A 2002-ben Japán és Dél-Korea által közösen rendezett világbajnokságon a dél-koreai focicsapat egészen a negyeddöntőig menetelt, majd kikapott a németektől, s végül a bronzmeccset is elveszítették a törökök ellenében. A válogatott tagjai maguk alatt voltak, s akkor, hogy jobb kedvre derítsék őket, elhozták nekik a kedvenc játékosaikat. A kedvenc Starcraft játékosaikat!
Dél-Korea mind a mai napig az az ország, ahol a Starcraft játékosokat szinte rocksztárként kezelik, a leggyengébb koreai játékos is felülkerekedik szinte bárkivel szemben. – meséli nevetve Horváth Viktor, szenior szoftvermérnökünk, aki szerint a dél-koreaiak között már a lánykéréssel kapcsolatos viccek is születtek a játékkal kapcsolatban. Nem biztos, hogy városi legenda, hogy ha egy dél-koreai férfi megkéri egy lány kezét, előtte le kell győznie az apját Starcraftban. :)
A Starcraft-nak a világ számos pontján óriási rajongótábora van, a mai napig olyan sajátos aura lengi körül, ami lázban tartja a gamereket. Viktor szerint a játék sikerének titka, hogy már megjelenésekor nagyon jól el volt találva a játék egyensúlya. Igaz, nagyot is lehetett vele robbantani a játékpiacon, mivel akkoriban, kezdtek komoly téhódításba az RTS játékok. Viktor szerint a sikerhez mindenféleképpen hozzájárult az is, hogy a játék érdekes háttértörténete időközben egy egész univerzummá nőtte ki magát saját regényekkel, különálló történetszálakkal.
„Nagyon jó kis játék ez a mai napig.” - mondja Viktor, akit a nosztalgia érzése kerített hatalmába, amikor tudomására jutott, hogy nyáron megjelent a Starcraft remastered verziója. A Blizzard lényegében ráncfelvarrást végzett a játékon, és azt HD grafikával spékelte meg. Ennek apropóján pedig az eredeti játékot, amit még mindig nagyon sokan játszanak, ingyenessé tették.
„Az alapötlet tehát ezzel párhuzamosan merült fel bennünk, - folytatja Viktor. Elkezdtünk beszélgetni a többiekkel, hogy milyen jó volt évekkel ezelőtt játszani ezzel a játékkal, rögtön be is ugrott annak a hangulata, amikor összekötöttük a gépeinket és egész éjszaka nyomtuk a játékot. Ez mostanra jellemzően azért már kikopott a mindennapjainkból, de olyan élmények emlékét idézte fel bennünk, hogy nem is maradt kérdés: csináljunk amolyan retro LAN partyt.
A többi aztán jött magától, valaki bedobta, hogy ne csak játszunk, hanem akkor már versenyezzünk is. Jó, legyen akkor verseny, de csináljunk belőle akkor itt az EPAM-on belül házi bajnokságot, és így tovább.”
Viktor ekkor úgy döntött, hogy felveszi a kapcsolatot a Blizzarddal. Sok különféle csatornán keresztül kezdte bombázni őket, Twitteren, emailen, ahol csak tudta, és egyszercsak megérkezett a válasz, hogy érdekli őket ez a kezdeményezés. Viktornak ekkor részletesen le kellett írnia, mit tervez, miféle LAN partyt és bajnokságot szeretne tető alá hozni, hogy helyére kerüljön minden részlet.
Végül a bajnokságon nemcsak EPAMosok vettek részt, hanem egy pár ismerős, régi játékostárs is (25 EPAMos és 25 külsős versenyző).
A Blizzard, miután megismerte a részleteket, készségesen állt a szervezők rendelkezésére, és ez nagyon kellemes meglepetésként ért mindenkit. A nyeremények egy részét szintén a Blizzard biztosította: számos logózott ajándéktárgyat küldtek, az ilyesmik pedig nagy becsben vannak tartva a játék rajongói között. Ezeket a nyereméket már az est elején ki is sorolták a szervezők tombolán.
„De a kezdeményezés az EPAM-on belül is támogatásra lelt, ők ajánlották fel a Razer perifériákat nyereményekként. Pénzügyileg is a versenyünk mellé álltak.” – mesélte tovább Viktor, majd hozzátette, hogy szerinte a legfontosabbnak mégis a helyi IT csapat segítőkészsége és nyitottsága bizonyult. Nélkülük ugyanis ez a verseny nem valósulhatott volna meg, hiszen ők voltak, akik többek között felkészítették a tréningszobák gépeit. Ez pedig nem kis munka. A hálózat bekonfigurálása és egy teljesen új internet vonal bekötése mellett több mint 20 gépet húztak újra. Egy free to play játékcsomag is felkerült a kompjúterekre, hogy az egész estés LAN party ideje alatt azok is tudjanak játszani, akik nem tudták elhozni saját gépeiket. Külön köszönet illeti Horváth Krisztiánt, hogy a posztert, és az egyéb grafikai elemeket elkészítette!
Végül közel negyvenen vettünk részt a versenyen, volt olyan is, aki például pakolás közben kérdezte meg, hogy csatlakozhat-e, úgy megjött a kedve – idézi fel Viktor az élményeit. Egész éjszaka játszottunk, hoztunk rágcsálnivalót és italokat, és még egy chill szobát is berendeztünk babzsákkal, playstationnel.
A másik teremben zajlott a verseny. A résztvevők között akadt olyan is, aki korábban még soha nem játszott ezzel a játékkal, de úgy elragadta a hangulat, hogy szívesen csatlakozott hozzánk, hogy megnézze mi ez a hype a játék és a kis házi versenyünk körül.
Mivel egészen különböző képességű játékosok is összemérték tudásukat, így voltak egészen gyors menetek és kiesések is, amik meglehetősen viccesé is tudták tenni a végig elképesztően jó hangulatú estét.
Viktor azt is elmesélte, hogy szerinte annyira jól sikerült a rendezvény, hogy szívesen folytatná ezt a kezdeményezést tovább is. „Vegyük úgy, hogy a mostani volt a pilot verzió”, és már vannak fejlesztési ötletek a fejemben a következő alkalomra.”
Azért a végén viccesen hozzátette még, hogy a játék kiadásától eltelt mintegy 20 év nyomott hagyott a teljesítőképességen, többekkel együtt realizálták, hogy már nem bírják úgy az éjszakázást, mint tizenévesen. Sajnos. J Azonban, mint kiderült nem is ez, hanem a kivételes hangulat volt az, ami számított, ami erre az éjszakára belopódzott a játéknak és a LAN partynak köszönhetően az Epam falai közé, ahogy régi és új epamosok, teamleaderek, nem teamleaderek együtt szórakoztak, és semmi más nem számított csak a játék régiúj közös élménye.
Az első három helyezést végül epamosok hozták el:
- Nagy Ákos András (a képen középen)
- Kovács Máté (a képen jobb oldalt)
- Szűcs Tamás Levente (a képen bal oldalt)
