Egy tech cég kulisszatitkai

A digitális oktatás elmúlt egy hónapjának tapasztalatai diákszemmel

2020. április 24. - KárpátiJdt

Kiri-da Costa Sophia és Darvas Bendegúz első ránézésre két átlagos gimnazista. De elég csak kicsit beszélgetni velük, máris kiderül, hogy bár egymillió diáktársukhoz hasonlóan az ő életük is fenekestül felfordult,  mégis felnőtteket meghazudtoló érettséggel alakították át a napjaikat és váltottak digitális tanulásra.

 

 

Hogyan kerültetek kapcsolatba az EPAM-al?

99eb540d-60a3-46c7-81a2-f2e7bb2fd16a.jpegSophia: Még általános iskolában az osztályfőnök ajánlotta az első programot az EPAM-ban, ami az egy 10 hetes Scratch programozási kurzus volt. Itt ismerkedtem meg először ezzel a programozási nyelvvel azóta pedig több versenyen is részt vettem. Ilyen volt az eKids Hackaton és az EPAM és a Soroptimist által szervezett 8 alkalmas Scratch kurzus. Idén indult még két új foglalkozás, az egyik egy Phyton programozós, a másik szintén Scratch-es. Ezeknek a programoknak köszönhetően nagyon megszerettem csapatban dolgozni és nagy élmény volt az is, hogy egy projektet egészen a tervezéstől a bemutatásig végig tudunk vinni csapatban, a barátokkal együtt.

Bendegúz: Általános iskolában kezdtünk el az osztállyal EPAM versenyekre járni, itt Szegeden. Többször vettem részt Hackathonon, voltam országos versenyeken is. Nagyon érdekesek, szórakoztatóak voltak a témák és nagyon tetszett, hogy mindebben a barátaimmal együtt tudtam részt venni. Tanulságos volt mások munkáját látni, azt, hogy ők hogyan álltak egy-egy feladathoz. Ez inspirált és több új dolgot is kipróbáltam ennek köszönhetően. Az EPAM szegedi irodájában is jártam, motiváló volt élőben megismerni, hogyan működik egy ilyen közösség.

Mikor kiderült, hogy a következő időszakban otthonról kell majd hallgatni az órákat, egészen másképp folytatni a tanulást, senkinek nem volt erre kialakult rutinja. Ti hogyan fogadtátok a hírt, miként kezeltétek ezt az új helyzetet?

S: Úgy éreztem, eléggé magamra maradtam. Egyedül tanulok, nem tudok találkozni a barátaimmal sem, és igen, így azért sokkal nehezebb szerintem. Először nagyon féltem, hogyan tudom majd kezelni mindezt, mert ismerem magam és tudom, hogy nagyon nehezen vagyok motiválható, féltem attól, hogy nem lesz erőm tanulni, le fogok maradni az anyaggal. Végül mindennek ellenére már a harmadik napon annyira unatkoztam, hogy azon kaptam magam, hogy elkezdtem tanulni. Azóta is egészen jól haladok, sikerült felzárkóznom, szóval így az első várakozásaim ellenére ez egy igencsak pozitív fordulat volt. Az óráim többségét megtartják egyébként online, a történelem, fizika, angol, német, etika és az informatika is így zajlik. Ezeknek az óráknak a nagy része igazából konzultáció és megbeszélés, feltehetjük a kérdéseinket, ellenőrizzük a feladatokat. Ami nehéz, hogy egyszerre kapjuk meg az órai anyagokat és a házi feladatokat és számomra nagyon hiányzik a személyes kapcsolat a tanárokkal meg a diákokkal is. Ahogy az is, hogy reggel felkeljek, elkészüljek, elmenjek az iskolába és ott legyek, hogy becsengessenek és le kelljen ülni, figyelni, koncentrálni.

img_20190624_075441.jpgB: Az én első gondolatom az volt, hogy milyen jó, később kelhetünk, nem kell beülnünk unalmas órákra. Később azért már az is eszembe jutott, hogy én szeretem végighallgatni, ahogy egy tanár valamit elmagyaráz, én abból is tanulok, hogyha odafigyelek órán. Most ezt a részét itthon kevésbé kapjuk meg, inkább le kell ülni, el kell olvasni az anyagokat és ez például nekem nehézséget okozott. Többször előfordul, hogy elkalandozok, hogy mégsem ezt szeretném most csinálni, inkább elmegyek kicsit tévézni, vagy valami mást csinálni. Ez nehéz, itthon sokkal több a zavaró körülmény.

S: És a zavaró körülmények közül az első és legfontosabb nyilván a telefon. Megállni, hogy amikor a tanár éppen az atom modelleket magyarázza a számítógépemen, akkor ne nyissam meg az Instagramot, ne beszélgessek közben senkivel. Nehéz az is, hogy a család is itthon van, van egy kistestvérem, akire mindig akkor jön rá a játszhatnék, amikor épp órám van. Nem könnyű neki elmagyarázni, hogy ilyenkor muszáj, hogy csönd legyen, hogy nem hangoskodhat, majd csak utána játszom vele. A leghatásosabb szerintem ilyenkor, ha nincs is a szobában a telefonom, mert különben túl nagy a kísértés.

Milyen platformokat használtok a tanuláshoz?

B: A Google Class, amit leggyakrabban alkalmaznak a tanáraink, ebben minden tanárnak külön tantermei vannak, így szeparálni lehet az egyes órákat. Emellett a Krétában elküldik a házi feladatokat, leckéket, vagy azt, hogy éppen hol tartanak órát. A beszélgetésekhez a Zoom-ot szoktuk használni leginkább, de egy-két tanár a Discord-ot is kipróbálta velünk. Ezeknek a platformoknak a kapcsán több új ötletem is támadt, hogy milyen programokat lehetne írni, ami megkönnyíti esetleg a tanulást. Ilyen például, hogyan lehetne átalakítani az értesítéseket, hogy mindenki jobban átlássa a leadandók, feladatok sorát.

S: Az órákat a tanárok a Zoom-on tartják meg, ami szerintem egy elég jó program, legalábbis én semmi negatívat nem tudnék mondani róla. A feladatokat a School Space-en teszik közzé a tanárok a tananyagokkal együtt, innen tudjuk őket letölteni, az elkészült feladatokat pedig feltölteni. A Mozaik elérhetővé tette online is a tankönyveit, azokat is használjuk, főleg matekból, nyelvekből pedig a Quizlet-et.

Hogyan telik egy napotok?

B: Próbáltam kialakítani egy napi rutint, minden reggel felkelés után leülök és igyekszem összeszedni, hogy aznap milyen óráim lesznek, mire kell számítani, miből kell beadandót leadni. Beütemezem a szüneteket, az ebédszünetet, emellett a mozgást is fontosnak tartom, így mindig arra is szánok időt. Ha reggel nagyjából összeáll a napirendem, akkor attól próbálok nem eltérni.

S: Általában próbálok 7.00 és 8.00 között felkelni, utána megreggelizek, mert ez is egy nagyon fontos támpont számomra, próbálom ezt minden nap betartani, hogy mégse boruljon fel azért teljesen minden. Előző nap általában szoktam írni egy kis listát, hogy mit kell másnap megcsinálnom, mi az, amit érdemes lenne tanulnom, ezeket szépen elkezdem. Nem mindig sikerül befejeznem, és nem mindig egyszerre egy dolgot csinálok sajnos, ezen még dolgoznom kell, de ha ezekkel kész vagyok, akkor jöhet az ebéd, egy kicsit tudok a tesómmal is játszani, pihenni egy kicsit. Utána délután folytatom, de igyekszem mindig úgy, hogy 5 óra után már ne kelljen tanulással foglalkoznom. Aztán jön a vacsora szép lassan, kis családi program, szoktunk társasozni a testvéremmel, utána megnézek egy sorozatot, vagy mostanában újra elkezdtem olvasni.  A nap végén aztán próbálok legkésőbb 10 órakor elmenni aludni.

img_5311.JPG

Van-e olyan bevált gyakorlat, amit másnak is ajánlani tudtok annak érdekében, hogy ne csússzon szét a nap?

B: Mi diákok hajlamosak vagyunk elaludni. Tényleg keljünk fel suliidőben és az első az, hogy legyen egy terv, hogy tényleg melyik órára kell felkészülni. Mert itthon jobban oda kell erre figyelni.

