’Take the chance or suffer regret’ – ez a felirat szerepel Kővári Dávid pólóján, azon a pólón, amelyben egy világrekordot készül felállítani. Ugye, Nektek is ismerős a mondás, hogy a nap végén igazán azokat a lehetőségeket sajnáljuk, melyeket elmulasztottunk? Azt biztosan kijelenthetjük, hogy Dávid, ahogyan mottójában is szerepel, nem az típus, aki tétlenül nézné, hogy elfutnak mellette a lehetőségek, sőt! Hónapok óta minden percet tudatosan megtervez, hogy felkészülve indulhasson élete egyik meghatározó 24 órás kalandjára.
Kővári Dávid kollégánkkal beszélgettünk erről a bizonyos egy napról, az egy napot megelőző napokról és egy világrekordkísérletet megelőző izgalmakról.
Mesélj először is arról, hogy mire készülsz. Mi is ez a 24 órás kaland?
Egy világrekordkísérletre készülök, amit még előttem senki nem állított fel. Kerékpárral próbálom meglátogatni a legtöbb országot 24 óra leforgása alatt. Az eddigi rekord 6 ország, tehát nekem hetet kell teljesítenem.
Hogyan pattant ki ez az ötlet a fejedből?
Alapötlet tavaly októberben fogalmazódott meg bennem. Akkor még egyetemre jártam, egy mester képzésre, és amellett dolgoztam. Azt éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. Mivel én olyan családban nőttem fel, ahol a sport mindig is fontos szerepet töltött be az éltünkben, elkezdett nyomasztani, hogy nincs időm se sportolni, se társasági életet élni.
A tavalyi nyár ennek megfelelően nagyon gyenge volt sport szempontból, ez adta meg a végső lökést. Azt éreztem, hogy az éltem akkori folyásából sokkal többet is ki tudnék hozni, valami „valódi” dolgot kerestem, ami érték is és maradandó élményt is ad. Ekkor pattant ki a fejemből a világrekord ötlete, hogy miért ne.
Gondolom, előtte sosem csináltál ilyet…
Dehogy is, ez lesz az első. Azért tudatosan terveztem: olyan rekordot szerettem volna, ami közel áll hozzám és ami az én képességeim és fizikai adottságaim mellett megvalósítható. Azt tudtam, hogy jó a regenerációs képességem, a hosszú távú erőbefektetéseket jól bírom, na de azért nem könnyű olyan rekordot találni, amit még nem döntöttek meg előtted.
És hogy találtál rá ekkor erre? Felcsaptad a Guinness rekordok könyvét és kerested, mi állna jól neked? :)
Ahh, én már nagyon digitális gyerek vagyok (nevet), szóval mindent interneten keresztül terveztem meg. Ott kutattam a rekord után, de az útvonalat is ott terveztem meg. A Google Street View-n keresztül néztem meg, hogy hol vannak a jobb minőségű utak, hogy az olyan rosszabb részeket kihagyjam, amik esetleg bánthatják az ízületeket, a térdemet. De így terveztem meg a szinteket is. Kb. 2000 méter szintkülönbség vár rám egyébként.
Hogyan tervezted meg az útvonalad, hogy mind a hét országot meg tudd látogatni 24 óra leforgása alatt?
Tulajdonképpen nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy alapos utánajárás után itt, Magyarország körül meg tudtam tervezni az elképzeléseim szerinti útvonalat. Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Ausztria, Magyarország és Szlovénia is szerepel a repertoárban, az utamat pedig Horvátországban fejezem be.
Lenyűgöző kihívásnak hangzik. Egyébként te mindig ilyen szenvedélyes bringás voltál?
Nem volt ez mindig így, sőt, gyerekként a szüleim távol tartottak minket a kerékpározástól, mert veszélyes sportnak gondolták :) . Én a yorki egyetemi diplomaszerzésem után hazajöttem, mert szeretek itthon élni és szerettem volna itthon dolgozni. Csak ekkor vettem meg életem első normális, igazi, és saját kerékpárját! Na jó, korábban is volt bringám, de azok csak próbálkozások voltak, az említett oknál fogva, a szüleim nem szerették és így annyira nem is támogatták. De én mindig szerettem volna! (nevet). Ennek ellenére persze sportos gyerekkorunk volt, mindenféle sportot kipróbáltam, a testvéremmel öttusáztunk, de kajakoztam is… Na, de pont a kerékpárt, azt ugye nem lehetett! :)
És a szüleidnek mi a véleménye arról, hogy mire készülsz?
„Te hülye vagy, autóval sem csinálnám meg” – mondták viccesen. De persze támogatnak.
Nem egyedül vágsz neki az útnak, találtál magad mellé támogatót is.
Bizony. A barátaim ültették el a bogarat a fülemben, hogy egy világrekordkísérlethez szerezhetnék támogatókat is. És én ezt nagyon jó ötletnek tartottam. Tényleg jó érzéssel töltött el a gondolat, hogy a sikert akár ebben a formában meg is oszthatom azzal, aki támogat engem. És nálunk az EPAM-nál nyitottság mutatkozott erre és mellém álltak. Mögém álltak a marketing támogatásban, illetve az EPAM segítségével teremtettük meg azt a platformot is, ahol élőben lehet majd követni. Ez egyébként két dolgot is jelent. Lesz egy folyamatos videó közvetítés, illetve az összes adat is közvetítve lesz, például látható lesz, hogy mennyi energiát fektetek be, a teljesítményem, a pulzusszám, stb.
Hogyan készülsz a megmérettetésre? Ez azért munka mellett egy másik, teljes embert kívánó feladatnak hangzik.
