Egy tech cég kulisszatitkai

„A kulcs a belső igény a fejlődésre, ami nem a szintet és rangot célozza.”

2019. november 02. - KárpátiJdt

A „Mit csinál a …” sorozatunk új részében Kiss Katalin, az EPAM Chief Business Analyst-je avatott be minket abba, mi a munkája lényege, a podcast után, most olvashatjátok az interjú változatát a beszélgetésnek!

kisskatakep_1.jpg

Kata mit takar általánosságban az a pozíció, amiben te is dolgozol?

Egy analógiával élve, ha egy ház úgy épül fel, hogy egy építész pontosan megtervezi azt az adott funkciójának megfelelően, akkor a business analyst a szoftverfejlesztésben egy nagyon hasonló munkakört takar. Komplex tevékenység; gyakorlatilag egy tökéletes terméket, megoldást gyártunk bizonyos emberek, bizonyos típusú problémájára.

Mennyiben tér el az általánostól – ha eltér egyáltalán – ez a pozíció az EPAM-nál?

Az EPAM-nál a tökéletes megoldásra szakosodott business analyst-oknak, sokkal profibbnak kell lennünk, mint azoknak, akik egy adott cég, egyetlen termékén dolgoznak.

Ahhoz, hogy valaki ilyen pozícióban dolgozzon, milyen végzettségre, milyen előtanulmányokra van szüksége?

A gazdasági informatika nagyon jó alappillér. A 2000-es évek közepén, amikor én kezdtem a pályafutásomat még nem volt ilyen szakirány, csupán egy-két olyan oktatási intézmény akadt, ahol pénzügyi informatikát lehetett tanulni. Ma is nagyon változó, ki milyen háttérrel érkezik ebbe a szakmába, miközben a szakmának már van oktatási és képzési háttere, elismerik külön ágazatként. Ugyanakkor például a UX-hez és a designhoz hasonlóan a business analyst is egy olyan munkakör, ami mindig része volt a szoftverfejlesztésnek, mint kompetencia, de soha nem kapott akkora fókuszt, mint ma.

Milyen készségek, attitűd szükséges ehhez a munkakörhöz?

A dolgok ok-okozatának megismerésére való törekvés, azaz a kíváncsiság és a rendszerben való gondolkodás alapvetően szükségesek. Az EPAM-ban kiemelkedő szakemberek dolgoznak, akiktől rengeteget tanulok én magam is nap, mint nap. Minden projekt, tanulás is egyben, valójában ez visz minket előre. Minden egyes ügyfél, technológiai, üzleti probléma, egy új kihívás, soha nem sztenderd problémákat oldunk meg.

Milyen egyéb lehetőségek vannak a cégen belüli tanulásra?

Hiszünk benne, hogy az EPAM-nak globálisan az egyik legnagyobb erőssége a belső kompetenciafejlesztése, akár a szakmai, akár az egyes iparágak specifikus tudását illetően. Az emberek nagyon sokszor azért akarnak az EPAM-nál dolgozni, hogy fejlődjenek. Nem azért, hogy 1-es szintről 2-es szintre, 3-as szintről 4-es szintre lépjenek, hanem azért, mert egy élvonalbeli cég életének részesei szeretnének lenni, ezáltal tanulni.

Mégis van azonban egy hierarchia, melyen végighalad az, aki egyre többet és többet tud a maga területén. Milyen lépcsőfokokon keresztül juthat el az ember egy vezetői pozícióig?

Kétféle úton haladhat egy szakember az EPAM-nál; az egyik a menedzsment, a másik a specialista irány.  De ennél is fontosabb, hogy az emberben legyen egy belső igény, vágy a fejlődésre, ami nem a szintet és rangot célozza, hanem abból indul ki, hogy az ember alapvetően tudja, hogy sokkal többre képes, mint amiben éppen van. Ez itt igazából a kulcs.

Kiket vártok, ki az, aki aspiráns lehet itt már munkára, hogyha jelentkezik.

Lehet, hogy valaki 19 éve dolgozik ugyanabban a langyos vízben és lehet olyan junior „rakétánk”, egyéves munkatapasztalattal, aki egy év alatt egészen magas szintre jut el. Az EPAM nem tesz különbséget nem, korcsoport és tapasztalat között, mindenkit várunk, aki szoftverfejlesztési tapasztalattal rendelkezik, dolgozott már business analyst-ként, szeret rendszerszemléletben dolgozni és problémákat megoldani.

Jelenleg teljesen új pozícióra készülsz, minden eddiginél szigorúbb főnököd lesz és még az sem biztos, hogy a rengeteg eddigi tapasztalatodnak hasznát veszed.

Valóban, az eddigi legnagyobb kihívásra készülök életemben; év végén kisbabám születik! Furcsa lesz, hogy nem én irányítom az életemet, hanem valaki más.

Hogyan lehet megélni az anyaságot ennél a cégnél, mire számíthatsz, ha vissza szeretnél majd térni a munkához?

Nagyon támogató a környezet, nem félek attól, hogy lesz-e helyem ebben a gépezetben, hogyha visszajövök. Elfogadóak abban is, hogy mennyi időre szeretne valaki elmenni szülési szabadságra. Látom, hogy sok mindent el kell majd engednem, tanulom most ezt is, hiszen pont ugyanott nem tudom majd folytatni, ahol abbahagytam, újra kell majd gondolnom a saját helyemet, céljaimat, utamat. De tudom, hogy ez a cég támogatni fog abban, hogy ezt megtaláljam.

Új sorozat! Mit csinál a... Delivery Manager? Interjú Fejes Róbert, Senior Delivery Managerrel

Új sorozatot indítottunk a LifeIn Tech podcast csatornán és a blogon! A téma pedig; a szoftverfejlesztésben milyen pozíciókhoz, milyen feladatok tartoznak, milyen tudásra van szükség az egyes szerepekben?

Az első részben Fejes Róberttel, az EPAM Senior Delivery Managerével beszélgettünk.

image001_2.jpgTérjünk a lényegre azonnal; mit csinál a Delivery Manager (DM), mit takar ez a pozíció az EPAM-nál?