S: Szerintem a legfontosabb egy napi rutint kialakítani, hogy az élet ne boruljon fel teljesen. Ami még szerintem elsődleges, hogy fel kell öltözni, ha nem is farmerba és ingbe, de legalább szabadidőbe, hogy ne pizsamában legyünk egész nap; ez nálam teljesen bevált. Tehát hogy nem engedjük el magunkat. A másik szerintem az, hogy találni kell egy olyan helyet, ahol tényleg csak tanulunk. Lehetőleg ne az ágyban tanuljunk, hanem egy külön asztalnál, külön szobában, ha van, hogy az agyunk is kicsit ráálljon arra, hogy ott tanulni, dolgozni kell, az ágyban pedig aludni és pihenni. Nagyon fontos szerintem még a mozgás. Ez most korlátozva van kicsit ebben az időszakban, de meg kell próbálni friss levegőn lenni, ha mást nem, legalább az erkélyre kiülni és olvasni egyet. Vagy rengeteg online edzésterv van, azt is lehet itthon csinálni. Szerintem ezek nagyon fontosak és ami még elengedhetetlen, az a telefon használatának a korlátozása, mert arra meg „rá lehet függni”, hogyha valaki nem figyel rá oda.

img_0058.jpeg

Jelent-e számotokra előnyt, hogy korábban részt vettetek már digitális képzéseken? Ha majd újra visszatér az élet némileg a régi kerékvágásba, merre veszitek a későbbiekben az irányt?

B: Azt vettem észre, hogy diáktársaimhoz képest sokkal jobban tudtam kezelni a felületeket, láttam, hogy többen nem tudták, hogy mi lehet a probléma, mondjuk amikor nem volt hang, vagy kép az eszközükön. Előny az is, hogy nekem a programozás miatt van saját gépem, így, ha a kistesómmal egyszerre van óránk, meg tudjuk oldani ezeket, mert két gépünk van.

S: Ami mindenképp előny szerintem, hogy a felületek ismerősek már. Tehát, ha nem is ugyanazt használtuk eddig, hasonlót biztosan. Sokkal könnyebb rajta eligazodni és megérteni, átlátni, hogyan is működik.

Ha majd újra visszatér az élet a megszokott mederbe, merre veszitek a későbbiekben az irányt?

B: Az informatika központi szerepet játszik az életemben, nagyon érdekel a programozás, de ugyanígy a sport is, az edzések, esetleg edzéseket tartani majd másoknak. Fontos számomra a spanyol nyelv, így mindezek miatt együtt csábítóan hangzik nekem a külföldi tanulás.

S: Hosszú távra kitűzött céljaim még nem nagyon vannak, sok minden érdekel, de most inkább csak a közel jövőre tervezek. Így, hogy több időm lett, elkezdek készülni a nyelvvizsgákra kicsit szorgalmasabban és szeretnék még részt venni az EPAM-os programokon, bízom benne, hogy utólag is meg lesznek tartva, mert ezeket nagyon szeretem.

 

 

Új sorozatunk: EPAM Galéria - EPAMosok, a kamera mögött

Az elmúlt hetekben új sorozatot indítottunk, melyben amatőr fotós kollégáink képeit mutatjuk be hétről-hétre, szerdánként a Facebookon. Összefoglalónkban most Manghes Bhagat, Karajkó Gábor és Medgyesi Kornél,  képeit lapozgathatjátok, további képekért szerdánként figyeljétek az EPAM Hungary, EPAM Szeged és EPAM Debrecen oldalainkat!

Manghes Bhagat

I'm Mangesh Bhagat, an IT business analyst at EPAM Hungary by profession and artist by heart. Taking landscape photos is my way to disconnect myself from the busy corporate world.
I was always fascinated by landscapes, seascapes when I was a child. 
My passion for photography started when I moved to Edinburgh, Scotland in 2015. I fell in love with the city and started taking cityscapes and night-scapes. Also I got various opportunities to travel to Europe and take beautiful photos. Hope you like my work. 

 Kattints a képre a galéria megnyitásához!

Karajkó Gábor

Karajkó Gábor vagyok, több mint 5 és fél éve dolgozom az EPAM szegedi irodájában, jelenleg Senior Software Engineer pozícióban. Középiskolás korom óta érdekelt a képalkotás, a kép manipulálás, de révén, hogy a rajzoláshoz és festéshez nincs kézügyességem, elkezdtem nyitni a fotózás felé. Néhány évvel ezelőtt vásároltam meg az első tükörreflexes fényképezőgépmet, és az a csodálatos ebben a hobbiban, hogy még mindig tud újat mutatni, mindig lehet tanulni. Szeretem, hogy ebben a tevékenységben találkozik két olyan dolog ami megtalálható a mindennapjaimban, de mégis más: a kreativitás és a technika.Témákat tekintve, nem igazán válogatok, szeretek kipróbálni új dolgokat, de a legjobban a makró és portré fotózás áll hozzám közel. Az utóbbiban szerencsére feleségem támogat és szívesen modellt áll. 

 Kattints a képre a galéria megnyitásához!

Medgyesi Kornél 

I am working with EPAM for 6 years now as a software testing engineer and I started taking pictures for 5 years - I mean - with more serious gear. I evolved and experienced a lot meantime, and I always learning post processing techniques in an autodidact way via YouTube. As you can see from my gallery, I love landscape and cityscape photography, however, I would like to learn Portraiture category to extended my knowledge. Therefore, meantime I started a photographer school which will take 8 months, but after that I can willing photography sessions within Portraiture area legally.

 Kattints a képre a galéria megnyitásához!

 

„Az emberekre vagyok a legbüszkébb.”

Szikszai László, a debreceni EPAM Lead Software Test Automation Engineer-e négy éve vágott bele az Idea Pool közösség létrehozásába. Sok-sok tapasztalattal és mára jó pár sikertörténettel gazdagabban mesélt most arról, miért kezdett bele a közösségépítésbe, hogyan működnek most és milyen tervekkel folytatják akár új utakon is a munkát - ami számukra inkább kikapcsolódás.

20180831_170458.jpg

Milyen karrierutat jártál végig addig, amíg a jelenlegi EPAM-os pozíciódig eljutottál?

Kalandos út volt. Az informatikával még középiskolában kezdtem el ismerkedni és szerencsés voltam, mert támogató közeg vett körül, bátorítottak, szakkörökön vehettem részt. Később a Debreceni Egyetemen programtervező informatikusként végeztem és már az egyetem mellett is dolgoztam, saját vállalkozásom volt, pénzügyekkel, rendezvényszervezéssel és marketinggel egyaránt foglalkoztam. Örülök neki, hogy volt egy olyan állomás az életemben, mikor az IT-ból kitekinthettem, mert ez segített jobbá válni a munkámban. Ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött kerültem tehát az EPAM-hoz öt és fél évvel ezelőtt, akkor még UI fejlesztőként. Ennek révén ismerkedtem meg a teszteléssel, teszt automatizálással és körülbelül egy év után váltottam is erre a területre. Megtaláltam a számításomat és szép utat járhattam be mostanáig.

Miért jelentkeztél az EPAM-hoz azt követően, hogy elég sok mindent kipróbáltál korábban?

Szerettem volna egy professzionális munkakörnyezetet és munkát az eredeti szakmámban, olyan helyet, ahol megbecsülnek. Ezeket az EPAM-ban megtaláltam.

Ahogyan megtaláltad az EPAM-ban azt a közösséget is, ami egy egészen új fejlődési lehetőséget biztosít mind neked, mind azoknak, akik részt vesznek benne. Ez az Idea Pool. Mivel foglalkoztatok, hogyan definiálnád ezt a kezdeményezést?

Négy éve kezdtük az Idea Pool-t azért, hogy segítsünk a debreceni kollégáknak az önfejlesztésben. A cél egyfelől a készségfejlesztés, legyen szó akár prezentációs technikákról, akár szakmai kérdésekről, másrészt olyan témákat dolgozhatunk fel, amelyek érdekelnek minket, amikbe szívesen beleássuk magunkat a munkán kívül is.

Volt-e olyan példa előttetek, amelynek alapján az Idea Pool működését megszerveztétek?

Alulról szerveződtünk, összejöttünk páran, szóval tulajdonképpen „magától” alakult. A folyamatainkat a Scrum-ra,  egy szoftverfejlesztési keretrendszerre alapozzuk és ugyanúgy használjuk, ahogyan a projekteken is, ezáltal még több tapasztalatot gyűjtünk. Az ötletek viszont bárhonnan jöhetnek, sokszor például más kollégák előadásai adnak ihletet, de tulajdonképpen bárki javasolhat témát. Az irodában van egy külön erre a célra rendszeresített táblánk, aki arra jár, felírhatja a javaslatát, mi pedig azon dolgozunk, hogy meg is valósuljon. Főképp, ha olyan témáról van szó, ami korábban is többször felmerült, mutatkozik iránta érdeklődés és persze ha akad olyan előadó, aki jártas az adott területen.

Hányan vagytok aktív tagjai az Idea Poolnak?

