Kiri-da Costa Sophia és Darvas Bendegúz első ránézésre két átlagos gimnazista. De elég csak kicsit beszélgetni velük, máris kiderül, hogy bár egymillió diáktársukhoz hasonlóan az ő életük is fenekestül felfordult, mégis felnőtteket meghazudtoló érettséggel alakították át a napjaikat és váltottak digitális tanulásra.
Hogyan kerültetek kapcsolatba az EPAM-al?
Sophia: Még általános iskolában az osztályfőnök ajánlotta az első programot az EPAM-ban, ami az egy 10 hetes Scratch programozási kurzus volt. Itt ismerkedtem meg először ezzel a programozási nyelvvel azóta pedig több versenyen is részt vettem. Ilyen volt az eKids Hackaton és az EPAM és a Soroptimist által szervezett 8 alkalmas Scratch kurzus. Idén indult még két új foglalkozás, az egyik egy Phyton programozós, a másik szintén Scratch-es. Ezeknek a programoknak köszönhetően nagyon megszerettem csapatban dolgozni és nagy élmény volt az is, hogy egy projektet egészen a tervezéstől a bemutatásig végig tudunk vinni csapatban, a barátokkal együtt.
Bendegúz: Általános iskolában kezdtünk el az osztállyal EPAM versenyekre járni, itt Szegeden. Többször vettem részt Hackathonon, voltam országos versenyeken is. Nagyon érdekesek, szórakoztatóak voltak a témák és nagyon tetszett, hogy mindebben a barátaimmal együtt tudtam részt venni. Tanulságos volt mások munkáját látni, azt, hogy ők hogyan álltak egy-egy feladathoz. Ez inspirált és több új dolgot is kipróbáltam ennek köszönhetően. Az EPAM szegedi irodájában is jártam, motiváló volt élőben megismerni, hogyan működik egy ilyen közösség.
Mikor kiderült, hogy a következő időszakban otthonról kell majd hallgatni az órákat, egészen másképp folytatni a tanulást, senkinek nem volt erre kialakult rutinja. Ti hogyan fogadtátok a hírt, miként kezeltétek ezt az új helyzetet?
S: Úgy éreztem, eléggé magamra maradtam. Egyedül tanulok, nem tudok találkozni a barátaimmal sem, és igen, így azért sokkal nehezebb szerintem. Először nagyon féltem, hogyan tudom majd kezelni mindezt, mert ismerem magam és tudom, hogy nagyon nehezen vagyok motiválható, féltem attól, hogy nem lesz erőm tanulni, le fogok maradni az anyaggal. Végül mindennek ellenére már a harmadik napon annyira unatkoztam, hogy azon kaptam magam, hogy elkezdtem tanulni. Azóta is egészen jól haladok, sikerült felzárkóznom, szóval így az első várakozásaim ellenére ez egy igencsak pozitív fordulat volt. Az óráim többségét megtartják egyébként online, a történelem, fizika, angol, német, etika és az informatika is így zajlik. Ezeknek az óráknak a nagy része igazából konzultáció és megbeszélés, feltehetjük a kérdéseinket, ellenőrizzük a feladatokat. Ami nehéz, hogy egyszerre kapjuk meg az órai anyagokat és a házi feladatokat és számomra nagyon hiányzik a személyes kapcsolat a tanárokkal meg a diákokkal is. Ahogy az is, hogy reggel felkeljek, elkészüljek, elmenjek az iskolába és ott legyek, hogy becsengessenek és le kelljen ülni, figyelni, koncentrálni.
B: Az én első gondolatom az volt, hogy milyen jó, később kelhetünk, nem kell beülnünk unalmas órákra. Később azért már az is eszembe jutott, hogy én szeretem végighallgatni, ahogy egy tanár valamit elmagyaráz, én abból is tanulok, hogyha odafigyelek órán. Most ezt a részét itthon kevésbé kapjuk meg, inkább le kell ülni, el kell olvasni az anyagokat és ez például nekem nehézséget okozott. Többször előfordul, hogy elkalandozok, hogy mégsem ezt szeretném most csinálni, inkább elmegyek kicsit tévézni, vagy valami mást csinálni. Ez nehéz, itthon sokkal több a zavaró körülmény.
