Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?
Még egy jó darabig szoftverfejlesztéssel szeretnék foglalkozni, 2-3 évig fejlesztőként minél jobbnak lenni, több tudást összeszedni. Később kipróbálnám magam más fejlesztési ágban is, más programozási nyelvekkel, pozíciókkal is szívesen megismerkednék.
Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?
Egy biztos alapot nyújtott, amin elindulhattam. Hasznos volt a tanult szemlélet is a komplexebb feladatok megoldásban és nem voltak idegenek a programozási struktúrák sem így utána. A gyakorlat azonban sajnos az egyetemen egyáltalán nem olyan hangsúlyos, mint lennie kellene.
Miért jelentkeztél a programunkra?
Természetesen a gyakorlat miatt jelentkeztem. Mindennemű tapasztalat és gyakorlat nélküli fejlesztőként úgy gondoltam, hogy ez egy remek lehetőség, amit nem hagyhatok ki. Egy ismerősömtől hallottam rólatok, aki megerősített abban, hogy jó helyre kerülök.
Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?
Főként az, hogy a nagy vállalatoknál használt rendszereket és programozási nyelveket megismerjem és tudjam használni, legyen bennük gyakorlatom.
Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?
Sokat fejlődtem, a MEP nem csak arról szól, hogy megmutatják, hogyan kell Java-ban programozni. Adatbázis kezelést, keretrendszerek használatát, tiszta kód írást, és még sorolhatnám, hogy mennyi mindent tanultam, amik a gyakorlatban rendkívül hasznosak és fontosak. Az egyetemen nem sokat prezentáltam vagy fejtettem ki a véleményemet, itt azonban a mentorommal a konzultációk során párbeszédeket folytattunk, így a kommunikációs készségeim is fejlődtek és természetesen az önbizalmam is nőt.
Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?
Szerintem mondhatni baráti kapcsolatot alakítottunk ki. Végig roppant kedves és segítőkész volt az első alkalomtól kezdve. Ami szimpatikus volt, hogy érezhető volt rajta, hogy nem veszi félvállról a mentorálást, ő is készült a konzultációinkra. Ha valamire nem tudta a választ, akkor utána nézett, és nem rázott le, így én is sokkal motiváltabb lettem. Ez a program egyik nagy értéke. A tapasztaltságának is nagy hasznát vettük, főleg a gyakorlati feladatoknál, amikor a saját, valós korábbi megoldásait mesélte el egy-egy problémát illetően.
Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?
Szívesen kipróbálnék idővel magasabb pozíciókat is, bár biztosan hiányozna azért a programozás.
Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?
Pályakezdő programozóknak mindenképp, de a kicsit tapasztaltabbaknak is abszolút hasznos. Sokat lehet tanulni, rengeteg témában.
Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?
Vagy ha még nem vagy biztos akkor gyere, nézz be hozzánk és tedd fel a kérdéseidet! Nézz körbe, informálódj, hiszen most lehetőséged van korlátok nélkül, személyes vezető kíséretében betekinteni a kulisszák mögé, kérdezni és meglátni a hétköznapokat, a nálunk dolgozókat a türkiz-fehér logó mögött.teheted meg!
Slezák Ákos beszámolója arról, milyen is közelről a mentorprogramunk, hogyan érdemes neki indulni, és milyen tapasztalatokkal lehet távozni.
Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?
Mindenképpen Java fejlesztéssel szeretnék foglalkozni a továbbiakban is. Tapasztalatokat szerezni, minél több projektben részt venni, és a későbbiek során majd egy csapatot vezetni. A mentorprogramot követően szinte azonnal egy belsős projektre kerültem, és úgy érzem, hogy jól alakulnak a dolgaim, jó helyen vagyok a céljaim eléréséhez.
Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?
A suli alapokat ad, a programozást, a szakmai kifejezéseket illetően és hogy egyáltalán, hogyan is épül fel maga a fejlesztés folyamata. Természetesen a főiskola nagyon hasznos, viszont tényleg van egy hatalmas szakadék a munkában elvárt kompetenciák és a tanultak között. A mentorprogram viszont egy irányvonal, olyan gondolkodásmódot tanulhattam meg itt, amivel magabiztosan állok az elvégzendő munka elé.
Miért jelentkeztél a programunkra?
Egy az EPAM-nál dolgozó barátomtól hallottam a programról. Tetszett, a mentorálás felépítése, hogy folyamatos segítség áll a rendelkezésre, amire abszolút szükség is volt a jelentős mennyiségű anyag elsajátításához.
Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?
Minél többet szerettem volna tanulni és tapasztalatokat szerezni. Nem utolsó sorban egy jól fizető állást akartam a program sikeres elvégzését követően.
Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?
Nehéz lenne felsorolni, hogy mennyi mindenben fejlődtem, talán amiket kiemelnék azok a problémamegoldás, a komplexebb látásmód és természetesen a programozás. A diplomamunkámat a program közben fejeztem be, és érezhető volt, hogy ahogy haladtam a programban egyre másképp néztem a munkámra, más szemmel tekintettem a felmerülő problémákra, mint a program előtt. Megváltozott a szemléletmódom, ha nem is látom azonnal a megoldást, tudom, hogy milyen irányba és hogyan induljak el.
Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?
Folyamatosan a rendelkezésemre állt, segített mindenben, mondhatni baráti viszonyba sikerült kerülnünk.
Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?
Szeretnék majd idővel külföldön dolgozni, és ha jól tudom az Epamon belül erre van is lehetőség.
Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?
Azoknak ajánlom leginkább, aki épp a suli vége előtt vannak, így már lesz idejük arra, hogy mással is foglalkozzak. Munka mellett kicsit nehezebb lehet, de az egyetemi tanulmányok mellett is abszolút elvégezhető.
Vagy ha még nem vagy biztos akkor gyere, nézz be hozzánk és tedd fel a kérdéseidet! Nézz körbe, informálódj, hiszen most lehetőséged van korlátok nélkül, személyes vezető kíséretében betekinteni a kulisszák mögé, kérdezni és meglátni a hétköznapokat, a nálunk dolgozókat a türkiz-fehér logó mögött.teheted meg!
Csényi Zoltán mentoráltként nem csak nagy tudást és gyakorlatot szerzett, hanem óriási magabiztosságot is.
Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?
Szoftverfejlesztőként, szeretnék minél nagyobb tapasztalatot szerezni és természetesen folyamatosan előbbre jutni a ranglétrán. A folyamatos fejlődés a célom.
Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?
Az egyetem egyfajta alapot adott, sajnos azonban azokat a dolgokat, amiket akkor tanultam azok akkor voltak naprakészek és ez által hasznosak, a későbbi céljaim eléréséhez nem sokban járultak hozzá. Az oktatás sajnos nem tartja a lépést a piaccal.
Miért jelentkeztél a programunkra?
A fejlesztés az én világom, és ez a program kiváló lehetőség volt számomra.
Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?
Sejtettem, hogy nehéz lesz, úgy vágtam bele, hogy lesz, ami lesz, különösebb elvárásaim nem voltak. Illetve annyi persze, hogy sikerüljön elvégeznem, és kapjak utána egy jó állást és a munkához szükséges alapokat megszerezzem.
Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?
Rengeteget fejlődtem. Technológiát, módszertant tanultam, magabiztosabb lettem, és még sorolhatnám. Remek indítása a karrieremnek. Aminek nagyon örülök még az az, hogy például sokkal gördülékenyebben megy már a szakmai kommunikáció is.
Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?
Végig nagyon segítőkész volt és lelkes, ami nagyban hozzájárult a fejlődésemhez.
Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?
A fejlődés a célom, rákerülni egy éles projektre, elmélyíteni azokat a képességeket, amiket ott használnom kell majd. Megvannak az alapok és az irány, már csak el kell indulni.
Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?
Mindenképpen olyannak ajánlom, akinek van programozói alapismerete. Az már mindegy, hogy autodidakta módon magától tett rá szert vagy iskolában tanulta. A másik, ami kell még az elhivatottság.
Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?
Inkább jellemezni tudnám pár szóval: intenzív, gyors és hatékony.
Vagy ha még nem vagy biztos akkor gyere, nézz be hozzánk és tedd fel a kérdéseidet! Nézz körbe, informálódj, hiszen most lehetőséged van korlátok nélkül, személyes vezető kíséretében betekinteni a kulisszák mögé, kérdezni és meglátni a hétköznapokat, a nálunk dolgozókat a türkiz-fehér logó mögött.teheted meg!
Pár mondatban mutasd be magad és a céget ahol dolgozol.
Lassan már 5 éve dolgozom itt az EPAM-nál, mint Java fejlesztő. Mi egy szoftverfejlesztéssel foglalkozó multinacionális cég vagyunk. A fejlesztésen kívül az utóbbi időben rengeteg belső tréninget tartottam és ezt a tapasztalatot felhasználva kerültem be a mentoring programba. A mentoráláson kívül a program teljes anyagának a kidolgozásában is részt vettem.
Milyen tapasztalatod volt a program előtt a mentorálással kapcsolatban?
Trénerként sokat foglalkoztam juniorokkal itt az EPAM-on belül. A programot követően a mentoráltjaink először egy belső projekten dolgoznak, olyan környezetben, amin keresztül értékes gyakorlatot tudnak szerezni. A frissen végzettek például azt a szoftvert fejlesztik tovább, amit arra használunk, hogy őket vizsgáztassuk a programban. Ezen felül több végzett mentoráltunk éles projekten dolgozik már. Eddig remekül megállják a helyüket.
Mit reméltél a programtól és a mentoráltól?
Szakmailag óriási előrelépés volt ez számomra. Sok tréninget tartottam már korábban is. A Mentoring során ezeknél a témáknál szakmailag nem volt probléma a mentorálás. Azon részeknél azonban, ahol magamnak is át kellett vennem az adott anyagot, mert korábban nem ilyen mélységben merültem el benne, azok az EPAM-on belüli fejlődésemet is nagyban megkönnyítették. Fel kellett készülnöm minden lehetséges kérdésre, ez által rengeteget tanultam én magam is. A mentoráltak szempontjából tetemes a feldolgozandó anyag, így már a program elvégzése maga is egy nagyon szép eredmény szerintem, a gyakorlati feladatokban pedig kézzel fogható tudást szereznek a résztvevők.
Hogy érezted magad a mentorálás során?
Röviden, tömören: hullámvasút. Vannak napok, amikor azt látod, hogy minden szuper. Aztán egy-egy rosszabbul sikerült vizsga után azért elgondolkozol, hogy mindent jól csináltál-e. Én mindkét oldalról látom a folyamatot. Egyrészt részt vettem a követelmények összeállításában, másrészt mentorként nekem kell a tudást is átadnom. Ami különösen pozitív élmény, hogy ezeknek a srácoknak bizonyos szempontból mi indítjuk el a karrierjét. Van egy jó képességük, érdeklődés bennük, tehetségesek és elkötelezettek. Ide jönnek hozzánk a programba, és megtanítjuk nekik, hogy hogyan tudnak professzionális szoftverfejlesztővé válni. Nagyon jó azt látni, ahogyan kibontakoznak, és egyre jobban kezd összeállni bennük a kép. Példát kell mutatnunk nekik, hogy egy szoftverfejlesztő mérnöknek hogyan kell viselkednie bizonyos szituációkban, hogy kell hozzáállnia egy problémához. Mit jelent az, hogy egy problémát meg kell oldani, és mindennek jól kell működnie, mert egy projekten a 100% az elégséges. A mentoráltjaink kommunikációja is rengeteget fejlődik, a kifejezésmódjuk, a szakmai szókincsük. Mindig vannak újdonságok és meglepetések, de én nagyon szeretek emberekkel foglalkozni. Felemelő tud lenni egy-egy jól sikerült vizsga után, vagy egy jól elvégzett program után az az öröm, ami látszik az emberek arcán. Vagy akár az, amikor találkozom velük az első igazi munkanapjukon.
Sikeresnek tartod a most lezárult mentorálásodat, ha igen miért?
Abszolút sikeresnek látom. A program követelményeit teljesítették, és mindhárman képesek arra, hogy mint programozók teljesítsenek. Persze van köztük különbség. Emberileg, szakmailag, tapasztalatban és habitusban eltérnek egymástól, de azt gondolom, hogy ez a félév elég volt ahhoz, hogy eldöntsük, hogy működhet-e velük a közös munka.
