit: A toborzást követően egyeztettem az önkéntes kollégákkal, hogy ki milyen feladatot menedzseljen. A tavalyi anyagok, prezentációk nagyon jó alapul szolgáltak, idén ezeket egészítettük ki. Az E-kids Hackaton előtt pedig közösen beszéltük át a mentorokkal, hogy ki miért felelős a versenyen.

K. Gabi: Hasonlóan Szegedhez, nekünk is több prezentáció állt már a rendelkezésünkre, így a jelentkező előadóknak ezeket kellett frissíteniük, átnézniük. Nálunk nagyon jól működött, hogy az „új” kollégákat összekötöttem a tavalyi résztvevőkkel, így könnyedén tudtak egyeztetni a tapasztalatokról, tervekről.

Jövőre is tervezitek a részvételt?

P. Judit, Gy. Judit, K. Gabi: EGYÉRTELMŰEN IGEN!

A DTH megvalósításában Szegeden 13, Debrecenben 8, Budapesten pedig 20 kolléga vett részt. Ezúton köszönjük a segítséget és az együttműködést! Találkozzunk jövőre is!

6 számítógépet adományoztunk a Baleseti Központnak

Áprilisban újabb 6 számítógépet adományoztunk, ezúttal a Fővárosi Önkormányzat Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ Mozgásszervi Osztályának. A számítógépekre nagy szükség van az Osztályon, hiszen ezek segítségével felgyorsulhat a páciensek ellátása, az adatok regisztrálása, valamint a leletek – főképp a képalkotó diagnosztikai felvételek – megfelelő minőségű számítógépeken való tárolása is nagy segítséget jelent az ott dolgozóknak.

Vinkó Bence, az EPAM ügyvezető igazgatója személyesen adta át a számítógépeket Dr. Flóris István Ph.D. intézetvezető-helyettes főorvosnak, valamint az adományozás folyamatát nagyban támogató Dr. Rábai Kálmán ortopéd-traumatológus szakorvosjelöltnek.

Dr. Flóris István az átadás során elmesélte, hogy az adományoknak mindig rendkívül örülnek, hiszen a Kórházban használt számítógépek legnagyobb része akár 8-10 éves, s a 250 állomás teljes technikai modernizálására sajnos nincs külön költségvetés. A most kapott számítógépek egy része a Mozgásszervi Osztályra, a maradék pedig a rendelőintézetekbe kerülnek majd.

Vállalatunk 2017 elején indította útjára azt a kezdeményezést, melynek során a nagyjából negyedévente leselejtezett – de felhasználói szinten kiválóan működő - számítógépeket különböző szervezeteknek adjuk. Az első alkalommal a Szeged és környéki gyermekotthonok kaptak számítógépeket, ezúttal pedig a Baleseti Központ Mozgásszervi Osztálya.

Ezekkel az új, gyors és hatékony számítógépekkel már nagyobb lehetőség van arra, hogy a 2018-ra tervezett felhőalapú adattárolás is megvalósulhasson. Ennek lényege, hogy a páciensek adatait biztonságosan, mégis könnyedén érjék el a kórházak egymás között, ezáltal még inkább felgyorsítva az ellátáshoz szükséges információáramlást.

Legyen szó örömről vagy bánatról, valamiért mindannyian voltunk már kórházban, ahol mindannyian azt gondoltuk: lehetne ezt jobban is. Mi, az EPAM-nál fontosnak tartjuk, hogy segítsük az egészségügyi intézményeket – ahogyan a szegedi EPAM Maratonon összegyűjtött adományokból orvosi eszközök beszerzéséhez, úgy ezúttal a számítógépeken keresztül próbáltunk segíteni a kórházaknak. De a segítség nem csak vállalati, de egyéni szinten is működhet! Ha szeretnétek részt venni hasonló kezdeményezéseken, keressetek minket bizalommal!

A víz vonzásában

Interjú Nagy Adorjánnal, az EPAM országos evezős bajnokával

 

Munkatársaink nem csupán kiváló szakemberek, de mindegyikük sokszínű személyiség, különleges hobbikkal, tudással, gondolkodásmóddal. Blogsorozatunk célja, hogy minél több oldalról megismerkedjünk kollégáinkkal, azokkal az EPAMerekkel, akikre büszkék vagyunk! Nem utolsó sorban szeretnénk megcáfolni azokat köztudatban élő hamis előítéleteket, miszerint az informatikai szakemberek sötét szobákban ülve, üres pizzás- és üdítősdobozok között dolgoznak.  