Minden nap edzek, bár néha teszek be egy pihenőnapot is. Nagyon nagy elhatározás kell, hogy munka mellett is csináld ezt keményen minden egyes nap. Amikor nincs kedvem, az jut eszembe, hogy akkor meg benne lehet a pakliban, hogy nem sikerül a rekord! Szóval nem könnyű, mert van, amikor már muszáj menni. Pont, mintha profi lennék, csak engem nem ezért fizetnek. :)
Hogyan néz ki általában egy napod?
Én a munkám során minden időzónában dolgozom, mert a világ számos pontján jelen vannak a partnerek, akikkel foglalkozom, akikért felelős vagyok. Ez eléggé változatossá teszi a munkabeosztásomat is. Általában hajnal kettő-háromkor még utoljára csekkolom az emaileket, reggel nagyon korán pedig rögtön munkával kezdem a napot. De előfordult már például az is, hogy az amerikai partnerekkel este 11-kor is meetingeltünk Skype-on, mert a problémát az ő időzónájukban és azonnal meg kell oldani.
Szerintem egyén kérdése is ez. Valakinek ez változatos, rugalmas munkarend teljesen szétszabdalná, és nehezen tervezhetővé tenné a napját.
Igen, de nálam szerencsére ez nagyon jól működik. Sikerült már egy olyan rutint kialakítanom, hogy jól be tudom osztani az időt, az emaileket, illetve azért tény, valójában mindig elérhető vagyok. Délután tudok időt szakítani az edzésre, ha sok a munka és a meeting akkor hatékonyan, maximum egy – másfél órát edzek, de ilyenkor figyelek arra, hogy a rövid idő ellenére sok szint legyen benne. Ha több időm van, Dobogókő irányába indulok, az olyan 3-4 óra. Jellemzően ezek a hétvégéim, ilyenkor megteszek 100 km-t is egy nap.
Mikor indulsz?
Az EPAM-mal közösen úgy tervezzük, hogy a Scratch Konferencia idején történik meg a világrekord. A konferenciát ugyanis az EPAM hozta el Magyarországra, ez is egy figyelemfelhívó akció. De ebben több is van, nem csak arról szól a konferencia, hogy hogyan orientáljuk a gyerekeket az IT/programozás felé, hanem hogy emellett nem szabad elfeledkezni a sportról, szabadtéri mozgásról sem – egyensúlyba kell hozni. Ráadásul ez egy kicsit az EPAM-ot is megmutatja: egy IT cég mennyire nyitott és milyen lehetőségek mellé áll oda, hogy azok megvalósulhassanak. Az EPAM-nál hangsúlyos, hogy a dolgozók életében megteremtse az egyensúlyt, támogatva az értékteremtő és valódi feltöltődésre szolgáló tevékenységeket a munkán kívül is – én az első pillanattól minden támogatást megkaptam.
Egyébként a Scratch Konferencia ’Nulladik Napján’ napján, augusztus 23-án délután indulok neki a nagy útnak. Úgy terveztem, hogy az út nagy részét este tekerjem, így megúszom a szelet a nyílt utakon, kisebb a forgalom és alacsonyabb hőmérsékletet is.
És milyen a kerékpár, ami a társad lesz 24 órán keresztül?
A bringám egy triatlon bringa, én ezt érzem most kényelmesnek, de átalakítottam kicsit országútivá. Egy koskormányt kapott, meg a váltórendszer ki lett cserélve rajta, szóval minden a saját ízlésem és kényelmem szerint lett kialakítva rajta. Lesz kísérőautóm is, onnan lesz megoldva a frissítés, lesz szerelő, lesz pótkerék szett.
Izgulsz?
Már nem, inkább várom!
És utána?
Egyelőre annyit, hogy tervek mindig vannak. ;) Ezzel a rekorddal most szeretnék beköszönni a magyar kerékpáros társadalomba is, mert egyébként nem járok és nem is tervezek járni versenyekre, de jó lenne, ha engem is megismernének. Mondjuk, a Kékesre feltekerő bringásverseny az izgat.
Hogy érzed magad? Most egyensúlyban van az életed?
Hááááát… most azért a sportot kicsit jobban tolom, minthogy az egyensúlyt tartani tudjam (nevet). De nyilván ez egy ilyen időszak, mert kitűztem egy célt. Egyébként nekem pont emiatt nemcsak egészségügyi szempontból fontos sport. Ha nem sportolok, úgy érzem, hogy nem hozom ki magamból a maximumot, nem teszek meg mindet, amire lehetőségem van, és akkor hiányérzet keletkezik bennem. A sport és nekem különösen a kerékpározás ráadásul ad egy olyan élvezeti faktort, hogy az agyam teljesen ki tudom kapcsolni közben.
Az edzések elején azért kíméletesebb voltam magammal is, lassabban mentem, fokozatosan, hogy visszahozzam a szintemet, mert tudtam, hogy augusztusra kell bombaformában lenni. Egyébként azt érzem, hogy mostanra abban vagyok!
Mi már izgatottan várjuk augusztus 23-át, amikor Dávid útra kel. És ha minden a terv szerint alakul, a Scratch Konferencia második napján, augusztus 25-én az új világrekorderünk újra velünk lesz!
Mi, itt az EPAMnál igazán fontosnak tartjuk, hogy kollégáink megmutassák a bennük rejlő tehetséget, és hogy mi az, ami inspirálja őket munka előtt és után a mindennapokban.
Támogatjuk egymást, kíváncsiak és nyitottak vagyunk, így arra buzdítunk titeket, hogy kövessétek Dávid kalandjait a Facebook eseményen, szurkoljunk neki közösen. És utána mutassátok meg Ti is, mi az, amit (a munkátokon kívül ;) ) ennyire szenvedélyesen szerettek, mint Dávid a bringázást!
Hajrá Dávid, veled vagyunk!
