Ádám életét párhuzamosan kísérte végig a zene és az informatika. Az EPAM szoftver tesztelőjeként sem mondott le a hobbijáról, egy hardrock banda frontembere.
Interjú Rezes Ádámmal, az EPAM szoftver tesztelőjével
Milyen karrierállomások vezettek a mostani, szoftver tesztelői pozíciódig?
Édesapámmal sokszor szereltük együtt a gépet és mindig csodálattal néztem, ahogy parancsokat ad egy egyszerű, fekete-fehér képernyőnek. Szerintem ez indított el ezen a vonalon. Bár középiskolában már informatika fakultációra jártam, ott még nem ástunk olyan mélyre. Komolyabban az ELTE-én kezdtem foglalkozni a témával, ahol programozást tanultam. Az egyetemről kikerülve a karrieremet manuális tesztelőként kezdtem, majd a későbbiek folyamán megszereztem a tesztautomatizáló pozíciót és jelenleg is ezzel foglalkozom.
Ezek szerint egyértelmű volt, mikor pályaválasztásra került a sor, hogy neked ez az utad.
Érdekes, hogy nem, felmerültek más területek is, például a pszichológia, ami nagyon érdekel, ezen belül is a kommunikáció és a viselkedés.
Teszt automatizáló mérnökként dolgozol, mik a feladataid, napi teendőid?
Olyan tesztelői feladatok automatizálásával foglalkozom, amiket a szoftverfejlesztési folyamatban állandóan végre kell hajtani. Az automata tesztek – melyek sokkal gyorsabbak, mint egy manuális tesztelő - biztosítják azt, hogy ebben a folyamatban a program minden funkciója végig megbízható marad a fejlesztés alatt.
Mi az a következő lépés, ahova szeretnél eljutni ebben a munkakörben?
Szeptemberben szeretnék ASMT-re menni, ami egy vizsga, mely után egy bizottság eldönti, hogy tovább léphetek-e szenior szintre. Ha ez sikerülne, akkor interjúztathatnék és konferenciákra is járhatnék.
Mi az, amiben fejlődni szeretnél?
Igazából mindenben szeretnék fejlődni, soha nem érzem azt, hogy tökéletesen tudnék egy bizonyos dolgot, mindig van mit tanulni, próbálom elérni, hogy minél jobb legyek egy-egy területen.
Amikor leültünk beszélgetni, említetted, hogy jól állsz a napi feladataiddal, mert tudtál kicsit előre dolgozni. Mi a munka metódusod?
Szerintem minden feladatot érdemes úgy felfogni, mint egy kihívást, aminek több lépése van. Szeretem lebontani a problémát kisebb feladatokra, így mindig van sikerélményem és végül a megoldás is megszületik. Egy elsőre nehéznek tűnő feladat is egyszerűbbé válik ezáltal.
A te életedben legalább olyan fontos szerepet játszik a zene, mint a munka.
Már gyerekkoromban is zongoráztam, a zene mindig jelen volt az életemben. Sokat énekeltünk otthon és színitanodába is jártam, ahol musicaleket adtunk elő.
Ma mégis egészen más zenei stílusban tevékenykedsz.
Hat évvel ezelőtt, 2014-ben alakult a jelenlegi zenekarom, a GunSinger. Az egyetemen találkoztam egy sráccal, - ma már a legjobb barátom – akivel egyforma póló volt rajtunk, így egyből szimpatikusak lettünk egymásnak. Volt egy közös haverunk, aki dobolt, szóltunk neki is, összeültünk, előszedtünk néhány dalt és összehoztunk egy próbát. A mai napig megvan a kép, ami ezen az első próbán készült. Egyébként ma már a gitárosunk is EPAM-os, csakúgy, mint én, de nem vagyunk mindannyian informatikusok, sokszínű a társaság, a dobosunk például festőművész.
Érzed-e előnyét a zenében annak, hogy ezen a területen dolgozol?
Van egy bizonyos fajta hozzáállás, ami a zenéléshez és a kódoláshoz is kell. A mindig „előre menni akarás”, hogy saját magam fejlesztésén dolgozom mindig. Mindkettő nagyon kreatív tevékenység és szintén közös bennük, hogy bizonyos fajta koncentrációt igényelnek, sok időt vesz igénybe, hogy „szöszmötölünk” valamin. Logikára is szükség van és a flow is közös, amibe kerülök, ami benne tart a kreatív alkotó állapotban,akár kódolok, akár zenélek.
A GunSinger zenekarról további információkat itt, itt és itt találtok!