A Víz világnapja alkalmából Nagy Adorjánnal, az EPAM mobilos fejlesztőjével beszélgettünk, aki szinte a véletlennek köszönhetően választotta az evezést, amiben már országos bajnokságot is nyert.

Hogyan érkezett az életedbe az evezés? Miért választottad ezt a sportágat?

Alapvetően egy vállműtét után kezdtem el olyan rekreációs tevékenységet keresni, ami nem erőlteti meg az ízületeket, de segít a felépülésben. Az úszással annyira nem szimpatizáltam, emellett inkább kültéri sportot kerestem, így jutottam el arra a döntésre, hogy kipróbálom a kajakozást. Amikor lementem az első edzésemre, az edző megkérdezte, hogy evezni jöttem-e. Mivel a válaszom igen volt, megkaptam az első evezőmet, ami már akkor fura volt, hiszen másmilyenre számítottam. Ezt követte egy, a kajaknál jóval nagyobb és nehezebb hajó. Ekkor tudtam meg, hogy ez a klasszikus evezős sportág. Az első alkalmat követően adtam még néhány hónapnyi „esélyt”, s végül nagyon rákaptam, mert nem csak sportként szuper, hanem a társaság is nagyon jó.

image

Hogyan folytatódott?

Az első két évben az edzés részét élveztem az evezésnek, azóta pedig újabb két év telt el, s ma már mi is nevezünk hobbi evezősöknek szóló versenyekre: rövid- és hosszútávon egyaránt, valamint túrafordulókra is. Ez utóbbi esetén az indulás és célállomáson felírják az indulási, valamint érkezési időt. Az oda-vissza út között pedig pihenhetünk egyet.

Milyen versenyeken vettél eddig részt? Szereztél díjakat is?

A hobbi evezősöknek szóló versenyekre szoktunk nevezni egyéniben és kisebb-nagyobb (2, 4 vagy 8 fős) csapatokban. Az elmúlt évek alatt több arany-, ezüst- és bronzérmet is szereztünk, ebből kiemelkedik a szegedi országos bajnokság aranyérme. A másik, nagyobb erőpróba a Budapest-Baja verseny, ahol a teljesítmény óriási, 165 kilométeres távot 13 óra alatt tettünk meg.

image

Lesznek további versenyek is?

Igen, április 1-jén a Budapest Kupa, ahol 8 evezős, plusz egy kormányos felállásban indulunk egy 4,5 kilométeres távon. Az útvonal a budai oldalon, a Hajógyári sziget csücskénél indul, s a Margitszigetig tart.

Hogyan készültök fel egy ilyen versenyre? Mennyi ideig tart a felkészülés?

Mivel hobbi szintről beszélünk, a felkészülési idő általában 2 hét. Ez alatt az időszak alatt derül ki, hogy melyik hajóval és kikkel a legjobb vízre szállni. Mivel mindenki más-más stílusban evez, ezért a mozgást és ütemet összehangolni az egyik legnagyobb kihívás, mert ettől függ, hogy a hajó ne billenjen meg és egyenesen menjen. Én hetente 3 alkalommal megyek el edzésre, de ez mindenkinél változó.

image

Mi a helyzet télen? Hogyan készültök, milyen edzéseitek vannak a hidegben?

Ilyenkor edzőtermi edzések vannak, aminek a fő eszköze az ergométer. Persze emellett súlyzózunk is, valamint további erősítő gyakorlatokat is végzünk, illetve tanmedencében evezünk, ahol lyukacsos lapáttal dolgozunk, így magunknak generáljuk az áramlást.

Mit tanultál ebből a sportból? Milyen pluszt adott neked az evezés?