A DM pozíciót gyakorta keverik össze a Projekt Manager (PM) pozícióval, ami nem véletlen. Hiszen röviden, egy PM fő feladata, hogy biztosítsa az időben, a megfelelő minőségben és költségeken való szállítást. Ezzel szemben egy DM azzal foglalkozik, hogy biztosítsa az időben, a megfelelő minőségben és költségeken való szállítást. De hol vannak akkor a különbség? Ha a PM, valamilyen nehézségbe ütközik, elég, ha megír egy emailt, hogy probléma merült fel, ezzel hátradőlhet, elvégezte a munkáját. Ezzel szemben a DM ilyenkor a megoldásra fókuszál; amellett, hogy természetesen tájékoztatja az érintetteket és döntéshozókat arról, hogy probléma van, amely hatással lehet majd magára a szállításra, próbál megoldást is találni. Például, ha a fejlesztett terméknek egy másik beszállító által fejlesztett rendszertől függ, amely valószínűleg nem fog elkészülni határidőre, akkor a DM a csapatával és a megbízóval együttműködve keres egy olyan technikai megoldást, mely lehetővé teszi a fejlesztés tovább haladását. Ilyen megoldás például a külső rendszer működését szimuláló kis szoftver komponens mely a fejlesztés alatt helyettesíteni tudja a hiányzó modult. A DM fő szempontja tehát, hogy szállítson. Régen csak PM-ek léteztek és nagyon erősen elszeparálódtak a felelősségi körök, napjainkban azonban a felgyorsult szállítási kényszerben, egy gyorsan változó világban az agilis technológiák erősödnek. Így aztán egyre inkább a piaci előnyök hangsúlyozására került át a fókusz, a minél előbbi piacra kerülés teremtette meg az igényt arra, hogy egy új management szerepkört vezessünk be, amely képes nemcsak azonosítani és más hatáskörébe átutalni a problémákat, hanem ténylegesen megoldani is azokat, mind képességek, mind autoritás szempontjából. Ez a felismerés az EPAM-nál nagyjából 3-4 éve született meg és ez teremtette meg a DM szerepkört. Amely nem tisztán management feladatokkal járó munka, hanem igen sok technikai hátteret is igényel. A junior DM-től is elvárás már az, hogy értse, mi történik a fejlesztésben, hogyan lehet hatékonyabbá tenni különböző krízis szituációkban, milyen technikai megoldások vannak.  Ilyen például a Continous Delivery felépítése és annak finomhangolása, hogy minél előbb piacra kerülhessen a termék. Szintén mély technológiai ismereteket igényel a fent említett, külső beszállítótól való függőség csökkentése is. Vagy akár a skálázódásból - növekvő felhasználói terhelés az eredeti rendszeren, mely kezdi, vagy már meg is haladta az eredeti rendszer képességeit – származó igény a felhő alapú megoldásokra való átállásra.

Milyen képzettséget igényel mindez?

Viszonylag széles horizontális tudásra van szükség; egyrészről kell egy mérnöki véna, hogy a technológia problémákat felismerje, és megoldási javaslatot tudjon tenni vagy legalább feltenni azokat a kérdéseket a csapatnak, aminek segítségével meg tudják oldani a problémát. Emellett kell hozzá gazdasági ismeret, hiszen egy gazdasági kontextusban dolgozunk, management oldalról pedig kell az a képesség, amely segít döntéseket hozni. Erre azért van szükség, mert nagyon sokszor nem tökéletes mérnöki megoldásra van szükség, hanem gazdaságilag indokolt, profitábilis megoldást kell találni. Nem lehet a végletekig tökéletesítgetni a rendszert, pont azért, hogy figyelni tudjuk a piacot és képet kapjunk, hogy annak, amit csinálunk, van-e értelme a piacon vagy nincsen.

A tudás mellet mely készségek azok, amikre szerinted leginkább szüksége van egy igazán jó Delivery Managernek?

Mérnöki oldalról nézve, főleg a probléma megoldás, strukturálás, megértés, amik nagyon fontos területek. Érteni kell, hogyan lehet egy nagyobb problémát lebontani kisebb részekre, hogyan lehet a csapatnak segíteni, hogy ezeken végig tudjanak haladni. Hogy megértsük, a probléma honnan ered, a szoftver melyik rétegében kezdjünk el keresgélni. Ehhez mély, mérnöki gondolkodásra van szükség. Ha a management oldal felől közelítünk, akkor ki kell emelni, hogy emberekkel dolgozunk, ide nagyon fontosak a soft skillek, az empátia, annak megértése, hogy mit szeretne a csapat. Azt szoktam tanácsolni a managereknek, hogy tartsák fejben, ők dolgoznak a csapatáért és nem a csapat értük. A DM feladata, hogy segítse a csapatot, értéket tudjon teremteni, ami egyfajta alázatot, empátiát igényel. Mindemellett közvetlenül kapcsolatban állunk ügyfelekkel is! Nekik nagyon nehéz egy komplex rendszer esetében megfogalmazniuk, hogy pontosan mit szeretnének, ezért képesnek kell lenni arra, hogy belehelyezkedjünk az ő helyzetükbe, megértsük az ő álláspontjukat, azt, hogy amit kérnek, sokszor nem tűnik logikusnak.

Jellemzően milyen nehézségeket okoz ez a fejlesztés során?

Gyakran találkozunk olyan helyzettel, hogy felfedezünk egy hibát, ezt jelezzük az ügyfélnek és nagyon sokszor kapunk olyan választ, hogy nem baj, ettől függetlenül piacra kell dobnunk a terméket a végfelhasználóknak. Ezt néha nagyon nehéz elmagyarázni a csapatnak, amikor azonnal jönnek különböző, teljesen jogos érvekkel, hogy milyen, akár gazdasági következményei lehetnek az adott hibának. Mégis meg találnunk az egyensúlyt, amikor az ügyfél vállalja a kockázatot, mert információt akar szerezni a piacról, hogy van-e értelme a szoftvernek, amit készítünk, egyáltalán van-e felhasználó, aki használni akarja az adott terméket.

Kikkel és milyen kapcsolatban vagy más részlegek tekintetében, azaz kik azok a kollégák, akikkel mindennapos együttműködésben dolgozol?  