Van egy kemény mag, de ezen kívül is sokan aktívak. Két kollégám a közösség menedzserei, én pedig a vezetője vagyok. Kb. 10 aktív előadónk van, a résztvevő közönség pedig változik. Előfordult, hogy egy-egy demónkra 30-an is eljöttek és pillanatok alatt fogyott el a pizza, amit rendeltünk. :)

Milyen indíttatásból hoztad létre ezt a közösséget négy évvel ezelőtt?

Prózai oka van, régen tanárnak készültem és a mai napig megmaradt a késztetésem, hogy másoknak átadjam a tudásomat. Szívesen szánok arra időt, hogy segítsek a kollégáknak, hogy fejlődhessenek és úgy láttam, hogy az Idea Pool nagyon hatékony eszköz ehhez. Mindemellett jó kikapcsolódást jelent szerintem minden résztvevőnek, így nekem is.

Hogyan, milyen keretek közt zajlanak az aktivitások?

A demóinkat 2-3 kolléga készíti elő, havonta egyszer tartunk un. sprinteket, amikor kiválasztjuk az adott előadót és a témákat. Ez többnyire online zajlik és az előadásainkat is streameljük. Most teljes online működésre igyekszünk időszakosan átállni, év elején már kipróbáltunk ilyen módon egy webinár sorozatot is. Emellett jelenleg három új formátummal kísérletezünk, ezeket azonban még nem árulom el.

Milyen érdekességek, kiemelkedő események voltak az elmúlt években?

Mindenképp kiemelkedik az események sorából a Hardware Expo (kapcsolódó interjúnk itt olvasható). Mivel nagyon sok kolléga foglalkozik otthon a szabadidejében elektronikával, ezeket mutattuk be ezen az rendezvényen, szerencsére nagy sikerrel.

Mik a terveitek a következő időszakra?

Mindenképpen szeretnénk egy új, kreatív formával előrukkolni, ami lényegében egy animált videó elkészítését jelentené, mely egy-egy konkrét kérdést válaszolna meg kicsit részletesebben, ezáltal jobban teret engedve a szerző kreativitásának. Még tavaly együttműködésbe kezdtünk külföldi csoportokkal, egy afféle „cross community workshop” keretében, ezt szeretnénk folytatni a jövőben is, hiszen így még több embert tudnánk bevonni a közösségünkbe.

Te, mint az IP vezetője, ötletgazdája, mire vagy a legbüszkébb?

Egy kollégám azért csatlakozott az Idea Pool-hoz, hogy fejlessze az előadói készségeit. Két évvel később az egyetemi szakmai napokon hallottam előadni és leesett az állam, olyan hatalmasat fejlődött. Szóval egyértelmű,  hogy az emberekre, a közösségünk tagjaira vagyok a legbüszkébb.

1554910053160.JPEG

 

A kevesebb több: válogatás a Home Office életmódtanácsokból

A jótanácsok és home office útmutatók rengetegében nehéz megtalálni a legjobb gyakorlatokat. Ez az útmutató, arra vállalkozik, hogy gyakorlatias, lényegre törő segítséget nyújtson, ne csupán az otthonról végzett munkához, hanem a hétköznapok egyensúlyához is. A fókusz az egyszerűségen van, ezekben a napokban, hetekben a kevesebb több, az eredményesség és kiegyensúlyozottság kulcsa jelenleg ebben áll.

Íme, témákra bontva a szerintünk legfontosabb javaslatok!

 Alapvetések

 Kezdjük azzal a néhány egyszerű tétellel, amelyek már önmagukban is keretet adnak a napodnak, ha csak ezeket követed, nagy baj már nem lehet. kv.jpg

 

  • Kelj és feküdj korán! 

Ha korán felkelsz, azelőtt végezhetsz egy egész sor feladattal, mielőtt még felkelnének a gyerekek vagy beérkeznének az első emailek, vagy éppen az éjszaka berepült emailekre most tudsz válaszoli – hadd kezdje a reggelt a kollégád/partnered a Te leveleddel.. Ha korán fekszel, nem pazarlod az energiád éjjeli netezésre, passzív képernyő előtti ücsörgésre, amire most amúgy is több időt szánunk.

  • No pizsama,

avagy akkor is segít mentálisan a napi, rendes utcai ruhába való felöltözés, ha azt hiszed, hogy nem.

  • Készíts teendő listát és „pipáld ki” az elvégzett feladatokat!

Ez nem csupán a munkafeladatokra érvényes, hanem a ház körüli összes teendőre, a produktivitás érzése felér egy online pszichológusnál töltött üléssel.

  • Reggeli, ebéd, vacsora állandó eszegetés helyett!

Egy napirendet követni sokkal egyszerűbb, ha az étkezések köré rendeződik a nap. Ha erre figyelsz, nagy az esélye, hogy arra is jobban fogsz, mi is kerül az asztalra. Most valószínűleg kevesebb a mozgás és az immunrendszer számára is meghatározó a bélrendszer állapota, így most különösen fontos mit eszel.

 Mentális balansz

  • Ne engedj a tömegnyomásnak!

Pillanatnyilag ezernyi ingyenes jógaóra, meditáció és pszichológiai tanácsadás áll rendelkezésre. Tanácsos egy rövid, - 10-12 perces - egyszerű, reggeli meditációt keresni a neten, ami segít abban, hogy fókuszáltan induljon a napod! (Bár egyeseknek a kávé elegendő) Bár úgy tűnik, most mindenki online kurzusokat kezd és úgy érezheted, hogy gyorsan neked is valami újat kell tanulnod, ne engedj ennek a nyomásnak, csak akkor, ha úgy érzed, hogy valóban van időd a munka és az egyéb kötelezettségek mellett ilyesmire.

  • Mélypontok vannak, lesznek, elmúlnak!

Bármilyen jól menedzseled is az otthonra korlátozódó életet, mélypontjaid neked (és a családodnak) is lesznek. Ezeken túljutni már önmagában az is segít, ha elfogadod, hogy ez veled is megesik.

  • A lelki egyensúly a testivel együtt működik, (lásd alább) napi 20 perc bármilyen mozgásforma, ami neked jólesik, megteszi. Egy olasz férfi nem keresett kifogásokat, a hétméteres teraszán futotta le a félmaratont a múlt héten...:-D, egy kínai sportoló pedig maratont futott az ágya körül.
  • Szakadj le a hírekről!

Nagy a kísértés a gép előtt ülve tízpercenként frissíteni a hírfolyamot. Ehelyett csekkold háromóránként a történéseket és ennek az időtartamát is korlátozd!

 Közösség

community-1751060_1280.png

  • Ahogy a repülőn, úgy ebben a helyzetben is igaz, először gondoskodj a magad jóllétéről, egyensúlyáról és ha ez ok, akkor jöhet a segítségnyújtás másoknak!
  • A közösség most fontosabb, mint bármikor máskor, legyen szó munkahelyi csoportokról vagy a lakóhelyedről. Ha csak egy olyan aktivitást keresel, amivel másnak segíthetsz, sokat teszel magadért is. Bevásárlás időseknek, online korrepetálás gyerekeknek vagy akár csak naponta egy telefonhívás valakinek, aki egyedül él.

Munka

  • Legyen munkaidőd, legyen hétvégéd!

Bár az online munka legnagyobb nehézsége, hogy mindenki tudja, hogy otthon vagy, időzóna ide vagy oda, ez korántsem jelenti, hogy kora reggeltől késő estig ugrásra késznek kell lenned. A munkaidőt jelöld ki magadnak és másoknak is azzal, hogy lehetetlen, kora hajnali, éjjeli időpontokban, nem írsz leveleket és küldesz anyagokat. Ha időeltolódásban dolgozol más földrészekkel, akkor is hagyj magadnak pihenést!

  • A másik végletbe se ess, azaz hiába dolgozol otthonról, nem jelenti, hogy a munka feladatok várhatnak. Ebben segít a fent említett teendő lista, kanban, trello vagy bármilyen módszer, ami neked segít rendben tartani a feladataid.

90527098_2601927580026965_8216297700245635072_o.jpg

Testmozgás

  • A kevesebb, de rendszeres, több!
  • Most mindenki jógázik, de te futni szeretsz? Neked való az online kardió edzés vagy a lépcsőzés a lépcsőházban (csak ne érj hozzá semmihez).
  • Ha eddig nem mozogtál és most is nehezen kezdenél neki, lelkifurdalás helyett, teljesíthető feladatot válassz, naponta 3x10 perc könnyű gimnasztika, vagy online senior torna is szuper! (Vagy csak tanulj meg újból bukfencezni, fekvőtámaszozz, plankelj!)