A legfontosabb, hogy ez egy csapatsport – hacsak nem egyéniben ülsz a hajóban -, ahol nagyon fontos az összhang. Mindenkinek megvan a maga szerepe, így például, ha négy evezős van és egy kormányos, akkor a kormányos, aki a hajó – menetirány szerint nézve – legelején ül felelős azért, hogy a hajó egyenesen menjen és ne billegjen. A többieknek egy-egy lapáttal kell evezniük. A kormányost követi a két „motor” ember. Ők adják az erőt és az energiát, nekik kell a legtöbb erőkifejtést nyújtaniuk. A hajó végén ül a „stroke”, aki az ütemet diktálja. Fontos, hogy mindenki figyeljen egymásra, hiszen enélkül kibillenhet a hajó.

image

Te milyen szerepet töltesz be általában?

Az előző felállásnál én vagyok a „stroke”, azaz én adom az ütemet. Alapvetően testhezálló feladatnak érzem, mert 10 éven keresztül néptáncoltam, majd a feleségemmel társastáncra is jártunk, így a ritmus már-már a véremben van.

Mitől különleges és szerethető ez a sportág?

Nagy plusz, hogy gyönyörű helyek mellett haladunk el, hogy csöndes és természetközeli az egész sportág. Az evezésnek köszönhető, hogy új értelmet nyert nálam a Duna kavics: az egyik túra alkalmával egy vadregényes tájon megálltunk a Dunán, amikor lentről, a víz alól morajlást hallottunk – ez a gördülő kavicsok hangja volt. Ritka élmény volt. A táj mellett nagyon szeretem az evezők monoton kattogását is – ez egyszerűen kikapcsolja az embert.

Emellett nagy előnye, hogy ha az egész hetes munka után szellemileg ki vagyok fáradva, de fizikailag még nem, az evezéssel egyenlő szintre kerül a kettő, s másnap sokkal kipihentebben ébredek. Arról nem is beszélve, hogy nagyon egyenesen ülök mióta ezt a sportot űzöm.

image

Volt valamilyen különleges, vicces eseted?

Igen, még az országos bajnokságon történt, ahol ketten eveztünk egy hajóban. A verseny előtt az evezősök egy úgynevezett felevezős részen gyakorolhatnak, melegíthetnek be, ahol bólyák jelölik az utat. Mivel én ültem elől, nekem kellett figyelnem az útra, s úgy számoltam, ha a bólyáktól kb. 50 centire maradunk, akkor szépen egyenesen tudunk haladni. Egy idő után azonban feltűnt, hogy a távolság egyre növekszik, s mire észbe kaptam, már egy bokor volt a nyakamban. Egyrészt szerencsénk volt, hogy nem feneklett meg a hajó, másrészt viszont a bokor is úgy döntött, hogy „indul a versenyen”, mivel az ütközésnek köszönhetően a rajtszámunk is leesett a hajóról – anélkül azonban nem vehetünk részt a versenyen. De a bírók nagyon rendesek voltak, a szám hiányában is engedtek minket versenyre kelni. Talán pont ez segített abban, hogy megnyerjük a versenyt.

image

Adorján immáron négy éve az evezés szerelmese. Ha ti is szeretnétek kipróbálni ezt a nagyszerű sportot, keressétek a Budapest Evezős Egyesületet, ahol a gyerektől a felnőttig, a hobbitól a versenyszintig megismerkedhettek az evezéssel. Ha pedig EPAM-os vagy, fordulj kérdéseiddel Adorjánhoz, hogy ne csak az irodában evezzetek egy hajóban!

π - A világunkat befolyásoló szám

Interjú Harangozó Szilveszterrel

 

Nem megdöbbentő, hogy 3.14-én ünneplik világszerte a π-t. De mitől ilyen különleges ez a szám, hogy saját világnapot kap? A π és a matematika jelentőségéről a mindennapi életben, valamint az informatikában Harangozó Szilveszterrel, az EPAM Junior szoftver fejlesztőjével beszélgettünk.

image

Mitől különleges ez a szám?