A saját példámon keresztül igyekszem ezt bemutatni. Nagyjából 160-an dolgozunk a jelenlegi ügyfelünknek. Egy ekkora csapatban természetesen nem lehet mindenkivel napi kapcsolatot tartani. Egy ekkora projekt már al-projektekre (úgy nevezett work streamekre) van bontva, minden work streamnek van saját DM-je. Ők alkotják az én közvetlen csapatomat. Ők látják át, mi történik az egyes work streameken, hozzájuk 15-20 ember tartozik, rajtuk keresztül tudok segíteni nekik, hogy stratégiailag megfelelő irányba haladjunk. Ezen felül együtt dolgozom az Account Managerrel, aki főleg a pénzügyekért, illetve az ügyfél kapcsolatért felelős. Ő az, aki az ügyfél kapcsolatot kézben tartja az értékesítés szempontjából, azaz, hogy mit és hogyan adunk el. Mi DM-ek pedig abból a szempontból tartjuk a kapcsolatot az ügyféllel, hogy mit és hogyan szállítunk. Más részről együtt dolgozom a humán erőforrás menedzserekkel is, akik azért felelősek, hogy a megfelelő emberek dolgozzanak az egyes projekteken. Együttműködünk a jogi osztállyal, hiszen nagyon sok jogszabály szabályozza azt, hogyan kell dolgozni. Ilyen például a GDPR, vagyis az általános adatkezelési szabályzat. Garantálnunk kell azt, hogy semmilyen személyes adat nem tud kiszivárogni, illetve nincs az adott személy jóváhagyása nélkül felhasználva. Ez komoly kihívást jelent a munkánk során.

Hova lehet eljutni ebben a pozícióban, mi a csúcs?

Mint minden szerepkörben, itt is 5 szint van az EPAM-on belül, a 3-as a senior szint, ahol jelenleg én is vagyok. Az 1-es a csapatvezetőhöz hasonlítható, amikor 5-7 embert vezet valaki szakmailag is és delivery oldalról. Segít döntéseket hozni, fő feladata, hogy maga a fejlesztés egységes koncepció irányában haladjon, mindamellett már az ügyféllel is kapcsolatban áll, de van mellette egy tapasztaltabb DM, aki felügyeli és támogatja a munkáját. Egyes esetekben, főleg, ha kisebb projektekről van szó, az Account Manager látja el ezt a feladatot. Ez tehát a belépő szint. A következő a 2-es szint, ez esetben már több csapat tartozik a DM-hez, az én csapatomban is ilyen szintű DM-ek dolgoznak, ők 2-3 csapatot felügyelnek 15-20 emberrel, napi szinten dolgoznak együtt az ügyfelekkel, azok technikai és üzleti embereivel. Az ő felelősségük már egy nagyságrenddel nagyobb, ők részt vesznek akár szerződéskötéshez kapcsolódó, vagy pénzügyi tevékenységekben is. Úgy, mint egy keretszerződésbe tartozó alszerződések kidolgozása, vagy akár project bővítése új munkákkal, lehetősége felismerése a bővülésre. Ezt követi a Senior szint; 50-100 ember tartozik hozzá. Két fő feladatrész különül el; az egyik a projekt megvalósításához, a tényleges szállításhoz kapcsolódik, a másik pedig az ügyféllel való konzultáció, segítségnyújtás abban, hogy megtalálja azokat a megoldásokat, melyek a jövőbeni problémáira választ adhatnak. Ez utóbbi sokkal inkább üzletileg igényel mély tudást egy-egy speciális területen, például a bankszakmában. A legmagasabb szintek a Director és Senior director, mely már kicsit elszakad a napi projekt munkától, inkább arra fókuszál, hogyan lehet az ügyfeleknek jobb és jobb szolgáltatásokat nyújtani, az üzletet bővíteni.

Milyen képzések állnak ehhez rendelkezésre házon belül, miben kell folyamatosan keresni a fejlődés lehetőségét, hol vannak ezek a pontok?

A DM életpályában sokféle segítséget nyújt az EPAM. Akár már belépő szinten vannak különböző management tréningjeink, de olyanok is, melyek a technikai készségek erősítésére fókuszálnak. Ezt követően pedig egy úgynevezett DM Schoolon keresztül lehet továbblépni, ahol tapasztaltabb DM-ek, Account Managerek, vezető technológiai szereplők és az üzleti élet prominens képviselői tartanak előadásokat és szélesítik a DM-ek látásmódját. 3-as, 4-es szinten a hangsúly már inkább a mentoráláson és a személyes coaching-on van, ezek mentén lehet fejlődni.

Eljutva ezen az úton a jelenlegi pozíciódig, neked mi volt a legnagyobb sikered, mire tekintesz vissza igazán büszkén ebben a pillanatban?

Sok tréninget tartok, mentorálok, így jelenleg számomra a legnagyobb siker az, hogy az elmúlt évben két mentoráltamat is EPAM Impact Award-al jutalmazták. Ez az egyik legjelentősebb elismerés a cégen belül, a több mint 30, 000 EPAM-osnak csupán 3 százaléka dicsekedhet vele. Így nem csoda, hogy ez az egyik legnagyobb büszkeség számomra.

A marketing gyakornok egy napja

Hidvégi Ági a Corvinus végzőse, szakdogát ír és még néhány tárgya erre az évre is maradt. Nem az a fajta lány, aki ha kevesebb a feladat, lógatja a lábát. Szeptember óta az EPAM marketing csapatának gyakornoka. Most megmutatja, hogyan telik egy EPAM-os napja.

Sződligeten lakom, innen járok be a városba, suliba, dolgozni. Reggelente kibringázom az állomásra, lerakom a bicajomat, felszállok a vonatra, ami a Nyugatiban tesz le.

2_2.JPGA munkába 10 körül érek be, heti húsz órában dolgozom, (egyébként).

A napi feladataim aszerint alakulnak, hogy mi épp a legfontosabb teendő az adott napon, miben tudok épp a leghasznosabban segíteni a többieknek. Van egy kanban táblázatom, ebben vezetem a feladataimat. Amik aztán sokfelől érkeznek, Adritól, a marketing vezetőtől, de leginkább a két marketinges kollégától, Zsófitól és Esztertől futnak be a kérések, többnyire nekik segítek a munkámmal. 

Vannak adminisztratív jellegű feladataim, mint például a számlák kezelése, nyilvántartása, utánkövetése, de a "rendes" marketinges feladataim is vannak: pl. kisebb grafikai anyagok elkészítése, ötletelés, kutatómunka. Én vagyok a 'Z-gen' a csapatban, szóval sokszor kérdezik a véleményem. Néha megírok egy-egy posztot is a céges facebook vagy insta oldalra. 

fontos_hogy_a_kave_melle_igyatok_vizet_is.JPG

Az október elég húzós hónap, mivel rengeteg eseményt szervezünk, és ezekkel  kapcsolatban nagyon sok, és sokféle feladat adódik - aki még nem szervezett ilyet, nem is tudja mennyi apró-cseprő, de annál fontosabb dolgot kell elintézni... Szóval ezekben is segítek.

munka_hosei.JPGAz egyik fontos konferencia, amin az EPAM megjelenik Crunch és Amuse konferencia, ráadásul a partit az EPAM szervezi, amiből jutott nekem is feladat, de most zajlanak a IT Night-ok (Szegeden, Debrecenben és Budapesten), itt szintén van egy sor, nekem dedikált tennivaló.