Ahogyan már többször is említettük, most a kevesebb több, főképp, ha szabályokról van szó. Gondolj magadra is, figyelj másokra és bár mindannyian könnyen kibillenünk időnként, keresd az egyensúlyt!

water-2045469_1920.jpg

 

 

 

"A gyerekek olyanok, akár egy golyó a lejtőn, gurulnak míg az aljára nem érnek, a mi feladatunk megállítani őket"

A február 11-i Biztonságos Internet Nap apropóján szervezett 'szülői meetup' kerekasztal beszélgetésen számos olyan kérdés merült fel, amelyre az eseményen tartott előadás keretében nem volt mód válaszolni. A majd másfél órás beszélgetés alatt rengeteg gyakorlati példával illusztrálva válaszoltak ezekre is a szakértők, Tóth Zsuzsa, a Bárányfelhő Fejlesztő és Terápiás Központ szakmai vezetője, Kittka András, a Funside alapítója, illetve Iván József, az EPAM Software Testing Managere, két kamasz gyerek édesapja.

 Egyensúly és családi szabályok

Az este moderátora, Kárpáti Judit újságíró volt, aki a kérdések sorát rögtön azzal kezdte, hogy mit tehet a szülő, akinek a gyereke már nagyobb és ha nem igazán volt következetes a kezdetektől az online szabályok kialakítását illetően, most mégis szeretne változtatni.
Tóth Zsuzsa egyszerű, frappáns válasza az volt, hogy a gyereknek bátran elmondhatjuk, hogy nemcsak ő éli meg először, hogy kamasz, mi, szülők is először vagyunk kamasz gyerek szülei. Így tanácsos együtt megoldani a felmerülő problémákat, kialakítani a tinédzserrel egy partnerséget, ami egyébként bármely életkorban megtehető.

A következő kérdésre, mely a szülői példamutatás mibenlétét firtatta, a technológiai iparágban dolgozó, így aztán szülőként az online világban némileg más látószöget képviselő Iván József válaszolt. Szerinte a kulcs ebben az egyensúly megtalálása, számára is, aki egyébként a mobilját jóval többet használja egy átlagos felhasználónál. Náluk elfogadták a gyerekek, hogy a munkája miatt az édesapjuk többet „kütyüzik”, de ez azért nem okoz náluk nehézséget, mert emellett nem csorbul a közös, beszélgetésre és játékra szánt idő. Kittka András Józsi tapasztalatait azzal egészítette ki az egyensúly kapcsán, hogy az online töltött idő minősége sem mindegy. Egészen más, ha egy gyerek a képernyőidőben egy iskolai feladaton dolgozik vagy éppen kódol, mintha valamilyen passzív tevékenységgel tölti ugyanezt az időt. Hangsúlyozta, hogy fontos a szabályok közös kialakítása, melyeket minden érintett köteles betartani, ugyanis a szülő csak így lehet hiteles a gyerek számára. Zsuzsa megerősítette, hogy nagyon fontos, hogy a szülő is tegye le a mobilt amikor a család este vagy hétvégén együtt tölti az időt, mert "elérhetőnek" kell lenni a gyerek számára - azaz nem elég, ha csak fizikailag vagyunk jelen, éreznie kell, hogy ha kérdése van, nem csak fél füllel figyelünk rá hanem valódi odafordulást tapasztalhat. Ugyanezt elvárhatjuk a gyerektől is, amikor beszélgetünk, ő is figyeljen ránk, válaszoljon és tegye ő is félre a telefonját erre az időre.

img_6850.jpg

A korkülönbség probléma(?)

Többen felvetették, hogy a gyerekeik különböző korúak, így sokkal nehezebb betartatni a szabályokat, néha olyan tartalmakkal is találkozhat a kisebb gyerek, ami nem neki való.
Józsi a saját példájukon keresztül mesélte el, hogyan alakult ez náluk. Eleinte, a gyerekek kiskorában tiltó szülők voltak, azaz nem engedték digitális eszközök használatát a gyerekeiknek. Majd, amikor elérkezettnek látták az időt a két gyerek egy közös tableten játszhatott olyan játékokat, amelyek megfeleltek mindkettejük életkorának. Aztán amint a nagyfiú iskolai élete megkövetelte, ő kapott egy saját tabletet, ami a tanulását segítette, később pedig a lánya is megkapta a maga eszközét. Mindvégig a bizalmat helyezték előtérbe a gyerekek aktuális életkora és igényei mellett. Tudják, hogy a gyerekek milyen appot töltöttek le és ha újat szeretnének, jelezniük kell a szülőknek, vagy éppen nagyszülőknek, vagy annak, aki éppen felügyeli őket. Józsiéknál szintén bevált, hogy a gyerekek által kedvelt online játékokba a szülők is beszállnak, ezzel is erősítve az együttlétet. A közösségi média platformokon ismerik a gyerekeik jelszavait, látják, mit osztanak meg, de nem kutakodnak és élnek vissza a helyzettel; úgy érzi náluk kialakult egy kölcsönösség és valódi bizalom.

A nagy nyári szünidő csapda?

Ha a korkülönbség nehézségnek tűnik, akkor az semmiség a másik nagy és sokak által nehezen kezelt helyzethez,:a szünidők és hétvégék kérdéséhez képest. Mégis, hogyan lehet egy olyan hosszú időszakot megfelelően tagolni és a képernyőidőt megfelelő korlátok között tartani, mint amilyen egy 10 hetes nyári szünet? András szerint a nyári szünettel kivétel nélkül minden szülő küzd, mégis lehet megoldást találni. Az ő tanácsa, hogy a megfelelően kiválasztott táborok mellett azokra az időszakokra, amikor nincsen semmilyen programszerű elfoglaltság segíteni kell, hogy a gyerek megtalálja a maga olyan offline tevékenységeit, amiben ki tud teljesedni, el tud mélyülni.  Ők a Funside balatoni táborában úgy alakítják ki a programjaikat, hogy a gyerekek napközben egyáltalán ne is akarják elővenni a telefonjaikat.  Ez azért különösen fontos, mert így a gyerekek megtapasztalják, hogy remekül eltölthető az idő mobiltelefon nélkül is és később vissza tudnak nyúlni ehhez az élményhez. Andrásék krédója tehát, hogy éld meg a pillanatot (kütyük nélkül)! Józsiék a szünetekben edzőtáborba küldik a gyerekeiket, illetve megoldás a megfizethetetlen „nagyi tábor” egy aktív nagymamával - ez persze nem mindenkiek adatik meg. Nyári vakáció témájában Zsuzsa többször elmondta, hogy szeretné „reklámozni” az unatkozást, mert remek lehetőséget nyújt a kreativitás fejlődésére. Szakértőként úgy gondolja, hogy némi frusztráció szükséges ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják a nehézségekkel való megküzdést és ez bizony nem megy, ha a programfolyamban nincs szünet. Igen fontos kitétel, hogy nekünk, szülőknek is bírnunk kell a kínlódó gyerek látványát, azaz nem szabad megtörni és elfoglaltságot kínálni, bármilyen gyötrelmesen is fest az unatkozó gyerkőc...

Kéretlen tartalom és függőség

Az este utolsó harmadában a közönség, azaz a szülők kérdései következtek, elsőként egy édesanyáé, aki szerette volna tudni, melyik szűrőprogram a legjobb a kéretlen tartalmak elkerülésére egy tízéves fiúgyerek számára?
András – aki a meetupot megelőző előadásában számos fontos információt osztott meg ezzel kapcsolatban és melyről videó is készült – azt tanácsolta, hogy első lépésben az adott eszközön állítsuk be a felhasználó korát, majd a böngészőben a tartalmi korlátozásokat. 100%-os védelmet ugyan ez sem nyújt, de vannak olyan fizetős, platformfüggetlen szülői felügyelet alkalmazások, amilyen például a https://www.qustodio.com/en/  is, mely a pénzünkért nagyobb biztonságot is nyújt, mint az ingyenes applikációk. Több jelenlévő szülő számára is gondot jelentett, hogy a gyereke nehezen kezeli ha veszít az online játékokban. András szerint ez általános probléma, nem is feltétlen az online tér speciális jelensége, amiben Zsuzsa is egyetértett vele. Mindketten azt tanácsolták, hogy ugyanúgy, ahogyan az unatkozásnál, itt is fogadjuk el, hogy veszíteni fontos élmény, mert a megküzdésre tanít. Itt is fontos a szülői példa, igenis merjük megmutatni a gyerekeinknek, ha valami nem sikerült, ha kudarcot vallottunk. Ugyanakkor, ha a gyerek frusztrációja egy-egy ilyen helyzetben túllép azon, amit elfogadhatónak ítélünk, akkor nekünk szülőknek kell közbeavatkozni és azt mondani, „most be kell fejezned ezt a játékot, ez már nem jó neked, most én mondom meg, hogy itt a vége, az én dolgom, hogy vigyázzak rád!”.