A π első tekintésre csak annyit árul el mennyi egy kör kerületének és sugarának aránya. Ezt már minden általános iskolát végzett ember tudja, de azt már kevesen realizálják, hogy az élet minden területén találkozunk vele. Vegyünk egy egyszerű labdát! A labda megtervezésekor  π-vel számolják ki a hozzá kellő anyagmennyiséget, de hogy még egy ennél is hétköznapibb példával éljünk, ha nézelődünk, akkor a tárgyak távolságától függően ezen konstans többszörösének megfelelő mértékben fordul a tekintetünk. Szükséges az elektromágnesesség, sőt a gravitáció leírásához is. A π nélkül nem ismernénk az áramot, a robbanómotort, sem sok, számunkra már természetesnek tűnő eszközt. Jelen van mindennapjainkban, hiszen a természet része.

Milyen típusú fejlesztéseknél elengedhetetlen a π használata?

Gyakorlatilag bármilyen geometriai, trigonometriai, topológiai vagy algebrai kérdéskört érintő probléma esetén előkerül. Szoftverfejlesztés esetén már az első grafikusan megjelenített objektum ábrázolásához is szükséges, hiszen egy háromdimenziós entitás felületi leképzéséhez is algebrát alkalmazunk. Hullámok, biológiai folyamatok, sőt még egy rugóra akasztott súly mozgásának leírásához is elengedhetetlen matematikai érték, alapvető eleme minden számítógépes alkalmazásnak, így legtöbbször már a programozási nyelvek alapkészletében is megtalálható.

Azon fejlesztéseknél, ahol a π is tényező, hogyan, hány tizedesig dolgoznak a számmal a számítógépek?

Ezt elsősorban a szoftver felhasználása dönti el. Ökölszabályként szokás mondani, hogy „épp amennyire a probléma bonyolultsága megköveteli”, így a szükségesnél jobban nem terheljük az eszközt felesleges tizedesek kiszámolásával. Legtöbb esetben a már beépített konstansokkal dolgozunk, ami körülbelül a tizedesvesszőtől huszadik helyiértéknél található, azonban előfordul, hogy egy-egy metódus a tudtunkon kívül ennél kisebb vagy nagyobb pontosságú értéket használ, hogy a belekódolt matematikai formula sorfejtésének eredményét visszaadja.

A csúcsszámítógépek világában mennyire számít elengedhetetlennek a magas fokú matematikai ismeret, tekintve, hogy a gépek mindent kiszámolnak helyettünk?

Nagyon fontos, hogy egy számítógép pusztán azt számolja ki, amit kérünk tőle, „csak” meggyorsítja a számításokat igénylő folyamatokat. Jelen technológiai ismeretünkkel nem képes többre, mint amit mi magunk is képesek lennénk papíron elvégezni. Ne feledjük, hogy minden egyes algoritmus mögött egy vagy több kutató, programozó vagy mérnök áll, akiknek az ehhez szükséges matematikai tudása elengedhetetlen ahhoz, hogy a gépek manapság már ilyen sokoldalúak legyenek. Ezek az eszközök a mérnökök tudását tárolják, és bocsátják bárki rendelkezésére, akiknek nem kell behatóan ismerniük egy program működését. Azonban az emberiségnek továbbra is szüksége lesz erre a tudásra ahhoz, hogy kollektív tudásunkat tovább tágíthassuk.

image

Többek között az emberi testtel kapcsolatban szokták emlegetni, hogy végtelenül kiismerhetetlen – mi a helyzet a matematikával? Vannak még felfedezésre váró területek? Hogyan „bukkannak elő” a matematikai felfedezések?

Természetesen a matematikában is léteznek a mai napig megválaszolatlan kérdések. Ezek egy igen érdekes csoportját alkotják a matematikai sejtések, melyek akár évszázadokon át is foglalkoztathatják a matematikusokat. Egyik leghíresebb példa ezek közül a 17. században felvetett Nagy Fermat-tétel, amit csak 1995-ben sikerült bizonyítani. De hogy egy napjainkban is aktuális példával éljünk, a Massachusettsi The Clay Matematikai Kutatóintézet hét különleges probléma megoldására egyesével egymillió dolláros „vérdíjat” tűzött ki, ezzel is ösztönözve a kutatóközösséget. Ezek egyike a közismert Utazóügynök probléma, aminek egzakt megoldását nagy örömmel fogadnák többek között a logisztikai cégek vagy a légitársaságok, de sajnos ennek az eredménynek a közelébe sem jutottunk - egyelőre. Akadnak azonban véletlen felfedezések is, mint a prímszámok utolsó számjegyeinek statisztikus viselkedése. Egy nem régiben publikált tanulmány, mely szerint az egymás után következő prímszámok ritkán végződnek azonos számjegyre, ami egy meglehetősen egyszerű állítás, mégis komplex bizonyítást igényel.

