A február 11-i Biztonságos Internet Nap apropóján szervezett 'szülői meetup' kerekasztal beszélgetésen számos olyan kérdés merült fel, amelyre az eseményen tartott előadás keretében nem volt mód válaszolni. A majd másfél órás beszélgetés alatt rengeteg gyakorlati példával illusztrálva válaszoltak ezekre is a szakértők, Tóth Zsuzsa, a Bárányfelhő Fejlesztő és Terápiás Központ szakmai vezetője, Kittka András, a Funside alapítója, illetve Iván József, az EPAM Software Testing Managere, két kamasz gyerek édesapja.
Egyensúly és családi szabályok
Az este moderátora, Kárpáti Judit újságíró volt, aki a kérdések sorát rögtön azzal kezdte, hogy mit tehet a szülő, akinek a gyereke már nagyobb és ha nem igazán volt következetes a kezdetektől az online szabályok kialakítását illetően, most mégis szeretne változtatni.
Tóth Zsuzsa egyszerű, frappáns válasza az volt, hogy a gyereknek bátran elmondhatjuk, hogy nemcsak ő éli meg először, hogy kamasz, mi, szülők is először vagyunk kamasz gyerek szülei. Így tanácsos együtt megoldani a felmerülő problémákat, kialakítani a tinédzserrel egy partnerséget, ami egyébként bármely életkorban megtehető.
A következő kérdésre, mely a szülői példamutatás mibenlétét firtatta, a technológiai iparágban dolgozó, így aztán szülőként az online világban némileg más látószöget képviselő Iván József válaszolt. Szerinte a kulcs ebben az egyensúly megtalálása, számára is, aki egyébként a mobilját jóval többet használja egy átlagos felhasználónál. Náluk elfogadták a gyerekek, hogy a munkája miatt az édesapjuk többet „kütyüzik”, de ez azért nem okoz náluk nehézséget, mert emellett nem csorbul a közös, beszélgetésre és játékra szánt idő. Kittka András Józsi tapasztalatait azzal egészítette ki az egyensúly kapcsán, hogy az online töltött idő minősége sem mindegy. Egészen más, ha egy gyerek a képernyőidőben egy iskolai feladaton dolgozik vagy éppen kódol, mintha valamilyen passzív tevékenységgel tölti ugyanezt az időt. Hangsúlyozta, hogy fontos a szabályok közös kialakítása, melyeket minden érintett köteles betartani, ugyanis a szülő csak így lehet hiteles a gyerek számára. Zsuzsa megerősítette, hogy nagyon fontos, hogy a szülő is tegye le a mobilt amikor a család este vagy hétvégén együtt tölti az időt, mert "elérhetőnek" kell lenni a gyerek számára - azaz nem elég, ha csak fizikailag vagyunk jelen, éreznie kell, hogy ha kérdése van, nem csak fél füllel figyelünk rá hanem valódi odafordulást tapasztalhat. Ugyanezt elvárhatjuk a gyerektől is, amikor beszélgetünk, ő is figyeljen ránk, válaszoljon és tegye ő is félre a telefonját erre az időre.
A korkülönbség probléma(?)
Többen felvetették, hogy a gyerekeik különböző korúak, így sokkal nehezebb betartatni a szabályokat, néha olyan tartalmakkal is találkozhat a kisebb gyerek, ami nem neki való.
Józsi a saját példájukon keresztül mesélte el, hogyan alakult ez náluk. Eleinte, a gyerekek kiskorában tiltó szülők voltak, azaz nem engedték digitális eszközök használatát a gyerekeiknek. Majd, amikor elérkezettnek látták az időt a két gyerek egy közös tableten játszhatott olyan játékokat, amelyek megfeleltek mindkettejük életkorának. Aztán amint a nagyfiú iskolai élete megkövetelte, ő kapott egy saját tabletet, ami a tanulását segítette, később pedig a lánya is megkapta a maga eszközét. Mindvégig a bizalmat helyezték előtérbe a gyerekek aktuális életkora és igényei mellett. Tudják, hogy a gyerekek milyen appot töltöttek le és ha újat szeretnének, jelezniük kell a szülőknek, vagy éppen nagyszülőknek, vagy annak, aki éppen felügyeli őket. Józsiéknál szintén bevált, hogy a gyerekek által kedvelt online játékokba a szülők is beszállnak, ezzel is erősítve az együttlétet. A közösségi média platformokon ismerik a gyerekeik jelszavait, látják, mit osztanak meg, de nem kutakodnak és élnek vissza a helyzettel; úgy érzi náluk kialakult egy kölcsönösség és valódi bizalom.
A nagy nyári szünidő csapda?