Hétről hétre változnak a feladatok, de egy-egy napon belül is kiderülhet, hogy éppen valami hirtelen felbukkanó problémának a megoldásával kell foglalkoznom.

Idén szakdolgozatot írok, már csak pár tárgyam maradt az egyetemen, így ezekkel is össze kell hangolnom az EPAM-os munkámat. Szerencsére nagyon rugalmasak a lányok, sőt, tulajdonképpen az egész munkakör nagyon rugalmas. Ha az itteni munkámat két szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy pörgős és inspiráló.

 

 

„A mentorom leírhatatlan nagy segítséget jelentett.”

Kíves Péter számára a Mentorprogram egyik legjelentősebb tényezője maga a mentor volt. Igazi motivációt jelentett számára, hogy szakmai fölénye dacára kollégaként kezelte és komolyan vette őt.

peter_kives.pngMik a karrier céljaid, mivel szeretnél foglalkozni?

Első körben a senior fejlesztő szint elérése a célom, de szívesen kipróbálnám később azt is, hogy milyen az emberekkel foglalkozni. Szívesen dolgozom itthon, de örömmel mennék ki külföldre is, ahogy majd hozza az élet.

Mit gondolsz, miben mennyiben segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

Az egyetemi tanulmányaim pont ahhoz adtak elegendő alapot, hogy bekerüljek a MentorprogrambaAmire a munkám során ténylegesen szükségem lesz, azt viszont mind ennek keretein belül tanultam meg. Az egyetem szükséges és jó, de az elhelyezkedésemet és a fejlődésemet inkább a program szolgálta.

Hogyan találtál a képzésünkre?

Az egyetem utolsó évében, egy hirdetésben találkoztam vele. Jó lehetőségnek tűnt, hogy fejlesszem magam és komolyabb körülmények között tanuljak. Nagyon örültem, mikor kiderült, hogy az egyetem mellett is tudom csinálni, hiszen így befejezhettem a tanulmányaimat, majd holt idő nélkül már kezdhettem is dolgozni.

Milyen előzetes elvárásokkal érkeztél?

Szerettem volna, ha olyan tudásra tehetek szert, amivel azonnal el tudok kezdeni dolgozni, hogy ne azzal teljen az első 2-3 hónapom, hogy próbálom megérteni a munkafolyamatokat és a vállalat működését.

Hogy érzed sikerült fejlődnöd a program során?

A szakmai fejlődés megkérdőjelezhetetlen, hisz erről szólt alapjában a program. Emellett pontos rálátást kaptam a vállalat struktúrájára, működésére, céljaira, ami nagy segítség főleg annak, aki most kezd ott dolgozni.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

Nagyon jó volt a kapcsolatunk! Leírhatatlanul nagy segítséget jelentett nekem. Szerencsére közel volt az egyetem, így sok esetben személyesen tudtunk beszélni. Különösen tetszett, hogy komolyan vett és a problémáimat is. Gondosan átnézte a megoldásaimat, és mindig konstruktív javaslatai voltak, értékelt, mindig adott visszajelzést. Az abszolút szakmai fölénye ellenére megvolt a személyes kapcsolat, kollégaként bánt velem, és mondanom sem kell, hogy ez mennyire motiváló. Bármit kérdezhettem, nagyon segítőkész volt.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

Bár nem elvárás, de én inkább azoknak ajánlanám, akik rendelkeznek előképzettséggel. A legoptimálisabb szerintem az utolsó éves egyetemistáknak, hiszen a szükséges tudásuk akkorra már adott, és az idejükbe is belefér.

Mit kaptál a Mentorprogramtól néhány szóban?

Stabil tudást, kapcsolatokat, rálátást a munkára.

 

Van, ami fontosabb a testi adottságoknál; sportolni együtt is lehet!

Másokon segíteni, a saját erőnkből valakit jól támogatni, nem tűnik mindig egyszerűnek. Zsolt és Timi rájöttek, hogy nem is olyan nehéz mindez. Még akkor sem, ha több mint tízezer lépés, azaz egy félmaraton kell majd ahhoz, hogy az álmuk valóra váljon. Interjú Keserű Zsolt, Senior System Engineer-el, a Suhanj! Alapítvány jótékonysági aktivistájával.

69537689_10220127032025137_3240888339087228928_o.jpgHogyan válik valakiből jótékonysági aktivista?

Sokáig én sem tudtam elképzelni ezt. Valaki keres magának egy célt, mert jót akar tenni és beáll az élére? Vajon milyen motivációk támogathatják ezt? Úgy éreztem, én ennyi energiát nem tudok befektetni és nem is vagyok az a tipikusan extrovertált személyiség. Aztán múlt az idő és idén augusztusban egy Kobucis koncert közben egyszer csak eldőlt hogy  Bozsó Timivel "Suhangyalok" leszünk.

Mielőtt elmesélnéd, miben áll a tevékenységetek, mondd el, hogyan jutottál el oda, hogy korábbi kételyeidet félretéve aktivista legyél?

Timivel a futótársammal, kb. 3 éve jártunk először a Suhanj! Fitnessben, ami egy edzőterem fogyatékkal élők és épek számára. A spinning edzéseinkre várva megtudtuk, hogyan lehet szimplán karral is bringás edzést végezni és az öltözőben a  - mellesleg kerekesszékes - kranking edzőtől azt is megtudtam, hogy komolyabb versenyekre is eljárnak a karral hajtós speciális bringáikkal. Aki szokott nagyobb futóversenyekre járni az tudhatja, hogy ők azok, akiket a futók rajtja előtt pár perccel indítanak el. Ahogyan elkezdtem járni a terembe, fokozatosan megértettem, hogy milyen fontos szerepet tölt be a Suhanj! Fitness, illetve a terem gazdája a Suhanj Alapítvány. Nagyon ösztönös módját választották annak, hogy közelebb hozzák egymáshoz a fogyatékkal élőket és az épeket, egy olyan ügyben, ami sokkal lényegesebb az egészség szempontjából, mint a testi adottságok: sportolni együtt is lehet.