Mert, ahogyan Zsuzsa a beszélgetés zárszavaként mondja, a gyerekek olyanok, akár egy golyó a lejtőn, gurulnak, míg az aljára nem érnek, a mi feladatunk megállítani őket. A beszélgetésnek ez a szemléletes példája pedig olyan útravalóul szolgálhat, ami nem csak a biztonságos internetezés területén alkalmazható. Egyvalamit nem téveszthetünk ugyanis szülőként szem elől: a gyerekünkért mi felelünk, így az irányítás nem a gyerek, hanem a mi kezünkben van.

A Biztonságos Internet Szülői meetup-on elhangzott előadásról készült videó itt található. 

 

 

 

 

 

„Minden feladatot érdemes úgy felfogni, mint egy kihívást, aminek több lépése van.”

Ádám életét párhuzamosan kísérte végig a zene és az informatika. Az EPAM szoftver tesztelőjeként sem mondott le a hobbijáról, egy hardrock banda frontembere.

 Interjú Rezes Ádámmal, az EPAM szoftver tesztelőjével

 rezesa.jpgMilyen karrierállomások vezettek a mostani, szoftver tesztelői pozíciódig?

Édesapámmal sokszor szereltük együtt a gépet és mindig csodálattal néztem, ahogy parancsokat ad egy egyszerű, fekete-fehér képernyőnek. Szerintem ez indított el ezen a vonalon. Bár középiskolában már informatika fakultációra jártam, ott még nem ástunk olyan mélyre. Komolyabban az ELTE-én kezdtem foglalkozni a témával, ahol programozást tanultam. Az egyetemről kikerülve a karrieremet manuális tesztelőként kezdtem, majd a későbbiek folyamán megszereztem a tesztautomatizáló pozíciót és jelenleg is ezzel foglalkozom.

Ezek szerint egyértelmű volt, mikor pályaválasztásra került a sor, hogy neked ez az utad.

Érdekes, hogy nem, felmerültek más területek is, például a pszichológia, ami nagyon érdekel, ezen belül is a kommunikáció és a viselkedés.

Teszt automatizáló mérnökként dolgozol, mik a feladataid, napi teendőid?

Olyan tesztelői feladatok automatizálásával foglalkozom, amiket a szoftverfejlesztési folyamatban állandóan végre kell hajtani. Az automata tesztek – melyek sokkal gyorsabbak, mint egy manuális tesztelő - biztosítják azt, hogy ebben a folyamatban a program minden funkciója végig megbízható marad a fejlesztés alatt.

Mi az a következő lépés, ahova szeretnél eljutni ebben a munkakörben?

Szeptemberben szeretnék ASMT-re menni, ami egy vizsga, mely után egy bizottság eldönti, hogy tovább léphetek-e szenior szintre. Ha ez sikerülne, akkor interjúztathatnék és konferenciákra is járhatnék.

Mi az, amiben fejlődni szeretnél?

Igazából mindenben szeretnék fejlődni, soha nem érzem azt, hogy tökéletesen tudnék egy bizonyos dolgot, mindig van mit tanulni, próbálom elérni, hogy minél jobb legyek egy-egy területen.

Amikor leültünk beszélgetni, említetted, hogy jól állsz a napi feladataiddal, mert tudtál kicsit előre dolgozni. Mi a munka metódusod?

Szerintem minden feladatot érdemes úgy felfogni, mint egy kihívást, aminek több lépése van. Szeretem lebontani a problémát kisebb feladatokra, így mindig van sikerélményem és végül a megoldás is megszületik. Egy elsőre nehéznek tűnő feladat is egyszerűbbé válik ezáltal.

A te életedben legalább olyan fontos szerepet játszik a zene, mint a munka.

Már gyerekkoromban is zongoráztam, a zene mindig jelen volt az életemben. Sokat énekeltünk otthon és színitanodába is jártam, ahol musicaleket adtunk elő.

Ma mégis egészen más zenei stílusban tevékenykedsz.

Hat évvel ezelőtt, 2014-ben alakult a jelenlegi zenekarom, a GunSinger. Az egyetemen találkoztam egy sráccal, - ma már a legjobb barátom – akivel egyforma póló volt rajtunk, így egyből szimpatikusak lettünk egymásnak. Volt egy közös haverunk, aki dobolt, szóltunk neki is, összeültünk, előszedtünk néhány dalt és összehoztunk egy próbát. A mai napig megvan a kép, ami ezen az első próbán készült. Egyébként ma már a gitárosunk is EPAM-os, csakúgy, mint én, de nem vagyunk mindannyian informatikusok, sokszínű a társaság, a dobosunk például festőművész.

regi_kep_1.jpg

Érzed-e előnyét a zenében annak, hogy ezen a területen dolgozol?

Van egy bizonyos fajta hozzáállás, ami a zenéléshez és a kódoláshoz is kell. A mindig „előre menni akarás”, hogy saját magam fejlesztésén dolgozom mindig. Mindkettő nagyon kreatív tevékenység és szintén közös bennük, hogy bizonyos fajta koncentrációt igényelnek, sok időt vesz igénybe, hogy „szöszmötölünk” valamin. Logikára is szükség van és a flow is közös, amibe kerülök, ami benne tart a kreatív alkotó állapotban,akár kódolok, akár zenélek.

A GunSinger zenekarról további információkat itt, itt és itt találtok!

 

 

 

 

 

„Senkinek nem úgy indul a karrierje, hogy mindent tud és van öt év tapasztalata ...”

Hegedűs Andrea karrierjét egy óceánjáró hajón kezdte és 15 év világjárás után kötött ki a cégnél. Jelenleg Senior People Programs Specialist-ként dolgozik, az EPAM-os kollégák az ő segítségével készülhetnek az ügyfélinterjúkra.

webp_net-resizeimage_17.jpg

Hogyan tölt el egy ember 15 évet egy luxushajón, hiszen ez egy nagyon embert próbáló munkának tűnik, amellett, hogy biztosan nagyon izgalmas is. Miért és hogyan döntöttél arról, hogy ilyen hosszú ideig maradsz a hajózás mellett?

Én sem 15 évre készültem, csupán egy szerződésre, azaz 6 hónapra. Korábban itthon krupié voltam, kaszinóban dolgoztam. Akkor még ’95-ben a kalandvágy hajtott a karrieremben, egy kedves ismerősömmel úgy gondoltuk, mi lenne, ha kipróbálnánk magunkat külföldön is. Egy szerződés és utána visszamegyünk a pesti kaszinóba. Az első szerződésnél külön hajón voltunk, a második szerződésre azért mentünk vissza, mert ugyanarra a hajóra kerültünk. A harmadik szerződésre azért, mert ezt a kedves barátomat kinevezték Supervisor-rá. Szépen sorban minden szerződésnek volt oka, hogy miért mentünk vissza. Voltam krupié, később Supervisor, Assistant Manager, majd az utolsó években Kaszinó Manager. Egy szép, kerek születésnapon úgy döntöttem, „leszállok a hajóról”, adok magamnak öt évet Magyarországon, megvalósítom önmagam, elvégzek egy egyetemet HR szakon, szabályoztatom a fogamat, szóval mindazt, amit a hajón nem lehet.

Mi az esszenciája ennek a hajós létnek, munkának?

Bár kívülről igazi luxusfoglalkozásnak tűnik, valójában nem az, többek között azért sem, mert a hajón nem nagyon van szünnap. Sokat kell dolgozni, 10, vagy akár 12-14 órát is. Cserébe az ember utazik, jól keres, barátokat szerez és olyan élményeket is, amelyek pénzért nem megvásárolhatók. Összesen 93 országban jártam és azt hiszem, hogy bárhova el tudnék menni a földkerekségen úgy, hogy nem kellene szállást foglalnom, mert mindenhol akadna ismerős vagy barát, aki szívesen lát.

Hogyan indult ezek után az EPAM-os karriered?

2010 májusában költöztem vissza Magyarországra és amikor hazajöttem, olyan munkát kerestem, - az egyetemet levelezőn végeztem - ami érdekes és persze, amihez értek is. Tizenöt év alatt a hajón az ember rengeteg tapasztalatra, tudásra tesz szert, ám erről nincs papír. Tehát keresnem kellett egy olyan lehetőséget, ahol nem bizonyítványra, hanem tudásalapú tapasztalatra volt szükség. Először egy kis cégnél dolgoztam, akik tárgyalástechnikai tréningeket tartottak, itt adminisztráltam, a tréninganyagokat fordítottam angolról magyarra és magyarról angolra. Később innen ajánlottak be az EPAM-hoz, amikor az a kolléganő, akit helyettesítettem, visszatért a munkába. Az akkori skót „nagyfőnöknek” lettem az asszisztense -, de azután innen elcsábított az Origo Filmstúdió, ahol végül nem találtam meg a számításaimat. Amikor eljöttem az EPAM-tól, többen mondták, hogyha esetleg meggondolod magad, visszavárunk. Így kerültem vissza egy fél éves kitérő után az EPAM- hoz, akkor már angoltanárként.