Milyen hatással lenne a matematikára és az informatikára, ha a π-t egyik napról a másikra véglegesen kerekítenék 3,14-re, s nem számolnánk többet a további tizedesekkel?

Rendkívül pontatlan számításokhoz vezetne. Feltehetőleg elsőre a megjelenítési problémákra lennénk figyelmesek, a videóknak és a fotóknak esetekben darabossá válna a képe, a kódolási eljárások kerekítési hibái miatt. Hosszabb távon mindegyik, többek között a napjainkban a tőzsdén jelenlévő, kockázatelemző szoftverek is kárát látnák.

És most nézzünk néhány informális kérdést! Fejből meddig tudod felsorolni a π számjegyeit?

Nem sokáig - egyszer megtanultam jónéhány tizedesértékig, de azóta csak az első pár számjegy maradt meg.

Láttad a Pi élete c. filmet? :)

Igen, kellemes egy estés szórakozás volt.

Harangozó Szilveszter a szoftverfejlesztéssel egyetemi tanulmányai során ismerkedett meg, ahol részecskefizikai szimulációkra specializálódott. Ezt követően megszerezte a Fizikus oklevelét az ELTE Természettudományi karán. Kutatómunkáját az MTA Wigner Fizikai Kutatóintézetben, valamint a Közép Kínai Kutatóegyetemen végezte, ahol nehézion fizikai szimulációs szoftvert fejlesztett az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet ALICE kísérlet számára. Szilveszter 2016 óta EPAMer: .NET fejlesztőként erősíti csapatunkat Enterprise Alkalmazásokon. Büszkék vagyunk rá!

image

Originally posted by littlestfinch

Nők az IT-ban - Interjú Marinescu Mónival

Ha magunk elé képzelünk egy informatikust, általában egy íróasztal mögött ülő, visszahúzódó, szemüveges férfi képe jelenik meg előttünk. Akik találkoztak már hús-vér informatikussal, azok tudják, hogy ez a férfikép koránt sem fedi le a teljes valóságot, az viszont még ritkán jut eszünkbe, hogy nők is dolgoznak az IT szektorban. Egyre többen.

image

Marinescu Móni, az EPAM egyik szakmai vezetője számára az első meghatározó élmény, amely az informatikai pálya felé terelte, egy kazettáról letölthető régi számítógépes játék volt. Mivel ebben a munkakörben Magyarországon még mindig a férfiak javára billen a létszám, Móniról mondhatujuk, hogy úttörőként van jelen a területen. Tapasztalata szerint mivel a nők lendületesen és lelkiismeretesen állnak neki megoldani a problémákat, egyre keresettebb munkaerőnek számítanak.

A nők technológiai szektorban elfoglalt helyéről, valamint személyes tapasztalatairól, történetekről beszélgettünk Mónival.

Van-e különbség nők és férfiak között az IT szektorban? Miért számít ennyire „férfias” szakmának?

  • Alapvetően nem kellene, hogy különbségként gondoljunk a nemekre vonatkozó elvárásokra, hiszen egy nő számára ugyanazok az alapvető készségek kellenek, mint a férfiaknak. Véleményem szerint három meghatározó területen kell erősnek lenni ahhoz, hogy boldoguljunk az IT szektorban: kommunikációs készségek, matematikai ismeretek (logikai és algoritmikus gondolkodás) és hatékony problémamegoldó készség. Amint ezeket a megfelelő szinten magunkénak tudjuk, nincs igazán különbség nők és férfiak között. Korábban sokan úgy gondolták, hogy ezekben a férfiak erősebbek, de egyre jobban érezhető az a tendencia, hogy ez a tévhit is megszűnőben van.
image

Hogyan alakul a nők helyzete az EPAM-nál?