Mi volt számodra a legfontosabb tapasztalata a közös edzéseknek?

Itt tanultam a legtöbbet abból, hogy hogyan is lehet együtt élni különböző fogyatékkal rendelkező sporttársakkal. Például, hogy egy fárasztó edzés után is úgy pakoljak le, hogy ne bukjon fel benne valaki vagy épp figyelmeztessem, hogy egy fejmagasságban nyitott szekrényajtó felé halad. Hogy arra is ügyeljek, mikor tudja saját maga is tökéletesen feltérképezni az akadályokat. Megtanultam a maga valójában értelmezni az egyenrangú szót. Ez nem mindig magától értetődő a gyakorlatban és amikor figyelem, hogyan tartanak az ottani edzők egy személyi edzést, akkor rájövök, hogy sok tanulnivalóm van még.

 Miben áll az akciótok lényege?

Korábban is támogattam már az alapítványt kisebb adományokkal, de szerettem volna valahogy komolyabb módját is megtalálni ennek. Az említett koncerten Timi volt az, aki ráébresztett arra, hogy végre lépni kell és hogy vele együtt még sikeresebb kampányt folytathatunk. Az apropó egy félmaraton volt és ahhoz képest, hogy milyen sokáig tartott, míg elszántam magam, a procedúra nagyon egyszerű és könnyű volt; csupán egy online űrlap kitöltésére és néhány FB posztra volt szükség.

 Hol tart most a gyűjtés?

Most értünk épp az adománygyűjtés utolsó hetének hajrájába, bár a kitűzött célt elértük, szeretnénk a lehető legtöbb adományt összegyűjteni. Ezen kívül rengeteg jókívánságot és visszajelzést is kaptunk, ami több mint elég, hogy az eddigi legkülönlegesebb futóversenyünk legyen ez Szob és Nagymaros között. Néha azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, melyik lehetne a következő alkalom, amikor segíthetem az alapítványt. Mert “Suhangyalkodni” nem csak futva lehet, hanem úszva, túrázva, csapatosan vagy akár még a születésnapunkat a jó ügy szolgálatába állítva is, de arra is volt már példa, hogy egy pár az esküvőjüket szentelte ennek az ügynek.

 Timi és Zsolt ügyét itt segítheted:

http://www.suhangyalok.hu/suhangyal/303/timi-es-zsolo-jotekonysagi-felmaratonja

 Ha netán hasonlón töröd a fejed, akkor pedig itt  jelentkezhetsz:

https://epa.ms/Suhangyalok2019

67149063_2938930396148775_4988527741763584000_o.jpg

„A kerékpározás nekem mással össze nem hasonlítható szabadságérzést ad.”

Idén ősszel is elindult a Bringázz a munkába! kampány. Szeptember  9. és 22. között egy applikáció segítségével, a munkahelyi csapatoddal gyűjtheted a kilométereket és nyerhetsz egy sor, különböző díjat, akár egy olaszországi utazást is. Csonka Nikoletta, EU Presales csapat tagja évek óta kerekezik a városban és az EPAM-ba is azzal jár nap, mint nap. Arról mesélt, mi mindent ad a városi kerekezés és a Bringázz a munkába!, a díjakon kívül.

img_0355.JPG

Hogyan és miért kezdtél kerékpárral közlekedni a városban?

A biciklizés úgy került az életembe, hogy a nővérem évekkel ezelőtt Hollandiába költözött, és amikor meglátogattam, kerékpárt béreltem. Klassz érzés volt részese lenni annak a fejlett kerékpáros kultúrának, ami ott kialakult. Amint hazajöttem, vettem magamnak a születésnapomra egy használt kerékpárt jutányos áron, ami azóta is hűséges „paripám”. Néha kell rá költeni, de ez össze sem hasonlítható egy autó fenntartási költségével. Nagyon fontos volt egyébként az is számomra, hogy napi szinten végezzek testmozgást, így nemcsak a praktikum, hanem az egészségem is szempont volt, amikor a kerékpáros közlekedés mellett döntöttem.

Te a munkába is bicajjal jársz. Mik a tapasztalataid?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a lakó-és munkahelyem között végig kiépített kerékpárút vezet, olyan útvonalakon nem is indulnék el, ahol nem érzem biztonságosnak a közlekedést. Mivel ez nekem bevált, ezért merek mindenkit arra biztatni, hogy ha van lehetőség arra, hogy kiépített úton eljussanak a munkába, akkor válasszák ezt a lehetőséget. Persze nap, mint nap szembesülök a dugókkal és elég sok még a feszültség az autósok és a bringások között. Olyan jó lenne, ha sokkal türelmesebbek lennénk egymással. Ha az autósok is belátnák, hogy a bringások jelenléte az utakon lényegében nekik is jót tesz és a bringásnak is látni kell, hogy vannak helyzetek, amikor sokan kénytelenek az autó adta kényelmet választani.

bringabringafedel.jpg

Praktikus kérdés, de hogyan oldható meg, hogy az ember szalonképes állapotban legyél, miután bekerekeztél a munkahelyedre?

Sok munkahelyen, így az EPAM-nál is van lehetőség arra, hogy lezuhanyozz a munkába érkezés után. Talán a nőknek kicsit kényelmetlenebb, mert egy reggeli smink és frizurakészítés után kell pár perc, hogy rendbe szedd magad, de korántsem jelenti, hogy egy spinning óra utáni állapotban érkezem. Kényelmes tempóban, ráadásul menetszélben halad az ember, így bár megmozgat, de nem izzadok le igazán. Nagyon praktikus kellék a munkába járáshoz a biciklis kosár, elfér benne a váltóruha, a táska, így sokkal kényelmesebb a tekerés. Az EPAM-ban van kerékpártároló is, így nem kell azzal sem bajlódni, hova „kössem ki” a járgányt, míg dolgozom.

Számodra mi a lényege a Bringázz a munkába! kezdeményezésnek?

Összehozza a munkahelyeken az embereket, a hét-nyolcfős csapatok egy célért tekernek. Idén a fődíj egy olaszországi út, ami tulajdonképpen már csak egy járulékos szuper dolog, amellett, hogy magadért, a környezetért, a csapatodért mennyi mindent teszel.

Mi az, amit a kerékpározástól kaptál, mióta rendszeresen tekersz?

