Bangó Dávid, Java fejlesztő és csapata, a WillCodeForFood teljes egészében a Java Mentorprogram mentoráltjaiból szerveződött az októberi, élelmiszer-pazarlás témájú EPAM Social Hackathonra. Dávid most arról mesélt, hogyan készültek, miben áll a fejlesztésük lényege és vajon merre visz az alkalmazás útja a továbbiakban.
Mennyire vagy gyakorlott „hackathonista”?
„EPAM-os hackathonon idén év elején vettem részt először, de külsős versenyekre rendszeresen járok. Akkor kezdődött, amikor 2014-ben felvettek az Óbudai Egyetemre, mérnök-informatika szakra. Szeretem, hogy ilyenkor érdekesebb problémákkal találkozhatok, amiket meg kell oldani. Nagyon izgalmas számomra például mesterséges intelligenciával foglalkozni, különféle stratégiákat kitalálni, a másik csapat előtt lenni két-három lépéssel. A versenyzés amúgy is gyerekkorom óta az életem része, régen versenyszerűen jiu jitsuztam.”
Mi a legnagyobb próbatétel számodra egy ilyen 24 órás versenyben?
„Itt kiderül, hogy 24 órán keresztül ki tudja a legjobban menedzselni az állóképességét és a szellemi frissességét, ami legalább annyira számít, mint a programozói tudás.”
Mire figyelsz, hogyan készülsz egy-egy hackathonra?
„Az előkészületek különösen fontosak; ha minden jól meg van tervezve, van egy kialakított munkafolyamat, felelősségi körök, akkor sokkal hatékonyabban ki lehet használni az egyes csapattagok erősségeit. Szeretek egyébként a barátaimmal csapatot alkotni, hiszen 24 órát ki kell bírni a velük. A tervezési fázisban tehát nagyon sok minden eldől.”
Fizikai állóképesség terén mi a személyes stratégiád?
„Ha tudom, hogy verseny lesz, akkor eleve úgy alakítom az “energia- menedzsmentemet”, hogy a lehető legjobban ki tudjam magam aludni. A mostani hackathonon hazamentem és aludtam négy órát. Van egy pont, amikor az emberi agy már négyszer-ötször lassabban dolgozik, mint az a kipihent állapotában jellemző. Ilyenkor nincs értelme tovább kínlódni, jobb pár órát pihenni. De például volt olyan egyetemi csapattársam, akinek elég volt, ha megnézett két South Park epizódot és utána frissen tudott tovább dolgozni. Ebben mindenki más és kinek-kinek meg kell találnia a saját módszerét.”
Mennyiben volt az októberi Social Hackathon más, mint az eddigi versenyeid?
„Újdonság volt számomra, hogy sokkal tágabb volt a problématér, szabadabban el lehetett dönteni, mit fogunk csinálni. A verseny témája, az élelmiszerhulladék annyiban nem volt ismeretlen, hogy vannak vegetáriánus és vegán barátaim, így kontextusban már szóba került ez, de a konkrét problémával most először foglalkoztam behatóbban. Jól tudtuk hasznosítani az eseményt megelőző felkészítő programok infóit, egyeztettünk a csapattagokkal, ki, min tud részt venni és begyűjtöttük a tudnivalókat. Az ötletelési fázist is a hackathon előtti napokra időzítettük, így a helyszínen már a programozáson volt a hangsúly. Egyébként az EPAM Java Mentorprogramjából jöttünk, Koncz Gáborral, Kovács Gergellyel, Vörös Tamással mindannyian Java fejlesztők vagyunk az EPAM-nál.”
Mesélj arról, hogy mit fejlesztettetek a hackathonon?
„Egy virtuális hűtő alkalmazást csináltunk, aminek az alapötlete, hogy a romlandó termékeken egy vonalkód és egy lejárati dátum szerepel. Mi ezeket szerettük volna kiegészíteni egy QR kóddal, hogy ez az információ egy helyen, géppel is egyszerűen olvashatóan szerepeljen. Ezáltal különböző alkalmazásokkal nyomon lehet követni a hűtőben tárolt ételek állapotát, így okosabban menedzselhetjük és használhatjuk ki a hűtőnk tartalmát, tervezni tudjuk a heti menüt és elérhetjük, hogy ne romoljon ránk az étel. A kereskedelemben is jól alkalmazható az ötletünk, ugyanis, ha látják, melyik raklap tej szavatossága jár le hamarabb, akkor azt rakhatják ki előbb. Ezáltal megszűnhet a túlrendelés, csökkennének a járulékos költségek.”
Van-e utóélete a fejlesztésnek?
„Többen megkerestek FB-on, olyanok, akik már írtak hasonló alkalmazásokat vagy tervezik, hogy ilyet fejlesszenek és szeretnének esetleg integrálódni a mi alkalmazásunkba. Kaptunk például megkeresést egy androidos receptkönyv alkalmazás fejlesztőitől, akik a heti menüs ötletünkben szeretnének szerepet kapni. A jelenlegi fázisban tehát beszélgetünk még a csapatommal a továbbiakról.„
Mennyire volt rád hatással ez a hackathon, illetve a téma, amin dolgoztatok?
„Nem hittem volna, hogy ezáltal megváltozik a szemléletmódon, így magam is meglepődtem azon, hogy mégis hatással volt rám. A hackathon óta jobban odafigyelek arra, hogy kihasználjam a hűtőben tartott dolgokat, plusz listaelem került a folyamatba, amit nap, mint nap bejárok. Ha például van még otthon egy kis tej, akkor átgondolom, mi készülhetne belőle, mielőtt veszek valami új alapanyagot. Örülök, hogy részt vehettem és klassz lenne, ha újabb, hasonlóan jelentős problémát felvető hackathon szerveződne! Biztos, hogy én, ott lennék!”
Horváth Krisztián, az EPAM UX Designere jelenlegi munkája előtt olyan sokféle területen próbálta már ki magát, hogy az akár egy életre is elég lehetne. Kereste a helyét, és miközben a napi munka után mások pihenéssel töltötték az időt, ő szabadidejét gyakran inkább önképzésre fordította. Így jutott el oda, hogy ma azt csinálhatja, amit a legjobban szeret. A nemrég átadott EPAM VR Lab csapat oszlopos tagjaként beszélgettünk vele.