Miként alakult a cégnél az elmúlt hét éved?

Nagyon szerettem tanítani, de sajnos ennek is végeszakadt, mert felnőttoktatásban már csak olyan taníthat hivatalosan, akinek ezirányú végzettsége van. Így cégen belül találtam új területet és szerepkört: HR Business Partner lettem. Egy átszervezés után pedig „lecsapott rám” az egyik minszki kolléganő, aki indított egy „pilot projektet”, amelynek a lényege abban állt, hogy az itt dolgozóknak segítsünk a cégen belüli profiljuk összeállításában. Ez tulajdonképpen olyan, mint egy LinkedIn profil, csak ez egy belső profil, amin az ügyfelek böngészhetnek az EPAM-os szakemberek között. Ezért különösen fontos, hogy jól legyen összeállítva és megfogalmazva, hogy segítsen, „eladni” az adott szakembert a projektnek. Ha aztán úgy dönt, hogy érdekli az adott ember és behívja egy ügyfél interjúra, (ami tulajdonképpen egy állásinterjúhoz hasonlít – a szerk.) akkor én segítek abban is, hogy megfelelően felkészült legyen az interjúalany. Mára ez kinőtte magát, már nem csupán kísérleti projekt, összesen hatan dolgozunk a csapatban az EPAM-nál. Amit kínálunk globális, tehát tulajdonképpen minden országból jelentkeznek erre a szolgáltatásra.

Visszatérve egy kicsit az ügyfél interjúra, erről még ejtsünk néhány szót, mit is jelent ez pontosan?

A projektre kerülés előtt általában két különféle típusú interjún szoktak részt venni az emberek, az egyik a technikai, a másik az ügyfélinterjú. A technikai interjú elméletileg nehezebb, gyakorlatilag szerintem a könnyebb, mert egyértelműen kiderül, megvan-e a szükséges tudás, avagy nincs. Az ügyfélinterjú a nehezebb dió, mert ez egy afféle szürke zóna azoknak, akik nem vettek még részt ilyenfajta megmérettetésben. Mindez ráadásul angolul és egy online felületen zajlik, amitől sokan nagyon tartanak. Természetesen csodát tenni én sem tudok, hiszen nem lehet senkit felkészíteni az összes lehetséges kérdésre. De ha nagy vonalakban megnézzük, hogy egy ügyfélinterjú miről is szól, akkor azt látjuk, hogy sokkal inkább az emberei oldalt, a személyiséget vizsgálják: azaz az érdeklődési kört, hogy az illető miben szokott hibázni, mit tesz ilyenkor, ha észreveszi, be tudja-e ismerni? Kinek, mik az erősségei, gyengeségei, kivel szeret együtt dolgozni és kivel nem szeretne semmiképp.

Gyakori itthon, hogy bár valaki elvégzett egy egyetemet, az angolja nem annyira erős, így, ha feltétel egy állásnál a nyelvtudás, inkább nem is jelentkezik rá.

Mindenkinek azt szoktam mondani, hogy jó lenne, ha létezne az úgynevezett „chill pill”, amit az emberek bevehetnének interjú előtt, ugyanis nem az angolon fog állni vagy bukni a dolog. Még csak azt sem mondhatom, hogy nagyon szigorúan a technikai tudáson. Ugyanis szerintem, ha valaki csillogó szemmel érkezik az képes megcsillogtatni az egyéniségét és azt mondani, hogy „én ezt nagyon szeretném, mindent meg tudok tanulni és tudom, hogy a tojáshéj a fenekemen, de itt vagyok, használjatok”, akkor félig nyert ügye van. Van egy nagyon jó „English Department” az EPAM-on belül, ahol akiknek angol felzárkóztatásra van szükségük, 9 hónapos tanfolyamokat kínálnak. Ez idő alatt simán el lehet érni egy B1 társalgási szintet, persze ha az a valaki hajlandó időt és energiát fektetni az angol tanulásba. Ha tehát valakit csak az angolja tart vissza, akkor jöjjön és jelentkezzen! Senkinek nem úgy indul a karrierje, hogy mindent tud és van öt év tapasztalata...

Tulajdonképpen a munkád, hogy másoknak segítesz, de mi a helyzet veled? Hogyan látod a következő EPAM-os éveidet?

A kérdés azért időszerű, mert mint nagy karrier váltó az EPAM-on belül, éppen azon gondolkodom, mibe is vághatnám a fejszémet. Hiszen még egy csomó dolog van, amiben szeretném magamat kipróbálni!

 

 

„Mindannyian három éve tanultuk meg a szakmát, hiszen szakmának az nevezhető, ami ma eladható.”

Hogyan dolgoznak együtt különböző generációk? Milyen lehetőségeket, meg persze kihívásokat hordoz magában, ha több évtized választja el egymástól a kollégákat? Juhász Gábor (70) és Lados Kristóf (21) között közel 50 év a korkülönbség, mégis kollégák az EPAM-nál. Velük beszélgettünk.

Mióta dolgoztok az EPAM-nál, melyikőtök hány éves volt, amikor idekerült a céghez és milyen munkatapasztalatokkal?

Juhász Gábor: Már 12 éve dolgozom az EPAM-nál, először Process Engineer-ként kezdtem, aztán Project Manager-nek „álltam”, dolgoztam a tesztelő csapatnak is, most pedig a Compliance csapatban vagyok Chief Compliance Specialist. 58 éve dolgozom, 12 éves koromban kezdtem, mint bolti eladó.  Első "igazi" állásomat a MAFILM-nél szereztem, mint informatikus, igaz, akkor még úgy hívták a szakmát, számítástechnika. Fantasztikus lehetőségek voltak; én vagyok például az első, aki digitális animációt csinált a filmgyárban, 1978-ban. Az EPAM előtt egy kanadai cégnél dolgoztam, ahol Global Support Manager voltam, nagy csapatot vezettem, jártuk a világot, számítógépeket installáltunk a világ számos táján: Cipruson, Angliában, Franciaországban, Kanadában, még a venezuelai őserdőben is. De tanítottam egyetemen, főiskolán, középiskolában is, voltam iskolai igazgatóhelyettes - igen változatos életút áll mögöttem.

Lados Kristóf: Nagyjából egy éve csatlakoztam az EPAM IT csapatához, Junior IT Support Engineer vagyok, de diákmunkán – kábeleztem - már néhány napot dolgoztam a cégnél, még 16 éves koromban.  Jelenleg a Local IT Support-ot látom el, ami azt jelenti, hogy mi visszük ki a gépeket, amin a kollégák dolgoznak, mi megyünk segíteni, ha nem működik valami, pl. nincs internet vagy mondjuk cserélni kell valamilyen eszközt. Tehát az alapvető, lokálisan megoldható problémák megoldásáért felelünk. 

generaciok.jpgRendhagyó dolog, hogy valaki a te korodban aktívan dolgozik, ráadásul egy olyan szakmában, ahol kifejezetten alacsony az átlagéletkor. Hogyan élted ezt meg, amikor idejöttél? Szükséges valamiféle adottság, hogy az ember jól kezelje ezt a helyzetet?

J.G.: Nagyon fontos „adottság”, hogy nem kell észrevenni a korkülönbséget.  A legfontosabb, hogy ebben a szakmában egy év alatt az ember a tudásának a 40 százalékát elveszíti. Így nem a kor a döntő, hanem a tudás.

Gyakran a teendők, a család, a munka, az aktualitások el is sodorhatják az ember. Te mit teszel azért, hogy ne kopjon ki, friss maradjon a tudásod?

J.G.: Félévente, évente jönnek ki újdonságok, a technológiai fejlődés folyamatosan zajlik, ezért nincs más választás, mint egyszerűen rá kell szánni az időt, esetenként munka után is és képezni magunkat, hogy a toppon maradjunk.

Kristóf, Te már ezzel a tudatossággal kezdted a munkádat?

L.K.: Igen, abszolút! De szerencsére ez nem jelent különösebb nehézséget, mert nagyon érdekel, amit csinálok, szeretem a munkámat. Amikor ezzel kapcsolatos cikkeket olvasok, videókat nézek az inkább kikapcsolódás számomra, ez nemcsak a munkám, hanem a hobbim is valójában.