Nekem a kerékpározás mással össze nem hasonlítható szabadságérzést ad, ráadásul a stressz levezetésének is remek módja. Felemelő érzés egy hosszú munkanap után - amikor cikáznak a fejedben a gondolatok - eltekerni az Andrássyn a dugóban veszteglő autók mellett.

img_3722.jpg

Star Trek kvíz, fekete öves rajongóknak!

star_trek_1.jpg(kép forrása: Dan of Geek)

Ki mondta: „Szeretem a klingonokat, a kongresszusra emlékeztetnek.”?

a, George Bush

b, Arnold Schwarzenegger

c, Ronald Reagan

Milyen színárnyalata volt Spock bőrének?

a, vöröses

b, zöldes

c, kékes

Melyik sorozat élte meg a legtöbb levetített epizódot?

a, Voyager

b, Enterprise

c, Az új nemzedék

A sorozat kapitányai közül mi az egyetlen nő vezetékneve?

a, Janeway

b, Archer

c, Picard

Melyik Strat Trek mozifilmben tűnt fel Zefran Cochrane, a tudós, aki 2063-ban feltalálta a térhajtóművet?

a, Start Trek: Nemezis

b, Star Trek: Nemzedékek

c, Star Trek: Kapcsolatfelvétel     

Mi volt a címe az első Star Trek filmnek, amit J.J. Abrams rendezett?

a, Star Trek

b, Star Trek: Csillagösvény

c, Start Trek 2. : Sötétségben

Hányadik teste a szimbióta Daxnak az egyesített trill?

a, kilencedik

b, hatodik

c, tizenkettedik

Mi volt a neve a fajnak, akikkel először volt jelentősebb konfliktusa a Voyager csillaghajónak?

a, Haroklin

b, Kazon

c, Talaxiai

Hogy hívják az első Enterprise elsőtisztjét?

a, Charles Tucker

b, Hoshi Sato

c, T’pol

Melyik városban van a Csillagflotta Akadémia?

a, London

b, New York

c, Portland

A helyes válaszokért lapozz!

Tovább

„A mában hiszek, nem a holnapban. Ami ma a feladatom, azt kell megtennem.”

Bódis Melinda, hivatását tekintve az EPAM senior szoftvertesztelője. De munka után sem tesz mást; életvitelszerűen tesztel. Hol a lehetőségeket, amik épp utolérik, hol egy tortát vagy épp egy új varrási technikát. Színes, sok ízzel fűszerezett életéről mesélt a LifeInTech blogon.

Honnan ered az informatika iránti érdeklődésed?

A kiindulópont az volt, hogy minden érdekelt. Az a fajta gimnazista voltam, aki azért nem tudja, mivel foglalkozzon, mert minden izgatja.  Régész, csillagász akartam lenni, imádtam a történelmet, a fizikát. A továbbtanulás idején olyan lehetőséget kerestem, ahol a matek és a fizika iránti érdeklődésemet is kamatoztatni tudom, addig is, míg eldöntöm, mi leszek. Jelentkeztem és felvettek az ELTE matematika - informatika szakára. Azt szoktam mondani, sosem adok fel semmit, csak van, hogy meggondolom magam. Nos, itt is épp ez történt. Egy diákmunkával kezdődött, szoftvertesztelőt kerestek. Már korábban is belevágtam sokmindenbe, cukrászdában dolgoztam, még hennát is festettem a Balaton partján, így gondoltam nincs mitől tartani. Felvettek és szinte azonnal megszerettem ezt a munkát. Eldöntöttem, hogy otthagyom az ELTE-t és inkább az informatikával folytatom gyakorlatiasabb képzés keretében. Az egykori Műszaki Főiskola, ma Óbudai Egyetem Neumann karán kezdtem műszaki informatikát tanulni; így csöppentem az IT világába.

Hogyan landoltál aztán az EPAM-nál?

Nagy szerencsém volt, hogy kezdőként egyből élesben, egy munkahelyen foglalkozhattam az informatikával, mert így sokkal többet tanultam, mint évek alatt az iskolában. Nagyszerű ugródeszka volt, mert amikor az EPAM átvette a projektet attól a cégtől ahol még diákként dolgoztam, egy felvételi után már én is itt, az EPAM-nál folytathattam a munkát.Ha valamit szeretek csinálni, akkor hamar képes vagyok elmélyülni benne. Aztán ha észreveszem, hogy az adott dologhoz van érzékem, akkor végtelen lelkesedéssel vetem bele magam. Számomra ez a kulcsa az érvényesülésnek, ha valaki felismeri ezt magában, ezt követően már sokkal könnyebb karriert építeni.

Hány éve annak, hogy lelkes kezdőként beléptél a céghez?

Lassan 16 éve vagyok EPAM-os, junior szoftvertesztelőként kezdtem, most senior tesztelő vagyok. Az évek során általában nagyobb projekteken voltam, de ezeken belül mozogtam a csapatok között. Most androidos alkalmazásokat fejlesztünk, ami nekem nagyon nagy lépés volt. Rengeteget kellett tanulni és ez jellemezte az egész itteni pályafutásomat. 

Milyen egyéb készségeidet alkalmazod a munkád során?

A műszaki tudás fontos, jól jön, hogy tanultam programozni, még ha ez nem is feltétlenül szükséges. Ami ennél fontosabb, hogy jó szemem van, meglátom a hibákat. Nagyon szeretek elmélyülni, mélységében vizsgálni a dolgokat, ennek köszönhetően találok olyan hibákat is, amiket másképp nem fedeznénk fel. A tesztelés ugyanakkor azért is illik hozzám nagyon, mert nagyon gyors a visszajelzés, egyből jön sikerélmény.

Talán ezért is választottad hobbidnak a főzést? Végül is az elkészült sütit is azonnal meg lehet enni, persze, ha kicsit kihűlt…

A főzés is azért került az életembe, mert felismertem, hogy van hozzá érzékem. Ehhez társult, hogy jó a szaglásom és az ízérzékelésem is, ennél fogva felismerem egy-egy ételben az összetevőket és reprodukálni tudom, amit egyszer megkóstoltam. Amikor elkezdtem főzni, az olasz konyha érdekelt, ezzel együtt az olasz történelem, kultúra minden szeletét igyekeztem magamévá tenni. Ehhez igazítottam az utazásaimat és másnak is azt tudom javasolni, hogy ha egy nép kultúrája érdekli, utazzon oda, ismerje meg a történelmet, a gasztronómiát, az embereket, a természetet! De nem csak a főzés volt szerelem; egy időben belemerültem a patchwork technikába, a varrásba, évekig foglalkoztam párhuzamosan ezzel is.

me.jpg

Mondhatni az életed is egy patchwork, tele színnel; munka, utazás, főzés, varrás és ki tudja, még mi minden.