Ajánlanád-e a mentorságot más kollégádnak is, ha igen, miért?
Mindenképpen ajánlanám! Ez egy nagyon jó szakmai lehetőség. Rendszerezni a tudásod, megtanulni hogyan lélegezz együtt valakivel hétről-hétre, hogyan motiváld. Hogyan küzdjétek végig közös erővel a programot és megpróbálni az összes problémát megoldani vele együtt. Folyamatos kihívás! Aki mentornak jelentkezik nálunk, annak természetesen minden segítséget megadunk. Ha elakad, vagy kérdése van, nincsenek magukra hagyva, segítünk. Sőt, hiszünk abban is, hogy a mostani mentoráltak lesznek majd idővel a későbbi mentoraink.
Segített-e neked személyesen bármit a program?
Szakmailag egy jó kirándulás volt. Azokkal a szakmához tartozó dolgokkal is kicsit több időt tölthettem, amikkel eddig még nem sikerült mélyebben foglalkoznom és a meglévő tudásomat is nagyon le kellett tisztáznom, mert nem lehetett megválaszolatlan kérdéseket hagyni a mentoráltakban. Más szempontból pedig az a rengeteg pozitív apróság. Nagyon motiváló, hogy láthatja az ember, hogy honnan indul és hová tud eljutni a mentoráltja hat hónap alatt.
Vagy ha még nem vagy biztos akkor gyere, nézz be hozzánk és tedd fel a kérdéseidet! Nézz körbe, informálódj, hiszen most lehetőséged van korlátok nélkül, személyes vezető kíséretében betekinteni a kulisszák mögé, kérdezni és meglátni a hétköznapokat, a nálunk dolgozókat a türkiz-fehér logó mögött.teheted meg!
A 2002-ben Japán és Dél-Korea által közösen rendezett világbajnokságon a dél-koreai focicsapat egészen a negyeddöntőig menetelt, majd kikapott a németektől, s végül a bronzmeccset is elveszítették a törökök ellenében. A válogatott tagjai maguk alatt voltak, s akkor, hogy jobb kedvre derítsék őket, elhozták nekik a kedvenc játékosaikat. A kedvencStarcraftjátékosaikat!
Dél-Korea mind a mai napig az az ország, ahol a Starcraft játékosokat szinte rocksztárként kezelik, a leggyengébb koreai játékos is felülkerekedik szinte bárkivel szemben. – meséli nevetve Horváth Viktor, szenior szoftvermérnökünk, aki szerint a dél-koreaiak között már a lánykéréssel kapcsolatos viccek is születtek a játékkal kapcsolatban. Nem biztos, hogy városi legenda, hogy ha egy dél-koreai férfi megkéri egy lány kezét, előtte le kell győznie az apját Starcraftban. :)
A Starcraft-nak a világ számos pontján óriási rajongótábora van, a mai napig olyan sajátos aura lengi körül, ami lázban tartja a gamereket. Viktor szerint a játék sikerének titka, hogy már megjelenésekor nagyon jól el volt találva a játék egyensúlya. Igaz, nagyot is lehetett vele robbantani a játékpiacon, mivel akkoriban, kezdtek komoly téhódításba az RTS játékok. Viktor szerint a sikerhez mindenféleképpen hozzájárult az is, hogy a játék érdekes háttértörténete időközben egy egész univerzummá nőtte ki magát saját regényekkel, különálló történetszálakkal.
„Nagyon jó kis játék ez a mai napig.” - mondja Viktor, akit a nosztalgia érzése kerített hatalmába, amikor tudomására jutott, hogy nyáron megjelent a Starcraft remastered verziója. A Blizzard lényegében ráncfelvarrást végzett a játékon, és azt HD grafikával spékelte meg. Ennek apropóján pedig az eredeti játékot, amit még mindig nagyon sokan játszanak, ingyenessé tették.
„Az alapötlet tehát ezzel párhuzamosan merült fel bennünk, - folytatja Viktor. Elkezdtünk beszélgetni a többiekkel, hogy milyen jó volt évekkel ezelőtt játszani ezzel a játékkal, rögtön be is ugrott annak a hangulata, amikor összekötöttük a gépeinket és egész éjszaka nyomtuk a játékot. Ez mostanra jellemzően azért már kikopott a mindennapjainkból, de olyan élmények emlékét idézte fel bennünk, hogy nem is maradt kérdés: csináljunk amolyan retro LAN partyt.
A többi aztán jött magától, valaki bedobta, hogy ne csak játszunk, hanem akkor már versenyezzünk is. Jó, legyen akkor verseny, de csináljunk belőle akkor itt az EPAM-on belül házi bajnokságot, és így tovább.”
Viktor ekkor úgy döntött, hogy felveszi a kapcsolatot a Blizzarddal. Sok különféle csatornán keresztül kezdte bombázni őket, Twitteren, emailen, ahol csak tudta, és egyszercsak megérkezett a válasz, hogy érdekli őket ez a kezdeményezés. Viktornak ekkor részletesen le kellett írnia, mit tervez, miféle LAN partyt és bajnokságot szeretne tető alá hozni, hogy helyére kerüljön minden részlet.
Végül a bajnokságon nemcsak EPAMosok vettek részt, hanem egy pár ismerős, régi játékostárs is (25 EPAMos és 25 külsős versenyző).
A Blizzard, miután megismerte a részleteket, készségesen állt a szervezők rendelkezésére, és ez nagyon kellemes meglepetésként ért mindenkit. A nyeremények egy részét szintén a Blizzard biztosította: számos logózott ajándéktárgyat küldtek, az ilyesmik pedig nagy becsben vannak tartva a játék rajongói között. Ezeket a nyereméket már az est elején ki is sorolták a szervezők tombolán.
„De a kezdeményezés az EPAM-on belül is támogatásra lelt, ők ajánlották fel a Razer perifériákat nyereményekként. Pénzügyileg is a versenyünk mellé álltak.” – mesélte tovább Viktor, majd hozzátette, hogy szerinte a legfontosabbnak mégis a helyi IT csapat segítőkészsége és nyitottsága bizonyult. Nélkülük ugyanis ez a verseny nem valósulhatott volna meg, hiszen ők voltak, akik többek között felkészítették a tréningszobák gépeit. Ez pedig nem kis munka. A hálózat bekonfigurálása és egy teljesen új internet vonal bekötése mellett több mint 20 gépet húztak újra. Egy free to play játékcsomag is felkerült a kompjúterekre, hogy az egész estés LAN party ideje alatt azok is tudjanak játszani, akik nem tudták elhozni saját gépeiket. Külön köszönet illeti Horváth Krisztiánt, hogy a posztert, és az egyéb grafikai elemeket elkészítette!