  • Az EPAM-nál különös figyelmet fordítunk arra, hogy az egyes projekteken dolgozó csapatokban minimum egy nő is legyen. A munkatársak visszajelzése alapján sokkal hatékonyabban működnek így a csapatok, megváltozik a csapat dinamikája, finomodik a kommunikáció. Előfordult már az is, hogy a csapatok kifejezetten jelezték, hogy szeretnének hölgy tagot is. Nem csupán a saját tapasztalataim, de statisztikai felmérések is alátámasztják, hogy a nők részvételével sokkal jobb és kellemesebb a hangulat és maga a munka, jelenlétükkel a csapattagok oldottabbá válnak.
    Női jelenléttel a srácok viselkedése kicsit megváltozik: például sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a szóhasználatukra.

Milyen plusz privilégiumot biztosít az EPAM hölgy kollégáknak?

  • Számos munkatársi kedvezmény és támogatás jár minden kollégánknak nemtől függetlenül, talán emiatt is kerülhettünk Európa 10 legjobb munkahelye közé a European Business Awards megmérettetésen. Talán nők szempontjából fontosabb ezek közül a kedvező díjazású nyolc hetes nyári tábor a dolgozók gyermekeinek cégen belül, vagy például a szülési szabadságot követően az anyukáknak lehetőségük van akár csak 6 órás munkát vállalni. A túlóra nem jellemző jelenség az EPAM-nál, ráadásul egyre rugalmasabb a munkaidő.
image

Bír bármilyen előnnyel vagy épp hátránnyal az új munkatársak felvételekor a nem?

  • Az EPAM-nál ugyanolyan hozzáállással várjuk a férfiakat és a nőket is. Az állásinterjúkon csupán a szakmai tapasztalat és készségek számítanak, mindenki azonos feladatot és kérdéseket kapnak. De például sokkal nagyobb hangsúlyt kap nálunk az angol nyelv ismerete, hiszen a szakmai tapasztalatot nálunk folyamatosan bővítik a munkatársak, amikor egy-egy projektre rácsatlakoznak, de azt tapasztaltuk, hogy a nyelvtanulás sokkal döcögősebb állandó munkahely mellett.

Hogyan kezdődött a Te szakmai pályafutásod?

  • Nagyjából negyedikes lehettem, amikor az unokatestvéremnél megismerkedtem egy Spektrum számítógéppel, és onnantól már-már megállíthatatlanul tört be az életembe az informatika.
    Nagyváradon jártam iskolába, ahol ahogy mindenhol, a matematika volt az egyik legfontosabb alapozó tárgy. Mi még Pascal-ban tanultunk programozni, amire ma már nosztalgikusan gondolunk vissza, a Z-generációsok pedig szinte nem is tudják, hogy miről beszélünk. Voltak számítástechnikai laborok, így minden lehetőségünk adott volt a folyamatos fejlődésre.
    Az egyetemet Temesváron végeztem, ahol rettenetesen erős az IT szakirány.
image

Milyen arányban vannak a szektorban a nők és férfiak Magyarországon és Romániában?

  • Érdekes módon Romániában jelentősen magasabb a nők aránya a technológiai szektorban, mint Magyarországon. Amikor elkezdtem az egyetemet, 30-70%-os volt az arány a nők és a férfiak között, de az azóta eltelt alig 5 év alatt még tovább tolódott az arány a hölgyek felé: ma már szinte fele-fele arányban találkozhatunk velük az egyetemeken és az informatikai cégeknél is.

Hogyan induljanak neki a lányok a szakmának?

  • Az egyik legfontosabb, hogy a számítástechnikai eszközök testközelben legyenek. Nagyon jó kezdet, ha valaki szereti az online/számítógépes játékokat – legyen szó PlayStation-ről, X-boxról, PC-ről vagy hordozható eszközökről. Emellett nagyon fontos a szülők nyitottsága, hiszen ők indítják el a gyerekeket a tanulmányaik során. Sokszor egyszerűbb elvinni zeneórákra vagy sportolni a fiatalokat, amivel alapvetően nincs probléma, viszont ha a gyereket jobban érdeklik az IT eszközök (akár csak a játékok szintjén), számos eszköz áll rendelkezésünkre, hogy érdeklődésüket szakmai nyitottsággá mélyítsük. Erre szolgál többek között a Scratch programnyelv, ezért is szervezzük Budapestre az MIT nemzetközi Scratch konferenciáját augusztus végén. Emellett indulása óta támogatjuk a Skoolt is, ami lányok technologia/informatika felé orientálását tűzte zászlajára. Közel 80 mentorunk tanítja lelkesen a lányokat és fiúkat a programozás alapjaira, Szegeden pedig egy egyedülálló iskolai programot indítottunk.
image

Iroda felújítás

Folyamatosan bővülünk és ezzel egy időben az irodánkat is (át)építgetjük/szépítgetjük.