Újabban tortasütéssel, tortadekorálással foglalkozom, rengeteg formatortát készítettem már és volt négy esküvő is, ahova én készíthettem el a tortát.

Mindemellett „Ha a medve főzni tudna” címen blogot is írsz.

A bloggal azt a küldetésemet követem, hogy az embereknek kedvet csináljak ahhoz, hogy főzzenek, jó alapanyagból készült, házilag készített ételeket egyenek, szezonális hozzávalókból. Fontos, hogy ne dobjunk ki semmit, használjuk fel az ételeket, ami megmaradt. Folyamatosan tanulok, most éppen kémiát, hogy még jobban megértsem, hogyan készülnek az ételek. Szeretném minél jobban elsajátítani a fotózás fortélyait is, mert igyekszem képességeimhez mérten igényes fotókat feltölteni.

A hobbi legtöbbször valamely ponton összeér, találkozik a munkával. Ilyen volt a jótékonysági sütivásár, melyből már hagyomány lett. Honnan jött az ötlet?

A cégnél számos jótékonysági akciót szerveznek és mivel én gyakran hoztam be az irodába süteményt, hogy leteszteljem a kollégákon egy-egy új receptemet, kitaláltuk, hogy mi lenne, ha ezúttal süteményeket árulnánk, az Élelmiszerbank javára fordítva a bevételt. Hiszem, hogy az emberek szívesen mozdulnak a jóért és valóban, nagyon szép eredménnyel zárult az első és az azóta megrendezett két másik vásár is. Sokan készültek valamilyen finomsággal és minden elfogyott. Előfordult, hogy egy szelet zserbó tízezer forintért kelt el a becsületkasszában.

Merre tart az utad tesztelőként, merre gasztrobloggerként, a hobbijaidban?

Ez egy roppant nehéz kérdés, mert nem a holnapban hiszek, hanem abban, ami ma az enyém. Ami ma a feladatom, azt kell megtennem. Mindig azt nézem, hogy jelenleg milyen lehetőségeim vannak, mi a következő lépés. Lehetsz akármilyen jó valamiben, mindig tudsz újat tanulni. Nincs hosszú táv, nincs konkrétan kitűzött cél és felé vezető út, így a válaszutak is szabad döntés elé állítanak, bármilyen új kihívás jön.

Egy fehér köpeny, a társasjáték klub, a pszichológia és a jókedv esete az EPAM-mal

Takács Pétert keresem az épületben, visszakérdeznek, melyiket. Ám amikor megemlítem, hogy ő az, aki mindig fehér laborköpenyben dolgozik, egyből felismerő mosoly a válasz és már vezetnek is hozzá. A hat éve juniorként kezdő, ma már vezetői pozícióban dolgozó fejlesztő különleges karakter, aki korántsem feltűnősködésből viseli az említett köpenyt. A céljai, motivációja ennél sokkal mélyebb, mégis valami keresetlen lazasággal sikerül megvalósítania, amit elképzelt.

argdwxji_1.jpegMagyar és mongol gyökerekkel, sok helyen éltél, mielőtt Budapesten elkezdted volna építeni a karrieredet.

Magyarországon születtem, itt kezdtem az iskolát, aztán a szüleim kiköltöztek Ukrajnába, majd miután elváltak, visszaköltöztünk Budapestre. Ezt követte Mongólia, ahonnan édesanyám is származik, majd Anglia, ahol befejeztem a gimnáziumot és ott jártam egyetemre is. A Cambridge-i Egyetemen informatika szakon végeztem, majd a diploma megszerzése után, 2013 nyarán visszajöttem kicsit Magyarországra, gondoltam körülnézek.

Egy kitűnő angol diplomával a zsebedben jöttél haza, tulajdonképpen egy nyárra. Mégis mi volt az a tényező, ami miatt maradtál és itt kezdted építeni karrieredet?

Érkezett egy ajánlat az EPAM-tól, ami tetszett. Elkezdhettem a cég Junior Java programját. A három hónapos kurzus megtanított az alapokra, arra, hogyan kell a gyakorlatban nagyobb projekteken helyt állni fejlesztőként. Juniorként kezdtem dolgozni és nemsokára meghívtak egy projektre, ahol már élesben gyűjthettem a tapasztalatokat. Hamarosan egy újabb lehetőség adódott, ahol már egy szinttel magasabban, fejlesztőként dolgozhattam, majd újabb kilenc hónap elteltével a csapat vezetőjének terjesztettek fel. Akkor öten voltunk, azóta tucatnyinál is nagyobb a létszám, számomra nagy örömöt és előrelépést jelentett ez a fejlődés. Ez azonban nem jelentette, hogy megpihenek: megcéloztam a senior fejlesztői szintet és egy belső mentorprogram segítségével, sikerült ezt elérnem. Most Technical Product Manager vagyok ugyanabban a csapatban, itt tartok jelenleg, hat évvel a kezdés után.

Ez egy viszonylag gyors fejlődés, nem átlagos sebességgel haladtál, hiszen juniorból, kezdőből senior fejlesztővé váltál három év alatt.

Talán igaz, nem átlagos sebességgel haladtam, de úgy gondolom, ha valaki a megfelelő attitűddel rendelkezik, meg tudja csinálni. Bárki elérheti a kitűzött célját a karrierjében itt a cégnél, ha készül rá és hajlandó a szabadidejében is tanulni.

Szerinted mely készséged az, amelyik a leginkább segített abban, hogy elérd a céljaidat?

A kommunikáció az a terület, amiben kifejezetten erős vagyok. Ez azért is érdekes, mert mielőtt a cégnél kezdtem volna dolgozni, inkább  introvertált voltam, nehezen kezdeményeztem beszélgetést. Ez az alap személyiségjegy ma is igaz rám, de itt sikerült kinyílnom, és megtanultam kezelni ezt az adottságot. Azt szerettem volna elérni, hogy bárki bátran megkereshessen, hogy egy olyan atmoszférát tudjak teremteni, amiben mindenki fesztelenül és nyugodtan tud dolgozni.

qqkuggu0_1.jpegHogyan szolgálja ezt az inged, nyakkendőd, a fehér köpenyed, amit, akár egy rajzfilmbéli professzor, nap, mint nap felveszel, amint beérsz a munkába?