Végül közel negyvenen vettünk részt a versenyen, volt olyan is, aki például pakolás közben kérdezte meg, hogy csatlakozhat-e, úgy megjött a kedve – idézi fel Viktor az élményeit. Egész éjszaka játszottunk, hoztunk rágcsálnivalót és italokat, és még egy chill szobát is berendeztünk babzsákkal, playstationnel.
A másik teremben zajlott a verseny. A résztvevők között akadt olyan is, aki korábban még soha nem játszott ezzel a játékkal, de úgy elragadta a hangulat, hogy szívesen csatlakozott hozzánk, hogy megnézze mi ez a hype a játék és a kis házi versenyünk körül.
Mivel egészen különböző képességű játékosok is összemérték tudásukat, így voltak egészen gyors menetek és kiesések is, amik meglehetősen viccesé is tudták tenni a végig elképesztően jó hangulatú estét.
Viktor azt is elmesélte, hogy szerinte annyira jól sikerült a rendezvény, hogy szívesen folytatná ezt a kezdeményezést tovább is. „Vegyük úgy, hogy a mostani volt a pilot verzió”, és már vannak fejlesztési ötletek a fejemben a következő alkalomra.”
Azért a végén viccesen hozzátette még, hogy a játék kiadásától eltelt mintegy 20 év nyomott hagyott a teljesítőképességen, többekkel együtt realizálták, hogy már nem bírják úgy az éjszakázást, mint tizenévesen. Sajnos. J Azonban, mint kiderült nem is ez, hanem a kivételes hangulat volt az, ami számított, ami erre az éjszakára belopódzott a játéknak és a LAN partynak köszönhetően az Epam falai közé, ahogy régi és új epamosok, teamleaderek, nem teamleaderek együtt szórakoztak, és semmi más nem számított csak a játékrégiújközös élménye.
Koncz Gáborral beszélgettünk az EPAM hat hónapos JAVA mentorprogramjáról mely egy gyakorlatorientált szoftverfejlesztő képzés java alapokon azok számára, aki már tudnak programozni.
Mik a karrier céljaid? Mivel szeretnél foglalkozni?
Leginkább a Java ökoszisztémával szeretnék foglalkozni, ez egy hatalmas témakör, ami még jó darabig velünk lesz. Ezáltal könnyen lehetőségem nyílik nem csak a programozásra, de az amúgy gazdasági irányú diplomám kamatoztatására is. Számomra a karrieremben fontos, hogy motiváltan tudjak indulni a munkahelyemre, vidáman, szakmai kihívásokkal teljen a nap. Fontos megjegyezni hogy ebben a szakmában elvárt a nagyfokú elkötelezettség, a napi munka után további ráfordítást igényel a tudás naprakészen tartása.
Mit gondolsz miben és milyen mértékben segít, segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?
Nehéz általánosságokban szólni bármiről is, ezért igyekszem óvatosan fogalmazni. Az egyetem, mint intézmény nagyon hasznos, próbára teszi a hallgatók tűrőképességét, soft skilljeit, toleranciáját a bürokráciával szemben. Igazi haszna azonban inkább a mesterképzésnek van, ahol piacképesebb tudásra, kapcsolatokra lehet szert tenni. Sajnos azonban mindez a szakmai tudás még mindig nagyon messze van az álláshirdetésekben elvárt kompetenciáktól.
Miért jelentkeztél a programunkra?
A tanulmányaim mellett volt szerencsém kipróbálni magam junior fejlesztőként, azonban az előző cégnél nem igazán volt lehetőségem szakmai, piacképes fejlődésre. A napi munka során nem éreztem, hogy igazán fejlődnék, vagy, hogy nőne a tudásom. A mentoring program épp jókor jött, és a barátaim meggyőztek, hogy ideje egy nagyot lépni előre.
Voltak-e előzetes elvárásaid, és ha igen, akkor mik?
A képzés témája tekintetében széleskörű, minőségi, naprakész tudásanyagot vártam. Egy olyan programot, amiben az időmért és energiámért cserébe piacképest tudást szerezhetek. El akartam sajátítani az állásajánlatokban felsorolt, elvárt kompetenciák nagy részét, hogy a szakmai önéletrajzomban hitelesen tüntethessem aztán fel ezeket. A program teljes mértékben teljesítette az elvárásaimat.
Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során? Ha volt fejlődés röviden leírnád, hogy miben fejlődtél?
Mások kódjának olvasása mindig nagy kihívás volt számomra. Azt hittem azért nem értem, mert nem az enyém, esetleg az illető másként gondolkodik. A program során hamar kiderült, hogy nem erről van szó, csupán nem ismertem az eszköztárát, amivel építkezik, nem értettem hogy hová tart. A sok gyakorlat a programban megmutatta, hogy ha a fejlesztő a szakma szabályait gondosan betartja, akkor nem is fáj annyira - sőt, élvezetes is lehet - más kódjának az olvasása. Sokat tanulhat belőle az ember.
Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?
Tény, hogy a mentoring program nagy kihívások elé állított, és ha az amúgy rendkívül jó minőségű tréninganyag nem lett volna magában elég, akkor a mentoromra bármikor számíthattam. A szakma minden csínját-bínját ismertre, villámgyorsan megtalálta a hibákat a kódomban, a szürke foltokat a tudásomban. Végtelen türelemmel, de határozottan kérte számon az anyagot, sokat köszönhetek neki. Egy nagyon pozitív, sok oldalú személyiség, jó humorral. Ilyen barátokat szeretne az ember.
Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?
Senior fejlesztő szeretnék lenni itt az EPAMnál. Hosszú távra tervezek a cégnél, tetszik hogy értékként tekintenek ránk. Idővel szívesen utaznék és tanítanék is, ami nagyfokúan támogatott.
Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bárkinek. Olyanoknak ajánlanám elsősorban, akik már eldöntötték, hogy mik szeretnének lenni, de eddig a körülményeik visszatartották őket. A mentorprogram mindenben támogat, ha képes vagy elhivatottá válni a karrieredért.
Ha pár szóval kellene összefoglalnod, hogy mit kaptál a mentorprogramtól, mik lennének azok?
Piacképesség, gyakorlatias nézőpont, meg lehet és meg tudom csinálni hozzáállás és a lendület, a sínen vagyok érzés.
Érdekel a Java fejlesztés? Szeretnéd megtudni, milyen is egy Java fejlesztő napja? Még nem döntötted el, hogy csatlakoznál-e Java Mentorprogramunkba?
Mi, az EPAM-nál nagyon büszkék vagyunk arra, hogy teljes erőbedobással támogatjuk a jövő generáció IT iránt érdeklődő fiataljait, ahogyan arra is, hogy csapatunk tagjai között üdvözölhetünk olyanokat, mintFodor Bertalan, aki 12 éve dolgozik nálunk és mellette mentorként segíti a Blooment munkáját.
A Blooment azzal foglalkozik, hogy mentorált képzési programján keresztül segítséget nyújt az IT hallgatóknak ahhoz, hogy megismerjék az aktuális trendeket, hogy hogyan dolgoznak az IT cégek, amellett, hogy hatalmas segítséget nyújt abban, hogy a hallgatók a szakma legjobb képviselőitől szerezzék meg gyakorlati tudásukat. A Blooment mentor programjaiban egy magasan képzett szakmai mentor segíti a kiválasztott mentorált hallgatók fejlődését.
A Blooment oldalán olvasható a vele készült interjú eredetije, ám most mi is megosztjuk saját felületünkön. Olvassátok el, hogyan mentorál egy #EPAMer! ;-)
Pár mondatban mutasd be magad és a céget ahol dolgozol.
Az EPAM-nál dolgozom 12 éve. Nemzetközi cég vagyunk, sok projekttel, így bőven van lehetőség tanulni, fejlődni, mindemellett nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy támogató legyen a közeg, szerencsére ez meg is valósul.
Milyen tapasztalatod volt a program előtt a mentorálással kapcsolatban?
Egy a cégünknél lévő, a már állományban lévő kollégák számára készült belső programunkban részt vettem már mentorként. A mentorprogram ahhoz képest sokkal intenzívebb, és a folyamatos konzultációk révén személyre szabottabb. Itt lehetőség van a problémák, elakadások azonnali közvetlen orvoslására. Arra, hogy a mentorált tudásához és képességeihez mérten dolgozzuk fel a témákat, mert nem mindenki rendelkezik IT-s múlttal közöttük.
Mit reméltél a programtól és a mentoráltól?
Arra számítottam, hogy magam is nagyon sokat fogok tanulni, és számos területen előrelépés lesz számomra. Bizonyos témákat, amiket régen tudtam vagy használtam, fel kellett elevenítenem, ráadásul úgy, hogy képes legyek a tudást átadni. A mentoráltakat illetően arra számítottam, hogy komoly megoldandó problémákkal eddig aránylag keveset találkozott végzős egyetemisták lévén az ismeretlen területeken nehezen tudják majd az első lépéseket megtenni. Reméltem, hogy olyan szemléletet sajátítanak el a program alatt, amivel önállóan is meg tudják majd oldani a problémákat, ráéreznek a hogyanokra. A program sajátosságaiból fakadó nagy előny, hogy a mentor állandó segítő tud lenni, aki, ha kell, átlendít a holtpontokon, motivál, kijavít, irányt ad. Az eddigi mentoráltjaim között volt, akinek kicsit jobban kellett fogni a kezét és volt, aki magától is elég jól vette az akadályokat. Ami nagy siker volt, hogy látványosan fejlődtek és nem csak szakmai téren.
Hogy érezted magad a mentorálás során?
Ákos volt az első mentoráltam, ezért a programja elején még nem kristályosodott ki teljesen, hogy hogyan is érdemes ezt csinálni. Ilyen szempontból ez nekem is nagy fejlődés volt. Zoltán programja pedig jó visszajelzést adott a tematikáról, a program felépítéséről: olyan mentorált volt, akinek az előrehaladását, megoldásait mintaként lehetett használni a többi mentoráltnál, segített például megérteni, hol vannak az anyagban a kezdők számára nehezebben feldolgozható részek.
Sikeresnek tartod a most lezárult mentorálásodat, ha igen miért?
Mindkét mentoráltam elvégezte a programot, ez már maga siker. Ezen kívül Zoltán esetében úgy érzem, hogy a tudása stabilitása, és magabiztossága is nőtt.
Ajánlanád-e a mentorságot más kollégádnak is, ha igen, miért?
Természetesen ajánlom, sok olyan eleme van a mentorálásnak, aminek hatására néhány szakmai terület tudása jobban elmélyült és letisztult bennem. Mindeközben nagyon jó érzés látni a mentorált fejlődését, és hogy a karriercélja kezd megvalósulni. Ez végig egy win-win szituáció, a cég is talál egy jó munkaerőt, és a mentorált is a fejlődésének egy fontos pontjára tud eljutni. Kétségtelenül jó érzés ebben részt venni.
Segített-e neked személyesen bármit a program?
Szakmai szempontból több témakör kapcsán is megláttam, hogy nekem magamnak milyen irányban kellene továbbfejlődnöm. Nem szakmai szempontból szervezettebb lett a munkám és átláthatóbbak a mindennapjaim. Kommunikációs téren is erősödtem: a közös nyelv megtalálása, a gondolataim tiszta, egyértelmű átadása, a másik megértése – ezek a képességek a mentorálás során remekül fejlődnek.
Vagy ha még nem vagy biztos akkor gyere, nézz be hozzánk és tedd fel a kérdéseidet! Nézz körbe, informálódj, hiszen most lehetőséged van korlátok nélkül, személyes vezető kíséretében betekinteni a kulisszák mögé, kérdezni és meglátni a hétköznapokat, a nálunk dolgozókat a türkiz-fehér logó mögött.teheted meg!