S: És a zavaró körülmények közül az első és legfontosabb nyilván a telefon. Megállni, hogy amikor a tanár éppen az atom modelleket magyarázza a számítógépemen, akkor ne nyissam meg az Instagramot, ne beszélgessek közben senkivel. Nehéz az is, hogy a család is itthon van, van egy kistestvérem, akire mindig akkor jön rá a játszhatnék, amikor épp órám van. Nem könnyű neki elmagyarázni, hogy ilyenkor muszáj, hogy csönd legyen, hogy nem hangoskodhat, majd csak utána játszom vele. A leghatásosabb szerintem ilyenkor, ha nincs is a szobában a telefonom, mert különben túl nagy a kísértés.
Milyen platformokat használtok a tanuláshoz?
B: A Google Class, amit leggyakrabban alkalmaznak a tanáraink, ebben minden tanárnak külön tantermei vannak, így szeparálni lehet az egyes órákat. Emellett a Krétában elküldik a házi feladatokat, leckéket, vagy azt, hogy éppen hol tartanak órát. A beszélgetésekhez a Zoom-ot szoktuk használni leginkább, de egy-két tanár a Discord-ot is kipróbálta velünk. Ezeknek a platformoknak a kapcsán több új ötletem is támadt, hogy milyen programokat lehetne írni, ami megkönnyíti esetleg a tanulást. Ilyen például, hogyan lehetne átalakítani az értesítéseket, hogy mindenki jobban átlássa a leadandók, feladatok sorát.
S: Az órákat a tanárok a Zoom-on tartják meg, ami szerintem egy elég jó program, legalábbis én semmi negatívat nem tudnék mondani róla. A feladatokat a School Space-en teszik közzé a tanárok a tananyagokkal együtt, innen tudjuk őket letölteni, az elkészült feladatokat pedig feltölteni. A Mozaik elérhetővé tette online is a tankönyveit, azokat is használjuk, főleg matekból, nyelvekből pedig a Quizlet-et.
Hogyan telik egy napotok?
B: Próbáltam kialakítani egy napi rutint, minden reggel felkelés után leülök és igyekszem összeszedni, hogy aznap milyen óráim lesznek, mire kell számítani, miből kell beadandót leadni. Beütemezem a szüneteket, az ebédszünetet, emellett a mozgást is fontosnak tartom, így mindig arra is szánok időt. Ha reggel nagyjából összeáll a napirendem, akkor attól próbálok nem eltérni.
S: Általában próbálok 7.00 és 8.00 között felkelni, utána megreggelizek, mert ez is egy nagyon fontos támpont számomra, próbálom ezt minden nap betartani, hogy mégse boruljon fel azért teljesen minden. Előző nap általában szoktam írni egy kis listát, hogy mit kell másnap megcsinálnom, mi az, amit érdemes lenne tanulnom, ezeket szépen elkezdem. Nem mindig sikerül befejeznem, és nem mindig egyszerre egy dolgot csinálok sajnos, ezen még dolgoznom kell, de ha ezekkel kész vagyok, akkor jöhet az ebéd, egy kicsit tudok a tesómmal is játszani, pihenni egy kicsit. Utána délután folytatom, de igyekszem mindig úgy, hogy 5 óra után már ne kelljen tanulással foglalkoznom. Aztán jön a vacsora szép lassan, kis családi program, szoktunk társasozni a testvéremmel, utána megnézek egy sorozatot, vagy mostanában újra elkezdtem olvasni. A nap végén aztán próbálok legkésőbb 10 órakor elmenni aludni.
Van-e olyan bevált gyakorlat, amit másnak is ajánlani tudtok annak érdekében, hogy ne csússzon szét a nap?
