Másokon segíteni, a saját erőnkből valakit jól támogatni, nem tűnik mindig egyszerűnek. Zsolt és Timi rájöttek, hogy nem is olyan nehéz mindez. Még akkor sem, ha több mint tízezer lépés, azaz egy félmaraton kell majd ahhoz, hogy az álmuk valóra váljon. Interjú Keserű Zsolt, Senior System Engineer-el, a Suhanj! Alapítvány jótékonysági aktivistájával.
Hogyan válik valakiből jótékonysági aktivista?
Sokáig én sem tudtam elképzelni ezt. Valaki keres magának egy célt, mert jót akar tenni és beáll az élére? Vajon milyen motivációk támogathatják ezt? Úgy éreztem, én ennyi energiát nem tudok befektetni és nem is vagyok az a tipikusan extrovertált személyiség. Aztán múlt az idő és idén augusztusban egy Kobucis koncert közben egyszer csak eldőlt hogy Bozsó Timivel "Suhangyalok" leszünk.
Mielőtt elmesélnéd, miben áll a tevékenységetek, mondd el, hogyan jutottál el oda, hogy korábbi kételyeidet félretéve aktivista legyél?
Timivel a futótársammal, kb. 3 éve jártunk először a Suhanj! Fitnessben, ami egy edzőterem fogyatékkal élők és épek számára. A spinning edzéseinkre várva megtudtuk, hogyan lehet szimplán karral is bringás edzést végezni és az öltözőben a - mellesleg kerekesszékes - kranking edzőtől azt is megtudtam, hogy komolyabb versenyekre is eljárnak a karral hajtós speciális bringáikkal. Aki szokott nagyobb futóversenyekre járni az tudhatja, hogy ők azok, akiket a futók rajtja előtt pár perccel indítanak el. Ahogyan elkezdtem járni a terembe, fokozatosan megértettem, hogy milyen fontos szerepet tölt be a Suhanj! Fitness, illetve a terem gazdája a Suhanj Alapítvány. Nagyon ösztönös módját választották annak, hogy közelebb hozzák egymáshoz a fogyatékkal élőket és az épeket, egy olyan ügyben, ami sokkal lényegesebb az egészség szempontjából, mint a testi adottságok: sportolni együtt is lehet.
Mi volt számodra a legfontosabb tapasztalata a közös edzéseknek?
Itt tanultam a legtöbbet abból, hogy hogyan is lehet együtt élni különböző fogyatékkal rendelkező sporttársakkal. Például, hogy egy fárasztó edzés után is úgy pakoljak le, hogy ne bukjon fel benne valaki vagy épp figyelmeztessem, hogy egy fejmagasságban nyitott szekrényajtó felé halad. Hogy arra is ügyeljek, mikor tudja saját maga is tökéletesen feltérképezni az akadályokat. Megtanultam a maga valójában értelmezni az egyenrangú szót. Ez nem mindig magától értetődő a gyakorlatban és amikor figyelem, hogyan tartanak az ottani edzők egy személyi edzést, akkor rájövök, hogy sok tanulnivalóm van még.
Miben áll az akciótok lényege?
Korábban is támogattam már az alapítványt kisebb adományokkal, de szerettem volna valahogy komolyabb módját is megtalálni ennek. Az említett koncerten Timi volt az, aki ráébresztett arra, hogy végre lépni kell és hogy vele együtt még sikeresebb kampányt folytathatunk. Az apropó egy félmaraton volt és ahhoz képest, hogy milyen sokáig tartott, míg elszántam magam, a procedúra nagyon egyszerű és könnyű volt; csupán egy online űrlap kitöltésére és néhány FB posztra volt szükség.
Hol tart most a gyűjtés?
Most értünk épp az adománygyűjtés utolsó hetének hajrájába, bár a kitűzött célt elértük, szeretnénk a lehető legtöbb adományt összegyűjteni. Ezen kívül rengeteg jókívánságot és visszajelzést is kaptunk, ami több mint elég, hogy az eddigi legkülönlegesebb futóversenyünk legyen ez Szob és Nagymaros között. Néha azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, melyik lehetne a következő alkalom, amikor segíthetem az alapítványt. Mert “Suhangyalkodni” nem csak futva lehet, hanem úszva, túrázva, csapatosan vagy akár még a születésnapunkat a jó ügy szolgálatába állítva is, de arra is volt már példa, hogy egy pár az esküvőjüket szentelte ennek az ügynek.
Timi és Zsolt ügyét itt segítheted:
http://www.suhangyalok.hu/suhangyal/303/timi-es-zsolo-jotekonysagi-felmaratonja
Ha netán hasonlón töröd a fejed, akkor pedig itt jelentkezhetsz:
https://epa.ms/Suhangyalok2019