Október 19-én és 20-án került sor immár harmadik alkalommal a CRUNCH Konferenciára, amely méltán a legnevesebb, BigData és adatvezérelt vállalkozások témája köré szerveződő konferencia ma Magyarországon. Az EPAM által évek óta szponzorált konferencia nyitva állt az adatelemzésben és feldolgozásban érintett szakmák képviselői számára. Ám azoknak a „nem IT szakmabelieknek” is érdemes volt ide eljönni, akiket egyszerűen az érdekelt, hogyan lehet az adatokat felhasználni egy vállalkozás sikeres fejlesztése érdekében.
A BigData legnagyobb szereplőit felvonultató konferenciának idén a Magyar Vasúttörténeti Park adott otthont. A Vasúttörténeti Park igazán izgalmas közege volt – a most is profi módon szervezett - konferenciának –mesélte el nekünkSzűcs Attila, vezető fejlesztőnk.A külföldiek szerették ezt a közeget, az egyik előadó például meg is említette azt az érdekes ambivalenciát, hogy egy ilyen helyszínen szembeötlő csak igazán, hogy 100 évvel ezelőtt milyenek voltak az akkor újdonságnak számító technológiák, és ehhez képest mennyire látványosan haladt előre a világ. –mondta Attila.
Attila egyébként már a legelső CRUNCH konferencián is ott volt, ő az egyike azoknak, akik eddig mindhárom konferencián részt vettek. Éppen az első CRUNCH idején, három évvel ezelőtt kezdett mélyebben érdeklődni a BigData és az elosztott világ kihívásai iránt, és állítja, hogy mind a mai napig ez az egyik legszínvonalasabb hazai konferencia a témában.
Attila régi epamos, immár 15 éve dolgozik nálunk, ennyi idő alatt számtalan technológiát kipróbált és megismert. Szerencsére az EPAM-ban folyamatosan indulnak új projektek, így rengeteg lehetőség van arra, hogy új technológiákban mélyüljünk el.
A konferencia egyébként pont a sokszínűség és újdonságok miatt is nagyon szerethető. Olyan világhírű cégektől jönnek ide előadni, akik meghatározóak ebben a szektorban és a tevékenységükkel jelentősen formálják a jövő informatikai megoldásait. Idén is olyan cégektől érkeztek az előadók, mint a Netflix, LinkedIn, Google, Uber vagy az AirBnb. A cégek ilyenkor nyíltan mesélnek arról, hogy milyen problémákkal találkoznak, és hogyan oldják meg ezeket. Ők a BigData világ legnagyobb szereplői, inspirálódni lehet a gyakorlatukból, sikereikből és az őszintén feltárt kudarcaikból is.
Attila elmesélte azt is, hogy a CRUNCH előadások tematikájából jól nyomonkövethető az is, hogy hogyan változnak a trendek, miben láthatóak most a jövő kihívásai. Míg korábban elsősorban az adatfeldolgozás volt előtérben, most megszaporodtak a Machine Learning-hez, a mesterséges intelligenciához kapcsolódó előadások, és sok szó esett az önvezető autókról is. A korábbi Batch processing helyett mostanra inkább a Streaming került fókuszba.
Egyébként az is jó volt látni, hogy a világszínvonalú és nagyon jó előadók mezőnyében a hazai előadók is milyen magas színvonalú előadásokat tartottak –tette hozzá Attila, aki szerint ez mutatja azt is, hogy hazánk is ott van az új technológiák fejlesztésének élvonalában. Szerinte azért is igazán érdemes meglátogatni a CRUNCH-ot, mert sok minden épül be a hallottakból az ember passzív tudásába. Ez ugyan nem feltétlenül kapcsolódik a napi munkához, de egy-egy inspiráló előadó által nyújtott élmény például mindig megmarad és előjön amikor szükség van rá. Olyan előadások vannak, amik konkrét ötleteket fogalmaznak meg, és az ott hallottak a napi munkában is hasznosíthatóak.
Az idei CRUNCH pedig ilyet is tartogatott: Attila érdeklődését például most az Airflow adatfeldolgozó technológia egyik érdekes alkalmazása keltette fel különösen. „Az EPAM-nál egyébként van egy BigData Community, ahol szoktunk előadásokat szervezni, kipróbáljuk az új technológiákat és megosztjuk egymással az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat” –mondta el fejlesztőnk, amikor arról kérdeztük, hogyan is tudja beépíteni a munkájába a konferencián megismert lehetőségeket. A jelenlegi projektünkön egy Airflow-ra épülő adat-pipeline érdekes alternatíva lehet, és ha találunk új és hatékony megoldásokat, annak az ügyfél is örül természetesen.”
„Másfél éve vagyok UX designer az EPAM-nál. Úgy lettem ide felvéve, hogy én leszek a „kis junior”, akit majd a cég nevel ki. Hát, meg kell mondjam, ez eddig elég jól megy :). Egy szuper csapatban dolgozom, folyamatosan fejlődök, és a főnököm most azt is elintézte, hogy idén valamennyien ott lehessünk az Amuse-on. Én a tavalyin is ott voltam, az idei év azonban még több újdonságot tartogatott számomra.
Csapatszinten is nagyon jól éreztük itt magunkat, és szakmai szempontból több izgalmas kérdéssel is találkoztam. Az általánosabb témájú előadásokon kívül voltak specifikus témák is, engem ezek érdekeltek a leginkább. A legnagyobb hatással egy bostoni researcher előadása volt rám, aki a saját kutatásáról mesélt. Bostonban jellemzően a külső kerületekben jutunk olcsó házakhoz a belvárosban azonban méregdrágák a lakások. A helyi önkormányzat megbízására elkészítettek egy olyan kutatást, aminek a célja a középosztály lakáshoz jutási lehetőségeinek a feltérképezése volt. Az előadó nagyon inspiratív személyiség volt, de engem az élvezetes stíluson túl inkább az fogott meg, hogy az előadás végre megmutatta azt, hogy kutatás és researcherek nélkül nem beszélhetünk valódi UXről. Úgy gondolom, hogy jelenleg a research nem kap olyan hangsúlyt a UXen belül, mint ami valójában szükséges lenne. Efelé tehát mindenképpen fontos lenne orientálódni, és engem például kifejezetten érdekel is. Az EPAM-nál például az a jó, hogy most van is egy olyan belső projektünk, amiben researcherként részt tudok venni, és ezt nagyon élvezem.