B: Mi diákok hajlamosak vagyunk elaludni. Tényleg keljünk fel suliidőben és az első az, hogy legyen egy terv, hogy tényleg melyik órára kell felkészülni. Mert itthon jobban oda kell erre figyelni.
S: Szerintem a legfontosabb egy napi rutint kialakítani, hogy az élet ne boruljon fel teljesen. Ami még szerintem elsődleges, hogy fel kell öltözni, ha nem is farmerba és ingbe, de legalább szabadidőbe, hogy ne pizsamában legyünk egész nap; ez nálam teljesen bevált. Tehát hogy nem engedjük el magunkat. A másik szerintem az, hogy találni kell egy olyan helyet, ahol tényleg csak tanulunk. Lehetőleg ne az ágyban tanuljunk, hanem egy külön asztalnál, külön szobában, ha van, hogy az agyunk is kicsit ráálljon arra, hogy ott tanulni, dolgozni kell, az ágyban pedig aludni és pihenni. Nagyon fontos szerintem még a mozgás. Ez most korlátozva van kicsit ebben az időszakban, de meg kell próbálni friss levegőn lenni, ha mást nem, legalább az erkélyre kiülni és olvasni egyet. Vagy rengeteg online edzésterv van, azt is lehet itthon csinálni. Szerintem ezek nagyon fontosak és ami még elengedhetetlen, az a telefon használatának a korlátozása, mert arra meg „rá lehet függni”, hogyha valaki nem figyel rá oda.
Jelent-e számotokra előnyt, hogy korábban részt vettetek már digitális képzéseken? Ha majd újra visszatér az élet némileg a régi kerékvágásba, merre veszitek a későbbiekben az irányt?
B: Azt vettem észre, hogy diáktársaimhoz képest sokkal jobban tudtam kezelni a felületeket, láttam, hogy többen nem tudták, hogy mi lehet a probléma, mondjuk amikor nem volt hang, vagy kép az eszközükön. Előny az is, hogy nekem a programozás miatt van saját gépem, így, ha a kistesómmal egyszerre van óránk, meg tudjuk oldani ezeket, mert két gépünk van.
S: Ami mindenképp előny szerintem, hogy a felületek ismerősek már. Tehát, ha nem is ugyanazt használtuk eddig, hasonlót biztosan. Sokkal könnyebb rajta eligazodni és megérteni, átlátni, hogyan is működik.
Ha majd újra visszatér az élet a megszokott mederbe, merre veszitek a későbbiekben az irányt?
B: Az informatika központi szerepet játszik az életemben, nagyon érdekel a programozás, de ugyanígy a sport is, az edzések, esetleg edzéseket tartani majd másoknak. Fontos számomra a spanyol nyelv, így mindezek miatt együtt csábítóan hangzik nekem a külföldi tanulás.
S: Hosszú távra kitűzött céljaim még nem nagyon vannak, sok minden érdekel, de most inkább csak a közel jövőre tervezek. Így, hogy több időm lett, elkezdek készülni a nyelvvizsgákra kicsit szorgalmasabban és szeretnék még részt venni az EPAM-os programokon, bízom benne, hogy utólag is meg lesznek tartva, mert ezeket nagyon szeretem.
Milyen karrierállomások vezettek a mostani, szoftver tesztelői pozíciódig?
Rendhagyó dolog, hogy valaki a te korodban aktívan dolgozik, ráadásul egy olyan szakmában, ahol kifejezetten alacsony az átlagéletkor. Hogyan élted ezt meg, amikor idejöttél? Szükséges valamiféle adottság, hogy az ember jól kezelje ezt a helyzetet?
Mit látsz a legnagyobb nehézségnek a szülők életében az internettel kapcsolatban? 
Ha szükséged volna tuti tippekre és bevált, hasznos tanácsokra, hogyan tedd biztonságossá és szabályozottá a gyereked online ténykedéseit, ott a helyed az EPAM és a Funside közös szülői meetup-ján! A Biztonságos Internet Nap apropóján 