Takács Pétert keresem az épületben, visszakérdeznek, melyiket. Ám amikor megemlítem, hogy ő az, aki mindig fehér laborköpenyben dolgozik, egyből felismerő mosoly a válasz és már vezetnek is hozzá. A hat éve juniorként kezdő, ma már vezetői pozícióban dolgozó fejlesztő különleges karakter, aki korántsem feltűnősködésből viseli az említett köpenyt. A céljai, motivációja ennél sokkal mélyebb, mégis valami keresetlen lazasággal sikerül megvalósítania, amit elképzelt.
Magyar és mongol gyökerekkel, sok helyen éltél, mielőtt Budapesten elkezdted volna építeni a karrieredet.
Magyarországon születtem, itt kezdtem az iskolát, aztán a szüleim kiköltöztek Ukrajnába, majd miután elváltak, visszaköltöztünk Budapestre. Ezt követte Mongólia, ahonnan édesanyám is származik, majd Anglia, ahol befejeztem a gimnáziumot és ott jártam egyetemre is. A Cambridge-i Egyetemen informatika szakon végeztem, majd a diploma megszerzése után, 2013 nyarán visszajöttem kicsit Magyarországra, gondoltam körülnézek.
Egy kitűnő angol diplomával a zsebedben jöttél haza, tulajdonképpen egy nyárra. Mégis mi volt az a tényező, ami miatt maradtál és itt kezdted építeni karrieredet?
Érkezett egy ajánlat az EPAM-tól, ami tetszett. Elkezdhettem a cég Junior Java programját. A három hónapos kurzus megtanított az alapokra, arra, hogyan kell a gyakorlatban nagyobb projekteken helyt állni fejlesztőként. Juniorként kezdtem dolgozni és nemsokára meghívtak egy projektre, ahol már élesben gyűjthettem a tapasztalatokat. Hamarosan egy újabb lehetőség adódott, ahol már egy szinttel magasabban, fejlesztőként dolgozhattam, majd újabb kilenc hónap elteltével a csapat vezetőjének terjesztettek fel. Akkor öten voltunk, azóta tucatnyinál is nagyobb a létszám, számomra nagy örömöt és előrelépést jelentett ez a fejlődés. Ez azonban nem jelentette, hogy megpihenek: megcéloztam a senior fejlesztői szintet és egy belső mentorprogram segítségével, sikerült ezt elérnem. Most Technical Product Manager vagyok ugyanabban a csapatban, itt tartok jelenleg, hat évvel a kezdés után.
Ez egy viszonylag gyors fejlődés, nem átlagos sebességgel haladtál, hiszen juniorból, kezdőből senior fejlesztővé váltál három év alatt.
Talán igaz, nem átlagos sebességgel haladtam, de úgy gondolom, ha valaki a megfelelő attitűddel rendelkezik, meg tudja csinálni. Bárki elérheti a kitűzött célját a karrierjében itt a cégnél, ha készül rá és hajlandó a szabadidejében is tanulni.
Szerinted mely készséged az, amelyik a leginkább segített abban, hogy elérd a céljaidat?
A kommunikáció az a terület, amiben kifejezetten erős vagyok. Ez azért is érdekes, mert mielőtt a cégnél kezdtem volna dolgozni, inkább introvertált voltam, nehezen kezdeményeztem beszélgetést. Ez az alap személyiségjegy ma is igaz rám, de itt sikerült kinyílnom, és megtanultam kezelni ezt az adottságot. Azt szerettem volna elérni, hogy bárki bátran megkereshessen, hogy egy olyan atmoszférát tudjak teremteni, amiben mindenki fesztelenül és nyugodtan tud dolgozni.
Hogyan szolgálja ezt az inged, nyakkendőd, a fehér köpenyed, amit, akár egy rajzfilmbéli professzor, nap, mint nap felveszel, amint beérsz a munkába?
Akkor kezdtem el a köpenyt viselni, amikor már kicsit jobban beilleszkedtem a közösségbe és az inspirációt egy japán rajzfilmsorozat karaktere szolgáltatta. Okabe Rintaró tudós, bár nem ő a legnagyobb ész a csapatban, de nagy előnye, hogy laborjában egy olyan csapatot volt képes alkotni, akik a legjobb barátságban dolgoznak együtt, mindenki élvezi a közösen töltött időt. Pontosan ez az egyik célom nekem is a csapatommal, és úgy gondolom, hogy ezt sikerült megvalósítanom, jó társaságban jól megy a munka is.
Ha már a társaságot említed, akkor csak egy lépés a társasjáték. Te vagy az EPAM társasjáték közösségének alapítója és szíve, lelke.
Az egész onnan indult, hogy az egyetemen is tagja voltam egy hasonló klubnak, amit a korábbi vezetőjétől vettem át, a játék készleteivel együtt. Mikor ide kerültem és belekezdtem a szervezésbe, eleinte egy kisebb csapattal indultunk; behoztam néhány játékot, társasoztunk pár barátommal, aztán többen lettünk és heti rendszerességgel összegyűltünk. A kedvenceim a kooperatív társasjátékok, amikor minden egyes résztvevő együtt a játék ellen dolgozik, így vagy mindenki nyer, vagy mindenki veszít. Az egyik legjobb társasjáték, a Battlestar Galactica is ilyen, mely a híres sorozaton alapul és szerintem az egyetlen, ahol a játék maga jobb, mint a sorozat, pedig ez utóbbit is nagyon kedvelem.
A karriered folyamatosan ível felfelé, építettél egy összetartó, klassz csapatot magad köré. Mi jelenheti számodra a további fejlődést?
Másfél éve iratkoztam be egy online egyetemre, ahol pszichológiát tanulok, így a munka mellett is elsajátíthatok valamit, ami mindig is érdekelt. Ezt a tudást az élet majd’ minden területén lehet alkalmazni, így a jelenlegi munkámban is. Nemrég elkezdtem írni egy könyvet, „Choose your adventure” címmel, melyben néhány EPAM-os barátom is közreműködik. A történetet én írom, ők pedig öten döntenek arról, merre haladjanak a cselekmény szálai. Mindezek mellett fontos a mozgás is, úszom és egy, az aikidóban jártas kollégám útmutatásai alapján ebbe a mozgásformába is belekóstoltam.
Mindezek után csupán egy kérdés marad, a te napjaid talán 48 órából állnak?
A laborköpenyem miatt gyakran mondják, hogy olyan vagyok, akár egy őrült tudós. Lehetséges, hogy tényleg az vagyok, egy anime főszereplője, aki megoldja, hogy mindez beleférjen az idejébe. És akinek a legfontosabb mégis az, hogy mindenkinek segítsen, és azt lássa, hogy a körülötte lévő emberek vidámak, és jól érzik magukat.