De izgalmas volt látni azt, hogyan alakulnak át a hangsúlyok a technológiai fejlődésnek köszönhetően, jól látszik, hogyan tör előre a VR interface-re való tervezés. Ez a mi belső SEC konferenciánkon is például nagyon előtérbe került, és ott is izgi volt. De még mindig tartogat izgalmakat az is, hogy a reszponzivitásról beszélgetünk, pedig ma már alap, hogy a weboldalakat reszponzívra csináljuk, és mégis… :)
Azért jó ilyen konferenciákra járni, mert a mi szakmánk a folyamatos tanulásról szól… vagyis, ha őszinte akarok lenni, akkor szerintem ez ma már minden szektorban fontos, de az IT-ben egyszerűen elengedhetetlen. Az Amuse-ra eljönni nemcsak team építés szempontjából volt jó buli, hanem jó volt olyanokkal is találkozni, akikkel szakmai eszmecserét lehet folytatni és kapcsolatot lehet építeni. Az pedig külön szuper, hogy az EPAM-nál ilyen lehetőségeink is vannak.”
’Take the chance or suffer regret’–ez a felirat szerepel Kővári Dávid pólóján, azon a pólón, amelyben egy világrekordot készül felállítani. Ugye, Nektek is ismerős a mondás, hogy a nap végén igazán azokat a lehetőségeket sajnáljuk, melyeket elmulasztottunk? Azt biztosan kijelenthetjük, hogy Dávid, ahogyan mottójában is szerepel, nem az típus, aki tétlenül nézné, hogy elfutnak mellette a lehetőségek, sőt! Hónapok óta minden percet tudatosan megtervez, hogy felkészülve indulhasson élete egyik meghatározó 24 órás kalandjára.
Kővári Dávid kollégánkkal beszélgettünk erről a bizonyos egy napról, az egy napot megelőző napokról és egy világrekordkísérletet megelőző izgalmakról.
Mesélj először is arról, hogy mire készülsz. Mi is ez a 24 órás kaland? Egy világrekordkísérletre készülök, amit még előttem senki nem állított fel. Kerékpárral próbálom meglátogatni a legtöbb országot 24 óra leforgása alatt. Az eddigi rekord 6 ország, tehát nekem hetet kell teljesítenem.
Hogyan pattant ki ez az ötlet a fejedből? Alapötlet tavaly októberben fogalmazódott meg bennem. Akkor még egyetemre jártam, egy mester képzésre, és amellett dolgoztam. Azt éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. Mivel én olyan családban nőttem fel, ahol a sport mindig is fontos szerepet töltött be az éltünkben, elkezdett nyomasztani, hogy nincs időm se sportolni, se társasági életet élni.
A tavalyi nyár ennek megfelelően nagyon gyenge volt sport szempontból, ez adta meg a végső lökést. Azt éreztem, hogy az éltem akkori folyásából sokkal többet is ki tudnék hozni, valami „valódi” dolgot kerestem, ami érték is és maradandó élményt is ad. Ekkor pattant ki a fejemből a világrekord ötlete, hogy miért ne.
Gondolom, előtte sosem csináltál ilyet… Dehogy is, ez lesz az első. Azért tudatosan terveztem: olyan rekordot szerettem volna, ami közel áll hozzám és ami az én képességeim és fizikai adottságaim mellett megvalósítható. Azt tudtam, hogy jó a regenerációs képességem, a hosszú távú erőbefektetéseket jól bírom, na de azért nem könnyű olyan rekordot találni, amit még nem döntöttek meg előtted.
És hogy találtál rá ekkor erre? Felcsaptad a Guinness rekordok könyvét és kerested, mi állna jól neked? :) Ahh, én már nagyon digitális gyerek vagyok (nevet), szóval mindent interneten keresztül terveztem meg. Ott kutattam a rekord után, de az útvonalat is ott terveztem meg. A Google Street View-n keresztül néztem meg, hogy hol vannak a jobb minőségű utak, hogy az olyan rosszabb részeket kihagyjam, amik esetleg bánthatják az ízületeket, a térdemet. De így terveztem meg a szinteket is. Kb. 2000 méter szintkülönbség vár rám egyébként.
Hogyan tervezted meg az útvonalad, hogy mind a hét országot meg tudd látogatni 24 óra leforgása alatt? Tulajdonképpen nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy alapos utánajárás után itt, Magyarország körül meg tudtam tervezni az elképzeléseim szerinti útvonalat. Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Ausztria, Magyarország és Szlovénia is szerepel a repertoárban, az utamat pedig Horvátországban fejezem be.
Lenyűgöző kihívásnak hangzik. Egyébként te mindig ilyen szenvedélyes bringás voltál? Nem volt ez mindig így, sőt, gyerekként a szüleim távol tartottak minket a kerékpározástól, mert veszélyes sportnak gondolták :) . Én a yorki egyetemi diplomaszerzésem után hazajöttem, mert szeretek itthon élni és szerettem volna itthon dolgozni. Csak ekkor vettem meg életem első normális, igazi, és saját kerékpárját! Na jó, korábban is volt bringám, de azok csak próbálkozások voltak, az említett oknál fogva, a szüleim nem szerették és így annyira nem is támogatták. De én mindig szerettem volna! (nevet). Ennek ellenére persze sportos gyerekkorunk volt, mindenféle sportot kipróbáltam, a testvéremmel öttusáztunk, de kajakoztam is… Na, de pont a kerékpárt, azt ugye nem lehetett! :)
És a szüleidnek mi a véleménye arról, hogy mire készülsz? „Te hülye vagy, autóval sem csinálnám meg”– mondták viccesen. De persze támogatnak.
Nem egyedül vágsz neki az útnak, találtál magad mellé támogatót is. Bizony. A barátaim ültették el a bogarat a fülemben, hogy egy világrekordkísérlethez szerezhetnék támogatókat is. És én ezt nagyon jó ötletnek tartottam. Tényleg jó érzéssel töltött el a gondolat, hogy a sikert akár ebben a formában meg is oszthatom azzal, aki támogat engem. És nálunk az EPAM-nál nyitottság mutatkozott erre és mellém álltak. Mögém álltak a marketing támogatásban, illetve az EPAM segítségével teremtettük meg azt a platformot is, ahol élőben lehet majd követni. Ez egyébként két dolgot is jelent. Lesz egy folyamatos videó közvetítés, illetve az összes adat is közvetítve lesz, például látható lesz, hogy mennyi energiát fektetek be, a teljesítményem, a pulzusszám, stb.