Akkor kezdtem el a köpenyt viselni, amikor már kicsit jobban beilleszkedtem a közösségbe és az inspirációt egy japán rajzfilmsorozat karaktere szolgáltatta. Okabe Rintaró tudós, bár nem ő a legnagyobb ész a csapatban, de nagy előnye, hogy laborjában egy olyan csapatot volt képes alkotni, akik a legjobb barátságban dolgoznak együtt, mindenki élvezi a közösen töltött időt. Pontosan ez az egyik célom nekem is a csapatommal, és úgy gondolom, hogy ezt sikerült megvalósítanom, jó társaságban jól megy a munka is.

Ha már a társaságot említed, akkor csak egy lépés a társasjáték. Te vagy az EPAM társasjáték közösségének alapítója és szíve, lelke.

Az egész onnan indult, hogy az egyetemen is tagja voltam egy hasonló klubnak, amit a korábbi vezetőjétől vettem át, a játék készleteivel együtt. Mikor ide kerültem és belekezdtem a szervezésbe, eleinte egy kisebb csapattal indultunk; behoztam néhány játékot, társasoztunk pár barátommal, aztán többen lettünk és heti rendszerességgel összegyűltünk. A kedvenceim a kooperatív társasjátékok, amikor minden egyes résztvevő együtt a játék ellen dolgozik, így vagy mindenki nyer, vagy mindenki veszít. Az egyik legjobb társasjáték, a Battlestar Galactica is ilyen, mely a híres sorozaton alapul és szerintem az egyetlen, ahol a játék maga jobb, mint a sorozat, pedig ez utóbbit is nagyon kedvelem.

A karriered folyamatosan ível felfelé, építettél egy összetartó, klassz csapatot magad köré. Mi jelenheti számodra a további fejlődést?

Másfél éve iratkoztam be egy online egyetemre, ahol pszichológiát tanulok, így a munka mellett is elsajátíthatok valamit, ami mindig is érdekelt. Ezt a tudást az élet majd’ minden területén lehet alkalmazni, így a jelenlegi munkámban is. Nemrég elkezdtem írni egy könyvet, „Choose your adventure” címmel, melyben néhány EPAM-os barátom is közreműködik. A történetet én írom, ők pedig öten döntenek arról, merre haladjanak a cselekmény szálai. Mindezek mellett fontos a mozgás is, úszom és egy, az aikidóban jártas kollégám útmutatásai alapján ebbe a mozgásformába is belekóstoltam.

10611972_10204500989393997_2030147554_o.jpgMindezek után csupán egy kérdés marad, a te napjaid talán 48 órából állnak?

A laborköpenyem miatt gyakran mondják, hogy olyan vagyok, akár egy őrült tudós. Lehetséges, hogy tényleg az vagyok, egy anime főszereplője, aki megoldja, hogy mindez beleférjen az idejébe. És akinek a legfontosabb mégis az, hogy mindenkinek segítsen, és azt lássa, hogy a körülötte lévő emberek vidámak, és jól érzik magukat.

 

„Ha megvannak az alapok, ide bátran jelentkezhetsz!”

Jobban Gergő az egyetemi csoporttársától hallott a Mentorprogramról és rengeteg képzést böngészett végig, mire döntött és jelentkezett. Hogy miért határozott így és megtalálta-e a számításait, erről mesélt!

gergo_jobban.pngMikor lett számodra egyértelmű, hogy mivel szeretnél foglalkozni?

Már a középiskolában tudtam, hogy programozó leszek, hogy ezzel akarok foglalkozni, mert nekem ez nyújt élvezetet.

Mennyiben segített az egyetemi képzés a karrier céljaid elérésében?

Az egyetem kiindulási pontnak mindenképpen jó volt, de az elhelyezkedéshez önmagában szerintem kevés. Azért is volt szükségem még tanulásra, hogy a gyakorlatban is jó programozó lehessek, ne csak papíron.

Miért éppen a Mentorprogramot választottad ahhoz, hogy további ismeretek szerezz?

Egy egyetemi csoporttársamon keresztül jutott el hozzám a program híre, ő továbbította az információkat. Végül azért döntöttem e mellett a program mellett, mert egyszerűen nem találtam hasonlót sem, bármilyen furcsán is hangzik ez. Képzések persze százával vannak, de olyannal, ahol ilyen gyakorlati felkészítés van, ilyen elmélettel és háttérrel – gondolok itt a folyamatos mentori segítségre - én nem találkoztam. A munkahelyeken pedig szinte mindenhol már néhány év tapasztalattal rendelkező embert keresnek.

Milyen előzetes elvárásokkal érkeztél?

Sok elvárásom nem volt, inkább tartottam tőle, hogyan fogom venni az akadályokat, mint utóbb kiderült, alaptalanul. Abszolút teljesíthető volt, főleg, hogy a mentor személyében egy állandó, biztos információ és segítségforrást kaptam.

Mit tanultál, miben fejlődtél a legtöbbet?

Úgy jöttem ide, hogy az alapokkal nagyjából tisztában voltam, kisebb kódokat írtam, de semmi komolyat. A programban az tetszett, hogy a programozás elméleti és gyakorlati anyagán túl egy csomó olyan dolgot is megtanulhattam, ami a cégek mindennapjairól szól. És persze arról, hogy hogyan állj helyt a mindennapokban profi programozóként.

Mennyire érezted a mentorodat segítőkésznek a program során?

Teljes mértékben segítőkész volt! Nem fáradt el a végére sem, mindig azonnal válaszolt, akár késő este is. Mostanában is szoktunk beszélgetni, és azt mondta, ha kell a későbbiekben is, szívesen segít.

Hogyan tovább? Mik a terveid a következő időszakban, a karrieredben?

Elsősorban most a tanulmányaimmal szeretnék foglalkozni a munka mellett, és addig nem is tervezek mást. A külföldi lehetőségekkel egyelőre a családom, és a barátaim miatt nem tervezek.

Kinek ajánlanád elsősorban a programunkat?

A programba való bejutáshoz kell némi programozási ismeret, legalább az alapok, de nem egyetemi szint. Bőven elég, ha valaki otthon maga összeszedi az ismereteit. Akinek ez megvan, bátran jelentkezhet és jelentkezzen is, mert ez egy hatalmas lehetőség.

süti beállítások módosítása