Pillantsatok be Ti is ezekbe a munkálatokba:

before
after

 

Meghoztuk a kedved?

 

Gyere, ugor be hozzánk, nézz körbe, informálódj, tedd fel a kérdéseidet, hiszen most korlátok nélkül, személyes vezető kíséretében teheted meg!

Nézd meg az irodát, less bele futó projektjeinkbe, kérdezd meg kollégáinkat, hogy érzik magukat nálunk és mit tanácsolnának neked.

Időpontot foglalok

Tekints a színfalak mögé! - EPAM irodalátogatás

Ismerősöd, barátod vagy családtagod informatikai területen dolgozik, de nincs megelégedve a munkahelyével? Esetleg éppen Te vagy az, aki ebben az iparágban helyezkedne el, de tele vagy kérdésekkel és így nem mersz belevágni?
Gyere hozzánk Office-tourra és tedd fel a kérdéseidet, nézz körbe, informálódj, hiszen most korlátok nélkül, személyes vezető kíséretében teheted meg!

Jelentkezem budapesti vagy szegedi irodalátogatásra.

Kedvcsinálónak néhány kép a budapesti Cornerről:

Epam Summer Camp

I’m a business analyst at EPAM Budapest and also a mother. I have two boys, both of them are already in school. When finally, the summer holidays comes in school - the so expected freedom and leisure time comes for the kids. But the worry for us parents comes as well: „Who is going to take care of the kids for 11 weeks?”  We have some options like family vacation and a few weeks at the grandparents but there are still so many vacation weeks left without any care for the children. If you are with kids this must be familiar to you too.

This summer we had an extra option for summer holidays: EPAM Active and Fun Summer Camp. It lasted for 8 weeks, covering almost all the summer school holidays and hosted kids aged from 4 to 14. The coworkers of the Balambér alapítvány organized the camp activities and took care of the kids, and EPAM provided the place created especially for kids - next to EPAM’s Budapest office.

So each morning we came together with the kids to „work” and went home together from mom’s workplace. It was so exciting for the kids: they used the same turnstile as mom does, and we watched together the exhibited building-model at the entrance of the office. And it was convenient for me too to have the kids near me, and I could even have a quick look at peek them and say hello during lunch time. I really liked the opening hours of the camp: it lasted till 7PM so I could finish my work without having to hurry to pick them up at 4PM (as it is usual with other camps). And whenever I showed up earlier the kids sent me back to work J, because they still wanted to finish their “csocsó” competition, pizza preparation, some arts&craft activity or just wanted to have their dinner together with their new friends. 

My 7 years old little one said: “It was fun because there were so many exciting programs. And I made new friends, the best one was Viktor. There were little kids too and I helped them with the swing in the playground. Grund is such a cool playground!”

The kids had many outdoor programs. My little ones favorite was the visit to the Aeropark and the laser tag game.

 Laser tag game:

My big one preferred the visit to the Skanzen Szentendre where boys could try out reaping and they fed animals while the girls prepared bread and butter for them and cleaned the house. 

He also enjoyed the visit to the dinosaurs’ exhibition.

They had also different arts&crafts activities that were enjoyed even by boys and naturally lots of games:

As I’m an uneasy and worried mother I checked a few things: the bus used for traveling to outdoor activities had seatbelts, the kids had fresh fruits every day and enough to drink, the staff really cared about the kids' safety (e.g. they had camp T-shirts and hats and they even provided a raincoat for rainy days). Everything was well organized, so no worries!

And finally: I was so surprised and proud when on Friday afternoon I got an email from my big one with a little movie created by him with his pictures from the camp and with my favorite song, saying “With love to Mom” :)

süti beállítások módosítása