Hogyan készülsz a megmérettetésre? Ez azért munka mellett egy másik, teljes embert kívánó feladatnak hangzik. Minden nap edzek, bár néha teszek be egy pihenőnapot is. Nagyon nagy elhatározás kell, hogy munka mellett is csináld ezt keményen minden egyes nap. Amikor nincs kedvem, az jut eszembe, hogy akkor meg benne lehet a pakliban, hogy nem sikerül a rekord! Szóval nem könnyű, mert van, amikor már muszáj menni. Pont, mintha profi lennék, csak engem nem ezért fizetnek. :)
Hogyan néz ki általában egy napod? Én a munkám során minden időzónában dolgozom, mert a világ számos pontján jelen vannak a partnerek, akikkel foglalkozom, akikért felelős vagyok. Ez eléggé változatossá teszi a munkabeosztásomat is. Általában hajnal kettő-háromkor még utoljára csekkolom az emaileket, reggel nagyon korán pedig rögtön munkával kezdem a napot. De előfordult már például az is, hogy az amerikai partnerekkel este 11-kor is meetingeltünk Skype-on, mert a problémát az ő időzónájukban és azonnal meg kell oldani.
Szerintem egyén kérdése is ez. Valakinek ez változatos, rugalmas munkarend teljesen szétszabdalná, és nehezen tervezhetővé tenné a napját. Igen, de nálam szerencsére ez nagyon jól működik. Sikerült már egy olyan rutint kialakítanom, hogy jól be tudom osztani az időt, az emaileket, illetve azért tény, valójában mindig elérhető vagyok. Délután tudok időt szakítani az edzésre, ha sok a munka és a meeting akkor hatékonyan, maximum egy – másfél órát edzek, de ilyenkor figyelek arra, hogy a rövid idő ellenére sok szint legyen benne. Ha több időm van, Dobogókő irányába indulok, az olyan 3-4 óra. Jellemzően ezek a hétvégéim, ilyenkor megteszek 100 km-t is egy nap.
Mikor indulsz? Az EPAM-mal közösen úgy tervezzük, hogy a Scratch Konferencia idején történik meg a világrekord. A konferenciát ugyanis az EPAM hozta el Magyarországra, ez is egy figyelemfelhívó akció. De ebben több is van, nem csak arról szól a konferencia, hogy hogyan orientáljuk a gyerekeket az IT/programozás felé, hanem hogy emellett nem szabad elfeledkezni a sportról, szabadtéri mozgásról sem – egyensúlyba kell hozni. Ráadásul ez egy kicsit az EPAM-ot is megmutatja: egy IT cég mennyire nyitott és milyen lehetőségek mellé áll oda, hogy azok megvalósulhassanak. Az EPAM-nál hangsúlyos, hogy a dolgozók életében megteremtse az egyensúlyt, támogatva az értékteremtő és valódi feltöltődésre szolgáló tevékenységeket a munkán kívül is – én az első pillanattól minden támogatást megkaptam.
Egyébként a Scratch Konferencia ’Nulladik Napján’ napján, augusztus 23-án délután indulok neki a nagy útnak. Úgy terveztem, hogy az út nagy részét este tekerjem, így megúszom a szelet a nyílt utakon, kisebb a forgalom és alacsonyabb hőmérsékletet is.
És milyen a kerékpár, ami a társad lesz 24 órán keresztül? A bringám egy triatlon bringa, én ezt érzem most kényelmesnek, de átalakítottam kicsit országútivá. Egy koskormányt kapott, meg a váltórendszer ki lett cserélve rajta, szóval minden a saját ízlésem és kényelmem szerint lett kialakítva rajta. Lesz kísérőautóm is, onnan lesz megoldva a frissítés, lesz szerelő, lesz pótkerék szett.
Izgulsz? Már nem, inkább várom!
És utána? Egyelőre annyit, hogy tervek mindig vannak. ;) Ezzel a rekorddal most szeretnék beköszönni a magyar kerékpáros társadalomba is, mert egyébként nem járok és nem is tervezek járni versenyekre, de jó lenne, ha engem is megismernének. Mondjuk, a Kékesre feltekerő bringásverseny az izgat.
Hogy érzed magad? Most egyensúlyban van az életed? Hááááát… most azért a sportot kicsit jobban tolom, minthogy az egyensúlyt tartani tudjam (nevet). De nyilván ez egy ilyen időszak, mert kitűztem egy célt. Egyébként nekem pont emiatt nemcsak egészségügyi szempontból fontos sport. Ha nem sportolok, úgy érzem, hogy nem hozom ki magamból a maximumot, nem teszek meg mindet, amire lehetőségem van, és akkor hiányérzet keletkezik bennem. A sport és nekem különösen a kerékpározás ráadásul ad egy olyan élvezeti faktort, hogy az agyam teljesen ki tudom kapcsolni közben.
Az edzések elején azért kíméletesebb voltam magammal is, lassabban mentem, fokozatosan, hogy visszahozzam a szintemet, mert tudtam, hogy augusztusra kell bombaformában lenni. Egyébként azt érzem, hogy mostanra abban vagyok!
Mi már izgatottan várjuk augusztus 23-át, amikor Dávid útra kel. És ha minden a terv szerint alakul, a Scratch Konferencia második napján, augusztus 25-én az új világrekorderünk újra velünk lesz!
Mi, itt az EPAMnál igazán fontosnak tartjuk, hogy kollégáink megmutassák a bennük rejlő tehetséget, és hogy mi az, ami inspirálja őket munka előtt és után a mindennapokban.
Támogatjuk egymást, kíváncsiak és nyitottak vagyunk, így arra buzdítunk titeket, hogy kövessétek Dávid kalandjait a Facebook eseményen, szurkoljunk neki közösen. És utána mutassátok meg Ti is, mi az, amit (a munkátokon kívül ;) ) ennyire szenvedélyesen szerettek, mint Dávid a bringázást!