A kommunikációban mennyiben jelent nehézséget a generációs különbség? Ha egy idősebb kollégával kell együtt dolgoznod, mi van a segítségedre ebben? 

L.K.: Szerintem céges szinten senkinek nem jelent igazán problémát. Nem érzem azt, hogy az idősebb kollégákkal máshogy kéne beszélnem, vagy megfogalmaznom a gondolataimat, kortól függetlenül bárkivel lehet kötetlenül beszélgetni.

Gábor te hogyan látod ezt?

J.G.: Néha észreveszem, hogy bácsiként akarnak kezelni, de ez nagyjából öt percig tart és szándékosan nem szoktam észrevenni. Mert akárkik is ülünk az asztal körül, mindannyian három éve tanultuk meg a szakmát, hiszen szakmának az nevezhető, ami ma eladható. 

Kristóf, 21 éves vagy, még egyetemre jársz. Sokan járnak ebben a cipőben a cégnél, hogy még tanulnak és már munkalehetőséget kapnak?

L.K.: Ha valaki megpályázik egy pozíciót az EPAM-nál, nyitott kapuk várják, ezért úgy gondolom, érdemes megpróbálni diákként is. Az én esetemben ez úgy történt, hogy egyetem melletti gyakorlatra jöttem az EPAM-hoz, majd miután letelt ez az időszak, az akkori főnökömtől kaptam egy nagyon jó, részmunkaidős munkaajánlatot, ami az egyetem mellett pont belefér az életembe.

J.G.: Szerintem ma már elengedhetetlen az egyetem, főiskola mellett elkezdeni a munkát is, legyen szó bármilyen szakmáról. Hiszen az elméletben tanultak nem fedik le azt, ami élőben, a gyakorlatban zajlik egy-egy szakmában.

Kristóf mik a terveid, van-e olyan képzés, fejlődési lehetőség, amit szívesen igénybe vennél itt az EPAM-nál?

L.K.:Szerencsére rengeteg területe van az informatikának, nagyon érdekel például a mesterséges intelligencia, de a Big Data is. Ezekben az irányokban is haladhatok a későbbiekben, mert a cégnél ezekhez is rendelkezésre állnak képzések, tananyagok. Van lehetőség arra, hogy ha pályát nem is, de irányt váltsak!

Mi az, amit általánosságban gondoltok a különböző generációk közös munkájáról?

J.G.: Ötven, száz évvel ezelőtt még igaz lehetett, hogy aki idősebb, biztosan sokkal többet is tud. De azt látva, hogy a gyerekek milyen könnyen igazodnak el az informatika világában, tudomásul kell venni, hogy ma már ez csak tévhit.

L.K.: Fontosabb a szakmai tapasztalat, háttér, mint az életkor. Sokkal jobban felnézek arra, aki a munkában többet tud nálam, mint arra, aki csak egyszerűen idősebb nálam. Mert az számít, hogy a szakmában mennyire képzett valaki, nem az, hogy hány éves.

 

Lóg a gyerek a neten, avagy tippek, trükkök, bevált gyakorlatok, bizonytalan szülőknek

Két órája lóg a neten, fél órája hajtogatod, hogy „tedd már le!”. Hogy mit néz, bizonytalan, de ha tudod is, az sem nyugtat meg igazán, hogy mondjuk a „tiktokot”. Tudod is, mit kéne tenni, meg nem is, próbáltad is, de nem biztos, hogy bevált, ami más gyereknél működött, a tiédnél egyáltalán nem. Egy viszont biztos, a bizonytalanság. Valaki mondja már meg, mi kéne ahhoz, hogy a gyerekedet tényleg biztonságban tudd!  A Biztonságos Internet Nap alkalmából az EPAM és a Funside által szervezett február 18-i szülői meetup éppen a fenti kérdésekre és bizonytalanságra ad választ és nyújt megoldási javaslatokat, gyakorlati útmutatást!

Bemelegítő beszélgetés Kittka Andrással, a meetup szakértő előadójával, a Funside School alapítójával

andris_2020_02_03-feketepeter-10.jpgMit látsz a legnagyobb nehézségnek a szülők életében az internettel kapcsolatban? 

Szülőként végeláthatatlan információk sorát kell befogadnunk, hogy megértsük az online világot, miközben közös élményünk, hogy nem elég a munka, a napi teendők és a gyereknevelés úgy általában, most még felsorakozott mindezek mellé az internet is, amivel foglalkozni kell és besorolni valahogy a nevelés címke alá. Mindezt úgy, hogy sokszor az embernek fogalma sincs azokról az alkalmazásokról, játékokról, amiket a gyermeke emleget, használ. Ami tény, hogy el kell fogadni, igen, ezzel foglalkozni kell, némi erőfeszítésre szükség lesz ahhoz, hogy a gyermek szemében ne teljesen laikusnak, hanem valamennyire kompetensnek tűnjünk, mert az alapvetés az, hogy a gyermek először – remélhetőleg - hozzánk fordul, ha valamit nem tud. Ha már itt elvérzünk és azt látja, hogy nem tudunk segíteni, egyértelmű, hogy később is maga igyekszik majd orientálódni, így vagy úgy az online térben. Ha viszont szülőként ismerjük a megfelelő forrásokat, infókat, appokat, akkor nem olyan nehéz képben maradni és felvenni a gyerekkel a ritmust. Fontosnak tartom, hogy mi, akik ezzel foglalkozunk, ne csak azt tanítsuk meg a szülőknek, hogy az aktuálisan futó legnépszerűbb appról mit kell tudni, hanem elsősorban inkább azt, hogy ezeket az információkat hogyan tudja bárki saját magának is könnyen, pár perc alatt beszerezni a jövőben, hiszen semmi garancia arra, hogy 1-2-3 hónap múlva is ugyanazon app miatt fáj majd a fejünk.

Szerinted mi a legfontosabb, általános szabály, ami kőbe vésett és jó, ha minden szülő tudja? 

Szerintem a legfontosabb, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal! Hiába változik gyorsan a technológia - és tűnhet úgy, hogy újabb és újabb megoldandó problémák és esetleges veszélyforrások bukkannak fel - nagyon sok segítség és tudás is elérhető ebben a témában. Ha tudjuk, hogy hol keressük a megfelelő információkat, vagy kihez forduljunk a problémáinkkal, akkor nem maradunk magunkra és ez nagyon fontos.

 Mi az a tényező, amin a legkönnyebb "elcsúszni", milyen hibát követünk el a leggyakrabban, mi szülők?

Ha azt gondoljuk, hogy gyermekünk online életét teljes kontroll alá tudjuk vonni. Ez egész kicsi korban még igaz lehet, de már az általános iskola alsóbb osztályaiban is, ha egy gyermek ki szeretné kerülni a szülői felügyelet, akkor előbb vagy utóbb meg fogja találni rá a módot. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a közösen lefektetett szabályok mentén történő óvó gondoskodást már a kezdetekben kiegészítse - majd idővel felváltsa - a mentoráló, segítő és nevelő szülői hozzáállás, mert hosszabb távon ez az, amit magával tud vinni gyermekünk, akkor is, ha mi éppen nem vagyunk ott mellette egy adott szituációban. Ha a gyermekünk nem a folyamatos ellenőrzést, hanem a támogató segítségünket érzi elsődlegesen, akkor kialakulhat az a bizalmi kapcsolat, amely megalapozza, hogy később is hozzánk forduljon, ha az online világban problémával találkozik.

Miért érdemes eljönni a meetupra, összegezve, mit kap az, aki eljön?

Az internetbiztonságot legtöbben technológiai problémaként közelítik meg, de valójában egy pszichológiai és pedagógiai alapokon nyugvó szemléletmódról van szó, amelyet kiegészítenek azok a technológiai eszközök, amelyek révén meg tudjunk teremteni a biztonságos online környezetet otthon, családunk számára, és fel tudjunk készíteni gyermekeinket a jövőre. A szülői meetupon egészen konkrét, könnyen elsajátítható és a napi életben is használható technológiai trükköket fogunk megmutatni a jelenlévő szülőknek, amelyekkel könnyen válhatnak még tájékozottabbá az internet világában. Ezt támasztja alá annak a szemléletmódnak a bemutatása, amit elsajátítva megszűnhet a bizonytalanság érzése és egy, az online nevelésben is kompetens szülői attitűd alakulhat ki.

cyber-security-3349229_1920.jpgHa szükséged volna tuti tippekre és bevált, hasznos tanácsokra, hogyan tedd biztonságossá és szabályozottá a gyereked online ténykedéseit, ott a helyed az EPAM és a Funside közös szülői meetup-ján! A Biztonságos Internet Nap apropóján szervezett eseményünkre regisztrálj most, hogy biztos legyen a helyed február 18-án kedden!