Ha a korkülönbség nehézségnek tűnik, akkor az semmiség a másik nagy és sokak által nehezen kezelt helyzethez,:a szünidők és hétvégék kérdéséhez képest. Mégis, hogyan lehet egy olyan hosszú időszakot megfelelően tagolni és a képernyőidőt megfelelő korlátok között tartani, mint amilyen egy 10 hetes nyári szünet? András szerint a nyári szünettel kivétel nélkül minden szülő küzd, mégis lehet megoldást találni. Az ő tanácsa, hogy a megfelelően kiválasztott táborok mellett azokra az időszakokra, amikor nincsen semmilyen programszerű elfoglaltság segíteni kell, hogy a gyerek megtalálja a maga olyan offline tevékenységeit, amiben ki tud teljesedni, el tud mélyülni. Ők a Funside balatoni táborában úgy alakítják ki a programjaikat, hogy a gyerekek napközben egyáltalán ne is akarják elővenni a telefonjaikat. Ez azért különösen fontos, mert így a gyerekek megtapasztalják, hogy remekül eltölthető az idő mobiltelefon nélkül is és később vissza tudnak nyúlni ehhez az élményhez. Andrásék krédója tehát, hogy éld meg a pillanatot (kütyük nélkül)! Józsiék a szünetekben edzőtáborba küldik a gyerekeiket, illetve megoldás a megfizethetetlen „nagyi tábor” egy aktív nagymamával - ez persze nem mindenkiek adatik meg. Nyári vakáció témájában Zsuzsa többször elmondta, hogy szeretné „reklámozni” az unatkozást, mert remek lehetőséget nyújt a kreativitás fejlődésére. Szakértőként úgy gondolja, hogy némi frusztráció szükséges ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják a nehézségekkel való megküzdést és ez bizony nem megy, ha a programfolyamban nincs szünet. Igen fontos kitétel, hogy nekünk, szülőknek is bírnunk kell a kínlódó gyerek látványát, azaz nem szabad megtörni és elfoglaltságot kínálni, bármilyen gyötrelmesen is fest az unatkozó gyerkőc...
Kéretlen tartalom és függőség
Az este utolsó harmadában a közönség, azaz a szülők kérdései következtek, elsőként egy édesanyáé, aki szerette volna tudni, melyik szűrőprogram a legjobb a kéretlen tartalmak elkerülésére egy tízéves fiúgyerek számára?
András – aki a meetupot megelőző előadásában számos fontos információt osztott meg ezzel kapcsolatban és melyről videó is készült – azt tanácsolta, hogy első lépésben az adott eszközön állítsuk be a felhasználó korát, majd a böngészőben a tartalmi korlátozásokat. 100%-os védelmet ugyan ez sem nyújt, de vannak olyan fizetős, platformfüggetlen szülői felügyelet alkalmazások, amilyen például a https://www.qustodio.com/en/ is, mely a pénzünkért nagyobb biztonságot is nyújt, mint az ingyenes applikációk. Több jelenlévő szülő számára is gondot jelentett, hogy a gyereke nehezen kezeli ha veszít az online játékokban. András szerint ez általános probléma, nem is feltétlen az online tér speciális jelensége, amiben Zsuzsa is egyetértett vele. Mindketten azt tanácsolták, hogy ugyanúgy, ahogyan az unatkozásnál, itt is fogadjuk el, hogy veszíteni fontos élmény, mert a megküzdésre tanít. Itt is fontos a szülői példa, igenis merjük megmutatni a gyerekeinknek, ha valami nem sikerült, ha kudarcot vallottunk. Ugyanakkor, ha a gyerek frusztrációja egy-egy ilyen helyzetben túllép azon, amit elfogadhatónak ítélünk, akkor nekünk szülőknek kell közbeavatkozni és azt mondani, „most be kell fejezned ezt a játékot, ez már nem jó neked, most én mondom meg, hogy itt a vége, az én dolgom, hogy vigyázzak rád!”.
Mert, ahogyan Zsuzsa a beszélgetés zárszavaként mondja, a gyerekek olyanok, akár egy golyó a lejtőn, gurulnak, míg az aljára nem érnek, a mi feladatunk megállítani őket. A beszélgetésnek ez a szemléletes példája pedig olyan útravalóul szolgálhat, ami nem csak a biztonságos internetezés területén alkalmazható. Egyvalamit nem téveszthetünk ugyanis szülőként szem elől: a gyerekünkért mi felelünk, így az irányítás nem a gyerek, hanem a mi kezünkben van.
A Biztonságos Internet Szülői meetup-on elhangzott előadásról készült videó itt található.