 

 

 

A Mentorprogram vajon mi?

Beszélgetés Nagy-Budai Ágnes, Nyitrai Klaudia és a Prekop Fédra recruiterekkel

 Az EPAM Mentorprogramjára jelentkezni egyszerű és csupán pár percet vesz igénybe. De vajon mi történik ezt követően? Kik és hogyan döntik el, ki kerülhet a programba? Miért érdemes egyáltalán jelentkezni? A Mentorprogram recruitereinek segítségével igyekeztünk minden kérdésre választ kapni, végül még annál is többet tudtunk meg!

img_6943.jpg

Mi is valójában a Mentorprogram lényege?

Prekop Fédra: Szeretnénk megtalálni és kiképezni a jövő tehetségeit, lehetőséget biztosítani, hogy junior fejlesztőkké válhassanak. Ez a képzési program optimális esetben nagyjából fél év alatt végezhető el és a teljes időtartam alatt hozzáférést biztosítunk a képzési anyagokhoz, videókhoz. Mindeközben dedikált mentor segít a résztvevőknek, bármilyen kérdésük, elakadásuk van.

Milyen tudás az, ami elengedhetetlen a program elkezdéséhez?

P.F.: Programozási alapokra mindenféleképpen szükség van. Nem feltétlen a JAVA nyelv ismeretére, bármely más programozási nyelv ismerete megfelelő és nem kritérium a szakirányú képzettség sem. Ha valaki saját maga jutott el egy olyan szintre, ami megfelelő, az ugyanolyan jó, mintha iskolában tanult volna. Aki rendelkezik a szükséges alapokkal, az a technikai előszűrésen át fog menni.

A program mellett végezhető-e iskola, lehet-e dolgozni?

P.F.: Tanulni lehet a Mentorpogram mellett, elméletileg dolgozni is, de a gyakorlatban az a tapasztalatunk, hogy ez utóbbi nem szokott működni. Szükséges ugyanis egy olyan mélységű tanulás, amely mellett nem biztos, hogy lesz energiája a résztvevőnek egy munkahelyen is teljesíteni. Vagy éppen fordítva, a munka mellett megfelelően elmélyülni a program anyagában.

Mi történik, ha valaki elvégezte a programot?

P.F.: Junior JAVA fejlesztőként az EPAM-nál fog dolgozni és itt fogja építeni a karrierjét.

Mielőtt még előreszaladnánk, ti hárman vagytok azok a recruiterek, akikkel a jelentkezők először találkoznak, így segítséget jelenthet, ha kicsit megismernek benneteket.

Nagy-Budai Ági: Emberi erőforrás alapszakot végeztem és már az iskola mellett elkezdtem dolgozni, így három éve foglalkozom HR- rel, toborzás-kiválasztással, az EPAM-nál pedig egy éve dolgozom. Itt ügyelünk arra, hogy az interjú ne stresszhelyzet legyen, hanem laza és strukturált beszélgetés. Tisztában vagyunk azzal, hogy frusztráló lehet egy új helyre menni, egy olyan épületbe, ahol nem ismersz senkit, ezért a telefonos előszűrésen is beszélgetünk kicsit, így aztán az élő találkozás is sokkal kellemesebb.

Nyitrai Klaudia: Három éve végeztem el Debrecenben az emberi erőforrás tanácsadó képzést. Eleinte gyakornokként dolgoztam, HR adminisztrációs területen, egy éve foglalkozom recruitmenttel, az EPAM-nál pedig három hónapja dolgozom. Bár nem vagyok túl régen tagja a csapatnak, de a lányok nagyon hamar befogadtak, így meg tudom erősíteni, hogy itt valóban a kötetlenség és a lazaság a jellemző. Alapvetően nyitott és barátságos személyiségnek gondolom magam, nemcsak a munkában, hanem munkán kívül is. Igyekszem a jelöltekkel is könnyedebb hangvételben beszélgetni, fontos, hogy azt érezzék, bátran kérdezhetnek bármit a programmal, az EPAM-mal kapcsolatban és megoszthatják velem a kételyeiket, kérdéseiket. Az interjú elején semmiképpen nem szakmai dolgokról esik szó, gyakran inkább általánosabb témákkal indítok, például azzal, hogy a jelöltnek hogyan telt a napja, ha egyetemre jár, milyen órái voltak, készül-e valamilyen vizsgára éppen.

P.F: A barátságos viselkedés számomra is meghatározó a munkában, fontosnak tartom én is, hogy oldjuk a feszültséget. Mivel egyébként is pszichológiát tanulok, nekem ez a motivációm, hogy a jelöltekkel úgy tudjak beszélgetni, hogy feloldódjanak. Nagyon érdekel, hogy ki, milyen történettel érkezik, szeretem, hogy sokféle emberrel találkozom, változatos hobbikkal, érdeklődési körrel. Számomra az is nagyon érdekes, hogy ki milyen személyiség hiszen azt is igyekszünk kideríteni a beszélgetések közben, hogy valaki mennyire tud majd a csapatban jól működni, mennyire lesz kitartó hosszú távon.

Mik a sajátosságai egy Mentorprogramos interjúnak, miként készüljön az, aki jelentkezik?

P.F.: Kiemelten fontos a motiváció. Ha látszik valakin, hogy tényleg szeretne részt venni a programban, hogy tényleg mindent meg fog tenni, az nagyon sokat nyom a latban. Hiszen szakmai tapasztalatra itt nem nagyon van szükség, csak némi tudásra és a fent említett akaratra, kitartásra.

N.B.Á.: Arra még soha nem volt panasz, hogy könnyű lenne a Mentorprogram, úgyhogy kell a befektetett munka, az elszántság,  hogy valaki sikeresen el is tudja végezni.

Mi a tapasztalatotok, milyen elvárásokkal érkeznek a jelentkezők?

N.B.Á.: Általában nagyon tetszik nekik, hogy az egyetemi tanulmányaik mellett, vagy esetleg azok után kicsit gyakorlatiasabban is betekintést nyerhetnek a programozásba, illetve vonzó, hogy a végzés után állást kaphatnak. Úgy gondolom, hogy egy fejlesztőnek nagyon jó lehetőség, hogy egy nemzetközileg elismert cégnél kezdheti a karrierjét, amiben ráadásul még segítséget is kap.

Miből látjátok, ha egy jelölt igazán rátermett?

N.B.Á.: Ha az interjú végén jó kérdéseket tesz fel.

P.F.: Nemrégiben volt egy jelöltem, aki írt egy mini játékot az interjúra. Ez nyilván nem elvárás, de nagyon meglepődtem, hogy ezt négy nap alatt – míg a telefonbeszélgetést követően az interjúra várt - megcsinálta, hogy úgy érezte készülnie kell.

Mi az, amit fontosnak tartotok elmondani az EPAM-ról, azon kívül, hogy mivel foglalkozik a cég?

Ny. K.: Mindig el szoktam mondani az interjúkon, hogy nagyon sok céges esemény van, ami jól reprezentálja azt, hogy bár elvárjuk a profizmust és azt, hogy mindenki a lehető legjobban dolgozzon, de rengeteg mindent ad is a cég. Jó példa erre a legutóbbi, decemberi esemény, amikor közösen nézhették meg az itt dolgozók a legújabb Star Wars epizódot.

N.B.Á.: A tréningeket emelném ki, számos soft skill és technikai tréning elérhető az EPAM-nál, valamint nyelvtanulási lehetőségek is vannak. A személyes példám is ezt illusztrálja, én is elvégeztem egy angol nyelvtanfolyamot a cégnél, így a tanulás mellett új embereket ismerhettem meg, mindezt munkaidőben, helyben.

P.F.: Nekem is van egy személyes példám, én spanyolt szerettem volna tanulni és bár alapból nem volt erre lehetőség, de azt mondták, hogyha megszervezem a tanfolyamot, támogatja a cég. Mostanra már hétről-hétre zajlanak a spanyol órák és én is sok új kollégát ismertem meg ezáltal.

Mi a módja a jelentkezésnek?

N.B.Á.: Arra is nyitottak vagyunk, ha írnak nekünk egy LinkedIn üzenetet, de az EPAM karrier oldalon keresztül is beküldheti bárki a jelentkezését. A jelentkező három lépcsős kiválasztási folyamaton megy keresztül, a velünk való találkozást követően egy online tesztet fog kitölteni, végül a menedzserekkel találkozik.

Van-e a programnak kezdete és vége?

Bármikor lehet jelentkezni, mert szinte hónapról hónapra indulnak új csoportok, várjuk tehát a jelentkezőket!

 

 

süti beállítások módosítása